Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-10 18:48:42
Üzenet elküldve: 2015-11-10 18:48:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras árnyéka//
-Semmi.
*Vágja rá szinte rögtön, összerezzenve. És talán merülne is el újra, saját szoknyájának tüzetes, és alapos vizsgálatában, ha az elf kicsit is haragosan intézte volna hozzá kérdését, s amennyiben nem folytatná.
Órákig tudna zengedezni, csevegni a férfi arcáról, az újabb kérdés viszont váratlanul éri.
Pislog kettőt némán, közben elfojtja az igazságot.*
-Nem tudom.
*Sóhajt nagyot, majd folytatja.*
-A varászlás nem ment, lehet nem is fog. Az elég, ha segítek a konyhán?
*Nem így képzeli el ugyan jövőjét, de azt még sem mondhatja, hogy szeretné régi bátorságát visszanyerni, aztán folytatni ott, ahol egy sötételffel ezelőtt abba hagyta.*
-Talán elmúlna ez a félelem, ha emlékeznék bármire is. De így?
*Valaki, valakik valamiért bántották. Nem tud erről semmit, így mindenhol veszélyt sejt. Mindenhol leszámítva azt, amiben már biztos, Zarasban.*
-Neked könnyű. Szerinted mégis mit kellene tennem?
*Nem számon kér, pusztán tanácsot. Őszintén érdekli az elf véleménye. Majd belegondolva gyors szavába, vörösödik el hamar, és kezd habogni.*
-Nem úgy értettem. Bocsánat. Biztos neked is nehéz lehet a kedvesed miatt.
*Még egy pont, amiért nem tud fél pillanat alatt bizakodni, az elhagyott szerelme. Hajtja le bánatosan fejét, megbánva már, hogy egyáltalán szóra nyitotta ajkait.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.10 19:09:25, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (elfolytja helyett elfojtja).
-Semmi.
*Vágja rá szinte rögtön, összerezzenve. És talán merülne is el újra, saját szoknyájának tüzetes, és alapos vizsgálatában, ha az elf kicsit is haragosan intézte volna hozzá kérdését, s amennyiben nem folytatná.
Órákig tudna zengedezni, csevegni a férfi arcáról, az újabb kérdés viszont váratlanul éri.
Pislog kettőt némán, közben elfojtja az igazságot.*
-Nem tudom.
*Sóhajt nagyot, majd folytatja.*
-A varászlás nem ment, lehet nem is fog. Az elég, ha segítek a konyhán?
*Nem így képzeli el ugyan jövőjét, de azt még sem mondhatja, hogy szeretné régi bátorságát visszanyerni, aztán folytatni ott, ahol egy sötételffel ezelőtt abba hagyta.*
-Talán elmúlna ez a félelem, ha emlékeznék bármire is. De így?
*Valaki, valakik valamiért bántották. Nem tud erről semmit, így mindenhol veszélyt sejt. Mindenhol leszámítva azt, amiben már biztos, Zarasban.*
-Neked könnyű. Szerinted mégis mit kellene tennem?
*Nem számon kér, pusztán tanácsot. Őszintén érdekli az elf véleménye. Majd belegondolva gyors szavába, vörösödik el hamar, és kezd habogni.*
-Nem úgy értettem. Bocsánat. Biztos neked is nehéz lehet a kedvesed miatt.
*Még egy pont, amiért nem tud fél pillanat alatt bizakodni, az elhagyott szerelme. Hajtja le bánatosan fejét, megbánva már, hogy egyáltalán szóra nyitotta ajkait.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.10 19:09:25, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (elfolytja helyett elfojtja).
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-10 15:43:45
Üzenet elküldve: 2015-11-10 15:43:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//A pultos kisasszonynak//
*A törpe elismerően bólint a gyors kiszolgálásra, majd pedig az eléhozott korsóért nyúl. Ajkához emeli a méretes kupát, majd pedig kortyolni kezd. Egyet, kettőt, hármat... sokat. Amint a pohár újra az asztalhoz ér, már igen sok hiányzik belőle. Talán az alján maradt még valamicske, de azt a törpe megtartja öblítésnek későbbre.*
- Háh! *Sóhajt fel letörölve bajszán és szakállán maradt kósza cseppeket.* Ez már tetszik. Nagyon finom! *Mosolyog vissza a pultos kedves szavaira, majd egy batyut tol a hölgy felé. A tasakban a már a várt aranytallérok várnak Rilai Raelingre, számszerint 20 darab.
* Már készülhet is a következővel, ez már kezd elpárologni itt mellettem. *Kacsint cinkosan a lányra, majd pedig lassan újabb tasakot tol felé. Néhány másodpercig hallgat, majd a mélyen a hölgy szemeibe nézve, már kissé komorabban, újra megszólal.* Akad valami, amiben szolgálatomra lehetnél, igen. *Válaszol a nő kérdésére.* Mondd csak, mennyit tudsz a Thargodarokról? Ez már az ő felségterületük? *Kérdezi le sem engedve tekintetét vendéglátójáról. Majdnem teljesen biztos benne, hogy egy ilyen helyen biztosan tudnak valamit az irányító klánról, azonban az illemet követve nem kezdi el rögtön kérdéseivel lerohanni a kedves leányt.*
*A törpe elismerően bólint a gyors kiszolgálásra, majd pedig az eléhozott korsóért nyúl. Ajkához emeli a méretes kupát, majd pedig kortyolni kezd. Egyet, kettőt, hármat... sokat. Amint a pohár újra az asztalhoz ér, már igen sok hiányzik belőle. Talán az alján maradt még valamicske, de azt a törpe megtartja öblítésnek későbbre.*
- Háh! *Sóhajt fel letörölve bajszán és szakállán maradt kósza cseppeket.* Ez már tetszik. Nagyon finom! *Mosolyog vissza a pultos kedves szavaira, majd egy batyut tol a hölgy felé. A tasakban a már a várt aranytallérok várnak Rilai Raelingre, számszerint 20 darab.
* Már készülhet is a következővel, ez már kezd elpárologni itt mellettem. *Kacsint cinkosan a lányra, majd pedig lassan újabb tasakot tol felé. Néhány másodpercig hallgat, majd a mélyen a hölgy szemeibe nézve, már kissé komorabban, újra megszólal.* Akad valami, amiben szolgálatomra lehetnél, igen. *Válaszol a nő kérdésére.* Mondd csak, mennyit tudsz a Thargodarokról? Ez már az ő felségterületük? *Kérdezi le sem engedve tekintetét vendéglátójáról. Majdnem teljesen biztos benne, hogy egy ilyen helyen biztosan tudnak valamit az irányító klánról, azonban az illemet követve nem kezdi el rögtön kérdéseivel lerohanni a kedves leányt.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-10 09:54:10
Üzenet elküldve: 2015-11-10 09:54:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Turroghoz szólva//
*A nagy koccintgatásban persze nem mélyülhet el annyira, mint amennyire szeretne. Jelesül, a második poharat sem issza meg, részint, mert a holt, kinek emlékére töltötte, már fenn puffog az emeleten a szobájában, részint mert ő itt vendéglátó, és nem tervezi követni a Khan által alapított szép hagyományokat, és délután kettőre satu részegen támolyogni jobbra-balra a tavernában. Kapóra is jön az új vendég, a megtermett törpe. Mikor amaz helyet foglal az egyik félreeső asztalnál, már söpör is a közelébe egy gigászi korsó házi sörrel (Ezt még Thánjuk tanította neki, hogy miképp vannak a mértékegységek sörügyben: kis korsó sör, nagy korsó sör, még nagyobb korsó sör, és a törpemesterek korsó söre). A leány mosolya széles, mint mindig, ha hasas erszények terpeszkednek az asztalokon.*
- Üdv neked is, törpe uram, és érezd magad kellemesen nálunk. - *Koppan az ital a pulton. Kérdezné, hogy mi járatban, de bölcsen kivár, míg amaz meghúzza italát.* - Ha jöhet a következő kör, vagy akad egyéb, amiben szolgálatodra lehetek, csak kiálts!
*A nagy koccintgatásban persze nem mélyülhet el annyira, mint amennyire szeretne. Jelesül, a második poharat sem issza meg, részint, mert a holt, kinek emlékére töltötte, már fenn puffog az emeleten a szobájában, részint mert ő itt vendéglátó, és nem tervezi követni a Khan által alapított szép hagyományokat, és délután kettőre satu részegen támolyogni jobbra-balra a tavernában. Kapóra is jön az új vendég, a megtermett törpe. Mikor amaz helyet foglal az egyik félreeső asztalnál, már söpör is a közelébe egy gigászi korsó házi sörrel (Ezt még Thánjuk tanította neki, hogy miképp vannak a mértékegységek sörügyben: kis korsó sör, nagy korsó sör, még nagyobb korsó sör, és a törpemesterek korsó söre). A leány mosolya széles, mint mindig, ha hasas erszények terpeszkednek az asztalokon.*
- Üdv neked is, törpe uram, és érezd magad kellemesen nálunk. - *Koppan az ital a pulton. Kérdezné, hogy mi járatban, de bölcsen kivár, míg amaz meghúzza italát.* - Ha jöhet a következő kör, vagy akad egyéb, amiben szolgálatodra lehetek, csak kiálts!
