Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 668. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

668. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-04-27 09:46:16
 ÚJ
>Dranndreshiann Morla DeLhor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Vakmerő

//Holdfényes éjszakák//

*~A régi tündérkert megteszi.~ gondolja, bár annyit belül bizonyosan érez, hogy valahogy nagyon nem illik most ide, ebbe a káoszba a régesrégi kert idilli szigete. De azt azért nem feltételezi legbaljósabb és legbúskomorabb kósza gondolatában sem, ami a valaha volt Tündérkert helyén fogadja.
~Az istenekre!~ nyög fel magában, megdermedve egy pillanatra a látványon, amit azért már kellően előkészített az áradó bűz és az egyre ingoványosabbá váló talaj idegesítő képe.
Még a sziklákat is mintha valami nem e világi kéz facsarta volna össze és dobta volna le újra ezeréves helyükre!
És az a baljósan felmeredő obszidián oszlop az egész megkínzott táj közepén!
~Még csak nem is akarom tudni, mi az!~ morran fel magában résnyire szűkülő szemmel, egy pillanat alatt döntésre jutva, és hátat fordít az egész visszataszító látványnak.
Persze nagyon is tudni véli: az új istenek megjelenéséről, hatalmáról, az ajándékaikról és az eddigi manifesztációikról szóló hírek Wegtorenbe is eljutottak, a követők ott is megjelentek.
Drannak most ennyi pont elég volt. ~Vajon mi lett a tündérekkel?~ gondol még bele hitetlen szomorúsággal, és megkeményedik a szíve.*



667. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-31 23:26:43
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

* Társa távozik, amit egy kicsit sajnál, mert mégiscsak jobb lett volna együtt végigcsinálni, amit elkezdtek. Nem unatkozik sokat, míg kezét a hideg kövön tartja. A főpap gyors és precíz szúrásának emléke még jó ideig ott lesz Hornor elméjében, noha nem szívesen élné át újra és újra ezt az élményt. Gyenge fájdalomtűréssel nehéz átvészelni két véráldozatot egymás után, még szerencse, hogy a seb csak az egyik után maradt ott. Nincs kérdése a kopaszokhoz, így jobb híján ő is kiindul a Vérkertből. Nem egyből a munkára gondol, sokkal inkább egy kiadós alvásra a Rumos Rókalyukban. Későre jár, így még akkor is fáradt lenne, ha nem történt volna mindez. Így elindul. *


666. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-31 22:48:28
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*A büszkesége, melynek lángját sikerült újra meggyújtania a két kopasznak és a gnómnak, nem engedi, hogy akár csak visszapillantson a neki szóló megszólalásokra. Különleges képessége ellenére elég nehézkesen halad kifele a szörnyű helyről. Minden lépését alaposan megfontolja, hogy ne járjon úgy mint az egyszeri tengerész. Bár lehet iszapban megfulladni lényegesen rosszabb mint a tengerben, mert ez legalább kegyetlenül büdös is. A hely kisugárzása elég gyorsan felemészti az előbb még oly mértéktelennek tűnő önbizalmát, és egyre kevésbé tűnik jó döntésnek, hogy faképnél hagyta a triót. Azonban nem biztos abban, hogy visszatalálna az oltárhoz, ha megpróbálná, szóval céltudatosan próbál kijutni a vérkertből.*


665. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-29 18:52:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*Ingon kifakadására csak megvetően néz, de többet nem tesz hozzá Xotharr, mint egy egyszerű morgást.*
-A gyenge mindig talál okot arra, hogy elmeneküljék.
*Ingon szabadon távozhat, a Vérkert amúgy nem a vendégszeretetéről híres, de sokkal eseménytelenebb, amióta az új vezetés csak a saját malmára hajtja a vizet. Ebbe a mederbe fog hamarosan Hornor is belezavarni.*
-Kezdhetjük...
*Az árnyak megbolydulnak, ahogy Xotharr ráteszi hideg, csontos kezét Hornor kezére, majd másik tenyerébe fordul tőre és egy szúrással megpecsételi az alkujukat. Hornor tudatát egy hatalmas hullámban önti el a fájdalom, látása meghomályosodik. A ködből, mely látását takarta, vörösesbarna foltok csapnak fel és alá, de ő maga hideget érez, melyet pulzáló hőhullámok váltanak. Üvöltések, kínsikolyok, orrlikait az égő hús szaga tömi el, fülét a fa ropogása, ahogy a hatalmas lángok elfalatozzák. A kezét valami szorosan tartja. Kiérthetetlen üvöltözés, szájában érzi a vérének ismerős ízét és hirtelen a lábát elönti a hőség és mintha a saját bőre is sercegne, majd feketedne le. Majd az káprázatnak hirtelen vége szakad, ahogy Xotharr kihúzza a tőrt és hagyja összeesni Hornort. Xotharr nem sok lélegzetvételt hagy a gnómnak, de hangos lehet, hisz itt senki se mer vagy tud rászólni.*
-Nos, a hatalom a tiéd és... figyelmeztetve is vagy sötét jövődre, ha elbuknál. Ellenségeink sokan vannak és bármilyen hófehér a köpenyük, én se a véres oldalát forgatom kívülre. Próbálj meg nem szégyent hozni ránk.
*Ezt veheti egy tanácsnak. Az egyetlen megnyugtató, amivel távozhat az az, hogy a sebe hirtelen és nyom nélkül beforr és a vérveszteségét se érzi, annyira. Ellenben üresnek érzi magát és a fejében kusza, érthetetlen gondolatok cikáznak, melytől nehéznek, fáradtnak érzi magát. Xornorr és Zul távozóra fogják, de ha van még kérdése, utánuk vetheti.*


664. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-27 07:51:16
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Isteni akarat//
*A dolog nem egészen úgy alakult, ahogy tervezte, de ezen nem is akad fent. Az hogy, teljesen félre értette a jelenést, nem csak ő, de a másik is. Nevetésre kényszeríti. Miután a könnyeit letörölte, és a gyűrűjét felvette, nem néz a férfira hisz nincs dolga vele. Se macskája se kutyája ő. Viszont van két eszetlen, akikre figyelnie kell. Így ugyan figyelve az idegenre, a lovához lép. z eseményt nem kudarcként éli meg inkább egy tanulságként, hogy még az istenek sem félreérthetetlenek. Az egyetlen eltérés hogy nekik senki se mondja a szemébe. Ahogy csendesen elindul a saját dolgára, utoljára visszanéz az oltárra és a távozó férfira. Nem valószínű, hogy találkoznak még, és esélyes hogy megölnék egymást, így jobb, ha nem is közösködnek. Visszaindul a társaihoz, és új barátaihoz. Akik remélhetőleg, még nem nyírták ki sem egymást sem a kocsma vendégkörét. Útja új irányt vesz életében, nehezebb lesz az élete. De ez kicsit sem érdekli, ha túl könnyű lenne, akkor unalmassá válna.*


A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.27 07:51:46


663. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-27 01:08:38
 ÚJ
>Grawok Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt


//Isteni akarat//

* A sötételf nő jelenléte csak akkor derült ki számára, amikor odaért. De már előre eltervezte, hogy mit mond ilyen esetben. És a színpadias fellépés -ha úgy vesszük- eredményre vezet, hiszen ő elsőként tud erőt és bölcsességet kérni. Ám legalább annyira hiábavalóan, mint azt a másik fajtársa próbálná.
Linkelstar az első kudarc után már menne is el minél hamarabb. Engedi, hiszen bár megfordult a fejében, hogy közösen mehetnének vadászatra, de nincs kedve egy csajt magával cipelni egy ilyen feladatra.
Egész más tervei vannak.*
-Szóval egy test. Vagy egy vérrel borított amulett. Ahogy gondoltam. De egy próbát megért. De akkor a hosszabb utat kell választanunk.
* Távozik ő is a helyről, amilyen gyorsan csak lehet. Hamarosan már a lakóházak között hagy véres patanyomokat, de nem izgatja nagyon a dolog. Valahogy ma túlságosan mélabús még ehhez is.*



662. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 22:37:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Isteni akarat, nyílt//

