Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-17 20:38:19
Üzenet elküldve: 2016-07-17 20:38:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Essfyh szándéka nem a szívatás lett volna, ő csak követte a játékszabályokat és Isu meg Tai mondatai alapján e tűnt a legkézenfekvőbbnek. Egyelőre úgyis azt érzi, hogy nincsenek további ötletei. Kicsit azért szégyenlősen elmosolyodik Isurii dicséretére. Viszont a következő kijelentésnél lefagy az arcáról a mosoly. Ess nem egyszer ült már Ragron hátán és ezt a tényt egészen eddig nem is bánta. Kicsit elszontyolodik, hiszen nem akar egy kicsit sem elkábulni, legalábbis így nem. De már a második kortynál érzi, hogy fellazulnak az idegei, hiába küzd ellene foggal körömmel.
Taitos kijelentésének örül, hiszen a fiú piszkálódása egyértelműen Isuriit célozza meg. Ezért nem is veszi a lapot, amikor Tai igazából tőle várja el, hogy töltsön a poharába. Halványan mosolyogva várja a fejleményeket, mire leesik neki, hogy ez az ő köre. Súlyos gondolkodóba esik, mereven bámulja az asztallapot.*
- Én még sosem... bántottam senkit, legalábbis szándékosan biztosan nem.
*Fejezi be végül a mondatot. Ezzel éppen nem akarja a többieket gyanúsítgatni, egyikükről sem feltételezi az ellenkezőjét. Számára nem is vicces mások leitatása.*
*Essfyh szándéka nem a szívatás lett volna, ő csak követte a játékszabályokat és Isu meg Tai mondatai alapján e tűnt a legkézenfekvőbbnek. Egyelőre úgyis azt érzi, hogy nincsenek további ötletei. Kicsit azért szégyenlősen elmosolyodik Isurii dicséretére. Viszont a következő kijelentésnél lefagy az arcáról a mosoly. Ess nem egyszer ült már Ragron hátán és ezt a tényt egészen eddig nem is bánta. Kicsit elszontyolodik, hiszen nem akar egy kicsit sem elkábulni, legalábbis így nem. De már a második kortynál érzi, hogy fellazulnak az idegei, hiába küzd ellene foggal körömmel.
Taitos kijelentésének örül, hiszen a fiú piszkálódása egyértelműen Isuriit célozza meg. Ezért nem is veszi a lapot, amikor Tai igazából tőle várja el, hogy töltsön a poharába. Halványan mosolyogva várja a fejleményeket, mire leesik neki, hogy ez az ő köre. Súlyos gondolkodóba esik, mereven bámulja az asztallapot.*
- Én még sosem... bántottam senkit, legalábbis szándékosan biztosan nem.
*Fejezi be végül a mondatot. Ezzel éppen nem akarja a többieket gyanúsítgatni, egyikükről sem feltételezi az ellenkezőjét. Számára nem is vicces mások leitatása.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-17 11:05:51
Üzenet elküldve: 2016-07-17 11:05:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*És a világ összefog Taitos ellen, Isu nem iszik, Ess meg megszivatja mindkettejüket.*
-Jól van.
*Kortyol hát ismét az élőholtas témában egyet. Majd Ragronra is iszik egyet. Itt nem állhatja meg, hogy ne szóljon közbe.*
-De én legalább csak a hátán lovagoltam bárminek is.
*Vigyorog egyet. Habár nem egy nagy részegség keríti hatalmába, hangulata már ennyitől, és szokatlanul ilyen hamar is oldottabb. Ilyenekre általában még célozgatni se merne.*
-Nah, akkor...
*Gondolkodik egy picit. Van pár gonosz, de jó lehetősége, de azokhoz még egy-két poharat be kell nyelnie.*
-Én például még soha nem töltöttem ma másoknak bort.
*Kicsit logikai hibás a dolog, de ez most egy játék. Nem a folyton kombináló, és ilyeneket kiszűrő Taitos egyik munkával töltött órája. Szavait megkoronázva az asztal közepére teszi kiürített poharát, hátha Essfyh lesz olyan szorgos, és tölt bele, hogy ő is ihasson.*
*És a világ összefog Taitos ellen, Isu nem iszik, Ess meg megszivatja mindkettejüket.*
-Jól van.
*Kortyol hát ismét az élőholtas témában egyet. Majd Ragronra is iszik egyet. Itt nem állhatja meg, hogy ne szóljon közbe.*
-De én legalább csak a hátán lovagoltam bárminek is.
*Vigyorog egyet. Habár nem egy nagy részegség keríti hatalmába, hangulata már ennyitől, és szokatlanul ilyen hamar is oldottabb. Ilyenekre általában még célozgatni se merne.*
-Nah, akkor...
*Gondolkodik egy picit. Van pár gonosz, de jó lehetősége, de azokhoz még egy-két poharat be kell nyelnie.*
-Én például még soha nem töltöttem ma másoknak bort.
*Kicsit logikai hibás a dolog, de ez most egy játék. Nem a folyton kombináló, és ilyeneket kiszűrő Taitos egyik munkával töltött órája. Szavait megkoronázva az asztal közepére teszi kiürített poharát, hátha Essfyh lesz olyan szorgos, és tölt bele, hogy ő is ihasson.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-16 22:19:13
Üzenet elküldve: 2016-07-16 22:19:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ahány ház, annyi szokás. Soha nem hallotta még ilyen kontextusban ezt a hírt, így persze lövete sincs róla milyen szőlőről hadovált Taitos, de annyira immár nem is érdekli.
Annak viszont örül, hogy egyikük sem kezd ellenkezni a rögtönzött játék miatt. Hamar rá is éreznek a lényegre mindketten, Isunak nem lesz olyan könnyű dolga, mint hitte.*
~Ki mondta hogy sokáig akarom játszani?~
-Jó, jó. Legyen bemelegítésnek csak korty, nem pohár.
*Nem kell kérlelni, hamarjában tölt mindenkinek elegendőt ahhoz, hogy nekikezdhessenek az első köröknek, de ha valakinek kifogyna a poharából az ital, arról rögvest gondoskodik.
Essfyhnek bólint először, majd másodszor is, hogy megerősítse őt.
Észrevette magán, hogy az elmúlt időszakban nem az igazi a memóriája, de ha jól emlékszik még valóban nem szánta rá magát arra, hogy azt a kevés varázslatot kirpóbálja, melyet a föld ágban megismert. Poharát így nem emeli ajkaihoz.*
-Ügyes, ügyes.
*Cicceg elismerően Isu a lány kijelentését hallva, hisz hamar belejött. Iszik is egy nagy kortyot a poharából és közben már azon agyal, hogy ő maga mit állítson ebben a körben.*
-Én még soha nem lovagoltam meg wargot.
*Ahány ház, annyi szokás. Soha nem hallotta még ilyen kontextusban ezt a hírt, így persze lövete sincs róla milyen szőlőről hadovált Taitos, de annyira immár nem is érdekli.
Annak viszont örül, hogy egyikük sem kezd ellenkezni a rögtönzött játék miatt. Hamar rá is éreznek a lényegre mindketten, Isunak nem lesz olyan könnyű dolga, mint hitte.*
~Ki mondta hogy sokáig akarom játszani?~
-Jó, jó. Legyen bemelegítésnek csak korty, nem pohár.
*Nem kell kérlelni, hamarjában tölt mindenkinek elegendőt ahhoz, hogy nekikezdhessenek az első köröknek, de ha valakinek kifogyna a poharából az ital, arról rögvest gondoskodik.
Essfyhnek bólint először, majd másodszor is, hogy megerősítse őt.
Észrevette magán, hogy az elmúlt időszakban nem az igazi a memóriája, de ha jól emlékszik még valóban nem szánta rá magát arra, hogy azt a kevés varázslatot kirpóbálja, melyet a föld ágban megismert. Poharát így nem emeli ajkaihoz.*
-Ügyes, ügyes.
*Cicceg elismerően Isu a lány kijelentését hallva, hisz hamar belejött. Iszik is egy nagy kortyot a poharából és közben már azon agyal, hogy ő maga mit állítson ebben a körben.*
-Én még soha nem lovagoltam meg wargot.
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-16 22:17:18
Üzenet elküldve: 2016-07-16 22:17:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A Taverna előtt némi zaj kíséretében mozgás támad, és egy nyakig megrakott kordé áll meg, vad zökkenéssel. A kordé utasai némi, a hátasjószágot érintő szöszmötölés után utat találnak a Tavernába is, az ajtón keresztül.*
- Adjanak az istenek jó napot! *az első belépő egy nem túl daliás, de azért meglehetősen zömök és hadviselt papféle alak, erős szesz- és izzadtságszaggal. Hasonlóan párállik társa, az ízig-vérig parasztember is.*
- Van itt asztal és valami étek két megfáradt Kalácsfalvinak, kéremszépen? Heh? *asztal éppen akad, és mintha népségi is lenne a fogadóban.*
- Hejehuja! De ízibe!
- Adjanak az istenek jó napot! *az első belépő egy nem túl daliás, de azért meglehetősen zömök és hadviselt papféle alak, erős szesz- és izzadtságszaggal. Hasonlóan párállik társa, az ízig-vérig parasztember is.*
- Van itt asztal és valami étek két megfáradt Kalácsfalvinak, kéremszépen? Heh? *asztal éppen akad, és mintha népségi is lenne a fogadóban.*
- Hejehuja! De ízibe!
