Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-30 16:12:24
Üzenet elküldve: 2016-11-30 16:12:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//A gonosz csatlósai: kapás//
*Egy ork művész lép a Vérkert színpadára, egyenesen a két gonosz elé. Ráadásul elakarja távolítani őket jelenlegi pozíciójukból! Egy ork művész!*
-Nem kellünk mi ehhez, a világ nélkülünk is a feje tetejére áll. *súgja társának.* De legalább megvan a tesztalany! *Tovább is áll a készülő képből, egyenest a festő úr háta mögé.*
-Szerintem észre sem vette, hogy szellem vagy. *vihog halkan. Előkotorja a két rosszcsont pálcikát és körkörös kézmozdulatokat tesz az ork felé. *
-És tudja, hogy kié ez az emelvény? Annyit értek a művészethez, hogy tudjam: a jó képhez ismerni kell a témát! *kiált a művésznek figyelemelterelés szempontjából, nem mintha szükség lenne rá.*
-És a nevét megtudhatjuk?
//A gonosz csatlósai: kapás//
*Egy ork művész lép a Vérkert színpadára, egyenesen a két gonosz elé. Ráadásul elakarja távolítani őket jelenlegi pozíciójukból! Egy ork művész!*
-Nem kellünk mi ehhez, a világ nélkülünk is a feje tetejére áll. *súgja társának.* De legalább megvan a tesztalany! *Tovább is áll a készülő képből, egyenest a festő úr háta mögé.*
-Szerintem észre sem vette, hogy szellem vagy. *vihog halkan. Előkotorja a két rosszcsont pálcikát és körkörös kézmozdulatokat tesz az ork felé. *
-És tudja, hogy kié ez az emelvény? Annyit értek a művészethez, hogy tudjam: a jó képhez ismerni kell a témát! *kiált a művésznek figyelemelterelés szempontjából, nem mintha szükség lenne rá.*
-És a nevét megtudhatjuk?
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:54:22
Üzenet elküldve: 2016-11-29 19:54:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//A gonosz csatlósai: háló//
* Mi tagadás, mire eléri a vérkertet, mely azért nem egy köpésre van a kikötő szélétől, egy kicsit elfárad. Főleg, hogy már előtte is órák óta menetelt a maga kényelmes tempójában. Ám bármennyire is kényelmes a tempó, ha fák között, nem egyenes terepen kell megtennie az utat.
És akkor végre feltűnik hát a láthatáron a vérkert. Valóban nem olyan, mint amilyennek a tündérkertet képzelte, de még annál is rosszabb, mint amilyennek a Vérkertet képzelte. Ám a festő dolga nem az, hogy szépítsen a rondán, hanem, hogy lefesse, amit lát... na jó, nem mindig és nem egészen, de mivel korábban még nem festette le valószínűleg a helyet és ezután sem fogja senki, így kötelességének érzi, hogy ő megtegye most ezt. *
- Elnézést, uram. Egy kicsit arrébb menne... illetve mennének? * Próbál udvarias lenni, nehogy még megbántsa a két fura alak lelki békéjét, ezáltal magára haragítva őket. *
- Tudják egy festményen dolgozok. * Azaz most fogja kezdeni.
Közben előveszi a magával hozott festékeket és vásznat... Na meg egy torzonborz ecsetet és... szinte már kezdheti is. Persze csak, ha a két alak arrébb áll a kő elől, melyet nagyjából a kép középpontjába tervez rakni. *
//A gonosz csatlósai: háló//
* Mi tagadás, mire eléri a vérkertet, mely azért nem egy köpésre van a kikötő szélétől, egy kicsit elfárad. Főleg, hogy már előtte is órák óta menetelt a maga kényelmes tempójában. Ám bármennyire is kényelmes a tempó, ha fák között, nem egyenes terepen kell megtennie az utat.
És akkor végre feltűnik hát a láthatáron a vérkert. Valóban nem olyan, mint amilyennek a tündérkertet képzelte, de még annál is rosszabb, mint amilyennek a Vérkertet képzelte. Ám a festő dolga nem az, hogy szépítsen a rondán, hanem, hogy lefesse, amit lát... na jó, nem mindig és nem egészen, de mivel korábban még nem festette le valószínűleg a helyet és ezután sem fogja senki, így kötelességének érzi, hogy ő megtegye most ezt. *
- Elnézést, uram. Egy kicsit arrébb menne... illetve mennének? * Próbál udvarias lenni, nehogy még megbántsa a két fura alak lelki békéjét, ezáltal magára haragítva őket. *
- Tudják egy festményen dolgozok. * Azaz most fogja kezdeni.
Közben előveszi a magával hozott festékeket és vásznat... Na meg egy torzonborz ecsetet és... szinte már kezdheti is. Persze csak, ha a két alak arrébb áll a kő elől, melyet nagyjából a kép középpontjába tervez rakni. *
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-28 23:34:54
Üzenet elküldve: 2016-11-28 23:34:54
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//A gonosz csatlósai: háló//
*Türelmesen végiglebegi a mutatványt. Hát igen, a megváltozott munkaképességet jobb betájolni addig, amíg friss. Éppen arra gondol, egyébként teljesen gyanútlanul, hogy eltarthat egy darabig hozzászokni egy kéznek a hiányához; ő a saját részéről még mindig nem esett túl rajta, bár neki többe hiányzik, mint egy kéz, pedig az már jó rég óta. Ezt bizonyítja, hogy a gondolatra öntudatlanul sóhajtást imitál. A botok kérdése, továbbá. Dereng valami róluk, bár nem Sa'argathot, hanem inkább Gorden szinkronhangján.*
- Véht fakaszt; elhohaszt.
*Visszhangozza szóban a gondolatot.*
- Ha jobb ötlet híján leszel, kiphóbálód, milyenek valakinek a szemébe állítva.
*Bár gyanítja, hogy az ilyen varázspálcákat egyszerű használatra tervezik. Huss, és pöcc. Mérlegeli az elhangzottakat. Nem elég, hogy terv kell, ki is kellene próbálni azt valamin. Szégyen, vagy sem (inkább igen), még egyikük sem hajtott végre gonoszságot. Nem volt alkalmuk a karmaikat kipróbálni élő húson. Saját nem számít, persze. Mindenesetre, nagyjából ilyesmire számított. Ami lidércünket illeti, rajta a sor, hogy megnyilatkozzon.*
- Valamennyi fegyveh – a tieid is – áhtalmatlan hám nézve. Báh... Elvétve akad, ami mégsem.
*Asztrálhomlokát „vakargatja”, ahogy visszaemlékszik, amint Sa'argathot néni oda döfött egy nyílheggyel.
És fájt.*
- Kétlem viszont, hogy ilyenekhez báhmely pahaszt hozzájuthat. Ami a vaházslatot illeti...
*Erre viszont még nem gondolt. Hogy hatna rá, ha valaki villámot szór szegény fejére?*
-Nem phóbálnám ki.
*Visszatérése hajnalán úgy hitte, egy komolyabb szél szertefújja illékony egzisztenciáját. Bár most nem ennyire bizonytalan, ám még mindig hisz benne, hogy ha bármi, ami kártékony lehet a számára, hozzáér, egy pillanat alatt visszaküldheti az éterbe. Ezért is nem mer komolyabban kísértletezni. Ezen aggályait nem osztja meg, merő beképzeltségből.*
- Ja, és *ismétli el az egy órával ez előtti leckét* Csak őket mozdíthatom meg.
*Kocogtatja meg a kőikreket, akikkel Gorden mára már kellően megismerkedhetett.*
- Gyehünk hát. Ismehjük meg a köhnyezetet, mielőtt kihasználnánk adottságait.
