Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-28 17:17:59
Üzenet elküldve: 2016-12-28 17:17:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//M-N-M//
*A kezében lévő kendőre pillant, majd furcsállóan, értetlenkedve Notira.*
~Lelocsolni vízzel? Mégis minek? Nem ájult már, nem is részeg, azt hiszem... semmi szükség arra, hogy eláztassuk szegényt.~
*Ő maga is nemet int a fejével, és tündértársa helyett inkább a beteggel foglalatoskodik, aki úgy tűnik igen hirtelen jobban lett, ahogy kikerült az asztal alól.*
~Biztosan csak az ijedtség tette. Elesett, azt hitte, hogy megsérült, ezért nem mert mozogni, de most, hogy már látja, hogy nem tört el semmije, és nem esett komolyabb baja, máris feléledt. Csak ügyesek vagyunk mi!~
*Villant egy biztató mosolyt a másik tündérre, közben folyamatosan próbálván finoman jelezni neki, hogy nyugodtan tegye csak le azt a vizet. Most, hogy az óriás külön kéri a kendőjét, fel is bátorodik, és teketóriázás nélkül lép a hatalmas termetű férfi elé, majd olyan magasra emeli a keszkenőt, amilyen magasra csak tudja, még lábujjhegyre is áll, hogy Morwnak a lehető legkevesebbet kelljen hajolgatnia. Aggódva figyeli, hogy mit is csinál az óriás, majd amikor Morw kijelenti, hogy meggyógyult, ő pedig ha nem is a lehető legudvariasabb módon, de visszakapja a kendőjét, már tudja, hogy valóban minden rendben van. Az óriás életerejét nem csak a szavai jelzik, hanem az ellenkezés vehemenciája is, ami jócskán megszeppenti az addig magabiztos Mofit is, és fogai között szűrve intézi a szavait fajtársa felé.*
– Tedd már le, ha azt kéri...
*Majd visszafordulva Morw irányába, nyel ugyan egy nagyot, de igyekezvén legkedvesebb mosolyát felölteni, ami ugyan sikeres, de azért a megszeppenés is látható az arcán, újfent hangosan szólal meg.*
– És... izé... örülünk, hogy jobban van... és... ha Ön is ismeri Leandana kisasszonyt...
~De hát ő volt az, aki városőröket akart püfölni! Már emlékszem! Ott volt a gyűlésen, csak gyorsan elment!~
*Ennek a bevillanására nem várt vidámság kerül az arcára, hiszen végre teljesen biztos lehet abban, hogy az óriástól nem kell tartaniuk, kivéve persze ha mondanak valami rosszat, így másképpen folytatja, mint ahogy elkezdte.*
– Mi enni jöttünk ide, és szeretnénk, ha Ön is csatlakozna hozzánk. Most járunk itt először, de Ön már biztosan nagyon jól ismeri az étlapot, Morw Úrfi, és enni is szeret, ha ilyen nagyra és erősre nőtt, mint a medve, úgyhogy biztosan tudna ajánlani nekünk valami finomat. Megtenné nekünk?
*Nagy boci szemekkel néz fel a nyakiglábra, és ezúttal már a hangja is sokkal magabiztosabban csilingel, mint előtte.*
*A kezében lévő kendőre pillant, majd furcsállóan, értetlenkedve Notira.*
~Lelocsolni vízzel? Mégis minek? Nem ájult már, nem is részeg, azt hiszem... semmi szükség arra, hogy eláztassuk szegényt.~
*Ő maga is nemet int a fejével, és tündértársa helyett inkább a beteggel foglalatoskodik, aki úgy tűnik igen hirtelen jobban lett, ahogy kikerült az asztal alól.*
~Biztosan csak az ijedtség tette. Elesett, azt hitte, hogy megsérült, ezért nem mert mozogni, de most, hogy már látja, hogy nem tört el semmije, és nem esett komolyabb baja, máris feléledt. Csak ügyesek vagyunk mi!~
*Villant egy biztató mosolyt a másik tündérre, közben folyamatosan próbálván finoman jelezni neki, hogy nyugodtan tegye csak le azt a vizet. Most, hogy az óriás külön kéri a kendőjét, fel is bátorodik, és teketóriázás nélkül lép a hatalmas termetű férfi elé, majd olyan magasra emeli a keszkenőt, amilyen magasra csak tudja, még lábujjhegyre is áll, hogy Morwnak a lehető legkevesebbet kelljen hajolgatnia. Aggódva figyeli, hogy mit is csinál az óriás, majd amikor Morw kijelenti, hogy meggyógyult, ő pedig ha nem is a lehető legudvariasabb módon, de visszakapja a kendőjét, már tudja, hogy valóban minden rendben van. Az óriás életerejét nem csak a szavai jelzik, hanem az ellenkezés vehemenciája is, ami jócskán megszeppenti az addig magabiztos Mofit is, és fogai között szűrve intézi a szavait fajtársa felé.*
– Tedd már le, ha azt kéri...
*Majd visszafordulva Morw irányába, nyel ugyan egy nagyot, de igyekezvén legkedvesebb mosolyát felölteni, ami ugyan sikeres, de azért a megszeppenés is látható az arcán, újfent hangosan szólal meg.*
– És... izé... örülünk, hogy jobban van... és... ha Ön is ismeri Leandana kisasszonyt...
~De hát ő volt az, aki városőröket akart püfölni! Már emlékszem! Ott volt a gyűlésen, csak gyorsan elment!~
*Ennek a bevillanására nem várt vidámság kerül az arcára, hiszen végre teljesen biztos lehet abban, hogy az óriástól nem kell tartaniuk, kivéve persze ha mondanak valami rosszat, így másképpen folytatja, mint ahogy elkezdte.*
– Mi enni jöttünk ide, és szeretnénk, ha Ön is csatlakozna hozzánk. Most járunk itt először, de Ön már biztosan nagyon jól ismeri az étlapot, Morw Úrfi, és enni is szeret, ha ilyen nagyra és erősre nőtt, mint a medve, úgyhogy biztosan tudna ajánlani nekünk valami finomat. Megtenné nekünk?
*Nagy boci szemekkel néz fel a nyakiglábra, és ezúttal már a hangja is sokkal magabiztosabban csilingel, mint előtte.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-28 15:42:03
Üzenet elküldve: 2016-12-28 15:42:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK személyzet – Mindenkinek //
//Megérkezés//
*Az idős férfi nevét végig hallgatja és ő is biccent a fejével, viszonozva a tündér gesztusát. A nevét már ugye elmondta, így azzal nem foglalatoskodik tovább. Az öreg huncut vigyorán és dicsérő szavaira kicsit elszégyelli magát.*
- Igazán kedves Öntől, de én itt nagyon jól érzem magam. Mindenem megvan, ami kell, nem vágyom többre. *Őszintén felel a tündérnek, mellébeszélés nélkül. Az, hogy mágiát tanulhat és fogadósként dolgozhat, sőt szállása is van, méghozzá saját lakosztálya több mint amit egyszerű gnómként az élettől várhatott. Bólint a vendégnek, hogy tudomásul vette a rendelést, bár a két korsó sörön kicsit fennakad a szeme. ~Nem túl idős ahhoz, hogy ennyit igyon?~ Igazából semmi köze sincs hozzá, hogy ki mennyit iszik, egészen addig amíg el nem kezd ordibálni, meg szétdíbolni a helyiséget. Végül is nem feladata, hogy tanácsokat osztogasson így fogadja a rendelést.*
- Máris intézkedem, kérem foglaljon helyet. *Egy üres asztal felé mutat, hogy az öreg úr elfoglalhassa és kényelemben várhatja az étket, italt. Mogrim hamar el is viharzik a pult mögé, ahol a szakácsnénak le is adja a rendelést. Ő maga pedig két korsót vesz a kezébe, amit egy vizes tálban kiöblít, majd a külsejét szárazra töröli. Mégse kaphat piszkos pohárból a vendég. Rontaná a fogadó hírnevét. A két korsóval a söröshordókhoz indul el, ahol egyesével megtölti őket. Miután ezzel végez egy fatálcára teszi a két korsót és már libben is a pult lengőajtaja. A gnóm egyenesen Arraele asztalához megy - már ha a másik elfoglalta az asztalt - és a tálcáról óvatosan leteszi elé a habzó nedűket.*
- Parancsoljon. Az étket is elkezdte frissen készíteni a szakácsé, addig a türelmét kérném. Egyébként honnan érkezett, ha megkérdezhetem? *Próbál ismerkedni is, hátha jó kapcsolatokra is szert tehet munkája révén.*
//Megérkezés//
*Az idős férfi nevét végig hallgatja és ő is biccent a fejével, viszonozva a tündér gesztusát. A nevét már ugye elmondta, így azzal nem foglalatoskodik tovább. Az öreg huncut vigyorán és dicsérő szavaira kicsit elszégyelli magát.*
- Igazán kedves Öntől, de én itt nagyon jól érzem magam. Mindenem megvan, ami kell, nem vágyom többre. *Őszintén felel a tündérnek, mellébeszélés nélkül. Az, hogy mágiát tanulhat és fogadósként dolgozhat, sőt szállása is van, méghozzá saját lakosztálya több mint amit egyszerű gnómként az élettől várhatott. Bólint a vendégnek, hogy tudomásul vette a rendelést, bár a két korsó sörön kicsit fennakad a szeme. ~Nem túl idős ahhoz, hogy ennyit igyon?~ Igazából semmi köze sincs hozzá, hogy ki mennyit iszik, egészen addig amíg el nem kezd ordibálni, meg szétdíbolni a helyiséget. Végül is nem feladata, hogy tanácsokat osztogasson így fogadja a rendelést.*
- Máris intézkedem, kérem foglaljon helyet. *Egy üres asztal felé mutat, hogy az öreg úr elfoglalhassa és kényelemben várhatja az étket, italt. Mogrim hamar el is viharzik a pult mögé, ahol a szakácsnénak le is adja a rendelést. Ő maga pedig két korsót vesz a kezébe, amit egy vizes tálban kiöblít, majd a külsejét szárazra töröli. Mégse kaphat piszkos pohárból a vendég. Rontaná a fogadó hírnevét. A két korsóval a söröshordókhoz indul el, ahol egyesével megtölti őket. Miután ezzel végez egy fatálcára teszi a két korsót és már libben is a pult lengőajtaja. A gnóm egyenesen Arraele asztalához megy - már ha a másik elfoglalta az asztalt - és a tálcáról óvatosan leteszi elé a habzó nedűket.*
- Parancsoljon. Az étket is elkezdte frissen készíteni a szakácsé, addig a türelmét kérném. Egyébként honnan érkezett, ha megkérdezhetem? *Próbál ismerkedni is, hátha jó kapcsolatokra is szert tehet munkája révén.*
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:00:17
Üzenet elküldve: 2016-12-28 11:00:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//M-N-M//
* Lehet, hogy egy kicsit túlreagálta a dolgot, mindenesetre azért igazán szólhatott volna neki a tündér, hogy mire készül. Harcos mivoltából adódóan pont, hogy azért ijedt talán meg ennyire a hidegtől, mert tudja, hogy ami hideg, az fém, vagy kihűlt ebéd - ám egyik sem jó dolog. Meg amúgy is, általános tévhit, hogy aki harcos, az nem ijedhet meg semmitől. Akkor sem, ha az illető méreteiből és ereiben pezsgő véréből fakadóan óriásnak született. Azt azért le nem tagadhatjuk, hogy tényleg túlreagálta a helyzetet.
