Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-11 20:56:51
Üzenet elküldve: 2016-12-11 20:56:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Ha éppen nem pucéran simulnának össze, akkor Alyo felsorolna vagy féltucat tharg nőt, aki sokkal szebb nála, jelen helyzetben viszont belepirul a bókba, de arca már amúgy is kipirult az izgalomtól, így annyira nem feltűnő az arcába szökő vér. Más helyzetben azt gondolhatná, hogy tényleg csupán üres bók, hogy a másik a combjai köze jusson, mivel azonban a combjai közé már bejutott, így lehet, hogy mégiscsak őszinték a szavai? Kettőjük közül valószínűleg a lány az, aki túl sokat gondolkodik, még abban a pillanatban is, mikor a két test egybeforr.
Alyo eléggé érdekes elképzelésekkel rendelkezik a világról, így annak az ilyen bizalmas aspektusairól is. Ő egyáltalán nem kezdeményező, vagy domináns, szerint ez igenis a férfi dolga. Nem is különösen fantáziadús, de nagyon is készséges, szívesen fekszik akár hanyatt, akár a hasán, örömmel emeli bokáit a férfi nyakába, vagy kerül felülre, ha az úgy kívánja. Egyértelműen nem egy félénk szűzlány, de azért nem rendelkezik egy bárcás rutinjával. A saját testét illetően azonban van némi rutinja, így tudja, hogy ha a férfit nem érdekli különösebben az ő beteljesülése (mert általában nem szokta őket érdekelni), akkor erről magának kell gondoskodnia. A férfi pedig igen egyszerű, pláne ha közeledik a csúcshoz és nem tudja megkülönböztetni a valóban kéjes kiáltást a színlelttől, vagy lehet, hogy nem is akarják megkülönböztetni, mert így teljesen eltelhetnek a saját szeretői kvalitásaikkal. Régi asszonyi bölcsesség ez, szájhagyomány útján terjed.
Könnyen lehet, hogy Aoneer rácáfolt a lánynak a férfiakról kialakított képére, és őt érdekli a partnere is, viszont amíg ezt nem bizonyítja tettekkel, addig Alyo úgy áll hozzá, mint a többihez. Persze szó sincs arról, hogy ne élvezné, csak arról van szó, hogy az ő vágya nem teljesül be, ettől persze tagjaira ugyanolyan édes fáradtság száll, és kótyagosan simul izzadt teste a férfi izzadt testéhez.
Sokáig nem szólal meg, csak átöleli Aon nyakát, haját cirógatja.*
- Máskor is eljössz hozzám, Aoneer?
Alyo eléggé érdekes elképzelésekkel rendelkezik a világról, így annak az ilyen bizalmas aspektusairól is. Ő egyáltalán nem kezdeményező, vagy domináns, szerint ez igenis a férfi dolga. Nem is különösen fantáziadús, de nagyon is készséges, szívesen fekszik akár hanyatt, akár a hasán, örömmel emeli bokáit a férfi nyakába, vagy kerül felülre, ha az úgy kívánja. Egyértelműen nem egy félénk szűzlány, de azért nem rendelkezik egy bárcás rutinjával. A saját testét illetően azonban van némi rutinja, így tudja, hogy ha a férfit nem érdekli különösebben az ő beteljesülése (mert általában nem szokta őket érdekelni), akkor erről magának kell gondoskodnia. A férfi pedig igen egyszerű, pláne ha közeledik a csúcshoz és nem tudja megkülönböztetni a valóban kéjes kiáltást a színlelttől, vagy lehet, hogy nem is akarják megkülönböztetni, mert így teljesen eltelhetnek a saját szeretői kvalitásaikkal. Régi asszonyi bölcsesség ez, szájhagyomány útján terjed.
Könnyen lehet, hogy Aoneer rácáfolt a lánynak a férfiakról kialakított képére, és őt érdekli a partnere is, viszont amíg ezt nem bizonyítja tettekkel, addig Alyo úgy áll hozzá, mint a többihez. Persze szó sincs arról, hogy ne élvezné, csak arról van szó, hogy az ő vágya nem teljesül be, ettől persze tagjaira ugyanolyan édes fáradtság száll, és kótyagosan simul izzadt teste a férfi izzadt testéhez.
Sokáig nem szólal meg, csak átöleli Aon nyakát, haját cirógatja.*
- Máskor is eljössz hozzám, Aoneer?
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-11 16:50:05
Üzenet elküldve: 2016-12-11 16:50:05
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Hamarosan az utolsó ruhaneműk is a földre hullanak. A férfi lerúgja lovaglócsizmáit, és hagyja, hogy Alyo megszabadítsa nadrágjától.*
-Egyre jobban. *Válaszolja a kérdésre, és valóban lassan eljön az a pillanat amikor már az ő esze is kiveszi a jól megérdemelt szabadságot. Nem lép el a lánytól, nem kívánja megbámulni, amit eddig a kezével és a bőrével érzékelt a finom idomokból, épp elég vágyakozást ébreszt tagjaiban, hogy még véletlenül sem akarja elengedni a másikat, és úgy tűnik, az is ragaszkodik hozzá.*
-Örülnék neki. Eddig nem láttam nálad szebb Thargot, vagy nálad szebb kapuőrt. *Próbál viccelődni, de valóban kevés a szép lány a világban, pár napaja még kevesebb lett, és az ember nem számít rájuk egy ilyen undok környéken. Azt persze nem tudja, hogy a körbevezetést ezúttal fegyverrel, vagy fegyverek nélkül érti, valószínűleg az utóbbi a valós, és persze szolgálati és technikai akadályai is vannak a dolognak, de mindez olyasmi amit Alyo mezítelen testét ölelve nehezen fog átgondolni.*
-Hogy nem szoktam csinos lányokat enni. *Válaszolja újabb csókokat nyomva a félvér selymes vállára, miközben az már elkezdett falatozni az övéből. Hagyja és élvezi, az ifjonti hévnek nincs valódi logikája. A következő mozdulatra valóban nem számított, a hosszú lábak hamar elkapják ő pedig nem tehet mást, minthogy a Alyot megpróbálja alátámasztani a fenekénél és hátánál nehogy lepottyanjon róla. Kezével többször végigsimítva a félvér alfelének görbületét. Ha sikerült elkapnia a lányt akkor egy lassú mozdulattal megpróbálja, összeigazítani vele csípőjét, és derekával megkezdeni a "tánc" első óvatos és rövid mozdulatait, továbbra sem próbál semmit sem elsietni, lassan változtatja a tánclépéseket gyorsabb, vadabb ritmust diktálva, attól függően mit lát a Alyo arcában. Szája ismét a lány ajkait, orrát, és fülét keresi, újabb és újabb csókok reményében, és már az ő teste is remeg, a bőre és hatalmas tagjai pedig forróak akár egy kályha.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.11 16:53:24
-Egyre jobban. *Válaszolja a kérdésre, és valóban lassan eljön az a pillanat amikor már az ő esze is kiveszi a jól megérdemelt szabadságot. Nem lép el a lánytól, nem kívánja megbámulni, amit eddig a kezével és a bőrével érzékelt a finom idomokból, épp elég vágyakozást ébreszt tagjaiban, hogy még véletlenül sem akarja elengedni a másikat, és úgy tűnik, az is ragaszkodik hozzá.*
-Örülnék neki. Eddig nem láttam nálad szebb Thargot, vagy nálad szebb kapuőrt. *Próbál viccelődni, de valóban kevés a szép lány a világban, pár napaja még kevesebb lett, és az ember nem számít rájuk egy ilyen undok környéken. Azt persze nem tudja, hogy a körbevezetést ezúttal fegyverrel, vagy fegyverek nélkül érti, valószínűleg az utóbbi a valós, és persze szolgálati és technikai akadályai is vannak a dolognak, de mindez olyasmi amit Alyo mezítelen testét ölelve nehezen fog átgondolni.*
-Hogy nem szoktam csinos lányokat enni. *Válaszolja újabb csókokat nyomva a félvér selymes vállára, miközben az már elkezdett falatozni az övéből. Hagyja és élvezi, az ifjonti hévnek nincs valódi logikája. A következő mozdulatra valóban nem számított, a hosszú lábak hamar elkapják ő pedig nem tehet mást, minthogy a Alyot megpróbálja alátámasztani a fenekénél és hátánál nehogy lepottyanjon róla. Kezével többször végigsimítva a félvér alfelének görbületét. Ha sikerült elkapnia a lányt akkor egy lassú mozdulattal megpróbálja, összeigazítani vele csípőjét, és derekával megkezdeni a "tánc" első óvatos és rövid mozdulatait, továbbra sem próbál semmit sem elsietni, lassan változtatja a tánclépéseket gyorsabb, vadabb ritmust diktálva, attól függően mit lát a Alyo arcában. Szája ismét a lány ajkait, orrát, és fülét keresi, újabb és újabb csókok reményében, és már az ő teste is remeg, a bőre és hatalmas tagjai pedig forróak akár egy kályha.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.11 16:53:24
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-11 16:11:49
Üzenet elküldve: 2016-12-11 16:11:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A lányt joggal érhetné az a vád, hogy érdektelen, ennek ellenére őt tényleg nem érdekli az, hogy Aoneernek pontosan mi is a baja a népével. Úgy gondolja, hogy ugyanazok a sztereotípiák munkálnak a férfiban, mint amik őbenne is. És mivel benne sincsen meg az inger arra, hogy ezeknek különösebben utánanézzen, így a másiktól sem várja el ezt.*
- Biztos meséltek, nemtom. Nevekre ritkán figyelek, csak a történetre.
*Egyik keze a férfi nyakát öleli, a másik pedig keményen dolgozik azon, hogy megszabadítsa a férfit a pantallójától.*
- Remélem, hogy engem azért kedvelsz kicsit. Szívesen körbevezetnélek a várban.
*A lány inge már a földre hullott, így ha Aoneer kellő távolságban állna tőle, akkor láthatná, hogy a lány bár félvér, de fizikailag inkább az emberekre hajaz. Nem számít alacsonynak, inkább átlagos magasságú, csak Aoneer mellett törpül el. Nyomokban felfedezni benne ez elfek kecsességét, lágyságát, de ha fülei nem árulkodnának, akkor könnyebb embernek nézni. Hamvas bőre alatt nem dagadnak kemény izomkötegek, de azért látszik rajta, hogy nem is puhány. A kreolos bőre viszont kifejezetten selymes, talán ez az egyetlen amiben igazán kiütközik az elf vér, meg a hátára omló barna hajtömegben. Egyebekben őseitől mintha csak a gyengeségeiket örökölte volna.
Aoneer a topogást észlelheti, ahogyan a lány rálép saját csizmasarkaira, hogy kiléphessen a viseltes lábbeliből, hasonló lesz az eljárás akkor is, mikor Aon már megszabadította a nadrágjától.*
- Mit kellett volna mesélniük rólad, Aoneer?
*újfent remeg a hangja, de most már egyértelműen nem azért, mert fél a másiktól, bár az az érzés sem múlt el teljesen. Hozzásimul az izmos férfitesthez, karjait a nyakába fonja, ezúttal a másik kulcscsontját kóstolja meg, nem sokkal az előző kis szívásnyom alatt. Lélegzése már akadozóvá válik, mert eléggé felfokozott állapotba került már. Aoneert talán meglepheti a következő mozdulat, ha másért nem hát a hirtelensége miatt, elég az hozzá, hogy csak kis szökellés, hogy lábai a férfi derekára fonódhassanak.*
- Biztos meséltek, nemtom. Nevekre ritkán figyelek, csak a történetre.