*Undorodva gondol az erdőre, s a vele járó madárcsicsergésre, állat-neszekre, és körülbelül mindenre, ami olyan elevenen éldegél, és rohangál ott. Főleg a mókusokra. Az utálatos, pofátlan kis dögökre. Immáron mindegyik kész a kínhalálra. Az pedig eszébe sem jut, hogy most tél van, s mindennek csak a felét találják meg, ha egyáltalán erdőt járni indulnak. Különben is, a kikötő közelebb van. Ott viszont már nincs akkora rendetlenség. Mindazonáltal jó játék lehet elkapni néhány semmirekellő alembert. Persze nem egyedül van, gondolnia kell társára, aki parasztok vasvilláira is érzékeny lehet. E két lehetőséget latolgatja egyelőre.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar [halott]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.29 00:06:49
//A gonosz csatlósai: háló//
*Türelmesen végiglebegi a mutatványt. Hát igen, a megváltozott munkaképességet jobb betájolni addig, amíg friss. Éppen arra gondol, egyébként teljesen gyanútlanul, hogy eltarthat egy darabig hozzászokni egy kéznek a hiányához; ő a saját részéről még mindig nem esett túl rajta, bár neki többe hiányzik, mint egy kéz, pedig az már jó rég óta. Ezt bizonyítja, hogy a gondolatra öntudatlanul sóhajtást imitál. A botok kérdése, továbbá. Dereng valami róluk, bár nem Sa'argathot, hanem inkább Gorden szinkronhangján.*
- Véht fakaszt; elhohaszt.
*Visszhangozza szóban a gondolatot.*
- Ha jobb ötlet híján leszel, kiphóbálód, milyenek valakinek a szemébe állítva.
*Bár gyanítja, hogy az ilyen varázspálcákat egyszerű használatra tervezik. Huss, és pöcc. Mérlegeli az elhangzottakat. Nem elég, hogy terv kell, ki is kellene próbálni azt valamin. Szégyen, vagy sem (inkább igen), még egyikük sem hajtott végre gonoszságot. Nem volt alkalmuk a karmaikat kipróbálni élő húson. Saját nem számít, persze. Mindenesetre, nagyjából ilyesmire számított. Ami lidércünket illeti, rajta a sor, hogy megnyilatkozzon.*
- Valamennyi fegyveh – a tieid is – áhtalmatlan hám nézve. Báh... Elvétve akad, ami mégsem.
*Asztrálhomlokát „vakargatja”, ahogy visszaemlékszik, amint Sa'argathot néni oda döfött egy nyílheggyel.
És fájt.*
- Kétlem viszont, hogy ilyenekhez báhmely pahaszt hozzájuthat. Ami a vaházslatot illeti...
*Erre viszont még nem gondolt. Hogy hatna rá, ha valaki villámot szór szegény fejére?*
-Nem phóbálnám ki.
*Visszatérése hajnalán úgy hitte, egy komolyabb szél szertefújja illékony egzisztenciáját. Bár most nem ennyire bizonytalan, ám még mindig hisz benne, hogy ha bármi, ami kártékony lehet a számára, hozzáér, egy pillanat alatt visszaküldheti az éterbe. Ezért is nem mer komolyabban kísértletezni. Ezen aggályait nem osztja meg, merő beképzeltségből.*
- Ja, és *ismétli el az egy órával ez előtti leckét* Csak őket mozdíthatom meg.
*Kocogtatja meg a kőikreket, akikkel Gorden mára már kellően megismerkedhetett.*
- Gyehünk hát. Ismehjük meg a köhnyezetet, mielőtt kihasználnánk adottságait.
*Undorodva gondol az erdőre, s a vele járó madárcsicsergésre, állat-neszekre, és körülbelül mindenre, ami olyan elevenen éldegél, és rohangál ott. Főleg a mókusokra. Az utálatos, pofátlan kis dögökre. Immáron mindegyik kész a kínhalálra. Az pedig eszébe sem jut, hogy most tél van, s mindennek csak a felét találják meg, ha egyáltalán erdőt járni indulnak. Különben is, a kikötő közelebb van. Ott viszont már nincs akkora rendetlenség. Mindazonáltal jó játék lehet elkapni néhány semmirekellő alembert. Persze nem egyedül van, gondolnia kell társára, aki parasztok vasvilláira is érzékeny lehet. E két lehetőséget latolgatja egyelőre.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar [halott]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.29 00:06:49
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-23 19:34:51
Üzenet elküldve: 2016-11-23 19:34:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//A gonosz csatlósai: háló//
*A szellem kérdésén egy pillanatra eltűnődik, majd úgy dönt jobb megpróbálni. Előveszi szigonyát, megpörgeti a kezében de sajnos harcban használni képtelen lesz. Visszateszi a hátára. Most a fokos jön. Ez már némileg hatékonyabb, Gorden könnyen elérhető helyre tűzi fel övére.*
-A pálcákkal sem tudok még bánni, azt sem tudom, hogy hogyan működnek. *néz búsan.* Majd kipróbáljuk. Kivetjük a hálót a vízbe, fogunk egy halat a mesternek és majd a pálcákkal elkészítjük neki, hogy finom és ízletes legyen! *nyalogatja gonosz vigyorral a szája szélét. Ritka hamar sikerült megszoknia félkarú mivoltát. Szinte már-már meg is feledkezik a hiányzó végtagról. Csak néha pillant le és csapja arcon az igazság szele. De ez a szél a sikert és dicsőséget hozza magával. Gorden orra szereti ezt a szelet. Ezt a sötétséggel átitatott szelet. Sajnálja, hogy most itt kell hagynia a helyet.
Arra nem jön rá, hogy csak az egyik szemének világát kapta vissza az viszont elvehetetlen.*
//A gonosz csatlósai: háló//
*A szellem kérdésén egy pillanatra eltűnődik, majd úgy dönt jobb megpróbálni. Előveszi szigonyát, megpörgeti a kezében de sajnos harcban használni képtelen lesz. Visszateszi a hátára. Most a fokos jön. Ez már némileg hatékonyabb, Gorden könnyen elérhető helyre tűzi fel övére.*
-A pálcákkal sem tudok még bánni, azt sem tudom, hogy hogyan működnek. *néz búsan.* Majd kipróbáljuk. Kivetjük a hálót a vízbe, fogunk egy halat a mesternek és majd a pálcákkal elkészítjük neki, hogy finom és ízletes legyen! *nyalogatja gonosz vigyorral a szája szélét. Ritka hamar sikerült megszoknia félkarú mivoltát. Szinte már-már meg is feledkezik a hiányzó végtagról. Csak néha pillant le és csapja arcon az igazság szele. De ez a szél a sikert és dicsőséget hozza magával. Gorden orra szereti ezt a szelet. Ezt a sötétséggel átitatott szelet. Sajnálja, hogy most itt kell hagynia a helyet.
Arra nem jön rá, hogy csak az egyik szemének világát kapta vissza az viszont elvehetetlen.*
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-22 21:16:24
Üzenet elküldve: 2016-11-22 21:16:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester, nincs kéz, nincs árnyasszony//
*Az idő? Múlik. Gorden? Nem, egyelőre. Felébred, és fel is kel. Szellemünk ezt egy helyben várja végig, csak a keze mozdul néha, megszokásból. Megtornáztatja az ujjait, mindebből nem érez semmit, csak látja, majd szokása szerint eltöpreng olyan világi igazságokon, hogy mi értelme számára a mozgásnak, ami nem helyváltoztatás. Fölösleges dolog, mint a sóhaj. Talán menet közben ezeket is elhagyja. Jobbára csak látványnak jó, annak viszont igencsak. Azért mégsem kell teljesen felhagyni vele. A Gorden-féle kézveszejtés nyomán gondolatmenete saját balja egzisztenciát taglalja ezután. Mintha az kevésbé lenne valóságos, mint az összes többi része, pedig ez lehetetlen. Haloványabbnak véli. Hiszi, hogy ha a gondolatmenet végére ér, teljesen el is tüntetheti. Megteszi, ám keze lenyomata nem tűnik el a levegőből. Talán mégsem ért a végére. Gorden nagyjából erre a jelenetre kel fel, és a szentségtelen bal éppoly látható, mint a lidérc többi része.
Ekkor szól újra az árnyasszony. Ha nem teszi, gonoszunk régen eltávozottnak hinné. Helyileg, nem képletesen. Kiadja az útjukat. Ezután úgy hangzik, mintha tényleg elmenne.*
- Jeh, élő.
