Amon Ruadh - Vasudvar
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Amon Ruadh (új)
VasudvarNincs "kisebb" helyszín
Mostani oldal: 1 (1. - 13. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>

13. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-10-07 17:59:36
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 811
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Hrothgaar//

*Kis túlzással páros lábbal rúgja be a műhely ajtaját, de annyi biztos, hogy nagy svunggal érkezik. Igazság szerint már nem lenne miért igazán rohanni, de mégsem akarna feleslegesen időt vesztegetni. A biztonság kedvéért az ajtót is nagyobb lendülettel csapja be maga után, hogy annak döndülése is felhívja a kovácsmester figyelmét látogatójára, de el is kiáltja magát.*
- Hrothgaar mester! *indul el a pult mögé, és ha sikerült felkelteni a műhely tulajdonosának figyelmét, folytatja is* Feladatunk van.
*Ezután részletesen előadja a törpe kovácsnak mindazt amit Kagannal beszélt, külön kitérve mindazon illetőkre, akiknek a Hadúr szívélyes üdvözletét és el nem múló háláját tolmácsolniuk kell. Hrothgaar arról is tudomást szerez, hogy négyesben fognak menni a városba és milyen egyéb feladataik lesznek, ha az elsődleges fontosságú üzeneteket átadták. És ha már itt van, ahol a kitűnő tharg fegyverek születnek, előhúzza kardját és tőrét, majd mindkettőt markolattal nyújtja a törpe felé.*
- Megnéznéd az élüket? *kérdezi az alkalomhoz kevésbé illően szelíden* Rég kaptak szakértő gondoskodást, és azt hiszem, hogy most nagy szükség lesz rá, hogy hibátlanok legyenek.


12. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-09-30 11:35:22
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Kovácsolás - Hrothgaar//
//Harcművész vért//

*A mellvért immár két részre szabva, Hrothgaar szusszanhat egy picit. Míg a fém hűl, a kovácsnak van némi ideje fejben előkészíteni a következő munkafolyamatot. Mivel a mellpáncélt egy agilis harcosra kell tervezni, valahogy meg kell oldani a "felfüggesztést".*
~Minden bizonnyal pazarlás lenne, ha egy bőrvért hátoldalát pászítanám rá. Szerintem elég kell legyen, ha két erős bőrövet felszegecselek.~
*Valahogy így gondolkodik Hrothgaar, de közben már újra mozgásba is lendül. A lassan színét vesztő forró fémet még meg kell picit munkálni. A félbemetszett vértet az üllő szarvára helyezi és egy gömbölyű-fejű kalapáccsal szép komótosan lekerekíti az éles, frissen levágott részt a mell részénél.

Miután ezzel végzett, új feladathoz lát. A hasfal megvédése nem kevésbé fontos feladat, mint bármely testrész megóvása. Viszont a megkurtított mellvértet így ki kell egészíteni. Hrothgaar szeretné ezt némi sodrony bepótlásával megoldani. Ehhez azonban arra van szükség, hogy azt a bizonyos gyűrű-sort fel tudja fogatni a vértre. A páncél az üllő hátán fekszik, frissen kezelt vége pedig egy kisebb rés felett. Hrothgaar a lukasztóval apró likakat pattint a fémbe, itt fogja a sodronying méretre igazított részét felfogatni.

Szerencsére a Thargoknál mindig van elfekvőben pár "alig használt" vagy épp "megkoszosodott" lánc- és/vagy sodronying, így a kovácsnak csak le kell csippentenie pár tenyérnyi darabot az egyikből. Persze ez a folyamat nem olyan gyors lefolyású, mint azt sokan hinnék. A jó minőségű sodronying gyűrűi ugyanis szegecselve vannak, nem csupán karikára hajlított fémgyűrűk azok. Ennek köszönhetően Hrothgaar a következő óra jó részét az apró szegecsek eltávolításával, majd pedig újbóli helyreillesztésével tölti. A végeredmény elég pofás, legalábbis a törpe szerint. Adott egy lovagi mellvért felső része, mely nagyjából mellkasközépig védi viselőjét és erre felszerelve a hasfal megóvására szolgáló sűrű-szemű sodronycsík. Tulajdonképpen egy kombinált vért készült el.

