Nincs játékban - Ispotály és Alkimistaműhely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Ispotály és Alkimistaműhely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 192. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-04-24 18:13:19
Üzenet elküldve: 2023-04-24 18:13:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*A jó kancellár a lehető legnyájasabb modorában társalog, de a mogorva elfben képtelenség felfedezni a jó modor legapróbb szikráját is. Merev, mint eddig, azt az egy mosolyt leszámítva. Úgyhogy Hubi nem is foglalkozik tovább ezzel a dologgal. Nem mindenkinek lehetett gyerekszobája. Annál is inkább, mert érdekesebb társaság is akad. Igaz, hogy Nestarral eddig - ha emlékezete nem csalja meg - leginkább csak hivatalos ügyekben érintkezett, de az illető Lanawin egyik legismertebb és legnagyobb tudású alkimistája. Ennek megfelelően tudós férfiú, tehát Hubi megbecsülésére bízvást számíthat.*
- Nestar uram! *szalad széles mosolyra a szája és kissé meghajtja magát az alkimista felé* Minő öröm téged látni! Annál is inkább, mert néhány bájitalt kell elkészítenem, és értő tekintetedtől kísérve bizonyosan siker fogja koronázni erőfeszítéseim.
*Tehát Nestar jelenlétére is számít, de beinvitálja az elf mellett az esetlegesen duzzogó leányt is. Aki szerette volna megnézni a Tűtornyot, tehát érdeklődő alkat lehet. Nem árt ha megtudja, hogy a világon létezik tudomány is, nem csak kard és gyilok.
Saját készletéből válogatja össze a hozzávalókat és az ispotályban elhelyezett saját eszközeivel lát neki a munkának. Az egyszerűbbekkel kezdi; a kék, sárga, piros és barna folyadékok a lombikokban mind sötétebb árnyalatokat öltenek, a késztermékeket pedig Hubi kis fiolákba tölti és úgy adja át őket Pyctának. Annyira belelendül, hogy kissé bonyolultabb változatokkal is megpróbálkozik. A kék folyadékok a retortában ígéretesen keverednek, a jó kancellár óvatosan hevíti a folyadékot a borszeszégővel, miközben az alapanyagokat adagolja és minden jól megy addig, míg a folyadék színe fakulni nem kezd. Hubi szemöldöke összeszalad, kihúzza a lombik alól a lángot, és a retorta felső nyílásából kihúzza a dugót, hogy a gőzöket kiengedve stabilizálja a reakciót. Hiába. A folyadék színe hamarosan áttetszővé válik, hasonlatosan a vízéhez. Hubi pedig ért annyit az alkímiához, hogy tudja: amit gondterhelten néz, az többé nem varázslatos ital, hanem közönséges víz. Valamit elszúrt.*
- Lám, ez történik ha egy műkedvelő kontárkodik bele egy komoly tudományba.
*Nyájas mosollyal fordul Nestar felé, pedig bosszús a nyilvános megszégyenülés miatt.*
- Esetleg megkérhetlek, hogy láss el értékes tanácsaiddal...
*Nem fejezi be a mondatot. Tudja, hogy az alkimisták meglehetősen drágán mérik tudásukat, alighanem Nestar sem kivétel. Ami azt illeti, a Vashegyen talán ő az egyetlen akit nem honorálnak illőn. Valószínűleg az utolsó lovászfiú is méltóbb juttatásokban részesül, mint ő, aki szinte csak elhivatott lojalitásból szolgálja a thargokat.*
- Vagy talán megkérhetlek rá, hogy készíts nekünk tenger- és égszínkék italokat. *egy pillantás Pyctára* Amennyiben a varázserő gyors pótlására is szükség lesz.
*Majd egy nyájas mosollyal fordul vissza Nestar felé, miközben miközben az elkészült 1 Azúrkék varázsitalt Pycta del Ventus felé nyújtja.
. Hasonlóképpen Pycta del Ventus birtokába jut 1 Korallvörös varázsital is, ahogy 1 db Napsárga varázsital tulajdonosa is Pycta del Ventus lesz. Már csak 1 Sötétbarna varázsital árválkodik előtte, de az sem sokáig. Hamarosan Pycta del Ventus veheti kézbe a fiolát. Egyelőre ennyi van készen, de az elf bizonyára szólni fog, ha szüksége van még valamire.*
*A jó kancellár a lehető legnyájasabb modorában társalog, de a mogorva elfben képtelenség felfedezni a jó modor legapróbb szikráját is. Merev, mint eddig, azt az egy mosolyt leszámítva. Úgyhogy Hubi nem is foglalkozik tovább ezzel a dologgal. Nem mindenkinek lehetett gyerekszobája. Annál is inkább, mert érdekesebb társaság is akad. Igaz, hogy Nestarral eddig - ha emlékezete nem csalja meg - leginkább csak hivatalos ügyekben érintkezett, de az illető Lanawin egyik legismertebb és legnagyobb tudású alkimistája. Ennek megfelelően tudós férfiú, tehát Hubi megbecsülésére bízvást számíthat.*
- Nestar uram! *szalad széles mosolyra a szája és kissé meghajtja magát az alkimista felé* Minő öröm téged látni! Annál is inkább, mert néhány bájitalt kell elkészítenem, és értő tekintetedtől kísérve bizonyosan siker fogja koronázni erőfeszítéseim.
