Nincs játékban - Vasudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Vasudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 62-81
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2019-02-12 18:18:34
Üzenet elküldve: 2019-02-12 18:18:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vasudvar átépítés//
* Az óriás figyelmesen hallgatja a másikat, aztán megvonja a vállát. Úgy tűnik, hogy egyelőre csak ketten vannak, de nem tűnik úgy, hogy célszerű lenne nekilássanak a munkának. Viszont az őr helyzete aggasztónak tűnik. *
- Gondolod, hogy tudnánk rajta segíteni? Nem értek ugyan semmit a gyógyításhoz, csak amit apám tanított... de nem tudom, hogy mit csináljunk itt. * Vakargatja a fejét elgondolkodva, majd a következő kérdésre bólint. *
- Minimálisat. Persze nincsenek meg a megfelelő eszközeim, de apámnak megvoltak. Minden eszközömet én magam csináltam. * Dicsekedik kicsit, ahogy lenéz az eszközökre. Munkavégzésre alkalmasak, de aligha dicsekedne velük bárki más a szerény óriáson kívül. *
- Egyébként nekem mindegy. Ha gondolod, elkezdhetjük. Mondjuk a tetőt kezdjük el lebontani. * Int a fejével az említett rész felé. Nem tűnik nehéz munkának, már ha hasonlít a tető a saját házának a tetejére. El kell bontani a cserepeket, ki kell ütni a gerendákat... hosszú munka, de nem bonyolult. *
* Az óriás figyelmesen hallgatja a másikat, aztán megvonja a vállát. Úgy tűnik, hogy egyelőre csak ketten vannak, de nem tűnik úgy, hogy célszerű lenne nekilássanak a munkának. Viszont az őr helyzete aggasztónak tűnik. *
- Gondolod, hogy tudnánk rajta segíteni? Nem értek ugyan semmit a gyógyításhoz, csak amit apám tanított... de nem tudom, hogy mit csináljunk itt. * Vakargatja a fejét elgondolkodva, majd a következő kérdésre bólint. *
- Minimálisat. Persze nincsenek meg a megfelelő eszközeim, de apámnak megvoltak. Minden eszközömet én magam csináltam. * Dicsekedik kicsit, ahogy lenéz az eszközökre. Munkavégzésre alkalmasak, de aligha dicsekedne velük bárki más a szerény óriáson kívül. *
- Egyébként nekem mindegy. Ha gondolod, elkezdhetjük. Mondjuk a tetőt kezdjük el lebontani. * Int a fejével az említett rész felé. Nem tűnik nehéz munkának, már ha hasonlít a tető a saját házának a tetejére. El kell bontani a cserepeket, ki kell ütni a gerendákat... hosszú munka, de nem bonyolult. *
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:47:02
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:47:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Vasudvar átépítés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr magában picit megkönnyebbül, mikor az óriás odafigyel, hogy a kezét eredeti állapotában hagyja.
Mikor Grotg kreatív módon pár másodperccel azután, hogy meghallotta, már át is alakította a nevét, szakálla alatt elmosolyodik.*
~Fangli... Nem is rossz.~
-Hát, a szorgos kezek valószínűleg a bárpultnál szorgoskodnak, vagy mit tudom én, mit csinálnak. Valószínűleg elfelejtették, vagy leszarják, hogy elvállaltak egy munkát.
*Ezután az óriás meghallja a megjegyzését Habrertussal kapcsolatban, és természetesen tudnia kell a részleteket.
Frandr megtette, ami tőle telt a diszkréció érdekében, ha meg kérdeznek tőle valamit, akkor válaszol.*
-Megduzzadtak a golyói, vagy mifene. Ha nem tudnám, hogy jól tudja használni az íját, jót röhögtem volna, mikor azokat babusgatva-becézgetve berontott a Kancelláriába.
*Hát igen. Mindent megtett a diszkréció érdekében. Mindent. Viszont a hangja teljesen tárgyilagos, ha a mondanivalója nem is.*
-Hát, ha úgy lesz, sok szerencsét. Van már tapasztalatod a mesterséggel?
*Nem ítélkezik, hiszen a Pusztákon gyakran magától kellett belejönnie a kovácsnak a dologba, ha az előző váratlanul meghalt, vagy megsérült. Na persze ott gyakran volt, hogy az épp aktuális kovácsnak bárki besegített, így mindenkinek volt valami teljesen alap tudása.*
-Na, szerinted várjuk meg a Kancellárt? Nem tudom, mennyit kell elbontanunk. Gondolom nem az egészet...
*Legalábbis reméli. Tippje szerint a tetőt, néhány belső berendezést. Persze lehet, hogy Hubi terve szerint az egészet le kell rombolni, aztán nulláról kezdik újra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr magában picit megkönnyebbül, mikor az óriás odafigyel, hogy a kezét eredeti állapotában hagyja.
Mikor Grotg kreatív módon pár másodperccel azután, hogy meghallotta, már át is alakította a nevét, szakálla alatt elmosolyodik.*
~Fangli... Nem is rossz.~
-Hát, a szorgos kezek valószínűleg a bárpultnál szorgoskodnak, vagy mit tudom én, mit csinálnak. Valószínűleg elfelejtették, vagy leszarják, hogy elvállaltak egy munkát.
*Ezután az óriás meghallja a megjegyzését Habrertussal kapcsolatban, és természetesen tudnia kell a részleteket.
Frandr megtette, ami tőle telt a diszkréció érdekében, ha meg kérdeznek tőle valamit, akkor válaszol.*
-Megduzzadtak a golyói, vagy mifene. Ha nem tudnám, hogy jól tudja használni az íját, jót röhögtem volna, mikor azokat babusgatva-becézgetve berontott a Kancelláriába.
*Hát igen. Mindent megtett a diszkréció érdekében. Mindent. Viszont a hangja teljesen tárgyilagos, ha a mondanivalója nem is.*
-Hát, ha úgy lesz, sok szerencsét. Van már tapasztalatod a mesterséggel?
*Nem ítélkezik, hiszen a Pusztákon gyakran magától kellett belejönnie a kovácsnak a dologba, ha az előző váratlanul meghalt, vagy megsérült. Na persze ott gyakran volt, hogy az épp aktuális kovácsnak bárki besegített, így mindenkinek volt valami teljesen alap tudása.*
-Na, szerinted várjuk meg a Kancellárt? Nem tudom, mennyit kell elbontanunk. Gondolom nem az egészet...
*Legalábbis reméli. Tippje szerint a tetőt, néhány belső berendezést. Persze lehet, hogy Hubi terve szerint az egészet le kell rombolni, aztán nulláról kezdik újra.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:29:30
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:29:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vasudvar átépítés//
* A férfi szorítása olyan, amit a thargoktól már megszokott, és Grotg is figyel arra, hogy erősen szorítsa meg, de ne túl erősen. Az apró dolgok, mint az emberek kezei könnyen törnek. A másik szavaira bólint. *
- Na és a többiek? Azt hittem, hogy leszünk egy páran. A Kancellár úr, vagy valaki, aki ért a tervezéshez, meg munkás, dolgos kezek. Vagy te mindezt pótolod, Fangli? * Teszi fel a kérdést a fejét vakargatva, mert nem akarja lenézni a másikat, se megsérteni azzal, hogy nem néz ki belőle, hogy mi mindenre képes. De a másik szavai elbizonytalanítják, amik csak most jutnak el az óriáshoz. *
- Az őr problémáját? Miért, mi a baja az őrnek? Csak nem az a csúnya ragály? * Kérdezi aggódva, miközben lepakol az ajtó mellé, és megtámaszkodik, hogy felkészüljön a hosszú várakozásra. *
- Hát, én értek valamennyire a dologhoz, de nem tudom. Hallottam már, hogy talán engem kérnek fel, de hivatalosan... szóval nem tudom én se. * Legyint, mert bizonytalanok ezek a gondolatok, és nem is akar alaptalan pletykát terjeszteni. *
* A férfi szorítása olyan, amit a thargoktól már megszokott, és Grotg is figyel arra, hogy erősen szorítsa meg, de ne túl erősen. Az apró dolgok, mint az emberek kezei könnyen törnek. A másik szavaira bólint. *
- Na és a többiek? Azt hittem, hogy leszünk egy páran. A Kancellár úr, vagy valaki, aki ért a tervezéshez, meg munkás, dolgos kezek. Vagy te mindezt pótolod, Fangli? * Teszi fel a kérdést a fejét vakargatva, mert nem akarja lenézni a másikat, se megsérteni azzal, hogy nem néz ki belőle, hogy mi mindenre képes. De a másik szavai elbizonytalanítják, amik csak most jutnak el az óriáshoz. *
- Az őr problémáját? Miért, mi a baja az őrnek? Csak nem az a csúnya ragály? * Kérdezi aggódva, miközben lepakol az ajtó mellé, és megtámaszkodik, hogy felkészüljön a hosszú várakozásra. *
- Hát, én értek valamennyire a dologhoz, de nem tudom. Hallottam már, hogy talán engem kérnek fel, de hivatalosan... szóval nem tudom én se. * Legyint, mert bizonytalanok ezek a gondolatok, és nem is akar alaptalan pletykát terjeszteni. *
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2019-02-10 12:20:37
Üzenet elküldve: 2019-02-10 12:20:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Vasudvar átépítés//
*A Vasudvar felé sétálva Frandr sem törődik nagyon az óriással, meg az óriás sem vele. Mikor odaérnek, Frandr viszonozza a kézfogást, és férfiasan megszorítja.*
-Üdv. Frandr'd Gruad vagyok.
~Mindenki máshogy mutatkozik be, gondolom.~
*Na meg persze Frandr apja egy semmire se jó részeges erőszaktevő volt, így magától értetődő, hogy nem általa azonosítja magát. Még a vezetéknevét is megváltoztatta, mikor felnőtt.
Az óriás elmondja, miért van itt. A nála levő eszközök igazolják ezt.*
-Engem is építkezni küldtek.
*Egy kis ideig csöndben marad, hiszen nem tudja, hogy kezdjen hozzá a dologhoz, aztán neki is eszébe jut, hogy hiányzik innen valaki.*
-A kancellár az, akinél a tervek vannak. Meg aki ért is ahhoz, hogy hogy kell építkezni. De ő épp az őr... problémáit gyógyítja.
*Majdnem kijelenti, hogy miről is van szó, de megállítja magát.*
-Egyébként...
*Vet egy pillantást az eszközökre*
-Tudod, ki lesz a kovács?
*Valami olyasmit hallott korábban Habrertustól, hogy óriásról lesz szó, de ezt még nem említi meg, bár már kezd gyanakodni.*
*A Vasudvar felé sétálva Frandr sem törődik nagyon az óriással, meg az óriás sem vele. Mikor odaérnek, Frandr viszonozza a kézfogást, és férfiasan megszorítja.*
-Üdv. Frandr'd Gruad vagyok.
~Mindenki máshogy mutatkozik be, gondolom.~
*Na meg persze Frandr apja egy semmire se jó részeges erőszaktevő volt, így magától értetődő, hogy nem általa azonosítja magát. Még a vezetéknevét is megváltoztatta, mikor felnőtt.
Az óriás elmondja, miért van itt. A nála levő eszközök igazolják ezt.*
-Engem is építkezni küldtek.