Rövid pihenő, tényleg csak pár minutányi szusszanás, majd Hrothgaar, bár nem valami kiváló bőrmíves, pár apró szegecs segítségével felerősít a mellvért váll részeire két bőrpántot; egyet jobbról, másikat balról. Ezeknek a végére fűzi rá azt a két kapcsot, amivel majd a mellvértet feszesen meg lehet kötni. Ezt letudván a nyakvédő acélpántot távolítja el, helyére puha bőrből szegecsel egy kisebb csíkot, ezzel gondoskodva arról, hogy a páncél ne dörzsölje ki túlzottan a viselője nyakát. És ezzel a harcművész vért legfontosabb része el is készült.*


11. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-09-28 14:53:37
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Kovácsolás//
//Kis vaspajzs (ZK)//

*Alig, hogy visszaér a műhelybe, amely szerinte még mindig nincs megfelelően védelmezve, máris a munkát keresi tekintete és szelleme. Ismételten előveszi az alapanyagokat, vasat és szenet, amelyből bizony meg lehet kovácsolni mindent ezen a világon, természetesen csak az egyszerűbb dolgokat, de ez mindegy is.
Amint előkészítette az alapanyagokat, felveszi már igencsak viseletes kötényét és amint magára szereli a textilt munkához is lát. Szenet lapátol, a kohóba beizzítja, majd a hatalmas fújtatóval életet lehel a tűzbe és a parázs hamarosan fel is izzik. A hőfok elérése és a vas olvadási pontja bizony nem olyan magas, hogy sokat kelljen várni és egy relatív modern kohóból ez könnyen megoldható. Szerencséjére ez a kis alkalmatosság is ilyen, így a hőfokot kellő időben éri el. A fém már a helyén és amint végzett a törpe az izzítással azonnal az olvadó érchez siet, hogy ha cseppfolyós lett beletehesse a formába.
Nézi és nézi, szinte a szemében tükröződik az izzó és olvadó érc fénye, majd a kellő pillanatban felemeli a tégelyt és a formába önti, hogy elnyerje durva formáját. A formába szétáramló folyadék hamar el kezd megszilárdulni, de még igencsak forró, így lehetőség nyílik a szegek és a fogantyú elkészítésére.
Ismét a kohóé a főszerep és a hő beállításáé a feladat, amelyet fújtatással ér el Zhaggur. Egy és két, majd három fújás és már megint izzik a szén. Visszatérve az olvasztóhoz az apró érc darabokat a szegek és kapaszkodó formájába illeszti, hogy hadd olvadjanak.
Mindezek alatt visszatér a pajzshoz és kiborítja az üllőre. Most már elég dermedt ahhoz, hogy formálható legyen, de még mindig nem eléggé ahhoz, hogy Zhaggur biztonsággal hozzá tudjon látni. Így a fő szerep megint a kiegészítőké. Az olvadt vasat formába önti és mivel kis dolgokról van szó, így hamar megkeményedik. A szegek és a kapaszkodók kapnak egy kevéske vizet, majd hülni hagyja őket.
Ismét a pajzs törzséé a főszerep. Megragadja a fogót és a hűs barlangi vízbe mártja a pajzsot, hogy a fém még jobban le tudjon hűlni. Hatalmas gőz tör fel a víz és a tűz találkozásából, majd amint a pára eloszlik Már az üllőn is van a pajzs. Zhaggur megragadja a kalapácsot és elkezdi letisztázni, hogy milyen is legyen a kis pajzs. Egy két helyen kerekíti igazítja, formázza belülről és kívülről, hogy minél kerekebb és ellenállóbb legyen ne csak az anyaga hanem a formája miatt is. A kardok és tőrök csak úgy csússzanak le róla, ahogy az a pajzsok nagy könyvében meg van írva.
Amint elkészül vele, megragadja a szögeket és a fogantyút, majd előkészíti őket a munkaasztalon. A pajzs a formázás után ismét kap egy kis vizet, majd mivel még a közepe mindig izzik a fém fúróval megfúrja a szegek és a kapaszkodók helyét.
Ez után az asztalra kerül a szép pajzs formájú vasdarab. Zhaggur nem vacakol sokat, hamar beilleszti a szegeket és a fogantyút, hogy bekerülve össze tudja még szorítani ameddig izzik még a fém. Majd a résekbe egy kancsó vizet önt a vödör felett, hogy össze is forrjon mi eddig külön volt.
A magasba emeli a kész művet és csak remélni tudja, hogy a pajzs a mit a kezében tart ténylegesen jól sikerült, valamint megmenti majd a szövetség egyik katonájának nyomorult életét. Fintorog és morog egyet a látványra és elindul a naplementébe, hogy elhelyezze a raktárban legújabb alkotását.*


10. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-09-21 17:31:28
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Kovácsolás - Hrothgaar//
//Harcművész vért//

*Van abban valami tiszteletet parancsoló, amikor egy kovács kiteríti a munkaasztalra a kész terméket, legyen az egy fejsze, egy kard, egy sisak, vagy akár egy teljes vértezet és percekig csak csendben szemléli, legelteti rajta tekintetét. Az értő szemek felmérik a munkadarab minden négyzet-centiméterét, meglátják a legkisebb egyenetlenséget és horpadást is akár és felfedezik azokat a részeket, amikre a legtöbb gondot fordította a mester. A törpe kovács is jó ideig csak némán nézelődik. Tekintete fel-alá jár a lovagi vérten, felmérve annak tulajdonságait, persze csupán azokat, amikhez elég a jó öreg szemmérték. Az ízületek munkáját, az illesztések pontosságát nem lehet csupán ránézésre megítélni. Pár gyakorlott mozdulat elég ahhoz, hogy a szakmájában jártas kovács felmérhesse egy szakmabeli munkáját és az Hrothgaar előtt heverő lovagi vértezet jó darabnak minősül.

Talán a sors fintora, hogy az elmúlt időkben Hrothgaar tisztsége lett már elkészült munkadarabok továbbfejlesztése, átalakítása. Most is ez a helyzet: egy komplett vért hever előtte és az ő dolga az lesz, hogy ebből a rideg acélból készült hadi-alkalmatosságból egy harcművész testéhez idomuló, hajlékonyságot és mozgékonyságot nem hátráltató felszerelést gyártson.*
- Mi ezzel a célod, Wylnurana?
*Talán az istennő ezzel kíván üzenni a kovácsnak: ahogy egykoron az Ő kezei alatt a hegyek kemény magjából élő törpék formálódtak, úgy kell most Hrothgaar kezei alatt a sokszor merevnek titulált lovagi páncélból kecses harcművész-vértet alkotni... és talán eközben maga a kovács is átalakuláson kell átessen.

Agilitás. Talán ez lenne a legfontosabb egy harcművész esetében. A vért, ha egyáltalán hajlandó ilyesmit magára venni, nem gyakorolhat mozgékonyságára semmiféle hátráltató erőt. De hogy érheti ezt el a kovács? Mit vegyen el? Mit alakítson át? Mindenek előtt magát az viselőt kell alapul venni, még specifikusabban pedig a testet, aminek a védelmét szolgálni fogja. Az elf-félék teste, bármennyire is furcsán hangozzék, több egymásra illesztett henger-keresztmetszetű egységből áll. A karok, a lábak, a nyak, de még a törzs is, annak ellenére, hogy valamelyest lapított, de nagyjából henger keresztmetszetű. Éppen ezért a vérteket is így kellett kialakítani. Ez pedig nem jelent mást, mint azt, hogy a legtöbb -ha nem éppen az összes!- vért egy elülső és egy hátulsó félhengerből áll össze. Ezek aztán szíjakkal, szegecsekkel vagy csuklókkal vannak összeillesztve. Nincs is tehát más teendő, mint azokat a bizonyos hátulsó lemezeket eltávolítani. A mellvért, a kar- és lábvasak elülső lemezei mind a helyükön maradhatnak; a hátat védő, a karok belső oldalát, a combok hátulsó oldalát, illetve a lábikrákat védelmező vasak azonban nem fognak kelleni. Mi marad így? Tulajdonképpen egy fél lovagi vért, annak is az a fele, amit a lovaggal szemben állva láthatunk csupán.*
- Erre nem lesz szükség...
*Jegyzi meg Hrothgaar, miközben egy kisebb fogó segítségével leszereli a csataszoknyát a mellvért alól. Felesleges súly csupán, amit egy mozgékony harcművész nem engedhet meg magán. Viszont még így is túl sok az, ami a mester előtt hever. Honnan lehetne lecsippenteni még? A kérdés nem marad válasz nélkül. Valószínűleg még a legbutább kovács-tanonc is kitalálná, hogy a mellvért a helyes válasz. A páncélnak ezt a részét szándékosan gömbölydedre szokás alakítani, hogy a kardpengék, lándzsahegyek és a kacska szögben érkező tompa fegyverfejek csapását eltérítse. Itt kell a megoldást keresni. Hrothgaar maga elé veszi az említett páncélt és hegyes szög segítségével egy vonalat karcol a fémbe. E mentén kell majd haladni a fémvágó ollóval, hogy kialakítsa az új formát.

