Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-09 22:04:43
Üzenet elküldve: 2016-07-09 22:04:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Deron, Sonmei//
-Remek. *Ezek szerint nem érkezett későn és nem maradt le még semmiről.*
-A helyzet az, hogy már beszéltem a kapitánnyal, ő mondta, hogy ide jöjjek. Viszont, ha ti ketten mentek, és jelenleg ennyi az egész legénység, nem hiszem, hogy tesz egy kitérőt csak azért, hogy egy matrózt összeszedjen. Akkor, merre is megyünk? *Az utolsó mondatnál ellöki magát a pulttól. Kissé csalódott, hogy máris mennie kell, de majd pótolja máshol az ételt-italt. Valahonnan előkapar némi utazókedvet, hogy a mozgása ne úgy nézzen ki, mint egy alvajáróé, aztán Sonmei felé fordul.
Láthatóan Deron kettejük közül a fontosabb személy, és a lánynak el kell néznie azt, hogy Arasys a fontosabb dolgokkal szeret előbb foglalkozni.*
-Én Arasys vagyok, és úgy tűnik, mégis csak veletek tartok. *Ha még mindig ott a feléje nyújtott kéz, akkor elfogadja és viszonozza a szorítást.*
-Egyébként, ha van még valami, azt útközben is megbeszélhetjük. *Fordul vissza a férfi felé.*
-Remek. *Ezek szerint nem érkezett későn és nem maradt le még semmiről.*
-A helyzet az, hogy már beszéltem a kapitánnyal, ő mondta, hogy ide jöjjek. Viszont, ha ti ketten mentek, és jelenleg ennyi az egész legénység, nem hiszem, hogy tesz egy kitérőt csak azért, hogy egy matrózt összeszedjen. Akkor, merre is megyünk? *Az utolsó mondatnál ellöki magát a pulttól. Kissé csalódott, hogy máris mennie kell, de majd pótolja máshol az ételt-italt. Valahonnan előkapar némi utazókedvet, hogy a mozgása ne úgy nézzen ki, mint egy alvajáróé, aztán Sonmei felé fordul.
Láthatóan Deron kettejük közül a fontosabb személy, és a lánynak el kell néznie azt, hogy Arasys a fontosabb dolgokkal szeret előbb foglalkozni.*
-Én Arasys vagyok, és úgy tűnik, mégis csak veletek tartok. *Ha még mindig ott a feléje nyújtott kéz, akkor elfogadja és viszonozza a szorítást.*
-Egyébként, ha van még valami, azt útközben is megbeszélhetjük. *Fordul vissza a férfi felé.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-09 15:05:21
Üzenet elküldve: 2016-07-09 15:05:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Deron, Arasys//
*Sonmei nem ellenségeskedik, kissé morcos és ez adja meg neki ezt a mogorva alaphangot. Sőt, igazából csak örülni tud, hogyha egyre többen lesznek. Több kalóz a végén csak fel fog érni egy hajóval, hogyha egyelőre nincs is. *
- Na, legalább nem egy hölgy lesz a fedélzeten!
*Szúrja közbe Sonmei, mihelyst meghallja, hogy Arasys is a toborzásra jött. Ennek örömére már a kezét nyújtja felé, hogyha a lány elfogadja, erősen megszorítja a másik tenyerét.*
- Sonmei vagyok, remélem még összefutunk, ha most nem is tartasz velünk.
*Örül az újdonsült matróz-társnak, de már érezhető a hangjában, hogy sietne, nincs ideje leállni smúzolni. Illetve ideje lenne, de kedve nincs. Hogy hatásosabb legyen, hogyha elkapja Deron tekintetét, fejével az ajtó felé int.*
*Sonmei nem ellenségeskedik, kissé morcos és ez adja meg neki ezt a mogorva alaphangot. Sőt, igazából csak örülni tud, hogyha egyre többen lesznek. Több kalóz a végén csak fel fog érni egy hajóval, hogyha egyelőre nincs is. *
- Na, legalább nem egy hölgy lesz a fedélzeten!
*Szúrja közbe Sonmei, mihelyst meghallja, hogy Arasys is a toborzásra jött. Ennek örömére már a kezét nyújtja felé, hogyha a lány elfogadja, erősen megszorítja a másik tenyerét.*
- Sonmei vagyok, remélem még összefutunk, ha most nem is tartasz velünk.
*Örül az újdonsült matróz-társnak, de már érezhető a hangjában, hogy sietne, nincs ideje leállni smúzolni. Illetve ideje lenne, de kedve nincs. Hogy hatásosabb legyen, hogyha elkapja Deron tekintetét, fejével az ajtó felé int.*
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-09 12:44:10
Üzenet elküldve: 2016-07-09 12:44:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sonmei, Arasys//
- Nos, ami azt illeti, a helyzet változatlan. Továbbra is folyik a toborzás.
*Kicsit halkabbra veszi a mondandóját, nem örülne, ha rossz fülekbe jutna rossz információ. Vet pár méregető pillantást a rőthajú leányzóra, csak amolyan rutinszerűen. Az, hogy a két hölgyemény milyen hangnemben beszél egymással, az őt alkalmasint cseppet sem érdekli, úgyhogy ezen gyorsan túl is lendül.*
- Amennyiben a kapitánnyal szeretnél beszélni, tarts velünk!*Vált gyorsan tegezésre, ezzel letudva a formaságokat.*Még egy jó ideig nem fog visszatérni a városból sem ő, sem Rilai kisasszony. Tudom hosszú volt az út idáig, de talán bölcsebb lenne újfent a város felé evezni.
*Deronnak épp semmi kedve győzködni a nőt, hogy jöjjön velük, viszont maradnia is felesleges lenne, elvégre ha az elsőtiszt is elmegy, nem lesz senki, akivel felvetethetné magát a legénység soraiba.*
- Nos, ami azt illeti, a helyzet változatlan. Továbbra is folyik a toborzás.
*Kicsit halkabbra veszi a mondandóját, nem örülne, ha rossz fülekbe jutna rossz információ. Vet pár méregető pillantást a rőthajú leányzóra, csak amolyan rutinszerűen. Az, hogy a két hölgyemény milyen hangnemben beszél egymással, az őt alkalmasint cseppet sem érdekli, úgyhogy ezen gyorsan túl is lendül.*
- Amennyiben a kapitánnyal szeretnél beszélni, tarts velünk!*Vált gyorsan tegezésre, ezzel letudva a formaságokat.*Még egy jó ideig nem fog visszatérni a városból sem ő, sem Rilai kisasszony. Tudom hosszú volt az út idáig, de talán bölcsebb lenne újfent a város felé evezni.
*Deronnak épp semmi kedve győzködni a nőt, hogy jöjjön velük, viszont maradnia is felesleges lenne, elvégre ha az elsőtiszt is elmegy, nem lesz senki, akivel felvetethetné magát a legénység soraiba.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-09 10:35:38
Üzenet elküldve: 2016-07-09 10:35:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hesred//
*Mila még nem került hasonló helyzetbe, hogy mások kergessék, elképzelni sem tudja, hogy ilyen esetben meddig bírná szusszal. De abban máris biztos, hogy valamikor ki kell próbálnia ezt, hogy valakit ennyire felbosszant.
Mosolyogva próbálja elképzelni a fiatal Hesredet (nem mintha most nem lenne kitűnően fiatalos formában), ahogy össze-vissza rohangál. Sajnos nem sikerül neki.
Milaye bizonyára nem az a fajta nő, mint amilyennek a férfi elképzeli. Nem éppen azért áll a pultban, mert a szépségével csak ennyire tellett neki, sokkal inkább azért, hogy valahonnan pénzt szerezzen és megismerje ezt a helyet. Nem lenne rossz egyszer emiatt kimozdulni a tavernából. Mindenesetre fura lenne, ha pultos lévén nem szolgálná ki a vendégeket. A kíváncsiság pedig a vérében, ha nem kérdezősködne és érdeklődne, az meg a lelkiismeretének tenne rosszat.
Hallgatja a férfi válaszát vadul bólogat hozzá, hogy lássák rajta, érti miről van szó.*
- Nagy bátorság kellett hozzá így is, hogy bevállalja ezt az utat. Arthenior egyébként nincsen messze innen, de szerintem itt sem jár rossz helyen.
*Mondja mosolyogva. Közben hódol a közhelynek, miután kihozta az ételt és egy ronggyal kezdi törölgetni a pultot. Látott rajta néhány makacs foltot. Egyáltalán nem tisztaságmániás, de egy ilyen helyen muszáj legalább egy kicsit makulátlanul tartani a pultot és az asztalokat. Senkinek sem jön meg attól az étvágya, ha mocskos helyen ül.*
- Bizonyára jó a városőrség.
*Feleli vigyorogva. Legalábbis a thargokról már tudja, hogy sok jó harcos van közöttük. Előző este éppen eleget beszélt mindenki, főleg az élőholtakról, hogy biztos legyen a dolgában és megnyugodjon. De azért nem árt előállni egy vésztervvel, ha esetleg egyedül marad.*
- Ó, ugyan! Nem engedem. Tudja, nekem szabad bejárásom van a konyhába.
*A végén kicsit közelebb hajol a férfihoz, kezével eltakarja a száját, mintha csak valami titkot súgna meg. A végén felkacag. Hogyha nagyon zsugori lenne és gátlástalan, hagyná, hogy a férfi költsön rá egy kis pénzt, de igazából nem látja értelmét. Egyelőre még bírja étel nélkül, majd ha lesz egy kis nyugta, akkor fog enni.*
*Mila még nem került hasonló helyzetbe, hogy mások kergessék, elképzelni sem tudja, hogy ilyen esetben meddig bírná szusszal. De abban máris biztos, hogy valamikor ki kell próbálnia ezt, hogy valakit ennyire felbosszant.
