Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
520. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-10 12:46:56
Üzenet elküldve: 2017-11-10 12:46:56
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Posványban //
*Ahogy az ork kiejti a szavakat, már lép is elő Khunezk, az ő kis szarvas, vörös őrangyala, vagy őrdémona. Kinek hogy tetszik.*
-Itte'*Jelenti be kollégájának a nyilvánvalót, s óriás cimborája felé néz. Kivel legutóbb szinte hajszálra pont egy magasak voltak. Feltehetően ez nem sokat változott az elmúlt pár hét alatt sem.*
-Hejj, jó látni tége' is kómé!*Lelkendezik ő is egy sort.*
*Kissé ferdén néz azonban a másikra mikor előkerül ez a térdeléses történet.*
~ Ez a legutóbb nem vót' ~
*Nem tetszik neki, és ez rá is van írva a pofájára. Nem a legjobb színész, az a grimasz mindent elárul ami szétkúszik heges pofáján
De annál több esze van mint hogy nekiálljon huzakodni egy félistennel, aki nem mellesleg legutóbb megmentette.*
-Khm...*Köhint egyet, s közben szája elé tartva kezét morran az orknak.* Szar napja va'.*Azzal féltérdre ereszkedik, s bízik benne, hogy Vaszív is hasonlóan cselekszik. Mondjuk ő eddig is térdelni akart. Most végre itt az alkalom.
Valószínűleg a helyzet csak óriásunknak nem tetszik, de mivel egyelőre nincs olyan erő kategóriában, hogy vitázzon, elfogadja amit a sors kimért, s jobb térde földet érint.*
*Ahogy az ork kiejti a szavakat, már lép is elő Khunezk, az ő kis szarvas, vörös őrangyala, vagy őrdémona. Kinek hogy tetszik.*
-Itte'*Jelenti be kollégájának a nyilvánvalót, s óriás cimborája felé néz. Kivel legutóbb szinte hajszálra pont egy magasak voltak. Feltehetően ez nem sokat változott az elmúlt pár hét alatt sem.*
-Hejj, jó látni tége' is kómé!*Lelkendezik ő is egy sort.*
*Kissé ferdén néz azonban a másikra mikor előkerül ez a térdeléses történet.*
~ Ez a legutóbb nem vót' ~
*Nem tetszik neki, és ez rá is van írva a pofájára. Nem a legjobb színész, az a grimasz mindent elárul ami szétkúszik heges pofáján
De annál több esze van mint hogy nekiálljon huzakodni egy félistennel, aki nem mellesleg legutóbb megmentette.*
-Khm...*Köhint egyet, s közben szája elé tartva kezét morran az orknak.* Szar napja va'.*Azzal féltérdre ereszkedik, s bízik benne, hogy Vaszív is hasonlóan cselekszik. Mondjuk ő eddig is térdelni akart. Most végre itt az alkalom.
Valószínűleg a helyzet csak óriásunknak nem tetszik, de mivel egyelőre nincs olyan erő kategóriában, hogy vitázzon, elfogadja amit a sors kimért, s jobb térde földet érint.*
519. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-10 12:03:11
Üzenet elküldve: 2017-11-10 12:03:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Posványban//
*A vércsatornával tarkított obszidián kőtömb mögül egy alak lép elő, akit Bölény már oly jól ismerhet. Vöröses bőrszín, fekete szemek, feje tetején nagy szarvak, és vastag, hegyes, villás végű farok, ami gerince folytatása. Szokásos bőrpáncélját viseli és a különleges kesztyűcskét.*
-Bölény, drága barátom! *szól Khunezk, aki kedveli az óriás munkásságát, nem véletlenül mentette ki korábban a hátsóját a kutyaszorítóból.
Khunezk végigméri az orkot, majd határozottan, felszegett fejjel rászól.*
-Khunezk vagyok, Sa'Tereth leghatalmasabb segítője! Térdre! Te is, Bölény!
*Ez amolyan formalitás a félisten számára, aki azért szeretné látni a tiszteletet.*
-Hallottam, hogy hűséget akarsz fogadni, ork! Az ehhez vezető első út a térdelés. *mondja, ha esetleg Vaszív tétovázna, vagy ilyesmi. Nem is halad tovább Khunezk, amíg nem érzi az elszántságot és a szófogadást a halandóktól.*
*A vércsatornával tarkított obszidián kőtömb mögül egy alak lép elő, akit Bölény már oly jól ismerhet. Vöröses bőrszín, fekete szemek, feje tetején nagy szarvak, és vastag, hegyes, villás végű farok, ami gerince folytatása. Szokásos bőrpáncélját viseli és a különleges kesztyűcskét.*
-Bölény, drága barátom! *szól Khunezk, aki kedveli az óriás munkásságát, nem véletlenül mentette ki korábban a hátsóját a kutyaszorítóból.
Khunezk végigméri az orkot, majd határozottan, felszegett fejjel rászól.*
-Khunezk vagyok, Sa'Tereth leghatalmasabb segítője! Térdre! Te is, Bölény!
*Ez amolyan formalitás a félisten számára, aki azért szeretné látni a tiszteletet.*
-Hallottam, hogy hűséget akarsz fogadni, ork! Az ehhez vezető első út a térdelés. *mondja, ha esetleg Vaszív tétovázna, vagy ilyesmi. Nem is halad tovább Khunezk, amíg nem érzi az elszántságot és a szófogadást a halandóktól.*
518. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-06 17:21:38
Üzenet elküldve: 2017-11-06 17:21:38
ÚJ
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Halottszemlet //
*Most már valószínűleg késő visszafordulni. Talán akkor lett volna esélye lelépni, amikor még be sem lépett ebbe a Vérkertnek nevezett borzadályba. Ám mindenki életében eljön a pillanat, amikor mérlegre kell tennie a várt nyereséget és az azért fizetendő árat és el kell döntenie, hogy él-e a lehetőséggel vagy hagyja elúszni. Arra is gondolni kell, hogy talán nem lesz több esély, hogy talán rosszul fog dönteni és csak közelebb sodorja magát az elkerülhetetlen elmúláshoz. De ki akarná birkaként leélni az életét, ha farkas is lehet. A birkaságot meghagyja az embereknek, meg a levélzabáló hegyesfülűeknek, de egy orkfajzat nem lehet birka! Nem hazudtolhatja meg a vérét, az ösztöneit, egy orknak farkasnak kell lennie a birkák közt.
Az óriás által humorosnak talált kombinációra, miszerint legyen ő a "gógyis" a csapatban, semmit sem reagál. Nem, az orkfajzat sohasem tartozott az eszesek közé, egyszerű, paraszti észjárása van, ami mellé jó adag élni akarás, ösztön és túlélőképesség társul. Hagyja, Nagyláb hadd röhögje ki magát, kifejezéstelen pofával várja ki, míg a másikat rázza a nevetés.*
- Befejezted? *Kérdi rezignáltan.*
- Ha valakiben bízni fogok, az a Vérúr és az ereje. Aztán pajtások lehetünk mi is. *Bök karmos ujjával az oltár felé vagy arra, amerre azt sejti, de ebben az önmagából kifordult világban semmire sem tudja rámondani, hogy oltár vagy nem oltár.*
- Van, ami megéri az árát, a kockázatot, hogy vásárra vigyük érte az irhánk. *Indul meg az oltár felé, már ha megtalálja.*
- Hol van a te Véristened? Könnyebb volna hűséget fogadnom, ha térdet hajthatok előtte. *Savószín szemei keresik a helyet, fürkészik a szőrmeresztő csendben az istent, az entitást, a Vérurat, a hatalom kulcsát őrző akaratot.
Hogy hirtelen jött ájtatoskodása minek tudható be, nem tudhatja az óriás, de úgy tűnik, az orkfajzat végre ráállt, hogy bajtársául válassza Behemótot.*
*Most már valószínűleg késő visszafordulni. Talán akkor lett volna esélye lelépni, amikor még be sem lépett ebbe a Vérkertnek nevezett borzadályba. Ám mindenki életében eljön a pillanat, amikor mérlegre kell tennie a várt nyereséget és az azért fizetendő árat és el kell döntenie, hogy él-e a lehetőséggel vagy hagyja elúszni. Arra is gondolni kell, hogy talán nem lesz több esély, hogy talán rosszul fog dönteni és csak közelebb sodorja magát az elkerülhetetlen elmúláshoz. De ki akarná birkaként leélni az életét, ha farkas is lehet. A birkaságot meghagyja az embereknek, meg a levélzabáló hegyesfülűeknek, de egy orkfajzat nem lehet birka! Nem hazudtolhatja meg a vérét, az ösztöneit, egy orknak farkasnak kell lennie a birkák közt.