*Egyik keze a férfi nyakát öleli, a másik pedig keményen dolgozik azon, hogy megszabadítsa a férfit a pantallójától.*
- Remélem, hogy engem azért kedvelsz kicsit. Szívesen körbevezetnélek a várban.
*A lány inge már a földre hullott, így ha Aoneer kellő távolságban állna tőle, akkor láthatná, hogy a lány bár félvér, de fizikailag inkább az emberekre hajaz. Nem számít alacsonynak, inkább átlagos magasságú, csak Aoneer mellett törpül el. Nyomokban felfedezni benne ez elfek kecsességét, lágyságát, de ha fülei nem árulkodnának, akkor könnyebb embernek nézni. Hamvas bőre alatt nem dagadnak kemény izomkötegek, de azért látszik rajta, hogy nem is puhány. A kreolos bőre viszont kifejezetten selymes, talán ez az egyetlen amiben igazán kiütközik az elf vér, meg a hátára omló barna hajtömegben. Egyebekben őseitől mintha csak a gyengeségeiket örökölte volna.
Aoneer a topogást észlelheti, ahogyan a lány rálép saját csizmasarkaira, hogy kiléphessen a viseltes lábbeliből, hasonló lesz az eljárás akkor is, mikor Aon már megszabadította a nadrágjától.*
- Mit kellett volna mesélniük rólad, Aoneer?
*újfent remeg a hangja, de most már egyértelműen nem azért, mert fél a másiktól, bár az az érzés sem múlt el teljesen. Hozzásimul az izmos férfitesthez, karjait a nyakába fonja, ezúttal a másik kulcscsontját kóstolja meg, nem sokkal az előző kis szívásnyom alatt. Lélegzése már akadozóvá válik, mert eléggé felfokozott állapotba került már. Aoneert talán meglepheti a következő mozdulat, ha másért nem hát a hirtelensége miatt, elég az hozzá, hogy csak kis szökellés, hogy lábai a férfi derekára fonódhassanak.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-11 14:43:56
Üzenet elküldve: 2016-12-11 14:43:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Az engedélyt megkapva, keze rövid úton rátéved a lány bőringének legalsó gombjára és ügyes mozdulatokkal próbálja bontogatni az amúgy is kihívó ruhadarabot. Nem kívánt fájdalmat vagy kellemetlenséget okozni a másiknak, de annak cselekedeteiből még nem látja, hogy bárhol is hibázott volna, azonban most egy darabig el lesz foglalva a gombok kibontásával és a lány ajkainak megízlelésével. Eltelik egy kis idő mire a kérdésre valamiféle választ kap, kellemes pillanat, amíg a lány teste hozzá, forró ajka pedig a nyakához tapad, szinte már fél, hogy ezt valamiféle hideg zuhany fogja követni, de végül is magának kereste a bajt. Talán nem kéne annyira aggódnia, mondhatná egy külső szemlélő, de ahogy a lány később kijelenti, a férfi valóban képes volna egy rossz mozdulattal eltörni a félvér nyakát, karját, gerincét, tehát igenis oda kell figyelnie rá és a helyzetre.
A rövid monológnak nem mond ellent, nem szól közbe, valóban nem kedveli a Thargokat, vagy inkább magát a barbárságot, amit képviselnek, és ami lényükből fakad. Elképesztően mások az értékeik és ez valószínűleg a későbbiekben sem fog változni. Ezért nem próbál a ma éjszakához semmi mély filozófiai meglátást rendelni, és inkább nem sorolja fel mit és mennyire nem kedvel a vashegy népén. Az utolsó szavak után teljesíti a lány kérését, és megnyugodva elmosolyodik. Igen ezekkel az érvekkel már meg tud elégedni. Talán nem hízelgőek, de amire az ember válaszként számít az általában sokkal rosszabb, mint a valóság, bármennyire is álljon az távol az ideák világától. Az utolsó kérés szerint felkerekíti szája szélét, és ez a mosoly már nem is tűnik el róla egy darabig. Némán fogadja Alyo forró csókját, és visszacsókolva ízleli meg ismét az ajkakat, karjaival lágyan magához öleli a ruháitól megszabadított felsőtestet.*
-Kevesen meséltek rólam igaz? *Suttogja, ha kap egy kevés szünetet. A Thargok között is van egy két alak, akit többre tart a többieknél, már már harcostársaknak hívná őket. De vagy a hegy atmoszférájában, vagy a nagy kővárban van valami, ami számtalan embert rettentő ellenszenvessé tesz a számára. Kezdve ezt a fegyverek elvételével.
A suttogás alatt keze folytatja az útját, ismét megtapintja a lány derekán körbefutó bőrövet, és a korábbi kérésnek megfelelően keresi rajta a csatot, amivel az kioldható, hogy ezzel megmaradt öltözékéből is kisegítse a félvért.*
A rövid monológnak nem mond ellent, nem szól közbe, valóban nem kedveli a Thargokat, vagy inkább magát a barbárságot, amit képviselnek, és ami lényükből fakad. Elképesztően mások az értékeik és ez valószínűleg a későbbiekben sem fog változni. Ezért nem próbál a ma éjszakához semmi mély filozófiai meglátást rendelni, és inkább nem sorolja fel mit és mennyire nem kedvel a vashegy népén. Az utolsó szavak után teljesíti a lány kérését, és megnyugodva elmosolyodik. Igen ezekkel az érvekkel már meg tud elégedni. Talán nem hízelgőek, de amire az ember válaszként számít az általában sokkal rosszabb, mint a valóság, bármennyire is álljon az távol az ideák világától. Az utolsó kérés szerint felkerekíti szája szélét, és ez a mosoly már nem is tűnik el róla egy darabig. Némán fogadja Alyo forró csókját, és visszacsókolva ízleli meg ismét az ajkakat, karjaival lágyan magához öleli a ruháitól megszabadított felsőtestet.*
-Kevesen meséltek rólam igaz? *Suttogja, ha kap egy kevés szünetet. A Thargok között is van egy két alak, akit többre tart a többieknél, már már harcostársaknak hívná őket. De vagy a hegy atmoszférájában, vagy a nagy kővárban van valami, ami számtalan embert rettentő ellenszenvessé tesz a számára. Kezdve ezt a fegyverek elvételével.
A suttogás alatt keze folytatja az útját, ismét megtapintja a lány derekán körbefutó bőrövet, és a korábbi kérésnek megfelelően keresi rajta a csatot, amivel az kioldható, hogy ezzel megmaradt öltözékéből is kisegítse a félvért.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-11 13:29:07
Üzenet elküldve: 2016-12-11 13:29:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Alyo fejében egy töredékpillanat nem sok, de annyi időre sem fordul meg az, hogy bármilyen módon kárt tegyen a férfiben, illetve az sem, hogy kirabolja. Se nem orgyilkos, se nem tolvaj.*
- Kisegíthetsz a ruhámból.
*duruzsolja immár teljesen a férfihoz simulva, el-elakadó lélegzettel. Teste libabőrös a kérges, durva ujjak érintésétől, a kérges ujjak érintése azonban okoz egy minimális fájdalmat is. Gerince már bizsereg, ha macska lenne akkor dorombolna. A kérdésen meglepődik, mert nem gondolta volna, hogy Aon ilyen könnyen átlát rajta. Ez okot ad némi aggodalomra. Elfúló hangon sóhajt, egy pillanatra lemerevedik, aztán pedig ajkaik összeérnek egy futó csókra. Ez ad egy kis haladékot a válaszadásra. A további haladékot pedig ő maga adja meg saját magának azzal, hogy szája Aon nyakára tapadva először csak szívogatja a bőrt, majd finoman be is harapja. Nem fájdalmas amit csinál, kifejezetten bujának hat, viszont holnapra Aon nyakán kinéz egy véraláfutás a lány ajkai nyomán.*
- Nem akarsz a Vashegyen lenni, nem kedvelsz minket.
*Ez egyéni megfigyelése a kapuban lejátszódott események és a férfi gesztusai nyomán. Azt is megfigyelte viszont, hogy azóta, hogy ilyen intim közelségbe kerültek teljesen megváltozott a másik viselkedése, már egyáltalán nem elutasító, sőt nem is olyan ellenszenves mint mikor megérkezett. A megítélésén sokat javít a mosoly, de ezt odalenn már elmondta neki Alyo.*
- Nem kedveled a thargokat, én viszont az vagyok. Kicsike is vagyok hozzád képest, ha akarod fél kézzel kitöröd a nyakam. Ez megfélemlítene bárkit.
*A kialakulóban lévő romantikát így a legkönnyebb lerombolni, de Aoneer kérdezte, Alyo pedig megválaszolta a kérdését, legalábbis valamilyen formában. Egyébként semmi baja a városiakkal, nem ismer gyakorlatilag egy városit sem, sztereotípiából viszont egy szakajtóra valót ismer, hogy azok tohonyák, kényesek, nem értenek a fegyverforgatáshoz és a többi. Nem a városiak keltenek benne félelmet, hanem Aoneer maga, viszont ennek ellenére mégsem tágít.*
- Vállalom a kockázatot, mert tetszel nekem. Az első pillanatban is tetszettél. Csak mosolyogj sokat.
*vallja be őszintén, és ezúttal ő maga kezdeményezi a csókot, a következő pillanatban pedig a kigombolt ing lecsúszik a válláról. Feltéve ha Aoneert nem zökkentette ki a hangulatból túlságosan a mondandója és nem zavarta már az előbb el.*
- Kisegíthetsz a ruhámból.
*duruzsolja immár teljesen a férfihoz simulva, el-elakadó lélegzettel. Teste libabőrös a kérges, durva ujjak érintésétől, a kérges ujjak érintése azonban okoz egy minimális fájdalmat is. Gerince már bizsereg, ha macska lenne akkor dorombolna. A kérdésen meglepődik, mert nem gondolta volna, hogy Aon ilyen könnyen átlát rajta. Ez okot ad némi aggodalomra. Elfúló hangon sóhajt, egy pillanatra lemerevedik, aztán pedig ajkaik összeérnek egy futó csókra. Ez ad egy kis haladékot a válaszadásra. A további haladékot pedig ő maga adja meg saját magának azzal, hogy szája Aon nyakára tapadva először csak szívogatja a bőrt, majd finoman be is harapja. Nem fájdalmas amit csinál, kifejezetten bujának hat, viszont holnapra Aon nyakán kinéz egy véraláfutás a lány ajkai nyomán.*
- Nem akarsz a Vashegyen lenni, nem kedvelsz minket.
*Ez egyéni megfigyelése a kapuban lejátszódott események és a férfi gesztusai nyomán. Azt is megfigyelte viszont, hogy azóta, hogy ilyen intim közelségbe kerültek teljesen megváltozott a másik viselkedése, már egyáltalán nem elutasító, sőt nem is olyan ellenszenves mint mikor megérkezett. A megítélésén sokat javít a mosoly, de ezt odalenn már elmondta neki Alyo.*
- Nem kedveled a thargokat, én viszont az vagyok. Kicsike is vagyok hozzád képest, ha akarod fél kézzel kitöröd a nyakam. Ez megfélemlítene bárkit.