Mosolyogva próbálja elképzelni a fiatal Hesredet (nem mintha most nem lenne kitűnően fiatalos formában), ahogy össze-vissza rohangál. Sajnos nem sikerül neki.
Milaye bizonyára nem az a fajta nő, mint amilyennek a férfi elképzeli. Nem éppen azért áll a pultban, mert a szépségével csak ennyire tellett neki, sokkal inkább azért, hogy valahonnan pénzt szerezzen és megismerje ezt a helyet. Nem lenne rossz egyszer emiatt kimozdulni a tavernából. Mindenesetre fura lenne, ha pultos lévén nem szolgálná ki a vendégeket. A kíváncsiság pedig a vérében, ha nem kérdezősködne és érdeklődne, az meg a lelkiismeretének tenne rosszat.
Hallgatja a férfi válaszát vadul bólogat hozzá, hogy lássák rajta, érti miről van szó.*
- Nagy bátorság kellett hozzá így is, hogy bevállalja ezt az utat. Arthenior egyébként nincsen messze innen, de szerintem itt sem jár rossz helyen.
*Mondja mosolyogva. Közben hódol a közhelynek, miután kihozta az ételt és egy ronggyal kezdi törölgetni a pultot. Látott rajta néhány makacs foltot. Egyáltalán nem tisztaságmániás, de egy ilyen helyen muszáj legalább egy kicsit makulátlanul tartani a pultot és az asztalokat. Senkinek sem jön meg attól az étvágya, ha mocskos helyen ül.*
- Bizonyára jó a városőrség.
*Feleli vigyorogva. Legalábbis a thargokról már tudja, hogy sok jó harcos van közöttük. Előző este éppen eleget beszélt mindenki, főleg az élőholtakról, hogy biztos legyen a dolgában és megnyugodjon. De azért nem árt előállni egy vésztervvel, ha esetleg egyedül marad.*
- Ó, ugyan! Nem engedem. Tudja, nekem szabad bejárásom van a konyhába.
*A végén kicsit közelebb hajol a férfihoz, kezével eltakarja a száját, mintha csak valami titkot súgna meg. A végén felkacag. Hogyha nagyon zsugori lenne és gátlástalan, hagyná, hogy a férfi költsön rá egy kis pénzt, de igazából nem látja értelmét. Egyelőre még bírja étel nélkül, majd ha lesz egy kis nyugta, akkor fog enni.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-09 00:00:50
Üzenet elküldve: 2016-07-09 00:00:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Deron, Sonmei//
*Valaki megkocogtatja a vállát, amire valamivel kevésbé barátságos arccal fordul hátra. Mivel azonban az illető korábban szólal meg, mint ő, és az alapján amit hall, az arcát gyorsan újra mosolyba rendezi.*
-Üdv! Ha nem változott a helyzet, amióta a kapitányhoz szerencsém volt, akkor matrózokat toboroz. Azt mondta, itt keressem. *Feleli a vörös hajú férfinek. Elsőre is sikerült megértenie, mit akart mondani a vele szemben álló. Bólint egyet Sonmei felé is, aki az ajtó környékéről érkezik. Mivel elsőre nem tette meg, most nem csak az érkező lányt, hanem a vele szemben álló férfit is végigméri.*
-Indultak valamerre? Ha igen, akkor ne zavartassák magukat, elleszek itt. *Kocogtatja meg a pultot, amit most már a hátával támaszt.*
*Valaki megkocogtatja a vállát, amire valamivel kevésbé barátságos arccal fordul hátra. Mivel azonban az illető korábban szólal meg, mint ő, és az alapján amit hall, az arcát gyorsan újra mosolyba rendezi.*
-Üdv! Ha nem változott a helyzet, amióta a kapitányhoz szerencsém volt, akkor matrózokat toboroz. Azt mondta, itt keressem. *Feleli a vörös hajú férfinek. Elsőre is sikerült megértenie, mit akart mondani a vele szemben álló. Bólint egyet Sonmei felé is, aki az ajtó környékéről érkezik. Mivel elsőre nem tette meg, most nem csak az érkező lányt, hanem a vele szemben álló férfit is végigméri.*
-Indultak valamerre? Ha igen, akkor ne zavartassák magukat, elleszek itt. *Kocogtatja meg a pultot, amit most már a hátával támaszt.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-08 13:55:22
Üzenet elküldve: 2016-07-08 13:55:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Milaye//
*Szinte álmodozóvá válik tekintete, ahogy meghallja a csilingelő nevetést. Nagyon örül neki, hogy sikerült jókedvűen megnevettetnie az elf leányzót és, szó mi szó, roppant büszke is magára ezért.*
- Hát, ha két rosszarcú alak kergeti, villogó, borotvaélesre fent pengékkel, akkor az ember nagyon, de nagyon fürge tud lenni. *somolyogva veszi, hogy ezzel a bátornak nem igazán nevezhető tettével is sikerült mosolyt varázsolnia Milaye arcára. És még érdeklődik is! Kérdezi. Őt. Hát nem csodálatos? Hesred mindig úgy vélte, hogy az igazán gyönyörű nők - számára a Vaskorsóban megismert leányzó az - leginkább hősies, vitéz férfiakkal állnak szóba. Mondjuk egy lovaggal. Lehetőleg szőkével. Aki ezüstösen csillogó vértezetben, hófehér csataménen vágtat be a gonoszok sűrűjébe. Kezében jobbra-balra villan a kard, csapásai alatt úgy dől az ellen, mint búzakalászok aratáskor. Győzedelmeskedik és ragyogó mosolyt villant szíve választottjára, aki ettől legalábbis elalél, aztán a paripán együtt léptetnek el a látóhatáron vöröslő alkonyba. Neki viszont se kardja, se lova, se nemesi címe és mégis felkeltette Milaye érdeklődését. Mindettől függetlenül még nem ment el teljesen a józan esze, tudja, hogy jobb ha nem lebeg néhány hüvelyknyire a föld felett hirtelen támadt nagy boldogságában, onnan is igen nagyot lehet esni. Általában pofára.*
- Höhm... eh... egy kis faluból, Wegtoren mellől, nem messze a folyótól. *majdnem félrenyeli a sört, ahogy a bűbájos fogadós uraságnak nevezi. Ilyesmi még sohasem fordult elő vele. Annyira meglepi, hogy tiltakozni is elfelejt.* - Arrafelé szinte csak óriások élnek, talán csak a mi falunkban laktak emberek. Bár arrafelé nem volt szokásban csak úgy nagy vándorutakra indulni, úgyhogy ezt nem tudhatom biztosan. Lehet, hogy másfelé is előfordultak emberek. De más szerzetek biztosan nem nagyon. Én sem jöttem volna el, ha nem lett volna muszáj. De a mesteremnek, akinek nem volt leszármazottja, váratlanul fia született és onnantól nyilvánvaló volt, hogy ő fogja örökölni a malmot. Egy olyan kis falu pedig nem tud eltartani sok molnárt. *mosolyodik a lányra őszinte csodálattal, aki egy kecses mozdulattal ismét csípőre vágja kezét, amitől Hesred majdnem elfelejti, hogy éhes. De csak majdnem, hiszen a ropogós-barnára sült csirke ott illatozik előtte. Pillanatig zavarban van, miként lásson hozzá. Hallott róla, hogy előkelő körökben késsel és villával óvatosan farigcsálják le a húst a csontokról, az ő keze azonban nem szokott ilyen szerszámokhoz, tíz ujját megbízhatóbbnak tartja. Azért igyekszik elfogadhatóan étkezni. Miközben az egyik combot tartja kezében, hogy beleharapjon, eszébe jut valami: kisujját mereven eltartja. Egyszer így látta valakitől, akit felettébb jól neveltnek gondolt.*
- Azt mondták, menjek Artheniorba! Az egy nagy város, biztosan találok megélhetést és el sem téveszthetem: egy város, falak nélkül. Micsoda ostobaság! Miféle város lehet az, falak nélkül? Hogy védhetné akkor meg magát? De *pillant körbe, most ő sem csak a fogadóra, hanem a környékre gondolva* ez nem Arthenior. És egy minutáig sem bánom, hogy ide keveredtem!
*Miközben falatozik és mesél, egyszer csak észreveszi, hogy Milaye nézi. Kicsit zavarba jön, nem tudja eldönteni, hogy a története érdekli-e vagy meghozta az étvágyát, ahogy a csirkét pusztítja?*
- Ööö... meghívhatom a kisasszonkát valamire? Bármire!
