Képernyőfelbontás:
Minimum: 1024*768,
Ajánlott: 1280*1024
Üdv néked Vándor!
Most éppen a fajok, kasztok oldalon vagy!
Bejelentkezés
Menü - linkek
Egyebek
A fajok és a kasztok a játékban elősegítenek bizonyos tulajdonságok és/vagy képességek növekedését. Alapjaiban véve a fajokról elmondható, hogy tulajdonságot növelnek, a kasztokról pedig, hogy képességet (2 kaszt nem teljesen). A fajok még észlelhető szerepet kapnak a karakter fejlődésében, így ott nem mindegy mit választassz, mert sokat tud számítani, de a kasztok nagyon keveset módosítnak a fejlődési irányon, így majdnem mindegy, hogy ott melyiket választod ki. Persze, érdemes mégis a fejlődési iránynak megfelelőt választani.
Mindegyik faj, és kaszt egyedi értékekkel rendelkezik. Sajnos, egy általam megszabott érték ez, ami befolyásolja a fejlődésedet. Próbáltam a fajhoz legjobban illeszkedő értékekkel ellátni, de természetes, hogy soha nem lehet olyat kihozni, ami mindenkinek kedvező. Ezt kérlek tartsd szem előtt. Nos, akkor lássuk, milyen fajok, kasztok is vannak, milyen tulajdonságal.
Fajok: (kattins a faj nevére a leíráshoz)
Ember ; Elf ; Fél-elf ; Sötételf ; Törpe ; Fél-törpe ; Ork ; Fél-ork ; Gnóm ; Fél-gnóm ; Óriás ; Tündér ; Eredar
Kasztok: (kattins a kaszt nevére a leíráshoz)
Földműves ; Íjász ; Kardforgató ; Kereskedő ; Lovag ; Mágus ; Nemes ;Orvgyilkos ; Polgár ; Szerzetes ; Telepes ; Tolvaj ; Tudós ; Vándor
Óriás
Mivel az óriások nem éppen bőbeszédűek, teremtésüket csak a törpék (sok-sok kupa sör elfogyasztása után történő) dalaiból ismerjük, melyeket még azokban az időkben hallottak, amikor közelebbi kapcsolatban voltak az óriásokkal. Ez lenne tehát az óriások legendája:
Az óriások őseit a Sziklák Ura, Gurgothaar és a Barlangok Asszonya, Barmadhúr nemzette. Hegységek áthatolhatatlan bércei között tanyáztak, ahol szülő isteneik vigyázták első bizonytalan lépteiket gyönyörű kis ligetekben, ahol az étel-ital szinte a szájukba hullott. Hosszú-hosszú évek teltek el a nagy semmittevésben, amikor is egy szép napon arra kérték Barmadhúrt, hogy mutassa meg nekik, micsoda hatalommal rendelkezik. A Barlangok Asszonya megmutatta gyermekeinek varázstudományát, akik nemsokára rávették, tanítsa meg őket is némi mágiára. Gurgothaar nem tartotta ezt jó ötletnek, de Barmadhúr (néhány forró csók és ölelés után) meggyőzte az istent, hogy nem kell semmitől tartania.
Az óriások tehát lassanként megtanultak néhány alapvető varázslatot, amit csak a saját szórakoztatásukra és szüleik lenyűgözésére használtak olykor-olykor. Hanem egy szép napon a játék kegyetlen mészárlásba torkollt: két óriásfiú pajkoskodott egymással, de mikor az egyikük súlyosan megsérült, a szülei rátámadtak a másik gyermekre. Persze amaz szülei is belevetették magukat a csatába és rövidesen a kis település minden lakója ádáz harcban állt egymással. Mire Barmadhúr visszatért közéjük, már csak páran lézengtek a ligetesben a többiek megcsonkított tetemei között. A Barlangok Asszonya fájdalmában ekkor megátkozta a túlélőket, rút, ijesztő külsővel és az örök vándorlás szégyenével bélyegezte meg őket, hogy amint elhagyják e helyet, örök életükben vándorlás legyen a soruk, a többi nép megvetésének, félelmének és gyűlöletének céltáblájaként. A megmaradtak elmenekültek a bércek közül és átjárhatatlan, megközelíthetetlen helyekre rejtőztek, mert még mindig félték szülőik bosszúját. Barmadhúr aztán persze megbánta tettét, de szégyenében és fájdalmában egy barlangba rejtőzött.