*Szól Gordennek, és lassú tempóval a vérkert kijárata felé veszi az irányt.*
- Most te jössz. Mondd csak: A pálcikákon kívül mihe vagy képes még?
*Bármi érdekli. Kezdve onnan, hogy tud-e valami fegyvert használni maradék kezével, át a legkönnyebb pont felismerésén, ahol egy ujjperc eltörhet, s nem bezárva bármily hatásos kínzási módszer ismereténél. Vagy például, hogy milyen jól tudja eljátszani a levágott kezű elfet. Ha már világra törtnek, ahhoz módszer kell, és terv, ahhoz pedig tudni kell egyetlen segédje, és az akción dolgozó egyetlen fizikai lény határait.*
//Vérkert, nincs mester, nincs kéz, nincs árnyasszony//
*Az idő? Múlik. Gorden? Nem, egyelőre. Felébred, és fel is kel. Szellemünk ezt egy helyben várja végig, csak a keze mozdul néha, megszokásból. Megtornáztatja az ujjait, mindebből nem érez semmit, csak látja, majd szokása szerint eltöpreng olyan világi igazságokon, hogy mi értelme számára a mozgásnak, ami nem helyváltoztatás. Fölösleges dolog, mint a sóhaj. Talán menet közben ezeket is elhagyja. Jobbára csak látványnak jó, annak viszont igencsak. Azért mégsem kell teljesen felhagyni vele. A Gorden-féle kézveszejtés nyomán gondolatmenete saját balja egzisztenciát taglalja ezután. Mintha az kevésbé lenne valóságos, mint az összes többi része, pedig ez lehetetlen. Haloványabbnak véli. Hiszi, hogy ha a gondolatmenet végére ér, teljesen el is tüntetheti. Megteszi, ám keze lenyomata nem tűnik el a levegőből. Talán mégsem ért a végére. Gorden nagyjából erre a jelenetre kel fel, és a szentségtelen bal éppoly látható, mint a lidérc többi része.
Ekkor szól újra az árnyasszony. Ha nem teszi, gonoszunk régen eltávozottnak hinné. Helyileg, nem képletesen. Kiadja az útjukat. Ezután úgy hangzik, mintha tényleg elmenne.*
- Jeh, élő.
*Szól Gordennek, és lassú tempóval a vérkert kijárata felé veszi az irányt.*
- Most te jössz. Mondd csak: A pálcikákon kívül mihe vagy képes még?
*Bármi érdekli. Kezdve onnan, hogy tud-e valami fegyvert használni maradék kezével, át a legkönnyebb pont felismerésén, ahol egy ujjperc eltörhet, s nem bezárva bármily hatásos kínzási módszer ismereténél. Vagy például, hogy milyen jól tudja eljátszani a levágott kezű elfet. Ha már világra törtnek, ahhoz módszer kell, és terv, ahhoz pedig tudni kell egyetlen segédje, és az akción dolgozó egyetlen fizikai lény határait.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-20 19:35:48
Üzenet elküldve: 2016-11-20 19:35:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester, nincs kar//
*Végül hát eltelik az a fél órácska is. Letrionnak és a hölgyeménynek ez nyilván semmit sem számít az örökléthez viszonyítva.
Gorden felkeltében azonban annyit téved, hogy egy karvesztés fájdalmai gyötrik, és fogják is gyötörni még egy darabig. Sajnos ez a látás ára. Kérdései feltevése után a Mester mostani képviselője hangosan felszisszen.*
-Túl sokat vársz! Jöjj rá magad, lesz rá esélyed. Ugyanis a Mester azt várja el tőletek, hogy menjetek, és hozzatok neki híveket és áldozatokat, addig ne is térjetek vissza! Zengjétek dicsőségét, tanítsátok a tudatlanokat. Terjesszétek a Sötétséget! Szolgáljátok a Mestert!
-Túh sokat váhsz! Jöjj há magad, hesz há esélyed. Ugyanis a Mesteh azt váhja eh tőhetek, hogy menjetek és hozzatok neki híveket és áhdozatokat, addig ne is téhjetek vissza! Zengjétek dicsőségét, tanítsátok a tudathanokat. Tehjesszétek a Sötétséget! Szohgáhjátok a Mesteht!
*Zengi baljóslatú felhanggal. Ezúttal pedig tolmácsolta is a Mester üzenetét. Olyannyira, hogy ahogyan utolsó hangjai elhalnak már nem is szólal többet. A vérkert pedig most némaságba borul, hőseinken (vagy inkább feltörekvő főgonoszainkon) a feladat, hogy beleolvadjanak, vagy megtörjék azt, és hogy szolgálatukkal új Mesterük halott, rothadó szívébe is belopják magukat.*
//Vérkert, nincs mester, nincs kar//
*Végül hát eltelik az a fél órácska is. Letrionnak és a hölgyeménynek ez nyilván semmit sem számít az örökléthez viszonyítva.
Gorden felkeltében azonban annyit téved, hogy egy karvesztés fájdalmai gyötrik, és fogják is gyötörni még egy darabig. Sajnos ez a látás ára. Kérdései feltevése után a Mester mostani képviselője hangosan felszisszen.*
-Túl sokat vársz! Jöjj rá magad, lesz rá esélyed. Ugyanis a Mester azt várja el tőletek, hogy menjetek, és hozzatok neki híveket és áldozatokat, addig ne is térjetek vissza! Zengjétek dicsőségét, tanítsátok a tudatlanokat. Terjesszétek a Sötétséget! Szolgáljátok a Mestert!
-Túh sokat váhsz! Jöjj há magad, hesz há esélyed. Ugyanis a Mesteh azt váhja eh tőhetek, hogy menjetek és hozzatok neki híveket és áhdozatokat, addig ne is téhjetek vissza! Zengjétek dicsőségét, tanítsátok a tudathanokat. Tehjesszétek a Sötétséget! Szohgáhjátok a Mesteht!
*Zengi baljóslatú felhanggal. Ezúttal pedig tolmácsolta is a Mester üzenetét. Olyannyira, hogy ahogyan utolsó hangjai elhalnak már nem is szólal többet. A vérkert pedig most némaságba borul, hőseinken (vagy inkább feltörekvő főgonoszainkon) a feladat, hogy beleolvadjanak, vagy megtörjék azt, és hogy szolgálatukkal új Mesterük halott, rothadó szívébe is belopják magukat.*
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-20 10:44:54
Üzenet elküldve: 2016-11-20 10:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester, nincs kar//
*Elájul hát. Nem álmodik semmit. Talán azért mert a gonoszok oldalán áll. Nem baj.
Felébred. Nincs karja. Nem fáj. Most már lát. Látja a körülötte elterülő gyönyört. Látja a szellemet. Érez. Érzi a mámort. Érzi a mestert. Érzi a gonoszt. A pálcái. Megfogja őket bal kezében.*
-Mester elöljárója! Lenne hozzád egy kérdésem. Ezeket a pálcákat Sa'argathot mestertől kaptam. Mondd meg kérlek hogy használhatom őket! *vált ülő pozícióból ismét térdelő pozícióba. Egyetlen egy kezével a pálcákat az emelvényre helyezi.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.11.20 23:56:14, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Vérkert, nincs mester, nincs kar//
*Elájul hát. Nem álmodik semmit. Talán azért mert a gonoszok oldalán áll. Nem baj.
