Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-10 11:15:01
Üzenet elküldve: 2016-10-10 11:15:01
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Igazából nem az a hobbim, hogy találomra megmérgezek embereket. Szóval ha nem fenyegetsz meg azzal, hogy mondjuk összekaszabolsz, mint ahogyan a cimborád tette, akkor igazán semmi okom arra, hogy ilyet tegyek. Meg aztán élvezem a társaságod, csak nem ütlek ki idő előtt.
*ekkora már felkászálódik ő is a kemencesutból, és az asztalra támaszkodva szemléli az elkészült kecskesültet majd a kés kifenését.*
- Mondtam, hogy Rili-féle férfivadító hacuka, nem?
*ismét nevet, vagyis inkább kuncog. Lea ugyanis nem az a hangos részeg, vagy az agresszívan ordenáré, hanem a vihogós. Vihogva rázza meg újfent az inge mellrészét, de most már nem azzal a céllal, hogy hűtse magát - noha még mindig nagyon melege van -, hanem, hogy kicsit húzza még a fickót. Közben pedig Laor arcát nézi, és magában még egy fohászt is elnyom, hogy Laor el ne vágja a kezét.*
- Kedves Laor, nyilván nem tudatos gondolkodásra gondoltam. Csak képletesen értettem. Mindenki tudja, hogy nincsen elég vére a férfiaknak ahhoz, hogy mindenhova egyszerre jusson.
*megint kuncog, szinte mint az egyszeri szűzlány akit zavarba ejt ez a téma, és röhögcséléssel próbálja leplezni a zavarát. Noha annyira nincsen egyébként zavarban, csak a bor hatására most már szinte folyamatosan nevethetnékje van.*
- Egyébként igazad van, nem köszönjük meg elégszer a férfiak áldozatos munkáját, hogy fenntartják a fajunkat. Megengeded, hogy én itt most megköszönjem neked ezt? Köszönöm. Köszönöm, hogy fáradtságot nem kímélve hullajtjátok a magotokat.
*Közben már leteszi magát a székre, és hát úgy mar rá a vacsorára, mint gyöngytyúk a takonyra. Nem érdekli igazán az, hogy Laor még utoljára elmeséli evés előtt, hogy bizony volt már neki is pöttyös a rudija. Persze nyilván nem a kedvenc témája, úgyhogy folytatni nemigen akarja a pettyes, viszkető, levedző nemzőszervek kitárgyalását.*
- Um! Ez valami fenséges!
*mondja már az első falat után. Nem lacafacázik olyannal, mint villa, vagy bármi ilyesmi. Egyik kezében az étel, a másikkal pedig int, hogy Laor ne fogja vissza magát, hanem töltsön azonnal. Mondjuk talán közbe kéne lassan iktatni egy kancsó vizet is, mert komoly fejfájásra számíthat reggelre, bár még reménykedik a kecskesültben és abban, hogy az valamit enyhít az egyre fokozódó bódultságán.
Ha már Laor is leült, akkor Lea úgy helyezkedik el, hogy az asztalnak oldalt üljön, Laor felé fordulva. Ha pedig már a férfi is leült mellé, akkor Lea térde bizony hozzá fog érni, meglehet, hogy csupán a véletlen műve, mindenesetre Lea különösebben nem zavartatja magát. Tulajdonképpen csak egy mozdulat lenne innen, hogy átvethesse a lábát a férfi fél térdén. Egyelőre azonban nem teszi, csak némán eszik, és abban reménykedik, hogy a szaftba tunkolt kenyér és a kecskecomb hamarosan úrrá lesz a bódultságon és a borból még felszív valamennyit azelőtt, hogy az is Lea fejébe szálljon. Hosszú percekig nem szólal meg, csak élvezi az ételt és reményei szerint a borgőz is kezd egy kicsit oszlani. Ezentúl mindig emlékeztetni fogja magát, hogy evés nélkül egy kortyot se igyon.
Táplálkozás közben tovább tanulmányozza Laort, merthogy ő is érez valami bizsergést, amit nem igazán tud mire vélni. Valószínűleg a merőben új szituációnak köszönhető, meg talán a bornak is.
Mindenesetre Lea komoly gondban van, meg tényleg igazán a kedvére való Laor társasága - a főztje nemkülönben - és olyan dolgokat mozgat meg benne, amit amúgy Kaganon kívül senki sem. Viszont nem tudja eldönteni, hogy mennyiben befolyásolja az elfogyasztott mennyiségű alkohol ezt. Kellemetlen lenne felébredni másnap úgy, hogy csupán az alkoholos befolyásoltság miatt butaságokat művelt. Mert ugyanis egyre inkább ingere támad arra, hogy egy laza mozdulattal Laor ölébe csusszanjon és megcsókolja. Mivel tudni akarja, hogy milyen ízű az ajka - mármint a bor és a kecske mellett úgy általában -, de tényleg komolyan fegyelmezi magát, hogy ne csináljon ilyesmit. Viszont már azon kapja magát, hogy Laor száját nézi, ekkor felpillant a szemére, de aztán már nem zavartatja magát. Majd a borra fogja.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.10 12:06:16
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Igazából nem az a hobbim, hogy találomra megmérgezek embereket. Szóval ha nem fenyegetsz meg azzal, hogy mondjuk összekaszabolsz, mint ahogyan a cimborád tette, akkor igazán semmi okom arra, hogy ilyet tegyek. Meg aztán élvezem a társaságod, csak nem ütlek ki idő előtt.
*ekkora már felkászálódik ő is a kemencesutból, és az asztalra támaszkodva szemléli az elkészült kecskesültet majd a kés kifenését.*
- Mondtam, hogy Rili-féle férfivadító hacuka, nem?
*ismét nevet, vagyis inkább kuncog. Lea ugyanis nem az a hangos részeg, vagy az agresszívan ordenáré, hanem a vihogós. Vihogva rázza meg újfent az inge mellrészét, de most már nem azzal a céllal, hogy hűtse magát - noha még mindig nagyon melege van -, hanem, hogy kicsit húzza még a fickót. Közben pedig Laor arcát nézi, és magában még egy fohászt is elnyom, hogy Laor el ne vágja a kezét.*
- Kedves Laor, nyilván nem tudatos gondolkodásra gondoltam. Csak képletesen értettem. Mindenki tudja, hogy nincsen elég vére a férfiaknak ahhoz, hogy mindenhova egyszerre jusson.
*megint kuncog, szinte mint az egyszeri szűzlány akit zavarba ejt ez a téma, és röhögcséléssel próbálja leplezni a zavarát. Noha annyira nincsen egyébként zavarban, csak a bor hatására most már szinte folyamatosan nevethetnékje van.*
- Egyébként igazad van, nem köszönjük meg elégszer a férfiak áldozatos munkáját, hogy fenntartják a fajunkat. Megengeded, hogy én itt most megköszönjem neked ezt? Köszönöm. Köszönöm, hogy fáradtságot nem kímélve hullajtjátok a magotokat.
*Közben már leteszi magát a székre, és hát úgy mar rá a vacsorára, mint gyöngytyúk a takonyra. Nem érdekli igazán az, hogy Laor még utoljára elmeséli evés előtt, hogy bizony volt már neki is pöttyös a rudija. Persze nyilván nem a kedvenc témája, úgyhogy folytatni nemigen akarja a pettyes, viszkető, levedző nemzőszervek kitárgyalását.*
- Um! Ez valami fenséges!
*mondja már az első falat után. Nem lacafacázik olyannal, mint villa, vagy bármi ilyesmi. Egyik kezében az étel, a másikkal pedig int, hogy Laor ne fogja vissza magát, hanem töltsön azonnal. Mondjuk talán közbe kéne lassan iktatni egy kancsó vizet is, mert komoly fejfájásra számíthat reggelre, bár még reménykedik a kecskesültben és abban, hogy az valamit enyhít az egyre fokozódó bódultságán.
Ha már Laor is leült, akkor Lea úgy helyezkedik el, hogy az asztalnak oldalt üljön, Laor felé fordulva. Ha pedig már a férfi is leült mellé, akkor Lea térde bizony hozzá fog érni, meglehet, hogy csupán a véletlen műve, mindenesetre Lea különösebben nem zavartatja magát. Tulajdonképpen csak egy mozdulat lenne innen, hogy átvethesse a lábát a férfi fél térdén. Egyelőre azonban nem teszi, csak némán eszik, és abban reménykedik, hogy a szaftba tunkolt kenyér és a kecskecomb hamarosan úrrá lesz a bódultságon és a borból még felszív valamennyit azelőtt, hogy az is Lea fejébe szálljon. Hosszú percekig nem szólal meg, csak élvezi az ételt és reményei szerint a borgőz is kezd egy kicsit oszlani. Ezentúl mindig emlékeztetni fogja magát, hogy evés nélkül egy kortyot se igyon.
Táplálkozás közben tovább tanulmányozza Laort, merthogy ő is érez valami bizsergést, amit nem igazán tud mire vélni. Valószínűleg a merőben új szituációnak köszönhető, meg talán a bornak is.
Mindenesetre Lea komoly gondban van, meg tényleg igazán a kedvére való Laor társasága - a főztje nemkülönben - és olyan dolgokat mozgat meg benne, amit amúgy Kaganon kívül senki sem. Viszont nem tudja eldönteni, hogy mennyiben befolyásolja az elfogyasztott mennyiségű alkohol ezt. Kellemetlen lenne felébredni másnap úgy, hogy csupán az alkoholos befolyásoltság miatt butaságokat művelt. Mert ugyanis egyre inkább ingere támad arra, hogy egy laza mozdulattal Laor ölébe csusszanjon és megcsókolja. Mivel tudni akarja, hogy milyen ízű az ajka - mármint a bor és a kecske mellett úgy általában -, de tényleg komolyan fegyelmezi magát, hogy ne csináljon ilyesmit. Viszont már azon kapja magát, hogy Laor száját nézi, ekkor felpillant a szemére, de aztán már nem zavartatja magát. Majd a borra fogja.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.10 12:06:16
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-09 23:51:35
Üzenet elküldve: 2016-10-09 23:51:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
- Borzasztó, semmit nem szabad elfogadnom tőled. *forgatja a szemeit, és bármennyire is viccnek szánja az egészet, most mégis arra figyel, hogy az alkohol természetes, kissé bódító hatása mellett nem érez-e mást is? Igaz, elég valószínűtlen, hogy a találomra kiválasztott üvegekbe már jó előre bele lett volna csempészve valami nem odavaló, de a fondorlatos női elmén férfiembernek kiigazodni csaknem lehetetlen.*
- Ez. *lebegteti meg az ingét úgy, ahogy imént Lea tette* Jó, tudom. Az előbb még ez sem volt rajtad, és akkor egy szavam sem volt. Csak van amikor a sejtetés több, mint a... *itt elakad, keresi a megfelelő szót. Érzi, hogy valami különleges, rövidségében is nagyon kifejező jelző illene, de sajnos nem szónok. Végül csak legyint egyet.* teljes pucérság, na.
*Mostanra már betöltik a konyhát a kellemes illatok, és ez mindkettőjüknek meg kell hozza az étvágyát. És már nem is kell sokat várni a vacsorára, ennyi idő alatt kellően átsülhetett az a hús. Tehát kihúzza a tepsit a kemencéből, a vaskos faasztal közepére helyezi, ennek az alkotmánynak biztosan nem árt a forró edény.*
- Nem, *húzza el a szót kenetteljesen vigyorogva, miközben a konyhapult széléről felkapott fenőkővel néhány széles, teátrális mozdulattal megélezi a konyhakést* azzal soha nem szoktak gondolkodni a férfiak, efelől biztosíthatlak. Amikor az irányít, szó sincs semmiféle gondolkodásról. Különben már rég kihalt volna az emberiség. Meg az elfség. Meg a törpeség. Meg a mindenség.
*Kerít két nagyobb fatálat, melyek tiszták ugyan, de a hosszas használatban annyira megrepedeztek és olyan sok, különféle formájú és szín, halvány folt tarkítja őket, hogy az ember biztos lehet benne, egy egész sor érdekes betegséget kaphat el róluk. Néhány karéj kenyeret tesz mindkettőre, aztán a jókora villa és kés segítségével elkezdi lefaragni a húst az egyik combról. Kívül szép pirosra sült, ropogós és száraz, belül, a csont mellett pedig csak annyira, hogy nem véres. Ki hogy szereti. A tányérokra halmozza a feldarabolt húst, míg a másik combot a tepsiben hagyja. Noha elég nagy hozzá, hogy ne legyen kényelmes kézzel fogva enni, fogakkal tépve, de ha Leának így megszokott, erre is van lehetősége. És még valami marad a tepsiben: a felséges szaft, a hús zsírja, a vajjal, fűszerekkel és borral keveredve. Lehet tunkolni. Miközben tálal, eszébe jut, hogy ilyet sem csinált még: egy konyhában főzőcskézik, és a nő pedig kényelmesen ücsörög és nézi. Odapillant a kemence padkáján ücsörgő Leára. A beste! Hát nem fordítva lenne illendő?
Lábával kitolja az asztal alól az ott rejtőző háromlábú székek közül az egyiket vendége részére, a másikat a saját magának. Nem tűnnek olyan kényelmesnek, mint odakint, a fogadóban található ülőalkalmatosságok, de hát a konyhában nem is szoktak sokáig ücsörögni. Csak egy kézmozdulattal és széles mosollyal jelzi, hogy vályúhoz, aztán kitűnő érzékkel megvárja, míg Lea elhelyezkedik a tányérja mellett, csak akkor oszt meg vele egy fontos információt a lány korábbi tévedéséről.*
- Egyébként volt lábközi viszketés, többször is. Remélem többször nem lesz, annak kikúrálása nem olyan gyors és fájdalommentes, mint nálad a sebgyógyítás. Jó étvágyat! *teszi hozzá egy kifejezetten orcátlan vigyorral, bár reméli, hogy nem vette el Lea étvágyát, nem ez volt a célja. Csak froclizni akarta egy kicsit.* Oh, majd' elfelejtettem!
*Gyorsan kerít két, feltehetően személyzeti használatra szánt, dísztelen fakupát, aztán a vinkót tartalmazó üveget felkapva olyan testtartásban és ábrázattal áll meg Lea mellett az asztalnál, ahogy talán fejedelmek pohárnokai szoktak.*
- Óhajtja megízlelni kegyelmességed ezt a kitűnő évjáratú, Krenkatauri Bicskanyitogatót?
//Lea//
- Borzasztó, semmit nem szabad elfogadnom tőled. *forgatja a szemeit, és bármennyire is viccnek szánja az egészet, most mégis arra figyel, hogy az alkohol természetes, kissé bódító hatása mellett nem érez-e mást is? Igaz, elég valószínűtlen, hogy a találomra kiválasztott üvegekbe már jó előre bele lett volna csempészve valami nem odavaló, de a fondorlatos női elmén férfiembernek kiigazodni csaknem lehetetlen.*
- Ez. *lebegteti meg az ingét úgy, ahogy imént Lea tette* Jó, tudom. Az előbb még ez sem volt rajtad, és akkor egy szavam sem volt. Csak van amikor a sejtetés több, mint a... *itt elakad, keresi a megfelelő szót. Érzi, hogy valami különleges, rövidségében is nagyon kifejező jelző illene, de sajnos nem szónok. Végül csak legyint egyet.* teljes pucérság, na.
*Mostanra már betöltik a konyhát a kellemes illatok, és ez mindkettőjüknek meg kell hozza az étvágyát. És már nem is kell sokat várni a vacsorára, ennyi idő alatt kellően átsülhetett az a hús. Tehát kihúzza a tepsit a kemencéből, a vaskos faasztal közepére helyezi, ennek az alkotmánynak biztosan nem árt a forró edény.*
- Nem, *húzza el a szót kenetteljesen vigyorogva, miközben a konyhapult széléről felkapott fenőkővel néhány széles, teátrális mozdulattal megélezi a konyhakést* azzal soha nem szoktak gondolkodni a férfiak, efelől biztosíthatlak. Amikor az irányít, szó sincs semmiféle gondolkodásról. Különben már rég kihalt volna az emberiség. Meg az elfség. Meg a törpeség. Meg a mindenség.
*Kerít két nagyobb fatálat, melyek tiszták ugyan, de a hosszas használatban annyira megrepedeztek és olyan sok, különféle formájú és szín, halvány folt tarkítja őket, hogy az ember biztos lehet benne, egy egész sor érdekes betegséget kaphat el róluk. Néhány karéj kenyeret tesz mindkettőre, aztán a jókora villa és kés segítségével elkezdi lefaragni a húst az egyik combról. Kívül szép pirosra sült, ropogós és száraz, belül, a csont mellett pedig csak annyira, hogy nem véres. Ki hogy szereti. A tányérokra halmozza a feldarabolt húst, míg a másik combot a tepsiben hagyja. Noha elég nagy hozzá, hogy ne legyen kényelmes kézzel fogva enni, fogakkal tépve, de ha Leának így megszokott, erre is van lehetősége. És még valami marad a tepsiben: a felséges szaft, a hús zsírja, a vajjal, fűszerekkel és borral keveredve. Lehet tunkolni. Miközben tálal, eszébe jut, hogy ilyet sem csinált még: egy konyhában főzőcskézik, és a nő pedig kényelmesen ücsörög és nézi. Odapillant a kemence padkáján ücsörgő Leára. A beste! Hát nem fordítva lenne illendő?
