Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:46:34
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:46:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Meera, Arixu, Kharassi, Taitos//
- Igazán köszönöm a részvétnyilvánítást… Dehogy-dehogy zavarsz, inkább hálásak vagyunk, hogy egy vadidegen is átérzi fájdalmunk. - *Vigyorog Meerára, szívet tépőn markolászva saját szívtájékát az elhunyt elvesztése fölött érzett fájdalmát kinyilvánítva. Tök nem zavarja, hogy az eredar is kétszer körbevigyorogja a fejét, itt ők hárman mind tudják, mi az igazság, csak a színjáték sokkalta viccesebb.*
- Igyál velünk egyet hát a drága halott emlékére! Ez az, hát eddig ez hogy nem jutott eszembe?! Pillanat!
*Térül-fordul, berúgja az apró konyhahelyiség ajtaját. A kelleténél minden bizonnyal jóval kevésbé józan elhunytat a sarokban összekucorodva találja. Már majdnem hogy megsajnálja, micsoda kutyakomédiát kerekítettek köré ketten, Khannal. Leguggol, ha amaz hagyja, megpróbálja beakasztani mutatóujját a mélységi hím álla alá.*
- Ugye te is tudod, hogy nem kuksolhatsz idebenn az örökkévalóságig? - *Tudakolja sztoikusan.* - Tessék férfimód felállni, összekaparódni, és ellátni annak a lerakat nősténynek a búját-baját akik odakinn kétségbe estek halálod, vagy épp életben levésed okán. Kezd hosszúra nyúlni a sor.
*Mivel sejdíti, hogy a boroshordók között történő konstans kuksolásnak valami okból inkább Ydriss a kiváltó oka, semmint Arixu, tovább osztogatja kéretlen életvezetési tanácsait, célirányosan.*
- A vöröske amúgy igazán nem tűnt boldognak a ténytől, hogy kimúltál. Biztos, hogy nélkülözhetetlen, hogy ennek kitedd?
*Válaszra csak félig-meddig számít, ezért felállva leporolja magát és előás egy gömbölyű, hasas palackot, melyben valami mélyvörös ital lötyög. A pulthoz visszaérkezve négy kupicát horgász elő. Egyet-egyet a két leányzó elé tol, egyet kap Taitos, egyet magának megtart. Ujjai között forgatva a csecsebecsét Arixuhoz fordul.*
- A vöröske? Alighanem az asszonya volt. Ennek múltidejében viszont majdnem biztos vagyok. - *Kajánul lecsapja a pultra a kupicát.* - A kutyából nem lesz szalonna, és szerintem is jobban illene hozzá egy magadfajta, hosszúcombú, ébenbőrű fekete elf, de hát látod… Pedig szép pár lennétek. Erről jut eszembe, mit is mondtál, miért is akarod kinyírni a kis drágát?
*Kitölti az italokat.*
- Ribizlibor. A ház ajándéka. - * Tudatja, megemelve saját pohárkáját.* - Igyunk hát a többé-kevésbé elhalálozott, kormos képű felebarátunkra!
*Taitoshoz fordul.*
- Úgy igyad, hogy a kocsma különlegessége. Mint a hordók anyja… - *Azért a mondat közepe fele elröhinti magát, és igyekszik nem elképzelni amint hasas, pántolt fabödönöknek ad életet.* - Erre a te ünnepélyedre is szívesen szállítok, ebből, és a folyó borunkból is, sörből is, amiből csak kell. Mi ez a hepaj és mikor lesz?
- Igazán köszönöm a részvétnyilvánítást… Dehogy-dehogy zavarsz, inkább hálásak vagyunk, hogy egy vadidegen is átérzi fájdalmunk. - *Vigyorog Meerára, szívet tépőn markolászva saját szívtájékát az elhunyt elvesztése fölött érzett fájdalmát kinyilvánítva. Tök nem zavarja, hogy az eredar is kétszer körbevigyorogja a fejét, itt ők hárman mind tudják, mi az igazság, csak a színjáték sokkalta viccesebb.*
- Igyál velünk egyet hát a drága halott emlékére! Ez az, hát eddig ez hogy nem jutott eszembe?! Pillanat!
*Térül-fordul, berúgja az apró konyhahelyiség ajtaját. A kelleténél minden bizonnyal jóval kevésbé józan elhunytat a sarokban összekucorodva találja. Már majdnem hogy megsajnálja, micsoda kutyakomédiát kerekítettek köré ketten, Khannal. Leguggol, ha amaz hagyja, megpróbálja beakasztani mutatóujját a mélységi hím álla alá.*
- Ugye te is tudod, hogy nem kuksolhatsz idebenn az örökkévalóságig? - *Tudakolja sztoikusan.* - Tessék férfimód felállni, összekaparódni, és ellátni annak a lerakat nősténynek a búját-baját akik odakinn kétségbe estek halálod, vagy épp életben levésed okán. Kezd hosszúra nyúlni a sor.
*Mivel sejdíti, hogy a boroshordók között történő konstans kuksolásnak valami okból inkább Ydriss a kiváltó oka, semmint Arixu, tovább osztogatja kéretlen életvezetési tanácsait, célirányosan.*
- A vöröske amúgy igazán nem tűnt boldognak a ténytől, hogy kimúltál. Biztos, hogy nélkülözhetetlen, hogy ennek kitedd?
*Válaszra csak félig-meddig számít, ezért felállva leporolja magát és előás egy gömbölyű, hasas palackot, melyben valami mélyvörös ital lötyög. A pulthoz visszaérkezve négy kupicát horgász elő. Egyet-egyet a két leányzó elé tol, egyet kap Taitos, egyet magának megtart. Ujjai között forgatva a csecsebecsét Arixuhoz fordul.*
- A vöröske? Alighanem az asszonya volt. Ennek múltidejében viszont majdnem biztos vagyok. - *Kajánul lecsapja a pultra a kupicát.* - A kutyából nem lesz szalonna, és szerintem is jobban illene hozzá egy magadfajta, hosszúcombú, ébenbőrű fekete elf, de hát látod… Pedig szép pár lennétek. Erről jut eszembe, mit is mondtál, miért is akarod kinyírni a kis drágát?
*Kitölti az italokat.*
- Ribizlibor. A ház ajándéka. - * Tudatja, megemelve saját pohárkáját.* - Igyunk hát a többé-kevésbé elhalálozott, kormos képű felebarátunkra!
*Taitoshoz fordul.*
- Úgy igyad, hogy a kocsma különlegessége. Mint a hordók anyja… - *Azért a mondat közepe fele elröhinti magát, és igyekszik nem elképzelni amint hasas, pántolt fabödönöknek ad életet.* - Erre a te ünnepélyedre is szívesen szállítok, ebből, és a folyó borunkból is, sörből is, amiből csak kell. Mi ez a hepaj és mikor lesz?
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:39:34
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:39:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
*Kagan egyáltalán nem Gardurnak, hanem a csinos Awynnek intett, így megütközve néz a viharvert fickóra, aki ezt magára veszi. Borzalmasan fel is szívja magát, de szerencsére Awyennia kezeli a helyzetet, és azonnal pattan, így Kagan tud válaszolni az idegennek is.*
- Mmmm... ha munkát akarsz, keresd meg a várnagyot, Quer urat, vagy indulj keletnek, Kalácsfalvára, Svir Gia intézőhöz. *ő maga már nem foglalkozik humánerőforráskezeléssel, csak a harcosok ügyét intézi.*
- Egyáltalán mihez értesz? *mire megkapja a választ Awynnia is visszatér és lepakol a csóri elé egy rakás kaját. Kagan nagyot sóhajt, mert ki tudja, van e elég pénze a figurának, vagy lábbal előre lesz kihajítva a sárba - viszont a lány visszatér, így Kagan újra felé fordulhat.*
- Aham, Ziana. Ziana, a felcser, ha jól emlékszem! *párszor összefutottak már, jobbára városi rendezvényeken. Plevaen nevét ismeri, így arra csak legyint egyet, a sötételf egyelőre nem érdekli.*
- Ó, csak kíváncsiság. Férfi vagyok, érdekel hát a... Női Bájak Hona. *fut végig a szeme a félvér nőstényen; elégedett az események alakulásával, mert a kis céda jó cégér lesz.*
- Merre van a másik ledér nőszemély? Tanil...?
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
*Kagan egyáltalán nem Gardurnak, hanem a csinos Awynnek intett, így megütközve néz a viharvert fickóra, aki ezt magára veszi. Borzalmasan fel is szívja magát, de szerencsére Awyennia kezeli a helyzetet, és azonnal pattan, így Kagan tud válaszolni az idegennek is.*
- Mmmm... ha munkát akarsz, keresd meg a várnagyot, Quer urat, vagy indulj keletnek, Kalácsfalvára, Svir Gia intézőhöz. *ő maga már nem foglalkozik humánerőforráskezeléssel, csak a harcosok ügyét intézi.*
- Egyáltalán mihez értesz? *mire megkapja a választ Awynnia is visszatér és lepakol a csóri elé egy rakás kaját. Kagan nagyot sóhajt, mert ki tudja, van e elég pénze a figurának, vagy lábbal előre lesz kihajítva a sárba - viszont a lány visszatér, így Kagan újra felé fordulhat.*
- Aham, Ziana. Ziana, a felcser, ha jól emlékszem! *párszor összefutottak már, jobbára városi rendezvényeken. Plevaen nevét ismeri, így arra csak legyint egyet, a sötételf egyelőre nem érdekli.*
- Ó, csak kíváncsiság. Férfi vagyok, érdekel hát a... Női Bájak Hona. *fut végig a szeme a félvér nőstényen; elégedett az események alakulásával, mert a kis céda jó cégér lesz.*
- Merre van a másik ledér nőszemély? Tanil...?
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:22:45
Üzenet elküldve: 2015-11-07 20:22:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az asztal//
-Bizony, picit le kellett már ereszteni...
*Mondja magának, meg Zarasnak, mert Rilai már el is kalandozott asztaluktól.*
-Nos, ha már a kisasszony így itt hagyott minket, mit gondoltok, milyen a hely?
*Néz körbe, feldobva a labdát.*
-Szerintem kellemes, és hasznos, úgyhogy mindenképpen megérte.
*Fejezi ki a véleményét.*
-Már csak Rilaival kéne beszélnem, megyek is... Aztán lassan indulás haza.
*Jelenti be.*
-Azért egyet igyunk.
