Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-17 18:03:54
Üzenet elküldve: 2017-09-17 18:03:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
-Elviszed? *vonja fel egyik szemöldökét, és gunyoros elmosolyodik.* -Itt te nem dirigálsz. *oltja le a hadurat.* -Te is tudd a helyed. Legfeljebb kérhetsz... *vonja meg a vállát, majd végigméri a gwuffot, végül fellengzősen int.*
-A tárgyak maradnak, a gwuffot viheted.
*És akkor még nagyon is kegyes lesz Yillith. Azért nem ragaszkodik hozzá, mert ő k bármikor gyúrhatnak maguknak akár egy erősebb hátast is.
Yillith ritkán döbben meg, de most Laor szavai hallatán még az ő lélektelen arcára is kiül némi meglepettség... és egy kevéske sértődés.*
-Ennek mentenéd a bőrét? *kérdezi vihogva a félistennő.* -Ki még vezére parancsát sem követi? Talán téged magadat is félreismertelek, hogy még katonáid sem táplálnak kellő tekintélyt irányodba. *horkant gúnyosan. Laor noha bátor, de rendesen lejáratja vezérét, kit egyébként halandókhoz képest nagyra tart Yillith.
Eztán csupán megvonja vállát a szépségesnek látott teremtés.*
-Bátor, ámde botor lépés ez. Viszont úgy látom tényleg meguntad az életedet. Maradj hát!
*Legalább elszórakozik kicsit. Eztán ismét Kagan felé fordul.*
-Gondolom nem szándékozol több erőfeszítést vinni a dologba és jobban törni magad. A neveletlen harcoskád elpusztul, a fejek a nyakukon maradnak. Legalábbis egyelőre...
-Elviszed? *vonja fel egyik szemöldökét, és gunyoros elmosolyodik.* -Itt te nem dirigálsz. *oltja le a hadurat.* -Te is tudd a helyed. Legfeljebb kérhetsz... *vonja meg a vállát, majd végigméri a gwuffot, végül fellengzősen int.*
-A tárgyak maradnak, a gwuffot viheted.
*És akkor még nagyon is kegyes lesz Yillith. Azért nem ragaszkodik hozzá, mert ő k bármikor gyúrhatnak maguknak akár egy erősebb hátast is.
Yillith ritkán döbben meg, de most Laor szavai hallatán még az ő lélektelen arcára is kiül némi meglepettség... és egy kevéske sértődés.*
-Ennek mentenéd a bőrét? *kérdezi vihogva a félistennő.* -Ki még vezére parancsát sem követi? Talán téged magadat is félreismertelek, hogy még katonáid sem táplálnak kellő tekintélyt irányodba. *horkant gúnyosan. Laor noha bátor, de rendesen lejáratja vezérét, kit egyébként halandókhoz képest nagyra tart Yillith.
Eztán csupán megvonja vállát a szépségesnek látott teremtés.*
-Bátor, ámde botor lépés ez. Viszont úgy látom tényleg meguntad az életedet. Maradj hát!
*Legalább elszórakozik kicsit. Eztán ismét Kagan felé fordul.*
-Gondolom nem szándékozol több erőfeszítést vinni a dologba és jobban törni magad. A neveletlen harcoskád elpusztul, a fejek a nyakukon maradnak. Legalábbis egyelőre...
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-15 19:31:31
Üzenet elküldve: 2017-09-15 19:31:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Ebben a pillanatban nem tudja eldönteni, hogy a hirtelen felgyorsult és meglepő fordulatot vett eseményeknek örülnie kell-e? Persze ki akar meghalni? Viszont az alku, amit a némber kínál, eléggé rizikós. Ha nem sikerül teljesíteni, akkor úgyis vége van. Ráadásul nemcsak neki, hanem más thargokra is bajt idéz. És elég csak arra gondolnia, hogy Lea is köztük lehet, ahhoz pedig elég élénk a fantáziája, hogy elképzelje, milyen véget szán Sa'Tereth neki és a többieknek.*
- Nem. *néz a Hadúrra és csodák csodájára könnyedén elmosolyodik* Nem fordulhatna elő, hogy megtagadjam egy parancsod, de kénytelen vagyok ezt tenni. Hogy Aoneer meghalt *igyekszik nem sandítani a kettészelt test felé* örülnöm kéne. De az nem lehet, hogy a lepcses számmal esetleg olyat is veszélybe sodorjak, akit szeretek. A saját életemnél is jobban.
*Nyel egyet, még ebben a helyzetben is röhejes és talán kicsit vérforraló is ez a vallomás, tekintettel arra, hogy a Vashegy urának hitveséről van szó. Aztán tisztelettel meghajtja a fejét a Hadúr felé és mivel ezzel részéről le is zárta a búcsúzkodást, visszafordul Yillith felé.*
- Nincs alku. *erős szavak egy halandótól egy félistennek, de ugyan mit veszíthet? Mostanra nagyjából felkészült egy halálnál is rosszabb végre.* A Hadúr azért vállalta feltételeid, hogy az életem megmentse. Ő megy és én maradok.
*Nagyon igyekszik, hogy ne látszódjon rajta, hogy bármennyire is keményen próbál viselkedni, azért rendesen be van rezelve. Talán csak a hangja remeg kissé, amikor kicsit széttárja a karjait.*
- Nos? Vállalható ez az uradnak?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.15 19:34:31
*Ebben a pillanatban nem tudja eldönteni, hogy a hirtelen felgyorsult és meglepő fordulatot vett eseményeknek örülnie kell-e? Persze ki akar meghalni? Viszont az alku, amit a némber kínál, eléggé rizikós. Ha nem sikerül teljesíteni, akkor úgyis vége van. Ráadásul nemcsak neki, hanem más thargokra is bajt idéz. És elég csak arra gondolnia, hogy Lea is köztük lehet, ahhoz pedig elég élénk a fantáziája, hogy elképzelje, milyen véget szán Sa'Tereth neki és a többieknek.*
- Nem. *néz a Hadúrra és csodák csodájára könnyedén elmosolyodik* Nem fordulhatna elő, hogy megtagadjam egy parancsod, de kénytelen vagyok ezt tenni. Hogy Aoneer meghalt *igyekszik nem sandítani a kettészelt test felé* örülnöm kéne. De az nem lehet, hogy a lepcses számmal esetleg olyat is veszélybe sodorjak, akit szeretek. A saját életemnél is jobban.
*Nyel egyet, még ebben a helyzetben is röhejes és talán kicsit vérforraló is ez a vallomás, tekintettel arra, hogy a Vashegy urának hitveséről van szó. Aztán tisztelettel meghajtja a fejét a Hadúr felé és mivel ezzel részéről le is zárta a búcsúzkodást, visszafordul Yillith felé.*
- Nincs alku. *erős szavak egy halandótól egy félistennek, de ugyan mit veszíthet? Mostanra nagyjából felkészült egy halálnál is rosszabb végre.* A Hadúr azért vállalta feltételeid, hogy az életem megmentse. Ő megy és én maradok.
*Nagyon igyekszik, hogy ne látszódjon rajta, hogy bármennyire is keményen próbál viselkedni, azért rendesen be van rezelve. Talán csak a hangja remeg kissé, amikor kicsit széttárja a karjait.*
- Nos? Vállalható ez az uradnak?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.15 19:34:31
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-15 12:38:20
Üzenet elküldve: 2017-09-15 12:38:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Aoneer azért megérdemelne egy elföldelést, de ha nem, hát nem.*
- A hullája a tiétek, de a tárgyait és a gwuffját elviszem azoknak, akiket öröksége illet. *vagyis hát a thargoknak, mert Kagan nem tud róla, hogy Aoneernek lenne akárkije is.*
- Legyen. *mordul, mert ennél jobb alkut úgysem tud kitaposni most Laornak.*
~ Ostoba taplója. ~ *de még ez is jobb, mint hogy két hullával gazdagítsa a kikötői hullahegyet.*
- Három fej. *biccent, mert három vezérürüfejet ígért Eeyr nyájából. Int Laornak, hogy ha lehet, szedje össze magát és Aoneer használhatóbb dolgait, aztán kapjon lóra.*
- Igyekezz, fickó.
*Aoneer azért megérdemelne egy elföldelést, de ha nem, hát nem.*
- A hullája a tiétek, de a tárgyait és a gwuffját elviszem azoknak, akiket öröksége illet. *vagyis hát a thargoknak, mert Kagan nem tud róla, hogy Aoneernek lenne akárkije is.*
- Legyen. *mordul, mert ennél jobb alkut úgysem tud kitaposni most Laornak.*
~ Ostoba taplója. ~ *de még ez is jobb, mint hogy két hullával gazdagítsa a kikötői hullahegyet.*
- Három fej. *biccent, mert három vezérürüfejet ígért Eeyr nyájából. Int Laornak, hogy ha lehet, szedje össze magát és Aoneer használhatóbb dolgait, aztán kapjon lóra.*
- Igyekezz, fickó.
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-15 11:51:10
Üzenet elküldve: 2017-09-15 11:51:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
*Laor elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor is homlokon csapja a realitás... vesztett. Nem próbál meg ellenállni, nem érkezik tőle egy újabb támadási kísérlet, de még csak nem is menekül. Sőt, még jelzi is vezérének, hogy hagyja hátra.*
~Milyen megható.~ *gondolja Yillith, aki mindezt természetesen végignézi.
Kagan szavai felkeltik Yillith figyelmét, mielőtt egy végzetes nyakmetszést ejtene meg Laoron.*
-Hmmm... *hunyorog a félistennő, majd végigméri Laort, mint irbisz a bárányt.* -Szóval egyezkedni akarsz velem, Vashegy ura! *néz most Kaganra, aki már jelentősebb távolságban van.* -Legyen hát! *int kezével ünnepélyesen.* -Elviheted ezt az embert, egyszersmind megtaníthatod rá, hogy hol a helye! A barátotok hullájára viszont igényt tartunk.
*Tehát nem vihetik el Aoneer maradványait elföldelni, bár ezért aligha fog a két túlélő könnyeket hullatni.*
-Életben visszakapod, de nem teljesen épen. A harcosod lesz a biztosíték ígéretedre. Bekerült a szervezetébe egy olyan méreg, amit a legerősebb bájital sem képes meggyógyítani. Egy valaki van Lanawinon, ki képes rá. Én.
*Laor semmi mást nem érez továbbra sem, csak egy kicsike zsibbadást meg egy kis viszketést, mint mikor a szúnyog megcsípi.*
-Három fej, Kagan Thargodar! Se több, se kevesebb! Ha megkapom, harcosod meggyógyul. De ha átversz, akkor nem csak fajankó barátod lesz a sötétségé, hanem a néped másik három tagja is! Adok neked kilenc hatot, hogy teljesítsd a feladatot! Az óra ketyeg... én a helyedben igyekeznék.
*Azzal int, hogy mehetnek. Nem igazán van választása Kagannak, ez nem kívánságműsor. Itt Yillith dirigál, ők csupán engedelmeskednek, semmi több. Vagy még mindig fennáll az a lehetőség, hogy nem fogadja el, de akkor Laor marad... és ki tudja mivé lesz.*
*Laor elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor is homlokon csapja a realitás... vesztett. Nem próbál meg ellenállni, nem érkezik tőle egy újabb támadási kísérlet, de még csak nem is menekül. Sőt, még jelzi is vezérének, hogy hagyja hátra.*
~Milyen megható.~ *gondolja Yillith, aki mindezt természetesen végignézi.
