Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 656. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

656. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-20 23:20:59
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

* Őszintén szólva ő is volt már kellemesebb társaságban, ám áldozatokra szükség van, ezt be kell látni. Remek példa erre tenyere, melynek megvágása látszólag ugyan az égvilágon semmit sem csinált, de az is lehet, hogy annak hatására irányította Sa'Tereth híveit a Vérkertbe. Bár ez igen valószínűtlen, a kellő átgondolással tett áldozatoknak nem maradhat el a jutalma.
Érzi, hogy a sötételf és Xotharr között feszültség kezd kialakulni. Idáig nem akart közbelépni, mert nem tűnt komolynak, de Lilliath egészen komolyan veszi a sértéseket, ezt pedig Hornor sem hagyhatja szó nélkül. Megy még néhány lépést a nő felé és az eddigieknél valamivel halkabban, bizalmasabban szól hozzá. *
– Nem úgy gondolja. Nem ismerem ezt a két alakot, de igazat mondanak. Én legalábbis hallottam már ezt-azt, és ha csak a fele is igaz a pletykáknak, nincs olyan e világi érték, mely ne érné meg Sa'Tereth kegyeit. Korábban már beszéltem róla: örök élet, végtelen vagyon. Amit csak akarsz. Nem minden nap kapsz ilyen ajánlatot. * A következő sorokat megint hangosan mondja, hogy a két kopasz is meghallja. Még oda is fordul feléjük, hogy könnyebben terjedjen a hang. *
– Engem meggyőztek. * Most pedig visszafordul a mélységihez, így már hárman is az ő válaszára várnak, ez talán felgyorsítja majd a folyamatot, segít a döntéshozatalban. *


655. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-20 15:24:09
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*Lillaithnak kezd elege lenni a gnómból, ahhoz képest, hogy ő rángatta ide, nem sokat tesz hozzá a társalgáshoz. Ezt a két kopasz viselkedéséből is érzi, hiszen mintha nem is foglalkoznának az aprósággal. Ellentétben vele aki irányába még egy nem igazán komolyan vehető piszkálódást is képes kinyögni az egyik. A sértésére sértéssel válasz elég kicsinyesnek tűnik ahhoz, hogy Ingon magára vegye, mindazonáltal kicsit bántja a hiúságát, hogy mindössze nemi adottságát nézi ki belőle a főpap, és ezen a megfogalmazás se segít túlságosan sokat. Mondjuk beesett arca elárulja, hogy még a kopasz által felhozott tulajdonságát se tudja megfelelően kihasználni a megélhetéshez. Tekintetében viszont egy újdonsült lángocskával egészül ki, a dac tüzének egy szikrája költözik a sötét szem párba.~Egy ilyen senkiházi csak ne ítéljen meg engem. Azt hiszi csak azért mert ilyen körmönfontan fogalmaz, asszem ezt jelenti a körmönfont, azért már több nálam?!~Szítja a saját lángját, melyet már rég kialudtan hitt, ami nem volt teljesen alaptalan érzés részéről.*
-Szóval azt mondod, nem vagyok elég jó az Isten szolgálatához? Vagy mégiscsak kell valaki aki felett gyakorolhatod a hatalmat melyet magadra ruháztál?*Annyira nem tetszik neki ez a vér és lélek dolog, túl nagy ár egy bizonytalan ígéretért.* Szóval egész pontosan mit kéne csinálni, és miért lenne ez jó a mi szempontunkból?*Még nem veti el teljesen a lehetőséget, hiszen jelenlegi helyzeténél sokkal rosszabbul nem jöhet ki belőle, azonban a lehetne rosszabb is, nem igazán egy elfogadható érv számára a pozitívumok mellett.*


654. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:41:45
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*Xotharr arca gyorsan kiránctalanodik, amint Ingon első kérdése elhangzik. Pár szívdobbanás, amikor a szerzetes arca semmit nem árul el, csak hideg, üres tekintete vetül a mélységire. Majd, mint föld alól a férgek eső után, úgy mászik elő vitriolos vigyora, melybe émelyítően édes szavait mázolja.*
-Drága naiv, megvezetett gyermekem, segítek elkallódott tudatodnak visszatérni a valóságba. A rang azé, aki megszerzi, ez az egósimogatós titulusosztás ilyen városi perverzió, sajnos itt sehogy nem tudsz úgy térdepelni, hogy az feljebb vigyen. Így, ha a lábad közötti vájaton túl nem tudsz mit felmutatni, rossz helyen téblábolsz.
*Nem nehéz kitalálniuk, hogy a főpap rangjának megkérdőjelezését nem vette jó néven, így Ingon terve arra, hogy kizökkentse a főpapot, sikeresnek vehető, ráadásul nem azonnal ölte meg őket, így ténylegesen kudarctalannak könyvelhetik el. Már, ha el tud menni a nem igazán burkolt sértés mellett.*
-Amilyenre szükséged van és... amit méltón megfizetni hajlandó vagy. Semmit nem fognak az alfeled alá tenni. Nem fogok kertelni, nem kell a bizalom, magam is látom, hogy jelenleg nincs mit ajánlanotok cserébe, csak a lelketek és életetek... de hát micsoda szerencse, hogy a legjobb helyen vagytok ennek a beváltására!
*Hangja szirének nevetésének örömével cseng, nem nehéz kitalálniuk, hogy sorsukra már kitalált egyet és mást.*
-Igazán kár lenne szertartás nélkül hagyni, ha már ennyi vér elpacsmagolódott. Valakinek kéne a hívekkel is foglalkoznia, amíg a halhatatlanság titkait fürkészem és megígérem, egy idő után már vissza is kapnátok rongyos életetek, a felkamatozott értékével. Ha serényen megdolgoztok érte. Mi a válaszotok?
*Kedve azóta se csalatkozott lentebb, rásózni a hittérítést és gyülekezetszervezést valaki másra még ha nem is elméjének legcsillogóbb gondolata, de egy olyan merengés, ami örömmel tölti el.*


653. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:32:05
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

* Ha az istenük nem is jelent meg két halandó kedvéért, legalább egy állítólagos vezetővel összefújta őket a sors. Kissé ugyan gyanakodva figyeli a magát Xotharr-nak nevezőt és az első ránézésre sem teljesen komplett társát. Ennél jobb alkalmat azonban nem tud elképzelni, hogy csatlakozzon Sa'Tereth követőihez. Úgyhogy félreteszi annak tényét, hogy a kopasz páros tagjai a legnagyobb nyugodtsággal, vagy röhögve beszélnek a halálról. Azt nem is tudja igazán, hogy a kettő közül melyik ijesztőbb. Azonban mikor Xotharr végre leállítja társát, egyértelművé válik szemében, hogy ő a veszélyesebb, míg a röhögő társ csak valamiféle őrült, vagy félőrült. No, azzal sem a legszerencsésebb összetalálkozni az éjszaka közepén, de a kettejük közötti rangsor is jól szemlélteti, hogy a ridegebb férfi veszélyesebb – és ezáltal ijesztőbb is.
A következő állításokkal teljesen egyetért, így nem is fűz hozzájuk semmit, csak egyetértően bólogat. Az utolsó mondathoz azért tervez szóbeli megerősítést is fűzni, ám a sötételf megelőzi egy kérdéssel. Ekkor meggondolja magát és megvárja a választ. Habár az állítás igaz rá – és amennyire tudja, Lilliath-ra is –, de amíg a kérdésre nem érkezik felelet, addig nem akarja elsietni a saját reakcióját. Végül röviden megszólal, hogy ne maradjon teljesen némán. *
– Tulajdonképpen így van. Viszont a részletek engem is érdekelnének. Hogyan nyerhetjük el a bizalmát, hogy nekünk is hatalmunk legyen? Meglátásom szerint nem pusztán testi erővel. * Erről jut eszébe a tenyerén lévő seb, mely javarészt megalvadt időközben, de kis patakban még mindig csordogál. A fájdalom ugyan eltompult az izgalom és a szédülés hatására, de mostanra összeszedte magát, így megint érezni kezdi a fájdalmat, még ha már nem is olyan erősen. A többiekre azért oda tud figyelni. *


652. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-17 22:19:20
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*A mélységi figyelmét nem kerüli el ama tény, hogy a két szerzetes szerű személy nem teljes mértékben mondható áhítatosnak. Az meg végkép szemet szúr neki, hogy milyen hatalom ittasan beszélnek. Ama tényt, pedig, hogy milyen nyugodtan, az egyik egész örömtelien beszélnek arról, hogy kegyetlenül végeztek az isten legfőbb követőjével már inkább csak beleillik a képbe mintsem kiemelkedik belőle.~Vajon követik egyáltalán az istenüket vagy most csak próbára tesznek, hogy kiderítsék hitünket eme felsőbb hatalomban.~A bizonytalansága még nem veszett a múlt árnyékába, és ez abból is eredeztethető, hogy nincs meggyőződve az isten létezéséről se.*
-Szóval gyilkossággal tettél szert a tisztségedre. Vagy csak megölted és kinevezted magad?*Nem biztos abban, hogy amit csinál az jó, viszont ki akarja mozdítani a másikat a nyugalmából mielőtt válaszol a kérdésére.*
-Hatalmat? Milyen hatalmat jelenthet egy isten követése? Mit nyújthat valaki aki nem léphet be a világunkba?*Esze ágában sincs bevallani, hogy tényleg a pénz és hatalom csábította ide. Azt meg még annyira se akarja bevallani, mennyire nem szeretne itt lenni, főleg nem fegyver nélkül. Ha még lenne esélye elintézni ezt a két kifejezetten veszélyesnek kinéző fickót, akkor talán kellemesebb lenne a hely, viszont jelenlegi állapotában, egy rühes kiskutyával se tudna mit kezdeni, nemhogy két ilyen ereje teljében lévő férfival. A feszült helyzetben nem sokat foglalkozik apró társával, aki hirtelen messze nem tűnik olyan fenyegetőnek számára mint az idefele vezető úton. Sőt, hasznosnak se tűnik túlságosan.*


651. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-17 21:24:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*A szerzetesféle arca megráncosodik a sötételf szavaira, és egy kicsit magába réved. Ebből csak Hornor szavai húzzák csak vissza. Utána az obszidiánra veti a figyelmét, majd elhúzza a száját.*
-Nos... akkor, jobb híján, engem kerestek.
*Hangjában csapott kedv.*
-Először is, én Xotharr vagyok, Sa'Tereth jelenlegi elsőszámú kegyeltje. Elődöm, Morziridon foglalkozott az idetérő hívőkkel, azonban a vakbuzgósága lett a végzete és nem tért vissza a Sa'Terethhel való találkozásból.
*Zul hiénaként vihog fel, tekintete kiüresedik és örömtől hörögve veti ki a szavakat a száján.*
-Mert megöltük, kinyírtuk, végeztünk vele...
*Xotharr gyorsan rávillantja gyilkos tekintetét társára, az egyetlen dolgot, melyet ezen félszörnyeteg még fél.*
-Újra be fogom varratni a szád. -Majd egy nehéz sóhajjal engedi el a dolgot- És igen, gyenge volt, vak és ostoba. Pusztulnia kellett, mert a feltétlen hit nem visz sehova, az égiek közti háborút nem az ezer reggeli ima, hanem a hatalom fogja eldönteni, amivel a harcba szállsz. Márpedig, gondolom azért vagytok itt, hogy hatalmat kapjatok...
*Látszik az arcán, hogy a magasztos célokat nem hiszi és mintha nem is egy pappal beszélnétek, hanem egy teljesen hiten kívülivel. Azonban felhúzott jobb szemöldöke arról árulkodik, hogy megerősítés nélkül nem igazán fognak tovább gördülni az események. De, vajon mennyire bízhatnak meg az alakban és milyen választ akarhat tőlük?*


650. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-09 22:26:57
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

~ Sikerrel jártunk volna? ~ * Gyorsan a hang irányába kapja tekintetét. A két kopasz látványára hamar elbizonytalanodik, hiszen ő egyetlen istenhez szólt, erre két alak jelent meg előttük. Őszintén szólva még csak nem is így képzelte el Sa'Tereth-et. Talán nagyobbnak és kevésbé e világinak. Végül az egyik szavai végleg eltörlik benne annak az esélyét, hogy magával az istenséggel áll szemben.
~ Zul? Kik ezek? ~ Ám ideje sincs hangosan kérdezni, mert a két kopasz közül az egyik beszélni kezd. Egészen barátságosnak tűnnek, legalábbis a Vérkertbe járó halandókról kialakult sztereotípiákhoz képest.
~ Szóval új testet! Na, ezt nevezem! Ha hallaná ezt a sok bolond a városban, akik még mindig azon kísérleteznek, hogy melyik színű italokat kell melyikkel összekeverni! ~ A neki címzett szavakra először szégyenülten lehajtja a fejét, ám hamar meggondolja magát és visszapillant a két alakra. Tudja jól, hogy nem egy szónok, így nincs mit szégyellnie. Ő megtett mindent, ami tőle telt.
Miközben a kopasz elmeséli a szomorú valóságot, Hornor elengedi az obszidián-tömböt és lassan visszaindul oda, ahonnan jött – mármint a sötételf irányába. Nem úgy tűnik, hogy a másik kettő rájuk akar támadni, de azért jobban érzi magát egy olyan alak mellett, akit fél órája ismer, ha a másik kettőt legfeljebb egy perce.
A mélységi szavai meglepik. Azon már nem annyira lepődik meg, hogy megszólal, hiszen az idefelé vezető úton is beszélgettek. Viszont az "őt követők csapata" kifejezésre elgondolkodik. Őszintén szólva nem is igazán gondolt bele eddig, hogy csatlakozniuk kéne egy "csapathoz". Jobban szeret egyedül dolgozni – illetve esetünkben párban. Azt hitte, elég lesz idejönniük és Sa'Tereth majd eligazítja őket. Ehelyett itt állnak és se isten, se eligazítás, cserébe két kopaszt kaptak. Mindez gyorsan végigfut a fején, ideje sincs mindent végiggondolnia. *
– Pontosan. * Erősíti meg a sötételf szavait. *
– Én Hornor vagyok, afféle tudós, vagy feltaláló, vagy… Ahogy nevezzük.


649. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-09 13:55:07
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*Lilliath azt se tudj, hova kapja a fejét az események hirtelen felgyorsulásától. Egyik pillanatban még próbál nem arccal előre elmerülni a sárban, a következő pillanatban pedig már meg is érkeztek.
Alig pár lépést tesz meg, hogy alaposabban meg tudja vizsgálni hol is vannak pontosan, amikor a gnóm ráparancsol, hogy várjon egy helyben. Bár nem teljesen biztos abban, hogy mi a következő lépés. Alig telik el két szempillantási idő és az apró társa már a feltehetően oltárként szolgáló kőnél matat valamit. A mélységi nem látja mi történik mivel amaz háttal áll neki, de erős a gyanúja, hogy az isten megidézéséhez szükséges feltételeknek megfelelő rituálét hajthat végre. A felhangzó mondatból elég könnyen ki tudja következtetni, hogy a másik valamilyen sebet ejthetett magán, a rituálé részeként, és ezzel próbálkozik az idézés sikerre viteléhez.~Hogy is volt az a véráldozat dolog?~fut át a gondolat a fejében, viszont csak ennyi ideje marad mielőtt megjelenik a két nem túl bizalomgerjesztő kinézetű személy. Némi csalódásra ad okot, hogy az istennel nem lehetséges a találkozás, viszont az őt képviselő személy és a társa megfelelőnek tűnnek. Mondjuk a magának testet kereső vigyora nagyon kétesnek tűnik.~Hát biztos nem az én testem kell neki.~Futtat végig egy gyors pillantást koszos, lepusztult testén.*
-Azért jöttünk, hogy többet tudjunk meg az istenről és csatlakozzunk az őt követők csapatához.*Ragadja meg a szót Hornor előtt, hogy ezzel egy picit kompenzáljon a sebesüléssel szembeni lemaradásán.*


648. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-08 00:44:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*A rituálé bevégeztetett, az árnyak felbolydulnak és a távolból egy sötét nevetés visszhangja rezgeti fel a hideg, nedves levegőt. Azonban, legnagyobb elszomorodásukra, nem Sa'Tereth maga, hanem egy világibb alak nevet rajtuk.*
-Úgy látom megsűrűsödtünk az oltárnál, Zul, mi lesz így velünk...
*Arca teljesen szőrtelen, még a szemöldöke és pillái is hiányoznak, bőre ráfeszül csontosan vézna arcára, kelmecsuklyája és magasszárú bőrcsizmáján túl azonban kettő métert is elérő csontpálcája árulkodik a kilétéről. A pálca tetején egy csontos kéz tart egy primitíven cseppre pattintott követ, melyből kristályszerű vér kövült meg. A mellette álló alak hasonlóan kopasz, azonban teljes testét furcsa, ágaskodó tetoválások veszik körbe, hátán egy emberméretű, ha nem nagyobb zsákkal. Fájdalomnak az arcán nincs nyoma, sőt, még ha meg is görnyed a súly alatt, arcán más érzelem nem árulkodik, mint egy kéjes vigyor és gyorsan ide-oda villanó tekintete.*
-Ne is foglalkozzatok vele, éppen új testet szed magának. De, titeket még nem láttalak.
*Néz Hornorra, a kezére és megvetően vizslatja a gnóm szenvedését.*
-Ami a beszéded illeti, csenevész, de sajnos többért se hajlandó kegyessége meglátogatni minket. A hatalmasok kiegyeztek, hogy nem néznek romló világunk felé, mert túl gyorsan a feje tetejére állítanának mindent és aztán csak a romokat lehetne takarítani... De eddig túl sokat tartottam magamnál a szót, mit kerestek itt és kik vagytok?