*Egy kis ideig csöndben marad, hiszen nem tudja, hogy kezdjen hozzá a dologhoz, aztán neki is eszébe jut, hogy hiányzik innen valaki.*
-A kancellár az, akinél a tervek vannak. Meg aki ért is ahhoz, hogy hogy kell építkezni. De ő épp az őr... problémáit gyógyítja.
*Majdnem kijelenti, hogy miről is van szó, de megállítja magát.*
-Egyébként...
*Vet egy pillantást az eszközökre*
-Tudod, ki lesz a kovács?
*Valami olyasmit hallott korábban Habrertustól, hogy óriásról lesz szó, de ezt még nem említi meg, bár már kezd gyanakodni.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2019-02-10 11:53:47
Üzenet elküldve: 2019-02-10 11:53:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vasudvar átépítés//
* Grotg egykedvűen ballag fel oda, ahol a kovácsműhelyet sejti. Korábban már volt alkalma párszor bejárni Amon hegyét, mert rossz szokása, hogy gyakran eltéved. Most viszont ez nem történik így, és hamar eljut oda, ahova szeretett volna. Észre se veszi az őt követő harcost, csak amikor már mindketten megérkeznek. *
- Helló! * Köszön rá mosolyogva, és nyújtja is a karját. * Grotg vagyok, Gratg fia. Hát te ki vagy? * Kérdezi kedvesen, mert harcos félének nézi a férfit, azok meg ha itt vannak, biztos thargok. Még a fegyverei is megvannak, ez is csak ezt a feltételezést támasztja alá. Nem tudhatja, hogy azért jött, hogy segítsen a munkában, vagy csak erre van dolga. *
- A kovács nem üzemel amennyire tudom. * Siet tisztázni a dolgot, hogy ne essen félreértés. Közben leteszi a hozott felszerelését, egy vödröt, egy csákányt és egy vésőt meg egy kalapácsot, mind saját készítésű eszköz, amiket ő csinált korábban. Nem a legfényesebb munka, de a feladatot el lehet velük végezni. Na persze nem tudhatja, hogy mennyire lesznek alkalmasak a munkára. Jó lenne valami építész féle, aki tud ebben segíteni nekik. *
* Grotg egykedvűen ballag fel oda, ahol a kovácsműhelyet sejti. Korábban már volt alkalma párszor bejárni Amon hegyét, mert rossz szokása, hogy gyakran eltéved. Most viszont ez nem történik így, és hamar eljut oda, ahova szeretett volna. Észre se veszi az őt követő harcost, csak amikor már mindketten megérkeznek. *
- Helló! * Köszön rá mosolyogva, és nyújtja is a karját. * Grotg vagyok, Gratg fia. Hát te ki vagy? * Kérdezi kedvesen, mert harcos félének nézi a férfit, azok meg ha itt vannak, biztos thargok. Még a fegyverei is megvannak, ez is csak ezt a feltételezést támasztja alá. Nem tudhatja, hogy azért jött, hogy segítsen a munkában, vagy csak erre van dolga. *
- A kovács nem üzemel amennyire tudom. * Siet tisztázni a dolgot, hogy ne essen félreértés. Közben leteszi a hozott felszerelését, egy vödröt, egy csákányt és egy vésőt meg egy kalapácsot, mind saját készítésű eszköz, amiket ő csinált korábban. Nem a legfényesebb munka, de a feladatot el lehet velük végezni. Na persze nem tudhatja, hogy mennyire lesznek alkalmasak a munkára. Jó lenne valami építész féle, aki tud ebben segíteni nekik. *
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:27:11
Üzenet elküldve: 2019-01-21 20:27:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Átépítés//
*Frandr türelmesen kivárja, amíg a papírok mestere a kulccsal bíbelődik, majd követi őt ki Amonra.*
-Jó lehet ennyi mindenhez érteni...
*Persze Frandr picit álszent, hiszen ő sem gondol az építészre, aki a tetőt tervezte a feje fölé, ám ha látja azt papírok fölé görnyedve számításokat végezni, gyakran az első szó, ami az eszébe jut az a ,,tintanyaló".*
-Erődítmény?
*A nagy, kőből épült várak sem dívnak a keleti pusztákon, így logikus, hogy a harcos nem tudja a nevüket. Viszont korábban hallotta már ezt a szót, és mikor eszébe jut, hogy Thargarodot nevezték így, rájön.*
-Ja, mint ez?
*Mutat a lassan már föléjük tornyosuló építményre.
Habrertus magabiztosságának örül, ugyanis a rendesen kitalált munkát kevesebb esélye van, hogy újra kell csinálni, mert összetörik egy gerenda a teher miatt.*
-Hű, ide hogy fért be, aki mondjuk fegyvert akart venni?
*Néz a műhelyre.*
-Kiket várunk? Csak mert páran a Tavernából, mint az az óriás is, még mindig annál a folyóparti háznál vannak.
*Logikusnak tartaná, hogy egy olyan robusztus férfit is beszerveznének az építkezésre, hiszen az ő erejével két ember munkáját is elvégezhetné. Na meg persze a magassága sem árthat.
A dicséretre csak biccent, hiszen ő tényleg értékeli, hogy ha valaki elvállal valamit, akkor azt úgy és akkor meg is csinálja.*
*Frandr türelmesen kivárja, amíg a papírok mestere a kulccsal bíbelődik, majd követi őt ki Amonra.*
-Jó lehet ennyi mindenhez érteni...
*Persze Frandr picit álszent, hiszen ő sem gondol az építészre, aki a tetőt tervezte a feje fölé, ám ha látja azt papírok fölé görnyedve számításokat végezni, gyakran az első szó, ami az eszébe jut az a ,,tintanyaló".*
-Erődítmény?
*A nagy, kőből épült várak sem dívnak a keleti pusztákon, így logikus, hogy a harcos nem tudja a nevüket. Viszont korábban hallotta már ezt a szót, és mikor eszébe jut, hogy Thargarodot nevezték így, rájön.*
-Ja, mint ez?
*Mutat a lassan már föléjük tornyosuló építményre.
Habrertus magabiztosságának örül, ugyanis a rendesen kitalált munkát kevesebb esélye van, hogy újra kell csinálni, mert összetörik egy gerenda a teher miatt.*
-Hű, ide hogy fért be, aki mondjuk fegyvert akart venni?
*Néz a műhelyre.*
-Kiket várunk? Csak mert páran a Tavernából, mint az az óriás is, még mindig annál a folyóparti háznál vannak.
*Logikusnak tartaná, hogy egy olyan robusztus férfit is beszerveznének az építkezésre, hiszen az ő erejével két ember munkáját is elvégezhetné. Na meg persze a magassága sem árthat.
A dicséretre csak biccent, hiszen ő tényleg értékeli, hogy ha valaki elvállal valamit, akkor azt úgy és akkor meg is csinálja.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:37:42
Üzenet elküldve: 2019-01-21 19:37:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Átépítés//
- Elsősorban ez a szakterületem. *mosolyog elnézően már a Vasudvar felé tartva. A Radkraalt úgy hagyta maguk mögött, ahogy mindig. Az iroda ajtaja zárva, váratlan látogató legfeljebb a folyosóig jut. Hacsak nem szekercével akar tovább haladni.*
- Az építészet az a tudományág, vagy talán mondhatom úgy, művészet, amiben leginkább elmélyedtem. Kevélység nélkül mondhatom, hogy Pirtianes-ben nem egy erődítmény dicséri kiváló munkám, hiszen időnek, szélnek, viharnak és ostromoknak ellenállnak. No persze, egy fellegvárhoz képest egy kovácsműhely vagy a vashegyi adminisztráció vezetése szinte gyerekjáték, de ezt is el kell végezni.
*Igazán szerencse, hogy Hubi kevélység nélkül beszél. Ellenkező esetben nehéz elképzelni, hogy mit mondana. Időközben meg is érkezhetnek a Vasudvarhoz, amin valóban látszik az átalakítás szükségessége. Egyértelműen Hrothgaar mesterre volt tervezve annak idején, amit Hubi súlyos hibának tart. Elvégre elég lett volna a berendezést a törpe mesterhez igazítani, az épület belmagasságát ettől függetlenül méretezhették volna akár óriásokra is. Akkor most kevesebb dolguk lenne. Körülnéz, egyelőre rajtuk kívül senki nincs a környéken.*
- Jellemző. *húzza el egy kicsit a száját* Én mindig kínosan ügyelek rá, hogy megadjam a tiszteletet azzal, hogy pontos vagyok. Szomorú, hogy mások mit sem törődnek ilyesmivel.
*Kis mosoly.*
- Ne értsd félre, barátom, nem rád gondoltam. Eddigi rövid ismeretségünk alapján úgy érzem, hogy egy üdítően lelkiismeretes emberrel van dolgom.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 19:44:53
- Elsősorban ez a szakterületem. *mosolyog elnézően már a Vasudvar felé tartva. A Radkraalt úgy hagyta maguk mögött, ahogy mindig. Az iroda ajtaja zárva, váratlan látogató legfeljebb a folyosóig jut. Hacsak nem szekercével akar tovább haladni.*
- Az építészet az a tudományág, vagy talán mondhatom úgy, művészet, amiben leginkább elmélyedtem. Kevélység nélkül mondhatom, hogy Pirtianes-ben nem egy erődítmény dicséri kiváló munkám, hiszen időnek, szélnek, viharnak és ostromoknak ellenállnak. No persze, egy fellegvárhoz képest egy kovácsműhely vagy a vashegyi adminisztráció vezetése szinte gyerekjáték, de ezt is el kell végezni.
*Igazán szerencse, hogy Hubi kevélység nélkül beszél. Ellenkező esetben nehéz elképzelni, hogy mit mondana. Időközben meg is érkezhetnek a Vasudvarhoz, amin valóban látszik az átalakítás szükségessége. Egyértelműen Hrothgaar mesterre volt tervezve annak idején, amit Hubi súlyos hibának tart. Elvégre elég lett volna a berendezést a törpe mesterhez igazítani, az épület belmagasságát ettől függetlenül méretezhették volna akár óriásokra is. Akkor most kevesebb dolguk lenne. Körülnéz, egyelőre rajtuk kívül senki nincs a környéken.*
- Jellemző. *húzza el egy kicsit a száját* Én mindig kínosan ügyelek rá, hogy megadjam a tiszteletet azzal, hogy pontos vagyok. Szomorú, hogy mások mit sem törődnek ilyesmivel.
*Kis mosoly.*
- Ne értsd félre, barátom, nem rád gondoltam. Eddigi rövid ismeretségünk alapján úgy érzem, hogy egy üdítően lelkiismeretes emberrel van dolgom.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.21 19:44:53
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-10-07 17:59:36
Üzenet elküldve: 2018-10-07 17:59:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hrothgaar//
*Kis túlzással páros lábbal rúgja be a műhely ajtaját, de annyi biztos, hogy nagy svunggal érkezik. Igazság szerint már nem lenne miért igazán rohanni, de mégsem akarna feleslegesen időt vesztegetni. A biztonság kedvéért az ajtót is nagyobb lendülettel csapja be maga után, hogy annak döndülése is felhívja a kovácsmester figyelmét látogatójára, de el is kiáltja magát.*
- Hrothgaar mester! *indul el a pult mögé, és ha sikerült felkelteni a műhely tulajdonosának figyelmét, folytatja is* Feladatunk van.