Kagan szavai felkeltik Yillith figyelmét, mielőtt egy végzetes nyakmetszést ejtene meg Laoron.*
-Hmmm... *hunyorog a félistennő, majd végigméri Laort, mint irbisz a bárányt.* -Szóval egyezkedni akarsz velem, Vashegy ura! *néz most Kaganra, aki már jelentősebb távolságban van.* -Legyen hát! *int kezével ünnepélyesen.* -Elviheted ezt az embert, egyszersmind megtaníthatod rá, hogy hol a helye! A barátotok hullájára viszont igényt tartunk.
*Tehát nem vihetik el Aoneer maradványait elföldelni, bár ezért aligha fog a két túlélő könnyeket hullatni.*
-Életben visszakapod, de nem teljesen épen. A harcosod lesz a biztosíték ígéretedre. Bekerült a szervezetébe egy olyan méreg, amit a legerősebb bájital sem képes meggyógyítani. Egy valaki van Lanawinon, ki képes rá. Én.
*Laor semmi mást nem érez továbbra sem, csak egy kicsike zsibbadást meg egy kis viszketést, mint mikor a szúnyog megcsípi.*
-Három fej, Kagan Thargodar! Se több, se kevesebb! Ha megkapom, harcosod meggyógyul. De ha átversz, akkor nem csak fajankó barátod lesz a sötétségé, hanem a néped másik három tagja is! Adok neked kilenc hatot, hogy teljesítsd a feladatot! Az óra ketyeg... én a helyedben igyekeznék.
*Azzal int, hogy mehetnek. Nem igazán van választása Kagannak, ez nem kívánságműsor. Itt Yillith dirigál, ők csupán engedelmeskednek, semmi több. Vagy még mindig fennáll az a lehetőség, hogy nem fogadja el, de akkor Laor marad... és ki tudja mivé lesz.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-14 21:56:18
Üzenet elküldve: 2017-09-14 21:56:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Kagannak nem fáj, hogy Laort Aoneer mentette meg, hiszen a volt városőrt pont ezért hozta, martaléknak. Ami fáj neki, hogy kevés híján feldobta a vasalt bakancsát két gyökér miatt.*
- Fene! *nem fordul vissza, míg vagy húsz méternyire nem ér, de még ezt sem érzi biztos távolságnak, figyelembe véve Yillith képességeit.*
- Az embereim élete az enyém! *kaffant vissza a nőnek, de hangjában nem agresszív kihívás csendül, inkább egyezségre való hajlam.*
- Ezért az ostobáért három fejet hozok nektek Eeyr birkái közül, ha életben és épen kapom vissza! Három fejet, és nem holmi közbárányt, hanem vezérürüt! *igen, biztosan találkozni fognak még, arra mérget vehet a nő. Ilyet egy tharg nem hagy megbosszulatlanul. De mielőtt megy, még tudnia kell a választ. Ha megkapja, elnyújtott füttyel próbálja magával hívni Laor és Aoneer hátasait, aztán kifelé üget-vágtázik a Vérkertből.*
*Kagannak nem fáj, hogy Laort Aoneer mentette meg, hiszen a volt városőrt pont ezért hozta, martaléknak. Ami fáj neki, hogy kevés híján feldobta a vasalt bakancsát két gyökér miatt.*
- Fene! *nem fordul vissza, míg vagy húsz méternyire nem ér, de még ezt sem érzi biztos távolságnak, figyelembe véve Yillith képességeit.*
- Az embereim élete az enyém! *kaffant vissza a nőnek, de hangjában nem agresszív kihívás csendül, inkább egyezségre való hajlam.*
- Ezért az ostobáért három fejet hozok nektek Eeyr birkái közül, ha életben és épen kapom vissza! Három fejet, és nem holmi közbárányt, hanem vezérürüt! *igen, biztosan találkozni fognak még, arra mérget vehet a nő. Ilyet egy tharg nem hagy megbosszulatlanul. De mielőtt megy, még tudnia kell a választ. Ha megkapja, elnyújtott füttyel próbálja magával hívni Laor és Aoneer hátasait, aztán kifelé üget-vágtázik a Vérkertből.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-14 20:11:08
Üzenet elküldve: 2017-09-14 20:11:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Különösebben nem lepi meg, hogy nem sikerül célba találnia. Az már jobban, hogy ebben a lehetetlen helyzetben meghökkentő valószerűséggel ugrik be egy emlékkép egy artheniori vásárról, ahol kis labdákkal próbálkozott hasonló szerencsével és az, ahogy Lea nevetett erőfeszítésein. Talán a hirtelen jött vízió miatt szinte alig veszi észre a karjába vágódó lövedéket és őszinte csodálkozással néz le a sebre. Nem érzi komolynak, ez legyen a legnagyobb baja. Bár az a furcsa zsibogás nem biztos hogy jót jelent, ami onnan indul. Gyakorlatilag a szentségtelen némber újabb kiáltására eszmél fel, de ekkor már nem tud sokat tenni. Immár fegyvertelen, de egyébként sem tudna mit kezdeni Yillith ember feletti gyorsaságával.
Egyéb esetben, amekkora szája van, ki is kérné magának, hogy leostobázzák, de annyi józan esze maradt, hogy most ne fogalmazzon meg valami csípős replikát. Persze a helyzetén már aligha javíthat, de most van valami igaza Sa'Tereth szukájának. Aki most Kagannak egérutat kínál. Ha sikerül elkapnia a Hadúr pillantását, csak egy kicsit megrázza a fejét, hogy az éljen a lehetőséggel és ne akarjon valami hősies mentőakcióba bocsátkozni. Bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy ezt nem is tervezte. Inkább csak Yillith szavai aggasztják. Mit érthet az alatt, hogy neki akkor is mindegy, ha életben marad? Úgy érzi, hogy ennek köze lehet a bal karja zsibbadásához és ez nem tölti el nagy örömmel. Példának okáért semmi kedve nem lenne élőhalottként visszatántorogni a Vashegyre.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.14 20:14:32
*Különösebben nem lepi meg, hogy nem sikerül célba találnia. Az már jobban, hogy ebben a lehetetlen helyzetben meghökkentő valószerűséggel ugrik be egy emlékkép egy artheniori vásárról, ahol kis labdákkal próbálkozott hasonló szerencsével és az, ahogy Lea nevetett erőfeszítésein. Talán a hirtelen jött vízió miatt szinte alig veszi észre a karjába vágódó lövedéket és őszinte csodálkozással néz le a sebre. Nem érzi komolynak, ez legyen a legnagyobb baja. Bár az a furcsa zsibogás nem biztos hogy jót jelent, ami onnan indul. Gyakorlatilag a szentségtelen némber újabb kiáltására eszmél fel, de ekkor már nem tud sokat tenni. Immár fegyvertelen, de egyébként sem tudna mit kezdeni Yillith ember feletti gyorsaságával.
Egyéb esetben, amekkora szája van, ki is kérné magának, hogy leostobázzák, de annyi józan esze maradt, hogy most ne fogalmazzon meg valami csípős replikát. Persze a helyzetén már aligha javíthat, de most van valami igaza Sa'Tereth szukájának. Aki most Kagannak egérutat kínál. Ha sikerül elkapnia a Hadúr pillantását, csak egy kicsit megrázza a fejét, hogy az éljen a lehetőséggel és ne akarjon valami hősies mentőakcióba bocsátkozni. Bár van egy olyan sanda gyanúja, hogy ezt nem is tervezte. Inkább csak Yillith szavai aggasztják. Mit érthet az alatt, hogy neki akkor is mindegy, ha életben marad? Úgy érzi, hogy ennek köze lehet a bal karja zsibbadásához és ez nem tölti el nagy örömmel. Példának okáért semmi kedve nem lenne élőhalottként visszatántorogni a Vashegyre.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.14 20:14:32
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-14 18:27:13
Üzenet elküldve: 2017-09-14 18:27:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
*Gyakorlatilag akárhogy is fáj, de Laor életét Aoneer mentette meg, nem pedig például Kagan Thargodar, aki a vezére. Ez bosszantó lehet Laor számára az előzmények miatt, de a történelmet a győztesek írják, így később ferdíthet rajta. A gond az, hogyha így folytatja, akkor ő is rövid időn belül a másvilágra kerül. Ugyanis az addig hagyján, hogy egy félistent akar ledobni egy nyomorult tőrrel, de jelen esetben az a tőr még csak nem is a dobófegyver változat! Még egy ügyes célba dobó is zsákbamacskát venne jelen esetben, nem még Laor, aki ebben jeleskedik a legkevésbé. Érthetetlen és abszolút megmagyarázhatatlan cselekvés.
A tőr teljesen célt téveszt és elég keszekuszán szeli a levegőt, valahol tíz méterrel arrébb ér földet a célpontokhoz viszonyítva.
A jeges lövedék pedig még azelőtt célba talál, hogy fedezékbe ugrana, vagy meg ne érkezne Kagan segítsége. A tűhegyes lövedék átszúrja Laor bőrvértjét, felsérti a bőrét és belefúródik a húsába éppen a bal felkarjánál. Viszont van valami furcsa ebben, ugyanis Laornak, mint edzett harcosnak ez meg sem kottyan, olyan, mint egy bolhacsípés. Azért furcsa, mert a számszeríjból kilőtt lövedék ennél sokkalta nagyobbat üt és roncsol. A jeges lövedék apró szilánkokra törik, mielőtt netán Laor kihúzná. Ám ami eztán következik, az mégis baljós, ugyanis enyhe zsibbadást kezd érezni a "sebénél".
Kagan viszont nem csak gyors és ügyes, hanem jól is céloz, így az elhajított fapajzs telibe találja a jeges számszeríjat és szétrobbantja azt.*
-Elég ebből! *csattan fel Yillith.* -Most én jövök. *indul meg előre, egyenesen Laor irányába.* -Ideje pontot tenni a végére!
*Egy kígyó vésettel ellátott tőr villan Yillith kezébe, majd a megindulást felváltja a roham. Sokkal gyorsabban közeledik, mint azt halandó szem követni tudná. Kagan és Laor csak egy csíkot láthatnak, majd Laor bal oldalán bukkan fel Yillith, alig öt méterrel cövekel le.*
-A vezéred értelmes ember... te ostoba vagy!
*Igen, Kagan már körökkel ezelőtt felmérte az erőviszonyokat, miket a társai nem tudtak. Ez itt a Vérkert, Sa'Tereth két félistenének otthona, hazai pályája.*
-Ezért pusztulnod kell. *mondja vészjóslóan.* -Bár ha életben maradsz, neked már akkor is mindegy...
*Vajon mire gondolhat Yillith?*
-Téged elengedünk, Kagan Thargodar! *szól a vezér után, aki nyugodtan távozhat a Vérkertből, senki sem fogja feltartani.* -De találkozunk még!