Az óriás által humorosnak talált kombinációra, miszerint legyen ő a "gógyis" a csapatban, semmit sem reagál. Nem, az orkfajzat sohasem tartozott az eszesek közé, egyszerű, paraszti észjárása van, ami mellé jó adag élni akarás, ösztön és túlélőképesség társul. Hagyja, Nagyláb hadd röhögje ki magát, kifejezéstelen pofával várja ki, míg a másikat rázza a nevetés.*
- Befejezted? *Kérdi rezignáltan.*
- Ha valakiben bízni fogok, az a Vérúr és az ereje. Aztán pajtások lehetünk mi is. *Bök karmos ujjával az oltár felé vagy arra, amerre azt sejti, de ebben az önmagából kifordult világban semmire sem tudja rámondani, hogy oltár vagy nem oltár.*
- Van, ami megéri az árát, a kockázatot, hogy vásárra vigyük érte az irhánk. *Indul meg az oltár felé, már ha megtalálja.*
- Hol van a te Véristened? Könnyebb volna hűséget fogadnom, ha térdet hajthatok előtte. *Savószín szemei keresik a helyet, fürkészik a szőrmeresztő csendben az istent, az entitást, a Vérurat, a hatalom kulcsát őrző akaratot.
Hogy hirtelen jött ájtatoskodása minek tudható be, nem tudhatja az óriás, de úgy tűnik, az orkfajzat végre ráállt, hogy bajtársául válassza Behemótot.*
517. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-06 16:06:23
Üzenet elküldve: 2017-11-06 16:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Halottszemlet //
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Na, végre kezdenek kilyukadni valahová. Legalábbis ennek már több értelme van, mint az előzőeknek.*
-Hah, hogy az ork legyen a gógyis a csapatba'. Höhhö. Ha-ha-ha, hö hö hö.* Olyan hangosan és ércesen kacag, hogy abba még a Vérkert oltárai is beleremegnek. Arca farkas vigyorba húzódik.*
-Miért is nö? Bizonyíthato', én nem soka' tudo a sorozásró, inkább a pofán baszkodásró', Höhh.*Ellenben, van itt még valami más is.
Kivár némi időt, mérlegel, méricskél.*
~ Mé is ne? ~
-Tudod komé', van rá' mód, hogy bízzá bennöm, s én is bennöd, ameddig csak szuszogunk ezen a világo'.*Szemével az oltár felé sandít.*
-De ára lösz, benne vagyo?*Kérdi, s szemében nem kevés őrült fény villan.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Na, végre kezdenek kilyukadni valahová. Legalábbis ennek már több értelme van, mint az előzőeknek.*
-Hah, hogy az ork legyen a gógyis a csapatba'. Höhhö. Ha-ha-ha, hö hö hö.* Olyan hangosan és ércesen kacag, hogy abba még a Vérkert oltárai is beleremegnek. Arca farkas vigyorba húzódik.*
-Miért is nö? Bizonyíthato', én nem soka' tudo a sorozásró, inkább a pofán baszkodásró', Höhh.*Ellenben, van itt még valami más is.
Kivár némi időt, mérlegel, méricskél.*
~ Mé is ne? ~
-Tudod komé', van rá' mód, hogy bízzá bennöm, s én is bennöd, ameddig csak szuszogunk ezen a világo'.*Szemével az oltár felé sandít.*
-De ára lösz, benne vagyo?*Kérdi, s szemében nem kevés őrült fény villan.*
516. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-06 12:59:50
Üzenet elküldve: 2017-11-06 12:59:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Halottszemlet //
*Pofáján semmiféle jeleni nincs sem rosszallásnak, sem egyetértésnek, igazából csak kifejezéstelenül fürkészi a monológba kezdő óriást. Igazából érti, hogy mit akar vele közölni, mire húzta fel magát, de az viszont továbbra sem érti, hogy hogyan lehet ennyire naiv.
Egyetlen szóval sem mondta, hogy nem akar cimbora, meg bajtárs lenni, igaz azt sem, hogy akarna. Ha visszagondolt a találkozásuk és ezen pillanat alatt eltelt időre, akkor egy ujján meg tudja számolni, hogy hányszor kelt fel a nap azóta. És Nagyláb máris azt várja tőle, hogy megnyuvadjon érte, ha kell.*
- Épp most ütötted agyon az érvelésed. Lehet, hogy gondoltam rá, ezért nem vagyok vevő a parancsolgatásodra. Erre gondoltál már? *Kérdi, miközben le sem veszi a tekintetét az óriásról.*
- A tyúk pedig nem ellenkezik akkor, ha kést lát a kézben. *Szűkülnek össze a savószín szemek. Való igaz, hogy az óriás jobban áll izomtömeg terén, hogy biztosan jobban forgatja választott fegyverét, de az orkfajzat bizonyosan okozna némi kellemetlenséget, ha harcra kerülne a sor. A nyájas beszédet meg betudja az óriás demenciájának, a gatyájába csinálni nem fog.*
- De mondok valami egyeneset. *Lép egyet hátrébb.*
- Ez itt a Vérkert, nem hiszem, hogy olyan sok hívője volna a Vérúrnak, de az efféle térítés *Int visszafelé, gondolva a korábban történtekre.* nem a leghatékonyabb. Igen, vannak birkák, akiket elég korbáccsal megütni és máris rebegik a Vérúr nevét, de ha valódi sereget akarunk *Nyomja meg a szót.* akkor ezt szervezettebben kell csinálni. A te agresszivitásod, az erőd és a megjelenésed és az én óvatosságom, szervezésem alatt a Vérúr híveinek száma megsokszorozódhat. Tudnánk együtt dolgozni, de ne várd, hogy minden ok nélkül pattogjak neked, mint kecskeszar a deszkán. *Ha ez nem volt tiszta és egyenes válasz, akkor valóban jöhet a hirig, de ennek elégnek kell lennie arra, hogy valami elinduljon és végre Nagyláb is megnyugodjon és ne akarjon minden élőt felkoncolni, akit csak talál maga körül.*
*Pofáján semmiféle jeleni nincs sem rosszallásnak, sem egyetértésnek, igazából csak kifejezéstelenül fürkészi a monológba kezdő óriást. Igazából érti, hogy mit akar vele közölni, mire húzta fel magát, de az viszont továbbra sem érti, hogy hogyan lehet ennyire naiv.
Egyetlen szóval sem mondta, hogy nem akar cimbora, meg bajtárs lenni, igaz azt sem, hogy akarna. Ha visszagondolt a találkozásuk és ezen pillanat alatt eltelt időre, akkor egy ujján meg tudja számolni, hogy hányszor kelt fel a nap azóta. És Nagyláb máris azt várja tőle, hogy megnyuvadjon érte, ha kell.*
- Épp most ütötted agyon az érvelésed. Lehet, hogy gondoltam rá, ezért nem vagyok vevő a parancsolgatásodra. Erre gondoltál már? *Kérdi, miközben le sem veszi a tekintetét az óriásról.*
- A tyúk pedig nem ellenkezik akkor, ha kést lát a kézben. *Szűkülnek össze a savószín szemek. Való igaz, hogy az óriás jobban áll izomtömeg terén, hogy biztosan jobban forgatja választott fegyverét, de az orkfajzat bizonyosan okozna némi kellemetlenséget, ha harcra kerülne a sor. A nyájas beszédet meg betudja az óriás demenciájának, a gatyájába csinálni nem fog.*
- De mondok valami egyeneset. *Lép egyet hátrébb.*
- Ez itt a Vérkert, nem hiszem, hogy olyan sok hívője volna a Vérúrnak, de az efféle térítés *Int visszafelé, gondolva a korábban történtekre.* nem a leghatékonyabb. Igen, vannak birkák, akiket elég korbáccsal megütni és máris rebegik a Vérúr nevét, de ha valódi sereget akarunk *Nyomja meg a szót.* akkor ezt szervezettebben kell csinálni. A te agresszivitásod, az erőd és a megjelenésed és az én óvatosságom, szervezésem alatt a Vérúr híveinek száma megsokszorozódhat. Tudnánk együtt dolgozni, de ne várd, hogy minden ok nélkül pattogjak neked, mint kecskeszar a deszkán. *Ha ez nem volt tiszta és egyenes válasz, akkor valóban jöhet a hirig, de ennek elégnek kell lennie arra, hogy valami elinduljon és végre Nagyláb is megnyugodjon és ne akarjon minden élőt felkoncolni, akit csak talál maga körül.*
515. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-06 11:51:27
Üzenet elküldve: 2017-11-06 11:51:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
*Alyo általában nem a magabiztosságáról híres. Saját magáról általában lesújtó véleménnyel tud nyilatkozni, legyen szó akár az íjászképességeiről, akár a tulajdon szépségéről. Igen Alyo rendszerint bénának és csúnyának látja önmagát. A szépség persze relatív, viszont az íjjal kiválóan bánik. Azt azonban hamar felméri, hogy az óriás és az ork ellen egy íjjal és a puzdrájában lévő vesszőkkel semmi esélye. Tapasztalt szemmel méri fel azok páncélzatát, és döbbenetesen fehér pillantása bizony megtalálja az esetleges réseket. Viszont mivel Jazzel abban maradtak, hogy az majd kidumálja őket, így nem vetemedik lődözésre. Pedig ugye ritkán lő mellé, ezt is bizonyítja az a hullahegy, amit a Rumosban hagyott maga után, meg a dokkoknál.