*Ezután részletesen előadja a törpe kovácsnak mindazt amit Kagannal beszélt, külön kitérve mindazon illetőkre, akiknek a Hadúr szívélyes üdvözletét és el nem múló háláját tolmácsolniuk kell. Hrothgaar arról is tudomást szerez, hogy négyesben fognak menni a városba és milyen egyéb feladataik lesznek, ha az elsődleges fontosságú üzeneteket átadták. És ha már itt van, ahol a kitűnő tharg fegyverek születnek, előhúzza kardját és tőrét, majd mindkettőt markolattal nyújtja a törpe felé.*
- Megnéznéd az élüket? *kérdezi az alkalomhoz kevésbé illően szelíden* Rég kaptak szakértő gondoskodást, és azt hiszem, hogy most nagy szükség lesz rá, hogy hibátlanok legyenek.
*Kis túlzással páros lábbal rúgja be a műhely ajtaját, de annyi biztos, hogy nagy svunggal érkezik. Igazság szerint már nem lenne miért igazán rohanni, de mégsem akarna feleslegesen időt vesztegetni. A biztonság kedvéért az ajtót is nagyobb lendülettel csapja be maga után, hogy annak döndülése is felhívja a kovácsmester figyelmét látogatójára, de el is kiáltja magát.*
- Hrothgaar mester! *indul el a pult mögé, és ha sikerült felkelteni a műhely tulajdonosának figyelmét, folytatja is* Feladatunk van.
*Ezután részletesen előadja a törpe kovácsnak mindazt amit Kagannal beszélt, külön kitérve mindazon illetőkre, akiknek a Hadúr szívélyes üdvözletét és el nem múló háláját tolmácsolniuk kell. Hrothgaar arról is tudomást szerez, hogy négyesben fognak menni a városba és milyen egyéb feladataik lesznek, ha az elsődleges fontosságú üzeneteket átadták. És ha már itt van, ahol a kitűnő tharg fegyverek születnek, előhúzza kardját és tőrét, majd mindkettőt markolattal nyújtja a törpe felé.*
- Megnéznéd az élüket? *kérdezi az alkalomhoz kevésbé illően szelíden* Rég kaptak szakértő gondoskodást, és azt hiszem, hogy most nagy szükség lesz rá, hogy hibátlanok legyenek.
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-09-30 11:35:22
Üzenet elküldve: 2018-09-30 11:35:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsolás - Hrothgaar//
//Harcművész vért//
*A mellvért immár két részre szabva, Hrothgaar szusszanhat egy picit. Míg a fém hűl, a kovácsnak van némi ideje fejben előkészíteni a következő munkafolyamatot. Mivel a mellpáncélt egy agilis harcosra kell tervezni, valahogy meg kell oldani a "felfüggesztést".*
~Minden bizonnyal pazarlás lenne, ha egy bőrvért hátoldalát pászítanám rá. Szerintem elég kell legyen, ha két erős bőrövet felszegecselek.~
*Valahogy így gondolkodik Hrothgaar, de közben már újra mozgásba is lendül. A lassan színét vesztő forró fémet még meg kell picit munkálni. A félbemetszett vértet az üllő szarvára helyezi és egy gömbölyű-fejű kalapáccsal szép komótosan lekerekíti az éles, frissen levágott részt a mell részénél.
Miután ezzel végzett, új feladathoz lát. A hasfal megvédése nem kevésbé fontos feladat, mint bármely testrész megóvása. Viszont a megkurtított mellvértet így ki kell egészíteni. Hrothgaar szeretné ezt némi sodrony bepótlásával megoldani. Ehhez azonban arra van szükség, hogy azt a bizonyos gyűrű-sort fel tudja fogatni a vértre. A páncél az üllő hátán fekszik, frissen kezelt vége pedig egy kisebb rés felett. Hrothgaar a lukasztóval apró likakat pattint a fémbe, itt fogja a sodronying méretre igazított részét felfogatni.
Szerencsére a Thargoknál mindig van elfekvőben pár "alig használt" vagy épp "megkoszosodott" lánc- és/vagy sodronying, így a kovácsnak csak le kell csippentenie pár tenyérnyi darabot az egyikből. Persze ez a folyamat nem olyan gyors lefolyású, mint azt sokan hinnék. A jó minőségű sodronying gyűrűi ugyanis szegecselve vannak, nem csupán karikára hajlított fémgyűrűk azok. Ennek köszönhetően Hrothgaar a következő óra jó részét az apró szegecsek eltávolításával, majd pedig újbóli helyreillesztésével tölti. A végeredmény elég pofás, legalábbis a törpe szerint. Adott egy lovagi mellvért felső része, mely nagyjából mellkasközépig védi viselőjét és erre felszerelve a hasfal megóvására szolgáló sűrű-szemű sodronycsík. Tulajdonképpen egy kombinált vért készült el.
Rövid pihenő, tényleg csak pár minutányi szusszanás, majd Hrothgaar, bár nem valami kiváló bőrmíves, pár apró szegecs segítségével felerősít a mellvért váll részeire két bőrpántot; egyet jobbról, másikat balról. Ezeknek a végére fűzi rá azt a két kapcsot, amivel majd a mellvértet feszesen meg lehet kötni. Ezt letudván a nyakvédő acélpántot távolítja el, helyére puha bőrből szegecsel egy kisebb csíkot, ezzel gondoskodva arról, hogy a páncél ne dörzsölje ki túlzottan a viselője nyakát. És ezzel a harcművész vért legfontosabb része el is készült.*
//Harcművész vért//
*A mellvért immár két részre szabva, Hrothgaar szusszanhat egy picit. Míg a fém hűl, a kovácsnak van némi ideje fejben előkészíteni a következő munkafolyamatot. Mivel a mellpáncélt egy agilis harcosra kell tervezni, valahogy meg kell oldani a "felfüggesztést".*
~Minden bizonnyal pazarlás lenne, ha egy bőrvért hátoldalát pászítanám rá. Szerintem elég kell legyen, ha két erős bőrövet felszegecselek.~
*Valahogy így gondolkodik Hrothgaar, de közben már újra mozgásba is lendül. A lassan színét vesztő forró fémet még meg kell picit munkálni. A félbemetszett vértet az üllő szarvára helyezi és egy gömbölyű-fejű kalapáccsal szép komótosan lekerekíti az éles, frissen levágott részt a mell részénél.
Miután ezzel végzett, új feladathoz lát. A hasfal megvédése nem kevésbé fontos feladat, mint bármely testrész megóvása. Viszont a megkurtított mellvértet így ki kell egészíteni. Hrothgaar szeretné ezt némi sodrony bepótlásával megoldani. Ehhez azonban arra van szükség, hogy azt a bizonyos gyűrű-sort fel tudja fogatni a vértre. A páncél az üllő hátán fekszik, frissen kezelt vége pedig egy kisebb rés felett. Hrothgaar a lukasztóval apró likakat pattint a fémbe, itt fogja a sodronying méretre igazított részét felfogatni.
Szerencsére a Thargoknál mindig van elfekvőben pár "alig használt" vagy épp "megkoszosodott" lánc- és/vagy sodronying, így a kovácsnak csak le kell csippentenie pár tenyérnyi darabot az egyikből. Persze ez a folyamat nem olyan gyors lefolyású, mint azt sokan hinnék. A jó minőségű sodronying gyűrűi ugyanis szegecselve vannak, nem csupán karikára hajlított fémgyűrűk azok. Ennek köszönhetően Hrothgaar a következő óra jó részét az apró szegecsek eltávolításával, majd pedig újbóli helyreillesztésével tölti. A végeredmény elég pofás, legalábbis a törpe szerint. Adott egy lovagi mellvért felső része, mely nagyjából mellkasközépig védi viselőjét és erre felszerelve a hasfal megóvására szolgáló sűrű-szemű sodronycsík. Tulajdonképpen egy kombinált vért készült el.
Rövid pihenő, tényleg csak pár minutányi szusszanás, majd Hrothgaar, bár nem valami kiváló bőrmíves, pár apró szegecs segítségével felerősít a mellvért váll részeire két bőrpántot; egyet jobbról, másikat balról. Ezeknek a végére fűzi rá azt a két kapcsot, amivel majd a mellvértet feszesen meg lehet kötni. Ezt letudván a nyakvédő acélpántot távolítja el, helyére puha bőrből szegecsel egy kisebb csíkot, ezzel gondoskodva arról, hogy a páncél ne dörzsölje ki túlzottan a viselője nyakát. És ezzel a harcművész vért legfontosabb része el is készült.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-09-28 14:53:37
Üzenet elküldve: 2018-09-28 14:53:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsolás//
//Kis vaspajzs (ZK)//
*Alig, hogy visszaér a műhelybe, amely szerinte még mindig nincs megfelelően védelmezve, máris a munkát keresi tekintete és szelleme. Ismételten előveszi az alapanyagokat, vasat és szenet, amelyből bizony meg lehet kovácsolni mindent ezen a világon, természetesen csak az egyszerűbb dolgokat, de ez mindegy is.
Amint előkészítette az alapanyagokat, felveszi már igencsak viseletes kötényét és amint magára szereli a textilt munkához is lát. Szenet lapátol, a kohóba beizzítja, majd a hatalmas fújtatóval életet lehel a tűzbe és a parázs hamarosan fel is izzik. A hőfok elérése és a vas olvadási pontja bizony nem olyan magas, hogy sokat kelljen várni és egy relatív modern kohóból ez könnyen megoldható. Szerencséjére ez a kis alkalmatosság is ilyen, így a hőfokot kellő időben éri el. A fém már a helyén és amint végzett a törpe az izzítással azonnal az olvadó érchez siet, hogy ha cseppfolyós lett beletehesse a formába.
Nézi és nézi, szinte a szemében tükröződik az izzó és olvadó érc fénye, majd a kellő pillanatban felemeli a tégelyt és a formába önti, hogy elnyerje durva formáját. A formába szétáramló folyadék hamar el kezd megszilárdulni, de még igencsak forró, így lehetőség nyílik a szegek és a fogantyú elkészítésére.
Ismét a kohóé a főszerep és a hő beállításáé a feladat, amelyet fújtatással ér el Zhaggur. Egy és két, majd három fújás és már megint izzik a szén. Visszatérve az olvasztóhoz az apró érc darabokat a szegek és kapaszkodó formájába illeszti, hogy hadd olvadjanak.
Mindezek alatt visszatér a pajzshoz és kiborítja az üllőre. Most már elég dermedt ahhoz, hogy formálható legyen, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy Zhaggur biztonsággal hozzá tudjon látni. Így a fő szerep megint a kiegészítőké. Az olvadt vasat formába önti és mivel kis dolgokról van szó, így hamar megkeményedik. A szegek és a kapaszkodók kapnak egy kevéske vizet, majd hülni hagyja őket.
Ismét a pajzs törzséé a főszerep. Megragadja a fogót és a hűs barlangi vízbe mártja a pajzsot, hogy a fém még jobban le tudjon hűlni. Hatalmas gőz tör fel a víz és a tűz találkozásából, majd amint a pára eloszlik Már az üllőn is van a pajzs. Zhaggur megragadja a kalapácsot és elkezdi letisztázni, hogy milyen is legyen a kis pajzs. Egy két helyen kerekíti igazítja, formázza belülről és kívülről, hogy minél kerekebb és ellenállóbb legyen ne csak az anyaga hanem a formája miatt is. A kardok és tőrök csak úgy csússzanak le róla, ahogy az a pajzsok nagy könyvében meg van írva.