*Tehát Nestar jelenlétére is számít, de beinvitálja az elf mellett az esetlegesen duzzogó leányt is. Aki szerette volna megnézni a Tűtornyot, tehát érdeklődő alkat lehet. Nem árt ha megtudja, hogy a világon létezik tudomány is, nem csak kard és gyilok.
Saját készletéből válogatja össze a hozzávalókat és az ispotályban elhelyezett saját eszközeivel lát neki a munkának. Az egyszerűbbekkel kezdi; a kék, sárga, piros és barna folyadékok a lombikokban mind sötétebb árnyalatokat öltenek, a késztermékeket pedig Hubi kis fiolákba tölti és úgy adja át őket Pyctának. Annyira belelendül, hogy kissé bonyolultabb változatokkal is megpróbálkozik. A kék folyadékok a retortában ígéretesen keverednek, a jó kancellár óvatosan hevíti a folyadékot a borszeszégővel, miközben az alapanyagokat adagolja és minden jól megy addig, míg a folyadék színe fakulni nem kezd. Hubi szemöldöke összeszalad, kihúzza a lombik alól a lángot, és a retorta felső nyílásából kihúzza a dugót, hogy a gőzöket kiengedve stabilizálja a reakciót. Hiába. A folyadék színe hamarosan áttetszővé válik, hasonlatosan a vízéhez. Hubi pedig ért annyit az alkímiához, hogy tudja: amit gondterhelten néz, az többé nem varázslatos ital, hanem közönséges víz. Valamit elszúrt.*
- Lám, ez történik ha egy műkedvelő kontárkodik bele egy komoly tudományba.
*Nyájas mosollyal fordul Nestar felé, pedig bosszús a nyilvános megszégyenülés miatt.*
- Esetleg megkérhetlek, hogy láss el értékes tanácsaiddal...
*Nem fejezi be a mondatot. Tudja, hogy az alkimisták meglehetősen drágán mérik tudásukat, alighanem Nestar sem kivétel. Ami azt illeti, a Vashegyen talán ő az egyetlen akit nem honorálnak illőn. Valószínűleg az utolsó lovászfiú is méltóbb juttatásokban részesül, mint ő, aki szinte csak elhivatott lojalitásból szolgálja a thargokat.*
- Vagy talán megkérhetlek rá, hogy készíts nekünk tenger- és égszínkék italokat. *egy pillantás Pyctára* Amennyiben a varázserő gyors pótlására is szükség lesz.
*Majd egy nyájas mosollyal fordul vissza Nestar felé, miközben miközben az elkészült 1 Azúrkék varázsitalt Pycta del Ventus felé nyújtja.
. Hasonlóképpen Pycta del Ventus birtokába jut 1 Korallvörös varázsital is, ahogy 1 db Napsárga varázsital tulajdonosa is Pycta del Ventus lesz. Már csak 1 Sötétbarna varázsital árválkodik előtte, de az sem sokáig. Hamarosan Pycta del Ventus veheti kézbe a fiolát. Egyelőre ennyi van készen, de az elf bizonyára szólni fog, ha szüksége van még valamire.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-04-13 17:55:04
Üzenet elküldve: 2023-04-13 17:55:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Zaklatott hírnök//
*Ritkán jár vendég a világ ezen szegletére és ha jön is, Nestar elszegmentálódott létezését még kevésbé zavarják meg. A habrertusszerű hangok vendégek jelenlétét jelzik, majd az ajtó is nyílni vél. Szerencsebeli tájolását illetően Nestar polctörölgetését az érkezőkre bízza.*
- Üdvözletem mindenkinek és örvendek a viszontlátásnak, kancellár úr. Ha segíthetek valamiben, szóljanak nyugodtan.
*Nem fogja feltartani őket, amennyiben nem szükségeltetik, de udvariatlan lenne, ha nem ajánlaná fel szolgálatait. Valamint, az idő elég relatív, ha a maga napirendjét szabja, sietni nem siet semerre. A jövetelük milétét illetően remélhetőleg tájékoztatást kap, de Habrertus jelenléte nyugalomra elegendő ok.*
*Ritkán jár vendég a világ ezen szegletére és ha jön is, Nestar elszegmentálódott létezését még kevésbé zavarják meg. A habrertusszerű hangok vendégek jelenlétét jelzik, majd az ajtó is nyílni vél. Szerencsebeli tájolását illetően Nestar polctörölgetését az érkezőkre bízza.*
- Üdvözletem mindenkinek és örvendek a viszontlátásnak, kancellár úr. Ha segíthetek valamiben, szóljanak nyugodtan.