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:40:32
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:40:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem csak klántagoknak - már nem klánhelyszín!//
*Mielőtt túlzottan bele kellene merülnie az idegennel való smúzolásba, az - meglehetősen jó érzékről tanúbizonyságot téve - lelépni készül.*
- Ha lovag vagy, keresd Khan Lerot, eligazít. *int még a férfi után, aztán figyelme lassan Awynnia felé fordul. A nőstény csak úgy sistereg, mert azon nők közé tartozik, akik ismerik, szeretik, sőt: igencsak rákaptak a test élvezeteire. Ritka ez a kurtizánok között, olyasmi, mint az igazi harcos a katonák között - talán még ritkább.*
- Tanil nemrég igen ügyesen megmasszírozott. *mosolyodik el lusta, miközben hátradől és félreteszi pipáját.*
- Neked mi az erősséged? *érdeklődik, miközben jobb kezének egyik ujját végighúzza saját állán, mintha tanakodna.*
- Na, igazán? Mesélj hát... *kacsint, elégedetten véve tudomásul az események alakulását.*
//Nem csak klántagoknak - már nem klánhelyszín!//
*Mielőtt túlzottan bele kellene merülnie az idegennel való smúzolásba, az - meglehetősen jó érzékről tanúbizonyságot téve - lelépni készül.*
- Ha lovag vagy, keresd Khan Lerot, eligazít. *int még a férfi után, aztán figyelme lassan Awynnia felé fordul. A nőstény csak úgy sistereg, mert azon nők közé tartozik, akik ismerik, szeretik, sőt: igencsak rákaptak a test élvezeteire. Ritka ez a kurtizánok között, olyasmi, mint az igazi harcos a katonák között - talán még ritkább.*
- Tanil nemrég igen ügyesen megmasszírozott. *mosolyodik el lusta, miközben hátradől és félreteszi pipáját.*
- Neked mi az erősséged? *érdeklődik, miközben jobb kezének egyik ujját végighúzza saját állán, mintha tanakodna.*
- Na, igazán? Mesélj hát... *kacsint, elégedetten véve tudomásul az események alakulását.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:31:14
Üzenet elküldve: 2015-11-09 22:31:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//A pulthoz szólva//
*A taverna ajtaja könnyen kitárul előtte. A törpe tesz egy komótos lépést befelé, majd pedig egy pillanatra megáll. Mély levegőt vesz, ahogyan körbepillant a helyiségben. Kell egy kis idő, amíg fáradt izmai és a hidegtől kicsit megcsípett arca újra magához tér. A férfi lassú mozdulattal ingatja körbe a fejét, felmérve a kocsmát. Szeme végig szalad a széles asztalokon, a faragott székeken, az igazán kedvérevaló halott medve által kidekorált sarkon, majd pedig megállapodik a közeli pulton. Igen sokan vannak jelen az ivóban, ami nem lepi meg. Eléggé ismeri már a kalandozókat.*
- Üdvözletem. *Köszön komoran biccentve a bentlévők felé, amolyan illemből kifolyólag. Meglazít néhány övet páncélzatán hogy kissé könnyebben mozoghasson a berendezés között, majd pedig öblös léptekkel megindul a beltér felé. Elhagy maga mellett néhány széket, mire megérkezik egy kicsit eldugottabb ülőhelyre. Úgy helyezkedik, hogy hátát a falnak dönthesse, tekintetével pedig a lehető legnagyobb területet belássa a kocsmából. Nem bizalmatlanságból teszi ezt, csupán ha az ember elég sok időt tölt el komor körülmények közt, akkor az efféle viselkedés csak úgy akaratlanul is ráragad. Néhány másodpercig rendezkedik még, maga mellé állítva két kardját illetve pajzsát, majd pedig felemelve balját a pult felé int.* Bárki is tartja kezében a vendéglátást errefelé, küldjön erre valami erőset, de egy korsónál kevesebbel elém ne kerüljön senki. A pénz miatt meg ne aggódjon. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen, majd néhány méretes tasakot helyez az asztal lapjára. Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mennyi aranyról van szó, azonban azt könnyű megállapítani, hogy nem csak a szája jár a törpének.*
*A taverna ajtaja könnyen kitárul előtte. A törpe tesz egy komótos lépést befelé, majd pedig egy pillanatra megáll. Mély levegőt vesz, ahogyan körbepillant a helyiségben. Kell egy kis idő, amíg fáradt izmai és a hidegtől kicsit megcsípett arca újra magához tér. A férfi lassú mozdulattal ingatja körbe a fejét, felmérve a kocsmát. Szeme végig szalad a széles asztalokon, a faragott székeken, az igazán kedvérevaló halott medve által kidekorált sarkon, majd pedig megállapodik a közeli pulton. Igen sokan vannak jelen az ivóban, ami nem lepi meg. Eléggé ismeri már a kalandozókat.*
- Üdvözletem. *Köszön komoran biccentve a bentlévők felé, amolyan illemből kifolyólag. Meglazít néhány övet páncélzatán hogy kissé könnyebben mozoghasson a berendezés között, majd pedig öblös léptekkel megindul a beltér felé. Elhagy maga mellett néhány széket, mire megérkezik egy kicsit eldugottabb ülőhelyre. Úgy helyezkedik, hogy hátát a falnak dönthesse, tekintetével pedig a lehető legnagyobb területet belássa a kocsmából. Nem bizalmatlanságból teszi ezt, csupán ha az ember elég sok időt tölt el komor körülmények közt, akkor az efféle viselkedés csak úgy akaratlanul is ráragad. Néhány másodpercig rendezkedik még, maga mellé állítva két kardját illetve pajzsát, majd pedig felemelve balját a pult felé int.* Bárki is tartja kezében a vendéglátást errefelé, küldjön erre valami erőset, de egy korsónál kevesebbel elém ne kerüljön senki. A pénz miatt meg ne aggódjon. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen, majd néhány méretes tasakot helyez az asztal lapjára. Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan mennyi aranyról van szó, azonban azt könnyű megállapítani, hogy nem csak a szája jár a törpének.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:45:43
Üzenet elküldve: 2015-11-09 18:45:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//A pultnál//
*Épphogy kiüríti a poharát, már húz is el mellette a háborgatott halott, mégpedig olyan utazósebességgel, hogy csak úgy hussan a menetszéltől a mellette álló Rilai gesztenyeszín haja is. Idült vigyorral figyeli Arixu méltóságteljes tovafityegését a pulttól, ahogy karja Kharassi vasmarkában, lába valószínűleg csak mutatóban érinti a talajt, míg a sarokba érnek.*
- Talpig férfi bizony! - *Helyesel Meerának.* - Jó, egy picikét problémás a szentem, na de ez a stílus... Szívdöglesztő.
*Unottan elkönyökölget, míg Arixu vissza nem tér. Nem állja meg, hogy ki ne mosolyogja a kis nőstény antréját: úgy libben vissza közéjük, mintha mi se történt volna az imént.*
- Az én nevem Rilai. - *Biccent nyájasan, s ha ürültek a kupicák, tölt még egy kört. Ezúttal előrelátó módon a visszatámolygó Ydrissnek is kínál egy kört a ribizliborból.* - Most, hogy elcsitultak a kedélyek, kénytelenek leszünk új okot találni az újabb kör italra. Hölgyeim, mi szél hozott titeket a világnak épp e kicsiny, ámde fordulatosan izgalmas szegletében?
*Aggódva pislog a lógó orrú könnyűléptűre. Tanácstalanul Arixu pillantását keresi. Elmondja, ne mondja? Hisz aki miatt könnyet ejt, vagy majd ejteni fog titkon, épp az imént rongyolt fel a szobájába, épp csak egy pár lépcső, meg egy ajtó választja el tőle. Vajon a mélységi Ydrisst utálja jobban vagy Kharassit?*
- Hol van Khan? - *Érdeklődik a magába zuhant hölgyeménynél, elvégre vele látta eltűnni lovagját még otromba tréfájuk kezdetekor.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.09 20:25:00, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Épphogy kiüríti a poharát, már húz is el mellette a háborgatott halott, mégpedig olyan utazósebességgel, hogy csak úgy hussan a menetszéltől a mellette álló Rilai gesztenyeszín haja is. Idült vigyorral figyeli Arixu méltóságteljes tovafityegését a pulttól, ahogy karja Kharassi vasmarkában, lába valószínűleg csak mutatóban érinti a talajt, míg a sarokba érnek.*
- Talpig férfi bizony! - *Helyesel Meerának.* - Jó, egy picikét problémás a szentem, na de ez a stílus... Szívdöglesztő.
*Unottan elkönyökölget, míg Arixu vissza nem tér. Nem állja meg, hogy ki ne mosolyogja a kis nőstény antréját: úgy libben vissza közéjük, mintha mi se történt volna az imént.*
- Az én nevem Rilai. - *Biccent nyájasan, s ha ürültek a kupicák, tölt még egy kört. Ezúttal előrelátó módon a visszatámolygó Ydrissnek is kínál egy kört a ribizliborból.* - Most, hogy elcsitultak a kedélyek, kénytelenek leszünk új okot találni az újabb kör italra. Hölgyeim, mi szél hozott titeket a világnak épp e kicsiny, ámde fordulatosan izgalmas szegletében?
*Aggódva pislog a lógó orrú könnyűléptűre. Tanácstalanul Arixu pillantását keresi. Elmondja, ne mondja? Hisz aki miatt könnyet ejt, vagy majd ejteni fog titkon, épp az imént rongyolt fel a szobájába, épp csak egy pár lépcső, meg egy ajtó választja el tőle. Vajon a mélységi Ydrisst utálja jobban vagy Kharassit?*
- Hol van Khan? - *Érdeklődik a magába zuhant hölgyeménynél, elvégre vele látta eltűnni lovagját még otromba tréfájuk kezdetekor.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.09 20:25:00, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-09 17:42:06
Üzenet elküldve: 2015-11-09 17:42:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
*Gyorsan elkészíti az idegen rendelését, hogy minél hamarabb visszacsüccsenhessen Kagan mellé, és folytathassák az eszmecseréjüket. Nem beszélt még sokat a vezérrel, örömmel kiismerné, hiszen mégis csak előnyt élvez az, aki tudja, hogyan tehet a kedvére. S amúgy is, ráfér ez a kis szünet, reggel is töltött éppen elég időt a konyhában, hogy felforduljon a gyomra a zsírszagtól, és minden bizonnyal ebédidőben is bekényszerül oda.*
-Á, értem. *Ereszt meg egy kacér mosolyt.* Ahogy te mondanád, a Női Bájak Honáról sokat tudnék mesélni neked, de ha szeretnéd... *Előre hajol, az asztal fölé, s ugyan a keblein feszülő ingnek a két felső gombja még kitart, szépen sejteti a formás idomokat.* Akár meg is mutathatom, mit tudok.