Lábával kitolja az asztal alól az ott rejtőző háromlábú székek közül az egyiket vendége részére, a másikat a saját magának. Nem tűnnek olyan kényelmesnek, mint odakint, a fogadóban található ülőalkalmatosságok, de hát a konyhában nem is szoktak sokáig ücsörögni. Csak egy kézmozdulattal és széles mosollyal jelzi, hogy vályúhoz, aztán kitűnő érzékkel megvárja, míg Lea elhelyezkedik a tányérja mellett, csak akkor oszt meg vele egy fontos információt a lány korábbi tévedéséről.*
- Egyébként volt lábközi viszketés, többször is. Remélem többször nem lesz, annak kikúrálása nem olyan gyors és fájdalommentes, mint nálad a sebgyógyítás. Jó étvágyat! *teszi hozzá egy kifejezetten orcátlan vigyorral, bár reméli, hogy nem vette el Lea étvágyát, nem ez volt a célja. Csak froclizni akarta egy kicsit.* Oh, majd' elfelejtettem!
*Gyorsan kerít két, feltehetően személyzeti használatra szánt, dísztelen fakupát, aztán a vinkót tartalmazó üveget felkapva olyan testtartásban és ábrázattal áll meg Lea mellett az asztalnál, ahogy talán fejedelmek pohárnokai szoktak.*
- Óhajtja megízlelni kegyelmességed ezt a kitűnő évjáratú, Krenkatauri Bicskanyitogatót?
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-09 21:12:03
Üzenet elküldve: 2016-10-09 21:12:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Gondolod, hogy csak magára hagyott italokat tudok kipreparálni?
*kérdezi mosolyogva, mielőtt újra meghúzná az üveget. A mosoly olyan, hogy az ember joggal feltételezi, hogy már ezt az italt is régen kipreparálta, csak ő maga valamiért immúnis már a méregre. Még egy kacsintással is megtoldja.*
- Áh, hát az öreg nem hiszem, hogy ilyeneket álmodna, szerintem már abban a korban van, mikor a merevedés a derekába áll be reggel. Úgy meg nehéz feltápászkodni, nemhogy holmi ágycsatára gondoljon. De kétségtelen, hogy kellemesebb látványt nyújtok, mint Kagan.
*nevet megint, leginkább azért, mert elképzeli a beállt derekú lovagot, ahogy a hajnalban morcosan ébredő Kagant mustrálja és közben próbál kiegyenesedni. Aztán Laor szavaira még hangosabban nevet, az a fajta jóleső kacaj ez, amit amúgy meglehetősen ritkán enged szabadjára, de ugye a bor, meg az a borzasztó tüske, amit még a pultnál fogyasztottak el.*
- Hát szokták ugye mondani, hogy a férfiak a nadrágjukban hordják az eszüket. Hát itt a ragyogó példa, hogy azzal...
*biccent Laor ágyéka felé, és közben még a fél szemöldöke is megrándul picit*
- az ésszel is lehet gondolkodni. Pláne ha illető férfi volt, vagy mondjuk ha ork. Az is lehet, hogy megkímélted magad egy csúnya lábközi viszketéstől.
*közben már potyognak a könnyei, annyira jól szórakozik. Egyrészt a férfi őszinteségén is, másrészt azon, ahogy előadja a történetet. Amúgy is jó hallgatni, ahogy elmesél ezt-azt. Persze biztosan kiszínezi egyik, vagy másik részletet, de nem számít igazából. Magában már elnevezte Mesemondónak, de persze a szó jó értelmében. Látja is maga előtt, húsz-harminc tél múlva, mikor Laor haja már teljesen őszbe csavarodott - de azért még egyenes derékkal jár, hiszen egy harcos háta sosem görbül meg -. és mesét mond a vashegyi csikaszoknak, történeteket a saját ifjúkoráról, hősies csatákról, hetyke keblű szeretőkről. A kölykök pedig isszák a szavait és követelik az újabb és újabb mesét.*
- Hát reméltem, biztonságban hortyoghatok. A válladon.
*Ami azt illeti Lea nem csak szívesen hallgatja Laort, de naphosszat elnézné azt is, ahogyan a konyhában forgolódik, igazán kellemes látványt nyújt, az illatok pedig csak jót ígérnek. Lassan már ott tart, hogy indítványozza Laornak, hogy ugyan induljon már a vashegyi férfifenék-szépségversenyen. Már ha Rili megrendezi valaha, nem csak mindig beszél róla. Mindazonáltal Lea azon kapja magát, hogy elmélázik egy pillanatra és megpróbálja elképzelni a rendezvényt, ahol a versenyzők a hátsójukat riszálják, a zsűri pedig - a vashegyi nők - extázisban sikoltozik.*
- Hát remélem, hogy finom lesz és nem kell csalódnom, ha csalódom akkor lehet, hogy máskor nem jövök. Pedig egyébként szeretek ide járni, noha mostanában kicsit kihalt a kóceráj.
*még mindig magát legyezgeti, meg fújkálja és ezt csak akkor szakítja meg, mikor újra hozzá kerül az a bizonyos üveg. A bor éppen olyan borzasztó, mint az előző volt és rohamosan készül Lea fejébe szállni. Már kellően kótyagos, szóval éppen ideje lesz, hogy egyenek, hogy valami felszívhassa ezt a letális mennyiségű piát, amit amúgy két holdtölte alatt sem iszik meg. Mert ugye ő nem nagyon szokott italozni, szívesebben iszik teát, vagy ritkán sört, de abból sem ennyit és hát tényleg nem ilyen rövid idő alatt.*
- Mármint, hogy mi volt övön aluli?
*kérdezi miközben az asztal lapjában megálló késre sandít. Érzékeli persze a férfi arcán és hangjában a változásokat, csak momentán nem tudja mire vélni. Na jó, talán egy icipici sejtése van a dologról.*
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Gondolod, hogy csak magára hagyott italokat tudok kipreparálni?
*kérdezi mosolyogva, mielőtt újra meghúzná az üveget. A mosoly olyan, hogy az ember joggal feltételezi, hogy már ezt az italt is régen kipreparálta, csak ő maga valamiért immúnis már a méregre. Még egy kacsintással is megtoldja.*
- Áh, hát az öreg nem hiszem, hogy ilyeneket álmodna, szerintem már abban a korban van, mikor a merevedés a derekába áll be reggel. Úgy meg nehéz feltápászkodni, nemhogy holmi ágycsatára gondoljon. De kétségtelen, hogy kellemesebb látványt nyújtok, mint Kagan.
*nevet megint, leginkább azért, mert elképzeli a beállt derekú lovagot, ahogy a hajnalban morcosan ébredő Kagant mustrálja és közben próbál kiegyenesedni. Aztán Laor szavaira még hangosabban nevet, az a fajta jóleső kacaj ez, amit amúgy meglehetősen ritkán enged szabadjára, de ugye a bor, meg az a borzasztó tüske, amit még a pultnál fogyasztottak el.*
- Hát szokták ugye mondani, hogy a férfiak a nadrágjukban hordják az eszüket. Hát itt a ragyogó példa, hogy azzal...
*biccent Laor ágyéka felé, és közben még a fél szemöldöke is megrándul picit*
- az ésszel is lehet gondolkodni. Pláne ha illető férfi volt, vagy mondjuk ha ork. Az is lehet, hogy megkímélted magad egy csúnya lábközi viszketéstől.
*közben már potyognak a könnyei, annyira jól szórakozik. Egyrészt a férfi őszinteségén is, másrészt azon, ahogy előadja a történetet. Amúgy is jó hallgatni, ahogy elmesél ezt-azt. Persze biztosan kiszínezi egyik, vagy másik részletet, de nem számít igazából. Magában már elnevezte Mesemondónak, de persze a szó jó értelmében. Látja is maga előtt, húsz-harminc tél múlva, mikor Laor haja már teljesen őszbe csavarodott - de azért még egyenes derékkal jár, hiszen egy harcos háta sosem görbül meg -. és mesét mond a vashegyi csikaszoknak, történeteket a saját ifjúkoráról, hősies csatákról, hetyke keblű szeretőkről. A kölykök pedig isszák a szavait és követelik az újabb és újabb mesét.*
- Hát reméltem, biztonságban hortyoghatok. A válladon.
*Ami azt illeti Lea nem csak szívesen hallgatja Laort, de naphosszat elnézné azt is, ahogyan a konyhában forgolódik, igazán kellemes látványt nyújt, az illatok pedig csak jót ígérnek. Lassan már ott tart, hogy indítványozza Laornak, hogy ugyan induljon már a vashegyi férfifenék-szépségversenyen. Már ha Rili megrendezi valaha, nem csak mindig beszél róla. Mindazonáltal Lea azon kapja magát, hogy elmélázik egy pillanatra és megpróbálja elképzelni a rendezvényt, ahol a versenyzők a hátsójukat riszálják, a zsűri pedig - a vashegyi nők - extázisban sikoltozik.*
- Hát remélem, hogy finom lesz és nem kell csalódnom, ha csalódom akkor lehet, hogy máskor nem jövök. Pedig egyébként szeretek ide járni, noha mostanában kicsit kihalt a kóceráj.
*még mindig magát legyezgeti, meg fújkálja és ezt csak akkor szakítja meg, mikor újra hozzá kerül az a bizonyos üveg. A bor éppen olyan borzasztó, mint az előző volt és rohamosan készül Lea fejébe szállni. Már kellően kótyagos, szóval éppen ideje lesz, hogy egyenek, hogy valami felszívhassa ezt a letális mennyiségű piát, amit amúgy két holdtölte alatt sem iszik meg. Mert ugye ő nem nagyon szokott italozni, szívesebben iszik teát, vagy ritkán sört, de abból sem ennyit és hát tényleg nem ilyen rövid idő alatt.*
- Mármint, hogy mi volt övön aluli?
*kérdezi miközben az asztal lapjában megálló késre sandít. Érzékeli persze a férfi arcán és hangjában a változásokat, csak momentán nem tudja mire vélni. Na jó, talán egy icipici sejtése van a dologról.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:48:17
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:48:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Emlékeztess rá, hogy soha ne hagyjalak felügyelet nélkül az italommal! *csapja vállára a konyharuhát. Mármint azt, amivel a tepsit fogta meg, amikor megnézte a húst, és nem azt, amelyiket Lea épp ruhaként viseli. Nem tudja megállni nevetés nélkül a javakorabeli lovag kissé félresikerült romantikus estéjének leírását. Elég fantáziája van hozzá, hogy elképzelje a hősszerelmest, amint forró felgondolásokkal vág neki az estének, aztán békésen horkol hajnalig némi mákony hatására.*
- Szerintem érthető a dolog. *veti közbe arra, hogy a páncélos vitéz reggelre megváltoztatta elhatározását* Valószínűleg azt álmodta, hogy egész éjszaka viaskodtatok a párnák között és olyan mély benyomást tettél rá, hogy ezt gyakran szeretné ismételni. Valahol érthető. Ha a hadúrnál próbálkozna ilyesmivel, biztos hamar a gödörben találná magát. Kiherélve.
*Most pedig illene a józan ész szavára hallgatni. Addig, amíg a kevert és a bort hatására még csak könnyű zsongást érez a fejében. Nincs még olyan régen a Vashegyen, hogy a valószínűleg bonyolult kapcsolati hálót megismerhette volna, meg aztán annyira nem is akarja, de Lea elejtett megjegyzéséből arra következtethet, hogy ő nem csupán a spirituális főguruja Kagannak. Márpedig nem biztos, hogy szerencsés lenne a környék korlátlan urával tengelyt akasztani, főleg ha az féltékeny természetű. Ez súlyosan károsítaná az egészségét. Másrészt viszont nemcsak kellemes társaságnak, vonzó nőnek is látja a szellemjárót. Mielőtt: már alkoholfogyasztás előtt is annak látta.
Míg mindezt végiggondolja, egy újabb palackból üti ki a dugót, és nyújtja az üveget Lea felé.*
- Persze. *bólint rá a világ legtermészetesebb módján, mintha az lett volna a kérdés, hogy kék-e az ég* Mentségemre szolgáljon, hogy elég részeg voltam, nem is nagyon emlékszem rá. Azt sem igazán tudtam, hogy hol érek véget én, és hol kezdődik a nő. *pillanatra elgondolkodik homlokát ráncolva* Legalábbis remélem, hogy tényleg nő volt.
*Már bőven túl van azon a koron, amikor egy ilyen, a férfiasságát illető kérdésre ingerülten reagált volna, és felbőszülten kezdené bizonygatni, hogy itt és most hajlandó bizonyítani. Sőt, nemcsak hajlandó, de elvárja, hogy bizonyíthasson, hiszen egy ilyen feltételezés sértését csak így lehet lemosni.*
- Nem vagyok északi, de ebben van valami. Mindenesetre nem kell félned akkor sem, ha elaludnál a vállamon. Egy nő igenis sikítson. Vagy azért, mert élvezi vagy azért, mert fáj. De ha alszik közben, pláne ha elalszik... elég hervasztó élmény lehet.
*Hogy ne csak beszéljen, az előbb fellelt, böhöm nagy konyhakéssel nekilát felszeletelni egy cipót.*
- Ha nem gond, körettel most nem fogok bajlódni. Úgyis csak a kecskesült miatt vagy itt, úgyhogy a vacsora után el is köszönök, igazán nem szeretnék zavarni. *szándékosan érti félre Lea szavait, ez jól látszik szenvedő arckifejezésén, mint aki épp mártíromságra készül. A hangja is eltúlzottan patetikus, aztán felpillant és minden megváltozik. A képéről leomlik a máz, a kés hegye az asztal lapja felé mutat, aztán egy tompa koppanással ékelődik bele, szabad kezének mutatóujja vádlón lendül a szeplős felé.*
- Ez övön aluli!
*Nehéz meghatározni, hogy valaki valamit miért tart taszítónak, vagy épp ellenkezőleg, erotikusnak. Márpedig ha a bor Laor fejében kelt bizsergést, akkor Lea mozdulata, ahogy az ingnyakat elhúzva legyezgeti magát, valahol egészen máshol.*
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Emlékeztess rá, hogy soha ne hagyjalak felügyelet nélkül az italommal! *csapja vállára a konyharuhát. Mármint azt, amivel a tepsit fogta meg, amikor megnézte a húst, és nem azt, amelyiket Lea épp ruhaként viseli. Nem tudja megállni nevetés nélkül a javakorabeli lovag kissé félresikerült romantikus estéjének leírását. Elég fantáziája van hozzá, hogy elképzelje a hősszerelmest, amint forró felgondolásokkal vág neki az estének, aztán békésen horkol hajnalig némi mákony hatására.*
- Szerintem érthető a dolog. *veti közbe arra, hogy a páncélos vitéz reggelre megváltoztatta elhatározását* Valószínűleg azt álmodta, hogy egész éjszaka viaskodtatok a párnák között és olyan mély benyomást tettél rá, hogy ezt gyakran szeretné ismételni. Valahol érthető. Ha a hadúrnál próbálkozna ilyesmivel, biztos hamar a gödörben találná magát. Kiherélve.
*Most pedig illene a józan ész szavára hallgatni. Addig, amíg a kevert és a bort hatására még csak könnyű zsongást érez a fejében. Nincs még olyan régen a Vashegyen, hogy a valószínűleg bonyolult kapcsolati hálót megismerhette volna, meg aztán annyira nem is akarja, de Lea elejtett megjegyzéséből arra következtethet, hogy ő nem csupán a spirituális főguruja Kagannak. Márpedig nem biztos, hogy szerencsés lenne a környék korlátlan urával tengelyt akasztani, főleg ha az féltékeny természetű. Ez súlyosan károsítaná az egészségét. Másrészt viszont nemcsak kellemes társaságnak, vonzó nőnek is látja a szellemjárót. Mielőtt: már alkoholfogyasztás előtt is annak látta.
Míg mindezt végiggondolja, egy újabb palackból üti ki a dugót, és nyújtja az üveget Lea felé.*
- Persze. *bólint rá a világ legtermészetesebb módján, mintha az lett volna a kérdés, hogy kék-e az ég* Mentségemre szolgáljon, hogy elég részeg voltam, nem is nagyon emlékszem rá. Azt sem igazán tudtam, hogy hol érek véget én, és hol kezdődik a nő. *pillanatra elgondolkodik homlokát ráncolva* Legalábbis remélem, hogy tényleg nő volt.
*Már bőven túl van azon a koron, amikor egy ilyen, a férfiasságát illető kérdésre ingerülten reagált volna, és felbőszülten kezdené bizonygatni, hogy itt és most hajlandó bizonyítani. Sőt, nemcsak hajlandó, de elvárja, hogy bizonyíthasson, hiszen egy ilyen feltételezés sértését csak így lehet lemosni.*
- Nem vagyok északi, de ebben van valami. Mindenesetre nem kell félned akkor sem, ha elaludnál a vállamon. Egy nő igenis sikítson. Vagy azért, mert élvezi vagy azért, mert fáj. De ha alszik közben, pláne ha elalszik... elég hervasztó élmény lehet.
