Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-04-19 20:41:45
Üzenet elküldve: 2014-04-19 20:41:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Alaposan körbejárja a helyet, megnéz minden egyes fát, virágot, cserjét, mintha csak az élete múlna azon hogy mennyire ismeri ezeket. Talán egyszer ezen is múlik.*
~ Régen volt már ~
*Elméjében felötlik egy 52 évvel ezelőtti éjszaka amikor szintén ebben a kertben állt. Ifjú gyerekként, apja oldalán állt akkor. Szemeit az égre emeli, mint azon az éjszakán. Visszajön ide, éjszaka. Az évszak is hasonló, és az üzleti ügyei is alkalmassá teszik ezt a helyet. Ide szervezi meg azt a kis találkozót. Ezt a helyet ismeri, biztosan mozog benne. Ez nagyon fontos. Enélkül nem lehet tárgyalni.*
~ Ez lesz a hely ~
*Eldöntötte, ez lesz a pont amit megjelöl majd a megfelelő személyeknél, hogy szórják szét az információt.
Most viszont mennie kell, tovább. Van még felderíteni valója.*
~ Régen volt már ~
*Elméjében felötlik egy 52 évvel ezelőtti éjszaka amikor szintén ebben a kertben állt. Ifjú gyerekként, apja oldalán állt akkor. Szemeit az égre emeli, mint azon az éjszakán. Visszajön ide, éjszaka. Az évszak is hasonló, és az üzleti ügyei is alkalmassá teszik ezt a helyet. Ide szervezi meg azt a kis találkozót. Ezt a helyet ismeri, biztosan mozog benne. Ez nagyon fontos. Enélkül nem lehet tárgyalni.*
~ Ez lesz a hely ~
*Eldöntötte, ez lesz a pont amit megjelöl majd a megfelelő személyeknél, hogy szórják szét az információt.
Most viszont mennie kell, tovább. Van még felderíteni valója.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-04-19 10:21:35
Üzenet elküldve: 2014-04-19 10:21:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőn keresztül vágva, egy furcsa liget féleségre bukkan. Ez egy legendás hely, pontosan tudja mi ez, bár nem ezt kereste.*
~ A tündérkert ~
*A mítosz szerint innen származik a fajtája. Itt látták meg először a napfényt. S innen származtak el a világ minden sarka felé.
A ligetet körülvevő tavacskát átszelve besétál a növények, elsősorban a virágok közé.
Lovát nem köti ki, hagyja had bóklásszon kedvére. Úgysem szokott messzire eltávolodni tőle. Régóta együtt vannak már.*
~ Ősök szelleme ~
*Pillant a fákra és a növényekre, miközben útja a liget mélye felé vezet. Még sose járt itt, de ugyanazt érzi mint a toronyban. Valami erő ébredezik benne.*
~ A tündérkert ~
*A mítosz szerint innen származik a fajtája. Itt látták meg először a napfényt. S innen származtak el a világ minden sarka felé.
A ligetet körülvevő tavacskát átszelve besétál a növények, elsősorban a virágok közé.
Lovát nem köti ki, hagyja had bóklásszon kedvére. Úgysem szokott messzire eltávolodni tőle. Régóta együtt vannak már.*
~ Ősök szelleme ~
*Pillant a fákra és a növényekre, miközben útja a liget mélye felé vezet. Még sose járt itt, de ugyanazt érzi mint a toronyban. Valami erő ébredezik benne.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-14 18:44:15
Üzenet elküldve: 2014-03-14 18:44:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Hazafelé kocsikázva Urfang kényelmesen bámul kifelé az ablakon, ám egyszer csak furcsa látvány tárul a szeme elé. Egy kellemes zöld lombos lugas mellett haladnak el, amely valamiért rendkívül ismerősnek tűnik neki, szinte biztos benne, hogy járt már itt valamikor, ami azért furcsa, mert soha nem volt még ezen a vidéken. Utasítja a kocsist, hogy álljon meg egy kis pihenőre, etesse meg a lovakat, amíg ő kiugrik szemrevételezni a helyet. Különös érzés keríti hatalmába, a fák, a virágok, a tavacska, minden nagyon ismerős neki. De mégis honnan? Hát persze! Hirtelen ugrik be, mintha csak álmodta volna. Hiszen álmodta is. Amikor a szigeten megharapta egy zombi és elájult néhány percre, akkor járt itt. Pontosan ezen a helyen. De mégis mit jelenthet ez? Fogalma sincsen. Leül egy darabig a tavacska mellé, rágyújt a pipájára, bámulja az ismerős helyet, de nem igazán érti a dolgot. Érdekes egybeesés, de nem nagyon tud vele mit kezdeni. Mivel semmi egyéb nem jut az eszébe, inkább visszaballag a kocsihoz és tovább hajt ezzel a furcsa talánnyal a fejében.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-12 20:43:24
Üzenet elküldve: 2014-03-12 20:43:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
//Learon Derin//
*Elindulnak.*
- Nem is tudom. Nem volt rossz hely az. Onnan akár tovább is lehetne másfelé menni... *De elhallgat. Learon kezében egy felhívást talál. Emberekerrablókat kell megkeresni. Jutalmat is ígérnek. Sokat nem gondolkodik.*
- Én szívesen mennék, ha rajtam múlik, vágjunk bele!
~Ez nem hangzik rosszul. Remélem részt veszünk ebben.~
*Elindulnak.*
- Nem is tudom. Nem volt rossz hely az. Onnan akár tovább is lehetne másfelé menni... *De elhallgat. Learon kezében egy felhívást talál. Emberekerrablókat kell megkeresni. Jutalmat is ígérnek. Sokat nem gondolkodik.*
- Én szívesen mennék, ha rajtam múlik, vágjunk bele!
~Ez nem hangzik rosszul. Remélem részt veszünk ebben.~
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-12 08:41:11
Üzenet elküldve: 2014-03-12 08:41:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Ryn Joshera//
*Ha a lány felszállt a kocsira, az el is indul vissza a Rumos Rókalyukba, ahonnan egy fél napja indultak el. Learon nem nagyon tudja mire vélni, hogy visszamennek, ha társa így kívánja, akkor neki nincs ellenvetése, de azért rákérdez a dologra.*
-Miért is megyünk vissza a fogadóba?
*Mielőtt a nő szóhoz jutna, Learon a köpenye belső zsebében kezd el kutatni, és egy papírost húz elő. A lány kezébe adja.*
-Nem tudom találkozott-e ilyen felhívással. Ha nem, akkor lenne kedve esetleg megkeresni azokat az emberrablókat? Szükségem lenne pénzre, de nem tudom egyedül belevágjak-e.
*Ha a lány felszállt a kocsira, az el is indul vissza a Rumos Rókalyukba, ahonnan egy fél napja indultak el. Learon nem nagyon tudja mire vélni, hogy visszamennek, ha társa így kívánja, akkor neki nincs ellenvetése, de azért rákérdez a dologra.*
-Miért is megyünk vissza a fogadóba?
*Mielőtt a nő szóhoz jutna, Learon a köpenye belső zsebében kezd el kutatni, és egy papírost húz elő. A lány kezébe adja.*
-Nem tudom találkozott-e ilyen felhívással. Ha nem, akkor lenne kedve esetleg megkeresni azokat az emberrablókat? Szükségem lenne pénzre, de nem tudom egyedül belevágjak-e.
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:44:00
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:44:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
*Learon felsegíti a lányt. Majd elkezdi összeterelni az állatait. Töpörtyű még futkározik egy kicsit, de Ryn megfogja és a táskájába teszi. Megáll a kocsi előtt, de úgy dönt, hogy felszáll, hisz a férfi úgyis felajánlaná. Ha már Learon visszajön, ezt mondja neki:*
- Mit gondol, merre vegyük az irányt? Akár a Rumos Rókalyuk felé is mehetnénk, nem gondolja?
*A nap eléggé süt, s mivel már a kocsin ül, így leveszi a köpenyét. Ezt nem gyakran teszi, mert félti szép ruháját a portól. Szárnyai is látszanak így. Megmozgatja őket. Már rég nem repült, pedig nem is tud olyan rosszul, egész sokáig bír így közlekedni, egészen gyorsan. Nem gondolkodik tovább a szárnyakról, s ruháról, inkább ad egy pár falatot Töpörtyűnek. Már várja az indulást.*
- Mit gondol, merre vegyük az irányt? Akár a Rumos Rókalyuk felé is mehetnénk, nem gondolja?
