Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-19 16:42:38
Üzenet elküldve: 2017-05-19 16:42:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
*Egy ember és egy sötételf megmérettetése igen ínyenc dolognak ígérkezik, melyet akár nagyközönség előtt is el lehetne adni, mint a két faj vérre menő párbaja. Cirkuszi mutatványnak éppenséggel tökéletesen beillene, csakhogy ez több, mint egy egyszerű színjáték. Itt, ha egyikőjük figyelmetlen, kevésbé képzett, akkor könnyen igazi vér is folyhat. Ezért mindkettejüknek nagyobb koncentrációra van szüksége, mint akár egy éles harc során, hisz itt a másik épségére is figyelniük kell. Mégis mintha egyik félt sem hatná meg az az eshetőség, hogy könnyen ott hagyhatja a fogát, sőt Ras és Teliir is teljesen átlényegülve várja a közelgő párbajt. Izgatottak! Az emberevő már teljesen bezsongva várja, hogy láthassa ellenfele harci képességeit.
Az emberevőnk úgy látszik nem sieti el a dolgot. Lassan egyesével kicsúsztatja tokjából mindkét pengéjét. A hold fényében megforgatja a fényesen csillogó fegyvereket, majd miután alaposan átvizsgálta őket elégedetten elmosolyodik. ~Még mindig tökéletesek!~ Mindig is szerette kardjait szép rendben tartani, ám az utóbbi időben nem volt rá sajnos elég ideje, de még így is megőrizték azt az élüket, melyre oly sokszor szüksége volt a kardforgatónak.*
-Próbálj nem meghalni!
*Óvatosan körbeforgatja a nyakát, átmozgatja minden testrészét, majd felveszi az alapállást. A jobb kezében lévő fegyvert lazán a vállára helyezi, míg a másik hegyével egyenesen ellenfele mellkasára mutat. Enyhén fél oldalasan áll meg előtte, bal lába, s így válla is előrébb van, mint a jobb. Rugózik néhányat, majd alaposan végigméri a mélységit. Az alapállása egész stabilnak tűnik, a fegyvere markolatát rendesen tartja, így nem tudná túl könnyen kiütni a kezéből. Ráadásul ott a másik tenyerében szorongatott dobótőr is, mely hamar véget vethetne az ütközetüknek. Ez nyugtalanítja Rasdehert a leginkább. Ráadásul elég ideje lesz eldobni, ha megindul felé. Tehát próbál a távolságból előnyt kovácsolni. Kellemetlen helyzet, ám szerencsére van egy ötlete mellyel összekuszálhatja a szálakat.
Mivel az ellen nem tervez támadást, így kénytelen ő akcióba lépni. Elrugaszkodik a talajtól, és amilyen gyorsan csak tud tesz előre két lépést. Ha Teliir továbbra is mozdulatlan megpróbál minél inkább felgyorsulni, hogy lendületet vehessen. Amint megmozdul Ras füttyent egyet, mire az égből egy alászálló holló rikoltása vág a levegőbe. A terv sikeressége attól függ, hogy ez mennyit változtat a loboncos sötételf hozzáállásán.*
*Egy ember és egy sötételf megmérettetése igen ínyenc dolognak ígérkezik, melyet akár nagyközönség előtt is el lehetne adni, mint a két faj vérre menő párbaja. Cirkuszi mutatványnak éppenséggel tökéletesen beillene, csakhogy ez több, mint egy egyszerű színjáték. Itt, ha egyikőjük figyelmetlen, kevésbé képzett, akkor könnyen igazi vér is folyhat. Ezért mindkettejüknek nagyobb koncentrációra van szüksége, mint akár egy éles harc során, hisz itt a másik épségére is figyelniük kell. Mégis mintha egyik félt sem hatná meg az az eshetőség, hogy könnyen ott hagyhatja a fogát, sőt Ras és Teliir is teljesen átlényegülve várja a közelgő párbajt. Izgatottak! Az emberevő már teljesen bezsongva várja, hogy láthassa ellenfele harci képességeit.
Az emberevőnk úgy látszik nem sieti el a dolgot. Lassan egyesével kicsúsztatja tokjából mindkét pengéjét. A hold fényében megforgatja a fényesen csillogó fegyvereket, majd miután alaposan átvizsgálta őket elégedetten elmosolyodik. ~Még mindig tökéletesek!~ Mindig is szerette kardjait szép rendben tartani, ám az utóbbi időben nem volt rá sajnos elég ideje, de még így is megőrizték azt az élüket, melyre oly sokszor szüksége volt a kardforgatónak.*
-Próbálj nem meghalni!
*Óvatosan körbeforgatja a nyakát, átmozgatja minden testrészét, majd felveszi az alapállást. A jobb kezében lévő fegyvert lazán a vállára helyezi, míg a másik hegyével egyenesen ellenfele mellkasára mutat. Enyhén fél oldalasan áll meg előtte, bal lába, s így válla is előrébb van, mint a jobb. Rugózik néhányat, majd alaposan végigméri a mélységit. Az alapállása egész stabilnak tűnik, a fegyvere markolatát rendesen tartja, így nem tudná túl könnyen kiütni a kezéből. Ráadásul ott a másik tenyerében szorongatott dobótőr is, mely hamar véget vethetne az ütközetüknek. Ez nyugtalanítja Rasdehert a leginkább. Ráadásul elég ideje lesz eldobni, ha megindul felé. Tehát próbál a távolságból előnyt kovácsolni. Kellemetlen helyzet, ám szerencsére van egy ötlete mellyel összekuszálhatja a szálakat.
Mivel az ellen nem tervez támadást, így kénytelen ő akcióba lépni. Elrugaszkodik a talajtól, és amilyen gyorsan csak tud tesz előre két lépést. Ha Teliir továbbra is mozdulatlan megpróbál minél inkább felgyorsulni, hogy lendületet vehessen. Amint megmozdul Ras füttyent egyet, mire az égből egy alászálló holló rikoltása vág a levegőbe. A terv sikeressége attól függ, hogy ez mennyit változtat a loboncos sötételf hozzáállásán.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-18 06:48:09
Üzenet elküldve: 2017-05-18 06:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rasdeher Clion//
*Madarász barátunk úgy harangozza be a felmérést, mintha minimum egy hatalmas csata után mindkét oldalról csak egy harcos maradt talpon, és most kezdődne vérre menő küzdelmük. Aztán úgy kezeli a helyzetet mintha Teliir-t magával ragadták volna a fogalmazásból dicséretes sorok. Sötételfünkből nem is vált ki mást reakciót csak nevetést. Végre komolyra fordul a szó és megtudhatja mik is a próba feltételei. A csavarnak belevitt fogadás felcsigázza kissé. Egy jókora, a fogakat villantó vigyor ül ki az arcára.*
-Felőlem rendben van. De a plusz egy kérdés helyett inkább elfolyatnám fél liter véred. Persze így is megfelel a fogadás tárgya.
*Ahogy körbe néz nem pont egy olyan helynek tűnik ez mint ahol ilyesféle küzdelmek szoktak történni. Egész kellemes a környezet még így este is.
A nézelődést követően ő is elkezd készülni az összecsapásra. Szinte egy csettintésre meg változik arckifejezése. Komolyságot és megfontoltságot tükröz. Mintha csak kicserélték volna. Miközben kabátját leveszi és lehajítja magától olyan egy méterre, megnézi mivel is áll szemben. Komoly fegyverzetet fedez fel a másiknál. Ezzel ellentétben neki van egy kardja, és dobó eszközei. Az utóbbiakat nem használhatja ki. Sajnos még nem dob felük olyan pontosan, hogy ne ölje meg velük Rasdeher-t. Ettől függetlenül még magánál hagyja ezeket is. Valamire még jól jöhetnek. Nem csak az eszköztárban található különbségek aggasztják. Ott van az az átokverte tollas fattyú is. Mivelhogy nem tiszta szabályokkal játszanak bármikor lecsaphat Teliir-re a sötétből. Cseppet sem kellemes tényező.
Elhelyezkedik a küzdőpartnerétől nagyjából tíz méterre. Erre azért van szüksége, hogy kellő időben lereagálhassa ellenfele megmozdulását. Jobb kezével előrántja kardját. Bal kezével pedig dobótőrét veszi elő. Valamit sürgősen ki kell találnia. Mert ha ellenfele két karddal támad nem sok esélye lesz kivédenie annak támadásait.
Miután lábait stabilan megveti a földön úgy dönt akár kezdődhet is az összecsapás. Hagyni fogja Rasdeher-t kezdeményezni. Nem áll szándékában elsietni a kezdést. Fogalma sincs pontosan kivel áll szemben. Látni szeretné először hogy Rókapofa miként is támad. Persze csak ha támad majd egyáltalán.*
-Kezdhetjük is!
*Ha a férfi ráront egyből megpróbál elugrani tőle.*
*Madarász barátunk úgy harangozza be a felmérést, mintha minimum egy hatalmas csata után mindkét oldalról csak egy harcos maradt talpon, és most kezdődne vérre menő küzdelmük. Aztán úgy kezeli a helyzetet mintha Teliir-t magával ragadták volna a fogalmazásból dicséretes sorok. Sötételfünkből nem is vált ki mást reakciót csak nevetést. Végre komolyra fordul a szó és megtudhatja mik is a próba feltételei. A csavarnak belevitt fogadás felcsigázza kissé. Egy jókora, a fogakat villantó vigyor ül ki az arcára.*
-Felőlem rendben van. De a plusz egy kérdés helyett inkább elfolyatnám fél liter véred. Persze így is megfelel a fogadás tárgya.
*Ahogy körbe néz nem pont egy olyan helynek tűnik ez mint ahol ilyesféle küzdelmek szoktak történni. Egész kellemes a környezet még így este is.
A nézelődést követően ő is elkezd készülni az összecsapásra. Szinte egy csettintésre meg változik arckifejezése. Komolyságot és megfontoltságot tükröz. Mintha csak kicserélték volna. Miközben kabátját leveszi és lehajítja magától olyan egy méterre, megnézi mivel is áll szemben. Komoly fegyverzetet fedez fel a másiknál. Ezzel ellentétben neki van egy kardja, és dobó eszközei. Az utóbbiakat nem használhatja ki. Sajnos még nem dob felük olyan pontosan, hogy ne ölje meg velük Rasdeher-t. Ettől függetlenül még magánál hagyja ezeket is. Valamire még jól jöhetnek. Nem csak az eszköztárban található különbségek aggasztják. Ott van az az átokverte tollas fattyú is. Mivelhogy nem tiszta szabályokkal játszanak bármikor lecsaphat Teliir-re a sötétből. Cseppet sem kellemes tényező.
Elhelyezkedik a küzdőpartnerétől nagyjából tíz méterre. Erre azért van szüksége, hogy kellő időben lereagálhassa ellenfele megmozdulását. Jobb kezével előrántja kardját. Bal kezével pedig dobótőrét veszi elő. Valamit sürgősen ki kell találnia. Mert ha ellenfele két karddal támad nem sok esélye lesz kivédenie annak támadásait.