*Természetesen nem hívja rögtön ágyába a férfit, nem veti rá magát. Úgy tapasztalta, a legtöbben szeretik becserkészni a zsákmányt, így mindig meghagyja nekik a látszatot. És nem mellesleg, most csupán szórakozni szeretne egyet, így Kagannak is megvan a választási lehetősége, akár el is utasíthatja, ha olyan kedve van.*
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
*Gyorsan elkészíti az idegen rendelését, hogy minél hamarabb visszacsüccsenhessen Kagan mellé, és folytathassák az eszmecseréjüket. Nem beszélt még sokat a vezérrel, örömmel kiismerné, hiszen mégis csak előnyt élvez az, aki tudja, hogyan tehet a kedvére. S amúgy is, ráfér ez a kis szünet, reggel is töltött éppen elég időt a konyhában, hogy felforduljon a gyomra a zsírszagtól, és minden bizonnyal ebédidőben is bekényszerül oda.*
-Á, értem. *Ereszt meg egy kacér mosolyt.* Ahogy te mondanád, a Női Bájak Honáról sokat tudnék mesélni neked, de ha szeretnéd... *Előre hajol, az asztal fölé, s ugyan a keblein feszülő ingnek a két felső gombja még kitart, szépen sejteti a formás idomokat.* Akár meg is mutathatom, mit tudok.
*Természetesen nem hívja rögtön ágyába a férfit, nem veti rá magát. Úgy tapasztalta, a legtöbben szeretik becserkészni a zsákmányt, így mindig meghagyja nekik a látszatot. És nem mellesleg, most csupán szórakozni szeretne egyet, így Kagannak is megvan a választási lehetősége, akár el is utasíthatja, ha olyan kedve van.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-09 09:23:44
Üzenet elküldve: 2015-11-09 09:23:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ismét bent, a pultnál//
*Ugyan mikor ismét belép, megint a kölyök méretű vadászeb ront be elsőnek, de most jól nevelt ebként végig gazdája mellett halad közvetlenül. Illetve nem is a tanítás eredménye, inkább ösztönös reakció tőle, pöttöm termete ellenére meg van győződve róla, hogy az egész világ ellen meg tudná védeni újdonsült, szűkös családja tagjait. Márpedig a kis blöki szilárdan meg van győződve róla, hogy most erre van szükség.
És a kölyök jó okkal hiszi ezt, a lány vonásaira telepedett kifejezés alapján megviselték az elmúlt percek. Arról nem is beszélve, hogy az rövid, éles vonalakból festett minták az arcán csak rontanak a helyzeten, tovább komorítva az amúgy sem vidám arcot.
Tekintete Rilait keresi, hiszen benne sikerült azonosítania a fogadó tulajdonosát. Bármennyire is labilis legyen lelkileg, nem feledkezhet meg arról, ami miatt betért a fogadóba. Korábban a pultnál látta serénykedni, hát maga is odatelepedik, bár ha van hely, kicsit távolabb a már ott tartózkodótól. A vörös embernőn egy ideig elidőzik a tekintete, hiszen népe körében is, mondhatni, ritka, hogy valaki ily mértékű szépséggel bír, mint az ember. Nem szokott irigy lenni, de ha most nem emésztené a bánat és a fájdalom, talán megkörnyékezné ez az érzés. Ami viszont határozottan eljut tudatáig, hogy két átkozott mélységi nőstény is van a vendégek között. Arcizma se rendül, vonásai mégis még zordabbá válnak, talán az elsötétülő tekintetnek hála. Csendben várakozik, míg a fogadó teljhatalmú úrnője tud rá is szakítani időt, hiszen nagy a forgalom, neki pedig már bőven van min töprengenie. Elgondolkoznia, és persze feldolgoznia.*
*Ugyan mikor ismét belép, megint a kölyök méretű vadászeb ront be elsőnek, de most jól nevelt ebként végig gazdája mellett halad közvetlenül. Illetve nem is a tanítás eredménye, inkább ösztönös reakció tőle, pöttöm termete ellenére meg van győződve róla, hogy az egész világ ellen meg tudná védeni újdonsült, szűkös családja tagjait. Márpedig a kis blöki szilárdan meg van győződve róla, hogy most erre van szükség.
És a kölyök jó okkal hiszi ezt, a lány vonásaira telepedett kifejezés alapján megviselték az elmúlt percek. Arról nem is beszélve, hogy az rövid, éles vonalakból festett minták az arcán csak rontanak a helyzeten, tovább komorítva az amúgy sem vidám arcot.
Tekintete Rilait keresi, hiszen benne sikerült azonosítania a fogadó tulajdonosát. Bármennyire is labilis legyen lelkileg, nem feledkezhet meg arról, ami miatt betért a fogadóba. Korábban a pultnál látta serénykedni, hát maga is odatelepedik, bár ha van hely, kicsit távolabb a már ott tartózkodótól. A vörös embernőn egy ideig elidőzik a tekintete, hiszen népe körében is, mondhatni, ritka, hogy valaki ily mértékű szépséggel bír, mint az ember. Nem szokott irigy lenni, de ha most nem emésztené a bánat és a fájdalom, talán megkörnyékezné ez az érzés. Ami viszont határozottan eljut tudatáig, hogy két átkozott mélységi nőstény is van a vendégek között. Arcizma se rendül, vonásai mégis még zordabbá válnak, talán az elsötétülő tekintetnek hála. Csendben várakozik, míg a fogadó teljhatalmú úrnője tud rá is szakítani időt, hiszen nagy a forgalom, neki pedig már bőven van min töprengenie. Elgondolkoznia, és persze feldolgoznia.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-08 22:41:12
Üzenet elküldve: 2015-11-08 22:41:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//A pultnál//
*Meera kaján vigyorral az arcán nézi, ahogy az "elhunyt", kinek a lelki üdvéért éppen az imént ittak, kiviharzik a konyhából, s jól falhoz teremti a kormosképű nőstényt.*
-Juj de morci valaki... *jegyzi meg kuncogva, cseppet sem visszafogva jókedvét. Nem úgy néz ki, mint aki nagyon aggódna a sötételf nőstényért, avagy tartana a hím haragjától, sőt, leginkább olyannak tűnik, aki kitűnően szórakozik a helyzet pikantériáján.*
-Talpig férfi, mit ne mondjak. *teszi még hozzá, majd belekortyol a ribizliborba. Csakugyan, a meglehetősen ittasnak, s mellesleg nem kevésbé ostobának tűnő elf nem átallja torkon ragadni fajtársát, s sugdolózni a fülébe. Hogy mit, az Meera számára rejtély marad, mert bár kitűnő a hallása, azért vannak határai. Ugyanakkor ez az apró részlet valójában nem is különösebben érdekli, inkább szemtelenül vigyorogva fixírozza a mélységit, midőn a pultra méltóztatik vágni az üres flaskát, majd ahogy jött, viharos gyorsasággal távozik is.*
-Hát persze aranyom. Ti már csak ilyenek vagytok. Marva öleltek. *dünnyögi, lassan ingatva a fejét. Valójában nagyon is tudatában van annak, hogy a sötételfek között miféle szadista-mazochista játszmák zajlanak egy-egy romantikusan meghitt együttlét során, nem egyszer maga is részt vett hasonló eseményeken. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Meera az összes evilági lény közül talán a mélységiek mentalitását tudja leginkább értékelni, ami nyilvánvalóan nem csoda, figyelembe véve azt, hogy ő maga micsoda.
Nem viszonozza a gesztust, vagyis nem mutatkozik be, bár nem is feltétlenül gondolja úgy, hogy elvárná tőle bárki is. Aki a nevére kíváncsi, az kérdezni fogja. Az ő szemében mindenki, aki ezen a világon él és lélegzik, csupán szolgának, játékszernek jó. Valahogy úgy viszonyul hozzájuk, mint a csizmatalp a hangyákhoz, vagy még egyszerűbben, mint egy isten, a halandókhoz, s talán ez is állhat a legközelebb a valósághoz, már ami a saját nézőpontját illeti. *
-Valóban finom nedű, mindig öröm számomra, ha az itteniek által készített italok között egy-egy különlegességre sikerül bukkannom... *ért egyet, lassan bólogatva. Sosem vetette meg a bort, avagy éppen az erősebb italokat, vagy úgy általában véve bármit, ami alkalmas arra, hogy a tudatot ilyen-olyan módon befolyásolja. Lebilincselőnek találja, hogy egy-egy pszichedelikus utazás alkalmával mikre képes a saját elméje.*
*Meera kaján vigyorral az arcán nézi, ahogy az "elhunyt", kinek a lelki üdvéért éppen az imént ittak, kiviharzik a konyhából, s jól falhoz teremti a kormosképű nőstényt.*
-Juj de morci valaki... *jegyzi meg kuncogva, cseppet sem visszafogva jókedvét. Nem úgy néz ki, mint aki nagyon aggódna a sötételf nőstényért, avagy tartana a hím haragjától, sőt, leginkább olyannak tűnik, aki kitűnően szórakozik a helyzet pikantériáján.*
-Talpig férfi, mit ne mondjak. *teszi még hozzá, majd belekortyol a ribizliborba. Csakugyan, a meglehetősen ittasnak, s mellesleg nem kevésbé ostobának tűnő elf nem átallja torkon ragadni fajtársát, s sugdolózni a fülébe. Hogy mit, az Meera számára rejtély marad, mert bár kitűnő a hallása, azért vannak határai. Ugyanakkor ez az apró részlet valójában nem is különösebben érdekli, inkább szemtelenül vigyorogva fixírozza a mélységit, midőn a pultra méltóztatik vágni az üres flaskát, majd ahogy jött, viharos gyorsasággal távozik is.*
-Hát persze aranyom. Ti már csak ilyenek vagytok. Marva öleltek. *dünnyögi, lassan ingatva a fejét. Valójában nagyon is tudatában van annak, hogy a sötételfek között miféle szadista-mazochista játszmák zajlanak egy-egy romantikusan meghitt együttlét során, nem egyszer maga is részt vett hasonló eseményeken. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy Meera az összes evilági lény közül talán a mélységiek mentalitását tudja leginkább értékelni, ami nyilvánvalóan nem csoda, figyelembe véve azt, hogy ő maga micsoda.