*A nap eléggé süt, s mivel már a kocsin ül, így leveszi a köpenyét. Ezt nem gyakran teszi, mert félti szép ruháját a portól. Szárnyai is látszanak így. Megmozgatja őket. Már rég nem repült, pedig nem is tud olyan rosszul, egész sokáig bír így közlekedni, egészen gyorsan. Nem gondolkodik tovább a szárnyakról, s ruháról, inkább ad egy pár falatot Töpörtyűnek. Már várja az indulást.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:22:28
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:22:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
-Én is remélem.
*Válaszol a nőnek. Ami azt illeti, Learonnak jelenleg túl sok célja van, amik közül választania kell, hogy melyiket akarja teljesíteni először. Mikor a nő indulást említ, ő feláll és leporolja magát, ezután a kezét nyújtja, hogy felsegítse Ryn-t.*
-Részemről egészen nyugodtan indulhatunk! Én kipihentem magam.
*Ha a nő elfogadja a kinyújtott kezet, akkor Learon felsegíti őt és ezután elkezdi összeszedni az állatait. A kutya gy füttyentésre elkezdi egybe terelgetni a szárnyasokat, amiket Learon fel is rak a ketreceikben a kocsira. A kutya, mivel eleget ugrándozott, eléggé kifáradt így inkább a kocsin foglal helyet magának. Összehúzza magát a lehető legkisebbre, hogy elférjen a szűk helyen.*
*Válaszol a nőnek. Ami azt illeti, Learonnak jelenleg túl sok célja van, amik közül választania kell, hogy melyiket akarja teljesíteni először. Mikor a nő indulást említ, ő feláll és leporolja magát, ezután a kezét nyújtja, hogy felsegítse Ryn-t.*
-Részemről egészen nyugodtan indulhatunk! Én kipihentem magam.
*Ha a nő elfogadja a kinyújtott kezet, akkor Learon felsegíti őt és ezután elkezdi összeszedni az állatait. A kutya gy füttyentésre elkezdi egybe terelgetni a szárnyasokat, amiket Learon fel is rak a ketreceikben a kocsira. A kutya, mivel eleget ugrándozott, eléggé kifáradt így inkább a kocsin foglal helyet magának. Összehúzza magát a lehető legkisebbre, hogy elférjen a szűk helyen.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:29:10
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:29:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
- Köszönöm. Ezt a húst viszont egy szakáccsal együtt készítettem a kikötőben, egy hajón.
*Learon beszámol a dolgokról, tehát dióhéjban összefoglalja életét. A lány meglepődik, hogy a férfi nem tudja, hogy hány éves, de ezt nem teszi szóvá, hisz ennek különösebb jelentősége nincs.*
- Remélem sikerülni fog a célja. *Mosolyog kedvesen a férfira.*
- Ha kipihentük magunkat, akkor el is indulhatnánk valamerre, persze csak akkor, ha van hozzá kedve.
*Kicsit játszik Töpörtyűvel. Egy rongyot dob el neki és a kiskutya boldogan rohan vele vissza.*
~Tényleg rendes ember ez a Learon Derin. Látom rajta, hogy őszinte és szereti az állatokat, az érdeklődési körünk ugyan az. Talán egy barátra tettem szert.~
*Learon beszámol a dolgokról, tehát dióhéjban összefoglalja életét. A lány meglepődik, hogy a férfi nem tudja, hogy hány éves, de ezt nem teszi szóvá, hisz ennek különösebb jelentősége nincs.*
- Remélem sikerülni fog a célja. *Mosolyog kedvesen a férfira.*
- Ha kipihentük magunkat, akkor el is indulhatnánk valamerre, persze csak akkor, ha van hozzá kedve.
*Kicsit játszik Töpörtyűvel. Egy rongyot dob el neki és a kiskutya boldogan rohan vele vissza.*
~Tényleg rendes ember ez a Learon Derin. Látom rajta, hogy őszinte és szereti az állatokat, az érdeklődési körünk ugyan az. Talán egy barátra tettem szert.~
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-10 19:36:43
Üzenet elküldve: 2014-03-10 19:36:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon egy ykedves mosollyal az arcán végignézi, ahogy a lány étkezik. Mivel finom volt a hús, tesz egy kijelentést.*
-Látom tudsz főzni. Ugyanis nagyon finom ez a marha.
*Nem tudja a napját sem, hogy mikor evett utoljára marhahúst ez előtt. Talán pár éve lehetett. Mostanában csak apróbb szárnyasokat, tojásokat és növényeket evett. Szomorúságára a nő visszautasítja az italt. Nem szeret egyedül inni, ezért ha már így hozta a sors, elrakja a kulacsát. A nő kérdésén igazán meglepődik. Erőssen gondolkodik, de aztán rá kell jönnie egy furcsa dologra. Bocsánatkérően néz a nőre.*
-Sajnálom, de nem tudom, hány nyarat láttam már.
~Tényleg elég különös. Mióta eljöttem hazulról, nem számoltam az éveket.~
-Nos, ha a múltamra kiváncsi, arról beszámolhatok. Nem egy nagy dolog, de ha már így rákérdezett...
*Megköszörüli a torkát és belekezd a monológjába.*
-Egy kis faluban születtem. Ami azt illeti, mindenféle lények laktál. Orkok, elfek...
*Itt egy pillantra elkomorul a tekintete.*
-Sötételfek nem. Ők ki voltak írta a faluból a kegyetlenségük miatt.
*Megint inkább magának beszél, sem mint a nőnek. Próbálja összeszedni a gondolatait.*
-Naszóval! Itt születtem én, földművelő szülők gyermekeként. Egy elég népes családba kerültem bele. tizenkét testvér volt már előttem. Itt éltem az életem, nyugodtan. Egész napos dolgom az volt, hogy az állatokra vigyázzam és betakarításkor segédkezzem. De eztán történt, hogy apánk elkezdte szétosztani a földeket, amink volt. Mivel elég kicsi földünk maradt volna, oda adtam az én részem a kedvenc bátyámnak és elindultam. Mikor eljöttem, kijelentettem, hogy szerzek magamnak egy saját birtokot. Nos, ez még nem jött össze.
*Hirtelen az állataira mutat.*
-Ők már megvannak, csak egy saját legelő kéne.
*Mivel elég hosszúra nyúlt a beszámolója, befejezi a beszédet és nyugodtan hátradől a fűben.*
-Látom tudsz főzni. Ugyanis nagyon finom ez a marha.
*Nem tudja a napját sem, hogy mikor evett utoljára marhahúst ez előtt. Talán pár éve lehetett. Mostanában csak apróbb szárnyasokat, tojásokat és növényeket evett. Szomorúságára a nő visszautasítja az italt. Nem szeret egyedül inni, ezért ha már így hozta a sors, elrakja a kulacsát. A nő kérdésén igazán meglepődik. Erőssen gondolkodik, de aztán rá kell jönnie egy furcsa dologra. Bocsánatkérően néz a nőre.*
-Sajnálom, de nem tudom, hány nyarat láttam már.
~Tényleg elég különös. Mióta eljöttem hazulról, nem számoltam az éveket.~
-Nos, ha a múltamra kiváncsi, arról beszámolhatok. Nem egy nagy dolog, de ha már így rákérdezett...
*Megköszörüli a torkát és belekezd a monológjába.*
-Egy kis faluban születtem. Ami azt illeti, mindenféle lények laktál. Orkok, elfek...
*Itt egy pillantra elkomorul a tekintete.*
-Sötételfek nem. Ők ki voltak írta a faluból a kegyetlenségük miatt.
*Megint inkább magának beszél, sem mint a nőnek. Próbálja összeszedni a gondolatait.*
-Naszóval! Itt születtem én, földművelő szülők gyermekeként. Egy elég népes családba kerültem bele. tizenkét testvér volt már előttem. Itt éltem az életem, nyugodtan. Egész napos dolgom az volt, hogy az állatokra vigyázzam és betakarításkor segédkezzem. De eztán történt, hogy apánk elkezdte szétosztani a földeket, amink volt. Mivel elég kicsi földünk maradt volna, oda adtam az én részem a kedvenc bátyámnak és elindultam. Mikor eljöttem, kijelentettem, hogy szerzek magamnak egy saját birtokot. Nos, ez még nem jött össze.
