Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-01-22 18:51:04
Üzenet elküldve: 2014-01-22 18:51:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vaslábú Argus//
*Hemitar türelmesen végighallgatja Argust nem szól, közbe. Tekintetén látszik, hogy kérdéseire a válaszok elegendőek számára. Kezdi elfogadni a sorsát és az utat, amit az elemek elé állítottak. Egy kicsit meglepődik Argus segítőkészségén. Hisz nem öreg és nem is előkelőség, akinek kellene segíteni a felállásban. De tudja, hogy ezt nem azért teszi és szemtelenség lenne elutasítani. Elfogadja a mágus, segítő kezét és talpra áll. Mikor lenéz, a tó vizére mintha sokszínű festéket öntöttek volna, a vízbe kavarogni kezd az egész. Hirtelen emlékek ragadják magával, gyorsan játszódnak le az emlékképek még az emberek arcát sem tudja kivenni belőle. Majd az egész lelassul, a víz felszíne se hullámzik már. Mint egy külsős szemlélő éli át az elmúlt nap egyik emlékét. Látja Darelt amint keresztbe fonja karjait mellkasa előtt és hallgat. Argust aki kezeit a pergamenek mellet pihenteti, de arca komor és dühödt. Magát amint kezeit összekulcsolva tartja ölében és egyre jobban szorítja össze, arca teljesen rémült és sápadt a hallottaktól. A körülöttük lévő háttér a templom fala és a háttérben mozgolódók mintha nem lennének fontosak homályosak és elmosódottak. A szavakat leginkább fejében mintsem kívülről hallja. Argus teljes beszédje végigjátszódik és a végén egy hullámzás mossa el a látomást. Majd újabb hullámzás zavarja fel a vizet. Csak később veszi észre, hogy az emlékek újra elszomorítják és az ő könnyei hullnak a vízbe. Talárja ujjába törli, szemét összeszedi, magát majd ránéz Argusra és megszólal.*
-A vizelem ölelésébe vett és utat mutatott nekem. Most már biztos vagyok benne, hogy segíteni tudok és fogok is nektek.
*A fiú ismét mosollyal teli arccal néz a mágusra. Tekintete és mosolya őszinte és határozott. Majd elindul Argus után, továbbállnak elhagyva a tündérkertet. Hemitár hangja még hallatszódik amint egy utolsó kérdést tesz fel a mágusnak ezen a helyen.*
- Ugye majd visszajövünk ide, ha végeztünk? Szeretném újra megcsodálni majd ezt a helyet. Olyan békés és nyugodt itt.
* A fiú hangjából újra gyermeki naivsága és kora éretlensége hallatszik ki. Hemitár mögött a víz felett ahol pár perce állt egy szivárvány jelent meg. Mely egy ideig látható volt és szép lassan elhalványulva tűnik el.*
*Hemitar türelmesen végighallgatja Argust nem szól, közbe. Tekintetén látszik, hogy kérdéseire a válaszok elegendőek számára. Kezdi elfogadni a sorsát és az utat, amit az elemek elé állítottak. Egy kicsit meglepődik Argus segítőkészségén. Hisz nem öreg és nem is előkelőség, akinek kellene segíteni a felállásban. De tudja, hogy ezt nem azért teszi és szemtelenség lenne elutasítani. Elfogadja a mágus, segítő kezét és talpra áll. Mikor lenéz, a tó vizére mintha sokszínű festéket öntöttek volna, a vízbe kavarogni kezd az egész. Hirtelen emlékek ragadják magával, gyorsan játszódnak le az emlékképek még az emberek arcát sem tudja kivenni belőle. Majd az egész lelassul, a víz felszíne se hullámzik már. Mint egy külsős szemlélő éli át az elmúlt nap egyik emlékét. Látja Darelt amint keresztbe fonja karjait mellkasa előtt és hallgat. Argust aki kezeit a pergamenek mellet pihenteti, de arca komor és dühödt. Magát amint kezeit összekulcsolva tartja ölében és egyre jobban szorítja össze, arca teljesen rémült és sápadt a hallottaktól. A körülöttük lévő háttér a templom fala és a háttérben mozgolódók mintha nem lennének fontosak homályosak és elmosódottak. A szavakat leginkább fejében mintsem kívülről hallja. Argus teljes beszédje végigjátszódik és a végén egy hullámzás mossa el a látomást. Majd újabb hullámzás zavarja fel a vizet. Csak később veszi észre, hogy az emlékek újra elszomorítják és az ő könnyei hullnak a vízbe. Talárja ujjába törli, szemét összeszedi, magát majd ránéz Argusra és megszólal.*
-A vizelem ölelésébe vett és utat mutatott nekem. Most már biztos vagyok benne, hogy segíteni tudok és fogok is nektek.
*A fiú ismét mosollyal teli arccal néz a mágusra. Tekintete és mosolya őszinte és határozott. Majd elindul Argus után, továbbállnak elhagyva a tündérkertet. Hemitár hangja még hallatszódik amint egy utolsó kérdést tesz fel a mágusnak ezen a helyen.*
- Ugye majd visszajövünk ide, ha végeztünk? Szeretném újra megcsodálni majd ezt a helyet. Olyan békés és nyugodt itt.
* A fiú hangjából újra gyermeki naivsága és kora éretlensége hallatszik ki. Hemitár mögött a víz felett ahol pár perce állt egy szivárvány jelent meg. Mely egy ideig látható volt és szép lassan elhalványulva tűnik el.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-01-22 16:58:54
Üzenet elküldve: 2014-01-22 16:58:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
*Látja, hogy a fiút mennyire elvarázsolta a hely, ezért nem is zavarja meg. Nézi, ahogy először fel alá járkálva csodálja meg a helyet, majd középről szemléli végig az egész kertet.*
-Látom tetszik. *jegyzi meg Argus. A fiú elmondja, hogy ilyen csodálatosat még nem látott, a mágus erre a kijelentésre biccentéssel jelzi, hogy egyetért. Türelmesen hallgatja a fiú kérdéseit, s csak amikor az összeset feltette, akkor kezdi el megválaszolni azokat.*
-Az egyensúly mindig megmarad, de nem mindennek te vagy az ellensúlya. Ha jól sejtem eddig is arra vágytál, hogy szembe szálhas a gonosszal, s jobbá tegyed a világot. Ha sikerül, amibe most bele vágtunk, akkor már tudod, hogy mire leszel képes. Csak az a kérdés, hogy tudatába hatalmadnak, mit teszel. Elvonulsz, s mindent másokra hagysz, vagy teszel ellene? *mosolyog a gyermekre, de ez nem a megszokott vidám mosoly, amit az megszokhatott, hanem valami, amit még nem látott a mágustól.*
-Mi vagy te? Inkább azt kérdezd, hogy ki vagy te? Hemitar. Idővel kapsz ragadványneveket, és titulusokat, s te mindről tudni fogod, hogy te vagy az vagy sem. Ahogy én Vaslábú Argus vagyok. Van jó pár ragadvány nevem, és titulusom, de én úgy gondolom, ez vagyok én. Miért pont te? Hogy az Univerzum, az Elemek, istenek, Sors miért téged sodort az utamba? Azt nem én fogom tudni megmagyarázni, hanem te, te vagy a papnövendék. Én csak azt tudom, hogy én miért választottalak. Te vagy az ellenpólus.