*Hogy ne csak beszéljen, az előbb fellelt, böhöm nagy konyhakéssel nekilát felszeletelni egy cipót.*
- Ha nem gond, körettel most nem fogok bajlódni. Úgyis csak a kecskesült miatt vagy itt, úgyhogy a vacsora után el is köszönök, igazán nem szeretnék zavarni. *szándékosan érti félre Lea szavait, ez jól látszik szenvedő arckifejezésén, mint aki épp mártíromságra készül. A hangja is eltúlzottan patetikus, aztán felpillant és minden megváltozik. A képéről leomlik a máz, a kés hegye az asztal lapja felé mutat, aztán egy tompa koppanással ékelődik bele, szabad kezének mutatóujja vádlón lendül a szeplős felé.*
- Ez övön aluli!
*Nehéz meghatározni, hogy valaki valamit miért tart taszítónak, vagy épp ellenkezőleg, erotikusnak. Márpedig ha a bor Laor fejében kelt bizsergést, akkor Lea mozdulata, ahogy az ingnyakat elhúzva legyezgeti magát, valahol egészen máshol.*
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-09 18:22:49
Üzenet elküldve: 2016-10-09 18:22:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem, csak simán altatót kevertem a teájába, és most hogy így beszélünk a dologról asszem, hogy delejeztem is kicsit. Vagy inkább a hiúságát bántottam kicsit?
*elmélkedő arcot vágva kicsit félrenéz, egyik mutatóujját a szája csücskéhez emeli, hogy még inkább látszódjon rajta, hogy most éppen gondolkodik. Először egyébként a vén lovag önérzetét piszkálta meg kicsit, hogy azért vagdosná össze, mert mást nemigen tudna vele kezdeni. Utána pedig valahogy rá kellett bírja, hogy kibújjon a csörgő-zörgő páncélból, ehhez pedig Lea még az ingét is hajlandó volt kigombolni. A következő pillanatban pedig már horkolt is a fickó.*
- Másnap reggel pedig már a szolgálatomba akart állni, noha eredetileg Kagannak készült hűségesküt tenni. Hiába mit tesz az emberrel, ha végre alszik egy jót?
*nevetgél kicsit a saját viccén, bár kicsit furcsa saját magán nevetni, de ugye sírásra semmi oka.*
- Hallottam róla, hogy vannak ilyen helyek. De olyan helyeken a Hadúrnak nyilván nincsen kedvenc háziboszorkánya. A kedvenc boszorkány meg többnyire szent és sérthetetlen.
*már legalábbis feléjük, persze volt már példa olyasmire, hogy a törzsfő ráunt a háziboszira, és lecserélte egy fiatalabbra, de az ilyesmi ritkán fordult elő, mert hamarosan a saját hányadékába fulladt. Leát ilyen veszély nem fenyegeti, mert ők Kagannal nagyon jó barátok.*
- Mindazonáltal ha én férfi lennék, és felsülnék bármi miatt, akkor azért rosszul esne a hiúságomnak. Lehet, hogy annyira rosszul, hogy megvádoljak egy lányt. Mondd csak, veled előfordult már ilyesmi?
*ez persze vastagon a másik magánéletében való vájkálás, sőt talán az egyik legintimebb kérdés, amit csak fel lehet tenni egy férfinek. Lea persze itt ügyesen beszúr egy pillogást, amitől az egész kérdés pusztán ártatlan érdeklődésnek tűnik. Mert amúgy tényleg ártatlan érdeklődés, csak kicsit akarja froclizni Laort, de még anélkül, hogy túlfeszítené a húrt. Olyan jót beszélgetnek, kár lenne elbaltázni.*
- Felénk sosem volt példa ilyesmire. Tudod, mi barbárok vagyunk a messzi északról, a férfiak azt szeretik ha az asszony sikít és rúgkapál.
*Mármint persze ha az asszony a törzs rabszolgája, akkor tulajdonképpen szabad préda, ezért pedig a szabad asszonyokat ritkán zaklatják ilyesmivel, mert a szabad asszonyhoz tartozik egy apa, egy fivér, vagy egy férj aki ellátja az erőszaktevő baját. Egy ideje meg már ugye nincsen rabszolgájuk, de ami azt illeti, hogy az északról elinduló thargokból sincsen már túl sok, mindenesetre azok is kérik a nők beleegyezését az aktushoz. Hildi volt az utolsó akit megpocsíkoltak, és az is már évekkel ezelőtt volt.*
- Hát ennek a göncnek legalább az szóljon a mentségére, hogy nem büdös. Ha rongyos lennék, meg még büdös is, akkor biztosan menten világgá szaladnék.
*odahajol kicsit a saját vállához, hogy szagmintát vegyen. Szerencséjére Riliben nem kell csalódni, és még a konyharuha is makulátlan szappanillatú. Végtére is jobb napokon együtt jártak a folyóhoz mosni.*
- Tudod engem ide legtöbbször a korgó gyomrom hoz. Akkor is azért jöttem. Meg most is. Viszont most már, hogy tudom, hogy kecske is van az étlapon lehet, hogy gyakrabban jövök.
*így is észlel némi zavart már Laorban, erre lehet, hogy még rádob egy lapáttal az, hogy ha burkoltan is, de a tudtára adta, hogy élvezi a társaságát.*
- Hozhatsz még, de aztán ne lepődj meg ha nekiállok mindenféle marhaságokat beszélni, vagy ha a válladra hajolva elalszom. Olyankor folyik a nyálam, szóval a te inged is el fog ázni. Talán akad itt egy másik hasonlóan szép darab, hogy szárazra tudd majd cserélni.
*egyébiránt Lea nyála most a sülő kecskecombok ínycsiklandozó illatára csorog, meg aztán az éhgyomorra fogyasztott, lórúgással is felérő szesz is megütötte kicsit, amit csak tetéz a bor. Melege van, úgyhogy előbb két kézzel legyezi magát, majd már kicsit az ingét is elhúzza, hogy nyakrésznél befújva kicsit hűteni tudja magát. Lehet, hogy neki is fel kéne állnia, és kicsit messzebb helyezkedni a kemencétől. De egyelőre marad ülve.*
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Nem, csak simán altatót kevertem a teájába, és most hogy így beszélünk a dologról asszem, hogy delejeztem is kicsit. Vagy inkább a hiúságát bántottam kicsit?
*elmélkedő arcot vágva kicsit félrenéz, egyik mutatóujját a szája csücskéhez emeli, hogy még inkább látszódjon rajta, hogy most éppen gondolkodik. Először egyébként a vén lovag önérzetét piszkálta meg kicsit, hogy azért vagdosná össze, mert mást nemigen tudna vele kezdeni. Utána pedig valahogy rá kellett bírja, hogy kibújjon a csörgő-zörgő páncélból, ehhez pedig Lea még az ingét is hajlandó volt kigombolni. A következő pillanatban pedig már horkolt is a fickó.*
- Másnap reggel pedig már a szolgálatomba akart állni, noha eredetileg Kagannak készült hűségesküt tenni. Hiába mit tesz az emberrel, ha végre alszik egy jót?
*nevetgél kicsit a saját viccén, bár kicsit furcsa saját magán nevetni, de ugye sírásra semmi oka.*
- Hallottam róla, hogy vannak ilyen helyek. De olyan helyeken a Hadúrnak nyilván nincsen kedvenc háziboszorkánya. A kedvenc boszorkány meg többnyire szent és sérthetetlen.
*már legalábbis feléjük, persze volt már példa olyasmire, hogy a törzsfő ráunt a háziboszira, és lecserélte egy fiatalabbra, de az ilyesmi ritkán fordult elő, mert hamarosan a saját hányadékába fulladt. Leát ilyen veszély nem fenyegeti, mert ők Kagannal nagyon jó barátok.*
- Mindazonáltal ha én férfi lennék, és felsülnék bármi miatt, akkor azért rosszul esne a hiúságomnak. Lehet, hogy annyira rosszul, hogy megvádoljak egy lányt. Mondd csak, veled előfordult már ilyesmi?
*ez persze vastagon a másik magánéletében való vájkálás, sőt talán az egyik legintimebb kérdés, amit csak fel lehet tenni egy férfinek. Lea persze itt ügyesen beszúr egy pillogást, amitől az egész kérdés pusztán ártatlan érdeklődésnek tűnik. Mert amúgy tényleg ártatlan érdeklődés, csak kicsit akarja froclizni Laort, de még anélkül, hogy túlfeszítené a húrt. Olyan jót beszélgetnek, kár lenne elbaltázni.*
- Felénk sosem volt példa ilyesmire. Tudod, mi barbárok vagyunk a messzi északról, a férfiak azt szeretik ha az asszony sikít és rúgkapál.
*Mármint persze ha az asszony a törzs rabszolgája, akkor tulajdonképpen szabad préda, ezért pedig a szabad asszonyokat ritkán zaklatják ilyesmivel, mert a szabad asszonyhoz tartozik egy apa, egy fivér, vagy egy férj aki ellátja az erőszaktevő baját. Egy ideje meg már ugye nincsen rabszolgájuk, de ami azt illeti, hogy az északról elinduló thargokból sincsen már túl sok, mindenesetre azok is kérik a nők beleegyezését az aktushoz. Hildi volt az utolsó akit megpocsíkoltak, és az is már évekkel ezelőtt volt.*
- Hát ennek a göncnek legalább az szóljon a mentségére, hogy nem büdös. Ha rongyos lennék, meg még büdös is, akkor biztosan menten világgá szaladnék.
*odahajol kicsit a saját vállához, hogy szagmintát vegyen. Szerencséjére Riliben nem kell csalódni, és még a konyharuha is makulátlan szappanillatú. Végtére is jobb napokon együtt jártak a folyóhoz mosni.*
- Tudod engem ide legtöbbször a korgó gyomrom hoz. Akkor is azért jöttem. Meg most is. Viszont most már, hogy tudom, hogy kecske is van az étlapon lehet, hogy gyakrabban jövök.
*így is észlel némi zavart már Laorban, erre lehet, hogy még rádob egy lapáttal az, hogy ha burkoltan is, de a tudtára adta, hogy élvezi a társaságát.*
- Hozhatsz még, de aztán ne lepődj meg ha nekiállok mindenféle marhaságokat beszélni, vagy ha a válladra hajolva elalszom. Olyankor folyik a nyálam, szóval a te inged is el fog ázni. Talán akad itt egy másik hasonlóan szép darab, hogy szárazra tudd majd cserélni.
*egyébiránt Lea nyála most a sülő kecskecombok ínycsiklandozó illatára csorog, meg aztán az éhgyomorra fogyasztott, lórúgással is felérő szesz is megütötte kicsit, amit csak tetéz a bor. Melege van, úgyhogy előbb két kézzel legyezi magát, majd már kicsit az ingét is elhúzza, hogy nyakrésznél befújva kicsit hűteni tudja magát. Lehet, hogy neki is fel kéne állnia, és kicsit messzebb helyezkedni a kemencétől. De egyelőre marad ülve.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-09 15:15:33
Üzenet elküldve: 2016-10-09 15:15:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Lea//
*Egyre szélesedő vigyorral hallgatja Lea élménybeszámolóját közös ismerősükről, a végén már hangosan nevet. Ha jobban belegondol, egész könnyen megúszta a lovag. Ő a maga részéről sokkal csúnyább végkifejletet gondolt volna a szókimondó harcosnak, aki vagy kíméletlenül őszinte és soha nem rejti véka alá véleményét, vagy imádja hergelni a népeket.*
- Elaltattad valami bűbájossággal vagy főzettel, és semmi ősi, rítust nem végeztél rajta? Semmi átkos férfierő megrontás? Vagy legalább gyíkká változtattad volna. Az úgyis elmúlik. Hát miféle boszorka vagy te?
*Nagyon úgy tűnik olyan, aki nem a mágikus erejű ruhák hatalmában bízik. A vasorr említésekor kissé színpadias gesztussal szemléli meg Lea orrát, a bibircsóknál az arcát és a púpnál próbál elsandítani a válla mögé, de minden alkalommal legörbített szájszéllel rázza meg a fejét.*
- Vannak vidékek, ahol ideges, türelmetlen népségek élnek és már a kósza pletyka is elég lehet, hogy a fehérnép egy máglyán találja magát, boszorkányság vádjával. Viszont – ahogy én láttam – randa öregasszony elvétve akad köztük. Fiatal, szemrevaló leányzó annál inkább. A máglya tövében pedig mindig ott áll vádlója, gyűlölettől és bosszúvágytól sugárzó arccal. Valószínűleg arról lehet ilyenkor szó, hogy a derék boszorkányvadász rútul felsült az ágyban és csak a pofonjai voltak keménynek nevezhetők. Ilyesmi pedig csak rontás eredménye lehet, ugye. Vagy odáig el sem jutott, hogy felhajthassa a szoknyát. Vagy keresetlen szavakkal elhárították udvarlását, vagy már a közelgő pásztoróra gondolatára a nadrágjába örült.
*Megvonja a vállát. Sohasem értette az ilyesmit. Mert van olyan, hogy húzódozik a nőszemély, de ezért elevenen elégetni? Két oltári nagy frász, az rendben van, és legtöbbször már ennyitől is jobb belátásra tér a makacskodó asszony és rájön, hogy hamarabb szabadul, ha nem sivalkodik. És persze lehet szép szavakat mondani vagy kedvesen évődni, bár ezekben lényegesen kevesebb tapasztalata van. A nagy szerelmek eddig csaknem teljesen elkerülték és egy cirka negyed órányi örömhöz egyszerűbb pár aranyat szórni valamely bordélyház egyik ágyának szélére, mint hetekig, hónapokig tenni a szépet.*
- Te érkeztél időben. Ha nem vagy itt, valószínűleg elvéreztem volna a padló, mire felcsert kerítenek. *miután Lea megvizsgálta a szépen begyógyult sebeket és új megvilágításba helyezte a kérdést, a a férfiakat elbájoló, kicsit viseltesnek tűnő ruha említésére felkuncog.* Én ostoba, képes lettem volna azt gondolni erről a varázserejű ruhadarabról, hogy a szakács használja felmosásra. Bár ahogy jobban megnézem...
*Végül nem a pecsétfoltos ruhát nézi, hanem ahogy Lea vizslatva néz az arcába, a különleges színű szemek elfogják a pillantását. Nem sokáig tartott mindez, de arra elég volt, hogy úgy tűnjön, egyet kihagyott a szívverése. Ez vagy a hirtelen fellobbanó vágy, vagy tényleg boszorka a nő. Mindkét opciót felettébb érdekesnek találja.*
- Megnézem már azt a kecskét. *szólal meg végül kicsit rekedtesen, ahogy elkezd lekászálódni a kemence padkájáról. Gyors szemrevételezés után, nemsokára kész lesz, egy félmosollyal fordul vissza.* Hozzak még bort? Mennyit bírsz?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.09 15:16:08
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Lea//
*Egyre szélesedő vigyorral hallgatja Lea élménybeszámolóját közös ismerősükről, a végén már hangosan nevet. Ha jobban belegondol, egész könnyen megúszta a lovag. Ő a maga részéről sokkal csúnyább végkifejletet gondolt volna a szókimondó harcosnak, aki vagy kíméletlenül őszinte és soha nem rejti véka alá véleményét, vagy imádja hergelni a népeket.*
- Elaltattad valami bűbájossággal vagy főzettel, és semmi ősi, rítust nem végeztél rajta? Semmi átkos férfierő megrontás? Vagy legalább gyíkká változtattad volna. Az úgyis elmúlik. Hát miféle boszorka vagy te?
*Nagyon úgy tűnik olyan, aki nem a mágikus erejű ruhák hatalmában bízik. A vasorr említésekor kissé színpadias gesztussal szemléli meg Lea orrát, a bibircsóknál az arcát és a púpnál próbál elsandítani a válla mögé, de minden alkalommal legörbített szájszéllel rázza meg a fejét.*
- Vannak vidékek, ahol ideges, türelmetlen népségek élnek és már a kósza pletyka is elég lehet, hogy a fehérnép egy máglyán találja magát, boszorkányság vádjával. Viszont – ahogy én láttam – randa öregasszony elvétve akad köztük. Fiatal, szemrevaló leányzó annál inkább. A máglya tövében pedig mindig ott áll vádlója, gyűlölettől és bosszúvágytól sugárzó arccal. Valószínűleg arról lehet ilyenkor szó, hogy a derék boszorkányvadász rútul felsült az ágyban és csak a pofonjai voltak keménynek nevezhetők. Ilyesmi pedig csak rontás eredménye lehet, ugye. Vagy odáig el sem jutott, hogy felhajthassa a szoknyát. Vagy keresetlen szavakkal elhárították udvarlását, vagy már a közelgő pásztoróra gondolatára a nadrágjába örült.
