Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 769. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

769. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-08 21:50:21
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-Kivéve, ha az érzelmek elterelnek a logika ösvényéről.
*Szélesedő mosollyal hunyorog a férfire, de a következőkre csakhamar lebiggyed ajka.*
-Azt mondtad, meg tudod csinálni. Ne merj nevetni!
*Persze tudja, hogy Nirs igazat beszél. Valóban könnyebb az embert hibáztatnia... Bár az imént elhangzott szavaira sok replika nem maradt tarsolyában. Az pedig, hogy a férfi kifigurázza, csak a megfeszülő arcizmok válaszolnak.*
-Talán akkora erő azért rejlik benne, hogy oltárt emeljen Urának... Vagy a Thargodrymek fia csupán gyáván sunnyog a Vashegyen, így kénytelen a Kikötőig vonszolnia magát.
*Sziszegi, bár ezúttal oldalra lépve egyet igyekszik kartávolságon kívül maradni a férfinak. Ahogy a szavak elhagyják ajkait, ha igazak, ha nem, legszívesebben vissza is szívná. Továbbra is ügyelnie kell a fiúra... Ehhez pedig vissza kell fognia magát és talán többet nyelni. A forrófejűségre azonban kevés gyógyír van.*
-Az artheniori erdő mellett felszenteltek egy fát... Gyanítom, oltárként működik és különleges erővel bír.
*Magyarázza a férfinek immáron melegebb hangszínen. Szándékosan felejti ki belőle, hogy ő maga is részt vett a fa felszentelésében. Ezt a részletet végképp nem osztaná meg az amúgy is csípős hangulatban lévő férfival.*



768. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:48:34
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Hanloren nem először veszi magának a bátorságot, hogy gúnyos szavakkal illesse Aenae-t. Igazán szerencse, hogy az iménti jókedv még nem enyészett el egészen, így Nirs viszonylag könnyedén lendül túl ezen. Annál is inkább, mert számára mindennél világosabbnak kezd látszani, hogy az elf egyszerűen csak féltékeny a feleségére. Ami egyébként teljesen érthető.*
- Nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, de igen, pontosan azért. *kezdi fennhéjázón, gondosan tagolva a szavakat* Azért is. Egyébként pedig úgy hiszem, hogy elég jól ismerem Sa'Tereth tanításait. Márpedig nem emlékszem olyasmire, hogy híveitől önmegtartóztatást követelne meg, vagy tiltaná a szerelmet. Márpedig ha neki nincsenek ellenére ezek, akkor neked sem lehet.
*Amikor Hanloren a kudarcról beszél, Nirs először csak lassít a léptein, aztán meg is áll, és gyakorlatilag leesett állal néz az elfre. Ezután pár pillanatnyi süket szünet következik, amit Nirs kuncogása tör meg. A végén már olyan jóízűn nevet, hogy könnye is kicsordul.*
- Ez nagyon jó! Fogadd elismerésem, igazán mesteri módon csavarod a szavakat. Bár a bűvös igékkel is ilyen tökéletesen bánnál, s most hárman távozhatnánk az Ő oltára elől.
*Bal kézfejével megtörli a szemeit, és kicsit megcsóválja a fejét.*
- Nem szívesen javítalak ki, de ez nem az én kudarcom. Ez a mi kudarcunk. *A hangsúly a mi szócskán van.* Mindketten próbát tettünk, külön is, együtt is, de tudásunk vagy hitünk csekélynek bizonyult. Együtt buktunk el. Az pedig, hogy álságosan vigasztalónak szánt szavakba burkolva rovod fel ezt nekem... nem mondhatok rá mást, mint azt, hogy ez ügyes.
*Az ilyesmit igazságtalanságnak is lehet venni, méltatlan vádaskodásnak vagy a felelősség sunyi elhárításának, de Nirsnek valóban tetszik ahogy Hanloren elérné, hogy egyedüli bűneként érezze mindezt. Hiszen Sa'Tereth is ezt tanítja: használj másokat céljaid eléréséhez.*
- A Thargodrymek fia úgy tudja, hogy e vidéken kevés a neki szentelt oltár.
*Próbálja utánozni az elf hanghordozását ahogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról.*
- Hova menne hát, hogy kifejezze ura előtt hódolatát és fohászkodjon hozzá?
*A következő megjegyzést valóban nem érti, de most már nem áll meg, ha újból elindultak kifelé a Vérkerttől. Csak értetlenül pislog oldalt.*
- Fa? Miféle fa?


767. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-07 21:39:34
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-A Vashegyre.
*Visszhangozza a fiút, s ugyan hangjában csendül némi gúny, arca kifejezéstelen marad.*
-Miért mennél oda? Csak nem szeretett asszonyod karjaiba bújni?
*Karba fonja kezeit, s kaján kis mosollyal arcán fürkészi a fiút.*
-A Rumos Rókalyuk tényleg nincs messze. Ott feltűnést sem igazán keltünk. Meg akarod próbálni újra, igaz?
*Indul el kifelé a Vérkertből. Tényleg fáradt s tényleg erőt kell gyűjtenie. Hogy a Rumos erre most a legjobb hely számukra, afelől nincs kétsége.*
-Nem hagy nyugodni téged a tudat... A kudarcod. Ne hagyd, hogy felemésszen. Jóval nagyobb mágusoknak is beletört már a bicskája az effajta varázslatokba. Visszahozni valakit a halálból... Ez a mágia magasiskolája.
*Magyarázza lassan, talán saját lelkét is nyugtatva némileg. Valamiért ugyanakkor az is némi örömmel tölti el, hogy Nirsnek sem sikerült. Lám, még sem gyenge, vagy legalábbis nincs egyedül.*
-A Fény most erősebben világít északon, mint eddig bármikor. Tennünk kell ellene. A fa...
*Mint a villámcsapás, úgy dördül fejébe az emlékkép. Az általa is felszentelt fa, Pyctáék...*
-Égnie kell.
*Mered a távolba a séta közben, s nem törődik vele, hogy Nirsnek talán zagyvaságnak tűnik, amit ő itt beszél.*
-Egyébként mit keres a Kikötőben a Thargodrymek fia?
*Pillant kíváncsian a fiúra, hisz ez a kérdés furcsa mód még eszébe sem jutott. Tán azért jött el idáig egyenesen a Vashegyről, hogy lerója hódoloatát a sötétségnek?*


766. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:48:54
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Erős túlzás lenne azt állítani, hogy ismeri az elfet, de azt sejti, hogy nem puszta szívjóságból hozná vissza az orkot az életbe. Vagy akár Sa'Tereth-be vetett megingathatatlan hite okán. Úgy véli, hogy más indíték is lehet amit Hanloren egyelőre nem akar az orrára kötni. Ezen nem bosszankodna fel, de az elf pillantásán és az ezt kísérő szavakon már inkább. Nem nehéz félreérteni, hogy Hanloren mire gondol. Az pedig eszébe sem jut, hogy az elf esetleg pont ezt a hatást akarta elérni.*
- Biztosan akad nálam különb védelmező is. *színpadiasan alaposan körülnéz* De éppen egyet sem látok a közelben. Egyelőre kénytelen leszel velem is beérni. De csak egy szavadba kerül, és indulok...
*Majdnem azt mondta, hogy haza, de valahol érzi, hogy az elf ezt gyengeségnek venné. Márpedig nem akar ilyen érzetet kelteni.*
- A Vashegyre.
*Most rajta a sor, hogy végigmustrálja a lányt, aki szemmel láthatóan fáradtnak és nyúzottnak tűnik. Sóhajt egyet. Most pont olyannak látszik, mint aki épp kegyet gyakorol azzal, hogy felajánlja segítségét. Legalábbis ezt szeretné láttatni. De persze az is ott van, hogy nehezen tudja elviselni a kudarcot. És bár az nemrég még úgy gondolta, hogy Sa'Tereth akaratával dőreség lenne dacolni, de arra jut, hogy talán ez is egy próba. Az akarat próbája. Ha pedig az első akadálynál feladja, már el is bukott.*
- Azt hiszem nincs messze az a Rumos. Ott meghúzhatnánk magunk estig.
*Kis mosollyal rántja meg a vállát.*
-Talán csak az volt a baj, hogy fáradtan vágtunk neki. Rendes pihenés után akár sikerülhet is.
*Megpróbálja ismét megmozdítani a jobb karját, ezúttal sem sikerül. Ezzel is kezdeni kéne valamit. Talán nem a kikötő a legalkalmasabb hely arra, hogy erre megoldást találjanak, de a Vérkerthez képes nagyobb az esély rá.*


765. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-06 18:10:34
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Elfogadja a felé nyújtott kezet és feltápászkodik a földről. Már nem vihog, ám szemében még ott a kacagás okozta könny, s annak fátylán keresztül vizslatja Nirset.*
-Ha visszajönnek, végeznek velünk.
*Suttogja, ám jóval komorabban. A fiú kérdésére csak egy pillantást vet az orkra, mielőtt folytatná.*
-Nem tudom. Urunk egy szolgája. A sötétség hatalmával beleláttam fejébe, láttam az utolsó másodperceit... Túl kevés az élő közöttünk ahhoz, hogy engedjük elmenni a mieink.
*Sóhajt nagyot, a jókedvnek már nyoma sincs arcán. Vajon miért vallott kudarcot megint? Belefáradt a próbálkozásokba, az ereje pedig a végét járja.*
-Feladatom van. De a küldetés gyötrelmes, védelmező nélkül aligha bírnám végigcsinálni. Te hova mennél?
*Méri végig a férfit szenvtelenül. Látta, hogy nem harcosból faragták, aligha bírná megvédeni őt. Talán már vissza akar térni otthonába... Távol a megpróbáltatásoktól, a puha ágyba asszonya mellé.*
-Pihennünk kellene.
*Jegyzi meg s való igaz. Szinte remegnek a lábai, napok óta alig hunyta le a szemét. Az örök veszélyérzet sem javít sokat a dolgon.*


764. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-05 16:06:32
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Zihálva hajol előre, combjára támaszkodva. Sejtette, hogy siker erőt kivesz majd belőle ez a varázslat, de arra azért mégsem számított, hogy szó szerint remegni fognak a térdei. Most pedig csend van, nagy csend. Csak a zihálásuk hallatszik. Nem gondolta, hogy fanfárok fognak harsanni, ha sikerrel járnak, de ez a csönd zavaró. Már csak azért is, mert egyértelműen jelzi, hogy elbuktak. Erre közben Hanloren is rájöhetett, és amikor hátrafordulva nevetni kezd, Nirst természetesen elönti a düh. Éppen elég, hogy ura előtt nem bizonyult méltónak. Semmi szükség nincs rá, hogy egy senki elf is rajta mulasson. És a legszörnyűbb az, hogy ő maga is pontosan ezt hitte. Hogy képes rá. Kicsit összeszűkülnek a szemei ahogy kiegyenesedik, és arcából kisöpör egy verejtéktől nedves hajtincset. Nézi a négykézláb nevető lányt és arra gondol, hogy semmi értelme nem lenne újra felpofozni. Ha már a helyzet így hozta, akkorát rúgna bele amekkorát csak bír. Amikor megmozdul mégsem a lába lendül, hanem kezét nyújtja az elfnek, hogy belekapaszkodva felkecmereghessen a földről. Mert mostanra már Nirs is vihog. Ha Hanloren feláll, még támogatja is amennyiben erre szükség van. A hisztérikus jókedv érthetetlen még akkor is, amikor a keleti, már vöröslő horizont felé néz.*
- Mi legyen? Menjünk vagy maradjunk?
*Néha csuklik egyet, hiszen nevetés közben nehéz beszélni.*
- Ha a szuka hívei visszatérnének, sok gondjuk nem lenne velünk.
*Ha jobban belegondol, előző nap is nagy szerencséjük volt, de két éjszakai kialvatlanság után aligha úsznák meg a revansot. Aztán az oltárra pillant és az előtte fekvő ork élettelen testére. Ha lehet, még jobban nevetni kezd, mert eszébe jut az a kérdés amit a legelején kellett volna feltennie.*
- Tulajdonképpen ki a fene ez?


763. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-04 00:18:48
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Pihegve térdepel a süppedős talajon, mellkasa szaporán hullámzik a sűrű levegővételtől. Az elmúlt éj emlékei sötétségbe vésznek, pont úgy, ahogy az azelőtti és azelőtti alkalmakkor is. Most pedig izzadt, éhes, de mindenekelőtt fáradt. Hátrasöpri arcából a szemébe lógó tincseket, majd felpillant az oltárra. Érzi, hogy nem sikerült. Tudja, még csak az ork hullájára sem kell ránéznie hozzá. Foghatnák a sötétség urának akaratára, vagy igazából bármi másra... Az igazság az, hogy nem tudták véghezvinni a varázslatot. Bármennyire is érezték magukat késznek rá, bármekkora erő is lakozik bennük és bármenyire is dolgoztak össze a siker érdekében... Gyengének bizonyultak. S most is pontosan az történik, mint legutóbb. Semmi. Hátrapillant válla felett, megkeresve Nirs borostyánsárga tekintetét.*
-Azt hittem, képes vagy rá.
*Vigyorodik el lassan, majd nevetni kezd. Felszabadultan, őszintén. Bármi is a sötét úr terve Nirsel, nem erősebb nála, legalábbis a varázslat bizony egyiküknek sem jött össze, hiába az összmunka.*
-Azt hittem... Azt hittem...
*Négykézláb görnyed a nagy kacarászás közepette, minek valószínűleg inkább a fáradtság tudható be, semmint a felismerés. Hatok óta hiába próbálkozik, önnön kudarca pedig igen csak megüli gyomrát.*




762. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-03 19:23:39
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Számított valami ellenkezésre vagy felháborodásra az alig burkolt fenyegetés miatt, így a beletörődő szavak meglepik. Nem ilyennek ismerte meg az elfet. Bár lehet, hogy ez csak a látszat, mert ahogy Hanloren kitépi magát a kezéből, az rácáfolni látszik a szavaira. Nirsnek pedig uralkodnia kell magán, nehogy elmosolyodjon. Valami módon kedvére is való, hogy a lányt esetleg nem sikerült ilyen könnyen "betörni". Amikor Hanloren jelzi, hogy felkészült, megfordult és először veszi jobban szemügyre a holttestet. Nem túl szívderítő látvány és csak remélni tudja, hogy jobban fog festeni ha sikerrel járnak. Természetesen fogalma sincs, hogy ki fia lehet, de a lánynak valamiért nagyon fontos, hogy visszahozza az életbe. Ez kicsit furcsa lehet, hiszen az elfek és az orkok hagyományosan nem szívlelik egymást, és ez még csak egy finom körülírása a tényeknek.*
- Ha Sa'Tereth úgy akarja, nem bukunk el. *lép az elf mellé és megint megszorítja a karját, de most bátorítóan* Ez a nap a miénk volt, hiszen mellénk állt a szuka híveivel szemben. Ha éjszaka is velünk lesz, újra élni fog.
*Fejével az ork felé biccent, azután Hanlorenre néz.*
- Ha mégsem... akkor el kell fogadnunk, hogy ez kedve ellen való lenne. Hiszen olyasmire készülünk amivel talán senki sem próbálkozott. Egyesítjük az erőink egy olyan varázslatban ami talán a leghatalmasabb minden mágiaforma között.
*Nirs ugyan sohasem próbálkozott még ezzel, de tisztában van vele, hogy csak azok számíthatnak sikerre akik mágikus hatalma kimagasló és közel állnak sa'Tereth-hez. Külön-külön talán kevesek lennének. Együtt akár sikerülhet is.*
- Ha pedig Ő velünk van, akkor ki lehet ellenünk?
*Elmosolyodik, aztán pillantását az orkra szegezi, majd szemét lehunyva koncentrál. Nincs közönségük mely elismeréssel adózhatna produkciójuknak, és a mágia révületében talán ők sem veszik észre, hogy a mozdulatok tökéletes összhangban történnek, a kántálás uniszónója is hibátlan. Tudásuk legjavát adják bele az egész éjszakát igénybe vevő varázslatba, és most már valóban csak az a kérdés, hogy uruk kegyeli-e őket annyira, hogy jutalmazza őket? A jutalom pedig nem lenne más, mint amiről minden élő álmodik, kiváltképp elmúlásuk előtt: a halál kijátszása.*

Nirs Thargodrym megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

761. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-02 23:47:47
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Nirs karjánál fogva rángatja fel, neki pedig csak szeme rebben egy pillanatra a fenyegetésre. Kifejezéstelen arccal fürkészi egy darabig a férfit, majd jól láthatóan bólint.*
-Ahogy kívánod, uram.
*Válaszolja színtelen hangon, majd kitépi karját a szorításból. Frusztráló, de nem tud a fiú fölé kerekedni, se befolyásolni őt. Így nehéz lesz azon az úton tartani, amit kijelöltek számukra. Egyáltalán nincs ínyére, hogy Nirs ily odaadással viseltetik az asszonya iránt... De ezzel a problémával ráér még foglalkozni.
Egy ideig merengve bámul a távolba karba font kezekkel, majd a fiú szavaira az oltár felé fordul.*
-Készen. Látod az orkot?
*Biccent az oltár közelében fekvő ork felé. Hangjába visszatér az élet, mintha az iménti kis jelenet meg sem történt volna.*
-Idehurcolták, hogy mentsék a bőrét. Láttam.
*Nem ecseteli, hogyan s mikor volt tanúja az esetnek. Talán Nirs kitalálja maga is.
Szerencséjükre szükségtelen kiásni a hullát a sárból, már megtette rég. Ott fekszik az oltár tövében, kiterülve, háborítatlan. Négyszer fogott bele a varázslatba, négyszer bukott bele... De most, talán a fiúval sikerülhet. Igen.*
-Ez az ork lesz a mementója a hatalmunknak, ha sikerrel járunk. Ha sikerrel járunk...
*Visszhangozza magát, majd Nirs felé fordul.*
-Már szürkül a világ. Tudod a dolgod, Nirs Thargodrym.
*Lép az oltár mellé, majd kezét kinyújtja a férfi felé.*
-Láttál engem az előző éjjel, s Te is tudod, mi a módja. Keljenek táncra a holtak ma éjjel s jöjjön, aminek jönnie kell végre.
*A sötétülő égboltra pillant, majd behunyja szemét és újra elismétli az ősi szavakat. Ezen az éjen is ugyanúgy cselekszik, mint az előző próbáin... Ám ezúttal Nirsel maga mellett.*

Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

760. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-02 20:15:27
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Nirs talán önző volt, hiszen nem gondolt rá, hogy Hanloren is pont ugyanolyan fáradt lehet, mint ő. Mire végiggondolhatná, már alszik is. És valóban csodás álmot lát. Abban a kis házban nem ketten vannak, de hárman. A totyogó kislány hullámos, szöszke fürtjeit anyjától örökölte, szemeinek színe pedig egyértelművé teszi származását. Most éppen apját nyúzza, a hajával játszik néha megcibálva azt, és csengőn felkacag valahányszor apja, bosszúságot mímelve, oda-odakap a szájával, mint ha meg akarná harapni a kezét. Amikor felpillant, Aenae-t látja az ajtóban, amint őket figyeli mosolyogva. Közelebb lép, karjaiba veszi a kislányt és megcsókolja hites urát. Nirs persze mohón visszacsókol, amire neje kicsit elhúzódik.
"Ssssh. Még nem nyugodott le a nap."
Sejti, hogy mire gondolt hiszen kislányuk előtt egymásnak esni mégsem lenne helyénvaló, de azért kaján vigyorral lehunyja a szemét és csücsöríti az ajkát, mintha újabb csókot követelne. Hűvös, kellemetlenül hideg fuvallat legyinti meg. Alighanem nyitva maradt az ablak. Oldalt fordítja a fejét és kinyitja a szemét, hogy megbizonyosodjon felőle. Egy csenevész, leveleit vesztett bokrot lát. Összehúzza a szemöldökét és visszakapja a fejét. Most már érti. Szó sincs otthonról, tündéri kislányról, Aenae-ről. A Vérkertben van, és a csók... ahogy Hanlorent nézi, az is megtörténhetett. Ha pedig az elf lejjebb mozdul, hogy mégse szorítson ki mindent Nirs gyomrából, érezheti, hogy hatással volt a fiúra. Ahogy Hanloren ficánkol rajta egy kicsit, szusszan is egyet, aztán csak néz és lassan elsötétül a tekintete. Átfogná a lány derekát, hogy letolja magáról, de csak bal keze mozdul. Ha nem is durván, de azért határozottan megpróbálja arrébb lökni.*
- Eressz! *morogja, és ha sikerül feltápászkodnia, egy ideig csak nézi az oltárt, mintha tanácsot várna. Aztán szinte megperdül a sarkán, és most valóban dühösnek látszik.*
- Hogy merészeled? Mit tudsz rólam? Mit tudsz arról, miként szolgálom az uramat? Ha méltatlannak ítélt volna, már rég nem élnék és ne feledd: nemcsak hozzád, hozzám is szólt. És semmi ilyesmit nem vár tőlem. Nem gondolod, hogy Sa'Tereth-nek nincs szüksége hírvivőre? Ha ez kívánná, velem közölné.
*Az egészben az a legszörnyűbb, hogy Hanloren leginkább elborzasztó szavaiban még Nirs is érez némi igazságot.
~Felejtsd hát el, ahogy ő is elfelejt téged...~
Elvégre Aenae bármelyik nap világra hozhatja gyermekük, ő pedig itt van, felesége pedig... nem is tudja, hogy hol. Ez pedig végső soron Aenae óhaja volt. Akárhogy is, ezt a kételyt biztosan nem fogja megosztani az elffel, inkább szabadjára engedett dühvel palástolja azt. Közelebb lép, és ha Hanloren még nem állt fel, megragadná a karját, hogy felrántsa.*
- Légy nyugodt, tudom, hogy mi a kötelességem. *sziszegi a másik arcába* És azt is, hogy mi akadályozhat ebben. Ezért ha még egyszer ilyen szavakat hallok tőled, azt is tudni fogom, hogy kinek kell halnia.
*Pedig Hanloren terve jó volt. Csupán két dolgot nem vett számításba, talán nem is tudott róluk. A Thargodrymekről az a rút és természetesen igaztalan pletyka járja, hogy csak ork szukákkal közösködnek. Ha ez rágalom is, az igaz, hogy északon nem szívlelik az elfeket. Ha pedig Nirs érzett is vágyat, akár csak kíváncsiságból is, azt Hanlorennek sikerült zárójelbe tennie. A másik pedig az, hogy Nirs őszintén szereti Aenae-t. A logika és a szerelem persze ritkán egyeztethető össze, de Nirs még nem is került olyan helyzetbe, hogy ezt meg kellett volna tennie. Az pedig egy másik, egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy mit tenne ha ez a helyzet mégis előállna.
Most inkább a nyugati horizont felé fordul és vesz egy mély lélegzetet, hogy valamelyest lenyugodjon.*
- Nemsokára itt az éjszaka. Készen állsz?


759. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-01 22:45:55
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//Nirs//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Szemével kíséri Nirset, majd az oltár felé fordul. Fáradt, olyan nagyon fáradt... Nem is csoda, hisz két napja le sem hunyta a szemét. Feje szinte zúg a megannyi gondolattól, s csak egy mód van rá, hogy rendbe szedje őket. Letérdel hát, s kezeit az oltáron összekulcsolva fog neki az imának. Egy perc sem telik el, s az obszidiántömb mellett találja magát, lecsúszva a kőlapról. Nincs ereje felkelni, hagyja hát, hogy a fáradtság ereje lecsukja szemhéjait, hogy átadja őt a sötét, álomtalan álomnak.