Úgy néz ki, hogy talán megússzák, mivel az óriás csak két apróságot kér, a fegyvereiket, meg azt, hogy esküdjenek fel a sötét istenségnek.
Ezzel az a bökkenő, hogy Alyo nemigen akar felesküdni olyan istennek, aki vélhetően megölte a szerelmét, a gyermeke apját. Meg az is meglehetősen nagy bökkenő, hogy a kedvenc íja van nála, amit nem fog odaadni holmi óriásoknak, meg orkoknak. Orkoknak pláne nem.
Jaz folytatja a kidumálást, és úgy tűnik, hogy tényleg sikeresen, mert az óriás - aki úgy tűnik, hogy a duó főnöke - valami miatt eltekint attól is, hogy felesküdjenek a vérkerti fattyúnak, meg attól is, hogy elvegye a fegyverüket. Utánuk fordul, mikor elmennek mellettük, de nem szó semmit, és meg sem kísérli hátba lőni őket, pedig igazán kézenfekvő megoldás lehetne. Mikor amazok hallótávolságon kívül érnek, akkor ismét Jazhez fordul.*
- Nézd hálás vagyok a segítségedért. Viszont nem akarom, hogy valami bajod essen.
*Alyo meglehetősen finom lelkű, legalábbis barbárhoz képest, ezért aztán a lelkiismerete nehezen viseli, ha miatta bajba kerülnek mások. De ugye ő nem is hadvezér, vagy ilyesmi hogy halálba küldjön másokat, így ez ügyben a lelkiismerete is tiszta volt. Eddig. Most viszont belerángatta Jazt, és nem akarja mélyebbre citálni.*
- Nekem viszont biztosan tudnom kell, hogy mi lett vele. Tudnom kell, hogy él-e, vagy holt, vagy élőholt.
*Remélhetőleg Jaz ezzel meg is győződik, és le is lép. Laor amúgy sem gondolta komolyan a fenyegetését, hiszen Alyo semmit nem jelent neki, csak a szokásos formáját hozta és piszkált másokat,
jelen esetben Jazt.*
*Alyo általában nem a magabiztosságáról híres. Saját magáról általában lesújtó véleménnyel tud nyilatkozni, legyen szó akár az íjászképességeiről, akár a tulajdon szépségéről. Igen Alyo rendszerint bénának és csúnyának látja önmagát. A szépség persze relatív, viszont az íjjal kiválóan bánik. Azt azonban hamar felméri, hogy az óriás és az ork ellen egy íjjal és a puzdrájában lévő vesszőkkel semmi esélye. Tapasztalt szemmel méri fel azok páncélzatát, és döbbenetesen fehér pillantása bizony megtalálja az esetleges réseket. Viszont mivel Jazzel abban maradtak, hogy az majd kidumálja őket, így nem vetemedik lődözésre. Pedig ugye ritkán lő mellé, ezt is bizonyítja az a hullahegy, amit a Rumosban hagyott maga után, meg a dokkoknál.
Úgy néz ki, hogy talán megússzák, mivel az óriás csak két apróságot kér, a fegyvereiket, meg azt, hogy esküdjenek fel a sötét istenségnek.
Ezzel az a bökkenő, hogy Alyo nemigen akar felesküdni olyan istennek, aki vélhetően megölte a szerelmét, a gyermeke apját. Meg az is meglehetősen nagy bökkenő, hogy a kedvenc íja van nála, amit nem fog odaadni holmi óriásoknak, meg orkoknak. Orkoknak pláne nem.
Jaz folytatja a kidumálást, és úgy tűnik, hogy tényleg sikeresen, mert az óriás - aki úgy tűnik, hogy a duó főnöke - valami miatt eltekint attól is, hogy felesküdjenek a vérkerti fattyúnak, meg attól is, hogy elvegye a fegyverüket. Utánuk fordul, mikor elmennek mellettük, de nem szó semmit, és meg sem kísérli hátba lőni őket, pedig igazán kézenfekvő megoldás lehetne. Mikor amazok hallótávolságon kívül érnek, akkor ismét Jazhez fordul.*
- Nézd hálás vagyok a segítségedért. Viszont nem akarom, hogy valami bajod essen.
*Alyo meglehetősen finom lelkű, legalábbis barbárhoz képest, ezért aztán a lelkiismerete nehezen viseli, ha miatta bajba kerülnek mások. De ugye ő nem is hadvezér, vagy ilyesmi hogy halálba küldjön másokat, így ez ügyben a lelkiismerete is tiszta volt. Eddig. Most viszont belerángatta Jazt, és nem akarja mélyebbre citálni.*
- Nekem viszont biztosan tudnom kell, hogy mi lett vele. Tudnom kell, hogy él-e, vagy holt, vagy élőholt.
*Remélhetőleg Jaz ezzel meg is győződik, és le is lép. Laor amúgy sem gondolta komolyan a fenyegetését, hiszen Alyo semmit nem jelent neki, csak a szokásos formáját hozta és piszkált másokat,
jelen esetben Jazt.*
514. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-05 21:43:35
Üzenet elküldve: 2017-11-05 21:43:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Halottszemlet //
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Értetlenül vakarja meg a fejét, majd a seggét is. Nem szokott hozzá hogy a kérdésére kérdéssel felelnek.*
-Ne aggódjá' a duma miatt, azt majd intéze'*Legyint a másik azon kérdésére mely a Véristennel való társalgás módozatait firtatja.*
-Na mostan akko'*Néz az egyetlen élő dologra ami raja kívül itt van, pont az ork szeme közé.*
-Trükkös figura vagyo' te, és a kutya bassza kereszbö anyádat a hátán'. Én nem értölök.*Csóválja a fejét.*
-Itte vagyo, a kibe baszott Vé'kert kellős közepibe, egy órissa' akirő fingod nincse'. Oszt egy válaszra se tudo' rendese válaszóni. Nem merűtt fe az agyadba, hogy csak ádozatnak hoztalak ide? He?*Kérdi kissé szúrósan. Mert hogy nem kapott választ az előző kérdéseire, és ez módfelett zavarja.*
-Mi a tököme' akarsz te tőlem?*Kérdi, hisz a kérdés logikus. Ha nem akar cimbora lenne, sem bajtárs. És nem bízik az óriásban, akivel jött, akkor mégis mi a túróért van itt?*
-Valami gógyi dolo'?*Kérdi kissé csöndesebben.*
-Néha aztat hisze' hogy tyúk vagyo meg ilyenek? Oszt vágyod a halát végrö?*Hangja egészen nyájas, mintha csak egy áldozati kecskét nyugtatna aki épp most jött rá hogy itt ő lesz a vacsora.*
-Mer ha ez kő' én gyorsan átkűdelek a másvilágra, oszt nem szenvedő többe'.*Mondja, s ha Vaszív nem szedi össze magát végre, s kezd egyenes válaszokba, akkor úgy végzi mint a kecskék szokták, meg a szűz lányok, egy ilyen helyen.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Értetlenül vakarja meg a fejét, majd a seggét is. Nem szokott hozzá hogy a kérdésére kérdéssel felelnek.*
-Ne aggódjá' a duma miatt, azt majd intéze'*Legyint a másik azon kérdésére mely a Véristennel való társalgás módozatait firtatja.*
-Na mostan akko'*Néz az egyetlen élő dologra ami raja kívül itt van, pont az ork szeme közé.*
-Trükkös figura vagyo' te, és a kutya bassza kereszbö anyádat a hátán'. Én nem értölök.*Csóválja a fejét.*
-Itte vagyo, a kibe baszott Vé'kert kellős közepibe, egy órissa' akirő fingod nincse'. Oszt egy válaszra se tudo' rendese válaszóni. Nem merűtt fe az agyadba, hogy csak ádozatnak hoztalak ide? He?*Kérdi kissé szúrósan. Mert hogy nem kapott választ az előző kérdéseire, és ez módfelett zavarja.*
-Mi a tököme' akarsz te tőlem?*Kérdi, hisz a kérdés logikus. Ha nem akar cimbora lenne, sem bajtárs. És nem bízik az óriásban, akivel jött, akkor mégis mi a túróért van itt?*
-Valami gógyi dolo'?*Kérdi kissé csöndesebben.*
-Néha aztat hisze' hogy tyúk vagyo meg ilyenek? Oszt vágyod a halát végrö?*Hangja egészen nyájas, mintha csak egy áldozati kecskét nyugtatna aki épp most jött rá hogy itt ő lesz a vacsora.*
-Mer ha ez kő' én gyorsan átkűdelek a másvilágra, oszt nem szenvedő többe'.*Mondja, s ha Vaszív nem szedi össze magát végre, s kezd egyenes válaszokba, akkor úgy végzi mint a kecskék szokták, meg a szűz lányok, egy ilyen helyen.*
513. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-05 20:01:15
Üzenet elküldve: 2017-11-05 20:01:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Halottszemle //
*Végül Jaz és Alyosra is megússzák a vérfürdőt. Úgy tűnik a fiatal legény szóhasználata ma sikeresen megmentette őket a biztos haláltól, és egyre közelebb sodorja őket a bizonytalanhoz. Mindenesetre sógort nem kapnak, csak egy útmutatást a Vérkert közepe felé.