*Hirtelen az állataira mutat.*
-Ők már megvannak, csak egy saját legelő kéne.
*Mivel elég hosszúra nyúlt a beszámolója, befejezi a beszédet és nyugodtan hátradől a fűben.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:41:32
Üzenet elküldve: 2014-03-08 14:41:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
*Ryn szemével követi, hogy mit csinál a férfi. Learon elengedi az állatokat, majd odamegy hozzá. Töpörtyű is iszik abból a vízből, amit az ember az állatoknak ad. Mivel az ember csak a húst kéri, ezért ő issza meg csak a levest, majd nekilát a marhának is.*
- Valóban békés ez a hely. Jó étvágyat magának is!
*Learon rummal kínálja.*
- Köszönöm nem. Nem igazán bírom az erős italokat. Én már meséltem a múltamról, de ha jól emlékszem, akkor maga nem igen. Mondja, honnan jött? Hány éves, ha szabad tudnom?
~Lehet, hogy kicsit tolakodónak tűntem, de kíváncsi vagyok. Remélem azért nem haragszik érte és nem veszi faggatásnak.~
- Valóban békés ez a hely. Jó étvágyat magának is!
*Learon rummal kínálja.*
- Köszönöm nem. Nem igazán bírom az erős italokat. Én már meséltem a múltamról, de ha jól emlékszem, akkor maga nem igen. Mondja, honnan jött? Hány éves, ha szabad tudnom?
~Lehet, hogy kicsit tolakodónak tűntem, de kíváncsi vagyok. Remélem azért nem haragszik érte és nem veszi faggatásnak.~
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-07 19:17:34
Üzenet elküldve: 2014-03-07 19:17:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon, ahogy megérkeznek, ahelyett, hogy a vödörből itatná az állatokat, inkább közelebb áll meg a vízhez. Mielőtt a nőhöz menne, vagy szólna hozzá, egyenként elengedi az állatait, hogy azok tudjanak egy kicsit mozogni, járkálni. A szárnyasok örömmel kezdenek el futkározni, persze csak egy akkora körön belül, amit a kutya enged nekik. Learon rájön, hogy ebe, valószínűleg egy pásztoré lehetett, hiszen elképesztő precizitással vigyázza az állatok gondját. A kecskéje elégedetten kezd legelészni, szintúgy a Redul nevű igása is. Learon közelebb megy a pokrócon ülő nőhöz. Leveszi lábáról a vékony bőr lábbelijét, hogy érezhesse talpa alatt a friss füvet. Ezután a fűbe heveredik le. A marhát elfogadja, de a levest visszautasítja.*
-Köszönöm, de nem vagyok éhes! Viszont ez a hús nagyon jól néz ki.
*Mondja halkan, nyugodtan. Ezen a helyen mindig olyan érzése támad, hogy nem szabad hangoskodnia. Mintha megsértené vele a hely szellemét. Egy kis fa edényben vizet ad a csirkéinek, hiszen a kutya nem engedi oda őket valamiért a vízhez. ha Ryn kutyája is szeretne inni, a csirkék csak utána fognak.*
-Nagyon szeretem ezt a helyet! Olyan békés és nyugodt itt minden.
*Ezzel beleharap a húsba és elkezdi rágcsálni azt.*
-Jó étvágyat!
*Mondja, és közben feláll, és a szekéren kezd el kutatni. Egy pillanat sem telik el, máris megtalálja a kulacsát. Amit a nő felé fordít.*
-Kér egy kicsit? Jó fajta rum!
*Ha a nő iszik belőle, Learon csak az után kortyol az italból. Ha Ryn nem kér, akkor viszont Learon egy jókora adagot felhajt az italból.*
-Köszönöm, de nem vagyok éhes! Viszont ez a hús nagyon jól néz ki.
*Mondja halkan, nyugodtan. Ezen a helyen mindig olyan érzése támad, hogy nem szabad hangoskodnia. Mintha megsértené vele a hely szellemét. Egy kis fa edényben vizet ad a csirkéinek, hiszen a kutya nem engedi oda őket valamiért a vízhez. ha Ryn kutyája is szeretne inni, a csirkék csak utána fognak.*
-Nagyon szeretem ezt a helyet! Olyan békés és nyugodt itt minden.
*Ezzel beleharap a húsba és elkezdi rágcsálni azt.*
-Jó étvágyat!
*Mondja, és közben feláll, és a szekéren kezd el kutatni. Egy pillanat sem telik el, máris megtalálja a kulacsát. Amit a nő felé fordít.*
-Kér egy kicsit? Jó fajta rum!
*Ha a nő iszik belőle, Learon csak az után kortyol az italból. Ha Ryn nem kér, akkor viszont Learon egy jókora adagot felhajt az italból.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-05 21:04:02
Üzenet elküldve: 2014-03-05 21:04:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
//Learon Derin//
*Az út véget ér. Mikor meglátja a szépséges tündérkertet, akkor boldogan pattan le a kocsiról, meg sem várva, hogy az megálljon. Várja, hogy Learon utána jöjjön. Leterít egy pokrócot a földre és hellyel kívánja utazótársát:*
- Foglaljon csak helyet! Ha esetleg van egy vödre, akkor megitatnám az állatokat, hisz ott van az a tóféle víz. Adnék a maga jószágainak és Töpörtyűnek is, ha gondolja. De előbb hadd kínáljam meg néhány falattal.
*Előpakolja az elemózsiát, előkerül a szelet sült marhahús, azt félbevágja és két pohárba kimer egy kis levest is. Várja, hogy a férfi mit dönt, elsősorban, hogy leül -e és elfogadja az ételt,amit jó szívvel ad, másodsorban várja a választ arra is, hogy van -e vödör, hogy megitassa az állatokat.*
*Az út véget ér. Mikor meglátja a szépséges tündérkertet, akkor boldogan pattan le a kocsiról, meg sem várva, hogy az megálljon. Várja, hogy Learon utána jöjjön. Leterít egy pokrócot a földre és hellyel kívánja utazótársát:*
- Foglaljon csak helyet! Ha esetleg van egy vödre, akkor megitatnám az állatokat, hisz ott van az a tóféle víz. Adnék a maga jószágainak és Töpörtyűnek is, ha gondolja. De előbb hadd kínáljam meg néhány falattal.
*Előpakolja az elemózsiát, előkerül a szelet sült marhahús, azt félbevágja és két pohárba kimer egy kis levest is. Várja, hogy a férfi mit dönt, elsősorban, hogy leül -e és elfogadja az ételt,amit jó szívvel ad, másodsorban várja a választ arra is, hogy van -e vödör, hogy megitassa az állatokat.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-03-01 11:30:57
Üzenet elküldve: 2014-03-01 11:30:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Lantkaland-Vége-Köszi Mort :)//
*Bizony úgy látszik, ennyire egyszerű a megoldás, bár igaz, hogy zenésztudása nélkül semmit sem értek volna. Fel is tárul az ajtó, és a pici rejtekhely is a szemük elé kerül. Bress körbenéz, hogy tiszta e a levegő, majd mikor megállapítja, hogy minden rendben, a gnómot követve besétálnak a rejtekhelyre.*
-Hihetetlen. *mondja, és még most sem hisz a szemének. Őt nem a kincsesláda, inkább a hangszer érdekli. Kezébe veszi a lantot, amin se egy törés, kopás, horzsolás, szakadás, és semmi egyéb külsérelmi nyom sincs. Tulajdonképpen vadi új. Megforgatja kezeiben, és átnézi. A tető körvonala csepp alakú, ezzel egy síkban helyezkedik el a hosszú nyak. Maga a test sokkalta öblösebb a többi lanttól, a hangjuk pedig nem a tetőn, hanem a test alsó részén helyezkedik el. Hét húrja van, amik alsó húrrögzítésűek.*
-Ez nem álom bátyám. Ezúttal nem. *mondja nevetve, majd a bőrpántot keresztbe veti mellkasán, hátán pedig már ott is feszül új hangszere.*
-Bevallom az elején szkeptikus voltam, de ez isteni ötlet volt öreg. *emeli felé kezét, és lepacsizik az öreg csirkefogóval.*
-Szerintem is pucoljunk.
