Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-30 23:44:08
Üzenet elküldve: 2018-10-30 23:44:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
*Nella ki nem állhatja, ha valaki látványosan sajnáltatja magát, jó, néha egy kicsit mindenkinek jólesik nyalogatni a saját sebeit. Talán, ezért is hagyja olyan könnyen magára a férfit, mondjuk a félvér nő amúgy is ilyen magának való teremtés. Már éppen újra leülne hátát a korlátnak vetve, ölében Pepitával, amikor az öngyilkos szándékú alak felkiált neki.*
~ Hogy mi?! „A hozzám hasonlók?” Az arcátlan bitangja! ~
*Nella a torony széléhez sétál. Macskáját a vállára tessékeli, és kisebb karterpeszben támaszkodik rá a korlátra, némiképp előre dőlve.*
- Na, hiszen! Én nem ismerlek. Ne ítélkezzek feletted.
*Ez meglepően ironikus kijelentésnek hangozhat, hiszen a nőszemély éppen a férfiú felett áll, egy toronyban.*
- Te viszont, akkor honnan tudod, hogy én milyen vagyok? De tegyük fel, csak elméletileg, ha én olyan rossz lennék, amilyennek gondolsz, akkor miért beszélgetsz velem most is? Akkor már megtanulhattad, hogy jobb kerülni a fajtámat. Nem?
*A jöttment alak tovább magyaráz, Nella nem is érti, hogy miért fakad ki neki, így az idegen.*
- Nincs a világon senkid? Bizonyára meg van az oka.
*Egy rövid pillantással végigméri a férfit, Nella nem vak, ahogy női berkekben mondani szokás; megérne egy pár ajtócsapkodást.*
- Nem úgy festesz, mint akinek ne jutna minden ujjára egy nő. Bár, az is igaz, hogy a mennyiség és a minőség soha nem járnak együtt.
*A fekete-tarka macska közben lemászik a válláról, és a korláton kezd vonulni. Nella megcirógatja egerész-társa fejét, mire Pepita púpozott háttal simul gazdasszonya kezébe.*
- Na, de ez legyen a Te bajod. Mindenki azt az utat járja, amit választott, vagy önként, vagy tudat alatt. Ha nem tetszik az életed, akkor tegyél érte, hogy változzon, magától úgy sem fog. Na, további szép napot és az Istenek áldjanak!
*A félvér nőszemély már újra fordul is el. Nem igazán tudja, hogy miért kéne neki lelki-segély szolgálatot tartania egy ilyen letargikus vadidegennek. Ahogy a férfi is mondta, csak a magány beszél belőle, aztán 'ha nincs ló, jó a szamár is' alapon cseverészik itt vele. Vagy csak tébolyodott szentimentalizmusában, hogy az előbb egy szóval meggátolta az öngyilkosságban. Akárhogy is, de hatodik érzéke jelez Nellának, hogy jobb ezzel az alakkal vigyázni.*
//Elefántcsonttorony//
*Nella ki nem állhatja, ha valaki látványosan sajnáltatja magát, jó, néha egy kicsit mindenkinek jólesik nyalogatni a saját sebeit. Talán, ezért is hagyja olyan könnyen magára a férfit, mondjuk a félvér nő amúgy is ilyen magának való teremtés. Már éppen újra leülne hátát a korlátnak vetve, ölében Pepitával, amikor az öngyilkos szándékú alak felkiált neki.*
~ Hogy mi?! „A hozzám hasonlók?” Az arcátlan bitangja! ~
*Nella a torony széléhez sétál. Macskáját a vállára tessékeli, és kisebb karterpeszben támaszkodik rá a korlátra, némiképp előre dőlve.*
- Na, hiszen! Én nem ismerlek. Ne ítélkezzek feletted.
*Ez meglepően ironikus kijelentésnek hangozhat, hiszen a nőszemély éppen a férfiú felett áll, egy toronyban.*
- Te viszont, akkor honnan tudod, hogy én milyen vagyok? De tegyük fel, csak elméletileg, ha én olyan rossz lennék, amilyennek gondolsz, akkor miért beszélgetsz velem most is? Akkor már megtanulhattad, hogy jobb kerülni a fajtámat. Nem?
*A jöttment alak tovább magyaráz, Nella nem is érti, hogy miért fakad ki neki, így az idegen.*
- Nincs a világon senkid? Bizonyára meg van az oka.
*Egy rövid pillantással végigméri a férfit, Nella nem vak, ahogy női berkekben mondani szokás; megérne egy pár ajtócsapkodást.*
- Nem úgy festesz, mint akinek ne jutna minden ujjára egy nő. Bár, az is igaz, hogy a mennyiség és a minőség soha nem járnak együtt.
*A fekete-tarka macska közben lemászik a válláról, és a korláton kezd vonulni. Nella megcirógatja egerész-társa fejét, mire Pepita púpozott háttal simul gazdasszonya kezébe.*
- Na, de ez legyen a Te bajod. Mindenki azt az utat járja, amit választott, vagy önként, vagy tudat alatt. Ha nem tetszik az életed, akkor tegyél érte, hogy változzon, magától úgy sem fog. Na, további szép napot és az Istenek áldjanak!
*A félvér nőszemély már újra fordul is el. Nem igazán tudja, hogy miért kéne neki lelki-segély szolgálatot tartania egy ilyen letargikus vadidegennek. Ahogy a férfi is mondta, csak a magány beszél belőle, aztán 'ha nincs ló, jó a szamár is' alapon cseverészik itt vele. Vagy csak tébolyodott szentimentalizmusában, hogy az előbb egy szóval meggátolta az öngyilkosságban. Akárhogy is, de hatodik érzéke jelez Nellának, hogy jobb ezzel az alakkal vigyázni.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-30 21:34:54
Üzenet elküldve: 2018-10-30 21:34:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
*Egy rövid ideig vár és térdel, nem mozdul. Sajnáltatja még egy kicsit magát, ha már valaki felfigyelt rá, azonban kevés sikert ér el, ezért összeszedve magát lassan felegyenesedik és körbenéz. Jobb, balra sehol senkit nem lát, így egyetlen hely maradt csupán a felfelé. Kezéből szemellenzőt készítve tekint, s az elforduló hátát még épp észreveszi. A hangból következtet arra, hogy nő lehet az illető, bár a korábbi, előtte átszaladó teremtménnyel sem köti össze. Fogalma sincs ki lehet, s mit kereshet itt ilyenkor, amikor általában a torony és környéke üres. Jelenleg az őrök sem túl aktívak, amit annyira nem bán, valószínűleg fogdára dugták volna az előbbi kirohanásért, hogy kijózanodjon. A lány közönye bosszantja. Elébb még egy kósza szóval megállítja, aztán meg felszólítja.*
- A hozzád hasonlók miatt tartok ott, ahol tartok! *Kiáltja fel, bár érzi ez bizony gyenge magyarázat, s ismét csak önámítás.*
- Ugyan kivel szemben lennék önző?! A világon senkim sincs. A kutya nem keresne. *Legyint ismét lemondóan, ez viszont a puszta valóság, ismét egy jó adag keserűséget hoz fel, de jelenleg több benne az értetlenség és a kíváncsiság. Korábbi célját majdhogynem el is felejti. Látja a távozó lány hátát, olyan megfoghatatlannak és természetfelettinek tűnik. Pont itt és pont most. Persze nem feltétlenül hisz az égi jelekben, de ez akkor is furcsa. Ralas így követi tekintetével, s ha a lány beljebb megy, vagy átmegy a torony másik oldalára, ő is megkerüli a tornyot, nem akarja elveszíteni a szeme elől.*
//Elefántcsonttorony//
*Egy rövid ideig vár és térdel, nem mozdul. Sajnáltatja még egy kicsit magát, ha már valaki felfigyelt rá, azonban kevés sikert ér el, ezért összeszedve magát lassan felegyenesedik és körbenéz. Jobb, balra sehol senkit nem lát, így egyetlen hely maradt csupán a felfelé. Kezéből szemellenzőt készítve tekint, s az elforduló hátát még épp észreveszi. A hangból következtet arra, hogy nő lehet az illető, bár a korábbi, előtte átszaladó teremtménnyel sem köti össze. Fogalma sincs ki lehet, s mit kereshet itt ilyenkor, amikor általában a torony és környéke üres. Jelenleg az őrök sem túl aktívak, amit annyira nem bán, valószínűleg fogdára dugták volna az előbbi kirohanásért, hogy kijózanodjon. A lány közönye bosszantja. Elébb még egy kósza szóval megállítja, aztán meg felszólítja.*
- A hozzád hasonlók miatt tartok ott, ahol tartok! *Kiáltja fel, bár érzi ez bizony gyenge magyarázat, s ismét csak önámítás.*
- Ugyan kivel szemben lennék önző?! A világon senkim sincs. A kutya nem keresne. *Legyint ismét lemondóan, ez viszont a puszta valóság, ismét egy jó adag keserűséget hoz fel, de jelenleg több benne az értetlenség és a kíváncsiság. Korábbi célját majdhogynem el is felejti. Látja a távozó lány hátát, olyan megfoghatatlannak és természetfelettinek tűnik. Pont itt és pont most. Persze nem feltétlenül hisz az égi jelekben, de ez akkor is furcsa. Ralas így követi tekintetével, s ha a lány beljebb megy, vagy átmegy a torony másik oldalára, ő is megkerüli a tornyot, nem akarja elveszíteni a szeme elől.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-30 20:42:23
Üzenet elküldve: 2018-10-30 20:42:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
*A tenger szabdalta sziklákra fejest ugrani készülő lefékez a szirtfal peremén, ezzel nagynak, éppen nem nevezhető, port kavarva. Nella le is hajol Pepitáért, hogy karjaiba vegye. Amikor a férfi visszaszól, a félvér teremtés éppen felegyenesedik, macskáját tartó karjaival megtámaszkodik a korláton, és úgy simogatja a fekete-tarka jószágot. Vet egy hányaveti pillantást a fél térdre rogyott alakra.*
- Kérlek, akkor vesd le magad! Ígérem nem foglak zavarni.