*Pillant vissza társaira is.*
//Rilai//
*Elslisszolva a Vöröske mellett, akinek ügyét még mindig "későbbre" tolja.*
~Van nekem jobb dolgom is. Otthon is van egy vöröske, majd jön ez, utánam, ha akar...~
*Csapódik le a gondolat a sok kavargó, és kapkodó tennivaló között elméjében.*
-Szóvaal...
*Kap a felszolgáló leány után.*
-Sok dolog van még ott. A mágia szerteágazó tudomány, majd gyere, otthon megmutogatom, ha szerzel magad helyett valakit.
*Jelenti be.*
-Viszont, én egyezkednék is veled. Lenne egy amolyan... ünnepség mostanság tervben, és sajnos... száraz a vidék.
*Szünetet tart.*
-Már ha érted mire gondolok... Szóval, kéne egy kis ital, persze tisztes áron, de nagyobb adagban. És te volnál itt a hordók anyja.
*Fejezi be sejtelmes mosollyal.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.08 13:42:40, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
-Bizony, picit le kellett már ereszteni...
*Mondja magának, meg Zarasnak, mert Rilai már el is kalandozott asztaluktól.*
-Nos, ha már a kisasszony így itt hagyott minket, mit gondoltok, milyen a hely?
*Néz körbe, feldobva a labdát.*
-Szerintem kellemes, és hasznos, úgyhogy mindenképpen megérte.
*Fejezi ki a véleményét.*
-Már csak Rilaival kéne beszélnem, megyek is... Aztán lassan indulás haza.
*Jelenti be.*
-Azért egyet igyunk.
*Pillant vissza társaira is.*
//Rilai//
*Elslisszolva a Vöröske mellett, akinek ügyét még mindig "későbbre" tolja.*
~Van nekem jobb dolgom is. Otthon is van egy vöröske, majd jön ez, utánam, ha akar...~
*Csapódik le a gondolat a sok kavargó, és kapkodó tennivaló között elméjében.*
-Szóvaal...
*Kap a felszolgáló leány után.*
-Sok dolog van még ott. A mágia szerteágazó tudomány, majd gyere, otthon megmutogatom, ha szerzel magad helyett valakit.
*Jelenti be.*
-Viszont, én egyezkednék is veled. Lenne egy amolyan... ünnepség mostanság tervben, és sajnos... száraz a vidék.
*Szünetet tart.*
-Már ha érted mire gondolok... Szóval, kéne egy kis ital, persze tisztes áron, de nagyobb adagban. És te volnál itt a hordók anyja.
*Fejezi be sejtelmes mosollyal.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.08 13:42:40, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 17:57:23
Üzenet elküldve: 2015-11-07 17:57:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Pultnál//
-Ahha.
*Biccent egyet. Hát ha nem ismeri a szerelmet, akkor úgy van jól. Kivéve persze, ha meg sem akarja ismerni. Hogy mifélekképpen jellemzi Rilai magában saját szerelmét, azt persze nem tudja Arixu, s talán ha tudná, kicsit irigyelné is a vörös hajút.
Közben melléjük érkezik még egy fajtárs, így neki is szentel egy rövidke figyelmet.*
-Volt szerencsém.
*Újabb biccentés, melyhez ezúttal ellentétes értelmet párosít kellő szarkazmussal. Mostani tapasztalatával a háta mögött, kicsit másképpen csinálna mindent.*
-Siratni? Nem. Temetni annál inkább, s ha a többé-kevésbé halott, csak kevésbé az, tennék róla, hogy többé legyen. Sokkal tartozik nekem. Ahogy a félszemű is.
*Jegyzi meg biccentve fejével a bejárat irányába, amerre Khan távozott. Tudja persze, hiszen nem vak és hülye, hogy Khan és Rilai együtt vannak, vagy legalább is valami pitty-putty van közöttük. A korábbi ölelkezés, és fülbe sugdosás erre utal.*
-De azt javasolnám, hogy inkább a többé-kevésbé halottat szúrd tökön. Sokkal, de sokkal hasznosabb tett lenne. Persze, kíváncsi leszek, félszemű barátunk miért is parancsolt rám, hogy ne mozduljak, *Parányi gúny a szavak mélyén, s így is folytatja.* s a többé-kevésbé holt mikor meri elődugni az orrát. Ki a vöröske, aki kiviharzott?
*Igen. Ezt is levette, de az igazi okokat nem tudja, s talán Rilaitól kaphat válaszokat, kielégítheti kíváncsiságát.*
-Ahha.
*Biccent egyet. Hát ha nem ismeri a szerelmet, akkor úgy van jól. Kivéve persze, ha meg sem akarja ismerni. Hogy mifélekképpen jellemzi Rilai magában saját szerelmét, azt persze nem tudja Arixu, s talán ha tudná, kicsit irigyelné is a vörös hajút.
Közben melléjük érkezik még egy fajtárs, így neki is szentel egy rövidke figyelmet.*
-Volt szerencsém.
*Újabb biccentés, melyhez ezúttal ellentétes értelmet párosít kellő szarkazmussal. Mostani tapasztalatával a háta mögött, kicsit másképpen csinálna mindent.*
-Siratni? Nem. Temetni annál inkább, s ha a többé-kevésbé halott, csak kevésbé az, tennék róla, hogy többé legyen. Sokkal tartozik nekem. Ahogy a félszemű is.
*Jegyzi meg biccentve fejével a bejárat irányába, amerre Khan távozott. Tudja persze, hiszen nem vak és hülye, hogy Khan és Rilai együtt vannak, vagy legalább is valami pitty-putty van közöttük. A korábbi ölelkezés, és fülbe sugdosás erre utal.*
-De azt javasolnám, hogy inkább a többé-kevésbé halottat szúrd tökön. Sokkal, de sokkal hasznosabb tett lenne. Persze, kíváncsi leszek, félszemű barátunk miért is parancsolt rám, hogy ne mozduljak, *Parányi gúny a szavak mélyén, s így is folytatja.* s a többé-kevésbé holt mikor meri elődugni az orrát. Ki a vöröske, aki kiviharzott?
*Igen. Ezt is levette, de az igazi okokat nem tudja, s talán Rilaitól kaphat válaszokat, kielégítheti kíváncsiságát.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 14:27:31
Üzenet elküldve: 2015-11-07 14:27:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//A pultnál//
*Felpörögnek az események, s bár Meera személyét vajmi kevéssé érintik (vagy érdeklik), a csapongó érzelmek kavalkádjában úgy érzi, mintha svédasztalhoz invitálták volna. A harag, a keserűség, a csalódottság, fájdalom, mind-mind egyszerre vannak jelen, hullámokban érkeznek a démon felé, akár a tenger, mi partot érint végül. Fejét sokat látott módjára ingatja lassan, ajkain szánakozó mosollyal, midőn az újabb rőt hajú jövevény viharosan távozik, nyomában kisvártatva a félszemű fickóval, ki az imént még a pultos-tulajdonos leányt ölelgette nagy vehemensen.*
-Fiatalság... *sóhajt fel drámai színpadiassággal, mint olyan, ki már túl sokat látott a világból ahhoz, hogy bármi meglephesse.*
-Mennyi öröm és mennyi kín. *fejezi be a gondolatot, s az efféle mély igazságtartalommal és életbölcsességgel megtöltött mondatok látszólag igazán nem illenek hozzá, hiszen külsőre a test, melyben lakozik, alig tölthette be a huszadik tavaszt. Ekképpen éles kontrasztot képeznek hát az efféle megjegyzések a külsejével, de ugyebár ez őt a lehető legkevésbé sem zavarja, avagy érdekli.
Helyette inkább lehajtja a forralt bora maradékát, majd az üres bögrét a pultra helyezi, Rilai keze ügyébe.*
-Köszönöm, igazán finom volt. Ha nem látnám, hogy zavarok, bizton érdeklődnék a fűszerezés iránt is, helyette csupán engedtessék meg, hogy részvétet nyilvánítsak, bárki legyen is az elhunyt. Elveszteni a szerelmet nagyobb kínnal jár, mintha önmagunkból tépnénk ki egy darabot. *jegyzi meg, nagy sajnálkozva, ám arcáról egy pillanatra sem tűnik el a vidám mosoly, mely így együtt meglehetősen furcsa párosítást eredményez.*
*Felpörögnek az események, s bár Meera személyét vajmi kevéssé érintik (vagy érdeklik), a csapongó érzelmek kavalkádjában úgy érzi, mintha svédasztalhoz invitálták volna. A harag, a keserűség, a csalódottság, fájdalom, mind-mind egyszerre vannak jelen, hullámokban érkeznek a démon felé, akár a tenger, mi partot érint végül. Fejét sokat látott módjára ingatja lassan, ajkain szánakozó mosollyal, midőn az újabb rőt hajú jövevény viharosan távozik, nyomában kisvártatva a félszemű fickóval, ki az imént még a pultos-tulajdonos leányt ölelgette nagy vehemensen.*
-Fiatalság... *sóhajt fel drámai színpadiassággal, mint olyan, ki már túl sokat látott a világból ahhoz, hogy bármi meglephesse.*
-Mennyi öröm és mennyi kín. *fejezi be a gondolatot, s az efféle mély igazságtartalommal és életbölcsességgel megtöltött mondatok látszólag igazán nem illenek hozzá, hiszen külsőre a test, melyben lakozik, alig tölthette be a huszadik tavaszt. Ekképpen éles kontrasztot képeznek hát az efféle megjegyzések a külsejével, de ugyebár ez őt a lehető legkevésbé sem zavarja, avagy érdekli.
Helyette inkább lehajtja a forralt bora maradékát, majd az üres bögrét a pultra helyezi, Rilai keze ügyébe.*
-Köszönöm, igazán finom volt. Ha nem látnám, hogy zavarok, bizton érdeklődnék a fűszerezés iránt is, helyette csupán engedtessék meg, hogy részvétet nyilvánítsak, bárki legyen is az elhunyt. Elveszteni a szerelmet nagyobb kínnal jár, mintha önmagunkból tépnénk ki egy darabot. *jegyzi meg, nagy sajnálkozva, ám arcáról egy pillanatra sem tűnik el a vidám mosoly, mely így együtt meglehetősen furcsa párosítást eredményez.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 14:09:47
Üzenet elküldve: 2015-11-07 14:09:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// A befejezettt fogadó //
* Úgy látszik, hogy Rilainak nincs mit mondania, így az óriás nem is zavarja tovább. Inkább a munkások körmére néz, hisz az emberek hajlamosak ellustulni, főleg ha nem figyelik őket. Igaz, hogy alig van már hátra feladat, így mire a nap lefelé indul, a meloósok már csak takarítanak. *
- Igazán szép volt emberek. Köszönöm.