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-15 13:08:21
Üzenet elküldve: 2016-07-15 13:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Milaye//
- Nem, persze. *dünnyögi maga elé, bólogatva. Azt felfogja, megérti, hogy ha valamit lát, ott van az orra előtt, azt sokkal könnyebb átlátni, mint ha csak mesélnek róla vagy rajzon látja. Ez eddig tiszta sor. Az nem világos számára, hogy ilyesmin miért jó merengeni? Ha az empirizmusnak az a lényege, amit Mila mondott, akkor a világ egyik legegyszerűbb dolga lehet. Azt pedig teljesen feleslege tovább bonyolítani. Persze tudja ő magáról, hogy nem tartozik a legnagyobb koponyák közé, könnyen lehet, hogy még mindig nem ért valamit. Úgy látszik erről lehet szó, a lány megütközése is erre utalhat a kérdése után. Amit persze kár volt feltennie.*
- Ne haragudj, én csak... *elakad, sóhajt egy nagyot* - Tudom én, hogy nem vagyok okos ember. Írni, olvasni is csak annyira tanultam meg, hogy ne tudjanak átverni. Hogy ne tizennégy zsák búzát hozzanak a malomba tizenöt helyett és ne tizenhat zsák lisztet akarjanak elvinni.
*Mennyivel más lett volna minden, ha egy nemesember vagy egy jómódú kereskedő gyerekének születik. Úgy biztos a legjobb mesterektől tanulhatott volna és most elfogulatlanul cseverészhetne Milával erről az empirizéről. És akkor a lány nem nézne rá olyan idegenkedve, mint most. Talán jobb lenne eltűnni a szobák felé, mielőtt még jobban lejáratja magát olyan valaki előtt, aki esetében ezt egyáltalán nem szeretné. De van még valami, ami piszkálja a csőrét.*
- De te sem egy fogadós lánya lehetsz, nem igaz? *mosolyodik el, hátha el tudja terelni a figyelmet tudásbeli hiányosságairól* - Italméréshez nem kellenek ilyen ismeretek.
- Nem, persze. *dünnyögi maga elé, bólogatva. Azt felfogja, megérti, hogy ha valamit lát, ott van az orra előtt, azt sokkal könnyebb átlátni, mint ha csak mesélnek róla vagy rajzon látja. Ez eddig tiszta sor. Az nem világos számára, hogy ilyesmin miért jó merengeni? Ha az empirizmusnak az a lényege, amit Mila mondott, akkor a világ egyik legegyszerűbb dolga lehet. Azt pedig teljesen feleslege tovább bonyolítani. Persze tudja ő magáról, hogy nem tartozik a legnagyobb koponyák közé, könnyen lehet, hogy még mindig nem ért valamit. Úgy látszik erről lehet szó, a lány megütközése is erre utalhat a kérdése után. Amit persze kár volt feltennie.*
- Ne haragudj, én csak... *elakad, sóhajt egy nagyot* - Tudom én, hogy nem vagyok okos ember. Írni, olvasni is csak annyira tanultam meg, hogy ne tudjanak átverni. Hogy ne tizennégy zsák búzát hozzanak a malomba tizenöt helyett és ne tizenhat zsák lisztet akarjanak elvinni.
*Mennyivel más lett volna minden, ha egy nemesember vagy egy jómódú kereskedő gyerekének születik. Úgy biztos a legjobb mesterektől tanulhatott volna és most elfogulatlanul cseverészhetne Milával erről az empirizéről. És akkor a lány nem nézne rá olyan idegenkedve, mint most. Talán jobb lenne eltűnni a szobák felé, mielőtt még jobban lejáratja magát olyan valaki előtt, aki esetében ezt egyáltalán nem szeretné. De van még valami, ami piszkálja a csőrét.*
- De te sem egy fogadós lánya lehetsz, nem igaz? *mosolyodik el, hátha el tudja terelni a figyelmet tudásbeli hiányosságairól* - Italméréshez nem kellenek ilyen ismeretek.
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-14 08:46:09
Üzenet elküldve: 2016-07-14 08:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hesred//
*Általában egy ember (vagy akár elf) sem lehet tökéletes, van aki okos és van aki erős. Ritka, hogy a kettő együtt járjon, de ha mégis összejönne ez a két tulajdonság, felütné a fejét valami más hátrányosság. Úgy tűnik Hesred a masszív erőt kapta, de Mila biztos benne, hogy van neki egy hagyományos paraszti észjárása, ami a saját környékén ideális lehet. Ezzel szemben ő sokkal több tudást szívott magába eleinte könyvekből, s később tért át az empirizmusra. Rájött, hogy egyszerűbb így tanulni. Emiatt egy kicsit talán irigyeli is a férfit.*
- Hát... nagyjából.
*Válaszol Mila, habár egy darabig csak hümmög és gondolkozva a plafont szemléli. Ha nagyon dióhéjban és primitíven akarják megfogalmazni a lényeget, akkor Hesred egyáltalán nem tévedett sokat. De hogy Mila pontosítson, muszáj újra elővennie azt a példát, amit már egyszer elmondott.*
- Ismeri a malom működését és szerkezetét, mert éveket dolgozott benne, nem?
*Teszi fel a szinte költői kérdést, hiszen alig hagy egy mukkanásnyi szünetet, már folytatja is.*
- Na, ha most egyáltalán nem lenne tisztában azzal, hogy hogyan is néz ki egy ilyen malom kívülről-belülről. Viszont én idetennék ön elé egy rajzot minden egyes kis fogaskerékről és nekiállnék elmagyarázni mit mi hajt meg és miért, akkor már nem lenne olyan egyszerű, igaz?
*Kérdez újra, de most már megvárja a választ. Reméli, hogy így sikerült még világosabbá tennie az empirizmus fogalmát. Habár azon elgondolkozik, hogy van-e olyan varázslat, amivel meg lehet valakit vakítani ideiglenes vagy olyan, amivel vissza lehet adni az emberek látását.
A férfi következő kérdésre most Mila tűnik olyan értetlennek mint Hesred néhány perccel ezelőtt. A homlokát kezdi ráncolni, ahogy mélyen a férfi szemeibe néz.*
- Hát hogy többet tudjak!
*Feleli értetlenül. Neki egyértelmű, hogy tudni akar mindent ismerni és érteni. Ezért különös, hogy valaki nem osztozik az érzésben.*
*Általában egy ember (vagy akár elf) sem lehet tökéletes, van aki okos és van aki erős. Ritka, hogy a kettő együtt járjon, de ha mégis összejönne ez a két tulajdonság, felütné a fejét valami más hátrányosság. Úgy tűnik Hesred a masszív erőt kapta, de Mila biztos benne, hogy van neki egy hagyományos paraszti észjárása, ami a saját környékén ideális lehet. Ezzel szemben ő sokkal több tudást szívott magába eleinte könyvekből, s később tért át az empirizmusra. Rájött, hogy egyszerűbb így tanulni. Emiatt egy kicsit talán irigyeli is a férfit.*
- Hát... nagyjából.
*Válaszol Mila, habár egy darabig csak hümmög és gondolkozva a plafont szemléli. Ha nagyon dióhéjban és primitíven akarják megfogalmazni a lényeget, akkor Hesred egyáltalán nem tévedett sokat. De hogy Mila pontosítson, muszáj újra elővennie azt a példát, amit már egyszer elmondott.*
- Ismeri a malom működését és szerkezetét, mert éveket dolgozott benne, nem?
*Teszi fel a szinte költői kérdést, hiszen alig hagy egy mukkanásnyi szünetet, már folytatja is.*
- Na, ha most egyáltalán nem lenne tisztában azzal, hogy hogyan is néz ki egy ilyen malom kívülről-belülről. Viszont én idetennék ön elé egy rajzot minden egyes kis fogaskerékről és nekiállnék elmagyarázni mit mi hajt meg és miért, akkor már nem lenne olyan egyszerű, igaz?
*Kérdez újra, de most már megvárja a választ. Reméli, hogy így sikerült még világosabbá tennie az empirizmus fogalmát. Habár azon elgondolkozik, hogy van-e olyan varázslat, amivel meg lehet valakit vakítani ideiglenes vagy olyan, amivel vissza lehet adni az emberek látását.
A férfi következő kérdésre most Mila tűnik olyan értetlennek mint Hesred néhány perccel ezelőtt. A homlokát kezdi ráncolni, ahogy mélyen a férfi szemeibe néz.*
- Hát hogy többet tudjak!
*Feleli értetlenül. Neki egyértelmű, hogy tudni akar mindent ismerni és érteni. Ezért különös, hogy valaki nem osztozik az érzésben.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-14 08:25:19
Üzenet elküldve: 2016-07-14 08:25:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Essfyh tekintete ugrál a két mágus között, nem igazán érti a jelenlegi konzultáció lényegét. Úgy néz ki, hogy Isurii nincs viccelődös kedvében, vagy legalábbis nincs Taitos poénjaira hangolódva. Essnek ezzel nem lenne semmi baja, hogyha nem lenne annyira irtóra zavarban.
Zavarban is van, furán érzi magát, teljesen új helyre keveredett és a társaság összeállítása is szokatlan. Bizonytalanul néz Isuriira annak az ötlete miatt, egyik szemöldöke felszalad a homlokán. Nem biztos benne, hogy ez egy jó ötlet, de nincs benne annyi szufla, hogy ellent merjen mondani. Na meg kettejük játékát sem akarja elrontani. Egyedül abban bizakodik, hogy majdnem az egész életét egy szobában töltötte, talán nem tudnak majd olyat mondani, amit Essfyh már csinált. Ez a mentővára, hiszen nem bírja annyira az alkoholt mint kéne. Néha ivott bort felvizezve, hogyha túrázni indult, de egyébként nem nagy hódolója a szeszes italoknak.*
- Nem egy kortyról volt szó?