*A kialakulóban lévő romantikát így a legkönnyebb lerombolni, de Aoneer kérdezte, Alyo pedig megválaszolta a kérdését, legalábbis valamilyen formában. Egyébként semmi baja a városiakkal, nem ismer gyakorlatilag egy városit sem, sztereotípiából viszont egy szakajtóra valót ismer, hogy azok tohonyák, kényesek, nem értenek a fegyverforgatáshoz és a többi. Nem a városiak keltenek benne félelmet, hanem Aoneer maga, viszont ennek ellenére mégsem tágít.*
- Vállalom a kockázatot, mert tetszel nekem. Az első pillanatban is tetszettél. Csak mosolyogj sokat.
*vallja be őszintén, és ezúttal ő maga kezdeményezi a csókot, a következő pillanatban pedig a kigombolt ing lecsúszik a válláról. Feltéve ha Aoneert nem zökkentette ki a hangulatból túlságosan a mondandója és nem zavarta már az előbb el.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-11 12:38:00
Üzenet elküldve: 2016-12-11 12:38:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Nem gondol sokat a dologba. Persze megvan benne az a pár alapvető gyanú amit egy Tharg kapuőrrel szemben éreznie kell. Lehetne mondani, hogy egy finom női kéz, egy éles görbe késel veszélyesebb a legtöbb fegyvernél, és a legborzalmasabb szörnyetegeknél. A játék ettől talán csak még izgalmasabb lesz. Bár Alyonál van fegyver, bízik abban, hogy adott esetben gyorsabb és ügyesebb lesz a lánynál és azt nem fogja tudni ellene használni. Saját eszközeit lepakolta, de bízik benne, hogy elég éber lesz ahhoz, hogy ne engedje a másikat csak úgy meglépni a számtalan értékes eszközzel. Ez valahol mind átfutott az agyán, elvégre alig ismeri a félvér íjászt és mondhatni a Thargoktól bármi kitelik. Ugyanakkor nincs az a szerető aki adott esetben ne mártana meg egy éles tárgyat a partner meglepett szemében, nincs az a ló amiről ne lehetne leesni, és nincs az a kártyajáték amiben csak nyerni lehetne. Hozzátartozik a játékhoz, az pedig csak érdekesebb lesz tőle.
Hagyja, hogy ellépjen tőle a lány és örömmel veszi tudomásul, hogy a bőrvért végre lekerül az idomairól is. Még mindig kételkedik a ruhadarab hatékonyságában.*
-Csak amiben én is segíthetek neked. *Valahol érzi a meghátrálást. Nyugodtan tűri, amint a félvér ujjai a testén játszadoznak. Ahogy közelebb érkezik érzi a leheletét, a szívdobogását, a hőt, és az illatot amit kibocsát magából. Bal keze ismét a csípőn állapodik meg onnan pedig lassan felfelé vándorol az eltűnt bőrvért után szabadon maradt bőrfelületen, megtapintva a félvér pocakját és ha engedik tovább akkor egy rövid kört leírva visszatér a csípőre. Igyekszik kevésbé benne lenni a játékban mint a másik, hogy amit csinál, amit megérint az még mindig az illem határain belül maradjon. Másik karja a ruha fölött először a másik hátát támasztja meg és onnan indul fel a gerinc mentén még végül a félvér tarkóján állapodik meg, lágyan cirógatva a hegyes, vagy félig hegyes fül ívét.
A bókot fogadja és válaszul kihasználja a közelségüket rövid, forró csókot nyom Alyo orrnyergére, majd ha az továbbra is tűri az érintését akkor lassan lefelé kezd haladni, a csinos arcon a száj felé. Érzi a lány félelmét, ezért is próbálja kissé megtörni a helyzetet, átbillenteni egy olyan pontra ahol vagy ösztönösen elfut, vagy vele marad.*
-Mit meséltek neked városiakról, hogy ennyire remegsz? *Teszi fel a kérdést, halkan suttogva bele a sötétségbe. A kérdés valahol jogos. Alyo kezdeti magabiztossága eltűnt és ezt nem tudta nem észrevenni. Vagyis tudta volna, csak az a fránya előítélet a késekkel meg a barbárokkal nem engedte teljesen ellazulni érzékeit. Ha valami baj van arról ő is tudni szeretne, ha pedig a vágy munkál a lányban ennyire az is jobb, ha hamar kiderül.*
Hagyja, hogy ellépjen tőle a lány és örömmel veszi tudomásul, hogy a bőrvért végre lekerül az idomairól is. Még mindig kételkedik a ruhadarab hatékonyságában.*
-Csak amiben én is segíthetek neked. *Valahol érzi a meghátrálást. Nyugodtan tűri, amint a félvér ujjai a testén játszadoznak. Ahogy közelebb érkezik érzi a leheletét, a szívdobogását, a hőt, és az illatot amit kibocsát magából. Bal keze ismét a csípőn állapodik meg onnan pedig lassan felfelé vándorol az eltűnt bőrvért után szabadon maradt bőrfelületen, megtapintva a félvér pocakját és ha engedik tovább akkor egy rövid kört leírva visszatér a csípőre. Igyekszik kevésbé benne lenni a játékban mint a másik, hogy amit csinál, amit megérint az még mindig az illem határain belül maradjon. Másik karja a ruha fölött először a másik hátát támasztja meg és onnan indul fel a gerinc mentén még végül a félvér tarkóján állapodik meg, lágyan cirógatva a hegyes, vagy félig hegyes fül ívét.
A bókot fogadja és válaszul kihasználja a közelségüket rövid, forró csókot nyom Alyo orrnyergére, majd ha az továbbra is tűri az érintését akkor lassan lefelé kezd haladni, a csinos arcon a száj felé. Érzi a lány félelmét, ezért is próbálja kissé megtörni a helyzetet, átbillenteni egy olyan pontra ahol vagy ösztönösen elfut, vagy vele marad.*
-Mit meséltek neked városiakról, hogy ennyire remegsz? *Teszi fel a kérdést, halkan suttogva bele a sötétségbe. A kérdés valahol jogos. Alyo kezdeti magabiztossága eltűnt és ezt nem tudta nem észrevenni. Vagyis tudta volna, csak az a fránya előítélet a késekkel meg a barbárokkal nem engedte teljesen ellazulni érzékeit. Ha valami baj van arról ő is tudni szeretne, ha pedig a vágy munkál a lányban ennyire az is jobb, ha hamar kiderül.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-11 11:49:46
Üzenet elküldve: 2016-12-11 11:49:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A fene nem gondolta volna, hogy a kapuban történt incidens, az összeszólalkozás után még ide jutnak. Igaz ugyan, hogy nem vele szócsatázott a férfi, mert ő csak néma szemlélő volt. Míg ezen elmélkedik addig megoldja páncélja zsinórjait oldalt és laza mozdulattal megválik a vérttől. Alatta hevenyészetten begombolt bőringet visel, ami egyszerre enged remek belátást a dekoltázsára és szabad utat Aon ujjainak. Az ő bőre alatt nem feszülnek vaskos izomkötegek, hegek sem tarkítják, illetve mint a régi thargok testét, úgy az övén is ott virít a Thargodar rúna a jobb felkarjának belső részébe karcolva. Viszont mivel ő nem vetkőzött neki, így ez egyelőre rejtve marad.
Miután megszabadult a páncéljától kezei visszatérnek a másikhoz, hogy érintése mindent bebarangolhasson, ami karnyújtásnyi távolságra van: vagyis Aoneer felsőtestét, újra és újra megszámlálva a hasán a kockákat, vagy éppen beletúrva a másik katonásan rövidre nyírt hajába.*
- Mosakodni és ágyba bújni. Melyikben segítsek?
*Meglepő, hogy ezt kimondta, bár általában nagyon nagy a szája, de csak és kizárólag a szája, egyebekben kifejezetten nyuszi tud lenni. Elszaladni nem szokott, ha már belekeverte magát a nagy lepénylesőjével a bajba. Egyelőre még nem mondhatni, hogy különösen bajban lenne, mert Aoneer kifejezetten udvariasnak tűnik, vagy legalábbis Alyo annak találja azért, mert nem markol rá egyből a fenekére, vagy nem kezdi gyúrni a mellét. Ami amúgy szintén nem váltana ki belőle ellenérzéseket.*
- Én is élvezem a te társaságodat.
*susogja mosollyal az arcán, időközben már annyira közel kerültek egymáshoz, hogy érzi a bőrén a másik testének melegét, ajkaikat csak milliméterek választják el. Azonban nyuszi ahhoz, hogy ennél messzebbre menjen, pedig csak egy apró mozdulat lenne az egész.
Egy egész sornyi gondolat tolul az agyába arról, hogy vajon mi volt az a pont amíg még a parancs szerint cselekedett, és honnan munkál benne a saját kíváncsisága és a férfi társasága iránti igénye? Illetve, hogy Aoneernél mi lesz az a pont, mikor a vágyán felülkerekedik a Thargok iránti egyértelmű ellenszenve? Mi van ha végig az ellenszenv vezérelte és csak azért volt látszólag kedves a lánnyal, hogy rajta töltse ki minden haragját, amit Laor okozott? Hangosan nyel egyet, mikor végiggondolta ezeket, viszont nem tágít, továbbra is ott áll Aoneer előtt lábujjhegyen, ujjai továbbra is cirógatják. Hangja remeg, de Aoneer simán gondolhatja úgy, hogy a vágytól, ami nagyjából felerészben igaz is.*
- Megszámolom megint, jó?
*Bár már nincs túl sok mozgástere, de közelebb nyomakodik Aoneerhez, mellkasuk már összeér, de azért Alyo egyik keze csak talál helyet, hogy újraszámolja kockákat.*
Miután megszabadult a páncéljától kezei visszatérnek a másikhoz, hogy érintése mindent bebarangolhasson, ami karnyújtásnyi távolságra van: vagyis Aoneer felsőtestét, újra és újra megszámlálva a hasán a kockákat, vagy éppen beletúrva a másik katonásan rövidre nyírt hajába.*
- Mosakodni és ágyba bújni. Melyikben segítsek?
*Meglepő, hogy ezt kimondta, bár általában nagyon nagy a szája, de csak és kizárólag a szája, egyebekben kifejezetten nyuszi tud lenni. Elszaladni nem szokott, ha már belekeverte magát a nagy lepénylesőjével a bajba. Egyelőre még nem mondhatni, hogy különösen bajban lenne, mert Aoneer kifejezetten udvariasnak tűnik, vagy legalábbis Alyo annak találja azért, mert nem markol rá egyből a fenekére, vagy nem kezdi gyúrni a mellét. Ami amúgy szintén nem váltana ki belőle ellenérzéseket.*
- Én is élvezem a te társaságodat.
*susogja mosollyal az arcán, időközben már annyira közel kerültek egymáshoz, hogy érzi a bőrén a másik testének melegét, ajkaikat csak milliméterek választják el. Azonban nyuszi ahhoz, hogy ennél messzebbre menjen, pedig csak egy apró mozdulat lenne az egész.
Egy egész sornyi gondolat tolul az agyába arról, hogy vajon mi volt az a pont amíg még a parancs szerint cselekedett, és honnan munkál benne a saját kíváncsisága és a férfi társasága iránti igénye? Illetve, hogy Aoneernél mi lesz az a pont, mikor a vágyán felülkerekedik a Thargok iránti egyértelmű ellenszenve? Mi van ha végig az ellenszenv vezérelte és csak azért volt látszólag kedves a lánnyal, hogy rajta töltse ki minden haragját, amit Laor okozott? Hangosan nyel egyet, mikor végiggondolta ezeket, viszont nem tágít, továbbra is ott áll Aoneer előtt lábujjhegyen, ujjai továbbra is cirógatják. Hangja remeg, de Aoneer simán gondolhatja úgy, hogy a vágytól, ami nagyjából felerészben igaz is.*
- Megszámolom megint, jó?