Nem viszonozza a gesztust, vagyis nem mutatkozik be, bár nem is feltétlenül gondolja úgy, hogy elvárná tőle bárki is. Aki a nevére kíváncsi, az kérdezni fogja. Az ő szemében mindenki, aki ezen a világon él és lélegzik, csupán szolgának, játékszernek jó. Valahogy úgy viszonyul hozzájuk, mint a csizmatalp a hangyákhoz, vagy még egyszerűbben, mint egy isten, a halandókhoz, s talán ez is állhat a legközelebb a valósághoz, már ami a saját nézőpontját illeti. *
-Valóban finom nedű, mindig öröm számomra, ha az itteniek által készített italok között egy-egy különlegességre sikerül bukkannom... *ért egyet, lassan bólogatva. Sosem vetette meg a bort, avagy éppen az erősebb italokat, vagy úgy általában véve bármit, ami alkalmas arra, hogy a tudatot ilyen-olyan módon befolyásolja. Lebilincselőnek találja, hogy egy-egy pszichedelikus utazás alkalmával mikre képes a saját elméje.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-08 20:38:28
Üzenet elküldve: 2015-11-08 20:38:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Többnyire Avalija, meg mindenki//
* A kezét szorító, kifejezetten lefelé bámuló leányzó úgy tűnik kezd feloldódni. Legalábbis már fel mert nézni, ami valljuk be, haladás. Még ha apró is, de haladás.
Hegyes fülei tudtán kívül is meg-megmozdulnak egy magasabb hang irányába. Az elfek talán ennek az apró, alig észrevehető, önmaguknak sem feltűnő mozgásnak köszönhetik az élesebb hallást? Ő aztán nem tudja, sosem foglakozott ilyenekkel, mert hát nem is érdekelték.
Az viszont sokkal inkább, hogy a lány tekintete megállapodott rajta és egyre inkább égetővé válik. Újabbat kortyol a (nem túl) jó borból, majd szeme sarkából pillant le Avalijára. *
- Van valami az arcomon?
* Kérdi kedvesen, magában mosolyogva. Persze semmi kérdőrevonás nincs hangjában, sőt talán egy kicsit beszélgetni is tud majd a visszahúzódó emberlánnyal. *
- A biztonság mellett azért akarsz valamit kezdeni magaddal a mágusok közt, igaz?
* A kezét szorító, kifejezetten lefelé bámuló leányzó úgy tűnik kezd feloldódni. Legalábbis már fel mert nézni, ami valljuk be, haladás. Még ha apró is, de haladás.
Hegyes fülei tudtán kívül is meg-megmozdulnak egy magasabb hang irányába. Az elfek talán ennek az apró, alig észrevehető, önmaguknak sem feltűnő mozgásnak köszönhetik az élesebb hallást? Ő aztán nem tudja, sosem foglakozott ilyenekkel, mert hát nem is érdekelték.
Az viszont sokkal inkább, hogy a lány tekintete megállapodott rajta és egyre inkább égetővé válik. Újabbat kortyol a (nem túl) jó borból, majd szeme sarkából pillant le Avalijára. *
- Van valami az arcomon?
* Kérdi kedvesen, magában mosolyogva. Persze semmi kérdőrevonás nincs hangjában, sőt talán egy kicsit beszélgetni is tud majd a visszahúzódó emberlánnyal. *
- A biztonság mellett azért akarsz valamit kezdeni magaddal a mágusok közt, igaz?
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-08 19:13:40
Üzenet elküldve: 2015-11-08 19:13:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál, és kicsit külön is//
*Van min elgondolkodnia, és ideje is hozzá, míg a pultos lány eltűnik konyha iránt. Körülötte persze nem áll meg az élet, mindenki hozzátesz ezt-azt. Tekintete a másik vörös felé siklik, ki a korábban előtte belépő fickóval van valamiféle képzeletbeli viszonyban. Ennek ugyan van némi jele, de ez eléggé halovány. Később annak szavain csak fejet csóvál.
Számára is fura a vegyes fajú kapcsolat, de hát soha nem lehet tudni, mert ahogy hallotta, az a bizonyos szívügyekért felelős ősnőstény vak. S nyilait is ekképpen lövöldözi szét, s ha olykor ne a megfelelő helyre trafál be, hát fura dolgok születhetnek belőle.
Mintha ezen gondolatára cáfolna rá éppen a visszatérőleány, amiként előtárja a mélységi hím viszonyát a vöröskével. Arixunak csak kicsit emelkedik meg a szemöldöke, s már nyúlna is pohara után, hogy lehúzza a kapott italt, s ezt követően nyilvánítson a dologról is hangosan véleményt, amikor az épp kitárgyalt személy kirobban a konyhából. Egyenesen feléje vágtat, megragadja karját, s elrángatja a legsötétebb sarokba. S nem tesz az ellen sem, hogy Kharasshi kifejtse véleményét.*
-Szabad föld, szabad városa, és te nekem nem parancsolsz. Az egy másik nőstény.
~Egy vörös hajú és sápadt bőrű.~
*Megvetés csendül a hangjában, s szavait őseik nyelvén ejti, hogy csak a másik értse, vagy legfeljebb fajtájuk béli. Vagy aki ismeri a nyelvet. Nem fél a hímtől, amaz meg nem foglalkozik sokat vele, hanem máris tovább viharzik, hogy eltűnjön szem elől.
Magára marad a sarokban, távol mindenkitől. Lehajtja kicsit a fejét, elgondolkodik a jeleneten, majd megcsóválja a fejét. Nincs értelme ennek az egésznek. Ő egyáltalán nem akart még találkozni a hímmel. Még nem.
Megfordul, és visszasétál a pulthoz. Tekintete Rilaiét keresi, majd csibészes félmosolyt enged meg, miközben megvonja a vállát.*
-Mondhatnám ezt lánykérésnek is. A mi fajtánk úgy szeret, ahogy él. Vadul, marakodva és erőszakosan.
*Felemeli a poharát, melyet Kharasshi miatt otthagyni kényszerült, aztán felhajtja belőle az italt. Még csettint is egyet a nyelvével.*
-Ez igazán finom. Az én nevem Arixu. Arixu Arkenath.
*Van min elgondolkodnia, és ideje is hozzá, míg a pultos lány eltűnik konyha iránt. Körülötte persze nem áll meg az élet, mindenki hozzátesz ezt-azt. Tekintete a másik vörös felé siklik, ki a korábban előtte belépő fickóval van valamiféle képzeletbeli viszonyban. Ennek ugyan van némi jele, de ez eléggé halovány. Később annak szavain csak fejet csóvál.
Számára is fura a vegyes fajú kapcsolat, de hát soha nem lehet tudni, mert ahogy hallotta, az a bizonyos szívügyekért felelős ősnőstény vak. S nyilait is ekképpen lövöldözi szét, s ha olykor ne a megfelelő helyre trafál be, hát fura dolgok születhetnek belőle.
Mintha ezen gondolatára cáfolna rá éppen a visszatérőleány, amiként előtárja a mélységi hím viszonyát a vöröskével. Arixunak csak kicsit emelkedik meg a szemöldöke, s már nyúlna is pohara után, hogy lehúzza a kapott italt, s ezt követően nyilvánítson a dologról is hangosan véleményt, amikor az épp kitárgyalt személy kirobban a konyhából. Egyenesen feléje vágtat, megragadja karját, s elrángatja a legsötétebb sarokba. S nem tesz az ellen sem, hogy Kharasshi kifejtse véleményét.*
-Szabad föld, szabad városa, és te nekem nem parancsolsz. Az egy másik nőstény.
~Egy vörös hajú és sápadt bőrű.~
*Megvetés csendül a hangjában, s szavait őseik nyelvén ejti, hogy csak a másik értse, vagy legfeljebb fajtájuk béli. Vagy aki ismeri a nyelvet. Nem fél a hímtől, amaz meg nem foglalkozik sokat vele, hanem máris tovább viharzik, hogy eltűnjön szem elől.
Magára marad a sarokban, távol mindenkitől. Lehajtja kicsit a fejét, elgondolkodik a jeleneten, majd megcsóválja a fejét. Nincs értelme ennek az egésznek. Ő egyáltalán nem akart még találkozni a hímmel. Még nem.
Megfordul, és visszasétál a pulthoz. Tekintete Rilaiét keresi, majd csibészes félmosolyt enged meg, miközben megvonja a vállát.*
-Mondhatnám ezt lánykérésnek is. A mi fajtánk úgy szeret, ahogy él. Vadul, marakodva és erőszakosan.
*Felemeli a poharát, melyet Kharasshi miatt otthagyni kényszerült, aztán felhajtja belőle az italt. Még csettint is egyet a nyelvével.*
-Ez igazán finom. Az én nevem Arixu. Arixu Arkenath.