*A Merinához vezető út édesebb mint valaha. Igazából a legjobb az, hogy Jeremiasz mit sem foglalkozik a lanttal, Bress meg az arannyal, és ékszerrel nem foglalkozik. Számára a lanttal ő sokkal többet nyert bármilyen kincsnél. Azért mikor az öreg átad egy becses ékszert, természetesen nem ellenkezik.*
-Köszönöm bátyám, aztán ha legközelebb is akad valami, megtalálsz. *kacsint az öregnek, majd feláll, lehajol, és viszonozza a baráti ölelést és kézfogást.*
-Remélem egy sem marad a nyakadon. *bök fejével az ékszerek, és a pénz irányába, majd Bress elmondja neki, hogy majd ha visszatér a tengerről, meglátogatja. Jeremiasz hamar el is tűnik, így Bress számára sincs maradás. Elindul vissza a Celestine fedélzetére, fütyörészve és fülig érő szájjal, közben érzi, ahogy a lant lépteivel együtt mozog a hátán. Az első dolga az lesz visszaérésekor, hogy kipróbálja az új hangszerét, hogy vidám dallamok árasszák el a teret.*
*Bizony úgy látszik, ennyire egyszerű a megoldás, bár igaz, hogy zenésztudása nélkül semmit sem értek volna. Fel is tárul az ajtó, és a pici rejtekhely is a szemük elé kerül. Bress körbenéz, hogy tiszta e a levegő, majd mikor megállapítja, hogy minden rendben, a gnómot követve besétálnak a rejtekhelyre.*
-Hihetetlen. *mondja, és még most sem hisz a szemének. Őt nem a kincsesláda, inkább a hangszer érdekli. Kezébe veszi a lantot, amin se egy törés, kopás, horzsolás, szakadás, és semmi egyéb külsérelmi nyom sincs. Tulajdonképpen vadi új. Megforgatja kezeiben, és átnézi. A tető körvonala csepp alakú, ezzel egy síkban helyezkedik el a hosszú nyak. Maga a test sokkalta öblösebb a többi lanttól, a hangjuk pedig nem a tetőn, hanem a test alsó részén helyezkedik el. Hét húrja van, amik alsó húrrögzítésűek.*
-Ez nem álom bátyám. Ezúttal nem. *mondja nevetve, majd a bőrpántot keresztbe veti mellkasán, hátán pedig már ott is feszül új hangszere.*
-Bevallom az elején szkeptikus voltam, de ez isteni ötlet volt öreg. *emeli felé kezét, és lepacsizik az öreg csirkefogóval.*
-Szerintem is pucoljunk.
*A Merinához vezető út édesebb mint valaha. Igazából a legjobb az, hogy Jeremiasz mit sem foglalkozik a lanttal, Bress meg az arannyal, és ékszerrel nem foglalkozik. Számára a lanttal ő sokkal többet nyert bármilyen kincsnél. Azért mikor az öreg átad egy becses ékszert, természetesen nem ellenkezik.*
-Köszönöm bátyám, aztán ha legközelebb is akad valami, megtalálsz. *kacsint az öregnek, majd feláll, lehajol, és viszonozza a baráti ölelést és kézfogást.*
-Remélem egy sem marad a nyakadon. *bök fejével az ékszerek, és a pénz irányába, majd Bress elmondja neki, hogy majd ha visszatér a tengerről, meglátogatja. Jeremiasz hamar el is tűnik, így Bress számára sincs maradás. Elindul vissza a Celestine fedélzetére, fütyörészve és fülig érő szájjal, közben érzi, ahogy a lant lépteivel együtt mozog a hátán. Az első dolga az lesz visszaérésekor, hogy kipróbálja az új hangszerét, hogy vidám dallamok árasszák el a teret.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-02-28 18:14:20
Üzenet elküldve: 2014-02-28 18:14:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lantkaland - Vége //
*Jeremiasz a hallottak s látottak miatt újra erősen megvakarja a fejét, s arcán enyhe csodálat jelei mutatkoznak, mikor Bress felé pillant. Kotta, meg hangjegyek... Ez már neki magas! Bár elvégre a gnómok nem éppen arról híresek, hogy túlságosan nagy zenészek lennének, szóval végül is nincsen lemaradása!*
- Tyű, a mindenit! Te aztán értesz a dolgodhoz, fiam!
*Fejezi ki szavakban csodálatát, viszont mivel annyira nagyon nem ért a zenéhez, ezért nem állnak neki össze a képek, s mikor a férfi elkezd furulyázni, csak értetlenül tekint rá.*
- Megértem, hogy nagyon jó kedvedben vagy, de ez ráérne akkor is, mikor megszereztük a kincset, nem?
*Az öregnek viszont feltűnik, hogy a felbukkanó jegyek pontosan annyi ideig villognak, míg Bress lefog egy hangot. Talán tényleg ez lenne a nyitja mindennek? Nem is hülyeség, hiszen egy zenész tündér rejtekhelyéről van szó, akikről köztudott, hogy eléggé furfangosak tudnak lenni! Jeremiasz végig síri csendben figyel, s egy ponton szinte földbe gyökerezik a lába, mikor ő is észreveszi, hogy mozgolódni kezd a fal. S láss csodát...*
- Fiam, te egy isten vagy!
*Kiáltja hangosan a gnóm, majd örömében elkezd ugrándozni, mikor megpillantja a feltárult ajtó mögötti rejtekhelyet: egy csodálatos kis láda ragadja meg a tekintetét, a mögötte levő, tökéletesen megmunkált, csillogó baglamát szinte észre sem veszi. Azonnal odaszalad a ládához, mely halk nyikorgással tárul fel, s mutatja meg azt a sok kincset, melyet magában rejt!*
- Azt hiszem, hogy ezt álmodom! *dob fel pár aranyérmét a magasba* Azt hiszem, hogy tényleg tökéletes csapatot alkotunk, úgyhogy legközelebb ha újabb ilyen remek kis információt szerzek, akkor már rohanok is hozzád! *azzal felkapja a kis ládát a hóna alá* Viszont igyekezzünk, nehogy valaki lecsapjon rá, tűnjünk el innen!
*Mondja zsugori ábrázattal, majd ha Bress is kész van, akkor már indulhatnak is visszafelé...
Végül megállapodnak a Merinánál. Odabent nincsenek sokan, így Jeremiasz az asztal alatt átad Bressauavre Eisso részére egy 500 aranyat érő ékszert.
*
- Ez a tiéd, fiam, szerintem szép hasznot húzhatsz belőle! A többit én magam eladom, aztán hamarosan újra találkozunk! Most pedig megyek is, már az előtt akadtak ezekre a kicsikékre vásárlóim, mielőtt megszereztük volna!
*Azzal odatipeg a férfihez, s egy baráti ölelést követően az ajtóhoz botorkál, s egy búcsú intést követően eltűnik a kikötőben.*
*Jeremiasz a hallottak s látottak miatt újra erősen megvakarja a fejét, s arcán enyhe csodálat jelei mutatkoznak, mikor Bress felé pillant. Kotta, meg hangjegyek... Ez már neki magas! Bár elvégre a gnómok nem éppen arról híresek, hogy túlságosan nagy zenészek lennének, szóval végül is nincsen lemaradása!*
- Tyű, a mindenit! Te aztán értesz a dolgodhoz, fiam!
*Fejezi ki szavakban csodálatát, viszont mivel annyira nagyon nem ért a zenéhez, ezért nem állnak neki össze a képek, s mikor a férfi elkezd furulyázni, csak értetlenül tekint rá.*
- Megértem, hogy nagyon jó kedvedben vagy, de ez ráérne akkor is, mikor megszereztük a kincset, nem?
*Az öregnek viszont feltűnik, hogy a felbukkanó jegyek pontosan annyi ideig villognak, míg Bress lefog egy hangot. Talán tényleg ez lenne a nyitja mindennek? Nem is hülyeség, hiszen egy zenész tündér rejtekhelyéről van szó, akikről köztudott, hogy eléggé furfangosak tudnak lenni! Jeremiasz végig síri csendben figyel, s egy ponton szinte földbe gyökerezik a lába, mikor ő is észreveszi, hogy mozgolódni kezd a fal. S láss csodát...*
- Fiam, te egy isten vagy!