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.08 00:44:30


647. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-06 09:49:53
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Ingon Lilliath //

* Az azért túlzás, hogy a gnómot hidegen hagyja a lápból áramló bűz, vagy maga a tény, hogy egy vidéken kell átkelniük. Ezt szóvá is teszi. *
– Gondolom az nem sokat segít, ha azt mondom, én sem tudtam, hogy ez vár. Viszont nézd csak! * Mutat az előttük sorakozó érdekes formájú sziklák felé, melyeket épp csak annyival világítja meg jobban a hold, hogy érzékelni lehessen őket. Legalábbis Hornor ennyit lát, arról egészen megfeledkezik, hogy a mellette lévő sötételf valószínűleg már percek óta látja azokat és bizonyára élesebben is. *
– Ez már egészen biztosan az a hely. Érdekesnek pedig valóban érdekes. Elvégre egy istenség, olyanból még nem láttam átlagosat. ~ Tulajdonképpen semmilyent nem láttam. ~ * Lassan, de biztosan haladnak beljebb a mocsárban, végül eljutnak a szilárdabb földnyelvre.
~ Itt már biztonságos. ~ Fut át agyán a naiv gondolat, azonban hangosan nem meri megkockáztatni ugyanezt, mert mindig az ilyen kijelentések után szabadul el a pokol. Ehelyett érdeklődve figyeli a körös-körül elterülő kicsavart köveket (már amit lát belőlük) és különös figyelmet fordít a középen elhelyezkedő sötét kőtömbre. *
– Most pedig… Jobb híján várunk. Hacsak… * Hirtelen eszébe ötlik valami, ami akár a segítségükre is lehet és óvatos léptekkel megindul az obszidiántömb felé. *
– Várj ott. * Útközben előkeres egy apró dobócsillagot, mely régóta ott van nála, ám eddig nem vette sok hasznát. Ellenben most jól jön, ha már rendes tőr nincs nála.
~ No, ilyet se csináltam még korábban. ~ Ha kell, lábujjhegyre áll, hogy felérjen az oltárig. Bal karját kitartja és a csillag egyik élesebb részét végighúzza tenyerén. Nem hinné, hogy a mennyiség a lényeg, de azért azt vallja, hogy inkább több legyen, mintsem kevesebb, amit a kőre csepegtet. Gnómunk azonban messze nincs felkészülve még ekkora vérveszteségre, így szédülni kezd, még meg is támasztja magát a tömbben, nehogy elzuhanjon. Talán, ha egyedül lenne, még el is ájulna, de mivel társaságban van, így minden akaraterejét összeszedi és próbálja megőrizni egyensúlyát. Így szól tehát a magasba nézve. *
– Sa'Tereth! Véremet áldoztam érted, kérlek szánj rám a végtelen idődből! ~ Ennél gyengébb szöveggel nem is rukkolhattam volna elő. ~ * Most pedig tényleg nincs más hátra, mint várni és reménykedni. A biztonság kedvéért nem engedi el a tömböt, habár a tenyeréből folyó vérrel lassan kezdeni kéne valamit. Most viszont izgatottabb annál, mintsem ilyen apróságokkal töltse az idejét. *


646. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-05 17:51:33
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor Arnul//

*A mélységi aggodalmas arccal vizsgálja a lápos területet. Semmiképp nem túl bizalom gerjesztő, de mivel úgy néz ki, hogy ez társát egyáltalán nem zavarja egyéb hirtelen jövő megoldás híján óvatos léptekkel megindul a gnóm után. Minden lépés előtt alaposan megnyomogatja lábával a talajt, hogy biztos legyen abban az elég stabil a ráálláshoz.*
-Elég gyomorforgató ez a hely, bár gondolom ezt te nem látod.*Jegyzi meg miközben arra vár, hogy felszabaduljon előtte a stabil rész ahol épp a másik áll. Gyanakvó tekintettel személi környezetét, mintha az bármelyik pillanatban megtámadhatná. Nem tetszik neki a talajból gomolygó pára, nem tetszik neki a mocsár színe, és főleg nem tetszik, hogy nem tudja mire számítson.*
-Érdekes egy istenség lehet, aki ilyen helyet talál ideálisnak lakhatás szempontjából.*A nem igazán természetesnek tűnő környezet hatására egyre biztosabb abban, hogy az apró lénynek igaza van, és egyre kevésbé biztos abban. hogy ennek örül.~Nagyon remélem, hogy tényleg nem csak valakire szüksége van akit feláldozhat. Egy vallási fanatikus még rosszabb mint egy bűnöző.~Futnak át a vészjósló gondolatok a fejében.*


645. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:01:57
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Ingon Lilliath //