Felébred. Nincs karja. Nem fáj. Most már lát. Látja a körülötte elterülő gyönyört. Látja a szellemet. Érez. Érzi a mámort. Érzi a mestert. Érzi a gonoszt. A pálcái. Megfogja őket bal kezében.*
-Mester elöljárója! Lenne hozzád egy kérdésem. Ezeket a pálcákat Sa'argathot mestertől kaptam. Mondd meg kérlek hogy használhatom őket! *vált ülő pozícióból ismét térdelő pozícióba. Egyetlen egy kezével a pálcákat az emelvényre helyezi.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.11.20 23:56:14, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-19 23:55:29
Üzenet elküldve: 2016-11-19 23:55:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester, nincs kar//
*Nos, megtette, ami tőle telt. Azaz semmit. Vagyis, meggyőzte Gordent, hogy miért jó ez így. És, gondolja, jó is ez így. A fokos hasít, viszont nem eleget, és nem segít a részéről sem az erőfeszítés. Már majdnem sajnálja is az elájuló fiút. Elvégre mégis egy oldalon vannak, s mint olyan, elfogultabban áll hozzá, mint bármely más élőhöz. Nem öli meg. De aztán az is eszébe jut magáról, hogy gonosz, ráadásul mégsem tudja megsajnálni a zöldfülűt. Hiszen mégiscsak saját magát vakította meg, anélkül meg nem kellene a kezét a darálóba dugnia. Megjelenik egy féreg egy tálban, adott a feladat. A három követ egyesíti hüvelyk-, mutató-, és középső ujjbegyeivel, hogy egyszerűbb legyen a navigáció. Óvatosan a három „ujja” közé fogja a férget, nehogy kinyomja szegény jószágból a zselét, kiemeli a tálból, lerakja rendeltetési helyére, majd nézi remekművét. Ha ezzel nem volt semmi macera, ott marad. Némán lesi a férgecske ténykedését, majd ahogy az elkúszik, ő továbbra is marad. Kivéve persze, ha nem kap új rendeltetést az árnyékasszonytól, netán a visszatérő mestertől.*
//Vérkert, nincs mester, nincs kar//
*Nos, megtette, ami tőle telt. Azaz semmit. Vagyis, meggyőzte Gordent, hogy miért jó ez így. És, gondolja, jó is ez így. A fokos hasít, viszont nem eleget, és nem segít a részéről sem az erőfeszítés. Már majdnem sajnálja is az elájuló fiút. Elvégre mégis egy oldalon vannak, s mint olyan, elfogultabban áll hozzá, mint bármely más élőhöz. Nem öli meg. De aztán az is eszébe jut magáról, hogy gonosz, ráadásul mégsem tudja megsajnálni a zöldfülűt. Hiszen mégiscsak saját magát vakította meg, anélkül meg nem kellene a kezét a darálóba dugnia. Megjelenik egy féreg egy tálban, adott a feladat. A három követ egyesíti hüvelyk-, mutató-, és középső ujjbegyeivel, hogy egyszerűbb legyen a navigáció. Óvatosan a három „ujja” közé fogja a férget, nehogy kinyomja szegény jószágból a zselét, kiemeli a tálból, lerakja rendeltetési helyére, majd nézi remekművét. Ha ezzel nem volt semmi macera, ott marad. Némán lesi a férgecske ténykedését, majd ahogy az elkúszik, ő továbbra is marad. Kivéve persze, ha nem kap új rendeltetést az árnyékasszonytól, netán a visszatérő mestertől.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-19 18:53:21
Üzenet elküldve: 2016-11-19 18:53:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester, nincs kar//
*A szeánsz tehát megkezdődik. A fokos jó dolog, azonban egy egész kart levágni nem lehet egy csapással, vagyis nehezen.
Gordenbe belehasít a fegyver, és csontot is ér, azonban azt leválasztani még a kővel megtoldva sem lehet elsőre. Vak hívőnk ezzel el is ájul. Habár eltökéltsége bírná még bőven, teste sajnos nincs szokva ilyesfajta megpróbáltatásokhoz. Így hát vérző artériákkal fekszik ott a fölön. Letrion megdobálhatja még az éles szerszámot kövekkel, de a rejtélyes kisasszony hamar elunja magát.*
-Szehencséthenek, nem csoda, hogy a Mesteh nem szándékozott megjehenni!
*Reccsen, és Letrion előtt egy kecses áttetsző kéz manifesztálódik, mely jókorát taszít a fegyveren, mire az az alélt Gorden mellett a földben állapodik meg. A kéz pedig rángva fekszik el a földön és kezd lassan elsüllyedni.
A másik szellemi kéz pedig etűnik.*
-Helyezd a kahjáha!
* Jelenik meg egy kőből készült edény, amiben egy fehér féreg van. Ez, ha az Árnybábos a helyére illeszti elkezdi meginni a kifolyó vért, rág egy kevés húst is, majd amint jóllakottan végzett dolgával elkezdi ragacsos váladékkal bevonni a sebet, és elkúszik. Helyén csak gusztustalan ótvaros var marad, ami megóvja Gordent az elvérzéstől.
Ezzel persze azt kezd szellemünk, amit tud. Láthatatlan idegenvezetőjük nem szól bele a történésekbe, amíg Gorden fel nem ébred újra, mely egy fél órába sem fog kerülni neki. Ám eddigre levágott kezét már elnyelte a föld, és maga Gorden elvérzése is társa nem túl fizikai kezétől függ. Azonban ha felkelt, akkor már meg tudja szemlélni a világot, és láthatja, hogy bár Mestere követel, jutalma nem marad el.*
//Vérkert, nincs mester, nincs kar//
*A szeánsz tehát megkezdődik. A fokos jó dolog, azonban egy egész kart levágni nem lehet egy csapással, vagyis nehezen.
Gordenbe belehasít a fegyver, és csontot is ér, azonban azt leválasztani még a kővel megtoldva sem lehet elsőre. Vak hívőnk ezzel el is ájul. Habár eltökéltsége bírná még bőven, teste sajnos nincs szokva ilyesfajta megpróbáltatásokhoz. Így hát vérző artériákkal fekszik ott a fölön. Letrion megdobálhatja még az éles szerszámot kövekkel, de a rejtélyes kisasszony hamar elunja magát.*
-Szehencséthenek, nem csoda, hogy a Mesteh nem szándékozott megjehenni!
*Reccsen, és Letrion előtt egy kecses áttetsző kéz manifesztálódik, mely jókorát taszít a fegyveren, mire az az alélt Gorden mellett a földben állapodik meg. A kéz pedig rángva fekszik el a földön és kezd lassan elsüllyedni.
A másik szellemi kéz pedig etűnik.*
-Helyezd a kahjáha!
* Jelenik meg egy kőből készült edény, amiben egy fehér féreg van. Ez, ha az Árnybábos a helyére illeszti elkezdi meginni a kifolyó vért, rág egy kevés húst is, majd amint jóllakottan végzett dolgával elkezdi ragacsos váladékkal bevonni a sebet, és elkúszik. Helyén csak gusztustalan ótvaros var marad, ami megóvja Gordent az elvérzéstől.
Ezzel persze azt kezd szellemünk, amit tud. Láthatatlan idegenvezetőjük nem szól bele a történésekbe, amíg Gorden fel nem ébred újra, mely egy fél órába sem fog kerülni neki. Ám eddigre levágott kezét már elnyelte a föld, és maga Gorden elvérzése is társa nem túl fizikai kezétől függ. Azonban ha felkelt, akkor már meg tudja szemlélni a világot, és láthatja, hogy bár Mestere követel, jutalma nem marad el.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-19 16:01:05
Üzenet elküldve: 2016-11-19 16:01:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester//
*Ez van, akkor Gorden a hentes. Fokosa éles fejét karjára helyezi, kicsivel a válla alá. Ha minden jól megy akkor a szellem segítségével a kar lassan leválik. Gorden fájdalmasan ordít, de nem hentereg. Ez van, ezt akarta a mester. Ő pedig teljesítette. Egy ideig még úgy érzi, hogy van karja. De már nincs. És ha a mester nem lesz kegyes nem is lesz.*
//Vérkert, nincs mester//
*Ez van, akkor Gorden a hentes. Fokosa éles fejét karjára helyezi, kicsivel a válla alá. Ha minden jól megy akkor a szellem segítségével a kar lassan leválik. Gorden fájdalmasan ordít, de nem hentereg. Ez van, ezt akarta a mester. Ő pedig teljesítette. Egy ideig még úgy érzi, hogy van karja. De már nincs. És ha a mester nem lesz kegyes nem is lesz.*
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-19 13:53:44
Üzenet elküldve: 2016-11-19 13:53:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester//
*A magyarázat sem marad reakció nélkül, az elsőket mondjuk Gorden nem is érzékelheti. Az egy szemöldök felhúzós ránézés, meg az arcot kézbe temetkezés ugyanis hangtalan. Továbbá az utóbbi látványosan hiábavaló, asztrálkezén át tökéletest látható fájdalmas ábrázata, valamint a világot sem takarja el a szeme elől. ~Tehát itt maradt le.~ Elveszi a kezét. ~Vajon a szemhéjamon miért nem látok át?~ Ez utóbbi gondolatot bedobozolja, és félreteszi a szellemes-miértek méretes kupacába. Az előbbinél marad, felzárkóztatja a maszkost.*
- Kő-kövön testvéhek. *Helyesbít, először is.* Ők az egyetlenek, akik hallgatnak hám, a fegyvehed nem fog. Hidd el, én öhülnék a legjobban neki. Úgy nem huhcolnám magammal ugyanazt a mahék kavicsot mindenhova. És nem képesek megemelni a vasadat, mielőtt túlkombinálnád. *Magyarázza, tagoltan, tisztán. Ahogy a gyerekeknek szokták.*
- Megváhatod a hölgyeményt! Gyehünk, csatt-csatt! Nem olyan nehéz!*Egyértelműsíti, hogy márpedig a fiúnak kell hentest játszani. Pedig gonoszunk örülne a legjobban, ha megtehetné. Ha Gorden nekilát a rituálénak, akkor próbál válaszolni a későbbiekre, elmélázva.*
Úgy hiszem... Meghaltam. Megöltek. *Rándít vállat.* A halál feledékennyé tesz. És nem is vágyom vissza oda. Hacsak...