*Kiáltja hangosan a gnóm, majd örömében elkezd ugrándozni, mikor megpillantja a feltárult ajtó mögötti rejtekhelyet: egy csodálatos kis láda ragadja meg a tekintetét, a mögötte levő, tökéletesen megmunkált, csillogó baglamát szinte észre sem veszi. Azonnal odaszalad a ládához, mely halk nyikorgással tárul fel, s mutatja meg azt a sok kincset, melyet magában rejt!*
- Azt hiszem, hogy ezt álmodom! *dob fel pár aranyérmét a magasba* Azt hiszem, hogy tényleg tökéletes csapatot alkotunk, úgyhogy legközelebb ha újabb ilyen remek kis információt szerzek, akkor már rohanok is hozzád! *azzal felkapja a kis ládát a hóna alá* Viszont igyekezzünk, nehogy valaki lecsapjon rá, tűnjünk el innen!
*Mondja zsugori ábrázattal, majd ha Bress is kész van, akkor már indulhatnak is visszafelé...
Végül megállapodnak a Merinánál. Odabent nincsenek sokan, így Jeremiasz az asztal alatt átad Bressauavre Eisso részére egy 500 aranyat érő ékszert.
*- Ez a tiéd, fiam, szerintem szép hasznot húzhatsz belőle! A többit én magam eladom, aztán hamarosan újra találkozunk! Most pedig megyek is, már az előtt akadtak ezekre a kicsikékre vásárlóim, mielőtt megszereztük volna!
*Azzal odatipeg a férfihez, s egy baráti ölelést követően az ajtóhoz botorkál, s egy búcsú intést követően eltűnik a kikötőben.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-02-28 15:47:53
Üzenet elküldve: 2014-02-28 15:47:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Szelíd
*Tündér lévén a tündérkertet keresi fel először. Itt megpihen. Minden a csendes és nyugalmas, színpompás virágok nyílnak mindenütt.* ~Az a mese járja, hogy itt születtek az első tündérek.~ *Kiveszi kiskutyáját a táskájából, s egy anyagdarabot dob el neki.*
-Hozd vissza! *A kis állat boldogan fut a rongy után, s máris rohan vissza azzal a gazdájához.*
-Ügyes vagy Töpörtyű!
~Anyáék is biztosan szerették volna ezt a helyet. Minden szép és csendes. Most, hogy ideérkeztem elfogott egy olyan nyugalom, melyet már nagyon rég nem éreztem.~ *Táskájából elővesz egy pokrócot és leteríti a földre. Azon üldögél és gondolkodik. Szülei halála óta csak rossz gondolatok gyötrik, de most a nem a lángok jutnak eszébe, melyek végeztek szüleivel, hanem a kellemes emlékek szállják meg lelkét. Mikor édesanyjával megtanulta, hogy kell ellátni egy sérült madár szárnyát, vagy mikor édesapja megmutatta, hogy hogyan kell tartani a kardot. A kiskutya megböködi a lány kezét az orrával, így Ryn újra eldobja az anyagdarabot.* ~Nagyon kellemes itt.~
-Hozd vissza! *A kis állat boldogan fut a rongy után, s máris rohan vissza azzal a gazdájához.*
-Ügyes vagy Töpörtyű!
~Anyáék is biztosan szerették volna ezt a helyet. Minden szép és csendes. Most, hogy ideérkeztem elfogott egy olyan nyugalom, melyet már nagyon rég nem éreztem.~ *Táskájából elővesz egy pokrócot és leteríti a földre. Azon üldögél és gondolkodik. Szülei halála óta csak rossz gondolatok gyötrik, de most a nem a lángok jutnak eszébe, melyek végeztek szüleivel, hanem a kellemes emlékek szállják meg lelkét. Mikor édesanyjával megtanulta, hogy kell ellátni egy sérült madár szárnyát, vagy mikor édesapja megmutatta, hogy hogyan kell tartani a kardot. A kiskutya megböködi a lány kezét az orrával, így Ryn újra eldobja az anyagdarabot.* ~Nagyon kellemes itt.~
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-02-26 20:49:31
Üzenet elküldve: 2014-02-26 20:49:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//M5-Lantkaland//
*Örül neki, hogy az öreg csirkefogó is hasonlóképpen vélekedik. Lehetséges, hogy a hold fénye világítja meg a bejáratot.*
-Neked is bátyám. *emeli meg az üvegét, majd jó nagyot kortyol bele, aztán elveszi szájától, és kicsit köhögni kezd, mivel túlságosan nagyot hörpintett az italból. Elégedetten bólogat Bress, jelezve, hogy jó az ital. Nagyon hasonlít arra, amit Leon adott neki a Celestine fedélzetén. Úgy látszik, ezen a környéken ez a menő ital. Ezután leginkább üzleti dolgokról esik szó, és az öreg Bress apjáról, és a családról kezd kérdezősködni. Hosszasan kibeszélik a dolgaikat, majd a gnóm felszólítására ő is figyelmes lesz a jelekre a falon.*
-Az anyját ! *szinte felkiált a fél-elf, és szája is tátva marad.*
-Az egy kotta sor, benne a hangjegyekkel. Egész, fél, negyed, nyolcad, tizenhatod. *mutat kezével a motívumok felé, de inkább maga elé beszél, mintsem a gnómnak.* Szinkópa, triola.
*Majd egy pillanatra leblokkol, és világossá válik számára az egész.*
-Hát persze ! Hiszen te mondtad, hogy a hely egy tündér hangszerét őrzi. Ezért nem találták meg. *mosolyodik el, közben újra végigfutnak szemei a magasban fénylő hangjegyeken.*
~Ilyen egyszerű lenne. ?~
*Sosem tudja meg, ha nem próbálja meg, így gyorsan előkapja belső zsebéből a furulyáját, mielőtt a hangjegyek köddé nem válnak.*
-Imádkozz öreg, hogy ez legyen a megoldás. *majd mindenfajta habozás nélkül emeli szájához a furulyát, és megfújja, aztán szépen leköveti a hangjegyeket a falról. Nem nehéz feladat, főleg hogy professzionálisan játszik hangszerén. Olykor lágy magasabb, néha kicsit mélyebb, de hosszan elnyúló hangok törnek fel a levegőbe. A lágy dallamok, valóban hasonlítanak a tündérek zenéire. Majd egyszer csak véget ér egy nagyon hosszú dallam után az egész, legalábbis a hangjegyek eltűnnek a falról. Bress elveszi szájától a hangszert, és lélegzet visszafojtva várja a fejleményeket. Pár másodperc telik el síri csendben, majd egyszer csak a kőfal mintha mozgolódni kezdene, vagyis inkább konkrétan egy pont, ami mintha szét akarná repeszteni a masszív falat.*
-Azt hiszem megüthetjük a főnyereményt. *hajol mosolyogva közelebb a gnómhoz, majd ha valóban az következik amire gondol, örömében még meg is csókolja Jeremiasz kopasz feje búbját.*
*Örül neki, hogy az öreg csirkefogó is hasonlóképpen vélekedik. Lehetséges, hogy a hold fénye világítja meg a bejáratot.*
-Neked is bátyám. *emeli meg az üvegét, majd jó nagyot kortyol bele, aztán elveszi szájától, és kicsit köhögni kezd, mivel túlságosan nagyot hörpintett az italból. Elégedetten bólogat Bress, jelezve, hogy jó az ital. Nagyon hasonlít arra, amit Leon adott neki a Celestine fedélzetén. Úgy látszik, ezen a környéken ez a menő ital. Ezután leginkább üzleti dolgokról esik szó, és az öreg Bress apjáról, és a családról kezd kérdezősködni. Hosszasan kibeszélik a dolgaikat, majd a gnóm felszólítására ő is figyelmes lesz a jelekre a falon.*
-Az anyját ! *szinte felkiált a fél-elf, és szája is tátva marad.*
-Az egy kotta sor, benne a hangjegyekkel. Egész, fél, negyed, nyolcad, tizenhatod. *mutat kezével a motívumok felé, de inkább maga elé beszél, mintsem a gnómnak.* Szinkópa, triola.