*Kérdezi Tait suttogva ártatlanul, miután Isurii megtette az első lépést.
A játék nem áll meg, most a fiú jön és meg is teszi az első kijelentését. Ess kétségbeesetten pislog rá.*
- Akkor most... Innom kell, igaz?
*Húzza el a száját, de attól még megteszi, amit elvárnak tőle. Ha kap bort a kupájába belekortyol egy kicsit.*
- Most én jövök?
*Kérdezi bizonytalanul. Ha rábólintanak, mély gondolkodóba esik, mit is mondhatna. Nem célja, hogy kiszúrjon kettejükkel, ezért nem kutakodik kifejezetten szívatós kijelentések után.*
- Én még sohasem... harcoltam élőholtak ellen.
*Végre eszébe jut egy jó mondat. Miután kimondta várakozóan néz két társára, hogy lássa a reakciójukat.*
*Essfyh tekintete ugrál a két mágus között, nem igazán érti a jelenlegi konzultáció lényegét. Úgy néz ki, hogy Isurii nincs viccelődös kedvében, vagy legalábbis nincs Taitos poénjaira hangolódva. Essnek ezzel nem lenne semmi baja, hogyha nem lenne annyira irtóra zavarban.
Zavarban is van, furán érzi magát, teljesen új helyre keveredett és a társaság összeállítása is szokatlan. Bizonytalanul néz Isuriira annak az ötlete miatt, egyik szemöldöke felszalad a homlokán. Nem biztos benne, hogy ez egy jó ötlet, de nincs benne annyi szufla, hogy ellent merjen mondani. Na meg kettejük játékát sem akarja elrontani. Egyedül abban bizakodik, hogy majdnem az egész életét egy szobában töltötte, talán nem tudnak majd olyat mondani, amit Essfyh már csinált. Ez a mentővára, hiszen nem bírja annyira az alkoholt mint kéne. Néha ivott bort felvizezve, hogyha túrázni indult, de egyébként nem nagy hódolója a szeszes italoknak.*
- Nem egy kortyról volt szó?
*Kérdezi Tait suttogva ártatlanul, miután Isurii megtette az első lépést.
A játék nem áll meg, most a fiú jön és meg is teszi az első kijelentését. Ess kétségbeesetten pislog rá.*
- Akkor most... Innom kell, igaz?
*Húzza el a száját, de attól még megteszi, amit elvárnak tőle. Ha kap bort a kupájába belekortyol egy kicsit.*
- Most én jövök?
*Kérdezi bizonytalanul. Ha rábólintanak, mély gondolkodóba esik, mit is mondhatna. Nem célja, hogy kiszúrjon kettejükkel, ezért nem kutakodik kifejezetten szívatós kijelentések után.*
- Én még sohasem... harcoltam élőholtak ellen.
*Végre eszébe jut egy jó mondat. Miután kimondta várakozóan néz két társára, hogy lássa a reakciójukat.*
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-14 00:04:32
Üzenet elküldve: 2016-07-14 00:04:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Picike kis furcsaság az Taitosnak, hogy Isurii másodjára se érti meg a dolgot.*
-Hát izé... csak mert azok is elvannak...
*Ismétli önmagát, majdnem hozzátéve, hogy "mint a szőlő, meg a rovarok", de ettől már megkíméli a két hölgyeményt.
A játék tetszik neki.*
-Ha azt akarod, hogy sokáig tartson, akkor viszont kortyra, nem pohárra játszunk!
*Se Taitos, de mellette a lány nem a pia művészet és ivászat feketeövesei, és három-négy pohár bor után inkább elindulnának haza, mielőtt részegen a Grombarbane elbukva bele nem fejelnek a Krenkataurba.
Hallgatja hát az első kijelentést.*
~Aha, szóval most a két nő ellenem lesz?~
*Méri fel a terepet, hiszen mindketten tudnak minden körben egyértelműen fiúsat mondani, míg ő legfeljebb egyszer mondhat lányosat.*
-Na akkor ide két adaggal.
*Nyeli le a vacsorához járó vizét, és tartja az edényt Isurii kancsója elé. Na persze nem kéne kétszer innia a két félvér lány után, söt. Ezt is az előbbi jelenet mellett biztosan vissza fogja még kapni, de mindkettőt őszintén csinálta, így baj nem lehet. Kortyolás közben agyal viszont.*
-Na, akkor.
*Teszi le a poharat és ruhaujjába törli száját.*
-Én még soha nem használtam föld mágiát.
*Jelenti ki egy aprócska szájrándulás keretében. Aztán csak most esik le neki.*
~Az, hogy azt mondta, hogy tudja, nem biztos, hogy azt jelenti, hogy használta is.~
*Szeme Isuriira tapad. Várja szavainak kétesebb kimenetelű eredményét.*
*Picike kis furcsaság az Taitosnak, hogy Isurii másodjára se érti meg a dolgot.*
-Hát izé... csak mert azok is elvannak...
*Ismétli önmagát, majdnem hozzátéve, hogy "mint a szőlő, meg a rovarok", de ettől már megkíméli a két hölgyeményt.
A játék tetszik neki.*
-Ha azt akarod, hogy sokáig tartson, akkor viszont kortyra, nem pohárra játszunk!
*Se Taitos, de mellette a lány nem a pia művészet és ivászat feketeövesei, és három-négy pohár bor után inkább elindulnának haza, mielőtt részegen a Grombarbane elbukva bele nem fejelnek a Krenkataurba.
Hallgatja hát az első kijelentést.*
~Aha, szóval most a két nő ellenem lesz?~
*Méri fel a terepet, hiszen mindketten tudnak minden körben egyértelműen fiúsat mondani, míg ő legfeljebb egyszer mondhat lányosat.*
-Na akkor ide két adaggal.
*Nyeli le a vacsorához járó vizét, és tartja az edényt Isurii kancsója elé. Na persze nem kéne kétszer innia a két félvér lány után, söt. Ezt is az előbbi jelenet mellett biztosan vissza fogja még kapni, de mindkettőt őszintén csinálta, így baj nem lehet. Kortyolás közben agyal viszont.*
-Na, akkor.
*Teszi le a poharat és ruhaujjába törli száját.*
-Én még soha nem használtam föld mágiát.
*Jelenti ki egy aprócska szájrándulás keretében. Aztán csak most esik le neki.*
~Az, hogy azt mondta, hogy tudja, nem biztos, hogy azt jelenti, hogy használta is.~
*Szeme Isuriira tapad. Várja szavainak kétesebb kimenetelű eredményét.*
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-13 20:35:20
Üzenet elküldve: 2016-07-13 20:35:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Milaye//
*Elégedetten, szinte kis önteltséggel bólogat ahogy a lány megszemléli az öklét, és az arcára van írva, hogy mit is gondol azokról az úri ficsúrokról. Mindig is többre tartotta a nyers erőt holmi finomkodó, kényeskedő kifinomultságnál, de azt azért sejti, hogy rossz helyen kereskedne ezzel, ha Milának mesélne erről.
A magyarázatot nagy érdeklődéssel hallgatja és őszintén elképed. Életében talán először esett meg vele, hogy valami elvont dolgot pofonegyszerűen írtak le neki, és még meg is értette. Legalábbis úgy érzi, hogy megértette. A csodálkozó arckifejezést töprengő váltja fel, ha elég csönd van a fogadóban, esetleg még a fogaskerekek kattogását is lehet hallani a fejében.*
- Akkor ez olyasmi lehet, *összegzi az elhangzottakat, részben azért, hogy megbizonyosodhasson róla, valóban felfogta-e?* mintha egy világtalannak, aki már így született, próbálnám elmagyarázni, hogy milyen az ég és milyen fű. Valamennyire biztos sikerülhet, ha elég sokat próbálkozom, de csak akkor tudja meg igazán, ha mondjuk egy jószívű mágus visszaadja a látását.
*Kicsit félszegen pislog megerősítésre várva, reméli, hogy nem beszélt túl nagy butaságot. Akár így, akár úgy, az egyelőre nem megy a fejébe, hogy ilyesmivel miért jó foglalkozni? Azt figyelni, hogy jó idő lesz-e az aratáshoz, az rendben van, annak van értelme. Egy forró, izzasztó nyári napon felhajtani egy korsó jó hűsítő sört, az is nagyon jó és hasznos dolog. De azon töprengeni, hogy milyen íze lehet? Hát... Persze azt sem fogja elárulni, hogy az ilyesmit pont azokhoz a ficsúrokhoz való időrabló és felesleges dolognak tartja. Annál sokkal jobban kedveli Milát így, ismeretlenül is, és azt sem szeretné, ha a lány egyszerű parasztnak gondolná. Furcsa, az ilyesmi sohasem zavarta volna eddig, most mégis rosszul esne.
De végül csak kibukik belőle a kérdés.*
- És mi értelme ennek? Úgy értem, mire jó?