*Persze figyel a dolgokra. Ha Gorden végül méltóztatik a fegyverét lecsapni maga ellen, Árnybábos a készenlétbe helyezett nagytesót újfent meglendíti, hogy becsapódás közben a fokos fejének hátlapjára csapjon (vagy a nyelének a nyakára, ha az nincs). Ha talál, ezzel egy kis erőt ad magához a csapáshoz, amennyiben annak végeredménye nem kielégítő. De ehhez az kell, hogy túlessenek ama felismerésen, hogy itt egyedül Gorden tud csatarászni. Meg talán a vendéglátó hölgyemény, akit pedig nem illene ilyen dolgokra felkérni. Hacsak nem maga ajánlkozik, mikor már kellően elunja a jelenetet.*
//Vérkert, nincs mester//
*A magyarázat sem marad reakció nélkül, az elsőket mondjuk Gorden nem is érzékelheti. Az egy szemöldök felhúzós ránézés, meg az arcot kézbe temetkezés ugyanis hangtalan. Továbbá az utóbbi látványosan hiábavaló, asztrálkezén át tökéletest látható fájdalmas ábrázata, valamint a világot sem takarja el a szeme elől. ~Tehát itt maradt le.~ Elveszi a kezét. ~Vajon a szemhéjamon miért nem látok át?~ Ez utóbbi gondolatot bedobozolja, és félreteszi a szellemes-miértek méretes kupacába. Az előbbinél marad, felzárkóztatja a maszkost.*
- Kő-kövön testvéhek. *Helyesbít, először is.* Ők az egyetlenek, akik hallgatnak hám, a fegyvehed nem fog. Hidd el, én öhülnék a legjobban neki. Úgy nem huhcolnám magammal ugyanazt a mahék kavicsot mindenhova. És nem képesek megemelni a vasadat, mielőtt túlkombinálnád. *Magyarázza, tagoltan, tisztán. Ahogy a gyerekeknek szokták.*
- Megváhatod a hölgyeményt! Gyehünk, csatt-csatt! Nem olyan nehéz!*Egyértelműsíti, hogy márpedig a fiúnak kell hentest játszani. Pedig gonoszunk örülne a legjobban, ha megtehetné. Ha Gorden nekilát a rituálénak, akkor próbál válaszolni a későbbiekre, elmélázva.*
Úgy hiszem... Meghaltam. Megöltek. *Rándít vállat.* A halál feledékennyé tesz. És nem is vágyom vissza oda. Hacsak...
*Persze figyel a dolgokra. Ha Gorden végül méltóztatik a fegyverét lecsapni maga ellen, Árnybábos a készenlétbe helyezett nagytesót újfent meglendíti, hogy becsapódás közben a fokos fejének hátlapjára csapjon (vagy a nyelének a nyakára, ha az nincs). Ha talál, ezzel egy kis erőt ad magához a csapáshoz, amennyiben annak végeredménye nem kielégítő. De ehhez az kell, hogy túlessenek ama felismerésen, hogy itt egyedül Gorden tud csatarászni. Meg talán a vendéglátó hölgyemény, akit pedig nem illene ilyen dolgokra felkérni. Hacsak nem maga ajánlkozik, mikor már kellően elunja a jelenetet.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-18 21:38:58
Üzenet elküldve: 2016-11-18 21:38:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester//
*Bumm. Kopp. Gorden máris a földön fekszik.*
-Tényleg ez az egyetlen dolog amire képes vagy? *mérgelődik, de végig nyugodt marad. Lassan feltápászkodik. Fogalma sincs arról, hogy hol van a szellem, de megpróbál arra fordulni amerről a kövek jöttek.*
-Nézd! Van három kavicsod. Ha azokkal meg tudsz engem dobálni akkor a fokosommal lecsaphatod a kezem. *azzal előveszi az emlegetett eszközt.*
*Vannak dolgok amiket az elf nem tud. Például semmit sem mondott neki a szellem magáról. Itt az ideje ezt bepótolni!*
-Árnybábos, te valaha ember voltál gondolom. Hogy haltál meg? Milyen volt egyáltalán? Milyen érzés? Kíváncsi vagyok rá. *kérdezi a fickót. Ha van annyi esze Letrionnak, akkor kitalálhatja, hogy most övé a döntés: a fokossal vagy a kezét vágja le az elfnek vagy megöli. Társa már egyiket sem bánná.*
-Mindent a mesterért! *kiált fel ha a döntés végrehajtatik.*
//Vérkert, nincs mester//
*Bumm. Kopp. Gorden máris a földön fekszik.*
-Tényleg ez az egyetlen dolog amire képes vagy? *mérgelődik, de végig nyugodt marad. Lassan feltápászkodik. Fogalma sincs arról, hogy hol van a szellem, de megpróbál arra fordulni amerről a kövek jöttek.*
-Nézd! Van három kavicsod. Ha azokkal meg tudsz engem dobálni akkor a fokosommal lecsaphatod a kezem. *azzal előveszi az emlegetett eszközt.*
*Vannak dolgok amiket az elf nem tud. Például semmit sem mondott neki a szellem magáról. Itt az ideje ezt bepótolni!*
-Árnybábos, te valaha ember voltál gondolom. Hogy haltál meg? Milyen volt egyáltalán? Milyen érzés? Kíváncsi vagyok rá. *kérdezi a fickót. Ha van annyi esze Letrionnak, akkor kitalálhatja, hogy most övé a döntés: a fokossal vagy a kezét vágja le az elfnek vagy megöli. Társa már egyiket sem bánná.*
-Mindent a mesterért! *kiált fel ha a döntés végrehajtatik.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-18 20:39:13
Üzenet elküldve: 2016-11-18 20:39:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot diadala//
//Vérkert, nincs mester//
*Mesterük nincs itt, ami egyébként kifejezetten mulatságossá teszi Gorden jelenetét. Már éppen szólna neki készségesen, amikor megteszi helyette valaki más. A hangja valóban szép, de nem is igazán az fogja meg, hanem ékes hanghasználata, nemes beszédmodora, melynél kifinomultabbat halálában még nem hallott. Nem látja, hogy ki az, lehet, hogy egy szellem. Szerinte van értelme, és őszintén reméli, hogy igaz. Gondolataiból kiránttatik, parancs hangzik, vagyis igenis cselekedni kell.