*Majd egy pillanatra leblokkol, és világossá válik számára az egész.*
-Hát persze ! Hiszen te mondtad, hogy a hely egy tündér hangszerét őrzi. Ezért nem találták meg. *mosolyodik el, közben újra végigfutnak szemei a magasban fénylő hangjegyeken.*
~Ilyen egyszerű lenne. ?~
*Sosem tudja meg, ha nem próbálja meg, így gyorsan előkapja belső zsebéből a furulyáját, mielőtt a hangjegyek köddé nem válnak.*
-Imádkozz öreg, hogy ez legyen a megoldás. *majd mindenfajta habozás nélkül emeli szájához a furulyát, és megfújja, aztán szépen leköveti a hangjegyeket a falról. Nem nehéz feladat, főleg hogy professzionálisan játszik hangszerén. Olykor lágy magasabb, néha kicsit mélyebb, de hosszan elnyúló hangok törnek fel a levegőbe. A lágy dallamok, valóban hasonlítanak a tündérek zenéire. Majd egyszer csak véget ér egy nagyon hosszú dallam után az egész, legalábbis a hangjegyek eltűnnek a falról. Bress elveszi szájától a hangszert, és lélegzet visszafojtva várja a fejleményeket. Pár másodperc telik el síri csendben, majd egyszer csak a kőfal mintha mozgolódni kezdene, vagyis inkább konkrétan egy pont, ami mintha szét akarná repeszteni a masszív falat.*
-Azt hiszem megüthetjük a főnyereményt. *hajol mosolyogva közelebb a gnómhoz, majd ha valóban az következik amire gondol, örömében még meg is csókolja Jeremiasz kopasz feje búbját.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-02-26 16:40:47
Üzenet elküldve: 2014-02-26 16:40:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lantkaland //
*Jeremiasz sunyi, amolyan megadó ábrázattal fordul Bress felé, s legyint egyet.*
- El tudnám én intézni, fiam, ha nagyon akarnám. Csak a fránya lustaság igen nagy úr!
*S valóban, a gnóm hiába túlbuzgó, ha kalandokról van szó, valójában igen egy lusta teremtés! Természetesen könnyedén el tudná intézni a helyet, de most valahogy jobban örülne annak, ha a dolgokba nem kellene neki megint beleszólnia, hanem azok az ő akarata nélkül is gördülékenyen mennének! Erre viszont sajna kevés esély van...
A versikét még párszor elolvassa, ám minél többször teszi ezt, annál inkább homályosabb lesz számára az egész, úgyhogy inkább morcosan, karba tett kezekkel hallgatja tovább társát, majd egy mondatán megvilágosodik.*
- A Hold, hát persze! Tudtam én, hogy te kellesz ide! *intően emeli fel kezét* Viszont ez egyáltalán nem biztos, ugyanakkor úgy vélem, hogy jó nyomon járunk! Talán tényleg meg kellene várnunk az éjt, aztán meglátjuk! Addig is... *előhúz két üveget a zsebéből, és sunyi vigyorral az egyiket Bress felé nyújtja* Egészségedre, fiam!
*Az üvegben igen erős rum pihen, valami szokatlan aromával, mely édesebbé teszi. Bár a gnóm nem épp a túlzott szeszfogyasztók közé tartozik, ám a korai tavaszi idő, a kellemes környezet, s a kalandvágy megköveteli a jó kis itókát!
Az idő hamar telik el, hiszen Jeremiasz kis történeteivel s kérdéseivel szóval tartja a férfit, no meg az ital is megteszi a hatását! Persze az eszüket egyáltalán nem veszi el, hanem csak jobb kedvet csinál mindkettejüknek.
Lassan már a tizenegy óra is elérkezik, s még mindig semmi.*
- Most már igazán történhetne valami... *morog a törpe, mikor is váratlanul szokatlan pontok villannak fel valahol a szikla tetejénél* Te, odanézz!
*Azonban hiába nézi a gnóm, egyáltalán nem ismerősek neki a jelek, sem a felvillanásuk módja. Ugyanakkor Bressnek talán ismerős lehet, hiszen egy kottának a hangjegyei pislákolnak fel odafent ezüstösen! Jeremiasz egyáltalán nem ismeri a hangjegyeket, sem a zenét, így érthető, hogy azt sem tudja, mik villannak fel. Az se igazán tudatosul benne, hogy bíz' Bress oldalán ott függ egy furulya, mellyel csodálatos hangokat lehet kreálni! Talán a felvillanó hangjegyeknek, s a ténynek, hogy egy zenész tündér rejtekhelye lapul odabent, köze lehet a láthatatlan kapu nyitjához?*
*Jeremiasz sunyi, amolyan megadó ábrázattal fordul Bress felé, s legyint egyet.*
- El tudnám én intézni, fiam, ha nagyon akarnám. Csak a fránya lustaság igen nagy úr!
*S valóban, a gnóm hiába túlbuzgó, ha kalandokról van szó, valójában igen egy lusta teremtés! Természetesen könnyedén el tudná intézni a helyet, de most valahogy jobban örülne annak, ha a dolgokba nem kellene neki megint beleszólnia, hanem azok az ő akarata nélkül is gördülékenyen mennének! Erre viszont sajna kevés esély van...
A versikét még párszor elolvassa, ám minél többször teszi ezt, annál inkább homályosabb lesz számára az egész, úgyhogy inkább morcosan, karba tett kezekkel hallgatja tovább társát, majd egy mondatán megvilágosodik.*
- A Hold, hát persze! Tudtam én, hogy te kellesz ide! *intően emeli fel kezét* Viszont ez egyáltalán nem biztos, ugyanakkor úgy vélem, hogy jó nyomon járunk! Talán tényleg meg kellene várnunk az éjt, aztán meglátjuk! Addig is... *előhúz két üveget a zsebéből, és sunyi vigyorral az egyiket Bress felé nyújtja* Egészségedre, fiam!
*Az üvegben igen erős rum pihen, valami szokatlan aromával, mely édesebbé teszi. Bár a gnóm nem épp a túlzott szeszfogyasztók közé tartozik, ám a korai tavaszi idő, a kellemes környezet, s a kalandvágy megköveteli a jó kis itókát!
Az idő hamar telik el, hiszen Jeremiasz kis történeteivel s kérdéseivel szóval tartja a férfit, no meg az ital is megteszi a hatását! Persze az eszüket egyáltalán nem veszi el, hanem csak jobb kedvet csinál mindkettejüknek.
Lassan már a tizenegy óra is elérkezik, s még mindig semmi.*
- Most már igazán történhetne valami... *morog a törpe, mikor is váratlanul szokatlan pontok villannak fel valahol a szikla tetejénél* Te, odanézz!