*Megvonja a vállát. Sohasem értette az ilyesmit. Mert van olyan, hogy húzódozik a nőszemély, de ezért elevenen elégetni? Két oltári nagy frász, az rendben van, és legtöbbször már ennyitől is jobb belátásra tér a makacskodó asszony és rájön, hogy hamarabb szabadul, ha nem sivalkodik. És persze lehet szép szavakat mondani vagy kedvesen évődni, bár ezekben lényegesen kevesebb tapasztalata van. A nagy szerelmek eddig csaknem teljesen elkerülték és egy cirka negyed órányi örömhöz egyszerűbb pár aranyat szórni valamely bordélyház egyik ágyának szélére, mint hetekig, hónapokig tenni a szépet.*
- Te érkeztél időben. Ha nem vagy itt, valószínűleg elvéreztem volna a padló, mire felcsert kerítenek. *miután Lea megvizsgálta a szépen begyógyult sebeket és új megvilágításba helyezte a kérdést, a a férfiakat elbájoló, kicsit viseltesnek tűnő ruha említésére felkuncog.* Én ostoba, képes lettem volna azt gondolni erről a varázserejű ruhadarabról, hogy a szakács használja felmosásra. Bár ahogy jobban megnézem...
*Végül nem a pecsétfoltos ruhát nézi, hanem ahogy Lea vizslatva néz az arcába, a különleges színű szemek elfogják a pillantását. Nem sokáig tartott mindez, de arra elég volt, hogy úgy tűnjön, egyet kihagyott a szívverése. Ez vagy a hirtelen fellobbanó vágy, vagy tényleg boszorka a nő. Mindkét opciót felettébb érdekesnek találja.*
- Megnézem már azt a kecskét. *szólal meg végül kicsit rekedtesen, ahogy elkezd lekászálódni a kemence padkájáról. Gyors szemrevételezés után, nemsokára kész lesz, egy félmosollyal fordul vissza.* Hozzak még bort? Mennyit bírsz?
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.09 15:16:08
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-09 12:13:11
Üzenet elküldve: 2016-10-09 12:13:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Bement hát a fogadóba és fújt egyet. Az új érkezőre felfigyelt hisz nehéz is nem észrevenni az óriást. A nevét talán nem tudná, de tudja, hogy ő is falusi és az intézőnek a barátja. A köszöntést viszonozza.*
-Adj isten.
*A kérdés elég érdekes kezdésnek, de Trodd ugyan olyan lassan és faarccal válaszol mint mindenre szokott.*
-Igen. Te is?
*Majd, hogy az ismertséget megerősítse be is mutatkozik.*
-Trodd Molound.
*Névről akár ismerheti is a törzs pásztorát. Egy ideje már itt van és dolgozik a thargok védelme alatt.*
-Adj isten.
*A kérdés elég érdekes kezdésnek, de Trodd ugyan olyan lassan és faarccal válaszol mint mindenre szokott.*
-Igen. Te is?
*Majd, hogy az ismertséget megerősítse be is mutatkozik.*
-Trodd Molound.
*Névről akár ismerheti is a törzs pásztorát. Egy ideje már itt van és dolgozik a thargok védelme alatt.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-08 17:42:22
Üzenet elküldve: 2016-10-08 17:42:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Asszem, hogy gondolhattam volna, hogy hantázik a fickó. Először azzal jött, hogy neki mindenképpen ott a tanácskozáson a hely. Meghívója persze nem volt. Aztán már csak azzal, hogy te, a barátja küldted oda. Ezek után akart összekaszabolni. De végül jót aludt, mert ugye boszorka vagyok.
*Ez utóbbit már nevetve teszi hozzá. Tulajdonképpen mókás dolog az, amikor az ember altatót kever a másik italába, majd nézi, ahogy olyan édesen csucskál, mint egy csecsemő. Lea ráadásul volt annyira rutinos, hogy mindkettejükébe kevert, ha esetleg a jó lovag válogatni kezdene, viszont volt ideje bevenni az ellenszert. Aztán pedig fütyörészve betakargatni Celabbrehet*
- Mivel őt sem láttam egy ideje, sem pedig a szolgálómat, így élek a gyanúval, hogy ezek ketten együtt léptek le. Így legyen az ember kedves, az a leány is enni kapott tőlem, meg ruhát. Ágyat. És mi a hála? Dobbant.
*dohog egy sort, de aztán inkább hallgatja Laor szavait az egykorvolt szakácsról. Ő is ismert ilyet. Az a semmirekellő Hildi is pont így tudott beszélni a kajáról, és hát Hildit látva az ember el is hitte, hogy az a lány mindet meg is kóstolta, aztán pedig az egész adagot el is fogyasztotta anélkül, hogy bárkinek adott volna belőle. Persze a drága Hildike is megszökött, pedig vele sem bántak rosszul. Csak az az elmebeteg tündér, Valian pocsíkolta meg, de ugyan mekkora fájdalmat tud okozni egy tündér hímtagja? Bár Valianból elméje igazán beteg volt, valószínűleg inkább az viselhette meg a dagadt rabszolgalányt, hogy kicsit megvagdosta a tőrével, noha maradandó nyomot nem hagyott rajta, és a leány még a pocsíkolás ízére is rákapott.*
- Hát vannak, akik próbálkoznak a delejezéssel, én inkább csak a móka miatt veszek fel ilyesmit, meg mert nem akarom megbántani Rilit. Én ragaszkodnék ugyanis a hagyományos vasorrhoz, meg a szakadt fekete göncökhöz, bibircsókhoz. Jah meg a hátamon a púphoz, de Rili folyamatosan ilyen ruhákkal traktál.
*hátramutat a mellrészén gazdagon, de ízlélesen hímzett tunikára, amit az imént levetett. Közben persze nevet. Szó se róla, hogy az ő kissé barbárosnak mondható ízlésén jelentősen csiszol a Rili képviselte szolid báj és puhaság, de azért nem hagyja magát jelentősen befolyásolni.
Mivel Laor közbe ledobta a textilt, így Leának alkalma nyílik közelebbről szemügyre venni a bájital gyógyhatását. Persze látta már párszor, hogy hogyan hat, de azért nem árt megbizonyosodni arról, hogy az újabb páciensnél sem jelentkezik semmi mellékhatás, mint mondjuk a sebből kinövő mérgező tüskés csápok. Hatujjú jobbjának mutató- és középső ujjával érinti meg a frissen behegedt sebeket előbb a férfi nyakán, majd az oldalán. Bólint, de inkább csak magának, hiszen most sincsen semmi mellékhatás és a tapintása is olyan, mint a többieknek.*
- Időben érkeztél.
*Ennyit szögez végül le, mert bár a férfi oldalán a sérülés még nem volt annyira durva, de a nyakán lévőbe valószínűleg hamar belepusztult volna, ha nem kap időben segítséget a zöld bájital formájában. Aztán újra bólint, de ezúttal már Laor csettintése után.*
- Könnyen ki tudom ismerni az embereket, ha van lehetőségem megfigyelni őket.
*csak azért nem rezzen össze a férfi érintésére, mert a szeme sarkából látta, hogy oda fog nyúlni, most le is pillant a kezére, de aztán a borostyánszín szempár már a másik arcát tanulmányozza. Talán éppen próbálja kiismerni.*
- Reméltem is, hogy tetszik, ez is az egyik Rili-féle férfi-delejező hacuka.
//Laor//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Asszem, hogy gondolhattam volna, hogy hantázik a fickó. Először azzal jött, hogy neki mindenképpen ott a tanácskozáson a hely. Meghívója persze nem volt. Aztán már csak azzal, hogy te, a barátja küldted oda. Ezek után akart összekaszabolni. De végül jót aludt, mert ugye boszorka vagyok.
*Ez utóbbit már nevetve teszi hozzá. Tulajdonképpen mókás dolog az, amikor az ember altatót kever a másik italába, majd nézi, ahogy olyan édesen csucskál, mint egy csecsemő. Lea ráadásul volt annyira rutinos, hogy mindkettejükébe kevert, ha esetleg a jó lovag válogatni kezdene, viszont volt ideje bevenni az ellenszert. Aztán pedig fütyörészve betakargatni Celabbrehet*
- Mivel őt sem láttam egy ideje, sem pedig a szolgálómat, így élek a gyanúval, hogy ezek ketten együtt léptek le. Így legyen az ember kedves, az a leány is enni kapott tőlem, meg ruhát. Ágyat. És mi a hála? Dobbant.
*dohog egy sort, de aztán inkább hallgatja Laor szavait az egykorvolt szakácsról. Ő is ismert ilyet. Az a semmirekellő Hildi is pont így tudott beszélni a kajáról, és hát Hildit látva az ember el is hitte, hogy az a lány mindet meg is kóstolta, aztán pedig az egész adagot el is fogyasztotta anélkül, hogy bárkinek adott volna belőle. Persze a drága Hildike is megszökött, pedig vele sem bántak rosszul. Csak az az elmebeteg tündér, Valian pocsíkolta meg, de ugyan mekkora fájdalmat tud okozni egy tündér hímtagja? Bár Valianból elméje igazán beteg volt, valószínűleg inkább az viselhette meg a dagadt rabszolgalányt, hogy kicsit megvagdosta a tőrével, noha maradandó nyomot nem hagyott rajta, és a leány még a pocsíkolás ízére is rákapott.*
- Hát vannak, akik próbálkoznak a delejezéssel, én inkább csak a móka miatt veszek fel ilyesmit, meg mert nem akarom megbántani Rilit. Én ragaszkodnék ugyanis a hagyományos vasorrhoz, meg a szakadt fekete göncökhöz, bibircsókhoz. Jah meg a hátamon a púphoz, de Rili folyamatosan ilyen ruhákkal traktál.
*hátramutat a mellrészén gazdagon, de ízlélesen hímzett tunikára, amit az imént levetett. Közben persze nevet. Szó se róla, hogy az ő kissé barbárosnak mondható ízlésén jelentősen csiszol a Rili képviselte szolid báj és puhaság, de azért nem hagyja magát jelentősen befolyásolni.
Mivel Laor közbe ledobta a textilt, így Leának alkalma nyílik közelebbről szemügyre venni a bájital gyógyhatását. Persze látta már párszor, hogy hogyan hat, de azért nem árt megbizonyosodni arról, hogy az újabb páciensnél sem jelentkezik semmi mellékhatás, mint mondjuk a sebből kinövő mérgező tüskés csápok. Hatujjú jobbjának mutató- és középső ujjával érinti meg a frissen behegedt sebeket előbb a férfi nyakán, majd az oldalán. Bólint, de inkább csak magának, hiszen most sincsen semmi mellékhatás és a tapintása is olyan, mint a többieknek.*
- Időben érkeztél.
*Ennyit szögez végül le, mert bár a férfi oldalán a sérülés még nem volt annyira durva, de a nyakán lévőbe valószínűleg hamar belepusztult volna, ha nem kap időben segítséget a zöld bájital formájában. Aztán újra bólint, de ezúttal már Laor csettintése után.*
- Könnyen ki tudom ismerni az embereket, ha van lehetőségem megfigyelni őket.
*csak azért nem rezzen össze a férfi érintésére, mert a szeme sarkából látta, hogy oda fog nyúlni, most le is pillant a kezére, de aztán a borostyánszín szempár már a másik arcát tanulmányozza. Talán éppen próbálja kiismerni.*
- Reméltem is, hogy tetszik, ez is az egyik Rili-féle férfi-delejező hacuka.
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-08 15:39:35
Üzenet elküldve: 2016-10-08 15:39:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
*Visszahajol a kemence szájához, a tűzpiszkáló vassal odébb kotorja a parazsat a tepsitől, hogy ne égjen a hús, csak süljön. Mikor ezzel végzett, egy mosollyal figyeli a kemence ficakjába befészkelődött Leát. És most tényleg kedves a mosoly, semmi pimaszság vagy gúny nincs benne.*
- Celabbreh? *vág töprengő arckifejezést, és valóban törnie kell a fejét, hogy a nevet valakihez párosítani tudja* - Megvan! Elbűvölő ember, különös tehetsége van hozzá, hogy egyetlen mondattal sértse vérig a másikat. Ráadásul úgy, hogy ezt ő valószínűleg észre sem veszi. Nem is értem, hogyhogy nincs évek óta a föld alatt? De hogy barátom lenne, az túlzás. Itt futottam össze vele, akkor épp azt a bájos csapos leányt hazugozta le. Ezek szerint te is ismered. Hogy van lovag barátunk?
*Mostanra már kezdi ínycsiklandó illat betölteni a konyhát, a sülő hús, a piruló fűszernövények illata. Ennek örömére húz még egyet az üvegből, mielőtt visszadná azt. Ezen a téren neki egyszerűbb az ízlése: lőre, lőre. Talán mert még nem volt alkalma igazán különleges borokat kóstolni.*
- Egy katonaember sok mindenhez ért. *vonja meg vállát a kérdésre* - Pontosabban sok minden ráragad. Hosszú évekkel ezelőtt volt egy komám, aki azt állította, hogy szakács volt egy főrend udvarában, mielőtt valamiért zsoldosnak állt. Lehetett benne valami, fejből tudott több tucat receptet. Voltak köztük egyszerűek is, mint ez, *paskolja meg a kemence oldalát* és olyanok is, ahol már a hozzávalók neveit sem értettük. Általában akkor kezdte elősorolni őket, amikor a legnagyobb ínség közepén voltunk. Olyan részletesen mesélt a készülő étel ízéről, színéről, illatáról, hogy szinte magunk is éreztük, láttuk. Eleinte azon voltuk, hogy agyonverjük és elássuk valahol, de aztán csak hallgattuk és amikor arról beszélt, hogy a szaftos hús vagy az édes tészta hogyan omlik szét a szájban, egyszerre mozgott az állkapcsunk.
*Felnevet, bár inkább fanyar nevetés ez. Mondhatná, hogy régi szép idők, de hát nem lenne igaz. Néhány pillanatra el is mereng, ahogy néhány emlék megrohanja: egyik rémes, másik kellemesebb. Lea invitálása zökkenti ki a nosztalgiából. Egy gyors pillantás a kemence szája felé, úgy gondolja, hogy van még ideje a sültnek. Felkuporodik a göndör boszorka mellé, közvetlen közelről a szeplőkkel telehintett arcot különösen bájosnak találja.*
- A tharg férfiakat delejezni kell? *vigyorodik el, ahogy lehúzza magáról az inget, hiszen az a dög pók nemcsak a nyakát sebezte meg, hanem a bordái alatt is átdöfte. A kivételes erejű zöld italnak köszönhetően mostanra mindkettőt friss, rózsaszín bőr borítja: az egyik heg a nyakán a kulcscsont felől húzódik a füle felé, a másik az oldalán egy érme nagyságú szúrt seb. Nem mintha mostanra már kis pocakot növesztett volna, mint a vele egykorú kalmároknál, polgárembereknél gyakori, most mégis kicsit benntartja a levegőt. Ennyi hiúság szorult bele.*
- Biztos jobban jártam, nekem soha nem volt babaarcom, nincs mit elcsúfítani. Ezekkel pedig nem hiszem, hogy sok gond lenne. *néz le az oldalára* Nincs az a felcser, aki ilyen szépen ellátta volna őket.
*Mosolyogva néz fel, elbiccenti a fejét, a száját is lebiccenti kissé, amitől úgy néz ki, mintha épp kormolna, pedig őszinte amikor azt mondja, hogy őszinte.*
- Őszinte vagyok. Általában. De attól tartok, hogy te nem. Szerintem így *csettint egyet az ujjaival* ki tudod szúrni, amikor valaki nem mond igazat.
*Csálén áll a túlméretes ing megviselt gallérja, lehet azért, mert mostanában inkább csak konyharuhaként volt használatos. Megigazítja hát, mert zavarja a szépérzékét, és mert így ujjai külső felével végig is simít Lea nyakán. Bizonyára véletlenül.*
- Most már csinos.
//Lea//
*Visszahajol a kemence szájához, a tűzpiszkáló vassal odébb kotorja a parazsat a tepsitől, hogy ne égjen a hús, csak süljön. Mikor ezzel végzett, egy mosollyal figyeli a kemence ficakjába befészkelődött Leát. És most tényleg kedves a mosoly, semmi pimaszság vagy gúny nincs benne.*
- Celabbreh? *vág töprengő arckifejezést, és valóban törnie kell a fejét, hogy a nevet valakihez párosítani tudja* - Megvan! Elbűvölő ember, különös tehetsége van hozzá, hogy egyetlen mondattal sértse vérig a másikat. Ráadásul úgy, hogy ezt ő valószínűleg észre sem veszi. Nem is értem, hogyhogy nincs évek óta a föld alatt? De hogy barátom lenne, az túlzás. Itt futottam össze vele, akkor épp azt a bájos csapos leányt hazugozta le. Ezek szerint te is ismered. Hogy van lovag barátunk?
*Mostanra már kezdi ínycsiklandó illat betölteni a konyhát, a sülő hús, a piruló fűszernövények illata. Ennek örömére húz még egyet az üvegből, mielőtt visszadná azt. Ezen a téren neki egyszerűbb az ízlése: lőre, lőre. Talán mert még nem volt alkalma igazán különleges borokat kóstolni.*
- Egy katonaember sok mindenhez ért. *vonja meg vállát a kérdésre* - Pontosabban sok minden ráragad. Hosszú évekkel ezelőtt volt egy komám, aki azt állította, hogy szakács volt egy főrend udvarában, mielőtt valamiért zsoldosnak állt. Lehetett benne valami, fejből tudott több tucat receptet. Voltak köztük egyszerűek is, mint ez, *paskolja meg a kemence oldalát* és olyanok is, ahol már a hozzávalók neveit sem értettük. Általában akkor kezdte elősorolni őket, amikor a legnagyobb ínség közepén voltunk. Olyan részletesen mesélt a készülő étel ízéről, színéről, illatáról, hogy szinte magunk is éreztük, láttuk. Eleinte azon voltuk, hogy agyonverjük és elássuk valahol, de aztán csak hallgattuk és amikor arról beszélt, hogy a szaftos hús vagy az édes tészta hogyan omlik szét a szájban, egyszerre mozgott az állkapcsunk.