Miután lábait stabilan megveti a földön úgy dönt akár kezdődhet is az összecsapás. Hagyni fogja Rasdeher-t kezdeményezni. Nem áll szándékában elsietni a kezdést. Fogalma sincs pontosan kivel áll szemben. Látni szeretné először hogy Rókapofa miként is támad. Persze csak ha támad majd egyáltalán.*
-Kezdhetjük is!
*Ha a férfi ráront egyből megpróbál elugrani tőle.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-05-16 22:37:52
Üzenet elküldve: 2017-05-16 22:37:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 202
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Teliir Dartiv//
*Sötétség. Penge éles sziklák. Néma sikolyok. A hullámok halk robaja, ahogy felhágnak a természet szárazföldi titánjaira. Mindez, s még rengeteg pulzáló, látható vagy láthatatlan dolog tárul az ide érkezők elé. A nappal szívesen látott égen lebegő golyóbisnak már nyoma sincs, helyét átvette a csillagkoszorúval megkoronázott fakó hölgy. Régi ismerőse Rasnak, való igaz, nagy kár, hogy az utóbbi időben egészen eltávolodtak egymástól. Ezen kívül még ott az a friss tenger illat, mely igazán karaktert ad magának a sziklás tengerpartnak.
Egészen felcsigázza kedvenc emberevőnket ez az eszményi világ, mely annyi fájdalmat, semmibe kiáltott átkot ordít vissza saját, nem e világi szavaival. Már-már újra megéhezik a lakónegyedek után következő hirtelen környezetváltozás miatt. Pedig nem is olyan rég volt, hogy elfogyasztották azt az egészen kiváló vaddisznópörköltet. Ezt persze egy egyszerű halandó nem értheti. Pedig mennyivel könnyebb lenne az élete, ha végre megértenék... Ilyenkor a férfiban kavargó örvényben felsejlik egyfajta nemi vágyódáshoz nagyon hasonló, de mégis sokkal szokatlanabb, mondhatni beteg kényszer, melyet csak egyetlen módon sikerült csillapítania. Ebben az örvénylő kuszaságban van mindenre a válasz. A válasz a cselekedeteire, beteges szokásaira, a mosolya mögött rejtőző kegyetlen igazságra.
Ezidáig nem volt hajlandó Teliir egyre csak sokasodó kérdéseire válaszolni, de most már elérkezettnek látja az időt, hogy mindent megosszon vele. Szembe fordul a sötételffel, majd diadalmasan széttárja a karjait.*
-Íme, itt fog eldőlni a sorsod! Itt fogod megtudni mindazt, mi ezentúl rád vár! Ez lesz a vesztőhelyed, vagy a felemelkedésed kápolnája!
*Nem bírja tovább sorolni a fellengzős, hősi eposzokba illő anekdotáit. Olyan kacagásba tőr ki, melyet még a Kikötő szívében is hallhatnak.*
-Csak viccelek! Viccelek, na! Ha beveszed ezt a sok marhaságot még idiótább vagy, mint hittelek.
*Amint abbamarad a nevetés jelez Éjfélnek, hogy jelenleg nincs rá egy darabig szüksége, így a madár egyetlen sértődött fülcimpa csípéssel távozik a két férfi megmérettetésének helyszínéről. A szárnysuhogása csak ráadás az egyébként is nyomasztó helyzetben.*
-Te átkozott madár! A teszt egyszerű lesz. Első tiszta találatig fogunk itt megküzdeni egymással. Minden piszkos csel, tisztességes párbajban tiltott technika megengedett, ha az a másikra nézve nem halálos. Egymás megcsonkítását, kivégzését lehetőleg kerüljük!
*Pár másodpercre elgondolkodik. Forgat valamit a fejében!*
-Hogy legyen valami tétje is ennek az egésznek... ha nyerek, megkóstolhatom egy kiválasztott részedet.
*Ördögi mosoly kúszik az arcára, mikor tisztázza a feltételeket. Rendkívül kíváncsi miként reagál rá a másik, mit szól a kis alkujuk ezen részéhez.*
-Ha te nyersz, azonkívül, hogy minden kérdésedre válaszolok lehet még egy kérésed.
*Nem sok lehetősége van a másiknak, vagy elfogadja Rasdeher ajánlatát, vagy mehet vissza ahonnan jött. Ezt kell eldöntenie magában, ám kannibálunk nem várja meg a választ, szinte azonnal megfosztja magát a mozgását korlátozó ruhadaraboktól. Szürke köpenyét a földre löki, és alaposan beletúr bozontjába.*
-No, mit szólsz? Izgalmasnak hangzik, nem igaz?
*Sötétség. Penge éles sziklák. Néma sikolyok. A hullámok halk robaja, ahogy felhágnak a természet szárazföldi titánjaira. Mindez, s még rengeteg pulzáló, látható vagy láthatatlan dolog tárul az ide érkezők elé. A nappal szívesen látott égen lebegő golyóbisnak már nyoma sincs, helyét átvette a csillagkoszorúval megkoronázott fakó hölgy. Régi ismerőse Rasnak, való igaz, nagy kár, hogy az utóbbi időben egészen eltávolodtak egymástól. Ezen kívül még ott az a friss tenger illat, mely igazán karaktert ad magának a sziklás tengerpartnak.
Egészen felcsigázza kedvenc emberevőnket ez az eszményi világ, mely annyi fájdalmat, semmibe kiáltott átkot ordít vissza saját, nem e világi szavaival. Már-már újra megéhezik a lakónegyedek után következő hirtelen környezetváltozás miatt. Pedig nem is olyan rég volt, hogy elfogyasztották azt az egészen kiváló vaddisznópörköltet. Ezt persze egy egyszerű halandó nem értheti. Pedig mennyivel könnyebb lenne az élete, ha végre megértenék... Ilyenkor a férfiban kavargó örvényben felsejlik egyfajta nemi vágyódáshoz nagyon hasonló, de mégis sokkal szokatlanabb, mondhatni beteg kényszer, melyet csak egyetlen módon sikerült csillapítania. Ebben az örvénylő kuszaságban van mindenre a válasz. A válasz a cselekedeteire, beteges szokásaira, a mosolya mögött rejtőző kegyetlen igazságra.
Ezidáig nem volt hajlandó Teliir egyre csak sokasodó kérdéseire válaszolni, de most már elérkezettnek látja az időt, hogy mindent megosszon vele. Szembe fordul a sötételffel, majd diadalmasan széttárja a karjait.*
-Íme, itt fog eldőlni a sorsod! Itt fogod megtudni mindazt, mi ezentúl rád vár! Ez lesz a vesztőhelyed, vagy a felemelkedésed kápolnája!
*Nem bírja tovább sorolni a fellengzős, hősi eposzokba illő anekdotáit. Olyan kacagásba tőr ki, melyet még a Kikötő szívében is hallhatnak.*
-Csak viccelek! Viccelek, na! Ha beveszed ezt a sok marhaságot még idiótább vagy, mint hittelek.
*Amint abbamarad a nevetés jelez Éjfélnek, hogy jelenleg nincs rá egy darabig szüksége, így a madár egyetlen sértődött fülcimpa csípéssel távozik a két férfi megmérettetésének helyszínéről. A szárnysuhogása csak ráadás az egyébként is nyomasztó helyzetben.*
-Te átkozott madár! A teszt egyszerű lesz. Első tiszta találatig fogunk itt megküzdeni egymással. Minden piszkos csel, tisztességes párbajban tiltott technika megengedett, ha az a másikra nézve nem halálos. Egymás megcsonkítását, kivégzését lehetőleg kerüljük!
*Pár másodpercre elgondolkodik. Forgat valamit a fejében!*
-Hogy legyen valami tétje is ennek az egésznek... ha nyerek, megkóstolhatom egy kiválasztott részedet.
*Ördögi mosoly kúszik az arcára, mikor tisztázza a feltételeket. Rendkívül kíváncsi miként reagál rá a másik, mit szól a kis alkujuk ezen részéhez.*
-Ha te nyersz, azonkívül, hogy minden kérdésedre válaszolok lehet még egy kérésed.
*Nem sok lehetősége van a másiknak, vagy elfogadja Rasdeher ajánlatát, vagy mehet vissza ahonnan jött. Ezt kell eldöntenie magában, ám kannibálunk nem várja meg a választ, szinte azonnal megfosztja magát a mozgását korlátozó ruhadaraboktól. Szürke köpenyét a földre löki, és alaposan beletúr bozontjába.*
-No, mit szólsz? Izgalmasnak hangzik, nem igaz?