*Egy vászonszütyőt vesz elő, aminek szája egy kis bőrszíjjal van összehúzva és őszintén reméli, hogy a fogadó kínálatában nem szerepelnek súlyos százasokba fájó fogások. Akkor gondban lenne.*
*Szinte álmodozóvá válik tekintete, ahogy meghallja a csilingelő nevetést. Nagyon örül neki, hogy sikerült jókedvűen megnevettetnie az elf leányzót és, szó mi szó, roppant büszke is magára ezért.*
- Hát, ha két rosszarcú alak kergeti, villogó, borotvaélesre fent pengékkel, akkor az ember nagyon, de nagyon fürge tud lenni. *somolyogva veszi, hogy ezzel a bátornak nem igazán nevezhető tettével is sikerült mosolyt varázsolnia Milaye arcára. És még érdeklődik is! Kérdezi. Őt. Hát nem csodálatos? Hesred mindig úgy vélte, hogy az igazán gyönyörű nők - számára a Vaskorsóban megismert leányzó az - leginkább hősies, vitéz férfiakkal állnak szóba. Mondjuk egy lovaggal. Lehetőleg szőkével. Aki ezüstösen csillogó vértezetben, hófehér csataménen vágtat be a gonoszok sűrűjébe. Kezében jobbra-balra villan a kard, csapásai alatt úgy dől az ellen, mint búzakalászok aratáskor. Győzedelmeskedik és ragyogó mosolyt villant szíve választottjára, aki ettől legalábbis elalél, aztán a paripán együtt léptetnek el a látóhatáron vöröslő alkonyba. Neki viszont se kardja, se lova, se nemesi címe és mégis felkeltette Milaye érdeklődését. Mindettől függetlenül még nem ment el teljesen a józan esze, tudja, hogy jobb ha nem lebeg néhány hüvelyknyire a föld felett hirtelen támadt nagy boldogságában, onnan is igen nagyot lehet esni. Általában pofára.*
- Höhm... eh... egy kis faluból, Wegtoren mellől, nem messze a folyótól. *majdnem félrenyeli a sört, ahogy a bűbájos fogadós uraságnak nevezi. Ilyesmi még sohasem fordult elő vele. Annyira meglepi, hogy tiltakozni is elfelejt.* - Arrafelé szinte csak óriások élnek, talán csak a mi falunkban laktak emberek. Bár arrafelé nem volt szokásban csak úgy nagy vándorutakra indulni, úgyhogy ezt nem tudhatom biztosan. Lehet, hogy másfelé is előfordultak emberek. De más szerzetek biztosan nem nagyon. Én sem jöttem volna el, ha nem lett volna muszáj. De a mesteremnek, akinek nem volt leszármazottja, váratlanul fia született és onnantól nyilvánvaló volt, hogy ő fogja örökölni a malmot. Egy olyan kis falu pedig nem tud eltartani sok molnárt. *mosolyodik a lányra őszinte csodálattal, aki egy kecses mozdulattal ismét csípőre vágja kezét, amitől Hesred majdnem elfelejti, hogy éhes. De csak majdnem, hiszen a ropogós-barnára sült csirke ott illatozik előtte. Pillanatig zavarban van, miként lásson hozzá. Hallott róla, hogy előkelő körökben késsel és villával óvatosan farigcsálják le a húst a csontokról, az ő keze azonban nem szokott ilyen szerszámokhoz, tíz ujját megbízhatóbbnak tartja. Azért igyekszik elfogadhatóan étkezni. Miközben az egyik combot tartja kezében, hogy beleharapjon, eszébe jut valami: kisujját mereven eltartja. Egyszer így látta valakitől, akit felettébb jól neveltnek gondolt.*
- Azt mondták, menjek Artheniorba! Az egy nagy város, biztosan találok megélhetést és el sem téveszthetem: egy város, falak nélkül. Micsoda ostobaság! Miféle város lehet az, falak nélkül? Hogy védhetné akkor meg magát? De *pillant körbe, most ő sem csak a fogadóra, hanem a környékre gondolva* ez nem Arthenior. És egy minutáig sem bánom, hogy ide keveredtem!
*Miközben falatozik és mesél, egyszer csak észreveszi, hogy Milaye nézi. Kicsit zavarba jön, nem tudja eldönteni, hogy a története érdekli-e vagy meghozta az étvágyát, ahogy a csirkét pusztítja?*
- Ööö... meghívhatom a kisasszonkát valamire? Bármire!
*Egy vászonszütyőt vesz elő, aminek szája egy kis bőrszíjjal van összehúzva és őszintén reméli, hogy a fogadó kínálatában nem szerepelnek súlyos százasokba fájó fogások. Akkor gondban lenne.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-08 12:15:05
Üzenet elküldve: 2016-07-08 12:15:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hesred//
*Milaye kíváncsian hallgatja a történetet, eleinte komolyan is veszi. A férfi előadásmódja szórakoztatja, s nem is bírja ki, hogy a végén ne nevesse el magát. Kezét a szája elé emeli, hátha úgy kevésbé tűnik illetlennek.*
- Sok szerencse kelhetett ahhoz meg fürge lábak.
*Fűzi hozzá kuncogva.*
- Honnan jött az uraság?
*Kérdezi kíváncsian, még mindig vidáman mosolyogva. Érdekli hol lehet az a környék, ahol még nem láttak orkot és ilyen dolgok megtörténhettek. Kíváncsi, hátha járt már arrafelé.*
- Nem vagyok itt olyan régóta, nem igazán vagyok tisztában a helyzettel. Engem hamar munkába tudtak állítani, nem hiszem, hogy önnek gondja adódna ezzel.
*Mila kicsit megkomolyodik, habár továbbra is mosolyog. Próbálja biztatni az ismeretlent, de nem szeretne olyan dolgokkal dobálózni, amikkel nincsen tisztában. A thargok malmáról pedig semmit sem hallott még, fogalma sincs, mi lehet arra a helyzet. *
- Akkor hozom is.
*Mosolyodik el, nem telik olyan sok időbe, hogy elkészítse az ételt. Rilai reggel már néhány dolgot előkészített, Milának is volt üresjárata, amit a konyhában tudott tölteni. Nem árt betanulni az itteni recepteket. A fűszerezés vidékenként változik.
Mila mikor visszatér, letesz a férfi elé az ételt, a csirke szép aranybarna. Még Mila is megkívánja a látványt. A reggeli alma óta nem evett semmit. De egyelőre mégsem keres magának is harapni valót, inkább csak besöpri a pénzt.*
- Köszönöm.
*Feleli kissé elgondolkozva. Egyik kezét újra a csípőjére teszi, úgy nézi a férfit és a bárcás csirkét, habár hamar észbe kap, hogy nem illik bámulni, főleg akkor nem, mikor valaki éppen étkezik. De ahelyett, hogy hirtelen elfordulna, újfent csak elmosolyodik.*
- Mesélhetne még arról a vidékről, ahonnan jött.
*Veti fel az ötletet. Míg vár kicsit megigazítja hatalmas göndör haját, hátrafogja a tincseket. Egyáltalán nincs hideg, sőt elég meleg van. Mila ezért rázza át a loboncát, hogy ne süljön meg ő is olyan barnára, mint a csirke. Hogyha hegyes fülei eddig nem is lettek volna láthatók, most már pár pillanatra látni lehet őket.*
*Milaye kíváncsian hallgatja a történetet, eleinte komolyan is veszi. A férfi előadásmódja szórakoztatja, s nem is bírja ki, hogy a végén ne nevesse el magát. Kezét a szája elé emeli, hátha úgy kevésbé tűnik illetlennek.*
- Sok szerencse kelhetett ahhoz meg fürge lábak.
*Fűzi hozzá kuncogva.*
- Honnan jött az uraság?
*Kérdezi kíváncsian, még mindig vidáman mosolyogva. Érdekli hol lehet az a környék, ahol még nem láttak orkot és ilyen dolgok megtörténhettek. Kíváncsi, hátha járt már arrafelé.*
- Nem vagyok itt olyan régóta, nem igazán vagyok tisztában a helyzettel. Engem hamar munkába tudtak állítani, nem hiszem, hogy önnek gondja adódna ezzel.
*Mila kicsit megkomolyodik, habár továbbra is mosolyog. Próbálja biztatni az ismeretlent, de nem szeretne olyan dolgokkal dobálózni, amikkel nincsen tisztában. A thargok malmáról pedig semmit sem hallott még, fogalma sincs, mi lehet arra a helyzet. *
- Akkor hozom is.
*Mosolyodik el, nem telik olyan sok időbe, hogy elkészítse az ételt. Rilai reggel már néhány dolgot előkészített, Milának is volt üresjárata, amit a konyhában tudott tölteni. Nem árt betanulni az itteni recepteket. A fűszerezés vidékenként változik.
Mila mikor visszatér, letesz a férfi elé az ételt, a csirke szép aranybarna. Még Mila is megkívánja a látványt. A reggeli alma óta nem evett semmit. De egyelőre mégsem keres magának is harapni valót, inkább csak besöpri a pénzt.*
- Köszönöm.
*Feleli kissé elgondolkozva. Egyik kezét újra a csípőjére teszi, úgy nézi a férfit és a bárcás csirkét, habár hamar észbe kap, hogy nem illik bámulni, főleg akkor nem, mikor valaki éppen étkezik. De ahelyett, hogy hirtelen elfordulna, újfent csak elmosolyodik.*
- Mesélhetne még arról a vidékről, ahonnan jött.
*Veti fel az ötletet. Míg vár kicsit megigazítja hatalmas göndör haját, hátrafogja a tincseket. Egyáltalán nincs hideg, sőt elég meleg van. Mila ezért rázza át a loboncát, hogy ne süljön meg ő is olyan barnára, mint a csirke. Hogyha hegyes fülei eddig nem is lettek volna láthatók, most már pár pillanatra látni lehet őket.*
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:58:32
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:58:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Deron, Arasys//
*Sonmei nem titkolja, hogy megkönnyebbül a ténytől, hogy végre elindulhatnak vissza a városba. A lány irtózik ettől a helytől, pedig a maga nemében igen varázslatos.
Sonmei majdnem nekifut a vöröskének az ajtóban, de végül sikerül kikerülnie. Azért kicsit bosszús a helyzet miatt. Mindenesetre, ha Deron nem hallja meg a vörös kérdését, Sonmei lazán otthagyta volna a lányt. Így viszont kénytelen még ácsorogni az ajtóban, pedig fél lábbal már kint áll. Nagy sóhajtással engedi végül becsapódni az ajtót, visszasétál Deron mellé.*
- Szép napot!
*Veti oda ő is. Nem túl ellenséges, de barátságosnak sem lehetne nevezni a hozzáállását. Inkább amolyan, mint akit hidegen hagy ez az egész. Legbelül toporog, indulni akar már.*
*Sonmei nem titkolja, hogy megkönnyebbül a ténytől, hogy végre elindulhatnak vissza a városba. A lány irtózik ettől a helytől, pedig a maga nemében igen varázslatos.