Csak pár másodpercig kuporog a sarokban, azután lassacskán feláll, majd feszülten várja, hogy mit mond a kis tündér, aki - mint kiderült - mégsem Lea, csak Noti. Vagy Mofi. Na mindegy, amelyiknél a kendő van. *
- Add! * Mondja magához képest halkan, majd lehajol és megpróbálja kiszedni Mofi kezéből a kendőt. Ha ezzel végzett, megnézi, megszagolja, majd egyszer végighúzza ott ahol fáj és visszadobja a tündérnek. *
- Rendben, meggyógyultam. * Jelenti ki, miközben ismét kihúzza magát, most már egy kicsit sem görnyedve, azaz majdnem súrolva a mennyezetet. *
- Mehvan?! * Tágra nyílnak szemei, mikor meghallja a másik tündér - Noti - javaslatát. *
- Nem, nem, nem! Mondom, hogy meggyógyultam, nem köll víz! * Próbál még egy kicsit hátrébb húzódni, de a fal megakadályozza. *
- Morw egészséges, mint a... medve! Az élő medve! * Jelenti ki. Nem vár ellenkezést, csak elfogadást, vagy beletörődést. Alapvetően nem barátságtalan jószág Morwon, de ha megsérülni akarnak a tündérek egy dühödt óriás által, akkor jó úton haladnak - főleg, ha Noti nem teszi le gyorsan a vizet. *
* Lehet, hogy egy kicsit túlreagálta a dolgot, mindenesetre azért igazán szólhatott volna neki a tündér, hogy mire készül. Harcos mivoltából adódóan pont, hogy azért ijedt talán meg ennyire a hidegtől, mert tudja, hogy ami hideg, az fém, vagy kihűlt ebéd - ám egyik sem jó dolog. Meg amúgy is, általános tévhit, hogy aki harcos, az nem ijedhet meg semmitől. Akkor sem, ha az illető méreteiből és ereiben pezsgő véréből fakadóan óriásnak született. Azt azért le nem tagadhatjuk, hogy tényleg túlreagálta a helyzetet.
Csak pár másodpercig kuporog a sarokban, azután lassacskán feláll, majd feszülten várja, hogy mit mond a kis tündér, aki - mint kiderült - mégsem Lea, csak Noti. Vagy Mofi. Na mindegy, amelyiknél a kendő van. *
- Add! * Mondja magához képest halkan, majd lehajol és megpróbálja kiszedni Mofi kezéből a kendőt. Ha ezzel végzett, megnézi, megszagolja, majd egyszer végighúzza ott ahol fáj és visszadobja a tündérnek. *
- Rendben, meggyógyultam. * Jelenti ki, miközben ismét kihúzza magát, most már egy kicsit sem görnyedve, azaz majdnem súrolva a mennyezetet. *
- Mehvan?! * Tágra nyílnak szemei, mikor meghallja a másik tündér - Noti - javaslatát. *
- Nem, nem, nem! Mondom, hogy meggyógyultam, nem köll víz! * Próbál még egy kicsit hátrébb húzódni, de a fal megakadályozza. *
- Morw egészséges, mint a... medve! Az élő medve! * Jelenti ki. Nem vár ellenkezést, csak elfogadást, vagy beletörődést. Alapvetően nem barátságtalan jószág Morwon, de ha megsérülni akarnak a tündérek egy dühödt óriás által, akkor jó úton haladnak - főleg, ha Noti nem teszi le gyorsan a vizet. *
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-27 22:03:12
Üzenet elküldve: 2016-12-27 22:03:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Először egy fia személyzetet se lát, aki köszöntené. Már kezdi azt hinni, hogy ez valami szellemfogadó. Néhány bent ücsörgő vendég azért még van rajta kívül. A söntés mögül egy nála valamivel alacsonyabb gnóm alak tűnik fel.*
~Mosolygós egy kölök ez úgy látom.~
*Viszonozza a kedves fogadtatást egy fejbólintással.*
- Mogrim uram én pedig Arraele Lytarane névre hallgatok.
*Elereszt egy huncut vigyort a fogadósnak.*
- Lelkes egy ifjú vagy barátom te még sokra viszed, hidd el nekem. Jó szemem van ehhez.
*Kacsint biztatóan a fiatal, talán túlbuzgó kocsmárosra. Az ajánlatot nyugodtan végighallgatja majd szakállát simítva gondolkodik egy kicsit.*
- Egye fene. Hozz kérlek abból a specialitásból, meg vagy két pofa sert. *A kimerítő út a Nap karavánpihenőből idefelé lemerítette az idős tündért. A bőségtál gondolata hátha visszatölti élénkségét. reméli, hogy valami finom sör leledzik errefelé mert erre a nedűre nagyon allergiás, ha csapnivaló minőséget tesznek elé.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.27 22:04:46
*Először egy fia személyzetet se lát, aki köszöntené. Már kezdi azt hinni, hogy ez valami szellemfogadó. Néhány bent ücsörgő vendég azért még van rajta kívül. A söntés mögül egy nála valamivel alacsonyabb gnóm alak tűnik fel.*
~Mosolygós egy kölök ez úgy látom.~
*Viszonozza a kedves fogadtatást egy fejbólintással.*
- Mogrim uram én pedig Arraele Lytarane névre hallgatok.
*Elereszt egy huncut vigyort a fogadósnak.*
- Lelkes egy ifjú vagy barátom te még sokra viszed, hidd el nekem. Jó szemem van ehhez.
*Kacsint biztatóan a fiatal, talán túlbuzgó kocsmárosra. Az ajánlatot nyugodtan végighallgatja majd szakállát simítva gondolkodik egy kicsit.*
- Egye fene. Hozz kérlek abból a specialitásból, meg vagy két pofa sert. *A kimerítő út a Nap karavánpihenőből idefelé lemerítette az idős tündért. A bőségtál gondolata hátha visszatölti élénkségét. reméli, hogy valami finom sör leledzik errefelé mert erre a nedűre nagyon allergiás, ha csapnivaló minőséget tesznek elé.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.27 22:04:46
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-27 15:45:46
Üzenet elküldve: 2016-12-27 15:45:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// JK személyzet – Mindenkinek //
//Megérkezés//
*Épp a tűzhelyre pakolja a fát amikor hallja, hogy a faajtó nyikorgással jelzi az új belépőt. Egy kicsit még szöszmötöl a tűzzel, mert pont most akarna kialudni az átokfajzat. Persze figyel ő közben, mert a köszönést is hallja, ami egyértelművé teszi, hogy ki kell szolgálnia valakit. Pár apróbb fadarabot még dob rá és kicsit meg is fújogatja, hogy lángra kapjon egy kicsit jobban. A művelet úgy tűnik sikerül és a lángok egyre jobban bekerítik a fahasábokat. ~Na végre!~ Nyugtázza magában a sikeres műveletet. Most már a pult mögül kilépve nézheti meg magának a jövevényt. Egy idős férfit pillant meg bottal a kezében. A szokottnál apróbb kezei és a gnómokénál jobb, szebb vonásai még így idősen is egyértelmű jelei, hogy tündérrel van dolga.*
- Üdvözlöm, Mogrim Jorlin vagyok a fogadós! *Egy mosolyt is elereszt a láthatóan vidám öregnek.*
- Mivel szolgálhatok Önnek? Ha megengedi ajánlanám a fogadónk specialitását a Sziklakirály kincsei nevű ételt. Igazi bőségtál hússal, idényzöldséggel, sajttal, dióval. *Szinte majd ki csattan a lelkesedéstől úgy buzog benne a tevékenységi vágy. Fürkésző smaragd szemeivel kíváncsian lesi, hogy az idős férfi mit szeretne. Alig pár napja foglalta még csak el a fogadós lakosztályt és ezzel együtt a fogadós címet is. Kiszolgálásban még nincs sok tapasztalata ez talán látszik is az ifjú gnómon. Reméli, hogy mihamarabb belejön a dolgokba. Egy mondás jut eszébe melyet apja nagyon megtanított még neki, aminek itt is sok haszna lesz. Mégpedig azt, hogy legyen kedves és hogy a vendégnek mindig igaza van. Tőle telhetően igyekszik ezt megfogadni az apróság.*
//Megérkezés//
*Épp a tűzhelyre pakolja a fát amikor hallja, hogy a faajtó nyikorgással jelzi az új belépőt. Egy kicsit még szöszmötöl a tűzzel, mert pont most akarna kialudni az átokfajzat. Persze figyel ő közben, mert a köszönést is hallja, ami egyértelművé teszi, hogy ki kell szolgálnia valakit. Pár apróbb fadarabot még dob rá és kicsit meg is fújogatja, hogy lángra kapjon egy kicsit jobban. A művelet úgy tűnik sikerül és a lángok egyre jobban bekerítik a fahasábokat. ~Na végre!~ Nyugtázza magában a sikeres műveletet. Most már a pult mögül kilépve nézheti meg magának a jövevényt. Egy idős férfit pillant meg bottal a kezében. A szokottnál apróbb kezei és a gnómokénál jobb, szebb vonásai még így idősen is egyértelmű jelei, hogy tündérrel van dolga.*
- Üdvözlöm, Mogrim Jorlin vagyok a fogadós! *Egy mosolyt is elereszt a láthatóan vidám öregnek.*
- Mivel szolgálhatok Önnek? Ha megengedi ajánlanám a fogadónk specialitását a Sziklakirály kincsei nevű ételt. Igazi bőségtál hússal, idényzöldséggel, sajttal, dióval. *Szinte majd ki csattan a lelkesedéstől úgy buzog benne a tevékenységi vágy. Fürkésző smaragd szemeivel kíváncsian lesi, hogy az idős férfi mit szeretne. Alig pár napja foglalta még csak el a fogadós lakosztályt és ezzel együtt a fogadós címet is. Kiszolgálásban még nincs sok tapasztalata ez talán látszik is az ifjú gnómon. Reméli, hogy mihamarabb belejön a dolgokba. Egy mondás jut eszébe melyet apja nagyon megtanított még neki, aminek itt is sok haszna lesz. Mégpedig azt, hogy legyen kedves és hogy a vendégnek mindig igaza van. Tőle telhetően igyekszik ezt megfogadni az apróság.*
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-27 14:04:38
Üzenet elküldve: 2016-12-27 14:04:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*A távolból egy szamárháton közlekedő nem túl magas alak képe rajzolódik ki. Amint közelebb ér a fogadóhoz látható, hogy egy öregedő tündérről van szó. A mosolygós tündér vidáman fütyörészve pattan le a szamárról. Kora ellenére még elég jól tartja magát, bár hamar előkerül bal kezébe a sétabotja. A szamaracskáját megköti a taverna előtt majd a lépcsőkön fellépve a vaskos tölgyajtón benyit.*
- Mosolygós szép napot! *Köszön be hangosan az idős tündér. Le se tagadhatja tündér mivoltját. A kedvesség és barátságos természete csak úgy sugárzik az arcáról. Botjára támaszkodva elsétál a söntésig majd felül egy székre. Még jó, hogy nem az alacsonyabb tündérek közé tartozik a maga nagyjából másfél méteres magasságával. Szemeivel körbe tekint hátha megtalálja a fogadóst.*
*A távolból egy szamárháton közlekedő nem túl magas alak képe rajzolódik ki. Amint közelebb ér a fogadóhoz látható, hogy egy öregedő tündérről van szó. A mosolygós tündér vidáman fütyörészve pattan le a szamárról. Kora ellenére még elég jól tartja magát, bár hamar előkerül bal kezébe a sétabotja. A szamaracskáját megköti a taverna előtt majd a lépcsőkön fellépve a vaskos tölgyajtón benyit.*
- Mosolygós szép napot! *Köszön be hangosan az idős tündér. Le se tagadhatja tündér mivoltját. A kedvesség és barátságos természete csak úgy sugárzik az arcáról. Botjára támaszkodva elsétál a söntésig majd felül egy székre. Még jó, hogy nem az alacsonyabb tündérek közé tartozik a maga nagyjából másfél méteres magasságával. Szemeivel körbe tekint hátha megtalálja a fogadóst.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-25 22:58:16
Üzenet elküldve: 2016-12-25 22:58:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//M-N-M//
*Az óriás lehet annyira beütötte a fejét, hogy azt sem tudja kivel áll szemben. Mostani helyzetben a történet másodlagos, hiszen egyrészt, ezen a helyen van egy beteg akit el kell látni, viszont innen "alulról" elég nehéz átlátni a helyzetet, mintha egy erdőben járna, melyben mozognak is a "fák", emiatt a tájékozódás nem egy egyszerű eset.*
~ De hol van ez a beteg?~
*Másfelől az óriás is megsérült, és nem is kicsit. Harcos típusnak tűnik, ha neki fáj valami, ott már komoly problémák is lehetnek, de remélhetőleg nem annyira súlyos.*
~ Egyelőre leteszem ide az asztalra a vizet, csak nem hűl ki addig.~
*Felröppen és leteszi az asztalra, nem kell neki lábujjhegyre állnia.*
~ Majd érte jön az akinek szüksége van.~
*Mikor a nevét hallja Notalia, legalábbis valamilyen formában, elsőre nem hisz a fülének, hogy mégis, hogyan szólíthatják meg így.*
~ Tessék?~
*Rázza fel magát, de nem foglalkozik vele, biztosan félrehallotta. Közben nemsokára, Mofeta ismét bemutatja mindkettőjüket. Szépen odaröppen kettőjükhöz, de azért tisztes távolságból nézi, ahogy a fajtársa, megpróbál segíteni, a hatalmas óriáson.*
~ Nem Lenne egyszerű eset, körbesétálni sem. Fekve is milyen hatalmas.~
*Általában könyvet sem borító alapján ítélünk meg, viszont ez a férfi le sem tagadhatja, hogy inkább a harcra termett, és nem biztos, hogy két pici tündér számára egészséges akik ott ólálkodnak körülötte. Sajnos az érzése beigazolódik.*
- Mofi vár-
*Nem tud sok mindent kimondani, mikor az óriás felpattan, és szélsebesen elviharzik, mint egy sebzett vad!*
- Ez mégis mi volt?
