Képernyőfelbontás:
Minimum: 1024*768,
Ajánlott: 1280*1024
Üdv néked Vándor!
Most éppen a fajok, kasztok oldalon vagy!
Bejelentkezés
Menü - linkek
Egyebek
A fajok és a kasztok a játékban elősegítenek bizonyos tulajdonságok és/vagy képességek növekedését. Alapjaiban véve a fajokról elmondható, hogy tulajdonságot növelnek, a kasztokról pedig, hogy képességet (2 kaszt nem teljesen). A fajok még észlelhető szerepet kapnak a karakter fejlődésében, így ott nem mindegy mit választassz, mert sokat tud számítani, de a kasztok nagyon keveset módosítnak a fejlődési irányon, így majdnem mindegy, hogy ott melyiket választod ki. Persze, érdemes mégis a fejlődési iránynak megfelelőt választani.
Mindegyik faj, és kaszt egyedi értékekkel rendelkezik. Sajnos, egy általam megszabott érték ez, ami befolyásolja a fejlődésedet. Próbáltam a fajhoz legjobban illeszkedő értékekkel ellátni, de természetes, hogy soha nem lehet olyat kihozni, ami mindenkinek kedvező. Ezt kérlek tartsd szem előtt. Nos, akkor lássuk, milyen fajok, kasztok is vannak, milyen tulajdonságal.
Fajok: (kattins a faj nevére a leíráshoz)
Ember ; Elf ; Fél-elf ; Sötételf ; Törpe ; Fél-törpe ; Ork ; Fél-ork ; Gnóm ; Fél-gnóm ; Óriás ; Tündér ; Eredar
Kasztok: (kattins a kaszt nevére a leíráshoz)
Földműves ; Íjász ; Kardforgató ; Kereskedő ; Lovag ; Mágus ; Nemes ;Orvgyilkos ; Polgár ; Szerzetes ; Telepes ; Tolvaj ; Tudós ; Vándor
Gnóm
Hajdanán létezett egy dicső nép Lanawin ismeretlen északi földjein, civilizációjuk hatalmas tudással bírt, ismerték és kedvük szerint alakíthatták környezetüket. Ők nem használták a mágiát, ők együtt éltek vele, átitatta esszenciájukat. Azonban mint minden a természetben, ami egyszer megszületett, annak el is kell pusztulnia. Ez a természet örök körforgásának törvénye. Nem történt ez másképp velük sem.
Sok generációval ezelőtt, hogy a világ elnyerte volna mai formáját, és még az elfek népe is fiatalnak számított, még élt ennek a titokzatos népnek egy hatalmas tudású varázslója, Azgad’rhelion, aki küzdött, hogy megmentse népének maradékát. Ugyanis évtizedekkel korábban egy gyógyíthatatlan kór ütötte fel a fejét, mely megállíthatatlanul söpört végig ezeken a teremtményeken. Egyszerűen csak Rhog’nar-nak , ragálynak nevezték.
Éveken át kereste a gyógyírt, miközben segítőit sorban ragadta el a Rhog’nar, míg végül már csak ő maradt egyedül, de a Rhog’nar már őt is megfertőzte. Megfigyelte azonban, hogy az ifjú népeket nem sújtja ez a betegség, ők egészségesek. Azonban túlságosan barbároknak tartotta őket, hogy segítséget kérjen tőlük, de nagyszerű ötlete támadt. Megalkotja népének utódjait, akik nem szenvednek a kórtól és így megmenekülhet a kultúrájuk. Így hozzálátott a munkához, hogy megteremtse népének jövőjét. Hónapokig tartott a felkészülés, amíg minden részlet a helyére került. Elfogott az ifjú népekből, az elfek és a törpék népéből, 2-2 férfit és nőt. Terve szerint egyesíteni kívánta a két faj lélekenergiáit és elegyítette volna a sajátjával.
Mikor az utolsó részlet is a helyére került, megkezdődött a napfogyatkozás, mely hatalmas energiákat szabadított fel, elkezdte hát a rituálét. Az energiák felkorbácsolták a tengereket, megrengette a hegyeket. Viharok, földrengések pusztítottak, ahogy az erők elszabadulva formát kerestek maguknak. Végül a varázslat minden mozaikja a helyére került és a két faj lélekenergiái egyesültek, majd kiszakította saját esszenciájának egy darabját és egybe forrasztotta velük, ezután erejének maradékával testet és formát adott nekik.
Megszülettek az új nép első ősei. Alacsonyak voltak, szívósak és erősek, termetük azonban sudár, arcvonásaik finoman íveltek, füleik hegyesek. Arcukat nem ékítette semmiféle szőrzet. Mind a törpe, mind az elf népre hasonlítottak és egyikre sem. Mások voltak, mint azok egyszerű keverékei. Azgad’rhelion esszenciája elkeveredve bennük hatalmas erőt adott szellemüknek és értelmüknek. Azonban nem volt elégedett, nem a terveinek megfelelően születtek újjá, nem hasonlítottak hajdanvolt népe tagjaira, ereje nem volt már elegendő ahhoz, hogy tökéletes formát adjon nekik. Így kapták hát teremtőjüktől a gnóm nevet.