*Csendben ül, amíg kigondolja a választ a következő kérdésre, majd így szól.*
-Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy mi magunk döntünk, hogy mire használjuk a hatalmat, amit kaptunk, csak és kizárólag mi. Miénk a szabad akarat. *nevet a kifejezésen, hiszen még csak tegnap magyarázta el Darelnak, hogy nincs szabad akarat.* Ha bármikor úgy érzed, hogy nem helyes, amit teszel, akkor megfordulhatsz, bár ennek meg lesz az ára. *A mágus elgondolkozik az áron, amit ilyenkor fizetni kell, majd folytatja.* Régen nem úgy hívtak, hogy Vaslábú, mint láthatod a botom végén egy kis tűz ég, az az életem lángja. Én magam raktam oda, amíg élek, addig az ég. Ha kialszik, akkor én sem élek. Amikor hátat fordítottam a Tűz útjának, akkor kaptam a sebet a hasamon, s egyben akkor éreztem meg a kapcsolatot a Földdel. Kiéget belőlem a tűz, de nem baj. Hiszen így találtam rá az igazi utamra. *mosolyodik el.* Meghaltam, és újjászülettem, amikor hátat fordította, hogy túlélném-e, ha otthagynám a földet. Nem, biztos, vagyok benne, hogy nem. Mi is volt az utolsó kérdésed? Hm. *próbál visszaemlékezni, de kicsit nehezebb, mint gondolta, végül eszébe jut.*
-Mi lesz Darellal, Veled, és velem? Darel négy év múlva letelik a kóborlása, s haza megy, hogy átvegye az apja birtokát. Te visszatérsz a templomba, hogy hatalmaddal tud segíteni az ártatlanokat. Én pedig. *nem tudja, hogy mi lenne a helyes válasz, végül úgy dönt, hogy mind a kettőt elmondja.* Kivégeznek, amiért megöltem egy köztiszteletnek örvendő embert, vagy elvonulok a világtól. Otthonom nincs, családom nincs. Ez lesz a történet vége.
*Lassan feláll, s nyújtózik egyet.* Gyere, még el kell mennem valahova. Csak ide a közelbe. *teszi hozzá gyorsan, közben nyújtja a kezét a fiúnak, hogy segítsen felállni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.22 17:10:58, a következő indokkal:
Jelpótlás; világba nem illő szavak javítása.
*Látja, hogy a fiút mennyire elvarázsolta a hely, ezért nem is zavarja meg. Nézi, ahogy először fel alá járkálva csodálja meg a helyet, majd középről szemléli végig az egész kertet.*
-Látom tetszik. *jegyzi meg Argus. A fiú elmondja, hogy ilyen csodálatosat még nem látott, a mágus erre a kijelentésre biccentéssel jelzi, hogy egyetért. Türelmesen hallgatja a fiú kérdéseit, s csak amikor az összeset feltette, akkor kezdi el megválaszolni azokat.*
-Az egyensúly mindig megmarad, de nem mindennek te vagy az ellensúlya. Ha jól sejtem eddig is arra vágytál, hogy szembe szálhas a gonosszal, s jobbá tegyed a világot. Ha sikerül, amibe most bele vágtunk, akkor már tudod, hogy mire leszel képes. Csak az a kérdés, hogy tudatába hatalmadnak, mit teszel. Elvonulsz, s mindent másokra hagysz, vagy teszel ellene? *mosolyog a gyermekre, de ez nem a megszokott vidám mosoly, amit az megszokhatott, hanem valami, amit még nem látott a mágustól.*
-Mi vagy te? Inkább azt kérdezd, hogy ki vagy te? Hemitar. Idővel kapsz ragadványneveket, és titulusokat, s te mindről tudni fogod, hogy te vagy az vagy sem. Ahogy én Vaslábú Argus vagyok. Van jó pár ragadvány nevem, és titulusom, de én úgy gondolom, ez vagyok én. Miért pont te? Hogy az Univerzum, az Elemek, istenek, Sors miért téged sodort az utamba? Azt nem én fogom tudni megmagyarázni, hanem te, te vagy a papnövendék. Én csak azt tudom, hogy én miért választottalak. Te vagy az ellenpólus.
*Csendben ül, amíg kigondolja a választ a következő kérdésre, majd így szól.*
-Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy mi magunk döntünk, hogy mire használjuk a hatalmat, amit kaptunk, csak és kizárólag mi. Miénk a szabad akarat. *nevet a kifejezésen, hiszen még csak tegnap magyarázta el Darelnak, hogy nincs szabad akarat.* Ha bármikor úgy érzed, hogy nem helyes, amit teszel, akkor megfordulhatsz, bár ennek meg lesz az ára. *A mágus elgondolkozik az áron, amit ilyenkor fizetni kell, majd folytatja.* Régen nem úgy hívtak, hogy Vaslábú, mint láthatod a botom végén egy kis tűz ég, az az életem lángja. Én magam raktam oda, amíg élek, addig az ég. Ha kialszik, akkor én sem élek. Amikor hátat fordítottam a Tűz útjának, akkor kaptam a sebet a hasamon, s egyben akkor éreztem meg a kapcsolatot a Földdel. Kiéget belőlem a tűz, de nem baj. Hiszen így találtam rá az igazi utamra. *mosolyodik el.* Meghaltam, és újjászülettem, amikor hátat fordította, hogy túlélném-e, ha otthagynám a földet. Nem, biztos, vagyok benne, hogy nem. Mi is volt az utolsó kérdésed? Hm. *próbál visszaemlékezni, de kicsit nehezebb, mint gondolta, végül eszébe jut.*
-Mi lesz Darellal, Veled, és velem? Darel négy év múlva letelik a kóborlása, s haza megy, hogy átvegye az apja birtokát. Te visszatérsz a templomba, hogy hatalmaddal tud segíteni az ártatlanokat. Én pedig. *nem tudja, hogy mi lenne a helyes válasz, végül úgy dönt, hogy mind a kettőt elmondja.* Kivégeznek, amiért megöltem egy köztiszteletnek örvendő embert, vagy elvonulok a világtól. Otthonom nincs, családom nincs. Ez lesz a történet vége.
*Lassan feláll, s nyújtózik egyet.* Gyere, még el kell mennem valahova. Csak ide a közelbe. *teszi hozzá gyorsan, közben nyújtja a kezét a fiúnak, hogy segítsen felállni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.01.22 17:10:58, a következő indokkal:
Jelpótlás; világba nem illő szavak javítása.
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-01-22 15:28:38
Üzenet elküldve: 2014-01-22 15:28:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vaslábú Argus//
*Hemitár hosszú ideig szóhoz sem tud jutni. A hely teljesen elvarázsolta. Mintha a víz játszana lábfejével, a szellő simogatná arcát, a virágok kellemes illata és a dal melyet hall. Nyugalom és béke szavak is kevesek, hogy leírják ezt, mi árad ebből a helyből. Hosszú ideje lehet már, hogy csak áll egy helyben, mert mikor visszatér a mámorból, lábai zsibbadni kezdenek. Így hát odamegy Argushoz és leül mellé. Kis ideig vár még mintha félne, hogy eltűnik ez a hely, ha leveszi róla a szemét, de szépen lassan a mágusra néz és így szól.*
-Ez a hely mesésebb, mint bármi, amivel valaha találkoztam vagy hallottam. Egyszerűen átjárja az egész testemet mintha szívembe és lelkembe látna. Ó bocsáss meg Argus szóval a kérdéseknél tartottunk. Nagyon sok kérdés megfordult a fejembe, de legtöbbre választ is kaptam vagy tudtam. Ami leginkább aggaszt az az, hogy amit kapok az elemektől az akár, hogyan is nézzük nem egy egyszeri dolog lesz, hanem maradandó. Az egyensúlynak meg kell lennie, azaz mostantól nekem mindig készen, kell állnom a gonosz illetve rosszakarókkal szemben? Illetve mi lennék én? Vagy miért pont én? Ne érts, félre nem félek, sőt egyre kevésbé aggaszt az, hogy cselekednem kell. Illetve mi van akkor, ha nem tudom, vagy nem fogom jóra használni a képességemet? Az utolsó kérdés meg az, hogy mi lesz veletek, velem az egész után?