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-29 22:49:21
Üzenet elküldve: 2017-03-29 22:49:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
*Ez így tényleg nem volt nagy durranás. Idya bárkit megöl szemrebbenés nélkül, legyen az gyerek, felnőtt, fiú, lány, barát, ellenség. Ha valaki szerelmet is vall neki, ami nem sok híján már megtörtént, az sem érdekelné, hiszen nincsen meg az a képessége, amivel megérthetné mások érzéseit.*
-Ha néhányszor elkészítem biztos lesz még szebb is. *Gondolkodik, ahogy a szárnyakat nézi. Aszimmetrikus, csálé, és az egyik oldalon mélyebb lett a seb. Nem rossz, de még az első próbálkozása is szebb volt. Egy bájos tündérke, aki szenvtelenül cseverészik egy démonnal egy hulla társaságában. Igazán idilli látvány, hát még azután, hogy felkerülnek szárnyaira a láncok. Kicsit nehezen éri ugyan el a szárnytöveket, ki kell hozzá csavarodnia, de csak sikerül ráhelyezni a gyűrűket.*
-Milyen aranyos. *Nem szereti az ékszereket, sőt, kifejezetten ódzkodik a gyűrűktől, fülbevalóktól, nyakláncoktól és egyéb csillogó vackoktól, de ez a lánc kifejezetten tetszik neki.*
-Eredar? *Kérdez vissza, csak hogy tudja, mivel is lesz dolga.* Értem. *Bólint komolyan, de belül ugrál örömében. Megismerhet egy túlvilági lényt, akitől talán tanulhat, mint Lillithtől. Egyetlen egy dologban reménykedik, csak egyben, de lehet hiába. Nem lehet olyan sok démon Lanawinon, akik nem Sa'Tereth szolgái, és ő már találkozott eggyel, de nem alakult fényesen a viszonyuk.*
-Köszönöm! *Int búcsút a lánynak, majd útnak indul, hogy felkutasson egy eredart.*
*Ez így tényleg nem volt nagy durranás. Idya bárkit megöl szemrebbenés nélkül, legyen az gyerek, felnőtt, fiú, lány, barát, ellenség. Ha valaki szerelmet is vall neki, ami nem sok híján már megtörtént, az sem érdekelné, hiszen nincsen meg az a képessége, amivel megérthetné mások érzéseit.*
-Ha néhányszor elkészítem biztos lesz még szebb is. *Gondolkodik, ahogy a szárnyakat nézi. Aszimmetrikus, csálé, és az egyik oldalon mélyebb lett a seb. Nem rossz, de még az első próbálkozása is szebb volt. Egy bájos tündérke, aki szenvtelenül cseverészik egy démonnal egy hulla társaságában. Igazán idilli látvány, hát még azután, hogy felkerülnek szárnyaira a láncok. Kicsit nehezen éri ugyan el a szárnytöveket, ki kell hozzá csavarodnia, de csak sikerül ráhelyezni a gyűrűket.*
-Milyen aranyos. *Nem szereti az ékszereket, sőt, kifejezetten ódzkodik a gyűrűktől, fülbevalóktól, nyakláncoktól és egyéb csillogó vackoktól, de ez a lánc kifejezetten tetszik neki.*
-Eredar? *Kérdez vissza, csak hogy tudja, mivel is lesz dolga.* Értem. *Bólint komolyan, de belül ugrál örömében. Megismerhet egy túlvilági lényt, akitől talán tanulhat, mint Lillithtől. Egyetlen egy dologban reménykedik, csak egyben, de lehet hiába. Nem lehet olyan sok démon Lanawinon, akik nem Sa'Tereth szolgái, és ő már találkozott eggyel, de nem alakult fényesen a viszonyuk.*
-Köszönöm! *Int búcsút a lánynak, majd útnak indul, hogy felkutasson egy eredart.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-29 22:22:17
Üzenet elküldve: 2017-03-29 22:22:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség válasza//
*Kellene valami nagyobb kihívást keresnie Idyanak, na de nincs a környéken senki, akit most megölethetne vele. A szerencsétlen fiú viszont hamar kimúlik, nem volt valami erős, az ilyeneket pedig el kell taposni, haszontalanok.*
-Megfelel. *Szép minta a húsba vésve, ezzel van saját aláírása, ha valakit ő küld a mesterének, így kiemelt figyelmet fog kapni továbbra is az biztos. Bár ez nem volt kemény feladat, de a könyörtelenség vizsgáján átment a tündér az biztos.*
-Most adok neked valamit, amihez kapsz feladatot is! *Kezével köröz majd egy fekete portálba nyúl bele, amiből kivesz valami különleges dolgot.*
-Ezt a szárnyad tövére tudod felhelyezni. *Átnyújt egy szépen megmunkált ékszert, ami nem más, mint szárnygyűrűk, amiket lánc köt össze. Csak rá kell tenni, nem kell lyukasztani.*
-Ez olyan mágiával van ellátva, ami megismeri, ha eledarral van dolgod. Még biztos nem hallottál róluk, ezek egy másik síkról jöttek, mint Sa'Tereth küldöttei, hogy itt felmérjék a helyzetet és hogy mások fájdalmából és szenvedéséből táplálkozzanak. Bármilyen faj testében benne lehetnek, szeretném, ha legalább egyet sikerülne megtalálnod, valahol itt a kikötőben van most is egy. *Fekete szemeivel fürkészve nézi, mit felel neki Idya az új feladatra.*
-Nincs időponthoz kötve és persze, ha kellek közben bármikor megidézhetsz. *Persze nem tűnik el egyből, mert ha ez túl nagy falat a lánynak, akkor mást kell kitalálnia.*
*Kellene valami nagyobb kihívást keresnie Idyanak, na de nincs a környéken senki, akit most megölethetne vele. A szerencsétlen fiú viszont hamar kimúlik, nem volt valami erős, az ilyeneket pedig el kell taposni, haszontalanok.*
-Megfelel. *Szép minta a húsba vésve, ezzel van saját aláírása, ha valakit ő küld a mesterének, így kiemelt figyelmet fog kapni továbbra is az biztos. Bár ez nem volt kemény feladat, de a könyörtelenség vizsgáján átment a tündér az biztos.*
-Most adok neked valamit, amihez kapsz feladatot is! *Kezével köröz majd egy fekete portálba nyúl bele, amiből kivesz valami különleges dolgot.*
-Ezt a szárnyad tövére tudod felhelyezni. *Átnyújt egy szépen megmunkált ékszert, ami nem más, mint szárnygyűrűk, amiket lánc köt össze. Csak rá kell tenni, nem kell lyukasztani.*
-Ez olyan mágiával van ellátva, ami megismeri, ha eledarral van dolgod. Még biztos nem hallottál róluk, ezek egy másik síkról jöttek, mint Sa'Tereth küldöttei, hogy itt felmérjék a helyzetet és hogy mások fájdalmából és szenvedéséből táplálkozzanak. Bármilyen faj testében benne lehetnek, szeretném, ha legalább egyet sikerülne megtalálnod, valahol itt a kikötőben van most is egy. *Fekete szemeivel fürkészve nézi, mit felel neki Idya az új feladatra.*
-Nincs időponthoz kötve és persze, ha kellek közben bármikor megidézhetsz. *Persze nem tűnik el egyből, mert ha ez túl nagy falat a lánynak, akkor mást kell kitalálnia.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-29 20:36:28
Üzenet elküldve: 2017-03-29 20:36:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A világító toronyhoz megy. Ez az egyetlen hely a környéken, amiről azt hallotta, hogy szinte mindig kihalt és nyugodt. Kevesen járnak erre, az idő is mindig zord, így tökéletes hangulatot ad egy kis elmélkedésre. Hogy miről fog elmélkedni, azt még nem tudja. Egyelőre ott tart, hogy ki kell kapcsolnia kicsit. Tele van, ennyire éhtelennek még sosem érezte magát. A sikolyok, a csontok roppanása, a hús sercegése... Még most is beleborzong, mikor erre a csodálatos dologra gondol. Kisétál egészen a szirt peremére. Lehuppan a kopár fűtengerre, és lelógatja lábait a mélységbe. Szép idő van. Hűvös, fúj a szél, halvány köd szállt a torony köré.
Hogyan tovább? Artheniort szeretné most egy darabig elkerülni. Illegálisan vett fegyvert a kovácstól, és nem akarja, hogy a nyakába varrják. Az őrség keze bármeddig elér, ha szeretnék, de itt, az alvilág fészkében nehezebben találnak rá, mint a városban sétafikálva. Most jut eszébe, hogy még ki sem próbálta újdonsült fegyverét. Leakasztja az övéről a legyezőt, és egy könnyen mozdulattal kicsapja. Még mindig le van nyűgözve. Finom csipke, minőségi anyag, és ez az elegáns kiegészítő veszélyes pengéket rejt magában. Meghúzza, és kioldja a pöcköt, ahogy a kovács mondta neki, és láss csodát, öt penge jelenik meg a fa merevítések végén. Ujja hegyét finoman végighúzza az éleken. Nagyon óvatos, mégis megvágja magát, és a vörös csepp megindul lefelé, majd a hegyről elrugaszkodva halk koppanással ér földet a kemény talajon. Hatásos. Remek munkát végzett a törpe, és ahhoz képest piti áron jutott hozzá. Remélhetőleg nem egy jónak tűnő, de pár hat alatt széteső vackot kapott. A szoknya szegélyével letörli a vért, majd elrakja a fegyvert, és hanyatt dől a földön. Nem csinál semmit, nem gondol semmire, csak élvezi, hogy jóllakottan sikerült eljutnia idáig.*
Hogyan tovább? Artheniort szeretné most egy darabig elkerülni. Illegálisan vett fegyvert a kovácstól, és nem akarja, hogy a nyakába varrják. Az őrség keze bármeddig elér, ha szeretnék, de itt, az alvilág fészkében nehezebben találnak rá, mint a városban sétafikálva. Most jut eszébe, hogy még ki sem próbálta újdonsült fegyverét. Leakasztja az övéről a legyezőt, és egy könnyen mozdulattal kicsapja. Még mindig le van nyűgözve. Finom csipke, minőségi anyag, és ez az elegáns kiegészítő veszélyes pengéket rejt magában. Meghúzza, és kioldja a pöcköt, ahogy a kovács mondta neki, és láss csodát, öt penge jelenik meg a fa merevítések végén. Ujja hegyét finoman végighúzza az éleken. Nagyon óvatos, mégis megvágja magát, és a vörös csepp megindul lefelé, majd a hegyről elrugaszkodva halk koppanással ér földet a kemény talajon. Hatásos. Remek munkát végzett a törpe, és ahhoz képest piti áron jutott hozzá. Remélhetőleg nem egy jónak tűnő, de pár hat alatt széteső vackot kapott. A szoknya szegélyével letörli a vért, majd elrakja a fegyvert, és hanyatt dől a földön. Nem csinál semmit, nem gondol semmire, csak élvezi, hogy jóllakottan sikerült eljutnia idáig.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-29 17:26:49
Üzenet elküldve: 2017-03-29 17:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
-Akkor vedd megtiszteltetésnek, hogy én vagyok az első, és utolsó, akit láthatsz. *Tényleg ennyire életképtelen, karót nyelt lenne a fiú? Lovagnak nem lovag, de nem látott még tündért, és a viselkedéséből leszűrve még lányt se nagyon. Nem csak magának, és Lillithnek bizonyít, de Lanawinnak is szívességet tesz, hogy nem hagyja szaporodni az ilyen tesze-tosza hímeket. Többet nem szól, nem is érdemes, mivel Eric, vagy hogy is hívják hamar kiszenved. Hamarabb, mint számított rá, de egy ilyen selyemlelkűnek a teste sem bírja jól a gyűrődést. Felhasítja a vérfoltos inget, -amit így már nem vesz magához, túl feltűnő lenne- beletörli a velővel és egyéb testnedvekkel áztatott pengét, majd rajzolni kezd. Nem egy nagy művész, de van érzéke hozzá, és már másba is vágott hasonló mintát, úgyhogy van gyakorlata. Néhány perc múlva felegyenesedik, és megcsodálja művét. Egy pár szárnyat vésett mélyen a bal mellkasába, a szíve fölé. Az alakja a saját szárnyait próbálja utánozni.*
-Ez szerintem megfelel.
*Azonosításnak mindenképpen, hiszen nem tud még egy olyan tündérről, aki Sa'Tereth nevében ölne. Sőt, így hirtelen senkiről sem tud, magán kívül. Bárki, akivel találkozott, nem bírta a nyomást, az isten hatalmát, és elvárásait, így hát feldobta a talpát, mielőtt bármit csinált volna. Szánalmas. És még ezek merték magukat hívőnek nevezni.*
-Akkor vedd megtiszteltetésnek, hogy én vagyok az első, és utolsó, akit láthatsz. *Tényleg ennyire életképtelen, karót nyelt lenne a fiú? Lovagnak nem lovag, de nem látott még tündért, és a viselkedéséből leszűrve még lányt se nagyon. Nem csak magának, és Lillithnek bizonyít, de Lanawinnak is szívességet tesz, hogy nem hagyja szaporodni az ilyen tesze-tosza hímeket. Többet nem szól, nem is érdemes, mivel Eric, vagy hogy is hívják hamar kiszenved. Hamarabb, mint számított rá, de egy ilyen selyemlelkűnek a teste sem bírja jól a gyűrődést. Felhasítja a vérfoltos inget, -amit így már nem vesz magához, túl feltűnő lenne- beletörli a velővel és egyéb testnedvekkel áztatott pengét, majd rajzolni kezd. Nem egy nagy művész, de van érzéke hozzá, és már másba is vágott hasonló mintát, úgyhogy van gyakorlata. Néhány perc múlva felegyenesedik, és megcsodálja művét. Egy pár szárnyat vésett mélyen a bal mellkasába, a szíve fölé. Az alakja a saját szárnyait próbálja utánozni.*
-Ez szerintem megfelel.