* Mondja a lassan elszállingozó csapatnak, majd összedörzsöli a kezeit. *
~ Végre lemehet a tanyára. Már éppen ideje lesz. ~
* Gondolja magában, ahogy lassan visszaindul a műhelyébe, hogy mindent előkészítsen az útra. *
* Úgy látszik, hogy Rilainak nincs mit mondania, így az óriás nem is zavarja tovább. Inkább a munkások körmére néz, hisz az emberek hajlamosak ellustulni, főleg ha nem figyelik őket. Igaz, hogy alig van már hátra feladat, így mire a nap lefelé indul, a meloósok már csak takarítanak. *
- Igazán szép volt emberek. Köszönöm.
* Mondja a lassan elszállingozó csapatnak, majd összedörzsöli a kezeit. *
~ Végre lemehet a tanyára. Már éppen ideje lesz. ~
* Gondolja magában, ahogy lassan visszaindul a műhelyébe, hogy mindent előkészítsen az útra. *
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 09:18:55
Üzenet elküldve: 2015-11-07 09:18:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
*Engedelmesen lehuppan a Kagan melletti székre, lábát keresztbe teszi, és rövid szoknyáját megigazítva kényelmesen hátradől. Elégedett mosoly ül ki arcára, mikor hallja, hogy akár folytathatná is itt eddigi munkáját. Csak Rilaival kéne megbeszélnie.*
~Hmm, ez jól hangzik. Beszélni fogok a csajjal... Csak nem lesz ellenére, hiszen plusz bevétel, és akár sikeres szolgáltatás lehetne.~
-Hát, mit is mondhatnék? *Dönti meg kissé oldalra szőke buksiját.* A megnyitó ünnepség után néhány nappal kerültem oda, szóval még akkor, amikor újdonságnak számított, és tele volt kíváncsi vendégekkel. Úgy tudom, mostanában már nincs ekkora forgalma. Sok mindennel szolgálnak, vannak ugye a hölgyek, akik ugyan nem voltak túl sokan, de azért lehetett válogatni, és a pincében mentek a szerencsejátékok: kártyák, kockák, patkányfuttatók, pörgető korong és egy elkerített karám, mely sárbirkózásnak vagy ökölharcnak szolgált színhelyül. *Kicsit elhallgat, gondolkodik, mit tud még.* Ja, és úgy tudom, Ziana az egésznek a vezetője, övé a bordély és a lányok. Meg volt egy sötételf is, valami Pleaven, de nem tudom, mennyi köze volt a házhoz... Azt hiszem ennyi. De miért érdekel? *Fordul a vezér felé kíváncsian.*
*Beszélgetésüket az idegen szakítja ismét félbe. Most hozzá fordul, az ajánlatról érdeklődik.*
-Minden nagyon finom, az egyszerű rántottától egészen a bőségtálig.
*Ezzel ugyan nem nagyon ért egyet, sosem volt oda a zsírban tocsogó, hatalmas húsos kajákért, de mégsem mondhatja, hogy ő olyat semmiképpen sem enne, mert egészségtelen.*
-Máris.
*Nem kapott pontos rendelést, de jó is ez így, legalább Awy-ra van bízva, így az árát is ő döntheti el. Hát, nem pirítóst fog hozni, az biztos. Bemegy a konyhába, egy tányérra pakol sült kolbászt, míg a kupát száraz vörössel tölti meg. Mindet leteszi Gardus asztalára, majd gyors fejszámolás után nyújtja a tenyerét.*
-Ez így 15 arany lesz.
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
*Engedelmesen lehuppan a Kagan melletti székre, lábát keresztbe teszi, és rövid szoknyáját megigazítva kényelmesen hátradől. Elégedett mosoly ül ki arcára, mikor hallja, hogy akár folytathatná is itt eddigi munkáját. Csak Rilaival kéne megbeszélnie.*
~Hmm, ez jól hangzik. Beszélni fogok a csajjal... Csak nem lesz ellenére, hiszen plusz bevétel, és akár sikeres szolgáltatás lehetne.~
-Hát, mit is mondhatnék? *Dönti meg kissé oldalra szőke buksiját.* A megnyitó ünnepség után néhány nappal kerültem oda, szóval még akkor, amikor újdonságnak számított, és tele volt kíváncsi vendégekkel. Úgy tudom, mostanában már nincs ekkora forgalma. Sok mindennel szolgálnak, vannak ugye a hölgyek, akik ugyan nem voltak túl sokan, de azért lehetett válogatni, és a pincében mentek a szerencsejátékok: kártyák, kockák, patkányfuttatók, pörgető korong és egy elkerített karám, mely sárbirkózásnak vagy ökölharcnak szolgált színhelyül. *Kicsit elhallgat, gondolkodik, mit tud még.* Ja, és úgy tudom, Ziana az egésznek a vezetője, övé a bordély és a lányok. Meg volt egy sötételf is, valami Pleaven, de nem tudom, mennyi köze volt a házhoz... Azt hiszem ennyi. De miért érdekel? *Fordul a vezér felé kíváncsian.*
*Beszélgetésüket az idegen szakítja ismét félbe. Most hozzá fordul, az ajánlatról érdeklődik.*
-Minden nagyon finom, az egyszerű rántottától egészen a bőségtálig.
*Ezzel ugyan nem nagyon ért egyet, sosem volt oda a zsírban tocsogó, hatalmas húsos kajákért, de mégsem mondhatja, hogy ő olyat semmiképpen sem enne, mert egészségtelen.*
-Máris.
*Nem kapott pontos rendelést, de jó is ez így, legalább Awy-ra van bízva, így az árát is ő döntheti el. Hát, nem pirítóst fog hozni, az biztos. Bemegy a konyhába, egy tányérra pakol sült kolbászt, míg a kupát száraz vörössel tölti meg. Mindet leteszi Gardus asztalára, majd gyors fejszámolás után nyújtja a tenyerét.*
-Ez így 15 arany lesz.
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 09:12:50
Üzenet elküldve: 2015-11-07 09:12:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Arixu//
- Ismerni? Én? A szerelmet? Ugyan! - *Horkan és legyint egy színpadiasat. Visszavigyorog a vörös szemű démonra. Még csak nem is hazudik teljes egészében, hisz a mélységi nőstény és a vakarcs termetű embernő közel sem ugyanarról beszélnek. Rilai lelkében nincsen harag, nincsen bosszúvágy. Nem ölné-ölelné szerelmesét, nem érez falhozcsaphatnékot, vagy legalábbis csak ritkán és félkomolyan. Az ő ember-szerelme más aspektusú, amolyan selymes, meleg, biztonságot, békét adó, nyugalomba-meghittségbe öltözött, megingathatatlan. A mélységi nép valószínűleg úgy szeret, ahogy minden mást is csinál: haragosan, és utolsó vérig.*
- Érdekes bizony. - *Biccent egyetértőn. A cinkos vigyorgás csak nem múlik el szája széléről. Szinte meg sem lepi, hogy a nőstény is képben van Kharassi kibenlétével. Hamar összeakja a sztorit, amit még korábban Khan elmesélt neki: Alighanem Arixu lehet az a vérmes kormos, aki miatt a srácok párbaja félbemaradt. Ha fogadnia kéne, arra tenne, hogy nemváltak el szépen a fekete elf hímmel. Milyen meglepő! Elgondolkodva fixírozza a csuklya alól előbukkanó éteri szépséget. Utóbb vállat ránt.*
- Nekem az ég világon semmilyen szerepem nincs ebben. Magatoknak kavarjátok a szószt. Mert ugye te is benne vagy, ugye? Ismered a szóban forgó többé-kevésbé elhunytat? - *Ezt inkább kijelenti, semmint kérdezi.* - Tán te is a végtisztességet jöttél neki megadni? Ahogy látom, sort állhattok a többi nősténykével. Nagy nő csábász lehetett, béke poraira.
*Suttyomban hátrapillant, a konyha irányába, ahol minden valószínűség szerint az elhunyt szűköl bátran az ajtó mögött, elrejtezve mindkét nősténye elől. Felröhögne, de halottról vagy jót, vagy semmit.*
//innentől Cantea is//
*Az éjszaka márpedig nem borul sötét lepelként a tájra. Mivel a sápadt, téli napnak még relatíve az elején járnak, a kopár tájra vérszegény világosság borul, odakinn a felhőfátyolba öltözött nap még bőven felfele igyekszik az égen. Ettől eltekintve stílusosan suhanhat be a karcsú árny a fogadó ajtaján.
Rilai épp készülne megérdeklődni, szállást, ételt vagy italt óhajt az újabb nőstényke, de egy goromba intésel takarékra rakják. Már a nyelve hegyén van egy "Fogyasztasz, cicukám, vagy arra van az ajtó!", de végül csak ingerülten csattint egyet a kezében tartott törlőronggyal. Ismét Arixuhoz fordul.*
- Remélem nem veszed sértésnek, de ha ő is Kharassit jön siratni, én tényleg tökönszúrom magam! Mit eszik mindenki azon a csókán, most komolyan?!
- Ismerni? Én? A szerelmet? Ugyan! - *Horkan és legyint egy színpadiasat. Visszavigyorog a vörös szemű démonra. Még csak nem is hazudik teljes egészében, hisz a mélységi nőstény és a vakarcs termetű embernő közel sem ugyanarról beszélnek. Rilai lelkében nincsen harag, nincsen bosszúvágy. Nem ölné-ölelné szerelmesét, nem érez falhozcsaphatnékot, vagy legalábbis csak ritkán és félkomolyan. Az ő ember-szerelme más aspektusú, amolyan selymes, meleg, biztonságot, békét adó, nyugalomba-meghittségbe öltözött, megingathatatlan. A mélységi nép valószínűleg úgy szeret, ahogy minden mást is csinál: haragosan, és utolsó vérig.*
- Érdekes bizony. - *Biccent egyetértőn. A cinkos vigyorgás csak nem múlik el szája széléről. Szinte meg sem lepi, hogy a nőstény is képben van Kharassi kibenlétével. Hamar összeakja a sztorit, amit még korábban Khan elmesélt neki: Alighanem Arixu lehet az a vérmes kormos, aki miatt a srácok párbaja félbemaradt. Ha fogadnia kéne, arra tenne, hogy nemváltak el szépen a fekete elf hímmel. Milyen meglepő! Elgondolkodva fixírozza a csuklya alól előbukkanó éteri szépséget. Utóbb vállat ránt.*
- Nekem az ég világon semmilyen szerepem nincs ebben. Magatoknak kavarjátok a szószt. Mert ugye te is benne vagy, ugye? Ismered a szóban forgó többé-kevésbé elhunytat? - *Ezt inkább kijelenti, semmint kérdezi.* - Tán te is a végtisztességet jöttél neki megadni? Ahogy látom, sort állhattok a többi nősténykével. Nagy nő csábász lehetett, béke poraira.