*Ez lehet az utolsó alkalom, hogy Kagan végleg döntsön. Menti e az irháját a szinte biztos halál markából, ezzel magára hagyva Laort, vagy visszafordul és megpróbál segíteni rajta.*
*Gyakorlatilag akárhogy is fáj, de Laor életét Aoneer mentette meg, nem pedig például Kagan Thargodar, aki a vezére. Ez bosszantó lehet Laor számára az előzmények miatt, de a történelmet a győztesek írják, így később ferdíthet rajta. A gond az, hogyha így folytatja, akkor ő is rövid időn belül a másvilágra kerül. Ugyanis az addig hagyján, hogy egy félistent akar ledobni egy nyomorult tőrrel, de jelen esetben az a tőr még csak nem is a dobófegyver változat! Még egy ügyes célba dobó is zsákbamacskát venne jelen esetben, nem még Laor, aki ebben jeleskedik a legkevésbé. Érthetetlen és abszolút megmagyarázhatatlan cselekvés.
A tőr teljesen célt téveszt és elég keszekuszán szeli a levegőt, valahol tíz méterrel arrébb ér földet a célpontokhoz viszonyítva.
A jeges lövedék pedig még azelőtt célba talál, hogy fedezékbe ugrana, vagy meg ne érkezne Kagan segítsége. A tűhegyes lövedék átszúrja Laor bőrvértjét, felsérti a bőrét és belefúródik a húsába éppen a bal felkarjánál. Viszont van valami furcsa ebben, ugyanis Laornak, mint edzett harcosnak ez meg sem kottyan, olyan, mint egy bolhacsípés. Azért furcsa, mert a számszeríjból kilőtt lövedék ennél sokkalta nagyobbat üt és roncsol. A jeges lövedék apró szilánkokra törik, mielőtt netán Laor kihúzná. Ám ami eztán következik, az mégis baljós, ugyanis enyhe zsibbadást kezd érezni a "sebénél".
Kagan viszont nem csak gyors és ügyes, hanem jól is céloz, így az elhajított fapajzs telibe találja a jeges számszeríjat és szétrobbantja azt.*
-Elég ebből! *csattan fel Yillith.* -Most én jövök. *indul meg előre, egyenesen Laor irányába.* -Ideje pontot tenni a végére!
*Egy kígyó vésettel ellátott tőr villan Yillith kezébe, majd a megindulást felváltja a roham. Sokkal gyorsabban közeledik, mint azt halandó szem követni tudná. Kagan és Laor csak egy csíkot láthatnak, majd Laor bal oldalán bukkan fel Yillith, alig öt méterrel cövekel le.*
-A vezéred értelmes ember... te ostoba vagy!
*Igen, Kagan már körökkel ezelőtt felmérte az erőviszonyokat, miket a társai nem tudtak. Ez itt a Vérkert, Sa'Tereth két félistenének otthona, hazai pályája.*
-Ezért pusztulnod kell. *mondja vészjóslóan.* -Bár ha életben maradsz, neked már akkor is mindegy...
*Vajon mire gondolhat Yillith?*
-Téged elengedünk, Kagan Thargodar! *szól a vezér után, aki nyugodtan távozhat a Vérkertből, senki sem fogja feltartani.* -De találkozunk még!
*Ez lehet az utolsó alkalom, hogy Kagan végleg döntsön. Menti e az irháját a szinte biztos halál markából, ezzel magára hagyva Laort, vagy visszafordul és megpróbál segíteni rajta.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-12 23:26:03
Üzenet elküldve: 2017-09-12 23:26:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az események rendkívül kellemetlen fordulatot kezdenek venni, és még nincs is este. Lova ugyan gyorsan gyógyul és talpra áll, Kagan pedig azonnal a távozás mezejére kíván vele lépni, de az események még az ő sokat próbált hidegvérét is próbára teszik.*
- Aztabüdöskurvaélet... *látott már sok mindent. Küzdött kifejlett medgollyal, aki teljes csatavértes thargok szórt széjjel, mint a pelyvát. Harcolt lidércekkel, kiknek érintése éveket orozott el a kiszemelttől. Látta harcolni a Fekete Lovagot, kit a tharg lovagok legjobbjainak együttes ereje is alig tudott meghátrálásra kényszeríteni. De ilyen hirtelen végzetességgel nem találkozott soha. Pedig mikor látta Aoneert támadni, látta az esélyt, hogy legalább ettől a döhertől megszabaduljanak. Ez végül meg is történik, de...*
~ Végül is, erre volt csak jó. ~ *a parancsmegtagadó, buta, idegesítő talpas elment. Halálával két sokkal értékesebb ember tovább élhet, így Kagan részéről ez a csere tökéletesen megfelelő és arányos.*
~ Mondhatnám, hozta az elvártat. ~ *de legalább nem menekült el, mint általában a városi nyikhajok.*
- Pucolás! *hördül, és bár legszívesebben legázolná Yillithet, majd felrúgná és lova után kötözné, de már egy ideje rádöbbent: ehhez ők így igen kevesek.*
~ Tíz vértes meg felderítő tharg, meg legalább ugyanennyi csatamágus és pap. Igen. ~ *nem három baka, legyenek akármilyen kemények és hadviseltek.*
- Nem! *ahogy feltűnik Yillith és megindul a mágikus művelet, van még esélye lépni. Aoneer nincs messze tőle, így annak fegyvere sem, így talán van némi esélye a sikerre. Ahogy a fegyver felemelkedik, Kagan kerek fapajzsát hajítja, hogy lapos ívben csapódva vagy szétverje, eltérítse a fegyvert, vagy a lövedék útjába kerüljön.*
- Lóra és el innen! *ezt már nyeregbe vetődve üvölti, mert nem kívánja megvárni lépéseinek sem eredményét, sem következményét. Ha tud, menekül, kifelé a Vérkertből.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az események rendkívül kellemetlen fordulatot kezdenek venni, és még nincs is este. Lova ugyan gyorsan gyógyul és talpra áll, Kagan pedig azonnal a távozás mezejére kíván vele lépni, de az események még az ő sokat próbált hidegvérét is próbára teszik.*
- Aztabüdöskurvaélet... *látott már sok mindent. Küzdött kifejlett medgollyal, aki teljes csatavértes thargok szórt széjjel, mint a pelyvát. Harcolt lidércekkel, kiknek érintése éveket orozott el a kiszemelttől. Látta harcolni a Fekete Lovagot, kit a tharg lovagok legjobbjainak együttes ereje is alig tudott meghátrálásra kényszeríteni. De ilyen hirtelen végzetességgel nem találkozott soha. Pedig mikor látta Aoneert támadni, látta az esélyt, hogy legalább ettől a döhertől megszabaduljanak. Ez végül meg is történik, de...*
~ Végül is, erre volt csak jó. ~ *a parancsmegtagadó, buta, idegesítő talpas elment. Halálával két sokkal értékesebb ember tovább élhet, így Kagan részéről ez a csere tökéletesen megfelelő és arányos.*
~ Mondhatnám, hozta az elvártat. ~ *de legalább nem menekült el, mint általában a városi nyikhajok.*
- Pucolás! *hördül, és bár legszívesebben legázolná Yillithet, majd felrúgná és lova után kötözné, de már egy ideje rádöbbent: ehhez ők így igen kevesek.*
~ Tíz vértes meg felderítő tharg, meg legalább ugyanennyi csatamágus és pap. Igen. ~ *nem három baka, legyenek akármilyen kemények és hadviseltek.*
- Nem! *ahogy feltűnik Yillith és megindul a mágikus művelet, van még esélye lépni. Aoneer nincs messze tőle, így annak fegyvere sem, így talán van némi esélye a sikerre. Ahogy a fegyver felemelkedik, Kagan kerek fapajzsát hajítja, hogy lapos ívben csapódva vagy szétverje, eltérítse a fegyvert, vagy a lövedék útjába kerüljön.*
- Lóra és el innen! *ezt már nyeregbe vetődve üvölti, mert nem kívánja megvárni lépéseinek sem eredményét, sem következményét. Ha tud, menekül, kifelé a Vérkertből.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-11 19:27:21
Üzenet elküldve: 2017-09-11 19:27:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Azt mondják, vannak pillanatok amikor az ember megérzi, hogy meg fog halni. Amikor pedig az a behemót emeli a csatabárdjáét, akkor Laor pontosan ezt érzi. Hogy ez egyelőre mégsem következik be, azt annak köszönheti, akinek egyébként nagyon nem szeretné. Hiába nem kedveli Aoneert, azt el kell ismernie, hogy fegyverforgatónak nem utolsó. Most például az utolsó pillanatban visz be egy csapást, aminek következtében a némber háziállatának figyelme elterelődik róla. Ami viszont ezután következik, az minden szempontból iszonyatos. Mert olyat még nem látott, hogy valakit - aki ráadásul súlyos vasakat visel - a szó szoros értelmében kettéhasítsanak. Épp csak egy pillanatnyi megrökönyödésre van ideje, mert bár Dowar elhanyatlik a szerencsétlenül járt lovag utolsó vágása nyomán, de Sa'Tereth szukája és magát lassan felfedő társa még komoly fenyegetést jelent.
Megrándul az arca Yillith kiáltására és ennek csak részben a fellobbanó düh az oka. A másik, hogy a szavaknak van valóságtartalma. De ezen sincs idő meditálni és éppen van egy villanásnyi ideje, hogy a következő lépést átgondolja. Úgy dönt, hogy amíg lassan emelkedik a számszeríj el a földtől, a baljában tartott tőrt a veszélyesebbnek ítélt ellenség, a homályból Yillith mellett lassan kibontakozó másik felé vágja. Kétségtelen, hogy nem jeleskedik az ilyesmiben, de ha van egy kis szerencséje, akkor a váratlan támadás kizökkenti a másikat. Ha pedig nagy szerencséje van, akkor a tőr pengével előre ér célt. Ha pedig Drenule kegye nem hagyta el végleg, akkor a földre zuhant melák teste nyújthat neki fedezéket, feltéve, hogy marad ideje kihasználni a kínálkozó lehetőséget és a számszeríj nem előzi meg.*
*Azt mondják, vannak pillanatok amikor az ember megérzi, hogy meg fog halni. Amikor pedig az a behemót emeli a csatabárdjáét, akkor Laor pontosan ezt érzi. Hogy ez egyelőre mégsem következik be, azt annak köszönheti, akinek egyébként nagyon nem szeretné. Hiába nem kedveli Aoneert, azt el kell ismernie, hogy fegyverforgatónak nem utolsó. Most például az utolsó pillanatban visz be egy csapást, aminek következtében a némber háziállatának figyelme elterelődik róla. Ami viszont ezután következik, az minden szempontból iszonyatos. Mert olyat még nem látott, hogy valakit - aki ráadásul súlyos vasakat visel - a szó szoros értelmében kettéhasítsanak. Épp csak egy pillanatnyi megrökönyödésre van ideje, mert bár Dowar elhanyatlik a szerencsétlenül járt lovag utolsó vágása nyomán, de Sa'Tereth szukája és magát lassan felfedő társa még komoly fenyegetést jelent.