*És már meg is bánta a kérdést. Hiszen ha pallérozottabb elme lenne, biztos átlátná és nem kérdezne ilyesmit. Eh, késő bánat, inkább megint a kulccsal kezd babrálni.*
*Elégedetten, szinte kis önteltséggel bólogat ahogy a lány megszemléli az öklét, és az arcára van írva, hogy mit is gondol azokról az úri ficsúrokról. Mindig is többre tartotta a nyers erőt holmi finomkodó, kényeskedő kifinomultságnál, de azt azért sejti, hogy rossz helyen kereskedne ezzel, ha Milának mesélne erről.
A magyarázatot nagy érdeklődéssel hallgatja és őszintén elképed. Életében talán először esett meg vele, hogy valami elvont dolgot pofonegyszerűen írtak le neki, és még meg is értette. Legalábbis úgy érzi, hogy megértette. A csodálkozó arckifejezést töprengő váltja fel, ha elég csönd van a fogadóban, esetleg még a fogaskerekek kattogását is lehet hallani a fejében.*
- Akkor ez olyasmi lehet, *összegzi az elhangzottakat, részben azért, hogy megbizonyosodhasson róla, valóban felfogta-e?* mintha egy világtalannak, aki már így született, próbálnám elmagyarázni, hogy milyen az ég és milyen fű. Valamennyire biztos sikerülhet, ha elég sokat próbálkozom, de csak akkor tudja meg igazán, ha mondjuk egy jószívű mágus visszaadja a látását.
*Kicsit félszegen pislog megerősítésre várva, reméli, hogy nem beszélt túl nagy butaságot. Akár így, akár úgy, az egyelőre nem megy a fejébe, hogy ilyesmivel miért jó foglalkozni? Azt figyelni, hogy jó idő lesz-e az aratáshoz, az rendben van, annak van értelme. Egy forró, izzasztó nyári napon felhajtani egy korsó jó hűsítő sört, az is nagyon jó és hasznos dolog. De azon töprengeni, hogy milyen íze lehet? Hát... Persze azt sem fogja elárulni, hogy az ilyesmit pont azokhoz a ficsúrokhoz való időrabló és felesleges dolognak tartja. Annál sokkal jobban kedveli Milát így, ismeretlenül is, és azt sem szeretné, ha a lány egyszerű parasztnak gondolná. Furcsa, az ilyesmi sohasem zavarta volna eddig, most mégis rosszul esne.
De végül csak kibukik belőle a kérdés.*
- És mi értelme ennek? Úgy értem, mire jó?
*És már meg is bánta a kérdést. Hiszen ha pallérozottabb elme lenne, biztos átlátná és nem kérdezne ilyesmit. Eh, késő bánat, inkább megint a kulccsal kezd babrálni.*
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-13 18:12:35
Üzenet elküldve: 2016-07-13 18:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egész konkrétan nem kérdez rá arra, ami igazán érdekli, ha Taitos nem mondja magától hát nem faggatózik tovább a synmirai szerelmi életről.*
-Azt én tudom mit mondtál, csak azt nem tudom miért mondtad.
*Áll bele kellő türelemmel és valószínűleg hozzá nem értéssel Taitos humorkodásába. Vagy már túl fáradt a fiúhoz, vagy még nem elég fáradt hozzá, sose tudja eldönteni, de talán nem is annyira lényeges. A kacsintást nem tudja mire vélni így épp ugyan úgy pihen tekintete Taitoson azután is, mint az előtt. Hagyja hadd bontakozzanak ki, bár egyre inkább biztossá kezd válni abban, hogy jelenléte okozza a zavart. Mivel a páros csatlakozott hozzá, hát ő nem fog sátrat bontani, de megsértődni se fog ha ez a másik részről megtörténik. Ám addig is...*
-Ismerek egy jó játékot, van kedvetek hozzá? Egy remek kis kocsmai játék, az a neve hogy "én még soha"... A lényege, hogy állítani kell valamit, amit te soha nem csináltál még. Ha a társaságban van olyan aki viszont már igen, az iszik egyet. Például: én még soha nem *elgondolkozik egy pillanatra mit is mondjon* -Nem szerettem félvér lányt!
*A szeretetet itt inkább szerelemnek érdemes érteni, de ha magyarázni kell, akkor régen rossz, ugye.*
-Na most ha kettőtök közül valamelyikőtök már igen, akkor annak most innia kell!
*Jelzés értékűen emel is a kancsót, hogy töltsön pár kortyot valamelyikük, vagy akár mindkettejük(?) poharába.*
*Egész konkrétan nem kérdez rá arra, ami igazán érdekli, ha Taitos nem mondja magától hát nem faggatózik tovább a synmirai szerelmi életről.*
-Azt én tudom mit mondtál, csak azt nem tudom miért mondtad.
*Áll bele kellő türelemmel és valószínűleg hozzá nem értéssel Taitos humorkodásába. Vagy már túl fáradt a fiúhoz, vagy még nem elég fáradt hozzá, sose tudja eldönteni, de talán nem is annyira lényeges. A kacsintást nem tudja mire vélni így épp ugyan úgy pihen tekintete Taitoson azután is, mint az előtt. Hagyja hadd bontakozzanak ki, bár egyre inkább biztossá kezd válni abban, hogy jelenléte okozza a zavart. Mivel a páros csatlakozott hozzá, hát ő nem fog sátrat bontani, de megsértődni se fog ha ez a másik részről megtörténik. Ám addig is...*
-Ismerek egy jó játékot, van kedvetek hozzá? Egy remek kis kocsmai játék, az a neve hogy "én még soha"... A lényege, hogy állítani kell valamit, amit te soha nem csináltál még. Ha a társaságban van olyan aki viszont már igen, az iszik egyet. Például: én még soha nem *elgondolkozik egy pillanatra mit is mondjon* -Nem szerettem félvér lányt!
*A szeretetet itt inkább szerelemnek érdemes érteni, de ha magyarázni kell, akkor régen rossz, ugye.*
-Na most ha kettőtök közül valamelyikőtök már igen, akkor annak most innia kell!
*Jelzés értékűen emel is a kancsót, hogy töltsön pár kortyot valamelyikük, vagy akár mindkettejük(?) poharába.*
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:22:26
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:22:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Essfyh visszafordul az ételéhez és tovább szemezget belőle, lassan és komótosan. Közben hallgatja a nehezen gördülő diskurálást. Úgy gondolja, Isuriinak igaza van. Az életnek nincs értelme, ha nem lebeg az ember előtt cél, jelen esetben is hasonló a helyzet. Kell valami vagy valaki, akiért megéri küzdeni. Na meg lehet rossz ez az élőholtas dolog, egyelőre mégis jut egy kis idejük azt csinálni, amit szeretnek. Legalábbis Ess így vette észre.
Ess szemügyre veszi a bort. Eddig még csak felvizezve ivott olyat, hogy ne ártson meg neki az alkohol. De mindegy már, múltkor a tea is beütött neki.
Igazából már pár perce egész kellemesen érzi magát. Szívesen hallgatja, ahogy ezek ketten elbeszélgetnek, akármiről legyen is szó. Ő meg csak jelen van csendes szemlélőként. Szereti az ilyen helyzeteket. Ezért is zavarja össze teljesen Taitos, amikor hirtelen felé fordul. A lány teljesen elsápad és megkövül.*
- Ni-nincs semmi... Igazán...
*Dadogja zavartan. Rémülten bámulja az asztallapot, fel sem mer nézni. A fiú most újra tudatta vele, hogy létezik és itt van. Ha kettesben lesznek, ezt még megbánja.*
*Essfyh visszafordul az ételéhez és tovább szemezget belőle, lassan és komótosan. Közben hallgatja a nehezen gördülő diskurálást. Úgy gondolja, Isuriinak igaza van. Az életnek nincs értelme, ha nem lebeg az ember előtt cél, jelen esetben is hasonló a helyzet. Kell valami vagy valaki, akiért megéri küzdeni. Na meg lehet rossz ez az élőholtas dolog, egyelőre mégis jut egy kis idejük azt csinálni, amit szeretnek. Legalábbis Ess így vette észre.
Ess szemügyre veszi a bort. Eddig még csak felvizezve ivott olyat, hogy ne ártson meg neki az alkohol. De mindegy már, múltkor a tea is beütött neki.
Igazából már pár perce egész kellemesen érzi magát. Szívesen hallgatja, ahogy ezek ketten elbeszélgetnek, akármiről legyen is szó. Ő meg csak jelen van csendes szemlélőként. Szereti az ilyen helyzeteket. Ezért is zavarja össze teljesen Taitos, amikor hirtelen felé fordul. A lány teljesen elsápad és megkövül.*
- Ni-nincs semmi... Igazán...
*Dadogja zavartan. Rémülten bámulja az asztallapot, fel sem mer nézni. A fiú most újra tudatta vele, hogy létezik és itt van. Ha kettesben lesznek, ezt még megbánja.*
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:06:57
Üzenet elküldve: 2016-07-13 14:06:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Furcsa elméletek bontakozhatnak ki Taitos ifjú tudata alatt. Egy világ, amiben csak az a pici ház és a köré rajzolt gigantikus idézőkör a kiút. Végtelen mana aurák között élni, míg egy olyan kietlen vidékre nem érnek, ami a holtaknak sem kell. Be kell vallja. Az ő generációjuk élete hirtelen tragédia által meg van pecsételve.*
-Addig nem.
*Bólint ő is.*
~Aztán meg lehet jobb meghalni...~
*Köszön vissza az előbbi gondolat.*
-Igen. Valamiért nagyon ölik egymást. Olyan két dudás egy csárdában dolog lehet.