*Felnevet, bár inkább fanyar nevetés ez. Mondhatná, hogy régi szép idők, de hát nem lenne igaz. Néhány pillanatra el is mereng, ahogy néhány emlék megrohanja: egyik rémes, másik kellemesebb. Lea invitálása zökkenti ki a nosztalgiából. Egy gyors pillantás a kemence szája felé, úgy gondolja, hogy van még ideje a sültnek. Felkuporodik a göndör boszorka mellé, közvetlen közelről a szeplőkkel telehintett arcot különösen bájosnak találja.*
- A tharg férfiakat delejezni kell? *vigyorodik el, ahogy lehúzza magáról az inget, hiszen az a dög pók nemcsak a nyakát sebezte meg, hanem a bordái alatt is átdöfte. A kivételes erejű zöld italnak köszönhetően mostanra mindkettőt friss, rózsaszín bőr borítja: az egyik heg a nyakán a kulcscsont felől húzódik a füle felé, a másik az oldalán egy érme nagyságú szúrt seb. Nem mintha mostanra már kis pocakot növesztett volna, mint a vele egykorú kalmároknál, polgárembereknél gyakori, most mégis kicsit benntartja a levegőt. Ennyi hiúság szorult bele.*
- Biztos jobban jártam, nekem soha nem volt babaarcom, nincs mit elcsúfítani. Ezekkel pedig nem hiszem, hogy sok gond lenne. *néz le az oldalára* Nincs az a felcser, aki ilyen szépen ellátta volna őket.
*Mosolyogva néz fel, elbiccenti a fejét, a száját is lebiccenti kissé, amitől úgy néz ki, mintha épp kormolna, pedig őszinte amikor azt mondja, hogy őszinte.*
- Őszinte vagyok. Általában. De attól tartok, hogy te nem. Szerintem így *csettint egyet az ujjaival* ki tudod szúrni, amikor valaki nem mond igazat.
*Csálén áll a túlméretes ing megviselt gallérja, lehet azért, mert mostanában inkább csak konyharuhaként volt használatos. Megigazítja hát, mert zavarja a szépérzékét, és mert így ujjai külső felével végig is simít Lea nyakán. Bizonyára véletlenül.*
- Most már csinos.
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-08 10:17:47
Üzenet elküldve: 2016-10-08 10:17:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
- Hát én inkább az élő énedre szavaznék, mint a halottra. Gondolom, hogy ezzel többen így vagyunk, például Celabbreh barátod is.
*Mármint, hogy a dühkezelési problémákkal küszködő obsitos lovag azt állítja, hogy cimborák, és hogy maga Laor volt, aki a Vashegyre küldte. No persze ez nem hatotta meg különösebben Leát, és mintha ez lett volna az a pont, mikor a fickó azzal fenyegette meg, hogy átszabja Lea képét. Csak Leát a fenyegetés sem rettentette különösebben el. Mert ugye nem egy ijedős lélek.*
- Ne beszéljünk ilyenekről, mert Rili egész borospincéje sem lesz elég arra, hogy felvidítson.
*Látszik rajta, hogy tényleg nem igazán akar erről beszélni, mert amúgy is mindenhol ez a téma, inkább kicsit kiszabadulna ebből.*
- Mesélj inkább arról, hogy hol tanultad ezt? Chiari biztos, hogy a fakanalával páholt volna el, ha egyáltalán a konyhája közelébe mentél volna.
*mondja halkan nevetve. Voltak idők, amikor Chiari főzött rájuk, akkor aztán annyira kikenekedtek raguból, meg pörköltből, hogy Lea hosszú ideig nem bírt ránézni egyikre sem. Finom volt persze, csak egyhangú. Bár mostanában pont annyira egyhangúan eszik, de mivel a Tavernából viszi magának az ételt, így legalább megvan a választás illúziója.
Közben már rendezgeti az inget, amit felhúzott, bizony nyakig be kell, hogy gombolja, mert hiába nőtt magasra, mégsem olyan vállas, mint a ruhadarab eredeti tulajdonosa, így folyamatosan lecsúszna a válláról. Mondjuk begombolva is rezeg a léc. Az ujját is fel kell gyűrje, mert legalább egy arasznyival lóg túl az ujjai hegyén. Egészen a könyökéig visszagyűri, így remekül látszik jobb alkarján a thargok rúnája, amit egykor minden törzstag a testén viselt. Még azelőtt, hogy Kagan nemes úrrá avanzsált volna, azóta már nem vájják az emberek bőrébe azt a bizonyos rúnát. Pedig Lea kedveli a hegekből készített tetoválásokat, rajta is van egy pár, Laor is láthatta az előbb a csípőjén az egyiket, vagy a gerince vonalánál.*
- Rongyosbálba azt hiszem. Ilyesmi állt a meghívón. Ilyenkor Rili adja a ruhát. Ha tudnád, hogy miket tud kiválasztani, a múltkor is hozott a városból valami férfidelejező hálóruhát. Na mindegy... Szóval ülj csak le ide mellém.
*lapogatja meg a kemencesut kis padját maga mellett jelezve, hogy hová is kéne helyet foglaljon Laor*
- És mutasd csak a sebeid. Dharren képe örökre elcsúnyult, pedig szépen öltöttem össze, de a múlté már a babaarca, érdekel, hogy te jobban jártál-e?
*közben már visszakövetelte magának az üveget, hogy újra meghúzza. Természetesen már nincs akkora kraftja, mint az előbb, mert ugyanis ez egy bűn-rossz lőre, az a fajta ami főzéshez tökéletes, de még arra is, hogy masszív alkoholisták fogyasszák, de amúgy jóérzésű ember csak akkor issza, ha nem talál mást. Mindenesetre megmoccanni nem akar, hogy keressen valami jobbat. Bár nem nagyon kéne keresni, csak Achim irodájába kéne betörni a dugi-készletért.*
- Most, hogy tisztáztuk, hogy mindannyiunknak ezt mondod, már csak azt kéne tisztázni, hogy mely pillanatokban vagy őszinte. No nem mintha ellenőrizni tudnám. Szóval maradjunk annyiban, hogy elhiszem. Most az egyszer.
//Laor//
- Hát én inkább az élő énedre szavaznék, mint a halottra. Gondolom, hogy ezzel többen így vagyunk, például Celabbreh barátod is.
*Mármint, hogy a dühkezelési problémákkal küszködő obsitos lovag azt állítja, hogy cimborák, és hogy maga Laor volt, aki a Vashegyre küldte. No persze ez nem hatotta meg különösebben Leát, és mintha ez lett volna az a pont, mikor a fickó azzal fenyegette meg, hogy átszabja Lea képét. Csak Leát a fenyegetés sem rettentette különösebben el. Mert ugye nem egy ijedős lélek.*
- Ne beszéljünk ilyenekről, mert Rili egész borospincéje sem lesz elég arra, hogy felvidítson.
*Látszik rajta, hogy tényleg nem igazán akar erről beszélni, mert amúgy is mindenhol ez a téma, inkább kicsit kiszabadulna ebből.*
- Mesélj inkább arról, hogy hol tanultad ezt? Chiari biztos, hogy a fakanalával páholt volna el, ha egyáltalán a konyhája közelébe mentél volna.
*mondja halkan nevetve. Voltak idők, amikor Chiari főzött rájuk, akkor aztán annyira kikenekedtek raguból, meg pörköltből, hogy Lea hosszú ideig nem bírt ránézni egyikre sem. Finom volt persze, csak egyhangú. Bár mostanában pont annyira egyhangúan eszik, de mivel a Tavernából viszi magának az ételt, így legalább megvan a választás illúziója.
Közben már rendezgeti az inget, amit felhúzott, bizony nyakig be kell, hogy gombolja, mert hiába nőtt magasra, mégsem olyan vállas, mint a ruhadarab eredeti tulajdonosa, így folyamatosan lecsúszna a válláról. Mondjuk begombolva is rezeg a léc. Az ujját is fel kell gyűrje, mert legalább egy arasznyival lóg túl az ujjai hegyén. Egészen a könyökéig visszagyűri, így remekül látszik jobb alkarján a thargok rúnája, amit egykor minden törzstag a testén viselt. Még azelőtt, hogy Kagan nemes úrrá avanzsált volna, azóta már nem vájják az emberek bőrébe azt a bizonyos rúnát. Pedig Lea kedveli a hegekből készített tetoválásokat, rajta is van egy pár, Laor is láthatta az előbb a csípőjén az egyiket, vagy a gerince vonalánál.*
- Rongyosbálba azt hiszem. Ilyesmi állt a meghívón. Ilyenkor Rili adja a ruhát. Ha tudnád, hogy miket tud kiválasztani, a múltkor is hozott a városból valami férfidelejező hálóruhát. Na mindegy... Szóval ülj csak le ide mellém.
*lapogatja meg a kemencesut kis padját maga mellett jelezve, hogy hová is kéne helyet foglaljon Laor*
- És mutasd csak a sebeid. Dharren képe örökre elcsúnyult, pedig szépen öltöttem össze, de a múlté már a babaarca, érdekel, hogy te jobban jártál-e?
*közben már visszakövetelte magának az üveget, hogy újra meghúzza. Természetesen már nincs akkora kraftja, mint az előbb, mert ugyanis ez egy bűn-rossz lőre, az a fajta ami főzéshez tökéletes, de még arra is, hogy masszív alkoholisták fogyasszák, de amúgy jóérzésű ember csak akkor issza, ha nem talál mást. Mindenesetre megmoccanni nem akar, hogy keressen valami jobbat. Bár nem nagyon kéne keresni, csak Achim irodájába kéne betörni a dugi-készletért.*
- Most, hogy tisztáztuk, hogy mindannyiunknak ezt mondod, már csak azt kéne tisztázni, hogy mely pillanatokban vagy őszinte. No nem mintha ellenőrizni tudnám. Szóval maradjunk annyiban, hogy elhiszem. Most az egyszer.
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-07 20:28:41
Üzenet elküldve: 2016-10-07 20:28:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
- Így viszont nem holtan, hanem élve fogok itt kísérteni. Melyik a nagyobb csapás? *vet egy félmosolyt Leára, miközben egy hosszú, kétágú villával megpróbálja a fényesre pirult hús kérgét* Furcsa idők, annyi igaz. Az élők között járkáló halottak, az élők világába kontárkodó démonok, pusztulás mindenfelé. Kalácsfalva elnéptelenedett, ha nem tévedek, a földeken lábon rohadt el a termés, hiszen nem volt ki betakarítsa és nincs senki, aki elvethetné a jövő évi gabonát. Vashegy és környéke pedig egyedül marad mindezzel. *a villa és egy tőrnek beillő konyhakés segítségével fordít egyet a húsokon* Arthenior nagyjai palotáik mélyén reszketni méltóztatnak vagy éppen tesznek a fejünkre, de segítséget nem küldenek. Pár városőrt láttam errefelé, de szinte biztos vagyok benne, hogy ők is saját szakállukra vannak itt. Pedig a városiak tudhatnák, hogy ha mi nem állunk meg, őket elevenen fogják széttépni a dögök. Azok a cifra gúnyába bújtatott, parádés katonák, akik a kapuikban strázsálnak, egy utcakölyöktől is megijednének, ha csúnyábban nézne rájuk, hát még ezektől a fertelmektől...
*Talán folytatná még a dohogást, ami a szellemjáró szavaira szinte meglepetésként bukott fel belőle, rövid időre elmosva a bohóckodó pernahajder képét, de úgy ítéli meg, hogy jó lesz már a szaftos lében pörkölődő kecske. Két jókora ronggyal megragadja a forró tepsit és besuhintja a felfűtött kemencébe. Még jó két fertály óra, és csodálatosan puhára fog párolódni a hús, hogy leomoljon a csontjáról, míg külseje pirosan ropogós marad. Miközben a kecskét költözteti, Lea megfogadja tanácsát, és nekilát vizes ruháit levetni és szárazat húzni helyettük. Ugyan csak tessék-lássék módon fordul el, Laor csak szeme sarkából vet oda vagy két futó pillantást. Bármennyire is nagy a szája, annyi jóérzés szorult belé, hogy ne álljon neki szemérmetlenül bámészkodni vagy a vetkezés közben néhány aranyat ajánlani, ha Lea táncolni is hajlandó. Ugyanakkor azt is képtelen megállni, hogy oda ne pislantson. Felegyenesedik a kemence előtt mikor már úgy gondolja, hogy a szeplős pofi tulajdonosa ismét ruhát öltött magára, felé fordul.*
- Hm, nem mondtad, hogy bálba készülsz. *méri végig a különféle foltokkal gazdagon tarkított ruhába öltözött szellemjárót* Azt hiszem, nem vagyok megfelelően öltözve, hééé!
*A felháborodás annak szól, hogy Lea úgy cuppan rá a borosüvegre, mintha napok óta egy kortyot sem ivott volna, és ahogy elveszi szájától, azonnal ki is kapja a kezéből.*
- Nem mondom, van ott huzat! Ez tetszik. *most rajta a sor, hogy az üveg egy másik negyedét legurítsa a torkán, aztán kézfejével megtörli a száját, és hogy letegye az asztalra, előrébb lép. Így viszont ott áll Lea előtt, arckifejezése olyan, mint akinek egy végtelenül egyszerű dolgot kell magyaráznia és úgy folytatja, mintha egy imént elhangzott véleményre reagálna, nem pedig egy, még a pultnál elejtett megjegyzésre.*
- Persze, mindegyiknek ezt mondom. Ha őszinte lennék, már nem élnék. *a szájbarágós stílust nagyban árnyalja, hogy szeme vidáman csillog és szája sarka is remeg a bujkáló nevetéstől* Viszont vannak olyan szerencsés pillanatok, amikor őszintén mondhatom és az életem sem kell féltenem... boszi!
//Lea//
- Így viszont nem holtan, hanem élve fogok itt kísérteni. Melyik a nagyobb csapás? *vet egy félmosolyt Leára, miközben egy hosszú, kétágú villával megpróbálja a fényesre pirult hús kérgét* Furcsa idők, annyi igaz. Az élők között járkáló halottak, az élők világába kontárkodó démonok, pusztulás mindenfelé. Kalácsfalva elnéptelenedett, ha nem tévedek, a földeken lábon rohadt el a termés, hiszen nem volt ki betakarítsa és nincs senki, aki elvethetné a jövő évi gabonát. Vashegy és környéke pedig egyedül marad mindezzel. *a villa és egy tőrnek beillő konyhakés segítségével fordít egyet a húsokon* Arthenior nagyjai palotáik mélyén reszketni méltóztatnak vagy éppen tesznek a fejünkre, de segítséget nem küldenek. Pár városőrt láttam errefelé, de szinte biztos vagyok benne, hogy ők is saját szakállukra vannak itt. Pedig a városiak tudhatnák, hogy ha mi nem állunk meg, őket elevenen fogják széttépni a dögök. Azok a cifra gúnyába bújtatott, parádés katonák, akik a kapuikban strázsálnak, egy utcakölyöktől is megijednének, ha csúnyábban nézne rájuk, hát még ezektől a fertelmektől...
*Talán folytatná még a dohogást, ami a szellemjáró szavaira szinte meglepetésként bukott fel belőle, rövid időre elmosva a bohóckodó pernahajder képét, de úgy ítéli meg, hogy jó lesz már a szaftos lében pörkölődő kecske. Két jókora ronggyal megragadja a forró tepsit és besuhintja a felfűtött kemencébe. Még jó két fertály óra, és csodálatosan puhára fog párolódni a hús, hogy leomoljon a csontjáról, míg külseje pirosan ropogós marad. Miközben a kecskét költözteti, Lea megfogadja tanácsát, és nekilát vizes ruháit levetni és szárazat húzni helyettük. Ugyan csak tessék-lássék módon fordul el, Laor csak szeme sarkából vet oda vagy két futó pillantást. Bármennyire is nagy a szája, annyi jóérzés szorult belé, hogy ne álljon neki szemérmetlenül bámészkodni vagy a vetkezés közben néhány aranyat ajánlani, ha Lea táncolni is hajlandó. Ugyanakkor azt is képtelen megállni, hogy oda ne pislantson. Felegyenesedik a kemence előtt mikor már úgy gondolja, hogy a szeplős pofi tulajdonosa ismét ruhát öltött magára, felé fordul.*
- Hm, nem mondtad, hogy bálba készülsz. *méri végig a különféle foltokkal gazdagon tarkított ruhába öltözött szellemjárót* Azt hiszem, nem vagyok megfelelően öltözve, hééé!