*Suttyomban hátrapillant, a konyha irányába, ahol minden valószínűség szerint az elhunyt szűköl bátran az ajtó mögött, elrejtezve mindkét nősténye elől. Felröhögne, de halottról vagy jót, vagy semmit.*
//innentől Cantea is//
*Az éjszaka márpedig nem borul sötét lepelként a tájra. Mivel a sápadt, téli napnak még relatíve az elején járnak, a kopár tájra vérszegény világosság borul, odakinn a felhőfátyolba öltözött nap még bőven felfele igyekszik az égen. Ettől eltekintve stílusosan suhanhat be a karcsú árny a fogadó ajtaján.
Rilai épp készülne megérdeklődni, szállást, ételt vagy italt óhajt az újabb nőstényke, de egy goromba intésel takarékra rakják. Már a nyelve hegyén van egy "Fogyasztasz, cicukám, vagy arra van az ajtó!", de végül csak ingerülten csattint egyet a kezében tartott törlőronggyal. Ismét Arixuhoz fordul.*
- Remélem nem veszed sértésnek, de ha ő is Kharassit jön siratni, én tényleg tökönszúrom magam! Mit eszik mindenki azon a csókán, most komolyan?!
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 07:31:14
Üzenet elküldve: 2015-11-07 07:31:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
* Úgy tűnik első nekifutás nem valami biztató jeleket produkál Gardur felé. Az egyszerű kérdést megrovó" Hát nem tudtad te balga?" pillantás fűszerezi. Az itteni hatalmasságok, vezetői személyekkel, de még azoknak család történetével sincs tisztába. Ám bár a komorabb helyzetet egy vigyor szakítja félbe, s a szentségesebb leírást egy sokkal egyszerűbb tény megállapíts követi. Gardur nem sejtett kivel is áll le beszélgetni. Na de tehet arról, hogy noha kivételesen rossz érzékei vannak a beszélgető partner kiválasztásában? Noha ez a mostani eset nem nevezhető rossznak. Csupán a lovag hirtelen nem tudja venni alapot s pár pillanatig csak maga elé bambul. A mutatott székre sandít úgy félszegen, majd le is telepszik rá enyhe hálás biccentéssel. Igazság szerint nincsenek kettesben, mert hát az asztalnál egy formás nő álldogál. Gardur szereti megnézni a kecses derekat, a széles csípőt, na meg a finom arcot. De ez most enyhén háttérbe szorult...*
~ Óriás? No! Ezt még gondolni sem merném. Ám de ha tényleg az faragta szép darab. De... ettől még nem lesz lehetőségem venni egy újat. Lehet faragtatnom kellene. Na de ki az, ki egy efféle munkát vállalna?~
* Utóbbi gondolatát látszatra fejel meg állának vakarásával.*
- Hm... Gyönyörű munka.
* Ismeri el s most hölgy felé fordul kérdőn. Megvárja, hogy a férfi befejezze beszédét, majd Gardur levegőt vesz.*
- Érdeklődnék, hogy mi finomságot főznek errefelé. Mit ajánlana nekem?
* Sosem volt finnyás s bármit megeszik, amit elé tesznek. Na jó vannak kivételek, amiket a lovag nem képes ajkai közé venni. Ha megkapja a válaszokat, mérlegel s sejtelmes mosollyal szólal adja válaszát. *
- Tudja mit? Lepjen meg. Magára bízom. Kérje azt, ami önnek is nagyon ízlik.
* Persze evvel sem szűkítette le túlzottan a lehetőségeket, ám de az asztalnál ülő férfivel szeretne kicsit diskurálni.*
- Munkát keresek. Lehet rossz helyen kérdezősködnék utána, de lehet hogy nem.
* Nem fejezi be eszme futtatását. Minek? Csak érdeklődik, finoman puhatolózna, ha finomkodna. De itt minek? Arról megbizonyosodott, hogy itt az egyenes beszéd dívik ami nem rossz dolog.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.07 15:00:54, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
* Úgy tűnik első nekifutás nem valami biztató jeleket produkál Gardur felé. Az egyszerű kérdést megrovó" Hát nem tudtad te balga?" pillantás fűszerezi. Az itteni hatalmasságok, vezetői személyekkel, de még azoknak család történetével sincs tisztába. Ám bár a komorabb helyzetet egy vigyor szakítja félbe, s a szentségesebb leírást egy sokkal egyszerűbb tény megállapíts követi. Gardur nem sejtett kivel is áll le beszélgetni. Na de tehet arról, hogy noha kivételesen rossz érzékei vannak a beszélgető partner kiválasztásában? Noha ez a mostani eset nem nevezhető rossznak. Csupán a lovag hirtelen nem tudja venni alapot s pár pillanatig csak maga elé bambul. A mutatott székre sandít úgy félszegen, majd le is telepszik rá enyhe hálás biccentéssel. Igazság szerint nincsenek kettesben, mert hát az asztalnál egy formás nő álldogál. Gardur szereti megnézni a kecses derekat, a széles csípőt, na meg a finom arcot. De ez most enyhén háttérbe szorult...*
~ Óriás? No! Ezt még gondolni sem merném. Ám de ha tényleg az faragta szép darab. De... ettől még nem lesz lehetőségem venni egy újat. Lehet faragtatnom kellene. Na de ki az, ki egy efféle munkát vállalna?~
* Utóbbi gondolatát látszatra fejel meg állának vakarásával.*
- Hm... Gyönyörű munka.
* Ismeri el s most hölgy felé fordul kérdőn. Megvárja, hogy a férfi befejezze beszédét, majd Gardur levegőt vesz.*
- Érdeklődnék, hogy mi finomságot főznek errefelé. Mit ajánlana nekem?
* Sosem volt finnyás s bármit megeszik, amit elé tesznek. Na jó vannak kivételek, amiket a lovag nem képes ajkai közé venni. Ha megkapja a válaszokat, mérlegel s sejtelmes mosollyal szólal adja válaszát. *
- Tudja mit? Lepjen meg. Magára bízom. Kérje azt, ami önnek is nagyon ízlik.
* Persze evvel sem szűkítette le túlzottan a lehetőségeket, ám de az asztalnál ülő férfivel szeretne kicsit diskurálni.*
- Munkát keresek. Lehet rossz helyen kérdezősködnék utána, de lehet hogy nem.
* Nem fejezi be eszme futtatását. Minek? Csak érdeklődik, finoman puhatolózna, ha finomkodna. De itt minek? Arról megbizonyosodott, hogy itt az egyenes beszéd dívik ami nem rossz dolog.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.11.07 15:00:54, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-07 00:04:23
Üzenet elküldve: 2015-11-07 00:04:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos meg a többiek//
*Nem szereti a kocsmákat. Zajosak, büdösek, tömve idegenekkel. Így nem csak hogy fogva, de pánikszerűen markolva, szorítva csüng Zaras kezén. Fejét hajtva, pillantását lesütve, épp csak annyira emelve fel, hogy ne ütközzön senkibe, igyekszik jelentéktelennek, észrevehetetlennek tűnni.
A szabadon bocsátást nem viseli jól, és bár az elf ereszti, ő mégis kapaszkodik bele tovább, han em kezébe, hát ruhájának ujjába, míg csak az asztalhoz nem érnek.
A csend, önön némasága nem zavarja. Az biztonságos. Szótlan cselédként hát csak ül Zaras mellett, hallgatja a beszélgetést, nem mozdul, tekintete nem pásztázza körbe a termet. Nem, köszöni nem kér semmit.*
*Nem szereti a kocsmákat. Zajosak, büdösek, tömve idegenekkel. Így nem csak hogy fogva, de pánikszerűen markolva, szorítva csüng Zaras kezén. Fejét hajtva, pillantását lesütve, épp csak annyira emelve fel, hogy ne ütközzön senkibe, igyekszik jelentéktelennek, észrevehetetlennek tűnni.
A szabadon bocsátást nem viseli jól, és bár az elf ereszti, ő mégis kapaszkodik bele tovább, han em kezébe, hát ruhájának ujjába, míg csak az asztalhoz nem érnek.