Végül csak két széles, távolodó, magas hátat láthatnak, és ismét figyelmükbe kúszhat a furcsa madarak idegtépő dala.
A Vérkert szélén elkeveredett nőstény még mindig nem tér vissza hozzájuk, valószínűleg undort kapott a trutyitól, ami ezt a vidéket borítja, vagy éppen ellenkezőleg, most nagyokat hentereg benne. A legvalószínűbb azonban az, hogy bosszúsan méregeti a ködös tájat valahol az alvégen, a lényeg, hogy csak ketten érnek oda a Bölény által emlékezetből kisebb-nagyobb nézelődés árán belőtt helyhez, ahol pedig miután kiengedte a hangját kissé hátborzongató csend támad, mint a vihar előtt, melyet Vaszív tör meg, talán jókor, talán rosszkor.*
*Végül Jaz és Alyosra is megússzák a vérfürdőt. Úgy tűnik a fiatal legény szóhasználata ma sikeresen megmentette őket a biztos haláltól, és egyre közelebb sodorja őket a bizonytalanhoz. Mindenesetre sógort nem kapnak, csak egy útmutatást a Vérkert közepe felé.
Végül csak két széles, távolodó, magas hátat láthatnak, és ismét figyelmükbe kúszhat a furcsa madarak idegtépő dala.
A Vérkert szélén elkeveredett nőstény még mindig nem tér vissza hozzájuk, valószínűleg undort kapott a trutyitól, ami ezt a vidéket borítja, vagy éppen ellenkezőleg, most nagyokat hentereg benne. A legvalószínűbb azonban az, hogy bosszúsan méregeti a ködös tájat valahol az alvégen, a lényeg, hogy csak ketten érnek oda a Bölény által emlékezetből kisebb-nagyobb nézelődés árán belőtt helyhez, ahol pedig miután kiengedte a hangját kissé hátborzongató csend támad, mint a vihar előtt, melyet Vaszív tör meg, talán jókor, talán rosszkor.*
512. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-05 16:54:01
Üzenet elküldve: 2017-11-05 16:54:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Halottszemle //
*Ahogy az óriás belekezd a beszédbe - vagy inkább fenyegetésbe -, az orkfajzat is lop egy keveset a távolságon, bár biztos benne, hogy mozgása nem maradhat észrevétlen, Nagyláb vehemens viselkedése nem vonja el a két szerencsétlen teljes figyelmét. Továbbra sem emelgeti a csákányt, semmiféle agresszív mozdulatot nem csinál, egyszerűen közelebb sétál, tartva az oldalsó távolságot az óriástól.
Valamiért nem érzi úgy, hogy tartania kellene a másik kettőtől és ha Bölény nem csinál valami ostobaságot, akkor egész nyugodtan is meg tudják majd oldani a helyzetet. Ám Nagyláb hozza a formáját és térítésbe fog, amire a zöldbőrű legszívesebben összekarmolná a pofáját. Ám mindezen gondolatokból semmi sem látszik rajta, csak kicsit feljebb emeli a pajzsot, mintha a súlyát próbálgatná.
A parancsolgatásra csak a bozontos szemöldök szalad összébb a savószín szemek felett. Nincs ehhez szokva, legalábbis ismeretlenektől nem. Márpedig Nagyláb egyelőre még csak az agresszivitásával és a nagy hangjával bizonyított. Nem vonja kétségbe, hogy jól forgatja a fegyvert, de ahhoz, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjen, ahhoz ez még kevés.
Szinte érezhető a helyzet lehetetlensége, mintha patthelyzet alakulna ki, amely kényelmetlen és izzadtságszagú, mint egy goblinbőrből varrt felöltő.*
- Szerintem húzzatok el. *Mordul az orkfajzat, savószín tekintetében nincs semmi támadó, inkább jó tanács, mint fenyegetés. A valódi fenyegetés itt az óriás.
Nem tudja, mi okozta az óriás hirtelen döntését, hogy hagyja futni a két simabőrűt, de magában hálát ad a Vérúrnak, mert épp az ő földjén jár.
Tekintetével követi még a két másikat, ahogy elhaladnak mellettük, majd amikor eltűnnek a szeme elől, csak akkor fordul figyelme az óriásra.*
- Miért, ha azt mondom, hogy rám bízhatod az életed, akkor onnantól puszipajtások leszünk? *Dörmög vissza, miközben az oldalára akasztja a csákányt.*
- Ahhoz egy kicsit több kell, hogy bajtársak legyünk egy eltöltött táborozásnál. Nem akarok városőr lenni, soha nem is akartam, de nem viszem vásárra a bőröm két idióta miatt. *Int maga mögé, amerre a két embert sejti.*
- A Vérúr hatalma nem fog megdőlni, ha ez a kettő nem esküdik fel. Értéktelen az életük, de nem mocskolom be a kezem alattomosak vérével. *Hogy valóban komolyan gondolja vagy alakoskodik, az rejtve marad az óriás előtt, de végül megérkeznek valahova, ahol Nagyláb újra óbégatni kezd.
A seszínű szemek elkerekednek a megfogalmazott hívás hallatán, valahogy nem hiszi el, hogy így kellene kommunikálni egy véristennel, de Bölény biztosan tudja, hogy mit csinál, ha ezt a hangnemet megengedi magának.*
- Te így szoktál beszélgetni a Vérúrral? *Motyogja a kérdést, amikor Nagyláb befejezte a monológját.*
*Ahogy az óriás belekezd a beszédbe - vagy inkább fenyegetésbe -, az orkfajzat is lop egy keveset a távolságon, bár biztos benne, hogy mozgása nem maradhat észrevétlen, Nagyláb vehemens viselkedése nem vonja el a két szerencsétlen teljes figyelmét. Továbbra sem emelgeti a csákányt, semmiféle agresszív mozdulatot nem csinál, egyszerűen közelebb sétál, tartva az oldalsó távolságot az óriástól.
Valamiért nem érzi úgy, hogy tartania kellene a másik kettőtől és ha Bölény nem csinál valami ostobaságot, akkor egész nyugodtan is meg tudják majd oldani a helyzetet. Ám Nagyláb hozza a formáját és térítésbe fog, amire a zöldbőrű legszívesebben összekarmolná a pofáját. Ám mindezen gondolatokból semmi sem látszik rajta, csak kicsit feljebb emeli a pajzsot, mintha a súlyát próbálgatná.
A parancsolgatásra csak a bozontos szemöldök szalad összébb a savószín szemek felett. Nincs ehhez szokva, legalábbis ismeretlenektől nem. Márpedig Nagyláb egyelőre még csak az agresszivitásával és a nagy hangjával bizonyított. Nem vonja kétségbe, hogy jól forgatja a fegyvert, de ahhoz, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjen, ahhoz ez még kevés.
Szinte érezhető a helyzet lehetetlensége, mintha patthelyzet alakulna ki, amely kényelmetlen és izzadtságszagú, mint egy goblinbőrből varrt felöltő.*
- Szerintem húzzatok el. *Mordul az orkfajzat, savószín tekintetében nincs semmi támadó, inkább jó tanács, mint fenyegetés. A valódi fenyegetés itt az óriás.
Nem tudja, mi okozta az óriás hirtelen döntését, hogy hagyja futni a két simabőrűt, de magában hálát ad a Vérúrnak, mert épp az ő földjén jár.
Tekintetével követi még a két másikat, ahogy elhaladnak mellettük, majd amikor eltűnnek a szeme elől, csak akkor fordul figyelme az óriásra.*
- Miért, ha azt mondom, hogy rám bízhatod az életed, akkor onnantól puszipajtások leszünk? *Dörmög vissza, miközben az oldalára akasztja a csákányt.*
- Ahhoz egy kicsit több kell, hogy bajtársak legyünk egy eltöltött táborozásnál. Nem akarok városőr lenni, soha nem is akartam, de nem viszem vásárra a bőröm két idióta miatt. *Int maga mögé, amerre a két embert sejti.*
- A Vérúr hatalma nem fog megdőlni, ha ez a kettő nem esküdik fel. Értéktelen az életük, de nem mocskolom be a kezem alattomosak vérével. *Hogy valóban komolyan gondolja vagy alakoskodik, az rejtve marad az óriás előtt, de végül megérkeznek valahova, ahol Nagyláb újra óbégatni kezd.