*Azonosításnak mindenképpen, hiszen nem tud még egy olyan tündérről, aki Sa'Tereth nevében ölne. Sőt, így hirtelen senkiről sem tud, magán kívül. Bárki, akivel találkozott, nem bírta a nyomást, az isten hatalmát, és elvárásait, így hát feldobta a talpát, mielőtt bármit csinált volna. Szánalmas. És még ezek merték magukat hívőnek nevezni.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-29 16:44:35
Üzenet elküldve: 2017-03-29 16:44:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség válasza//
*Idyának nem kell sokat mondania Lilithnek és már magától tovább is gondolja a dolgokat. A démon biztos benne, hogy van valami a tündérkébe, hisz nem véletlen bízta meg Sa'Tereth.*
-Bizony, jó elképzelés. *A biztatás sem árt, hisz a lelkesedés fontos dolog. A kis akció, amire elküldi a lányt sajnos nem úgy alakul, ahogy tervezte, mert a kisfiú túl töketlen, hogy bármit is cselekedjen, amit egy férfi már rég megtett volna.*
-Még nem láttam eddig tündérkéket. *Szólal meg Elic megtörve a csendet, nem nagyon tudja mit mondhatott volna. Sajnos az ideje letelt, mert a Arknak más tervei lettek vele.*
-Aghk! * Kap a hasához, ahol a szúrás érte és szinte minden belső szervét a gyomránál tönkre tette. Elvágódik, mint egy zsák és könnyes szemekkel néz támadójára. * -De... miért? *A válasz azonban, hogy valami sötétség bugyraiba jelentette a belépését nem hangzik túl jól.*
-Egy Angyal! *Mutat utolsó erejével a lány mellé, majd szemei megüvegesednek egy hörgés után.*
-Gyors volt. *Lilith áll ott, akit angyalnak nézett szerencsétlen már halott fiúcska.*
-Na és mutasd, mi lesz az ismertető jele annak, hogy ez a te áldozatod volt? *Érdeklődik és várja a fejleményeket, látott már sok dolgot, amit a hullával lehet még tenni, egyesek hullagyalázásnak hívják, ő pedig a gyilkos remekművének.*
*Idyának nem kell sokat mondania Lilithnek és már magától tovább is gondolja a dolgokat. A démon biztos benne, hogy van valami a tündérkébe, hisz nem véletlen bízta meg Sa'Tereth.*
-Bizony, jó elképzelés. *A biztatás sem árt, hisz a lelkesedés fontos dolog. A kis akció, amire elküldi a lányt sajnos nem úgy alakul, ahogy tervezte, mert a kisfiú túl töketlen, hogy bármit is cselekedjen, amit egy férfi már rég megtett volna.*
-Még nem láttam eddig tündérkéket. *Szólal meg Elic megtörve a csendet, nem nagyon tudja mit mondhatott volna. Sajnos az ideje letelt, mert a Arknak más tervei lettek vele.*
-Aghk! * Kap a hasához, ahol a szúrás érte és szinte minden belső szervét a gyomránál tönkre tette. Elvágódik, mint egy zsák és könnyes szemekkel néz támadójára. * -De... miért? *A válasz azonban, hogy valami sötétség bugyraiba jelentette a belépését nem hangzik túl jól.*
-Egy Angyal! *Mutat utolsó erejével a lány mellé, majd szemei megüvegesednek egy hörgés után.*
-Gyors volt. *Lilith áll ott, akit angyalnak nézett szerencsétlen már halott fiúcska.*
-Na és mutasd, mi lesz az ismertető jele annak, hogy ez a te áldozatod volt? *Érdeklődik és várja a fejleményeket, látott már sok dolgot, amit a hullával lehet még tenni, egyesek hullagyalázásnak hívják, ő pedig a gyilkos remekművének.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-29 15:23:27
Üzenet elküldve: 2017-03-29 15:23:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
*Lillith ötlete szöget üt a fejében. Ha valamit, szinte mindegy, hogy mit, bérelnek, és fizetnek azért, hogy ott lehessenek, akkor legálisan vannak ott, nem zavarhatja el őket senki csak azért, mert mondjuk mindenki csuklyában és véres pengével ácsorog benn. Az már más kérdés, hogy maga, amit tesznek, az még mindig nem lesz megengedett.*
-Nagyon jól hangzik. Bérelünk egy helyet, és akkor nem kell attól tartanunk, hogy valaki megzavar minket, az a mi saját kis rezidenciánk lenne. Hangulatkeltésnek koponyákkal, gyertyákkal díszítenénk... Sa'Tereth nem tudná levenni a szemét rólunk.
*Legyen bármilyen elvetemült, vérszomjas és kegyetlen, ha lelkes, akkor ugyanúgy lelkesedik, mint bárki más.
Alapvetően három nevet szokott cserélgetni, mikor bemutatkozik. Ezekből az egyik csak a Sa'Tereth hívők körében ismert, méghozzá úgy, hogy akinek elmondta, azok már mind halottak, egy másikat hosszabb távon szeret használni, ha szinte biztos, hogy több napig együtt lesznek. Az Ark pedig marad minden másra.*
-Elic, örülök, hogy megismerhetlek! *Mosolyog kedvesen, már amennyire a vacogó fogai engedik.*
-Igen, siessünk... ~Te, férfiak gyöngye! Nehogy megerőltesd magad miattam! Idióta tapló!~ *Morogja magában. Azért annak az ingnek örült volna. Fejében hallja a parancsot, és sokkal jobb kedvre derül. Egy pillanat, ennyire van szüksége, hogy a tőrt a fiú gyomrába mélyessze, és azzal a lendülettel csavar is néhányat rajta, hogyha sikerül is kihúznia, a belső sérülések miatt mindenképpen elvérezzen. Ellenfele vélhetően jóval magasabb nála, ezért amint elveszti az erejét, vagy csak pusztán meglepettségében leblokkol, taszít egyet rajta hátrafelé, a tőrt kirántja, és egy ugrással a hanyatt vágódott testen van.*
-A kihűlt hullád biztosítja majd számomra a belépést a sötétség bugyraiba. *Vigyorog, majd ismét lesújt. Ezúttal a fejét veszi célba a tőr hegyével.*
*Lillith ötlete szöget üt a fejében. Ha valamit, szinte mindegy, hogy mit, bérelnek, és fizetnek azért, hogy ott lehessenek, akkor legálisan vannak ott, nem zavarhatja el őket senki csak azért, mert mondjuk mindenki csuklyában és véres pengével ácsorog benn. Az már más kérdés, hogy maga, amit tesznek, az még mindig nem lesz megengedett.*
-Nagyon jól hangzik. Bérelünk egy helyet, és akkor nem kell attól tartanunk, hogy valaki megzavar minket, az a mi saját kis rezidenciánk lenne. Hangulatkeltésnek koponyákkal, gyertyákkal díszítenénk... Sa'Tereth nem tudná levenni a szemét rólunk.
*Legyen bármilyen elvetemült, vérszomjas és kegyetlen, ha lelkes, akkor ugyanúgy lelkesedik, mint bárki más.
Alapvetően három nevet szokott cserélgetni, mikor bemutatkozik. Ezekből az egyik csak a Sa'Tereth hívők körében ismert, méghozzá úgy, hogy akinek elmondta, azok már mind halottak, egy másikat hosszabb távon szeret használni, ha szinte biztos, hogy több napig együtt lesznek. Az Ark pedig marad minden másra.*
-Elic, örülök, hogy megismerhetlek! *Mosolyog kedvesen, már amennyire a vacogó fogai engedik.*
-Igen, siessünk... ~Te, férfiak gyöngye! Nehogy megerőltesd magad miattam! Idióta tapló!~ *Morogja magában. Azért annak az ingnek örült volna. Fejében hallja a parancsot, és sokkal jobb kedvre derül. Egy pillanat, ennyire van szüksége, hogy a tőrt a fiú gyomrába mélyessze, és azzal a lendülettel csavar is néhányat rajta, hogyha sikerül is kihúznia, a belső sérülések miatt mindenképpen elvérezzen. Ellenfele vélhetően jóval magasabb nála, ezért amint elveszti az erejét, vagy csak pusztán meglepettségében leblokkol, taszít egyet rajta hátrafelé, a tőrt kirántja, és egy ugrással a hanyatt vágódott testen van.*
-A kihűlt hullád biztosítja majd számomra a belépést a sötétség bugyraiba. *Vigyorog, majd ismét lesújt. Ezúttal a fejét veszi célba a tőr hegyével.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-29 09:01:25
Üzenet elküldve: 2017-03-29 09:01:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség válasza//
*A kijelentésre egy halovány félmosoly csupán a válasz, tudja jól, hogy igaza van, de kimondani azért még sem fogja, az nem Lillith stílusa, nem szereti magát fényezni, nem azért van itt.*
-Ennek örülök, akkor majd kereshetnél ott egy helyet, amit nem a legkönnyebb megközelíteni, na de nem is lehetetlen. Biztos lehet bérelni ott egy szállító konténert vagy valamit, ahol tarthatsz majd gyűléseket, csak egy-két hasonló érdeklődésűt kell találnod. *Az a húzósabb része a dolognak, na de addig is nézelődni lehet, meg kitapasztalni, melyik része alkalmas a dokkoknak erre.*
-Ark? Milyen érdekes név! *Valahogy aranyosabb vagy kedvesebb jutna eszébe a bájos kis tündérről, na de ez csak egy név.*
-Én Elic vagyok. *Kissé zavarban van, nem szokták a nők őt csak úgy leszólítgatni, nem is nagyon találkozik velük, mert a hajójukon nő nem szolgálhat.*
-Igen, hideg van, jobb is ha sietünk. *Nincs nála semmi plusz ruha, nekivetkőzni meg nem fog, azt a nemesek szokták, de ő nem az.* Nincs olyan messze a fogadó. *Mutat az irány felé és szaporázza a lépteit.*
~Öld meg most inkább!~ *Szólal meg Lilith Idya fejében, nem gondolta volna, hogy ilyen teszetosza kisfiút sikerült kinéznie.*
*A kijelentésre egy halovány félmosoly csupán a válasz, tudja jól, hogy igaza van, de kimondani azért még sem fogja, az nem Lillith stílusa, nem szereti magát fényezni, nem azért van itt.*
-Ennek örülök, akkor majd kereshetnél ott egy helyet, amit nem a legkönnyebb megközelíteni, na de nem is lehetetlen. Biztos lehet bérelni ott egy szállító konténert vagy valamit, ahol tarthatsz majd gyűléseket, csak egy-két hasonló érdeklődésűt kell találnod. *Az a húzósabb része a dolognak, na de addig is nézelődni lehet, meg kitapasztalni, melyik része alkalmas a dokkoknak erre.*
-Ark? Milyen érdekes név! *Valahogy aranyosabb vagy kedvesebb jutna eszébe a bájos kis tündérről, na de ez csak egy név.*
-Én Elic vagyok. *Kissé zavarban van, nem szokták a nők őt csak úgy leszólítgatni, nem is nagyon találkozik velük, mert a hajójukon nő nem szolgálhat.*
-Igen, hideg van, jobb is ha sietünk. *Nincs nála semmi plusz ruha, nekivetkőzni meg nem fog, azt a nemesek szokták, de ő nem az.* Nincs olyan messze a fogadó. *Mutat az irány felé és szaporázza a lépteit.*
~Öld meg most inkább!~ *Szólal meg Lilith Idya fejében, nem gondolta volna, hogy ilyen teszetosza kisfiút sikerült kinéznie.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-27 23:00:02
Üzenet elküldve: 2017-03-27 23:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
-Igazad van. *Bólint komolyan. Nem egy nagy stratéga, így jobb minél előbb felvilágosítást kapni. Nagyon szívesen intézne mindent itt Lanawinon, hogy az istenségnek ezekkel ne legyen gondja, és a halálra és vérre tudjon koncentrálni, amit majd az Idya által összeválogatott hívei szolgáltatnak neki. És nem is kér sok mindent cserébe, csupán hatalmat, hogy Sa'Tereth igéi mellett a sajátjai is helyet kaphassanak.*
-A dokkok varázslatos hely, ott bármennyi időt el tudnék tölteni. *Éjszaka különös atmoszférája van a helynek, ahogy a büdös halszag keveredik az alvadt vérrel. Különös, hogy még senki sem látott ott gyilkosságot, mégis síri csend és hullaszag köszönti a szűk sikátorba tévedőket. Ezzel túl is vannak a lényegi dolgokon, indulhat vadászni.*
-Igen. Igen, az nagyon jó lenne! *Csillannak fel szemei, majd a fiú nyomába szegődik.* Ark vagyok. *Böki ki rövid hallgatás után, hiszen a bemutatkozás a bizalom alapja.* Ark Neverly.