*A felháborodás annak szól, hogy Lea úgy cuppan rá a borosüvegre, mintha napok óta egy kortyot sem ivott volna, és ahogy elveszi szájától, azonnal ki is kapja a kezéből.*
- Nem mondom, van ott huzat! Ez tetszik. *most rajta a sor, hogy az üveg egy másik negyedét legurítsa a torkán, aztán kézfejével megtörli a száját, és hogy letegye az asztalra, előrébb lép. Így viszont ott áll Lea előtt, arckifejezése olyan, mint akinek egy végtelenül egyszerű dolgot kell magyaráznia és úgy folytatja, mintha egy imént elhangzott véleményre reagálna, nem pedig egy, még a pultnál elejtett megjegyzésre.*
- Persze, mindegyiknek ezt mondom. Ha őszinte lennék, már nem élnék. *a szájbarágós stílust nagyban árnyalja, hogy szeme vidáman csillog és szája sarka is remeg a bujkáló nevetéstől* Viszont vannak olyan szerencsés pillanatok, amikor őszintén mondhatom és az életem sem kell féltenem... boszi!
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-07 14:51:36
Üzenet elküldve: 2016-10-07 14:51:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
- Azért lássuk be, hogy furcsa időket élünk. Régen a halott az halott maradt, nem ám, hogy az élőket zaklassa.
*lemondóan rázza a fejét, mivel ugye azok a régi szép idők már elég régen elmúltak. Újabban a világ összes temetőjének a hullája itt van a nyakukon. Mák, hogy ők legalább a maguk halottait égetik. Mindig is ez volt a gyakorlat náluk, úgyhogy nem kell attól félni, hogy egy vérszomjassá váló nagymama megtámadja.*
- Tudod igyekszik az ember megmenteni a haldoklót, már csak a saját nyugodt álma miatt is. Képzeld el, ha visszajárnál hozzánk halálod után. A barátaid lennének kénytelenek lehentelni.
*közben Laor kiporciózza az italt, úgyhogy Lea gyorsan le is küldi is egy gyors koccintás után. A szesz persze végigégeti a torkát, meg a gyomrát amitől Leát menten kirázza a hideg, meg ezzel egy időben melege is lesz és arca is egyből kipirul. Felkönyököl a pultra és kicsit Laor felé hajol, szinte már annyira, hogy akár orruk is összeérhetne.*
- Ugyan, tudom, hogy minden nőnek ezt mondod.
*Lea azért jelentős önkritikával rendelkezik, és tudja magáról, hogy vannak nála sokkal szebb arcú és formásabb testű nők, ha el kéne helyeznie magát valamiféle rangsorban az általa ismert nők között, akkor erősen középmezőnyös lenne. Bár az kétségtelen, hogy a szeplők rendkívüli bájt adnak az arcának.*
- Igazából nem mosni akartam, csak megláttalak, és azt gondoltam, hogy biztosan begerjednél ha áttetszőre ázott ingben libbennék eléd, de sajnos nem volt már időm beugrani kint az itatóba, túl gyorsan lejöttél.
*mondja nevetve, aztán amíg Laor a kaja körül forgolódik addig Lea Rili készleteit túrja már megint, ezúttal valami tiszta, de főleg száraz inget keres. Talál is valamit hamarjában, ami mondjuk inkább csak száraz, de látszólag igen viseltes, mert folt hátán folt ékíti, és a konyharuhának befogott rongyok közül kerül elő. Annyi Lea szerencséje, hogy még nem töröltek fel vele pörköltszaftot, hanem csak "visszaminősítették". Egykettőre át is veszi az ázott helyett, csak kicsit féloldalt fordul, hogy Laor mégse kapjon menten szívszélhűdést, mikor meglátja, de különösebben nem foglalkoztatják olyan dolgok, minthogy amaz meglátja, hiszen egyrészt sosem volt szégyellős, másrészt meg tudja magáról, hogy nincs igazán rajta sok kukkolni-való.*
- Legyen kecske.
*befészkeli magát a kemencesutba, hogy átmelegedjen kicsit, és elbámészkodik kicsit a főzőcskéző Laoron. Mármint azon, hogy mit is művel azokkal a kecskecombokkal. De tulajdonképpen mindegy is, hogy mi sül ki a dologból, mert Lea nem igazán finnyás, és például a menekülésük és vándorlásuk ideje alatt nem jutott mindig sokfogásos lakomára, úgyhogy sok olyan dolgot is megevett, amit amúgy nem feltétlenül. Ha már nem nyers, akkor szívesen fogyasztja - feltéve persze ha nem hal bele úgy, mint Laor cimborái a vadas mártásba. Azért persze szemmel tartja a főzési folyamatokat, csak mert ugye nem árt tudni, hogy mitől fog majd órákat a latrinán tölteni.*
- Az vagyok. Boszorka.
*azzal már meg is húzza az üveget, és azt lehet mondani, hogy igen jó huzata van, mert nem csak pár kortyocskát iszik, hanem bizony eltűnik benne az üveg tartalmának legalább a negyede.*
//Laor//
- Azért lássuk be, hogy furcsa időket élünk. Régen a halott az halott maradt, nem ám, hogy az élőket zaklassa.
*lemondóan rázza a fejét, mivel ugye azok a régi szép idők már elég régen elmúltak. Újabban a világ összes temetőjének a hullája itt van a nyakukon. Mák, hogy ők legalább a maguk halottait égetik. Mindig is ez volt a gyakorlat náluk, úgyhogy nem kell attól félni, hogy egy vérszomjassá váló nagymama megtámadja.*
- Tudod igyekszik az ember megmenteni a haldoklót, már csak a saját nyugodt álma miatt is. Képzeld el, ha visszajárnál hozzánk halálod után. A barátaid lennének kénytelenek lehentelni.
*közben Laor kiporciózza az italt, úgyhogy Lea gyorsan le is küldi is egy gyors koccintás után. A szesz persze végigégeti a torkát, meg a gyomrát amitől Leát menten kirázza a hideg, meg ezzel egy időben melege is lesz és arca is egyből kipirul. Felkönyököl a pultra és kicsit Laor felé hajol, szinte már annyira, hogy akár orruk is összeérhetne.*
- Ugyan, tudom, hogy minden nőnek ezt mondod.
*Lea azért jelentős önkritikával rendelkezik, és tudja magáról, hogy vannak nála sokkal szebb arcú és formásabb testű nők, ha el kéne helyeznie magát valamiféle rangsorban az általa ismert nők között, akkor erősen középmezőnyös lenne. Bár az kétségtelen, hogy a szeplők rendkívüli bájt adnak az arcának.*
- Igazából nem mosni akartam, csak megláttalak, és azt gondoltam, hogy biztosan begerjednél ha áttetszőre ázott ingben libbennék eléd, de sajnos nem volt már időm beugrani kint az itatóba, túl gyorsan lejöttél.
*mondja nevetve, aztán amíg Laor a kaja körül forgolódik addig Lea Rili készleteit túrja már megint, ezúttal valami tiszta, de főleg száraz inget keres. Talál is valamit hamarjában, ami mondjuk inkább csak száraz, de látszólag igen viseltes, mert folt hátán folt ékíti, és a konyharuhának befogott rongyok közül kerül elő. Annyi Lea szerencséje, hogy még nem töröltek fel vele pörköltszaftot, hanem csak "visszaminősítették". Egykettőre át is veszi az ázott helyett, csak kicsit féloldalt fordul, hogy Laor mégse kapjon menten szívszélhűdést, mikor meglátja, de különösebben nem foglalkoztatják olyan dolgok, minthogy amaz meglátja, hiszen egyrészt sosem volt szégyellős, másrészt meg tudja magáról, hogy nincs igazán rajta sok kukkolni-való.*
- Legyen kecske.
*befészkeli magát a kemencesutba, hogy átmelegedjen kicsit, és elbámészkodik kicsit a főzőcskéző Laoron. Mármint azon, hogy mit is művel azokkal a kecskecombokkal. De tulajdonképpen mindegy is, hogy mi sül ki a dologból, mert Lea nem igazán finnyás, és például a menekülésük és vándorlásuk ideje alatt nem jutott mindig sokfogásos lakomára, úgyhogy sok olyan dolgot is megevett, amit amúgy nem feltétlenül. Ha már nem nyers, akkor szívesen fogyasztja - feltéve persze ha nem hal bele úgy, mint Laor cimborái a vadas mártásba. Azért persze szemmel tartja a főzési folyamatokat, csak mert ugye nem árt tudni, hogy mitől fog majd órákat a latrinán tölteni.*
- Az vagyok. Boszorka.
*azzal már meg is húzza az üveget, és azt lehet mondani, hogy igen jó huzata van, mert nem csak pár kortyocskát iszik, hanem bizony eltűnik benne az üveg tartalmának legalább a negyede.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-07 13:51:34
Üzenet elküldve: 2016-10-07 13:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
*Ha ismerné a nő előéletét, talán elbizonytalanodna. Embereket, vagy éppen elfeket, orkokat, satöbbiket ölni az rendben van, sokszor van ilyesmire szükség, főleg ha az illető magától nem hajlandó meghalni. Azzal sincs különösebb baj, ha valaki érdeklődve figyeli a haláltusát, elvégre nagyon kellemetlen tud lenni, ha felbukkan az, akinek már nem is kéne élnie. Na de fülekből ékszert készíteni? Ezen információk hiányában azonban nem remeg a keze, ahogy kis kupicákba tölt az italból, az egyiket Lea elé csúsztatja.*
- Fene tudja. *vonja meg a vállát az okfejtésre* - Néha nemcsak a félholtak, de a teljesen holtak is tudnak meglepetést okozni. Mert mi az általánosan élő kép az életre kelt halottakról? Üres tekintettel, értelem nélkül, nyáladzva csoszognak erre-arra és nem épp gyorsaságukról híresek. A gázlónál összefutottunk kettővel. Dharren az egyiket lenyakazta, de ugyancsak kellett tornásznia, mert a kis cafat úgy szedte az oszlásnak indult lábait, hogy szemmel is nehéz volt követni. A másik végül meg is tudott lépni, de ebben már szerepe volt annak a póknak, és ha te nem vagy... *most nagy, hálás kölyökkutya szemekkel néz Leára, aztán elvigyorodik* Egészség!
*Kicsit összevont szemöldökkel teszi vissza az apró poharat. Nem igazán tudja megállapítani, hogy milyen összetevőkből állhat az ital, és ősszintén reméli, hogy az elnevezésének első szava nem szerepel közöttük. De mar, és ez a lényeg. Miközben a kasszát keresi – kivételesen nem megdézsmálni akarja, hanem az italok árát beledobni, mert mégis – figyeli, ahogy Lea aggódik érte, elneveti magát.*
- Ez igazán kedves, hogy még most is csak rám gondolsz. De felesleges az aggodalom, láttam már nőt ruha nélkül és túléltem. Bár némelyik elég megrázó élmény volt. *teszi hozzá kissé elmélázva, aztán észbe kapva gyorsan folytatja* - De azt el kell ismerni, egyik sem volt hozzád fogható szépség. És ha véletlen elfelejtenék levegőt venni... melyik férfiembernek lenne ellenére ilyen szép halál?
*Egy pillanatra megtorpan. Ahogy Lea beletúr a hajába, hogy megszabaduljon a víztől, a szertereppenő apró vízcseppek szivárványként ragyognak fel a gyertyák fényében. ~Tényleg egy tündér~ Végül 20 aranyat hagy az üvegek mellett, ott biztos megtalálja a csapos (Cathan Moray), ha előkerül. És onnan talál nem is lopják el.
*
- De ha megengeded *kezdi beterelni Leát a konyhába és ha már ott vannak, a tűzhelynél kezd el szöszmötölni* ez elég pocsék módja a mosásnak. Lehet, hogy időt spórolhatsz vele, hogy összevonod a fürdőzéssel, de *bal mutatóujjával jobb keze hüvelykére bök, aztán mutatóujjára és így tovább, ahogy sorolja észrevételeit* könnyen megfázhatsz, így jobban összegyűrődik a ruhád, mintha szépen kiterítenéd, ott például van egy nagy ránc, és még az is hoppon marad, aki esetleg megpróbált kilesni.
*Tűzszerszám, tapló és egy marék száraz széna segítségével lángot csihol a tűzhelyen, aprófával felszítja, majd néhány nagyobb hasábot vet a tűzre, ami hamarosan fel is lángol. A kemencében még van parázs, így ott könnyebb begyújtani. Nemsokára ott is vidáman dalol a tűz és nem kell sokat várni, hogy finom meleg terjedjen szét a konyhában.*
- Ez jó lesz? Kecske. *tér vissza a kamrából két kecskecombbal, némi fűszerekkel, egy nagyobb darab vajjal és hóna alatt egy palack fehérborral*
- Zsenge gida ez, *itt egy elég kétértelmű pillantást vet a szellemjáróra, egy fültől fülig vigyorral* gyorsan megvan és igen ízletes.
*Ellenkezés hiányában kerít egy nagyobb vastepsit, belehalmozza a combokat, nyakon önti őket a borral úgy, hogy pár korty maradjon az üvegben és egy kis vizet is önt rá, kellően megfűszerezi az egészet, végül rámorzsolja a vajat. Felteszi a tűzhelyre, hadd forrjon fel.*
- Ha már megpirult kicsit, mehet be a kemencébe, és felséges lesz. Ezt pedig *emeli fel a borosüveget, benne a maradék borral* nem a kecske, hanem mi fogjuk meginni.
*Körülnéz, de itt most nem talál poharat. Pillanatnyi habozás után a palackot nyújtja Leának, hátha nem veszi zokon, hogy üvegből kell innia.*
- És mondd csak, ki vagy te? Valami boszorka?
//Lea//
*Ha ismerné a nő előéletét, talán elbizonytalanodna. Embereket, vagy éppen elfeket, orkokat, satöbbiket ölni az rendben van, sokszor van ilyesmire szükség, főleg ha az illető magától nem hajlandó meghalni. Azzal sincs különösebb baj, ha valaki érdeklődve figyeli a haláltusát, elvégre nagyon kellemetlen tud lenni, ha felbukkan az, akinek már nem is kéne élnie. Na de fülekből ékszert készíteni? Ezen információk hiányában azonban nem remeg a keze, ahogy kis kupicákba tölt az italból, az egyiket Lea elé csúsztatja.*
- Fene tudja. *vonja meg a vállát az okfejtésre* - Néha nemcsak a félholtak, de a teljesen holtak is tudnak meglepetést okozni. Mert mi az általánosan élő kép az életre kelt halottakról? Üres tekintettel, értelem nélkül, nyáladzva csoszognak erre-arra és nem épp gyorsaságukról híresek. A gázlónál összefutottunk kettővel. Dharren az egyiket lenyakazta, de ugyancsak kellett tornásznia, mert a kis cafat úgy szedte az oszlásnak indult lábait, hogy szemmel is nehéz volt követni. A másik végül meg is tudott lépni, de ebben már szerepe volt annak a póknak, és ha te nem vagy... *most nagy, hálás kölyökkutya szemekkel néz Leára, aztán elvigyorodik* Egészség!
*Kicsit összevont szemöldökkel teszi vissza az apró poharat. Nem igazán tudja megállapítani, hogy milyen összetevőkből állhat az ital, és ősszintén reméli, hogy az elnevezésének első szava nem szerepel közöttük. De mar, és ez a lényeg. Miközben a kasszát keresi – kivételesen nem megdézsmálni akarja, hanem az italok árát beledobni, mert mégis – figyeli, ahogy Lea aggódik érte, elneveti magát.*
- Ez igazán kedves, hogy még most is csak rám gondolsz. De felesleges az aggodalom, láttam már nőt ruha nélkül és túléltem. Bár némelyik elég megrázó élmény volt. *teszi hozzá kissé elmélázva, aztán észbe kapva gyorsan folytatja* - De azt el kell ismerni, egyik sem volt hozzád fogható szépség. És ha véletlen elfelejtenék levegőt venni... melyik férfiembernek lenne ellenére ilyen szép halál?
*Egy pillanatra megtorpan. Ahogy Lea beletúr a hajába, hogy megszabaduljon a víztől, a szertereppenő apró vízcseppek szivárványként ragyognak fel a gyertyák fényében. ~Tényleg egy tündér~ Végül 20 aranyat hagy az üvegek mellett, ott biztos megtalálja a csapos (Cathan Moray), ha előkerül. És onnan talál nem is lopják el.
*- De ha megengeded *kezdi beterelni Leát a konyhába és ha már ott vannak, a tűzhelynél kezd el szöszmötölni* ez elég pocsék módja a mosásnak. Lehet, hogy időt spórolhatsz vele, hogy összevonod a fürdőzéssel, de *bal mutatóujjával jobb keze hüvelykére bök, aztán mutatóujjára és így tovább, ahogy sorolja észrevételeit* könnyen megfázhatsz, így jobban összegyűrődik a ruhád, mintha szépen kiterítenéd, ott például van egy nagy ránc, és még az is hoppon marad, aki esetleg megpróbált kilesni.
