//Bress//
- Én ismertem egyet. *Utal a sötételfekre. Végre valami amiben ő van előrébb.* - A hajón szolgált és egy befordult, csendes kis mészárgép volt. Szimpatikus volt. *Mereng el egy kicsit, majd a gyilkosokról való mélázgatásukon gondolkodik. Ő is sokszor belegondolt már ebbe.*
- Hát, akikkel nekem dolgom volt, azoknak a szüleit nem igazán érdekelte szerintem, hogy odavan a gyerekük. Gondolom ugyanolyan alávalóak voltak ők is. *Mondja, bár tudja, hogy ez nem feltétlenül igaz, hiszen elég saját magából kiindulnia. Az ő szülei becsületesek voltak, amennyire csak tudtak, hiszen egyik sem folyt bele harcokba, legalábbis nem közvetlenül és tisztában van vele, hogy valószínű, hogy egyáltalán nem büszkék a lányukra, sőt. A gondolatra kicsit összeszorul a gyomra, hiszen bár azt nem bánja, hogy elszökött és nem ment bele egy olyan életbe amit nem akart, de nem tudja milyen bajba sodorhatta a családját, vagy, hogy milyen szégyent hozott rájuk. Bár az is lehet, hogy a húga bevállalta helyette a helyzetet, megmentvén a család hírnevét.
Kicsit elbambult, gyorsan megrázza a fejét és visszafordul a másik felé. Tényleg érdekli, hogy egy olyan életvitelű ember, mint amilyen Bress, hogy tudja kivitelezni ezeket a dolgokat, tekintve, hogy azért ő is egy rangosabb család gyermeke.
Amikor a fél-elf elkezd beszélni eleinte csak egyetértően bólogat, majd egyre inkább elkezd körülötte szorulni a hurok és az a gombóc a gyomrában most még nagyobb lett, de most már egészen más dolog miatt. A férfi vészesen közelít ahhoz a témához, amit ő tegnap még sikeresen elhárított, ma pedig örült, hogy nem került szóba. Bár először annyival letudja, hogy nem szól semmit, amikor még csak a múltjáról van szó, hiszen az teljesen egyértelmű lehetett még egy idiótának is, hogy Dyn múltjában történt valami olyan, ami miatt menekülőre fogta és ami miatt ilyen paranoiás, amit nem is tud leplezni, de mivel nem kérdez rá, ezért annyiban marad, hogy nem is kell rá mondania semmit. A hallgatás egyébként is valamiféle beleegyezés. Megpróbálhatna összevissza védekezni, de a másik szavai egyértelművé teszik, hogy ez teljesen felesleges.
Azonban a bárd nem áll meg ennyinél és még tovább megy. Dyn arca és teste is megfeszül, az agya pedig riadót fúj. Ha eddig azt hitte, hogy olykor sikeresen hazudozik, akkor most ennek lőttek. Persze az már idejekorán kiderült, hogy a férfi agya nem üres, össze tud rakni dolgokat, csak éppen remélte, hogy nem hozza ezeket elő. A bizalom kérdésére pedig tökéletesen rátapintott, de mivel köpni-nyelni nem tud így csak bámul ki a fejéből. Amikor ma találkoztak ismét, kissé megnyugodott, látván, hogy Bress nem szabadít rá egy csapat fejvadászt és kalózokat a jutalomért, így úgy lehetett vele, hogy nem kell tőle félnie. Most azonban nem így érzi. A legutolsó kérdés pedig egy egyértelmű balegyenes volt a lány képébe.* ~Mi? Honnan? ~ *Záporoznak a kérdések a fejében és minél inkább igyekszik megőrizni a hidegvérét, de kezei önkéntelenül is ökölbe szorulnak. Hirtelen tele lesz az agya mindenféle gondolattal, lehetőséggel, hogy miként reagáljon. Az is megfordul a fejében, hogy gyorsan leszúrja a másikat, majd elfut, de valamiért erre kénytelen. Persze be is ismerhetné, hiszen itt a pillanat, lehet megkönnyebbül utána és csak neki lesz jó. Ha nem töltött volna a kalózoknál annyi évet és miután kiderült, hogy mi a helyzet vele, nem akarták volna kihasználni, valószínűleg ezt a lehetőséget választaná. Hiszen még csak két napja ismeri a másikat, de valamiért kialakult benne valami nagyon kezdetleges és csökevényes bizalom, de túl sokat gondol a másik sötét énjéről, ahhoz, hogy attól tartson, hogy az is bemártja. Bár titkon reméli, hogy ez nem így történne. Nyel egyet és abban a fél-perces csöndben amíg mindez hihetetlen gyorsasággal átmegy az elméjén, a legkézenfekvőbb megoldáshoz folyamodik: Hangosan felnevet. Mondhatni, hogy fel is röfög egyet. Olcsó és gyenge próbálkozás, több, mint valószínű, hogy a bárd át is fogja látni a helyzetet.*
- Ugyan már Bress. *Legyint egyet, miközben idegesen továbbra is csak nevet. Azonban feküdni most képtelen, úgyhogy felpattan és megáll a másik felett.* - Nézz már rám. *Mutat végig magán. Persze most nem a vérfoltokra gondol, hanem az egyébként is rongyos, elhasznált ruhadarabjaira, megviselt tengerészcsizmájára, amelyek azt a látszatot keltik az emberekben, hogy ez a lány totál hobós.* - Úgy nézek én ki, mint egy nemes? *Kérdezi és közben a másik ruhájára mutat, arra célozván, hogy Bress mérje össze kettőjük ruhájának minőségét és kinézetét (persze, amikor nem épp vércafatosak és koszosak).*- Butaság. *Legyint megint és nyel egyet.* - Nem is értem, hogy egyáltalán mire alapozod ezt a kérdést. *Ezzel persze inkább próbálja kihúzni a másikból, hogy mondja el mik azok az okok, amik miatt ezt gondolta. Egyrészt így könnyebb a védekezés, másrészt meglátja, hogy mik azok a dolgok, amikre máskor figyelnie kell, ha nem akarja folyton elárulni magát.
Bár tény, hogy nem ő a világ legjobb hazudozója, valószínűleg színésznek is pocsék lenne, de azért fejlődik. Odáig már például eljutott, hogy minél tovább tagad és magyarázkodik, annál inkább maga ellen beszél, így most nem is szól mást, csak kérdően néz a másikra és próbál mosolyogni, de attól való félelmében, hogy most lebukik, csak furcsábban néz ki.*