Teltek az évek és a gnómok sokasodtak, számuk nőttön-nőtt. Rendkívül értelmes, szorgos, ugyanakkor igazán nyugodt természetűeknek bizonyultak. Azgad’rhelion rendkívül megszerette őket, gyermekeiként tekintett rájuk. Tudta, már nem sok ideje maradt. Érezte, hogy nem tudja legyőzni a Rhog’nar-t. Megkezdte hát átadni népének tudását, kultúráját gyermekeinek, azonban ennek a tudásnak csak egy kis részét sikerült megismertetnie velük, mert egyik reggel álmában végül utolérte őt a vég… A gnómok eltemették apjukat és nekiláttak önerőből újra felfedezni őseik munkáját és tudását.
Tovább a leírás folytatásához!
Mindegyik faj, és kaszt egyedi értékekkel rendelkezik. Sajnos, egy általam megszabott érték ez, ami befolyásolja a fejlődésedet. Próbáltam a fajhoz legjobban illeszkedő értékekkel ellátni, de természetes, hogy soha nem lehet olyat kihozni, ami mindenkinek kedvező. Ezt kérlek tartsd szem előtt. Nos, akkor lássuk, milyen fajok, kasztok is vannak, milyen tulajdonságal.
Fajok: (kattins a faj nevére a leíráshoz)
Ember ; Elf ; Fél-elf ; Sötételf ; Törpe ; Fél-törpe ; Ork ; Fél-ork ; Gnóm ; Fél-gnóm ; Óriás ; Tündér ; Eredar
Kasztok: (kattins a kaszt nevére a leíráshoz)
Földműves ; Íjász ; Kardforgató ; Kereskedő ; Lovag ; Mágus ; Nemes ;Orvgyilkos ; Polgár ; Szerzetes ; Telepes ; Tolvaj ; Tudós ; Vándor
Gnóm
Hajdanán létezett egy dicső nép Lanawin ismeretlen északi földjein, civilizációjuk hatalmas tudással bírt, ismerték és kedvük szerint alakíthatták környezetüket. Ők nem használták a mágiát, ők együtt éltek vele, átitatta esszenciájukat. Azonban mint minden a természetben, ami egyszer megszületett, annak el is kell pusztulnia. Ez a természet örök körforgásának törvénye. Nem történt ez másképp velük sem.
Sok generációval ezelőtt, hogy a világ elnyerte volna mai formáját, és még az elfek népe is fiatalnak számított, még élt ennek a titokzatos népnek egy hatalmas tudású varázslója, Azgad’rhelion, aki küzdött, hogy megmentse népének maradékát. Ugyanis évtizedekkel korábban egy gyógyíthatatlan kór ütötte fel a fejét, mely megállíthatatlanul söpört végig ezeken a teremtményeken. Egyszerűen csak Rhog’nar-nak , ragálynak nevezték.
Éveken át kereste a gyógyírt, miközben segítőit sorban ragadta el a Rhog’nar, míg végül már csak ő maradt egyedül, de a Rhog’nar már őt is megfertőzte. Megfigyelte azonban, hogy az ifjú népeket nem sújtja ez a betegség, ők egészségesek. Azonban túlságosan barbároknak tartotta őket, hogy segítséget kérjen tőlük, de nagyszerű ötlete támadt. Megalkotja népének utódjait, akik nem szenvednek a kórtól és így megmenekülhet a kultúrájuk. Így hozzálátott a munkához, hogy megteremtse népének jövőjét. Hónapokig tartott a felkészülés, amíg minden részlet a helyére került. Elfogott az ifjú népekből, az elfek és a törpék népéből, 2-2 férfit és nőt. Terve szerint egyesíteni kívánta a két faj lélekenergiáit és elegyítette volna a sajátjával.
Mikor az utolsó részlet is a helyére került, megkezdődött a napfogyatkozás, mely hatalmas energiákat szabadított fel, elkezdte hát a rituálét. Az energiák felkorbácsolták a tengereket, megrengette a hegyeket. Viharok, földrengések pusztítottak, ahogy az erők elszabadulva formát kerestek maguknak. Végül a varázslat minden mozaikja a helyére került és a két faj lélekenergiái egyesültek, majd kiszakította saját esszenciájának egy darabját és egybe forrasztotta velük, ezután erejének maradékával testet és formát adott nekik.
Megszülettek az új nép első ősei. Alacsonyak voltak, szívósak és erősek, termetük azonban sudár, arcvonásaik finoman íveltek, füleik hegyesek. Arcukat nem ékítette semmiféle szőrzet. Mind a törpe, mind az elf népre hasonlítottak és egyikre sem. Mások voltak, mint azok egyszerű keverékei. Azgad’rhelion esszenciája elkeveredve bennük hatalmas erőt adott szellemüknek és értelmüknek. Azonban nem volt elégedett, nem a terveinek megfelelően születtek újjá, nem hasonlítottak hajdanvolt népe tagjaira, ereje nem volt már elegendő ahhoz, hogy tökéletes formát adjon nekik. Így kapták hát teremtőjüktől a gnóm nevet.
Teltek az évek és a gnómok sokasodtak, számuk nőttön-nőtt. Rendkívül értelmes, szorgos, ugyanakkor igazán nyugodt természetűeknek bizonyultak. Azgad’rhelion rendkívül megszerette őket, gyermekeiként tekintett rájuk. Tudta, már nem sok ideje maradt. Érezte, hogy nem tudja legyőzni a Rhog’nar-t. Megkezdte hát átadni népének tudását, kultúráját gyermekeinek, azonban ennek a tudásnak csak egy kis részét sikerült megismertetnie velük, mert egyik reggel álmában végül utolérte őt a vég… A gnómok eltemették apjukat és nekiláttak önerőből újra felfedezni őseik munkáját és tudását.
Tovább a leírás folytatásához!