*Azzal, Nella macskástul elfordul. Félvállról még hátra nyilatkozza.*
- Nem kell, hogy ismerjelek, hogy tudjam, mert az öngyilkosság a lehető legnagyobb önzés és gyávaság.
*Hagyja ennyivel magára a férfit, hogy elgondolkozhasson, bár még bőven tudna még mit a témához fűzni. Zengnek is a gondolatok fejében.*
~ Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt akarja valaki, akkor valóban az a legegyszerűbb, küzdelem nélkül véget vetni mindennek, azt gondolván, hogy a következő életében könnyebb lesz, és tiszta lappal indulhat, de a karmája mindenkit utolér. ~
*De nem áll Nella szándékában egy ilyen jöttmenttel perlekedni. Valóban nem ismeri, lehet egy dühöngő őrült, vagy ki tudja. Okos enged, szamár szenved. Őt amúgy is várja az írás.*
//Elefántcsonttorony//
*A tenger szabdalta sziklákra fejest ugrani készülő lefékez a szirtfal peremén, ezzel nagynak, éppen nem nevezhető, port kavarva. Nella le is hajol Pepitáért, hogy karjaiba vegye. Amikor a férfi visszaszól, a félvér teremtés éppen felegyenesedik, macskáját tartó karjaival megtámaszkodik a korláton, és úgy simogatja a fekete-tarka jószágot. Vet egy hányaveti pillantást a fél térdre rogyott alakra.*
- Kérlek, akkor vesd le magad! Ígérem nem foglak zavarni.
*Azzal, Nella macskástul elfordul. Félvállról még hátra nyilatkozza.*
- Nem kell, hogy ismerjelek, hogy tudjam, mert az öngyilkosság a lehető legnagyobb önzés és gyávaság.
*Hagyja ennyivel magára a férfit, hogy elgondolkozhasson, bár még bőven tudna még mit a témához fűzni. Zengnek is a gondolatok fejében.*
~ Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy azt akarja valaki, akkor valóban az a legegyszerűbb, küzdelem nélkül véget vetni mindennek, azt gondolván, hogy a következő életében könnyebb lesz, és tiszta lappal indulhat, de a karmája mindenkit utolér. ~
*De nem áll Nella szándékában egy ilyen jöttmenttel perlekedni. Valóban nem ismeri, lehet egy dühöngő őrült, vagy ki tudja. Okos enged, szamár szenved. Őt amúgy is várja az írás.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-30 19:03:46
Üzenet elküldve: 2018-10-30 19:03:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
*Nem veszi észre, de rohanvást szalad mosolyra a szája, ez a választás még mindig jobb, mint a jelenlegi állapot, ugyan semmit nem old meg, mégis mindent. Gyakorlatilag a külvilág kósza homályba vész mellette, apró csíkok csupán, pedig annyira nem rohan gyorsan... csak amennyire erejéből telik, ami bár nem túl sok, most mégis hajtja az elhatározás. Keskeny sávban nyílik kissé a szeme, csakhogy felkészüljön fizikailag is az ugrásra, lélekben már régen döntött, s az első vészjelet ekkor sugározza elméjét. ~ Ó, az a... ~ Egy pillanatra egyensúlyát is veszíti, alig bír talpon maradni, mikor a cikázó kis szőrgombóc átszalad előtte, léptei lassulnak ugyan de nem állnak meg. A cica után nézne legszívesebben, kissé talán morcos tekintettel, de nem meri, látni akarja a végét. Annyira nem volt vészes ez a világ, hogy csak úgy köszönés nélkül távozzon. Nem messze van már a szegély, s alatta a tátongó habos mélység, mint a végzet gödre ásít felé. Mindig a vége a legnehezebb, s most ezt érzi ő is. A macska miatt egyébként is megtorpanó léptei most még inkább lelassulnak, mintha vágyakozna bár a halál után, mégsem merné felé nyújtott kezét megragadni. A hirtelen, kósza szellővel érkező vékony hangra talán még gyorsabban reagál, mint a cicára. Rohanó lábai kimerevednek, s gyakorlatilag a szirt széléig sodródik sarkain, porfelhőt generálva ezzel. A hang irányába kapja fejét, egyelőre még zihálva a futástól és az átéltektől, még is csak a halálból rántotta vissza egyetlen, velős és hangzatos szó. Hatalmasat nyelve törli meg a homlokát, s közben letekint a mélybe. ~ Hogy az a... ~ Visszatáncol a meredélyről. Immár nem olyan vonzó lehetőség a halálugrás, nagyon nem az. Anélkül, hogy felismerné, vagy látná a hang forrását, visszakiált:*
- Nem ismersz, honnan tudnád? *Legyint bosszúsan.
~ Bár lehet egy köszönöm illett volna. ~ De már nem visszakozik, inkább csak féltérdre ereszkedik, mellkasát szorongatva, fáradtan.*
//Elefántcsonttorony//
*Nem veszi észre, de rohanvást szalad mosolyra a szája, ez a választás még mindig jobb, mint a jelenlegi állapot, ugyan semmit nem old meg, mégis mindent. Gyakorlatilag a külvilág kósza homályba vész mellette, apró csíkok csupán, pedig annyira nem rohan gyorsan... csak amennyire erejéből telik, ami bár nem túl sok, most mégis hajtja az elhatározás. Keskeny sávban nyílik kissé a szeme, csakhogy felkészüljön fizikailag is az ugrásra, lélekben már régen döntött, s az első vészjelet ekkor sugározza elméjét. ~ Ó, az a... ~ Egy pillanatra egyensúlyát is veszíti, alig bír talpon maradni, mikor a cikázó kis szőrgombóc átszalad előtte, léptei lassulnak ugyan de nem állnak meg. A cica után nézne legszívesebben, kissé talán morcos tekintettel, de nem meri, látni akarja a végét. Annyira nem volt vészes ez a világ, hogy csak úgy köszönés nélkül távozzon. Nem messze van már a szegély, s alatta a tátongó habos mélység, mint a végzet gödre ásít felé. Mindig a vége a legnehezebb, s most ezt érzi ő is. A macska miatt egyébként is megtorpanó léptei most még inkább lelassulnak, mintha vágyakozna bár a halál után, mégsem merné felé nyújtott kezét megragadni. A hirtelen, kósza szellővel érkező vékony hangra talán még gyorsabban reagál, mint a cicára. Rohanó lábai kimerevednek, s gyakorlatilag a szirt széléig sodródik sarkain, porfelhőt generálva ezzel. A hang irányába kapja fejét, egyelőre még zihálva a futástól és az átéltektől, még is csak a halálból rántotta vissza egyetlen, velős és hangzatos szó. Hatalmasat nyelve törli meg a homlokát, s közben letekint a mélybe. ~ Hogy az a... ~ Visszatáncol a meredélyről. Immár nem olyan vonzó lehetőség a halálugrás, nagyon nem az. Anélkül, hogy felismerné, vagy látná a hang forrását, visszakiált:*
- Nem ismersz, honnan tudnád? *Legyint bosszúsan.
~ Bár lehet egy köszönöm illett volna. ~ De már nem visszakozik, inkább csak féltérdre ereszkedik, mellkasát szorongatva, fáradtan.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-30 18:24:39
Üzenet elküldve: 2018-10-30 18:24:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A ciccegő hívásra Pepita kurrogva tűnik fel a világítótorony melletti sziklák között, és sebesen suhanva átszalad valami alak előtt, aki éppen a mélybe kívánja vetni magát. A fekete-tarka jószág nem is foglakozik az alakkal, hiszen gazdasszonya hívta. Egyet nyávog a torony lábánál, hogy jelezze Nellának érkezését. A félvér nő feláll, hogy lepillantson a nyávogás irányába. Ekkor hallja és látja meg a kiáltó, és minden bizonnyal nyaktörő mutatványra készülő férfit.