*Tűzszerszám, tapló és egy marék száraz széna segítségével lángot csihol a tűzhelyen, aprófával felszítja, majd néhány nagyobb hasábot vet a tűzre, ami hamarosan fel is lángol. A kemencében még van parázs, így ott könnyebb begyújtani. Nemsokára ott is vidáman dalol a tűz és nem kell sokat várni, hogy finom meleg terjedjen szét a konyhában.*
- Ez jó lesz? Kecske. *tér vissza a kamrából két kecskecombbal, némi fűszerekkel, egy nagyobb darab vajjal és hóna alatt egy palack fehérborral*
- Zsenge gida ez, *itt egy elég kétértelmű pillantást vet a szellemjáróra, egy fültől fülig vigyorral* gyorsan megvan és igen ízletes.
*Ellenkezés hiányában kerít egy nagyobb vastepsit, belehalmozza a combokat, nyakon önti őket a borral úgy, hogy pár korty maradjon az üvegben és egy kis vizet is önt rá, kellően megfűszerezi az egészet, végül rámorzsolja a vajat. Felteszi a tűzhelyre, hadd forrjon fel.*
- Ha már megpirult kicsit, mehet be a kemencébe, és felséges lesz. Ezt pedig *emeli fel a borosüveget, benne a maradék borral* nem a kecske, hanem mi fogjuk meginni.
*Körülnéz, de itt most nem talál poharat. Pillanatnyi habozás után a palackot nyújtja Leának, hátha nem veszi zokon, hogy üvegből kell innia.*
- És mondd csak, ki vagy te? Valami boszorka?
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-07 11:04:29
Üzenet elküldve: 2016-10-07 11:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
- Elbizonytalanítasz, pedig nem vagyok egy nyúlszívű valaki, de a gyomorrontás rosszabb halál, mint a vízbe fúlás. Láttam már mindkettőt, de kifosni a lelkem... Ehh.
*Rossz nyelvek szerint persze maga Lea volt az, aki megmérgezte azt a leányzót - Kagan túlságosan nagyszájú ágyasát -, de semmi köze nem volt az esethez. Leszámítva talán azt apróságot, hogy nem törte össze magát a nagy sietségben, hogy segítsen rajta. Újabban mondjuk már nem, de régebben, főleg a vándorlásaik idején sok furcsa halálesetet varrtak a nyakába, ő meg sosem cáfolta meg ezeket. Ahogyan azt sem, hogy az áldozatai levágott füléből ékszereket készít.*
- Nem, egyáltalán nem esik, csak így szoktam mosni a gúnyámat. Meg így is szárítom, máskülönben ráncos lenne az ingem, azt pedig szívből utálom. Egyébként igazad van. A tüdőgyulladás is csúnya halál.
*míg beszél összecihelődik kicsit, és maga is a pult irányába indul. Rili állandó pörgése nélkül tényleg üres ez a hely, és ez végtelenül elszomorítja ám. Főleg, hogy a Vashegy kedvenc kalmára mindig úgy válogatta meg a személyzetét, hogy ne csak a férfiaknak tegyen kedvére a kipakolt keblű lányokkal, de azért a nők is tudjanak bámészkodni egy-egy kerek férfifenéken. Félrebiccentett fejjel szemléli meg Laor hátsóját, míg amaz a pult felé tart pár lépéssel előtte. Rili valószínűleg megcsipkedné a kedvérevaló feneket, vagy megcsipkedésre biztatna, de Lea egyelőre visszafogja magát. Csak morrant egyet mosolyogva. De abban a pillanatban rendezi az arcvonásait, hogy újra szemben vannak egymással.*
- Mindegy, hogy melyiket isszuk, ártson az a lényeg, nem?
*mert ugye az ember az ilyen kis tüskéket azért issza, hogy szétcsapja magát bánatában, örömében, vagy bármi jeles alkalomból. Az mindenképpen jeles alkalom, hogy Laor életben maradt.*
- Igyunk arra, hogy nem folyt el túl sok véred. Egyébként csak azért töltöm bele a népekbe a zöld löttyöt, mert szeretek biztosra menni, tudod a félholt emberek már rosszul látnak, valamiféle hályog húzódik a szemükre. Szóval örülj, hogy nem próbálkoztam ilyesmivel.
*Persze vannak olyan férfibetegségek, amikre általában annyi a gyógyszer, hogy az ember lánya megmutatja a melleit, példának okáért a sokszor halálos férfinátha igen nagy hatékonysággal gyógyítható ezzel a gyógyszerrel. De Laor állapota ennél súlyosabb volt.*
- Ha fázni fogok, akkor ígérem, hogy ledobálom a vizes ruhát. Csak nehogy elfelejts pislogni majd. Vagy esetleg levegőt venni. Nagyon a lelkemre venném, ha miattam veszítenéd az életed, pláne azok után, hogy a minap pont én mentettem meg.
*Lea igazán nem elrontója semmi kis mókának, legyen az kötetlen ivászat, vagy egy mezei piknik. Mostanság amúgy sem nagyon találja a helyét, úgyhogy üdítő az ilyen évődés. Egyébként kicsit előrehajol, hogy kezével kicsit kiborzolja a vizet a hajából, amivel azt éri el, hogy már nem lapulnak ne a göndör tincsek hanem még inkább ezerfelé állnak, mint általában.*
//Laor//
- Elbizonytalanítasz, pedig nem vagyok egy nyúlszívű valaki, de a gyomorrontás rosszabb halál, mint a vízbe fúlás. Láttam már mindkettőt, de kifosni a lelkem... Ehh.
*Rossz nyelvek szerint persze maga Lea volt az, aki megmérgezte azt a leányzót - Kagan túlságosan nagyszájú ágyasát -, de semmi köze nem volt az esethez. Leszámítva talán azt apróságot, hogy nem törte össze magát a nagy sietségben, hogy segítsen rajta. Újabban mondjuk már nem, de régebben, főleg a vándorlásaik idején sok furcsa halálesetet varrtak a nyakába, ő meg sosem cáfolta meg ezeket. Ahogyan azt sem, hogy az áldozatai levágott füléből ékszereket készít.*
- Nem, egyáltalán nem esik, csak így szoktam mosni a gúnyámat. Meg így is szárítom, máskülönben ráncos lenne az ingem, azt pedig szívből utálom. Egyébként igazad van. A tüdőgyulladás is csúnya halál.
*míg beszél összecihelődik kicsit, és maga is a pult irányába indul. Rili állandó pörgése nélkül tényleg üres ez a hely, és ez végtelenül elszomorítja ám. Főleg, hogy a Vashegy kedvenc kalmára mindig úgy válogatta meg a személyzetét, hogy ne csak a férfiaknak tegyen kedvére a kipakolt keblű lányokkal, de azért a nők is tudjanak bámészkodni egy-egy kerek férfifenéken. Félrebiccentett fejjel szemléli meg Laor hátsóját, míg amaz a pult felé tart pár lépéssel előtte. Rili valószínűleg megcsipkedné a kedvérevaló feneket, vagy megcsipkedésre biztatna, de Lea egyelőre visszafogja magát. Csak morrant egyet mosolyogva. De abban a pillanatban rendezi az arcvonásait, hogy újra szemben vannak egymással.*
- Mindegy, hogy melyiket isszuk, ártson az a lényeg, nem?
*mert ugye az ember az ilyen kis tüskéket azért issza, hogy szétcsapja magát bánatában, örömében, vagy bármi jeles alkalomból. Az mindenképpen jeles alkalom, hogy Laor életben maradt.*
- Igyunk arra, hogy nem folyt el túl sok véred. Egyébként csak azért töltöm bele a népekbe a zöld löttyöt, mert szeretek biztosra menni, tudod a félholt emberek már rosszul látnak, valamiféle hályog húzódik a szemükre. Szóval örülj, hogy nem próbálkoztam ilyesmivel.
*Persze vannak olyan férfibetegségek, amikre általában annyi a gyógyszer, hogy az ember lánya megmutatja a melleit, példának okáért a sokszor halálos férfinátha igen nagy hatékonysággal gyógyítható ezzel a gyógyszerrel. De Laor állapota ennél súlyosabb volt.*
- Ha fázni fogok, akkor ígérem, hogy ledobálom a vizes ruhát. Csak nehogy elfelejts pislogni majd. Vagy esetleg levegőt venni. Nagyon a lelkemre venném, ha miattam veszítenéd az életed, pláne azok után, hogy a minap pont én mentettem meg.
*Lea igazán nem elrontója semmi kis mókának, legyen az kötetlen ivászat, vagy egy mezei piknik. Mostanság amúgy sem nagyon találja a helyét, úgyhogy üdítő az ilyen évődés. Egyébként kicsit előrehajol, hogy kezével kicsit kiborzolja a vizet a hajából, amivel azt éri el, hogy már nem lapulnak ne a göndör tincsek hanem még inkább ezerfelé állnak, mint általában.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-06 21:12:26
Üzenet elküldve: 2016-10-06 21:12:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
- Erre nincs semmi bizonyíték! *tesz egy elhárító kézmozdulatot, amikor Leában felébred a gyanú, hogy néhány boldogtalan lélek attól boldogult meg, hogy könnyelműen belekóstolt Laor főztjébe. Szerény véleménye szerint nem ennyire súlyos a helyzet, s noha specialitása, a csőben sült maroth, mocsári pityóka krémmel és holdsajttal, nem tartozik a mindennapi ínyencségek közé, de egyszer igazán ki lehet próbálni. Feltéve, ha sikerül rágyújtani az erdőt a maroth-ra, amikor felbukkan a föld alól és az égő erdő miatt porrá lett falvak, lincselésre gyülekező lakosai elől is kereket tudunk oldani.
Most már alaposabban szemügyre veszi a nőt, nagyon úgy fest, hogy néhány részlet felett átsiklott. Ilyen például az elázott ruházat és a vizesen letapadt haj. Kibámul az ablakon, de a sűrűsödő sötétségben nem látni semmit.*
- Esik? *teszi fel a látvány alapján teljesen értelmetlen kérdést* Ebben a kellemetlen időben könnyen összeszedhetsz valami randa nyavalyát, ha vizes ruhában, ázott hajjal ücsörögsz itt. Gondolom a konyhában van kemence vagy tűzhely. Ott meleget is tudunk csinálni, és valami vacsorát is össze tudok ütni. Meg aztán a söntés is arra van, ha előbb valami töményre van szükséged, hogy bátorságot gyűjts a főztömhöz.
*Maga részéről el is indul a pult mögé. Ott egy darabig hallózik, hátha előkerül valaki, de ennek hiányában elkezdi bogarászni a palackokat. Az írás-olvasás művészetét ugyan kényszerűségből elsajátította, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy mestere e tudománynak. A Taknyos Törpe Trükkje feliratú üvegnek háromszor fut neki, de ez még nyelvtörőnek is bonyolult, nemhogy olvasmánynak.*
- Ez megfelel? *koppantja le a pultra a fenti üveget, miután beleszagolt, gondosan kerülve az ital nevét* Köszönöm, mindegyik. Hála neked. Bár lehet, hogy arra a zöldre nem is lett volna szükség, ki kellett volna próbálni, hogy megdöbbentő szépségedtől elfelejtettem volna vérezni?
*Fordultában egy futó pillanatra megakad tekintete Lea jobbján. Ilyen röpke idő alatt csak annyit vesz észre, hogy valami nem stimmel, de hosszabban nem bámészkodik és nem is áll neki beharapott alsó ajakkal koncentrálva számolni.*
- Egyébént ha fáznál és odabent, a tűzhely mellett meg szeretnél szabadulni a vizes göncöktől, csak nyugodtan. Ne aggódj, nem fogok elfordulni, bátran szembenézek a kihívásokkal!
*Most úgy húzza ki magát, mint valami pojáca és felölti legpimaszabb vigyorát. Lea szavaiból azt szűrte le, hogy megengedhet magának ilyesmit. Ha téved... hát arra hamar rá fog jönni. És valahogy úgy sejti, az fájni is fog. Valószínűleg pontosan azon a ponton.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.06 21:17:23
//Lea//
- Erre nincs semmi bizonyíték! *tesz egy elhárító kézmozdulatot, amikor Leában felébred a gyanú, hogy néhány boldogtalan lélek attól boldogult meg, hogy könnyelműen belekóstolt Laor főztjébe. Szerény véleménye szerint nem ennyire súlyos a helyzet, s noha specialitása, a csőben sült maroth, mocsári pityóka krémmel és holdsajttal, nem tartozik a mindennapi ínyencségek közé, de egyszer igazán ki lehet próbálni. Feltéve, ha sikerül rágyújtani az erdőt a maroth-ra, amikor felbukkan a föld alól és az égő erdő miatt porrá lett falvak, lincselésre gyülekező lakosai elől is kereket tudunk oldani.
Most már alaposabban szemügyre veszi a nőt, nagyon úgy fest, hogy néhány részlet felett átsiklott. Ilyen például az elázott ruházat és a vizesen letapadt haj. Kibámul az ablakon, de a sűrűsödő sötétségben nem látni semmit.*
- Esik? *teszi fel a látvány alapján teljesen értelmetlen kérdést* Ebben a kellemetlen időben könnyen összeszedhetsz valami randa nyavalyát, ha vizes ruhában, ázott hajjal ücsörögsz itt. Gondolom a konyhában van kemence vagy tűzhely. Ott meleget is tudunk csinálni, és valami vacsorát is össze tudok ütni. Meg aztán a söntés is arra van, ha előbb valami töményre van szükséged, hogy bátorságot gyűjts a főztömhöz.
*Maga részéről el is indul a pult mögé. Ott egy darabig hallózik, hátha előkerül valaki, de ennek hiányában elkezdi bogarászni a palackokat. Az írás-olvasás művészetét ugyan kényszerűségből elsajátította, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy mestere e tudománynak. A Taknyos Törpe Trükkje feliratú üvegnek háromszor fut neki, de ez még nyelvtörőnek is bonyolult, nemhogy olvasmánynak.*
- Ez megfelel? *koppantja le a pultra a fenti üveget, miután beleszagolt, gondosan kerülve az ital nevét* Köszönöm, mindegyik. Hála neked. Bár lehet, hogy arra a zöldre nem is lett volna szükség, ki kellett volna próbálni, hogy megdöbbentő szépségedtől elfelejtettem volna vérezni?
*Fordultában egy futó pillanatra megakad tekintete Lea jobbján. Ilyen röpke idő alatt csak annyit vesz észre, hogy valami nem stimmel, de hosszabban nem bámészkodik és nem is áll neki beharapott alsó ajakkal koncentrálva számolni.*
- Egyébént ha fáznál és odabent, a tűzhely mellett meg szeretnél szabadulni a vizes göncöktől, csak nyugodtan. Ne aggódj, nem fogok elfordulni, bátran szembenézek a kihívásokkal!
*Most úgy húzza ki magát, mint valami pojáca és felölti legpimaszabb vigyorát. Lea szavaiból azt szűrte le, hogy megengedhet magának ilyesmit. Ha téved... hát arra hamar rá fog jönni. És valahogy úgy sejti, az fájni is fog. Valószínűleg pontosan azon a ponton.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.06 21:17:23
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-06 14:48:02
Üzenet elküldve: 2016-10-06 14:48:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Laor//
*A rabszolgája lusta, ami hagyján, hogy lusta, de szőrén-szálán el is tűnt. Lehet, hogy megette egy medve, mikor a mosást vitte a folyóra. Vagy egy élőhalott kizabálta az agyát. Ez utóbbi is nyilván akkor történt, mikor a szennyessel tüsténkedett a folyónál, és nem akkor, amikor szökni próbált. Mert ugye Leánál nagyon jó dolga volt, még teljesen új alsókat is hozatott neki Rilivel a városból, sőt kapott cipőt is, meg olyan ruhát, amin nem fújt be a szél. Ráadásul a kutya piszkálta amíg elvégzett mindent. Még csak meg sem pocsíkolták soha. Lehet, hogy ez a baj, túl laza volt a fegyelem, vagyis, hogy egyáltalán nem volt fegyelmezve. Lea meg úgy érzi, hogy átvágták a palánkon, mivel ő tényleg nagyon rendesen bánt a leánnyal, erre tessék. Most aztán magának kell reggeliért mennie, és már a fürdővizet is magának kell elkészítse. Nem is tudja, hogy melyik a fájóbb pont. Bár dobogós még a szennyes kimosás is.
Ezen mélázva lép be ma is a Tavernába, ami kong az ürességtől most, hogy a Riliből áradó jókedv, és színtiszta móka nem töli meg. Na tessék, nem elég a rabszolga hiánya, de bizony barátnőjét is nélkülöznie kell. Ez utóbbi komolyan fájdítja a szívét, még sokkal jobban, mint az előzőekben felsorolt csapások együtt. Valószínűleg mély depresszióba zuhanna, ha nem szólítanák meg.*
- Nem még, hanem már.
*javítja ki a férfit, hiszen nem folyamatosan szokott itt szobrozni, hanem azért hazamegy. Két étkezés között mindenképpen. Általában napi egyszer jön, és visz magának több evésre elég kaját, vagy legalábbis alapanyagot. Mert ugye az élőhalottak inváziója óta a kalácsfalvi piac kicsit döglődik, így nem tud beszerezni annyi mindent. Pedig szívesen elfőzőcskézik egyébként, és a pletykákkal ellentétben nem csak mérgeteket tud kotyvasztani. A fickó a mai a menün való gondolkodásban zavarta meg.*
- Örülök, hogy jobban vagy Laor Vylnis, már utána akartam nézni az állapotodnak. Minden sebed behegedt?