Felül. Úgy érzi magát, mint akit egy végtelen mély kútból rántottak ki. Nincs még sötét, de a napkorong szép lassan narancsszínbe torkollik a horizonton. Van még egy kis idejük. Nagyot húz a vizesflaskából, majd végignyalva cserepes ajkait feltápászkodik a földről. Nem állíthatná, hogy kipihent, de határozottan jobban érzi magát, mint az alvás előtt. Tekintete Nirset keresi, aki még mindig a földön durmol. Közelebb lép, merengve szemlélve a férfit. Szinte mosolyog álmában.
Kettőség. Ezt érzi Nirsben, s talán feladatuk múlik ezen. Az asszonya iránt érzett gyengéd érzelmek meggyengítik a fiút, alattomos védőburkot képezve elméjében a sötétség ellenében. Netán egyszer választania kell majd asszonya és sötétség között... Ő pedig sejti, melyik mellett fogja letennie a fiú a voksát. Az elme rideg, számító logikájában nincs helye ily képletnek.
Ügyelnie kell rá... Ezek voltak urának szavai, s talán pont erre célzott. Hát ügyelni fog. Elég időt töltött férfiak között ahhoz, hogy tudja, kívánatos. Az embereknek pedig különösen gyengéje az elf faj. Hányan is próbálták megkörnyékezni, mióta Artheniorba érkezett? Talán Nirs borostyántekintetében is hasonló vágyat vél felfedezni olykor.
Óvatosan ereszkedik térdre, majd kúszik fel hangtalan Nirs teste felett, figyelve annak sérült karjára. Feje mellé támaszkodik kezeivel, egy ideig pedig elnézi a finom vonásokat s a dús hajat, melybe korán kapott a dér. Érzi arcán a férfi lassú, forró lélegzetét, alighanem mélyen jár álomországában.
Nem érez semmit. Sem kívánalmat, sem mást. Ridegen pillant végig még egyszer fiún, majd lehunyt szemmel hajol annak arcához, hogy puha ajkaival csókot leheljen Nirsére. Csak egy pillanat. Ennyit ad, mielőtt jobbjával az alighanem ébredező férfi arcát simítja végig.*
-Ssssh. Még nem nyugodott le a nap.
*Duruzsolja, bár hangjába nem sok érzelem vegyül. Ha Nirs fekve marad és nem dobja le magáról, tenyerét annak mellkasára helyezve támaszkodik meg a hasán ülve, majd felegyenesedve végigsimít a férfi testén.*
-Ha véghez vittünk mindent... Tiéd a világ. Urunk bőkezű, ha hű szolgáiról van szó. De az asszonyodnak halnia kell ott.
*Mutat a Nirs homlokára, miközben ficánkolva húzza hátra magát hangyányit, hogy igazán érezhesse őt a férfi ott, ahol kell.*
-Felejtsd hát el, ahogy ő is elfelejt téged, hagyd el a fiút és legyél végre férfi.
*Suttogja, majd ajkai széle megrándul egy pillanatra. Eszébe sincs odaadnia magát Nirsnek. Inkább csak gondolatot ébreszt, s vele együtt össze kívánja törni a hamis álmok burkát.
Fogalma sincs, hogyan reagál majd Nirs, azonban tartva a szemkontaktust a borostyánsárga szempárral, megkísérel lekászálódni a férfiről. Hosszú éj előtt állnak, ő pedig már megcselekedte, mit eltervezett. Egész sor teendő várja még őket a szertartás előtt, ő pedig készen kell áljon.*

A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 23:01:08


758. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:54:08
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Nirs először nem érti, hogy Hanloren miről beszél, de emlékezteti magát, hogy a lány egykor tévutakon bolyongott és a hamis istennőnek adózott tisztelettel. És úgy tartják, hogy Eeyr a hozzá hű varázslóknak megadja a gyógyítás lehetőségét. Ami most valóban jól jöhetne. Más kérdés, hogy Nirs nem merné megsérteni urát azzal, hogy ilyen segítséget fogadjon el.*
- Feljebb. *morogja ahogy Hanloren a karját nyomkodja, amiből nem érez semmit. Közben félrenéz, igyekszik nem vetni pillantást a fedetlen vállakra vagy a zöld szemekbe. Erre nem kell sokáig koncentrálnia, mert amikor Hanloren a vállához ér vicsorít egyet, és megrándul a fájdalomtól. Az pedig furcsa lehet, hogy a vicsor az arcára fagy a megkönnyebbüléstől. Az elf szavai szerint Sa'Tereth nem mondott le róla. Sőt. Ha pedig így van - mert Hanloren akár hazudhat is, bár ebben Nirs nem találna logikát - csak megerősíti a fiú döntését abban, hogy egyensúlyra csak a gyengék törekednek. Az egyensúly szürke, unalmas és statikus. Sohasem lehet állandó. A fény hamis, megfosztja az egyént céljai elérésétől azzal, hogy mások érdekeit kell előtérbe helyeznie. Tehát csak a sötétségben bízhat. Nem tudni, hogy meddig nézne a semmibe, de a lány érintését érzi az arcán és hagyja, hogy szembe fordítsa vele a fejét. Kínzóan kellemes dolog ez. Mert a világoszöld szemeket igen szépnek találja, mint ahogy azok gazdáját is a maga, elfekre jellemző sápatag módján. Amikor pedig érzi a másik testének melegét ahogy közelebb húzódik hozzá alig leküzdhető vágyat érez, hogy a karjaiba, pontosabban az egyik karjába ragadja. De hogy tehetne amikor mást szeret? Már a vágynak sem szabadna felhorgadnia, és dühíti, hogy ennek nem tud parancsolni.*
- Soha nem térnék le róla. *sziszegi tettetett bosszúsággal. Bűnbakra van szüksége összezavaró érzései miatt, e szerepre pedig Hanloren tökéletes. Ezért is dörgöli az orra alá, hogy nem ő az aki sehová sem vezető ösvényeken is járt életében. De csak a hangja dühös, a szemében mintha szikrák táncolnának jelezvén, hogy az elf incselkedése minden akarata ellenére is megmozdított benne valamit. Azután csak sziszeg tovább, de most már a fájdalomtól, ahogy a lány rögzíti sérült karját. Szemében is a kín könnyei csillognak, de inkább tépné ki a nyelvét, mintsem felüvöltsön a másik előtt. Arra pedig nem kell sokat noszogatni, hogy pihenjen. Leroskad a fa tövébe, hátát annak törzsének vetve.*
- Ma este bizonyítani fogunk neki. Nem fogunk elbukni.
*Az eltökélt szavak után hevenyészve bepólyált karjára pillant, utána vissza az elfre és halványan elmosolyodik.*
- És... köszönöm.
*Ezután még cseverészhetnek, mert Nirs elhatározta, hogy aludni nem fog. Nem lenne értelme, hogy Hanloren ellene cselekedjen, de mit lehet tudni.
Nem is veszi észre amikor elbóbiskol. Álmában pedig egy kis házban van egy sötétszőke, hullámos hajú lánnyal. És boldog.*


757. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:13:54
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*A fiú kínjára csak elmosolyodik.*
-Régebben talán ment volna mágiával is. De még így is én vagyok a legjobb esélyed. Hol érzel fájdalmat?
*Lép oda Nirshez, hogy kezével óvatosan nyomkodja végig annak béna karját. Nem figyelmességből és nem is kedvességből teszi azt, amit tesz.*
-Urunk választottja vagy, szüksége van rád. Az én dolgom az, hogy ügyeljek rád és a kijelölt úton tartsalak. Engedelmességgel tartozom.
*Tapogatja végig a férfi karját egészen a válláig, majd felszegi állát és megkeresi a borostyánsárga tekintetet. Talán téved, ő még is ezt olvasta ki az üzenetből, mit urától kapott. Hát ezt fogja tenni, míg Nirs és az ő céljaik egyek.*
-Nagy dolgokra vagy hivatott, Thargodrymek fia. Csak ne térj le az útról.
*Duruzsolja, miközben gyengéden a fiú álla alá nyúl, hogy maga felé fordítsa annak arcát. Egészen közel állnak, szinte hozzásimul az északihoz.*
-Bármit megkaphatsz majd, amit csak akarsz és még többet is. Sokkal többet, mint amit egy asszony nyújtani tud.
*Mosolyodik el, keze pedig végigkúszik Nirs mellkasán.*
-Talán eltört.
*Vált hirtelen hangnemet, műértő szemmel véve kézbe ismét a férfi karját. Zsebéből túr elő egy rongycsomót, mi talán a régi, hófehér szoknya maradéka. Óvatosan hajtja át a férfi karja alatt majd áll lábujjhegyre, hogy átkösse Nirs nyakán a csomót.*
-Most pedig pihenj.
*Simít végig Nirs arcán, ha az nem húzza el fejét az érintéstől.*
-Keress egy fekhelyet. Ébresztelek majd, ha lenyugodott a nap.




756. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:18:01
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Hanloren nem mutatkozik bőbeszédűnek a kérdés után, de ezen nincs mit csodálkozni. A pofont teljesen helyénvalónak érzi, bár valószínűleg nagyobbra sikeredett, mint szerette volna. A fájdalom szülte hang és az, hogy ujjainak vöröslő lenyomata meglátszik az elf arcán, erre utal. Egy pillanatra meg is sajnálja, de ez az érzés gyorsan elmúlik. Inkább azon gondolkodik el, hogy Sa'Tereth mit mondhatott Hanlorennek, de nem kérdez rá. Ez nem tartozik őrá. Annál is inkább, mert az elf mintha eltökéltebbnek látszana, mint azelőtt, őt viszont csak elbizonytalanította a szózat. Soha nem gondolt még arra, hogy a fénynek és a sötétségnek egyensúlyban kéne lennie, márpedig az iménti sugallatot nehéz lenne másként értelmezni. Ez nem vall az istenére vagy arra, ahogy vele megismertették. Arra jut, hogy ha mégsem az ura hangja volt, akkor nem kell törődnie vele. Úgy okoskodik, hogy ha Hanloren kapta útmutatásban ő is szerepet kap, akkor az csak Sa'Tereth-től származhat, hiszen a sápadt istenségnek aligha telne kedve abban a rituáléban, amire készülnek. És ha így van, akkor ura továbbra is pártfogolja. Más pedig nem számít.*
- Együtt. Még csak nem is hallottam róla, hogy ezt ketten, egymást támogatva is végbevihetik.
*Szinte tanácsot kérőn néz az oltárra, aztán bólint egyet.*
- De ha ő így akarja, akkor így is lesz.
*A következő kérdésre csak megvonja a vállát. Csak a balt, persze. Jobb karja továbbra sem engedelmeskedik, csak az a furcsa bizsergést érzi benne. Baljával megemeli jobb karját, és amikor elengedi az ernyedten esik le teste mellé. Nirs pedig felszisszen, ahogy ismét végigömlik benne a fájdalom.*
- Nem. De legalább érzem, hogy fáj. Ez jó jel lehet, nem igaz? Amennyire bármi jó jel lehet most.
*Fanyar mosoly terül el a képén, mert arra gondol, hogy ha jobb karja béna marad, Aenae vajon tudja-e majd úgy szeretni, mint eddig? Sőt, lehet-e egyáltalán a férje? Kripliként. Kicsit elpirul amikor ismét Hanlorennre néz. Gyűlöl szívességet kérni, pláne attól akit az imént pofozott fel. De a muszáj nagy úr, úgyhogy csak kiböki.*
- Tudsz valahol egy gyógyítót?


755. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-29 19:34:26
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Érzi, ahogy a sötétség lelkéhez férkőzik, ahogy kitölti őt... Kéjes érzés. Erősebbnek érzi magát, s szellemileg valahogy frissebbnek is. Ledobja magáról a fájdalmat, a fáradtságot, nincs már más, csak ő.
Szenvtelenül figyeli Nirset, s ajkai széle még rándul is egy aprót, ahogy az meghajol. Azután a férfi képen törli.
Fájdalmas, meglepett nyögés kíséretében kap arcához, majd villámló tekintettel mered az emberre, de nem szól egy árva szót sem. Nem tehet a fiú ellen, s nem csak Ura akaratából, vagy mert szüksége van rá. Egyszerűen nincs módja rá. A kettejük között húzódó, különös erőviszony mérlege most Nirs felé billen, s talán nem csak a testi erő miatt. Frusztráló érzés, de ez a helyzet.*
-Hozzámszólt.
*Visszhangozza suttogva, miközben kezét leveszi vöröslő arcáról, s igyekszik feleveníteni a hangot.* ~Igen. Hogy ne térjek le az útról... Hideg fej. És a fiú. Ügyeljek rá? Mit jelent ez?~
-A következő éjjel folytanunk kell, amit elkezdtünk. S most együtt próbáljuk meg majd visszahozni őt. Te és én.
*Hunyorog az emberre, majd összeszedi botját a földről és derekát egy girbe-gurba, kiszáradt fa törzsének támasztja.*
-Megsérültél. A karod... Tudod használni?
*Érdeklődik színtelen hangon, de fejében egymást kergetik a gondolatok.* ~Vajon mennyire erős? A rimánkodása a lovagnak... Mennyire volt színjáték?~

A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.29 21:18:13


754. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-29 16:11:48
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

- Sosincs vége. *néz vissza hasonló arckifejezéssel a lovagra, és amíg botladozó társával a varázslót támogatják fel, megpróbálkozik sérült jobb karjával. Hiába. Az elméjében ismét felcsendülő szavakra aztán megdermed. Ha ura előbbi szavai elbizonytalanították, mostaniak össze is zavarják. Döntenie kell fény és sötétség között? Miért? Úgy hiszi, hogy soha életében egyetlen pillanatra sem ingott meg a hite, ahogy most sem amikor farkasszemet nézett a halállal. Most pedig csak megfogalmazódik fejében a gondolat, amitől az előbb még rettegett.
~Egyensúly? Ki vagy te?...~
Képtelen lenne elfogadni, hogy az mentette meg, akit Északon amolyan se hús, se hal istenségként emlegetnek, és nem az, akiben hitt egész életében. Ebben a pillanatban biztosan nem. De a furcsa és ijesztő gondolat ott marad a fejében. Hanloren hangja ragadja ki ebből a kis révületből, és a lány mellé sétálva figyeli, ahogy a hármas alakja eltűnik a szemük elől. Csak azután fordul szembe vele egy meghajlással*
- Az urunk általad látta jónak megmenteni az életem, és nem haboztál. Köszönöm.
*Aztán felegyenesedik és már lendül a bal keze, hogy szándéka szerint felképelje az elfet. Ha ez sikerül, minden neheztelés vagy harag nélkül szólal meg újra.*
- Ezt pedig azért, mert ellentmondtál nekem.
*Utána pedig az oltárra pillant. Nem végezték be amit elterveztek, és Nirs ebben a pillanatban tanácstalan. Talán Hanloren is kapott sugallatot Sa'Tereth-től.*
- Ő hozzád is szólt? Hogyan tovább?


753. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-29 14:15:56
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 98

Játékstílus: Vakmerő

*Süpped a talaj a lába alatt, miként reszketeg tagokkal halad a nőhöz. Messziről látja a kis dombocskát, aminél utoljára találkoztak. Gondolatai egyre kuszálódnak. Minden előre letisztázott terve visszavonulót fúj, magára hagyva a mélységit a csokorral.*
- Szabad ez a hely?
*Mutat a földre, hogy lefeküdjön mellé.*
- Hoztam neked virágot. Remélem meg tudsz bocsátani a múltkoriért. Nem voltam önmagam.
*Szánalmasan fest miközben a szavakat makogja. Végén csak sóhajt egy nagyot, hogy...*
- Sajnálom.
*Leteszi a virágot a sírra.*
- Szerény ajándék, de remélem tetszik. Nem értek ilyenekhez, ezért segítséget kellett kérjek. Kedvesen kiszolgáltak.
*Nem szekálták a faja miatt, sem a kinézetéért. Nem kapott semmi többet, mint egy átlagos betérő. Nem is tartja sokra, de a hölgy füleit hátha jobban nyugtatja ez a kis kegyes hazugság.*
- Reggel egy aranyos gyerekbe botlottam.
*Letelepedik a földhalom mellé.*
- Nem rossz gyerek, csak... Fura. Picit magamra emlékeztet. Egy kart szorongatott, ugye milyen furcsa?
*Megfogja a mellette fekvő kart.*
- Hideg a kacsód. Pont ahogy szeretem.
*Törődését kifejezve gyengéden szorít a kezében lévő elhunyt elf kezén.*
- Sajnálom, hogy akkor szétvágtalak...
*Hosszasan beszél, társa hallgat mint a sír. Reményei szerint sikerül nem zavarja meg senki őket, amíg kettesben cseverésznek a múlt történéseiről.*



752. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:18:21
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 74