*Bár már nincs túl sok mozgástere, de közelebb nyomakodik Aoneerhez, mellkasuk már összeér, de azért Alyo egyik keze csak talál helyet, hogy újraszámolja kockákat.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-11 09:54:47
Üzenet elküldve: 2016-12-11 09:54:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Nem szégyenli a sérüléseit, és a dolognak semmi köze a gyerekkorhoz, vagy bármiféle sanyarúsághoz. Mi több a történetet mindig is a vidámabbak között tartotta számon. Mondhatni ez volt az ára annak, hogy ellopott a vörös törpe elől egy élőholt mágust. Ha ha nem teszi akkor most Hrothgaaron lenne pár igen hasonló forradás. A magafajtának már nem az a sérülés fáj amit megszerzett, hanem az amitől eltiltották. A Grombar ostroma, az utolsó csata amely megszabadította volna a világot a sötét erőktől, és amit Kagan végül megtagadott, tőle, magától és a világtól. Egy meg nem szerzett sérülés pedig nem tud begyógyulni. Azonban ezek is olyan dolgok amik egy gyönyörű félvér társaságában nem igazán jutnak a férfi eszébe. A valóság nem szűnik meg teljesen, csak homályosodik, tompul, és ezzel együtt egyre erősödik Alyo előtte álló alakja.
Másik kezével is a lány dereka után nyúl, finoman megtámasztva azt a pipiskedés folyamatában, és hideg érdes ujjaival megpróbálja megérinteni az előtte álló félvér bordáit. Tagadhatatlanul kecses teremtés, de erősebb, masszívabb mint a városi lányok. Mindig is jobban tetszettek neki az erős nők, akiket nem kell annyira pátyolgatni, és akiket nem fúj el a szél már az első fuvallatával. A kérdésre ő is próbál közelebb hajolni, a lány szájának irányába, fejét oldalra hajtva végigpillant a hegyes fül vonalán. Már elég közel vannak egymáshoz, hogy hallja a lány lélegzetét.*
-Jó lenne megmosakodni, és ágyba bújni. *Súgja. Valójában a városban is van épp elég lány akit fehérmájúnak, vagy szabad szelleműnek mondanak. Alyo még csak nem is tartozik a legszabadabbak közé, legalábbis a mai este alapján nem mondaná annak, neki pedig aki belement a játéka már egy szava sem lehet. Valahol ez is biztos jegyezve van a lovagi kézikönyvek íratlan lapjain, és a férfi mindig betartotta a játékszabályokat, bármiről is legyen szó.*
-Örülnék, ha velem tartanál, igazán élvezem a társaságodat. *Jobb kezével lefelé végigsimítja a lány hátát, kedvesen cirógatva annak bőrét, majd lejjebb megtapintva a sima bőrövet, vagy a nadrág tetejét. Ennél lejjebb nem próbál menni.*
-És, te szeretnél valamit? *Teszi fel a kérdést, mégis csak új helyen van, új terepen talán valami újat is tanul mielőtt felvirrad a reggel.*
Másik kezével is a lány dereka után nyúl, finoman megtámasztva azt a pipiskedés folyamatában, és hideg érdes ujjaival megpróbálja megérinteni az előtte álló félvér bordáit. Tagadhatatlanul kecses teremtés, de erősebb, masszívabb mint a városi lányok. Mindig is jobban tetszettek neki az erős nők, akiket nem kell annyira pátyolgatni, és akiket nem fúj el a szél már az első fuvallatával. A kérdésre ő is próbál közelebb hajolni, a lány szájának irányába, fejét oldalra hajtva végigpillant a hegyes fül vonalán. Már elég közel vannak egymáshoz, hogy hallja a lány lélegzetét.*
-Jó lenne megmosakodni, és ágyba bújni. *Súgja. Valójában a városban is van épp elég lány akit fehérmájúnak, vagy szabad szelleműnek mondanak. Alyo még csak nem is tartozik a legszabadabbak közé, legalábbis a mai este alapján nem mondaná annak, neki pedig aki belement a játéka már egy szava sem lehet. Valahol ez is biztos jegyezve van a lovagi kézikönyvek íratlan lapjain, és a férfi mindig betartotta a játékszabályokat, bármiről is legyen szó.*
-Örülnék, ha velem tartanál, igazán élvezem a társaságodat. *Jobb kezével lefelé végigsimítja a lány hátát, kedvesen cirógatva annak bőrét, majd lejjebb megtapintva a sima bőrövet, vagy a nadrág tetejét. Ennél lejjebb nem próbál menni.*
-És, te szeretnél valamit? *Teszi fel a kérdést, mégis csak új helyen van, új terepen talán valami újat is tanul mielőtt felvirrad a reggel.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-10 23:43:12
Üzenet elküldve: 2016-12-10 23:43:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Nem kérdezi meg az összes sérülés eredetét, nyilván van közte egy sornyi, amit még a sanyarú gyerekkor, mint valami bélyeget nyomott rá a testre. Vagy a felnőttkori szenvedés a ludas? Mindegy is. Mindenkinek megvan a maga szomorú története, Alyot meg nem érdekli a más szenvedése, hiszen neki is voltak boldogtalan évei, gyermekként és felnőttként is. Most azt tudná mondani, hogy minden rendben van vele, van otthona, van mit ennie, vannak barátai. Elmúlt az élőholt veszély is, sőt a reggeli másnapossága is (melyből az a tanulság, hogy sose hívja ivóversenyre a Kancellárt). Elmúlt a feszkó is, ami a kapuban volt, mikor befutottak a városőrök és mikor megjelent Laor.
Itt cirógat egy pasit, aki cseppet sem rondább a sokéves átlagnál, ráadásul elegendő kocka van a hasán. Ujjai a hasfalról visszavándorolnak a boltozatos mellkasra, továbbhaladnak a kulcscsonton át vállakra. Előbb egyik kezét követi a tekintetével, majd a másikat, akkor jut csak el a barna szempár Aon arcáig, mikor már az ujjak felvándoroltak a férfi nyakán egészen a füléig. Mivel jelentős közöttük a magasságkülönbség muszáj közelebb lépnie, talán még pipiskednie is. Elmosolyodik.*
- Az attól függ, hogy mire gondolsz.
*Suttogja. Nem naiv kislány már, így vannak elképzelései, hogy mire is gondolt a férfi, és a derekát cirógató kezekből van mire következtetni. Nincsen ellenére a dolog egyébként. Abban azonban biztos, hogy a városiak meglehetősen máshogy gondolkodnak arról, ha egy lány ilyen könnyen egy férfi után megy, szó sincs arról, hogy szajha lenne, vagy fehérmájú, még csak nem is az, hogy Laor küldte. Szívesen jött, most is szívesen van itt. Nem mindenkivel szívélyes azonban, csak aki nagyon tetszik neki. Aon pedig tetszik neki, feltéve ha mosolyog. Könnyűvérű lenne? Városi szemmel nézve valószínűleg az, barbár szemmel nézve nem az, átlagos, talán még az alatti. Ha valami tetszik neki, akkor nem habozik ezt kimutatni. Rámenősnek tűnhet, bár inkább csak akkor volt az, mikor a fogadóba lépett, mostanra kezd inába szállni a bátorsága, mert mégiscsak egy ismeretlenről van szó.*
Itt cirógat egy pasit, aki cseppet sem rondább a sokéves átlagnál, ráadásul elegendő kocka van a hasán. Ujjai a hasfalról visszavándorolnak a boltozatos mellkasra, továbbhaladnak a kulcscsonton át vállakra. Előbb egyik kezét követi a tekintetével, majd a másikat, akkor jut csak el a barna szempár Aon arcáig, mikor már az ujjak felvándoroltak a férfi nyakán egészen a füléig. Mivel jelentős közöttük a magasságkülönbség muszáj közelebb lépnie, talán még pipiskednie is. Elmosolyodik.*
- Az attól függ, hogy mire gondolsz.
*Suttogja. Nem naiv kislány már, így vannak elképzelései, hogy mire is gondolt a férfi, és a derekát cirógató kezekből van mire következtetni. Nincsen ellenére a dolog egyébként. Abban azonban biztos, hogy a városiak meglehetősen máshogy gondolkodnak arról, ha egy lány ilyen könnyen egy férfi után megy, szó sincs arról, hogy szajha lenne, vagy fehérmájú, még csak nem is az, hogy Laor küldte. Szívesen jött, most is szívesen van itt. Nem mindenkivel szívélyes azonban, csak aki nagyon tetszik neki. Aon pedig tetszik neki, feltéve ha mosolyog. Könnyűvérű lenne? Városi szemmel nézve valószínűleg az, barbár szemmel nézve nem az, átlagos, talán még az alatti. Ha valami tetszik neki, akkor nem habozik ezt kimutatni. Rámenősnek tűnhet, bár inkább csak akkor volt az, mikor a fogadóba lépett, mostanra kezd inába szállni a bátorsága, mert mégiscsak egy ismeretlenről van szó.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-10 22:39:39
Üzenet elküldve: 2016-12-10 22:39:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Talál mosdótálat és a kancsó jelenléte miatt nem kell a saját készleteit pazarolnia, elismeréssel adózik a Thargok jelen nem lévő fogadósának, és kezdi megérteni mi került az adott szobán tizenhárom aranyba. Ugyanakkor sajnálja a fickót akinek majd másnap össze kell takarítania, mert szappan és víz, ide vagy oda Arthenior és Thargarod akkor is messze van és egyetlen szoba se viseli jól a messziről jött lovas látogatását.
Hagyja, hogy Alyo belépjen a szobába. Az elpirulást nem veszi észre, de próbál olvasni a reakcióiból és bár azok eddig is bizalomra adtak okot, ha máskor nem akkor legkésőbb a remegő hangú kérdésnél észre fogja venni, hogy valami megváltozott.
Hagyja, hogy a másik közelebb jöjjön. Nem feszít rá az izmaira, mint valami zavarodott kamasz, tekintetét a félvér szemére és beharapott alsó ajkára igazítja és nyugodtan tűri amíg az megvizsgálja az alabárdforgatásban megdagadt mellizmokat, és alatta a négy pár lélegzéskor le fel mozgó, itt ott régi égésnyomokkal tarkított izomköteget a hasfalon.*
-Talán valami mást is. *Suttogja nyugodt hangon, és az érintés jogával élve baljával finoman megfogja a lány bőrvértjének csücskét, két ujjal tapintva meg a kemény anyagot, majd ha a másik nem utasítja el a közeledését, óvatosan a fért alá nyúl és megpróbálja megcirógatni a nagy keblű félvér derekát.*
-Már ha van kedved hozzá. *Fűzi tovább a gondolatot, szemeit továbbra is Alyo arcának különböző részeire tapasztva, vizsgálva annak félig emberi félig hosszú életű vonásokat és azoknak apró rezdüléseit, megálljt parancsolva az elemi ösztönnek mely a pár centivel lejjebb lévő domborulatok közé kívánnának bepillantást nyerni. Talán nem kéne ennyire óvatosnak lennie egy barbár közösségben, de azt már korábban is megtapasztalhatták, hogy a lovag nem szívesen cseréli le saját szokásait.*
Hagyja, hogy Alyo belépjen a szobába. Az elpirulást nem veszi észre, de próbál olvasni a reakcióiból és bár azok eddig is bizalomra adtak okot, ha máskor nem akkor legkésőbb a remegő hangú kérdésnél észre fogja venni, hogy valami megváltozott.