Megrándul az arca Yillith kiáltására és ennek csak részben a fellobbanó düh az oka. A másik, hogy a szavaknak van valóságtartalma. De ezen sincs idő meditálni és éppen van egy villanásnyi ideje, hogy a következő lépést átgondolja. Úgy dönt, hogy amíg lassan emelkedik a számszeríj el a földtől, a baljában tartott tőrt a veszélyesebbnek ítélt ellenség, a homályból Yillith mellett lassan kibontakozó másik felé vágja. Kétségtelen, hogy nem jeleskedik az ilyesmiben, de ha van egy kis szerencséje, akkor a váratlan támadás kizökkenti a másikat. Ha pedig nagy szerencséje van, akkor a tőr pengével előre ér célt. Ha pedig Drenule kegye nem hagyta el végleg, akkor a földre zuhant melák teste nyújthat neki fedezéket, feltéve, hogy marad ideje kihasználni a kínálkozó lehetőséget és a számszeríj nem előzi meg.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-06 16:59:49
Üzenet elküldve: 2017-09-06 16:59:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Az én utam//
*Egy hely van még, amit, úgy érzi, kötelessége felderíteni a felettesei, elsősorban a vérmes vörös számára. A Tündérkertről még Artheniorban hátborzongató pletykákat hallott, de mindig csak valakinek az ismerőse hallotta valakitől, úgyhogy itt az ideje, hogy ellenőrizze. Tehát arrafelé kanyarodik a lóval. Mikor orrát először megcsapja a rothadás bűze, azonnal megtorpan. A lovat levezeti az útról és keres egy kellően sűrű bozótost, ahol el tudja rejteni és ki tudja kötni egy fához. Érzi, hogy akármi is lett a tündérek varázskertjéből, neki jobb lesz, ha rejtve, óvatosan közelít. Nem is az úton halad tovább, hanem igyekszik a susnyásban haladni, lassan, lépésben, minél kisebb zajt csapva. Előtte egy nagy szikla magasodik, de mintha valami játékos kedvű, még az óriásoknál is nagyobb és erősebb lény ki akarta volna facsarni belőle az összes vizet, úgy van összegyűrődve a hatalmas kőtömb. Sydnek kicsit összeszorul a szíve a látványtól. Inkább a közelébe sem megy, nagy ívben kikerüli. Egy nagyobb, bozótos folt túloldalán nyíltabb térséget lát, úgyhogy guggolva óvakodik közelebb. Szíve szerint kúszna, de a talaj itt már iszamos, vizes, mint egy mocsárban, de közben olyan émelyítő rothadás bűz árad belőle, hogy szinte elhányja magát. Néhol ráadásul a tócsák olyan színűek, mintha nem is víz, de vér állna bennük. Syd egyre kevésbé érzi, hogy tudni szeretné, mi folyik itt, de megembereli magát és elhatározza, hogy a bozótos széléig még elmegy, hogy kilessen. Tervét csak a hirtelen elsuttogott parancs ingatja meg.*
-Állj, vagy meghalsz!
*A parancs oldalról érkezik, de oda pillantva először semmit nem lát. Lassan kicsit megemeli a kezét, hogy látszódjék, nem fog fegyvert. Aztán vár, hogy mi lesz. A hang forrását továbbra sem találja.*
-Ki vagy és mit csinálsz itt? *Syd egyelőre örül, hogy még mindig él.*
-Zsoldos vagyok és a kíváncsiság hozott. Artheniorból jövök, ott azt beszélték, hogy ide bevette magát a gonosz. Gondoltam, megnézem magamnak.
*Apró motozás hallatszik és az egyik bokor kicsit megemelkedik. Kiderül, hogy két férfi jól épített fedezékét látja. Két felajzott számszeríjba töltött nyíl mered felé.*
-Honnan tudjuk, hogy nem magad is a gonoszt szolgálod és minket keresel?
-Nos, ha a gonoszt szolgálom és titeket keresnélek, akkor rátok gyújtanám a bozótost és megvárnám, míg előjöttök. Minek bújócskáznék, nem igaz?
*A két idegen összepillant, aztán lejjebb eresztik a fegyvereket. De nem sokkal.*
-Ki az istened, kit szolgálsz?
*Syd végig méri a két felderítőt, mielőtt válaszol. Páncéljuk, bár szürkés-feketére van mázolva, látszik, hogy jó minőségű kombinált vért. Mellettük a földön, a kezük ügyében széles pengéjű, jól kovácsolt kardok fekszenek, szintén feketére festve.*
~És a gonosz kikémlelni jöttek...~
-Nem szolgálok senkit, de szívemnek a Fény istene a legkedvesebb. *Igyekszik diplomatikus maradni és visszafogottan fogalmazni, hogy ha tévesen ítélt volna, akkor se akarják rögtön keresztül lőni. De úgy tűnik, jól válaszolt, mert a számszeríjak végre a föld felé céloznak a mellkasa helyett.*
-Jól van. De semmi hirtelen mozdulat, semmi hang, mert azonnal meghalsz.
*Azzal visszatelepednek a bokor alá. Syd melléjük ül és nem fogja vissza a kíváncsiságát.*
-És ti mit csináltok itt? Gondolom, a Fény Rendje küldött titeket.
-Jól gondolod. A gonosz szentségtelen tanyáját kémleljük uraink megbízásából.
-Értem. És mit láttok?
-Semmi jót. Egyre nagyobb a mozgás. Úgy tűnik, a gonosz híveket gyűjt.
-Még több ellenség, még több acéllal tisztítandó lélek *szól közbe a másik. Társa bólogat.*
-Valóban, amint lehet, fel kell lépnünk az ellenség ellen. *Végig méri Sydet.* Bátor vagy, hogy egyedül jöttél ide. A Fény igaz harcosa lehetnél. Csatlakozz és megadatik a lehetőség, hogy a Fény nevében irtsd a közös ellenséget, a sötétség mocskos szolgáit!
-Átgondolom a dolgot, de köszönöm a lehetőséget *így Syd és még komolyan is gondolja.* De most, ha nem bánjátok, megyek.
-Jól is teszed. Nekünk is fogynak készleteink, hamarosan visszatérünk urainkhoz, hogy beszámoljunk arról, amit láttunk.
*Sydnek eszébe jut a Patkányok blokádja a Halászok utcája körül.*
-Arról tudtok, hogy lezárták az erődötökhöz vezető utcákat?
*A két férfi nem látszik meglepődni a híren.*
-Persze. De bolondok azok a szerencsétlenek.
-Bizony, esélyük sincs, hogy kizárjanak minket. A Fény segít minket, meg titkos utakat is ismerünk.
-Akkor hát a Fény vigyázzon rátok! *Syd helyénvalónak érzi, hogy úgy köszönjön el, hogy az egybecsengjen a két felderítő hitével. Úgy tűnik, értékelik a gesztust.*
-Rád is, bátor zsoldos!
*A félvér, amilyen halkan és óvatosan csak tud, távozik a helyről, de még a környékről is.*
*Egy hely van még, amit, úgy érzi, kötelessége felderíteni a felettesei, elsősorban a vérmes vörös számára. A Tündérkertről még Artheniorban hátborzongató pletykákat hallott, de mindig csak valakinek az ismerőse hallotta valakitől, úgyhogy itt az ideje, hogy ellenőrizze. Tehát arrafelé kanyarodik a lóval. Mikor orrát először megcsapja a rothadás bűze, azonnal megtorpan. A lovat levezeti az útról és keres egy kellően sűrű bozótost, ahol el tudja rejteni és ki tudja kötni egy fához. Érzi, hogy akármi is lett a tündérek varázskertjéből, neki jobb lesz, ha rejtve, óvatosan közelít. Nem is az úton halad tovább, hanem igyekszik a susnyásban haladni, lassan, lépésben, minél kisebb zajt csapva. Előtte egy nagy szikla magasodik, de mintha valami játékos kedvű, még az óriásoknál is nagyobb és erősebb lény ki akarta volna facsarni belőle az összes vizet, úgy van összegyűrődve a hatalmas kőtömb. Sydnek kicsit összeszorul a szíve a látványtól. Inkább a közelébe sem megy, nagy ívben kikerüli. Egy nagyobb, bozótos folt túloldalán nyíltabb térséget lát, úgyhogy guggolva óvakodik közelebb. Szíve szerint kúszna, de a talaj itt már iszamos, vizes, mint egy mocsárban, de közben olyan émelyítő rothadás bűz árad belőle, hogy szinte elhányja magát. Néhol ráadásul a tócsák olyan színűek, mintha nem is víz, de vér állna bennük. Syd egyre kevésbé érzi, hogy tudni szeretné, mi folyik itt, de megembereli magát és elhatározza, hogy a bozótos széléig még elmegy, hogy kilessen. Tervét csak a hirtelen elsuttogott parancs ingatja meg.*
-Állj, vagy meghalsz!
*A parancs oldalról érkezik, de oda pillantva először semmit nem lát. Lassan kicsit megemeli a kezét, hogy látszódjék, nem fog fegyvert. Aztán vár, hogy mi lesz. A hang forrását továbbra sem találja.*
-Ki vagy és mit csinálsz itt? *Syd egyelőre örül, hogy még mindig él.*
-Zsoldos vagyok és a kíváncsiság hozott. Artheniorból jövök, ott azt beszélték, hogy ide bevette magát a gonosz. Gondoltam, megnézem magamnak.
*Apró motozás hallatszik és az egyik bokor kicsit megemelkedik. Kiderül, hogy két férfi jól épített fedezékét látja. Két felajzott számszeríjba töltött nyíl mered felé.*
-Honnan tudjuk, hogy nem magad is a gonoszt szolgálod és minket keresel?
-Nos, ha a gonoszt szolgálom és titeket keresnélek, akkor rátok gyújtanám a bozótost és megvárnám, míg előjöttök. Minek bújócskáznék, nem igaz?
*A két idegen összepillant, aztán lejjebb eresztik a fegyvereket. De nem sokkal.*
-Ki az istened, kit szolgálsz?
*Syd végig méri a két felderítőt, mielőtt válaszol. Páncéljuk, bár szürkés-feketére van mázolva, látszik, hogy jó minőségű kombinált vért. Mellettük a földön, a kezük ügyében széles pengéjű, jól kovácsolt kardok fekszenek, szintén feketére festve.*
~És a gonosz kikémlelni jöttek...~
-Nem szolgálok senkit, de szívemnek a Fény istene a legkedvesebb. *Igyekszik diplomatikus maradni és visszafogottan fogalmazni, hogy ha tévesen ítélt volna, akkor se akarják rögtön keresztül lőni. De úgy tűnik, jól válaszolt, mert a számszeríjak végre a föld felé céloznak a mellkasa helyett.*
-Jól van. De semmi hirtelen mozdulat, semmi hang, mert azonnal meghalsz.
*Azzal visszatelepednek a bokor alá. Syd melléjük ül és nem fogja vissza a kíváncsiságát.*
-És ti mit csináltok itt? Gondolom, a Fény Rendje küldött titeket.
-Jól gondolod. A gonosz szentségtelen tanyáját kémleljük uraink megbízásából.
-Értem. És mit láttok?
-Semmi jót. Egyre nagyobb a mozgás. Úgy tűnik, a gonosz híveket gyűjt.
-Még több ellenség, még több acéllal tisztítandó lélek *szól közbe a másik. Társa bólogat.*
-Valóban, amint lehet, fel kell lépnünk az ellenség ellen. *Végig méri Sydet.* Bátor vagy, hogy egyedül jöttél ide. A Fény igaz harcosa lehetnél. Csatlakozz és megadatik a lehetőség, hogy a Fény nevében irtsd a közös ellenséget, a sötétség mocskos szolgáit!
-Átgondolom a dolgot, de köszönöm a lehetőséget *így Syd és még komolyan is gondolja.* De most, ha nem bánjátok, megyek.
-Jól is teszed. Nekünk is fogynak készleteink, hamarosan visszatérünk urainkhoz, hogy beszámoljunk arról, amit láttunk.