Sonmei majdnem nekifut a vöröskének az ajtóban, de végül sikerül kikerülnie. Azért kicsit bosszús a helyzet miatt. Mindenesetre, ha Deron nem hallja meg a vörös kérdését, Sonmei lazán otthagyta volna a lányt. Így viszont kénytelen még ácsorogni az ajtóban, pedig fél lábbal már kint áll. Nagy sóhajtással engedi végül becsapódni az ajtót, visszasétál Deron mellé.*
- Szép napot!
*Veti oda ő is. Nem túl ellenséges, de barátságosnak sem lehetne nevezni a hozzáállását. Inkább amolyan, mint akit hidegen hagy ez az egész. Legbelül toporog, indulni akar már.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:45:36
Üzenet elküldve: 2016-07-08 11:45:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Milaye//
- Egyszer. *válaszol bólintva Milaye kérdésére, az igazságnak megfelelően* - Még legényke koromban érkezett a falunkba egy vándor kereskedő, nagy társzekerével. Két jókora fickó vigyázta, pallosokkal. Hát, volt nála minden, lányok hajába való színes szalagoktól kezdve, ekevason át, hímzett papucsig. A főtéren árulta portékáit, amikor felbukkant az ork. Hej, be csúf volt! Dagadt volt és nagy, rücskös volt a pofája, olyan kancsal volt, hogy keresztben folytak le a könnyei. És ekkora agyarai voltak. *mutatja nagy komolyan az alkarját* - Meg is mondtam neki: "Komám, ilyen rusnya teremtés még nem fordul elő errefelé." Akkor kiderült, hogy ember és a kereskedő felesége. De végül is életben maradtam.
*Szégyenlős mosollyal megvonja a vállát.*
- Teccik tudni, akkoriban még vékonka suhanc voltam, gyorsan tudtam szaladni.
*Azt szokták mondani, általában a nők, hogy a férfiaknak semmi sem jó. Ha eleget panaszkodnak és nyafogásuk szerint változnak a dolgot, akkor az új helyzet nem tetszik nekik. Lehet benne valami, most, hogy a tengerkék szemek tulajdonosa megfosztja bizonyos bájai látásától, Hesred olyan arcot vág, mint a kisgyerek, akitől elvették kedvenc játékát. Igyekszik csak lopva pillantani a lány kezére, amivel összehúzza inge szárnyait, mert noha gyermekszobája nem volt, bizonyos természetes szemérmesség, illemtudás azért szorult belé. A munkalehetőségekre bólogat, bár kicsit aggódik, hogy az a Tharg úr úgy fogja vélni, hogy új őrök mindig jól jönnek és mire kettőt pislant, vaskalapot nyomnak a fejébe, lándzsát a kezébe és kizavarják élőholtakkal hadakozni. És ő nem az a kimondott hőstípus.*
- Körülnézek. *bólogat buzgón* - Hátha a helyi molnárnak is szüksége van segédre.
*Azt el sem tudja képzelni, hogy nincs a környéken legalább egy malom. Elvégre az itteniek hol őröltetnék a kenyérnek valót? Azt sem tudja elképzelni, hogy errefelé ne ennének kenyeret. Az igazi persze az lenne, ha a molnárt elvitte volna valami nyavalya és helyét elfoglalva saját ura lehetne a malomkövek mellett. De ez annyira szépnek tűnik, hogy szintén nem tudja elképzelni. És nem is olyan rosszindulatú, hogy más vesztére spekulálva próbáljon boldogulni.*
- Bárcás csirke. Remekül hangzik. *lelkesedik, bár fogalma sincs, hogy mitől bárcás az a baromfi. De lehet rossz az, amit ettől a szépségtől kap? Ha fordultában meglebben Milaye haja és elővillan a füle, Hesred kis híján berogy a pult alá. Elszigetelt vidékeken, kis falvakban legfeljebb vad mendemondák keringenek elfekről, sötételfekről és mindenféle, arrafelé mesebelinek számító lényekről, így legalábbis egzotikumnak számítanak. A hegyes fül az hegyes fül, az pedig elfet jelent, mivel Hesrednek fogalma sincs, hogy mi a különbség külsőre a fattyú és a tisztavérű között. Most, hogy a lány háttal került neki, szabadabban bámészkodva szemlélheti meg egyéb formásabb idomait is, csak sajnos túl hamar eltűnik a konyhában. Mire Milaye Siephore visszatér a csirkével, már ott hever a pulton 10 arany a serért és az ételért.
Addig még van ideje, hogy nagyot sóhajtson, félig-meddig maga elé dünnyögve.*
- Hjaj, barátom!... Hamarabb kapsz te nemességet, mint hogy csókot lopj egy ilyen tündértől.
*Ez utóbbit szintén elképzelhetetlennek tartja. Kicsit sok lesz mára az elképzelhetetlen dolgokból.*
- Egyszer. *válaszol bólintva Milaye kérdésére, az igazságnak megfelelően* - Még legényke koromban érkezett a falunkba egy vándor kereskedő, nagy társzekerével. Két jókora fickó vigyázta, pallosokkal. Hát, volt nála minden, lányok hajába való színes szalagoktól kezdve, ekevason át, hímzett papucsig. A főtéren árulta portékáit, amikor felbukkant az ork. Hej, be csúf volt! Dagadt volt és nagy, rücskös volt a pofája, olyan kancsal volt, hogy keresztben folytak le a könnyei. És ekkora agyarai voltak. *mutatja nagy komolyan az alkarját* - Meg is mondtam neki: "Komám, ilyen rusnya teremtés még nem fordul elő errefelé." Akkor kiderült, hogy ember és a kereskedő felesége. De végül is életben maradtam.
*Szégyenlős mosollyal megvonja a vállát.*
- Teccik tudni, akkoriban még vékonka suhanc voltam, gyorsan tudtam szaladni.
*Azt szokták mondani, általában a nők, hogy a férfiaknak semmi sem jó. Ha eleget panaszkodnak és nyafogásuk szerint változnak a dolgot, akkor az új helyzet nem tetszik nekik. Lehet benne valami, most, hogy a tengerkék szemek tulajdonosa megfosztja bizonyos bájai látásától, Hesred olyan arcot vág, mint a kisgyerek, akitől elvették kedvenc játékát. Igyekszik csak lopva pillantani a lány kezére, amivel összehúzza inge szárnyait, mert noha gyermekszobája nem volt, bizonyos természetes szemérmesség, illemtudás azért szorult belé. A munkalehetőségekre bólogat, bár kicsit aggódik, hogy az a Tharg úr úgy fogja vélni, hogy új őrök mindig jól jönnek és mire kettőt pislant, vaskalapot nyomnak a fejébe, lándzsát a kezébe és kizavarják élőholtakkal hadakozni. És ő nem az a kimondott hőstípus.*
- Körülnézek. *bólogat buzgón* - Hátha a helyi molnárnak is szüksége van segédre.
*Azt el sem tudja képzelni, hogy nincs a környéken legalább egy malom. Elvégre az itteniek hol őröltetnék a kenyérnek valót? Azt sem tudja elképzelni, hogy errefelé ne ennének kenyeret. Az igazi persze az lenne, ha a molnárt elvitte volna valami nyavalya és helyét elfoglalva saját ura lehetne a malomkövek mellett. De ez annyira szépnek tűnik, hogy szintén nem tudja elképzelni. És nem is olyan rosszindulatú, hogy más vesztére spekulálva próbáljon boldogulni.*
- Bárcás csirke. Remekül hangzik. *lelkesedik, bár fogalma sincs, hogy mitől bárcás az a baromfi. De lehet rossz az, amit ettől a szépségtől kap? Ha fordultában meglebben Milaye haja és elővillan a füle, Hesred kis híján berogy a pult alá. Elszigetelt vidékeken, kis falvakban legfeljebb vad mendemondák keringenek elfekről, sötételfekről és mindenféle, arrafelé mesebelinek számító lényekről, így legalábbis egzotikumnak számítanak. A hegyes fül az hegyes fül, az pedig elfet jelent, mivel Hesrednek fogalma sincs, hogy mi a különbség külsőre a fattyú és a tisztavérű között. Most, hogy a lány háttal került neki, szabadabban bámészkodva szemlélheti meg egyéb formásabb idomait is, csak sajnos túl hamar eltűnik a konyhában. Mire Milaye Siephore visszatér a csirkével, már ott hever a pulton 10 arany a serért és az ételért.
Addig még van ideje, hogy nagyot sóhajtson, félig-meddig maga elé dünnyögve.*- Hjaj, barátom!... Hamarabb kapsz te nemességet, mint hogy csókot lopj egy ilyen tündértől.
*Ez utóbbit szintén elképzelhetetlennek tartja. Kicsit sok lesz mára az elképzelhetetlen dolgokból.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-08 10:38:00
Üzenet elküldve: 2016-07-08 10:38:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sonmei, Arasys//
*Ami azt illeti, tétlenül ücsörögni éppenséggel a tolvajnak sincs kedve, főleg abban a tudatban, hogy Artheniorban talán szükség lehet rá, mint hivatásos naplopóra.*
- Akkor ez eldőlt.
*Biccent Sonmei irányába, majd felpattan a helyéről, hogy viharos sebességgel elhagyja a helyiséget. Minő fájdalom, épp ekkor fut be a rőthajú hölgyemény és érdeklődik a pultnál Draenon iránt. Deron pedig nem átall ezt meghallani s jó elsőtisztként azonnal int Sonmeinek, hogy ne olyan sietősen.