*A fiú tudja, hogy nem olyan kérdéseket tett fel, amire a mágus számított. De szemében látszik, hogy neki ezek a kérdések fontosak. Megtesz, bármit csak tudnia kell, hogy az nem rossz és nem árt vele másoknak.*
*Hemitár hosszú ideig szóhoz sem tud jutni. A hely teljesen elvarázsolta. Mintha a víz játszana lábfejével, a szellő simogatná arcát, a virágok kellemes illata és a dal melyet hall. Nyugalom és béke szavak is kevesek, hogy leírják ezt, mi árad ebből a helyből. Hosszú ideje lehet már, hogy csak áll egy helyben, mert mikor visszatér a mámorból, lábai zsibbadni kezdenek. Így hát odamegy Argushoz és leül mellé. Kis ideig vár még mintha félne, hogy eltűnik ez a hely, ha leveszi róla a szemét, de szépen lassan a mágusra néz és így szól.*
-Ez a hely mesésebb, mint bármi, amivel valaha találkoztam vagy hallottam. Egyszerűen átjárja az egész testemet mintha szívembe és lelkembe látna. Ó bocsáss meg Argus szóval a kérdéseknél tartottunk. Nagyon sok kérdés megfordult a fejembe, de legtöbbre választ is kaptam vagy tudtam. Ami leginkább aggaszt az az, hogy amit kapok az elemektől az akár, hogyan is nézzük nem egy egyszeri dolog lesz, hanem maradandó. Az egyensúlynak meg kell lennie, azaz mostantól nekem mindig készen, kell állnom a gonosz illetve rosszakarókkal szemben? Illetve mi lennék én? Vagy miért pont én? Ne érts, félre nem félek, sőt egyre kevésbé aggaszt az, hogy cselekednem kell. Illetve mi van akkor, ha nem tudom, vagy nem fogom jóra használni a képességemet? Az utolsó kérdés meg az, hogy mi lesz veletek, velem az egész után?
*A fiú tudja, hogy nem olyan kérdéseket tett fel, amire a mágus számított. De szemében látszik, hogy neki ezek a kérdések fontosak. Megtesz, bármit csak tudnia kell, hogy az nem rossz és nem árt vele másoknak.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-01-22 13:30:09
Üzenet elküldve: 2014-01-22 13:30:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Rigolhand Hemitar//
//Artheniori folyó//
*Miután végre rendesen kap levegőt, akkor már képes oda figyelni a fiúra. ~Körömvirágkrém?~ Próbálja összeszedni magát, majd válaszol a fiúnak.*
-Körömvirágkrém. Köszönöm szépen, de nem hiszem, hogy segít. Most azért viselem ilyen rosszul, mert kimerült vagyok. Általában jobban viselem. *Magyarázza.*
*Hallgatja a fiú gondolkodását, majd a végén helyeslően bólint.*
-Igen, segít.
*Néma csendben haladnak egymás mellet. A mágus egy árva szót sem szól, miközben áthaladnak a kikötőn, és a sziklák között sem szól semmit, csak olykor megáll, hogy rájöjjön, merre kell menni.*
//Tündérkert//
*Már a közelben járnak, amikor végre megszólal a köpcös alak.*
-Szóval, ahova megyünk. A legendák szerint az első tündérek ezen a helye látták meg a napvilágot, s a virágok, amelyekből születtek, még mindig itt élnek. Egy kis sziget, amelyet mágikus erejű víz vesz körbe. A szigeten olyan virágok élnek, amelyet máshol nem találhatsz meg.
*Leveszi a lábbelijét, s feltűri a talárja alját, hogy ne legyen vizes. Térdig belegázol a vízbe, s ott halad a cél felé. Mikor végre megtalálja, akkor előre engedi a fiút, s nézi, hogy az miként reagál a hely szépségére. Pár perc múlva Argus leül a szigetre, s várja a fiú kérdéseit. Miközben az ifjú papnövendék felteszi a kérdést, addig a Mágus átkötözi a sérülését.
//Artheniori folyó//
*Miután végre rendesen kap levegőt, akkor már képes oda figyelni a fiúra. ~Körömvirágkrém?~ Próbálja összeszedni magát, majd válaszol a fiúnak.*
-Körömvirágkrém. Köszönöm szépen, de nem hiszem, hogy segít. Most azért viselem ilyen rosszul, mert kimerült vagyok. Általában jobban viselem. *Magyarázza.*
*Hallgatja a fiú gondolkodását, majd a végén helyeslően bólint.*
-Igen, segít.
*Néma csendben haladnak egymás mellet. A mágus egy árva szót sem szól, miközben áthaladnak a kikötőn, és a sziklák között sem szól semmit, csak olykor megáll, hogy rájöjjön, merre kell menni.*
//Tündérkert//
*Már a közelben járnak, amikor végre megszólal a köpcös alak.*
-Szóval, ahova megyünk. A legendák szerint az első tündérek ezen a helye látták meg a napvilágot, s a virágok, amelyekből születtek, még mindig itt élnek. Egy kis sziget, amelyet mágikus erejű víz vesz körbe. A szigeten olyan virágok élnek, amelyet máshol nem találhatsz meg.
*Leveszi a lábbelijét, s feltűri a talárja alját, hogy ne legyen vizes. Térdig belegázol a vízbe, s ott halad a cél felé. Mikor végre megtalálja, akkor előre engedi a fiút, s nézi, hogy az miként reagál a hely szépségére. Pár perc múlva Argus leül a szigetre, s várja a fiú kérdéseit. Miközben az ifjú papnövendék felteszi a kérdést, addig a Mágus átkötözi a sérülését.
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2014-01-05 19:19:38
Üzenet elküldve: 2014-01-05 19:19:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon Derin nem csak a mágustorony miatt jött a Kikötő környékére. Feltett szándéka volt, hogy meglátogatja a méltán híres Tündérkertet is. Mikor egy kis keresgélés után rátalál, ledöbben a látványtól.*
~Sokkal gyönyörűbb, mint a tisztás. Szinte olyan, mint a régi otthonom, ahol születtem.~
*Érzi, ahogy a mágia átjárja a testét. Feltűri a nadrágjának szárát, hogy be tudjon gázolni a vízbe. nagyon kellemes érzés, hogy puha talaj van a lába alatt. A seb, amit szerzett a temetőben, már teljesen meggyógyult. Hihetetlen, de igaz. Mindössze három nap alatt. Megpróbál úgy leülni a növények közé, hogy ne nyomjon össze egyet se. Az érzés, amit érez, leírhatatlan, eszébe jutnak a gyermekkori sétái, amik egy ehhez nagyon hasonló tisztáshoz vezettek ott is színpompázó növények voltak mindenhol. Este az egész, szinte nappali fényben ragyogott. Valószínűleg az is valami mágiával megáldott hely lehetett, de ezt gyermekkorában még nem tudta érzékelni. Most itt tudna feküdni egész nap és élvezni a víz hangját és valamiféle csilingelő éneket is, ami megmagyarázhatatlan, hiszen madarat egyet sem látott, mióta betért ide a növények közé. Még azzal sincs kedve elrontani ezt a pillanatnyi élményt, hogy előveszi a könyvet, amit nemrég kezdett el olvasni. A vén mágus naplóját, hiszen egy napló volt az. Nem is akármilyen. Konkrét varázslatok ugyan nincsenek benne, de olyanokról ír, hogy a puszta gondolatával hurrikánt varázsol a tenyerébe. Learon ezt már továbbgondolta és kitervelte, mivel tudja majd ezt a varázslatot színesíteni, ha majd megtanulja. Még nem sokra jutott a könyvvel, de nagyon ígéretesnek tűnik a dolog, hogy belőle is legalább olyan nagy mutatványos lesz, mint ebből a mágusból. Ha nem jobb. Időközben kialakuló szomjúságának csillapítására a körülötte lévő tóból merít. Furcsa íze van, ezért azonnal kiköpi, és a saját kulacsáért nyúl, hogy kiöblítse vele a száját. Miután iszik a kulacsából, egy halk imát rebeg el a hely, védelmező szellemének bocsánatáért, amiért akaratlanul is, de meggyalázta a kert szentségét. Ezután összeszedi magát és el akar indulni, szétnézni a Kikötőbe. Szüksége van néhány dologra, hogy a hegyekben, a barlangban tudjon lakni. Elsősorban néhány szőnyegre, hogy a hideget kint tartsa. De mivel már napok óta nem aludt mégis inkább a lehetőséget választja, hogy elalszik ezen az ismeretlen helyen, bármennyire is veszélyes legyen az, de nem nagyon hiszi, hogy ezen a gyönyörű, békés helyen bármi veszély is leselkedne rá.*