*elmosolyodik és tekintete a férfi egykori sérüléseit kutatja, közben hatujjú jobbjával rámutat az egyik székre az asztalnál, ahol éppen a menün agyalva ücsörög. Látszik, hogy nem régen érkezett, mert az ezüstróka prém mellénykén még ott csillognak az esőcseppek, ingujja pedig szinte átlátszóra ázott, de máskor bozontosan göndör haja is egészen lelapult. Mert ugye elszámította magát, és úgy gondolta, hogy a mellényke elég, csak a csúszós sárban kicsit lassabban haladt, de visszafordulni nem akart már, mikor elkapta egy kisebb eső is. *
- Leandana vagyok. Nem lehetne előbb az ital, utána pedig az étel? Egyébként, ha nem a vadas mártásod vitte el őket, akkor az már elég.
*tovább szélesedik a mosolya, mert a fickót már akkor is nagy bohócnak találta, mikor itt a Taverna padlóján majdnem kilehelte a lelkét. Mert ugye engedélyt kért az ájulásra. Lea az ilyesmiben simán partner tud lenni.*
- A zöld löttyben csupa olyan dolog volt, ami ahhoz kell, hogy senki ne vérezze túlzottan össze a berendezést. Mert Rili arra háklis. Egyebekben pedig tudom, hogy megdöbbentő szépségemtől a legtöbb férfi idióta lesz, szóval rá se ránts.
//Laor//
*A rabszolgája lusta, ami hagyján, hogy lusta, de szőrén-szálán el is tűnt. Lehet, hogy megette egy medve, mikor a mosást vitte a folyóra. Vagy egy élőhalott kizabálta az agyát. Ez utóbbi is nyilván akkor történt, mikor a szennyessel tüsténkedett a folyónál, és nem akkor, amikor szökni próbált. Mert ugye Leánál nagyon jó dolga volt, még teljesen új alsókat is hozatott neki Rilivel a városból, sőt kapott cipőt is, meg olyan ruhát, amin nem fújt be a szél. Ráadásul a kutya piszkálta amíg elvégzett mindent. Még csak meg sem pocsíkolták soha. Lehet, hogy ez a baj, túl laza volt a fegyelem, vagyis, hogy egyáltalán nem volt fegyelmezve. Lea meg úgy érzi, hogy átvágták a palánkon, mivel ő tényleg nagyon rendesen bánt a leánnyal, erre tessék. Most aztán magának kell reggeliért mennie, és már a fürdővizet is magának kell elkészítse. Nem is tudja, hogy melyik a fájóbb pont. Bár dobogós még a szennyes kimosás is.
Ezen mélázva lép be ma is a Tavernába, ami kong az ürességtől most, hogy a Riliből áradó jókedv, és színtiszta móka nem töli meg. Na tessék, nem elég a rabszolga hiánya, de bizony barátnőjét is nélkülöznie kell. Ez utóbbi komolyan fájdítja a szívét, még sokkal jobban, mint az előzőekben felsorolt csapások együtt. Valószínűleg mély depresszióba zuhanna, ha nem szólítanák meg.*
- Nem még, hanem már.
*javítja ki a férfit, hiszen nem folyamatosan szokott itt szobrozni, hanem azért hazamegy. Két étkezés között mindenképpen. Általában napi egyszer jön, és visz magának több evésre elég kaját, vagy legalábbis alapanyagot. Mert ugye az élőhalottak inváziója óta a kalácsfalvi piac kicsit döglődik, így nem tud beszerezni annyi mindent. Pedig szívesen elfőzőcskézik egyébként, és a pletykákkal ellentétben nem csak mérgeteket tud kotyvasztani. A fickó a mai a menün való gondolkodásban zavarta meg.*
- Örülök, hogy jobban vagy Laor Vylnis, már utána akartam nézni az állapotodnak. Minden sebed behegedt?
*elmosolyodik és tekintete a férfi egykori sérüléseit kutatja, közben hatujjú jobbjával rámutat az egyik székre az asztalnál, ahol éppen a menün agyalva ücsörög. Látszik, hogy nem régen érkezett, mert az ezüstróka prém mellénykén még ott csillognak az esőcseppek, ingujja pedig szinte átlátszóra ázott, de máskor bozontosan göndör haja is egészen lelapult. Mert ugye elszámította magát, és úgy gondolta, hogy a mellényke elég, csak a csúszós sárban kicsit lassabban haladt, de visszafordulni nem akart már, mikor elkapta egy kisebb eső is. *
- Leandana vagyok. Nem lehetne előbb az ital, utána pedig az étel? Egyébként, ha nem a vadas mártásod vitte el őket, akkor az már elég.
*tovább szélesedik a mosolya, mert a fickót már akkor is nagy bohócnak találta, mikor itt a Taverna padlóján majdnem kilehelte a lelkét. Mert ugye engedélyt kért az ájulásra. Lea az ilyesmiben simán partner tud lenni.*
- A zöld löttyben csupa olyan dolog volt, ami ahhoz kell, hogy senki ne vérezze túlzottan össze a berendezést. Mert Rili arra háklis. Egyebekben pedig tudom, hogy megdöbbentő szépségemtől a legtöbb férfi idióta lesz, szóval rá se ránts.
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-06 13:21:33
Üzenet elküldve: 2016-10-06 13:21:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az orra alatt morogva jön le a lépcsőn. Valahol talán érthető is a borús hangulat, mondhatni, hogy zűrös napok köszöntöttek Vashegyre. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy mostanában ritkán látni valakit a pult mögött. Ez azért problémás, mert ha itt nem tud kinek fizetni a szobáért, akkor új szállás után kell néznie. De talán ideje is lesz. Persze még mindig gyüttmentnek érzi magát, viszont ha a Vaskorsóban fog lakni, ez nem is fog változni. Márpedig ez nem lenne jó.
Tehát morog és elmélyülten vakargatja a nyakát. Viszket. Rosszmájú lelkek bizonyára a személyes higiénia hiányát okolnák, és noha nem tartozik ama városi ficsúrok közé, akik naphosszat áztatják magukat holmi fürdőkben, hogy utána finom kis csészékből, eltartott kisujjal hörpöljék a teát, de most mégsem erről van szó. Csupán még mindig furcsa neki az a behegedt seb a nyakán. Rendes körülmények között hosszú hetekre lett volna szükség, hogy begyógyuljon, nem pár szempillantásnyi időre, mint ahogy történt.*
- Á! *szélesen vigyorodik el, ahogy leérve megpillantja azt a nőt, akit első blikkre tündérnek vélt. Mentségére szolgáljon, hogy épp nem igazán volt magánál. Ő volt az, aki belediktálta azt a varázslatos italt.* Örülök, hogy még itt talállak. Megköszöntem már, amit értem tettél? *nem vár választ* Azt hiszem igen, de nem baj. Köszönöm! Viszont a bemutatkozást elmulasztottam, de talán ezt elnézed nekem: legutóbb nem voltam abban az állapotban, hogy ilyesmivel fárasszalak. Laor Vylnis, szolgálatodra!
*Testbeszéde, arckifejezése is arról árulkodik, hogy jó néven venné, ha hellyel kínálnák. Más kérdés, hogy így igen könnyen kínos helyzetbe lehet hozni, ha Lea állni hagyja. Elvégre se hálálkodni, se szépet tenni, se a rétek pitypangjairól cseverészni nem lehet úgy, hogy az asztal mellett szobrozik.*
- Szívesen meghívnálak egy italra vagy egy könnyű, gyertyafényes estebédre, ~Persze, hogy gyertyafényes, te hülye, mi mástól lenne világos?~ de úgy látom, hogy a személyzet már elmenekült a holtak közeledtére. *elvigyorodik, egy szolgálatkész kézmozdulatot tesz a konyha irányába* Persze ha megéheztél, fejembe nyomhatom a szakácssipkát. A vadasmártásom messze földön híres, bárkit megkérdezhetsz, aki már kóstolta. Illetve megkérdezhetnél. Már nem élnek.
*Kicsit elhúzza a száját, aztán egy hamis félmosollyal hajol közelebb.*
- Mondd csak, mi volt abban a zöld löttyben? Általában nem szoktam ilyen idióta lenni.
//Lea//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az orra alatt morogva jön le a lépcsőn. Valahol talán érthető is a borús hangulat, mondhatni, hogy zűrös napok köszöntöttek Vashegyre. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy mostanában ritkán látni valakit a pult mögött. Ez azért problémás, mert ha itt nem tud kinek fizetni a szobáért, akkor új szállás után kell néznie. De talán ideje is lesz. Persze még mindig gyüttmentnek érzi magát, viszont ha a Vaskorsóban fog lakni, ez nem is fog változni. Márpedig ez nem lenne jó.
Tehát morog és elmélyülten vakargatja a nyakát. Viszket. Rosszmájú lelkek bizonyára a személyes higiénia hiányát okolnák, és noha nem tartozik ama városi ficsúrok közé, akik naphosszat áztatják magukat holmi fürdőkben, hogy utána finom kis csészékből, eltartott kisujjal hörpöljék a teát, de most mégsem erről van szó. Csupán még mindig furcsa neki az a behegedt seb a nyakán. Rendes körülmények között hosszú hetekre lett volna szükség, hogy begyógyuljon, nem pár szempillantásnyi időre, mint ahogy történt.*
- Á! *szélesen vigyorodik el, ahogy leérve megpillantja azt a nőt, akit első blikkre tündérnek vélt. Mentségére szolgáljon, hogy épp nem igazán volt magánál. Ő volt az, aki belediktálta azt a varázslatos italt.* Örülök, hogy még itt talállak. Megköszöntem már, amit értem tettél? *nem vár választ* Azt hiszem igen, de nem baj. Köszönöm! Viszont a bemutatkozást elmulasztottam, de talán ezt elnézed nekem: legutóbb nem voltam abban az állapotban, hogy ilyesmivel fárasszalak. Laor Vylnis, szolgálatodra!
*Testbeszéde, arckifejezése is arról árulkodik, hogy jó néven venné, ha hellyel kínálnák. Más kérdés, hogy így igen könnyen kínos helyzetbe lehet hozni, ha Lea állni hagyja. Elvégre se hálálkodni, se szépet tenni, se a rétek pitypangjairól cseverészni nem lehet úgy, hogy az asztal mellett szobrozik.*
- Szívesen meghívnálak egy italra vagy egy könnyű, gyertyafényes estebédre, ~Persze, hogy gyertyafényes, te hülye, mi mástól lenne világos?~ de úgy látom, hogy a személyzet már elmenekült a holtak közeledtére. *elvigyorodik, egy szolgálatkész kézmozdulatot tesz a konyha irányába* Persze ha megéheztél, fejembe nyomhatom a szakácssipkát. A vadasmártásom messze földön híres, bárkit megkérdezhetsz, aki már kóstolta. Illetve megkérdezhetnél. Már nem élnek.
*Kicsit elhúzza a száját, aztán egy hamis félmosollyal hajol közelebb.*
- Mondd csak, mi volt abban a zöld löttyben? Általában nem szoktam ilyen idióta lenni.
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-06 10:31:26
Üzenet elküldve: 2016-10-06 10:31:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencsésen eltévedt - az ő állapotában ez még egy egyenes úton sem kivitelezhetetlen - így hamarosan újra a Taverna előtt áll.*
- Jajnemár. *sóhajt fáradtan, és visszavágyik a kies Vízváros ódon templomainak hideg kőfalai közé. Persze nem Lichanechre gondol, mikor elméiben a vízváros képe rémlik föl; másik világ volt az, talán nem is létezett.*
- Hejhó! Üdv-üdv! Szevasz, koma! *lép be, majd veregeti hátba Troddot, aki amolyan Rolff-féle bocskorosnak tűnik.*
- Iszol-e?
- Jajnemár. *sóhajt fáradtan, és visszavágyik a kies Vízváros ódon templomainak hideg kőfalai közé. Persze nem Lichanechre gondol, mikor elméiben a vízváros képe rémlik föl; másik világ volt az, talán nem is létezett.*
- Hejhó! Üdv-üdv! Szevasz, koma! *lép be, majd veregeti hátba Troddot, aki amolyan Rolff-féle bocskorosnak tűnik.*
- Iszol-e?
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-10-04 22:15:37
Üzenet elküldve: 2016-10-04 22:15:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Fáradt érkező lép be a taverna ajtaján. Meglepő lehet, hogy ilyenkor mikor a holtak felkelnek a sírjukból és az élőket riogatják van aki az úton jár méghozzá magában viszont a helyiek ismerhetik és tudhatják, hogy Trodd Molound az a vashegy pásztora. Most hogy becsületén folt nem esett és biztonságban tudhatja Azil-ékat visszatért ide hisz neki itt van teendője és kötelessége. A vaskorsóba is csak annyira tervezett bejönni míg felhajt gyorsan egy korsó sört. Nem látszik rajta, de nem túl nagy örömmel gyalogol ilyenkor a vashegy falain kívül.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-09-26 13:19:35
Üzenet elküldve: 2016-09-26 13:19:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A tőr vizsgálgatása egy időre teljesen lefoglalja Hrothgaart. Igyekszik minden apróságot szemügyre venni, felmérni a fegyvert magát. Ebben nagy segítségére van a tény, hogy maga kovács lévén tudja, hogyan lehet egy ilyen tárgyat előállítani, de ez valami másnak tűnik.*
~Ez a pókháló minta... Hogy lehet ezt leképezni? Hogy lehet ezt fegyverre vonni? Ezek a jelek, hasonlítanak a rúnákhoz, de ehh... Az anyaga is valami másnak tűnik, másnak érződik.~
*A fickó említésére nem reagál, inkább befejezi a mustrát és visszaadja a tőrt tulajdonosának.*
- Nem tudom, milyen lehet az a Karavánpihenői kard. Valami újdonság? Egyedi forma? Miféle kard?
*Kérdezi Hrothgaar és elméjében közben már kardok képei sejlenek fel. Különböző pengehosszúságú, eltérő keresztvas-típusú, egyedi markolatú gyilkolóeszközök. Elég sokféle kardot látott már és ugyancsak sokfélét kalapált le maga is. Természetesen nem róhatja fel Ziának, hogy a nő nem tudja pontosan leírni, hogy mégis milyen az a Pihenői kard, de talán épp ezért kelt szárnyra a törpe fantáziája. Mohó vágy lobbant lelkében, hogy valami újdonságra tegye rá kezét, valamire, amit eddig még nem látott.*
- Figyelj, azt hiszem, még segíthetek is neked. Ha megnézem azt a kardot, meg tudom mondani neked, hogy mennyire egyedi, vagy hogy mi a különlegessége. Egész jól be tudom lőni már a pengék értékét, elvégre én magam is napi szinten foglalkozok velük. Szóval ja... mehetünk szobára.
*Arcán cinkos mosoly villan, mielőtt megemelné korsóját és kiürítené azt.*
- És nem mellesleg köszönöm az italt. Jólesett.
*Recsegi és maga is lekászálódik a székről, hogy Ziát előre engedve kövesse őt "szobájára".*
*A tőr vizsgálgatása egy időre teljesen lefoglalja Hrothgaart. Igyekszik minden apróságot szemügyre venni, felmérni a fegyvert magát. Ebben nagy segítségére van a tény, hogy maga kovács lévén tudja, hogyan lehet egy ilyen tárgyat előállítani, de ez valami másnak tűnik.*
~Ez a pókháló minta... Hogy lehet ezt leképezni? Hogy lehet ezt fegyverre vonni? Ezek a jelek, hasonlítanak a rúnákhoz, de ehh... Az anyaga is valami másnak tűnik, másnak érződik.~
*A fickó említésére nem reagál, inkább befejezi a mustrát és visszaadja a tőrt tulajdonosának.*
- Nem tudom, milyen lehet az a Karavánpihenői kard. Valami újdonság? Egyedi forma? Miféle kard?
*Kérdezi Hrothgaar és elméjében közben már kardok képei sejlenek fel. Különböző pengehosszúságú, eltérő keresztvas-típusú, egyedi markolatú gyilkolóeszközök. Elég sokféle kardot látott már és ugyancsak sokfélét kalapált le maga is. Természetesen nem róhatja fel Ziának, hogy a nő nem tudja pontosan leírni, hogy mégis milyen az a Pihenői kard, de talán épp ezért kelt szárnyra a törpe fantáziája. Mohó vágy lobbant lelkében, hogy valami újdonságra tegye rá kezét, valamire, amit eddig még nem látott.*
- Figyelj, azt hiszem, még segíthetek is neked. Ha megnézem azt a kardot, meg tudom mondani neked, hogy mennyire egyedi, vagy hogy mi a különlegessége. Egész jól be tudom lőni már a pengék értékét, elvégre én magam is napi szinten foglalkozok velük. Szóval ja... mehetünk szobára.
*Arcán cinkos mosoly villan, mielőtt megemelné korsóját és kiürítené azt.*
- És nem mellesleg köszönöm az italt. Jólesett.
*Recsegi és maga is lekászálódik a székről, hogy Ziát előre engedve kövesse őt "szobájára".*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051