*Szinte a rengést is érezte, fel is emelkedik a padlóról, hogy hanyatt ne vágódjon.
Nagyon megijed, de nemcsak Noti remeg, de a fajtársán is látszik.*
~ HÁLA A JÓ ÉGNEK, hogy nem lépett rá véletlenül. Mindkettőjük figyelhetne EZ NEM JÁTÉK!~
*Az óriáson, nem fog nevetni, különben is miért tenné? Ez nem múltságos, hanem félelmetes. Nem néz ki Morwon annak a típusnak, aki mindenféle kis bibi miatt panaszkodna.*
~ Nyomás Érzékeny így nem lesz egyszerű esett, valahogy ezt az érzetet kéne csökkenteni.~
- M-mofeta v-várj.
*Jó lenne ha megnyugtatná valaki, mert a remegése nem akar abba maradni, ennek ellenére a szárnyai dolgoznak, viszont egy orvos nem lehet lelkileg gyenge össze kell szednie magát, s cselekedni.
Megy a pulthoz, hogy szerezzen jó sok hideg vizet, fájdalom csillapítás céljából.*
- Uram kérek 5 Korsó vizet.
*Vészhelyzetre való tekintettel egy 100 arany értékű Korsó vizet kér ki Arnulf Molinatól. Remélhetőleg ezt elnézi, mivel ez nagyon fontos, jelen pillanatban
Amilyen gyorsan csak lehet, az egyik szabad asztalhoz oda viteti, majd az egyikkel megpróbál fölreppeni az Óriáshoz. Kiveszi a dugót a korsóból, és megszólítja a férfit.*
- Morwon úr! Megengedi, hogy lelocsoljam vízzel? Hogy a fájdalom enyhüljön. Csak segíteni próbálunk amennyiben hagyja.
*Választól függően, fog cselekedni. Sajnos ha megpróbálja lecsapni a tündérkét, akkor az nagyot fog csattani, mert nem fog tudni kitérni.*
*Az óriás lehet annyira beütötte a fejét, hogy azt sem tudja kivel áll szemben. Mostani helyzetben a történet másodlagos, hiszen egyrészt, ezen a helyen van egy beteg akit el kell látni, viszont innen "alulról" elég nehéz átlátni a helyzetet, mintha egy erdőben járna, melyben mozognak is a "fák", emiatt a tájékozódás nem egy egyszerű eset.*
~ De hol van ez a beteg?~
*Másfelől az óriás is megsérült, és nem is kicsit. Harcos típusnak tűnik, ha neki fáj valami, ott már komoly problémák is lehetnek, de remélhetőleg nem annyira súlyos.*
~ Egyelőre leteszem ide az asztalra a vizet, csak nem hűl ki addig.~
*Felröppen és leteszi az asztalra, nem kell neki lábujjhegyre állnia.*
~ Majd érte jön az akinek szüksége van.~
*Mikor a nevét hallja Notalia, legalábbis valamilyen formában, elsőre nem hisz a fülének, hogy mégis, hogyan szólíthatják meg így.*
~ Tessék?~
*Rázza fel magát, de nem foglalkozik vele, biztosan félrehallotta. Közben nemsokára, Mofeta ismét bemutatja mindkettőjüket. Szépen odaröppen kettőjükhöz, de azért tisztes távolságból nézi, ahogy a fajtársa, megpróbál segíteni, a hatalmas óriáson.*
~ Nem Lenne egyszerű eset, körbesétálni sem. Fekve is milyen hatalmas.~
*Általában könyvet sem borító alapján ítélünk meg, viszont ez a férfi le sem tagadhatja, hogy inkább a harcra termett, és nem biztos, hogy két pici tündér számára egészséges akik ott ólálkodnak körülötte. Sajnos az érzése beigazolódik.*
- Mofi vár-
*Nem tud sok mindent kimondani, mikor az óriás felpattan, és szélsebesen elviharzik, mint egy sebzett vad!*
- Ez mégis mi volt?
*Szinte a rengést is érezte, fel is emelkedik a padlóról, hogy hanyatt ne vágódjon.
Nagyon megijed, de nemcsak Noti remeg, de a fajtársán is látszik.*
~ HÁLA A JÓ ÉGNEK, hogy nem lépett rá véletlenül. Mindkettőjük figyelhetne EZ NEM JÁTÉK!~
*Az óriáson, nem fog nevetni, különben is miért tenné? Ez nem múltságos, hanem félelmetes. Nem néz ki Morwon annak a típusnak, aki mindenféle kis bibi miatt panaszkodna.*
~ Nyomás Érzékeny így nem lesz egyszerű esett, valahogy ezt az érzetet kéne csökkenteni.~
- M-mofeta v-várj.
*Jó lenne ha megnyugtatná valaki, mert a remegése nem akar abba maradni, ennek ellenére a szárnyai dolgoznak, viszont egy orvos nem lehet lelkileg gyenge össze kell szednie magát, s cselekedni.
Megy a pulthoz, hogy szerezzen jó sok hideg vizet, fájdalom csillapítás céljából.*
- Uram kérek 5 Korsó vizet.
*Vészhelyzetre való tekintettel egy 100 arany értékű Korsó vizet kér ki Arnulf Molinatól. Remélhetőleg ezt elnézi, mivel ez nagyon fontos, jelen pillanatban
Amilyen gyorsan csak lehet, az egyik szabad asztalhoz oda viteti, majd az egyikkel megpróbál fölreppeni az Óriáshoz. Kiveszi a dugót a korsóból, és megszólítja a férfit.*
- Morwon úr! Megengedi, hogy lelocsoljam vízzel? Hogy a fájdalom enyhüljön. Csak segíteni próbálunk amennyiben hagyja.
*Választól függően, fog cselekedni. Sajnos ha megpróbálja lecsapni a tündérkét, akkor az nagyot fog csattani, mert nem fog tudni kitérni.*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-25 18:04:11
Üzenet elküldve: 2016-12-25 18:04:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//M-N-M//
*Minden remekül halad, még Noti is megtalálja a meleg vizet, és bár Mofi abba nem gondolt bele igazán, hogy tényleg hozhat, hiszen úgy vélte, hogy elég egyértelmű jelzést tett, ám ezzel talán tényleg sikerül megbékéltetnie az óriást az asztal alatt, és elhitetni vele is, hogy minden a legnagyobb rendben. Azon kívül persze, hogy a tündérkének arra is rá kell jönnie, hogy a férfiú állapota sokkal súlyosabb, mint ahogyan azt először gondolta, és vélhetően majd egy felcser is kell mellé, aki rendbe teszi a kobakját. Ő azonban ilyesmikben nem segíthet, így marad a hideg keszkenő a púp leszorításához, és a lassú, tagolt, nyugodt és kedves szavak.*
~Az jó, hogy ismeri Leandana kisasszonyt! Ráadásul ő is tegezi. Akkor biztosan barátok. Legalább tudom, hogy hova kísérjem, ha továbbra is félrebeszél, és nem lesz jobban. Szegény úrfi, nagyon beüthette a fejét!~
*Sajnálkozó pillantását az óriásra veti, és ennyi idő alatt már azt is kitalálja, hogy mivel próbálja megnyugtatni.*
– Leandana kisasszony még a városban van, de itt vagyunk mi, hogy segítsünk. Ketten. Én Mofi vagyok, ő pedig Noti. Mofi és Noti.
*Ismétli el többször, ezúttal rövidebb, egyszerűbb, könnyen megjegyezhető beceneveket használva. A kicsit kérdésre megnyugtatóan bólint. Nem is sejti, hogy egy ekkora óriás így meg fog ugrani mindössze attól, hogy a puklijához érinti a hideg kendőt. Még csak nyomást sem helyezett rá. Sikkantva ugrik hátra, és elkerekedő szemekkel, tátott szájjal bámul a sarokban kuporgó Morwra. Mindenekelőtt hálát ad a világ összes istenének, hogy csak egy kendővel, nem pedig késlappal próbálta lenyomni a dudort, ami talán még sérüléseket is okozhatott volna az ijedtségen kívül. Másodsorban igyekszik eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. A rémület majdnem sírva fakasztja ugyan szegénykét, hiszen ő csak segíteni szeretett volna, ám szerencsére ezt ugyanúgy sikerül megállnia, ahogyan a kuncogást is, és remélhetőleg a tekintete elárulja Notinak is, hogy meg ne próbálja kinevetni Morwot. Fura érzés keríti hatalmába, amire egész élete során várt úgy, hogy nem is tudott róla. Most ő lehet a nagyobb, ő segíthet valakinek, aki rászorul, aki gyámolítatlan. A sors fura fintora, hogy ez az alak éppenséggel egy óriás, de ezen a tündérke már igazán nem akad fenn.*
– Én...
*A hangja ugyan még mindig reszket egy picit, egyrészt a félelemtől, másrészt az izgatottságtól, ám kezeit magasba emeli, legalább is a feje felé, hogy Morw jól lássa a zsebkendőt.*
– Ne haragudjon Morw Úrfi, igazán nem akartam bántani. Csak le szerettem volna nyomni a puklit, hogy jobban legyen. Látja? Csak egy kendő.
*Nyújtja maga elé az anyagot, majd lassú léptekkel, óvatosan elindul az óriás felé, másik kezével jelezve Notinak, hogy ő maradjon még.*
– Ha szeretné oda is adom, megnézheti, és saját magának is megcsinálhatja...