Hagyja, hogy a másik közelebb jöjjön. Nem feszít rá az izmaira, mint valami zavarodott kamasz, tekintetét a félvér szemére és beharapott alsó ajkára igazítja és nyugodtan tűri amíg az megvizsgálja az alabárdforgatásban megdagadt mellizmokat, és alatta a négy pár lélegzéskor le fel mozgó, itt ott régi égésnyomokkal tarkított izomköteget a hasfalon.*
-Talán valami mást is. *Suttogja nyugodt hangon, és az érintés jogával élve baljával finoman megfogja a lány bőrvértjének csücskét, két ujjal tapintva meg a kemény anyagot, majd ha a másik nem utasítja el a közeledését, óvatosan a fért alá nyúl és megpróbálja megcirógatni a nagy keblű félvér derekát.*
-Már ha van kedved hozzá. *Fűzi tovább a gondolatot, szemeit továbbra is Alyo arcának különböző részeire tapasztva, vizsgálva annak félig emberi félig hosszú életű vonásokat és azoknak apró rezdüléseit, megálljt parancsolva az elemi ösztönnek mely a pár centivel lejjebb lévő domborulatok közé kívánnának bepillantást nyerni. Talán nem kéne ennyire óvatosnak lennie egy barbár közösségben, de azt már korábban is megtapasztalhatták, hogy a lovag nem szívesen cseréli le saját szokásait.*
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-10 21:08:40
Üzenet elküldve: 2016-12-10 21:08:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Aoneer fog találni mosdótálat, minden szoba alapfelszereltsége, ahogyan egy nagy kancsó víz is jár, meg egy darabka szappan. Ráadásul az illatos fajtából. A bókra továbbra is mosolyog, de közben mélyen elpirul, szerencse, hogy eléggé félhomály van, így talán a másik nem szúrja ki. Nem szokott hozzá az ilyesmihez, persze dicsérték már az alakját, vagy úgy mellesleg, de ahhoz képest Aoneer bókja elég finom. A fene nem gondolta volna, hogy ma még ilyenekben lesz része. Talán meg kell majd köszönje Laornak, hogy pusztán rosszindulatból a városőr után küldte. Még akár az is lehet, hogy Laornak csalódnia kell és Aoneer valójában egy kedves, érzékeny fickó a páncél alatt.
Alyo természetesen nem arra a páncélra gondol, amit Aoneer most levesz, hanem átvitt értelemben. Alyoban pedig feltámad az igény arra, hogy jobban megismerje. Talán emiatt is megy beljebb és ül le az ágyra, hogy onnan nézze a vetkőző férfit. Háta mögött megtámaszkodik, kinyújtott lábait bokában keresztezi, magyarán kényelembe helyezi magát. Az íjat az ajtónál hajította le, az egyebekkel nem törődik, mert nem akart kárt tenni a másikba, így eszébe sem jut, hogy nála vannak.
Szereti a nagydarab, izmos fickókat. Valószínűleg azért, mert ő nem nőtt túl magasra, nagyjából harminc, de lehet, hogy negyven centivel is alacsonyabb, mint Aoneer. Gazdagnegyedi bájgúnárt meg még sosem látott, így viszonyítási alapja nincsen. A keményebb kötésű thargok is így néznek ki ruha nélkül, úgyhogy sok újdonságot nem lát. Azért elismerően biccent, mikor Aon valami reakciót várva rá pillant.*
- Táncot szeretnél?
*Halkan ejti ki a szavakat, szinte remegő hangon. Lassú mozdulattal áll fel, csak pár lépés, hogy Aoneerhez érjen. Nem táncol, legalábbis egyelőre nem. Végigsimít a férfi mellkasán egyszerre a két kezével, érintése olyan finom, mint a bőrön a lehelet. Feltéve ha Aoneer, paranoiáját legyőzve, hagyja ezt. Nem mintha a hozzá képest aprócska félvér bármi kárt tehetne benne. Ha Alyo érintései szabad utat kaptak, akkor ujjai továbbsiklanak a másik hasára, hogy megszámolhassa a hasán a kockákat. Mert ugye azért érkezett, hogy ezt megtegye. Alsó ajkát beharapva merül el a számolgatásban.*
Alyo természetesen nem arra a páncélra gondol, amit Aoneer most levesz, hanem átvitt értelemben. Alyoban pedig feltámad az igény arra, hogy jobban megismerje. Talán emiatt is megy beljebb és ül le az ágyra, hogy onnan nézze a vetkőző férfit. Háta mögött megtámaszkodik, kinyújtott lábait bokában keresztezi, magyarán kényelembe helyezi magát. Az íjat az ajtónál hajította le, az egyebekkel nem törődik, mert nem akart kárt tenni a másikba, így eszébe sem jut, hogy nála vannak.
Szereti a nagydarab, izmos fickókat. Valószínűleg azért, mert ő nem nőtt túl magasra, nagyjából harminc, de lehet, hogy negyven centivel is alacsonyabb, mint Aoneer. Gazdagnegyedi bájgúnárt meg még sosem látott, így viszonyítási alapja nincsen. A keményebb kötésű thargok is így néznek ki ruha nélkül, úgyhogy sok újdonságot nem lát. Azért elismerően biccent, mikor Aon valami reakciót várva rá pillant.*
- Táncot szeretnél?
*Halkan ejti ki a szavakat, szinte remegő hangon. Lassú mozdulattal áll fel, csak pár lépés, hogy Aoneerhez érjen. Nem táncol, legalábbis egyelőre nem. Végigsimít a férfi mellkasán egyszerre a két kezével, érintése olyan finom, mint a bőrön a lehelet. Feltéve ha Aoneer, paranoiáját legyőzve, hagyja ezt. Nem mintha a hozzá képest aprócska félvér bármi kárt tehetne benne. Ha Alyo érintései szabad utat kaptak, akkor ujjai továbbsiklanak a másik hasára, hogy megszámolhassa a hasán a kockákat. Mert ugye azért érkezett, hogy ezt megtegye. Alsó ajkát beharapva merül el a számolgatásban.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-10 20:04:36
Üzenet elküldve: 2016-12-10 20:04:36
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Belép hát a Tavernába. Vöröslő köpenye csak úgy lobog a szélben, mögötte villámok csapnak össze, ám mire szemét kinyitja, a villámok eltűnnek és a köpeny is épp csak felemelkedik egy kicsit. Ezután lopva körbenéz a belső térben, veszélyforrásokat keresve. Tekintete végül csak az Aoneerel beszélgető félvéren akad meg. Ő tűnik most a legveszélyesebbnek, már csak azért is, mivel az előbb még bőszen őrködött a kapuban, most meg már van ideje könnyed csevegésre is. Mondjuk amíg nem Pardennel próbál beszélni, addig nincs baj. Az uram úgyis keménykötésű alak, akivel nem bírna el egyedül, szóval ha Alyosrának vannak hátsó szándékai, akkor Parden egész jól jöhet ki belőle a végén még. Ha Aoneer meghalna, az óriás lenne az egyetlen komolyabb ellenfele - persze nem számítva a további közel harminc főt, azaz a Thargokat. Az óriások meg erősek, de buták és lomhák - általában -, szóval vele sem lenne gond. Esetleg még Syddel lehetnek gondok, ám őt talán még a maga oldalára is tudná állítani - vagy, ha nem, hát egy jól irányzott lövéssel fejbelőhetné. Ó, csak milyen kár, hogy még mindig a fejében zajlanak csak e gondolatok, s nem láthatja saját szemével, ahogy a fél-elf kivégzi az uramot. Akkor kezdődne aztán aminek kezdődnie kell! Addig azonban jobb lesz a lehető legkisebb feltűnéssel egy asztalhoz ülni, ahonnan végignézheti az esetleges uram-mészárlást, azaz jól rálát Aoneerékre. Persze mivel nem egy hatalmas csarnokról beszélünk, így ez nagyjából bármelyik asztalnál teljesül, de legalább az ellentéte biztosan nem. Leül hát egy székre és néz ki a fejéből. Aludni még nincs kedve, ráadásul túl sokan is vannak (és túl hangosan) még, úgyhogy nehéz lesz itt az elalvás. *
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-10 15:30:40
Üzenet elküldve: 2016-12-10 15:30:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Sajnos ő maga nem látta a kisasszonyt, ezért nem tud másra hagyatkozni mint a Thargok elbeszéléseire. Alyo viszont nem ismeri még eléggé a hadnagyot, vagy legalábbis nem annyira mint Aoneer. A vörös veszedelemmel nehéz beszélni, és még nehezebb meggyőzni bármiről is, ha menni akar menni fog, ha maradni akar hát marad. Szóval végső soron azt várja, hogy másnap megnyissák a kapukat és Syd, Ald, vagy Ziana közölje vele a tényállásokat. Ezt nincs értelme siettetni, sem halogatni, spekulálni annak idején, egyszerűen meg fog történni.*
-Akkor gondolom van időnk. *Jegyzi meg, noha ebben maga sem hisz eléggé.
A lány valóban jól táncol, a katona pedig kénytelen elismerően biccenteni, nemcsak a mozgást, de a mozgatott tagokat is megdicsérve. Pár dolgot még ő sem feltételezne a barbárok hordájáról, az emberáldozat is ezekhez tartozik. Mondjuk kezdetben azt sem gondolta volna, hogy a nagy törzs a fejsze jogát és az örök dicsőséget feláldozza egy újabb ostoba istenség előtt, és életüket féltve egyszerűen homokba dugják a fejüket. Aztán mégis ez történt, és ezt az eseményt már csak egy módon lehet visszafordítani.*
-Furcsa, te morcosan is csinos voltál. *Nyilván nem azért vicsorog, hogy jobban nézzen ki tőle, a sisak alatt meg abból sem sokat lehet látni. A farkas morog, a medve üvölt az ellenségeire, az embernek már csak a szigorú tekintet maradt.
A szobát hamar megtalálja, bent váratlan tisztaság uralkodik, kissé szégyenli is magát, mert úgy tűnik ő a legmocskosabb tárgy ebben a helységben. Holmiját, táskáját, nehéz fegyvereit leteszi a földre, és ha talál magának egy mosdótálat akkor kitölti bele a maradék vizet melyet nem ivott meg. Csak nem fog az út porától szinte szürkén befeküdni a fehér paplanok közé.
Visszapillant az ajtóban várakozó félvér irányába és akaratlanul is ismét elmosolyodik, bár nem tudja ezt a sötétben a másik mennyire látja.
Az erős csatokat felbontva, rövid munkával leküzdi magáról pikkelyvértjét, és a többi dolog közé, a táska tetejére teríti. Alatta egy másik vértszerű ruhadarab húzódik, ez állítja meg a pikkelyvértet ha egy erősebb ütéstől annak egy alkotóeleme megpróbálna a saját testébe fúródni. Ezzel már könnyebb a dolga, szintén leteríti a korábban ledobott vért tetejére ezzel láthatóvá téve felsőtestét a szemlélő előtt, ha az már korábban nem ment el. Kíváncsian várja annak véleményét és ítéletét.
A katona messze nem mondható a szépség ideáljának. Karja erős, vaskos, izmai kemények, hasán jól láthatóan sorakoznak a keresett kockák, ám munkája okán inkább hasonlít egy kovácsra, mint a gazdagnegyed pacsuliszagú bájgúnárjaira.*
-Láthatom megint azt a táncot? *Kérdezi egy újabb mosollyal egybekötve, ahogy tekintete ismét végigsiklik a különös félvéren, szemével többször is megállva annak idomain és a nála lévő íjon, dobókéseken. Bár igyekszik nem jelét adni, de még mindig van benne egy csipetnyi paranoia.*
-Akkor gondolom van időnk. *Jegyzi meg, noha ebben maga sem hisz eléggé.