*Azonban hiába nézi a gnóm, egyáltalán nem ismerősek neki a jelek, sem a felvillanásuk módja. Ugyanakkor Bressnek talán ismerős lehet, hiszen egy kottának a hangjegyei pislákolnak fel odafent ezüstösen! Jeremiasz egyáltalán nem ismeri a hangjegyeket, sem a zenét, így érthető, hogy azt sem tudja, mik villannak fel. Az se igazán tudatosul benne, hogy bíz' Bress oldalán ott függ egy furulya, mellyel csodálatos hangokat lehet kreálni! Talán a felvillanó hangjegyeknek, s a ténynek, hogy egy zenész tündér rejtekhelye lapul odabent, köze lehet a láthatatlan kapu nyitjához?*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-02-25 20:26:21
Üzenet elküldve: 2014-02-25 20:26:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//M5-Lantkaland//
*A kelleténél hangosabban is felnevet, és még visszhangot is ver kacaja.*
-Mond öreg. Mióta jelent neked problémát egy helyet felszabadítani ? *kérdezi értetlenül, és megcsóválja fejét.*
~Ejnye bátyám, ennyire nem puhulhattál el.~
*Hiszen egy csettintéssel el tudná intézni, ha nem is ő, de ő általa biztosan lenne jelentkező, talán jó pénzért még Bress is vállalná. De mindegy is, ha annyira kell neki az a hely, akkor nem fog ő várakozni.*
-Igen-igen. Akkor arra lesz. *bólogat előbb az x-et nézve, majd kinyújtja a karját a helyes irány felé. Ahogy odaérnek engedelmesen végrehajtja Jeremiasz utasítását. Érdemes lehet megpróbálni, bár elég nagy a felület, így könnyen át lehet siklani az esetleges rejtett kődarab felett. Tapogatózik, nyomkod, kapar, már mindent csinál a bárd, aztán halk szitkozódásba tör ki.*
-Zseniális meglátás. *mondja kedvtelenül, mikor ő maga is rájön, hogy ez fölösleges időpocsékolás. Közelebb hajol, megfogja a térképet, és maga felé mozdítja, hogy jól elolvassa az írást. Jeremiasz után ő is felolvassa hangosan, bár sokkalta tagoltabban, mint az öreg. A fogaskerekek forogni kezdenek Bress fejében, összehúzza szemöldökeit, megvakarja állát, majd az öregre néz.*
-Nekem sem teljesen tiszta viszont, több lehetőség is van. *veszi el Jeremiasz kezéből a térképet, majd ujjait még egyszer végigfuttatja az íráson.*
-A második és harmadik sor utalhat ennek a magas kőfalnak a tetejére. *mutat fel Bress, majd folytatja tovább az eszmefuttatást, bár ő maga is kételkedik saját szavaiban.*
-Hogy ott találod a bejáratot, viszont ahhoz minek kell, hogy sötét legyen ? Az első sor inkább valami fényesebb dologra, például a holdra utalhat. A vágyunk nyilvánvaló jelen esetben, viszont minek kell a kinyitásához, azaz a bejutáshoz a hold ? *majd újra a gnómra pillant, és mielőtt válaszolna, még hozzáfűzi amit gondol.*
-Szerintem segít, mert ha nem segítene, minek írják rá a térképre ? Legfeljebb azért, hogy az ide tévedő kalandorokat idegesítsék, vagy összezavarják. *legyint egyet, majd még egy kis szitkozódás hangzik szájából. A feladvánnyal kapcsolatban sajnos egyenlőre nem jut más eszébe, így újból kérdően néz az öregre.*
-Lehet meg kell várnunk míg besötétedik, aztán majd lesz valahogy. *ül le az egyik kis szikladarabra, kezeit karba teszi, szemeit behunyja, és fejében folyamatosan a rejtvény sorai hangzódnak el. Ha a gnómnak nincs ötlete, nem tesz és nem szól semmit, akkor bizony Bress így marad, mindaddig míg be nem ugrik valami, vagy amíg be nem sötétedik.*
*A kelleténél hangosabban is felnevet, és még visszhangot is ver kacaja.*
-Mond öreg. Mióta jelent neked problémát egy helyet felszabadítani ? *kérdezi értetlenül, és megcsóválja fejét.*
~Ejnye bátyám, ennyire nem puhulhattál el.~
*Hiszen egy csettintéssel el tudná intézni, ha nem is ő, de ő általa biztosan lenne jelentkező, talán jó pénzért még Bress is vállalná. De mindegy is, ha annyira kell neki az a hely, akkor nem fog ő várakozni.*
-Igen-igen. Akkor arra lesz. *bólogat előbb az x-et nézve, majd kinyújtja a karját a helyes irány felé. Ahogy odaérnek engedelmesen végrehajtja Jeremiasz utasítását. Érdemes lehet megpróbálni, bár elég nagy a felület, így könnyen át lehet siklani az esetleges rejtett kődarab felett. Tapogatózik, nyomkod, kapar, már mindent csinál a bárd, aztán halk szitkozódásba tör ki.*
-Zseniális meglátás. *mondja kedvtelenül, mikor ő maga is rájön, hogy ez fölösleges időpocsékolás. Közelebb hajol, megfogja a térképet, és maga felé mozdítja, hogy jól elolvassa az írást. Jeremiasz után ő is felolvassa hangosan, bár sokkalta tagoltabban, mint az öreg. A fogaskerekek forogni kezdenek Bress fejében, összehúzza szemöldökeit, megvakarja állát, majd az öregre néz.*
-Nekem sem teljesen tiszta viszont, több lehetőség is van. *veszi el Jeremiasz kezéből a térképet, majd ujjait még egyszer végigfuttatja az íráson.*
-A második és harmadik sor utalhat ennek a magas kőfalnak a tetejére. *mutat fel Bress, majd folytatja tovább az eszmefuttatást, bár ő maga is kételkedik saját szavaiban.*
-Hogy ott találod a bejáratot, viszont ahhoz minek kell, hogy sötét legyen ? Az első sor inkább valami fényesebb dologra, például a holdra utalhat. A vágyunk nyilvánvaló jelen esetben, viszont minek kell a kinyitásához, azaz a bejutáshoz a hold ? *majd újra a gnómra pillant, és mielőtt válaszolna, még hozzáfűzi amit gondol.*
-Szerintem segít, mert ha nem segítene, minek írják rá a térképre ? Legfeljebb azért, hogy az ide tévedő kalandorokat idegesítsék, vagy összezavarják. *legyint egyet, majd még egy kis szitkozódás hangzik szájából. A feladvánnyal kapcsolatban sajnos egyenlőre nem jut más eszébe, így újból kérdően néz az öregre.*
-Lehet meg kell várnunk míg besötétedik, aztán majd lesz valahogy. *ül le az egyik kis szikladarabra, kezeit karba teszi, szemeit behunyja, és fejében folyamatosan a rejtvény sorai hangzódnak el. Ha a gnómnak nincs ötlete, nem tesz és nem szól semmit, akkor bizony Bress így marad, mindaddig míg be nem ugrik valami, vagy amíg be nem sötétedik.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-02-25 17:33:24
Üzenet elküldve: 2014-02-25 17:33:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lantkaland //
- A piac? Áhh, nem is tudom... *morog* Mehetne jobban is, az már biztos! Ki akartam bérelni egy nagyobb standot, mert több portékát várok a tengeren túlról, viszont egyelőre nincs hely, és várnom kell, hogy felszabaduljon! Ilyet... Még én küzdjek azért, hogy az emberek igényeit kielégítsem! Hallottál te már ilyet?!
*Ahhoz képest, hogy kicsik a lábai Jeremiasznak, eléggé gyorsan szedi őket Bress mellett, hiszen egy percet sem akar elvesztegetni, melyet a drága kis kincseivel tölthet! Abban ugyan teljesen biztos, hogy érdekes dolgokra fognak lelni, már csak a kivitelezés szükséges! Amint odaérnek a Tündérkerthez, már kezdi is szedegetni zsebéből kifelé a gyűrött térképet, melyet a férfi felé nyújt.*
- Na lássuk csak... *felhúz egy igen vastag okulárét* Talán nem olyan vészes a helyzet, nézd csak! *mutat egy apró, x-szel megjelölt pontra valahol a kert nyugati részén* Elvileg erre kellene keresni, induljunk!
*Mivel nem olyan hatalmas a hely, ezért pár percen belül odaérnek a sziklás részhez, melyen pontosan azt látják, melyre számíthattak: semmit. Sehol egy járat, sehol egy rés, csupán a tömör kőfal. Jeremiasz persze nem csügged, tudja, hogy valami turpisság van a dologban, így odalépked a falhoz, s fogdosni, nyomkodni kezdi.*
- Fiam, te tapogasd végig feljebb, hátha ráakadunk valami benyomható kőre!
*Benyomható kőre nagyjából fél óra múltán sem akadnak rá... A gnóm főleg nem, hiszen méretei túlságosan is kicsik ahhoz, hogy az egészet át tudják vizsgálni.*
- Ez így nem lesz jó! *kezd el mérgelődni, majd hirtelen a fejéhez kap* Bress fiam, van itt még valami, amit teljesen elfelejtettem, bár őszintén szólva kétlem, hogy segítene, azért vess rá egy pillantást! *azzal megfordítja a térképet, melynek hátulján tündér betűkkel írva, kissé kopottan egy versike díszeleg*
"Ha leszáll a sötét éj, biz' sose félj!
Csak nézz fel a magasba, s megleled azt,
Mely minden vágyad kapuját nyitja!"
*olvassa hangosan a gnóm, majd értetlenül Bress felé fordul fejvakarva* Én nem értek ezekhez a talányokhoz, öreg vagyok én már hozzájuk! *legyint egyet szemforgatva* Leszáll az éj, meg magas... *vesz ki pár szót a versikéből* Ez nekem homályos... Te mit gondolsz?
- A piac? Áhh, nem is tudom... *morog* Mehetne jobban is, az már biztos! Ki akartam bérelni egy nagyobb standot, mert több portékát várok a tengeren túlról, viszont egyelőre nincs hely, és várnom kell, hogy felszabaduljon! Ilyet... Még én küzdjek azért, hogy az emberek igényeit kielégítsem! Hallottál te már ilyet?!