*Nem fogja feltartani őket, amennyiben nem szükségeltetik, de udvariatlan lenne, ha nem ajánlaná fel szolgálatait. Valamint, az idő elég relatív, ha a maga napirendjét szabja, sietni nem siet semerre. A jövetelük milétét illetően remélhetőleg tájékoztatást kap, de Habrertus jelenléte nyugalomra elegendő ok.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-04-11 22:39:03
Üzenet elküldve: 2023-04-11 22:39:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*A Szellemjáró nem tart velük ahogy azt az erdőmélyi elf gondolta, hanem a kapuban elválnak útjaik, amit legfeljebb annyiban bán, hogy kénytelenek a kancellárral folytatni az útjukat. Nem zavarja Nievesha duzzogása, mostanában elég sokat teszi, már hiányozna is, ha nem tenné. A kapuban visszavehetik fegyvereiket, ám ezután kényelmetlen várakozás következik, mire Habrertus csatlakozik hozzájuk, hogy az ispotályba kísérje őket. Bár a csuhátlan csuhás végtelen türelemmel könyököl Éjvihar nyergének kápájára, felszalad az egyik szemöldöke, amikor a kapuban megjelenő cicomás hintó ablakában a kancellár keze jelenik meg invitálón.*
- Mi a fasz... *Csúszik ki a halk szitok a páncélos próféta ajkán. Fejcsóválva indítja meg hátasát a hintó után és int fejével sárga szemeit megforgatva Niev felé.
Az ispotálynál ruganyosan leugrik a nyeregből és Éjvihar oldalának támaszkodva, karbafont kezekkel, egymás előtt keresztezett lábbal nézi végig unatkozó képpel, ahogy a kancellár, a kocsisa segítségével kikászálódik a hintóból. Még egy ásítást is elnyom és utána követi az épületig az öregembert. A feltáruló ajtón keresztül belépve egy laikus szemével néz végig a helyiségen, csak a kancellár szavaira fordul felé a sárga tekintet.*
- Aha. *Indul el a munkaasztalok és a fali állványok között, mutatóujjával meg is pöcköl el üres lombikot, hogy Habrertus felé forduljon.*
- Nem szükséges és mihamarabb neki is akarok kezdeni az úrnő által ránk bízott feladatnak. *Válaszolja színtelen hangon, elhessentve, hogy az öreg segítségére szoruljanak.*
- Biztos vagyok benne. *Ezúttal rajta a sor, hogy mosolyt villantson a szerénytelen megjegyzésre és követi a férfit a bájitalos szekrényhez. A "lebarátozást" inkább szó nélkül hagyja.*
- Olyan bájitalok kellenek, amelyek a fizikai tulajdonságokat erősítik, erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség. Emellett pár olyan is, ami az intelligenciát segíti. *Sárga ragadozótekintete Habrertus felé fordul.
Niev valószínűleg továbbra is látványosan duzzog, de ha érdekli idebent valami, akkor hagyja kicsit kóborolni, nézelődni, ha már nem engedte meg neki, hogy a toronyban mulassa az időt.*
*A Szellemjáró nem tart velük ahogy azt az erdőmélyi elf gondolta, hanem a kapuban elválnak útjaik, amit legfeljebb annyiban bán, hogy kénytelenek a kancellárral folytatni az útjukat. Nem zavarja Nievesha duzzogása, mostanában elég sokat teszi, már hiányozna is, ha nem tenné. A kapuban visszavehetik fegyvereiket, ám ezután kényelmetlen várakozás következik, mire Habrertus csatlakozik hozzájuk, hogy az ispotályba kísérje őket. Bár a csuhátlan csuhás végtelen türelemmel könyököl Éjvihar nyergének kápájára, felszalad az egyik szemöldöke, amikor a kapuban megjelenő cicomás hintó ablakában a kancellár keze jelenik meg invitálón.*
- Mi a fasz... *Csúszik ki a halk szitok a páncélos próféta ajkán. Fejcsóválva indítja meg hátasát a hintó után és int fejével sárga szemeit megforgatva Niev felé.
Az ispotálynál ruganyosan leugrik a nyeregből és Éjvihar oldalának támaszkodva, karbafont kezekkel, egymás előtt keresztezett lábbal nézi végig unatkozó képpel, ahogy a kancellár, a kocsisa segítségével kikászálódik a hintóból. Még egy ásítást is elnyom és utána követi az épületig az öregembert. A feltáruló ajtón keresztül belépve egy laikus szemével néz végig a helyiségen, csak a kancellár szavaira fordul felé a sárga tekintet.*
- Aha. *Indul el a munkaasztalok és a fali állványok között, mutatóujjával meg is pöcköl el üres lombikot, hogy Habrertus felé forduljon.*
- Nem szükséges és mihamarabb neki is akarok kezdeni az úrnő által ránk bízott feladatnak. *Válaszolja színtelen hangon, elhessentve, hogy az öreg segítségére szoruljanak.*
- Biztos vagyok benne. *Ezúttal rajta a sor, hogy mosolyt villantson a szerénytelen megjegyzésre és követi a férfit a bájitalos szekrényhez. A "lebarátozást" inkább szó nélkül hagyja.*
- Olyan bájitalok kellenek, amelyek a fizikai tulajdonságokat erősítik, erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség. Emellett pár olyan is, ami az intelligenciát segíti. *Sárga ragadozótekintete Habrertus felé fordul.