Odalép hát a pulthoz és rögvest meg is kocogtatja Arasys vállát, hogy az biztosan rá figyeljen.*
- Szépséges jó napot! Az imént bátorkodtam meghallani, hogy Draenon kapitányt keresi, aki bár jelenleg házon kívül tartózkodik, meghagyta nekem, hogy foglalkozzam azokkal, akik távolléte alatt esetleg keresnék.
*Deronunk beszéde egy kicsit talán kusza, de ezt betudja a rum utóhatásának.*
- Szóval szabad érdeklődnöm, hogy miért keresi a kapitányt?
*Ami azt illeti, tétlenül ücsörögni éppenséggel a tolvajnak sincs kedve, főleg abban a tudatban, hogy Artheniorban talán szükség lehet rá, mint hivatásos naplopóra.*
- Akkor ez eldőlt.
*Biccent Sonmei irányába, majd felpattan a helyéről, hogy viharos sebességgel elhagyja a helyiséget. Minő fájdalom, épp ekkor fut be a rőthajú hölgyemény és érdeklődik a pultnál Draenon iránt. Deron pedig nem átall ezt meghallani s jó elsőtisztként azonnal int Sonmeinek, hogy ne olyan sietősen.
Odalép hát a pulthoz és rögvest meg is kocogtatja Arasys vállát, hogy az biztosan rá figyeljen.*
- Szépséges jó napot! Az imént bátorkodtam meghallani, hogy Draenon kapitányt keresi, aki bár jelenleg házon kívül tartózkodik, meghagyta nekem, hogy foglalkozzam azokkal, akik távolléte alatt esetleg keresnék.
*Deronunk beszéde egy kicsit talán kusza, de ezt betudja a rum utóhatásának.*
- Szóval szabad érdeklődnöm, hogy miért keresi a kapitányt?
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-08 10:28:26
Üzenet elküldve: 2016-07-08 10:28:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hesred//
*Milaye szája csalafinta mosolyra húzódik. Tetszik neki a férfi őszintesége. De azért az ismeretlen kedvéért felegyenesedik. Megnyugtatja, hogy fiús öltözködése mellett is jól látszódnak az idomai.*
- Látott ön valaha orkot, édes?
*Kérdezi jó kedélyűen. Képzeletében megjelennek az említett faj képviselői. Ha már a külsejük sem tetszene, a belsejük sem jelent nagyobb csábítást. A lány halványan elfintorodik, hiába, az empirista életérzés nem vonzza az orkokhoz.
Vigyora mosollyá szűkül.*
- Ha valamit biztosra merek mondani, akkor az az, hogy itt biztonságban van. Tudtommal mindenfelé őrök vannak, idáig egy élőhalott sem merészkedne el.
*Mondja kedvesen, hogy megnyugtassa a férfit, na meg magát is. Sok dologban jeleskedik, de a fegyverforgatás nem tartozik ezek közé. Csak egy tőrje van, de azt is inkább a szépsége miatt hordja magával. Addig sem teljesen védtelen, habár komoly harcba nem bocsátkozna vele.
Nem szól semmit egy darabig, csak mély, kék szemeit szegezi a férfira. Elmosolyodik a szóhasználaton.*
- Biztos örülnek majd önnek. A Vashegyen bőven kapni munkát, ha nem is őrölni, de valami mást biztos tud majd csinálni.
*Válaszolja Mila. Neki sem kellett sokáig munkáért kuncsorognia. Hip-hop beállították a pult mögé, annak ellenére, hogy az igazi erénye az esze, nem pedig az a mozdulat, ahogy a sört csapolja. De ezt is meg kell csinálnia valakinek, az elf lányt nem zavarja, ha egy ideig itt fog rostokolni. A vendéglátó egységekben amúgy is sok ember megfordul, biztos el fog tudni kapni néhány érdekes információt.
Mila újra előrehajol, de most ravasz mosollyal összefogja elől az ingét, hogy még csak véletlenül se vonja el a férfi figyelmét.*
- A sör három arany, és tudnám ajánlani a bárcás csirkét hét aranyért.
*Siet a segítségére néhány információval. Ha a férfi beleegyezik, akkor Milát már csak hátulról láthatja, ahogy elrohan a konyhába az ételért.*
*Milaye szája csalafinta mosolyra húzódik. Tetszik neki a férfi őszintesége. De azért az ismeretlen kedvéért felegyenesedik. Megnyugtatja, hogy fiús öltözködése mellett is jól látszódnak az idomai.*
- Látott ön valaha orkot, édes?
*Kérdezi jó kedélyűen. Képzeletében megjelennek az említett faj képviselői. Ha már a külsejük sem tetszene, a belsejük sem jelent nagyobb csábítást. A lány halványan elfintorodik, hiába, az empirista életérzés nem vonzza az orkokhoz.
Vigyora mosollyá szűkül.*
- Ha valamit biztosra merek mondani, akkor az az, hogy itt biztonságban van. Tudtommal mindenfelé őrök vannak, idáig egy élőhalott sem merészkedne el.
*Mondja kedvesen, hogy megnyugtassa a férfit, na meg magát is. Sok dologban jeleskedik, de a fegyverforgatás nem tartozik ezek közé. Csak egy tőrje van, de azt is inkább a szépsége miatt hordja magával. Addig sem teljesen védtelen, habár komoly harcba nem bocsátkozna vele.
Nem szól semmit egy darabig, csak mély, kék szemeit szegezi a férfira. Elmosolyodik a szóhasználaton.*
- Biztos örülnek majd önnek. A Vashegyen bőven kapni munkát, ha nem is őrölni, de valami mást biztos tud majd csinálni.
*Válaszolja Mila. Neki sem kellett sokáig munkáért kuncsorognia. Hip-hop beállították a pult mögé, annak ellenére, hogy az igazi erénye az esze, nem pedig az a mozdulat, ahogy a sört csapolja. De ezt is meg kell csinálnia valakinek, az elf lányt nem zavarja, ha egy ideig itt fog rostokolni. A vendéglátó egységekben amúgy is sok ember megfordul, biztos el fog tudni kapni néhány érdekes információt.
Mila újra előrehajol, de most ravasz mosollyal összefogja elől az ingét, hogy még csak véletlenül se vonja el a férfi figyelmét.*
- A sör három arany, és tudnám ajánlani a bárcás csirkét hét aranyért.
*Siet a segítségére néhány információval. Ha a férfi beleegyezik, akkor Milát már csak hátulról láthatja, ahogy elrohan a konyhába az ételért.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-07 23:05:05
Üzenet elküldve: 2016-07-07 23:05:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Milaye//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy látszik, minden megszólalását ostoba bambulás fogja megelőzni. A mostanihoz elködösülő tekintet is párosul; az előbb a pisze orr íve, most egészen más ívek és domborulatok varázsolják el.*
- Ejnye már... *duruzsolja a dekoltázsnak* - Tessék rám is tekintettel lenni! Egy hosszú, magányos vándorút után egy ork szuka is kívánatosnak tűnne a férfiembernek, erre kiskegyed... itten... *emberfeletti erőfeszítéssel szakítja le pillantását a bájos leányzó ingének nyílásáról, aztán megborzong Milaye tréfának szánt szavaitól.*
- Az élőholtakat ne is tessen emlegetni, fertály esztendeje velük riogat mindenki. *őszintének látszik visszahőkölése, széles gesztussal tiltakozik a téma ellen, amivel az eddigre elé penderített korsó sört majdnem sikerül a mellette várakozó, tengeri rablóra hajazó lányra borítani.*
- Bocsánat! *pillant oldalt mentegetőzve* - Én majd jobban vigyázok. Nincs harag, ugye?
*Ha nem veszik vérét az alig elkerült baleset okán, arcán a frissen támadt rajongás számos tanújelével fordul vissza a pult mögött álló tündérhez, és két kézzel kapaszkodik bele a korsójába. Persze tudja, hogy nem lehet tündér, ahhoz túl nagyra nőtt, de azt beszélik, hogy a kis szárnyas lények szoktak éterien szépek lenni. És jelenleg akkor sem találhatná elbűvölőbbnek a fantasztikusan kék szemű lányt, ha égi dicsfény lengené körül diszkréten.*
- Amon Ruadh, Vashegy, tharg. *ismétli bölcsen* - Hallottam már róla.
*Egy frászt hallott.*
- Tulajdonképpen majdnem mindegy is nekem, hogy hol kötök ki, *vonja meg a vállát* ha békében élhetek és szükség van a tudásomra. Molnárlegény volnék és Tharg uraságnak és kedves családjának *személynévnek hiszi a tharg szót* biztos meg kell őröltetnie valahol a gabonáját.
*Kortyol egyet söréből. Az ital felettébb jólesik neki, de rögtön emlékezteti is, hogy farkaséhes.*
- Harapnék is valamit... *tekintete önkéntelenül is visszatér az ínycsiklandó domborulatokhoz* - Gyönge húst... *hirtelen kapja fel a fejét, mintha tarkón suhintották volna, zavartan mosolyodik el* - Úgy értem, valami sültet. Mivel tartozom?
A hozzászólás írója (Hesred Reginson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 23:05:33
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy látszik, minden megszólalását ostoba bambulás fogja megelőzni. A mostanihoz elködösülő tekintet is párosul; az előbb a pisze orr íve, most egészen más ívek és domborulatok varázsolják el.*
- Ejnye már... *duruzsolja a dekoltázsnak* - Tessék rám is tekintettel lenni! Egy hosszú, magányos vándorút után egy ork szuka is kívánatosnak tűnne a férfiembernek, erre kiskegyed... itten... *emberfeletti erőfeszítéssel szakítja le pillantását a bájos leányzó ingének nyílásáról, aztán megborzong Milaye tréfának szánt szavaitól.*
- Az élőholtakat ne is tessen emlegetni, fertály esztendeje velük riogat mindenki. *őszintének látszik visszahőkölése, széles gesztussal tiltakozik a téma ellen, amivel az eddigre elé penderített korsó sört majdnem sikerül a mellette várakozó, tengeri rablóra hajazó lányra borítani.*
- Bocsánat! *pillant oldalt mentegetőzve* - Én majd jobban vigyázok. Nincs harag, ugye?