A lány valóban jól táncol, a katona pedig kénytelen elismerően biccenteni, nemcsak a mozgást, de a mozgatott tagokat is megdicsérve. Pár dolgot még ő sem feltételezne a barbárok hordájáról, az emberáldozat is ezekhez tartozik. Mondjuk kezdetben azt sem gondolta volna, hogy a nagy törzs a fejsze jogát és az örök dicsőséget feláldozza egy újabb ostoba istenség előtt, és életüket féltve egyszerűen homokba dugják a fejüket. Aztán mégis ez történt, és ezt az eseményt már csak egy módon lehet visszafordítani.*
-Furcsa, te morcosan is csinos voltál. *Nyilván nem azért vicsorog, hogy jobban nézzen ki tőle, a sisak alatt meg abból sem sokat lehet látni. A farkas morog, a medve üvölt az ellenségeire, az embernek már csak a szigorú tekintet maradt.
A szobát hamar megtalálja, bent váratlan tisztaság uralkodik, kissé szégyenli is magát, mert úgy tűnik ő a legmocskosabb tárgy ebben a helységben. Holmiját, táskáját, nehéz fegyvereit leteszi a földre, és ha talál magának egy mosdótálat akkor kitölti bele a maradék vizet melyet nem ivott meg. Csak nem fog az út porától szinte szürkén befeküdni a fehér paplanok közé.
Visszapillant az ajtóban várakozó félvér irányába és akaratlanul is ismét elmosolyodik, bár nem tudja ezt a sötétben a másik mennyire látja.
Az erős csatokat felbontva, rövid munkával leküzdi magáról pikkelyvértjét, és a többi dolog közé, a táska tetejére teríti. Alatta egy másik vértszerű ruhadarab húzódik, ez állítja meg a pikkelyvértet ha egy erősebb ütéstől annak egy alkotóeleme megpróbálna a saját testébe fúródni. Ezzel már könnyebb a dolga, szintén leteríti a korábban ledobott vért tetejére ezzel láthatóvá téve felsőtestét a szemlélő előtt, ha az már korábban nem ment el. Kíváncsian várja annak véleményét és ítéletét.
A katona messze nem mondható a szépség ideáljának. Karja erős, vaskos, izmai kemények, hasán jól láthatóan sorakoznak a keresett kockák, ám munkája okán inkább hasonlít egy kovácsra, mint a gazdagnegyed pacsuliszagú bájgúnárjaira.*
-Láthatom megint azt a táncot? *Kérdezi egy újabb mosollyal egybekötve, ahogy tekintete ismét végigsiklik a különös félvéren, szemével többször is megállva annak idomain és a nála lévő íjon, dobókéseken. Bár igyekszik nem jelét adni, de még mindig van benne egy csipetnyi paranoia.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-10 11:24:02
Üzenet elküldve: 2016-12-10 11:24:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
- Hát a vörös nőci eléggé fáradt volt, mikor megérkeztek, szóval ne számíts hajnali indulásra.
*Neki aztán mindegy igazából, hogy Aoneer eszik-e, vagy sem, sőt külön örül annak, hogy nem kért, mert így nem is kell összerittyentsen neki semmit. Pedig világbajnok a csirkepaprikása, de az nem is szerepel az étlapon, és nincsenek is Aoneerrel olyan viszonyban, hogy megfőzze neki.
Alyo kapuba állítása egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy a Vashegy nem tart már az ellenségeitől, mert sem az éberségük, sem pedig a paranoiájuk nem csökkent, ám a háború annyit kivett belőlük, hogy mindenkire ráfér a lazítás. A vashegyre érkezőket pedig már messziről kiszúrni, szóval még egy féllábúnak, vagy egy lábatlannak is lenne ideje megkongatni a vészharangot azelőtt, hogy az ellenség egyáltalán felkapaszkodik a hegyre.*
- Természetesen jó táncos vagyok.
*villan meg a szeme, aztán fel is pattan, hogy egy kis bemutatót tartson. Kis csípő- és cicirisza. A fűszoknyáját éppen otthon hagyta, meg a barbáros harci dob sem szól, de még egy fia pikula sem. Fűszoknyában persze hatásos lenne, meg a feláldozott egyéb vérével összekenve, mikor a hatalmas áldozati máglya fénye világítja meg a testét. Persze Aoneer nyilván kényelmetlenül érezné magát egy olyan szituációban, főleg azért, mert valószínűleg az ő húsát lakmároznák, vagy végig kellene nézni ahogyan a társai húsát lakmározzák azelőtt, hogy őt is megkóstolnák. Nem mintha embert is ennének, de simán beépíthetnék a vashegyi folklórprogramok közé. Fűszoknyástól persze, mert olyan fű északon valóban nem nő.*
- Nagyon örvendek Aoneer. Egyébként sokkal csinosabb az arcod, mikor mosolyogsz. A vicsor nem áll annyira jól.
*Alyo is tanúja volt ugye az Aon-Laor szócsatának. Egyébként szerinte mindenkinek jobban áll a mosoly, kivéve azt az őrült tündért, a Valiant, mert ő inkább ijesztő volt olyankor. Bólint és indul is Aoneer után, mert az megígérte, hogy megszámolhatja a hasán a kockáit. Alyo reméli, hogy van rajta sok-sok kocka.
Mikor Aoneer megtalálja a kulcshoz illő szobát, akkor egy igen kicsi, viszont takaros helyiségben találhatja magát, ahol tisztaság van, egy porszem nem sok, de annyi sincsen. Az ágynemű pedig mosószappantól illatozik. Alyo megáll az ajtóban.*
*Neki aztán mindegy igazából, hogy Aoneer eszik-e, vagy sem, sőt külön örül annak, hogy nem kért, mert így nem is kell összerittyentsen neki semmit. Pedig világbajnok a csirkepaprikása, de az nem is szerepel az étlapon, és nincsenek is Aoneerrel olyan viszonyban, hogy megfőzze neki.
Alyo kapuba állítása egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy a Vashegy nem tart már az ellenségeitől, mert sem az éberségük, sem pedig a paranoiájuk nem csökkent, ám a háború annyit kivett belőlük, hogy mindenkire ráfér a lazítás. A vashegyre érkezőket pedig már messziről kiszúrni, szóval még egy féllábúnak, vagy egy lábatlannak is lenne ideje megkongatni a vészharangot azelőtt, hogy az ellenség egyáltalán felkapaszkodik a hegyre.*
- Természetesen jó táncos vagyok.
*villan meg a szeme, aztán fel is pattan, hogy egy kis bemutatót tartson. Kis csípő- és cicirisza. A fűszoknyáját éppen otthon hagyta, meg a barbáros harci dob sem szól, de még egy fia pikula sem. Fűszoknyában persze hatásos lenne, meg a feláldozott egyéb vérével összekenve, mikor a hatalmas áldozati máglya fénye világítja meg a testét. Persze Aoneer nyilván kényelmetlenül érezné magát egy olyan szituációban, főleg azért, mert valószínűleg az ő húsát lakmároznák, vagy végig kellene nézni ahogyan a társai húsát lakmározzák azelőtt, hogy őt is megkóstolnák. Nem mintha embert is ennének, de simán beépíthetnék a vashegyi folklórprogramok közé. Fűszoknyástól persze, mert olyan fű északon valóban nem nő.*
- Nagyon örvendek Aoneer. Egyébként sokkal csinosabb az arcod, mikor mosolyogsz. A vicsor nem áll annyira jól.
*Alyo is tanúja volt ugye az Aon-Laor szócsatának. Egyébként szerinte mindenkinek jobban áll a mosoly, kivéve azt az őrült tündért, a Valiant, mert ő inkább ijesztő volt olyankor. Bólint és indul is Aoneer után, mert az megígérte, hogy megszámolhatja a hasán a kockáit. Alyo reméli, hogy van rajta sok-sok kocka.
Mikor Aoneer megtalálja a kulcshoz illő szobát, akkor egy igen kicsi, viszont takaros helyiségben találhatja magát, ahol tisztaság van, egy porszem nem sok, de annyi sincsen. Az ágynemű pedig mosószappantól illatozik. Alyo megáll az ajtóban.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-10 10:01:35
Üzenet elküldve: 2016-12-10 10:01:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A kijelentést nem szívesen hiszi el, egyrészt mert már megjárta Amon Ruadh vendéglátóhelyét, másrészt mert nincs a közelben senki a félvéren kívül, aki főzőcskézhetne. Persze lehet pont ő az, aki jól főz, és a múltkor ugye nem futott vele össze. Ugyanakkor ő már evett, a következő fogás elkészültét nincs kedve megvárni, és fizetni sem hajlandó többet a vashegy számára, így inkább kitérő választ ad.*
-Talán holnap, bár nem hiszem, hogy még sokáig maradunk. *Mondjuk, ha a hadnagy valami érthetetlen okból marasztalni próbálja a csapatot, akkor kénytelenek leszek ehhez a módszerhez folyamodni. Ezen a területen a vadászatot büntetik, nem lenne jó ebbe a hibába beleesni, és a lovaikat sem akarják megzabálni, ám ezek a jó, avagy rossz hírek még váratnak magukra.
A törzs működésébe ismét nem nyer bepillantást. Alyonak készségesen elhiszi, hogy kapuőr és jól végzi a munkáját, valóban kellemesebb társaság a betérők számára, mint bárki, akit korábban a Thargok sorai közül megismert. Ám ez valahol azt is jelenti, hogy a vashegy népe már egyáltalán nem tart a támadásoktól, sem az élőholt fenyegetettségtől. Ezt feljegyzi magának.
Elsöpri a megmaradt élelmet, a csattal lecsukja lovaglótáskáját és egy falat hússal a kezében odalép a környezettel már egészen megbarátkozó sólyomhoz. Shicuk éppúgy sietett idefelé, mint ők, nem tudott vadászni magának. A falatot egyenesen a csőrébe ejti, hadd marcangolja szét kedvére.*
-Érdekes lehet. Biztos jó táncos vagy. *Húzódik mosoly az arcára.*
-Én általában iszok és elkártyázom mások vagyonát. *Feleli a kérdésre. A fűszoknyában táncolást, és a szabad szerelmet készséggel elhiszi, pontosan egybevág azzal, amit már Lea is mesélt a helyi szokásokról, és amit a vademberekről szóló előítéletei súgnak. Innentől kezdve már nem a humorérzéken múlik elhiszi e ennek a sajátságosan barbár hagyománynak a létjogosultságát, vagy sem.*
-Északon elég kicsik a levelek. *Teszi még hozzá, a jeges tájakon ahonnan a törzs jött, legfeljebb fenyőtüskéket használhattak, ez a gondolat egy darabig nem is fog kimenni a férfi fejéből.*
-Aoneer. *Mutatkozik be ő is, és elfogadja a kézfogást. Családnevével inkább nem fárasztja a lányt, az se tette. Szabad kezével megfogja a kulcsot, majd ha a kézfogás befejeződik, másik karjával a lovaglótáskát emeli meg.*
-Akkor nézzük jó e az a szoba? *Nyilván van az az állapota egy lakrésznek, amikor már a fáradt katona sem fekszik bele, de reményei szerint rendben lesz. Lassú léptekkel elindul a kevés megszámozott ajtó mentén, keresve azt, amelyikbe illik a kulcs.*
-Talán holnap, bár nem hiszem, hogy még sokáig maradunk. *Mondjuk, ha a hadnagy valami érthetetlen okból marasztalni próbálja a csapatot, akkor kénytelenek leszek ehhez a módszerhez folyamodni. Ezen a területen a vadászatot büntetik, nem lenne jó ebbe a hibába beleesni, és a lovaikat sem akarják megzabálni, ám ezek a jó, avagy rossz hírek még váratnak magukra.