Niev valószínűleg továbbra is látványosan duzzog, de ha érdekli idebent valami, akkor hagyja kicsit kóborolni, nézelődni, ha már nem engedte meg neki, hogy a toronyban mulassa az időt.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-04-05 18:28:23
Üzenet elküldve: 2023-04-05 18:28:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Mivel a pirkadat már Tharg területen találta, nem csoda, hogy egészen korai órában érkezik az Alkimista műhelybe. Hiszen hosszú útjának egyetlen célja ez a hely volt.
Meg is látszik rajta, hogy az egész előző napot átgyalogolta, az éjszakát pedig az út menti erdőben töltötte. Magán viseli az út sarát, porát, mégse tűnik elnyűttnek. Hozzá volt már szokva az ilyesmihez.
Most viszont nagy érdeklődéssel nézelődik és kérdez elég sokat az éppen szolgálatot teljesítő alkimistától.
Főzetekért jött, melyek meggyógyítják a kisebb sérüléseket. Italokért, amik elmúlasztják a fáradtságot, megnövelik a gyorsaságot, a testi erőt - még ha csak átmenetileg is.
Sokat hallott már ezekről a szerekről, és - zsoldos lévén - tisztában van azzal, mekkora előnyt jelenthet egy ilyen szer birtoklása a csatatéren. Van a testén egy-két heg, ami most nem lenne ott, ha a kritikus pillanatban lett volna nála valami ilyesmi.
Így hát nézelődik, válogat, választ, és vásárol. Jó sokat. Nem kíméli a pénztárcáját, mert tudja, hogy nem fog túl sűrűn erre járni. Pénzt viszont bárhol tud keresni, és másra amúgy se nagyon költi.*
Meg is látszik rajta, hogy az egész előző napot átgyalogolta, az éjszakát pedig az út menti erdőben töltötte. Magán viseli az út sarát, porát, mégse tűnik elnyűttnek. Hozzá volt már szokva az ilyesmihez.
Most viszont nagy érdeklődéssel nézelődik és kérdez elég sokat az éppen szolgálatot teljesítő alkimistától.
Főzetekért jött, melyek meggyógyítják a kisebb sérüléseket. Italokért, amik elmúlasztják a fáradtságot, megnövelik a gyorsaságot, a testi erőt - még ha csak átmenetileg is.
Sokat hallott már ezekről a szerekről, és - zsoldos lévén - tisztában van azzal, mekkora előnyt jelenthet egy ilyen szer birtoklása a csatatéren. Van a testén egy-két heg, ami most nem lenne ott, ha a kritikus pillanatban lett volna nála valami ilyesmi.
Így hát nézelődik, válogat, választ, és vásárol. Jó sokat. Nem kíméli a pénztárcáját, mert tudja, hogy nem fog túl sűrűn erre járni. Pénzt viszont bárhol tud keresni, és másra amúgy se nagyon költi.*
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-03-28 17:04:50
Üzenet elküldve: 2023-03-28 17:04:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Míg a többiek a lovakkal bíbelődnek, a jó kancellár elnézésüket kéri, és azt, hogy a kapunál várják meg. Elvégre a fegyvereiket is vissza kell kapják. És még így is próbára teheti a türelmüket, mert jó idő eltelik mire felbukkan. Furcsa zörgés, dübörgés és patacsattogás kíséretében. Mert a kapu előtt egy kétlovas, dúsan aranyozott hintó lassít, aminek ablakából egy kancellári kéz int kegyesen, hogy kövessék. Hubi ezúttal a kényelem okán fogatott be, és nem Átok nevezetű öszvére hátán teszi meg a kiruccanást. Persze invitálhatná Nievet, hogy a kancellári hintóban utazzék ő is. Elvégre jól tudja, hogy az ilyen fiatal fehérnépeket gyakran vonzza a pénz és a hatalom, és neki mindkettőből kijutott. De Niev még túl fiatalka, és itt van az a citromba harapott képű elf is, akiből nem sok jót néz ki. Így aztán egyedül kászálódik ki, kocsisa segítségével, a kancellári hitóból és tessékeli be vendégeit az ispotályba. Ahol rögtön elfogja némi nosztalgikus hangulat. Rögtön a bejárat mellett találja azokat a ketreceket, melyekben a nyulak és a patkányok laktak. A pestis idején segítették a munkájukat, és persze már rég elpusztultak. Erről megint eszébe jut egy másik elf, de most nem hajlandó átadni magát az önsajnálatnak.*
- Parancsoljatok! *tárja fel a másik kettő előtt az alkimistaműhely ajtaját* Talán a kisasszonynak lenne kedve megnézni az ispotályt, ahol asszisztenseimmel megfékeztem a pestisjárványt, de előbb foglalkozzunk kegyelmed óhajával.