Az kohóhoz lépve gondterhelt sóhaj tör fel Hrothgaar-ból. Először is fel kell hevítenie a fémet, hogy valamelyest könnyebb legyen a fémvágót használnia. Mindamellett ügyelnie kell arra is, hogy minél kevesebb újrahevítésből sikerüljön neki a kellő helyen elmetszeni a fémet, ugyanis ha túl sokszor izzik fel újra a mellvért, az károsíthatja az acélt, így az törékennyé válhat, hamar elpattanhat külső erő hatására. A hevülő fém, az izzó faszén illata hamar feledteti vele aggályait. A fújtató hangosan szuszog és a lángnyelvek körbenyaldossák az acélt. MOST! Gyors, gyakorlott mozdulatokkal emeli ki a mellvértet a hosszú szárú fogó segítségével a szénágyról és óvatosan fekteti az üllőre. A korábban övére akasztott fémvágó olló megnyikordul, ahogy beleharap a forró fémbe és Hrothgaar érezni véli a kegyetlen hőséget még a vastag kesztyűn keresztül is. Nagyjából a hónalj táján, az alatt egy arasszal ejti meg az első bemetszést; előbb az egyik, majd a másik oldalon is. Csupán pár hüvelyknyit halad, mikor vissza teszi a vértet a tűzágyra. A mellpáncél hónalj tájban még éppen elég vékony ahhoz, hogy egy kovács-olló elbírjon vele, de a mellkas közepe felé haladva már megvastagszik annyival, hogy más eszközhöz kelljen nyúlnia a mesternek. A második hevítést még elbírja az olló, de utána már komolyabb szerszámra lesz szükség. Halkan csattan a fém az üllőn és a törpe ismét nekifeszül a munkának a forró fém nehezen adja már magát a fémvágó ollónak, de ismét sikerült pár centit nyernie a mesternek.

Harmadik hevítés. Ha nem ebben, akkor a következőben ketté kell választani a mellvértet. Nem szabad a jószerencsét kísérteni. Egy jó arasznyi acél feszül még ott és ahogy harmadjára is az üllőn landol a mellvért, Hrothgaar már a segéderőt is hívja.*
- Kapd el a fogó végét és tartsd erősen!
*Recsegi a segédnek és az üllő mellől egy méretes vágópofával ellátott szerszámot emel fel. Kis túlzással hasonlít egy fejszére, csupán annyi a különbség, hogy a vágóél nem ívelt, hanem teljesen egyenes és nyél fonákján van egy fej, amire a kovács lesújthat a kalapáccsal... És most pont ez a rész következik. Hrothgaar a felizzított fémre helyezi a acélvágót és erősen odacsap egyet. Kettőt. Majd egy harmadikat is. CSATT-CSATT-CSATT! A mellvért pedig megadja magát: immáron kettészelve létezik csupán. Hrothgaar köszönetképpen biccent Zhaggur-nak és újra átveszi a munkadarabot. Az első lépést megtette...*


9. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-09-21 08:55:36
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Kovácsolás//
//kis vaspajzs -ZK//