*Sydnek eszébe jut a Patkányok blokádja a Halászok utcája körül.*
-Arról tudtok, hogy lezárták az erődötökhöz vezető utcákat?
*A két férfi nem látszik meglepődni a híren.*
-Persze. De bolondok azok a szerencsétlenek.
-Bizony, esélyük sincs, hogy kizárjanak minket. A Fény segít minket, meg titkos utakat is ismerünk.
-Akkor hát a Fény vigyázzon rátok! *Syd helyénvalónak érzi, hogy úgy köszönjön el, hogy az egybecsengjen a két felderítő hitével. Úgy tűnik, értékelik a gesztust.*
-Rád is, bátor zsoldos!
*A félvér, amilyen halkan és óvatosan csak tud, távozik a helyről, de még a környékről is.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-06 11:17:13
Üzenet elküldve: 2017-09-06 11:17:13
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor még nyugalom honolt a vidéken...//
*Most hogy mindent tud, leginkább azt hogy kit kell keresnie, akár el is indulhat. Felpakolja a nagyobbacska póni kinézetű lóra a pajzsot meg a kalapácsot, és a brigantint, a nomád gúnyáját magára húzza, meg a medve szőr köpenyét is, de a törpe buzogányt az övébe süllyeszti, dobó fegyver gyanánt. A feje nehéz, ennél fogva feltehetően jól repül egy bizonyos irányba. Ő ebben bízik.*
-Na, akko' megyök. Kösz még egysze' a mentést. Rendet rakok a kikötőbe'.*Már indul is, de aztán vissza fordul, mert egy valamit elfelejtettek.*
-Igazábó' említetted hogy leadhatok " rendelés'" fegyverre meg vértre. Igazábó' nekem ilyesmi nem kell. De gyerek koromban meséték, hogy vannak minden fél' megbűvölt kövek, meg akármik, amiktő olyan gyors lesz valaki mint egy elf. Na, maradjunk annyiban, hogy én egy ilyen varázsos cumót szeretnék.*Biccent, s már trappol is kifelé a Vérkertből. Maga után vezetve a nagyobbacska póni méretű lovát.*
*Most hogy mindent tud, leginkább azt hogy kit kell keresnie, akár el is indulhat. Felpakolja a nagyobbacska póni kinézetű lóra a pajzsot meg a kalapácsot, és a brigantint, a nomád gúnyáját magára húzza, meg a medve szőr köpenyét is, de a törpe buzogányt az övébe süllyeszti, dobó fegyver gyanánt. A feje nehéz, ennél fogva feltehetően jól repül egy bizonyos irányba. Ő ebben bízik.*
-Na, akko' megyök. Kösz még egysze' a mentést. Rendet rakok a kikötőbe'.*Már indul is, de aztán vissza fordul, mert egy valamit elfelejtettek.*
-Igazábó' említetted hogy leadhatok " rendelés'" fegyverre meg vértre. Igazábó' nekem ilyesmi nem kell. De gyerek koromban meséték, hogy vannak minden fél' megbűvölt kövek, meg akármik, amiktő olyan gyors lesz valaki mint egy elf. Na, maradjunk annyiban, hogy én egy ilyen varázsos cumót szeretnék.*Biccent, s már trappol is kifelé a Vérkertből. Maga után vezetve a nagyobbacska póni méretű lovát.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-05 23:32:12
Üzenet elküldve: 2017-09-05 23:32:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor még nyugalom honolt a vidéken...//
*A félisten eltöpreng, mert hát mégis hogyan írja le egy halandó külsejét? Mind egyformák, csak egyik nagyobb, a másik meg kisebb. Szerencsére Bölény rögtön remek kérdéseket is feltesz, amikre válaszolhat.*
- Elf, mindenképpen elf *húzza el a száját, majd becsukja a szemét, és igyekszik koncentrálni* Kisebb nálad. Vékony. Mármint úgy az egész alakja. Olyan sötét haja, de bizonyos megvilágításban kicsit zöldes... És ilyen bőrvértezetet visel. Hasonlót ahhoz, ami neked is van. Magas is, ezt ne hagyjuk ki, szóval olyan tipikus elf, van íja is, meg hegyes fülei, meg minden. Szerintem ennyiből már megtalálod. Sok szerencsét, Bölény!
*A félisten eltöpreng, mert hát mégis hogyan írja le egy halandó külsejét? Mind egyformák, csak egyik nagyobb, a másik meg kisebb. Szerencsére Bölény rögtön remek kérdéseket is feltesz, amikre válaszolhat.*
- Elf, mindenképpen elf *húzza el a száját, majd becsukja a szemét, és igyekszik koncentrálni* Kisebb nálad. Vékony. Mármint úgy az egész alakja. Olyan sötét haja, de bizonyos megvilágításban kicsit zöldes... És ilyen bőrvértezetet visel. Hasonlót ahhoz, ami neked is van. Magas is, ezt ne hagyjuk ki, szóval olyan tipikus elf, van íja is, meg hegyes fülei, meg minden. Szerintem ennyiből már megtalálod. Sok szerencsét, Bölény!
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-05 17:13:33
Üzenet elküldve: 2017-09-05 17:13:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dowar már nem figyel hátra, hogy vajon mit csinál a földre huppanó Kagan. Ez egyébként egy elég súlyos hiba, de a Hadúr most nem bünteti meg ezt, hanem a lovába szeretne életet lehelni, ami sikerül is neki. A ló még hálásan a fejével meg is löki Kagant, aki így elráncigálhatja, senki és semmi nem akadályozza meg ebben.
Még Dowar is összezavarható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ahelyett, hogy Aoneerre koncentrálna, figyelme a földön fekvő Laorra vándorol. Dowar mintha meghallotta volna, hogy Kagan rászól Laorra, hogy mit csináljon. Mintha értette is volna, ugyanis nagyot fújtat és morog, mikor a Tharg harcos megissza a zöldes italt. Szemeiben még vadabban izzó harag gyúl, és emeli is feje fölé a csatabárdot, hogy kettéhasítsa a földön fekvő Laort, hogy az többé ne gyógyíthassa magát itallal, amikor is megtorpan. Aoneer félköríves csapása ekkor csapódik bele testébe. Mivel kezei a feje fölött vannak, így nem vágja le a lovag a dög egyetlen karját sem, de viszont a testébe mélyen beleszánt az alabárd. A háttérből egy éles sikkantás hallható, amikor is a dög testéből kicsapódik a feketés-zöldes-lilás füstszerű valami, ami egyébként semmire sincs hatással, szóval nem éget, nem mar, nem vakít, és nem lesz homályos tőle semmi. Ekkor viszont bekövetkezik az, amit valószínűleg sejtett is Aoneer. Dowar egy villámgyors mozdulattal fordítja el testét, majd a hatalmas csatabárddal a magasból csap le, mint mikor a hóhér elválasztja a fejet a testtől. A megtermett lovagot nem gombócból gyúrták, de ezt képtelen túlélni. Annál is inkább, mert a háttérben történő sikkantás pillanatában úgy érezte, hogy mázsás súlyok nehezednek mindkét karjára és lábára, amik olyan erővel húzzák a földre, hogy képtelenné váljon mozdulni. Aoneer élete utolsó pillanataiban azt láthatja, amint a súlyos csatabárd közelít a fejéhez... majd a fegyver, hála Dowar pusztító erejének és haragjának becsapódik a nyakára, majd lefelé halad, mígnem kettészeli. Hiába a lovagi vért, hiába minden... a halál biztos. Mint kés a vajon, úgy hasítja félbe a csatabárd Aoneert, akinek egyik véres, cafatos fele jobbra, a másik balra dől. A látvány roppantul durva és brutális még az olyanoknak is, mint Kagan vagy Laor. Aoneer nem hal hiába, ugyanis Dowar az ütése következtében térdre rogy, a csatabárd kiesik a kezéből, majd pofával elterül a földön. Utolsó csepp erejét is belevitte abba, hogy Aoneert magával vigye, de a sorsa elől nem menekülhetett, mert Aoneer épp ott találta el, ahol a legsebezhetőbb volt.
Ily módon Laornak már nem nyílik lehetősége kihasználni vérszomját, hacsak nem kezdi el vagdosni a földön fekvő Dowart.
Yillith megjelenik, majd mögötte a homályban feltűnik egy alak, azaz a társa. Vöröses szín kezd kibontakozni a homályból, illetve két nagy szarv, a többi részét homály fedi, kivéve egy... kesztyűt! Alig két méterre állhat Yillith mögött.*
-Te! *mutat előre fenyegetően Yillith, méghozzá Laorra.* -Miattad! *üvölti eztán, majd a kesztyű felemelkedik mögötte, azaz a társa jön.
Aoneer számszeríja, ami a földön hever lassacskán felemelkedik. Miközben a levegőben lebeg, lassan Laor felé fordul. Egyébként a számszeríj tiszta jég. Majd egy pillanattal később egy jégcsapnak tűnő nyílvessző manifesztálódik a számszeríjba, ami elsül. A célpont nem más, mint Laor. Csupán másodpercei vannak, mielőtt betalál a lövedék.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dowar már nem figyel hátra, hogy vajon mit csinál a földre huppanó Kagan. Ez egyébként egy elég súlyos hiba, de a Hadúr most nem bünteti meg ezt, hanem a lovába szeretne életet lehelni, ami sikerül is neki. A ló még hálásan a fejével meg is löki Kagant, aki így elráncigálhatja, senki és semmi nem akadályozza meg ebben.
Még Dowar is összezavarható. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ahelyett, hogy Aoneerre koncentrálna, figyelme a földön fekvő Laorra vándorol. Dowar mintha meghallotta volna, hogy Kagan rászól Laorra, hogy mit csináljon. Mintha értette is volna, ugyanis nagyot fújtat és morog, mikor a Tharg harcos megissza a zöldes italt. Szemeiben még vadabban izzó harag gyúl, és emeli is feje fölé a csatabárdot, hogy kettéhasítsa a földön fekvő Laort, hogy az többé ne gyógyíthassa magát itallal, amikor is megtorpan. Aoneer félköríves csapása ekkor csapódik bele testébe. Mivel kezei a feje fölött vannak, így nem vágja le a lovag a dög egyetlen karját sem, de viszont a testébe mélyen beleszánt az alabárd. A háttérből egy éles sikkantás hallható, amikor is a dög testéből kicsapódik a feketés-zöldes-lilás füstszerű valami, ami egyébként semmire sincs hatással, szóval nem éget, nem mar, nem vakít, és nem lesz homályos tőle semmi. Ekkor viszont bekövetkezik az, amit valószínűleg sejtett is Aoneer. Dowar egy villámgyors mozdulattal fordítja el testét, majd a hatalmas csatabárddal a magasból csap le, mint mikor a hóhér elválasztja a fejet a testtől. A megtermett lovagot nem gombócból gyúrták, de ezt képtelen túlélni. Annál is inkább, mert a háttérben történő sikkantás pillanatában úgy érezte, hogy mázsás súlyok nehezednek mindkét karjára és lábára, amik olyan erővel húzzák a földre, hogy képtelenné váljon mozdulni. Aoneer élete utolsó pillanataiban azt láthatja, amint a súlyos csatabárd közelít a fejéhez... majd a fegyver, hála Dowar pusztító erejének és haragjának becsapódik a nyakára, majd lefelé halad, mígnem kettészeli. Hiába a lovagi vért, hiába minden... a halál biztos. Mint kés a vajon, úgy hasítja félbe a csatabárd Aoneert, akinek egyik véres, cafatos fele jobbra, a másik balra dől. A látvány roppantul durva és brutális még az olyanoknak is, mint Kagan vagy Laor. Aoneer nem hal hiába, ugyanis Dowar az ütése következtében térdre rogy, a csatabárd kiesik a kezéből, majd pofával elterül a földön. Utolsó csepp erejét is belevitte abba, hogy Aoneert magával vigye, de a sorsa elől nem menekülhetett, mert Aoneer épp ott találta el, ahol a legsebezhetőbb volt.