Pepita rögvest besomfordál az őrség mellett a toronyajtón lévő résen. Bár nem kell nagyon lopakodnia, ismerik az őrök a macskát, és tudják kihez tartozik, ahogy Nella sem véletlenül ülhet fent a toronyban. Régi törzshelye ez. Már régen lepaktál az őrökkel. Felengedik bármikor, már csak azért is, mert az őröknek nehéz páncélzatban amúgy sincsen kedvük állandóan fel-le caplatni, hogy táplálják a jelzőtüzet. Nellának meg, nem okoz gondot írogatás közben, olykor pár fahasábot rádobni a tűzre, kézre esik.
A fekete-tarka macska pár pillanatra rá, meg is jelenik fent.*
- Nyik-nyik! *Szól a cica gazdájához, amit Nella tökéletesen ért, és csak annyit tesz, hogy 'tessék, hívtál'.
A fél-elf nő azonban, most nem figyel a macskájára, mert az ugrani készülőt nézi meglepetten. Pár ezredmásodpercig nem is tudja, hogy hirtelen mit mondjon, de aztán csak úgy hangosan kibuggyan a száján.*
- Gyáva!
*Pepita eközben, nyolcasokat leírva dörgölődzik Nella lábai körül, aki azon tűnődik, hogy éppenséggel őrségért is kiálthatna. Persze, lehet a nehézfiúk már fel is figyeltek az előbbi kiáltozásra.*
//Elefántcsonttorony//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A ciccegő hívásra Pepita kurrogva tűnik fel a világítótorony melletti sziklák között, és sebesen suhanva átszalad valami alak előtt, aki éppen a mélybe kívánja vetni magát. A fekete-tarka jószág nem is foglakozik az alakkal, hiszen gazdasszonya hívta. Egyet nyávog a torony lábánál, hogy jelezze Nellának érkezését. A félvér nő feláll, hogy lepillantson a nyávogás irányába. Ekkor hallja és látja meg a kiáltó, és minden bizonnyal nyaktörő mutatványra készülő férfit.
Pepita rögvest besomfordál az őrség mellett a toronyajtón lévő résen. Bár nem kell nagyon lopakodnia, ismerik az őrök a macskát, és tudják kihez tartozik, ahogy Nella sem véletlenül ülhet fent a toronyban. Régi törzshelye ez. Már régen lepaktál az őrökkel. Felengedik bármikor, már csak azért is, mert az őröknek nehéz páncélzatban amúgy sincsen kedvük állandóan fel-le caplatni, hogy táplálják a jelzőtüzet. Nellának meg, nem okoz gondot írogatás közben, olykor pár fahasábot rádobni a tűzre, kézre esik.
A fekete-tarka macska pár pillanatra rá, meg is jelenik fent.*
- Nyik-nyik! *Szól a cica gazdájához, amit Nella tökéletesen ért, és csak annyit tesz, hogy 'tessék, hívtál'.
A fél-elf nő azonban, most nem figyel a macskájára, mert az ugrani készülőt nézi meglepetten. Pár ezredmásodpercig nem is tudja, hogy hirtelen mit mondjon, de aztán csak úgy hangosan kibuggyan a száján.*
- Gyáva!
*Pepita eközben, nyolcasokat leírva dörgölődzik Nella lábai körül, aki azon tűnődik, hogy éppenséggel őrségért is kiálthatna. Persze, lehet a nehézfiúk már fel is figyeltek az előbbi kiáltozásra.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-30 06:06:56
Üzenet elküldve: 2018-10-30 06:06:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
//Elefántcsonttorony//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem látja a világítótoronyban elhelyezkedő nőt, valójában ezúttal nem lát semmit sem. Mondhatnánk, hogy emlékei ködös merengésébe burkolózik, de az nem lenne igaz. A szirt mögé néz, a mélységbe, s az alant megtörő hullámok fehér habja homályosítja el tekintetét. ~ Jó volna repülni, mint egy madár. ~ Jut eszébe mégis az apró közhelyes gondolat, mellyel vélhetően sokan eljátszottak már. A pillanat azonban hamar elvész, ismét csak a mélység maga és a ritmikus halk mennydörgés az, mi számít. Lassan feláll, s karba tett kézzel néz a messzeségbe. A távolban tengeren úszó hajókat lát, olybá tűnik távolodnak a parttól, talán a kirakodással végeztek már, messze járnak. Aprón és laposan körbenéz, hogy lát-e valakit, aztán halk sóhajjal veszi tudomásul, hogy rajta kívül üres a környező rész. Talán, ha látná a felette helyet foglaló lányt más véleménye lenne a dolgokról, persze a szél, mintha hangokat fújna feléje, de a hullámok hangjától kevésbé éles fül, s szelektív a hallás. ~ Vége. ~ A gondolatra kissé elmosolyodik, s számot vet eddigi életéről. ~ Semmi. ~ Érthető ez a kilátásra, a célra, az elért álmokra, mindenre. Érdekes módon ne fél, pedig azt gondolná az ember, hogy azt kellene éreznie. Hátrébb sétál, mert fogalma sincs, hogy ilyenkor mit és hogyan kell tennie. Tétovázik. Nehéz, nagyon nehéz. Ismét a szirt széléhez áll, s levegővételei szaporodnak, letekint a mélybe, mintha csak arról kívánna meggyőződni, hogy elegendő-e a mélység, mi alatta ásít. Két keze ökölben, s előre-hátra leng, mintha csupán lendületet kívánna venni. Meggondolja magát. ~ Talán, repülhetek, mint a madár. ~ Gondolja, de nem mosolyog, inkább jóval hátrébb sétál, s egy általa megítélt, kedvező pillanatban, hangos kiáltással nekiiramodik a szirt széle felé.*
//Elefántcsonttorony//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem látja a világítótoronyban elhelyezkedő nőt, valójában ezúttal nem lát semmit sem. Mondhatnánk, hogy emlékei ködös merengésébe burkolózik, de az nem lenne igaz. A szirt mögé néz, a mélységbe, s az alant megtörő hullámok fehér habja homályosítja el tekintetét. ~ Jó volna repülni, mint egy madár. ~ Jut eszébe mégis az apró közhelyes gondolat, mellyel vélhetően sokan eljátszottak már. A pillanat azonban hamar elvész, ismét csak a mélység maga és a ritmikus halk mennydörgés az, mi számít. Lassan feláll, s karba tett kézzel néz a messzeségbe. A távolban tengeren úszó hajókat lát, olybá tűnik távolodnak a parttól, talán a kirakodással végeztek már, messze járnak. Aprón és laposan körbenéz, hogy lát-e valakit, aztán halk sóhajjal veszi tudomásul, hogy rajta kívül üres a környező rész. Talán, ha látná a felette helyet foglaló lányt más véleménye lenne a dolgokról, persze a szél, mintha hangokat fújna feléje, de a hullámok hangjától kevésbé éles fül, s szelektív a hallás. ~ Vége. ~ A gondolatra kissé elmosolyodik, s számot vet eddigi életéről. ~ Semmi. ~ Érthető ez a kilátásra, a célra, az elért álmokra, mindenre. Érdekes módon ne fél, pedig azt gondolná az ember, hogy azt kellene éreznie. Hátrébb sétál, mert fogalma sincs, hogy ilyenkor mit és hogyan kell tennie. Tétovázik. Nehéz, nagyon nehéz. Ismét a szirt széléhez áll, s levegővételei szaporodnak, letekint a mélybe, mintha csak arról kívánna meggyőződni, hogy elegendő-e a mélység, mi alatta ásít. Két keze ökölben, s előre-hátra leng, mintha csupán lendületet kívánna venni. Meggondolja magát. ~ Talán, repülhetek, mint a madár. ~ Gondolja, de nem mosolyog, inkább jóval hátrébb sétál, s egy általa megítélt, kedvező pillanatban, hangos kiáltással nekiiramodik a szirt széle felé.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-29 22:58:24
Üzenet elküldve: 2018-10-29 22:58:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elefántcsonttorony//
*Nella egykedvűen ül a toronyban. Hátát a korlátoknak veti, amik jók, hogy vannak, mert meggátolják, hogy elrévedésében leessen a magasból. Éppen kis könyvébe írogat valamit. Egyik lábát hanyagul lelógatja a mélybe, amit szórakozottan lóbálgat. Írás közben olykor elgondolkozva az irónja végét rágcsálja, vagy éppen a tengert látképén mereng, vagy csak ráérősen a magasan vonuló nap sugaraiban sütkérezik. A félvér nőt nemigen érdekli, hogy mi zajlik a kikötőben és a környékén. Alkotás közben semmiképpen sem. Bár leginkább csak magának írogat, már rég nem osztja meg írásait, elgondolásait senkivel sem. Kislányként többször mondták neki, hogy ne tegye, mert zavarhat másokat. Azóta tudja, amilyen történeteket ő ír, az nem nagyon érdekkel senkit. Nem éppen könnyű olvasmányokat ír, hamar megfekszi a lanawiniak gyomrát, akik inkább a könyvtárakba mennek könnyű, melodráma nélküli olvasmányokért. Valahogy Nella egészen másképpen áll a dolgokhoz, mint a többség. Ezt már egész kislány korában észrevette, de azt hitte, csak rosszul gondolja és majd idővel változni fog, ahogy egyre több tudásra tesz szert és fejlődik. Azonban nem így lett, sőt ahogy teltek az évek a lány egyre kevésbé tudta megértetni magát másokkal, mind szóban, mind írásban. Nella már nagyon régen úgy van vele, hogy nem is akarja magát megértetni, és ő sem akar másokat megérteni. Egy jó ideje nem foglakozik már igazán vele, hogy másokkal mi történik. Nem barátkozik igazán senkivel. Csak a saját dolgával törődik és a közvetlen környezetében lévő személyekkel. Bár nem egy társasági személy, inkább el van magában és írogat. Megtanulta a saját kárán, hogy jobb, ha így tesz, mert egy csomó időt, energiát megspórol magának, amiket mind az írásra fordíthat.