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-08 15:08:46
Üzenet elküldve: 2015-11-08 15:08:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
* Kifizetett ételét ízlelve eszegeti, s nagy sokára meg is eszi. A benn leledzők teszik saját dolgukat, ami rá egyáltalán nem vonatkozik. Ennek szellemében eltolja maga elől tányérját, felkel a székről. Nem szeretné lopni mások drága s nemes idejét. Inkább megy saját dolgára.*
- Hölgyem ez isteni finom volt. A szakács nagyon jól főz, s ön tökéletesen szervíroz.
* Széke, amin eddig ücsörgött visszakerül helyére, s Ő kissé döcögve de kifelé indul.*
- Minden jót az úrnak is.
* Ezt Kagan felé mondja. A férfi éreztette vele nem kívánatos személy. Ámbár eszébe jut valami... mondjuk kellene egy szoba, ahol rendbe szedheti magát. Így nem is az ajtó lesz neki főbb célja, hanem a söntés. Megostja kívánalmát a pult mögött állóval ami egy Szoba, s erszényéből leszámol a pult tetejére 19aranyat.
Ha megkapja a kulcsot s útba igazítást is mellékelnek neki, el botorkál oda. A szoba magányában rendbe szedi magát, páncélját is szépen elrendezi, hogy mégse nézzen ki olyan le-csuhán. Tollászkodása jó pár óráig eltart. Dolga végeztével vissza zárja az ajtót, a kulcsot vissza szolgáltatja a csaposnak s távozik.*
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
* Kifizetett ételét ízlelve eszegeti, s nagy sokára meg is eszi. A benn leledzők teszik saját dolgukat, ami rá egyáltalán nem vonatkozik. Ennek szellemében eltolja maga elől tányérját, felkel a székről. Nem szeretné lopni mások drága s nemes idejét. Inkább megy saját dolgára.*
- Hölgyem ez isteni finom volt. A szakács nagyon jól főz, s ön tökéletesen szervíroz.
* Széke, amin eddig ücsörgött visszakerül helyére, s Ő kissé döcögve de kifelé indul.*
- Minden jót az úrnak is.
* Ezt Kagan felé mondja. A férfi éreztette vele nem kívánatos személy. Ámbár eszébe jut valami... mondjuk kellene egy szoba, ahol rendbe szedheti magát. Így nem is az ajtó lesz neki főbb célja, hanem a söntés. Megostja kívánalmát a pult mögött állóval ami egy Szoba, s erszényéből leszámol a pult tetejére 19aranyat.
Ha megkapja a kulcsot s útba igazítást is mellékelnek neki, el botorkál oda. A szoba magányában rendbe szedi magát, páncélját is szépen elrendezi, hogy mégse nézzen ki olyan le-csuhán. Tollászkodása jó pár óráig eltart. Dolga végeztével vissza zárja az ajtót, a kulcsot vissza szolgáltatja a csaposnak s távozik.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-08 14:20:40
Üzenet elküldve: 2015-11-08 14:20:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Khan; odakint//
*A még kölyökméretű leendő rém élvezete egyértelmű jeleként csóválja farkát, hiszen a füle vakargatásánál csak egy jobb dolgot tudna elképzelni (már ami nem köthető az evéshez), az pedig pocakja vakargatása. De nagylelkű hangulatában van, így beéri ennyivel is, mígnem átsündörög gazdájához.
Más körülmények között az elf faggatózna az említett hasonló nevű vadászról, főleg, hogy a kis blöki is hasonló szerepet fog betölteni - vadászebet képezne belőle a lány. Azonban a belső viharok és káosz jóformán minden másról elvonja a figyelmét, de talán ez elnézhető neki.
A nevetésre lassan felemeli eddig kókadó, lehorgadó fejét, és értetlenül néz a félszeműre. Nem igazán érti, mi vicces lehet a helyzetben, de hát már megszokta, hogy az embernépek furák, és ahol először sértődésre találna okot, valójában ártalmatlan magyarázat húzódik a háttérben. Emiatt hát nem is csattan fel, csupán megmarad a kérdő tekintetnél, míg nem érkezik is a válasz. Futó, szomorkás mosoly kúszik ajkára, melyet keserű szavak követnek.*
- Mindig is jól értett a titkai megtartásához. *Akaratlan mozdulat, amivel megérint bal kezével jobb vállát. Kezd rossz beidegződéssé válni a dolog, melynek részben lelki oka van, részben pedig piszkosul tud viszketni az a gyógyuló félben lévő seb.*
- A te sorsod máris más, mint az övé. Talán a vége hasonló lesz, de más úton értek oda. De ha szerencséd van, még jócskán várat magára, hogy utolérd.
*A horkantás pedig újfent csodálkozó kifejezést csal az amúgy búval bélelt ábrázatra.*
- A többség nem. Mások vagyunk, másképp látjuk a világot, másképp vélekedünk a nyugalomról, és más dolgokkal kell megküzdenünk.
*Igazán a bűntudatos színezetre sem kell nagyon felfigyelni, hogy tudva lévő legyen, ki lóg ki a többség soraiból. Ékesen bizonyítja a tényt a lány puszta jelenléte, távol az otthonától.
A félszemű ezt követő szavait egy darabig csendben emészti. Miért is indult el Artheniorból? Mert a város nyomasztó közegét nem tudta elviselni, és bár az idő is egyre hidegebb, és a képzeletbeli falakon túl nincs törvény, mégis nagyobb biztonságban érezte magát a fák között. Ott talált némi nyugalmat. De ép úgy indulhatott volna másik égtájak felé, valami mégis délre hozta, ide, a félszemű és cserfes kedvese fogadójához. Nem kifejezetten babonás, vagy hívő, de még benne is felsejlik a gondolat, hogy ebben a szellemek keze van.
Megannyi nyitva maradt kérdésre került most így kényszerű pont, megannyi fájdalmas emléket hagyhat maga mögött talán végre. A hiány mart űr ettől még megmarad, ahogy az árulás hagyta sebek is, de így már lehet esélye végre tényleg elindulnia előre.
A félszemű már valószínűleg félúton járhat, mire ő is megmozdul, és elindul visszafelé a fogadó bejáratához. Kicsit meg is szaporázza a lépteit, hogy fel tudjon zárkózni a férfi mellé.*
- Ydriss. *Viszonozza a kurta bemutatkozást. Idetévedésekor felmerült ötletét a felkavaró események ellenére sem veti még el. Hiszen bármennyire is mardossa belülről a mélységi halálának híre, ha nem akarja, hogy hosszútávon az éhség kezdje mardosni, innen-onnan ilyen-olyan módon aranyhoz kell jutnia.*
*A még kölyökméretű leendő rém élvezete egyértelmű jeleként csóválja farkát, hiszen a füle vakargatásánál csak egy jobb dolgot tudna elképzelni (már ami nem köthető az evéshez), az pedig pocakja vakargatása. De nagylelkű hangulatában van, így beéri ennyivel is, mígnem átsündörög gazdájához.
Más körülmények között az elf faggatózna az említett hasonló nevű vadászról, főleg, hogy a kis blöki is hasonló szerepet fog betölteni - vadászebet képezne belőle a lány. Azonban a belső viharok és káosz jóformán minden másról elvonja a figyelmét, de talán ez elnézhető neki.
A nevetésre lassan felemeli eddig kókadó, lehorgadó fejét, és értetlenül néz a félszeműre. Nem igazán érti, mi vicces lehet a helyzetben, de hát már megszokta, hogy az embernépek furák, és ahol először sértődésre találna okot, valójában ártalmatlan magyarázat húzódik a háttérben. Emiatt hát nem is csattan fel, csupán megmarad a kérdő tekintetnél, míg nem érkezik is a válasz. Futó, szomorkás mosoly kúszik ajkára, melyet keserű szavak követnek.*
- Mindig is jól értett a titkai megtartásához. *Akaratlan mozdulat, amivel megérint bal kezével jobb vállát. Kezd rossz beidegződéssé válni a dolog, melynek részben lelki oka van, részben pedig piszkosul tud viszketni az a gyógyuló félben lévő seb.*
- A te sorsod máris más, mint az övé. Talán a vége hasonló lesz, de más úton értek oda. De ha szerencséd van, még jócskán várat magára, hogy utolérd.
*A horkantás pedig újfent csodálkozó kifejezést csal az amúgy búval bélelt ábrázatra.*
- A többség nem. Mások vagyunk, másképp látjuk a világot, másképp vélekedünk a nyugalomról, és más dolgokkal kell megküzdenünk.
*Igazán a bűntudatos színezetre sem kell nagyon felfigyelni, hogy tudva lévő legyen, ki lóg ki a többség soraiból. Ékesen bizonyítja a tényt a lány puszta jelenléte, távol az otthonától.
A félszemű ezt követő szavait egy darabig csendben emészti. Miért is indult el Artheniorból? Mert a város nyomasztó közegét nem tudta elviselni, és bár az idő is egyre hidegebb, és a képzeletbeli falakon túl nincs törvény, mégis nagyobb biztonságban érezte magát a fák között. Ott talált némi nyugalmat. De ép úgy indulhatott volna másik égtájak felé, valami mégis délre hozta, ide, a félszemű és cserfes kedvese fogadójához. Nem kifejezetten babonás, vagy hívő, de még benne is felsejlik a gondolat, hogy ebben a szellemek keze van.
Megannyi nyitva maradt kérdésre került most így kényszerű pont, megannyi fájdalmas emléket hagyhat maga mögött talán végre. A hiány mart űr ettől még megmarad, ahogy az árulás hagyta sebek is, de így már lehet esélye végre tényleg elindulnia előre.