~Nem szeretnék a közelében lenni, ha megint hadonászni kezd. Miért nincs senki itt rajtunk kívül?~
*Minden remekül halad, még Noti is megtalálja a meleg vizet, és bár Mofi abba nem gondolt bele igazán, hogy tényleg hozhat, hiszen úgy vélte, hogy elég egyértelmű jelzést tett, ám ezzel talán tényleg sikerül megbékéltetnie az óriást az asztal alatt, és elhitetni vele is, hogy minden a legnagyobb rendben. Azon kívül persze, hogy a tündérkének arra is rá kell jönnie, hogy a férfiú állapota sokkal súlyosabb, mint ahogyan azt először gondolta, és vélhetően majd egy felcser is kell mellé, aki rendbe teszi a kobakját. Ő azonban ilyesmikben nem segíthet, így marad a hideg keszkenő a púp leszorításához, és a lassú, tagolt, nyugodt és kedves szavak.*
~Az jó, hogy ismeri Leandana kisasszonyt! Ráadásul ő is tegezi. Akkor biztosan barátok. Legalább tudom, hogy hova kísérjem, ha továbbra is félrebeszél, és nem lesz jobban. Szegény úrfi, nagyon beüthette a fejét!~
*Sajnálkozó pillantását az óriásra veti, és ennyi idő alatt már azt is kitalálja, hogy mivel próbálja megnyugtatni.*
– Leandana kisasszony még a városban van, de itt vagyunk mi, hogy segítsünk. Ketten. Én Mofi vagyok, ő pedig Noti. Mofi és Noti.
*Ismétli el többször, ezúttal rövidebb, egyszerűbb, könnyen megjegyezhető beceneveket használva. A kicsit kérdésre megnyugtatóan bólint. Nem is sejti, hogy egy ekkora óriás így meg fog ugrani mindössze attól, hogy a puklijához érinti a hideg kendőt. Még csak nyomást sem helyezett rá. Sikkantva ugrik hátra, és elkerekedő szemekkel, tátott szájjal bámul a sarokban kuporgó Morwra. Mindenekelőtt hálát ad a világ összes istenének, hogy csak egy kendővel, nem pedig késlappal próbálta lenyomni a dudort, ami talán még sérüléseket is okozhatott volna az ijedtségen kívül. Másodsorban igyekszik eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. A rémület majdnem sírva fakasztja ugyan szegénykét, hiszen ő csak segíteni szeretett volna, ám szerencsére ezt ugyanúgy sikerül megállnia, ahogyan a kuncogást is, és remélhetőleg a tekintete elárulja Notinak is, hogy meg ne próbálja kinevetni Morwot. Fura érzés keríti hatalmába, amire egész élete során várt úgy, hogy nem is tudott róla. Most ő lehet a nagyobb, ő segíthet valakinek, aki rászorul, aki gyámolítatlan. A sors fura fintora, hogy ez az alak éppenséggel egy óriás, de ezen a tündérke már igazán nem akad fenn.*
– Én...
*A hangja ugyan még mindig reszket egy picit, egyrészt a félelemtől, másrészt az izgatottságtól, ám kezeit magasba emeli, legalább is a feje felé, hogy Morw jól lássa a zsebkendőt.*
– Ne haragudjon Morw Úrfi, igazán nem akartam bántani. Csak le szerettem volna nyomni a puklit, hogy jobban legyen. Látja? Csak egy kendő.
*Nyújtja maga elé az anyagot, majd lassú léptekkel, óvatosan elindul az óriás felé, másik kezével jelezve Notinak, hogy ő maradjon még.*
– Ha szeretné oda is adom, megnézheti, és saját magának is megcsinálhatja...
~Nem szeretnék a közelében lenni, ha megint hadonászni kezd. Miért nincs senki itt rajtunk kívül?~
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-25 17:32:40
Üzenet elküldve: 2016-12-25 17:32:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//M-N-M//
* Az óriás története pedig száz százalékban valódi, minden pontosan úgy történt, mint ahogy azt a behemót elmesélte a tündéreknek. Az meg igazán furcsa, hogy még értetlenkednek is egy sort, hiszen semmi érthetetlen nem volt a történetben. Ráadásul Morwon feladata az értetlenkedés, a tündérek... azok... talán okosak...? Mondjuk kivétel mindig akad - olykor még több is, mint nem-kivétel -, például Valian. Aki... lehet, hogy... igazából... okos volt? Meglehet. Annyi biztos, hogy erre Morwon nem fog magától rájönni, úgyhogy kár is lenne ezzel terhelnie a saját agyát. Helyette inkább meglepődik egy új fejleményen, hiszen kiderül, hogy nem akárki, hanem valaki segítet neki - vagy legalábbis próbál segíteni neki. *
- Lea?! Az előbb még fent voltál... Ja nem, az Csi! De akkor... Ki az a Notaizé? * Vonja fel szemöldökét és a válaszon való gondolkodás helyett újabbat lepődik, még az előzőnél is nagyobbat. *
- De hisz Lea! Te mióta vagy kedves és... kicsit?! * Mozdulni továbbra sem nagyon mer, leginkább arra vár, hogy vágják ki felőle a fát (ennek következményeire nem igazán gondol), így megszabadulhasson a fekvés nehézségeitől; ám ez továbbra is elmarad. Örömet okoz azonban neki, hogy amíg ő fekszik, addig az egyik tündér elvégzi helyette a munkát, már ami a meleg vizes tálat illeti. N. kérdésére elgondolkozik, majd gondolatban - azért nem fizikálisan, nehogy megint beverje a fejét - megvonja vállait és így szól. *
- Nem tom', rakd le egy asztalra. * Ha lábujjhegyre áll, talán még fel is éri az asztalt.
Ezután pedig... Következik a.... *
- ÁÁÁ! Segíccsék, gyíííílkóóóss! * Ordít fel, ezúttal nem törődve a mozdulatlansági fogadalmával sem, elrugaszkodik a földről és menekül. Habár fejét most is sikerül bevernie az asztallapba, azonban ezúttal olyan nagy erővel, hogy az kis híján fel is borul, óriásunk pedig elfeket megszégyenítő sebességgel rohanhat a sarokba, ahol lekuporodik és rettegve várja a tündérek megjelenését. *
* Az óriás története pedig száz százalékban valódi, minden pontosan úgy történt, mint ahogy azt a behemót elmesélte a tündéreknek. Az meg igazán furcsa, hogy még értetlenkednek is egy sort, hiszen semmi érthetetlen nem volt a történetben. Ráadásul Morwon feladata az értetlenkedés, a tündérek... azok... talán okosak...? Mondjuk kivétel mindig akad - olykor még több is, mint nem-kivétel -, például Valian. Aki... lehet, hogy... igazából... okos volt? Meglehet. Annyi biztos, hogy erre Morwon nem fog magától rájönni, úgyhogy kár is lenne ezzel terhelnie a saját agyát. Helyette inkább meglepődik egy új fejleményen, hiszen kiderül, hogy nem akárki, hanem valaki segítet neki - vagy legalábbis próbál segíteni neki. *
- Lea?! Az előbb még fent voltál... Ja nem, az Csi! De akkor... Ki az a Notaizé? * Vonja fel szemöldökét és a válaszon való gondolkodás helyett újabbat lepődik, még az előzőnél is nagyobbat. *
- De hisz Lea! Te mióta vagy kedves és... kicsit?! * Mozdulni továbbra sem nagyon mer, leginkább arra vár, hogy vágják ki felőle a fát (ennek következményeire nem igazán gondol), így megszabadulhasson a fekvés nehézségeitől; ám ez továbbra is elmarad. Örömet okoz azonban neki, hogy amíg ő fekszik, addig az egyik tündér elvégzi helyette a munkát, már ami a meleg vizes tálat illeti. N. kérdésére elgondolkozik, majd gondolatban - azért nem fizikálisan, nehogy megint beverje a fejét - megvonja vállait és így szól. *
- Nem tom', rakd le egy asztalra. * Ha lábujjhegyre áll, talán még fel is éri az asztalt.
Ezután pedig... Következik a.... *
- ÁÁÁ! Segíccsék, gyíííílkóóóss! * Ordít fel, ezúttal nem törődve a mozdulatlansági fogadalmával sem, elrugaszkodik a földről és menekül. Habár fejét most is sikerül bevernie az asztallapba, azonban ezúttal olyan nagy erővel, hogy az kis híján fel is borul, óriásunk pedig elfeket megszégyenítő sebességgel rohanhat a sarokba, ahol lekuporodik és rettegve várja a tündérek megjelenését. *
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-24 11:14:44
Üzenet elküldve: 2016-12-24 11:14:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// M-N-M //
~ Csak nem nyúltam semmi olyanhoz.~
*Nyugodtan megkérdezheti, kalandos volt az első napja, legalábbis, mikor ideérkezett, de az egy másik történet.
Az önzetlenség nem mindenkiben van meg, főleg nem idegenek felé, hiszen minden egyes rászórólónak képtelenség segíteni, s egyesek igencsak visszatudnak élni vele. Kisujját nyújtják felé, de az egész karja kell.
Hallja amit mond, a Mofeta, viszont ha lesz lehetősége, úgy is meg fogja valamivel hálálni, lehet, hogy nem ma vagy holnap, azonban amennyiben tud neki segíteni, akkor Notaliára teljes mértékben számíthat.
No, de a Vaskorsó Tavernában, az óriás elterülve, még vízszintes állapotában is félelmet kelt, de úgy látszik, nincs rossz szándéka.*
- Üdvözletem
*Köszönti a férfit, mikor a szőkeség, volt olyan kedves bemutatni Notaliát.*
~ Tolvaj? Hol ki merre meddig? Kinek kell most a segítség?~
*Értetlenség, elég könnyen leolvasható az arcáról, de egyelőre, most vízért kell menni.
Egy pillanat erejéig ott hagyja az óriást, és megérkezik, a meleg vízzel, s azt veszi észre, Mofi már a sérültet ellátja.*
~ Nem lenne jó ha bárki meghalna.~
- Itt vagyok, ezzel mit kell csinálni? Kinek kell vinni?
*Nagy valószínűséggel nem neki kell, a duzzanatra nem épp a legjobb.*
~ Csak nem nyúltam semmi olyanhoz.~
*Nyugodtan megkérdezheti, kalandos volt az első napja, legalábbis, mikor ideérkezett, de az egy másik történet.
Az önzetlenség nem mindenkiben van meg, főleg nem idegenek felé, hiszen minden egyes rászórólónak képtelenség segíteni, s egyesek igencsak visszatudnak élni vele. Kisujját nyújtják felé, de az egész karja kell.
Hallja amit mond, a Mofeta, viszont ha lesz lehetősége, úgy is meg fogja valamivel hálálni, lehet, hogy nem ma vagy holnap, azonban amennyiben tud neki segíteni, akkor Notaliára teljes mértékben számíthat.
No, de a Vaskorsó Tavernában, az óriás elterülve, még vízszintes állapotában is félelmet kelt, de úgy látszik, nincs rossz szándéka.*
- Üdvözletem
*Köszönti a férfit, mikor a szőkeség, volt olyan kedves bemutatni Notaliát.*
~ Tolvaj? Hol ki merre meddig? Kinek kell most a segítség?~
*Értetlenség, elég könnyen leolvasható az arcáról, de egyelőre, most vízért kell menni.
Egy pillanat erejéig ott hagyja az óriást, és megérkezik, a meleg vízzel, s azt veszi észre, Mofi már a sérültet ellátja.*
~ Nem lenne jó ha bárki meghalna.~
- Itt vagyok, ezzel mit kell csinálni? Kinek kell vinni?
*Nagy valószínűséggel nem neki kell, a duzzanatra nem épp a legjobb.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-23 14:26:31
Üzenet elküldve: 2016-12-23 14:26:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
// M-N-M //
*Azonnal rábólint, hogy megerősítse Notit abban, hogy egy személyről beszélnek, majd kicsit értetlenkedve összevonja a szemöldökét a fura kérdésen.*
~Ha a kisasszony magához vette, akkor csak nem csinált nála akkora rumlit, hogy ilyen kérdést fel kelljen tenni. Vagy igen? Biztosan nem!~
– Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy ha nem nyúltál semmihez, ami nem a tiéd, a saját dolgaidat pedig nem hagytad szétszórva, akkor Leandana kisasszonynak egy rossz szava nem lesz majd.