Még mindig lelkesen áll az íráshoz, de már régen nincsen meg irományaiban az díszítői finomság, a részletekkel való gondos játék, ami egykor. Sokszor még a központozásra, vagy a helyesírásra sem figyel. Felesleges flanc, amit szintén nem díjaz senki, pont, mint a nehéz történeteit. Mondjuk, most már koránt se ír ilyen komplikáltan, nem tervez előre. Csak írja, ami az eszébe jut, ahogy az események magával ragadják. Néha magát is meg tudja még így is lepni, mert akarva-akaratlanul is, történetei között olyan messzemenő összefüggések bontakoznak ki, ami egy kicsit valahol megrémíti. Amikor szándékosan, a történések szálait húzogatva írt le ilyeneket, azt nagyon élvezi, de amikor akaratán kívül keletkeznek ilyen párhuzamok, amik csak jóval később állnak össze még előtte is, akkor értetlenül és zavartan tekint a dologra. Annak idején volt két nagy története is, amiket nagy elánnal és kirobbanó kreativitással írt, de aztán lassan elvesztette ihletét és már mind a két történettől elment a kedve, minden ötletét, tervét is sutba dobta már, és úgy véli, soha nem is lesz egyik se befejezve, mert minek és hogyan? Nellának is egyszerűbb, ha csak azt írja, amihez éppen kedve szottyan. Persze a félvér nő, tudja, hogy így van, de koránt se könnyű így is írnia, mert a következetesség, a logika, a kronológia ellent mond ennek, és azt is tudja, hogy egy történet pont ezektől lesz átható és hiteles, amúgy meg nem látja értelmét írni, de lehet pont ezért is értik állandóan félre, és ő se ért meg másokat, mert teljesen máshogy látják a dolgokat.
Nella felpillant sorairól, a hullámzó tengert nézi. Sirályok szárnyalva vijjognak a sós szélbe, ami olykor lágyan játszadozik a nő barna tincseivel, zavaróan csiklandozva magas homlokát, mindig kizökkentve az írásból. Másfelé terelődnek gondolatai.*
~ Tényleg, hol az én kiscicám? Már rég nem láttam. ~
- Cic-cic-cic! Pepita gyere ide!
*Szólítja, hű társát, pár éve az egyik sikátorban mellé szegődött fekete-tarka macskáját.*
A hozzászólás írója (Nella Terkida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.29 23:09:24
*Nella egykedvűen ül a toronyban. Hátát a korlátoknak veti, amik jók, hogy vannak, mert meggátolják, hogy elrévedésében leessen a magasból. Éppen kis könyvébe írogat valamit. Egyik lábát hanyagul lelógatja a mélybe, amit szórakozottan lóbálgat. Írás közben olykor elgondolkozva az irónja végét rágcsálja, vagy éppen a tengert látképén mereng, vagy csak ráérősen a magasan vonuló nap sugaraiban sütkérezik. A félvér nőt nemigen érdekli, hogy mi zajlik a kikötőben és a környékén. Alkotás közben semmiképpen sem. Bár leginkább csak magának írogat, már rég nem osztja meg írásait, elgondolásait senkivel sem. Kislányként többször mondták neki, hogy ne tegye, mert zavarhat másokat. Azóta tudja, amilyen történeteket ő ír, az nem nagyon érdekkel senkit. Nem éppen könnyű olvasmányokat ír, hamar megfekszi a lanawiniak gyomrát, akik inkább a könyvtárakba mennek könnyű, melodráma nélküli olvasmányokért. Valahogy Nella egészen másképpen áll a dolgokhoz, mint a többség. Ezt már egész kislány korában észrevette, de azt hitte, csak rosszul gondolja és majd idővel változni fog, ahogy egyre több tudásra tesz szert és fejlődik. Azonban nem így lett, sőt ahogy teltek az évek a lány egyre kevésbé tudta megértetni magát másokkal, mind szóban, mind írásban. Nella már nagyon régen úgy van vele, hogy nem is akarja magát megértetni, és ő sem akar másokat megérteni. Egy jó ideje nem foglakozik már igazán vele, hogy másokkal mi történik. Nem barátkozik igazán senkivel. Csak a saját dolgával törődik és a közvetlen környezetében lévő személyekkel. Bár nem egy társasági személy, inkább el van magában és írogat. Megtanulta a saját kárán, hogy jobb, ha így tesz, mert egy csomó időt, energiát megspórol magának, amiket mind az írásra fordíthat.
Még mindig lelkesen áll az íráshoz, de már régen nincsen meg irományaiban az díszítői finomság, a részletekkel való gondos játék, ami egykor. Sokszor még a központozásra, vagy a helyesírásra sem figyel. Felesleges flanc, amit szintén nem díjaz senki, pont, mint a nehéz történeteit. Mondjuk, most már koránt se ír ilyen komplikáltan, nem tervez előre. Csak írja, ami az eszébe jut, ahogy az események magával ragadják. Néha magát is meg tudja még így is lepni, mert akarva-akaratlanul is, történetei között olyan messzemenő összefüggések bontakoznak ki, ami egy kicsit valahol megrémíti. Amikor szándékosan, a történések szálait húzogatva írt le ilyeneket, azt nagyon élvezi, de amikor akaratán kívül keletkeznek ilyen párhuzamok, amik csak jóval később állnak össze még előtte is, akkor értetlenül és zavartan tekint a dologra. Annak idején volt két nagy története is, amiket nagy elánnal és kirobbanó kreativitással írt, de aztán lassan elvesztette ihletét és már mind a két történettől elment a kedve, minden ötletét, tervét is sutba dobta már, és úgy véli, soha nem is lesz egyik se befejezve, mert minek és hogyan? Nellának is egyszerűbb, ha csak azt írja, amihez éppen kedve szottyan. Persze a félvér nő, tudja, hogy így van, de koránt se könnyű így is írnia, mert a következetesség, a logika, a kronológia ellent mond ennek, és azt is tudja, hogy egy történet pont ezektől lesz átható és hiteles, amúgy meg nem látja értelmét írni, de lehet pont ezért is értik állandóan félre, és ő se ért meg másokat, mert teljesen máshogy látják a dolgokat.
Nella felpillant sorairól, a hullámzó tengert nézi. Sirályok szárnyalva vijjognak a sós szélbe, ami olykor lágyan játszadozik a nő barna tincseivel, zavaróan csiklandozva magas homlokát, mindig kizökkentve az írásból. Másfelé terelődnek gondolatai.*
~ Tényleg, hol az én kiscicám? Már rég nem láttam. ~
- Cic-cic-cic! Pepita gyere ide!
*Szólítja, hű társát, pár éve az egyik sikátorban mellé szegődött fekete-tarka macskáját.*
A hozzászólás írója (Nella Terkida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.29 23:09:24
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-28 20:05:46
Üzenet elküldve: 2018-10-28 20:05:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A vörös faggatózik, Sydnek kicsit lejjebb lohad a jó kedve. Erről tulajdonképpen nem szeret beszélni.*
-Hogy minek szántak? *húzza a válaszadást, úgy téve, mint akinek minden szellemi kapacitását lefoglalja a palack átvétele, majd a kinyitáson elmerengés. Szerencsére Syd már egy ideje zsoldos ahhoz, hogy tudja, a dugóhúzó fontosabb felszerelés egy zsoldosnál, mint a fegyvere, szóval most is akad nála egy. Nem is sokat teketóriázik, nekilát a feladatnak és egy pillanattal később a dugó a megszokott, oly kellemes hanggal távozik a palack szűk nyakából. Syd még időt szán arra, hogy beleszippantson a pia gőzébe, mielőtt válaszolna.*
-Kereskedőnek. Kereskedő családból származom, a családi üzletet vittem volna tovább. *A palackot a vörös felé nyújtja, mert talpig lovag, átengedi az első kóstolás lehetőségét. Közben a lány által mondottakon is rág egyet. A segítős résznél támad benne némi gyanakvás.