A seszínű szemek elkerekednek a megfogalmazott hívás hallatán, valahogy nem hiszi el, hogy így kellene kommunikálni egy véristennel, de Bölény biztosan tudja, hogy mit csinál, ha ezt a hangnemet megengedi magának.*
- Te így szoktál beszélgetni a Vérúrral? *Motyogja a kérdést, amikor Nagyláb befejezte a monológját.*
511. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-04 15:45:52
Üzenet elküldve: 2017-11-04 15:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Halottszemle //
*Eme képtelen, vészes helyzetben a legőszintébb reakciót, úgy mint önfeledt vigyor Alyo kérdése hívja elő belőle, válasz gyanánt előbb vállát vonja.*
-Ha úgy adódik...
*Hagyja nyitva a mondatot, csak magában fejezve be azt.*
~én is.~
*Érti a csendre intést, épp csak az nem szolgálja jelen szituációban érdekeit; nem, ha szavakkal szeretne harcolni fegyver helyett. Azért egy pillanatra befogja, épp csak addig, még szóba nem kerül a felesküdés.*
-Nagyon remek. Pont ez a célunk. Csak kellene hozzá ugye a vőlegény.
*Néz körbe tanácstalanul, vajon hol lehet leendő sógora? Talán amaz fekvő tehént formázó vérző szikla mögött rejtőzködik? Vagy a furcsa madarak takarják ki szárnyaikkal? Esetleg máris az oltárnál várná mátkáját? Szóval tekintget körbe, reménykedve, de nem, sehol egy fia hajadon leányokat felcsináló, gyáva barom. Sajnos lengén öltözött koszorúsleányokat se látni. Pocsék egy hely ez.
A fegyverek említésére azért igyekszik fókuszálni, máris értetlenül keresi mire gondolhatott a behemót. Mered fanyalogva a kezében tartott fa alkalmatosságra, majd a helybéli páros felszerelésére, aztán újra saját ütőjére. Azért elég alacsonyan kaszálhatják itt a harci morált, ha már ez a darab husáng is fegyvernek minősül. Persze nem akarja a szaporáztató parát állítani egyik túlvértezett vendéglátójába sem.*
-Ez csak a borzoik ellen van.
*Jelenti ki úgy, mintha csapatokban rohangálnának a kis szőrös ugrifülesek a lábai körül. Nyújtja azért az ork felé, de ekkor az óriás visszavonulót fúj. Jaz meg nyújtja az ütőt. És fordítja fejét Bölény után. Hátulról sem kívánatosabb, mint elölről. Mondjuk mindezen meglátásait majd csak utólag fogja realizálni, jelen pillanatban örül, hogy tényleg csak picit remegve tartja a "fegyverét" és nem hangosan bőgve, mint egy taknyos kölök.*
-Ne de az esküvő? A sógorom?
*Fordul inkább az ork felé.*
-Tényleg nem járt erre?
*Eme képtelen, vészes helyzetben a legőszintébb reakciót, úgy mint önfeledt vigyor Alyo kérdése hívja elő belőle, válasz gyanánt előbb vállát vonja.*
-Ha úgy adódik...
*Hagyja nyitva a mondatot, csak magában fejezve be azt.*
~én is.~
*Érti a csendre intést, épp csak az nem szolgálja jelen szituációban érdekeit; nem, ha szavakkal szeretne harcolni fegyver helyett. Azért egy pillanatra befogja, épp csak addig, még szóba nem kerül a felesküdés.*
-Nagyon remek. Pont ez a célunk. Csak kellene hozzá ugye a vőlegény.
*Néz körbe tanácstalanul, vajon hol lehet leendő sógora? Talán amaz fekvő tehént formázó vérző szikla mögött rejtőzködik? Vagy a furcsa madarak takarják ki szárnyaikkal? Esetleg máris az oltárnál várná mátkáját? Szóval tekintget körbe, reménykedve, de nem, sehol egy fia hajadon leányokat felcsináló, gyáva barom. Sajnos lengén öltözött koszorúsleányokat se látni. Pocsék egy hely ez.
A fegyverek említésére azért igyekszik fókuszálni, máris értetlenül keresi mire gondolhatott a behemót. Mered fanyalogva a kezében tartott fa alkalmatosságra, majd a helybéli páros felszerelésére, aztán újra saját ütőjére. Azért elég alacsonyan kaszálhatják itt a harci morált, ha már ez a darab husáng is fegyvernek minősül. Persze nem akarja a szaporáztató parát állítani egyik túlvértezett vendéglátójába sem.*
-Ez csak a borzoik ellen van.
*Jelenti ki úgy, mintha csapatokban rohangálnának a kis szőrös ugrifülesek a lábai körül. Nyújtja azért az ork felé, de ekkor az óriás visszavonulót fúj. Jaz meg nyújtja az ütőt. És fordítja fejét Bölény után. Hátulról sem kívánatosabb, mint elölről. Mondjuk mindezen meglátásait majd csak utólag fogja realizálni, jelen pillanatban örül, hogy tényleg csak picit remegve tartja a "fegyverét" és nem hangosan bőgve, mint egy taknyos kölök.*
-Ne de az esküvő? A sógorom?
*Fordul inkább az ork felé.*
-Tényleg nem járt erre?
510. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-04 11:29:02
Üzenet elküldve: 2017-11-04 11:29:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Halottszemle //
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Nehéz megmondani mi okozz a változást, mindenesetre az gyorsan bekövetkezik.*
-Áhh, hagyd a francba.*Legyint az orknak, s int hogy mennek tovább.*
-Hülye toprongyoso'*Morog magában, épp elég időt vesztegettek rájuk, túl sokat is, ha őt kérdezné valaki. De hát ami elmúlt az elmúlt. Ideje tovább menni.
Befelé halad tehát a Vérkertben, arra ahonnan indult, hogy az ork követi-e, az a jövő zenéje. Mindenesetre, ha igen, akkor felé fordul, miközben battyognak az ösvényen.*
-Figyejjé' mé komé, most akko' egy csapatba akaró lenni velöm vagy nöm? Kissé bizonytalanna' éreztelök az előbb, ugyé tudod hogy itte vért ontu' meg beleke'? Oszt kicsit sem lösz barátságo?*Kérdése őszinte, nem hallatszik ki belőle sem gúny, sem megvetés, sem ellenségesség, de színlelt barátságos felhang sem. Ha hibás is a beszéde, a mondani valója tiszta.*
-Ha meggondóta' magada', a Városősé toboro', alig va' emberük, leléphető', komolya', nincs hara'. De döntse' e'.*Ebben már van él, és nagy valószínűséggel ez az utolsó pillanat mikor Vaszív még visszafordulhat, következmények nélkül. Úgy hogy valóban nem lesz harag. Érdemes fontolóra vennie mit is akar az életétől. Itt csúnya dolgok folynak, és nem a jóért fognak harcolni, kicsit se.
Ha nem együtt jöttek, s zöldség cimborája ott maradt a másik kettővel, úgy egyértelműen nem beszél senkihez, csak caplat befelé.
Ha eléri a helyet ahol magához tért, tölcsért formál a kezéből, s hangosan üvölteni kezd.*
-AZT A RÉZFÁN FÜTYÜLŐ, TETVES RÉZBASZTA' KÖCSÖG EVŐ MINDENKIT MÁÁ' ITTE VAGYOOOK! HOGY RAKNA TITEKE' SEGGBE EGY LÓDARÁ'. MI A MÉNKÜVES TETŰ VAAA?????????*Bízik benne hogy ez elegendőnek bizonyul, hogy valaki végre előkerüljön akivel megtárgyalhatja hogy merre tovább.*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//
*Nehéz megmondani mi okozz a változást, mindenesetre az gyorsan bekövetkezik.*
-Áhh, hagyd a francba.*Legyint az orknak, s int hogy mennek tovább.*
-Hülye toprongyoso'*Morog magában, épp elég időt vesztegettek rájuk, túl sokat is, ha őt kérdezné valaki. De hát ami elmúlt az elmúlt. Ideje tovább menni.