~Sokkal gyönyörűbb, mint a tisztás. Szinte olyan, mint a régi otthonom, ahol születtem.~
*Érzi, ahogy a mágia átjárja a testét. Feltűri a nadrágjának szárát, hogy be tudjon gázolni a vízbe. nagyon kellemes érzés, hogy puha talaj van a lába alatt. A seb, amit szerzett a temetőben, már teljesen meggyógyult. Hihetetlen, de igaz. Mindössze három nap alatt. Megpróbál úgy leülni a növények közé, hogy ne nyomjon össze egyet se. Az érzés, amit érez, leírhatatlan, eszébe jutnak a gyermekkori sétái, amik egy ehhez nagyon hasonló tisztáshoz vezettek ott is színpompázó növények voltak mindenhol. Este az egész, szinte nappali fényben ragyogott. Valószínűleg az is valami mágiával megáldott hely lehetett, de ezt gyermekkorában még nem tudta érzékelni. Most itt tudna feküdni egész nap és élvezni a víz hangját és valamiféle csilingelő éneket is, ami megmagyarázhatatlan, hiszen madarat egyet sem látott, mióta betért ide a növények közé. Még azzal sincs kedve elrontani ezt a pillanatnyi élményt, hogy előveszi a könyvet, amit nemrég kezdett el olvasni. A vén mágus naplóját, hiszen egy napló volt az. Nem is akármilyen. Konkrét varázslatok ugyan nincsenek benne, de olyanokról ír, hogy a puszta gondolatával hurrikánt varázsol a tenyerébe. Learon ezt már továbbgondolta és kitervelte, mivel tudja majd ezt a varázslatot színesíteni, ha majd megtanulja. Még nem sokra jutott a könyvvel, de nagyon ígéretesnek tűnik a dolog, hogy belőle is legalább olyan nagy mutatványos lesz, mint ebből a mágusból. Ha nem jobb. Időközben kialakuló szomjúságának csillapítására a körülötte lévő tóból merít. Furcsa íze van, ezért azonnal kiköpi, és a saját kulacsáért nyúl, hogy kiöblítse vele a száját. Miután iszik a kulacsából, egy halk imát rebeg el a hely, védelmező szellemének bocsánatáért, amiért akaratlanul is, de meggyalázta a kert szentségét. Ezután összeszedi magát és el akar indulni, szétnézni a Kikötőbe. Szüksége van néhány dologra, hogy a hegyekben, a barlangban tudjon lakni. Elsősorban néhány szőnyegre, hogy a hideget kint tartsa. De mivel már napok óta nem aludt mégis inkább a lehetőséget választja, hogy elalszik ezen az ismeretlen helyen, bármennyire is veszélyes legyen az, de nem nagyon hiszi, hogy ezen a gyönyörű, békés helyen bármi veszély is leselkedne rá.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-12-10 12:19:55
Üzenet elküldve: 2013-12-10 12:19:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Eredetileg úgy gondolta, hogy vissza megy a folyó túlpartjára, de a kíváncsisága nem hagyja nyugodni. Megnéz magának a kikötőt, ahol megtudja, hogy a sziklás parton túl létezik a tündérkert, ahol az első tündérek születtek.*
"Ez érdekesnek hangzik."
*A kert nincs elrejtve a kíváncsi szem elől, de a megközelítése a szilákon igen jó ügyességet kíván. Sajnos Argus nem tartozik azok köz, akik könnyű lépteikkel haladnak a borotva éles sziklákon. Irigykedve nézi őket, csak ilyenkor sajnálja egy kicsit, hogy nem kecsesebb. Térdig a vízben gázolva mászik szikláról sziklára. Több kisebb horzsolást, és vágást szerez be a sziklamászásnak köszönhetően, de nem zavarja. Ismeri a fájdalmat, s már régóta nem zavarják az ilyen apró sérülések. Apja mindig azt mondta az ilyenekre, hogy katonadolog.*
- Ez tényleg szép! * jegyzi meg hangosa, amikor megpillantja a keretet. Nem ő az egyetlen vendég ezen a helyen, de számos helyen fel – fel bukkanó tündérek nem a hely szellemében gyönyörködnek, hanem őrzik a hely békéjét.*
- Vízben álló sziklák. Milyen érdekes. * gondolkozik hangosan, aztán rájön, hogy a beszéde talán zavarhat másokat.*
„Máshol a víz tör elő a sziklákból, de itt pont fordítva.” *Alaposan megnézi a hely egészét, majd csak utána kezd bele az egyes növények, és sziklák alapos megtekintésébe. A növényeket csak közel hajolva nézegeti, de a sziklákat meg is érinti, majd, amikor megtalálja a számára megfelelő sziklát, akkor leül meditálni.*
"Ez érdekesnek hangzik."
*A kert nincs elrejtve a kíváncsi szem elől, de a megközelítése a szilákon igen jó ügyességet kíván. Sajnos Argus nem tartozik azok köz, akik könnyű lépteikkel haladnak a borotva éles sziklákon. Irigykedve nézi őket, csak ilyenkor sajnálja egy kicsit, hogy nem kecsesebb. Térdig a vízben gázolva mászik szikláról sziklára. Több kisebb horzsolást, és vágást szerez be a sziklamászásnak köszönhetően, de nem zavarja. Ismeri a fájdalmat, s már régóta nem zavarják az ilyen apró sérülések. Apja mindig azt mondta az ilyenekre, hogy katonadolog.*
- Ez tényleg szép! * jegyzi meg hangosa, amikor megpillantja a keretet. Nem ő az egyetlen vendég ezen a helyen, de számos helyen fel – fel bukkanó tündérek nem a hely szellemében gyönyörködnek, hanem őrzik a hely békéjét.*
- Vízben álló sziklák. Milyen érdekes. * gondolkozik hangosan, aztán rájön, hogy a beszéde talán zavarhat másokat.*
„Máshol a víz tör elő a sziklákból, de itt pont fordítva.” *Alaposan megnézi a hely egészét, majd csak utána kezd bele az egyes növények, és sziklák alapos megtekintésébe. A növényeket csak közel hajolva nézegeti, de a sziklákat meg is érinti, majd, amikor megtalálja a számára megfelelő sziklát, akkor leül meditálni.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-11-02 08:55:14
Üzenet elküldve: 2013-11-02 08:55:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Megint gyalogol, s megint nem tudja merre. Egyen esen az biztos, egyenlőre. Gondolkodik azon, hogy vajon miért is döntött hirten úgy, hogy mágiát tanul. Azt tudja, hogy eldöntötte, sőt valahogy le is vezette magának, de most nem bírja feleleveníteni. Pedig nem is olyan régen volt. Végül úgy döndt nem idegesíti tovább magát azzal, hogy nem emlékszik, akkor inkáb gyalogol tovább és nézi a tájat, már amennyi a csuklya alól látszik belőle. Lassan halad, figyeli, ahogy lába, lépésenként megelőzik egymást. S egészen addig megy ez így, míg a talaj meg nem változik a lába alatt. Vízbe lépett, csak bokáig ér, így gyorsan átgázol rajta.*
~Na tessék, most csurom víz a csizmám! Ha feljebb emelem a fejem nem lépek bele. Én eszetlen! De most már mindegy! Majd megszárad, egy kis vízbe nem halok bele. Hát akkor nézzük, hova jutottam? Füves terület a sziklák között. Mindentűtt virágok, meg egy nagy büszke fa. Meg van Tündérkert! De hogy kerütem ide? Ennyire nem vonzhatnak a mágikus helyek, vagy igen? Ez nagyon furcsa. Viszont, ha már itt vagyok, akkor kihasználom a lehetőséget és jól megnézem magamnak a helyet.~