A félszemű már valószínűleg félúton járhat, mire ő is megmozdul, és elindul visszafelé a fogadó bejáratához. Kicsit meg is szaporázza a lépteit, hogy fel tudjon zárkózni a férfi mellé.*
- Ydriss. *Viszonozza a kurta bemutatkozást. Idetévedésekor felmerült ötletét a felkavaró események ellenére sem veti még el. Hiszen bármennyire is mardossa belülről a mélységi halálának híre, ha nem akarja, hogy hosszútávon az éhség kezdje mardosni, innen-onnan ilyen-olyan módon aranyhoz kell jutnia.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-08 12:23:47
Üzenet elküldve: 2015-11-08 12:23:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Ydriss; odakint //
- Nem Morzsa, hanem Ahel. Van egy vadászunk, akinek hasonló csengésű a neve. - *Lehunyt szemmel mosolyog a farkasblökire ahogy nekiáll annak fültövét vakarni.* - Ezt csíped, mi?
*Saját familiárisa (ha a hálátlan halálmadarat ugyan lehet annak nevezni) valahol másutt tanyázik épp, talán épp a környező fák egyikéről mereszti jókora gombszemeit rájuk. A vásáron magához vett szárnyassal különleges viszonyuk van és jobbára egyoldalú törődésnek tetszhet: Khan a gondját viseli azóta, hogy Kharasshi ellőtte a Barakkban, úgyhogy el is veti azt az elképzelést, hogy egy fentebbi faágon ücsörögne a csuhás jószág. Mi több, ezzel még meg is fenyegethetné rossz magaviselet esetén: ha engedetlen lesz, feldobja az egyik cseresznyefa csúcsára és nem segít lejönni neki onnét, amíg bűnbánatot nem tart.*
- Heh. - *Megvan az a szokása, hogy időnként hangosan is felgöcög saját magán, ami csak akkor szülhet félreértéseket, ha társaságban is van eközben. Mint most is. Mindenesetre magyarázatot nem tart szükségesnek hozzáfűzni, szerinte az csak még jobban összezavarná értetlenségében az embereket, de még az elfeket is, különösen ha olyan idegenül mozognak a rövidéltű nép világában, mint Ydriss.*
- Kérdeztem én azt a barmot sok mindenről, de a háromnapos hulla is beszédesebb lett volna őnála. - *Nincs értelme részletezni tovább a dolgot, ha Khanon kívül akad más még széles-e világon, aki bármennyire is megérti a sötételfet, az Ydriss lesz.* - Sokban hasonlítottunk és az én sorsom se lesz más, mint az övé. Ma vagy holnap, nem számít, csak megbánást ne vigyen magával egy harcos, mert hullaként beszűkülnek már az ilyesmi helyrehozására a lehetőségeik.
*Sanda félvigyorral és némi derűvel nézi, ahogy a vöröske hintázásba fog. Amikor italt markolva utána iparkodott még szilárdnak hitte az elképzeléseit az utánkövetés okáról és céljáról, most viszont meglőve érzi magát: mi a francot mondjon vagy tegyen, ami lezárást adhatna? Egyáltalán, nyújthat-e ő erre olyat?
Horkant a kolónia történetét hallva.*
- És nem öl meg benneteket az unalom? Mit csináltok annyi időn keresztül elzárva, nézitek hogyan nőnek a sziklák? - *Bocsánatos bűn lehet egy olyan ember szarkazmusa, aki maga a Déli-tengertől Lihanechig mindenütt járt már. Az ő típusának elképzelhetetlen, hogy izolálja magát a külvilágtól és csak egy szűk közösség fennmaradásának áldozza egész életét.
Okos szó nélkül találva magát ahhoz a megoldáshoz nyúl, amit ilyenkor értelemszerűen használhat az ember: felvonja vállait.*
- Akkor tekintsd a mostani utad itt történetetek lezárásának. Hogy ez volt az oka, amiért ilyen messze eljöttél délre, hogy attól az embertől halld a dolgot, aki utoljára látta Kharasshit. - *Egészen e pillanatig nem döntötte el magában, hogy a sötételfnek tett szívességet ülepen billentse azzal, hogy elárulja: „csak vicceltem kislány, az a marha még él”. De az empátia évesen felhasználható keretmennyiségét most feléli azzal, hogy nem teszi. Jobb lesz így mindkettejüknek, az idő meg majd elrendezi a többit.
Ellöki magát az alacsony kőkerítéstől, amin eddig támasztotta magát. Indulni készül.*
- Nézd a jó oldalát, így nem kellett neked megtörni néped hagyományait, megtette helyetted más. Ingyen. - *Magára gondol természetesen, mint a sötételf „gyilkosára”. A hivatalos álláspont szerint párbaj által veszett oda, a helyet azonban nem nevezi meg Khan, tartván attól, hogy Ydriss titkon talán még felkeresné a kegyhelyet, bizonyságért. Búcsút mond Ydrissnek és a bolhás oldalát is meglapogatja még néhányszor, mielőtt hátat fordítana a hegyesfülűnek.*
- Khan vagyok. - *Maga sem biztos benne, hogy tartozott-e ezzel még a lánynak, de saját életfilozófiája szerint az elfnek joga van tudni annak nevét, aki elvett tőle valamit fontosat.*
- Nem Morzsa, hanem Ahel. Van egy vadászunk, akinek hasonló csengésű a neve. - *Lehunyt szemmel mosolyog a farkasblökire ahogy nekiáll annak fültövét vakarni.* - Ezt csíped, mi?
*Saját familiárisa (ha a hálátlan halálmadarat ugyan lehet annak nevezni) valahol másutt tanyázik épp, talán épp a környező fák egyikéről mereszti jókora gombszemeit rájuk. A vásáron magához vett szárnyassal különleges viszonyuk van és jobbára egyoldalú törődésnek tetszhet: Khan a gondját viseli azóta, hogy Kharasshi ellőtte a Barakkban, úgyhogy el is veti azt az elképzelést, hogy egy fentebbi faágon ücsörögne a csuhás jószág. Mi több, ezzel még meg is fenyegethetné rossz magaviselet esetén: ha engedetlen lesz, feldobja az egyik cseresznyefa csúcsára és nem segít lejönni neki onnét, amíg bűnbánatot nem tart.*
- Heh. - *Megvan az a szokása, hogy időnként hangosan is felgöcög saját magán, ami csak akkor szülhet félreértéseket, ha társaságban is van eközben. Mint most is. Mindenesetre magyarázatot nem tart szükségesnek hozzáfűzni, szerinte az csak még jobban összezavarná értetlenségében az embereket, de még az elfeket is, különösen ha olyan idegenül mozognak a rövidéltű nép világában, mint Ydriss.*
- Kérdeztem én azt a barmot sok mindenről, de a háromnapos hulla is beszédesebb lett volna őnála. - *Nincs értelme részletezni tovább a dolgot, ha Khanon kívül akad más még széles-e világon, aki bármennyire is megérti a sötételfet, az Ydriss lesz.* - Sokban hasonlítottunk és az én sorsom se lesz más, mint az övé. Ma vagy holnap, nem számít, csak megbánást ne vigyen magával egy harcos, mert hullaként beszűkülnek már az ilyesmi helyrehozására a lehetőségeik.
*Sanda félvigyorral és némi derűvel nézi, ahogy a vöröske hintázásba fog. Amikor italt markolva utána iparkodott még szilárdnak hitte az elképzeléseit az utánkövetés okáról és céljáról, most viszont meglőve érzi magát: mi a francot mondjon vagy tegyen, ami lezárást adhatna? Egyáltalán, nyújthat-e ő erre olyat?
Horkant a kolónia történetét hallva.*
- És nem öl meg benneteket az unalom? Mit csináltok annyi időn keresztül elzárva, nézitek hogyan nőnek a sziklák? - *Bocsánatos bűn lehet egy olyan ember szarkazmusa, aki maga a Déli-tengertől Lihanechig mindenütt járt már. Az ő típusának elképzelhetetlen, hogy izolálja magát a külvilágtól és csak egy szűk közösség fennmaradásának áldozza egész életét.
Okos szó nélkül találva magát ahhoz a megoldáshoz nyúl, amit ilyenkor értelemszerűen használhat az ember: felvonja vállait.*
- Akkor tekintsd a mostani utad itt történetetek lezárásának. Hogy ez volt az oka, amiért ilyen messze eljöttél délre, hogy attól az embertől halld a dolgot, aki utoljára látta Kharasshit. - *Egészen e pillanatig nem döntötte el magában, hogy a sötételfnek tett szívességet ülepen billentse azzal, hogy elárulja: „csak vicceltem kislány, az a marha még él”. De az empátia évesen felhasználható keretmennyiségét most feléli azzal, hogy nem teszi. Jobb lesz így mindkettejüknek, az idő meg majd elrendezi a többit.
Ellöki magát az alacsony kőkerítéstől, amin eddig támasztotta magát. Indulni készül.*
- Nézd a jó oldalát, így nem kellett neked megtörni néped hagyományait, megtette helyetted más. Ingyen. - *Magára gondol természetesen, mint a sötételf „gyilkosára”. A hivatalos álláspont szerint párbaj által veszett oda, a helyet azonban nem nevezi meg Khan, tartván attól, hogy Ydriss titkon talán még felkeresné a kegyhelyet, bizonyságért. Búcsút mond Ydrissnek és a bolhás oldalát is meglapogatja még néhányszor, mielőtt hátat fordítana a hegyesfülűnek.*
- Khan vagyok. - *Maga sem biztos benne, hogy tartozott-e ezzel még a lánynak, de saját életfilozófiája szerint az elfnek joga van tudni annak nevét, aki elvett tőle valamit fontosat.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-08 10:54:19
Üzenet elküldve: 2015-11-08 10:54:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában, majd kint, majd el//
~Lerakat nőstény? Sor?~
*Kharasshi csak a homlokát ráncolja. Egy büdös mukkot sem ért Rilai szavaiból. Mintha nem is ő kötött volna kebelbarátságot azzal az üveg lőrével, hanem a csapláros kisasszony.*
- Biztos *válaszolja azért az utolsó kérdésre. A szóban megingathatatlan meggyőződés koppan, talán ezért is kanyarodik ki inkább a kocsmatündér a vendégeihez.