* Nem tetszik neki a sötételf megfogalmazása, de nem teszi szóvá, inkább csak reméli, hogyha valóban találkoznak Sa'Tereth-el, vagy egy szolgájával, akkor lesz annyi esze, hogy egy kicsit több tisztelettel beszéljen az istenről. Vagy legalább annyi, hogy ne beszéljen túl sokat. Hornor a maga részéről otthon van az illedelmes beszédben, de még így sem biztos abban, hogy nem fog csalódni magában, ha egy istenhez kell szólnia. Hiszen hogyan szólíthatna meg egy haladó egy olyan entitást, amely annyival felette áll? Akkora tiszteletre aligha vannak megfelelő szavak.
Időközben gond nélkül átérnek a sötét utcákon, csak hogy még sötétebb környékre érjenek, ahol már épületek sem igen vannak. Lilliath megjegyzésére nem is válaszol. Igaz, hogy nem tudja, merre vezeti a másikat, de olyan sok lehetőségük úgysincs. Kitartásukat végül siker koronázza, hiszen hamarosan megérkeznek a Vérkertbe. Legalábbis annak közelébe. Bár nem sokat látni ebben az éjszakai sötétségben, Hornor meg meri kockáztatni a következő kijelentését. *
– Itt vagyunk. Úgy hiszem. * Érzi, hogy botja vége a kelleténél jobban belesüpped a mocsárszerű talajba, így próbálja kitapogatni a járhatóbb útszakaszt. Nagy pech lenne, ha éppen most, ilyen közel a célhoz megragadnának. *
– Nem tudom milyen mély, de jobb lenne vigyázni. * Szól a mélységinek, aki idáig kitartóan követte, így reméli, hogy most sincs ez másképp. *


644. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-12-28 21:40:03
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kis kitérő//

*Amióta elkaparták, háborítatlanul fekszik jeltelen sírjában. Az idő és a Vérkert klímája nem bánt jól vele, valóban úgy van, ahogy azt Meronnan is mondja élettelen testének; nincs jó bőrben.
A férgek lerágták már róla a bőrt, húst is megkezdték, de a hely átkos miazmája megőrizte vonásait, legfeljebb a koponya-vigyor lett élesebb ajkain.
Ha Meronnan kihantolja, akkor megtalálja felszereléseit, harci fokosát, egyszerű pallosát, kerek acélpajzsát, kombinált vértjét, acél sisakját, ököl talizmánját és alkarnyi, dobásra is alkalmas tőrét és azt a 730 arany, ami nála volt, az is Meronnan Rhaavos-é lehet.
A fegyverek olyan állapotban vannak, amilyenben ennyi elásva töltött idő alatt kerülhettek. Hogy melyiket veszi magához, az már Meronnan döntése.*


643. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-12-28 16:46:24
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Kis kitérő//

*Ismeri a Kikötőt, mint a tenyerét. Minden apró mellékutcát, minden zegzugot, minden sötét sikátort. Nem hátrány, ha az ember észrevétlen óhajt maradni, míg a Vérkertbe császkál.
Hamar meg is járja az utat az éj leple alatt és lép a nem is túl rég látott Vérkert ocsmány ingoványára.
Az obszidiántömb felé csak int egyet, köszöntve a sötétséget és a jó öreg Khunezket. Nem teketóriázik sokat, elindul arra, amerre az orkot temette. Nem kíván szót váltani a "főnökeivel", úgy is keresik, ha akarják.
Áldja a szerencséjét, hogy nem volt nála ásó és csak ímmel-ámmal temette el az orkot. A kezével kezd neki elhordani a földet a hevenyészett hantról. Meri remélni, hogy ott találja az orkot és nem keltette életre időközben Khunezk valamilyen megfontolásból. Bár kötve hiszi, elvégre az ő kérésükre sem tette meg, miért tenne szívességet a tudtuk nélkül?*
-Na gyere te dög.
*Kaparja ki a gödröt és vele együtt Vaszívot a földből, már ha ott találja. Bizonyára nem nyújt szép látványt, de őt nem is ez érdekli.*
-Az áldóját. Nem vagy jó bőrben, hallod-e.
*Röhög fel halkan, majd lehajol, hogy elszedje tőle, amit nála talál. A pallost, a pajzsot és a harci fokost. No meg ha már itt van és talál némi aranyat a hullánál, azt sem lesz rest elszedni. Furcsa, hogy ez első alkalommal nem jutott eszébe.*


A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 16:46:44


642. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-12-16 16:00:30
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 477
OOC üzenetek: 205

Játékstílus: Vakmerő

//A magányosok útja//

*Lassan lépdel, nem sieti el, soha nem járt még erre, s a felépített oltáron tekergőző indák azt mutatják számára, nem is használják oly sokan ezt a helyet. Lassan nyúl csuhájába, hogy a korábban bekészített kis italt szájába borítsa. A hatása szinte azonnal érződik.*
- Majd visszaadom nektek. *Morogja magában, s az oltárhoz lép, majd megáll előtte. Nem akar kapkodni, mindent szépen komótosan, az idő már mellette dolgozik.*
- Mindent alaposan elő kell készíteni. *Nem ereszkedik féltérdre, nem hunyászkodik meg, a sötét úr pontosan tudja ki léphet kötelékébe és ki nem. Umon Palasan ez a része azt gondolja, hogy ő igen. A másik persze tiltakozna, de különösképpen ereje nincsen hozzá, hogy ezzel kapcsolatosan kézzel fogható tettet hajtson végre. Már hangja sem hallatszik, csak néma kiáltás a sötét éjszakában.*
- Milyen csillagos az este... *Néz fel az égre, s a messze város felett terülő hófellegek errefelé kúszó varázslatos mozgását nézi, de nem merül el benne. Némán az oltár szélére helyezi kezét, majd főhajtással üdvözli célját.*
- Hát megérkeztem. Itt állok előtted. Már persze, ha nem tudnád. *Röhög fel kedélyesen, aztán komorrá változik arca.*
- Sok mindent tettem, s sok mindent meg kell még tennem. Hosszú útra indulok, s utam során téged kívánlak társamul. Segíts. *Apró fohásza cirádáktól mentes és egyértelmű. Tisztában van mit választott, azzal is, hogy az út nem lesz könnyű. De talán a sors keze, majd megsegíti. A véráldozat elvégzése előtt azért még van mit tenni. Azt most meg is akarja csinálni.*

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.

641. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-21 01:42:56
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

*Csendes az este, mégis zavarta valami Dreyat. Teysust lehet a dolog mögött bár miért érezné meg ezt ilyen erősen. A környéket fojtogató köd üli meg, fémes és sós illatok terjednek. Ami lássuk be lehetetlen kivéve ha valami vagy valaki meg nem halt a környéken. Nem mellesleg valami zubogást is hall, így a szag és a hang irányába sétál, némileg óvatosan, karddal a kezében. Nem egy jó ötlet egyedül mászkálni de társ nélkül utazik legtöbbször így ez nehezen változtatható meg. Amint eléri a zaj forrását, érdekes látvány tárul elé. Egy kőoltár ami vért ereszt magából, elsőre borzasztó látvány de ahogy közelebb lép egyre érdekesebbnek látja. De valami sötét dolog félelmet ültet a szívébe így a távozást választja. Viszont abban is biztos hogy hamarosan vissza tér ide de most jobb a falu falai közt menedéket lelni.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 01:48:10</b></font>

A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.03 21:13:27, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítva.



640. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-15 08:33:35
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //

//Grawok Hifeti //

*Meg se rezzen a válaszon, hisz megerősíti gyanúját. A hím keze így sértetlen marad, s a bűn nagyobbik része a nőstény vállára nehezedik. Egyik pillanatról a másikra rég nem érzett mértékű riadalom hasít a szívébe, tüdejéből kiszökik a levegő. Teste és elméje felett elveszti az uralmat, előbbi remegésbe, utóbbi értelmetlen kapkodásba kezd. Grawok előbb szedi össze magát, és így őt is, mikor a kezét megragadva segít megindulni arra, amerre szíve szerint már messze járna. Nem érdekli őt sem, hogy mocsokban kell gázolnia, igyekezetében majdnem el is botlik, de szerencsére fogják a kezét, amit onnantól kezdve erősebben szorít. Köpönyege félrecsúszik a vállán a rohanásban, így oldalvást lóg rajta, a mindig gondosan rendezett frizurának is vége.
A Vérkerttől távolodva tisztulni kezd a feje, lépteik lassabbá válnak, de a feszültség tartósabban megmarad a nőstényben. Arckifejezése sötét, mozgása inkább megfontolt, mint nőiesen könnyed, most nem ölti fel a simulékony lágyság szokásos maszkját. A hím dicséretére látszólag nem reagál, csókját is passzívan fogadja, mely egy röpke pillanatra kellemesebb emlékeket húz elő. Hogy nem hagyta ott a bajban, és tartotta a botladozásban, jó pont a szemében, de sok dologban neheztel rá. Ha nem fordulna vissza, szó nélkül engedné elsétálni a színről, és - jelenlegi lelkiállapotából adódóan - reményei szerint az életéből is.
Azonban a hímnek még akad mondanivalója, amit lehet, hogy később meg fog bánni. Zammiria tekintete megvillan, mikor a nőt említi, akinek a meglátogatásával próbálta egész este szédíteni. Még van mersze a képébe mondani, hogy annál is jobban átverte, mint ahogy sejtette. Ráadásul tovább hergeli a mágusokra oly gyakran jellemző fennhéjázással, s azt merészeli feltételezni, hogy majd ő fog kiskutyaként utánamenni, hogy engedelmes rabszolgája legyen. Ha nem állna már távolabb, az egész este összes frusztrációja keményen csattanna az arcán. És akkor még nőies volt. Így viszont csupán a félrecsúszott köpönyeg takarásában rejlő bal keze szorul ökölbe. Érzi, most jobb a hidegvérét visszanyerni. A hím különben is előzékenyen megadja, hol találhatja, ha később elszámolni valója lenne vele. Hacsak nem ez is olyan hazugság, mint a többi.*
- Jössz egy pár csizmával.
*Feleli szárazon, dühös tekintettel. Csupán ennyit, mást nem. Ha akarja, értheti úgy, hogy még van esélye, hogy valaha látják egymást. Tekintheti annak is, hogy tartozik neki. S nem feltétlenül csak a csizmával. Grawok tán tudomásul véve szegényesnek tűnő, ám annál többet rejtő válaszát távolodni kezd, s a még mindig indulataival küzdő nőstény tekintete fúródik a hátába.*
- Addig jó neked, míg nem szegődöm a nyomodba...
*Morogja maga elé, mikor már amaz elég távol jár, hogy ne hallja. Aztán vesz egy mély levegőt, és erőszakkal elnyomja érzelmeit, hogy visszazökkenjen a hideg logika felé. Talán a lányokkal töltött görbe este jobban hatott rá, mint gondolta. Megzavarhatta ítélőképességét. Kihúzza magát, majd végignéz viharvert külsején. Megigazítja elcsúszott köpönyegét a vállán és félresimítja zilált haját az arcából. Ruhája kevésbé érdekli, azt könnyen pótolja, de a csizmát tényleg sajnálja. Nagyon nehéz igazán jót találni. Talán még rendbe tudja hozni. Vagy csináltat egy hasonlót. Most viszont csak egy dézsa illatos, forró vízre vágyik, amivel lemoshatja az este minden mocskát, és kihúzhatja magából a feszültséget. Csendes léptekkel eltűnik ő is az éjszakában.*


639. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-14 20:40:04
 ÚJ
>Grawok Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt


// Második szál //

//Zammiria Rykoven//

//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//

* Az ölébe pattanásban partner a Hifeti fiú. És engedi, hogy végre kicsit a lány irányítson. Szórakoztatónak érezte, hogy egy kétes kimenetelű kalandba rángatta és Zammiria igen csak jelesre vizsgázott. Most már egyértelmű számára, hogy nem csak vonzódik hozzá a véletlenül megismert fajtársnője, de vallás terén is hasonló az ízlésük.
Bár hagyja, hogy kicsit a lány kedve szerint alakuljanak a végtagok tánca, miközben bugyi nélkül a karjában tartja, ám valamiben nem csak a sötét istenség szemében ment túl egy határon.
Érteni véli, hogy a véráldozatot a rejtőzködő patrónusuk iránti tiszteletből akarta volna felajánlani, ám ez Grawok ellenkezését váltja ki. És a legkevésbé sem tudja rászánni magát, hogy ebben engedjen. Meglepő bejelentést tesz helyette.*
-Én már áldoztam vért neki. Máshol.
* Még mindig nem tudja, hogy a varázshatalmat megkapta-e a karjában tartott nőstény vagy csak ügyetlen módon próbálja utánozni a természetfölötti kapcsolatot pusztán materiális eszközökkel. Ismét vizsgálódó tekintettel tetőtől talpig végig méri.*
~ Valamiért nem tudom elképzelni, hogy most még elég erős lenne benne a lélek, hogy negyedik szintre emelje a szent helyet.
És az én lelkemet máskor kötjük hozzá. És egy másik oltárhoz.~
* Igyekszik nem kimutatni mekkora balgaságnak tartja, hogy egy senki által nem védett oltárba Sa'Tereth vágyával szemben nem áldozatokat raknak, hanem saját vérüket és lelkük egy kis darabját. Nem kapva több erőt, de annál több veszélyt.
És hol van az a kő kemény szekta, aki több száz szüzet vadászott össze és áldozott fel itt, mikor istenük megsebesült a csatában? Ha őket elsodorta az idő, akkor ez a pár kóborló szerzetes hogyan akarja megvédeni a szent helyet?*
~ Hogy is gondolhatják az ide tévedő kósza papok, hogy a Halál istenének erejét növelik ezzel és ők részesülnek bármi többől, amit előteremtettek.
Csupán kiszolgáltatottá teszik magukat és jó célpontot adnak a fény papjainak. Vagy épp Teysus követőinek, akik eme két hit oltárait csapolják meg.
Egyszer haragra fog gerjedni az istenünk és emezek halála lesz a példa, hogy térjen vissza mindenki az eredeti irányzathoz.~
* Zami akár valóban megcsinálta akár nem, a furcsa érzés elég egyértelmű. És nem tartja magát annyira babonásnak, hogy a hely miatti para okozna nála téveszmét.*
-Gyere, menjünk el! Ez a hely nem biztonságos.
* Kézen fogva igyekszik maga után húzni, lelohadva vágyai. És most nem tesz semmit a puha bőrcsizma megóvása érdekében. A lila ruhadarab ott marad a vérben ázva és ha rajta múlik, akkor végig szaladnak a kellemetlen hangulatú mocsáron. Az ő lábbelije és nadrágszárának alja már ide jövet is mocskos lett. Az, hogy felcsapják most egymásra az iszapos vért és társnőjének is bepiszkolódik féltett kincse, az már nem számít. Úgy is vérben hemperegtek volna, ha szándékában nem zavarja meg az az erő. És csak az az egy ruhadarab nem lett volna véres a végére. Ha ugyan sikerül figyelnie rá és nem tekergőzik a csizmás két láb is bele...*
-Bele való csaj vagy.
* Csókot nyom ismét az ajkára, mikor jócskán a Vérkerten túl, már a lakóházak között megállnak. Ám a pitypangos rét nem jön el. Az udvarló úgy szívódik fel hamarosan, mintha tényleg az lett volna a terve, hogy magáévá teszi a lányt és feláldozza istenének. Vagy csak újabb hamiskás játék ez tőle, amivel szórakozik? Ki láthat bele valaki olyan fejébe, aki az oltáron tette volna magáévá a nőt? Csak egy gyors búcsúhoz hasonló az, amiért félúton még visszafordul, mielőtt beleveszne az éjszakába nyomtalanul.*
-Még látnom kell téged sokszor. Nem foglak tudni kiverni a fejemből. Találkozzunk Synmirában, A Mágusok Városában Nellel hármasban! Tetszeni fog, ameddig a szem ellát, az utcák teli vannak a varázslók és boszorkányok boltjaival. Több napig sétálhatsz és nem érsz át az egyik végéből a másikba.
Több tízezren lakják, akik a földi javakon túl mást is birtokolni akarnak.
És én téged is birtokolni akarlak.
* Már elmúlt az oltárnál rátelepedett rémület. Felhőtlen mosollyal az arcán mondta ezeket, majd megfordult.*



638. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-14 16:04:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Zammiria Rykoven, Grawok Hifeti//

*Egy ideig csendes a hely, s ez nem is változik, csak az illetlen páros fülledt sóhajai hallatszanak néha, de szerencsére még nem melegedtek bele túlságosan. Ez a kellemes érzés egészen addig fennállhat, míg a lány felültetésre nem kerül, illetve míg kezét meg nem sebzi a kis tőrrel, hogy aztán túlzó és illogikátlan kényszerképzet kapcsán véres tenyerét az oltárba dörgölje, ezzel adva át magát a várva várt kéjes gyönyöröknek. Szándékában bár a sötételf ezidáig nem erősítette meg, közvetve viszont azzal, hogy maga emeli piedesztálra, egészen pontosan a sötét úr oltárára a lányt, már az elején bűnrészessé válik. Azonban semmi különleges nem történik, egészen addig az érzésig, mely mindkettejük tarkóján hűvös érintésként kúszik fel. Egyik pillanatról a másikra jeges rémület borítja el testüket és lelküket, egymással sem tudnak foglalkozni, mert az eleinte görcsös és bénító érzés mellkasukba markol. Az érzés erős és leküzdhetetlen, aztán rövidesen azt érzik menniük, menekülniük kell innen kell, azonnal és nagyon gyorsan. Ennek ellenállni lehetetlen, így vélhetően mindketten iszonyatos tempót diktálva indulnak el, csak el a Vérkertből, messze, ahol talán ismét önmaguk lehetnek, hogy ezúttal egy kényelmesebb helyszínen teljesedjen be álmuk, talán egy apró, pici sárga pitypangokkal borított mezőn.*


637. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-14 10:12:31
 ÚJ
>Zammiria Rykoven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Második szál //