*Ha nem veszik vérét az alig elkerült baleset okán, arcán a frissen támadt rajongás számos tanújelével fordul vissza a pult mögött álló tündérhez, és két kézzel kapaszkodik bele a korsójába. Persze tudja, hogy nem lehet tündér, ahhoz túl nagyra nőtt, de azt beszélik, hogy a kis szárnyas lények szoktak éterien szépek lenni. És jelenleg akkor sem találhatná elbűvölőbbnek a fantasztikusan kék szemű lányt, ha égi dicsfény lengené körül diszkréten.*
- Amon Ruadh, Vashegy, tharg. *ismétli bölcsen* - Hallottam már róla.
*Egy frászt hallott.*
- Tulajdonképpen majdnem mindegy is nekem, hogy hol kötök ki, *vonja meg a vállát* ha békében élhetek és szükség van a tudásomra. Molnárlegény volnék és Tharg uraságnak és kedves családjának *személynévnek hiszi a tharg szót* biztos meg kell őröltetnie valahol a gabonáját.
*Kortyol egyet söréből. Az ital felettébb jólesik neki, de rögtön emlékezteti is, hogy farkaséhes.*
- Harapnék is valamit... *tekintete önkéntelenül is visszatér az ínycsiklandó domborulatokhoz* - Gyönge húst... *hirtelen kapja fel a fejét, mintha tarkón suhintották volna, zavartan mosolyodik el* - Úgy értem, valami sültet. Mivel tartozom?
A hozzászólás írója (Hesred Reginson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.07 23:05:33
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-07 21:41:06
Üzenet elküldve: 2016-07-07 21:41:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//kb mindenki - Arasys, Hesred//
*Milaye már a határán áll az unalomnak, pedig ő nem az a fajta, aki hajlamos ebbe az állapotba süppedni. Általában mindig csinál valamit, s ha más nincs is kéznél, egy-két saját készítésű kódex kell, hogy legyen. Most is szívesen elővenne valami hasonlót, de az egész zsákja a fenti szobák egyikében van. Abban pedig nem biztos, hogy szabad lenne itt hagyni a helyét, ha csak pár pillanatra is, annak ellenére, hogy pangás van. Az unott támaszkodásból az ajtó nyílása zavarja fel. Egy vörös lány lép be. Nem kell sokáig keresnie az ismeretlennek Mila tekintetét, a lány gyorsan ugrik a vendégre, hátha hozott valami hírt vagy tudást.*
- Magának is!
*Köszön boldogan Mila. Hogyha a lány nem jön közelebb a pulthoz, ahol éppen Milaye tartózkodik, akkor odamegy a vöröskéhez. Jó kedvét semmi sem ronthatja el, de amikor meghallja az ismeretlen kérdést, kicsit elhúzza a száját.*
- Sajnálom, de nem rég mentek el mind a ketten.
*Válaszol a lánynak. Az arca rögtön felderül a következő kérésre. Nincs olyan régóta itt, hogy az összes itteni ételt kitapasztalta volna, ezért ajánlani sem tud igazán. De legalább végre van valami dolga.*
- Hát, ahogy én láttam minden eléggé friss. Esetleg kecskeragu sörrel?
*Kérdezi, visszagondolva arra a reggeli pár percre, amit ott tudott tölteni a konyhában, recepteket bújva. Kicsit ráncolja a homlokát, mert ötlete sincs, hogy ez az étel itt milyen lehet. Még nem kóstolta a Vashegyen.
Viszont ha a lány rábólint, akkor már ki is hozza neki az ételt és az italt.*
- 13 arany.
*Teszi le elé egy bájos mosolyt villantva. Persze ha inkább mást kér, akkor majd felsorol neki néhány egyéb lehetőséget.
Nem telik bele sok időbe, a taverna ajtaja újra kinyílik, s most egy férfi lép be rajta. Mila mosolyogva, kíváncsian néz rá. Egyik kezét csípőre teszi, a másikkal pedig letámaszkodik a pultra, ezzel az előredőlő mozdulattal enged belátást az ingébe.*
- Magának is kellemes napot! Szerencséjére ma elég az arany is, nem levágott élőhalott fejjel kell fizetni.
*Mondja jókedvűen. Az ismeretlen szavai nem hozzák zavarba, már-már természetesnek érzi őket. *
- Akad hát!
*Feleli vidáman, s térül-fordul, máris egy habzó korsónyi sört penderít a férfi elé.*
- Ez itt, kérem szépen, Amon Ruadh, a Vashegy, a thargok birodalma.
*Tárja szét a karjait Mila, körbemutatva a tavernában, habár egyértelműen ő tovább gondol az épület falainál.*
- De mégis mi járatban errefelé, ha azt sem tudja merre jár? Kit, mit keres?
*Kérdezi érdeklődve, ragyogó mosolya egy pillanatra sem hervad le az arcáról. Szemeiben izzik a tudásvágy, bizakodik, hogy a férfi tud valami izgalmas információval szolgálni neki.*
*Milaye már a határán áll az unalomnak, pedig ő nem az a fajta, aki hajlamos ebbe az állapotba süppedni. Általában mindig csinál valamit, s ha más nincs is kéznél, egy-két saját készítésű kódex kell, hogy legyen. Most is szívesen elővenne valami hasonlót, de az egész zsákja a fenti szobák egyikében van. Abban pedig nem biztos, hogy szabad lenne itt hagyni a helyét, ha csak pár pillanatra is, annak ellenére, hogy pangás van. Az unott támaszkodásból az ajtó nyílása zavarja fel. Egy vörös lány lép be. Nem kell sokáig keresnie az ismeretlennek Mila tekintetét, a lány gyorsan ugrik a vendégre, hátha hozott valami hírt vagy tudást.*
- Magának is!
*Köszön boldogan Mila. Hogyha a lány nem jön közelebb a pulthoz, ahol éppen Milaye tartózkodik, akkor odamegy a vöröskéhez. Jó kedvét semmi sem ronthatja el, de amikor meghallja az ismeretlen kérdést, kicsit elhúzza a száját.*
- Sajnálom, de nem rég mentek el mind a ketten.
*Válaszol a lánynak. Az arca rögtön felderül a következő kérésre. Nincs olyan régóta itt, hogy az összes itteni ételt kitapasztalta volna, ezért ajánlani sem tud igazán. De legalább végre van valami dolga.*
- Hát, ahogy én láttam minden eléggé friss. Esetleg kecskeragu sörrel?
*Kérdezi, visszagondolva arra a reggeli pár percre, amit ott tudott tölteni a konyhában, recepteket bújva. Kicsit ráncolja a homlokát, mert ötlete sincs, hogy ez az étel itt milyen lehet. Még nem kóstolta a Vashegyen.
Viszont ha a lány rábólint, akkor már ki is hozza neki az ételt és az italt.*
- 13 arany.
*Teszi le elé egy bájos mosolyt villantva. Persze ha inkább mást kér, akkor majd felsorol neki néhány egyéb lehetőséget.
Nem telik bele sok időbe, a taverna ajtaja újra kinyílik, s most egy férfi lép be rajta. Mila mosolyogva, kíváncsian néz rá. Egyik kezét csípőre teszi, a másikkal pedig letámaszkodik a pultra, ezzel az előredőlő mozdulattal enged belátást az ingébe.*
- Magának is kellemes napot! Szerencséjére ma elég az arany is, nem levágott élőhalott fejjel kell fizetni.
*Mondja jókedvűen. Az ismeretlen szavai nem hozzák zavarba, már-már természetesnek érzi őket. *
- Akad hát!
*Feleli vidáman, s térül-fordul, máris egy habzó korsónyi sört penderít a férfi elé.*
- Ez itt, kérem szépen, Amon Ruadh, a Vashegy, a thargok birodalma.
*Tárja szét a karjait Mila, körbemutatva a tavernában, habár egyértelműen ő tovább gondol az épület falainál.*
- De mégis mi járatban errefelé, ha azt sem tudja merre jár? Kit, mit keres?
*Kérdezi érdeklődve, ragyogó mosolya egy pillanatra sem hervad le az arcáról. Szemeiben izzik a tudásvágy, bizakodik, hogy a férfi tud valami izgalmas információval szolgálni neki.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:45:01
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Csak kerüljetek a kezeim közé, vészmadarak, riogatjátok itten a jónépet... még hogy sétálgató hullák...