De azon a rettenetes napon, amikor a mészárlás történt, öt ifjú óriás nem tartózkodott otthon. Két fiú és három lány egy távoli hegyormon éppen szüleik részére készített kezdetleges szentélyt, amit meglepetésnek szántak. Útjukra magukkal vitték azt a bőrkötéses könyvet, ami a varázslatok leírását tartalmazta, és amiből szüleik életnagyságú szobrait akarták kifaragni a kemény kövekből, mágia felhasználásával. Őket tehát nem sújtotta az átok, és amikor (néhány nap múlva) visszatértek a ligetesbe, már senkit nem találtak ott. Gurgothaar megpillantotta őket, és leszállt közéjük, de azt tanácsolta nekik, meneküljenek és rejtőzzenek el, amíg anyjuk meg nem bánja tettét és vissza nem tér hozzájuk. Az öt fiatal a szentélybe menekült, és senki nem hallott többet felőlük.
Néha-néha felreppen a híre, hogy vándorok, törpék, elfek olyan óriással találkoztak, aki meglepően művelt volt és járatos a mágiában, de mivel ezek az utazók csak saját szavukat tudták szembeállítani az általánosan elfogadott óriás ismerettel, örülhettek, ha nem nézték őket bolondnak.
Az óriásokról pedig azt az általános nézetet vallották világszerte, hogy külsőleg másfél, két ember nagyságúak, tekintetük vad és kemény, arcukat legtöbbször vastag szőrzet borítja. Általában magányosan járják útjukat, senki nem tudja, van e valahol kimondottan óriásokból álló település. Mogorva, bizalmatlan természet jellemző rájuk, ismerkedési szándékuk gyakorta tűnik kötözködésnek, ezért a többi faj fél az óriásokkal való találkozásoktól. Hatalmas termetük ellenére mesterei a rejtőzködésnek, főleg sziklás, hegyes-völgyes terepen. Fegyvert szinte bármit képesek forgatni, feltéve, hogy van kovács, aki el tudja készíteni a méretüknek megfelelőt.
Az orjások nagy testi erejük és zömök felépítésük miatt miatt, leginkább a harcban jók. Épp ezért csak két tulajdonságra van bónuszuk. Mind erőre, mind állóképességre +3 pontot kapnak.
Mindegyik faj, és kaszt egyedi értékekkel rendelkezik. Sajnos, egy általam megszabott érték ez, ami befolyásolja a fejlődésedet. Próbáltam a fajhoz legjobban illeszkedő értékekkel ellátni, de természetes, hogy soha nem lehet olyat kihozni, ami mindenkinek kedvező. Ezt kérlek tartsd szem előtt. Nos, akkor lássuk, milyen fajok, kasztok is vannak, milyen tulajdonságal.
Fajok: (kattins a faj nevére a leíráshoz)
Ember ; Elf ; Fél-elf ; Sötételf ; Törpe ; Fél-törpe ; Ork ; Fél-ork ; Gnóm ; Fél-gnóm ; Óriás ; Tündér ; Eredar
Kasztok: (kattins a kaszt nevére a leíráshoz)
Földműves ; Íjász ; Kardforgató ; Kereskedő ; Lovag ; Mágus ; Nemes ;Orvgyilkos ; Polgár ; Szerzetes ; Telepes ; Tolvaj ; Tudós ; Vándor
Óriás
Mivel az óriások nem éppen bőbeszédűek, teremtésüket csak a törpék (sok-sok kupa sör elfogyasztása után történő) dalaiból ismerjük, melyeket még azokban az időkben hallottak, amikor közelebbi kapcsolatban voltak az óriásokkal. Ez lenne tehát az óriások legendája:
Az óriások őseit a Sziklák Ura, Gurgothaar és a Barlangok Asszonya, Barmadhúr nemzette. Hegységek áthatolhatatlan bércei között tanyáztak, ahol szülő isteneik vigyázták első bizonytalan lépteiket gyönyörű kis ligetekben, ahol az étel-ital szinte a szájukba hullott. Hosszú-hosszú évek teltek el a nagy semmittevésben, amikor is egy szép napon arra kérték Barmadhúrt, hogy mutassa meg nekik, micsoda hatalommal rendelkezik. A Barlangok Asszonya megmutatta gyermekeinek varázstudományát, akik nemsokára rávették, tanítsa meg őket is némi mágiára. Gurgothaar nem tartotta ezt jó ötletnek, de Barmadhúr (néhány forró csók és ölelés után) meggyőzte az istent, hogy nem kell semmitől tartania.