Ily módon Laornak már nem nyílik lehetősége kihasználni vérszomját, hacsak nem kezdi el vagdosni a földön fekvő Dowart.
Yillith megjelenik, majd mögötte a homályban feltűnik egy alak, azaz a társa. Vöröses szín kezd kibontakozni a homályból, illetve két nagy szarv, a többi részét homály fedi, kivéve egy... kesztyűt! Alig két méterre állhat Yillith mögött.*
-Te! *mutat előre fenyegetően Yillith, méghozzá Laorra.* -Miattad! *üvölti eztán, majd a kesztyű felemelkedik mögötte, azaz a társa jön.
Aoneer számszeríja, ami a földön hever lassacskán felemelkedik. Miközben a levegőben lebeg, lassan Laor felé fordul. Egyébként a számszeríj tiszta jég. Majd egy pillanattal később egy jégcsapnak tűnő nyílvessző manifesztálódik a számszeríjba, ami elsül. A célpont nem más, mint Laor. Csupán másodpercei vannak, mielőtt betalál a lövedék.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-04 21:16:30
Üzenet elküldve: 2017-09-04 21:16:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor még nyugalom honolt a vidéken...//
*Újabb szemöldök szaladás ahogy a dolgok vissza hozatalához kerülnek.*
-Mindenképp hozo' vissza.*Bólogat, mert látja hogy ezek itt nagy kincsek. És ő a világért se akarja elorozni a sötét isten nehezen felhalmozott vagyon tárgyait.*
~ Reméle' nincs jelzálog ezen a helyen ~
*Az kéne még, bár ki tudja, ha ekkora itt a forrás hiány könnyen megeshet hogy ráteszi a bank a kezét a Vérkertre is.*
~ Ezekre tényleg ráfé' hogy segítse', ki kell őket húzni a kátyubó, me' lassan a fűtésre se lesz pénzük a szerencsétleneknek, az gyün a tél ~
-Kösz pajtás. Örök hála.*Mondja s határtalan boldogsággal kapja kézbe újdonsült pajzsát, mely valóban nem olyan hatalmas, de, így első pajzsnak. Soha jobbat!*
-És még póni is van. Remek.*Lelkendezik s nyom is egy barackot a kis izé fejére.*
-Mostantó bütyök lesze'.*Ez az első saját lova.*
-Nagyon fogok rája' vigyázni.*Biztosítja óriás kollégáját, mert nem akarja hogy az tövig rágja a körmét a kiadott ingóságok miatt.*
-Osztá', hogy néz ki ez az Adakver? Óriás? Embőr? Törpe? Vagy mi féle? Hogyan ismerek rá? Forradások? Tetkók? Magasság?*Dob be gyorsan pár kérdést, hisz nem ártana tudnia kit keres.*
*Újabb szemöldök szaladás ahogy a dolgok vissza hozatalához kerülnek.*
-Mindenképp hozo' vissza.*Bólogat, mert látja hogy ezek itt nagy kincsek. És ő a világért se akarja elorozni a sötét isten nehezen felhalmozott vagyon tárgyait.*
~ Reméle' nincs jelzálog ezen a helyen ~
*Az kéne még, bár ki tudja, ha ekkora itt a forrás hiány könnyen megeshet hogy ráteszi a bank a kezét a Vérkertre is.*
~ Ezekre tényleg ráfé' hogy segítse', ki kell őket húzni a kátyubó, me' lassan a fűtésre se lesz pénzük a szerencsétleneknek, az gyün a tél ~
-Kösz pajtás. Örök hála.*Mondja s határtalan boldogsággal kapja kézbe újdonsült pajzsát, mely valóban nem olyan hatalmas, de, így első pajzsnak. Soha jobbat!*
-És még póni is van. Remek.*Lelkendezik s nyom is egy barackot a kis izé fejére.*
-Mostantó bütyök lesze'.*Ez az első saját lova.*
-Nagyon fogok rája' vigyázni.*Biztosítja óriás kollégáját, mert nem akarja hogy az tövig rágja a körmét a kiadott ingóságok miatt.*
-Osztá', hogy néz ki ez az Adakver? Óriás? Embőr? Törpe? Vagy mi féle? Hogyan ismerek rá? Forradások? Tetkók? Magasság?*Dob be gyorsan pár kérdést, hisz nem ártana tudnia kit keres.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-04 20:46:16
Üzenet elküldve: 2017-09-04 20:46:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor még nyugalom honolt a vidéken...//
- Pajzsokat! *bődül el, és már hozzák is a mindenféle formájú és anyagú pajzsokat, melyeknek egyetlen közös jellemvonása van csak, az óriás kezében mind nevetségesen picinek látszik. Talán egyetlen fából készült akad, amire erős jóindulattal, hunyorogva rá lehet fogni, hogy Bölény mérete, mert egy embernek mintha már picit nagy lenne, de még nem is az orkok mérete.*
- Jó, hát... viheted, de akkor legalább az egyiket hozd is vissza. Mondjuk akkor meg túlélted, és úgyis használod tovább, mindegy, vigyed... Végtére is Lilith nincs itt, én dolgozom helyette, miért ne osztogathatnám el a dolgait? Ha úgy ítéled meg, hasznos lehet a küldetésed során, vidd csak. És szerzek egy lovat is mindjárt. Lovat!
*Erre egy csuklyás hamarosan odavezet egy hátast, ami bár a felszereléseket elbírja, de itt véget is ér a funkciók listája. Az hagyján, hogyha Bölény ráülne, azonnal szörnyet halna, de emellett valós esély van rá, az óriás a hátára tudja kapni, és valami bizarr fordított meneküléssel kivonulni a csatából, ha úgy adódik. Arról persze nem szól a fáma, hogy ekkorák itt a lovak, vagy azért kapta ezt, mert úgyis csak a dolgait vitetheti vele.*
- Több vacak talált holmit nem sózok rád, ha élve visszatérsz, akkor kapsz valami személyre szabottat.
- Pajzsokat! *bődül el, és már hozzák is a mindenféle formájú és anyagú pajzsokat, melyeknek egyetlen közös jellemvonása van csak, az óriás kezében mind nevetségesen picinek látszik. Talán egyetlen fából készült akad, amire erős jóindulattal, hunyorogva rá lehet fogni, hogy Bölény mérete, mert egy embernek mintha már picit nagy lenne, de még nem is az orkok mérete.*
- Jó, hát... viheted, de akkor legalább az egyiket hozd is vissza. Mondjuk akkor meg túlélted, és úgyis használod tovább, mindegy, vigyed... Végtére is Lilith nincs itt, én dolgozom helyette, miért ne osztogathatnám el a dolgait? Ha úgy ítéled meg, hasznos lehet a küldetésed során, vidd csak. És szerzek egy lovat is mindjárt. Lovat!
*Erre egy csuklyás hamarosan odavezet egy hátast, ami bár a felszereléseket elbírja, de itt véget is ér a funkciók listája. Az hagyján, hogyha Bölény ráülne, azonnal szörnyet halna, de emellett valós esély van rá, az óriás a hátára tudja kapni, és valami bizarr fordított meneküléssel kivonulni a csatából, ha úgy adódik. Arról persze nem szól a fáma, hogy ekkorák itt a lovak, vagy azért kapta ezt, mert úgyis csak a dolgait vitetheti vele.*
- Több vacak talált holmit nem sózok rád, ha élve visszatérsz, akkor kapsz valami személyre szabottat.
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-04 20:11:04
Üzenet elküldve: 2017-09-04 20:11:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor még nyugalom honolt a vidéken...//
*Az egész helyet és helyzetet áthatja a " még nincs, de dolgozunk rajta " hangulat, amivel egyelőre nem tud mit kezdeni. De igyekszik a pozitívumokat meglátni, mint egy igazi optimista.*
~ Végü' is, csak megmentette a seggeme' ~
*Örömmel konstatálja hogy a lamellák javítási célból történő felhasználási ötletét támogatja a vezetőség, s az meg is kezdődik.*
-Jó lesz beszé'ni ezzel a Lilithe'.*Dörzsöli meg az állát, miközben a szegényes fegyver választékot tanulmányozza.*
-Pajzs nincse?*Kérdi, hisz az kifejezetten fontos dolog lenne, tekintve hogy továbbra sem nyíl álló, s leginkább a fent említett eszköz hiánya okozta a galibát némileg korábban is, olyannyira hogy a galiba fél isteni beavatkozást igényelt. Mert hogy Bölény majd nem elpatkolt. Ennél fogva tehát nagyon is izgatja a kérdés, annál is inkább, mivel a vértje is varázslatos sebességgel érkezik.*
-Tán még jobb mint új korába'.*Morran, miközben végig tapogatja a megerősítéseket, és a lyuk lefedéseket.*
-Szóva' ha itte annyi vért van' valamelyik kis csuhás elő tud nekem ásni egy pajzso' is? Valami benga ork, vagy embő csak feldobta itt a praclit, akiné pajzs vót, nem?*Kérdi, s látszik hogy erről a témáról nem fog leszakadni egykönnyen. Miközben a válaszra vár, elkezdi mustrálni a fegyvereket. Rá fog, méreget, szaglászik. Egy szó mint száz, hatalmas szakértelemmel vizsgálódik.*
~ Mind kicsi', ehh ~
*Nem a legjobb a véleménye a felhozatalról, hümmög, fej csóvál, krákog.*
-Legye a Kalapácsos, meg a .... meg a, hmm, az anyja szentségit.*Vakarja meg a fejét.*
-Meg ezt a buzogány' elvinném.*Morfondírozik magában, hisz habár kézi fegyvernek nem az igazi, de acél fejénél fogva, pláne ha törpe kovács munkája, ha odavágja erőből, bárki emberfia mellkasát beszakítja vele, 4 méterről is. Igen, kell neki az a buzogány.*
-A ló, öhmm, izé, azé' egyet elvinnék ha van.*Ránt vállat, hogy ne magán kelljen cipelnie minden fegyverét mint valami kóbor zsoldosnak. Nem kell neki ráülni, amúgy se tud lovagolni.