*Azzal meg is indul, de csak a vízhez közel járja körbe a helyet. Valahogy ez a hely biztonságot sugároz, s milyen gyönyörű az egész. Chatery hátraveti a csuklyáját, hogy jobban lásson, s így szemléli a kis dombot. Mikor pedig visszaér oda, ahol átgázolt a vízen, megáll. Majd kicsit feljebb menve leül. Jól esik neki a biztonság és valamiért a hely, mintha akarná, hogy gondolkodjon.*
~Nem lenne okosabb visszamenni a városba és a templomban is tanulni kicsit? Aztán visszajöhetek ide is. Végülis szabad vagyok, egy próbát pedig minden megér. De merre menjek biztos van rövidebb út is vissza, de azt nem ismerem. Akkor járt utat, járatlanért el ne hagyj! Arra megyek amerre jöttem. Csak meg ne süketüljek a dokkoknál. Mire jó egy süket mágus? Hát semmire, ahogy a nagybátyám mondta mindig. Oh, azok az önelégül mágusok! Sose foglalkoztak semmi mással, pedig ott volt az orruk előtt a jobb móka. Azok meg csak tanultak, meg tanultak, meg még többet tanultak. Hogy bírták ki? Mondjuk pont én mondom, mikor most én is azt akarom csinálni. Megbolondultan ez már biztos! Nem vagyok eszemnél! Igaz a családban egyszer mindenki megbolondul, de ilyen korán? Ez kínos!~
*Így filozofál magában, ott ülve a füvön és nézve a kis vizet, amin nem is olyan rég gyalogolt keresztül.*
~Na tessék, most csurom víz a csizmám! Ha feljebb emelem a fejem nem lépek bele. Én eszetlen! De most már mindegy! Majd megszárad, egy kis vízbe nem halok bele. Hát akkor nézzük, hova jutottam? Füves terület a sziklák között. Mindentűtt virágok, meg egy nagy büszke fa. Meg van Tündérkert! De hogy kerütem ide? Ennyire nem vonzhatnak a mágikus helyek, vagy igen? Ez nagyon furcsa. Viszont, ha már itt vagyok, akkor kihasználom a lehetőséget és jól megnézem magamnak a helyet.~
*Azzal meg is indul, de csak a vízhez közel járja körbe a helyet. Valahogy ez a hely biztonságot sugároz, s milyen gyönyörű az egész. Chatery hátraveti a csuklyáját, hogy jobban lásson, s így szemléli a kis dombot. Mikor pedig visszaér oda, ahol átgázolt a vízen, megáll. Majd kicsit feljebb menve leül. Jól esik neki a biztonság és valamiért a hely, mintha akarná, hogy gondolkodjon.*
~Nem lenne okosabb visszamenni a városba és a templomban is tanulni kicsit? Aztán visszajöhetek ide is. Végülis szabad vagyok, egy próbát pedig minden megér. De merre menjek biztos van rövidebb út is vissza, de azt nem ismerem. Akkor járt utat, járatlanért el ne hagyj! Arra megyek amerre jöttem. Csak meg ne süketüljek a dokkoknál. Mire jó egy süket mágus? Hát semmire, ahogy a nagybátyám mondta mindig. Oh, azok az önelégül mágusok! Sose foglalkoztak semmi mással, pedig ott volt az orruk előtt a jobb móka. Azok meg csak tanultak, meg tanultak, meg még többet tanultak. Hogy bírták ki? Mondjuk pont én mondom, mikor most én is azt akarom csinálni. Megbolondultan ez már biztos! Nem vagyok eszemnél! Igaz a családban egyszer mindenki megbolondul, de ilyen korán? Ez kínos!~
*Így filozofál magában, ott ülve a füvön és nézve a kis vizet, amin nem is olyan rég gyalogolt keresztül.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-10-26 18:24:38
Üzenet elküldve: 2013-10-26 18:24:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Aborath ahogy halad a folyóparti részt felváltja a macskaköves rész. Járt már egy párszor a kikötőben, nem sokat változott. Matrózok, dokkmunkások és kereskedők forgataga. Akik élik mindennapjaikat. Aborath nem szereti de, eltűri őket.*
~Büdös és műveletlen fickók. Bár lehet hogy, ha én is a templom helyett itt tölteném az időmet vagy az erdei falvak és izgalmas barlangrendszerek helyett itt nőttem volna fel akkor én is úgy viselkedek mint ők.~
*A kikötőből továbbjutva és a sziklaszirtek közt végigsétálva végül elér a tündérkertbe és nem csalódik. Valóban gyönyörű hely és a mágikus kisugárzása majdnem akkora mint a templomé.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.28 01:26:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~Büdös és műveletlen fickók. Bár lehet hogy, ha én is a templom helyett itt tölteném az időmet vagy az erdei falvak és izgalmas barlangrendszerek helyett itt nőttem volna fel akkor én is úgy viselkedek mint ők.~
*A kikötőből továbbjutva és a sziklaszirtek közt végigsétálva végül elér a tündérkertbe és nem csalódik. Valóban gyönyörű hely és a mágikus kisugárzása majdnem akkora mint a templomé.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.28 01:26:20, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-10-16 19:42:07
Üzenet elküldve: 2013-10-16 19:42:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
-Hűűű!- *álmélkodik, amikor eléri a tündérkertet. Már a széléről is látszik, hogy gyönyörű hely. Átgázol a bokáig érő vízen, és a szigetre lép. Középen a fa éppen virágzik. Ágairól puha, bolyhos szirmok hullanak. Eyela belép a szirmok özönébe, így azok hajára, ruhájára hullanak. Körülötte a virágok sokféle színben világítanak. Halk, gyönyörű ének hallatszik a virágok közül. A lány gondtalanul felnevet, és leheveredik a dús fűbe.* ~Ez a virág szépen mutatna a hajamban~ *fut át az agyán a gondolat, miközben egy kéken világító, különösen nagy virágot tanulmányoz. Aztán elveti a gondolatot.* ~Ez a virág ott szép, ahol van, bűn lenne letépni!~ *gondolja. Megunja a heverészést. Nevetve szórni kezdi a bolyhos virágszirmokat, és élvezi, hogy körülötte forognak. Ő is forog velük, végül elszédül, és vigyorogva a földre huppan. Haja telement szirmokkal, ruhájáról csak úgy hullanak a bolyhos virágyszirmok, mikor feláll. Semmi kedve elhagyni ezt a gyönyörű helyet. Bár ő maga nem tündér, hanem elf, nagyon jól érzi magát a tündérkertben.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-08-12 16:23:06
Üzenet elküldve: 2013-08-12 16:23:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hallott már a tündérkertről. Mindenki szerint gyönyörű hely. De azt sosem gondolta volna hogy ennyire. Mindenütt virágok nőnek a lehető legelképzelhetetlenebb színekben is. Azokon a helyeken melyeket nem borít virág csodaszép fű zöldell. Egy kis, kövekkel rakott ösvény vezet a kert közepébe ahol egy kupola található. Alatta egy kis szökőkút melyben víz bugyog. Ganalan nézi ahogy a fény megtörik a vízen, szivárványt alkotva. Soha nem látott még ennél szebb helyet. Lassan besétál a kupola alá és leül a kőre. Egy kicsit hideg ugyan, de nem zavarja. A világért sem ülne rá a virágokra, melyek teljesen megbabonázzak színűkkel. Lefeküdt a kőre és beszívta a virágok csodás illatát. Hallgatta a kertet körül vevő fákon csivitelő madarakat és teljesen nyugodtnak érezte magát. Örült hogy egyedül van. Lassan elnyomta az álom.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-04-02 18:35:07