*És ha nem kérdeznek tőle semmit, nem is mond többet. Még nem tudja, milyen stratégia kell a kék szemű ellen, de első nekifutásra szerény lesz és hallgatag, azt nem nagyon lehet elrontani. Hűvös van itt a tenger közelében, sós, csípős szél öleli körbe a testét, amit a tündér nem rest kihasználni. Brrrr. Megborzong, és tenyerével kezdi dörzsölgetni vállait és felkarját.*
-Elég hideg van. *Tényleg fázik egy kicsit. A szokásos ruha van rajta: ujjatlan fekete ruha, aminek a szoknya része térd fölé ér, teljesen csupaszon hagyva vékony, fehér lábait.*
-Igazad van. *Bólint komolyan. Nem egy nagy stratéga, így jobb minél előbb felvilágosítást kapni. Nagyon szívesen intézne mindent itt Lanawinon, hogy az istenségnek ezekkel ne legyen gondja, és a halálra és vérre tudjon koncentrálni, amit majd az Idya által összeválogatott hívei szolgáltatnak neki. És nem is kér sok mindent cserébe, csupán hatalmat, hogy Sa'Tereth igéi mellett a sajátjai is helyet kaphassanak.*
-A dokkok varázslatos hely, ott bármennyi időt el tudnék tölteni. *Éjszaka különös atmoszférája van a helynek, ahogy a büdös halszag keveredik az alvadt vérrel. Különös, hogy még senki sem látott ott gyilkosságot, mégis síri csend és hullaszag köszönti a szűk sikátorba tévedőket. Ezzel túl is vannak a lényegi dolgokon, indulhat vadászni.*
-Igen. Igen, az nagyon jó lenne! *Csillannak fel szemei, majd a fiú nyomába szegődik.* Ark vagyok. *Böki ki rövid hallgatás után, hiszen a bemutatkozás a bizalom alapja.* Ark Neverly.
*És ha nem kérdeznek tőle semmit, nem is mond többet. Még nem tudja, milyen stratégia kell a kék szemű ellen, de első nekifutásra szerény lesz és hallgatag, azt nem nagyon lehet elrontani. Hűvös van itt a tenger közelében, sós, csípős szél öleli körbe a testét, amit a tündér nem rest kihasználni. Brrrr. Megborzong, és tenyerével kezdi dörzsölgetni vállait és felkarját.*
-Elég hideg van. *Tényleg fázik egy kicsit. A szokásos ruha van rajta: ujjatlan fekete ruha, aminek a szoknya része térd fölé ér, teljesen csupaszon hagyva vékony, fehér lábait.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-27 22:44:03
Üzenet elküldve: 2017-03-27 22:44:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség válasza//
-Nem jó egy helyre összpontosítani minden erőnket, mert úgy tudni fogják az ellenségeink is, hol találnak ránk. A Vérkert jó arra, hogy kapcsolatba léphess velünk, mivel sok vért folyt ott nem is annyira régen. *Milyen jó is volt az a sok sikoly és kétségbeesett sírás, miközben kivéreztettek ott sok szüzet is többek között.*
-A kikötőben kellene találni valami törzshelyet, ahol intézhetnéd az emberek válogatását, majd egy másikat, ahol gyűléseket tarthattok, mondjuk a dokkokban könnyen lehet találni erre alkalmas helyet... *Van ötlet bőven, de eljutni nem olyan egyszerű, mint ahogy azt Idya is sejti.*
-Nem sok, mert még csak most jelentünk meg, és nem tudják milyen lehetőséget rejtünk isteneinkkel együtt, de ez idővel megváltozik, mi pedig türelmesen várunk. *Több száz év is eltelhetett, hogy itt jártak, szóval várni, azt tudnak, abban biztos lehet az apró tündér.*
-Nem valami erős... *Válaszol a szárnyakra, arra hogy meg kell e válnia tőle, csak elmosolyodik, nem akar ő senkit megfosztani semmitől.*
-Megmaradnak. *Nem árulja el miért kérdezte egyelőre, majd kiderül később nyilván, hisz fölösleges kérdések nem léteznek.*
-Menj csak. *Elvigyorodik és eltűnik, szó szerint, mintha porrá alakult volna át, amit elfújt a szél. Kezdődhet a próbatétel.*
-Ő... Szia! *Fordul meg az ifjú, akinek gyönyörű kék szemei vannak és szabályos markáns arca, olyan tökéletes és helyes szépfiú, akiért a lányok rajonganak.*
-Hát túl messzire nem keveredtél el. *Zavarba jön a fiú is és a tarkóját megvakarva válaszol, arcán enyhe pír jelenik meg.*
-Nem túl biztonságos ilyenkor itt, elkísérhetem hölgyem a városba? *Érdeklődik, hisz elég bájos kis tündért sodort ide a szél.*
-Nem jó egy helyre összpontosítani minden erőnket, mert úgy tudni fogják az ellenségeink is, hol találnak ránk. A Vérkert jó arra, hogy kapcsolatba léphess velünk, mivel sok vért folyt ott nem is annyira régen. *Milyen jó is volt az a sok sikoly és kétségbeesett sírás, miközben kivéreztettek ott sok szüzet is többek között.*
-A kikötőben kellene találni valami törzshelyet, ahol intézhetnéd az emberek válogatását, majd egy másikat, ahol gyűléseket tarthattok, mondjuk a dokkokban könnyen lehet találni erre alkalmas helyet... *Van ötlet bőven, de eljutni nem olyan egyszerű, mint ahogy azt Idya is sejti.*
-Nem sok, mert még csak most jelentünk meg, és nem tudják milyen lehetőséget rejtünk isteneinkkel együtt, de ez idővel megváltozik, mi pedig türelmesen várunk. *Több száz év is eltelhetett, hogy itt jártak, szóval várni, azt tudnak, abban biztos lehet az apró tündér.*
-Nem valami erős... *Válaszol a szárnyakra, arra hogy meg kell e válnia tőle, csak elmosolyodik, nem akar ő senkit megfosztani semmitől.*
-Megmaradnak. *Nem árulja el miért kérdezte egyelőre, majd kiderül később nyilván, hisz fölösleges kérdések nem léteznek.*
-Menj csak. *Elvigyorodik és eltűnik, szó szerint, mintha porrá alakult volna át, amit elfújt a szél. Kezdődhet a próbatétel.*
-Ő... Szia! *Fordul meg az ifjú, akinek gyönyörű kék szemei vannak és szabályos markáns arca, olyan tökéletes és helyes szépfiú, akiért a lányok rajonganak.*
-Hát túl messzire nem keveredtél el. *Zavarba jön a fiú is és a tarkóját megvakarva válaszol, arcán enyhe pír jelenik meg.*
-Nem túl biztonságos ilyenkor itt, elkísérhetem hölgyem a városba? *Érdeklődik, hisz elég bájos kis tündért sodort ide a szél.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-27 21:27:41
Üzenet elküldve: 2017-03-27 21:27:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
*Türelmesen várja Lillith ítéletét. Ahogy körbejárja, szemre veszi, vizsgálgatja végig az jár a fejében, vajon hogyan kéne kinéznie egy Sa'Tereth hívőnek. Közben néhány hasznos dolog is az eszébe jut, így ha a lánynak nincs ellenére, felvetné az ötleteit.*
-Igaz, gondolkodtam már néhányszor, hogyan szolgálhatnám az urat, de fogalmam sincs, melyik milyen szerencsés lenne. Híveket gyűjtenék -igen, ez az, amit nem tudom, hogy- és bevethetnénk magunkat a Vérkertbe. Oda kevesen járnak, azok is hívők, így tudnák, hogy ott lehet minket megtalálni. Csapatokat szerveznénk, és orgyilkos hordaként néhány fős csoportokkal elkezdhetnénk ritkítani a fény és egyensúly híveit. Oltárt emelnénk, imádkoznánk, imádnánk, és megtisztítanánk a világot, hogy mi uralkodhassunk egyedül.
*Nem részletes, egyelőre inkább cél, mintsem terv, de jó elmondani, milyen ötletei vannak, hátha egy tapasztaltabb lény ki tud hozni belőle valamit.*
-És... úgy hallottam... *Folytatja mondanivalóját, kissé idegesen, mivel még szerinte is pofátlanság ilyet kérdezni, de szeretné az elején tisztázni.* Nem sok a sötétség híve. Találkoztam néhánnyal, de ők hamar feladták hitüket, és közömbösségbe zárkóztak. Én biztos vagyok magamban, nem árulom el Sa'Tereth-tet. Nagyon, de tényleg, el sem tudod képzelni mennyire szeretnék a segítségére lenni, és szívesen vállalnám, hogy kiszűröm a lelkes, ám cseppet sem elkötelezetteket, hogy neki és persze neked se legyen velük dolgotok.