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

*~ Áldozat, áldozat... a természetes ésszerűség uralta lét, a logika által kikövezett egyenes ösvény, az ostorcsapás vágta, elágazás nélküli út... ez az én utam! Az áldozat, csupán eszköz, de ne hidd, hogy anélkül nem jutalmazom a hűséget, dacos lány... ne hidd! ~ Súlyos szavak, s recsegve, ropogva törnek utat az elmébe, míg Hanloren végső döntését meghozza.*
- Ne hidd, hogy ezzel vége! *Sziszegi dühös arccal a lovag, úgy Nirsnek, mint Hanlorennek, míg a fiú lábra segíti társát, aki hirtelen nem érti mi történik.*
- Megyünk! *Jelenti ki az ép, határozott hangon.* Üzlet köttetett. *Vicsorodik el, majd szinte kiköpne oldalra.* Hozd a nőt! *A feltápászkodó, a varázslónőért megy, s kellő távolságba húzódva ketten vezetik el, majd lassan elnyeli őket a dokkok sűrű fabódé rengetege. Nirs fejében apró pendülés, mintha elszakadt volna valami. Kezét próbálja, de mozgatni azt nem tudja, külső vizsgálat szükséges hozzá, azonban a fejében felcsendülő hang ismét megszólal, mély hangján, néha lágyan, néha pedig erélyesen. ~ Döntened kell hát, jutalmad mi légyen, a fény, avagy a sötétség! Vigyázz, fiú, hogy a mérleg serpenyőjében ugyanazon súly legyen, vesztened, vagy nyerned kell! Áldozattal jár a sötét, tán olyannal, mire nem is gondolsz... sz... sz... sz... ahogy a fény is... s... s... s... ~ *Visszahangzik elméjében tovább, mígnem végleg elhal. Választania kell. Hanloren ezzel szemben mást érezhet. Erős lesz, tagjainak fáradtsága elmúlik, energia tölti fel, mintha áldozott volna, máris érzi, hogy kapott valamit, valami fontosat, mire tán szüksége van. ~ Rászolgáltál... haladj hát utadon... lépésben és megfontoltan, nem elvakultan... mindig okosan dönts, ahogy a józan ész diktálja! A fiúra ügyelj, fontos hogy... ~ *A hang elhal, mielőtt még befejezte volna a mondatot. Tán a sérülésre utalt, talán másra, mindenesetre az ajándék megfogant, már csak okosan kel használni... és logikusan.*


751. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-24 21:30:43
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-Áldozatra van szükség, uram...
*Rebegi válaszul a szavakra fejében, tekintete pedig elkalandozik a lovagról, meredten bámulva a semmibe. Ajkai egy pillanatra megremegnek, a sírás kerülgeti, de sikerül lenyelnie és eltemetni magában. Nem mutatkozhat gyengének.*
-Takarodjatok.
*Suttogja hullámzó mellkassal, miközben elereszti a nő haját és ellöki magától.*
-Tegyétek be még egyszer a lábatokat ide és többé nem látjátok a nappalt. Az Úrnőtök nem fog megvédeni... Ahogy engem sem védett meg.
*Még mindig kezében a késsel, de immáron Nirsen járatja zöldjeit szenvtelenül, felszegett állal. Itt volt a lehetőség, hogy megerősítsék lelkükben a sötétséget, de gyengék voltak és elbuktak...* ~A fiú volt gyenge.~
-Gyere ide!
*Szólal meg színtelen hangon, de főleg azért, hogy Nirs minél messzebb kerüljön a lovagtól, mielőtt az meggondolná magát.
A fiú talán olyan útra tévedt, amire egyáltalán nem akart. De itt van, s noha az imént még az életéért rimánkodott, még is megvédte őt és eleget tett ígéretének. Egyedül aligha bírt volna a három csuhással.*




750. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:17:35
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Nagyjából azzal egy időben kiált fel, hogy a lovag meglendíti a buzogányát. Nirs lehunyja a szemét és szinte kíváncsian várja, hogy bekövetkezzék az amiről beszélnek. Állítólag amikor az ember a halál küszöbén áll, felvillannak előtte élete leginkább említésre méltó momentumai. Azt is rebesgetik, hogy ilyenkor megállni látszik az idő, és egy szívdobbanásnyi pillanat is hosszú perceknek tűnik. Ebben lehet valami. Nirs úgy érzi, hogy órák óta könyököl ott, de ami a másik pletykát illeti, hamisnak bizonyul. Csak azért látja lelki szemei előtt Aenae arcát, mert arra koncentrál. Ezt akarja magával vinni ura elé. De nem érzi a fájdalmat amit bizonyára okoz a buzogány, ahogy szétzúzza a fejét. Talán nem is fáj, és már meghalt. Akárhogy is, megpróbálja kinyitni az egyik szemét. Sikerül. Kell egy rövid idő míg felismeri, hogy amit lát, az a buzogány feje az arca előtt. Ezek szerint valóban nyert egy kis időt, és ezt ki is használja. Gyorsan hadarni kezd, amivel sikerül elbizonytalanítania ellenfelét. Amikor a lovag hátrább lép és megszólal, oldalt pislog. Hanloren legyőzte ellenfelét, és a jelek szerint a mágus életét ajánlotta fel az övéért cserébe. Ez egy újabb pofon a fiú büszkeségének, de önérzetét nyalogatni ráér később is. Nehézkesen talpra kecmereg, és a fájdalom, mo meg az, hogy jobb karja nem engedelmeskedik ráébreszti, hogy csak annak örülhet, hogy él, másnak nem. Ha a másik harcos mostanra magához tért, igyekszik felrángatni fél kézzel és ha ez sikerül, nem túl barátságosan a másik lovag felé löki, akire most már szikrázó szemekkel néz. Neki nem tartozik semmivel, most vannak egálban. Már éppen mondana valamit, amikor egy hang csendül a fejében. Egy eltéveszthetetlen hang. Pár pillanatig báván áll.
~Egyensúly? De hiszen az...~
Még a gondolatot sem meri befejezni. Inkább az elfre néz és a lábainál nyüszítő varázslóra.*
- Engedd el!
*Színtelen a hangja, nem érezhető utasításnak amit mond.*
- Hadd... *Majdnem odaköpi, hogy "kotródjanak", de talán nem lenne okos ismét próbára tenni a szerencséjét vagy ura kegyét* Hadd menjenek!
*Talán Han is felismeri a patthelyzetet, amiből csak kompromisszumokkal szabadulhatnak. Közben pedig valami furcsa zsibongást érez bénán lógó jobb karjában, a tompán nyilalló fájdalom mellett. Próbát is tesz, hogy megmozdul-e, alighanem sikertelenül.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 750-769