Befelé halad tehát a Vérkertben, arra ahonnan indult, hogy az ork követi-e, az a jövő zenéje. Mindenesetre, ha igen, akkor felé fordul, miközben battyognak az ösvényen.*
-Figyejjé' mé komé, most akko' egy csapatba akaró lenni velöm vagy nöm? Kissé bizonytalanna' éreztelök az előbb, ugyé tudod hogy itte vért ontu' meg beleke'? Oszt kicsit sem lösz barátságo?*Kérdése őszinte, nem hallatszik ki belőle sem gúny, sem megvetés, sem ellenségesség, de színlelt barátságos felhang sem. Ha hibás is a beszéde, a mondani valója tiszta.*
-Ha meggondóta' magada', a Városősé toboro', alig va' emberük, leléphető', komolya', nincs hara'. De döntse' e'.*Ebben már van él, és nagy valószínűséggel ez az utolsó pillanat mikor Vaszív még visszafordulhat, következmények nélkül. Úgy hogy valóban nem lesz harag. Érdemes fontolóra vennie mit is akar az életétől. Itt csúnya dolgok folynak, és nem a jóért fognak harcolni, kicsit se.
Ha nem együtt jöttek, s zöldség cimborája ott maradt a másik kettővel, úgy egyértelműen nem beszél senkihez, csak caplat befelé.
Ha eléri a helyet ahol magához tért, tölcsért formál a kezéből, s hangosan üvölteni kezd.*
-AZT A RÉZFÁN FÜTYÜLŐ, TETVES RÉZBASZTA' KÖCSÖG EVŐ MINDENKIT MÁÁ' ITTE VAGYOOOK! HOGY RAKNA TITEKE' SEGGBE EGY LÓDARÁ'. MI A MÉNKÜVES TETŰ VAAA?????????*Bízik benne hogy ez elegendőnek bizonyul, hogy valaki végre előkerüljön akivel megtárgyalhatja hogy merre tovább.*
509. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-02 16:12:31
Üzenet elküldve: 2017-11-02 16:12:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Adósság//
*Fél. Nem, nem csupán fél, egyenesen retteg, mert a történelem ismét letolt gatyával érte a budin. Ha most meghal, annyi elvarratlan szál marad, hogy az egész Vashegy beleremeg.*
- Részemről a szerencse, Isteni küldött. *elfehéredő ujjakkal szorítja Nylisani ajándékát. A fenyegetésre nem reagál, mert ő pontosan emlékszik, mi volt az ajándék feltétele.*
- Rendben... *lehetne nagyképű, provokálhatná a nőt, de tisztában van a korlátaival, és ő is érzi a változást. Még a végén túlélhetik.*
~ Amellett meg ha arról van szó, ki bírja tovább a farkasszemezést egy mocsár közepén, szerintem ő nyerne. ~ *ráadásul csak időleges haladékot kaptak, és ez rossz jel. Nem ezért jött, hanem hogy alkut kössön a démonokkal. Figyelmeztető pillantást vet Laorra.*
~ Kussolsz! ~ *majd fejével a birkafejek felé int, hogy a harcos markolja fel őket gyorsan, mielőtt a démon meggondolja magát.*
- Távozunk hát. *óvatosan fejet hajt, majd leszáll a lováról. A botot nem emeli fel, hanem lovát vezetve, a botot maga után "húzva" eltűnik a sűrűben, Laorral együtt. Ez az akció kudarc volt, nem vitás.*
- Sokba kerülték nekünk, te fattyú. *villan a szeme Laorra, de nem folytatja a ledorongolást. Most nem.*
- Fenébe is. *már jócskán kiérnek a Vérkertből, mire fel meri emelni a botot. Persze tudja, hogy egy félistennek nincsenek távolságok, de úgy van vele, hogy ezzel amúgy sem tud mit kezdeni.*
- Irány haza.
*Fél. Nem, nem csupán fél, egyenesen retteg, mert a történelem ismét letolt gatyával érte a budin. Ha most meghal, annyi elvarratlan szál marad, hogy az egész Vashegy beleremeg.*
- Részemről a szerencse, Isteni küldött. *elfehéredő ujjakkal szorítja Nylisani ajándékát. A fenyegetésre nem reagál, mert ő pontosan emlékszik, mi volt az ajándék feltétele.*
- Rendben... *lehetne nagyképű, provokálhatná a nőt, de tisztában van a korlátaival, és ő is érzi a változást. Még a végén túlélhetik.*
~ Amellett meg ha arról van szó, ki bírja tovább a farkasszemezést egy mocsár közepén, szerintem ő nyerne. ~ *ráadásul csak időleges haladékot kaptak, és ez rossz jel. Nem ezért jött, hanem hogy alkut kössön a démonokkal. Figyelmeztető pillantást vet Laorra.*
~ Kussolsz! ~ *majd fejével a birkafejek felé int, hogy a harcos markolja fel őket gyorsan, mielőtt a démon meggondolja magát.*
- Távozunk hát. *óvatosan fejet hajt, majd leszáll a lováról. A botot nem emeli fel, hanem lovát vezetve, a botot maga után "húzva" eltűnik a sűrűben, Laorral együtt. Ez az akció kudarc volt, nem vitás.*
- Sokba kerülték nekünk, te fattyú. *villan a szeme Laorra, de nem folytatja a ledorongolást. Most nem.*
- Fenébe is. *már jócskán kiérnek a Vérkertből, mire fel meri emelni a botot. Persze tudja, hogy egy félistennek nincsenek távolságok, de úgy van vele, hogy ezzel amúgy sem tud mit kezdeni.*
- Irány haza.
508. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-02 16:00:12
Üzenet elküldve: 2017-11-02 16:00:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Adósság//
*Noha a mágikus bot a földbe fúródik, a két sötét teremtmény, Yillith és segédje állva maradnak. Döbbenet látszik a nő arcán, de csupán egy pillanat erejéig, így alig látható. A mellette lévő démon rezzenéstelen arccal mered továbbra is Kaganra, kesztyűs kezét viszont leengedi.*
-Bevallom, megleptél. *szegi fel állát, kissé mosolyogva.* -Szép ajándékot kaptál a fény istenétől. Kíváncsi leszek milyen képet vág, mikor rájön, hogy velünk kötöttél egyezséget.
*Ahogy a mágia "kisül" és a "hullám" eléri Laort, érzi a változást. Pillanatok alatt meggyógyul, még a fájdalmai is elmúlnak. Feltápászkodhat hát a földről, megteheti.
Ezután nézi meg a lábai előtt heverő fejeket, az egyikbe kicsit belerúg, majd bólint.*
-Remek fogás. Te csak ne utasíts engem, Vashegy ura! *villan meg szeme, de ezúttal elmarad a felhördülés. Egyébként látszólag nincsenek hasra esve attól, hogy Kagan előhúzta a mágikus botját a "cilinderből".*
-Az adósságotokat letudottnak tekintem. Ám ez nem ment meg benneteket... csupán átmenetileg.
*A démon visszahúzódik az árnyékba, újra csak Yillith válik láthatóvá, aki leguggol és felveszi az egyik lovag fejét.*
-Vérrel fizettél. Ígérem, én is azzal fogok!
*Van valami furcsa, baljós háttértartalom Yillith hangjában, ami számos kérdést felvethet, de leginkább azt, hogy vajon hogyan érti?*
-Távozhattok. *legyint egyet a levegőben.*
*Noha a mágikus bot a földbe fúródik, a két sötét teremtmény, Yillith és segédje állva maradnak. Döbbenet látszik a nő arcán, de csupán egy pillanat erejéig, így alig látható. A mellette lévő démon rezzenéstelen arccal mered továbbra is Kaganra, kesztyűs kezét viszont leengedi.*
-Bevallom, megleptél. *szegi fel állát, kissé mosolyogva.* -Szép ajándékot kaptál a fény istenétől. Kíváncsi leszek milyen képet vág, mikor rájön, hogy velünk kötöttél egyezséget.
*Ahogy a mágia "kisül" és a "hullám" eléri Laort, érzi a változást. Pillanatok alatt meggyógyul, még a fájdalmai is elmúlnak. Feltápászkodhat hát a földről, megteheti.
Ezután nézi meg a lábai előtt heverő fejeket, az egyikbe kicsit belerúg, majd bólint.*
-Remek fogás. Te csak ne utasíts engem, Vashegy ura! *villan meg szeme, de ezúttal elmarad a felhördülés. Egyébként látszólag nincsenek hasra esve attól, hogy Kagan előhúzta a mágikus botját a "cilinderből".*
-Az adósságotokat letudottnak tekintem. Ám ez nem ment meg benneteket... csupán átmenetileg.
*A démon visszahúzódik az árnyékba, újra csak Yillith válik láthatóvá, aki leguggol és felveszi az egyik lovag fejét.*
-Vérrel fizettél. Ígérem, én is azzal fogok!