Amint elkészül vele, megragadja a szögeket és a fogantyút, majd előkészíti őket a munkaasztalon. A pajzs a formázás után ismét kap egy kis vizet, majd mivel még a közepe mindig izzik a fém fúróval megfúrja a szegek és a kapaszkodók helyét.
Ez után az asztalra kerül a szép pajzs formájú vasdarab. Zhaggur nem vacakol sokat, hamar beilleszti a szegeket és a fogantyút, hogy bekerülve össze tudja még szorítani ameddig izzik még a fém. Majd a résekbe egy kancsó vizet önt a vödör felett, hogy össze is forrjon mi eddig külön volt.
A magasba emeli a kész művet és csak remélni tudja, hogy a pajzs a mit a kezében tart ténylegesen jól sikerült, valamint megmenti majd a szövetség egyik katonájának nyomorult életét. Fintorog és morog egyet a látványra és elindul a naplementébe, hogy elhelyezze a raktárban legújabb alkotását.*
//Kis vaspajzs (ZK)//
*Alig, hogy visszaér a műhelybe, amely szerinte még mindig nincs megfelelően védelmezve, máris a munkát keresi tekintete és szelleme. Ismételten előveszi az alapanyagokat, vasat és szenet, amelyből bizony meg lehet kovácsolni mindent ezen a világon, természetesen csak az egyszerűbb dolgokat, de ez mindegy is.
Amint előkészítette az alapanyagokat, felveszi már igencsak viseletes kötényét és amint magára szereli a textilt munkához is lát. Szenet lapátol, a kohóba beizzítja, majd a hatalmas fújtatóval életet lehel a tűzbe és a parázs hamarosan fel is izzik. A hőfok elérése és a vas olvadási pontja bizony nem olyan magas, hogy sokat kelljen várni és egy relatív modern kohóból ez könnyen megoldható. Szerencséjére ez a kis alkalmatosság is ilyen, így a hőfokot kellő időben éri el. A fém már a helyén és amint végzett a törpe az izzítással azonnal az olvadó érchez siet, hogy ha cseppfolyós lett beletehesse a formába.
Nézi és nézi, szinte a szemében tükröződik az izzó és olvadó érc fénye, majd a kellő pillanatban felemeli a tégelyt és a formába önti, hogy elnyerje durva formáját. A formába szétáramló folyadék hamar el kezd megszilárdulni, de még igencsak forró, így lehetőség nyílik a szegek és a fogantyú elkészítésére.
Ismét a kohóé a főszerep és a hő beállításáé a feladat, amelyet fújtatással ér el Zhaggur. Egy és két, majd három fújás és már megint izzik a szén. Visszatérve az olvasztóhoz az apró érc darabokat a szegek és kapaszkodó formájába illeszti, hogy hadd olvadjanak.
Mindezek alatt visszatér a pajzshoz és kiborítja az üllőre. Most már elég dermedt ahhoz, hogy formálható legyen, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy Zhaggur biztonsággal hozzá tudjon látni. Így a fő szerep megint a kiegészítőké. Az olvadt vasat formába önti és mivel kis dolgokról van szó, így hamar megkeményedik. A szegek és a kapaszkodók kapnak egy kevéske vizet, majd hülni hagyja őket.
Ismét a pajzs törzséé a főszerep. Megragadja a fogót és a hűs barlangi vízbe mártja a pajzsot, hogy a fém még jobban le tudjon hűlni. Hatalmas gőz tör fel a víz és a tűz találkozásából, majd amint a pára eloszlik Már az üllőn is van a pajzs. Zhaggur megragadja a kalapácsot és elkezdi letisztázni, hogy milyen is legyen a kis pajzs. Egy két helyen kerekíti igazítja, formázza belülről és kívülről, hogy minél kerekebb és ellenállóbb legyen ne csak az anyaga hanem a formája miatt is. A kardok és tőrök csak úgy csússzanak le róla, ahogy az a pajzsok nagy könyvében meg van írva.
Amint elkészül vele, megragadja a szögeket és a fogantyút, majd előkészíti őket a munkaasztalon. A pajzs a formázás után ismét kap egy kis vizet, majd mivel még a közepe mindig izzik a fém fúróval megfúrja a szegek és a kapaszkodók helyét.
Ez után az asztalra kerül a szép pajzs formájú vasdarab. Zhaggur nem vacakol sokat, hamar beilleszti a szegeket és a fogantyút, hogy bekerülve össze tudja még szorítani ameddig izzik még a fém. Majd a résekbe egy kancsó vizet önt a vödör felett, hogy össze is forrjon mi eddig külön volt.
A magasba emeli a kész művet és csak remélni tudja, hogy a pajzs a mit a kezében tart ténylegesen jól sikerült, valamint megmenti majd a szövetség egyik katonájának nyomorult életét. Fintorog és morog egyet a látványra és elindul a naplementébe, hogy elhelyezze a raktárban legújabb alkotását.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-09-21 17:31:28
Üzenet elküldve: 2018-09-21 17:31:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsolás - Hrothgaar//
//Harcművész vért//
*Van abban valami tiszteletet parancsoló, amikor egy kovács kiteríti a munkaasztalra a kész terméket, legyen az egy fejsze, egy kard, egy sisak, vagy akár egy teljes vértezet és percekig csak csendben szemléli, legelteti rajta tekintetét. Az értő szemek felmérik a munkadarab minden négyzet-centiméterét, meglátják a legkisebb egyenetlenséget és horpadást is akár és felfedezik azokat a részeket, amikre a legtöbb gondot fordította a mester. A törpe kovács is jó ideig csak némán nézelődik. Tekintete fel-alá jár a lovagi vérten, felmérve annak tulajdonságait, persze csupán azokat, amikhez elég a jó öreg szemmérték. Az ízületek munkáját, az illesztések pontosságát nem lehet csupán ránézésre megítélni. Pár gyakorlott mozdulat elég ahhoz, hogy a szakmájában jártas kovács felmérhesse egy szakmabeli munkáját és az Hrothgaar előtt heverő lovagi vértezet jó darabnak minősül.
Talán a sors fintora, hogy az elmúlt időkben Hrothgaar tisztsége lett már elkészült munkadarabok továbbfejlesztése, átalakítása. Most is ez a helyzet: egy komplett vért hever előtte és az ő dolga az lesz, hogy ebből a rideg acélból készült hadi-alkalmatosságból egy harcművész testéhez idomuló, hajlékonyságot és mozgékonyságot nem hátráltató felszerelést gyártson.*
- Mi ezzel a célod, Wylnurana?
*Talán az istennő ezzel kíván üzenni a kovácsnak: ahogy egykoron az Ő kezei alatt a hegyek kemény magjából élő törpék formálódtak, úgy kell most Hrothgaar kezei alatt a sokszor merevnek titulált lovagi páncélból kecses harcművész-vértet alkotni... és talán eközben maga a kovács is átalakuláson kell átessen.
Agilitás. Talán ez lenne a legfontosabb egy harcművész esetében. A vért, ha egyáltalán hajlandó ilyesmit magára venni, nem gyakorolhat mozgékonyságára semmiféle hátráltató erőt. De hogy érheti ezt el a kovács? Mit vegyen el? Mit alakítson át? Mindenek előtt magát az viselőt kell alapul venni, még specifikusabban pedig a testet, aminek a védelmét szolgálni fogja. Az elf-félék teste, bármennyire is furcsán hangozzék, több egymásra illesztett henger-keresztmetszetű egységből áll. A karok, a lábak, a nyak, de még a törzs is, annak ellenére, hogy valamelyest lapított, de nagyjából henger keresztmetszetű. Éppen ezért a vérteket is így kellett kialakítani. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy a legtöbb -ha nem éppen az összes!- vért egy elülső és egy hátulsó félhengerből áll össze. Ezek aztán szíjakkal, szegecsekkel vagy csuklókkal vannak összeillesztve. Nincs is tehát más teendő, mint azokat a bizonyos hátulsó lemezeket eltávolítani. A mellvért, a kar- és lábvasak elülső lemezei mind a helyükön maradhatnak; a hátat védő, a karok belső oldalát, a combok hátulsó oldalát, illetve a lábikrákat védelmező vasak azonban nem fognak kelleni. Mi marad így? Tulajdonképpen egy fél lovagi vért, annak is az a fele, amit a lovaggal szemben állva láthatunk csupán.*
- Erre nem lesz szükség...
*Jegyzi meg Hrothgaar, miközben egy kisebb fogó segítségével leszereli a csataszoknyát a mellvért alól. Felesleges súly csupán, amit egy mozgékony harcművész nem engedhet meg magán. Viszont még így is túl sok az, ami a mester előtt hever. Honnan lehetne lecsippenteni még? A kérdés nem marad válasz nélkül. Valószínűleg még a legbutább kovács-tanonc is kitalálná, hogy a mellvért a helyes válasz. A páncélnak ezt a részét szándékosan gömbölydedre szokás alakítani, hogy a kardpengék, lándzsahegyek és a kacska szögben érkező tompa fegyverfejek csapását eltérítse. Itt kell a megoldást keresni. Hrothgaar maga elé veszi az említett páncélt és hegyes szög segítségével egy vonalat karcol a fémbe. E mentén kell majd haladni a fémvágó ollóval, hogy kialakítsa az új formát.
Az kohóhoz lépve gondterhelt sóhaj tör fel Hrothgaar-ból. Először is fel kell hevítenie a fémet, hogy valamelyest könnyebb legyen a fémvágót használnia. Mindamellett ügyelnie kell arra is, hogy minél kevesebb újrahevítésből sikerüljön neki a kellő helyen elmetszeni a fémet, ugyanis ha túl sokszor izzik fel újra a mellvért, az károsíthatja az acélt, így az törékennyé válhat, hamar elpattanhat külső erő hatására. A hevülő fém, az izzó faszén illata hamar feledteti vele aggályait. A fújtató hangosan szuszog és a lángnyelvek körbenyaldossák az acélt. MOST! Gyors, gyakorlott mozdulatokkal emeli ki a mellvértet a hosszú szárú fogó segítségével a szénágyról és óvatosan fekteti az üllőre. A korábban övére akasztott fémvágó olló megnyikordul, ahogy beleharap a forró fémbe és Hrothgaar érezni véli a kegyetlen hőséget még a vastag kesztyűn keresztül is. Nagyjából a hónalj táján, az alatt egy arasszal ejti meg az első bemetszést; előbb az egyik, majd a másik oldalon is. Csupán pár hüvelyknyit halad, mikor vissza teszi a vértet a tűzágyra. A mellpáncél hónalj tájban még éppen elég vékony ahhoz, hogy egy kovács-olló elbírjon vele, de a mellkas közepe felé haladva már megvastagszik annyival, hogy más eszközhöz kelljen nyúlnia a mesternek. A második hevítést még elbírja az olló, de utána már komolyabb szerszámra lesz szükség. Halkan csattan a fém az üllőn és a törpe ismét nekifeszül a munkának a forró fém nehezen adja már magát a fémvágó ollónak, de ismét sikerült pár centit nyernie a mesternek.