*Az obszidián oltár a csillagtalan éjszaka sötétségét idézve, zord méltósággal magasodik a sokat látott szigeten, amelyre egy kalapos férfi veti rá a lábát, majd egy fajtársnője is követi. Grawok nagy önbizalma ellenére bagoly amulettje csak koppan egyet a fekete kövön, s pár pillanatig úgy tűnhet, mintha nem is történne semmi.
A feszült csendben azonban egyszer csak az ékszer megrezzen, és lassan emelkedni kezd, míg szemmagasságban meg nem áll a férfi előtt. A környéken gomolygó ködből mintha gúnyos nevetés foszlányait vélné hallani a két látogató. Grawok suttogásra lehet figyelmes. Ha odafordul, sem láthat senkit, mégis olyan közelről hallja a szavakat, mintha egy mély hangú férfi hajolna hol az egyik, hol a másik füléhez, és vérszagú lehelete arcát csiklandozná:*
- Főpap? Ugyan, kérlek. Hogy lehetnél főpap, ha még ezt sem tudod? Ha annyira szolgálni akarod Uradat és Parancsolódat, előbb vésd az eszedbe, mi lehet alku tárgya, te fajankó!
*Erre a végszóra az amulett a férfi felé röppen, mintha csak a láthatatlan alak vágná utána dühében. De az utána érkező Dreyia sem jár nagyobb sikerrel. A gyűrű nem moccan meg, nem kezd lebegni. A lány hízelgő fohásza mintha még figyelmes fülekre is találna, ám hirtelen egy szélhez hasonlító erő lesodorja a véres ékszert az oltárról. Ezúttal már mindketten hallhatják a ködből jövő, felháborodott kiáltást.*
- Amíg nem az ellenség nyamvadt testét vagy csökött értelmét erősítő amulettet hoztok Uratok elé, ti se várjatok erőt és bölcsességet! Majd ha kiérdemeltétek. El innen! *Dörren a hang, s ezután ha kérik, sem zendül többé, eltűnik hirtelen, pont, ahogy érkezett.
Megint csönd telepszik rájuk.*


661. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:43:21
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

* A főpap és a mélységi között lévő feszültség Hornor szavaira sem enyhül: sőt, mintha immár a gnómban is ellenséget látna a nő. Nem, mintha idáig hatalmas bizalom kötötte volna őket egymáshoz, de valahogy csak sikerült idáig elhoznia. Azonban úgy látszik, menthetetlen. Mikor Xotharr szól, Hornor visszahelyezi kezét az oltárra és vár. Közben Lilliath viharzik – úgy beszédében, mint tetteiben. Mikor a sötételf elindul ki a mocsárból, először a kopaszékra néz, majd vissza a lassan sötétbe vesző mélységire. Eléggé megkedvelte már, nem örülne neki, ha azok valami halálos mágiát küldenének rá. Utánafutni nem látja értelmét. Habár öregsége ellenére előnyt kovácsolhatna kis termetéből (legalábbis amíg ki nem érnek a mocsárból), illetve a nő sincs a legjobb fizikumban, így akár utol is érhetné. Viszont nem tudja, miért. Nem kötöttek egyezséget, hogy együtt csinálják végig, így legfeljebb szavaival tarthatja vissza. *
– Elfuthatsz, de nem a végzeted elől. Arra csak a nyomorúság és éhezés vár rád! * Egy ideig még figyeli a sötét alakot, hátha hatnak rá szavai, de – hacsak a kopaszok nem találnak ki valami rendkívülit – kisvártatva visszafordul a pároshoz. Ezen a beavatáson túl akar esni. Utána még ráér jobban eltűnődni azon, hogy mit kezd a sötételffel: sorsára hagyja, vagy ad neki még egy esélyt, hogy jobb életet élhessen? *
– Tehát? * Néz kérdőn a főpap irányába. Csak remélni meri, hogy nem kell megint a vérét áldoznia, mert a végén még tényleg elájul. *


660. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:05:31
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Isteni akarat, nyílt//
*Ahogy ott hagyja két társát, egyre nehezebbnek érzi mellkasát. Nem a sebe fáj, noha sokáig fogja még érezni, a helyét. Nagy hülyeség volt, de szórakoztató, most meg csak szimplán sajog. Köszönhető saját magának. Ahogy a kertbe ér, kisebb forgalom akad az útjába. Illetve egy személyt ki tud venni, ha van is ott más velük nem foglalkozik, hisz bizonyára el vannak magukban. Ahogy a férfi kinyilatkoztatását hallja, hogy ő egy főpap, halkan felkuncog. Annyira főpap, mint, ő az istenük szeretője. Semennyire. De nem oktatja ki, hisz őt is az istenük szava és hatalma egy szeletének ígérete hozta ide. Már ha van ott valaki, akinek a férfi a műsort előadhatja. Ha nincs, akkor megvárja, hogy a férfi végezzen majd ő is hasonló rituáléba kezd. Gyűrűjét lehúzza az ujjáról és az oltárra teszi. Az oltáron lévő vérben megforgatja a gyűrűjét, leteszi, és bele kezd.*
-Uram, Sötétség Fejedelme! Adj erőt ennek az amulettnek, hogy segítsen erősebbé válni és uralkodni mindenen. Adj nekem bölcsességet, hogy gyorsabban fejlődjek, és hatalmassá váljak, a te nevedet dicsőítve rettegjék nevem.
*Vitába senkivel nem tervez keveredni, de ostoba rang hajszolókra nincs ideje, se türelme hogy velük törődjön. A férfinak biccent, ha még ott van, azután a lovához sétál dolga végeztével. A gyűrűjéről lenyalja, a vért majd felhúzza az újára vissza.*



659. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 18:24:04
 ÚJ
>Grawok Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt


//Isteni akarat, nyílt//

* Hosszú úton van túl. Egy komor lovas érkezik az egykori Tündérkertbe. A tarka lova lábát alaposan vörösre festette a Vérkert pocsolyája. De ez őt nem igazán izgatja. Morózusan halad tovább a miazmában.
A hátasa oldalán ott zörög a két bilincs, mely azóta is zárva van, amióta megtalálta. Lyukas kalapja egészen a szemébe húzva, a karimája alól sandít ki jobbra-balra, mint valami igazi gengszter.
Ha nem talál senkit az oltár szigetén, akkor csupán némán leugrik a szilárd talajra és határozott léptekkel indul meg az obszidiánkő felé. Leveszi nyakából a bagoly nyakéket és ráhelyezi. Ha van friss vér rajta, ami nem a kőből szivárog, nem olyan régen csepegtethettek oda, akkor az ékszert pont bele helyezi, hogy a vér segítse a reményeit. És halk fohászt mormol.*
-Uram, Sötétség Fejedelme! Adj erőt ennek az amulettnek, hogy segítsen végezni ellenségeinkkel! Adj nekem bölcsességet, hogy gyorsabban tudjak tanulni!
* Ám ha valakit épp ott talál, akkor a magába révedésnek vége. Igen határozott testtartást vesz fel és látványos kézlegyintéssel inti el őt/őket az oltár közeléből.*
-Utat a főpapnak! Gyermekeim, kérlek, hagyjatok magamra egy kicsit! Fontos dolgot kell elintéznem és egyedül szeretnék lenni az istenünkkel. Körülbelül fél óra múlva visszajöhettek, de addig gondoskodjatok róla, hogy senki ne zavarhasson!
* És társaság esetén úgy poroszkál be, mint a főurak a saját várudvarukra. Nyílegyenes háta nagy fontosságú alak benyomását keltheti, ahogy az iménti kegyes intése a kezével, mellyel elbocsátotta váratlan alattvalóit.
Persze ez esetben is azt tervezi, hogy áldást kér, de ha neki kell döntenie, inkább megvárná előbb, míg mások biztonságos távolságra húzódnak az ima megkezdése előtt. Vagy zöld ágra nem vergődik velük...*



658. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 13:06:01
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*A mélységi egyre jobban kezdi megbánni, hogy hallgatott újdonsült ismerősére, és idejött ehhez a két nagyzoló, kopaszhoz. Márt csak azért is, mert bár legszívesebben távozna erről a cseppet sem bizalomgerjesztő helyről, viszont fel se merül benne a gondolat, hogy a hátát mutassa a triónak. Arról nem is beszélve, hogy a páros is leginkább a semmiből bukkant fel, és nem igazán tűnik ésszerűnek megkockáztatni a ködből előtörő támadásokat akár olyan személyek irányából akiknek a jelenlétét legfeljebb is csak sejteni tudja. A gnóm kijelentése, hogy a mindenféle isteni indoklás nélkül egyházi vezetővé váló Xotharr mellé áll, annyira nem lepi meg. ~A gyáva az erős köpönyege mögé próbál bújni, rohadt kis patkány.~Lilliath már felkészül, hogy leköpje Hornort, amikor ismételten megszólal a magát főpapnak kikiáltó. A monológ alatt valami eltör a mélységiben, és elneveti magát.*
-Te csak ne piszkáld a láncaimat, elég volt egyszer megszabadulni tőlük.*Megemeli mindkét csuklóját, hogy megmutassa az ő kezét bizony nem kötik meg a bilincsei. Persze ez furának tűnhet egy külső személélő számára, de a csuklóján még láthatóak a bányában szerzett sérülések hegei, melyekből ki lehet következtetni, hogy honnan származnak, ha másból nem is, de a kontextusból biztosan.*
-Főleg ne hidd azt, hogy egy ilyen senkire bízhatsz.*Büszkesége, mely oly sokszor már bajba keverte ismét kiütközik arcára. A helyzet izgalmai teljesen elfeledtetik vele helyzetét, még az öröké mardosó éhségét is hátrahagyja, és ismét az a büszke szürke bőrű aki annak előtte volt. Megemeli állát, és lenézéssel tekint alacsony kísérőjére, majd egy heves mozdulattal sarkon fordul, és megindul kifele a mocsárból fittyet hányva arra az óvatosságra, mely eddig visszatartotta a távozástól.*


657. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-23 13:33:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*A pap fülelmes és figyelmes, lehet jobban is, mint gondolják. Vagy, csak a hely és az aggodalmuk vicceli meg őket. Sutyorgásuknak következménye viszont nem látható, a főpap még türelmesen vár is, mielőtt válaszolna Ingon kérdésére. Egyedül Zul arcának rángása utal az idő haladására, neki nem erénye az, hogy tűr és bír, de a kényszer még is csak rászorítja csuklóját. Xotharr büszkén bólint*
-Én csak annyit mondok, hogy te kódorogtál az én szentélyembe segítségért és nem fordítva. Ezen túl, fölösleges szópárbaj helyett, egy jobb ötletem támadt. Ha már úgy is derogál elismerned az én és istenem kiemelkedettségét, gyorsan meg is szabadítalak még fel sem vett láncaidtól és Hornorra bízom, hogy mire akar használni és mit ajánl cserébe. De előbb, ideje beavatni az új prófétát. Hornor, kérlek helyezd a kezed a kőtömbre vissza.
*Kevés kétely lehet arról, hogy a hívek nyüzsgésének hiánya Xotharr nem éppen empatikus vagy alázkodó stílusa nyomára vezethető vissza. Az önjelölt főpap számára ez természetesen megfelelő, azonban belátható, hogy a hit jövője szempontjából a mostani főpap munkássága bőven alulmarad bármiféle elvárásnak.*


656. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-20 23:20:59
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

* Őszintén szólva ő is volt már kellemesebb társaságban, ám áldozatokra szükség van, ezt be kell látni. Remek példa erre tenyere, melynek megvágása látszólag ugyan az égvilágon semmit sem csinált, de az is lehet, hogy annak hatására irányította Sa'Tereth híveit a Vérkertbe. Bár ez igen valószínűtlen, a kellő átgondolással tett áldozatoknak nem maradhat el a jutalma.
Érzi, hogy a sötételf és Xotharr között feszültség kezd kialakulni. Idáig nem akart közbelépni, mert nem tűnt komolynak, de Lilliath egészen komolyan veszi a sértéseket, ezt pedig Hornor sem hagyhatja szó nélkül. Megy még néhány lépést a nő felé és az eddigieknél valamivel halkabban, bizalmasabban szól hozzá. *
– Nem úgy gondolja. Nem ismerem ezt a két alakot, de igazat mondanak. Én legalábbis hallottam már ezt-azt, és ha csak a fele is igaz a pletykáknak, nincs olyan e világi érték, mely ne érné meg Sa'Tereth kegyeit. Korábban már beszéltem róla: örök élet, végtelen vagyon. Amit csak akarsz. Nem minden nap kapsz ilyen ajánlatot. * A következő sorokat megint hangosan mondja, hogy a két kopasz is meghallja. Még oda is fordul feléjük, hogy könnyebben terjedjen a hang. *
– Engem meggyőztek. * Most pedig visszafordul a mélységihez, így már hárman is az ő válaszára várnak, ez talán felgyorsítja majd a folyamatot, segít a döntéshozatalban. *


655. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-20 15:24:09
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*Lillaithnak kezd elege lenni a gnómból, ahhoz képest, hogy ő rángatta ide, nem sokat tesz hozzá a társalgáshoz. Ezt a két kopasz viselkedéséből is érzi, hiszen mintha nem is foglalkoznának az aprósággal. Ellentétben vele aki irányába még egy nem igazán komolyan vehető piszkálódást is képes kinyögni az egyik. A sértésére sértéssel válasz elég kicsinyesnek tűnik ahhoz, hogy Ingon magára vegye, mindazonáltal kicsit bántja a hiúságát, hogy mindössze nemi adottságát nézi ki belőle a főpap, és ezen a megfogalmazás se segít túlságosan sokat. Mondjuk beesett arca elárulja, hogy még a kopasz által felhozott tulajdonságát se tudja megfelelően kihasználni a megélhetéshez. Tekintetében viszont egy újdonsült lángocskával egészül ki, a dac tüzének egy szikrája költözik a sötét szem párba.~Egy ilyen senkiházi csak ne ítéljen meg engem. Azt hiszi csak azért mert ilyen körmönfontan fogalmaz, asszem ezt jelenti a körmönfont, azért már több nálam?!~Szítja a saját lángját, melyet már rég kialudtan hitt, ami nem volt teljesen alaptalan érzés részéről.*
-Szóval azt mondod, nem vagyok elég jó az Isten szolgálatához? Vagy mégiscsak kell valaki aki felett gyakorolhatod a hatalmat melyet magadra ruháztál?*Annyira nem tetszik neki ez a vér és lélek dolog, túl nagy ár egy bizonytalan ígéretért.* Szóval egész pontosan mit kéne csinálni, és miért lenne ez jó a mi szempontunkból?*Még nem veti el teljesen a lehetőséget, hiszen jelenlegi helyzeténél sokkal rosszabbul nem jöhet ki belőle, azonban a lehetne rosszabb is, nem igazán egy elfogadható érv számára a pozitívumok mellett.*


654. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:41:45
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*Xotharr arca gyorsan kiránctalanodik, amint Ingon első kérdése elhangzik. Pár szívdobbanás, amikor a szerzetes arca semmit nem árul el, csak hideg, üres tekintete vetül a mélységire. Majd, mint föld alól a férgek eső után, úgy mászik elő vitriolos vigyora, melybe émelyítően édes szavait mázolja.*
-Drága naiv, megvezetett gyermekem, segítek elkallódott tudatodnak visszatérni a valóságba. A rang azé, aki megszerzi, ez az egósimogatós titulusosztás ilyen városi perverzió, sajnos itt sehogy nem tudsz úgy térdepelni, hogy az feljebb vigyen. Így, ha a lábad közötti vájaton túl nem tudsz mit felmutatni, rossz helyen téblábolsz.
*Nem nehéz kitalálniuk, hogy a főpap rangjának megkérdőjelezését nem vette jó néven, így Ingon terve arra, hogy kizökkentse a főpapot, sikeresnek vehető, ráadásul nem azonnal ölte meg őket, így ténylegesen kudarctalannak könyvelhetik el. Már, ha el tud menni a nem igazán burkolt sértés mellett.*
-Amilyenre szükséged van és... amit méltón megfizetni hajlandó vagy. Semmit nem fognak az alfeled alá tenni. Nem fogok kertelni, nem kell a bizalom, magam is látom, hogy jelenleg nincs mit ajánlanotok cserébe, csak a lelketek és életetek... de hát micsoda szerencse, hogy a legjobb helyen vagytok ennek a beváltására!
*Hangja szirének nevetésének örömével cseng, nem nehéz kitalálniuk, hogy sorsukra már kitalált egyet és mást.*
-Igazán kár lenne szertartás nélkül hagyni, ha már ennyi vér elpacsmagolódott. Valakinek kéne a hívekkel is foglalkoznia, amíg a halhatatlanság titkait fürkészem és megígérem, egy idő után már vissza is kapnátok rongyos életetek, a felkamatozott értékével. Ha serényen megdolgoztok érte. Mi a válaszotok?
*Kedve azóta se csalatkozott lentebb, rásózni a hittérítést és gyülekezetszervezést valaki másra még ha nem is elméjének legcsillogóbb gondolata, de egy olyan merengés, ami örömmel tölti el.*


653. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:32:05
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

* Ha az istenük nem is jelent meg két halandó kedvéért, legalább egy állítólagos vezetővel összefújta őket a sors. Kissé ugyan gyanakodva figyeli a magát Xotharr-nak nevezőt és az első ránézésre sem teljesen komplett társát. Ennél jobb alkalmat azonban nem tud elképzelni, hogy csatlakozzon Sa'Tereth követőihez. Úgyhogy félreteszi annak tényét, hogy a kopasz páros tagjai a legnagyobb nyugodtsággal, vagy röhögve beszélnek a halálról. Azt nem is tudja igazán, hogy a kettő közül melyik ijesztőbb. Azonban mikor Xotharr végre leállítja társát, egyértelművé válik szemében, hogy ő a veszélyesebb, míg a röhögő társ csak valamiféle őrült, vagy félőrült. No, azzal sem a legszerencsésebb összetalálkozni az éjszaka közepén, de a kettejük közötti rangsor is jól szemlélteti, hogy a ridegebb férfi veszélyesebb – és ezáltal ijesztőbb is.
A következő állításokkal teljesen egyetért, így nem is fűz hozzájuk semmit, csak egyetértően bólogat. Az utolsó mondathoz azért tervez szóbeli megerősítést is fűzni, ám a sötételf megelőzi egy kérdéssel. Ekkor meggondolja magát és megvárja a választ. Habár az állítás igaz rá – és amennyire tudja, Lilliath-ra is –, de amíg a kérdésre nem érkezik felelet, addig nem akarja elsietni a saját reakcióját. Végül röviden megszólal, hogy ne maradjon teljesen némán. *
– Tulajdonképpen így van. Viszont a részletek engem is érdekelnének. Hogyan nyerhetjük el a bizalmát, hogy nekünk is hatalmunk legyen? Meglátásom szerint nem pusztán testi erővel. * Erről jut eszébe a tenyerén lévő seb, mely javarészt megalvadt időközben, de kis patakban még mindig csordogál. A fájdalom ugyan eltompult az izgalom és a szédülés hatására, de mostanra összeszedte magát, így megint érezni kezdi a fájdalmat, még ha már nem is olyan erősen. A többiekre azért oda tud figyelni. *


652. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-17 22:19:20
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*A mélységi figyelmét nem kerüli el ama tény, hogy a két szerzetes szerű személy nem teljes mértékben mondható áhítatosnak. Az meg végkép szemet szúr neki, hogy milyen hatalom ittasan beszélnek. Ama tényt, pedig, hogy milyen nyugodtan, az egyik egész örömtelien beszélnek arról, hogy kegyetlenül végeztek az isten legfőbb követőjével már inkább csak beleillik a képbe mintsem kiemelkedik belőle.~Vajon követik egyáltalán az istenüket vagy most csak próbára tesznek, hogy kiderítsék hitünket eme felsőbb hatalomban.~A bizonytalansága még nem veszett a múlt árnyékába, és ez abból is eredeztethető, hogy nincs meggyőződve az isten létezéséről se.*
-Szóval gyilkossággal tettél szert a tisztségedre. Vagy csak megölted és kinevezted magad?*Nem biztos abban, hogy amit csinál az jó, viszont ki akarja mozdítani a másikat a nyugalmából mielőtt válaszol a kérdésére.*
-Hatalmat? Milyen hatalmat jelenthet egy isten követése? Mit nyújthat valaki aki nem léphet be a világunkba?*Esze ágában sincs bevallani, hogy tényleg a pénz és hatalom csábította ide. Azt meg még annyira se akarja bevallani, mennyire nem szeretne itt lenni, főleg nem fegyver nélkül. Ha még lenne esélye elintézni ezt a két kifejezetten veszélyesnek kinéző fickót, akkor talán kellemesebb lenne a hely, viszont jelenlegi állapotában, egy rühes kiskutyával se tudna mit kezdeni, nemhogy két ilyen ereje teljében lévő férfival. A feszült helyzetben nem sokat foglalkozik apró társával, aki hirtelen messze nem tűnik olyan fenyegetőnek számára mint az idefele vezető úton. Sőt, hasznosnak se tűnik túlságosan.*


651. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-17 21:24:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*A szerzetesféle arca megráncosodik a sötételf szavaira, és egy kicsit magába réved. Ebből csak Hornor szavai húzzák csak vissza. Utána az obszidiánra veti a figyelmét, majd elhúzza a száját.*
-Nos... akkor, jobb híján, engem kerestek.
*Hangjában csapott kedv.*
-Először is, én Xotharr vagyok, Sa'Tereth jelenlegi elsőszámú kegyeltje. Elődöm, Morziridon foglalkozott az idetérő hívőkkel, azonban a vakbuzgósága lett a végzete és nem tért vissza a Sa'Terethhel való találkozásból.
*Zul hiénaként vihog fel, tekintete kiüresedik és örömtől hörögve veti ki a szavakat a száján.*
-Mert megöltük, kinyírtuk, végeztünk vele...
*Xotharr gyorsan rávillantja gyilkos tekintetét társára, az egyetlen dolgot, melyet ezen félszörnyeteg még fél.*
-Újra be fogom varratni a szád. -Majd egy nehéz sóhajjal engedi el a dolgot- És igen, gyenge volt, vak és ostoba. Pusztulnia kellett, mert a feltétlen hit nem visz sehova, az égiek közti háborút nem az ezer reggeli ima, hanem a hatalom fogja eldönteni, amivel a harcba szállsz. Márpedig, gondolom azért vagytok itt, hogy hatalmat kapjatok...
*Látszik az arcán, hogy a magasztos célokat nem hiszi és mintha nem is egy pappal beszélnétek, hanem egy teljesen hiten kívülivel. Azonban felhúzott jobb szemöldöke arról árulkodik, hogy megerősítés nélkül nem igazán fognak tovább gördülni az események. De, vajon mennyire bízhatnak meg az alakban és milyen választ akarhat tőlük?*


650. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-09 22:26:57
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

~ Sikerrel jártunk volna? ~ * Gyorsan a hang irányába kapja tekintetét. A két kopasz látványára hamar elbizonytalanodik, hiszen ő egyetlen istenhez szólt, erre két alak jelent meg előttük. Őszintén szólva még csak nem is így képzelte el Sa'Tereth-et. Talán nagyobbnak és kevésbé e világinak. Végül az egyik szavai végleg eltörlik benne annak az esélyét, hogy magával az istenséggel áll szemben.
~ Zul? Kik ezek? ~ Ám ideje sincs hangosan kérdezni, mert a két kopasz közül az egyik beszélni kezd. Egészen barátságosnak tűnnek, legalábbis a Vérkertbe járó halandókról kialakult sztereotípiákhoz képest.
~ Szóval új testet! Na, ezt nevezem! Ha hallaná ezt a sok bolond a városban, akik még mindig azon kísérleteznek, hogy melyik színű italokat kell melyikkel összekeverni! ~ A neki címzett szavakra először szégyenülten lehajtja a fejét, ám hamar meggondolja magát és visszapillant a két alakra. Tudja jól, hogy nem egy szónok, így nincs mit szégyellnie. Ő megtett mindent, ami tőle telt.
Miközben a kopasz elmeséli a szomorú valóságot, Hornor elengedi az obszidián-tömböt és lassan visszaindul oda, ahonnan jött – mármint a sötételf irányába. Nem úgy tűnik, hogy a másik kettő rájuk akar támadni, de azért jobban érzi magát egy olyan alak mellett, akit fél órája ismer, ha a másik kettőt legfeljebb egy perce.
A mélységi szavai meglepik. Azon már nem annyira lepődik meg, hogy megszólal, hiszen az idefelé vezető úton is beszélgettek. Viszont az "őt követők csapata" kifejezésre elgondolkodik. Őszintén szólva nem is igazán gondolt bele eddig, hogy csatlakozniuk kéne egy "csapathoz". Jobban szeret egyedül dolgozni – illetve esetünkben párban. Azt hitte, elég lesz idejönniük és Sa'Tereth majd eligazítja őket. Ehelyett itt állnak és se isten, se eligazítás, cserébe két kopaszt kaptak. Mindez gyorsan végigfut a fején, ideje sincs mindent végiggondolnia. *
– Pontosan. * Erősíti meg a sötételf szavait. *
– Én Hornor vagyok, afféle tudós, vagy feltaláló, vagy… Ahogy nevezzük.


649. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-09 13:55:07
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*Lilliath azt se tudj, hova kapja a fejét az események hirtelen felgyorsulásától. Egyik pillanatban még próbál nem arccal előre elmerülni a sárban, a következő pillanatban pedig már meg is érkeztek.
Alig pár lépést tesz meg, hogy alaposabban meg tudja vizsgálni hol is vannak pontosan, amikor a gnóm ráparancsol, hogy várjon egy helyben. Bár nem teljesen biztos abban, hogy mi a következő lépés. Alig telik el két szempillantási idő és az apró társa már a feltehetően oltárként szolgáló kőnél matat valamit. A mélységi nem látja mi történik mivel amaz háttal áll neki, de erős a gyanúja, hogy az isten megidézéséhez szükséges feltételeknek megfelelő rituálét hajthat végre. A felhangzó mondatból elég könnyen ki tudja következtetni, hogy a másik valamilyen sebet ejthetett magán, a rituálé részeként, és ezzel próbálkozik az idézés sikerre viteléhez.~Hogy is volt az a véráldozat dolog?~fut át a gondolat a fejében, viszont csak ennyi ideje marad mielőtt megjelenik a két nem túl bizalomgerjesztő kinézetű személy. Némi csalódásra ad okot, hogy az istennel nem lehetséges a találkozás, viszont az őt képviselő személy és a társa megfelelőnek tűnnek. Mondjuk a magának testet kereső vigyora nagyon kétesnek tűnik.~Hát biztos nem az én testem kell neki.~Futtat végig egy gyors pillantást koszos, lepusztult testén.*
-Azért jöttünk, hogy többet tudjunk meg az istenről és csatlakozzunk az őt követők csapatához.*Ragadja meg a szót Hornor előtt, hogy ezzel egy picit kompenzáljon a sebesüléssel szembeni lemaradásán.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 649-668