*Van valami furcsa, baljós háttértartalom Yillith hangjában, ami számos kérdést felvethet, de leginkább azt, hogy vajon hogyan érti?*
-Távozhattok. *legyint egyet a levegőben.*
507. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-01 16:25:32
Üzenet elküldve: 2017-11-01 16:25:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Adósság//
*Nem igazán van ideje meglepődni azon, hogy Yillith az egyik zsákba belelát és felfedezi a juhok fejeit, de a másikba nem. Ahogy a félisten háborogni kezd, egy szó nélkül hajítja lábai elé az eddig kezében tartott zsákot. Az pattan egyet a földön, és ahogy megállapodik, a száját összefogó madzag is kioldódik. Yilltih előtt pedig három egykori lovag vérmocskos feje hever, hárman Eeyr nyájából. A három valódi vezérkos.
Nem szól egy szót sem, hiszen Kagan épp az imént tiltotta meg. És különben sem lenne ideje rá. A félisten dühös és úgy látszik, hogy nem nagyon menekülhet meg a végtől úgy sem, hogy tartották a szavuk. Talán egyetlen reménye lehet még, Kagan botja. Eeyr mágiája ellen működött, hacsak nincs oltári pechük, úgy Sa'Tereth trükkjeit is semlegesítheti.*
*Nem igazán van ideje meglepődni azon, hogy Yillith az egyik zsákba belelát és felfedezi a juhok fejeit, de a másikba nem. Ahogy a félisten háborogni kezd, egy szó nélkül hajítja lábai elé az eddig kezében tartott zsákot. Az pattan egyet a földön, és ahogy megállapodik, a száját összefogó madzag is kioldódik. Yilltih előtt pedig három egykori lovag vérmocskos feje hever, hárman Eeyr nyájából. A három valódi vezérkos.
Nem szól egy szót sem, hiszen Kagan épp az imént tiltotta meg. És különben sem lenne ideje rá. A félisten dühös és úgy látszik, hogy nem nagyon menekülhet meg a végtől úgy sem, hogy tartották a szavuk. Talán egyetlen reménye lehet még, Kagan botja. Eeyr mágiája ellen működött, hacsak nincs oltári pechük, úgy Sa'Tereth trükkjeit is semlegesítheti.*
506. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-01 16:09:25
Üzenet elküldve: 2017-11-01 16:09:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Adósság//
*Hát igen, a Vashegyi legények. A legények megérkeztek, csak előtte Amon Ruadh népe beszerzett egy kencét, megjárta a templomot, megjárta a kikötőt, megharcolta a harcát fanatikusokkal.*
- Fogalmam sincs, miről beszélsz. *húzza el a száját a megjelenő némber szájalására, de nem akarja még jobban megsérteni amúgy is vérig sértett, hisztirohamos egóját.*
- Meghoztuk a három ígért fejet. *a nő már visít, de Kagan megtanulta kezelni a hisztériát. Földbe döfi a mágikus botot, mely kizár minden isteni és emberi mágiát, az isteni képviselőkkel együtt - ahogy Nylisanit is a Vashegyen - valószínűleg hátralökve a némbert és szótlan csahosát is.*
- Három fej! Három fanatikus lovag feje a Kikötőből, Eeyr nyájából. És igen! Hozhattam volna birkákat is! *hozott is.*
- De azok az enyémek. *nyilván ilyen erős hiszti után nem az eredeti tervét tolja be.*
- Nem tudhattam, hogyan érted, félisteni küldött. És mi, vashegyiek, mindenre felkészültek vagyunk. Most pedig állj szavadnak! *persze lehetséges, hogy a démon tojik a szavára; amennyit Kagan tud az istenekről és félistenekről, simán megteheti. Csak akkor Kagan Thargodar áthelyezi székhelyét a vérkertbe, a mágikus bottal, Satheretet és híveit pedig megütheti a guta, mert ugyan itt nem lesz áldozat, egy darab se.*
- Elhoztam a fejeket, vérrel fizettem értük! Állj hát szavadnak!
*Hát igen, a Vashegyi legények. A legények megérkeztek, csak előtte Amon Ruadh népe beszerzett egy kencét, megjárta a templomot, megjárta a kikötőt, megharcolta a harcát fanatikusokkal.*
- Fogalmam sincs, miről beszélsz. *húzza el a száját a megjelenő némber szájalására, de nem akarja még jobban megsérteni amúgy is vérig sértett, hisztirohamos egóját.*
- Meghoztuk a három ígért fejet. *a nő már visít, de Kagan megtanulta kezelni a hisztériát. Földbe döfi a mágikus botot, mely kizár minden isteni és emberi mágiát, az isteni képviselőkkel együtt - ahogy Nylisanit is a Vashegyen - valószínűleg hátralökve a némbert és szótlan csahosát is.*
- Három fej! Három fanatikus lovag feje a Kikötőből, Eeyr nyájából. És igen! Hozhattam volna birkákat is! *hozott is.*
- De azok az enyémek. *nyilván ilyen erős hiszti után nem az eredeti tervét tolja be.*
- Nem tudhattam, hogyan érted, félisteni küldött. És mi, vashegyiek, mindenre felkészültek vagyunk. Most pedig állj szavadnak! *persze lehetséges, hogy a démon tojik a szavára; amennyit Kagan tud az istenekről és félistenekről, simán megteheti. Csak akkor Kagan Thargodar áthelyezi székhelyét a vérkertbe, a mágikus bottal, Satheretet és híveit pedig megütheti a guta, mert ugyan itt nem lesz áldozat, egy darab se.*
- Elhoztam a fejeket, vérrel fizettem értük! Állj hát szavadnak!
505. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-01 15:33:44
Üzenet elküldve: 2017-11-01 15:33:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Adósság//
*A Vashegyi legények megérkeznek a Vérkertbe.
Laor semmi esetre sem látja Aoneer hulláját, legfeljebb lelki szemei előtt él még erősen a kép, ami nem csoda, hiszen az egykori városőr csúnya halált halt itt. Na de vajon ő lesz e az utolsó, vagy "bajtársai" is csatlakoznak e hozzá a... nos, a nem élők soraiban.
Laor hívására Yillith előbújik a sötétből, természetesen a csodaszép nő képében. Mögötte egy vöröses szempár felizzik, majd el is tűnik. Fellobban, majd ellobban, mint gyertyaláng a szélben.*
-Itt vagyok.
*Hangja vészjósló, tekintete mély és jéghideg.*
-Tisztelet? Áh, vagy úgy... *fonja össze maga előtt ujjait és két karját lazán engedi maga elé.*
-Mondd csak, Vashegy ura! *néz Kaganra.* -Ti tényleg ilyen ostobának tartotok? Azt hittétek nem tudom, hogy mire készültök? *vigyorodik el.* -Látszik, hogy egy cseppet sem tanultatok az esetből. De nem baj, örülök végül, hogy így végződik. Birkák?! *visít fel fülsértő hangon, ami olyan, mintha ágyú dörrenne a két férfi füle mellett.* -Birkafejekkel akartatok átrázni? *szemei vérben forognak.* -Arcátlan pondrók, férgek vagytok! Azt hittétek, hogy csak játszom veletek? Hogy bármit megúszhattok következmények nélkül? Hülyének akartatok nézni, és ezt sosem bocsájtom meg nektek!
*A következő pillanatban Laor nagyon erős szúrást érez a sebesült felkarján, majd azonnal kezdődik a bénulás két karjában és mindkét lábában. Olyannyira, hogy krumplis zsákként fog eldőlni bármelyik pillanatban, mivel egyáltalán nem érzi a lábát, és a karjait sem. A legrosszabb mégsem ez, hanem egy fura érzés járja körül... mintha minden egyes pillanatban, rohamosan öregedne. Érzi csontjai sorvadását, bőre megnyúlását, izmai elhalását. Bőre lassacskán kezd elvékonyodni és ráfeszülni csontjára, amit főleg az arcán, homlokán és feje tetején érez. Egyre nehezebben kap levegőt, feje pedig lüktet, mintha bármelyik pillanatban szétrobbanna. Szegycsontjánál erős nyomást érez, mintha súlyok nehezednének rá. Nem vitás, Laor Vylnis haldoklik... alig maradt ideje.*
-Ne izgulj, Kagan Thargodar! Hamarosan követheted a barátodat. Ugyanis innen már nem mész sehová. Remélem elrendezted a dolgaidat. *villan meg kezében egy kígyóvésetes tőr és egy fekete árny járja körül, ami végül mintha páncélt öltene előtte.
A következő pillanatban pedig mellette terem a társa, azaz előlép a sötétből. Bőrpáncélt visel, illetve egy különleges kesztyűt. Vöröses bőrszíne mellé társul éj fekete szeme, ami csak teljes takarásban tűnik vörösnek. Fején szép nagy szarvak láthatóak, gerince folytatásaként pedig nagy, villás végű farok nőtt. Kesztyűs keze felemelkedik és egyenesen Kagan Thargodarra mutat.*
*A Vashegyi legények megérkeznek a Vérkertbe.