A csend, önön némasága nem zavarja. Az biztonságos. Szótlan cselédként hát csak ül Zaras mellett, hallgatja a beszélgetést, nem mozdul, tekintete nem pásztázza körbe a termet. Nem, köszöni nem kér semmit.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 22:01:39
Üzenet elküldve: 2015-11-06 22:01:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Morwon//
* Mivel az idő lassan telik és Morwonnak sincs végtelen itala (kivéve a Pegazusban, de oda időigényes lenne most eljutni), így úgy dönt tesz valamit. Első gondolata, hogy iszik egy sört, de aztán rá kell jönnie, hogy erszénye mélyén egyetlen arany sem lapul. Vagy lyukas, vagy meglopták! Más lehetőség nincs! Tenni kéne ez ellen valamit, talán feljelentést tenni valakire, aki... Gyanús! De mégis hogyan szúrná kis Morwon, hogy ki lopta meg, ha nem látta, hogy ki volt az, ráadásul senkire nem is tud gyanakodni? Na meg még az sem biztos, hogy meglopták. Lehet, hogy mint fent említve volt, csak lyuk került bele és szépen kipotyogott az összes. A földre pillant. Sehol semmi. Persze a port és egy kis sarat leszámítva. Újabb próba, ezúttal olyan mélyre próbál nyúlni az erszénybe, hogyha nem lenne lyukas, akkor is kilyukadna öklétől, ami belemélyed. De hogy az a lyuk idáig is ott volt, nem most tette szegény bőrdarabbal ezt a szörnyűséget, az biztos! Felemeli az egykor pénzért vett és egész életében pénzt tartalmazó bőrtasakot és szinte már egy könnycseppet vélhetne felfedezni az, aki elég járatos az ember (vagy jelen esetben óriás) ismeretben. Ám ez a könnycsepp végül mégsem fakad ki Morwon szeméből, hősiesen tűri bajtársa, a Bőrdarab utolsó perceit. Végül feláll a helyéről és elindul pénzt keresni. Ami persze nem áll többől, mint hogy szétnéz itt-ott, hátha talál pár eldobott érmét (arra nem is gondolva, hogy nemrég fizette a pultosnak az utolsó aranyait), de aztán ki tudja, lehet, hogy a végén még pont a kezébe pottyan vagy ötszáz arany. Az sem lenne rossz! *
* Mivel az idő lassan telik és Morwonnak sincs végtelen itala (kivéve a Pegazusban, de oda időigényes lenne most eljutni), így úgy dönt tesz valamit. Első gondolata, hogy iszik egy sört, de aztán rá kell jönnie, hogy erszénye mélyén egyetlen arany sem lapul. Vagy lyukas, vagy meglopták! Más lehetőség nincs! Tenni kéne ez ellen valamit, talán feljelentést tenni valakire, aki... Gyanús! De mégis hogyan szúrná kis Morwon, hogy ki lopta meg, ha nem látta, hogy ki volt az, ráadásul senkire nem is tud gyanakodni? Na meg még az sem biztos, hogy meglopták. Lehet, hogy mint fent említve volt, csak lyuk került bele és szépen kipotyogott az összes. A földre pillant. Sehol semmi. Persze a port és egy kis sarat leszámítva. Újabb próba, ezúttal olyan mélyre próbál nyúlni az erszénybe, hogyha nem lenne lyukas, akkor is kilyukadna öklétől, ami belemélyed. De hogy az a lyuk idáig is ott volt, nem most tette szegény bőrdarabbal ezt a szörnyűséget, az biztos! Felemeli az egykor pénzért vett és egész életében pénzt tartalmazó bőrtasakot és szinte már egy könnycseppet vélhetne felfedezni az, aki elég járatos az ember (vagy jelen esetben óriás) ismeretben. Ám ez a könnycsepp végül mégsem fakad ki Morwon szeméből, hősiesen tűri bajtársa, a Bőrdarab utolsó perceit. Végül feláll a helyéről és elindul pénzt keresni. Ami persze nem áll többől, mint hogy szétnéz itt-ott, hátha talál pár eldobott érmét (arra nem is gondolva, hogy nemrég fizette a pultosnak az utolsó aranyait), de aztán ki tudja, lehet, hogy a végén még pont a kezébe pottyan vagy ötszáz arany. Az sem lenne rossz! *
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 21:46:57
Üzenet elküldve: 2015-11-06 21:46:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
*Sajnos nem hagyják túl sokáig elmélkedni: egy meglehetősen viharvert félhajléktalan zavarja meg, a pipájáról érdeklődve. Lesandít az említett csibukra, majd vissza a fickóra, aztán újra le.*
- A Tharg törzsfők pipáját, idegen... szent kezek faragták a hegyek bérceinek hófedte csúcsain, hogy törzsfők és vezérek gondolatait kísérje füstje! *morajlik fel halkan, megrovóan bámulva a fickóra, majd elvigyorodik.*
- Vagyis hát az elődjét, de azt eltörtem egy alkalommal, amikor elhasaltam a lovammal. Ezt, ha jól emlékszem, Azil faragta, az egyik óriásom! *ekkora visszaér Awynnia, aki csak Kagan új keletű szabadelvű szemléletének köszönheti, hogy nem tartozik szintén a Hadúr tulajdonában lévő javak közé, értékben valahol félúton a lova és a rajta lévő medvebőr bunda között, közelebb az utóbbihoz.*
*A Korsó házi sör ára 3 arany,
amit az asztalán is hagy, de csak hogy követhető legyen a leltár és az elszámolás is. Több ezer aranya van neki is a helyben, és Rilainak nem kevés munkája, így fontos, hogy tudják: tényleg működik a dolog.*
- Csüccsenj. *int a legközelebbi ülőalkalmatosság felé, mert láthatóan az idegen figura nem nagyon kér semmit. Ha meg kér, majd kap - mástól, vagy később.*
- No, hát nem tiltja senki, legalábbis én nem, hogy örömöt lelj a munkádban. *miért is tenné, ha megfelelő sápot fizet a bevételből a védelemért és a szállásért. Kagan maga olyan tíz-tizenöt százalékot már jutányosnak érezne.*
- Beszéld meg Rilaival, szerintem neki sem lesz kifogása. Ah, igen, a Pinty... mesélj róla. Érdekel az a hely...
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
*Sajnos nem hagyják túl sokáig elmélkedni: egy meglehetősen viharvert félhajléktalan zavarja meg, a pipájáról érdeklődve. Lesandít az említett csibukra, majd vissza a fickóra, aztán újra le.*
- A Tharg törzsfők pipáját, idegen... szent kezek faragták a hegyek bérceinek hófedte csúcsain, hogy törzsfők és vezérek gondolatait kísérje füstje! *morajlik fel halkan, megrovóan bámulva a fickóra, majd elvigyorodik.*
- Vagyis hát az elődjét, de azt eltörtem egy alkalommal, amikor elhasaltam a lovammal. Ezt, ha jól emlékszem, Azil faragta, az egyik óriásom! *ekkora visszaér Awynnia, aki csak Kagan új keletű szabadelvű szemléletének köszönheti, hogy nem tartozik szintén a Hadúr tulajdonában lévő javak közé, értékben valahol félúton a lova és a rajta lévő medvebőr bunda között, közelebb az utóbbihoz.*
*A Korsó házi sör ára 3 arany,
amit az asztalán is hagy, de csak hogy követhető legyen a leltár és az elszámolás is. Több ezer aranya van neki is a helyben, és Rilainak nem kevés munkája, így fontos, hogy tudják: tényleg működik a dolog.*- Csüccsenj. *int a legközelebbi ülőalkalmatosság felé, mert láthatóan az idegen figura nem nagyon kér semmit. Ha meg kér, majd kap - mástól, vagy később.*
- No, hát nem tiltja senki, legalábbis én nem, hogy örömöt lelj a munkádban. *miért is tenné, ha megfelelő sápot fizet a bevételből a védelemért és a szállásért. Kagan maga olyan tíz-tizenöt százalékot már jutányosnak érezne.*
- Beszéld meg Rilaival, szerintem neki sem lesz kifogása. Ah, igen, a Pinty... mesélj róla. Érdekel az a hely...
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 20:52:07
Üzenet elküldve: 2015-11-06 20:52:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bárki, akinek felkelti az érdeklődését//
*Az éjszaka sötét lepelként borul a tájra. A távolban fehér fátyol által ölelt alak bontakozik ki. Karcsú, de vészjósló árny, mely magába szív minden szépet és jót. S ez az alak éppen a Vaskorsó felé tart.
Hangtalanul tárul fel a fogadó ajtaja, és ugyanilyen némán lép be rajta Cantea, a sötételf nőstény. A pulthoz lép, de egy intéssel el is küldi az esetleges pultost. Nem szeretne rendelni, legalábbis még nem. Majd, ha már túl fáradt lesz rendel valami erőset, de addig is felméri a népet. Főleg megfáradt utazókat és izzadt harcosokat lát, akiket ledér leánykák szolgálnak ki és szórakoztatnak. Förtelmes látvány, ahogy kelletik magukat az aprócska ruhájukban. Tisztában van vele, hogy ő sem takargatja a testét, de nem játsza meg magát, egyszerűen ez a legpraktikusabb öltözet számára.
Figyelmét a vendégekre öszpontosítja, de nem lát semmi izgalmasat. Se egy részeg, önkívületben lévő barom, se egy meghódítható hím, senki, akiért érdemes lenne elmozdulnia a pulttól.*
*Az éjszaka sötét lepelként borul a tájra. A távolban fehér fátyol által ölelt alak bontakozik ki. Karcsú, de vészjósló árny, mely magába szív minden szépet és jót. S ez az alak éppen a Vaskorsó felé tart.
Hangtalanul tárul fel a fogadó ajtaja, és ugyanilyen némán lép be rajta Cantea, a sötételf nőstény. A pulthoz lép, de egy intéssel el is küldi az esetleges pultost. Nem szeretne rendelni, legalábbis még nem. Majd, ha már túl fáradt lesz rendel valami erőset, de addig is felméri a népet. Főleg megfáradt utazókat és izzadt harcosokat lát, akiket ledér leánykák szolgálnak ki és szórakoztatnak. Förtelmes látvány, ahogy kelletik magukat az aprócska ruhájukban. Tisztában van vele, hogy ő sem takargatja a testét, de nem játsza meg magát, egyszerűen ez a legpraktikusabb öltözet számára.
Figyelmét a vendégekre öszpontosítja, de nem lát semmi izgalmasat. Se egy részeg, önkívületben lévő barom, se egy meghódítható hím, senki, akiért érdemes lenne elmozdulnia a pulttól.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 20:34:58
Üzenet elküldve: 2015-11-06 20:34:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Khan, odakint//
*És neki még csak sejtése sincs róla, mibe is csöppent bele. De hát semmi új nincsen a nap alatt, amióta kitette a lábacskáját az otthonát jelentő erdőmélyből, folyton folyvást olyan helyzetekbe botlik, ahol valami húzódik a háttérben, ahol mindig van valami mögöttes. Ő pedig, mint aki képtelen kinyitni a szemét, nem lát ebből semmit.
Egy apró bólintással jelzi, hogy nem látja sem kéz, sem láb a kárát, ha a kis bundást megsimogatják. Ugyan a még pöttöm farkaskutya szereti eljátszani az őrzővédőt, eddig nem mutatta jelét, hogy különösebben morgós, vagy harapós lenne. Így a félszemű törődését hálás kiskutya szemekkel fogadja a kölyök.*
- Ahel a neve. *Teszi még hozzá halkan kiegészítés gyanánt. A kölyök pedig, mint a jeles tanuló az iskola első padsorában, hangos vakkantással jelzi egyértelmű jelenlétét. Hangja ugyan még kiskutyásan vékony, de majd elmélyül, ha meglesz hozzá a megfelelő testmérete is.
Az ember reakcióját azonban cseppet sem érti, noha egyet kell értsen. Ez így el van cseszve. Igaz, valószínűleg két különböző állapotot ítélnek meg ekként, de legalább a minimális összhang megvan.