*Ez persze csak egy ajánlat, de őt is zavarná, ha valaki nagyban terjesztené tanait, gondolatait, látásmódját, aztán szőrén-szálán eltűnik, mintha nem is létezett volna.*
-Igen. *Bólint a szárnyait illető kérdésre.* Erősebbek és nagyobbak, mint a legtöbb fajtársamnak, nagyjából másfél méter magasra tudok felemelkedni, és ott lebegni pár percig. Ez alatt pár száz métert teszek meg, de az is fárasztó. De maradhatnak, ugye? *Kérdezi aggódva. A szárnya a büszkesége. Az nem zavarja, ha megerősítik, gyengítik, csak ne vegyék el tőle és ne alakítsák át.*
-A vöröst szeretem. *Vigyorodik el.* A vérvörös passzol a feketéhez. *Meg úgy mindenhez, de mivel Idya fekete, így csak ehhez az egy színhez tudja hozzárendelni.*
-Megyek! *Élénkül fel. Feladata van, nem is akármilyen, és alig várja, hogy kipróbálja magát. Csábítani sosem csábított. Tündér mivoltának köszönhetően az emberek megbíznak benne, kedvesnek és aranyosnak látják, aki a légynek sem tudna ártani. Ezt a közhelyet gyakran felhasználta mások ellen, de még senki fejét nem csavarta el. Remélhetőleg a bájos pofi, és egy kis smúzolás megteszi majd a hatását. Kedvesnek és imádnivalónak akar tűnni. Játszhatna dominát is, aki nyíltan megmondja mit akar, de úgy tapasztalta, a gyámoltalan lányok jobban felkeltik a férfiak érdeklődését. Leereszkedik a partra, és a fiú után szalad.*
-Elnézést! Elnézést! *Kiabálja lihegve, majd ha az felé fordul, kicsit bizonytalanul lassít léptein, mint aki megilletődött.* Ööö... Én... *Vörösödik el, ujjaival a haját csavargatja.* Tudnál nekem segíteni? Nemrég érkeztem meg a kikötőbe egy hajóval, de szerintem rossz irányba indultam el, és fogalmam sincs, hol vagyok.
*Türelmesen várja Lillith ítéletét. Ahogy körbejárja, szemre veszi, vizsgálgatja végig az jár a fejében, vajon hogyan kéne kinéznie egy Sa'Tereth hívőnek. Közben néhány hasznos dolog is az eszébe jut, így ha a lánynak nincs ellenére, felvetné az ötleteit.*
-Igaz, gondolkodtam már néhányszor, hogyan szolgálhatnám az urat, de fogalmam sincs, melyik milyen szerencsés lenne. Híveket gyűjtenék -igen, ez az, amit nem tudom, hogy- és bevethetnénk magunkat a Vérkertbe. Oda kevesen járnak, azok is hívők, így tudnák, hogy ott lehet minket megtalálni. Csapatokat szerveznénk, és orgyilkos hordaként néhány fős csoportokkal elkezdhetnénk ritkítani a fény és egyensúly híveit. Oltárt emelnénk, imádkoznánk, imádnánk, és megtisztítanánk a világot, hogy mi uralkodhassunk egyedül.
*Nem részletes, egyelőre inkább cél, mintsem terv, de jó elmondani, milyen ötletei vannak, hátha egy tapasztaltabb lény ki tud hozni belőle valamit.*
-És... úgy hallottam... *Folytatja mondanivalóját, kissé idegesen, mivel még szerinte is pofátlanság ilyet kérdezni, de szeretné az elején tisztázni.* Nem sok a sötétség híve. Találkoztam néhánnyal, de ők hamar feladták hitüket, és közömbösségbe zárkóztak. Én biztos vagyok magamban, nem árulom el Sa'Tereth-tet. Nagyon, de tényleg, el sem tudod képzelni mennyire szeretnék a segítségére lenni, és szívesen vállalnám, hogy kiszűröm a lelkes, ám cseppet sem elkötelezetteket, hogy neki és persze neked se legyen velük dolgotok.
*Ez persze csak egy ajánlat, de őt is zavarná, ha valaki nagyban terjesztené tanait, gondolatait, látásmódját, aztán szőrén-szálán eltűnik, mintha nem is létezett volna.*
-Igen. *Bólint a szárnyait illető kérdésre.* Erősebbek és nagyobbak, mint a legtöbb fajtársamnak, nagyjából másfél méter magasra tudok felemelkedni, és ott lebegni pár percig. Ez alatt pár száz métert teszek meg, de az is fárasztó. De maradhatnak, ugye? *Kérdezi aggódva. A szárnya a büszkesége. Az nem zavarja, ha megerősítik, gyengítik, csak ne vegyék el tőle és ne alakítsák át.*
-A vöröst szeretem. *Vigyorodik el.* A vérvörös passzol a feketéhez. *Meg úgy mindenhez, de mivel Idya fekete, így csak ehhez az egy színhez tudja hozzárendelni.*
-Megyek! *Élénkül fel. Feladata van, nem is akármilyen, és alig várja, hogy kipróbálja magát. Csábítani sosem csábított. Tündér mivoltának köszönhetően az emberek megbíznak benne, kedvesnek és aranyosnak látják, aki a légynek sem tudna ártani. Ezt a közhelyet gyakran felhasználta mások ellen, de még senki fejét nem csavarta el. Remélhetőleg a bájos pofi, és egy kis smúzolás megteszi majd a hatását. Kedvesnek és imádnivalónak akar tűnni. Játszhatna dominát is, aki nyíltan megmondja mit akar, de úgy tapasztalta, a gyámoltalan lányok jobban felkeltik a férfiak érdeklődését. Leereszkedik a partra, és a fiú után szalad.*
-Elnézést! Elnézést! *Kiabálja lihegve, majd ha az felé fordul, kicsit bizonytalanul lassít léptein, mint aki megilletődött.* Ööö... Én... *Vörösödik el, ujjaival a haját csavargatja.* Tudnál nekem segíteni? Nemrég érkeztem meg a kikötőbe egy hajóval, de szerintem rossz irányba indultam el, és fogalmam sincs, hol vagyok.
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-27 20:54:53
Üzenet elküldve: 2017-03-27 20:54:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség válasza//
*Nincs sok elképzelése a lánynak még, hogy is lépjen előre istene követése ügyében. Nem lepődik meg, na de nem is bánja a dolgot. Végül is, most ő formálhatja a jövőjét a tündérnek. Ahogy körbejárja, megpiszkálja a szárnyait.*
-Ezeket tudod használni? *Amennyibe igenleges a válasz még megkérdezi, meddig, meg milyen távon. A válasz után halad tovább és oldalról a haját is megfogja és végigsimít rajta, kissé közelebb is húzódik.*
-Pedig bájos vagy, mint minden kis tündér, talán egy kis vörössel feldobhatnád a ruhád és a hajadat, hogy észrevegyenek, meg persze kihívóbbnak is tűnnél. *Egy próbát megérhet az elképzelés, na de azzal még csak észrevehetőbb lesz Idya. Befejezi a körbe sétálást és megáll a lányka előtt.*
-Nem kell tudnia mindenkinek, hogy kit szolgálsz egyelőre. *Kis lépésekben kell gondolkodniuk, hisz nem egyik napról a másikra kell megváltani a világot és sötétségbe borítani.*
-Odalenn sétál a part közelében egy matróz. *Mutat egy jóképű fiú felé, aki még nem érhetett férfivá sem, olyan fiatal. * Szeretném ha odamennél hozzá és elcsábítanád, majd öld meg és a testébe vágj egy jelet, a te saját jeledet, amivel Sa'Tereth tudni fogja, hogy ezt neked köszönheti. *Adja ki első feladatát a lánynak, hogy megnézhesse hogy is állnak, ő nem látja a múlt emlékeit.*
*Nincs sok elképzelése a lánynak még, hogy is lépjen előre istene követése ügyében. Nem lepődik meg, na de nem is bánja a dolgot. Végül is, most ő formálhatja a jövőjét a tündérnek. Ahogy körbejárja, megpiszkálja a szárnyait.*
-Ezeket tudod használni? *Amennyibe igenleges a válasz még megkérdezi, meddig, meg milyen távon. A válasz után halad tovább és oldalról a haját is megfogja és végigsimít rajta, kissé közelebb is húzódik.*
-Pedig bájos vagy, mint minden kis tündér, talán egy kis vörössel feldobhatnád a ruhád és a hajadat, hogy észrevegyenek, meg persze kihívóbbnak is tűnnél. *Egy próbát megérhet az elképzelés, na de azzal még csak észrevehetőbb lesz Idya. Befejezi a körbe sétálást és megáll a lányka előtt.*
-Nem kell tudnia mindenkinek, hogy kit szolgálsz egyelőre. *Kis lépésekben kell gondolkodniuk, hisz nem egyik napról a másikra kell megváltani a világot és sötétségbe borítani.*
-Odalenn sétál a part közelében egy matróz. *Mutat egy jóképű fiú felé, aki még nem érhetett férfivá sem, olyan fiatal. * Szeretném ha odamennél hozzá és elcsábítanád, majd öld meg és a testébe vágj egy jelet, a te saját jeledet, amivel Sa'Tereth tudni fogja, hogy ezt neked köszönheti. *Adja ki első feladatát a lánynak, hogy megnézhesse hogy is állnak, ő nem látja a múlt emlékeit.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:35:57
Üzenet elküldve: 2017-03-26 15:35:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
*Éppen elengedné a démont, hogy lekászálódjon a sziklára, mikor az hirtelen hatalmas szárnyakat növeszt karperecei megrázásával. Idya ismét felkapaszkodik, és egy pillanat múlva már a szilárd talajt érinthetik lábai. Lillith rögön a közepébe vág. Nem csoda, mint egy istenség jobb keze, biztosan sok dolga van, már így is örül, hogy őt meghallgatták.*