Harmadik hevítés. Ha nem ebben, akkor a következőben ketté kell választani a mellvértet. Nem szabad a jószerencsét kísérteni. Egy jó arasznyi acél feszül még ott és ahogy harmadjára is az üllőn landol a mellvért, Hrothgaar már a segéderőt is hívja.*
- Kapd el a fogó végét és tartsd erősen!
*Recsegi a segédnek és az üllő mellől egy méretes vágópofával ellátott szerszámot emel fel. Kis túlzással hasonlít egy fejszére, csupán annyi a különbség, hogy a vágóél nem ívelt, hanem teljesen egyenes és nyél fonákján van egy fej, amire a kovács lesújthat a kalapáccsal... És most pont ez a rész következik. Hrothgaar a felizzított fémre helyezi a acélvágót és erősen odacsap egyet. Kettőt. Majd egy harmadikat is. CSATT-CSATT-CSATT! A mellvért pedig megadja magát: immáron kettészelve létezik csupán. Hrothgaar köszönetképpen biccent Zhaggur-nak és újra átveszi a munkadarabot. Az első lépést megtette...*
//Harcművész vért//
*Van abban valami tiszteletet parancsoló, amikor egy kovács kiteríti a munkaasztalra a kész terméket, legyen az egy fejsze, egy kard, egy sisak, vagy akár egy teljes vértezet és percekig csak csendben szemléli, legelteti rajta tekintetét. Az értő szemek felmérik a munkadarab minden négyzet-centiméterét, meglátják a legkisebb egyenetlenséget és horpadást is akár és felfedezik azokat a részeket, amikre a legtöbb gondot fordította a mester. A törpe kovács is jó ideig csak némán nézelődik. Tekintete fel-alá jár a lovagi vérten, felmérve annak tulajdonságait, persze csupán azokat, amikhez elég a jó öreg szemmérték. Az ízületek munkáját, az illesztések pontosságát nem lehet csupán ránézésre megítélni. Pár gyakorlott mozdulat elég ahhoz, hogy a szakmájában jártas kovács felmérhesse egy szakmabeli munkáját és az Hrothgaar előtt heverő lovagi vértezet jó darabnak minősül.
Talán a sors fintora, hogy az elmúlt időkben Hrothgaar tisztsége lett már elkészült munkadarabok továbbfejlesztése, átalakítása. Most is ez a helyzet: egy komplett vért hever előtte és az ő dolga az lesz, hogy ebből a rideg acélból készült hadi-alkalmatosságból egy harcművész testéhez idomuló, hajlékonyságot és mozgékonyságot nem hátráltató felszerelést gyártson.*
- Mi ezzel a célod, Wylnurana?
*Talán az istennő ezzel kíván üzenni a kovácsnak: ahogy egykoron az Ő kezei alatt a hegyek kemény magjából élő törpék formálódtak, úgy kell most Hrothgaar kezei alatt a sokszor merevnek titulált lovagi páncélból kecses harcművész-vértet alkotni... és talán eközben maga a kovács is átalakuláson kell átessen.
Agilitás. Talán ez lenne a legfontosabb egy harcművész esetében. A vért, ha egyáltalán hajlandó ilyesmit magára venni, nem gyakorolhat mozgékonyságára semmiféle hátráltató erőt. De hogy érheti ezt el a kovács? Mit vegyen el? Mit alakítson át? Mindenek előtt magát az viselőt kell alapul venni, még specifikusabban pedig a testet, aminek a védelmét szolgálni fogja. Az elf-félék teste, bármennyire is furcsán hangozzék, több egymásra illesztett henger-keresztmetszetű egységből áll. A karok, a lábak, a nyak, de még a törzs is, annak ellenére, hogy valamelyest lapított, de nagyjából henger keresztmetszetű. Éppen ezért a vérteket is így kellett kialakítani. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy a legtöbb -ha nem éppen az összes!- vért egy elülső és egy hátulsó félhengerből áll össze. Ezek aztán szíjakkal, szegecsekkel vagy csuklókkal vannak összeillesztve. Nincs is tehát más teendő, mint azokat a bizonyos hátulsó lemezeket eltávolítani. A mellvért, a kar- és lábvasak elülső lemezei mind a helyükön maradhatnak; a hátat védő, a karok belső oldalát, a combok hátulsó oldalát, illetve a lábikrákat védelmező vasak azonban nem fognak kelleni. Mi marad így? Tulajdonképpen egy fél lovagi vért, annak is az a fele, amit a lovaggal szemben állva láthatunk csupán.*
- Erre nem lesz szükség...
*Jegyzi meg Hrothgaar, miközben egy kisebb fogó segítségével leszereli a csataszoknyát a mellvért alól. Felesleges súly csupán, amit egy mozgékony harcművész nem engedhet meg magán. Viszont még így is túl sok az, ami a mester előtt hever. Honnan lehetne lecsippenteni még? A kérdés nem marad válasz nélkül. Valószínűleg még a legbutább kovács-tanonc is kitalálná, hogy a mellvért a helyes válasz. A páncélnak ezt a részét szándékosan gömbölydedre szokás alakítani, hogy a kardpengék, lándzsahegyek és a kacska szögben érkező tompa fegyverfejek csapását eltérítse. Itt kell a megoldást keresni. Hrothgaar maga elé veszi az említett páncélt és hegyes szög segítségével egy vonalat karcol a fémbe. E mentén kell majd haladni a fémvágó ollóval, hogy kialakítsa az új formát.
Az kohóhoz lépve gondterhelt sóhaj tör fel Hrothgaar-ból. Először is fel kell hevítenie a fémet, hogy valamelyest könnyebb legyen a fémvágót használnia. Mindamellett ügyelnie kell arra is, hogy minél kevesebb újrahevítésből sikerüljön neki a kellő helyen elmetszeni a fémet, ugyanis ha túl sokszor izzik fel újra a mellvért, az károsíthatja az acélt, így az törékennyé válhat, hamar elpattanhat külső erő hatására. A hevülő fém, az izzó faszén illata hamar feledteti vele aggályait. A fújtató hangosan szuszog és a lángnyelvek körbenyaldossák az acélt. MOST! Gyors, gyakorlott mozdulatokkal emeli ki a mellvértet a hosszú szárú fogó segítségével a szénágyról és óvatosan fekteti az üllőre. A korábban övére akasztott fémvágó olló megnyikordul, ahogy beleharap a forró fémbe és Hrothgaar érezni véli a kegyetlen hőséget még a vastag kesztyűn keresztül is. Nagyjából a hónalj táján, az alatt egy arasszal ejti meg az első bemetszést; előbb az egyik, majd a másik oldalon is. Csupán pár hüvelyknyit halad, mikor vissza teszi a vértet a tűzágyra. A mellpáncél hónalj tájban még éppen elég vékony ahhoz, hogy egy kovács-olló elbírjon vele, de a mellkas közepe felé haladva már megvastagszik annyival, hogy más eszközhöz kelljen nyúlnia a mesternek. A második hevítést még elbírja az olló, de utána már komolyabb szerszámra lesz szükség. Halkan csattan a fém az üllőn és a törpe ismét nekifeszül a munkának a forró fém nehezen adja már magát a fémvágó ollónak, de ismét sikerült pár centit nyernie a mesternek.
Harmadik hevítés. Ha nem ebben, akkor a következőben ketté kell választani a mellvértet. Nem szabad a jószerencsét kísérteni. Egy jó arasznyi acél feszül még ott és ahogy harmadjára is az üllőn landol a mellvért, Hrothgaar már a segéderőt is hívja.*
- Kapd el a fogó végét és tartsd erősen!
*Recsegi a segédnek és az üllő mellől egy méretes vágópofával ellátott szerszámot emel fel. Kis túlzással hasonlít egy fejszére, csupán annyi a különbség, hogy a vágóél nem ívelt, hanem teljesen egyenes és nyél fonákján van egy fej, amire a kovács lesújthat a kalapáccsal... És most pont ez a rész következik. Hrothgaar a felizzított fémre helyezi a acélvágót és erősen odacsap egyet. Kettőt. Majd egy harmadikat is. CSATT-CSATT-CSATT! A mellvért pedig megadja magát: immáron kettészelve létezik csupán. Hrothgaar köszönetképpen biccent Zhaggur-nak és újra átveszi a munkadarabot. Az első lépést megtette...*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-09-21 08:55:36
Üzenet elküldve: 2018-09-21 08:55:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsolás//
//kis vaspajzs -ZK//
*Végre visszaérkezik a műhelybe és azonnal ledobja magáról a nehéz érceket, hogy kifújhassa magát a visszaútról. Ez természetesen pár percet vesz igénybe és miután nyújtózott egyet, azonnal bele is vág a munkába. Körbenéz és fejbe megszervezi a munkarendet.
Kohót beizzítani, fémeket előkészíteni, az üllőt megtisztítani és végül az eszközöket kikészíteni. Ha nem is pontosan ez a sorrend mégis bele vág a munkálatokba. Felveszi kovács kötényét és elkezdi összeszedni a munkához kellő szerszámokat, hogy azok mindig kéznél legyenek, ha kell. A terv most is egy kis fém pajzs készítése. A szerszámok összeszedése után a kohóhoz sétál és szenet lapátol a megfelelő helyre. Nem is akar sokat várni, azonnal begyújtja a nem is olyan rég még izzó kohót. A tűz fellobban és amikor a lángok magasra csapnak Zhaggur még lapátol rá, hogy hatalmas hőt gerjesszen a tűz, ezzel biztosítva munka könyörtelen és ellentmondást nem tűrő előmenetelét.
A tűz lobog és a szén lassan izzani kezd, így Zhaggurnak nincs más dolga, mint visszatérni a műhely munkaterületére és a vasat a tégelybe helyezni, hogy lassan de biztosan megolvaszthassa. Amíg olvadozik a fém, a pajzs sablonja is előkerül. Most nem akar kísérletezni és cicomázni, csak a jól bevált sablont készíteni.
Nem is kell olyan hihetetlenül sok idő, amíg az érc olvadni kezd, és így a kovács is bele tud kezdeni a munkába. Az olvad anyagot a formába önti, majd hűtés és rá az üllőre. Az egy kezes kovács kalapácsot bal kézen ragadja, majd a másik kezében a nagyméretű fogóval tartja az üllőn és a megfelelő szögben a pajzs kezdeményt, hogy kalapácsa formára kovácsolhassa az izzó vasat.
Egyik csapás a másik után. Forgatja és forgatja, hogy a pajzs élei megfelelő formát nyerjenek, majd hátára fekteti, hogy kis gödröt alakítson ki benne, utána megfordítja az ellentétes oldalára és durván félkövérre kalapálja a külső oldalát. Természetesen ezt az oldalt még le kell csiszolni, hiszen ennek a felületnek kell majd elviselnie a rá nehezedő ütéseket, és mivel az elvárt munka saját magától az, hogy szinte tükör sima legyen, így talán a csiszolás lesz a legkomolyabb munka.
A durva kovácsolás elkészül és Zhaggur előveszi a kézi fém fúróját, hogy a pajzsba fúrt lyukakkal előkészítse a kapaszkodók helyét. Ez nem tart sokáig, hiszen a fém még puha és formálható, így könnyű szerrel keletkezik rajta a kívánt kis mélyedés.