*Fűzi tovább az elfek ügyét.*
-De mindig zöld ágra vergődnek valahogy, szóval...
*Még szerencse, hogy azon a bizonyos napon nem nézte végig a múltnak azt a részét, ami ott volt.*
-Jah, tudod, ilyen szőlő, amit iszol.
*Bök a borra.*
-Na, azok jól megvannak a beporzó rovarokkal.
De ha magyarázni kell, már rég rossz...
*Sajnos ugyebár Taitos humorához kell egy lelkiállapot. vagy egy bizonyos agyamentségi szint, ami most nincs meg.
Ess szótlansága zavarja egy picit. Habár a lány mindig ilyen volt. Most mégis "merényletre" szánja el magát.
Teljesen mestere felé fordulva megpróbál úgy kacsintani, hogy a lány ne lássa, majd ha Isu vette a lapot gyorsan cselekszik, mielőtt a nő arckifejezése, vagy szavai leleplezik tervét.*
-Nagyon szótlan vagy Essy. Minden rendben?
*Fordul a kék szemű félvérhez, és felteszi a pontot az i-re egy feltűnően kedves puszival.
Ebbe még kettesben is belepirulna, nem hogy egy fogadó közepén Isurii jelenlétében.*
~Most már csak reménykedjünk, hogy nem lesz semmi baj, és látni fogja, hogy nyugodtan lehet egy cseppel nyitottabb is. Nincs oka a szégyenre.~
*Bizony. Ez a gondolat az egyik oka tetteinek. A másik meg az, hogy egy picit felrázza az apró lányt, Isurii meg tudjon miről pletykálni. Mielőtt bealszanak itt telő hassal az asztalnál.*
*Furcsa elméletek bontakozhatnak ki Taitos ifjú tudata alatt. Egy világ, amiben csak az a pici ház és a köré rajzolt gigantikus idézőkör a kiút. Végtelen mana aurák között élni, míg egy olyan kietlen vidékre nem érnek, ami a holtaknak sem kell. Be kell vallja. Az ő generációjuk élete hirtelen tragédia által meg van pecsételve.*
-Addig nem.
*Bólint ő is.*
~Aztán meg lehet jobb meghalni...~
*Köszön vissza az előbbi gondolat.*
-Igen. Valamiért nagyon ölik egymást. Olyan két dudás egy csárdában dolog lehet.
*Fűzi tovább az elfek ügyét.*
-De mindig zöld ágra vergődnek valahogy, szóval...
*Még szerencse, hogy azon a bizonyos napon nem nézte végig a múltnak azt a részét, ami ott volt.*
-Jah, tudod, ilyen szőlő, amit iszol.
*Bök a borra.*
-Na, azok jól megvannak a beporzó rovarokkal.
De ha magyarázni kell, már rég rossz...
*Sajnos ugyebár Taitos humorához kell egy lelkiállapot. vagy egy bizonyos agyamentségi szint, ami most nincs meg.
Ess szótlansága zavarja egy picit. Habár a lány mindig ilyen volt. Most mégis "merényletre" szánja el magát.
Teljesen mestere felé fordulva megpróbál úgy kacsintani, hogy a lány ne lássa, majd ha Isu vette a lapot gyorsan cselekszik, mielőtt a nő arckifejezése, vagy szavai leleplezik tervét.*
-Nagyon szótlan vagy Essy. Minden rendben?
*Fordul a kék szemű félvérhez, és felteszi a pontot az i-re egy feltűnően kedves puszival.
Ebbe még kettesben is belepirulna, nem hogy egy fogadó közepén Isurii jelenlétében.*
~Most már csak reménykedjünk, hogy nem lesz semmi baj, és látni fogja, hogy nyugodtan lehet egy cseppel nyitottabb is. Nincs oka a szégyenre.~
*Bizony. Ez a gondolat az egyik oka tetteinek. A másik meg az, hogy egy picit felrázza az apró lányt, Isurii meg tudjon miről pletykálni. Mielőtt bealszanak itt telő hassal az asztalnál.*
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-13 11:31:49
Üzenet elküldve: 2016-07-13 11:31:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha leosztja ki mit csináljon, akkor az a baj. Ha nem osztja ki a teendőket, akkor az. Soha semmi se jó, de hát ilyen ez a szakma, nincs mit tenni.*
-Sose sajnáld amíg van mit védeni.
*Legyint nagyvonalúan és még vállait is megvonja. A céltalanságnál sokkal kecsegtetőbb ha védői lehetnek az ismert világnak, még akkor is ha talán valóban ők lesznek az utolsó bástya.*
-Heh.
*Kommentálja két korty bor között a Zaras-Loka témát. Az elfek, főleg a magukat igencsak nemesnek tartó elfek sosem egyszerűek. El se tudja talán képzelni milyenek lehetnek ők ketten összezárva, de lehet nem is akarja igazán. Taitosnak van egy bizonyos fajta ízlése ha saját ágyát ajánlotta fel e nemes célra, áldozatát bizonyára a ház többi lakója is értékelni fogja ha ezzel békét hoz a mágusok házába.
Mivel a bor kérdésére nem reagált egyikük se, kénytelen egyedül fogyasztani a nedűt.*
-Mi?
*Kérdez vissza csuklóból, mert fogalma sincs milyen szőlőről van szó, bár biztos be tudna kombinálni valamit a megfogalmazásból, így születnek ám az igazán jó pletykák!*
*Ha leosztja ki mit csináljon, akkor az a baj. Ha nem osztja ki a teendőket, akkor az. Soha semmi se jó, de hát ilyen ez a szakma, nincs mit tenni.*
-Sose sajnáld amíg van mit védeni.
*Legyint nagyvonalúan és még vállait is megvonja. A céltalanságnál sokkal kecsegtetőbb ha védői lehetnek az ismert világnak, még akkor is ha talán valóban ők lesznek az utolsó bástya.*
-Heh.
*Kommentálja két korty bor között a Zaras-Loka témát. Az elfek, főleg a magukat igencsak nemesnek tartó elfek sosem egyszerűek. El se tudja talán képzelni milyenek lehetnek ők ketten összezárva, de lehet nem is akarja igazán. Taitosnak van egy bizonyos fajta ízlése ha saját ágyát ajánlotta fel e nemes célra, áldozatát bizonyára a ház többi lakója is értékelni fogja ha ezzel békét hoz a mágusok házába.
Mivel a bor kérdésére nem reagált egyikük se, kénytelen egyedül fogyasztani a nedűt.*
-Mi?
*Kérdez vissza csuklóból, mert fogalma sincs milyen szőlőről van szó, bár biztos be tudna kombinálni valamit a megfogalmazásból, így születnek ám az igazán jó pletykák!*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-13 10:41:18
Üzenet elküldve: 2016-07-13 10:41:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Essfyh csöndben figyeli a beszélgetést. Feléled a bűntudatából, hogy tisztában legyen azzal, amiről éppen a szó folyik. Nem biztos benne, hogy hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy Isurii egy darabig nem lesz Synmirában. A nő elég ijesztő, de attól még hatalmas, erős mágus. A jelenléte azon kívül, hogy nem teszi komfortossá Ess számára a hangulatot, attól még biztonságot nyújt. De nem szomorkodik sokat rajta, általában Tai vagy Worenth is otthon van. Na meg Ess sem olyan védtelen már, ha nem is olyan erős még.
Viszont amikor a mester folytatja a beszédet, Ess homloka ráncokba szalad. Enyhe keserűséget érez ki a hangjából, de nem igazán tud rájönni az okára, akármilyen kézenfekvő is a megoldás.
Szemöldökei felszaladnak, Taitosra néz.*
~Ki az a Loka?~
*Kérdezi magától, de hangosan már nem meri feltenni a kérdést. Nem is érti igazán, hogy Tai miről beszél.
A szőlős részre elmosolyodik, kis híja van, hogy nem kuncogja el magát.*
*Essfyh csöndben figyeli a beszélgetést. Feléled a bűntudatából, hogy tisztában legyen azzal, amiről éppen a szó folyik. Nem biztos benne, hogy hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy Isurii egy darabig nem lesz Synmirában. A nő elég ijesztő, de attól még hatalmas, erős mágus. A jelenléte azon kívül, hogy nem teszi komfortossá Ess számára a hangulatot, attól még biztonságot nyújt. De nem szomorkodik sokat rajta, általában Tai vagy Worenth is otthon van. Na meg Ess sem olyan védtelen már, ha nem is olyan erős még.
Viszont amikor a mester folytatja a beszédet, Ess homloka ráncokba szalad. Enyhe keserűséget érez ki a hangjából, de nem igazán tud rájönni az okára, akármilyen kézenfekvő is a megoldás.
Szemöldökei felszaladnak, Taitosra néz.*
~Ki az a Loka?~
*Kérdezi magától, de hangosan már nem meri feltenni a kérdést. Nem is érti igazán, hogy Tai miről beszél.
A szőlős részre elmosolyodik, kis híja van, hogy nem kuncogja el magát.*
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-13 10:21:42
Üzenet elküldve: 2016-07-13 10:21:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
~Áhá...~
*Sóhajt egyet magában Taitos, majd kis szünet után akkor újra elkönyveli magának, hogy foglalkozhat hobbijával majd.*
-Na jó, akkor majd teszem azt, ami adódik.