*Ahhoz képest, hogy kicsik a lábai Jeremiasznak, eléggé gyorsan szedi őket Bress mellett, hiszen egy percet sem akar elvesztegetni, melyet a drága kis kincseivel tölthet! Abban ugyan teljesen biztos, hogy érdekes dolgokra fognak lelni, már csak a kivitelezés szükséges! Amint odaérnek a Tündérkerthez, már kezdi is szedegetni zsebéből kifelé a gyűrött térképet, melyet a férfi felé nyújt.*
- Na lássuk csak... *felhúz egy igen vastag okulárét* Talán nem olyan vészes a helyzet, nézd csak! *mutat egy apró, x-szel megjelölt pontra valahol a kert nyugati részén* Elvileg erre kellene keresni, induljunk!
*Mivel nem olyan hatalmas a hely, ezért pár percen belül odaérnek a sziklás részhez, melyen pontosan azt látják, melyre számíthattak: semmit. Sehol egy járat, sehol egy rés, csupán a tömör kőfal. Jeremiasz persze nem csügged, tudja, hogy valami turpisság van a dologban, így odalépked a falhoz, s fogdosni, nyomkodni kezdi.*
- Fiam, te tapogasd végig feljebb, hátha ráakadunk valami benyomható kőre!
*Benyomható kőre nagyjából fél óra múltán sem akadnak rá... A gnóm főleg nem, hiszen méretei túlságosan is kicsik ahhoz, hogy az egészet át tudják vizsgálni.*
- Ez így nem lesz jó! *kezd el mérgelődni, majd hirtelen a fejéhez kap* Bress fiam, van itt még valami, amit teljesen elfelejtettem, bár őszintén szólva kétlem, hogy segítene, azért vess rá egy pillantást! *azzal megfordítja a térképet, melynek hátulján tündér betűkkel írva, kissé kopottan egy versike díszeleg*
"Ha leszáll a sötét éj, biz' sose félj!
Csak nézz fel a magasba, s megleled azt,
Mely minden vágyad kapuját nyitja!"
*olvassa hangosan a gnóm, majd értetlenül Bress felé fordul fejvakarva* Én nem értek ezekhez a talányokhoz, öreg vagyok én már hozzájuk! *legyint egyet szemforgatva* Leszáll az éj, meg magas... *vesz ki pár szót a versikéből* Ez nekem homályos... Te mit gondolsz?
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-02-25 10:42:46
Üzenet elküldve: 2014-02-25 10:42:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//M5-Lantkaland//
-Hát persze, hogy én jutottam eszedbe. *mondja kissé kétértelműen a mondókáját. Jelen esetben egyértelmű, de máskor is gyakori, hogy véletlenül pont Bress jut az eszébe. Nem baj ez, tiszteli az öreget, és van, hogy csak incselkedik vele.*
-Ismerem a kapcsolataidat bátyám, úgyhogy ebbe ne menjünk bele. *legyint egy picikét mosolyogva Bress.*
-Engem soha, de téged volt, hogy igen. *jegyzi meg, és azért ismét odaszúr egy kis tüskét az öregnek. Biztos a kor teszi, lehet ha ő is megél majd hasonló kort, valamivel megfontoltabb és körültekintőbb lesz.
Még inkább bemélyeszti zsebeibe kezeit, és piros színű mellényét, ami általában derekára kötve pihen, most leköti magáról, és gyorsan bele is bújik, így már elviselhetőbb a szeles időjárás.*
-Legutóbb említettem, hogy beállok egy kis időre matróznak, szóval most ez megy. Most is onnan jöttem a hajóról, és ha itt végeztünk oda is megyek vissza. Sejtettem, hogy keresni fogsz, és már kezdtelek is hiányolni. *nevetve néz az öreg gnóm szemeibe, közben kacsint egyet, majd még oldalba is böki párszor, persze csak óvatosan, nehogy elessen és összetörje magát.*
-Hát sosem ment rosszul, és tulajdonképpen mindig is a magasban szárnyaltam. *mondja öntelten, persze azért ennek csak a fele igaz. Mindig azért nem járt ő a fellegekben, viszont az érzéke már gyermekkorában is kiváló volt hozzá.*
-Furulyán már nincs mit tanulnom, de a többit még fejlesztenem kell. Na és neked bátyám, hogy megy a piac ? *kérdezi az öregtől, bár mindig mikor kérdezi, az öreg elégedetlenkedni szokott. Ez inkább afféle megszokás lehet, mivel nagyon jól tudja, és látta is már nem egyszer, hogy az a piaci kis stand bizony nagyon is jól megy, főleg amiket a pult alól árul az őrök háta mögött.
A kis beszélgetésük közben elérik a tündérkertet. Bress még gyermekkorában volt itt párszor pár barátjával, akikkel itt játszottak, és zenélgettek. A hely azóta mit sem változott, a virágok ugyan olyan rendezett sorokban tündökölnek, és ez még az ördögi bárdnak is elnyeri a tetszését.*
-Hát itt vagyunk bátyám. Remélem igazad lesz. Hol is az a térkép ? *kérdezi az öreget, aki biztosan zsebre vágta, mikor vissza adta neki.*
-És merre induljunk ? Mintha tűt keresnénk a szénakazalba. *kérdezi, majd a hozzáfűzését már kissé letörten teszi hozzá. Ahogy itt körbenéz, nem is csodálkozik, hogy eddig senki nem akadt a barlang nyomára. Ha az öreg előbogarássza a térképet, ő is szemügyre veszi, és várja, hogy közös döntést hozzanak a továbbhaladásról.*
-Hát persze, hogy én jutottam eszedbe. *mondja kissé kétértelműen a mondókáját. Jelen esetben egyértelmű, de máskor is gyakori, hogy véletlenül pont Bress jut az eszébe. Nem baj ez, tiszteli az öreget, és van, hogy csak incselkedik vele.*
-Ismerem a kapcsolataidat bátyám, úgyhogy ebbe ne menjünk bele. *legyint egy picikét mosolyogva Bress.*
-Engem soha, de téged volt, hogy igen. *jegyzi meg, és azért ismét odaszúr egy kis tüskét az öregnek. Biztos a kor teszi, lehet ha ő is megél majd hasonló kort, valamivel megfontoltabb és körültekintőbb lesz.
Még inkább bemélyeszti zsebeibe kezeit, és piros színű mellényét, ami általában derekára kötve pihen, most leköti magáról, és gyorsan bele is bújik, így már elviselhetőbb a szeles időjárás.*
-Legutóbb említettem, hogy beállok egy kis időre matróznak, szóval most ez megy. Most is onnan jöttem a hajóról, és ha itt végeztünk oda is megyek vissza. Sejtettem, hogy keresni fogsz, és már kezdtelek is hiányolni. *nevetve néz az öreg gnóm szemeibe, közben kacsint egyet, majd még oldalba is böki párszor, persze csak óvatosan, nehogy elessen és összetörje magát.*
-Hát sosem ment rosszul, és tulajdonképpen mindig is a magasban szárnyaltam. *mondja öntelten, persze azért ennek csak a fele igaz. Mindig azért nem járt ő a fellegekben, viszont az érzéke már gyermekkorában is kiváló volt hozzá.*
-Furulyán már nincs mit tanulnom, de a többit még fejlesztenem kell. Na és neked bátyám, hogy megy a piac ? *kérdezi az öregtől, bár mindig mikor kérdezi, az öreg elégedetlenkedni szokott. Ez inkább afféle megszokás lehet, mivel nagyon jól tudja, és látta is már nem egyszer, hogy az a piaci kis stand bizony nagyon is jól megy, főleg amiket a pult alól árul az őrök háta mögött.
A kis beszélgetésük közben elérik a tündérkertet. Bress még gyermekkorában volt itt párszor pár barátjával, akikkel itt játszottak, és zenélgettek. A hely azóta mit sem változott, a virágok ugyan olyan rendezett sorokban tündökölnek, és ez még az ördögi bárdnak is elnyeri a tetszését.*
-Hát itt vagyunk bátyám. Remélem igazad lesz. Hol is az a térkép ? *kérdezi az öreget, aki biztosan zsebre vágta, mikor vissza adta neki.*
-És merre induljunk ? Mintha tűt keresnénk a szénakazalba. *kérdezi, majd a hozzáfűzését már kissé letörten teszi hozzá. Ahogy itt körbenéz, nem is csodálkozik, hogy eddig senki nem akadt a barlang nyomára. Ha az öreg előbogarássza a térképet, ő is szemügyre veszi, és várja, hogy közös döntést hozzanak a továbbhaladásról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046