Mindenesetre Kharasshi is feltápászkodik és óvatosan az ajtóhoz sunnyog. A pult felől beszűrődő diskurzus szikrát pattint az ereiben meggyűlő haragra. Ha nem tartana tőle, hogy Ydriss meglátja, lehet, hogy ezen az első, teljes üzemű napon ő lenne az, aki vérrel is felszentelné a tavernát. Természetesen nem a sajátjával.
Rágja az indulat, de ebben a tipródásban kicsit azért ki is tisztul tőle a feje. Mély levegőt vesz, s minden hitét beleveti, hogy a félszemű még szóval tartja odakint a rőt fakóvérűt.
Kilép a hátsó helyiségből és néhány öles lépéssel meg is kerüli a pultot. Megragadja Arixu karját és magával rántja. Ellenkezést nem tűrőn vonja magával a fogadó egy kevéssé népes szegletébe, ahol aztán a falnak teremti a nőstény hátát és a torkára fog.*
- Meghagytam az életed *sziszegi egészen halkan.* - Ne kezdd ki a türelmem, nőstény! Maradj tőlem és az ügyeimtől olyan messze, amilyen messze csak lehet, megértetted?!
- Ha úgy látom, hogy nem *közelebb hajol és Arixu fülébe súg egy hideg és kibúvókat nem ismerő ígéretet, aztán elereszti a nőstényt és megindul a lépcső felé.*
- Szájaljatok másról! *morrantja s csapja Rilai elé a söntésre Khan dugilőréjének üvegét. Aztán a szobája felé veszi az irányt, hogy sietősen összerámolja a holmiját.
Az ablakon át távozik. Mocskosul rég csinált ilyet, de félő, ha a pletykabanyák hadán újból át kéne verekednie magát, nem tudna ilyen könnyen féket vetni az háborgó indulataira.
Nyeregbe kap és eltűnik a fák között, mint egy kósza kísértet.*
~Lerakat nőstény? Sor?~
*Kharasshi csak a homlokát ráncolja. Egy büdös mukkot sem ért Rilai szavaiból. Mintha nem is ő kötött volna kebelbarátságot azzal az üveg lőrével, hanem a csapláros kisasszony.*
- Biztos *válaszolja azért az utolsó kérdésre. A szóban megingathatatlan meggyőződés koppan, talán ezért is kanyarodik ki inkább a kocsmatündér a vendégeihez.
Mindenesetre Kharasshi is feltápászkodik és óvatosan az ajtóhoz sunnyog. A pult felől beszűrődő diskurzus szikrát pattint az ereiben meggyűlő haragra. Ha nem tartana tőle, hogy Ydriss meglátja, lehet, hogy ezen az első, teljes üzemű napon ő lenne az, aki vérrel is felszentelné a tavernát. Természetesen nem a sajátjával.
Rágja az indulat, de ebben a tipródásban kicsit azért ki is tisztul tőle a feje. Mély levegőt vesz, s minden hitét beleveti, hogy a félszemű még szóval tartja odakint a rőt fakóvérűt.
Kilép a hátsó helyiségből és néhány öles lépéssel meg is kerüli a pultot. Megragadja Arixu karját és magával rántja. Ellenkezést nem tűrőn vonja magával a fogadó egy kevéssé népes szegletébe, ahol aztán a falnak teremti a nőstény hátát és a torkára fog.*
- Meghagytam az életed *sziszegi egészen halkan.* - Ne kezdd ki a türelmem, nőstény! Maradj tőlem és az ügyeimtől olyan messze, amilyen messze csak lehet, megértetted?!
- Ha úgy látom, hogy nem *közelebb hajol és Arixu fülébe súg egy hideg és kibúvókat nem ismerő ígéretet, aztán elereszti a nőstényt és megindul a lépcső felé.*
- Szájaljatok másról! *morrantja s csapja Rilai elé a söntésre Khan dugilőréjének üvegét. Aztán a szobája felé veszi az irányt, hogy sietősen összerámolja a holmiját.
Az ablakon át távozik. Mocskosul rég csinált ilyet, de félő, ha a pletykabanyák hadán újból át kéne verekednie magát, nem tudna ilyen könnyen féket vetni az háborgó indulataira.
Nyeregbe kap és eltűnik a fák között, mint egy kósza kísértet.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 23:19:53
Üzenet elküldve: 2015-11-07 23:19:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras árnyéka//
*Még lélegezni is csak aprócskákat mer kezdetben. De miután eltelik száz szívdobbanás, (igen számolta) és nem éri semmiféle baj, inzultus, bárdolatlan megjegyzés, hát bátorodik. Illetve kíváncsisága sikeresen felülkerekedik óvatosságán, így egyre gyakrabban, egyre hosszabb időre tekinget fel, és pásztázza körbe a helyszínt. Persze sosem lépi túl az illendőség határát, sőt! Ezen apró, tétova próbálkozások még arra is csekélyek, hogy felületesebben megszemlélje a jelenlévőket, emlékében arcok ragadjanak meg.
Inkább a biztonságos pontot kezdi fürkészni, vagyis Zarast. Úgy fest az elfet minden, és mindenki érdekli, de igazán semmi sem nyűgözi le. Ezt meg is érti, nem egy előkelő hely ez. Büdös, füstös, hangos.*
*Még lélegezni is csak aprócskákat mer kezdetben. De miután eltelik száz szívdobbanás, (igen számolta) és nem éri semmiféle baj, inzultus, bárdolatlan megjegyzés, hát bátorodik. Illetve kíváncsisága sikeresen felülkerekedik óvatosságán, így egyre gyakrabban, egyre hosszabb időre tekinget fel, és pásztázza körbe a helyszínt. Persze sosem lépi túl az illendőség határát, sőt! Ezen apró, tétova próbálkozások még arra is csekélyek, hogy felületesebben megszemlélje a jelenlévőket, emlékében arcok ragadjanak meg.
Inkább a biztonságos pontot kezdi fürkészni, vagyis Zarast. Úgy fest az elfet minden, és mindenki érdekli, de igazán semmi sem nyűgözi le. Ezt meg is érti, nem egy előkelő hely ez. Büdös, füstös, hangos.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 22:07:27
Üzenet elküldve: 2015-11-07 22:07:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki?//
* A lány kapaszkodása furcsa, de csak azért nem fogja megtagadni tőle, ha ettől érzi magát biztonságban. Mikor kihozzák a frissítő nedűt, természetesen odadobja a 6 aranyat a Kancsó folyó borért Rilainak.
Belekortyol a nemes italba, s ízlelgeti egy darabig, mielőtt hagyná, hogy mámorító íze elhagyja szájüregét, s lassan lecsorogva átnedvesítse kiszáradt torkát. *
- Nem rossz.
~ Szar. ~
* Jegyzi meg az ital minőségét. Lehet, hogy az itteniek ezt tartják nagyra, de ő hozzászokott a nemesebb borokhoz. Egyszer megadathatott volna az a jutalom, hogy százötvenhárom éves bort kóstoljon, de túlságosan félt kibontani az üveget, így ha azóta meg nem találták, akkor újabb húsz éve nemesedik a nyári rezidencia borospincéjében.
Ember formájú, újdonsült kinövése eléggé hallgatag. Biztosan a tömeg teszi. *
- Persze, intézkedj csak. Mi addig pihenünk.
* Bátran beszél Avalija nevében is, mert biztos benne, hogy nem mostanában fogja szabadon engedni jobbját.
Tekintete közben mindent, s mindenkit megnéz, amit egyesek akár bámulásbak is vehetnek, mert nemigen zavartatja magát az elf. Hát ez van. Bárcsak hír is lenne, de úgy tűnik azzal nem szolgálhatnak.
Már éppen mondaná, hogy "no, sebaj", mikor a pultos elviharzik. Nem irigyli, az egyszer biztos.
Így kettesben maradt árnyék-púp-karhosszabításával. Hosszasat kortyol a borba, s nem csak szemeit, de elf feit is beveti az információ szerzés folyamatába. De még így sem hall semmit a tengerentúlról. Pech. *
~ Akkor igyunk. Egészségemre! ~
* A lány kapaszkodása furcsa, de csak azért nem fogja megtagadni tőle, ha ettől érzi magát biztonságban. Mikor kihozzák a frissítő nedűt, természetesen odadobja a 6 aranyat a Kancsó folyó borért
Rilainak. Belekortyol a nemes italba, s ízlelgeti egy darabig, mielőtt hagyná, hogy mámorító íze elhagyja szájüregét, s lassan lecsorogva átnedvesítse kiszáradt torkát. *
- Nem rossz.
~ Szar. ~
* Jegyzi meg az ital minőségét. Lehet, hogy az itteniek ezt tartják nagyra, de ő hozzászokott a nemesebb borokhoz. Egyszer megadathatott volna az a jutalom, hogy százötvenhárom éves bort kóstoljon, de túlságosan félt kibontani az üveget, így ha azóta meg nem találták, akkor újabb húsz éve nemesedik a nyári rezidencia borospincéjében.
Ember formájú, újdonsült kinövése eléggé hallgatag. Biztosan a tömeg teszi. *
- Persze, intézkedj csak. Mi addig pihenünk.
* Bátran beszél Avalija nevében is, mert biztos benne, hogy nem mostanában fogja szabadon engedni jobbját.
Tekintete közben mindent, s mindenkit megnéz, amit egyesek akár bámulásbak is vehetnek, mert nemigen zavartatja magát az elf. Hát ez van. Bárcsak hír is lenne, de úgy tűnik azzal nem szolgálhatnak.
Már éppen mondaná, hogy "no, sebaj", mikor a pultos elviharzik. Nem irigyli, az egyszer biztos.