//Grawok Hifeti //

//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//

*A szavak pusztán szavak. Az elhangzottak ismerős elemeket tartalmaztak, a szóbeszédre az ő hegyes kis fülei különösen érzékenyek, de míg Grawok tettei nem bizonyítják másképp, egy cseppet sem fog bízni benne. Talán utána sem, de legalább nem fogja éreztetni. Miért marad mégis? Annak több magyarázata van, ésszerűek és kevésbé megfontoltak is. Nem maga a Vérkert borzongatja, kérése praktikus okokra támaszkodik, s nem holmi sötétben bujkáló, arctalan támadóktól tart, hanem az előtte álló viselkedése inti óvatosságra. Ha végül üveges szemmel kiterítve végzi az oltáron, szólhatna-e egyetlen felháborodó szót a túlvilágiak felé, mikor a férfi ennyire gyanúsan viselkedik?
Sok szó nem esik köztük a megállapodás körül, a térdei felé nyúló kezek egyértelmű választ adnak, így a nőstény átkarolja Grawok nyakát, hogy segítsen megtartani a súlyát. Vannak még fokozatok, de ezúttal önként ad át egy további szeletet a szabadságából, és legalább erre az időre megbánás nélkül.
Partner a csókokban, mi több, jut belőlük a hím nyakára és hegyes bal fülének érzékeny peremére is, miután félresodorja fehér hajfürtjeit az útból és orrhegyével megcirógatja. A másik oldalon a vállak fölött átvetett jobb kezével csak kapaszkodik, de baljával simogat. Még ha vesztőhelyére cipelik is, ebben a néhány pillanatban nagyon izgalmasnak találja a történéseket, a hím közelségét és bőrének illatát. Nyilván azért nem szeretné, ha utolsó emlékei lennének ezek, még ha nem is olyan rosszak.
Megközelítik az oltárkövet, ekkor abbahagyja a csókok osztását, és félig leeresztett pillái mögül méri fel a látványt. Eddig sem hunyta le a szemét, neki új még a terep, így szemlélődött. Most a veszélyérzet visszalopakodik, vele együtt a józanság, ám az izgalom sem múlik el, mikor a vércsatornákkal átszőtt, kemény, de sima felületű, hideg kőtömbre ültetik. Igaz, köpönyege alatta van, viszont megtámaszkodó tenyerével érzi a hűvösséget, és borzongás fut végig rajta.
~Sa'Tereth…~
Bár Grawok azt állította, hogy az oltárt kívánja megvizsgálni, ennek egyelőre nem sok jele látszik, ami egyfelől érthető, hiszen maga Zammiria is táplálta benne az érdeklődést, másfelől viszont nem szolgál bizonyítékkal szavahihetőségét illetően. A nőstény egyszerre többféle feszültséggel várja a fejleményeket, felvéve a szemkontaktust a hímmel. Szemeiben nincs félelem, de nem csak vágy csillan benne, hanem egy ragadozó összpontosítása is. Kissé elmosolyodik, de ettől sem változik meg a tekintete.*
- Csaló...
*Suttogja a felhívás után. Nem állja útját a leskelődésnek, sem a jóleső simogatásnak, amivel egyidejűleg sóhajszerű mély levegőt vesz, és résnyire nyílt ajkakkal egy kissé hátra billenti a fejét. El nem szakítja viszont a pillantását a férfi szemeitől, hiszen bármelyik pillanatban fordulhat a kocka. A fellebbentett szoknya alatt kecses ívű, vékonyka, lila alsónemű tűnik fel, melyre fekete csipke varázsol érdekes rajzolatot. Ha Grawok keze húzni kezdené a finom, eredetileg szárazon felvett anyagot, csípőjét emelve segédkezik. Ha ezután vagy akár rögtön elindul felé, akkor jobb karjával megkapaszkodik a vállain, ballal azonban segíti ellökni magát oldalra, Grawokkal együtt. Célja csupán annyi ezzel, hogy az ölébe ülhessen. Reméli, hogy a váratlan és erős lendület elég hozzá.
Ha ezt sikerül elérnie, akkor kárpótlásul mohón kap az ajkai után és törleszkedőn simul hozzá. Mindenütt. Ha Grawok partnernek tekinti, akkor engednie kell, hogy egy kicsit ő is irányíthasson. Különösen ebben a fenyegető, bizonytalan helyzetben. Amennyiben megteszi, úgy Zammiria tovább feszegeti a határokat. Elszakad a csókból, és a hím tekintetét keresi.*
- Mielőtt a Csuklyás ágyába fektetnél, nem ártana elnyerni a jóindulatát, nem gondolod?
*Amilyen merészen használni kívánja a férfi az oltárt, kíváncsivá teszi viszonyulását az istenséghez. Ha még mindig nem húzza keresztül semmi a számításait, sem eddig, sem azután, akkor sietség nélkül előhúz jobbjával egy illatos, hímzett kendőt, majd a tőrét is, nem téve semmilyen fenyegető mozdulatot, aztán átveszi mindkettőt a baljába, és egy kisebb vágást ejt saját jobb tenyerén, hogy vér fakadjon. Ha még ez sem túl sok a mélységinek, várakozón ránéz, és jobb kezét új tartja, hogy ujjait támaszul kínálja az ő kezének, ha hajlandó felkínálni. Amennyiben igen, úgy egy hasonló vágást ejt az ő tenyerén is. A pengét aztán megtörli, majd elteszi a tokjába. Vérző tenyerét végül a fekete kőre támasztja, felajánlásul az Arctalannak, és szükség esetén a férfi kezét is odavezeti szabad baljával. A maga részéről nem hangzik el egyetlen szó sem. Amint végeznek, a hím tenyerét az arcához húzza és a még bizonyára fájdalmas sebre óvatos csókot hint, megízlelve vérét. Aztán letörölgeti mindkét vágást.*

A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.14 10:40:21


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 637-656