A Kő-kövön hármas ikreket, mint fizikai akarata megtestesítőit, azok közül is a legnagyobbikat hívja elsőnek segítségül. Kilendíti oldalra, a kiszemelt egyenes vektoron felgyorsítja, és csúcssebességen a célba éreti. Gorden jobb arcán. Legott érkezik a közepes testvér is, balról. Szintén nem ismeretségük hajnalára jellemző, gyengéd homlokkocogtatós lendülettel, hanem egy majdnem ökölnyi kő teljes erőből megküldött szeretetéből. A legkisebb testvér ezúttal kimarad a buliból.*
- Ezt a hangneméht.
*Közli, mintegy mellékesen.*
- Nézz hám! *Szólítja fel, ha a másik nyíltan nem veszi figyelembe az ő funkciós hiányosságait, akkor ő sem fogja a másikét.* Szehinted tudok én késekkel hadonászni, te sült hal?
*Most már csak elvből is ráhagyja, egyébként, bár lenne pár kacifántos módja, hogy segítsen, de az sokkalta több macerával járna, mint hogy Gorden elkezdi szépen hentelni magát. Amiben pedig elég jártas lett az utóbbi időkben.
Mindazonáltal, talán így is eleget segített. Ugyanis ha a fiú kiköpi néhány fogát, az elég időre visszahozza neki a szeme fényét, hogy gond nélkül nyiszatolhassa tagjait, legyen az jobb, bal, vagy szélsőközép.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar [halott]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.18 20:40:23
//Vérkert, nincs mester//
*Mesterük nincs itt, ami egyébként kifejezetten mulatságossá teszi Gorden jelenetét. Már éppen szólna neki készségesen, amikor megteszi helyette valaki más. A hangja valóban szép, de nem is igazán az fogja meg, hanem ékes hanghasználata, nemes beszédmodora, melynél kifinomultabbat halálában még nem hallott. Nem látja, hogy ki az, lehet, hogy egy szellem. Szerinte van értelme, és őszintén reméli, hogy igaz. Gondolataiból kiránttatik, parancs hangzik, vagyis igenis cselekedni kell.
A Kő-kövön hármas ikreket, mint fizikai akarata megtestesítőit, azok közül is a legnagyobbikat hívja elsőnek segítségül. Kilendíti oldalra, a kiszemelt egyenes vektoron felgyorsítja, és csúcssebességen a célba éreti. Gorden jobb arcán. Legott érkezik a közepes testvér is, balról. Szintén nem ismeretségük hajnalára jellemző, gyengéd homlokkocogtatós lendülettel, hanem egy majdnem ökölnyi kő teljes erőből megküldött szeretetéből. A legkisebb testvér ezúttal kimarad a buliból.*
- Ezt a hangneméht.
*Közli, mintegy mellékesen.*
- Nézz hám! *Szólítja fel, ha a másik nyíltan nem veszi figyelembe az ő funkciós hiányosságait, akkor ő sem fogja a másikét.* Szehinted tudok én késekkel hadonászni, te sült hal?
*Most már csak elvből is ráhagyja, egyébként, bár lenne pár kacifántos módja, hogy segítsen, de az sokkalta több macerával járna, mint hogy Gorden elkezdi szépen hentelni magát. Amiben pedig elég jártas lett az utóbbi időkben.
Mindazonáltal, talán így is eleget segített. Ugyanis ha a fiú kiköpi néhány fogát, az elég időre visszahozza neki a szeme fényét, hogy gond nélkül nyiszatolhassa tagjait, legyen az jobb, bal, vagy szélsőközép.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar [halott]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.18 20:40:23
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-18 16:47:01
Üzenet elküldve: 2016-11-18 16:47:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//Vérkert, mester//
~A kezem kell?~ *futja át Gorden testét a borzongás. Ha teljesen ép lenne az elméje akkor valószínűleg nem tenné meg, de most túlságosan is elvakult. Szó szerint is. Így hát nincs mit tenni Gorden kinyújtja ügyetlenebbik baljobb karját.*
-Árnybábos! Vágd le! *parancsolja ellentmondást nem tűrően. Még mielőtt a szellem végrehajtaná a műveletet az elf szoros kötést tesz a felkarjára, hogy ne vérezzen el.* Kész vagyok! Csináljuk! *mondja ki végül. Reméli, hogy a szellem gyorsan megcsinálja és a hang kegyes lesz és meghálálja a tettet.*
~Úgy csábít! Látni akarom! Érezni akarom!~
A hozzászólás írója (Gorden Eleffeul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.18 16:47:43
//Vérkert, mester//
~A kezem kell?~ *futja át Gorden testét a borzongás. Ha teljesen ép lenne az elméje akkor valószínűleg nem tenné meg, de most túlságosan is elvakult. Szó szerint is. Így hát nincs mit tenni Gorden kinyújtja ügyetlenebbik baljobb karját.*
-Árnybábos! Vágd le! *parancsolja ellentmondást nem tűrően. Még mielőtt a szellem végrehajtaná a műveletet az elf szoros kötést tesz a felkarjára, hogy ne vérezzen el.* Kész vagyok! Csináljuk! *mondja ki végül. Reméli, hogy a szellem gyorsan megcsinálja és a hang kegyes lesz és meghálálja a tettet.*
~Úgy csábít! Látni akarom! Érezni akarom!~
A hozzászólás írója (Gorden Eleffeul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.18 16:47:43
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-18 07:58:56
Üzenet elküldve: 2016-11-18 07:58:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot Diadala//
//Vérkert, mester//
*Megérkeztek hát. Ennél kellemesebb hely talán nem is létezik elmélyülni a gonoszban. Mintha az öröklét törékeny oázisa lenne bezárva ide, ahol az örök nyugalom új, kissé sötéten perverz értelmet nyer. Azonban ahogy ezt Árnybábos is látja, "jó" és "csodálatos", viszont valami hiányzik. Az pedig egy felsőbb hatalom, maga a Mester. Őt igyekszik saját vérével, amúgy nem túlságosan melléfogva, megidézni Gorden is.*
-A Mesternek jobb dolga van!
*Hallatszik egy hang a könyörgés és a vérfolyás után azonban a forrása nem világos. Mondjuk ez elvárható a sötétség egy szolgájától, aki közvetlen ismeri a Mestert. Viszont az, hogy Gorden most egy olyan hangot hallhat, mely minden bizonnyal sötét szépséget és vérszomjat takar, mindezt ördögien titokzatos és csábító módon, az már nem természetes. Sőt, az sem, hogy Letrion éteri fülét egy picit másik hangszín csapja meg. Elhaló, hörgő hangok sora.*
-A Mestehnek jobb dolga van!
*Most, hogy hallották az első, sajnos rossz hírt, jöhetnek a jók is.*
-Be kell érnetek velem.
-Be kell éhnetek vehem.
*Itt felkacag. Letrion azonban újabb kellemes meglepetéssel gazdagodhat. A hölgyemény ezúttal az l hangot is nemesen eltorzítva ejtette. Minden bizonnyal kifinomult is lehet.*
-Eljött az ideje, hogy közvetítsem Urunk parancsát, de előbb!
*Párhuzamosan ugyanezt a szellem is hallja.*
-Ehjött az ideje, hogy közvetítsem Uhunk pahancsát, de ehőbb!
*Itt Gorden láthatja, hogy vére elkezd lecsorogni az emelvényről, pedig az nem lenne indokolt. Igen, láthatja. Átszúrt kezével megegyező oldalon ugyanis fény gyúl a halott szemben, és Gorden ugyan csak pár pillanatra, de megláthatja a kert túlvilágian vérfagyasztó szépségét. Aztán újra elsötétül minden.*
-Az egészet!
*Sziszegi az előbbi női hang most mindkét megjelent úrnak ugyanúgy, és ezzel mindkettejüknek tiszta lehet a kép. Több, nagyobb. Mondhatni elég nagy áldozat kell egy szemért. Itt csend támad, ha Gorden nekiáll levágni kezét, csupán akkor fog újra szólni a szinte kéjes női hang, és akkor is csak Letrion fülébe susog.*
-Segíts neki Áhnybábos!