*Végül mindig, mintha a sors keze terelgetné, volt mit csinálnia. Ilyen időkben unatkozni nem fog, még ha most nincs is benne az a mehetnék, mint pár hónapja, mikor álmában mészárolta volna le a holtidézőket az árnyak leple alatt. Most nem érez ilyet. Akinek volt esze már a védvonalak mögé húzódott. Azokat lehet védeni. Bátor és botor emberből pedig mindig volt elég.*
-Viszont a gyarapodásról mindig jó hallani. Még ha most sajnos talán mi leszünk az utolsó bástya is.
*Mosolyodik el. mert hát tényleg igaz lehet az, amit Zordon szokott mondani.*
~Két ösvényen együtt mindig többen járnak, mint a legszebb kövezett úton.~
*Persze akkor még nem látott kövezett utat, de ez részletkérdés.*
-Nos...
*Kezdi a kérdezősködésre.*
-Zaras, meg Loka mindig civakodnak. Már felajánlottam nekik, hogy az én ágyam kényelmes, intézzék el egymás között a dolgokat, de még nem vették igénybe a dolgot.
*Vigyorog most már ő is. Mondjuk a két elfet nem hasonlítaná igazán magukhoz, de ezzel már csak így lesz mindig.*
-Sőt, a méhek beporozták a szőlőt is. Egy tőkét találtam. Na ők is jól megvannak.
*Teszi még hozzá. Sajnos nem egy nagy pletykafészek, mert hát... Nem az. És sajnos Essfyh sem a lánybanda lelke, de azért hátha tud valami jót mondani.*
~Áhá...~
*Sóhajt egyet magában Taitos, majd kis szünet után akkor újra elkönyveli magának, hogy foglalkozhat hobbijával majd.*
-Na jó, akkor majd teszem azt, ami adódik.
*Végül mindig, mintha a sors keze terelgetné, volt mit csinálnia. Ilyen időkben unatkozni nem fog, még ha most nincs is benne az a mehetnék, mint pár hónapja, mikor álmában mészárolta volna le a holtidézőket az árnyak leple alatt. Most nem érez ilyet. Akinek volt esze már a védvonalak mögé húzódott. Azokat lehet védeni. Bátor és botor emberből pedig mindig volt elég.*
-Viszont a gyarapodásról mindig jó hallani. Még ha most sajnos talán mi leszünk az utolsó bástya is.
*Mosolyodik el. mert hát tényleg igaz lehet az, amit Zordon szokott mondani.*
~Két ösvényen együtt mindig többen járnak, mint a legszebb kövezett úton.~
*Persze akkor még nem látott kövezett utat, de ez részletkérdés.*
-Nos...
*Kezdi a kérdezősködésre.*
-Zaras, meg Loka mindig civakodnak. Már felajánlottam nekik, hogy az én ágyam kényelmes, intézzék el egymás között a dolgokat, de még nem vették igénybe a dolgot.
*Vigyorog most már ő is. Mondjuk a két elfet nem hasonlítaná igazán magukhoz, de ezzel már csak így lesz mindig.*
-Sőt, a méhek beporozták a szőlőt is. Egy tőkét találtam. Na ők is jól megvannak.
*Teszi még hozzá. Sajnos nem egy nagy pletykafészek, mert hát... Nem az. És sajnos Essfyh sem a lánybanda lelke, de azért hátha tud valami jót mondani.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-12 23:05:28
Üzenet elküldve: 2016-07-12 23:05:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hesred//
*Mint minden nő, Milaye is szereti jártatni a száját, csak neki nem mindegy, hogy miről beszél. Jó téma nélkül ő sem szólal, de most végre talált valamit, amiről szívesen regél. olyan sokáig talán nem tudná fejtegetni az empirizmus lényegét, de példákat tud felhozni bőven.
Ahogy Hesred arckifejezését figyeli, még Milának is ráncokba szalad a homloka. Próbálja kitalálni, hogy mi okozhat a férfinek ekkora fejtörést vagy hogy mi járhat a fejében. Mikor kiderül az ok, nem bírja ki, hogy ne kuncogjon rajta egy kicsit. Kezét most is a szája elé emeli illendőségből.*
- Ó ugyan, dehogy!
*Válaszol neki gyorsan. Fura is lenne a helyzet, ha az empirizmus mágia lenne. Mila azért tájékozottabb Hesrednél, nagyjából tisztában van vele milyen is egy igazi mágus és egy igazi varázslat. Sajnos egyelőre még egy varázslatot sem tud, de már tervbe vette, hogy idővel ebbe a témába is szeretne beleszimatolni.
Mila rákönyököl a pultra a felmutatott öklöt mustrálva.*
- Úri ficsúrok nem büszkélkedhetnek ekkora karokkal.
*jegyzi meg könyökével a pultot, tenyerével pedig az állát támasztva.*
- De nem hiszem, hogy gond lenne. Ha lenne a környéken gonosz varázsló, azon kívül, aki nem hagyja nyugodni a holtakat, arról tudnék. Szerintem.
*Fordítja komolyra a szót. De a biztonság kedvéért körbenéz még egyszer. Továbbra sem lát semmi gyanúsat.*
- Lényegében tanulás tapasztalás útját. Mint a példa, amit az imént említettem önnel és a malommal a középpontban. De talán a legjobb és legegyszerűbb példa erre az ízlelés. Nem fogja senki sem tudni milyen az édes vagy a sós íz, amíg meg nem kóstolta őket. Nem igaz?
*A kérdése költői, de azért kíváncsi Hesred véleményére is. Kicsit fáradtan, belebambul a pultba, szabad kezének mutatóujjával a fa vonalait követi. A tekintete kicsit ábrándosnak tűnhet, pedig semmi különösre nem gondol. Egyszerűen csak néhány emlékét idézi vissza, amikben előbb tapasztalt meg dolgokat és csak utána csapta fel a kódexeket, hogy bemagolja a tudományos oldalt.*
*Mint minden nő, Milaye is szereti jártatni a száját, csak neki nem mindegy, hogy miről beszél. Jó téma nélkül ő sem szólal, de most végre talált valamit, amiről szívesen regél. olyan sokáig talán nem tudná fejtegetni az empirizmus lényegét, de példákat tud felhozni bőven.
Ahogy Hesred arckifejezését figyeli, még Milának is ráncokba szalad a homloka. Próbálja kitalálni, hogy mi okozhat a férfinek ekkora fejtörést vagy hogy mi járhat a fejében. Mikor kiderül az ok, nem bírja ki, hogy ne kuncogjon rajta egy kicsit. Kezét most is a szája elé emeli illendőségből.*
- Ó ugyan, dehogy!
*Válaszol neki gyorsan. Fura is lenne a helyzet, ha az empirizmus mágia lenne. Mila azért tájékozottabb Hesrednél, nagyjából tisztában van vele milyen is egy igazi mágus és egy igazi varázslat. Sajnos egyelőre még egy varázslatot sem tud, de már tervbe vette, hogy idővel ebbe a témába is szeretne beleszimatolni.
Mila rákönyököl a pultra a felmutatott öklöt mustrálva.*
- Úri ficsúrok nem büszkélkedhetnek ekkora karokkal.
*jegyzi meg könyökével a pultot, tenyerével pedig az állát támasztva.*
- De nem hiszem, hogy gond lenne. Ha lenne a környéken gonosz varázsló, azon kívül, aki nem hagyja nyugodni a holtakat, arról tudnék. Szerintem.
*Fordítja komolyra a szót. De a biztonság kedvéért körbenéz még egyszer. Továbbra sem lát semmi gyanúsat.*
- Lényegében tanulás tapasztalás útját. Mint a példa, amit az imént említettem önnel és a malommal a középpontban. De talán a legjobb és legegyszerűbb példa erre az ízlelés. Nem fogja senki sem tudni milyen az édes vagy a sós íz, amíg meg nem kóstolta őket. Nem igaz?
*A kérdése költői, de azért kíváncsi Hesred véleményére is. Kicsit fáradtan, belebambul a pultba, szabad kezének mutatóujjával a fa vonalait követi. A tekintete kicsit ábrándosnak tűnhet, pedig semmi különösre nem gondol. Egyszerűen csak néhány emlékét idézi vissza, amikben előbb tapasztalt meg dolgokat és csak utána csapta fel a kódexeket, hogy bemagolja a tudományos oldalt.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:49:50
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:49:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Milaye//
*Aprókat biccentve, és továbbra is nagy lelkesedéssel hallgatja Mila szavait. Inkább csak egyes szavakat fog fel és ezekből rakja össze a lényeget, ugyanis ismét elkövette azt a hibát, hogy belefeledkezett azokba a kék szemekbe és ha létezik olyan varázs, ami pusztán ennyitől is egyfajta édes kábulatba taszítja, az épp most fogott rajta. Közben szórakozottan forgatja a kulcsot, aztán egyszer csak megállnak az ujjai, kiszakad ebből a révületnek is nevezhető valaminek és pislant egyet.*
- Emp... empriz... izmus... *nagyot bólint, még a homlokát is ráncolja. Úgy véli, hogy ettől elgondolkodó, bölcs arckifejezést kölcsönözhet magának. Igazán kár, hogy azt sem tudja, hogy azt az empizét eszik vagy isszák? Az pedig egészen látványos lehet, ahogy arcán, gyors egymásutánban, a bölcsnek hitt kifejezést felváltja egy sajnálkozó-bocsánatkérő, ami után egy kicsit bizalmatlan aggódó következik.*
- Ne tessék ilyeneket mondani, nem értek én ilyesmihez. Ez az emp... szóval amit mondani tetszett... ez valami mágia lenne?