~Ez úgy hangzik, mintha egy kurtizán kelletné magát.~
Nem, mintha azzal bármi problémája lenne, sőt, ha jobban belegondol, egyáltalán nem bánná, ha ilyen irányba indulna az ismerkedés. Bár semmi jelét nem adja, hogy mi jár a fejében, azért gavallérosan feladja a labdát, hátha.*
-Ez érdekesen hangzik. Miben tudnál például nekem segíteni? És hogyan döntöd el, hogy érdemes vagyok-e a segítségedre?
*A vörös faggatózik, Sydnek kicsit lejjebb lohad a jó kedve. Erről tulajdonképpen nem szeret beszélni.*
-Hogy minek szántak? *húzza a válaszadást, úgy téve, mint akinek minden szellemi kapacitását lefoglalja a palack átvétele, majd a kinyitáson elmerengés. Szerencsére Syd már egy ideje zsoldos ahhoz, hogy tudja, a dugóhúzó fontosabb felszerelés egy zsoldosnál, mint a fegyvere, szóval most is akad nála egy. Nem is sokat teketóriázik, nekilát a feladatnak és egy pillanattal később a dugó a megszokott, oly kellemes hanggal távozik a palack szűk nyakából. Syd még időt szán arra, hogy beleszippantson a pia gőzébe, mielőtt válaszolna.*
-Kereskedőnek. Kereskedő családból származom, a családi üzletet vittem volna tovább. *A palackot a vörös felé nyújtja, mert talpig lovag, átengedi az első kóstolás lehetőségét. Közben a lány által mondottakon is rág egyet. A segítős résznél támad benne némi gyanakvás.
~Ez úgy hangzik, mintha egy kurtizán kelletné magát.~
Nem, mintha azzal bármi problémája lenne, sőt, ha jobban belegondol, egyáltalán nem bánná, ha ilyen irányba indulna az ismerkedés. Bár semmi jelét nem adja, hogy mi jár a fejében, azért gavallérosan feladja a labdát, hátha.*
-Ez érdekesen hangzik. Miben tudnál például nekem segíteni? És hogyan döntöd el, hogy érdemes vagyok-e a segítségedre?
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-27 08:48:11
Üzenet elküldve: 2018-10-27 08:48:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Kiút//
*A dokkok térségét elhagyva a halszag és a tenger morajlása még mindig nem csökken. Sőt, ez utóbbi, mintha még intenzívebb lenne, hisz a hullámverés itt már nem a parti fövenyen, vagy a mólókon törik meg, hanem sziklaszirt oldalán csapódik. Nem bánja. Szereti ezt a hangot, ad egyfajta ritmikusságot, egyfajta megnyugtató hangot, amit hallathat. Rövidebb töprengés után a szirt széléhez sétál, majd lábát a mélység fölé kilógatva, térdére könyökölve mereng a távolba. Sok mindent át kell gondolnia, s mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy valójában semmit nem tud. Egyedül van. Alkalmi kapcsolatai nem adnak számára beteljesülést, jóllehet olykor adatik egy-két kitartóbb matróna, akik még tudnak újat mutatni, bár az már egyre ritkább. Nem foglalkozik vele, hisz nem tehetnek róla, saját igényeik kielégítésére érkeznek, ő pedig a szolgáltatást nyújtja. Ezt vállalta, ezt csinálja. Az utóbbi időben azonban már egyre kevesebb lendülettel. A teljesítményére talán még nem hat ki, akkor érné el a vég. Talán kiléphet ebből a szerepből. Talán, ha csak egyszerűen levetné magát a szikláról, akkor megoldódna minden. Kissé előrébb hajol, megkapaszkodva a szirt szélén kiálló sziklában. A mélység szédítő, messze lent habzó hullámokat lát, s a néha-néha előtűnő nyálkás és zöldes kőtömeget. Egy-két kagyló is megtelepedett, bizonyára pihenni támadt kedvük. Hirtelen megszédül, s ijedten rántja vissza magát, még mielőtt leesne, holott valójában lehet ez a szándéka. Még ő sem tudja. Fennáll persze a lehetőség, hogy a városba induljon, vagy a városon kívül próbáljon szerencsét. De ez oly közhelyes gondolat számára, hogy igazából nem tudja magát rászánni. ~ Mi változna? ~ Jóformán semmi. Attól még ugyanaz az ember maradna, aki volt. Egy kedvezőbb opció kellene, egy jóval kedvezőbb. Egy kiút.*
*A dokkok térségét elhagyva a halszag és a tenger morajlása még mindig nem csökken. Sőt, ez utóbbi, mintha még intenzívebb lenne, hisz a hullámverés itt már nem a parti fövenyen, vagy a mólókon törik meg, hanem sziklaszirt oldalán csapódik. Nem bánja. Szereti ezt a hangot, ad egyfajta ritmikusságot, egyfajta megnyugtató hangot, amit hallathat. Rövidebb töprengés után a szirt széléhez sétál, majd lábát a mélység fölé kilógatva, térdére könyökölve mereng a távolba. Sok mindent át kell gondolnia, s mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy valójában semmit nem tud. Egyedül van. Alkalmi kapcsolatai nem adnak számára beteljesülést, jóllehet olykor adatik egy-két kitartóbb matróna, akik még tudnak újat mutatni, bár az már egyre ritkább. Nem foglalkozik vele, hisz nem tehetnek róla, saját igényeik kielégítésére érkeznek, ő pedig a szolgáltatást nyújtja. Ezt vállalta, ezt csinálja. Az utóbbi időben azonban már egyre kevesebb lendülettel. A teljesítményére talán még nem hat ki, akkor érné el a vég. Talán kiléphet ebből a szerepből. Talán, ha csak egyszerűen levetné magát a szikláról, akkor megoldódna minden. Kissé előrébb hajol, megkapaszkodva a szirt szélén kiálló sziklában. A mélység szédítő, messze lent habzó hullámokat lát, s a néha-néha előtűnő nyálkás és zöldes kőtömeget. Egy-két kagyló is megtelepedett, bizonyára pihenni támadt kedvük. Hirtelen megszédül, s ijedten rántja vissza magát, még mielőtt leesne, holott valójában lehet ez a szándéka. Még ő sem tudja. Fennáll persze a lehetőség, hogy a városba induljon, vagy a városon kívül próbáljon szerencsét. De ez oly közhelyes gondolat számára, hogy igazából nem tudja magát rászánni. ~ Mi változna? ~ Jóformán semmi. Attól még ugyanaz az ember maradna, aki volt. Egy kedvezőbb opció kellene, egy jóval kedvezőbb. Egy kiút.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-16 12:41:20
Üzenet elküldve: 2018-10-16 12:41:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Miért, minek szántak?
*Sunyít fel a férfira, majd hamar vissza is tér a kezében lévő palack vizslatásához. Nincs rajta címke, így első ránézésre nem tudja eldönteni, hogy mi is lehet benne.*
~Disszonancia.~
*Ha ilyen szavakat használ, biztosan nem csavargónak szánták. Esetleg pont a csavargó zsoldoslét miatt ragadt rá némi kultúra.*
- Már azt hittem meg sem kérdezed.
*Vigyorog Sydre, aminek köszönhetően egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki nagyon sajnálta a bemutatkozás hiányát. Ezzel párhuzamosan a férfi kezébe nyomja az üveget. Nyissa csak ki ő.*
- Riqelie. A többi nem lényeges. A foglalkozásom pedig...
*Mereng el egy pillanatra.*
- Világ csavargó vagyok, aki segít azoknak, akik méltónak találtatnak a segítségre.
*Azaz ha elég sok pénzük van ahhoz, hogy a vörös foglalkozzon velük. Ezt a tényt egyedül Isurii tudná megcáfolni, de a hóhajú elég hallgatagnak tűnik. Ha pedig meg is cáfolná, akkor se dőlne össze a világ.*
- Miért, minek szántak?
*Sunyít fel a férfira, majd hamar vissza is tér a kezében lévő palack vizslatásához. Nincs rajta címke, így első ránézésre nem tudja eldönteni, hogy mi is lehet benne.*
~Disszonancia.~
*Ha ilyen szavakat használ, biztosan nem csavargónak szánták. Esetleg pont a csavargó zsoldoslét miatt ragadt rá némi kultúra.*
- Már azt hittem meg sem kérdezed.
*Vigyorog Sydre, aminek köszönhetően egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki nagyon sajnálta a bemutatkozás hiányát. Ezzel párhuzamosan a férfi kezébe nyomja az üveget. Nyissa csak ki ő.*
- Riqelie. A többi nem lényeges. A foglalkozásom pedig...
*Mereng el egy pillanatra.*
- Világ csavargó vagyok, aki segít azoknak, akik méltónak találtatnak a segítségre.