Így kettesben maradt árnyék-púp-karhosszabításával. Hosszasat kortyol a borba, s nem csak szemeit, de elf feit is beveti az információ szerzés folyamatába. De még így sem hall semmit a tengerentúlról. Pech. *
~ Akkor igyunk. Egészségemre! ~
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 21:45:16
Üzenet elküldve: 2015-11-07 21:45:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
* Az étel fenomenálisan néz ki. Illatai belekúsznak az orrba, s a nyál működése is alaposan megindul. A szőke hölgy gyorsan kihozta az ételt. Erszényét elővéve10aranyat számol ki belőle első körben amiSült kolbász ellenértéke lehet. Ezután még ki csipeget5arany érmét a töbi közül, amiPohár ribizlibor érétke lehet.
Újra átszámolja. Miután evvel megvan, a lány elé tolja.
A férfi vet felé pár kérdést, de érezteti hangján, hogy nem igazán kívánt jelenléte. Lassan kezd neki a feszes bőrű éteknek, s aközben kezd bele válaszába. *
- Ahogy érzem jobban szeretné ha a gyors eltűnéshez értenék, Ám ahhoz sajnálatosan nincs tehetségem. Azt tudom, amit egy lovagnak tudnia kell. Fegyveres harc, puszta kezes harc, zene, amire itt aligha lesz szükséges, a nemesi etikett...
* Nem folytatja. Inkább le szel egyik tőrével egy falatnyi kolbászt s megfújja azt, ne hogy nyelve fájdalmas sebesülést szenvedjen el. A javasolt nevet memorizálja. Ha befejezi a táplálkozást tovább áll, hátha szerez némi aranyat egy kis vagy éppen nagyobb munkával. *
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
* Az étel fenomenálisan néz ki. Illatai belekúsznak az orrba, s a nyál működése is alaposan megindul. A szőke hölgy gyorsan kihozta az ételt. Erszényét elővéve10aranyat számol ki belőle első körben amiSült kolbász ellenértéke lehet.
Ezután még ki csipeget5arany érmét a töbi közül, amiPohár ribizlibor érétke lehet. Újra átszámolja. Miután evvel megvan, a lány elé tolja.
A férfi vet felé pár kérdést, de érezteti hangján, hogy nem igazán kívánt jelenléte. Lassan kezd neki a feszes bőrű éteknek, s aközben kezd bele válaszába. *
- Ahogy érzem jobban szeretné ha a gyors eltűnéshez értenék, Ám ahhoz sajnálatosan nincs tehetségem. Azt tudom, amit egy lovagnak tudnia kell. Fegyveres harc, puszta kezes harc, zene, amire itt aligha lesz szükséges, a nemesi etikett...
* Nem folytatja. Inkább le szel egyik tőrével egy falatnyi kolbászt s megfújja azt, ne hogy nyelve fájdalmas sebesülést szenvedjen el. A javasolt nevet memorizálja. Ha befejezi a táplálkozást tovább áll, hátha szerez némi aranyat egy kis vagy éppen nagyobb munkával. *
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 21:07:06
Üzenet elküldve: 2015-11-07 21:07:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//A pultnál//
*Nos, ami azt illeti "Ez" a vöröske egészen bizonyosan nem fog Taitos után kóricálni sem most, sem a közeli, avagy távoli jövőben, már csak azért sem, mert a pult körül kialakuló melodráma annyira szórakoztató számára, hogy már el is felejtette, hogy a "Zöldfülű" a világon van, igazság szerint akkor sem igen vesz róla tudomást, mikor elsunnyog mellette. Helyette inkább kajánul vigyorog Rilai színpadias replikáján, még egy kuncogást is megereszt mellé.*
-Adassék meg számára a békesség, akármely túlvilágon legyen is helye a lelkének! *emeli meg ő maga is a kis pohár ribizlibort, amit Rilai volt kegyes rendelkezésére bocsájtani a ház ajándéka címén.*
-Tudja a fene, hogy manapság a mélységiek között melyik túlvilág a divatos, s azért mely istenségükhöz szokás imádkozni... *dünnyögi bele a borba, mielőtt belekortyolna. Ami azt illeti, legalább három tucatnyi különböző istenséget ismer, melyek a kormosképűekhez köthetők, s biz' mindegyik szentül meg volt győződve afelől, hogy csakis az ő istene az igazi, csakis az létezik, a többi csupán hebehurgya kitaláció, mi több, vallásuk meggyalázására jött csupán létre, mint afféle elkorcsolsult mellékirányzat. De ugyanez egyébként elmondható a törpökről, az emberekről, avagy éppen a hegyesfülűekről is. Nincs új a nap alatt, szokás mondani.*
-Suszter maradjon a kaptafánál, na persze régen elmúltak már azok az idők, mikor mindenki csak a saját faján belül kavart. *bólogat egyetértően a vörös pultoslány szavaira.*
-Manapság meg már hovatovább egy szemöldökráncolást sem vált ki a népből, ha egy embert elffel az oldalán lát. No persze egy törp és egy ember párosán még tán én is megrökönyödnék... *kuncog egy újabb sort, ahogy elképzeli amint a törp és az ember éppen üzekedni igyekeznek. Még az is lehet, hogy egy ilyesfajta műsorért fizetni is kész volna.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.08 13:43:22, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Nos, ami azt illeti "Ez" a vöröske egészen bizonyosan nem fog Taitos után kóricálni sem most, sem a közeli, avagy távoli jövőben, már csak azért sem, mert a pult körül kialakuló melodráma annyira szórakoztató számára, hogy már el is felejtette, hogy a "Zöldfülű" a világon van, igazság szerint akkor sem igen vesz róla tudomást, mikor elsunnyog mellette. Helyette inkább kajánul vigyorog Rilai színpadias replikáján, még egy kuncogást is megereszt mellé.*
-Adassék meg számára a békesség, akármely túlvilágon legyen is helye a lelkének! *emeli meg ő maga is a kis pohár ribizlibort, amit Rilai volt kegyes rendelkezésére bocsájtani a ház ajándéka címén.*
-Tudja a fene, hogy manapság a mélységiek között melyik túlvilág a divatos, s azért mely istenségükhöz szokás imádkozni... *dünnyögi bele a borba, mielőtt belekortyolna. Ami azt illeti, legalább három tucatnyi különböző istenséget ismer, melyek a kormosképűekhez köthetők, s biz' mindegyik szentül meg volt győződve afelől, hogy csakis az ő istene az igazi, csakis az létezik, a többi csupán hebehurgya kitaláció, mi több, vallásuk meggyalázására jött csupán létre, mint afféle elkorcsolsult mellékirányzat. De ugyanez egyébként elmondható a törpökről, az emberekről, avagy éppen a hegyesfülűekről is. Nincs új a nap alatt, szokás mondani.*
-Suszter maradjon a kaptafánál, na persze régen elmúltak már azok az idők, mikor mindenki csak a saját faján belül kavart. *bólogat egyetértően a vörös pultoslány szavaira.*
-Manapság meg már hovatovább egy szemöldökráncolást sem vált ki a népből, ha egy embert elffel az oldalán lát. No persze egy törp és egy ember párosán még tán én is megrökönyödnék... *kuncog egy újabb sort, ahogy elképzeli amint a törp és az ember éppen üzekedni igyekeznek. Még az is lehet, hogy egy ilyesfajta műsorért fizetni is kész volna.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.08 13:43:22, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:54:17
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:54:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
* A sütemény már megsült, Awy is hasznossá tette magát és elmosogatott mindent. Rilai foglalkozik azokkal, akikkel kell, nagyjából. Kagan is feltűnik és a szöszi le is csap rá hamar. Attól tart, ha Kagan lesz az egyelten férfi, aki időnként felbukkan itt és igényt tart a ribis szolgáltatásokra, akkor ez a vonal nem lesz hosszú életű. Valamit ki kellene találni arra, hogyan csaljanak ide több vendéget. Eszébe jut az, hogy ő miként is került ide. Naná hogy! Olvasta a hirdetést a Pegazusban. Ilyesmivel meg lehetne próbálkozni, csak ki kell találni a reklámszöveget. Legyen benne a fogadó neve, helyzete, és hogy van itt két, szolgálatra kész maca. Főleg Awy hiányolja a törődést, látszik rajta, hogy nagyon ki van éhezve már. Ez gond, az ilyen lányok hamarabb kiégnek, na meg elhasználódnak. Az ember lánya ismerje a határait, és tudjon mértéket tartani. Megáll ő is a pult mögött a vendégekre mosolyog és várja, hogy rendeljen még, aki akar. *
A hozzászólás írója (Tanil Diao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.07 20:57:18
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
* A sütemény már megsült, Awy is hasznossá tette magát és elmosogatott mindent. Rilai foglalkozik azokkal, akikkel kell, nagyjából. Kagan is feltűnik és a szöszi le is csap rá hamar. Attól tart, ha Kagan lesz az egyelten férfi, aki időnként felbukkan itt és igényt tart a ribis szolgáltatásokra, akkor ez a vonal nem lesz hosszú életű. Valamit ki kellene találni arra, hogyan csaljanak ide több vendéget. Eszébe jut az, hogy ő miként is került ide. Naná hogy! Olvasta a hirdetést a Pegazusban. Ilyesmivel meg lehetne próbálkozni, csak ki kell találni a reklámszöveget. Legyen benne a fogadó neve, helyzete, és hogy van itt két, szolgálatra kész maca. Főleg Awy hiányolja a törődést, látszik rajta, hogy nagyon ki van éhezve már. Ez gond, az ilyen lányok hamarabb kiégnek, na meg elhasználódnak. Az ember lánya ismerje a határait, és tudjon mértéket tartani. Megáll ő is a pult mögött a vendégekre mosolyog és várja, hogy rendeljen még, aki akar. *
A hozzászólás írója (Tanil Diao) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.07 20:57:18
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051