Üzenet elküldve: 2013-04-02 18:35:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Az elf akkor érezte utoljára ennyire fáradtnak magát, amikor visszatért Arthenior városába az éhségtől kopogó szemekkel. Órák után nem érzett több energiát magában a könyvek olvasására, hiszen hihetetlenül bonyolultnak, és nehezen emészthetőnek bizonyulnak a mágia alapjai. Mindössze egyetlen dolog sietett segítségére, mégpedig az, hogy a sötételfekben már születésüktől jobban buzog a mágia mint másokban. Így hát fáradt sétára indult, és most szabadjára engedi elméje gondolatait, miközben testét az ösztöneire bízza. Jól esik tüdejét kitágítani az erdő kellemes levegőjével, és szinte éberen aludva sétál amerre csak a belső hangja viszi, miközben az újdonságokon gondolkodik, amelyet a mágia nyújthat. Mikor tudata visszatér a testéhez, és körülnéz, elképesztő látvány fogadja. Mintha a világ megtelt volna színnel, és halk dúdolás szólította volna erre a helyre, ahol az álom találkozott a valósággal, és barátokként üdvözölik egymást. Hirtelen fáradság telepedik meg az elméjében, és nevetnie kell ahogy elképzeli magát az aprócska csodában oda nem illően hortyogni. "Minden esetre az álmomban körülnézek még itt." Ezzel a gondolattal heveredik el a terület közepén elhelyezkedő fa árnyékában, nem mintha itt a nap melege, vagy épp a hűvös bárkit is fenyegethetne. Az érzékek elkeverednek, a természet és az ismeretlen meleg színeket suttog a fülébe, a növényeket pedig lélegezni látja, bódító illatukkal hipnotizálva az ébrenlétet. Ahogy az álom fejbe kólintja súlyos kalapácsával, Dariskel elszakad a valóságtól, és cseppfolyós képzetek közt járja a zugokat, miközben néha érezi, hogy egy fa árnyékában fekszik, és tudatában van a környezetének. Amikor hátrafordul, hirtelen furcsaságok történnek, és a fa mintha elkúszott volna, de ott is áll egy ahol eddig. "Vajon tudok repülni?" Az ég felé rugaszkodik, és úgy tűnik semmi sem állíthatja meg, azonban ahogy távolodik, úgy fogy el a tudatosság utolsó pillére alóla. Visszanéz a földre, s lát valami feketeséget heverni a fa alatt, de már nem érdekeli ki vagy mi lehet az, mert a máshol zsong énjében.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-03-02 16:47:45
Üzenet elküldve: 2013-03-02 16:47:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A rossz irány s az eltévedés meghálálja magát, hiszen egy gyönyörű kertben találja magát, amiben mindenféle színben pompáznak a virágok. *
~ Milyen csodálatos, s az illat is fenséges! ~
* Szippant mélyet a levegőbe, átjárja testét-lelkét a virágillat, a sekély víz cirógatja talpát, cipőjét levette, mert nem akarta e megszentelt helyet bemocskolni. *
~ Megpihenek. ~
* Dönti el, s a középen álló fához tart, hogy annak a közvetlen közelébe pihenje ki a tanulás fáradalmait. Palástját leveti, mikor odaér, s leteríti a fűre, lehetőleg úgy, hogy ne bántsa vagy tapossa szét a virágokat, melyek jelenlétükkel az egész helynek értelmet ad. *
* Lefekszik, s pár óra múlva újult erővel kel fel, hogy folytassa vissza útját e mesés helyről a civilizációba. *
~ Milyen csodálatos, s az illat is fenséges! ~
* Szippant mélyet a levegőbe, átjárja testét-lelkét a virágillat, a sekély víz cirógatja talpát, cipőjét levette, mert nem akarta e megszentelt helyet bemocskolni. *
~ Megpihenek. ~
* Dönti el, s a középen álló fához tart, hogy annak a közvetlen közelébe pihenje ki a tanulás fáradalmait. Palástját leveti, mikor odaér, s leteríti a fűre, lehetőleg úgy, hogy ne bántsa vagy tapossa szét a virágokat, melyek jelenlétükkel az egész helynek értelmet ad. *
* Lefekszik, s pár óra múlva újult erővel kel fel, hogy folytassa vissza útját e mesés helyről a civilizációba. *
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-02-12 10:01:03
Üzenet elküldve: 2013-02-12 10:01:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Caram//
-Semmi gond nincs ha a kagylóból nem láttál többet. A kikötőben akár érdeklődni is lehet, hogy valahol lehet-e találni többet. Csak jobban ismerik a vidéket, mint mi és elég nagy valószínűséggel a tengerben lesz megfelelő mennyiség.*Magyarázza el társnőjének, aki elmondja, hogy pontosan hol lehet megtalálni a zuzmókat.*
-Nem, nem akarlak leterhelni azzal, hogy fáradozol. Nekem elég volt az, hogy elmondtad merre találhatóak. Felmérjük inkább a terepet, így sokkal gyorsabban haladhatunk. Később még visszatérhetünk..*Mosolyog rá, aztán a rajzolással lesz elfoglalva. Aprólékos munka így nem csoda, hogy két napig szenvednek a hely lerajzolásával. Mikor elkészült és készleteik is kimerülőben van, akkor kiadja a parancsot.*
-Irány, vissza a Kikötőbe.Vagyis én mindenképpen megyek. Sürgős dolgokat kell megtennem, ami nem vár halasztást.*Gyorsan összepakol és megöleli Caramot.*
-Valahol még biztosan találkozunk. Tudom és érzem. Hiányozni fogsz és vigyázz magadra. A kenőcsőt meg használd egészséggel.*Ezzel elsiet lóhalálába, hogy csak nézhet utána az ember.
~Mindenképpen nagyon jó környék, sőt ez egy nagy kincsesbánya.~ Hangzik el gondolata a fejében, mikor egyre jobban beleéli magát a helyzetbe.
~Talán jó lenne ha felkarolnám az ifjú és bátor tudósokat, hogy fésüljük át alaposan egész Lanawint.~Már ettől jól érzi magát a bőrében, miközben óvatosan halad a Kikötő felé, hogy elintézze azokat a fontos tennivalókat.*
-Semmi gond nincs ha a kagylóból nem láttál többet. A kikötőben akár érdeklődni is lehet, hogy valahol lehet-e találni többet. Csak jobban ismerik a vidéket, mint mi és elég nagy valószínűséggel a tengerben lesz megfelelő mennyiség.*Magyarázza el társnőjének, aki elmondja, hogy pontosan hol lehet megtalálni a zuzmókat.*
-Nem, nem akarlak leterhelni azzal, hogy fáradozol. Nekem elég volt az, hogy elmondtad merre találhatóak. Felmérjük inkább a terepet, így sokkal gyorsabban haladhatunk. Később még visszatérhetünk..*Mosolyog rá, aztán a rajzolással lesz elfoglalva. Aprólékos munka így nem csoda, hogy két napig szenvednek a hely lerajzolásával. Mikor elkészült és készleteik is kimerülőben van, akkor kiadja a parancsot.*
-Irány, vissza a Kikötőbe.Vagyis én mindenképpen megyek. Sürgős dolgokat kell megtennem, ami nem vár halasztást.*Gyorsan összepakol és megöleli Caramot.*
-Valahol még biztosan találkozunk. Tudom és érzem. Hiányozni fogsz és vigyázz magadra. A kenőcsőt meg használd egészséggel.*Ezzel elsiet lóhalálába, hogy csak nézhet utána az ember.
~Mindenképpen nagyon jó környék, sőt ez egy nagy kincsesbánya.~ Hangzik el gondolata a fejében, mikor egyre jobban beleéli magát a helyzetbe.
~Talán jó lenne ha felkarolnám az ifjú és bátor tudósokat, hogy fésüljük át alaposan egész Lanawint.~Már ettől jól érzi magát a bőrében, miközben óvatosan halad a Kikötő felé, hogy elintézze azokat a fontos tennivalókat.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-02-11 22:18:02
Üzenet elküldve: 2013-02-11 22:18:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Wyssa//
*Örömmel látja, hogy olyasmit talált, amit Wyssa hasznosnak ítél, így végképp nem volt hiába a kerülő.*
A kagylóból nem láttam többet, ez is kész csoda, hogy ott volt. A zuzmóból viszont bőven van az árnyékos résekben, szedek még visszafelé, ha akarod.