*Végre visszaérkezik a műhelybe és azonnal ledobja magáról a nehéz érceket, hogy kifújhassa magát a visszaútról. Ez természetesen pár percet vesz igénybe és miután nyújtózott egyet, azonnal bele is vág a munkába. Körbenéz és fejbe megszervezi a munkarendet.
Kohót beizzítani, fémeket előkészíteni, az üllőt megtisztítani és végül az eszközöket kikészíteni. Ha nem is pontosan ez a sorrend mégis bele vág a munkálatokba. Felveszi kovács kötényét és elkezdi összeszedni a munkához kellő szerszámokat, hogy azok mindig kéznél legyenek, ha kell. A terv most is egy kis fém pajzs készítése. A szerszámok összeszedése után a kohóhoz sétál és szenet lapátol a megfelelő helyre. Nem is akar sokat várni, azonnal begyújtja a nem is olyan rég még izzó kohót. A tűz fellobban és amikor a lángok magasra csapnak Zhaggur még lapátol rá, hogy hatalmas hőt gerjesszen a tűz, ezzel biztosítva munka könyörtelen és ellentmondást nem tűrő előmenetelét.
A tűz lobog és a szén lassan izzani kezd, így Zhaggurnak nincs más dolga, mint visszatérni a műhely munkaterületére és a vasat a tégelybe helyezni, hogy lassan de biztosan megolvaszthassa. Amíg olvadozik a fém, a pajzs sablonja is előkerül. Most nem akar kísérletezni és cicomázni, csak a jól bevált sablont készíteni.
Nem is kell olyan hihetetlenül sok idő, amíg az érc olvadni kezd, és így a kovács is bele tud kezdeni a munkába. Az olvad anyagot a formába önti, majd hűtés és rá az üllőre. Az egy kezes kovács kalapácsot bal kézen ragadja, majd a másik kezében a nagyméretű fogóval tartja az üllőn és a megfelelő szögben a pajzs kezdeményt, hogy kalapácsa formára kovácsolhassa az izzó vasat.
Egyik csapás a másik után. Forgatja és forgatja, hogy a pajzs élei megfelelő formát nyerjenek, majd hátára fekteti, hogy kis gödröt alakítson ki benne, utána megfordítja az ellentétes oldalára és durván félkövérre kalapálja a külső oldalát. Természetesen ezt az oldalt még le kell csiszolni, hiszen ennek a felületnek kell majd elviselnie a rá nehezedő ütéseket, és mivel az elvárt munka saját magától az, hogy szinte tükör sima legyen, így talán a csiszolás lesz a legkomolyabb munka.
A durva kovácsolás elkészül és Zhaggur előveszi a kézi fém fúróját, hogy a pajzsba fúrt lyukakkal előkészítse a kapaszkodók helyét. Ez nem tart sokáig, hiszen a fém még puha és formálható, így könnyű szerrel keletkezik rajta a kívánt kis mélyedés.
Amint hűlni hagyja a pajzsot, a kohóhoz sétál és a fújtatóval ismét beizzítja a parazsat és az izzó szenet. Morog egyet magában, hiszen az asztala fiókjában heverő tervek alapján ezt a munkát már nem neki kellene elvégezni. De az még a jövő zenéje, így a kőkorszaki műhelyben van a helye.
Amint beizzott a kohó, már olvasztja is az újabb vasat a szegeknek és a kapaszkodónak. Most azonban az eddigiekkel ellentétben nem csak egy pajzsra valót gyárt le, hanem rögtön kettőre. Háromszor emeli a kis gátat az olvasztóból a formába és háromszor folyik át az olvadt érc a kapaszkodó tégelyébe, majd jön az elmaradhatatlan hűtés és az üllőre való pakolás. Ezzel azt reméli, hogy a következőkben időt spórolhat majd.
Ameddig hűlnek a kapaszkodók és a pajzs is előkészíti a kapaszkodókra szánt bőrt. Méretre vágja és kis lyukakat szúr bele, hogy majd rá tudja erősíteni a fonallal a fogódzkodóra.
Visszatérve az üllőhöz még pár finom ütést végez a kapaszkodókon és utána felemeli a már kihűlt pajzsot és a munkaasztalra teszi. Amint ezzel megvan a szegeket és a kapaszkodókat összeilleszti, hogy végre minden a helyére kerülhessen. Egy kis olvadt fémet még beletölt a kapaszkodó hézagaiba, hogy kitöltse a réseket és ezzel még stabilabb legyen a fegyver.
Amint elkészül, már jöhet is a sorjázás és a csiszolás. Először durva felületű kővel és egy kisebb vésővel a nagyobb rücsköket lecsiszolja, majd egyre finomabb és finomabb eszközökkel szinte tükör simára építi meg a pajzs külső felületét.
A kis eszköz elkészülte után érdes tenyerével boldogan simítja végig a felületet és mogorva tekintetét a fegyverre emelve szigorúan vizsgálja végig, hogy maradt e még vele valami munka. A vizsgálat alatt csak remélni tudja, hogy minden a helyén van és mindent megtett e, hogy a fegyver megfelelő legyen. Nem is maradt más, mint hogy elvigye végre a raktárba és ott hozzá tegye a tharg fegyverkezési program többi tagjához.*


8. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-29 16:15:49
 ÚJ
>Zaziryana Zhotro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bóklászás közben//

- Kém? Hát igen, éppenséggel lehetett az is. De akkor erre jobban oda kell majd figyelni.
*A fura fickó eltűnik és megint kettecskén maradnak. S már jönnek is a tervek, tervezgetések.*
- Az végül is jó, ha van a közelben bánya. Gondolom csak ki kellene építeni rendesen.
*Zhaggur tervei eléggé észszerűek.*
- Egy kőfal szerintem megfelelőbb lenne. A habarcsba pedig keverhetnénk tüskéket, akkor biztosan nem próbálnának meg átmászni rajta és akkor nem kell olyan magasat építeni belőle. Meg szerintem ki lehetne bővíteni a műhelyet, a hatékonyabb termelés végett. Jobb szellőztetéssel és hűtési megoldással. Erre valamit ki kell találni, ha nem akarunk megfőni a műhelyben.
- Beszéljünk a kancellárral, ha épp nem csüng egy nő rajta. Bár szerintem jobb lenne konkrét tervekkel elé állni. Akkor neki is egyszerűbb lenne a választás.


7. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-25 13:21:40
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bóklászás közben//

*A leány ötleteire neki is támad egy. Nem mond hülyeségeket és ennek nyomán be is indulnak Zhaggur agytekervényei. Most azonban még a nyájas idegen lomha mondatait kell végig hallgatnia. Szerencsére nem húzza túl a gondolatokat és hamar távozik. Nem köszön, nem reagál a jöttment alakra, csak megvárja, ameddig kilép az ajtón és távozik. Mindezek után a lány felé fordul és válaszol a felvetésére.*
- Kétlem, hogy a fegyverét jött javítatni, hiszen azt le kell adni a kapuban. Fegyvert pedig nem készítünk idegeneknek háború idején. Így ez az alak egy kém lehetett! Az ellenség kémje, aki ki akarja fürkészni a terveinket, fel akarja mérni a készleteinket. *Mondja teljes meggyőződéssel és komor tekintettel mered a lányra, hogy mondatai még nagyobb hangsúlyt nyerjenek. Mindezek után vissza is tér a másik előző felvetéseire.*
- Bánya éppenséggel van a közelben. Vagyis! Annyira nem a közelben, de oda elmehetnénk megnézni. *Válaszol neki egy rövid mondattal, már feloldódva egy kicsit az előző helyzet után.*
- Viszont most van egy fontosabb dolgunk is. *Emeli fel alapvetően halk és morgó, rekedtes hangját.*
- Meg kell akadályoznunk, hogy idegenek bejussanak a műhelybe. Emellett át kell kicsit alakítani a helyet, hogy ha nagyüzemben akarjuk gyártani a fegyvereket. Vannak terveim és ötleteim erre, de sajnos ehhez is vas kell, na meg persze szén is. *Gondolkodik el és már folytatja is.*
- Most menjünk el a kancellárhoz és terjesszük elő neki, hogy lezárjuk a műhely környékét. Mondjuk egy magas kőfallal, vagy vastag fa gerendákkal. Esetleg még őrséget is kaphatnánk a bejáratához, de ha nem akkor ezt megoldjuk magunk között. *Általában nem ad mások véleményére és nem is kéri ki azt, de most kivételt tesz és kíváncsi a lány mit szól mindehhez.*
- Mit szólsz ehhez?


6. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-24 20:15:49
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 50

Játékstílus: Vakmerő

//Bóklászás közben//

*Hát Lorew most aztán jól eltévedt. Már nem úgy, hogy nagyon, hanem kifejezetten jól tévedt el. Szeretne máskor is így eltévedni, hogy a végén egy törpelánykára bukkan. Meg egy társára, aki sanszosan a főnök itt, mivel elég gyorsan rövidre zárja a kérdést. Persze Lorew nem panaszkodik emiatt túlzottan, a kovácsoltatás úgyis csak ürügy lett volna, meg pénzkidobás, a törpéknek meg hát könnyen jött bevétel. De hát nem olyan rossz ember ő, hogy másokra erőltesse a pénzt, szóval amikor a hölgy megpróbál valami mentséget keresni számára, gyorsan közbe is szól.*
- Köszönöm a kedvességét *pillant a lányra* De ha ez lezárt terület, akkor nincs mit tenni, nemde? Ellenben a kinti részek nagyja nincs lezárva, ott esetleg majd összefuthatnánk, és leadhatnám a... rendelésem. Mondjuk a Vaskorsóban egy sör mellett, ha nincs ellenére, és épp nem fojtja meg a munka.
*Eztán a pillantása a fickóra terelődik, aki felszólította a távozásra, biccent neki egyet, majd megfordul, és újra kitárja az ajtót, ami éppen hogy csak becsukódott mögötte.*
- Rakhatnának ide egy feliratot, vagy valami *jegyzi meg búcsúzóul, elvégre látott ő már lezárt területeket, tiltott helyeket, Max atya szinte sportot űzött belőle hogy őt kitiltsa helyekről. De hát azok máshogy festettek. Persze nem akar jobban belemélyedni az itteni dolgok jelentős részébe, így már csukódik is mögötte az ajtó. Legalább azt megtudta, hogy ez a kovácsműhely. Talán, ha már nem lesz tiltott terület, kovácsoltathat még pár nyilat a számszeríjához, vagy ilyenek. Úgyis csak nyolc maradt már... Abból a tízből, amit két éve kovácsoltatott. Gyors matematikai számításokkal megnyugtatja magát, hogy a következő nyolc évre még el van látva. Akkor lehetne valami amulett, vagy ilyenek, ha kardot már nem forgat. Még egyszer visszapillant az ajtóra, mellyel oly sok közös kalandot élt át oly rövid idő alatt, aztán megindul, hogy tovább barangoljon eme ismeretlen vidéken.*


5. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-24 19:36:45
 ÚJ
>Zaziryana Zhotro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bóklászás közben//

*Azt tudja, hogy elfogyott az alapanyag, meg a szén is, de hát csak megkérdezi, hogy hány száll a macskabajusz? De Zhaggur csak azt tudja elmondani, amit már amúgy is tudott.*
- Na igen. De esetleg valami terveket lehetne készíteni. Fegyvereket, páncélokat, vérteke. Vagy esetleg amuletteket, abban kicsit jártasabb vagyok. Az nem árt, ha vannak rajzok. Esetleg ha van a közelben bánya és azt kellene majd "kiépíteni".
*Ad néhány tippet, mert legalább próbálkozna valamivel, amivel hasznosan tölthetné el az időt. Ám nem sok mindent tudnak megbeszélni, mert egy ismeretlen fickó toppan be a műhelybe.*
- Heló.
*Köszön, de többet nem nagyon mond, mert a másik törpe a rangidős itt. Aki azon nyomban ki is adja az útját a férfinek.*
- Ühm, lehet fegyvert szeretne javíttatni, vagy rendelni.


4. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-23 08:47:54
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Bóklászás közben//

*Kellemes a magány egy olyan törpe számára, aki egyrészt hozzá szokott, másrészt igényli is az egyedüllétet. Mivel a műhely nem igazán látogatott hely a thargok részéről, így ez talán a vashegy egyik legcsöndesebb zuga.
Ez a helyzet azonban hamar megváltozik, mivel a rég nem látott törpe lány toppan be ismételten. A köszönésére egy biccentés a válasz, amelyben tudomásul veszi a jelenlétét. Majd tovább folytatná jelen tevékenységét, de inkább reagál a jelenlévőre.*
- Nos. *Köszörüli meg érces hangján a torkát.*
- Ideje lenne munkába állni. *Vigyorodik el.* Csak éppen nincs alapanyag. Már egy jó ideje. *Elkomorul, majd folytatja.* Szívesen adnék munkát magának, de ténylegesen nem tudok. A kancellár elvileg intézkedik, de ez az egész borzalmasan lassú folyamat. *Végigsimítja fekete szakállát és egy kicsit elgondolkodik, hogy mit is mondjon a másiknak. Nem igazán van ötlete a további tevékenységre, de ebben a pillanatban a szerencse mellé pártol. Ahogy folytatná a semmit mondó beszédet egy furcsa öltözetű fickó toppan be. Zhaggurnak nem ismerős és tudni véli, hogy nem közülük való lehet. Ennél fogva semmi keresnivalója nincs egy ilyen helyen. A kérdésére nem felel, pusztán a törpe lányra tekint és feláll, majd bal kezével a kovács kalapács után nyúl, hogy ha az idegen nem engedelmeskedne, akkor a tettek mezejére lépjen.*
- Ez lezárt terület. Takarodjon innen. *Néz bele mélyen a fickó szemébe. Nem akarja részletezni, hogy miért is lezárt az ő szemében a terület, de mivel a tharg fegyverkezési program szíve ez a kis házikó, így nem annyira ildomos, hogy itt kószáljon bárki is. Ennél fogva egy új terv kezd a fejében összeállni, amely a terület teljes elszeparálását fogja megcélozni. Most azonban a jelen problémát kell megoldaniuk, vagy így vagy úgy.*


3. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-21 20:11:57
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 50