Kis tétovázás után, de megindul a félszemű után, noha beszédesebb egyelőre nem lesz. Túlságosan zsong a feje, túlságosan lüktet a fájdalom odabent. Naivitás volt azt hinni, hogy máris sikerült temetnie, pedig hogy reménykedett benne. No igen, más temetett.
Egy egyszerű kis sétára számított, ahol az ember majd faggatni próbálja, esetleg ő regéli el, miképp is zajlott az a bizonyos párbaj. Ehelyett azonban egy szilvafával találja szembe magát, amiről egy hinta függ. Ugyan feléjük kicsit másképp készítették az efféle játékot, de ez is épp elég ahhoz, hogy egy kicsit kizökkentse a lányt a mélabúból, és egy futó, hitetlen mosoly telepedjen néhány szívdobbanásnyi időre ajkaira.
S ha már eme remek kis szerkezethez terelték, helyet is foglal rajta, egyelőre csak apró mozdulatokkal billegtetve magát előre hátra. Természetesen az Ahelként bemutatott kisvadász is a nyomukban kószál, hol gazdája, hol a félszemű körül legyeskedve egy kis figyelemért.*
- Ezt tőle kellett volna megkérdezned. *Hangja még mindig halk és erőtlen, mint egy végkimerültséghez közlendő halandóé, mégis, egy kis sötét színeztet kap.
Folytatás azonban nem következik. A csend talán már kezdene kínosan hosszúra nyúlni, mikor is egy halk sóhaj jelzi, talán mégsem marad ennyiben a magyarázat. Maga mellé inti a blökit, s csak miután a saját idegei nyugtatására szánt kölyök dögönyözést megkezdi, folytatja az előbbi igen csak kurta választ.*
- Az én törzsem nem gyűlöl. Sok-sok generációval ezelőtt döntöttek úgy, hogy az elvonultnál is elvonultabban fognak élni, és azóta jó néhány dolog megváltozott. Nem állunk hadban senkivel, noha előítéleteink azért vannak. *Aminek intéseit most megint áthágja, de hát ez már veszett fejsze nyele.*
- A probléma ott van, hogy feltételezed, szeretett. *Bár a mondat nem szakad félbe, és nem is döcögősen érkezik, érezhetően nehezére esik kimondani azt az utolsó szót.* Ahogy én is. De ezzel is csak azt bizonyítottam, mennyire naiv és ostoba vagyok.
*A harag tipikus szavai ezek, ám most is inkább a lelki fáradtság, és a keserűséggel vegyes fájdalom itatja át.*
- Alapvetően nem kellett volna megölnöm, a törzsemnek nincsenek efféle előírásai, vagy szabályai. Az árulása után sem kívántam a halálát balga módon, pedig ez valószínűleg elkerülhetetlen lett volna. A saját ostobaságom kárát ne népem fizesse meg. Hogy mi nem klappolt? Semmi sem. *A tudatában motoszkál valami. Amikor az elme felfigyel valamire, ami fontos, ami felett nem szabadna elsiklania, ám mégis van valami inger, vagy hatás, ami sokkal erősebb, és elnyomja ezt a vészharangot. Most pontosan így jár a félszemű szavaiban fel-felbukkanó jelenidővel is. Érzékeli, de egyelőre olyan állapotban leledzik a lány, hogy nem figyel fel a kirakós eme lényeges darabjára, így nem is tudja a helyére illeszteni.*
*És neki még csak sejtése sincs róla, mibe is csöppent bele. De hát semmi új nincsen a nap alatt, amióta kitette a lábacskáját az otthonát jelentő erdőmélyből, folyton folyvást olyan helyzetekbe botlik, ahol valami húzódik a háttérben, ahol mindig van valami mögöttes. Ő pedig, mint aki képtelen kinyitni a szemét, nem lát ebből semmit.
Egy apró bólintással jelzi, hogy nem látja sem kéz, sem láb a kárát, ha a kis bundást megsimogatják. Ugyan a még pöttöm farkaskutya szereti eljátszani az őrzővédőt, eddig nem mutatta jelét, hogy különösebben morgós, vagy harapós lenne. Így a félszemű törődését hálás kiskutya szemekkel fogadja a kölyök.*
- Ahel a neve. *Teszi még hozzá halkan kiegészítés gyanánt. A kölyök pedig, mint a jeles tanuló az iskola első padsorában, hangos vakkantással jelzi egyértelmű jelenlétét. Hangja ugyan még kiskutyásan vékony, de majd elmélyül, ha meglesz hozzá a megfelelő testmérete is.
Az ember reakcióját azonban cseppet sem érti, noha egyet kell értsen. Ez így el van cseszve. Igaz, valószínűleg két különböző állapotot ítélnek meg ekként, de legalább a minimális összhang megvan.
Kis tétovázás után, de megindul a félszemű után, noha beszédesebb egyelőre nem lesz. Túlságosan zsong a feje, túlságosan lüktet a fájdalom odabent. Naivitás volt azt hinni, hogy máris sikerült temetnie, pedig hogy reménykedett benne. No igen, más temetett.
Egy egyszerű kis sétára számított, ahol az ember majd faggatni próbálja, esetleg ő regéli el, miképp is zajlott az a bizonyos párbaj. Ehelyett azonban egy szilvafával találja szembe magát, amiről egy hinta függ. Ugyan feléjük kicsit másképp készítették az efféle játékot, de ez is épp elég ahhoz, hogy egy kicsit kizökkentse a lányt a mélabúból, és egy futó, hitetlen mosoly telepedjen néhány szívdobbanásnyi időre ajkaira.
S ha már eme remek kis szerkezethez terelték, helyet is foglal rajta, egyelőre csak apró mozdulatokkal billegtetve magát előre hátra. Természetesen az Ahelként bemutatott kisvadász is a nyomukban kószál, hol gazdája, hol a félszemű körül legyeskedve egy kis figyelemért.*
- Ezt tőle kellett volna megkérdezned. *Hangja még mindig halk és erőtlen, mint egy végkimerültséghez közlendő halandóé, mégis, egy kis sötét színeztet kap.
Folytatás azonban nem következik. A csend talán már kezdene kínosan hosszúra nyúlni, mikor is egy halk sóhaj jelzi, talán mégsem marad ennyiben a magyarázat. Maga mellé inti a blökit, s csak miután a saját idegei nyugtatására szánt kölyök dögönyözést megkezdi, folytatja az előbbi igen csak kurta választ.*
- Az én törzsem nem gyűlöl. Sok-sok generációval ezelőtt döntöttek úgy, hogy az elvonultnál is elvonultabban fognak élni, és azóta jó néhány dolog megváltozott. Nem állunk hadban senkivel, noha előítéleteink azért vannak. *Aminek intéseit most megint áthágja, de hát ez már veszett fejsze nyele.*
- A probléma ott van, hogy feltételezed, szeretett. *Bár a mondat nem szakad félbe, és nem is döcögősen érkezik, érezhetően nehezére esik kimondani azt az utolsó szót.* Ahogy én is. De ezzel is csak azt bizonyítottam, mennyire naiv és ostoba vagyok.
*A harag tipikus szavai ezek, ám most is inkább a lelki fáradtság, és a keserűséggel vegyes fájdalom itatja át.*
- Alapvetően nem kellett volna megölnöm, a törzsemnek nincsenek efféle előírásai, vagy szabályai. Az árulása után sem kívántam a halálát balga módon, pedig ez valószínűleg elkerülhetetlen lett volna. A saját ostobaságom kárát ne népem fizesse meg. Hogy mi nem klappolt? Semmi sem. *A tudatában motoszkál valami. Amikor az elme felfigyel valamire, ami fontos, ami felett nem szabadna elsiklania, ám mégis van valami inger, vagy hatás, ami sokkal erősebb, és elnyomja ezt a vészharangot. Most pontosan így jár a félszemű szavaiban fel-felbukkanó jelenidővel is. Érzékeli, de egyelőre olyan állapotban leledzik a lány, hogy nem figyel fel a kirakós eme lényeges darabjára, így nem is tudja a helyére illeszteni.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 19:54:22
Üzenet elküldve: 2015-11-06 19:54:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Ó, de hogy nem! De hogy nem akar! Nagyon is részt akarna ő venni, de ezúttal visszafogja magát. Mert azért abban is lett volna némi élvezet, ha csípőből ellent mond Khannak, s nagy hangon közli a vörössel, hogy a félszemű hazudik, mint a vízfolyás. Beleordítani a komédia közepébe: Kharasshi él!
Más kérdés, hogy meddig? Mert a nőstény nagyon is szomjazza vérét, s ha módja lesz rá, meg is fogja ízlelni. Óh igen! Meg fogja kóstolni. Felkaristolja körmével az ében bőrt, kiserkenti a vörös életet, s kéjesen fogja felnyalni, s kiszívni a sebből, mint holmi vámpír. igen, ezt fogja tenni.
S hogy miért nem szólalt meg? Mert még nincs itt az ideje. Mert annak a pillanatnak olyan tökéletesnek kell lennie, mintha maga a világok teremtője alkotná meg egy varázslattal. Tökéletesnek, és soha többé vissza nem hozhatónak. Tehát, fel kell rá készülni. Az előkészületek pedig mindig sok energiát emésztenek fel, és hosszú ideig tartanak. De majd elérkezik a pillanat, csak türelemmel ki kell várni.
Szóval, ezért nem vesz részt a közös játékban. Egyelőre.*
-Mintha ismernéd.
*Búgja oda a másik vörösnek, aki a pult túlsó oldaláról melléje könyököl. Közel kerül az arca, s orrába csap a másik illata. Bizonyára igaza is van a vörösnek abban, hogy a szerelem méreg. Bizony az. Hiszen amit ő érez Kharasshi iránt, az is egyféle szerelem. A bosszú édes, kéjes, vággyal fűtött szerelme. Épp úgy felemészthet, mint a másik. Sőt mi több, egy tőröl is fakad. Vagyis édestestvérek.
Ajkára parányi gúnyos mosoly kerül.