Az óriások tehát lassanként megtanultak néhány alapvető varázslatot, amit csak a saját szórakoztatásukra és szüleik lenyűgözésére használtak olykor-olykor. Hanem egy szép napon a játék kegyetlen mészárlásba torkollt: két óriásfiú pajkoskodott egymással, de mikor az egyikük súlyosan megsérült, a szülei rátámadtak a másik gyermekre. Persze amaz szülei is belevetették magukat a csatába és rövidesen a kis település minden lakója ádáz harcban állt egymással. Mire Barmadhúr visszatért közéjük, már csak páran lézengtek a ligetesben a többiek megcsonkított tetemei között. A Barlangok Asszonya fájdalmában ekkor megátkozta a túlélőket, rút, ijesztő külsővel és az örök vándorlás szégyenével bélyegezte meg őket, hogy amint elhagyják e helyet, örök életükben vándorlás legyen a soruk, a többi nép megvetésének, félelmének és gyűlöletének céltáblájaként. A megmaradtak elmenekültek a bércek közül és átjárhatatlan, megközelíthetetlen helyekre rejtőztek, mert még mindig félték szülőik bosszúját. Barmadhúr aztán persze megbánta tettét, de szégyenében és fájdalmában egy barlangba rejtőzött.
De azon a rettenetes napon, amikor a mészárlás történt, öt ifjú óriás nem tartózkodott otthon. Két fiú és három lány egy távoli hegyormon éppen szüleik részére készített kezdetleges szentélyt, amit meglepetésnek szántak. Útjukra magukkal vitték azt a bőrkötéses könyvet, ami a varázslatok leírását tartalmazta, és amiből szüleik életnagyságú szobrait akarták kifaragni a kemény kövekből, mágia felhasználásával. Őket tehát nem sújtotta az átok, és amikor (néhány nap múlva) visszatértek a ligetesbe, már senkit nem találtak ott. Gurgothaar megpillantotta őket, és leszállt közéjük, de azt tanácsolta nekik, meneküljenek és rejtőzzenek el, amíg anyjuk meg nem bánja tettét és vissza nem tér hozzájuk. Az öt fiatal a szentélybe menekült, és senki nem hallott többet felőlük.
Néha-néha felreppen a híre, hogy vándorok, törpék, elfek olyan óriással találkoztak, aki meglepően művelt volt és járatos a mágiában, de mivel ezek az utazók csak saját szavukat tudták szembeállítani az általánosan elfogadott óriás ismerettel, örülhettek, ha nem nézték őket bolondnak.
Az óriásokról pedig azt az általános nézetet vallották világszerte, hogy külsőleg másfél, két ember nagyságúak, tekintetük vad és kemény, arcukat legtöbbször vastag szőrzet borítja. Általában magányosan járják útjukat, senki nem tudja, van e valahol kimondottan óriásokból álló település. Mogorva, bizalmatlan természet jellemző rájuk, ismerkedési szándékuk gyakorta tűnik kötözködésnek, ezért a többi faj fél az óriásokkal való találkozásoktól. Hatalmas termetük ellenére mesterei a rejtőzködésnek, főleg sziklás, hegyes-völgyes terepen. Fegyvert szinte bármit képesek forgatni, feltéve, hogy van kovács, aki el tudja készíteni a méretüknek megfelelőt.
Az orjások nagy testi erejük és zömök felépítésük miatt miatt, leginkább a harcban jók. Épp ezért csak két tulajdonságra van bónuszuk. Mind erőre, mind állóképességre +3 pontot kapnak.