*Rutinszerű a behízelgő mosoly amit Pycta felé villant, hiszen pontosan tudja, hogy válaszként csak mogorva, fancsali pillantást kaphat.*
- Mindenféle bájital rendelkezésünkre áll, bár meg kell mondjam, hogy az erősebb hatású szerekből alaposan megcsappant a készlet. Természetesen, ha úgy kívánod, magam is elkészíthetem ezen italokat.
*Egy kissé álszerény, és annál önelégültebb mosoly.*
- Noha nem vagyok az alkímia avatott mestere, de ilyesmivel egy magamfajta tudósember is megbirkózik.
*Ekkorra már a napi készletet tartalmazó szekrényke tartalmát vizsgálgatta, egy-két üvegcsét meg is emelve, aztán visszafordul Pycta felé.*
- Nos, barátom, miben állhatok rendelkezésedre?
*Míg a többiek a lovakkal bíbelődnek, a jó kancellár elnézésüket kéri, és azt, hogy a kapunál várják meg. Elvégre a fegyvereiket is vissza kell kapják. És még így is próbára teheti a türelmüket, mert jó idő eltelik mire felbukkan. Furcsa zörgés, dübörgés és patacsattogás kíséretében. Mert a kapu előtt egy kétlovas, dúsan aranyozott hintó lassít, aminek ablakából egy kancellári kéz int kegyesen, hogy kövessék. Hubi ezúttal a kényelem okán fogatott be, és nem Átok nevezetű öszvére hátán teszi meg a kiruccanást. Persze invitálhatná Nievet, hogy a kancellári hintóban utazzék ő is. Elvégre jól tudja, hogy az ilyen fiatal fehérnépeket gyakran vonzza a pénz és a hatalom, és neki mindkettőből kijutott. De Niev még túl fiatalka, és itt van az a citromba harapott képű elf is, akiből nem sok jót néz ki. Így aztán egyedül kászálódik ki, kocsisa segítségével, a kancellári hitóból és tessékeli be vendégeit az ispotályba. Ahol rögtön elfogja némi nosztalgikus hangulat. Rögtön a bejárat mellett találja azokat a ketreceket, melyekben a nyulak és a patkányok laktak. A pestis idején segítették a munkájukat, és persze már rég elpusztultak. Erről megint eszébe jut egy másik elf, de most nem hajlandó átadni magát az önsajnálatnak.*
- Parancsoljatok! *tárja fel a másik kettő előtt az alkimistaműhely ajtaját* Talán a kisasszonynak lenne kedve megnézni az ispotályt, ahol asszisztenseimmel megfékeztem a pestisjárványt, de előbb foglalkozzunk kegyelmed óhajával.
*Rutinszerű a behízelgő mosoly amit Pycta felé villant, hiszen pontosan tudja, hogy válaszként csak mogorva, fancsali pillantást kaphat.*
- Mindenféle bájital rendelkezésünkre áll, bár meg kell mondjam, hogy az erősebb hatású szerekből alaposan megcsappant a készlet. Természetesen, ha úgy kívánod, magam is elkészíthetem ezen italokat.
*Egy kissé álszerény, és annál önelégültebb mosoly.*
- Noha nem vagyok az alkímia avatott mestere, de ilyesmivel egy magamfajta tudósember is megbirkózik.
*Ekkorra már a napi készletet tartalmazó szekrényke tartalmát vizsgálgatta, egy-két üvegcsét meg is emelve, aztán visszafordul Pycta felé.*
- Nos, barátom, miben állhatok rendelkezésedre?
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-03-27 11:04:29
Üzenet elküldve: 2023-03-27 11:04:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*A ló nem aranyszínű. Ami miatt Niev meglehetősen csalódott, de végül is nagyon cuki feje van, szóval elégedett lehet. Guba névre hallgat. Paskolja ugyan a ló nyakát, azt is elhatározza, hogy alkalomadtán szerez neki egy répát, hogy megalapozza a jó kapcsolatukat. Kívülről persze az látszik, hogy duzzog, mert nem mehetett fel a toronyba.
Öröm az ürömben, hogy a toronyban nem szerzett ugyan élményeket, de lett egy lova. Amivel a legnagyobb baj, hogy nem aranyszínű. De tényleg cuki pofája van.