*A Tündérkertbe érkezve Caram megáll az elf mellett, és végignéz a tájon. Szép, szép, de a mélységit nem nyűgözi le annyira, mint felszíni társát; ő inkább a homály és a rejtett hegyi patakok hideg, elegáns szépségét értékeli. Wyssának így nem kell visszatartania, hiszen nem érez legyűrhetetlen késztetést, hogy a virágok közé lépjen. Letelepszik a fűbe, táskájából előveszi naplóját, abból pedig néhány különálló, be nem kötött lapot, hogy a rajzokat később átadhassa, majd rajzoláshoz való puha szénceruzát vesz elő, és hozzálát, hogy finom vonalakkal felvázolja a legközelebbi növény formáját. Egészen elmélyül a munkában, ahogy az gyakran megesik vele rajzolás közben, s szinte észre sem veszi az idő múlását - még akkor sem, amikor a fény ritkulni kezd, hiszen az ő szemeit nem zavarja a félhomály.*
*Örömmel látja, hogy olyasmit talált, amit Wyssa hasznosnak ítél, így végképp nem volt hiába a kerülő.*
A kagylóból nem láttam többet, ez is kész csoda, hogy ott volt. A zuzmóból viszont bőven van az árnyékos résekben, szedek még visszafelé, ha akarod.
*A Tündérkertbe érkezve Caram megáll az elf mellett, és végignéz a tájon. Szép, szép, de a mélységit nem nyűgözi le annyira, mint felszíni társát; ő inkább a homály és a rejtett hegyi patakok hideg, elegáns szépségét értékeli. Wyssának így nem kell visszatartania, hiszen nem érez legyűrhetetlen késztetést, hogy a virágok közé lépjen. Letelepszik a fűbe, táskájából előveszi naplóját, abból pedig néhány különálló, be nem kötött lapot, hogy a rajzokat később átadhassa, majd rajzoláshoz való puha szénceruzát vesz elő, és hozzálát, hogy finom vonalakkal felvázolja a legközelebbi növény formáját. Egészen elmélyül a munkában, ahogy az gyakran megesik vele rajzolás közben, s szinte észre sem veszi az idő múlását - még akkor sem, amikor a fény ritkulni kezd, hiszen az ő szemeit nem zavarja a félhomály.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-02-10 09:04:40
Üzenet elküldve: 2013-02-10 09:04:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Caram//
*Nem tudja hogyan, de hamarosan megjelenik a sötételf mellette. Kicsit hihetetlennek találja, hogy a másik itt kötött ki. Természetesen a gyógynövényekért van oda, és nem a kövekért. Felvont kíváncsi szemöldökkel hallgatja, mit próbál elmagyarázni a társa. Nyújtja a kezét, aztán a tenyerében megérzi a két tárgyat. Egyik egy zuzmó, míg a másik egy hófehér kagyló. Mindkettőt alaposan megvizsgálja közelebbről, miközben megszólal.*
-Köszönöm. Mindkettőt megtartom, mert a kagyló is hasznos lehet a számunkra.*Szól hozzá, majd elindul a Tündérkert felé, ami már nincsen messze. Út közben nem szólal meg, csak az első két zsákmányt figyeli, közben arra gondol mire lesznek jók.*
-Van ezekből több is erre?*Érdeklődik, hiszen egy alapanyag kevés lesz. Legalább mindkettőből tíz darabot kellene összeszedni. Azzal elkezdhetné a vizsgálódást, hogy milyen gyógykenőcsöt lehet belőlük csinálni. Fel sem ébredhetnek, mikor megpillantják a Tündérkertet.*
-Odanézz!*Kiált fel a látványra, ám maga a hely gyönyörűsége elvarázsolja őt. Kezével állítja meg Caramot, hogy ne menjenek beljebb. Látja milyen virágot vannak ott, de annyira egyediek, hogy semmi kedve sincs leszakítani őket.*
-Nem mehetünk oda. Nem vihetjük el a virágokat, azonban megfigyelhetjük őket. Le kell rajzolnunk őket.*Ezzel a maga részéről hozzá is lát a művelethez. A látványt kezdi el lefesteni, hogy ő miként látja a kertet. Az meg biztos, hogy barátnőjét semmiféle módon nem engedi közelebb.*
*Nem tudja hogyan, de hamarosan megjelenik a sötételf mellette. Kicsit hihetetlennek találja, hogy a másik itt kötött ki. Természetesen a gyógynövényekért van oda, és nem a kövekért. Felvont kíváncsi szemöldökkel hallgatja, mit próbál elmagyarázni a társa. Nyújtja a kezét, aztán a tenyerében megérzi a két tárgyat. Egyik egy zuzmó, míg a másik egy hófehér kagyló. Mindkettőt alaposan megvizsgálja közelebbről, miközben megszólal.*
-Köszönöm. Mindkettőt megtartom, mert a kagyló is hasznos lehet a számunkra.*Szól hozzá, majd elindul a Tündérkert felé, ami már nincsen messze. Út közben nem szólal meg, csak az első két zsákmányt figyeli, közben arra gondol mire lesznek jók.*
-Van ezekből több is erre?*Érdeklődik, hiszen egy alapanyag kevés lesz. Legalább mindkettőből tíz darabot kellene összeszedni. Azzal elkezdhetné a vizsgálódást, hogy milyen gyógykenőcsöt lehet belőlük csinálni. Fel sem ébredhetnek, mikor megpillantják a Tündérkertet.*
-Odanézz!*Kiált fel a látványra, ám maga a hely gyönyörűsége elvarázsolja őt. Kezével állítja meg Caramot, hogy ne menjenek beljebb. Látja milyen virágot vannak ott, de annyira egyediek, hogy semmi kedve sincs leszakítani őket.*
-Nem mehetünk oda. Nem vihetjük el a virágokat, azonban megfigyelhetjük őket. Le kell rajzolnunk őket.*Ezzel a maga részéről hozzá is lát a művelethez. A látványt kezdi el lefesteni, hogy ő miként látja a kertet. Az meg biztos, hogy barátnőjét semmiféle módon nem engedi közelebb.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:30:23
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:30:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
* Miután úgy döntött, amikor rátalált a Mágustoronyra, hogy itt marad ezen a környéken, mert seregnyi látnivaló van itt. Példának okáért itt van a tündérkert is. El nem mulasztaná, hogy megkeresse még akkor is, ha sokat kell érte gyalogolnia. Tehát sort kerít arra, hogy megkeresse. A mágustoronybeli tanulását egy kis időre felfüggeszti, hogy kirándulhasson, körbe nézhessen a környéken. Még azt is megtekinti, hogy a híres neves sziklaszirtek mennyire esnek innen távol, hiszen azokat is meg akarja majd közelebbről nézni. Most azonban a tündérkert az, amiben gyönyörködnie lehet. Még alvásra is megfelelő hely lesz számára. Napokig is itt maradhat. A csodálatos kis tó közepén a szigettel. Nem is töpreng egy pillanatig sem. Jó úszó lévén, máris a vízbe veti magát, hogy átússzon a szigetre. Remek hely a meditálásra, ahogy a test edzésére is. Mert az is fontos, s most, hogy pár nap óta, a fizikai edzést a gyaloglás teszi ki életében, éppen jól jön egy kis úszólecke. A szigeten pedig valami csoda várja.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2012-12-17 11:50:32
Üzenet elküldve: 2012-12-17 11:50:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Megszeppent alkimistánk elhagyta a biztonságot nyújtó mágustornyot. Sok időt töltött ott, hisz oly megnyugtató csönd volt. De egyszer el kell menni mindenhonnan. Így úgy gondolta itt az ideje tovább bolyongania, hátha végre rátalál arra a lakott területre, amire szüksége van. Így sebes léptékben halad fáradhatatlanul. Persze csak egészen addig amíg el nem fáradt. Ami lassan kezdett bekövetkezni. Éppen keres valami megfelelő pihenő helyett egy meglehetősen nagy szikláról nézelődve. És oly nagy szerencse érte, hogy meglátott egy kis tavat. Már neki is iramodott megkönnyebbülve, hogy végre talált egy ideális pihenő helyet. De az felütötte fejét, amint meglátta, hogy a tündöklő vízben egy sziget van, mely fényt áraszt, feltehetőleg valami növények okozzák. Hát ezt még inkább meg akarja vizsgálni és mielőbb mintát is kell vennie e furcsa jelenségből. Így hát megújult erővel sietett pihenni. Hamar át is kelt a vízen, bár a szűrődő hangok kicsit megtorpanttoták, de nem sokáig. Most még arra se vetett ügyet, hogy nadrágja vizes lett. Ilyenkor ha lát valami megvizsgálni valót, belefelejtkezik minden, amit eddig csak fontosnak vélt. Teljesen kizökkenve magából érintette meg a fénylő növényeket. És gondosan rakosgatta bele üvegcséibe. Amik oly gyönyörűek lettek ettől, de ez mind nem foglalkoztatta a tudóst sokkal inkább érdekelte annak az oka, hogy mitől fénylik, és hogy hogyan lehet ilyet csinálni más anyagokból. Meg természetesen az is foglalkoztatta, hogy milyen alapanyagokként szuperálnak ezek a furcsa növények.