-Nem... sajnos konkrét elképzelésem még nincs. Ezért is kérnék segítséget. *Az egy dolog, hogyha valakit romlottan, és életre nem méltónak talál azt megöli, és közli vele, hogy Sa'Tereth nevében cselekedett (nem ebben a sorrendben), de ettől a világ nem fog megváltozni. Nem tud mindenkit megölni, hogy a végén egy tiszta Lanawint kapjon, ahol legális a gyilkosság, ha megkövetelik az érdekeid, és nem kell a sötétségben élned, ha nem akarsz, mert elfogad a társadalom. A leprásak, a sebhelyesek, a velejükig romlottak mind egymás mellett iszogatnának minden nap. Az lenne a fontos, hogy minden élő megértse, az erőseknek jár a hatalom, akik az érzelmeiket feladva képesek uralkodni. Igen, lehet, hogy ez rabszolgasághoz és szegénységhez vezet, mert van ilyen, de közben fellendülhet a város, hiszen mindenki éjt nappallá téve dolgozik, így az erőseknek míg több jut, míg a gyengék a megérdemelt helyükre kerülhetnek.*
-Nagyon megköszönném, ha segítenél ebben. *Tekint fel a lányra.* Cserébe... nem is tudom, mi kéne, hogy még ügyesebb és hitelesebb legyek. Egy kis, fekete tündért nehezen vesznek észre a tömegben, de téged... Le sem tagadhatnád, hogy a gonoszt szolgálod. *Abban reménykedik, hogy ebben is kaphat egy kis segítséget, hiszen Lillith nyilván jobban tudja, mi segítheti Idyát a munkájában.*
*Éppen elengedné a démont, hogy lekászálódjon a sziklára, mikor az hirtelen hatalmas szárnyakat növeszt karperecei megrázásával. Idya ismét felkapaszkodik, és egy pillanat múlva már a szilárd talajt érinthetik lábai. Lillith rögön a közepébe vág. Nem csoda, mint egy istenség jobb keze, biztosan sok dolga van, már így is örül, hogy őt meghallgatták.*
-Nem... sajnos konkrét elképzelésem még nincs. Ezért is kérnék segítséget. *Az egy dolog, hogyha valakit romlottan, és életre nem méltónak talál azt megöli, és közli vele, hogy Sa'Tereth nevében cselekedett (nem ebben a sorrendben), de ettől a világ nem fog megváltozni. Nem tud mindenkit megölni, hogy a végén egy tiszta Lanawint kapjon, ahol legális a gyilkosság, ha megkövetelik az érdekeid, és nem kell a sötétségben élned, ha nem akarsz, mert elfogad a társadalom. A leprásak, a sebhelyesek, a velejükig romlottak mind egymás mellett iszogatnának minden nap. Az lenne a fontos, hogy minden élő megértse, az erőseknek jár a hatalom, akik az érzelmeiket feladva képesek uralkodni. Igen, lehet, hogy ez rabszolgasághoz és szegénységhez vezet, mert van ilyen, de közben fellendülhet a város, hiszen mindenki éjt nappallá téve dolgozik, így az erőseknek míg több jut, míg a gyengék a megérdemelt helyükre kerülhetnek.*
-Nagyon megköszönném, ha segítenél ebben. *Tekint fel a lányra.* Cserébe... nem is tudom, mi kéne, hogy még ügyesebb és hitelesebb legyek. Egy kis, fekete tündért nehezen vesznek észre a tömegben, de téged... Le sem tagadhatnád, hogy a gonoszt szolgálod. *Abban reménykedik, hogy ebben is kaphat egy kis segítséget, hiszen Lillith nyilván jobban tudja, mi segítheti Idyát a munkájában.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:15:40
Üzenet elküldve: 2017-03-26 11:15:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség válasza//
*Ahogy megérkeznek és beszélgetésbe kezdenek, a démoni nő megrázza a kezeit, amin két karkötő fényleni kezd, majd démoni szakadt hártyás nagy szárnyai lesznek. Ekkorát még ő sem tud ugrani, hogy felkerüljenek vissza a sziklaszirthez, így kénytelen használni a szárnyait.*
-Rendben Idya, akkor kezdjük is el, ha megbocsátasz. *Ölbe kapja a kis tündért és felreppen vele a szirtekre, ahol le is teszi egyből a földre. Kezeit megrázza és eltűnnek a szárnyai.*
-Akkor van célod és van kit szolgálnod, aki figyelemmel kíséri utadat. *Kezd bele a válaszába és elindul körbe-körbe Idya körül.* Van ötleted, hogy miként váltsd valóra az igéinek a hirdetését? Esetleg érzel valami hiányosságot magadban, amit megerősítsünk cserébe a szolgálataidért? *Ölni ölhetnek sokan is, de azzal még nem fogják tovább vinni a hitet, hisz akivel kapcsolatba lépnek, szinte mindenki meghal, ellenben a kis fekete tündér nem csak áldozatait említi meg, így ki kell erre is térnie. Ha nem lesz ötlete, akkor vannak ötletei, csak azt kell eldöntenie, melyiket adja át az apróságnak.*
*Ahogy megérkeznek és beszélgetésbe kezdenek, a démoni nő megrázza a kezeit, amin két karkötő fényleni kezd, majd démoni szakadt hártyás nagy szárnyai lesznek. Ekkorát még ő sem tud ugrani, hogy felkerüljenek vissza a sziklaszirthez, így kénytelen használni a szárnyait.*
-Rendben Idya, akkor kezdjük is el, ha megbocsátasz. *Ölbe kapja a kis tündért és felreppen vele a szirtekre, ahol le is teszi egyből a földre. Kezeit megrázza és eltűnnek a szárnyai.*
-Akkor van célod és van kit szolgálnod, aki figyelemmel kíséri utadat. *Kezd bele a válaszába és elindul körbe-körbe Idya körül.* Van ötleted, hogy miként váltsd valóra az igéinek a hirdetését? Esetleg érzel valami hiányosságot magadban, amit megerősítsünk cserébe a szolgálataidért? *Ölni ölhetnek sokan is, de azzal még nem fogják tovább vinni a hitet, hisz akivel kapcsolatba lépnek, szinte mindenki meghal, ellenben a kis fekete tündér nem csak áldozatait említi meg, így ki kell erre is térnie. Ha nem lesz ötlete, akkor vannak ötletei, csak azt kell eldöntenie, melyiket adja át az apróságnak.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-25 17:55:19
Üzenet elküldve: 2017-03-25 17:55:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//A sötétség válasza//
*Zuhan. Jeges szél égeti a bőrét, csípi a szemét, így be is csukja. Nem akarja látni a közelgő sziklákat, a hullámokat. Az életét látja maga előtt, a gyilkosságokat, egészen az elejétől. Édesanyja vérben forgó szemeit, a kertészük felhasított gyomrát, megannyi névtelen áldozatát, akik rosszkor voltak rossz helyen, és ezért kihűlve fekszenek egy üres, komor sikátorban, és a megkínzottakat, akiket elengedett, és valahol Lanawinban élik békés életüket tudva, hogy neki köszönhetik az életüket. Minden lefolyik előtte, az összes év, amit megélt... és nem állítja meg gondolatait a tengerbe való becsapódás. Ilyen hosszú lenne az út lefelé? Nem valószínű. Akkor Sa'Tereth biztos meghallgatta kérését. Hirtelen felderül, és azzal a lendülettel kipattannak a szemei. Már nem zuhan, sokkal inkább lebeg, egy szarvas lény karjaiban. Nem szokott meglepődni, de megmentője láttán majdnem leesik az álla. Harcos, igazi démoni külsővel, és edzett, érdes hanggal. Nem lehet más, mint a sötétség szolgája.*
-Lillith. *Bólint Idya lassan. Kell néhány pillanat, mire felfogja, mi is történt, aztán szívét elönti a melegség. Nem a büszkeség vagy a boldogság melege, csupán egy kellemes érzés, hogy imája nem talált süket fülekre, és Sa'Tereth valóban a kegyeibe fogadhatja.*
-Én Idya vagyok. Segíteni szeretném urad munkáját. *Nem tudja, mennyit tud a lány, ezért jobb, ha nagy vonalakban felvázolja a szándékait.* Eddig élvezettel, odaadással, de cél nélkül öltem. Ha egy istent szolgálhatnék, nem tévelyegnék életem útján. Áldozataimat neki kínálnám, és igéit hirdetve próbálnám megváltoztatni a világot, hogy az erősek uralkodhassanak a gyengék felett.
*Zuhan. Jeges szél égeti a bőrét, csípi a szemét, így be is csukja. Nem akarja látni a közelgő sziklákat, a hullámokat. Az életét látja maga előtt, a gyilkosságokat, egészen az elejétől. Édesanyja vérben forgó szemeit, a kertészük felhasított gyomrát, megannyi névtelen áldozatát, akik rosszkor voltak rossz helyen, és ezért kihűlve fekszenek egy üres, komor sikátorban, és a megkínzottakat, akiket elengedett, és valahol Lanawinban élik békés életüket tudva, hogy neki köszönhetik az életüket. Minden lefolyik előtte, az összes év, amit megélt... és nem állítja meg gondolatait a tengerbe való becsapódás. Ilyen hosszú lenne az út lefelé? Nem valószínű. Akkor Sa'Tereth biztos meghallgatta kérését. Hirtelen felderül, és azzal a lendülettel kipattannak a szemei. Már nem zuhan, sokkal inkább lebeg, egy szarvas lény karjaiban. Nem szokott meglepődni, de megmentője láttán majdnem leesik az álla. Harcos, igazi démoni külsővel, és edzett, érdes hanggal. Nem lehet más, mint a sötétség szolgája.*
-Lillith. *Bólint Idya lassan. Kell néhány pillanat, mire felfogja, mi is történt, aztán szívét elönti a melegség. Nem a büszkeség vagy a boldogság melege, csupán egy kellemes érzés, hogy imája nem talált süket fülekre, és Sa'Tereth valóban a kegyeibe fogadhatja.*
-Én Idya vagyok. Segíteni szeretném urad munkáját. *Nem tudja, mennyit tud a lány, ezért jobb, ha nagy vonalakban felvázolja a szándékait.* Eddig élvezettel, odaadással, de cél nélkül öltem. Ha egy istent szolgálhatnék, nem tévelyegnék életem útján. Áldozataimat neki kínálnám, és igéit hirdetve próbálnám megváltoztatni a világot, hogy az erősek uralkodhassanak a gyengék felett.