Tekintete a kifelé tartó félszemű hátára szegeződik. Nem ijedt meg attól, hogy amaz ráparancsolt. Mert vagy meg akarja várni, hogy amaz visszatérjen, vagy nem. Ő dönt, mert a felszíninek nincs joga arra, semmilyen, hogy megtiltsa számára a távozást. S hogy miért marad hát? Itt újra visszakanyarodhatunk a korábbi okokra. Mert kíváncsi, és mert tudni akar.*
-Érdekes egy hely ez. *Jegyzi meg némi szarkazmussal a hangjában.* Holtak vágnak fát az udvaron, és félszeműek osztják a parancsokat ismeretleneknek. S te ki vagy ebben a játszmában?
*Fordítja váratlanul fejét a vörös felé, ki talán még mindig mellette könyököl. Ettől a mozdulattól hullik hátra a csuklya is fejéről. Amúgy sincs már szerepe, hiszen ha a félszemű tudja, hogy itt van, akkor a mélységi hím is. Előtűnik a hosszú fehér haj, és láthatóvá válik a még felszíni mércével mérve is szép, ében bőrű arc, a karmazsin íriszekkel.*
Más kérdés, hogy meddig? Mert a nőstény nagyon is szomjazza vérét, s ha módja lesz rá, meg is fogja ízlelni. Óh igen! Meg fogja kóstolni. Felkaristolja körmével az ében bőrt, kiserkenti a vörös életet, s kéjesen fogja felnyalni, s kiszívni a sebből, mint holmi vámpír. igen, ezt fogja tenni.
S hogy miért nem szólalt meg? Mert még nincs itt az ideje. Mert annak a pillanatnak olyan tökéletesnek kell lennie, mintha maga a világok teremtője alkotná meg egy varázslattal. Tökéletesnek, és soha többé vissza nem hozhatónak. Tehát, fel kell rá készülni. Az előkészületek pedig mindig sok energiát emésztenek fel, és hosszú ideig tartanak. De majd elérkezik a pillanat, csak türelemmel ki kell várni.
Szóval, ezért nem vesz részt a közös játékban. Egyelőre.*
-Mintha ismernéd.
*Búgja oda a másik vörösnek, aki a pult túlsó oldaláról melléje könyököl. Közel kerül az arca, s orrába csap a másik illata. Bizonyára igaza is van a vörösnek abban, hogy a szerelem méreg. Bizony az. Hiszen amit ő érez Kharasshi iránt, az is egyféle szerelem. A bosszú édes, kéjes, vággyal fűtött szerelme. Épp úgy felemészthet, mint a másik. Sőt mi több, egy tőröl is fakad. Vagyis édestestvérek.
Ajkára parányi gúnyos mosoly kerül.
Tekintete a kifelé tartó félszemű hátára szegeződik. Nem ijedt meg attól, hogy amaz ráparancsolt. Mert vagy meg akarja várni, hogy amaz visszatérjen, vagy nem. Ő dönt, mert a felszíninek nincs joga arra, semmilyen, hogy megtiltsa számára a távozást. S hogy miért marad hát? Itt újra visszakanyarodhatunk a korábbi okokra. Mert kíváncsi, és mert tudni akar.*
-Érdekes egy hely ez. *Jegyzi meg némi szarkazmussal a hangjában.* Holtak vágnak fát az udvaron, és félszeműek osztják a parancsokat ismeretleneknek. S te ki vagy ebben a játszmában?
*Fordítja váratlanul fejét a vörös felé, ki talán még mindig mellette könyököl. Ettől a mozdulattól hullik hátra a csuklya is fejéről. Amúgy sincs már szerepe, hiszen ha a félszemű tudja, hogy itt van, akkor a mélységi hím is. Előtűnik a hosszú fehér haj, és láthatóvá válik a még felszíni mércével mérve is szép, ében bőrű arc, a karmazsin íriszekkel.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 19:51:48
Üzenet elküldve: 2015-11-06 19:51:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Ydriss; odakint //
*Ha nem kellene az újonnan épült Vaskorsóra úgy tekintenie még egy darabig mint a hímes tojásra (bármi legyen is az), mostanra biztosan lyukat fejelt volna már az egyik oldalába. A sorsot mindig egyfajta tiszteletteljes távolságból és előzékenyen vette csak szájára (nagyon-nagyon kevés kivételtől eltekintve), de mára teljesen megkérdőjelezte azt, hogy nem csak egy újabb halandó invencióról van szó, tudja is ő, egy gnómok által épített szerkezet ami néhol erre, másszor arra kattan egyet és most éppen olyan szériáját járja, amikor ki kell csesznie néhány válogatott személlyel.
Az egész kezdődött azzal, hogy a keresztútnál megjelent Kharasshi, akivel néhány, jóbarátok közt dívó üdvözlőrigmust követően beverte Khan orcáját balfélről, mert a félszeműnek volt mersze egy olyan életre csábítani, mint amilyet magának kapart ki a dagonyából. És a kormosarcú még csak a kezdet volt.
Nem sokkal rá, csuklyás köpenyének oltalmában bizakodva a párbajuk után zsákmányolt földmélyi nőstény következett, akinek felbukkanása talán a legbizarrabb az összes szereplőé közül, fonákmód ő mégis nyújt válaszokat a személyét érintő kérdésre. Kharasshi ugyanis nem volt hajlandó elárulni, hogy mit tett a lánnyal. Khan egyet most már biztosan tud: meg nem ölte és tűnjön ez bármilyen foghíjasnak is, legalább válasznak könyvelhető.
A kegyelemdöfést meg a falat támasztó Ydriss jelentette, mintha a sorskerék őt szánta volna az eseménylánc csúcspontjának, egy idegeket borzoló fricskának.
Fancsali képpel bámul a hallgatag négylábúra, amit még részeg napján is nehezen lehetne összetéveszteni egy emberszabásúval, de a szemkötős martalócnak ezt a lécet is sikerült ma megugrania. Bravó.*
- Szevasz Morzsa! - *Lehet simogatni - kérdi a lánytól és guggol közelebb az állathoz, amivel szinte biztosan csak azt éri most el, hogy amaz le akarja tépni az arcbőrét.
Füttyentése Ydrissnek szól elismerésül: még merészebb elképzeléseiben sem szerepelt az, hogy ilyen derekasan löttyint magába a borból. A vörös után most már ő is pótol, de mintha Kharasshival járná el ugyanazt a táncot. Az a fattyú is előbb reggelizett meg, ráadásul az ő kontójára, aztán odabent a konyhában elsőként ivott féltve dédelgetett Gátszakadásából.*
- Ez így el van cseszve. - *Egyfelől nem biztos, hogy megvan igazából benne egy ilyen minőségű beszélgetéshez benne a megfelelő képesség, másrészt miért is akarja ő kimenteni a sötételf seggét? Hisz ezek ketten majd' megvesznek egymás nélkül és alig néhány órája Kharasshi volt az, aki Khant arra kérte, kísérje majd el, mert meg akar találni valakit. Ez a valaki pedig szívességként eljött Amon Ruadhra, hogy ne kelljen érte sűrű fésűvel átnyálazni Lanawint oda meg vissza, amire Kharasshi reakciója az, hogy féket húz és elporzik a helyszínről.*
- Fáj tőletek a fejem. Gyere. - *Van itt a közelben egy szilvafa, amit még egy korábban itt élő paraszt felszerelt valami hintával. Tudja a franc, hogy az elfek szeretik-e az ilyesmit. B-variánsként ihatnak is, igaz a napfény és vele együtt a pluszban járó hőfokok is egyre soványabbak.*
- Világosíts fel, mi az ami nem klappolt? Már azon túl, hogy te elf nő, ő meg a gyűlölt faj fia. Minket embereket szeretnek azzal vádolni, hogy körbetáncolunk valamit, de fél szememre mondom, hogy amit ti műveltek... műveltetek, az példaértékű. Szereted és nem tudtad megölni. Ő meg téged szeretett, gondolom ezért úszott egyet helyetted is a folyóban. Mit felejtek ki a képletből?
*Ha nem kellene az újonnan épült Vaskorsóra úgy tekintenie még egy darabig mint a hímes tojásra (bármi legyen is az), mostanra biztosan lyukat fejelt volna már az egyik oldalába. A sorsot mindig egyfajta tiszteletteljes távolságból és előzékenyen vette csak szájára (nagyon-nagyon kevés kivételtől eltekintve), de mára teljesen megkérdőjelezte azt, hogy nem csak egy újabb halandó invencióról van szó, tudja is ő, egy gnómok által épített szerkezet ami néhol erre, másszor arra kattan egyet és most éppen olyan szériáját járja, amikor ki kell csesznie néhány válogatott személlyel.
Az egész kezdődött azzal, hogy a keresztútnál megjelent Kharasshi, akivel néhány, jóbarátok közt dívó üdvözlőrigmust követően beverte Khan orcáját balfélről, mert a félszeműnek volt mersze egy olyan életre csábítani, mint amilyet magának kapart ki a dagonyából. És a kormosarcú még csak a kezdet volt.
Nem sokkal rá, csuklyás köpenyének oltalmában bizakodva a párbajuk után zsákmányolt földmélyi nőstény következett, akinek felbukkanása talán a legbizarrabb az összes szereplőé közül, fonákmód ő mégis nyújt válaszokat a személyét érintő kérdésre. Kharasshi ugyanis nem volt hajlandó elárulni, hogy mit tett a lánnyal. Khan egyet most már biztosan tud: meg nem ölte és tűnjön ez bármilyen foghíjasnak is, legalább válasznak könyvelhető.
A kegyelemdöfést meg a falat támasztó Ydriss jelentette, mintha a sorskerék őt szánta volna az eseménylánc csúcspontjának, egy idegeket borzoló fricskának.
Fancsali képpel bámul a hallgatag négylábúra, amit még részeg napján is nehezen lehetne összetéveszteni egy emberszabásúval, de a szemkötős martalócnak ezt a lécet is sikerült ma megugrania. Bravó.*
- Szevasz Morzsa! - *Lehet simogatni - kérdi a lánytól és guggol közelebb az állathoz, amivel szinte biztosan csak azt éri most el, hogy amaz le akarja tépni az arcbőrét.