*Azaz ha elég sok pénzük van ahhoz, hogy a vörös foglalkozzon velük. Ezt a tényt egyedül Isurii tudná megcáfolni, de a hóhajú elég hallgatagnak tűnik. Ha pedig meg is cáfolná, akkor se dőlne össze a világ.*
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-10-12 06:29:17
Üzenet elküldve: 2018-10-12 06:29:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Ismeri a kikötőt, mint a tenyerét, így sietve a kis utcákon rövidítve, megteszi a kitérőjét a Világítótoronyig. Nem időzik sokat, még csal el sem megy az épületig, csak leteszi a kis aranyszín kavicsot oda, ahová mindig is szokta, aztán már fordul is sarkon. A szokás hatalma, amit az éjjel már nem volt érkezése megtenni. Nem húzza az időt, ez az apró gesztus már csak az elhaló szokásainak utolsó morzsája. A kavics aztán persze eltűnik, minden alkalommal, de nem érdekli különösebben. Hogy az időjárás mossa el az áldozatot, vagy egy kisgyerek hordja el, ebből a szempontból teljesen mindegy. *
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-09-28 12:10:53
Üzenet elküldve: 2018-09-28 12:10:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A vörös felvetésére elmosolyodik.*
-Eredetileg nem zsoldosnak szántak. Anyám nem jó jós, nem tudhatta, hogy két évtizeddel később valakit zavarni fog a nevem és a foglalkozásom közti disszonancia. *Nem hagyja kihagyatlanul a lehetőséget a kérdezősködésre. Mivel a fehér hajú nő hirtelen nagyon távolságtartónak tűnik, csak a vöröst célozza kérdésével.*
-És benned kit tisztelhetek, mi a neved? És mivel foglalkozol?
*Közben megérkeznek a szirt tetejére. Syd egy pillanatra megtorpan és alaposan körülnéz, egy kis óvatosság sosem árt. Aztán a torony szélárnyékos, napsütötte oldalára mutat, hogy oda telepedjenek le.*
*A vörös felvetésére elmosolyodik.*
-Eredetileg nem zsoldosnak szántak. Anyám nem jó jós, nem tudhatta, hogy két évtizeddel később valakit zavarni fog a nevem és a foglalkozásom közti disszonancia. *Nem hagyja kihagyatlanul a lehetőséget a kérdezősködésre. Mivel a fehér hajú nő hirtelen nagyon távolságtartónak tűnik, csak a vöröst célozza kérdésével.*
-És benned kit tisztelhetek, mi a neved? És mivel foglalkozol?
*Közben megérkeznek a szirt tetejére. Syd egy pillanatra megtorpan és alaposan körülnéz, egy kis óvatosság sosem árt. Aztán a torony szélárnyékos, napsütötte oldalára mutat, hogy oda telepedjenek le.*
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-09-04 00:46:37
Üzenet elküldve: 2018-09-04 00:46:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
*Az ébredező lakónegyeden átvágva lassú tempóban haladva poroszkál kifelé a kikötő sűrűbben lakott területeiből, nem titkolt célja - legalábbis maga előtt -, hogy felmérje ezen civilizálatlannak tartott környék lehetőségeit. Sajnos Meronnan olyan szűk marokkal mérte az információkat, hogy kénytelen maga utánajárni a dolgoknak. Annyit tud, hogy a Patkányok nevű bűnszervezet uralja a kikötőt és sajnos azt is tudja, hogy bátyja épp őket keresve indult el. Legalább tudni fogja, ha nem tér vissza, kiket kell számon kérnie majd a haláláért. Persze csak idővel, amikor már olyan pozíciót harcolt ki magának, ami lehetővé teszi ezt a pofátlanságot.
A lakónegyedeket elhagyva a dokkok raktárai és épületei közt léptetve figyel és fürkész. Persze wegtoreniként tudja, hogy a feltűnő megfigyelés olykor kellemetlen következményekkel járhat, de egyelőre nem aggódik, elég fura fazon járja a kikötőt, talán nem fog kitűnni közülük. Otthoniként mozog, azaz igyekszik, de elég céltudatosnak tűnik, hogy ne szúrjon szemet a helyismeret hiánya. Előző nap már járta ezeket az utakat, erre támaszkodik, ahogy halad egyre kifelé a kikötőből, s ahogy a raktárak felett megpillantja a tenger felől kúszó reggeli ködben a világítótornyot, már mosolyog. Hidegen, hűvösen, mint a víz felől fújó szél, metszőn és elégedetten.
Mire eléri a sziklás utat, már kész a terv. Hosszú és hézagos, de igyekszik nem túl részletesen kidolgozni, hogy megfelelő mozgástere legyen a fejlemények fényében változtatni. Mert ugye, a túl merev tervek kellemetlen töréseket okozhatnak, ha képtelen volna eltérni tőlük. A nehéz csontú csatamén komótosan, busa fejét lógatva halad előre a sziklás terepen egészen a meredeken lezuhanó sziklafalig. Odalent folyamatos háború dúl kő és víz között, a hullámok fáradhatatlan ostromolják a rideg, látszólag mozdíthatatlan köveket, s bár valódi hatása nem látszik, a bárd tudja, hogy igenis minden holdfordulóval kevesebb és kevesebb kő állja már a víz rohamát. Ugyanilyen kitartásra és fáradhatatlan munkára lesz szüksége Cha'yssnak is, ha el akarja érni terveit. Persze kicsinyt jobban szeretne haladni, de a víztömeg kitartásából jó példát vehet.
Elgondolkodva figyeli a sötétzöldbe hajló tengert, észre sem veszi, hogy alig láthatóan bólogat, s amikor mindennek tudatába kerül, szórakozottan elmosolyodik, majd újra Balthazard nyergébe száll, hogy visszainduljon a Sellőbe. Eleget látott, eleget gondolkodott, most már kezd éhes lenni és a Sellőnek bizonyosan széles választéka van reggeli ételekből. Egy forró teára, rumra és pár lágyra főzött tojásra vágyik egy ropogós cipó és sajt társaságában.*
*Az ébredező lakónegyeden átvágva lassú tempóban haladva poroszkál kifelé a kikötő sűrűbben lakott területeiből, nem titkolt célja - legalábbis maga előtt -, hogy felmérje ezen civilizálatlannak tartott környék lehetőségeit. Sajnos Meronnan olyan szűk marokkal mérte az információkat, hogy kénytelen maga utánajárni a dolgoknak. Annyit tud, hogy a Patkányok nevű bűnszervezet uralja a kikötőt és sajnos azt is tudja, hogy bátyja épp őket keresve indult el. Legalább tudni fogja, ha nem tér vissza, kiket kell számon kérnie majd a haláláért. Persze csak idővel, amikor már olyan pozíciót harcolt ki magának, ami lehetővé teszi ezt a pofátlanságot.
A lakónegyedeket elhagyva a dokkok raktárai és épületei közt léptetve figyel és fürkész. Persze wegtoreniként tudja, hogy a feltűnő megfigyelés olykor kellemetlen következményekkel járhat, de egyelőre nem aggódik, elég fura fazon járja a kikötőt, talán nem fog kitűnni közülük. Otthoniként mozog, azaz igyekszik, de elég céltudatosnak tűnik, hogy ne szúrjon szemet a helyismeret hiánya. Előző nap már járta ezeket az utakat, erre támaszkodik, ahogy halad egyre kifelé a kikötőből, s ahogy a raktárak felett megpillantja a tenger felől kúszó reggeli ködben a világítótornyot, már mosolyog. Hidegen, hűvösen, mint a víz felől fújó szél, metszőn és elégedetten.
Mire eléri a sziklás utat, már kész a terv. Hosszú és hézagos, de igyekszik nem túl részletesen kidolgozni, hogy megfelelő mozgástere legyen a fejlemények fényében változtatni. Mert ugye, a túl merev tervek kellemetlen töréseket okozhatnak, ha képtelen volna eltérni tőlük. A nehéz csontú csatamén komótosan, busa fejét lógatva halad előre a sziklás terepen egészen a meredeken lezuhanó sziklafalig. Odalent folyamatos háború dúl kő és víz között, a hullámok fáradhatatlan ostromolják a rideg, látszólag mozdíthatatlan köveket, s bár valódi hatása nem látszik, a bárd tudja, hogy igenis minden holdfordulóval kevesebb és kevesebb kő állja már a víz rohamát. Ugyanilyen kitartásra és fáradhatatlan munkára lesz szüksége Cha'yssnak is, ha el akarja érni terveit. Persze kicsinyt jobban szeretne haladni, de a víztömeg kitartásából jó példát vehet.