*A bosszús mormogás félig annak is szól, hogy minden jel szerint eltévedt és elképzelése sincs, hogy honnan bukkant elő ez a takaros kis épület, ami minden jel szerint, egy fogadó lehet. Ettől függetlenül nincs nagyon ellenére ez a tévesztés, hiszen túl rég van úton, túl rég nem tudott rendesen pihenni és túl rég nem tudott elkölteni egy kiadós, rendes étkezést. És persze azoknak is, aki óva intették, mielőtt útra kelt: nem okos dolog egymagában nekivágni, hiszen mindenfelé azt beszélik, hogy a holtak manapság nem nyugodnak békében, épp ellenkezőleg. Ott nyüzsögnek minden bokorban. No hiszen, válaszolt az intésekre rendszerint egy magabiztos mosollyal, csak jöjjenek azok a rémségek! Majd ő a jó csontos öklével és furkósbotjával móresre tanítja őket, úgy ellátja a bajukat, hogy vinnyogva takarodnak vissza a föld alá, ahová valók. Aztán ez a határozottság sehol sem volt, amikor az éjszaka egy erdőszéli tisztáson vagy a pusztában érte. Riadtan pislogva kucorgott a folyamatosan táplált tábortűz mellett abban a hiszemben, hogy az élőhalottak, akár a vadállatok, rettegnek a tűztől. Ijedten rezzent össze minden bagolyhuhogásra, minden neszezésre. Amikor nem bírta tovább, egy tűzből kiragadott, lángoló végű faággal pattant talpra, hadonászott pörögve maga körül és üvöltött bele a vaksötét éjbe: "Gyertek, az anyátok keservit, agyonverem valamennyiőtöket!" Nem igazán gondolt bele, hogy az agyonveretés nem számíthat súlyos fenyegetésnek halottak esetében. De végül eggyel sem találkozott és őszinte megkönnyebbüléssel vette, hogy ismét lakott vidékre keveredett. Ha viszonylagos biztonságot és biztos megélhetést talál, már jó helyen jár. Akármi is a neve ennek a vidéknek.
A fogadó ajtaján belépve elégedetten hümment, kedvére való a látvány. Finomkodó városi népségek azt mondanák, rusztikus belső. Ő nem használ ilyen fura kifejezéseket, szerint egyszerűen csak pofás. A mosolya csak tovább szélesedik, ahogy felfedezi a pult mögött serénykedő leányzót. Szemrevaló teremtés, ezt nem lehet letagadni, a pisze orr pedig valamiért egészen elvarázsolja. Így a tervezett, barátságos üdvözlés egyelőre várat magára, pár pillanatig még kedves, ám kissé bamba mosollyal mered Milaye arcába.*
- Höhm... *reagál frappánsan, amikor észbe kap, és a zsákot, amit eddig vállán cipelt, lezuttyantja maga mellé. Nem kell finomkodnia vele, csupán néhány ruhadarab lapul benne, pár szerszám és eszköz; mestersége kellékei.* - Szép jó napot, tündér virágszál! Vagy három napja nem volt kanál a kezemben, ölni tudnék valami jóféle étekért. No, nem kell megijedni, ha ölni nem is, de fizetni biztosan. És talán frissítő ser is akad, ugye?
*Tolakodónak is hathat a bizalmaskodó hangnem, de valami olyan természetes módon, annyira magától értetődően buknak elő a szavak, hogy talán nem is lehet rá haragudni miatta.*
- Még annyi kérésem lenne, kisasszonyka, mondd meg nekem: hol vagyok?
*A bosszús mormogás félig annak is szól, hogy minden jel szerint eltévedt és elképzelése sincs, hogy honnan bukkant elő ez a takaros kis épület, ami minden jel szerint, egy fogadó lehet. Ettől függetlenül nincs nagyon ellenére ez a tévesztés, hiszen túl rég van úton, túl rég nem tudott rendesen pihenni és túl rég nem tudott elkölteni egy kiadós, rendes étkezést. És persze azoknak is, aki óva intették, mielőtt útra kelt: nem okos dolog egymagában nekivágni, hiszen mindenfelé azt beszélik, hogy a holtak manapság nem nyugodnak békében, épp ellenkezőleg. Ott nyüzsögnek minden bokorban. No hiszen, válaszolt az intésekre rendszerint egy magabiztos mosollyal, csak jöjjenek azok a rémségek! Majd ő a jó csontos öklével és furkósbotjával móresre tanítja őket, úgy ellátja a bajukat, hogy vinnyogva takarodnak vissza a föld alá, ahová valók. Aztán ez a határozottság sehol sem volt, amikor az éjszaka egy erdőszéli tisztáson vagy a pusztában érte. Riadtan pislogva kucorgott a folyamatosan táplált tábortűz mellett abban a hiszemben, hogy az élőhalottak, akár a vadállatok, rettegnek a tűztől. Ijedten rezzent össze minden bagolyhuhogásra, minden neszezésre. Amikor nem bírta tovább, egy tűzből kiragadott, lángoló végű faággal pattant talpra, hadonászott pörögve maga körül és üvöltött bele a vaksötét éjbe: "Gyertek, az anyátok keservit, agyonverem valamennyiőtöket!" Nem igazán gondolt bele, hogy az agyonveretés nem számíthat súlyos fenyegetésnek halottak esetében. De végül eggyel sem találkozott és őszinte megkönnyebbüléssel vette, hogy ismét lakott vidékre keveredett. Ha viszonylagos biztonságot és biztos megélhetést talál, már jó helyen jár. Akármi is a neve ennek a vidéknek.
A fogadó ajtaján belépve elégedetten hümment, kedvére való a látvány. Finomkodó városi népségek azt mondanák, rusztikus belső. Ő nem használ ilyen fura kifejezéseket, szerint egyszerűen csak pofás. A mosolya csak tovább szélesedik, ahogy felfedezi a pult mögött serénykedő leányzót. Szemrevaló teremtés, ezt nem lehet letagadni, a pisze orr pedig valamiért egészen elvarázsolja. Így a tervezett, barátságos üdvözlés egyelőre várat magára, pár pillanatig még kedves, ám kissé bamba mosollyal mered Milaye arcába.*
- Höhm... *reagál frappánsan, amikor észbe kap, és a zsákot, amit eddig vállán cipelt, lezuttyantja maga mellé. Nem kell finomkodnia vele, csupán néhány ruhadarab lapul benne, pár szerszám és eszköz; mestersége kellékei.* - Szép jó napot, tündér virágszál! Vagy három napja nem volt kanál a kezemben, ölni tudnék valami jóféle étekért. No, nem kell megijedni, ha ölni nem is, de fizetni biztosan. És talán frissítő ser is akad, ugye?
*Tolakodónak is hathat a bizalmaskodó hangnem, de valami olyan természetes módon, annyira magától értetődően buknak elő a szavak, hogy talán nem is lehet rá haragudni miatta.*
- Még annyi kérésem lenne, kisasszonyka, mondd meg nekem: hol vagyok?
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:17:47
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:17:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sikeresen megérkezik végre a Vaskorsó Tavernához, legalábbis, ezt a nevet mutatja a cégér, és elméletben neki ide kellett megérkeznie. Egyébként, barátságos helynek néz ki, állapítja meg Arasys, mielőtt belépne az ajtón.
A pulthoz sétál, időközben figyelve, lát-e kiszolgáló személyzetet, és amennyiben az illetékes az ő irányába találna nézni, int egyet, hogy jöjjön oda, ha esetleg ideje van.*
-Szép napot! Esetleg tudna nekem segíteni? Draenon kapitányt, vagy ha ő nem tartózkodik itt, Rilai kisasszonyt keresem. Emellett, tudhatnám, mit érdemes itt inni és enni? *Előhúzza a legbarátságosabb hangnemét és mosolyát ahogy beszél a megjelenő személyzettel, és már húzza is elő az erszényét, hogy jutányos borravalóval jutalmazza a segítséget, azon túl, hogy kifizeti a rendelését.*
A pulthoz sétál, időközben figyelve, lát-e kiszolgáló személyzetet, és amennyiben az illetékes az ő irányába találna nézni, int egyet, hogy jöjjön oda, ha esetleg ideje van.*
-Szép napot! Esetleg tudna nekem segíteni? Draenon kapitányt, vagy ha ő nem tartózkodik itt, Rilai kisasszonyt keresem. Emellett, tudhatnám, mit érdemes itt inni és enni? *Előhúzza a legbarátságosabb hangnemét és mosolyát ahogy beszél a megjelenő személyzettel, és már húzza is elő az erszényét, hogy jutányos borravalóval jutalmazza a segítséget, azon túl, hogy kifizeti a rendelését.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-04 19:50:12
Üzenet elküldve: 2016-07-04 19:50:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Deron//
*Sonmei hallgat és az egyik ablakot fürkészi. Egy pillanatig látni véli kint a tengert, aztán rájön, hogy csak a képzelete játszik vele. Alig van a vashegyen egy napja, máris erős honvágyat érez Arthenior után. Legszívesebben az asztalra csapna a "Na, induljunk!" jeligével.*
- Lehet.
*Mondja végül. Hiszen ő sem akarja a bőrét a vásárra vinni. Legalábbis még nem. De talán még az is jobb lenne a tétlen ücsörgés helyett.*
- Talán ideje lenne akkor utána menni.
*Válaszolja. De nem is kell igazán indítványoznia az ötletét, mivel Deron végül maga is felveti a lehetőséget.*
- Egyértelműen.
*Válaszolja, s noha nem mutat túl sok érzelmet, egy kis megkönnyebbülést ki lehet venni a hangjából és szemeiből. Ahogy felpattan a székről, fogja a kalapját és a fejébe nyomja. Mielőtt kilépne az ajtón, egy laza tisztelgésre hasonlító kézmozdulattal köszön a taverna népétől, majd kilép a szabadba.*
~Átkozott hegyi levegő.~
*Morogja magában, mikor rájön, hogy a tenger sós illatát itt nem fogja érezni. De legalább már elindultak és nem kell sok.*
*Sonmei hallgat és az egyik ablakot fürkészi. Egy pillanatig látni véli kint a tengert, aztán rájön, hogy csak a képzelete játszik vele. Alig van a vashegyen egy napja, máris erős honvágyat érez Arthenior után. Legszívesebben az asztalra csapna a "Na, induljunk!" jeligével.*
- Lehet.
*Mondja végül. Hiszen ő sem akarja a bőrét a vásárra vinni. Legalábbis még nem. De talán még az is jobb lenne a tétlen ücsörgés helyett.*
- Talán ideje lenne akkor utána menni.