Amint hűlni hagyja a pajzsot, a kohóhoz sétál és a fújtatóval ismét beizzítja a parazsat és az izzó szenet. Morog egyet magában, hiszen az asztala fiókjában heverő tervek alapján ezt a munkát már nem neki kellene elvégezni. De az még a jövő zenéje, így a kőkorszaki műhelyben van a helye.
Amint beizzott a kohó, már olvasztja is az újabb vasat a szegeknek és a kapaszkodónak. Most azonban az eddigiekkel ellentétben nem csak egy pajzsra valót gyárt le, hanem rögtön kettőre. Háromszor emeli a kis gátat az olvasztóból a formába és háromszor folyik át az olvadt érc a kapaszkodó tégelyébe, majd jön az elmaradhatatlan hűtés és az üllőre való pakolás. Ezzel azt reméli, hogy a következőkben időt spórolhat majd.
Ameddig hűlnek a kapaszkodók és a pajzs is előkészíti a kapaszkodókra szánt bőrt. Méretre vágja és kis lyukakat szúr bele, hogy majd rá tudja erősíteni a fonallal a fogódzkodóra.
Visszatérve az üllőhöz még pár finom ütést végez a kapaszkodókon és utána felemeli a már kihűlt pajzsot és a munkaasztalra teszi. Amint ezzel megvan a szegeket és a kapaszkodókat összeilleszti, hogy végre minden a helyére kerülhessen. Egy kis olvadt fémet még beletölt a kapaszkodó hézagaiba, hogy kitöltse a réseket és ezzel még stabilabb legyen a fegyver.
Amint elkészül, már jöhet is a sorjázás és a csiszolás. Először durva felületű kővel és egy kisebb vésővel a nagyobb rücsköket lecsiszolja, majd egyre finomabb és finomabb eszközökkel szinte tükör simára építi meg a pajzs külső felületét.
A kis eszköz elkészülte után érdes tenyerével boldogan simítja végig a felületet és mogorva tekintetét a fegyverre emelve szigorúan vizsgálja végig, hogy maradt e még vele valami munka. A vizsgálat alatt csak remélni tudja, hogy minden a helyén van és mindent megtett e, hogy a fegyver megfelelő legyen. Nem is maradt más, mint hogy elvigye végre a raktárba és ott hozzá tegye a tharg fegyverkezési program többi tagjához.*
//kis vaspajzs -ZK//
*Végre visszaérkezik a műhelybe és azonnal ledobja magáról a nehéz érceket, hogy kifújhassa magát a visszaútról. Ez természetesen pár percet vesz igénybe és miután nyújtózott egyet, azonnal bele is vág a munkába. Körbenéz és fejbe megszervezi a munkarendet.
Kohót beizzítani, fémeket előkészíteni, az üllőt megtisztítani és végül az eszközöket kikészíteni. Ha nem is pontosan ez a sorrend mégis bele vág a munkálatokba. Felveszi kovács kötényét és elkezdi összeszedni a munkához kellő szerszámokat, hogy azok mindig kéznél legyenek, ha kell. A terv most is egy kis fém pajzs készítése. A szerszámok összeszedése után a kohóhoz sétál és szenet lapátol a megfelelő helyre. Nem is akar sokat várni, azonnal begyújtja a nem is olyan rég még izzó kohót. A tűz fellobban és amikor a lángok magasra csapnak Zhaggur még lapátol rá, hogy hatalmas hőt gerjesszen a tűz, ezzel biztosítva munka könyörtelen és ellentmondást nem tűrő előmenetelét.
A tűz lobog és a szén lassan izzani kezd, így Zhaggurnak nincs más dolga, mint visszatérni a műhely munkaterületére és a vasat a tégelybe helyezni, hogy lassan de biztosan megolvaszthassa. Amíg olvadozik a fém, a pajzs sablonja is előkerül. Most nem akar kísérletezni és cicomázni, csak a jól bevált sablont készíteni.
Nem is kell olyan hihetetlenül sok idő, amíg az érc olvadni kezd, és így a kovács is bele tud kezdeni a munkába. Az olvad anyagot a formába önti, majd hűtés és rá az üllőre. Az egy kezes kovács kalapácsot bal kézen ragadja, majd a másik kezében a nagyméretű fogóval tartja az üllőn és a megfelelő szögben a pajzs kezdeményt, hogy kalapácsa formára kovácsolhassa az izzó vasat.
Egyik csapás a másik után. Forgatja és forgatja, hogy a pajzs élei megfelelő formát nyerjenek, majd hátára fekteti, hogy kis gödröt alakítson ki benne, utána megfordítja az ellentétes oldalára és durván félkövérre kalapálja a külső oldalát. Természetesen ezt az oldalt még le kell csiszolni, hiszen ennek a felületnek kell majd elviselnie a rá nehezedő ütéseket, és mivel az elvárt munka saját magától az, hogy szinte tükör sima legyen, így talán a csiszolás lesz a legkomolyabb munka.
A durva kovácsolás elkészül és Zhaggur előveszi a kézi fém fúróját, hogy a pajzsba fúrt lyukakkal előkészítse a kapaszkodók helyét. Ez nem tart sokáig, hiszen a fém még puha és formálható, így könnyű szerrel keletkezik rajta a kívánt kis mélyedés.
Amint hűlni hagyja a pajzsot, a kohóhoz sétál és a fújtatóval ismét beizzítja a parazsat és az izzó szenet. Morog egyet magában, hiszen az asztala fiókjában heverő tervek alapján ezt a munkát már nem neki kellene elvégezni. De az még a jövő zenéje, így a kőkorszaki műhelyben van a helye.
Amint beizzott a kohó, már olvasztja is az újabb vasat a szegeknek és a kapaszkodónak. Most azonban az eddigiekkel ellentétben nem csak egy pajzsra valót gyárt le, hanem rögtön kettőre. Háromszor emeli a kis gátat az olvasztóból a formába és háromszor folyik át az olvadt érc a kapaszkodó tégelyébe, majd jön az elmaradhatatlan hűtés és az üllőre való pakolás. Ezzel azt reméli, hogy a következőkben időt spórolhat majd.
Ameddig hűlnek a kapaszkodók és a pajzs is előkészíti a kapaszkodókra szánt bőrt. Méretre vágja és kis lyukakat szúr bele, hogy majd rá tudja erősíteni a fonallal a fogódzkodóra.
Visszatérve az üllőhöz még pár finom ütést végez a kapaszkodókon és utána felemeli a már kihűlt pajzsot és a munkaasztalra teszi. Amint ezzel megvan a szegeket és a kapaszkodókat összeilleszti, hogy végre minden a helyére kerülhessen. Egy kis olvadt fémet még beletölt a kapaszkodó hézagaiba, hogy kitöltse a réseket és ezzel még stabilabb legyen a fegyver.
Amint elkészül, már jöhet is a sorjázás és a csiszolás. Először durva felületű kővel és egy kisebb vésővel a nagyobb rücsköket lecsiszolja, majd egyre finomabb és finomabb eszközökkel szinte tükör simára építi meg a pajzs külső felületét.
A kis eszköz elkészülte után érdes tenyerével boldogan simítja végig a felületet és mogorva tekintetét a fegyverre emelve szigorúan vizsgálja végig, hogy maradt e még vele valami munka. A vizsgálat alatt csak remélni tudja, hogy minden a helyén van és mindent megtett e, hogy a fegyver megfelelő legyen. Nem is maradt más, mint hogy elvigye végre a raktárba és ott hozzá tegye a tharg fegyverkezési program többi tagjához.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-29 16:15:49
Üzenet elküldve: 2018-07-29 16:15:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bóklászás közben//
- Kém? Hát igen, éppenséggel lehetett az is. De akkor erre jobban oda kell majd figyelni.
*A fura fickó eltűnik és megint kettecskén maradnak. S már jönnek is a tervek, tervezgetések.*
- Az végül is jó, ha van a közelben bánya. Gondolom csak ki kellene építeni rendesen.
*Zhaggur tervei eléggé észszerűek.*
- Egy kőfal szerintem megfelelőbb lenne. A habarcsba pedig keverhetnénk tüskéket, akkor biztosan nem próbálnának meg átmászni rajta és akkor nem kell olyan magasat építeni belőle. Meg szerintem ki lehetne bővíteni a műhelyet, a hatékonyabb termelés végett. Jobb szellőztetéssel és hűtési megoldással. Erre valamit ki kell találni, ha nem akarunk megfőni a műhelyben.
- Beszéljünk a kancellárral, ha épp nem csüng egy nő rajta. Bár szerintem jobb lenne konkrét tervekkel elé állni. Akkor neki is egyszerűbb lenne a választás.
- Kém? Hát igen, éppenséggel lehetett az is. De akkor erre jobban oda kell majd figyelni.
*A fura fickó eltűnik és megint kettecskén maradnak. S már jönnek is a tervek, tervezgetések.*
- Az végül is jó, ha van a közelben bánya. Gondolom csak ki kellene építeni rendesen.
*Zhaggur tervei eléggé észszerűek.*
- Egy kőfal szerintem megfelelőbb lenne. A habarcsba pedig keverhetnénk tüskéket, akkor biztosan nem próbálnának meg átmászni rajta és akkor nem kell olyan magasat építeni belőle. Meg szerintem ki lehetne bővíteni a műhelyet, a hatékonyabb termelés végett. Jobb szellőztetéssel és hűtési megoldással. Erre valamit ki kell találni, ha nem akarunk megfőni a műhelyben.
- Beszéljünk a kancellárral, ha épp nem csüng egy nő rajta. Bár szerintem jobb lenne konkrét tervekkel elé állni. Akkor neki is egyszerűbb lenne a választás.
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-25 13:21:40
Üzenet elküldve: 2018-07-25 13:21:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bóklászás közben//
*A leány ötleteire neki is támad egy. Nem mond hülyeségeket és ennek nyomán be is indulnak Zhaggur agytekervényei. Most azonban még a nyájas idegen lomha mondatait kell végig hallgatnia. Szerencsére nem húzza túl a gondolatokat és hamar távozik. Nem köszön, nem reagál a jöttment alakra, csak megvárja, ameddig kilép az ajtón és távozik. Mindezek után a lány felé fordul és válaszol a felvetésére.*
- Kétlem, hogy a fegyverét jött javítatni, hiszen azt le kell adni a kapuban. Fegyvert pedig nem készítünk idegeneknek háború idején. Így ez az alak egy kém lehetett! Az ellenség kémje, aki ki akarja fürkészni a terveinket, fel akarja mérni a készleteinket. *Mondja teljes meggyőződéssel és komor tekintettel mered a lányra, hogy mondatai még nagyobb hangsúlyt nyerjenek. Mindezek után vissza is tér a másik előző felvetéseire.*
- Bánya éppenséggel van a közelben. Vagyis! Annyira nem a közelben, de oda elmehetnénk megnézni. *Válaszol neki egy rövid mondattal, már feloldódva egy kicsit az előző helyzet után.*
- Viszont most van egy fontosabb dolgunk is. *Emeli fel alapvetően halk és morgó, rekedtes hangját.*
- Meg kell akadályoznunk, hogy idegenek bejussanak a műhelybe. Emellett át kell kicsit alakítani a helyet, hogy ha nagyüzemben akarjuk gyártani a fegyvereket. Vannak terveim és ötleteim erre, de sajnos ehhez is vas kell, na meg persze szén is. *Gondolkodik el és már folytatja is.*
- Most menjünk el a kancellárhoz és terjesszük elő neki, hogy lezárjuk a műhely környékét. Mondjuk egy magas kőfallal, vagy vastag fa gerendákkal. Esetleg még őrséget is kaphatnánk a bejáratához, de ha nem akkor ezt megoldjuk magunk között. *Általában nem ad mások véleményére és nem is kéri ki azt, de most kivételt tesz és kíváncsi a lány mit szól mindehhez.*
- Mit szólsz ehhez?