A nő még a kapuban leválik róluk, mert keresik. Niev forgatja a szemét, hogy ha már elrángatta őket ide, akkor miért hagyja magát eltéríteni ahelyett, hogy velük tartana?! Ajkait úgy összeszorítja, hogy teljesen elvékonyodnak, kifehérednek, de megtartja magának a mondandóját, mert a kedves bácsi, meg a vicces madara velük tart. A kapuban visszakapják a fegyvereiket, ő meg nagyon örül, hogy végre minden bökője újra vele van.
Lemarad kicsit Pyctától meg a bácsitól, nézelődik az ispotály felé vezető úton. Mennyivel jobb lett volna fentről megnézni...*
*A ló nem aranyszínű. Ami miatt Niev meglehetősen csalódott, de végül is nagyon cuki feje van, szóval elégedett lehet. Guba névre hallgat. Paskolja ugyan a ló nyakát, azt is elhatározza, hogy alkalomadtán szerez neki egy répát, hogy megalapozza a jó kapcsolatukat. Kívülről persze az látszik, hogy duzzog, mert nem mehetett fel a toronyba.
Öröm az ürömben, hogy a toronyban nem szerzett ugyan élményeket, de lett egy lova. Amivel a legnagyobb baj, hogy nem aranyszínű. De tényleg cuki pofája van.
A nő még a kapuban leválik róluk, mert keresik. Niev forgatja a szemét, hogy ha már elrángatta őket ide, akkor miért hagyja magát eltéríteni ahelyett, hogy velük tartana?! Ajkait úgy összeszorítja, hogy teljesen elvékonyodnak, kifehérednek, de megtartja magának a mondandóját, mert a kedves bácsi, meg a vicces madara velük tart. A kapuban visszakapják a fegyvereiket, ő meg nagyon örül, hogy végre minden bökője újra vele van.
Lemarad kicsit Pyctától meg a bácsitól, nézelődik az ispotály felé vezető úton. Mennyivel jobb lett volna fentről megnézni...*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-03-21 15:56:13
Üzenet elküldve: 2023-03-21 15:56:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zaklatott hírnök//
*Nievesha a sebtében kiadott indulási parancs után pont úgy viselkedik, mint ahogyan várta tőle, mint egy sértett kamasz. Nem nézelődni jöttek a Vashegyre, hanem dolgozni. Ha jól emlékszik, a lány el sem akart jönni. Annyi engedményt tett, hogy ha legközelebb itt járnak, Niev felmehet majd a toronyba szétnézni. A visszatérő Szellemjáró bájitalokat hoz, többet és jobbakat is, mint várta. Figyelmesen hallgat, aprókat bólint a magyarázatokat hallva és láthatóan Nievesha is hasonlóan tesz, csak duzzogva. Látja Leandanán, hogy mulattatja lánya kamaszos viselkedése. Maga is jót derülne, ha nem épp az ő lányáról lenne szó, aki az utóbbi időben ezzel a habitussal kergette az őrület felé.*
- Köszönöm. *Válaszol a Szellemjárónak kurtán és innen már nem nehéz kideríteni, hogy kinek lesz az a ló. Az erdőmélyi elfnek ott Éjvihar, neki nem kell és kinek másnak kérne lovat, ha nem Nieveshának.
Xauzur engedelmesen halad a páncélos próféta mellett, unottan nézelődik, rá se hederít a kancellár vállán ülő madárra. Amúgy Lea kérésére valószínűleg a vén ember is velük tart majd, akinek mintha nem tetszene, hogy meglékelte a toronnyal végződő tárlatvezetést. A felszaladó szemöldök ékesen beszél arról, hogy a kancellár nincs hozzászokva, hogy bárki ellenkezzen vele, de mivel Nievesha az erdőmélyi elf lánya, nem mondhat ellent neki. Azaz mondhatna, csak semmi eredménye nem volna. A saját lányával kapcsolatban még a Vashegyen is ő dönti el, hogy mikor és hova mehet. A sárga ragadozószemek állják az öreg pillantását, ám végül - valószínűleg a Szellemjáró döntésének köszönhetően - Habrertus megtartja magának a véleményét. A behízelgő mosolyra sem lágyul meg komor ábrázata, majd az elnapolt toronylátogatásról elejtett mondatra is válaszol.*
- Helyes.