*Eldugott, kis falvakba ritkán vetődnek el mágusok és vad babonák kapnak szárnyra róluk. Hogy akár puszta szórakozásból is képesek az embert valami csúszómászó rémséggé változtatni. Már majdnem ott tart, hogy aggódva pislogjon Milára, amikor eszébe jut előbbi nagy elhatározása: ha már nem hasonlít a regékben megénekelt hősökre, legalább ne remegjen minden pillanatban.*
- Na de ne tessék aggódni, ha erre vetődne valami varázsló, hogy gonosz mágiával próbálkozzon, hát én majd *húzza ki magát, és felemeli egyébként valóban jó nagy öklét* ellátom a baját. Persze van, akit soha nem tudnék bántani.
*Pislog még egyet, mert mi van, ha Mila csakugyan mágus és magára veszi ezt a rettenetes fenyegetést? Mila tekintetét követve ő is körülnéz a fogadóban, de egyik sarokban sem lát csúcsos süveges, hosszú köpönyeges, szakállas alakot, amilyennek a mágusokat képzeli. Így a kilátásba helyezett verés elmarad, aztán félelf lány látványos testbeszéde köti le a figyelmét. És ettől a bolondozástól felszabadultan nevet fel.*
- Annak csak örülök, ha nem dolgoztatják halálra. És én sem vagyok a terhére. De... szóval mi is az az empirzizmus?
*Aprókat biccentve, és továbbra is nagy lelkesedéssel hallgatja Mila szavait. Inkább csak egyes szavakat fog fel és ezekből rakja össze a lényeget, ugyanis ismét elkövette azt a hibát, hogy belefeledkezett azokba a kék szemekbe és ha létezik olyan varázs, ami pusztán ennyitől is egyfajta édes kábulatba taszítja, az épp most fogott rajta. Közben szórakozottan forgatja a kulcsot, aztán egyszer csak megállnak az ujjai, kiszakad ebből a révületnek is nevezhető valaminek és pislant egyet.*
- Emp... empriz... izmus... *nagyot bólint, még a homlokát is ráncolja. Úgy véli, hogy ettől elgondolkodó, bölcs arckifejezést kölcsönözhet magának. Igazán kár, hogy azt sem tudja, hogy azt az empizét eszik vagy isszák? Az pedig egészen látványos lehet, ahogy arcán, gyors egymásutánban, a bölcsnek hitt kifejezést felváltja egy sajnálkozó-bocsánatkérő, ami után egy kicsit bizalmatlan aggódó következik.*
- Ne tessék ilyeneket mondani, nem értek én ilyesmihez. Ez az emp... szóval amit mondani tetszett... ez valami mágia lenne?
*Eldugott, kis falvakba ritkán vetődnek el mágusok és vad babonák kapnak szárnyra róluk. Hogy akár puszta szórakozásból is képesek az embert valami csúszómászó rémséggé változtatni. Már majdnem ott tart, hogy aggódva pislogjon Milára, amikor eszébe jut előbbi nagy elhatározása: ha már nem hasonlít a regékben megénekelt hősökre, legalább ne remegjen minden pillanatban.*
- Na de ne tessék aggódni, ha erre vetődne valami varázsló, hogy gonosz mágiával próbálkozzon, hát én majd *húzza ki magát, és felemeli egyébként valóban jó nagy öklét* ellátom a baját. Persze van, akit soha nem tudnék bántani.
*Pislog még egyet, mert mi van, ha Mila csakugyan mágus és magára veszi ezt a rettenetes fenyegetést? Mila tekintetét követve ő is körülnéz a fogadóban, de egyik sarokban sem lát csúcsos süveges, hosszú köpönyeges, szakállas alakot, amilyennek a mágusokat képzeli. Így a kilátásba helyezett verés elmarad, aztán félelf lány látványos testbeszéde köti le a figyelmét. És ettől a bolondozástól felszabadultan nevet fel.*
- Annak csak örülök, ha nem dolgoztatják halálra. És én sem vagyok a terhére. De... szóval mi is az az empirzizmus?
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:20:54
Üzenet elküldve: 2016-07-12 22:20:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hesred//
*Mila felhúzza egyik szépen ívelt, barna szemöldökét, ahogy felnéz Hesredre.*
- Jobban is jár így, különben csúnyán kikapna az uraság! Látja, mennyi gondot okoz nekem ez a folt!
*Az uraság megszólítást most inkább poénkodva használja. Mondandója végén felsóhajt és kihúzza magát. A kosz csak nem akar eltűnni, de a lány inkább hagyja is pihenni egy kicsit. Ha ennyi sikálástól még mindig ott díszeleg makacsul, akkor inkább majd zárás után újra nekiveselkedik néhány házi praktikával, hátha... Rongyos kezével megtörli a homlokát. Jó kondiban és izomzatban van női elf társaihoz képest, de ez a kemény munka kicsit megizzasztotta.*
- De még mennyiben! Pirtianesből indultam, sok helyen megálltam és igazából azt dolgoztam, ami volt. Az empirizmus híve vagyok. Tanulni akarok, de a legegyszerűbb ezt tapasztalatokon keresztül magamba szívni. Önnek is bizonyára könnyebben ment a malom mechanikájának és használatának betanulása úgy, hogy ott volt szemtől szemben a szerkezettel. Biztosra veszem, hogy sokkal több időt vett volna igénybe a tanulás, ha csak rajzokat és leírásokat nézegethetett volna.
*Mila egészen belemelegedik a beszédbe, nem fél kifejteni az empirizmus lényegét. Ha mással beszélgetne, aki kicsit tanultabbnak tűnik a férfinál, talán megállt volna az elején. Persze nem gondolja butának Hesredet, egyáltalán nem, egyszerűen csak más mint ő. De a molnár munkája is hasznos. Nagyon.*
- Ugyan.
*Feleli Mila kedves mosollyal. Még jobban kiegyenesedik, lábujjhegyen ágaskodik és körbenéz a tavernában. Jó, ha egy-két félálomban lévő alakot lát szétszórva a hely sarkaiban.*
- Hát... Igaza van, majd megfojt ez a sok munka, nem is bírom szusszal.
*Sóhajt fel ironikusan, tettetett gondterheltséggel az arcán. Egyik kezét csípőjére teszi, másikkal a pulton támaszkodik és még kétségbeesettebb fejet vág. Szavai jelentése erős kontrasztban áll azzal, hogy egy helyben ácsorog és meg sem mozdul. Végül újra visszanéz Hesredre, továbbra sem moccan.*
*Mila felhúzza egyik szépen ívelt, barna szemöldökét, ahogy felnéz Hesredre.*
- Jobban is jár így, különben csúnyán kikapna az uraság! Látja, mennyi gondot okoz nekem ez a folt!
*Az uraság megszólítást most inkább poénkodva használja. Mondandója végén felsóhajt és kihúzza magát. A kosz csak nem akar eltűnni, de a lány inkább hagyja is pihenni egy kicsit. Ha ennyi sikálástól még mindig ott díszeleg makacsul, akkor inkább majd zárás után újra nekiveselkedik néhány házi praktikával, hátha... Rongyos kezével megtörli a homlokát. Jó kondiban és izomzatban van női elf társaihoz képest, de ez a kemény munka kicsit megizzasztotta.*
- De még mennyiben! Pirtianesből indultam, sok helyen megálltam és igazából azt dolgoztam, ami volt. Az empirizmus híve vagyok. Tanulni akarok, de a legegyszerűbb ezt tapasztalatokon keresztül magamba szívni. Önnek is bizonyára könnyebben ment a malom mechanikájának és használatának betanulása úgy, hogy ott volt szemtől szemben a szerkezettel. Biztosra veszem, hogy sokkal több időt vett volna igénybe a tanulás, ha csak rajzokat és leírásokat nézegethetett volna.
*Mila egészen belemelegedik a beszédbe, nem fél kifejteni az empirizmus lényegét. Ha mással beszélgetne, aki kicsit tanultabbnak tűnik a férfinál, talán megállt volna az elején. Persze nem gondolja butának Hesredet, egyáltalán nem, egyszerűen csak más mint ő. De a molnár munkája is hasznos. Nagyon.*
- Ugyan.
*Feleli Mila kedves mosollyal. Még jobban kiegyenesedik, lábujjhegyen ágaskodik és körbenéz a tavernában. Jó, ha egy-két félálomban lévő alakot lát szétszórva a hely sarkaiban.*
- Hát... Igaza van, majd megfojt ez a sok munka, nem is bírom szusszal.
*Sóhajt fel ironikusan, tettetett gondterheltséggel az arcán. Egyik kezét csípőjére teszi, másikkal a pulton támaszkodik és még kétségbeesettebb fejet vág. Szavai jelentése erős kontrasztban áll azzal, hogy egy helyben ácsorog és meg sem mozdul. Végül újra visszanéz Hesredre, továbbra sem moccan.*
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:55:22
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:55:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Milaye//
- Az nem én voltam. *bök mosolyogva arra a rendkívül makacs pacára, amit Mila nagy odaadással dörgöl. Igazság szerint annak drukkol, hogy az a folt ne is adja meg magát könnyen, hiszen amíg a lány előredőlve igyekszik eltüntetni, Hesred szabadon bámészkodhat egy kicsit. Lehet mondani, hogy csak kínozza magát, de ha őt kérdeznék, hogy Mila inge engedte látvány okozta kínt választja-e vagy egy deresre húzást, kiadós botozással, túl sokat nem habozna a válasszal. Aztán ha kicsit elfeledkezik magáról a nagy nézelődés közepette és a kék szemű rajtakapja, hát legfeljebb még vörösebb lesz a füle, mit tesz az?*
- Nahát... *ámul egy kicsit. Nem tudná megmondani miért, valahogy az volt az érzése, hogy Mila és a Vaskorsó egyek. Talán mert annyira természetes kedvességgel sürög-forog, hogy nehezen képzelné el a helyet nélküle.* - Egy napja? Olyan kis ügyes a kisasszonka, hogy fogadni mertem volna, hogy régóta viszed... viszi a fogadót. Idevalósi? Dolgozott már más fogadókban is? Hátha találkoztunk már máshol...