~Főként, hogy milyen holmijai lehetnek, ha ruhának is csak egy köpenye van? Honnan jöhetett? Talán nem illik ilyen megkérdezni...~
*Meg egyébként is már rendkívüli módon fagyoskodik szegényke, így gyorsan szeretné lezárni a témát, elrohan a kabátért, majd amikor a lány értetlenkedik, határozottan bólint, még a szokásosnál is kedvesebb mosolyát elővéve.*
– Persze! Ez csak egy kabát, igazán nem kell miatta elpityeredned. Szívesen adom kölcsön.
*Mindig megbotránkozik azon, ha valaki az önzetlenségen csodálkozni kezd, hiszen az azt jelenti, hogy abból neki kevés jutott eddigi élete során, pedig mindenki megérdemli, hogy kedvesek legyenek vele. Na persze az nem igaz, hogy csak egy kabát lenne, hiszen egy ilyen darabot megvarratni a szabóval, az anyagot megvenni a szűcstől nem éppen olcsó mulatság, és ezek a ruhák, ha vigyáz rájuk a tündér, na meg persze ha nem nő, egy életre szólnak. Az azonban mindenképp értékesebb, hogy a másik ne egyetlen köpenyben mászkáljon. Egy pillanatra elnézegeti benne a fajtársát, majd bólint, és egy valamit még leszögez, amit nagyon fontos megemlítenie.*
– Remekül áll rajtad! És meg ne próbáld meghálálni, mer azért haragszom. Tönkreteszed vele az önzetlenségemet, ha vissza akarod fizetni.
*A megszeppent és értetlen arcocskáról nem nehéz leolvasnia, hogy mire is gondol Noti, így azonnal elejét is tudja venni a dolognak, persze nevetve, ami azt jelenti, hogy kacarászva indulhatnak a taverna felé.
Miután megbizonyosodik arról, hogy az óriás nem akarja megenni, egy picinyke sértődött pillantást vet a jól láthatóan érte aggódó Noti irányába, aki volt olyan előítéletes, hogy rosszat feltételezzen erről a kedves uraságról. Ez persze jócskán képmutatás a részéről, hiszen ő maga is megtorpant, ám erre akkor már nem is emlékszik, hiszen Morw fura történetét próbálja kibogozni. A tolvaj említésénél aggódóan néz körbe ugyan, de mivel ugyanúgy nem lát tolvajt, mint gáncsot vető láthatatlan személyeket sem, így megpróbálja összerakni magában a dolgokat. A felkiáltásra összerezzen, ám elszaladni nem szalad, hiszen az óriás nem tesz egyetlen gyanús mozdulatot sem, sőt, semmilyen mozdulatot nem tesz.*
~Szóval az úrfi megbotlott, és beütötte az asztalba a fejét, és most az ütéstől annyira szédül, hogy nem tud felállni.~
– Értem... azt hiszem. Én Mofeta Wirfall vagyok, Leandana kisasszony szolgálatában, Morwon Úr, a társam pedig Notalia. Ha megengedi...
*Először arra gondol, hogy felajánlja, hogy segít felállni az óriásnak, de ezt az ötletet gyorsan elveti, hiszen nemhogy kettő, de talán húsz tündér sem lenne elég erre, így inkább megpróbálja a másik problémát kezelni. A tolvajos dolgot betudja egyszerű félrebeszélésnek, miközben a zsebkendőjéért kezd el kotorászni a zsebében.*
– Egy pillanat, mindjárt itt vagyok! Noti, keress addig kérlek meleg vizet az Úrnak.
*Kacsint a másik tündérre, remélvén, hogy érti, hogy csak Morw megnyugtatására kell keresni, majd pillanatok alatt kilibben az ajtón, zsebkendőjét a lóitató jéghideg vízébe mártja, majd szalad is vissza, a keszkenőt pedig óvatosan az óriás sajgó fejének púpja felé közelíti.*
– Ez hideg, lenyomja a duzzanatot, és utána talán majd fel tetszik tudni állni.
*Azonnal rábólint, hogy megerősítse Notit abban, hogy egy személyről beszélnek, majd kicsit értetlenkedve összevonja a szemöldökét a fura kérdésen.*
~Ha a kisasszony magához vette, akkor csak nem csinált nála akkora rumlit, hogy ilyen kérdést fel kelljen tenni. Vagy igen? Biztosan nem!~
– Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy ha nem nyúltál semmihez, ami nem a tiéd, a saját dolgaidat pedig nem hagytad szétszórva, akkor Leandana kisasszonynak egy rossz szava nem lesz majd.
~Főként, hogy milyen holmijai lehetnek, ha ruhának is csak egy köpenye van? Honnan jöhetett? Talán nem illik ilyen megkérdezni...~
*Meg egyébként is már rendkívüli módon fagyoskodik szegényke, így gyorsan szeretné lezárni a témát, elrohan a kabátért, majd amikor a lány értetlenkedik, határozottan bólint, még a szokásosnál is kedvesebb mosolyát elővéve.*
– Persze! Ez csak egy kabát, igazán nem kell miatta elpityeredned. Szívesen adom kölcsön.
*Mindig megbotránkozik azon, ha valaki az önzetlenségen csodálkozni kezd, hiszen az azt jelenti, hogy abból neki kevés jutott eddigi élete során, pedig mindenki megérdemli, hogy kedvesek legyenek vele. Na persze az nem igaz, hogy csak egy kabát lenne, hiszen egy ilyen darabot megvarratni a szabóval, az anyagot megvenni a szűcstől nem éppen olcsó mulatság, és ezek a ruhák, ha vigyáz rájuk a tündér, na meg persze ha nem nő, egy életre szólnak. Az azonban mindenképp értékesebb, hogy a másik ne egyetlen köpenyben mászkáljon. Egy pillanatra elnézegeti benne a fajtársát, majd bólint, és egy valamit még leszögez, amit nagyon fontos megemlítenie.*
– Remekül áll rajtad! És meg ne próbáld meghálálni, mer azért haragszom. Tönkreteszed vele az önzetlenségemet, ha vissza akarod fizetni.
*A megszeppent és értetlen arcocskáról nem nehéz leolvasnia, hogy mire is gondol Noti, így azonnal elejét is tudja venni a dolognak, persze nevetve, ami azt jelenti, hogy kacarászva indulhatnak a taverna felé.
Miután megbizonyosodik arról, hogy az óriás nem akarja megenni, egy picinyke sértődött pillantást vet a jól láthatóan érte aggódó Noti irányába, aki volt olyan előítéletes, hogy rosszat feltételezzen erről a kedves uraságról. Ez persze jócskán képmutatás a részéről, hiszen ő maga is megtorpant, ám erre akkor már nem is emlékszik, hiszen Morw fura történetét próbálja kibogozni. A tolvaj említésénél aggódóan néz körbe ugyan, de mivel ugyanúgy nem lát tolvajt, mint gáncsot vető láthatatlan személyeket sem, így megpróbálja összerakni magában a dolgokat. A felkiáltásra összerezzen, ám elszaladni nem szalad, hiszen az óriás nem tesz egyetlen gyanús mozdulatot sem, sőt, semmilyen mozdulatot nem tesz.*
~Szóval az úrfi megbotlott, és beütötte az asztalba a fejét, és most az ütéstől annyira szédül, hogy nem tud felállni.~
– Értem... azt hiszem. Én Mofeta Wirfall vagyok, Leandana kisasszony szolgálatában, Morwon Úr, a társam pedig Notalia. Ha megengedi...
*Először arra gondol, hogy felajánlja, hogy segít felállni az óriásnak, de ezt az ötletet gyorsan elveti, hiszen nemhogy kettő, de talán húsz tündér sem lenne elég erre, így inkább megpróbálja a másik problémát kezelni. A tolvajos dolgot betudja egyszerű félrebeszélésnek, miközben a zsebkendőjéért kezd el kotorászni a zsebében.*
– Egy pillanat, mindjárt itt vagyok! Noti, keress addig kérlek meleg vizet az Úrnak.
*Kacsint a másik tündérre, remélvén, hogy érti, hogy csak Morw megnyugtatására kell keresni, majd pillanatok alatt kilibben az ajtón, zsebkendőjét a lóitató jéghideg vízébe mártja, majd szalad is vissza, a keszkenőt pedig óvatosan az óriás sajgó fejének púpja felé közelíti.*
– Ez hideg, lenyomja a duzzanatot, és utána talán majd fel tetszik tudni állni.
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-23 13:52:23
Üzenet elküldve: 2016-12-23 13:52:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
// M-N-M //
* Már épp kezdené feladni a reményt, mikor egy kölyök toppan elé és segítséget kínál. Ekkor aztán a reményvesztés helyett keserűen nevetgélni kezd. Midőn ezzel végez, megszólal. *
- Nem Bacchi, Morw. MOR-WON. * Javítja ki a lányt és tanulva korábbi hibáiból inkább nem ül fel, hogy jobban megnézhesse - hiszen abból csak újabb és erősebb fejfájás lenne. *
- Az úgy volt, hogy... * Szörnyű ez a tehetetlenség, hiszen még a fejét sem tudja megvakarni, pedig attól mindig jobban megy a gondolkozás. *
- Jöttem, hogy szerezzek meleg vizet, mert különben meghal a tolvaj csaja; de amikor leértem, valaki kigáncsolt. Ki is... * Megpróbál visszagondolni a korábban látott emberkékre, majd eszébe jut Trodd és az újdonsült barátnője. De ők nem lehettek. Trodd okos ember, ő biztos nem tenne ilyet. Más meg... Nem igazán van errefelé. *
- Az asztal! Az volt! * Kiált fel, remélhetőleg annyira azért nem ijesztve meg Mofit, hogy elrohanjon. *
- Próbáltam felkelni, de mindig visszakerülök ide és már fáj a fejem. * Panaszolja el gondjait a tündérnek, természetesen az egész történet alatt meg sem mozdulva, nehogy újabb bajok történjenek. *
- Amúgy hol van itt meleg víz? Mer' az kéne, nehogy meghaljon a tolvajnak a csaja.
* Már épp kezdené feladni a reményt, mikor egy kölyök toppan elé és segítséget kínál. Ekkor aztán a reményvesztés helyett keserűen nevetgélni kezd. Midőn ezzel végez, megszólal. *
- Nem Bacchi, Morw. MOR-WON. * Javítja ki a lányt és tanulva korábbi hibáiból inkább nem ül fel, hogy jobban megnézhesse - hiszen abból csak újabb és erősebb fejfájás lenne. *
- Az úgy volt, hogy... * Szörnyű ez a tehetetlenség, hiszen még a fejét sem tudja megvakarni, pedig attól mindig jobban megy a gondolkozás. *
- Jöttem, hogy szerezzek meleg vizet, mert különben meghal a tolvaj csaja; de amikor leértem, valaki kigáncsolt. Ki is... * Megpróbál visszagondolni a korábban látott emberkékre, majd eszébe jut Trodd és az újdonsült barátnője. De ők nem lehettek. Trodd okos ember, ő biztos nem tenne ilyet. Más meg... Nem igazán van errefelé. *
- Az asztal! Az volt! * Kiált fel, remélhetőleg annyira azért nem ijesztve meg Mofit, hogy elrohanjon. *
- Próbáltam felkelni, de mindig visszakerülök ide és már fáj a fejem. * Panaszolja el gondjait a tündérnek, természetesen az egész történet alatt meg sem mozdulva, nehogy újabb bajok történjenek. *
- Amúgy hol van itt meleg víz? Mer' az kéne, nehogy meghaljon a tolvajnak a csaja.