*A leány ötleteire neki is támad egy. Nem mond hülyeségeket és ennek nyomán be is indulnak Zhaggur agytekervényei. Most azonban még a nyájas idegen lomha mondatait kell végig hallgatnia. Szerencsére nem húzza túl a gondolatokat és hamar távozik. Nem köszön, nem reagál a jöttment alakra, csak megvárja, ameddig kilép az ajtón és távozik. Mindezek után a lány felé fordul és válaszol a felvetésére.*
- Kétlem, hogy a fegyverét jött javítatni, hiszen azt le kell adni a kapuban. Fegyvert pedig nem készítünk idegeneknek háború idején. Így ez az alak egy kém lehetett! Az ellenség kémje, aki ki akarja fürkészni a terveinket, fel akarja mérni a készleteinket. *Mondja teljes meggyőződéssel és komor tekintettel mered a lányra, hogy mondatai még nagyobb hangsúlyt nyerjenek. Mindezek után vissza is tér a másik előző felvetéseire.*
- Bánya éppenséggel van a közelben. Vagyis! Annyira nem a közelben, de oda elmehetnénk megnézni. *Válaszol neki egy rövid mondattal, már feloldódva egy kicsit az előző helyzet után.*
- Viszont most van egy fontosabb dolgunk is. *Emeli fel alapvetően halk és morgó, rekedtes hangját.*
- Meg kell akadályoznunk, hogy idegenek bejussanak a műhelybe. Emellett át kell kicsit alakítani a helyet, hogy ha nagyüzemben akarjuk gyártani a fegyvereket. Vannak terveim és ötleteim erre, de sajnos ehhez is vas kell, na meg persze szén is. *Gondolkodik el és már folytatja is.*
- Most menjünk el a kancellárhoz és terjesszük elő neki, hogy lezárjuk a műhely környékét. Mondjuk egy magas kőfallal, vagy vastag fa gerendákkal. Esetleg még őrséget is kaphatnánk a bejáratához, de ha nem akkor ezt megoldjuk magunk között. *Általában nem ad mások véleményére és nem is kéri ki azt, de most kivételt tesz és kíváncsi a lány mit szól mindehhez.*
- Mit szólsz ehhez?
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-24 20:15:49
Üzenet elküldve: 2018-07-24 20:15:49
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Bóklászás közben//
*Hát Lorew most aztán jól eltévedt. Már nem úgy, hogy nagyon, hanem kifejezetten jól tévedt el. Szeretne máskor is így eltévedni, hogy a végén egy törpelánykára bukkan. Meg egy társára, aki sanszosan a főnök itt, mivel elég gyorsan rövidre zárja a kérdést. Persze Lorew nem panaszkodik emiatt túlzottan, a kovácsoltatás úgyis csak ürügy lett volna, meg pénzkidobás, a törpéknek meg hát könnyen jött bevétel. De hát nem olyan rossz ember ő, hogy másokra erőltesse a pénzt, szóval amikor a hölgy megpróbál valami mentséget keresni számára, gyorsan közbe is szól.*
- Köszönöm a kedvességét *pillant a lányra* De ha ez lezárt terület, akkor nincs mit tenni, nemde? Ellenben a kinti részek nagyja nincs lezárva, ott esetleg majd összefuthatnánk, és leadhatnám a... rendelésem. Mondjuk a Vaskorsóban egy sör mellett, ha nincs ellenére, és épp nem fojtja meg a munka.
*Eztán a pillantása a fickóra terelődik, aki felszólította a távozásra, biccent neki egyet, majd megfordul, és újra kitárja az ajtót, ami éppen hogy csak becsukódott mögötte.*
- Rakhatnának ide egy feliratot, vagy valami *jegyzi meg búcsúzóul, elvégre látott ő már lezárt területeket, tiltott helyeket, Max atya szinte sportot űzött belőle hogy őt kitiltsa helyekről. De hát azok máshogy festettek. Persze nem akar jobban belemélyedni az itteni dolgok jelentős részébe, így már csukódik is mögötte az ajtó. Legalább azt megtudta, hogy ez a kovácsműhely. Talán, ha már nem lesz tiltott terület, kovácsoltathat még pár nyilat a számszeríjához, vagy ilyenek. Úgyis csak nyolc maradt már... Abból a tízből, amit két éve kovácsoltatott. Gyors matematikai számításokkal megnyugtatja magát, hogy a következő nyolc évre még el van látva. Akkor lehetne valami amulett, vagy ilyenek, ha kardot már nem forgat. Még egyszer visszapillant az ajtóra, mellyel oly sok közös kalandot élt át oly rövid idő alatt, aztán megindul, hogy tovább barangoljon eme ismeretlen vidéken.*
*Hát Lorew most aztán jól eltévedt. Már nem úgy, hogy nagyon, hanem kifejezetten jól tévedt el. Szeretne máskor is így eltévedni, hogy a végén egy törpelánykára bukkan. Meg egy társára, aki sanszosan a főnök itt, mivel elég gyorsan rövidre zárja a kérdést. Persze Lorew nem panaszkodik emiatt túlzottan, a kovácsoltatás úgyis csak ürügy lett volna, meg pénzkidobás, a törpéknek meg hát könnyen jött bevétel. De hát nem olyan rossz ember ő, hogy másokra erőltesse a pénzt, szóval amikor a hölgy megpróbál valami mentséget keresni számára, gyorsan közbe is szól.*
- Köszönöm a kedvességét *pillant a lányra* De ha ez lezárt terület, akkor nincs mit tenni, nemde? Ellenben a kinti részek nagyja nincs lezárva, ott esetleg majd összefuthatnánk, és leadhatnám a... rendelésem. Mondjuk a Vaskorsóban egy sör mellett, ha nincs ellenére, és épp nem fojtja meg a munka.
*Eztán a pillantása a fickóra terelődik, aki felszólította a távozásra, biccent neki egyet, majd megfordul, és újra kitárja az ajtót, ami éppen hogy csak becsukódott mögötte.*
- Rakhatnának ide egy feliratot, vagy valami *jegyzi meg búcsúzóul, elvégre látott ő már lezárt területeket, tiltott helyeket, Max atya szinte sportot űzött belőle hogy őt kitiltsa helyekről. De hát azok máshogy festettek. Persze nem akar jobban belemélyedni az itteni dolgok jelentős részébe, így már csukódik is mögötte az ajtó. Legalább azt megtudta, hogy ez a kovácsműhely. Talán, ha már nem lesz tiltott terület, kovácsoltathat még pár nyilat a számszeríjához, vagy ilyenek. Úgyis csak nyolc maradt már... Abból a tízből, amit két éve kovácsoltatott. Gyors matematikai számításokkal megnyugtatja magát, hogy a következő nyolc évre még el van látva. Akkor lehetne valami amulett, vagy ilyenek, ha kardot már nem forgat. Még egyszer visszapillant az ajtóra, mellyel oly sok közös kalandot élt át oly rövid idő alatt, aztán megindul, hogy tovább barangoljon eme ismeretlen vidéken.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-24 19:36:45
Üzenet elküldve: 2018-07-24 19:36:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bóklászás közben//
*Azt tudja, hogy elfogyott az alapanyag, meg a szén is, de hát csak megkérdezi, hogy hány száll a macskabajusz? De Zhaggur csak azt tudja elmondani, amit már amúgy is tudott.*
- Na igen. De esetleg valami terveket lehetne készíteni. Fegyvereket, páncélokat, vérteke. Vagy esetleg amuletteket, abban kicsit jártasabb vagyok. Az nem árt, ha vannak rajzok. Esetleg ha van a közelben bánya és azt kellene majd "kiépíteni".
*Ad néhány tippet, mert legalább próbálkozna valamivel, amivel hasznosan tölthetné el az időt. Ám nem sok mindent tudnak megbeszélni, mert egy ismeretlen fickó toppan be a műhelybe.*
- Heló.
*Köszön, de többet nem nagyon mond, mert a másik törpe a rangidős itt. Aki azon nyomban ki is adja az útját a férfinek.*
- Ühm, lehet fegyvert szeretne javíttatni, vagy rendelni.
*Azt tudja, hogy elfogyott az alapanyag, meg a szén is, de hát csak megkérdezi, hogy hány száll a macskabajusz? De Zhaggur csak azt tudja elmondani, amit már amúgy is tudott.*
- Na igen. De esetleg valami terveket lehetne készíteni. Fegyvereket, páncélokat, vérteke. Vagy esetleg amuletteket, abban kicsit jártasabb vagyok. Az nem árt, ha vannak rajzok. Esetleg ha van a közelben bánya és azt kellene majd "kiépíteni".
*Ad néhány tippet, mert legalább próbálkozna valamivel, amivel hasznosan tölthetné el az időt. Ám nem sok mindent tudnak megbeszélni, mert egy ismeretlen fickó toppan be a műhelybe.*
- Heló.
*Köszön, de többet nem nagyon mond, mert a másik törpe a rangidős itt. Aki azon nyomban ki is adja az útját a férfinek.*
- Ühm, lehet fegyvert szeretne javíttatni, vagy rendelni.
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-23 08:47:54
Üzenet elküldve: 2018-07-23 08:47:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bóklászás közben//
*Kellemes a magány egy olyan törpe számára, aki egyrészt hozzá szokott, másrészt igényli is az egyedüllétet. Mivel a műhely nem igazán látogatott hely a thargok részéről, így ez talán a vashegy egyik legcsöndesebb zuga.
Ez a helyzet azonban hamar megváltozik, mivel a rég nem látott törpe lány toppan be ismételten. A köszönésére egy biccentés a válasz, amelyben tudomásul veszi a jelenlétét. Majd tovább folytatná jelen tevékenységét, de inkább reagál a jelenlévőre.*
- Nos. *Köszörüli meg érces hangján a torkát.*
- Ideje lenne munkába állni. *Vigyorodik el.* Csak éppen nincs alapanyag. Már egy jó ideje. *Elkomorul, majd folytatja.* Szívesen adnék munkát magának, de ténylegesen nem tudok. A kancellár elvileg intézkedik, de ez az egész borzalmasan lassú folyamat. *Végigsimítja fekete szakállát és egy kicsit elgondolkodik, hogy mit is mondjon a másiknak. Nem igazán van ötlete a további tevékenységre, de ebben a pillanatban a szerencse mellé pártol. Ahogy folytatná a semmit mondó beszédet egy furcsa öltözetű fickó toppan be. Zhaggurnak nem ismerős és tudni véli, hogy nem közülük való lehet. Ennél fogva semmi keresnivalója nincs egy ilyen helyen. A kérdésére nem felel, pusztán a törpe lányra tekint és feláll, majd bal kezével a kovács kalapács után nyúl, hogy ha az idegen nem engedelmeskedne, akkor a tettek mezejére lépjen.*
- Ez lezárt terület. Takarodjon innen. *Néz bele mélyen a fickó szemébe. Nem akarja részletezni, hogy miért is lezárt az ő szemében a terület, de mivel a tharg fegyverkezési program szíve ez a kis házikó, így nem annyira ildomos, hogy itt kószáljon bárki is. Ennél fogva egy új terv kezd a fejében összeállni, amely a terület teljes elszeparálását fogja megcélozni. Most azonban a jelen problémát kell megoldaniuk, vagy így vagy úgy.*
*Kellemes a magány egy olyan törpe számára, aki egyrészt hozzá szokott, másrészt igényli is az egyedüllétet. Mivel a műhely nem igazán látogatott hely a thargok részéről, így ez talán a vashegy egyik legcsöndesebb zuga.