A törzs működésébe ismét nem nyer bepillantást. Alyonak készségesen elhiszi, hogy kapuőr és jól végzi a munkáját, valóban kellemesebb társaság a betérők számára, mint bárki, akit korábban a Thargok sorai közül megismert. Ám ez valahol azt is jelenti, hogy a vashegy népe már egyáltalán nem tart a támadásoktól, sem az élőholt fenyegetettségtől. Ezt feljegyzi magának.
Elsöpri a megmaradt élelmet, a csattal lecsukja lovaglótáskáját és egy falat hússal a kezében odalép a környezettel már egészen megbarátkozó sólyomhoz. Shicuk éppúgy sietett idefelé, mint ők, nem tudott vadászni magának. A falatot egyenesen a csőrébe ejti, hadd marcangolja szét kedvére.*
-Érdekes lehet. Biztos jó táncos vagy. *Húzódik mosoly az arcára.*
-Én általában iszok és elkártyázom mások vagyonát. *Feleli a kérdésre. A fűszoknyában táncolást, és a szabad szerelmet készséggel elhiszi, pontosan egybevág azzal, amit már Lea is mesélt a helyi szokásokról, és amit a vademberekről szóló előítéletei súgnak. Innentől kezdve már nem a humorérzéken múlik elhiszi e ennek a sajátságosan barbár hagyománynak a létjogosultságát, vagy sem.*
-Északon elég kicsik a levelek. *Teszi még hozzá, a jeges tájakon ahonnan a törzs jött, legfeljebb fenyőtüskéket használhattak, ez a gondolat egy darabig nem is fog kimenni a férfi fejéből.*
-Aoneer. *Mutatkozik be ő is, és elfogadja a kézfogást. Családnevével inkább nem fárasztja a lányt, az se tette. Szabad kezével megfogja a kulcsot, majd ha a kézfogás befejeződik, másik karjával a lovaglótáskát emeli meg.*
-Akkor nézzük jó e az a szoba? *Nyilván van az az állapota egy lakrésznek, amikor már a fáradt katona sem fekszik bele, de reményei szerint rendben lesz. Lassú léptekkel elindul a kevés megszámozott ajtó mentén, keresve azt, amelyikbe illik a kulcs.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-10 08:31:09
Üzenet elküldve: 2016-12-10 08:31:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Aoneer kenyere elég vacak, őszintén sajnálja a fickót, hogy ilyeneket kell egyen. Elhúzza a száját, szomorú, hogy egy ekkora testnek, mint Aoneeré ilyen szegényes táplálékkal kell beérni.*
- Nem kérsz valami normális kaját? Jól főznek itt.
*Igaz, hogy a személyzet igen gyorsan fluktuálódik, de a konyha színvonala érdekes módon nem esett vissza. Talán azért, mert Rili közkinccsé tette a receptjeit. Kár, hogy mostanában őt is elnyelte a föld, vagyis a város. Azóta eléggé kihalt ez a hely, de ördögszekerek azért nem gördülnek végig a fogadótéren, mert mindig van aki gondot viseljen a helyre.*
- Többek között.
*Persze akár lehetne harcos is, sőt lehetne kiváló harcos, ha venné a fáradtságot arra, hogy képezze magát, meg gyakoroljon. Csakhogy ő túlságosan is széplelkű, egy négylábút hamarabb kilő, mint egy kétlábút, de azért nagyon marconán tud nézni. Arra persze kiválóan alkalmas, hogy kedves mosollyal lefegyverezze az Amonra lépőket, ha meg kekecekkel akad dolga, akkor mindig hamar a segítségére sietnek.*
- Unalmas estéken? Fűszoknyában körtáncot járunk és élvezzük a szabad szerelmet. Miért, ti mit csináltok?
*Egyértelműen viccel, azt persze csak remélni tudja, hogy Aoneer rendelkezik legalább egy minimális humorérzékkel.*
- Egyébként Alyosra vagyok, de csak Alyonak szólítanak.
*a bemutatkozás eddig elmaradt, így a leányzó most a kezét nyújtja a vitéz felé.*
- Nem kérsz valami normális kaját? Jól főznek itt.
*Igaz, hogy a személyzet igen gyorsan fluktuálódik, de a konyha színvonala érdekes módon nem esett vissza. Talán azért, mert Rili közkinccsé tette a receptjeit. Kár, hogy mostanában őt is elnyelte a föld, vagyis a város. Azóta eléggé kihalt ez a hely, de ördögszekerek azért nem gördülnek végig a fogadótéren, mert mindig van aki gondot viseljen a helyre.*
- Többek között.
*Persze akár lehetne harcos is, sőt lehetne kiváló harcos, ha venné a fáradtságot arra, hogy képezze magát, meg gyakoroljon. Csakhogy ő túlságosan is széplelkű, egy négylábút hamarabb kilő, mint egy kétlábút, de azért nagyon marconán tud nézni. Arra persze kiválóan alkalmas, hogy kedves mosollyal lefegyverezze az Amonra lépőket, ha meg kekecekkel akad dolga, akkor mindig hamar a segítségére sietnek.*
- Unalmas estéken? Fűszoknyában körtáncot járunk és élvezzük a szabad szerelmet. Miért, ti mit csináltok?
*Egyértelműen viccel, azt persze csak remélni tudja, hogy Aoneer rendelkezik legalább egy minimális humorérzékkel.*
- Egyébként Alyosra vagyok, de csak Alyonak szólítanak.
*a bemutatkozás eddig elmaradt, így a leányzó most a kezét nyújtja a vitéz felé.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-09 22:41:33
Üzenet elküldve: 2016-12-09 22:41:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*A lovaglótáskából hamar előkerül némi száraz kenyér, hús meg egy kulacsnyi víz. Mert alkoholt szolgálat és küldetés közben sosem fogyaszt. Egyszerű úti elemózsia ami kis helyet foglal és amivel sokáig ki lehet húzni, ha az ember néha háttérbe szorítja éhségét. De ha tényleg megvan a hadnagyuk és holnap már indulhatnak is haza, akkor nem kell a szegényes élelemmel szemben visszafognia magát, úgyis marad másnapra.
Közben a szobaszám is megkerül, a férfi könnyed mozdulattal kapja el a felé hajított kulcsot és teszi el, majd ugyanazzal a kezével előbányászik néhány aranyat. Persze ezen is fenn akadhatna, hisz ennyi pénzért akár a pegazusban is bérelhetne magának szállást, de nincs kedve garasoskodni. Az asztalhoz ülő Alyosra Radogennek átnyújt 13 sárga érmét
ezzel rendezettnek tekintve a ma esti elszállásolását.
Akkor sem zavartatja magát, mikor a lány kérdés nélkül belenyúl a vacsorájába. Nem tetszik neki, de végső soron nem szenved hiányt.* ~Ekkora lenne itt az éhínség?~ *Merül fel benne a gondolat, és nem tudja aggódjon, vagy kárörvendjen a közelgő tél gondolatán.
A félvér kijelentésén megint meg kell ütköznie. Korábban tényleg nem látta a vashegy körül.*
-Harcos? *Kérdez rá Alyo törzsön belül elfoglalt helyére. A barbárok iránti érdeklődését eddig mindig elnyomta az ellenszenv, és az értetlenség ezért szinte sosem volt képes egy percre sem bepillantást nyerni a törzs céljaiba, meg persze annak működésébe. Amikor pedig mégis, olyankor csak még jobban meggyőzték arról, hogy ez a fajta tudás és megértés messze nem az ő fajtájának való. Alighanem ezzel is nullán állnak.*
-Na és mit szoktatok csinálni ti Thargok, ha fel akarjátok dobni az unalmas estéket? *Dől hátra jó pár falat után. Mivel beszélgetést nem tud kezdeményezni, vagy ha meg is próbálná az előbb vagy utóbb úgyis a vashegy szapulásában végződne, így inkább átdobja az irányítást a vele szemben ülőnek, amíg elcsomagolja a vacsorából megmaradt ételeket.*
Közben a szobaszám is megkerül, a férfi könnyed mozdulattal kapja el a felé hajított kulcsot és teszi el, majd ugyanazzal a kezével előbányászik néhány aranyat. Persze ezen is fenn akadhatna, hisz ennyi pénzért akár a pegazusban is bérelhetne magának szállást, de nincs kedve garasoskodni. Az asztalhoz ülő Alyosra Radogennek átnyújt 13 sárga érmét
ezzel rendezettnek tekintve a ma esti elszállásolását. Akkor sem zavartatja magát, mikor a lány kérdés nélkül belenyúl a vacsorájába. Nem tetszik neki, de végső soron nem szenved hiányt.* ~Ekkora lenne itt az éhínség?~ *Merül fel benne a gondolat, és nem tudja aggódjon, vagy kárörvendjen a közelgő tél gondolatán.
A félvér kijelentésén megint meg kell ütköznie. Korábban tényleg nem látta a vashegy körül.*
-Harcos? *Kérdez rá Alyo törzsön belül elfoglalt helyére. A barbárok iránti érdeklődését eddig mindig elnyomta az ellenszenv, és az értetlenség ezért szinte sosem volt képes egy percre sem bepillantást nyerni a törzs céljaiba, meg persze annak működésébe. Amikor pedig mégis, olyankor csak még jobban meggyőzték arról, hogy ez a fajta tudás és megértés messze nem az ő fajtájának való. Alighanem ezzel is nullán állnak.*
-Na és mit szoktatok csinálni ti Thargok, ha fel akarjátok dobni az unalmas estéket? *Dől hátra jó pár falat után. Mivel beszélgetést nem tud kezdeményezni, vagy ha meg is próbálná az előbb vagy utóbb úgyis a vashegy szapulásában végződne, így inkább átdobja az irányítást a vele szemben ülőnek, amíg elcsomagolja a vacsorából megmaradt ételeket.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-09 21:32:15
Üzenet elküldve: 2016-12-09 21:32:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Alyo a maga részéről nem gondolja, hogy Aoneer bármi kivetnivalót találhatna a fogadtatásban, hiszen ő a legudvariasabb modorával és a legkedvesebb mosolyával fogadta őket. Arról igazán nem tehet, hogy Laorral nem bírják egymás képét. Persze mivel nem gondolatolvasó, sőt nem is akar az lenni, mivel igen megterhelő lehet mindenki minden nyomorát hallani a fejében, így nem tudja, hogy Aon bármin is felhúzta magát.*
- Hát ha ágyat akarsz utánanézek neked.
*Megrántja a vállát, neki aztán mindegy, hogy hol számolja Aon kockáit, annál is inkább, mert nem tud száznál tovább számolni. Nem mintha bárki hasán lenne ennyi kocka, hacsak nem valami túlizmolt kígyó az illető. Nem izgatja különösebben az, hogy Aoneer beleásít az arcába, tudja a városi népekről, hogy furák. Lekerült a sisak is, így Alyo szemügyre veheti kicsit jobban a fickó arcát. Teljesen átlagosnak találja. Ő is lekanyarintja magáról a köpenyét, hiszen itt jó idő van.