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-23 12:50:41
Üzenet elküldve: 2016-12-23 12:50:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mofi és Morw//
*Teljes nevét nem hallotta, mikor Laor és Leadana beszélgettek egymás között, s olyat nem akar mondani amiben nem teljesen biztos.
De aztán, valami beugrik.*
- Úgy érted. Leandana Kagantal?
*Kezét a szájához kapja, mert nála inaskodott, és még inkább nem akarja, hogy valami rosszat feltételezzen róla. Habár annyi feladata van szegénynek, lehet nem is fogja tudni, hogy kicsoda, eléggé fontos embernek tűnik*
- Ó jaj nekem, remélem mindent rendben talált. Mivel nála ténykedtem.
*Kezét elveszi, mikor befejezi a mondandóját, kicsit magába tekint, hogy ilyen közvetlen formában megmerte szólítani, még akkor is ha ő nem hallja.
Mikor elutasítja a tündértársa a köpenyt, egy kicsit meglepődik a reakción.*
~ Az előbb nem meg akart fagyni?~
*Ahogy hadonászik a csöpp kis kezével.*
~ Valami rosszat tettem?~
*Csak pislog sűrűn, mikor eltűnik, de szerencsére, hamarosan ismét megjelenik egy ruhadarabbal.*
- E-ez, az e-enyém?
*Hebegve habogva tudja mondani, mikor átveszi.*
- K-köszönöm.
*Legszívesebben elsírná magát, nem is tudja annak az időpontját, hogy mikor is kapott utoljára ajándékot.*
~ De én nem tudok semmit sem adni érte.~
*Szinte szipog, de igyekszik összeszedni magát, és a köpeny helyére felvenni, az új szerzeményét.
Szárnyait természetesen, szabadon akarja tudni, sosem szerette, ha valami nyomja.*
- Tökéletes.
*Mondja egy elégedett mosollyal.
Ahogy méregeti magán a ruhát, közben összehajtogatja a köpenyt, és ennyiben nem marad abba a fajtársa kedvessége.*
- Hogy mondod?
~ Csakúgy?~
*Az önzetlen kedvességet nem tudja hová rakni, hiszen semmit nem tett a másikért.*
~ Ezt fogom tudni viszonozni.~
*Megint megnémul, majd egyszer csak elkapja Mofeta Notalia kezét. Szinte felemelkedik a talajról, hogy nehogy orra bukjon szárnyai segítségével, egy picit repül, már ha azt a néhány centis talajtól való elemelkedést annak számít-e.
Vaskorsó Taverna ajtaján be toppnak, mikor a lábai, ismét talajt fognak. Körbe néz mindenkin, de számára, mindenki óriás.*
~ Hűha! Itt akarunk megreggelizni?~
*Remélhetőleg nem ez lesz az utolsó étkezésük.
Majd egy égimeszelőt pillant meg, aki a földön van.
A szőkeség igen érdekes teremtmény és nem magára gondol, hanem arra, miként tudna segíteni a másiknak. Notalia is hasonlóképpen tesz de ő inkább, Mofiért aggódik, nehogy baja essen, olyan helyzetben van, ha úgy adódna eltudja rántani.*
*Teljes nevét nem hallotta, mikor Laor és Leadana beszélgettek egymás között, s olyat nem akar mondani amiben nem teljesen biztos.
De aztán, valami beugrik.*
- Úgy érted. Leandana Kagantal?
*Kezét a szájához kapja, mert nála inaskodott, és még inkább nem akarja, hogy valami rosszat feltételezzen róla. Habár annyi feladata van szegénynek, lehet nem is fogja tudni, hogy kicsoda, eléggé fontos embernek tűnik*
- Ó jaj nekem, remélem mindent rendben talált. Mivel nála ténykedtem.
*Kezét elveszi, mikor befejezi a mondandóját, kicsit magába tekint, hogy ilyen közvetlen formában megmerte szólítani, még akkor is ha ő nem hallja.
Mikor elutasítja a tündértársa a köpenyt, egy kicsit meglepődik a reakción.*
~ Az előbb nem meg akart fagyni?~
*Ahogy hadonászik a csöpp kis kezével.*
~ Valami rosszat tettem?~
*Csak pislog sűrűn, mikor eltűnik, de szerencsére, hamarosan ismét megjelenik egy ruhadarabbal.*
- E-ez, az e-enyém?
*Hebegve habogva tudja mondani, mikor átveszi.*
- K-köszönöm.
*Legszívesebben elsírná magát, nem is tudja annak az időpontját, hogy mikor is kapott utoljára ajándékot.*
~ De én nem tudok semmit sem adni érte.~
*Szinte szipog, de igyekszik összeszedni magát, és a köpeny helyére felvenni, az új szerzeményét.
Szárnyait természetesen, szabadon akarja tudni, sosem szerette, ha valami nyomja.*
- Tökéletes.
*Mondja egy elégedett mosollyal.
Ahogy méregeti magán a ruhát, közben összehajtogatja a köpenyt, és ennyiben nem marad abba a fajtársa kedvessége.*
- Hogy mondod?
~ Csakúgy?~
*Az önzetlen kedvességet nem tudja hová rakni, hiszen semmit nem tett a másikért.*
~ Ezt fogom tudni viszonozni.~
*Megint megnémul, majd egyszer csak elkapja Mofeta Notalia kezét. Szinte felemelkedik a talajról, hogy nehogy orra bukjon szárnyai segítségével, egy picit repül, már ha azt a néhány centis talajtól való elemelkedést annak számít-e.
Vaskorsó Taverna ajtaján be toppnak, mikor a lábai, ismét talajt fognak. Körbe néz mindenkin, de számára, mindenki óriás.*
~ Hűha! Itt akarunk megreggelizni?~
*Remélhetőleg nem ez lesz az utolsó étkezésük.
Majd egy égimeszelőt pillant meg, aki a földön van.
A szőkeség igen érdekes teremtmény és nem magára gondol, hanem arra, miként tudna segíteni a másiknak. Notalia is hasonlóképpen tesz de ő inkább, Mofiért aggódik, nehogy baja essen, olyan helyzetben van, ha úgy adódna eltudja rántani.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-23 06:18:23
Üzenet elküldve: 2016-12-23 06:18:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Noti és Morw//
*A kihajítós rész érezhetően viccnek lett szánva, így arra csak egy mosollyal reagál, ám a Lea név hallatára egy pillanatra gondolkodóba esik, majd a biztonság kedvéért inkább rákérdez, nehogy véletlenül hibás feltételezésből induljon ki.*
– Lea? Mármint Leandana kisasszonyra gondolsz?
*A maga részéről igazán pimaszságnak gondolná, ha csak így, egyszerűen a keresztnevén és rövidítve tenne említést a jelenlegi vezérről, ezért is várja meg inkább a választ. Ha viszont igenlő feleletet kap, az ismét más irányba tereli a gondolatait.*
~Nagyon kedves lehet ez a Leandana kisasszony, hogy így befogad a házába valakit, akinek még egy váltás ruhája sincsen, ráadásul megengedi neki, hogy így szólítsa. Olyan családias ez így!~
*Örömmel veszi, hogy a másik hamar elfogadta az ajánlatot, hiszen így ő is ismerőssel lakhat együtt, ráadásul tündérrel. Nem árt barátokat szerezni újoncként, és ezt ő is tudja. Arra azonban nem számít, hogy annyira látszik a didergése, hogy a másik megsajnálja, arra pedig pláne nem, hogy az egyetlen köpenyét is neki akarná adni. Azonnal hadonászni kezd maga előtt a kezeivel, és vöröslő arccal igyekszik visszautasítani a felajánlást, hiszen ha megkapná a köpenyt, fajtársán már semmi nem maradna talán.*
– Nem, nem, köszönöm nem! Nyugodtan tartsd meg a köpenyedet! Sőt! Ha megbocsájtasz egy pillanatra... mindjárt jövök!
*Majd egy bocsánatkérő meghajlást követően el is szalad az egyik hosszúház felé. Még visszapillant, hogy Noti valóban megvárja-e, majd eltűnik az ajtó mögött, és kisvártatva egy másik kabáttal a karján tér vissza, amit fajtársa felé nyújt.*
– Tessék! Odaadom neked kölcsön amíg nem találsz magadnak sajátot. Tudom, hogy kicsit pici rád, de én ezt ruhák fölé szoktam felvenni, így azok nélkül talán neked is jó lesz.
*A szövetnek kellemes tapintása van, nem a legelegánsabb darab, de annak, amire hivatott tökéletesen megfelel. A fontosabb helyeken prémmel van bélelve, így jó meleg, ráadásul tündérre van szabva, így a hátán pár kötél meglazításával akár a szárnyakat is át lehet ügyeskedni, ha azokat szabadon szeretné hagyni valaki. Arra, hogy a másiknak nincs pénze, csak szemét forgatva legyint.*
– Ugyan, ez igazán nem gond! Meghívlak valamire, gyere!
*És ezúttal nem is hagyja a véletlenre a dolgot, megfogja Noti kezét, és finoman ugyan, de határozottan vezetgetni kezdi az adott irányba. Pár perc séta után meg is érkeznek, a szemük elé pedig nem mindennapi látvány tárul. A kis tündérke először a szája elé kapja a kezét, halkan felsikkantva, hiszen valamiféle kocsmai verekedés utózöngéjét véli megtapasztalni, és tesz is egy bizonytalan lépést a földön heverő óriás felé, ám a következő pillanatban megtorpan.*
~Mi van, ha csak részeg, és bántani fog, ha segíteni akarok neki?~
*A gondolatot gyorsan kiveri a fejéből, bár párszor azért a levegőbe szimatol, hogy érzi-e a cefreszagot terjengeni Morw körül, ám mivel ilyet vélhetően túlzott mértékben nem tapasztal, újra összeszedi a bátorságát, az óriáshoz siet, és aggódó tekintettel hajol fölé. Megközelíteni a fejétől tűnik logikusnak, hiszen más irányból vélhetően észre sem venné Morw a csöppnyi teremtményt, így az óriás kisvártatva arra lehet figyelmes, hogy egy szőke gyermekarc pislog rá fejjel lefelé, tapintatos távolságból az arcába hajolva, bizonytalan, vékonyka hangján megszólítva őt.*
– Elnézést bácsi... ugye nem esett semmi baja? Segíthetünk valamit?
*A hatalmas szakállast megilletődésében zsigerből bácsizza le, és nyugtalan pillantását hol rá, hol tündértársára veti, várva az asztal alatt heverésző óriás válaszát.*
*A kihajítós rész érezhetően viccnek lett szánva, így arra csak egy mosollyal reagál, ám a Lea név hallatára egy pillanatra gondolkodóba esik, majd a biztonság kedvéért inkább rákérdez, nehogy véletlenül hibás feltételezésből induljon ki.*
– Lea? Mármint Leandana kisasszonyra gondolsz?
*A maga részéről igazán pimaszságnak gondolná, ha csak így, egyszerűen a keresztnevén és rövidítve tenne említést a jelenlegi vezérről, ezért is várja meg inkább a választ. Ha viszont igenlő feleletet kap, az ismét más irányba tereli a gondolatait.*
~Nagyon kedves lehet ez a Leandana kisasszony, hogy így befogad a házába valakit, akinek még egy váltás ruhája sincsen, ráadásul megengedi neki, hogy így szólítsa. Olyan családias ez így!~
*Örömmel veszi, hogy a másik hamar elfogadta az ajánlatot, hiszen így ő is ismerőssel lakhat együtt, ráadásul tündérrel. Nem árt barátokat szerezni újoncként, és ezt ő is tudja. Arra azonban nem számít, hogy annyira látszik a didergése, hogy a másik megsajnálja, arra pedig pláne nem, hogy az egyetlen köpenyét is neki akarná adni. Azonnal hadonászni kezd maga előtt a kezeivel, és vöröslő arccal igyekszik visszautasítani a felajánlást, hiszen ha megkapná a köpenyt, fajtársán már semmi nem maradna talán.*
– Nem, nem, köszönöm nem! Nyugodtan tartsd meg a köpenyedet! Sőt! Ha megbocsájtasz egy pillanatra... mindjárt jövök!