Ez a helyzet azonban hamar megváltozik, mivel a rég nem látott törpe lány toppan be ismételten. A köszönésére egy biccentés a válasz, amelyben tudomásul veszi a jelenlétét. Majd tovább folytatná jelen tevékenységét, de inkább reagál a jelenlévőre.*
- Nos. *Köszörüli meg érces hangján a torkát.*
- Ideje lenne munkába állni. *Vigyorodik el.* Csak éppen nincs alapanyag. Már egy jó ideje. *Elkomorul, majd folytatja.* Szívesen adnék munkát magának, de ténylegesen nem tudok. A kancellár elvileg intézkedik, de ez az egész borzalmasan lassú folyamat. *Végigsimítja fekete szakállát és egy kicsit elgondolkodik, hogy mit is mondjon a másiknak. Nem igazán van ötlete a további tevékenységre, de ebben a pillanatban a szerencse mellé pártol. Ahogy folytatná a semmit mondó beszédet egy furcsa öltözetű fickó toppan be. Zhaggurnak nem ismerős és tudni véli, hogy nem közülük való lehet. Ennél fogva semmi keresnivalója nincs egy ilyen helyen. A kérdésére nem felel, pusztán a törpe lányra tekint és feláll, majd bal kezével a kovács kalapács után nyúl, hogy ha az idegen nem engedelmeskedne, akkor a tettek mezejére lépjen.*
- Ez lezárt terület. Takarodjon innen. *Néz bele mélyen a fickó szemébe. Nem akarja részletezni, hogy miért is lezárt az ő szemében a terület, de mivel a tharg fegyverkezési program szíve ez a kis házikó, így nem annyira ildomos, hogy itt kószáljon bárki is. Ennél fogva egy új terv kezd a fejében összeállni, amely a terület teljes elszeparálását fogja megcélozni. Most azonban a jelen problémát kell megoldaniuk, vagy így vagy úgy.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-21 20:11:57
Üzenet elküldve: 2018-07-21 20:11:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Bóklászás közben//
*Most, hogy pénzétől megszabadult, és már nem húzza a temérdek arany az erszényét, végre egyenes háttal járhat. Biztosra veszi, hogy jót fog tenni egészségi állapotának, hogy vagyonának egy része a Vasbankban pihen. Kivéve mondjuk, ha a kikötőben valaki kér tőle kétezer aranyat cserébe azért, hogy ne lyukassza ki egy rozsdás bökővel... Persze Lorew túl pozitív mentalitású ember ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjon, szóval inkább csak békésen kisétál Amonról. Ez volt az eredeti terv. Némileg azonban tájékozódási érzéke is rásegített arra, hogy élvezze még az itteni vendégszeretetet, meg valahol úgyis volt benne egy ilyen gondolat, hisz évek óta nem járt már erre: megnézhetné, mi változott. Így pedig hát szándékosan a másik irányba indul el, mondván, tesz itt egy kört, ha nem is nagyot. Hamar meg is akad a szeme egy különös épületen, vagy inkább talán inkább az épületegyüttes a precízebb kifejezés, mivel egy épületnek ez túl amorf. Az útja persze középre vezet, mindent ott érdemes kezdeni, majd odaérve szép lassan benyit a kovácsműhely ajtaján (amiről ő momentán annyit tud, hogy egy ajtó).*
- Szép napot! *köszön be, majd gyorsan szétnéz, hogy minél hamarabb magába szívhassa a környezete által nyújtott látványinformációkat, ebből pedig kikövetkeztethesse, hogy szinte biztosan a kovácsműhelybe botlott bele* A kovácsműhelyet keresem, jó helyen járok?
*Ha véletlen megfigyelői képességei cserben hagyták volna, akkor legfeljebb nemlegest választ kap, és elirányítják a valódi kovácsműhelyhez. Veszett már több is...*
*Most, hogy pénzétől megszabadult, és már nem húzza a temérdek arany az erszényét, végre egyenes háttal járhat. Biztosra veszi, hogy jót fog tenni egészségi állapotának, hogy vagyonának egy része a Vasbankban pihen. Kivéve mondjuk, ha a kikötőben valaki kér tőle kétezer aranyat cserébe azért, hogy ne lyukassza ki egy rozsdás bökővel... Persze Lorew túl pozitív mentalitású ember ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjon, szóval inkább csak békésen kisétál Amonról. Ez volt az eredeti terv. Némileg azonban tájékozódási érzéke is rásegített arra, hogy élvezze még az itteni vendégszeretetet, meg valahol úgyis volt benne egy ilyen gondolat, hisz évek óta nem járt már erre: megnézhetné, mi változott. Így pedig hát szándékosan a másik irányba indul el, mondván, tesz itt egy kört, ha nem is nagyot. Hamar meg is akad a szeme egy különös épületen, vagy inkább talán inkább az épületegyüttes a precízebb kifejezés, mivel egy épületnek ez túl amorf. Az útja persze középre vezet, mindent ott érdemes kezdeni, majd odaérve szép lassan benyit a kovácsműhely ajtaján (amiről ő momentán annyit tud, hogy egy ajtó).*
- Szép napot! *köszön be, majd gyorsan szétnéz, hogy minél hamarabb magába szívhassa a környezete által nyújtott látványinformációkat, ebből pedig kikövetkeztethesse, hogy szinte biztosan a kovácsműhelybe botlott bele* A kovácsműhelyet keresem, jó helyen járok?
*Ha véletlen megfigyelői képességei cserben hagyták volna, akkor legfeljebb nemlegest választ kap, és elirányítják a valódi kovácsműhelyhez. Veszett már több is...*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-21 17:10:07
Üzenet elküldve: 2018-07-21 17:10:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A többé-kevésbé sikeres megbeszélés után jócskán elment a kedve, úgy igazából mindentől. Ha férfi lenne, most tele lenne azon szerve, ami csak és kizárólag a pasasoknak van. Így inkább egyet gondolván látogatást tett a tavernában, felmérve a helyet, annak kényelmét, ételeit és sörét. Előre látóan nem ivott és evett túl sokat, s eme keveset kipihenve, némileg jó kedvűen ballag vissza a hegyre. Fütyörészne is, ha nem lenne-e ténykedés nagyon bagatell. Igazít magán, mielőtt bemenne a kovácsműhelybe. S csak magában reménykedik azon, hogy valami értelmes elfoglaltság akad majd. Mindazon hátrányok ellenére, hogy igazából nem sok anyag van, amivel dolgozni lehet.*
- Jó napot. Újra.
- Jó napot. Újra.
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-10 15:38:13
Üzenet elküldve: 2018-07-10 15:38:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A kancellárral történt egyeztetés után idejét látja visszatérni a műhelybe. Habár a készletek kifogytak már és nincs jobb dolga, mint megvárni, ameddig a vashegy gépezete lassan pótolja a hiányzó érceket, mégis tettre kész a mogorva törpe.
Amint visszaérkezik, egy aprócska séta után benyit a magányos műhelybe, amely szinte már az otthonává vált és megkeresi a kis asztalkát, ahol nem is olyan rég a terveit szövögette. Leül és a táskájából ismét előveszi a pergament, amelyet még az északnyugati tárnákból hozott magával. Kiteríti és nekilát a fekete rúnákat tanulmányozni, hátha valamit nem vett észre, hátha ismét ötletei támadnak. A nagy szabadidejébe nem is nagyon tud mit kezdeni magával és így legalább van ideje kicsit a terveit átgondolni. Órákig ücsörög és olvasgat. Néha tart egy kis szünetet, hogy felpillantson a plafonra komor fejjel és a szemét pihentetni.
Az olvasgatást és a felemelő gondolatok után feltápászkodik, hogy ványadt végtagjait kicsit megmozgassa és vérkeringését beindítsa. Nem is árt a nagy unalomban, ha valamivel foglalkozik. Emellett a régi terveit a vasheggyel talán már el is engedi. A hegy kifúrása és a patak vizének megzabolázása, már nem is tetszik neki. Még a végén a tervei megijesztenek valakit és kiteszik a szűrét innen. Emiatt kár lenne kockáztatnia ezt a kellemes környéken való éldegélést. Inkább új ötleteken kezd el agyalni. Vagyis régi terveinek új helyszínt kell találnia. Nagy a birodalom és sok hely van benne vélekedik a lehetőségeiről. Viszonylag közel vannak a hegyek és a folyó is, amely északról halad lomhán a tenger irányába.
Ettől függetlenül még nem érzi magában az elszántságot, hogy belevágjon a költözködésbe és persze a tharg vendéglátóinak sem ártana a támogatása.*
Amint visszaérkezik, egy aprócska séta után benyit a magányos műhelybe, amely szinte már az otthonává vált és megkeresi a kis asztalkát, ahol nem is olyan rég a terveit szövögette. Leül és a táskájából ismét előveszi a pergament, amelyet még az északnyugati tárnákból hozott magával. Kiteríti és nekilát a fekete rúnákat tanulmányozni, hátha valamit nem vett észre, hátha ismét ötletei támadnak. A nagy szabadidejébe nem is nagyon tud mit kezdeni magával és így legalább van ideje kicsit a terveit átgondolni. Órákig ücsörög és olvasgat. Néha tart egy kis szünetet, hogy felpillantson a plafonra komor fejjel és a szemét pihentetni.
Az olvasgatást és a felemelő gondolatok után feltápászkodik, hogy ványadt végtagjait kicsit megmozgassa és vérkeringését beindítsa. Nem is árt a nagy unalomban, ha valamivel foglalkozik. Emellett a régi terveit a vasheggyel talán már el is engedi. A hegy kifúrása és a patak vizének megzabolázása, már nem is tetszik neki. Még a végén a tervei megijesztenek valakit és kiteszik a szűrét innen. Emiatt kár lenne kockáztatnia ezt a kellemes környéken való éldegélést. Inkább új ötleteken kezd el agyalni. Vagyis régi terveinek új helyszínt kell találnia. Nagy a birodalom és sok hely van benne vélekedik a lehetőségeiről. Viszonylag közel vannak a hegyek és a folyó is, amely északról halad lomhán a tenger irányába.
Ettől függetlenül még nem érzi magában az elszántságot, hogy belevágjon a költözködésbe és persze a tharg vendéglátóinak sem ártana a támogatása.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 62-81