*Itt elakad. Ostobaságokat beszél, elvégre ha találkoztak volna, arra emlékezne. De még mennyire, hogy emlékezne! Meg aztán hol találkoztak volna? Eddig szinte ki sem mozdult a falujából. Érzi, hogy megint zavarba fog jönni, de most valahogy mégis megmakacsolja magát. Hát nem! A világvándor kalandozók, hősszerelmes lovagok talán lépten-nyomon belezavarodnak mondókájukba? Dehogy, könnyedén fűzik a szavakat, lehengerlő stílusukkal is képesek utat találni szívük hölgyének ágyába. Valahogy így hallotta. Milyen kár, hogy ebben sem hasonlít rájuk.*
- Eh, ne is tessék rám figyelni! *legyint egyet egy félmosollyal* - Csak locsogok itt. Meg aztán feltartani sem akarom. Biztos van jobb dolga is, mint hallgatni engem.
~Csak még egy mosolyt, és szépeket fogok álmodni!~
- Az nem én voltam. *bök mosolyogva arra a rendkívül makacs pacára, amit Mila nagy odaadással dörgöl. Igazság szerint annak drukkol, hogy az a folt ne is adja meg magát könnyen, hiszen amíg a lány előredőlve igyekszik eltüntetni, Hesred szabadon bámészkodhat egy kicsit. Lehet mondani, hogy csak kínozza magát, de ha őt kérdeznék, hogy Mila inge engedte látvány okozta kínt választja-e vagy egy deresre húzást, kiadós botozással, túl sokat nem habozna a válasszal. Aztán ha kicsit elfeledkezik magáról a nagy nézelődés közepette és a kék szemű rajtakapja, hát legfeljebb még vörösebb lesz a füle, mit tesz az?*
- Nahát... *ámul egy kicsit. Nem tudná megmondani miért, valahogy az volt az érzése, hogy Mila és a Vaskorsó egyek. Talán mert annyira természetes kedvességgel sürög-forog, hogy nehezen képzelné el a helyet nélküle.* - Egy napja? Olyan kis ügyes a kisasszonka, hogy fogadni mertem volna, hogy régóta viszed... viszi a fogadót. Idevalósi? Dolgozott már más fogadókban is? Hátha találkoztunk már máshol...
*Itt elakad. Ostobaságokat beszél, elvégre ha találkoztak volna, arra emlékezne. De még mennyire, hogy emlékezne! Meg aztán hol találkoztak volna? Eddig szinte ki sem mozdult a falujából. Érzi, hogy megint zavarba fog jönni, de most valahogy mégis megmakacsolja magát. Hát nem! A világvándor kalandozók, hősszerelmes lovagok talán lépten-nyomon belezavarodnak mondókájukba? Dehogy, könnyedén fűzik a szavakat, lehengerlő stílusukkal is képesek utat találni szívük hölgyének ágyába. Valahogy így hallotta. Milyen kár, hogy ebben sem hasonlít rájuk.*
- Eh, ne is tessék rám figyelni! *legyint egyet egy félmosollyal* - Csak locsogok itt. Meg aztán feltartani sem akarom. Biztos van jobb dolga is, mint hallgatni engem.
~Csak még egy mosolyt, és szépeket fogok álmodni!~
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:32:10
Üzenet elküldve: 2016-07-12 21:32:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Legyen így. *Bólint Isurii bizakodva és egyetértőn. Nem érdemes előre inni a medve bőrére, de már megtapasztalhatták, hogy az ellenség is sebezhető, s nem legyőzhetetlen. Úgy hiszi, ha nehezen is, de képesek lehetnek arra hogy győzelmet arassanak, csak össze kell fogniuk. Egységben az erő, így tartja a közhely is.
Taitos következő kérdése kicsit meglepi, hiszen alighanem a legújabb tanonc is többet tud most az otthoni helyzetről, mint Isurii. Talán csak a megszokás mondatja ezt a fiúval, vagy a jó ég tudja micsoda.*
-Hát azt én nem tudom. Sőt, azt hiszem egy ideig újra a Vashegy fog otthonomul szolgálni, nem Synmira. A Szövetség erős, gyarapszik, így most ideje családomat erősítenem jelenlétemmel, tudásommal.
*Essfyh hallgatása cseppet sem szokatlan, vagy meglepő, így Isurii nem is gondolja, hogy esetleg szavai nyomán süppedt ismét némaságba a félvér.*
-Azt hiszem ti többet tudtok arról mi történt a ligetben mostanság, mint én. Nemrég ugyan összefutottam Worenthel a tisztáson... *Kicsit elhallgat, hogy megkeresse a megfelelő szavakat a folytatáshoz, mert kénytelen lesz folytatni ha már a hangsúlyt nem vitte le.*
-De épp csak üdvözöltük egymást.
*Zárja végső soron ezzel a mondandóját, s erősen bízik benne hogy nem érződik ki hangján a fanyar keserűség. Inkább neki is lát újra a falatozáshoz, majd egy kupa bort is tölt magának. A kancsót társasága felé emelve kínálja őket. Ha kérnek, úgy tölt nekik is, ha nem... hát nem.*
-Na de pletykálkodjatok már egy kicsit, olyan kukák vagytok!
*Szólal fel nagy felindulással, elterelve saját gondolatait is a kevésbé kívánatos témákról, melyekbe már majdnem belesüppedt e pár pillanat alatt.*
-Vannak mások is a Szilánkok közt akik így... "jól elvannak egymással"?
*Vigyorodik el most először és játszásból még szürke szemöldökét is viccesen felhúzogatja homlokára. Már csak azért is mulatságos látványt nyújthat így, mert talán nem is nagyon látták még bohóckodni. A klán "rossz lovag" - "jó lovag" felosztásában ő általában mindig a kevéssé hálás szerephez juthatott csak. A kedves, megértő és türelmes jelzőkkel Worenthet és Taitost lehetett illetni, őt inkább jellemezte más. Más, mely legalább annyira volt szükséges, mint a többi.*
-Legyen így. *Bólint Isurii bizakodva és egyetértőn. Nem érdemes előre inni a medve bőrére, de már megtapasztalhatták, hogy az ellenség is sebezhető, s nem legyőzhetetlen. Úgy hiszi, ha nehezen is, de képesek lehetnek arra hogy győzelmet arassanak, csak össze kell fogniuk. Egységben az erő, így tartja a közhely is.
Taitos következő kérdése kicsit meglepi, hiszen alighanem a legújabb tanonc is többet tud most az otthoni helyzetről, mint Isurii. Talán csak a megszokás mondatja ezt a fiúval, vagy a jó ég tudja micsoda.*
-Hát azt én nem tudom. Sőt, azt hiszem egy ideig újra a Vashegy fog otthonomul szolgálni, nem Synmira. A Szövetség erős, gyarapszik, így most ideje családomat erősítenem jelenlétemmel, tudásommal.
*Essfyh hallgatása cseppet sem szokatlan, vagy meglepő, így Isurii nem is gondolja, hogy esetleg szavai nyomán süppedt ismét némaságba a félvér.*
-Azt hiszem ti többet tudtok arról mi történt a ligetben mostanság, mint én. Nemrég ugyan összefutottam Worenthel a tisztáson... *Kicsit elhallgat, hogy megkeresse a megfelelő szavakat a folytatáshoz, mert kénytelen lesz folytatni ha már a hangsúlyt nem vitte le.*
-De épp csak üdvözöltük egymást.
*Zárja végső soron ezzel a mondandóját, s erősen bízik benne hogy nem érződik ki hangján a fanyar keserűség. Inkább neki is lát újra a falatozáshoz, majd egy kupa bort is tölt magának. A kancsót társasága felé emelve kínálja őket. Ha kérnek, úgy tölt nekik is, ha nem... hát nem.*
-Na de pletykálkodjatok már egy kicsit, olyan kukák vagytok!
*Szólal fel nagy felindulással, elterelve saját gondolatait is a kevésbé kívánatos témákról, melyekbe már majdnem belesüppedt e pár pillanat alatt.*
-Vannak mások is a Szilánkok közt akik így... "jól elvannak egymással"?
*Vigyorodik el most először és játszásból még szürke szemöldökét is viccesen felhúzogatja homlokára. Már csak azért is mulatságos látványt nyújthat így, mert talán nem is nagyon látták még bohóckodni. A klán "rossz lovag" - "jó lovag" felosztásában ő általában mindig a kevéssé hálás szerephez juthatott csak. A kedves, megértő és türelmes jelzőkkel Worenthet és Taitost lehetett illetni, őt inkább jellemezte más. Más, mely legalább annyira volt szükséges, mint a többi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5031-5050