*Majd egy bocsánatkérő meghajlást követően el is szalad az egyik hosszúház felé. Még visszapillant, hogy Noti valóban megvárja-e, majd eltűnik az ajtó mögött, és kisvártatva egy másik kabáttal a karján tér vissza, amit fajtársa felé nyújt.*
– Tessék! Odaadom neked kölcsön amíg nem találsz magadnak sajátot. Tudom, hogy kicsit pici rád, de én ezt ruhák fölé szoktam felvenni, így azok nélkül talán neked is jó lesz.
*A szövetnek kellemes tapintása van, nem a legelegánsabb darab, de annak, amire hivatott tökéletesen megfelel. A fontosabb helyeken prémmel van bélelve, így jó meleg, ráadásul tündérre van szabva, így a hátán pár kötél meglazításával akár a szárnyakat is át lehet ügyeskedni, ha azokat szabadon szeretné hagyni valaki. Arra, hogy a másiknak nincs pénze, csak szemét forgatva legyint.*
– Ugyan, ez igazán nem gond! Meghívlak valamire, gyere!
*És ezúttal nem is hagyja a véletlenre a dolgot, megfogja Noti kezét, és finoman ugyan, de határozottan vezetgetni kezdi az adott irányba. Pár perc séta után meg is érkeznek, a szemük elé pedig nem mindennapi látvány tárul. A kis tündérke először a szája elé kapja a kezét, halkan felsikkantva, hiszen valamiféle kocsmai verekedés utózöngéjét véli megtapasztalni, és tesz is egy bizonytalan lépést a földön heverő óriás felé, ám a következő pillanatban megtorpan.*
~Mi van, ha csak részeg, és bántani fog, ha segíteni akarok neki?~
*A gondolatot gyorsan kiveri a fejéből, bár párszor azért a levegőbe szimatol, hogy érzi-e a cefreszagot terjengeni Morw körül, ám mivel ilyet vélhetően túlzott mértékben nem tapasztal, újra összeszedi a bátorságát, az óriáshoz siet, és aggódó tekintettel hajol fölé. Megközelíteni a fejétől tűnik logikusnak, hiszen más irányból vélhetően észre sem venné Morw a csöppnyi teremtményt, így az óriás kisvártatva arra lehet figyelmes, hogy egy szőke gyermekarc pislog rá fejjel lefelé, tapintatos távolságból az arcába hajolva, bizonytalan, vékonyka hangján megszólítva őt.*
– Elnézést bácsi... ugye nem esett semmi baja? Segíthetünk valamit?
*A hatalmas szakállast megilletődésében zsigerből bácsizza le, és nyugtalan pillantását hol rá, hol tündértársára veti, várva az asztal alatt heverésző óriás válaszát.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-21 13:35:15
Üzenet elküldve: 2016-12-21 13:35:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Isdyncer//
*A reggeli elfogyott és a nő még átöltözik. Trodd bólint. Türelmes emberként nem esik nehezére megvárnia az előkészületeket. Főleg, hogy tényleg nem sokáig váratják őt meg. Mikor az immár kényelmesebben öltözött nő ismét megérkezik akkor feláll a székből, hogy jelezze felőle indulhatnak. A kérdésen most nem sokat gondolkozik.*
Nincs dolgom, de elkísérhetlek. Talán van a vezérnek számomra is mondandója.
*Utoljára mikor beszéltek még Trodd a házát kezdte volna építeni, de el kellett költöznie. Talán van valami jó hír számára. Még ő sem tud Kagan állapotáról.*
*A reggeli elfogyott és a nő még átöltözik. Trodd bólint. Türelmes emberként nem esik nehezére megvárnia az előkészületeket. Főleg, hogy tényleg nem sokáig váratják őt meg. Mikor az immár kényelmesebben öltözött nő ismét megérkezik akkor feláll a székből, hogy jelezze felőle indulhatnak. A kérdésen most nem sokat gondolkozik.*
Nincs dolgom, de elkísérhetlek. Talán van a vezérnek számomra is mondandója.
*Utoljára mikor beszéltek még Trodd a házát kezdte volna építeni, de el kellett költöznie. Talán van valami jó hír számára. Még ő sem tud Kagan állapotáról.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-21 08:45:02
Üzenet elküldve: 2016-12-21 08:45:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Trodd //
* Nem ismeri Chiarit ezért nem igazán veszi észre, hogy ingerültebb vagy sem az átlagnál. A reggelit lassan de biztosan letudták, egy kiadós séta csak jól jöhet ilyenkor. Vidám mosollyal bólint.*
- Akkor felmegyek átöltözni és indulhatunk is!
* Miként szól úgy is cselekszik. Sietve szedi a lépcsőket, a szobában valami kényelmesebbre váltja át a szoknyát majd haját is elrendezi. Mikor kész sietve lépeget lefele majd állapodik meg Trodd mellett.*
- Van még valami dolgod Amonon? Meg kellene keresnem Kagan vezért, hogy megkérdezzem mivel tartozom a Thargoknak.* mondja vidáman hisz még nem tud a szoborrá válásáról.*
* Nem ismeri Chiarit ezért nem igazán veszi észre, hogy ingerültebb vagy sem az átlagnál. A reggelit lassan de biztosan letudták, egy kiadós séta csak jól jöhet ilyenkor. Vidám mosollyal bólint.*
- Akkor felmegyek átöltözni és indulhatunk is!
* Miként szól úgy is cselekszik. Sietve szedi a lépcsőket, a szobában valami kényelmesebbre váltja át a szoknyát majd haját is elrendezi. Mikor kész sietve lépeget lefele majd állapodik meg Trodd mellett.*
- Van még valami dolgod Amonon? Meg kellene keresnem Kagan vezért, hogy megkérdezzem mivel tartozom a Thargoknak.* mondja vidáman hisz még nem tud a szoborrá válásáról.*
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-20 21:07:52
Üzenet elküldve: 2016-12-20 21:07:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A beteg//
*Forróság, akár egy sivatagban a delelőn perzselő nap égetése, majd hirtelen hideg reszketés, akár a tenger téli fagya. Ezeket érzékeli felváltva, meg némi zajt, azt is csak halványan. Lassan vánszorognak agyába butácska kérdések, ahogy egész testéből elsőként újra forogni kezdenek a szőke, csatakos kóc rejtette fogaskerekek. Hol van most? És miért? Na meg legfőképpen mióta? Egyedül? Ruhában? És miért nem tudja mindezekre a választ? Talán túl sok volt a pálinka? Nem, nem érez hányingert. Azaz, talán igen, de mégsem úgy. Szemhéjait még csak-csak meg tudja rebegtetni, de karjai és lábai, mintha ólom súllyal lennének rögzítve az ágyhoz. Merthogy ágyban fekszik, ez már biztos. Takaró is van rajta, érzi, ám a ruha kérdéséhez nem jutott közelebb. Abban reménykedve, fülei üzemképesek, igyekszik a körülötte lévő zajokra fókuszálni. ~Tudsz segíteni?~ A furcsa kérdés egy meglehetősen jól ismert hangon szólal. Az eddig már meglévőn kívül plusz, valamiért másfajta melegség önti el mellkasát, ajkai pedig, ha alig érzékelhetően is, de aprócska mosolyba húzódnak. A nagyon figyelmesek talán észrevehetik, de egyébként múló kunkorodás csupán.
Tehát Jaz már biztosan itt van, és feltehetően még valaki, akihez beszél. Hát ezt már meg kell nézze magának! Minden erejét összeszedve koncentrál, mint talán még sose, hogy két zöldjét láthatóvá tegye. Ennek eredményeképpen pedig, lassacskán és bizonytalanul, de nyílni kezdenek szemhéjai. Első dolga pedig, hogy a hasonszín szempárt kutassa, mely az egyetlen, mi most megnyugvást hozhat kavargó gondolatainak.*
*Forróság, akár egy sivatagban a delelőn perzselő nap égetése, majd hirtelen hideg reszketés, akár a tenger téli fagya. Ezeket érzékeli felváltva, meg némi zajt, azt is csak halványan. Lassan vánszorognak agyába butácska kérdések, ahogy egész testéből elsőként újra forogni kezdenek a szőke, csatakos kóc rejtette fogaskerekek. Hol van most? És miért? Na meg legfőképpen mióta? Egyedül? Ruhában? És miért nem tudja mindezekre a választ? Talán túl sok volt a pálinka? Nem, nem érez hányingert. Azaz, talán igen, de mégsem úgy. Szemhéjait még csak-csak meg tudja rebegtetni, de karjai és lábai, mintha ólom súllyal lennének rögzítve az ágyhoz. Merthogy ágyban fekszik, ez már biztos. Takaró is van rajta, érzi, ám a ruha kérdéséhez nem jutott közelebb. Abban reménykedve, fülei üzemképesek, igyekszik a körülötte lévő zajokra fókuszálni. ~Tudsz segíteni?~ A furcsa kérdés egy meglehetősen jól ismert hangon szólal. Az eddig már meglévőn kívül plusz, valamiért másfajta melegség önti el mellkasát, ajkai pedig, ha alig érzékelhetően is, de aprócska mosolyba húzódnak. A nagyon figyelmesek talán észrevehetik, de egyébként múló kunkorodás csupán.
Tehát Jaz már biztosan itt van, és feltehetően még valaki, akihez beszél. Hát ezt már meg kell nézze magának! Minden erejét összeszedve koncentrál, mint talán még sose, hogy két zöldjét láthatóvá tegye. Ennek eredményeképpen pedig, lassacskán és bizonytalanul, de nyílni kezdenek szemhéjai. Első dolga pedig, hogy a hasonszín szempárt kutassa, mely az egyetlen, mi most megnyugvást hozhat kavargó gondolatainak.*
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-20 12:30:08
Üzenet elküldve: 2016-12-20 12:30:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A beteg//
//Közjáték//
*Nem sokat tehet a látványos aggódáson kívül. Szíve szerint Ewi mellé ülne, karjaiba zárná, láztól verejtékező homlokát simogatná, miközben megnyugtató szavakat duruzsolna.
Mert bárhogy is igyekezett tiltakozni ellene, tagadni még önmagának is, megszökni a képtelen helyzetből, most óhatatlanul is be kell lássa, a szöszke leányka bizony megérintette szívét, szereti, és nem, nem fogja csak úgy ácsorogva tűrni a lehetőséget, hogy talán elveszítheti.*
-Tudsz segíteni?
*Emeli megtörten zöldjeit a gyógyítóra, bizakodva, minden reményét az elf nőbe fektetve, miközben magában már ezer fogadalmat tett. Csak élje ezt túl Ewi, ő aztán soha többet nem fog más nőre nézni, más leányt fogdosni sem, még ha ezer kínnal fenyegetik, kínozzák, se bögyörészik másfelé, csak Ewi élje ezt túl. És akkor esküszik ő lesz a legrendesebb, tisztességesebb, hűségesebb pasi akire csak vágyhat, az, akit megérdemel.*
//Közjáték//
*Nem sokat tehet a látványos aggódáson kívül. Szíve szerint Ewi mellé ülne, karjaiba zárná, láztól verejtékező homlokát simogatná, miközben megnyugtató szavakat duruzsolna.
Mert bárhogy is igyekezett tiltakozni ellene, tagadni még önmagának is, megszökni a képtelen helyzetből, most óhatatlanul is be kell lássa, a szöszke leányka bizony megérintette szívét, szereti, és nem, nem fogja csak úgy ácsorogva tűrni a lehetőséget, hogy talán elveszítheti.*
-Tudsz segíteni?