//Vérkert, mester//
*Megérkeztek hát. Ennél kellemesebb hely talán nem is létezik elmélyülni a gonoszban. Mintha az öröklét törékeny oázisa lenne bezárva ide, ahol az örök nyugalom új, kissé sötéten perverz értelmet nyer. Azonban ahogy ezt Árnybábos is látja, "jó" és "csodálatos", viszont valami hiányzik. Az pedig egy felsőbb hatalom, maga a Mester. Őt igyekszik saját vérével, amúgy nem túlságosan melléfogva, megidézni Gorden is.*
-A Mesternek jobb dolga van!
*Hallatszik egy hang a könyörgés és a vérfolyás után azonban a forrása nem világos. Mondjuk ez elvárható a sötétség egy szolgájától, aki közvetlen ismeri a Mestert. Viszont az, hogy Gorden most egy olyan hangot hallhat, mely minden bizonnyal sötét szépséget és vérszomjat takar, mindezt ördögien titokzatos és csábító módon, az már nem természetes. Sőt, az sem, hogy Letrion éteri fülét egy picit másik hangszín csapja meg. Elhaló, hörgő hangok sora.*
-A Mestehnek jobb dolga van!
*Most, hogy hallották az első, sajnos rossz hírt, jöhetnek a jók is.*
-Be kell érnetek velem.
-Be kell éhnetek vehem.
*Itt felkacag. Letrion azonban újabb kellemes meglepetéssel gazdagodhat. A hölgyemény ezúttal az l hangot is nemesen eltorzítva ejtette. Minden bizonnyal kifinomult is lehet.*
-Eljött az ideje, hogy közvetítsem Urunk parancsát, de előbb!
*Párhuzamosan ugyanezt a szellem is hallja.*
-Ehjött az ideje, hogy közvetítsem Uhunk pahancsát, de ehőbb!
*Itt Gorden láthatja, hogy vére elkezd lecsorogni az emelvényről, pedig az nem lenne indokolt. Igen, láthatja. Átszúrt kezével megegyező oldalon ugyanis fény gyúl a halott szemben, és Gorden ugyan csak pár pillanatra, de megláthatja a kert túlvilágian vérfagyasztó szépségét. Aztán újra elsötétül minden.*
-Az egészet!
*Sziszegi az előbbi női hang most mindkét megjelent úrnak ugyanúgy, és ezzel mindkettejüknek tiszta lehet a kép. Több, nagyobb. Mondhatni elég nagy áldozat kell egy szemért. Itt csend támad, ha Gorden nekiáll levágni kezét, csupán akkor fog újra szólni a szinte kéjes női hang, és akkor is csak Letrion fülébe susog.*
-Segíts neki Áhnybábos!
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-15 19:39:51
Üzenet elküldve: 2016-11-15 19:39:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//Vérkert, mester//
*Nem hallja meg társa segélykiáltásait. Betudható ez az akkor még tomboló égi csata zajának, a távolságnak, meg nagyjából bármilyen oknak, ami reálisan hangzik. Csak akkor veszi észre, amikor már megérkezett, hogy mennyire egyedül van. Vállat ránt. Biztos értett valamihez, hogy ennyire életben hagyták, ez most már nem is derül ki. Szemrevételezi a környezetet. A látomásban nem is volt ennyire lenyűgöző, hogy múlhatja felül egy hely a képeslapját, ráadásul ennyivel? Beljebb suhog.*
- Mesteh! Ideéhtem! *Nem egyszerűen egy kihalt hely ez, hanem mintha egy gigantikus partra vetett bálna, vagy más entitás örökké oszladozó maradványaiban tapicskolhatna, először tör rá a sóvárgás, hogy milyen szép is lenne egykori porhüvelye valamennyi érzékelőjével magába szívni ezt a helyet! Megpróbálja elképzelni a rothadás szagát, a lucskos, véres folyadék érintését a bokáján, a kezén, az ízét, ahogy lenyalja utóbbiról... Mindezt halovány, felidézhetetlen emlékfoszlányokból, ráadásul egy olyan időből, amikor ostoba elevenként nem értékelte ezeknek az apróságoknak a mélyre ható báját. Hát igen, valakinek el kell veszítenie sok mindent ahhoz, hogy ráébredjen más dolgok értékére. Itt van például az egyedül, valamilyen ördögi csoda folytán vakon is idetaláló társa. Biztosra venné, hogy nem hallott ilyen áhítatot a hangjából világának tulajdonában. Sok mindenre rájöhetett, miután önkényesen elporlasztatta szeme fényét, és szellemünk biztosra venné, hogy most már szívesen ledaráltatná húsa többi cafatját is, hogy csontvázként, vagy akár szellemként, többé nem lüktető, és ontható vérrel szolgálja a mestert. Persze pocsékolás lenne ez a fizikai munkaerőből, de ugye a mesterért bármit. ~Sokat tanult, bizony.~ Gondolja a gonosz csatlós, mintha csak az ő érdeme lenne. Ha kiérdemelték a mester figyelmét, ő maga is letérdel előtte, és bár nem olyan friss megvilágosultsággal és áhítattal, mint Botos, de ugyanolyan mély tisztelettel adózik új urának, és megmentőjének, Sa'terethnek.*
- Mestehem!
//Vérkert, mester//
*Nem hallja meg társa segélykiáltásait. Betudható ez az akkor még tomboló égi csata zajának, a távolságnak, meg nagyjából bármilyen oknak, ami reálisan hangzik. Csak akkor veszi észre, amikor már megérkezett, hogy mennyire egyedül van. Vállat ránt. Biztos értett valamihez, hogy ennyire életben hagyták, ez most már nem is derül ki. Szemrevételezi a környezetet. A látomásban nem is volt ennyire lenyűgöző, hogy múlhatja felül egy hely a képeslapját, ráadásul ennyivel? Beljebb suhog.*
- Mesteh! Ideéhtem! *Nem egyszerűen egy kihalt hely ez, hanem mintha egy gigantikus partra vetett bálna, vagy más entitás örökké oszladozó maradványaiban tapicskolhatna, először tör rá a sóvárgás, hogy milyen szép is lenne egykori porhüvelye valamennyi érzékelőjével magába szívni ezt a helyet! Megpróbálja elképzelni a rothadás szagát, a lucskos, véres folyadék érintését a bokáján, a kezén, az ízét, ahogy lenyalja utóbbiról... Mindezt halovány, felidézhetetlen emlékfoszlányokból, ráadásul egy olyan időből, amikor ostoba elevenként nem értékelte ezeknek az apróságoknak a mélyre ható báját. Hát igen, valakinek el kell veszítenie sok mindent ahhoz, hogy ráébredjen más dolgok értékére. Itt van például az egyedül, valamilyen ördögi csoda folytán vakon is idetaláló társa. Biztosra venné, hogy nem hallott ilyen áhítatot a hangjából világának tulajdonában. Sok mindenre rájöhetett, miután önkényesen elporlasztatta szeme fényét, és szellemünk biztosra venné, hogy most már szívesen ledaráltatná húsa többi cafatját is, hogy csontvázként, vagy akár szellemként, többé nem lüktető, és ontható vérrel szolgálja a mestert. Persze pocsékolás lenne ez a fizikai munkaerőből, de ugye a mesterért bármit. ~Sokat tanult, bizony.~ Gondolja a gonosz csatlós, mintha csak az ő érdeme lenne. Ha kiérdemelték a mester figyelmét, ő maga is letérdel előtte, és bár nem olyan friss megvilágosultsággal és áhítattal, mint Botos, de ugyanolyan mély tisztelettel adózik új urának, és megmentőjének, Sa'terethnek.*
- Mestehem!
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-13 19:58:38
Üzenet elküldve: 2016-11-13 19:58:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot Diadala//
//Vérkert, a mesterhez//
*Vakon ugyan de eléri a volt Tündérkertet. Vagy inkább Vérkertet? Esetlenül botorkál az ingoványos talajon. Kezével maga előtt tapogatja az utat. Hirtelen valami simát ér a keze. Kő. Valami kőből. Vagy inkább obszidiánból. Tovább vizsgálja. Vér. Vér folyik a kőből.*
-Mester? *kérdi Gorden. Hogy jön-e válasz arról a Sötétség dönt.* Mester! Hű követőd volnék ki azért vakult meg, hogy dicsőségedet lássa! *mondja, vagyis inkább suttogja. A kőnek.* Kérlek! ha itt vagy válaszolj! *esedezik.* Áldozatra vágysz? Hát legyen! *kiáltja. Kezét magabiztosan nyújtja szigonya felé, s akárcsak tégen Sa'argathot mesternek, most a Sötétségnek, átszúrja kezét az eszközzel. Vérével meghinti az emelvényt, majd térdre rogy.*
-Ő a Sötétség
Ő a Félelem
Ő a Hódító
Ő a Pusztító!