Elgondolkodva figyeli a sötétzöldbe hajló tengert, észre sem veszi, hogy alig láthatóan bólogat, s amikor mindennek tudatába kerül, szórakozottan elmosolyodik, majd újra Balthazard nyergébe száll, hogy visszainduljon a Sellőbe. Eleget látott, eleget gondolkodott, most már kezd éhes lenni és a Sellőnek bizonyosan széles választéka van reggeli ételekből. Egy forró teára, rumra és pár lágyra főzött tojásra vágyik egy ropogós cipó és sajt társaságában.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-09-01 00:58:58
Üzenet elküldve: 2018-09-01 00:58:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Elbambult. A tájkép tehet róla, biztosan. A hajóból nem lehetett ilyen szépen látni az égi függönyt, melyen az ezer vagy több csillag felragyog feléje.*
~Bizonyosan több, bár a számvetéshez pontosan annyit értek, ami a jussomat illeti.~
*Ez egy kedélyes hazugság, hisz a jussát se feltétlen tudja számosítani, így érzésre, amit elfogadhatónak vél, azt magához veszi. Időszakosan mások zsebéből. Ez az élet egy szomorú rendje, hogy néha lopni is kénytelen. Máskor meg nagyon is jól szórakozik közben, de ha tehetné, inkább a törvény által is megtorolt módon szedne magának kenyérre valót.*
~Egy ideig, aztán majd lesz, aminek bekövetkeznie kell.~
~Bizonyosan több, bár a számvetéshez pontosan annyit értek, ami a jussomat illeti.~
*Ez egy kedélyes hazugság, hisz a jussát se feltétlen tudja számosítani, így érzésre, amit elfogadhatónak vél, azt magához veszi. Időszakosan mások zsebéből. Ez az élet egy szomorú rendje, hogy néha lopni is kénytelen. Máskor meg nagyon is jól szórakozik közben, de ha tehetné, inkább a törvény által is megtorolt módon szedne magának kenyérre valót.*
~Egy ideig, aztán majd lesz, aminek bekövetkeznie kell.~
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-09-01 00:54:49
Üzenet elküldve: 2018-09-01 00:54:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Nehezen vette rá magát, hogy megszokott környezetén kívül operáljon, de hiányzik neki a tenger látványa. Valamint a toronyra sem emlékszik még régebbi itteni bujdosásánál, pedig így utólag már kaparja a tudatát, hogy ez egy olyan dolog, amiről igenis sokat beszélnek az omladozó csatornaépületeknél. Ami őt illeti, neki ezekre most nincs szüksége, valamint a Kikötő is annyira elnyomorodott hely lett, hogy nem tudja rendesen munkához állni. Az új szövetségek fanatikusak vagy aljasabbak annál, mint amit az ő gyomra elbír.*
~Kár, lehet visszautazom.~
~Kár, lehet visszautazom.~
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-09-01 00:31:22
Üzenet elküldve: 2018-09-01 00:31:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Szereti a tengeri sós levegő ízét, hiányolni is fogja, amint a szeme ismerősen új vidékek felé tekint. Wegtorenben kicsit most hanyagolnia kell a szórakozást, amíg a hatóságok meg nem unják a keresését, bár most gáláns személye eleget tett értük, hogy sokáig felplakátozzák nemes arcának élével az utcákat. Szerencsére, annyira nem voltak tehetségesek, hogy kitűnő vonásait a koszos papírjaikra vethessék, de emiatt nem fog bekopogtatni és panaszt tenni, hanem reméli, hogy az itteni városi őrség is ennyire szerencsétlen, ha a munkavégzésről van szó. De annak örülne a legjobban, ha szerénytelen személye nem buktatná le önnön magát hisz elsősorban ennek köszönheti csak, hogy újra visszatért ezen mocskos zugba. Nem is tervez sokat itt maradni, számára a véres leszámolásokba való belefolyás most egy kerülendő önszórakoztatási forma. Inkább merülne el az alkoholban és a hölgyek társaságában. Még, ha jelenleg egy olyan szerencsétlen helyzetben van, hogy nincs annyi pénze, amivel megengedheti a nem olcsó utcalányok társaságát, de az igényei még elég magasan vannak ahhoz, hogy hozzájuk forduljon, ez pedig azt jelenti, hogy kénytelen szerény képességeit kamatoztatni valamilyen téren, hogy legalább az egyik problémát eltüntesse a látóhatárról.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-08-27 14:47:10
Üzenet elküldve: 2018-08-27 14:47:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
*Amennyiben az érkezők csatlakozni óhajtanak, kimondják a hóhajú varázsnevét és még hely is akad a csónakban, akkor velük tarthatnak, egyébként a csónak nélkülük indul útnak a vízen.
Riq enyhén hátradőlve megtámaszkodik a keskeny deszkán és tagadhatatlanul élvezi a teknő lassú ringását és hogy mások eveznek helyette.
Arcát a nap felé fordítja és néhány másodpercre becsukja a szemét. Időnként felcsapódik egy-egy vízcsepp az arcára és a karjaira, ami üdítően hat a melegben, de magában tudja jól, hogy ezt az idilli pillanatot semmiképpen nem bírná hosszabb távon. Ő nem vízi születési. Neki az otthont a biztonságot adó szárazföld jelenti. Legalább is ezt mondaná, ha valaki arra kérné, definiálja az otthon jelentését.
Ez a gondolt egy szemvillanásnyi időre elkomorítja, de mivel ezzel a kérdéssel nem szeret foglalkozni, így hamar elhessegeti a borús jövőképet és feketéit kinyitva inkább előre koncentrál. Mint mindig.
A Révész oldalához érve arrébb húzódik a dolgos férfi kezek elől és megvárja, amíg a csónakot nagyjából stabilan a hajó mellé rögzíti, majd az elsők között mászik fel az egyszerű kötéllétrán a fedélzetre.
Odafönt azonban továbbra sem pihen le.*
- Syoud, ez a sok kiváló modorú úriember mind a segítségünkre lesz a közeljövőben.
*Nem hozza fel Puffy csobbanását, lehet nem is fogja, hiszen még csak érdek sem fűzte a mélységi nőstényhez, hogy bizonyos szinten átérezze a veszteséget.*
- Reydissel mi a helyzet? Felébred már vagy még mindig húzza a lóbőrt?
*Ha még mindig alszik, akkor bizony igen erős cucc került a birtokába, amit nem lenne szerencsés akárkire elpazarolnia.*
- De mindegy is. Valaki fogja meg és kösse a kormánykerékhez. Dass, Te állj mellette, hogy navigálni tudd a hajót. Amit túl jutunk az öblön, leszedhetitek onnan, hogy kényelmesen kormányozhass, de amíg esély van arra, hogy a Vihar Fiai szemmel tartják a kifutó hajót, addig maradjon ott.
*Ezt semmiképpen sem akarja a véletlenre bízni.
Ha Syoud a közelébe kerül, hozzá is intéz egy rövid mondatot.*
- Az urak mind a Patkányokat képviselik.
*Nem árt, ha ezzel az információval a férfi is tisztában van. Főleg hogy elvileg neki kell bevédenie a fenekét.*
*Amennyiben az érkezők csatlakozni óhajtanak, kimondják a hóhajú varázsnevét és még hely is akad a csónakban, akkor velük tarthatnak, egyébként a csónak nélkülük indul útnak a vízen.
Riq enyhén hátradőlve megtámaszkodik a keskeny deszkán és tagadhatatlanul élvezi a teknő lassú ringását és hogy mások eveznek helyette.
Arcát a nap felé fordítja és néhány másodpercre becsukja a szemét. Időnként felcsapódik egy-egy vízcsepp az arcára és a karjaira, ami üdítően hat a melegben, de magában tudja jól, hogy ezt az idilli pillanatot semmiképpen nem bírná hosszabb távon. Ő nem vízi születési. Neki az otthont a biztonságot adó szárazföld jelenti. Legalább is ezt mondaná, ha valaki arra kérné, definiálja az otthon jelentését.
Ez a gondolt egy szemvillanásnyi időre elkomorítja, de mivel ezzel a kérdéssel nem szeret foglalkozni, így hamar elhessegeti a borús jövőképet és feketéit kinyitva inkább előre koncentrál. Mint mindig.
A Révész oldalához érve arrébb húzódik a dolgos férfi kezek elől és megvárja, amíg a csónakot nagyjából stabilan a hajó mellé rögzíti, majd az elsők között mászik fel az egyszerű kötéllétrán a fedélzetre.
Odafönt azonban továbbra sem pihen le.*
- Syoud, ez a sok kiváló modorú úriember mind a segítségünkre lesz a közeljövőben.
*Nem hozza fel Puffy csobbanását, lehet nem is fogja, hiszen még csak érdek sem fűzte a mélységi nőstényhez, hogy bizonyos szinten átérezze a veszteséget.*
- Reydissel mi a helyzet? Felébred már vagy még mindig húzza a lóbőrt?
*Ha még mindig alszik, akkor bizony igen erős cucc került a birtokába, amit nem lenne szerencsés akárkire elpazarolnia.*
- De mindegy is. Valaki fogja meg és kösse a kormánykerékhez. Dass, Te állj mellette, hogy navigálni tudd a hajót. Amit túl jutunk az öblön, leszedhetitek onnan, hogy kényelmesen kormányozhass, de amíg esély van arra, hogy a Vihar Fiai szemmel tartják a kifutó hajót, addig maradjon ott.
*Ezt semmiképpen sem akarja a véletlenre bízni.
Ha Syoud a közelébe kerül, hozzá is intéz egy rövid mondatot.*
- Az urak mind a Patkányokat képviselik.