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-25 12:43:47
Üzenet elküldve: 2017-03-25 12:43:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A sötétség válasza//
*Sok dolog történik mostanában, de a hívők egymást csonkolása nem tetszik neki annyira, mindegyikből hiányzik valami. Gonosznak gonoszak, de nem elég jók. Annyira szeretne híveket, hogy már nem is válogat szinte azon kapja magát. Sötét szemei azonban egy fohász felé fordulnak és megállítva az időt húzódik oda, hogy megszemlélje a zuhanó kis tündért.*
~Nézzük csak, mit tettél eddig életedben és mit tehetnél még értem, ha élve hagylak...~ *Hosszú ujját a lány homlokához érinti és átnézi az emlékeit. Gyilkosságok és az ölés élvezete, igazán ígéretesnek tűnik. Na de még sincs ideje foglalkozni vele, majd az egyik kegyeltje vigyáz rá. Visszahúzódik vackába és kiküldi Yillithet intézkedni és az idő megy tovább. Idya mindebből semmit sem érzékelt eddig, csak hogy lepörög előtte az egész élete és tettei.*
-Szia apróságom. *Kapja el valaki a levegőben és száll le vele egy kősziklára, ami körül erősen csapnak fel a hullámok. Idya előtt egy démoni nőnemű teremtmény áll, teljes fekete lemezes páncélzatban, amiben látszólag könnyedén mozog és egy hatalmas csatabárd van a hátára kötve. Bőre, bár nem látszik, de elég vastag és kemény. Bőrszíne vöröses, szeme fekete, fején szarvak láthatóak, és hátul a gerince folytatásaként vékony hegyes villás farka van, ami mint egy kígyó úgy vonaglik mögötte.*
-Sa'Tereth küldött, Lillith vagyok. *Mutatkozik be, igazi harcos hangja van. Jobban szemügyre veszi, kit is kell majd segítenie. Apró, bájos a fajtája miatt, de közel sem néz ki annyira ártatlannak még sem. Vár egy kicsit, még mielőtt kérdezne bármit is, érdekli miként reagál a tündér, esetleg vannak e neki kérdései vagy van e valami, amit szükségesnek vél elmondani neki.*
*Sok dolog történik mostanában, de a hívők egymást csonkolása nem tetszik neki annyira, mindegyikből hiányzik valami. Gonosznak gonoszak, de nem elég jók. Annyira szeretne híveket, hogy már nem is válogat szinte azon kapja magát. Sötét szemei azonban egy fohász felé fordulnak és megállítva az időt húzódik oda, hogy megszemlélje a zuhanó kis tündért.*
~Nézzük csak, mit tettél eddig életedben és mit tehetnél még értem, ha élve hagylak...~ *Hosszú ujját a lány homlokához érinti és átnézi az emlékeit. Gyilkosságok és az ölés élvezete, igazán ígéretesnek tűnik. Na de még sincs ideje foglalkozni vele, majd az egyik kegyeltje vigyáz rá. Visszahúzódik vackába és kiküldi Yillithet intézkedni és az idő megy tovább. Idya mindebből semmit sem érzékelt eddig, csak hogy lepörög előtte az egész élete és tettei.*
-Szia apróságom. *Kapja el valaki a levegőben és száll le vele egy kősziklára, ami körül erősen csapnak fel a hullámok. Idya előtt egy démoni nőnemű teremtmény áll, teljes fekete lemezes páncélzatban, amiben látszólag könnyedén mozog és egy hatalmas csatabárd van a hátára kötve. Bőre, bár nem látszik, de elég vastag és kemény. Bőrszíne vöröses, szeme fekete, fején szarvak láthatóak, és hátul a gerince folytatásaként vékony hegyes villás farka van, ami mint egy kígyó úgy vonaglik mögötte.*
-Sa'Tereth küldött, Lillith vagyok. *Mutatkozik be, igazi harcos hangja van. Jobban szemügyre veszi, kit is kell majd segítenie. Apró, bájos a fajtája miatt, de közel sem néz ki annyira ártatlannak még sem. Vár egy kicsit, még mielőtt kérdezne bármit is, érdekli miként reagál a tündér, esetleg vannak e neki kérdései vagy van e valami, amit szükségesnek vél elmondani neki.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-24 15:03:00
Üzenet elküldve: 2017-03-24 15:03:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Órákat tölt el a világítótorony tövében ücsörögve. Az elmúlt napok nagyon érdekesek voltak, muszáj átgondolnia, mi történt, és merre szeretne tovább menni az életben. Az istenek megjelenése különösen nagy hatással volt rá. Nem akar senkinek közvetlenül behódolni, ha a kettőjük érdeke közös, akkor jutalom fejében hajlandó lenne ezt-azt véghezvinni. Ölni eddig is ölt, nagy örömét lelte a vérontásban, de ha e mellé isteni segítséget is kapna, akár néha jutalmat, akkor készséggel elköteleződik mellette. Ezért is gondolkodik oly' régóta Sa'Tereth-en. Már két férfival is találkozott, akik nagyban híveket toboroztak, és egész jól sikerült meggyőzniük. A hideg logika, az érvek, és hogy el kell nyomni az elmaradott, buta népet, hogy az erősek és okosak döntsenek helyettük. Zseniális. Idya elvei, ha nem is teljesen, de nagyban fedik ezeket az elveket. Vannak érzelmei, ezt nem tagadhatja, különben nem élvezné annyira a vérontást, de a logika és értelmes gondolkodást mindig előbbre valónak tartotta az érzelmeknél. Nem cselekedne az érzelmei alapján, akinek a pillanatnyi hangulata határozza meg döntéseit, az gyenge és naiv lény, aki nem érdemli meg, hogy bármikor is döntenie kelljen. Ő nem ilyen, még csak meg sem kell erőltetnie magát, hogy a saját érdekei szerint mindig átgondolja terveit, számításba veszi a változókat, mérlegel, és csak azután hozza meg a végeleges ítéletet.
Egyességet kéne kötnie az istennel. Felajánlaná szolgálatait egy kis ellenszolgáltatás reményében. Pénz nem kell neki, anélkül is mindig megszerzi, amit akar, de a hatalom, és hogy eltaposhatja férgeket, akik ezt a világot mocskolják, igazán csábító a számára.*
-Sa'Tereth! *Pattan fel ültéből, arcát az ég felé emelve elkiáltja magát.* Átkozom neved, és szólítalak! Vér és sikolyok fakasztója, Halál ura, vesd rám pillantásod, fogadj kegyeidbe! *Nagy monológja közben elindul a szirt széle felé, ahol a szakadékon túl, több méter mélyen fagyos hullámok nyaldossák a sziklákat.* Borzalmak és rettegés hírhozója, kinek véres karma nyomán tisztul meg a világ, nézz le rám! Nézz rám... és szeress! *Eléri a peremet, és a mélybe veti magát. Nem fél, biztos benne, hogy Sa'Tereth meghallotta. Az ő birodalmában nem történhet olyan, amiről ne tudna, és elnézve a lány múltját, az istennek érdemes elgondolkodni egy ilyen vérmes hárpia beszervezésén. Alakultak ugyan kisebb-nagyobb csoportok az igéi terjesztésére, de eddig egyik sem járt sikerrel. Talán a tündér lehet az, aki megtöri a jeget, és útjára indítja a gonoszt.*
Egyességet kéne kötnie az istennel. Felajánlaná szolgálatait egy kis ellenszolgáltatás reményében. Pénz nem kell neki, anélkül is mindig megszerzi, amit akar, de a hatalom, és hogy eltaposhatja férgeket, akik ezt a világot mocskolják, igazán csábító a számára.*
-Sa'Tereth! *Pattan fel ültéből, arcát az ég felé emelve elkiáltja magát.* Átkozom neved, és szólítalak! Vér és sikolyok fakasztója, Halál ura, vesd rám pillantásod, fogadj kegyeidbe! *Nagy monológja közben elindul a szirt széle felé, ahol a szakadékon túl, több méter mélyen fagyos hullámok nyaldossák a sziklákat.* Borzalmak és rettegés hírhozója, kinek véres karma nyomán tisztul meg a világ, nézz le rám! Nézz rám... és szeress! *Eléri a peremet, és a mélybe veti magát. Nem fél, biztos benne, hogy Sa'Tereth meghallotta. Az ő birodalmában nem történhet olyan, amiről ne tudna, és elnézve a lány múltját, az istennek érdemes elgondolkodni egy ilyen vérmes hárpia beszervezésén. Alakultak ugyan kisebb-nagyobb csoportok az igéi terjesztésére, de eddig egyik sem járt sikerrel. Talán a tündér lehet az, aki megtöri a jeget, és útjára indítja a gonoszt.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-03-16 11:58:49
Üzenet elküldve: 2017-03-16 11:58:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
*Myna egész szimpatikus lesz számára, bár saját magából kiindulva tudja, hogy a túl közvetlen, látszólag kedves emberek tudják leggyorsabban hátba szúrni a másikat, így azért megtartja a két lépés távolságot. Igaz, nem sok oka lenne a hollóhajút itt megölni, de hát vannak olyan emberek (mint ő is), akiknek nincs szüksége különösebb indokra.*
- Hűazta, milyen kellemesen cseng. *Neveti el magát.* Maga biztos északi. *Van némi humorérzéke ugyan, de az inkább olyan sötét és morbid szokott lenni, mint amilyen a megjelenése is.
A szőkeség célozgatását pontosan érti is, nem kell sok ahhoz, hogy az ember felmérje, hogy ha egy akad egy csinos lány, kellemesen pozitív temperamentummal, akkor az, sok mindenre kapható. Legyen az egy gnóm, vagy egy ork. Ebből a szuperorgiából azonban ő szívesebben maradna ki.
Wram, ellenben Hűaztával, már csak termetéből kifolyólag sem képes csak úgy utánuk osonni, anélkül, hogy ezt valamelyikük ki nem szúrná. Bár így gondolatban egészen aranyos, ahogy elképzeli, hogy a fizikálisan jól megtermett lény próbál bebújni fák, vagy bokrok mögé, ahogy követi őket, és nem foglalkozna azzal, hogy mondjuk, ez nem mindig jön neki össze.*
- Szóval tolvaj, és két kevergető. *Mivel az imént emlegetett orkról már tudja mivel foglalkozik, egyedül a gnóm volt a hiányzó láncszem. Azt, hogy ő miben jeleskedik, már szándékosan le is felejti, előbb utóbb majd csak megtudják, ha kihajóznak valamerre.*
- Remek, akkor irány a kocsma. A kereskedőnk kegyesen felajánlotta, hogy fizet mindenkinek egy kört, de úgy látom, ennek gyakorlati megvalósulása kissé késik. *Ő nem olyan közlékeny és barátságos mint a szöszi munkakerülő, és a férfiakat sem csavargatja az ujjai köré, nem is vágyik ilyesmire, így amíg a Rumosig eljutnak, inkább háttérbe vonul, és számára fontosabb dolgokkal foglalkozik, mint a körülöttük levő táj megfigyelése, és az útvonal megjegyzése, hogy fejben térképet készítsen.*
*Myna egész szimpatikus lesz számára, bár saját magából kiindulva tudja, hogy a túl közvetlen, látszólag kedves emberek tudják leggyorsabban hátba szúrni a másikat, így azért megtartja a két lépés távolságot. Igaz, nem sok oka lenne a hollóhajút itt megölni, de hát vannak olyan emberek (mint ő is), akiknek nincs szüksége különösebb indokra.*
- Hűazta, milyen kellemesen cseng. *Neveti el magát.* Maga biztos északi. *Van némi humorérzéke ugyan, de az inkább olyan sötét és morbid szokott lenni, mint amilyen a megjelenése is.
A szőkeség célozgatását pontosan érti is, nem kell sok ahhoz, hogy az ember felmérje, hogy ha egy akad egy csinos lány, kellemesen pozitív temperamentummal, akkor az, sok mindenre kapható. Legyen az egy gnóm, vagy egy ork. Ebből a szuperorgiából azonban ő szívesebben maradna ki.
Wram, ellenben Hűaztával, már csak termetéből kifolyólag sem képes csak úgy utánuk osonni, anélkül, hogy ezt valamelyikük ki nem szúrná. Bár így gondolatban egészen aranyos, ahogy elképzeli, hogy a fizikálisan jól megtermett lény próbál bebújni fák, vagy bokrok mögé, ahogy követi őket, és nem foglalkozna azzal, hogy mondjuk, ez nem mindig jön neki össze.*
- Szóval tolvaj, és két kevergető. *Mivel az imént emlegetett orkról már tudja mivel foglalkozik, egyedül a gnóm volt a hiányzó láncszem. Azt, hogy ő miben jeleskedik, már szándékosan le is felejti, előbb utóbb majd csak megtudják, ha kihajóznak valamerre.*
- Remek, akkor irány a kocsma. A kereskedőnk kegyesen felajánlotta, hogy fizet mindenkinek egy kört, de úgy látom, ennek gyakorlati megvalósulása kissé késik. *Ő nem olyan közlékeny és barátságos mint a szöszi munkakerülő, és a férfiakat sem csavargatja az ujjai köré, nem is vágyik ilyesmire, így amíg a Rumosig eljutnak, inkább háttérbe vonul, és számára fontosabb dolgokkal foglalkozik, mint a körülöttük levő táj megfigyelése, és az útvonal megjegyzése, hogy fejben térképet készítsen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 935-954