*Fordul is el, hogy indulhassanak és ha nem kérdezik, nem is nagyon beszélget. Az irbiszt maga mellett tartva sétál végig Leát követve az erődön kifelé, le a kapuig - talán ott megkaphatják a lovat -, ahol visszavenné fegyvereit, amelyekkel fel is szereli magát, majd onnan az Ispotály felé. Odakint már ő is és Xauzur is jobban érzi magát, némán tervezgeti magában, hogyan kerítsék kézre az első feltámadtat és milyen akadályokba ütközhetnek közben.*
*Nievesha a sebtében kiadott indulási parancs után pont úgy viselkedik, mint ahogyan várta tőle, mint egy sértett kamasz. Nem nézelődni jöttek a Vashegyre, hanem dolgozni. Ha jól emlékszik, a lány el sem akart jönni. Annyi engedményt tett, hogy ha legközelebb itt járnak, Niev felmehet majd a toronyba szétnézni. A visszatérő Szellemjáró bájitalokat hoz, többet és jobbakat is, mint várta. Figyelmesen hallgat, aprókat bólint a magyarázatokat hallva és láthatóan Nievesha is hasonlóan tesz, csak duzzogva. Látja Leandanán, hogy mulattatja lánya kamaszos viselkedése. Maga is jót derülne, ha nem épp az ő lányáról lenne szó, aki az utóbbi időben ezzel a habitussal kergette az őrület felé.*
- Köszönöm. *Válaszol a Szellemjárónak kurtán és innen már nem nehéz kideríteni, hogy kinek lesz az a ló. Az erdőmélyi elfnek ott Éjvihar, neki nem kell és kinek másnak kérne lovat, ha nem Nieveshának.
Xauzur engedelmesen halad a páncélos próféta mellett, unottan nézelődik, rá se hederít a kancellár vállán ülő madárra. Amúgy Lea kérésére valószínűleg a vén ember is velük tart majd, akinek mintha nem tetszene, hogy meglékelte a toronnyal végződő tárlatvezetést. A felszaladó szemöldök ékesen beszél arról, hogy a kancellár nincs hozzászokva, hogy bárki ellenkezzen vele, de mivel Nievesha az erdőmélyi elf lánya, nem mondhat ellent neki. Azaz mondhatna, csak semmi eredménye nem volna. A saját lányával kapcsolatban még a Vashegyen is ő dönti el, hogy mikor és hova mehet. A sárga ragadozószemek állják az öreg pillantását, ám végül - valószínűleg a Szellemjáró döntésének köszönhetően - Habrertus megtartja magának a véleményét. A behízelgő mosolyra sem lágyul meg komor ábrázata, majd az elnapolt toronylátogatásról elejtett mondatra is válaszol.*
- Helyes.
*Fordul is el, hogy indulhassanak és ha nem kérdezik, nem is nagyon beszélget. Az irbiszt maga mellett tartva sétál végig Leát követve az erődön kifelé, le a kapuig - talán ott megkaphatják a lovat -, ahol visszavenné fegyvereit, amelyekkel fel is szereli magát, majd onnan az Ispotály felé. Odakint már ő is és Xauzur is jobban érzi magát, némán tervezgeti magában, hogyan kerítsék kézre az első feltámadtat és milyen akadályokba ütközhetnek közben.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-01-26 21:02:31
Üzenet elküldve: 2023-01-26 21:02:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Hosszú utat tett meg a Tharg birtokokig, annál is inkább, mert javarészt gyalogosan volt. Hozzá van már szokva ehhez, ami a kutyagolást elviselhetővé teszi a számára, de attól még nem kevésbé időigényes. Amikor megtehette, felkéredzkedett valami parasztember szekerére és hagyta kicsit vitetni magát. Mégis jó sok idejébe telik megérkezni.
Utazásának egyetlen célja van: rengeteget hallott már azokról az italokról, amik felgyorsítják a gyógyulást, újra erővel töltik meg a megfáradt izmokat, meggyorsítják a mozgást. Azt hitte, csak mese habbal, de olyan sokak erősítették meg, hogy mostanra már tudja, ilyen tényleg létezhet. Márpedig ha létezik, akkor neki szüksége van rá. Katona, legalábbis annak tartja magát, még ha nincs is se serege, se háború ahol harcolhatna. A a világ már csak olyan, előbb-utóbb lesz alkalma kamatoztatni a harci tudását. Akkor pedig nagy szüksége lesz olyan szerekre, amik ebben segíteni tudják. Ezért úgy döntött, hogy ami kevés pénze van, azt rászánja, hogy betárazzon ezekből a csodás hatású italokból.
Máskor szívesen nézelődne ezen a vidéken, esetleg keresne valami kalandot egy szemrevaló helyi fehérnéppel, de most más cél vezérli, egyenest az ispotályba, ahonnan reményei szerint néhány hasznos varázsitallal, és sajnos jóval kevesebb pénzzel fog távozni.*
*Hosszú utat tett meg a Tharg birtokokig, annál is inkább, mert javarészt gyalogosan volt. Hozzá van már szokva ehhez, ami a kutyagolást elviselhetővé teszi a számára, de attól még nem kevésbé időigényes. Amikor megtehette, felkéredzkedett valami parasztember szekerére és hagyta kicsit vitetni magát. Mégis jó sok idejébe telik megérkezni.