Mivel pedig megígérte, így tényleg utána is néz, egykettőre a pult mögött terem és feltúrja a kulcsos dobozt. A helyzet egyértelmű, egy kulcs van, rajta bolyhos kulcstartó, meg a szobaszám egy bazi, fából faragott szám. Lendületes mozdulattal dobja Aon felé.*
- Tizenhárom arany egy éjszakára.
*Persze lódíthatna is, és eltehetné a különbözetet, de miért is csinálna ilyesmit? Nem valami hantázós barbár ő. Invitálásra nem várva foglal helyet Aoneer asztalánál. Még az is lehet, hogy pofátlanul belecsipeget annak kajájába, kivéve persze ha mondjuk egy pengével fenyegeti meg a másik, hogy ne tegye ezt.*
- Én született tharg vagyok.
*mondja büszkén, mert ő erre tényleg büszke, hogy ez Aoneer számára esetleg pont ellenszenves? Ez nem érdekli, számára a vörös köpeny ellenszenves, szóval mondhatni, hogy pont nullán vannak.*
- Hát ha ágyat akarsz utánanézek neked.
*Megrántja a vállát, neki aztán mindegy, hogy hol számolja Aon kockáit, annál is inkább, mert nem tud száznál tovább számolni. Nem mintha bárki hasán lenne ennyi kocka, hacsak nem valami túlizmolt kígyó az illető. Nem izgatja különösebben az, hogy Aoneer beleásít az arcába, tudja a városi népekről, hogy furák. Lekerült a sisak is, így Alyo szemügyre veheti kicsit jobban a fickó arcát. Teljesen átlagosnak találja. Ő is lekanyarintja magáról a köpenyét, hiszen itt jó idő van.
Mivel pedig megígérte, így tényleg utána is néz, egykettőre a pult mögött terem és feltúrja a kulcsos dobozt. A helyzet egyértelmű, egy kulcs van, rajta bolyhos kulcstartó, meg a szobaszám egy bazi, fából faragott szám. Lendületes mozdulattal dobja Aon felé.*
- Tizenhárom arany egy éjszakára.
*Persze lódíthatna is, és eltehetné a különbözetet, de miért is csinálna ilyesmit? Nem valami hantázós barbár ő. Invitálásra nem várva foglal helyet Aoneer asztalánál. Még az is lehet, hogy pofátlanul belecsipeget annak kajájába, kivéve persze ha mondjuk egy pengével fenyegeti meg a másik, hogy ne tegye ezt.*
- Én született tharg vagyok.
*mondja büszkén, mert ő erre tényleg büszke, hogy ez Aoneer számára esetleg pont ellenszenves? Ez nem érdekli, számára a vörös köpeny ellenszenves, szóval mondhatni, hogy pont nullán vannak.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-09 20:42:48
Üzenet elküldve: 2016-12-09 20:42:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Pardenről nem lehet tudni mit, akar igazán és mit nem, fura egy alak volt már a megismerkedésüktől kezdve. Az óriás viszont úgy határoz, odakint marad, talán neki is ezt kellene tennie több hangulata, van a tábortűznek és az esti tücsökszónak, mint egy világvégi város lepusztult fogadójának, aminek úgy látszik, még egy rendes tulajdonosra sem futja, nemhogy személyzetre.
Xebognak bólint, elfogadja a döntését. Neki is már csak egy fekhelyet kell találnia, és a katona számára ebből a szempontból épp olyan vonzó a vetett ágy, mint a fapadok, az istálló, vagy egy fűcsomó odakint.
Amin kénytelen meglepődni az viszont a lány kérdése.* ~Ez se a varróból jött.~ *Veszi tudomásul és egyre inkább érti miért voltak megfelelőek a félvér kvalitásai a kapuőri feladathoz.*
-Előbb mutass, egy valamire való szobát aztán felőlem kicsomagolhatsz. *Feleli egy hangos ásítással és sisakjának levételével egybekötve. Egész nap lovagolt, fáradt, piszkos, éhes, felhúzta magát a fogadtatáson, és a vashegy méretes árnyékában, az őrült isten hívei között finoman szólva is szarul érzi magát. Nincs ereje már ahhoz, hogy frappáns válaszokat és susogó bókokat találjon ki mindenféle nőcskéknek.
Maga is körbetekint keresve a megfelelő ajtót, de ha egyedül indulna neki a fogadó feltérképezésének, valószínűleg előbb találná meg a konyhát és az árnyékszéket, mint egyet a még szabad szobák közül.*
-Bár, gondolom te sem vagy itt túl régóta. *Mondja lemondóan, és inkább leül egy asztalhoz. Ha most elfogyasztja az úti élelmének javát, akkor talán addigra előkotródik valami fejes. Legutóbbi ittjártakor sok férfit és nőt látott a Tharg birtokon. Volt itt mélységi kotorék, fontoskodó vénember, idegbeteg harcos, vallási fanatikusok, egy tolvaj, akit ropogósra sütött, meg egy másik, akit most Artheniorban zabálnak a börtön patkányai, borostyánisten és persze maga a nagyfőnök, akit akkor még tudott mozogni. Alyora azonban nem emlékszik, pedig megjelenésre sem olyan, mint akit egy férfi könnyen elfelejthetne, innen gondolja, hogy csak nemrég érkezett.*
Xebognak bólint, elfogadja a döntését. Neki is már csak egy fekhelyet kell találnia, és a katona számára ebből a szempontból épp olyan vonzó a vetett ágy, mint a fapadok, az istálló, vagy egy fűcsomó odakint.
Amin kénytelen meglepődni az viszont a lány kérdése.* ~Ez se a varróból jött.~ *Veszi tudomásul és egyre inkább érti miért voltak megfelelőek a félvér kvalitásai a kapuőri feladathoz.*
-Előbb mutass, egy valamire való szobát aztán felőlem kicsomagolhatsz. *Feleli egy hangos ásítással és sisakjának levételével egybekötve. Egész nap lovagolt, fáradt, piszkos, éhes, felhúzta magát a fogadtatáson, és a vashegy méretes árnyékában, az őrült isten hívei között finoman szólva is szarul érzi magát. Nincs ereje már ahhoz, hogy frappáns válaszokat és susogó bókokat találjon ki mindenféle nőcskéknek.
Maga is körbetekint keresve a megfelelő ajtót, de ha egyedül indulna neki a fogadó feltérképezésének, valószínűleg előbb találná meg a konyhát és az árnyékszéket, mint egyet a még szabad szobák közül.*
-Bár, gondolom te sem vagy itt túl régóta. *Mondja lemondóan, és inkább leül egy asztalhoz. Ha most elfogyasztja az úti élelmének javát, akkor talán addigra előkotródik valami fejes. Legutóbbi ittjártakor sok férfit és nőt látott a Tharg birtokon. Volt itt mélységi kotorék, fontoskodó vénember, idegbeteg harcos, vallási fanatikusok, egy tolvaj, akit ropogósra sütött, meg egy másik, akit most Artheniorban zabálnak a börtön patkányai, borostyánisten és persze maga a nagyfőnök, akit akkor még tudott mozogni. Alyora azonban nem emlékszik, pedig megjelenésre sem olyan, mint akit egy férfi könnyen elfelejthetne, innen gondolja, hogy csak nemrég érkezett.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-12-09 18:52:13
Üzenet elküldve: 2016-12-09 18:52:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az óriás időnként hátrapillant, de a Tharg kapuőr lány még mindig követi őket. Arra tud gondolni, hogy szemmel tarthatják őket. De akkor miért pont egy fiatal lányt küldenek rájuk, vagyis utánuk? És miért ilyen nyíltan? ~Valami más tervük lehet.~ Morfondírozik magában Xebog, majd lassan elérik a fogadót. Eléggé fáradt meg éhes is. Mielőtt még belépnének a fogadóba odaszól Aoneer-nek.*
- Xebog kint marad, őrködik. *Jelenti be a vezetőjüknek. Annyira nem rajong az ilyen fogadókért. Túl kicsik, szűkek, az ágyak rövidek… csak a baj van neki az ilyen helyekkel. Sokkal jobban szeret kint a csillagok alatt aludni egy jókora tűzrakás mellett. Még ha a volt őrmester marasztalná, akkor sem menne be a fogadóba. Kint maradva kicsit eltávolodik a fogadó épületétől és száraz fákat kezd kutatni a holdfényben. Mikor egy kisebb rakást összegyűjt akkor a száraz avarból markol egy keveset és a tenyerével porrá őrli. A tarisznyájából pedig két tűzkövet vesz ki és néhány pattintás után már apró lángnyelvek gyúlnak meg a szárazra morzsolt avarban. A tűz némi fújás után belekap a szárazabb gallyakba majd a nagyobb ágakat is kezdi megemészteni. Mire a tábortűz igazán fellobban már kövekkel is körberakja a tüzet, hogy ha elaludna az erdőt akkor se gyújtsa fel. A lobogó tábortűz fényénél elég fát szedeget össze, hogy egész éjszakára kitartson. A tábortűz körül kézzel elkaparja a leveleket, hogy csak föld legyen a tűz körül, ha netán kipattanna egy két szikra akkor se tudjanak a lángok tovább terjedni. Mire a fa gyűjtésével is végez, valami lakoma után kellene néznie. A lándzsáját a kezébe veszi majd egy közeli bokorban egy nagyobb fajta kígyóra lesz figyelmes. Valószínű a tűz melegére jöhetett közelebb, vesztére… Xebog egy gyors mozdulattal át is döfi a fejénél. A lándzsáról lehúzza a zsákmányt és a földre dobja. A lándzsát a földbe szegezi, majd egy kés kerül elő a tarisznyájából és lehajolva nyúzni kezdi a kimúlt kígyót.*
- Xebog kint marad, őrködik. *Jelenti be a vezetőjüknek. Annyira nem rajong az ilyen fogadókért. Túl kicsik, szűkek, az ágyak rövidek… csak a baj van neki az ilyen helyekkel. Sokkal jobban szeret kint a csillagok alatt aludni egy jókora tűzrakás mellett. Még ha a volt őrmester marasztalná, akkor sem menne be a fogadóba. Kint maradva kicsit eltávolodik a fogadó épületétől és száraz fákat kezd kutatni a holdfényben. Mikor egy kisebb rakást összegyűjt akkor a száraz avarból markol egy keveset és a tenyerével porrá őrli. A tarisznyájából pedig két tűzkövet vesz ki és néhány pattintás után már apró lángnyelvek gyúlnak meg a szárazra morzsolt avarban. A tűz némi fújás után belekap a szárazabb gallyakba majd a nagyobb ágakat is kezdi megemészteni. Mire a tábortűz igazán fellobban már kövekkel is körberakja a tüzet, hogy ha elaludna az erdőt akkor se gyújtsa fel. A lobogó tábortűz fényénél elég fát szedeget össze, hogy egész éjszakára kitartson. A tábortűz körül kézzel elkaparja a leveleket, hogy csak föld legyen a tűz körül, ha netán kipattanna egy két szikra akkor se tudjanak a lángok tovább terjedni. Mire a fa gyűjtésével is végez, valami lakoma után kellene néznie. A lándzsáját a kezébe veszi majd egy közeli bokorban egy nagyobb fajta kígyóra lesz figyelmes. Valószínű a tűz melegére jöhetett közelebb, vesztére… Xebog egy gyors mozdulattal át is döfi a fejénél. A lándzsáról lehúzza a zsákmányt és a földre dobja. A lándzsát a földbe szegezi, majd egy kés kerül elő a tarisznyájából és lehajolva nyúzni kezdi a kimúlt kígyót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051