Most pedig lelkesen vár, akad egy pajzs a hulla hegyek közt.*
*Az egész helyet és helyzetet áthatja a " még nincs, de dolgozunk rajta " hangulat, amivel egyelőre nem tud mit kezdeni. De igyekszik a pozitívumokat meglátni, mint egy igazi optimista.*
~ Végü' is, csak megmentette a seggeme' ~
*Örömmel konstatálja hogy a lamellák javítási célból történő felhasználási ötletét támogatja a vezetőség, s az meg is kezdődik.*
-Jó lesz beszé'ni ezzel a Lilithe'.*Dörzsöli meg az állát, miközben a szegényes fegyver választékot tanulmányozza.*
-Pajzs nincse?*Kérdi, hisz az kifejezetten fontos dolog lenne, tekintve hogy továbbra sem nyíl álló, s leginkább a fent említett eszköz hiánya okozta a galibát némileg korábban is, olyannyira hogy a galiba fél isteni beavatkozást igényelt. Mert hogy Bölény majd nem elpatkolt. Ennél fogva tehát nagyon is izgatja a kérdés, annál is inkább, mivel a vértje is varázslatos sebességgel érkezik.*
-Tán még jobb mint új korába'.*Morran, miközben végig tapogatja a megerősítéseket, és a lyuk lefedéseket.*
-Szóva' ha itte annyi vért van' valamelyik kis csuhás elő tud nekem ásni egy pajzso' is? Valami benga ork, vagy embő csak feldobta itt a praclit, akiné pajzs vót, nem?*Kérdi, s látszik hogy erről a témáról nem fog leszakadni egykönnyen. Miközben a válaszra vár, elkezdi mustrálni a fegyvereket. Rá fog, méreget, szaglászik. Egy szó mint száz, hatalmas szakértelemmel vizsgálódik.*
~ Mind kicsi', ehh ~
*Nem a legjobb a véleménye a felhozatalról, hümmög, fej csóvál, krákog.*
-Legye a Kalapácsos, meg a .... meg a, hmm, az anyja szentségit.*Vakarja meg a fejét.*
-Meg ezt a buzogány' elvinném.*Morfondírozik magában, hisz habár kézi fegyvernek nem az igazi, de acél fejénél fogva, pláne ha törpe kovács munkája, ha odavágja erőből, bárki emberfia mellkasát beszakítja vele, 4 méterről is. Igen, kell neki az a buzogány.*
-A ló, öhmm, izé, azé' egyet elvinnék ha van.*Ránt vállat, hogy ne magán kelljen cipelnie minden fegyverét mint valami kóbor zsoldosnak. Nem kell neki ráülni, amúgy se tud lovagolni.
Most pedig lelkesen vár, akad egy pajzs a hulla hegyek közt.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-04 17:20:25
Üzenet elküldve: 2017-09-04 17:20:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Még egy kicsit örül is neki, hogy az a dög a Hadúrral van elfoglalva, persze annak már nem annyira, hogy egy jól sikerült csapással kiüti Kagan alól a lovát. De legalább nem jut rá ideje ennek a bikafejű rémnek. Tökéletesen látszó ívben lendül a kardja, erre mi van? A Dowar nevezetű valami rémisztő érzékkel és reflexszel fordul felé és mozdítja azt az átkos csatabárdját. De valami elképesztő fürgeséggel és ügyességgel. Laornak csak arra van ideje, hogy felismerje: ha hirtelen visszafogja a lovát, hogy az felágaskodjon, akkor az állat szügyét, nyakát csapja el az ellenfele és ezzel megmenti a gazdáját. A baj csak az, hogy ez mindössze gondolat marad, kivitelezésre nincs ideje. A következő pillanatban már zuhan a nyeregből és nagyot nyekkenve terül el a földön. Egy pillanatig a lélegzete is elakad az eséstől és noha szeme előtt táncol az égbolt csillagainak jelentős része, igyekszik feltápászkodni. Kicsit ködösen jut el hozzá Kagan figyelmeztetése, eleinte nem is érti, hogy mit akar a Hadúr. Azért akkorát nem esett, hogy varázsitalra lenne szüksége. De idő nincs, hogy ezzel foglalkozzon, mert Sa'Tereth bestiája még mindig jó egészségnek örvend, tehát emeli a kardját. Emelné, de nem mozdul a karja. Lepillant a kezére és az üres, a kard sehol, pontosabban pár lépésnyire hever földön. Csak most veszi észre, hogy mit művelt vele az a dög és talán a látvány miatt, talán az adrenalin hatásának múlta miatt rátör a fájdalom is.
Jobb karja nem engedelmeskedik, így baljával kotor elő egy fiolát és míg fogával kitépi a dugót belőle és felhajtja a zöldes árnyalatú italt, Drenule mellett Lea nevét is imáiba foglalja. Ez az ital most meghosszabbíthatja az életét. Legalább egy kevéssel. De az is elég lehet valamire.
Csak villanásnyi időre látja a döggel huzakodó Aoneert és a Hadúrt, aki épp a lovába próbál - szó szerint - életet önteni. Érzi, ahogy a varázsos ital nyomán szinte új élet költözik belé, ami arra pont elég lehet, hogy ne essen össze. Ha így van, akkor földre hull az üres üvegcse és ép baljával kap a derekához, hogy a következő pillanatban a tőre villanjon a kezében.*
- Menj!
*Normális esetben eszébe nem jutna parancsokat osztogatni a Hadúrnak, de ez nem ilyen helyzet. Részben azzal is tisztában van, hogy Kagan mennyivel fontosabb a törzs számára, mint egy szétroncsolt kezű hadfőkárszeg, részben ott van az is, hogy bizonyos tekintetben neki köszönhető ez az egész.
Igyekszik egyenes léptekkel elindulni a dög felé és ha Aoneer támadása nem járt sikerrel, akkor egy hegyes sercintés után elbődül.*
- Gyere csak, te kurafi, rablóhúst csinálok az alfeledből!
*Valószínű, hogy e rettenetes fenyegetéstől Dowar nem fog megfutamodni és remélhetően az is valószínűsíthető, hogy Kagan lova járóképes maradt és a Hadúr azt teszi, amit Laor mondott neki.*
- Drenule, most segíts és... *nem fejezi be, de nagyjából bármire hajlandó megesküdni a tharg istennek, ha valami csoda folytán leküzdik a bikafejű lényt és persze a kárörvendő csinibabát is.*
//Aktív képességhasználat: vérszomj//
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Még egy kicsit örül is neki, hogy az a dög a Hadúrral van elfoglalva, persze annak már nem annyira, hogy egy jól sikerült csapással kiüti Kagan alól a lovát. De legalább nem jut rá ideje ennek a bikafejű rémnek. Tökéletesen látszó ívben lendül a kardja, erre mi van? A Dowar nevezetű valami rémisztő érzékkel és reflexszel fordul felé és mozdítja azt az átkos csatabárdját. De valami elképesztő fürgeséggel és ügyességgel. Laornak csak arra van ideje, hogy felismerje: ha hirtelen visszafogja a lovát, hogy az felágaskodjon, akkor az állat szügyét, nyakát csapja el az ellenfele és ezzel megmenti a gazdáját. A baj csak az, hogy ez mindössze gondolat marad, kivitelezésre nincs ideje. A következő pillanatban már zuhan a nyeregből és nagyot nyekkenve terül el a földön. Egy pillanatig a lélegzete is elakad az eséstől és noha szeme előtt táncol az égbolt csillagainak jelentős része, igyekszik feltápászkodni. Kicsit ködösen jut el hozzá Kagan figyelmeztetése, eleinte nem is érti, hogy mit akar a Hadúr. Azért akkorát nem esett, hogy varázsitalra lenne szüksége. De idő nincs, hogy ezzel foglalkozzon, mert Sa'Tereth bestiája még mindig jó egészségnek örvend, tehát emeli a kardját. Emelné, de nem mozdul a karja. Lepillant a kezére és az üres, a kard sehol, pontosabban pár lépésnyire hever földön. Csak most veszi észre, hogy mit művelt vele az a dög és talán a látvány miatt, talán az adrenalin hatásának múlta miatt rátör a fájdalom is.
Jobb karja nem engedelmeskedik, így baljával kotor elő egy fiolát és míg fogával kitépi a dugót belőle és felhajtja a zöldes árnyalatú italt, Drenule mellett Lea nevét is imáiba foglalja. Ez az ital most meghosszabbíthatja az életét. Legalább egy kevéssel. De az is elég lehet valamire.
Csak villanásnyi időre látja a döggel huzakodó Aoneert és a Hadúrt, aki épp a lovába próbál - szó szerint - életet önteni. Érzi, ahogy a varázsos ital nyomán szinte új élet költözik belé, ami arra pont elég lehet, hogy ne essen össze. Ha így van, akkor földre hull az üres üvegcse és ép baljával kap a derekához, hogy a következő pillanatban a tőre villanjon a kezében.*
- Menj!
*Normális esetben eszébe nem jutna parancsokat osztogatni a Hadúrnak, de ez nem ilyen helyzet. Részben azzal is tisztában van, hogy Kagan mennyivel fontosabb a törzs számára, mint egy szétroncsolt kezű hadfőkárszeg, részben ott van az is, hogy bizonyos tekintetben neki köszönhető ez az egész.
Igyekszik egyenes léptekkel elindulni a dög felé és ha Aoneer támadása nem járt sikerrel, akkor egy hegyes sercintés után elbődül.*
- Gyere csak, te kurafi, rablóhúst csinálok az alfeledből!
*Valószínű, hogy e rettenetes fenyegetéstől Dowar nem fog megfutamodni és remélhetően az is valószínűsíthető, hogy Kagan lova járóképes maradt és a Hadúr azt teszi, amit Laor mondott neki.*
- Drenule, most segíts és... *nem fejezi be, de nagyjából bármire hajlandó megesküdni a tharg istennek, ha valami csoda folytán leküzdik a bikafejű lényt és persze a kárörvendő csinibabát is.*
//Aktív képességhasználat: vérszomj//
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-04 01:44:51
Üzenet elküldve: 2017-09-04 01:44:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Amikor még nyugalom honolt a vidéken...//
*A kézfogás nem marad el, bár a félisten kicsit láthatóan ódzkodik tőle. Nem szorítja meg túlságosan Bölény kezét, de annak sem adja jelét, hogy egyáltalán érezné, hogy Bölény ropogtatná a kezét.*
- Igen, ez teljesen remek észrevétel, más szemszögből viszont rohadt sok vért van itt, egyik se óriásméret. És kovácsunk továbbra sincs. Meg egyébként én a mágusokért felelek, a harcosokért Lilith felel, majd megismerkedhetsz vele, ha visszatértél. Én csak azért vagyok most itt, mert mágiával kellett megmentsem az irhádat. Mindegy, komplikált dolog ez, és még egyszer: igazából nem az én hatásköröm. Próbálom kihozni a dologból a legtöbbet, miközben az, akinek ezzel foglalkoznia kéne, éppen házon kívül van *ez utóbbi szavakat igencsak rosszallóan ejti ki, láthatóan a hócipője tele van Lilith távollétével, de nem lehet mit kezdeni a helyzettel.*
- Persze, harci kalapácsunk akad, akár még buzogány is, ha az volna a szád íze. A lamellákat rávarrni a nomád bőrvértre... Ez egy remek ötlet! Már-már annyira, hogy valakinek eszébe is juthatott volna *néz körül a mindenütt tébláboló csuklyásokon, majd int, hogy fogják a bőrvértet, és vigyék el javításra. Amíg az folyik, néhány másik alak (ugyanolyan csuklyás köpenyben, hogy arca ne látszódhasson) Bölény elé hoz néhány fegyvert, amiből válogathat. Akad ott egy szép nagy kalapács, egy kétkezes kard, egy buzogány, és egy kétélű bárd is.*
- Azt mondja, hogy... *tűnődik el Khunezk* Ezt a kettőt, a kalapácsot és a kétélűt valami megvadult orktól vettük el, miután megöltük. Ez a kard valami lovagé volt, méreteid alapján azt mondanám, neked ez egy egykezes fegyver lenne. Meg a buzogány, amit említettem, ez mondjuk... az őszintét megvallva elég kicsinek nézne ki a kezedben. Azt vigyétek vissza.