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2012-09-27 18:46:46
Üzenet elküldve: 2012-09-27 18:46:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Minél közelebb ér a különös helyhez, egyre jobban izgatottá válik."Vajon milyen hely lehet?"Töpreng, aztán végre elérkezik oda, ahová a sziklaszirtektől indult. Egy varázslatos kertben találja magát és csodálkozva nézelődik. Olyan káprázatos ez az egész, amit lát, hogy hirtelen nem is tud mit mondani. Azok a mesés virágok, az élénk színek és a fa a bolyhos szirmaival! Teljesen elvarázsolja a hely, így eldönti, hogy egy kicsit itt marad. Átgázol a bokáig érő vízben és elnyúlik a fűben egy olyan helyen, ahol épp egy virág sem nőtt. Felnéz az égre, elmélázik és behunyja a szemeit. Nemsokára halk dallam üti meg füleit, amire elmosolyodik.*
- Tündérek.*Érez rá a hely titkára, noha egyáltalán nem tudja, minek is hívják ezt a csodálatos helyet. A nyugodt, békés környezetben teljesen el tud mélyülni a gondolataiban, bár a lágy dallam hatására lehetséges, hogy elbóbiskol.*
A hozzászólás írója (Arana Kiara Blisk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.27 18:50:57
- Tündérek.*Érez rá a hely titkára, noha egyáltalán nem tudja, minek is hívják ezt a csodálatos helyet. A nyugodt, békés környezetben teljesen el tud mélyülni a gondolataiban, bár a lágy dallam hatására lehetséges, hogy elbóbiskol.*
A hozzászólás írója (Arana Kiara Blisk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.27 18:50:57
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2012-08-28 23:11:59
Üzenet elküldve: 2012-08-28 23:11:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
*Ahhoz képest milyen céltudatosan indulnak meg Míva útközben elég gyakran lemaradozik. Először a sirályokon bambul el. Szereti őket, így a harmadik kenyérszelet amit valamiért a fogadós zsebébe tett az ő gyomrukban tűnik el. Hiába nógatja annyira Tiarke erre azért szakítani kell némi időt, különben megmakacsolja magát és egy tapodtat sem megy tovább. Persze amikor meglát egy pecást és le akar ülni hozzá nem árt eszébe juttatni újra célját.
Végül a tündérke kedves mosolyának (vagy inkább erőteljes kézrángatásának) köszönhetően csak megérkeznek a Tündérkertbe.*
- Egész kellemes hely. Hogy mit mondtál? *Pislog rá.*
- Lehet agyamra ment a járkálás vagy a sós tengeri levegő. Jól hallottam? *Hegyezi füleit látványosan.*
- Innen származtok? Akkor üdv itthon. *Ereszt meg egy szívélyes mosolyt, majd széttárt karokkal beszívja a kert illatát.*
- Fura? Szerintem otthonos. S ha belegondolok az a furi, hogy te mondod. *Kuncog, hiszen már csak faja miatt is otthon kellene éreznie magát. Vigyorogva huppan hát le a nő mellé, s terül el hamarosan a fűben. Míg a másik meditál ő inkább egy fűszálat rágcsál, majd unalmában az eget kémleli. Pár percig tényleg élvezi a nyugit, aztán talpa elkezd borsókázni, s alig tudja kivárni mikor mehet tovább. Mikor pedig elérkezik a pillanat oly örömmel pattan fel, mint egy rab akit hosszú hetek után kiengednek az udvarra.*
Végül a tündérke kedves mosolyának (vagy inkább erőteljes kézrángatásának) köszönhetően csak megérkeznek a Tündérkertbe.*
- Egész kellemes hely. Hogy mit mondtál? *Pislog rá.*
- Lehet agyamra ment a járkálás vagy a sós tengeri levegő. Jól hallottam? *Hegyezi füleit látványosan.*
- Innen származtok? Akkor üdv itthon. *Ereszt meg egy szívélyes mosolyt, majd széttárt karokkal beszívja a kert illatát.*
- Fura? Szerintem otthonos. S ha belegondolok az a furi, hogy te mondod. *Kuncog, hiszen már csak faja miatt is otthon kellene éreznie magát. Vigyorogva huppan hát le a nő mellé, s terül el hamarosan a fűben. Míg a másik meditál ő inkább egy fűszálat rágcsál, majd unalmában az eget kémleli. Pár percig tényleg élvezi a nyugit, aztán talpa elkezd borsókázni, s alig tudja kivárni mikor mehet tovább. Mikor pedig elérkezik a pillanat oly örömmel pattan fel, mint egy rab akit hosszú hetek után kiengednek az udvarra.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2012-08-28 21:48:14
Üzenet elküldve: 2012-08-28 21:48:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Gyors léptekkel indulnak meg a Rókalyukból, hogy a Kikötőben kössenek ki. Természetesen nem ez a végállomás ahova szeretnének eljutni, hanem a sziklakerteken belül a tündérkertbe, mert a Kikötő felé jövet hallott a helyről.*
- Úgy készülj, hogy nagyon gyorsan végigjárjuk ezt a vidéket, mert úgy hallottam elég kemény a talaj és tönkreteszi a lábad a sok kő.* Persze azért ha kell derekasan helytáll. Egy darabig nem mond semmit sem a gnómnak sőt hagyja, hogy beszéljen helyette is. Mikor a hallgatást megelégelte akkor a következőket suttogja neki.*
-Azt tudtad Miva, hogy a Tündérkertből származunk? * Kérdezi teljesen meglepve, mert a történelem ezen részével hadilábon áll.Mosolyog egy keveset közben megérkeznek a Sziklakert elejéhez. Ott megállítja Mivát, hogy kifújják magukat egy kicsit.*
- De fura ez a környék! * Ejti ki a szavakat, aztán lóhalálában tovább indul a Tündérkerthez. A célpontot elérve dobja le magát egy puha helyre, hogy a lábát kicsit megmasszírozza mindenhol.Utána törökülésbe ül és csak pihen lehunyt szemekkel.Ha végzett Miva akkor együtt tovább indulnak a mágustoronyba.*
- Úgy készülj, hogy nagyon gyorsan végigjárjuk ezt a vidéket, mert úgy hallottam elég kemény a talaj és tönkreteszi a lábad a sok kő.* Persze azért ha kell derekasan helytáll. Egy darabig nem mond semmit sem a gnómnak sőt hagyja, hogy beszéljen helyette is. Mikor a hallgatást megelégelte akkor a következőket suttogja neki.*
-Azt tudtad Miva, hogy a Tündérkertből származunk? * Kérdezi teljesen meglepve, mert a történelem ezen részével hadilábon áll.Mosolyog egy keveset közben megérkeznek a Sziklakert elejéhez. Ott megállítja Mivát, hogy kifújják magukat egy kicsit.*
- De fura ez a környék! * Ejti ki a szavakat, aztán lóhalálában tovább indul a Tündérkerthez. A célpontot elérve dobja le magát egy puha helyre, hogy a lábát kicsit megmasszírozza mindenhol.Utána törökülésbe ül és csak pihen lehunyt szemekkel.Ha végzett Miva akkor együtt tovább indulnak a mágustoronyba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046