*ismételgeti halkan. Mióta megvakult a fejében csak ez ismétlődött. De Gorden nem bánta. Ő hitt ezekben a szavakban. Maga sem tudja miért állt Sa'argathot mellé. Talán...
A vágy. A vágy, hogy láthassa a sok dicső, öntelt fajt meghajolni. Látni ahogy minden reményük fokozatosan elhagyja őket.*
-Pusztulni fognak!
*A kezébe veszi pálcáit.*
//Vérkert, a mesterhez//
*Vakon ugyan de eléri a volt Tündérkertet. Vagy inkább Vérkertet? Esetlenül botorkál az ingoványos talajon. Kezével maga előtt tapogatja az utat. Hirtelen valami simát ér a keze. Kő. Valami kőből. Vagy inkább obszidiánból. Tovább vizsgálja. Vér. Vér folyik a kőből.*
-Mester? *kérdi Gorden. Hogy jön-e válasz arról a Sötétség dönt.* Mester! Hű követőd volnék ki azért vakult meg, hogy dicsőségedet lássa! *mondja, vagyis inkább suttogja. A kőnek.* Kérlek! ha itt vagy válaszolj! *esedezik.* Áldozatra vágysz? Hát legyen! *kiáltja. Kezét magabiztosan nyújtja szigonya felé, s akárcsak tégen Sa'argathot mesternek, most a Sötétségnek, átszúrja kezét az eszközzel. Vérével meghinti az emelvényt, majd térdre rogy.*
-Ő a Sötétség
Ő a Félelem
Ő a Hódító
Ő a Pusztító!
*ismételgeti halkan. Mióta megvakult a fejében csak ez ismétlődött. De Gorden nem bánta. Ő hitt ezekben a szavakban. Maga sem tudja miért állt Sa'argathot mellé. Talán...
A vágy. A vágy, hogy láthassa a sok dicső, öntelt fajt meghajolni. Látni ahogy minden reményük fokozatosan elhagyja őket.*
-Pusztulni fognak!
*A kezébe veszi pálcáit.*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-10-22 10:53:48
Üzenet elküldve: 2016-10-22 10:53:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sugallat amely azt mondja, hogy élj//
*Egy csöppnyi kis tündérke sírdogál, hiszen ez a táj ahol most van, egy kietlen halott terület veszi körbe. Ahol régen énekszó és furulya dal hallatszott az mára mind odaveszett, s a visszatérő lelkek sem óvják már Tündérkertet. Életnek semmi nyoma sincs.*
- Mama, Papa! *Szinte már jajveszékelve ejti ezeket a szavakat, hiszen óvó szülei sincsenek már mellette, a sötétség őket is elragadta. Nem is beszélve, hogy ami az égen történt, mikor valaki a felhők közül szólalt meg, a vér is megfagyott Khajában. Teljesen egyedül van védtelenül, kiszolgáltatva mindennek. Itt már nem maradhat, ez már biztosra vehető. Jelenleg két választási lehetősége van. Marad és elpusztul, mint egy egykori társai; vagy neki vág az ismeretlen felé, ami biztosan nem lesz egy sétagalopp, de talán túlélheti. Ez már csak égieken múlik mennyire lesznek hozzá kegyesek.
Megtörli mindkét szemét, hiszen eljut a tudatáig, hogyha a múltba próbál kapaszkodni, az nem fogja előrébb lendíteni, az elhatározás megvan innentől a szerencsén fog múlni, vagy sikerül vagy nem.*
*Egy csöppnyi kis tündérke sírdogál, hiszen ez a táj ahol most van, egy kietlen halott terület veszi körbe. Ahol régen énekszó és furulya dal hallatszott az mára mind odaveszett, s a visszatérő lelkek sem óvják már Tündérkertet. Életnek semmi nyoma sincs.*
- Mama, Papa! *Szinte már jajveszékelve ejti ezeket a szavakat, hiszen óvó szülei sincsenek már mellette, a sötétség őket is elragadta. Nem is beszélve, hogy ami az égen történt, mikor valaki a felhők közül szólalt meg, a vér is megfagyott Khajában. Teljesen egyedül van védtelenül, kiszolgáltatva mindennek. Itt már nem maradhat, ez már biztosra vehető. Jelenleg két választási lehetősége van. Marad és elpusztul, mint egy egykori társai; vagy neki vág az ismeretlen felé, ami biztosan nem lesz egy sétagalopp, de talán túlélheti. Ez már csak égieken múlik mennyire lesznek hozzá kegyesek.
Megtörli mindkét szemét, hiszen eljut a tudatáig, hogyha a múltba próbál kapaszkodni, az nem fogja előrébb lendíteni, az elhatározás megvan innentől a szerencsén fog múlni, vagy sikerül vagy nem.*
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:14:42
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:14:42
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Azzuval//
*Már nem az ölében az állattal érezik meg a tündérkertbe. Minden szinte ugyanúgy néz ki, valami mintha mégis megváltozott volna. Miközben Azzu a lány közül futkározik Myna próbál rájönni mitől fura a hely.*
~Már nem hallom a tündér szellemek zenéjét és azt a vidám nyugalmat sem, ennyire nem lehetek zaklatott.~
*Ahogy jobban belemerül, rá jön hogy a virágok körül nincs egy darázs sem, amitől úgy félt legutóbb és nem is mert azok közelébe menni. Ha már itt van, akkor most odahajol és megszagolja a szép virágokat, de ha lehet nem marad sokáig, valami nagyon furcsa itt is és nincs kedve sokáig maradni.*
*Már nem az ölében az állattal érezik meg a tündérkertbe. Minden szinte ugyanúgy néz ki, valami mintha mégis megváltozott volna. Miközben Azzu a lány közül futkározik Myna próbál rájönni mitől fura a hely.*
~Már nem hallom a tündér szellemek zenéjét és azt a vidám nyugalmat sem, ennyire nem lehetek zaklatott.~
*Ahogy jobban belemerül, rá jön hogy a virágok körül nincs egy darázs sem, amitől úgy félt legutóbb és nem is mert azok közelébe menni. Ha már itt van, akkor most odahajol és megszagolja a szép virágokat, de ha lehet nem marad sokáig, valami nagyon furcsa itt is és nincs kedve sokáig maradni.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-08-28 16:57:23
Üzenet elküldve: 2016-08-28 16:57:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Mindenki//
*A tündérkert mostanában kifejezetten kihalt. A virágok ugyan virítanak, de nem döngicsélnek a méhek, sem tündérek, sem a szellemeik nem látszanak, és nem játszanak semmilyen hangszeren. Elsőre ez tűnhet fel. Másodjára az, hogy az aura, mely eddig átjárta, körüllengte a vidéket elveszett. Az ember, illetve egyéb más lény most nem érzi már itt azt a vidám nyugalmat, mely a meditációhoz olyan könnyen hozzájárult. Valami történt a vidéken, mintha kiveszőben lenne a varázsa, mely oly régóta élteti már ezt a helyet.*
*A tündérkert mostanában kifejezetten kihalt. A virágok ugyan virítanak, de nem döngicsélnek a méhek, sem tündérek, sem a szellemeik nem látszanak, és nem játszanak semmilyen hangszeren. Elsőre ez tűnhet fel. Másodjára az, hogy az aura, mely eddig átjárta, körüllengte a vidéket elveszett. Az ember, illetve egyéb más lény most nem érzi már itt azt a vidám nyugalmat, mely a meditációhoz olyan könnyen hozzájárult. Valami történt a vidéken, mintha kiveszőben lenne a varázsa, mely oly régóta élteti már ezt a helyet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046