*Nem árt, ha ezzel az információval a férfi is tisztában van. Főleg hogy elvileg neki kell bevédenie a fenekét.*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-08-26 17:23:13
Üzenet elküldve: 2018-08-26 17:23:13
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
*Nos, alakulhatott volna a nap rosszabbul is. Igaz, hogy hímtagja bizsereg a sok használattól - meg talán némi összekapkodott ettől-attól - de alapvetően jól érzi magát, a nap süt, és Riqelie is visszaért végre. Némileg levesz az élvezeti értékből, hogy Lajtorja szökni próbál, Alyo pedig ott visong a parton.*
- Jajmár. *gondosan becélozza a menekülő fiút, de aztán... nagyot sóhajt, magában rálegyint és vigyorogva integet utána. Ezt megismétli Alyo felé is, némileg invitáló célzattal.*
- Szedjétek a lábatok, illetve evezőtök. *rikolt ki a partra.*
- Mennék már!
*Nos, alakulhatott volna a nap rosszabbul is. Igaz, hogy hímtagja bizsereg a sok használattól - meg talán némi összekapkodott ettől-attól - de alapvetően jól érzi magát, a nap süt, és Riqelie is visszaért végre. Némileg levesz az élvezeti értékből, hogy Lajtorja szökni próbál, Alyo pedig ott visong a parton.*
- Jajmár. *gondosan becélozza a menekülő fiút, de aztán... nagyot sóhajt, magában rálegyint és vigyorogva integet utána. Ezt megismétli Alyo felé is, némileg invitáló célzattal.*
- Szedjétek a lábatok, illetve evezőtök. *rikolt ki a partra.*
- Mennék már!
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-08-26 17:08:44
Üzenet elküldve: 2018-08-26 17:08:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
*A fiú szavai nem túl meggyőzőek, de eleinte mégis csak úgy látszik, hatnak rá a sorozatos nem választható választási lehetőségek és veszteg marad, esetleg kapitány, de a hajó irányából érkező hangos csobbanás minden romba dönt.
Riq száját húzva, flegma tekintettel mered a lélekszakadva bukdácsoló Lataronel után, tenni azonban semmit nem tesz az ellen, hogy megakadályozza az elmenekülést.
Igazából sajnálja szerencsétlent. Nem tudja miből marad ki. Élete üzletét köthette volna meg, ha bevállalja a Révész kapitányi szerepét, ám úgy tűnik ahhoz csak elég sütni valója van, hogy tudja, ez volt a számára fennálló utolsó lehetőség a olajra lépésre.*
~Bölcs.~
*Az, hogy a vele jövő marcona fickók sem tesznek semmit, már egészen más kérdés.*
~Jó, tehát így állunk.~
*Jó tudni, hogy hasonló esetekben mire számíthat ettől a kikötői bandától. Nyilván nem érezték túl felelősnek magukat a kapitány szökésében, sőt. A Vörös egészen biztosra veszi, hogy némelyik arcán látni vélte a káröröm halvány mosolyát.*
- Remek. Még jó, hogy köztetek, mint a kikötő reménybeli urai, biztosan van olyan, aki ért a kormányzáshoz.
*Pillant feketéivel Fogatlanra mosolyogva.
A férfi szemöldöke minta egy pillanatra megrándulna, de aztán gúnyos vigyor mellett szemrebbenés nélkül állja a lány tekintetét.*
- Még jó...
*Ismétli ironikusan vissza Riq szavait, hiszen mindketten tudják, hogy a nemleges válasz itt a Patkányok nevét csorbítaná.*
- Dass majd megoldja.
*Biccent fejével hátrafelé Fogatlan, mire egy középkorú, szőkés üstökű férfi meglepetten felkapja a fejét, de aztán szó nélkül rábólint a ki nem mondott parancsra.*
- Kiváló.
*Helyezi fenekét a csónak orrába, hogy jelezze, részéről indulhatnak. Ekkor pillant meg két új alakot a parton, azonban ha semmi olyasmit nem tesznek, ami arra utalna, hogy akarnak valamit tőle vagy tőlük, akkor minden további nélkül rúgják el a Patkányok a csónakot a parttól, hogy végre megérkezzenek a Révész, remélhetőleg nem összevérzett fedélzetére. Nem szívesen kérné meg rá egyik kikötői fickót sem, hogy játsszon bűbájos házi tündért és takarítson fel más helyett.*
~Tényleg, a Reydis nevezetű azóta felébredhetett?~
*A fiú szavai nem túl meggyőzőek, de eleinte mégis csak úgy látszik, hatnak rá a sorozatos nem választható választási lehetőségek és veszteg marad, esetleg kapitány, de a hajó irányából érkező hangos csobbanás minden romba dönt.
Riq száját húzva, flegma tekintettel mered a lélekszakadva bukdácsoló Lataronel után, tenni azonban semmit nem tesz az ellen, hogy megakadályozza az elmenekülést.
Igazából sajnálja szerencsétlent. Nem tudja miből marad ki. Élete üzletét köthette volna meg, ha bevállalja a Révész kapitányi szerepét, ám úgy tűnik ahhoz csak elég sütni valója van, hogy tudja, ez volt a számára fennálló utolsó lehetőség a olajra lépésre.*
~Bölcs.~
*Az, hogy a vele jövő marcona fickók sem tesznek semmit, már egészen más kérdés.*
~Jó, tehát így állunk.~
*Jó tudni, hogy hasonló esetekben mire számíthat ettől a kikötői bandától. Nyilván nem érezték túl felelősnek magukat a kapitány szökésében, sőt. A Vörös egészen biztosra veszi, hogy némelyik arcán látni vélte a káröröm halvány mosolyát.*
- Remek. Még jó, hogy köztetek, mint a kikötő reménybeli urai, biztosan van olyan, aki ért a kormányzáshoz.
*Pillant feketéivel Fogatlanra mosolyogva.
A férfi szemöldöke minta egy pillanatra megrándulna, de aztán gúnyos vigyor mellett szemrebbenés nélkül állja a lány tekintetét.*
- Még jó...
*Ismétli ironikusan vissza Riq szavait, hiszen mindketten tudják, hogy a nemleges válasz itt a Patkányok nevét csorbítaná.*
- Dass majd megoldja.
*Biccent fejével hátrafelé Fogatlan, mire egy középkorú, szőkés üstökű férfi meglepetten felkapja a fejét, de aztán szó nélkül rábólint a ki nem mondott parancsra.*
- Kiváló.
*Helyezi fenekét a csónak orrába, hogy jelezze, részéről indulhatnak. Ekkor pillant meg két új alakot a parton, azonban ha semmi olyasmit nem tesznek, ami arra utalna, hogy akarnak valamit tőle vagy tőlük, akkor minden további nélkül rúgják el a Patkányok a csónakot a parttól, hogy végre megérkezzenek a Révész, remélhetőleg nem összevérzett fedélzetére. Nem szívesen kérné meg rá egyik kikötői fickót sem, hogy játsszon bűbájos házi tündért és takarítson fel más helyett.*
~Tényleg, a Reydis nevezetű azóta felébredhetett?~
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-08-26 08:51:56
Üzenet elküldve: 2018-08-26 08:51:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hajó, ha nem jó//
*Elég paprikás hangulatban hagyták el a Sellőházat, de szerencsére nem alakult ki semmiféle balhé. Az igazi kérdés az, hogy kinek a szerencséjére... Szótlanul követi társait, pontosabban a barna hajú félvért. Inkább nem jártatja a bagólesőjét feleslegesen. Hátuk megett már jócskán eltűnt az utolsó lakóépület, a világítótorony azonban mutatja az utat; nem csak a hajóknak, hanem most nekik is.*
- Az igen...
*Nyög fel félig már nevetve, amikor ő is meglátja az új kompániát. Állkapcája megfeszül, szemei ide-oda villannak, ahogy felméri a helyzetet.*
- Kihez is jöttünk egyébként?
*Kérdi foghegyről és megszívja orrát. Van egy olyan kellemetlen érzése, hogy csupa kipróbált harcos közé csöppen, ő a zöldfülű elf leányzó. Aggályait azonban próbálja palástolni. Nem lenne jó, ha az első találkozáskor beszarinak titulálnák.*
*Elég paprikás hangulatban hagyták el a Sellőházat, de szerencsére nem alakult ki semmiféle balhé. Az igazi kérdés az, hogy kinek a szerencséjére... Szótlanul követi társait, pontosabban a barna hajú félvért. Inkább nem jártatja a bagólesőjét feleslegesen. Hátuk megett már jócskán eltűnt az utolsó lakóépület, a világítótorony azonban mutatja az utat; nem csak a hajóknak, hanem most nekik is.*
- Az igen...
*Nyög fel félig már nevetve, amikor ő is meglátja az új kompániát. Állkapcája megfeszül, szemei ide-oda villannak, ahogy felméri a helyzetet.*
- Kihez is jöttünk egyébként?
*Kérdi foghegyről és megszívja orrát. Van egy olyan kellemetlen érzése, hogy csupa kipróbált harcos közé csöppen, ő a zöldfülű elf leányzó. Aggályait azonban próbálja palástolni. Nem lenne jó, ha az első találkozáskor beszarinak titulálnák.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 937-956