*Emeli megtörten zöldjeit a gyógyítóra, bizakodva, minden reményét az elf nőbe fektetve, miközben magában már ezer fogadalmat tett. Csak élje ezt túl Ewi, ő aztán soha többet nem fog más nőre nézni, más leányt fogdosni sem, még ha ezer kínnal fenyegetik, kínozzák, se bögyörészik másfelé, csak Ewi élje ezt túl. És akkor esküszik ő lesz a legrendesebb, tisztességesebb, hűségesebb pasi akire csak vágyhat, az, akit megérdemel.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-16 21:20:45
Üzenet elküldve: 2016-12-16 21:20:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//A beteg//
//Avagy hogyan lesz semmiből meleg víz?//
- Igenis! * Szólal meg, szinte már el is felejtve, hogy az imént még szúrós szemmel nézett Jazra és az ágylakó sebesült akárkicsodára; illetve méltatlankodva hangoztatta, hogy ezek az idegenek nagyon rossz helyen vannak mostanában, ugyanis itt vannak a közelben.
Elindul hát az épület ivó részébe, hogy meleg vízet szerezzen. Siet hát le, egyedül a lépcsőknél lassít le, mivel eszébe jut egy ősrégi meg nem történt kalandja, amikor leszakadt alatta a lépcső, ő meg beleesett egy kondérba és attól nőtt meg ilyen nagyra. Nem akar ennél is nagyobb lenni, mert már így is mindenbe beveri a fejét. Ha ennél nagyobb lenne, még a felhők is folyton neki ütköznének, sőt talán az ég is. Valljuk meg, nem lenne épp kellemes. *
- HÉ SRÁCOK! * Kiált lihegve, amint az utolsó lépcsőfokon is leér. Folytatná szívesen a dolgok érdemi részével, ekkor azonban váratlan dolog következik be, ugyanis a jégcsap visszanyal, avagy a (macska) karma beleszól a dolgokba. Nem, persze, hogy nincs szó semmiféle macskáról. Azt legfeljebb beképzeli az egyik sarokban ülő ördögvigyort pöfékelő csuklyás alak, aki talán szintén nem létezik, legfeljebb Morwon látja egy pillanatig. Addig a pillanatig, amíg az utolsó lépcsőfokról is leér, egyensúlyát elveszíti és hátoncsúszva elodázza magát a legközelebbi asztalig, ahol felborít egy széket és kis híján magát az asztalt is. Fejét épp csak súrolja az asztallap, így rögvest fel is áll. Ó, de nem úgy! Morwon óriás. Morwon nem számol azzal az aprócska bökkenővel, hogy az asztal alól nem lehet felállni, ha előtte nem mászunk ki alóla. Így hát megindul a felegyenesedés (már ami az óriás hátát illeti), ám egyből vissza is zöttyen a padlóra. *
- Reccs! * Mondja az asztal. * Áúúú! * Mondja az óriás. És, hogy ki járt rosszabbul? Minden bizonnyal Morwon, ugyanis miután fejét is sikerült bevernie, kezével ösztönösen feje búbjához nyúl. Ezzel azonban feldönti az egyik széket, ami lábára esik, ráadásul keze is beleakad az asztallapba, csak nagy nehézségek árán sikerül a fejéhez irányítani azt.
Mindeközben az asztal néma csendben, fapofával - azaz fapofával! - tűri a dolgokat, a halk reccsenés sem vészes történés, ugyanis valójában épp csak megfeszült az anyag, nem tört el semmi. Legalábbis az asztal biztos nem.
Midőn a dominó megállni készül, óriásunk óvatosan mozdítja meg kezét és megvakarja fejét, majd mikor úgy tűnik, a terep elcsendesült, ismét megpróbálkozik felállni. Azt azonban megint elfelejti, hogy az asztal még mindig fölötte van, így ismét visszapottyan az asztal alá és hanyatt fekve kiált fel. *
- Feladom! Valaki segítsen mááá'...! * Mint egy oskolába induló gyerek-katicabogár, aki hátára fordult és nem tud mit tenni, ezért csak lábaival kapálózik. Annyi különbséggel, hogy Morwon végre tanult hibáiból és inkább meg sem mozdul már, csak fekszik a földön, remélve, hogy nem jön neki megint az asztal. *
//Avagy hogyan lesz semmiből meleg víz?//
- Igenis! * Szólal meg, szinte már el is felejtve, hogy az imént még szúrós szemmel nézett Jazra és az ágylakó sebesült akárkicsodára; illetve méltatlankodva hangoztatta, hogy ezek az idegenek nagyon rossz helyen vannak mostanában, ugyanis itt vannak a közelben.
Elindul hát az épület ivó részébe, hogy meleg vízet szerezzen. Siet hát le, egyedül a lépcsőknél lassít le, mivel eszébe jut egy ősrégi meg nem történt kalandja, amikor leszakadt alatta a lépcső, ő meg beleesett egy kondérba és attól nőtt meg ilyen nagyra. Nem akar ennél is nagyobb lenni, mert már így is mindenbe beveri a fejét. Ha ennél nagyobb lenne, még a felhők is folyton neki ütköznének, sőt talán az ég is. Valljuk meg, nem lenne épp kellemes. *
- HÉ SRÁCOK! * Kiált lihegve, amint az utolsó lépcsőfokon is leér. Folytatná szívesen a dolgok érdemi részével, ekkor azonban váratlan dolog következik be, ugyanis a jégcsap visszanyal, avagy a (macska) karma beleszól a dolgokba. Nem, persze, hogy nincs szó semmiféle macskáról. Azt legfeljebb beképzeli az egyik sarokban ülő ördögvigyort pöfékelő csuklyás alak, aki talán szintén nem létezik, legfeljebb Morwon látja egy pillanatig. Addig a pillanatig, amíg az utolsó lépcsőfokról is leér, egyensúlyát elveszíti és hátoncsúszva elodázza magát a legközelebbi asztalig, ahol felborít egy széket és kis híján magát az asztalt is. Fejét épp csak súrolja az asztallap, így rögvest fel is áll. Ó, de nem úgy! Morwon óriás. Morwon nem számol azzal az aprócska bökkenővel, hogy az asztal alól nem lehet felállni, ha előtte nem mászunk ki alóla. Így hát megindul a felegyenesedés (már ami az óriás hátát illeti), ám egyből vissza is zöttyen a padlóra. *
- Reccs! * Mondja az asztal. * Áúúú! * Mondja az óriás. És, hogy ki járt rosszabbul? Minden bizonnyal Morwon, ugyanis miután fejét is sikerült bevernie, kezével ösztönösen feje búbjához nyúl. Ezzel azonban feldönti az egyik széket, ami lábára esik, ráadásul keze is beleakad az asztallapba, csak nagy nehézségek árán sikerül a fejéhez irányítani azt.
Mindeközben az asztal néma csendben, fapofával - azaz fapofával! - tűri a dolgokat, a halk reccsenés sem vészes történés, ugyanis valójában épp csak megfeszült az anyag, nem tört el semmi. Legalábbis az asztal biztos nem.
Midőn a dominó megállni készül, óriásunk óvatosan mozdítja meg kezét és megvakarja fejét, majd mikor úgy tűnik, a terep elcsendesült, ismét megpróbálkozik felállni. Azt azonban megint elfelejti, hogy az asztal még mindig fölötte van, így ismét visszapottyan az asztal alá és hanyatt fekve kiált fel. *
- Feladom! Valaki segítsen mááá'...! * Mint egy oskolába induló gyerek-katicabogár, aki hátára fordult és nem tud mit tenni, ezért csak lábaival kapálózik. Annyi különbséggel, hogy Morwon végre tanult hibáiból és inkább meg sem mozdul már, csak fekszik a földön, remélve, hogy nem jön neki megint az asztal. *
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-15 19:08:10
Üzenet elküldve: 2016-12-15 19:08:10
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező//
//A Tavernában tartózkodó városőröknek//
*A búcsúzás ideje eljött, sajnos Alyotól, és szerencsére Amon Ruadhtól. Miután a félvér távozik, Aoneer lemegy az étkezőbe, hogy még magába tömjön pár falat kenyeret, húsárut. Ha Parden nem tűnt el az éjszaka alatt akkor valószínűleg őt is látja, ha meg nem látja akkor sejthetően belőle is katonaszökevény lett. Hiába kevés tisztességes harcost találni egy efféle küldetésre, nem véletlen, hogy egy gyerek és egy ork is gazdagítja a díszes kompániát. Nem eszik sokáig, de úgy látszik alkalma sincs rá, mert odakintről előbb az óriás, aztán a zöldség kezd el ordibálni, így gyorsan megint a lovaglótáskába söpri ételeit, az utolsó falat húst shicuknak dobja, majd úgy vágja ki az ajtót, mint aki égő házból próbál meg kitörni.*
-Jó reggelt. *Közli cseppet sem mérsékelt hangon, fegyverzete rajta, köpeny a hátán, kevés holmija összekészítve, a szoba kifizetve, bár lehet észre se veszik, hogy itt járt amíg a következő vendég bele nem fekszik a tegnap este összeizzadt ágyba, a reggel hideg, a sólyom és a ló evett, ivott. Egyszóval minden készen áll a szokásos napi idegességre.*
-Menjünk. *Rég látta már Ziana hadnagyot, kíváncsi egy darabban van e még, azon felül van némi elszámolni valójuk, leginkább a harcos kárára. Nem kívánja megvárakoztatni felettesét. Shicuk kirepül, a Aoneer pedig lóra kap, tekintete egy pillanatra elidőzik az ork vörös tollán, reméli nem egy újabb kitüntetésről van szó, azért tényleg megütné a guta.*
-A kapu elé lovagolok, a parancs gondolom mindenki másra is vonatkozik, szóval próbáljunk sietni.
//A Tavernában tartózkodó városőröknek//
*A búcsúzás ideje eljött, sajnos Alyotól, és szerencsére Amon Ruadhtól. Miután a félvér távozik, Aoneer lemegy az étkezőbe, hogy még magába tömjön pár falat kenyeret, húsárut. Ha Parden nem tűnt el az éjszaka alatt akkor valószínűleg őt is látja, ha meg nem látja akkor sejthetően belőle is katonaszökevény lett. Hiába kevés tisztességes harcost találni egy efféle küldetésre, nem véletlen, hogy egy gyerek és egy ork is gazdagítja a díszes kompániát. Nem eszik sokáig, de úgy látszik alkalma sincs rá, mert odakintről előbb az óriás, aztán a zöldség kezd el ordibálni, így gyorsan megint a lovaglótáskába söpri ételeit, az utolsó falat húst shicuknak dobja, majd úgy vágja ki az ajtót, mint aki égő házból próbál meg kitörni.*
-Jó reggelt. *Közli cseppet sem mérsékelt hangon, fegyverzete rajta, köpeny a hátán, kevés holmija összekészítve, a szoba kifizetve, bár lehet észre se veszik, hogy itt járt amíg a következő vendég bele nem fekszik a tegnap este összeizzadt ágyba, a reggel hideg, a sólyom és a ló evett, ivott. Egyszóval minden készen áll a szokásos napi idegességre.*
-Menjünk. *Rég látta már Ziana hadnagyot, kíváncsi egy darabban van e még, azon felül van némi elszámolni valójuk, leginkább a harcos kárára. Nem kívánja megvárakoztatni felettesét. Shicuk kirepül, a Aoneer pedig lóra kap, tekintete egy pillanatra elidőzik az ork vörös tollán, reméli nem egy újabb kitüntetésről van szó, azért tényleg megütné a guta.*
-A kapu elé lovagolok, a parancs gondolom mindenki másra is vonatkozik, szóval próbáljunk sietni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051