Utazásának egyetlen célja van: rengeteget hallott már azokról az italokról, amik felgyorsítják a gyógyulást, újra erővel töltik meg a megfáradt izmokat, meggyorsítják a mozgást. Azt hitte, csak mese habbal, de olyan sokak erősítették meg, hogy mostanra már tudja, ilyen tényleg létezhet. Márpedig ha létezik, akkor neki szüksége van rá. Katona, legalábbis annak tartja magát, még ha nincs is se serege, se háború ahol harcolhatna. A a világ már csak olyan, előbb-utóbb lesz alkalma kamatoztatni a harci tudását. Akkor pedig nagy szüksége lesz olyan szerekre, amik ebben segíteni tudják. Ezért úgy döntött, hogy ami kevés pénze van, azt rászánja, hogy betárazzon ezekből a csodás hatású italokból.
Máskor szívesen nézelődne ezen a vidéken, esetleg keresne valami kalandot egy szemrevaló helyi fehérnéppel, de most más cél vezérli, egyenest az ispotályba, ahonnan reményei szerint néhány hasznos varázsitallal, és sajnos jóval kevesebb pénzzel fog távozni.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2023-01-15 20:03:54
Üzenet elküldve: 2023-01-15 20:03:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Tharg földre érkezésének másnapján első útja az alkimista műhelybe vezet. Kíváncsi a helyi kínálatra. Különösen bizonyos termékek illetik, melyekhez nem a legkönnyebb hozzájutni, főleg nem Artheniorban.
Érdeklődve néz körül az épületben, egyelőre nem tudja, hogy venni is fog-e valamit.
Akár igen, akár nem, számára semmiképpen se haszontalan ez az út. Tisztába kerülni azzal, hogy mi érhető el, és milyen áron, számára mondhatni létfontosságú információ. Elvégre mégis csak kereskedő.
Éppen ezért sok időt tölt az egyes portékák alapos tanulmányozásával.*
Érdeklődve néz körül az épületben, egyelőre nem tudja, hogy venni is fog-e valamit.
Akár igen, akár nem, számára semmiképpen se haszontalan ez az út. Tisztába kerülni azzal, hogy mi érhető el, és milyen áron, számára mondhatni létfontosságú információ. Elvégre mégis csak kereskedő.
Éppen ezért sok időt tölt az egyes portékák alapos tanulmányozásával.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2022-05-13 17:03:45
Üzenet elküldve: 2022-05-13 17:03:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Végre megérkezik az alkimistaműhelybe, ami remélhetőleg a mai napjának utolsó kitérője lesz. A magasított lépcsőn keresztül megy a le a pinceszinti vásárlótérbe, ahol nem most jár először. Megunhatatlan számára a hely, hiszen a mennyezetre erősített lámpások olyan látványt nyújtanak a számára, mintha az éjszakai égboltot pásztázná végig a tekintetével. Mivel nincs eladó a láthatáron, így megszólaltatja a csengőt, hogy ezzel jelezze a vásárlási szándékát. Természetesen csak akkor fog ténylegesen venni valamit, ha az árak is megegyeznek az elképzeléseivel, hiszen a Boszorkánykonyhában sem hagyott ott aranyat, pontosan ugyanezen ok miatt. A kínálat és az árak áttekintése után el is hagyja az épületet, hogy aztán visszaindulhasson a kikötői erdőség felé.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2022-03-25 10:17:47
Üzenet elküldve: 2022-03-25 10:17:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Az óriás még sose járt erre, ahol kétkezi munkájuk nyomán felépült a bolt. Azt, hogy mit lehet itt venni, nem igazán tudja szerencsétlen pára, de azért érdeklődve szagol a levegőbe. Kicsit alacsonyan van a tető, ami zavarja, ezért görnyedten kell bejöjjön, de igyekszik nem kárt tenni semmiben, és nem leverni semmit sem. Ahogy körbe kémlel, int a boltosnak. *
- Én építettem, tudja? Bár nem egyedül. * Teszi hozzá mosolyogva, megmagyarázva, hogy miért támadt hirtelen érdeklődése a hely iránt. Ahogy végez a szemlélettel, megy is dolgára. *
- Én építettem, tudja? Bár nem egyedül. * Teszi hozzá mosolyogva, megmagyarázva, hogy miért támadt hirtelen érdeklődése a hely iránt. Ahogy végez a szemlélettel, megy is dolgára. *
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2022-02-04 22:13:21
Üzenet elküldve: 2022-02-04 22:13:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Szerény fáradtsággal lesi a lombikban bomladozó vegyületet, erre a napra való utolsó csalódottságát, ahogy a lámpa lángja lentebb csavarodik és a buborékok megszünnek bugyborékolni. Nem nevezné haszontalannak, hisz a zsákutcák is utak, melyeket be kell járni, azonban nem tagadhatja, hogy túl sokat időzött el benne. El is maradván a szükséges papírmunkával, hogy esetleges szellemi megbotlása nyomán nehogy visszatérjék, egy utolsó mentális frissítőt fogyaszt a napra, hogy bizonyosan fontos és pontos részletek kerüljenek lejegyzésre. Kissé pazarló, de már nem tudja visszaforgatni az idő kerekét egy éberebb énjére, a gyors utánzata is megteszi.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 173-192