Játékstílus: Vakmerő

//Bóklászás közben//

*Most, hogy pénzétől megszabadult, és már nem húzza a temérdek arany az erszényét, végre egyenes háttal járhat. Biztosra veszi, hogy jót fog tenni egészségi állapotának, hogy vagyonának egy része a Vasbankban pihen. Kivéve mondjuk, ha a kikötőben valaki kér tőle kétezer aranyat cserébe azért, hogy ne lyukassza ki egy rozsdás bökővel... Persze Lorew túl pozitív mentalitású ember ahhoz, hogy ilyeneken gondolkodjon, szóval inkább csak békésen kisétál Amonról. Ez volt az eredeti terv. Némileg azonban tájékozódási érzéke is rásegített arra, hogy élvezze még az itteni vendégszeretetet, meg valahol úgyis volt benne egy ilyen gondolat, hisz évek óta nem járt már erre: megnézhetné, mi változott. Így pedig hát szándékosan a másik irányba indul el, mondván, tesz itt egy kört, ha nem is nagyot. Hamar meg is akad a szeme egy különös épületen, vagy inkább talán inkább az épületegyüttes a precízebb kifejezés, mivel egy épületnek ez túl amorf. Az útja persze középre vezet, mindent ott érdemes kezdeni, majd odaérve szép lassan benyit a kovácsműhely ajtaján (amiről ő momentán annyit tud, hogy egy ajtó).*
- Szép napot! *köszön be, majd gyorsan szétnéz, hogy minél hamarabb magába szívhassa a környezete által nyújtott látványinformációkat, ebből pedig kikövetkeztethesse, hogy szinte biztosan a kovácsműhelybe botlott bele* A kovácsműhelyet keresem, jó helyen járok?
*Ha véletlen megfigyelői képességei cserben hagyták volna, akkor legfeljebb nemlegest választ kap, és elirányítják a valódi kovácsműhelyhez. Veszett már több is...*


2. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-21 17:10:07
 ÚJ
>Zaziryana Zhotro avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A többé-kevésbé sikeres megbeszélés után jócskán elment a kedve, úgy igazából mindentől. Ha férfi lenne, most tele lenne azon szerve, ami csak és kizárólag a pasasoknak van. Így inkább egyet gondolván látogatást tett a tavernában, felmérve a helyet, annak kényelmét, ételeit és sörét. Előre látóan nem ivott és evett túl sokat, s eme keveset kipihenve, némileg jó kedvűen ballag vissza a hegyre. Fütyörészne is, ha nem lenne-e ténykedés nagyon bagatell. Igazít magán, mielőtt bemenne a kovácsműhelybe. S csak magában reménykedik azon, hogy valami értelmes elfoglaltság akad majd. Mindazon hátrányok ellenére, hogy igazából nem sok anyag van, amivel dolgozni lehet.*
- Jó napot. Újra.


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Vasudvar
Üzenet elküldve: 2018-07-10 15:38:13
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*A kancellárral történt egyeztetés után idejét látja visszatérni a műhelybe. Habár a készletek kifogytak már és nincs jobb dolga, mint megvárni, ameddig a vashegy gépezete lassan pótolja a hiányzó érceket, mégis tettre kész a mogorva törpe.
Amint visszaérkezik, egy aprócska séta után benyit a magányos műhelybe, amely szinte már az otthonává vált és megkeresi a kis asztalkát, ahol nem is olyan rég a terveit szövögette. Leül és a táskájából ismét előveszi a pergament, amelyet még az északnyugati tárnákból hozott magával. Kiteríti és nekilát a fekete rúnákat tanulmányozni, hátha valamit nem vett észre, hátha ismét ötletei támadnak. A nagy szabadidejébe nem is nagyon tud mit kezdeni magával és így legalább van ideje kicsit a terveit átgondolni. Órákig ücsörög és olvasgat. Néha tart egy kis szünetet, hogy felpillantson a plafonra komor fejjel és a szemét pihentetni.
Az olvasgatást és a felemelő gondolatok után feltápászkodik, hogy ványadt végtagjait kicsit megmozgassa és vérkeringését beindítsa. Nem is árt a nagy unalomban, ha valamivel foglalkozik. Emellett a régi terveit a vasheggyel talán már el is engedi. A hegy kifúrása és a patak vizének megzabolázása, már nem is tetszik neki. Még a végén a tervei megijesztenek valakit és kiteszik a szűrét innen. Emiatt kár lenne kockáztatnia ezt a kellemes környéken való éldegélést. Inkább új ötleteken kezd el agyalni. Vagyis régi terveinek új helyszínt kell találnia. Nagy a birodalom és sok hely van benne vélekedik a lehetőségeiről. Viszonylag közel vannak a hegyek és a folyó is, amely északról halad lomhán a tenger irányába.
Ettől függetlenül még nem érzi magában az elszántságot, hogy belevágjon a költözködésbe és persze a tharg vendéglátóinak sem ártana a támogatása.*


1-13