*Válaszolja. De nem is kell igazán indítványoznia az ötletét, mivel Deron végül maga is felveti a lehetőséget.*
- Egyértelműen.
*Válaszolja, s noha nem mutat túl sok érzelmet, egy kis megkönnyebbülést ki lehet venni a hangjából és szemeiből. Ahogy felpattan a székről, fogja a kalapját és a fejébe nyomja. Mielőtt kilépne az ajtón, egy laza tisztelgésre hasonlító kézmozdulattal köszön a taverna népétől, majd kilép a szabadba.*
~Átkozott hegyi levegő.~
*Morogja magában, mikor rájön, hogy a tenger sós illatát itt nem fogja érezni. De legalább már elindultak és nem kell sok.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-07-04 12:03:08
Üzenet elküldve: 2016-07-04 12:03:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Sonmei//
*Az elsőtiszt már annak is örül, hogy egyáltalán van kit felvenni, aki pedig elég őrült ahhoz, hogy hajót lopjon, az már egy kifejezetten jó kezdet.*
- Ezzel nem tudok vitába szállni. Mindazonáltal a kettő még így is egy kissé kevésnek hangzik.
*A tolvaj mondjuk nem kételkedik benne, hogy Draenon akár egyedül is elkötné a kikötő leghatalmasabb bárkáját, ha épp úgy hozná a szükség, de ő mint hivatásos tolvaj, jobb szeretné ezt csapatban intézni.*
- Nos, a kapitány nem adott semmilyen utasítást, mielőtt távozott volna, tehát nem tudok tennivalóval szolgálni.
*Ellenben Deronnak sincs kedve itt ücsörögni és arra várni, hogy Draenon visszajöjjön a városból, ki tudja meddig lesz el. Mi a poklot csináljon ő itt addig?
Rövid gondolkodás után megvonja a vállát.*
- Talán ideje lenne meglátogatni a mi kis bordélyunkat Artheniorban. Jössz?
*Bár a kapitány nem mondta, hogy mennie kéne, de jobb szeretne ilyen dolgokkal foglalkozni, semmint unalomban tengetni a napjait a hegyen.*
*Az elsőtiszt már annak is örül, hogy egyáltalán van kit felvenni, aki pedig elég őrült ahhoz, hogy hajót lopjon, az már egy kifejezetten jó kezdet.*
- Ezzel nem tudok vitába szállni. Mindazonáltal a kettő még így is egy kissé kevésnek hangzik.
*A tolvaj mondjuk nem kételkedik benne, hogy Draenon akár egyedül is elkötné a kikötő leghatalmasabb bárkáját, ha épp úgy hozná a szükség, de ő mint hivatásos tolvaj, jobb szeretné ezt csapatban intézni.*
- Nos, a kapitány nem adott semmilyen utasítást, mielőtt távozott volna, tehát nem tudok tennivalóval szolgálni.
*Ellenben Deronnak sincs kedve itt ücsörögni és arra várni, hogy Draenon visszajöjjön a városból, ki tudja meddig lesz el. Mi a poklot csináljon ő itt addig?
Rövid gondolkodás után megvonja a vállát.*
- Talán ideje lenne meglátogatni a mi kis bordélyunkat Artheniorban. Jössz?
*Bár a kapitány nem mondta, hogy mennie kéne, de jobb szeretne ilyen dolgokkal foglalkozni, semmint unalomban tengetni a napjait a hegyen.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-06-29 12:36:11
Üzenet elküldve: 2016-06-29 12:36:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A csevegés ellaposodásával, majd befejeztével még elkortyolgatja a maradék sörét, de újat már nem kér. Van még dolga mára, nem lenne okos dolog, ha italozással verné el a drága időt. Főleg így, egyedül. Ha jobb társasága lenne, akkor persze meg sem fordulna a fejében, hogy esetleg más dolga is akad. Feltápászkodik az asztaltól – jó, feláll, mert olyan nehezen még nem megy, hogy igazán tápászkodni kelljen–, aztán a kijárat felé indul. Roppant érdekes megfigyelni, hogy a kijáratot még mindig ugyanaz az ajtó képviseli, amin át ide bejött. Int a maradóknak, majd távozik.*
*A csevegés ellaposodásával, majd befejeztével még elkortyolgatja a maradék sörét, de újat már nem kér. Van még dolga mára, nem lenne okos dolog, ha italozással verné el a drága időt. Főleg így, egyedül. Ha jobb társasága lenne, akkor persze meg sem fordulna a fejében, hogy esetleg más dolga is akad. Feltápászkodik az asztaltól – jó, feláll, mert olyan nehezen még nem megy, hogy igazán tápászkodni kelljen–, aztán a kijárat felé indul. Roppant érdekes megfigyelni, hogy a kijáratot még mindig ugyanaz az ajtó képviseli, amin át ide bejött. Int a maradóknak, majd távozik.*
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-06-27 16:43:45
Üzenet elküldve: 2016-06-27 16:43:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//kb mindenki//
*Ha Cathan nem reagál időben, akkor Mila veszi el Ewangel kulacsát és megoldja a problémát. Végül is ő is itt dolgozik, az a legkevesebb, hogy néha csinál is valamit a pénzéért.*
- Tessék!
*Adja vissza neki a kulacsot, reméli az elf nem lesz mérges rá, amiért Cathan helyett ő végezte el a kérését.*
- Kérned sem kell!
*Feleli Milaye nevetve, még tiszteleg is hozzá egy sort, amikor látja, hogy a nő ezzel a kérésével távozik is. Mivel nincs jobb dolga, nézi a távolodó alakot és morfondírozni kezd a pletykák mivoltán.
Végül Cathanra néz, barna szemöldökei magasra szaladnak a kijelentése hallatán. Egyfelől mert úgy gondolta, hogy egy tavernában vagy bármilyen vendéglátási helységben az ott dolgozók kötelessége megakadályozni a verekedést, másfelől pedig Mila is elf, mégsem érzi magát prűdnek vagy befásultnak. Akkor sem, hogyha tudós lévén hasznos dolog a szája és a feje.*
- Nem tudom, de szerintem kell hogy legyen.
*Válaszolni a férfi kérdésére. Majd mivel úgy tűnik egy picit beáll a pangás, összeszedegeti a koszos poharakat és tálakat.*
*Ha Cathan nem reagál időben, akkor Mila veszi el Ewangel kulacsát és megoldja a problémát. Végül is ő is itt dolgozik, az a legkevesebb, hogy néha csinál is valamit a pénzéért.*
- Tessék!
*Adja vissza neki a kulacsot, reméli az elf nem lesz mérges rá, amiért Cathan helyett ő végezte el a kérését.*
- Kérned sem kell!
*Feleli Milaye nevetve, még tiszteleg is hozzá egy sort, amikor látja, hogy a nő ezzel a kérésével távozik is. Mivel nincs jobb dolga, nézi a távolodó alakot és morfondírozni kezd a pletykák mivoltán.
Végül Cathanra néz, barna szemöldökei magasra szaladnak a kijelentése hallatán. Egyfelől mert úgy gondolta, hogy egy tavernában vagy bármilyen vendéglátási helységben az ott dolgozók kötelessége megakadályozni a verekedést, másfelől pedig Mila is elf, mégsem érzi magát prűdnek vagy befásultnak. Akkor sem, hogyha tudós lévén hasznos dolog a szája és a feje.*
- Nem tudom, de szerintem kell hogy legyen.
*Válaszolni a férfi kérdésére. Majd mivel úgy tűnik egy picit beáll a pangás, összeszedegeti a koszos poharakat és tálakat.*
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-06-24 17:28:52
Üzenet elküldve: 2016-06-24 17:28:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//kb mindenki//
* Sajnos Cathan nem tud szolgálni semmi újdonsággal pedig az elf meg volt róla győződve, hogy egy kocsmárosnál jobb informátorral senki sem rendelkezhet. A rántottája végére ér, a ribizli bort pedig elgondolkodva nézegeti.*
- Át tudnád tölteni ebbe? *mutatja végül fel kulacsát amiben általában vizet szokott magával hordani. Most épp üres viszont a bor valahogy nem esik jól. Még mindig a tyúk ügyletén töri a fejét majd pedig hirtelen változtat eddigi tervein. Felemelkedik a pulttól és kivételesen kissé fordítva, most egy bemutatkozással köszön el.*
- Én Ewangel vagyok. Kérlek szépen figyeljetek az ide betérőkre, történeteikre mert sok fontos apróságot mondhatnak el akaratlanul is. *magyarázza majd mosolyogva búcsút int.*
- Most mennem kell a Vezérhez de visszatérek. Remélem még beszélünk. *mondja barátságosan majd kisiet az ajtón.*
* Sajnos Cathan nem tud szolgálni semmi újdonsággal pedig az elf meg volt róla győződve, hogy egy kocsmárosnál jobb informátorral senki sem rendelkezhet. A rántottája végére ér, a ribizli bort pedig elgondolkodva nézegeti.*
- Át tudnád tölteni ebbe? *mutatja végül fel kulacsát amiben általában vizet szokott magával hordani. Most épp üres viszont a bor valahogy nem esik jól. Még mindig a tyúk ügyletén töri a fejét majd pedig hirtelen változtat eddigi tervein. Felemelkedik a pulttól és kivételesen kissé fordítva, most egy bemutatkozással köszön el.*
- Én Ewangel vagyok. Kérlek szépen figyeljetek az ide betérőkre, történeteikre mert sok fontos apróságot mondhatnak el akaratlanul is. *magyarázza majd mosolyogva búcsút int.*
- Most mennem kell a Vezérhez de visszatérek. Remélem még beszélünk. *mondja barátságosan majd kisiet az ajtón.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5031-5050