*Valami törpe forgathatta, és legjobb indulattal is emberméretű, Bölény még hátvakarónak sem használhatná igazán. Persze ha épp az kéne neki, csak egy szavába kerül.*
- Ezekből választhatsz egyet. Ezenfelül lejelentheted az igényed valamiféle másik fegyverre, és szerzünk neked olyat, mire visszaérsz. Jobban mondva majd Lilith szerez.
*Bölénynek van bőven ideje eltűnődnie a döntésen, de korántsem annyi, mint talán hiszi. Nem telik bele egy fertályóra, és már meg is hozzák a vértjét, egy kovács sem végez ilyen gyorsan a vértek helyreállításával. Talán mágia van a háttérben, talán csak nagyon értenek a csuklyások a foltozáshoz, ki tudja? Mindenesetre szépnek nem mondható a munka, de legalább tapintásra tartós. Ha megvan ez is, és a fegyver is, akkor nincs más hátra...*
- Rendben, akkor hát indulj! Ló szintén nincs, ami elbírna téged, mielőtt megkérdeznéd, de majd olyat is megpróbál szerezni Lilith.
*A kézfogás nem marad el, bár a félisten kicsit láthatóan ódzkodik tőle. Nem szorítja meg túlságosan Bölény kezét, de annak sem adja jelét, hogy egyáltalán érezné, hogy Bölény ropogtatná a kezét.*
- Igen, ez teljesen remek észrevétel, más szemszögből viszont rohadt sok vért van itt, egyik se óriásméret. És kovácsunk továbbra sincs. Meg egyébként én a mágusokért felelek, a harcosokért Lilith felel, majd megismerkedhetsz vele, ha visszatértél. Én csak azért vagyok most itt, mert mágiával kellett megmentsem az irhádat. Mindegy, komplikált dolog ez, és még egyszer: igazából nem az én hatásköröm. Próbálom kihozni a dologból a legtöbbet, miközben az, akinek ezzel foglalkoznia kéne, éppen házon kívül van *ez utóbbi szavakat igencsak rosszallóan ejti ki, láthatóan a hócipője tele van Lilith távollétével, de nem lehet mit kezdeni a helyzettel.*
- Persze, harci kalapácsunk akad, akár még buzogány is, ha az volna a szád íze. A lamellákat rávarrni a nomád bőrvértre... Ez egy remek ötlet! Már-már annyira, hogy valakinek eszébe is juthatott volna *néz körül a mindenütt tébláboló csuklyásokon, majd int, hogy fogják a bőrvértet, és vigyék el javításra. Amíg az folyik, néhány másik alak (ugyanolyan csuklyás köpenyben, hogy arca ne látszódhasson) Bölény elé hoz néhány fegyvert, amiből válogathat. Akad ott egy szép nagy kalapács, egy kétkezes kard, egy buzogány, és egy kétélű bárd is.*
- Azt mondja, hogy... *tűnődik el Khunezk* Ezt a kettőt, a kalapácsot és a kétélűt valami megvadult orktól vettük el, miután megöltük. Ez a kard valami lovagé volt, méreteid alapján azt mondanám, neked ez egy egykezes fegyver lenne. Meg a buzogány, amit említettem, ez mondjuk... az őszintét megvallva elég kicsinek nézne ki a kezedben. Azt vigyétek vissza.
*Valami törpe forgathatta, és legjobb indulattal is emberméretű, Bölény még hátvakarónak sem használhatná igazán. Persze ha épp az kéne neki, csak egy szavába kerül.*
- Ezekből választhatsz egyet. Ezenfelül lejelentheted az igényed valamiféle másik fegyverre, és szerzünk neked olyat, mire visszaérsz. Jobban mondva majd Lilith szerez.
*Bölénynek van bőven ideje eltűnődnie a döntésen, de korántsem annyi, mint talán hiszi. Nem telik bele egy fertályóra, és már meg is hozzák a vértjét, egy kovács sem végez ilyen gyorsan a vértek helyreállításával. Talán mágia van a háttérben, talán csak nagyon értenek a csuklyások a foltozáshoz, ki tudja? Mindenesetre szépnek nem mondható a munka, de legalább tapintásra tartós. Ha megvan ez is, és a fegyver is, akkor nincs más hátra...*
- Rendben, akkor hát indulj! Ló szintén nincs, ami elbírna téged, mielőtt megkérdeznéd, de majd olyat is megpróbál szerezni Lilith.
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:42:33
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:42:33
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
//Aktív: Vértviselet//
*Dowar eddig látott képességeinek mindegyike meghaladja az ismert világ bármely bajnokáét. Jobban, gyorsabban, erősebben, és ügyesebben küzd minthogy lanawin bármely faja akár csak egyetlen tulajdonságában is megelőzhesse, továbbá úgy tűnik még a bőre is valamiféle vértként funkcionál a bestián.
Laor és Kagan persze hozzák az elvártat, az egyik megöleti magát, a másik pedig teszi amihez a Tharg harcosok a leginkább értenek, elmenekül a probléma elől. Ha Aoneer nem lenne egy kötözni való elme roggyant idióta akkor valószínűleg ő is így tenne, de már nagyon rég nem esik az értelmes emberek kategóriájába, így tekintete nem veszi észre a gyáván meghátráló vezért, tudata pedig nem fogja fel, hogy Laor elesett.
Az alabárd nála, a következő pillanatban felhörpint egy vérvörös varázsitalt, nekimegy a dögnek és reménykedik a legjobbakban.
Ezúttal ő rohamozik, a célja, hogy minden erejét összeszedve egy köríves csapást mérjen a bestia egyik karjára, akár annak árán is, hogy a visszakapott pofon éppúgy leüti őt mint ahogy az előbb a vashegy lábtörlőjével tette azt. A varázsital vértet, csontot és bőrt sárba tipró erőt adott neki, ha az egyik kart sikerül akár félig leválasztania a minotaurusz testétől azzal máris lehetőséget biztosít a győzelemre. Talán nem neki, de ha egyszer nem lesz mivel fognia azt a nagy fejszét akkor már egy náluknál gyengébb kardforgató is elbánhat az irgalmatlan erejű döggel.
Ha ez sem jön össze akkor rajtuk már tényleg csak valamiféle csoda segíthet, és a csodákból már egy jó ideje elege lett.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.
//Aktív: Vértviselet//
*Dowar eddig látott képességeinek mindegyike meghaladja az ismert világ bármely bajnokáét. Jobban, gyorsabban, erősebben, és ügyesebben küzd minthogy lanawin bármely faja akár csak egyetlen tulajdonságában is megelőzhesse, továbbá úgy tűnik még a bőre is valamiféle vértként funkcionál a bestián.
Laor és Kagan persze hozzák az elvártat, az egyik megöleti magát, a másik pedig teszi amihez a Tharg harcosok a leginkább értenek, elmenekül a probléma elől. Ha Aoneer nem lenne egy kötözni való elme roggyant idióta akkor valószínűleg ő is így tenne, de már nagyon rég nem esik az értelmes emberek kategóriájába, így tekintete nem veszi észre a gyáván meghátráló vezért, tudata pedig nem fogja fel, hogy Laor elesett.
Az alabárd nála, a következő pillanatban felhörpint egy vérvörös varázsitalt, nekimegy a dögnek és reménykedik a legjobbakban.
Ezúttal ő rohamozik, a célja, hogy minden erejét összeszedve egy köríves csapást mérjen a bestia egyik karjára, akár annak árán is, hogy a visszakapott pofon éppúgy leüti őt mint ahogy az előbb a vashegy lábtörlőjével tette azt. A varázsital vértet, csontot és bőrt sárba tipró erőt adott neki, ha az egyik kart sikerül akár félig leválasztania a minotaurusz testétől azzal máris lehetőséget biztosít a győzelemre. Talán nem neki, de ha egyszer nem lesz mivel fognia azt a nagy fejszét akkor már egy náluknál gyengébb kardforgató is elbánhat az irgalmatlan erejű döggel.
Ha ez sem jön össze akkor rajtuk már tényleg csak valamiféle csoda segíthet, és a csodákból már egy jó ideje elege lett.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli az erőt a következő két körre.
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:21:59
Üzenet elküldve: 2017-09-03 22:21:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Mindig fáj neki, ha olyankor van igaza, amikor nem hallgat magára. Nem annyira, mint a mocsaras sár arccal való feltúrása, de azért elég rossz.*
~ Itt kellett volna hagyni. ~ *nem a tüskékre nem számított, hanem arra, hogy a dögnek a hátán is van szeme, vagyis hogy ennyire gyorsan meg tudja oldani, hogy legyen.*
*Feltápászkodik és pillantása vadul villan, először lovára, majd Laorra. Ezzel a fontossági sorrendet is meghatározta magában, mert még mindig Laort és Aoneert okolja az események alakulásáért. A szörny már ellépett Kagan sérült lovától, és a hátas sem marad a helyén, és ilyen sérüléssel a lábán sem, így jobbára martalék... de a vezér szereti ezt a hátast. Mozdul, és a vélhetően oldalára zuhanó hátashoz csúszik-rohan. A kemény oldalfalú, bélelt nyeregrekeszben is vannak bájitalok, de Kagan most a saját oldalán lévő, épen maradt Smaragdzöldet dönti le a ló torkán.*
- Laor! Használd az italod! *hördül a tharg harcosnak, miközben a valószínűleg meggyógyuló és talpra álló lovat próbálja elráncigálni.*
*Mindezeket persze akkor teszi, ha a minotaur nem rohanja le, és a fegyveréhez jutó Aoneerrel, vagy a földön fekvő Laorral foglalkozik. Ha a rusnyaság rátör, akkor valami mást kell kitalálnia, de arra még van ideje.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
*Mindig fáj neki, ha olyankor van igaza, amikor nem hallgat magára. Nem annyira, mint a mocsaras sár arccal való feltúrása, de azért elég rossz.*
~ Itt kellett volna hagyni. ~ *nem a tüskékre nem számított, hanem arra, hogy a dögnek a hátán is van szeme, vagyis hogy ennyire gyorsan meg tudja oldani, hogy legyen.*
*Feltápászkodik és pillantása vadul villan, először lovára, majd Laorra. Ezzel a fontossági sorrendet is meghatározta magában, mert még mindig Laort és Aoneert okolja az események alakulásáért. A szörny már ellépett Kagan sérült lovától, és a hátas sem marad a helyén, és ilyen sérüléssel a lábán sem, így jobbára martalék... de a vezér szereti ezt a hátast. Mozdul, és a vélhetően oldalára zuhanó hátashoz csúszik-rohan. A kemény oldalfalú, bélelt nyeregrekeszben is vannak bájitalok, de Kagan most a saját oldalán lévő, épen maradt Smaragdzöldet dönti le a ló torkán.*
- Laor! Használd az italod! *hördül a tharg harcosnak, miközben a valószínűleg meggyógyuló és talpra álló lovat próbálja elráncigálni.*
*Mindezeket persze akkor teszi, ha a minotaur nem rohanja le, és a fegyveréhez jutó Aoneerrel, vagy a földön fekvő Laorral foglalkozik. Ha a rusnyaság rátör, akkor valami mást kell kitalálnia, de arra még van ideje.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046