Laor semmi esetre sem látja Aoneer hulláját, legfeljebb lelki szemei előtt él még erősen a kép, ami nem csoda, hiszen az egykori városőr csúnya halált halt itt. Na de vajon ő lesz e az utolsó, vagy "bajtársai" is csatlakoznak e hozzá a... nos, a nem élők soraiban.
Laor hívására Yillith előbújik a sötétből, természetesen a csodaszép nő képében. Mögötte egy vöröses szempár felizzik, majd el is tűnik. Fellobban, majd ellobban, mint gyertyaláng a szélben.*
-Itt vagyok.
*Hangja vészjósló, tekintete mély és jéghideg.*
-Tisztelet? Áh, vagy úgy... *fonja össze maga előtt ujjait és két karját lazán engedi maga elé.*
-Mondd csak, Vashegy ura! *néz Kaganra.* -Ti tényleg ilyen ostobának tartotok? Azt hittétek nem tudom, hogy mire készültök? *vigyorodik el.* -Látszik, hogy egy cseppet sem tanultatok az esetből. De nem baj, örülök végül, hogy így végződik. Birkák?! *visít fel fülsértő hangon, ami olyan, mintha ágyú dörrenne a két férfi füle mellett.* -Birkafejekkel akartatok átrázni? *szemei vérben forognak.* -Arcátlan pondrók, férgek vagytok! Azt hittétek, hogy csak játszom veletek? Hogy bármit megúszhattok következmények nélkül? Hülyének akartatok nézni, és ezt sosem bocsájtom meg nektek!
*A következő pillanatban Laor nagyon erős szúrást érez a sebesült felkarján, majd azonnal kezdődik a bénulás két karjában és mindkét lábában. Olyannyira, hogy krumplis zsákként fog eldőlni bármelyik pillanatban, mivel egyáltalán nem érzi a lábát, és a karjait sem. A legrosszabb mégsem ez, hanem egy fura érzés járja körül... mintha minden egyes pillanatban, rohamosan öregedne. Érzi csontjai sorvadását, bőre megnyúlását, izmai elhalását. Bőre lassacskán kezd elvékonyodni és ráfeszülni csontjára, amit főleg az arcán, homlokán és feje tetején érez. Egyre nehezebben kap levegőt, feje pedig lüktet, mintha bármelyik pillanatban szétrobbanna. Szegycsontjánál erős nyomást érez, mintha súlyok nehezednének rá. Nem vitás, Laor Vylnis haldoklik... alig maradt ideje.*
-Ne izgulj, Kagan Thargodar! Hamarosan követheted a barátodat. Ugyanis innen már nem mész sehová. Remélem elrendezted a dolgaidat. *villan meg kezében egy kígyóvésetes tőr és egy fekete árny járja körül, ami végül mintha páncélt öltene előtte.
A következő pillanatban pedig mellette terem a társa, azaz előlép a sötétből. Bőrpáncélt visel, illetve egy különleges kesztyűt. Vöröses bőrszíne mellé társul éj fekete szeme, ami csak teljes takarásban tűnik vörösnek. Fején szép nagy szarvak láthatóak, gerince folytatásaként pedig nagy, villás végű farok nőtt. Kesztyűs keze felemelkedik és egyenesen Kagan Thargodarra mutat.*
504. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-01 00:18:46
Üzenet elküldve: 2017-11-01 00:18:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
*Ez valami ragály lehet, ami terjed a Vashegyen. Mert Lea kezdte azzal, hogy csak akkor szólaljon meg ha kérdezik. Most meg Kagan is hasonlóan nyilatkozik, bár kevésbé cizelláltan, de annál érthetőbben. Vagy csak összebeszéltek. Mi jöhet még? Például Harath, aki nem hallhatta a vezéri ukázt, mégis feltűnően szófukar. Laor csak futólag üdvözölheti, mert ugye csöndben kéne lennie és a zsák is meglepi, ami előtte landol. Kérdőn néz Kaganra, aztán a kezében tartott zsákot a másik mellé teszi és belenéz abba, amit a félvér hozott. Önkéntelenül is vigyorra húzódik a szája. A három vezérürü, amit Yillith kért. Most már hat van. Sa'Tereth szolgálóleánya még válogathat is. Felegyenesedik, ismét a Hadúrra néz és bár nem szól, az a tekintet sokatmondó. Tényleg hálás, akármi is lesz a vége.*
503. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-01 00:10:03
Üzenet elküldve: 2017-11-01 00:10:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
*És igen, a részeges Harath, aki most józan, és ennek nem örül, odatalál a vérkertbe. Mivel Kaganékat látja, hozzájuk üget, és Laornak dobja a zsákot. Szigorúan Laornak, aki klántárs, így megérdemli a segítséget. Kaganra rá se néz, a vezértől amúgy is tart, mióta lerúgta Harathot a falról. Szót se szól, csak biccent és megfordítja lovát.* - Kihívás akceptálva. Küldetés teljesítve. Hibátlan diadal. *dünnyögi, aztán most először kulacsához nyúl, és rámar a páleszre. Megérdemli, mert virsliujjakkal született, csak kinőtte.*
502. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-10-31 23:32:50
Üzenet elküldve: 2017-10-31 23:32:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Kagan újra erőre kapott az italtól. Össze is kapta magát, így kellő lendülettel és pihent lóval indulhat a Vérkertbe. Ha Trodd időben megjön a birkákkal, akkor a Véristen buta szolgájának orra alá fogja dörgölni sötét ostobaságát, de ha nem, akkor sen akar árnyékra vetődni.*
- Gyerünk Laor! *az utolsó mérföldeket már nem vágtában teszik meg, egyrészt, hogy lovaik pihentek legyenek, másrészt, hogy ne lephesse meg őket semmiféle ellenség, na meg hogy ne tűnjön úgy, mintha rohantak volna.*
*Időben odaérnek a három lovag fejével. Attól függően, ki van még ott (thargok, mindenféle óriások esetleg), szólítják a némbert.*
- Kussolsz, Laor. Szót sem szólsz. *Mordul rá Laorra.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
- Gyerünk Laor! *az utolsó mérföldeket már nem vágtában teszik meg, egyrészt, hogy lovaik pihentek legyenek, másrészt, hogy ne lephesse meg őket semmiféle ellenség, na meg hogy ne tűnjön úgy, mintha rohantak volna.*
*Időben odaérnek a három lovag fejével. Attól függően, ki van még ott (thargok, mindenféle óriások esetleg), szólítják a némbert.*
- Kussolsz, Laor. Szót sem szólsz. *Mordul rá Laorra.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
501. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-10-31 23:31:25
Üzenet elküldve: 2017-10-31 23:31:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Adósság//
*Fél kézzel fogja a kantárt, úgy érkezik a Vérkert szélére. Nem mintha ennyire jó lovas lenne, egyszerűen már alig érzi bal karját. Nagyon kevés ideje maradt, ha maradt még egyáltalán.*
- Itt, ugye? *néz Kaganra, ahogy megállítja a lovát. Úgy saccolja, hogy pontosan ott vannak, ahol azon az átkos napon is találkoztak azzal a szukával. Leugrik a nyeregből és a zsákot is leoldja mögüle, amin már alaposan átütött a vér. Körülnéz, szinte még látja is Aoneert valahol jobbra.*
- Yillith! *kiált hangosan, de azért ügyelve rá, hogy ne legyen parancsoló a hang. Azt már megtanulta, hogy ezzel a némberrel jó vigyázni.* Visszatértünk, hogy ismét tiszteletünket tegyük előtted. És még hárman, Eeyr nyájából.
*Eltartja magától a zsákot, aminek anyagán át vér csöpög a zsombékos talajra. Nem oldja meg annak száját, nem szórja ki tartalmát a földre. Még nem. Várja a félistent.*
*Fél kézzel fogja a kantárt, úgy érkezik a Vérkert szélére. Nem mintha ennyire jó lovas lenne, egyszerűen már alig érzi bal karját. Nagyon kevés ideje maradt, ha maradt még egyáltalán.*
- Itt, ugye? *néz Kaganra, ahogy megállítja a lovát. Úgy saccolja, hogy pontosan ott vannak, ahol azon az átkos napon is találkoztak azzal a szukával. Leugrik a nyeregből és a zsákot is leoldja mögüle, amin már alaposan átütött a vér. Körülnéz, szinte még látja is Aoneert valahol jobbra.*
- Yillith! *kiált hangosan, de azért ügyelve rá, hogy ne legyen parancsoló a hang. Azt már megtanulta, hogy ezzel a némberrel jó vigyázni.* Visszatértünk, hogy ismét tiszteletünket tegyük előtted. És még hárman, Eeyr nyájából.
*Eltartja magától a zsákot, aminek anyagán át vér csöpög a zsombékos talajra. Nem oldja meg annak száját, nem szórja ki tartalmát a földre. Még nem. Várja a félistent.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046