Füttyentése Ydrissnek szól elismerésül: még merészebb elképzeléseiben sem szerepelt az, hogy ilyen derekasan löttyint magába a borból. A vörös után most már ő is pótol, de mintha Kharasshival járná el ugyanazt a táncot. Az a fattyú is előbb reggelizett meg, ráadásul az ő kontójára, aztán odabent a konyhában elsőként ivott féltve dédelgetett Gátszakadásából.*
- Ez így el van cseszve. - *Egyfelől nem biztos, hogy megvan igazából benne egy ilyen minőségű beszélgetéshez benne a megfelelő képesség, másrészt miért is akarja ő kimenteni a sötételf seggét? Hisz ezek ketten majd' megvesznek egymás nélkül és alig néhány órája Kharasshi volt az, aki Khant arra kérte, kísérje majd el, mert meg akar találni valakit. Ez a valaki pedig szívességként eljött Amon Ruadhra, hogy ne kelljen érte sűrű fésűvel átnyálazni Lanawint oda meg vissza, amire Kharasshi reakciója az, hogy féket húz és elporzik a helyszínről.*
- Fáj tőletek a fejem. Gyere. - *Van itt a közelben egy szilvafa, amit még egy korábban itt élő paraszt felszerelt valami hintával. Tudja a franc, hogy az elfek szeretik-e az ilyesmit. B-variánsként ihatnak is, igaz a napfény és vele együtt a pluszban járó hőfokok is egyre soványabbak.*
- Világosíts fel, mi az ami nem klappolt? Már azon túl, hogy te elf nő, ő meg a gyűlölt faj fia. Minket embereket szeretnek azzal vádolni, hogy körbetáncolunk valamit, de fél szememre mondom, hogy amit ti műveltek... műveltetek, az példaértékű. Szereted és nem tudtad megölni. Ő meg téged szeretett, gondolom ezért úszott egyet helyetted is a folyóban. Mit felejtek ki a képletből?
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 19:27:48
Üzenet elküldve: 2015-11-06 19:27:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A konyhában //
*Mennie kéne. Nyeregbe kapni, ahogy a félszemű mondta és maga mögött hagynia végre a múltat. Hatalmas döndülésekkel kalapál a szíve. Olyasmit érez, amit elveszettnek hitt: reményt. Talán most a helyére zökken a rend. A félszemű eltemeti őt. Hazugság nyirkos rétege vonja be jelöletlen sírját. Egy sírt, amiben benne is fekszik és nem is.
Mennie kéne, mégsem mozdul a lába. Az apró résen át csak azt a rőt fakóvérűt figyeli. Figyeli, ahogy Khan megöli benne, amit Kharasshiban mindez feltámasztott. Annak a kapocsnak el kell törnie. El kell törnie, mert csak kieszi a húst maga körül, megmérgezi mindazt, amit az élet még tartogathat.
Az a megtört tekintet, ami Ydriss sötét pillái alatt elveszti fényét. Utolsó, drága adomány egy álomtól, amiből fel kell ébredni.
A kemény vonások, a zord pillantás mögött ott a gondolat, hogy csupán a bosszúját fájlalja a nőtény, aminek lehetőségét Khan elvette tőle. El akarja hinni, hogy így van. Minden mást szét kell hordjon a szél azzal az álommal.
Akárhogy is, egyelőre csapdába esett itt. Ydriss odakint van. Ha most nekiindulna, biztosan észrevenné. A holmijai meg odafönt a szobában. Nem mintha attól tartana, a félszemű elkótyavetyéli őket aprópénzért, mire visszatérne. Na jó. Igazából valóban tart ettől az eshetőségtől. Egyszóval egyelőre jobb kivárni. Lekushad hát egy sarokba, a falnak dönti a hátát és nekilát Khan lőréjének.*
*Mennie kéne. Nyeregbe kapni, ahogy a félszemű mondta és maga mögött hagynia végre a múltat. Hatalmas döndülésekkel kalapál a szíve. Olyasmit érez, amit elveszettnek hitt: reményt. Talán most a helyére zökken a rend. A félszemű eltemeti őt. Hazugság nyirkos rétege vonja be jelöletlen sírját. Egy sírt, amiben benne is fekszik és nem is.
Mennie kéne, mégsem mozdul a lába. Az apró résen át csak azt a rőt fakóvérűt figyeli. Figyeli, ahogy Khan megöli benne, amit Kharasshiban mindez feltámasztott. Annak a kapocsnak el kell törnie. El kell törnie, mert csak kieszi a húst maga körül, megmérgezi mindazt, amit az élet még tartogathat.
Az a megtört tekintet, ami Ydriss sötét pillái alatt elveszti fényét. Utolsó, drága adomány egy álomtól, amiből fel kell ébredni.
A kemény vonások, a zord pillantás mögött ott a gondolat, hogy csupán a bosszúját fájlalja a nőtény, aminek lehetőségét Khan elvette tőle. El akarja hinni, hogy így van. Minden mást szét kell hordjon a szél azzal az álommal.
Akárhogy is, egyelőre csapdába esett itt. Ydriss odakint van. Ha most nekiindulna, biztosan észrevenné. A holmijai meg odafönt a szobában. Nem mintha attól tartana, a félszemű elkótyavetyéli őket aprópénzért, mire visszatérne. Na jó. Igazából valóban tart ettől az eshetőségtől. Egyszóval egyelőre jobb kivárni. Lekushad hát egy sarokba, a falnak dönti a hátát és nekilát Khan lőréjének.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 19:11:49
Üzenet elküldve: 2015-11-06 19:11:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//odakint, Khan//
*A kinti csípős levegő ugyan segít, de nem sokat. Nem is megy messzire, csupán az ajtótól nem messze dől neki a falnak, és csukja be a szemét, de bármilyen eredményt is várt tőle, az nem akar megmutatkozni.
Meghalt. Vége. Már nincs mitől félnie. Fel kellene lélegeznie, vagy legalább valami minimális megkönnyebbülést éreznie, de ha a mélységi halálhíre keltett is benne efféle érzetek, elnyomja a fájdalom.
Aminek nem kellene léteznie. Folyamatosan károg benne a megkeseredett részét képviselő erőteljes hang, hogy miért hullajtana könnyeket azért, aki elárulta? Miért érzi magát rosszul amiatt, hogy a veszedelem végre elpatkolt? A kérdés jogos, ahogyan a válasz is egyértelmű.
A kölyök, kinek négy lába van mégsem asztal, ellenben elmondható, hogy egy farkasok és kutyák vérvonalát egyesítő ebfajta még növésben levő példánya pedig gazdája mellé telepszik. Nem tudja, mi a baj, nem tudja, van-e veszély, csak annyit érzékel, hogy gazdájával valami nincs rendben, neki pedig akkor ott a helye mellette, hogy vigyázzon rá. Még ha ő a kisebb is kettejük közül. Hiába, mikor az árusnál megpillantotta a lány a kis barna szőrgombócot, az akkor is oly módon helyezkedett az otthonukul szolgáló ládában, hogy kétség sem férhetett hozzá, ki felügyel az alom ifjoncainak biztonságára. Testvérei ugyan már nincsenek, de ott a kétlábú, aki mellett ugyan ezt a méltóságteljes feladatot felvállalhatja, és bár még a vöröskének sem ér fel a térdéig, mégis lelkesen vállalja az őrkutya szerepét. Az persze már más kérdés, hogy a félszeműt nem azonosítja veszélyforrásként, így néhány kíváncsi pillantásnál többet nem kap az aranyszemű minivérebtől.
Lassan emeli fel a fejét, és néz a félszeműre. Nem kétséges, hogy nyomorultul érezheti magát a lány, ezt erősítendő, kétkedés, meg mindenféle tiltakozás nélkül fogadja el a kínált bort, és húzza meg az üveget. Utána persze visszanyújtja azt Khannak.*
- Állítólag így van. *Bólint rá, habár a tisztáson folytatott félig-meddig beszélgetés a félvérrel sem hozott sok eredményt. Sem az azóta eltelt idő, mint azt a mellékelt ábra mutatja a vörösnek.*
- Legfeljebb egy köszönömöt kellene elrebegnem. Megtetted azt, amit nekem kellett volna, de beteljesíteni nem tudtam volna. *Igyekszik legalább színtelen hangot megütni, de nem sok sikerrel. Mind a keserűség, mind a fájdalom ott hagyja zöngéjét a szavakban. De legalább végig tudta mondani anélkül, hogy elbicsaklott volna a hangja.*
*A kinti csípős levegő ugyan segít, de nem sokat. Nem is megy messzire, csupán az ajtótól nem messze dől neki a falnak, és csukja be a szemét, de bármilyen eredményt is várt tőle, az nem akar megmutatkozni.
Meghalt. Vége. Már nincs mitől félnie. Fel kellene lélegeznie, vagy legalább valami minimális megkönnyebbülést éreznie, de ha a mélységi halálhíre keltett is benne efféle érzetek, elnyomja a fájdalom.
Aminek nem kellene léteznie. Folyamatosan károg benne a megkeseredett részét képviselő erőteljes hang, hogy miért hullajtana könnyeket azért, aki elárulta? Miért érzi magát rosszul amiatt, hogy a veszedelem végre elpatkolt? A kérdés jogos, ahogyan a válasz is egyértelmű.
A kölyök, kinek négy lába van mégsem asztal, ellenben elmondható, hogy egy farkasok és kutyák vérvonalát egyesítő ebfajta még növésben levő példánya pedig gazdája mellé telepszik. Nem tudja, mi a baj, nem tudja, van-e veszély, csak annyit érzékel, hogy gazdájával valami nincs rendben, neki pedig akkor ott a helye mellette, hogy vigyázzon rá. Még ha ő a kisebb is kettejük közül. Hiába, mikor az árusnál megpillantotta a lány a kis barna szőrgombócot, az akkor is oly módon helyezkedett az otthonukul szolgáló ládában, hogy kétség sem férhetett hozzá, ki felügyel az alom ifjoncainak biztonságára. Testvérei ugyan már nincsenek, de ott a kétlábú, aki mellett ugyan ezt a méltóságteljes feladatot felvállalhatja, és bár még a vöröskének sem ér fel a térdéig, mégis lelkesen vállalja az őrkutya szerepét. Az persze már más kérdés, hogy a félszeműt nem azonosítja veszélyforrásként, így néhány kíváncsi pillantásnál többet nem kap az aranyszemű minivérebtől.
Lassan emeli fel a fejét, és néz a félszeműre. Nem kétséges, hogy nyomorultul érezheti magát a lány, ezt erősítendő, kétkedés, meg mindenféle tiltakozás nélkül fogadja el a kínált bort, és húzza meg az üveget. Utána persze visszanyújtja azt Khannak.*
- Állítólag így van. *Bólint rá, habár a tisztáson folytatott félig-meddig beszélgetés a félvérrel sem hozott sok eredményt. Sem az azóta eltelt idő, mint azt a mellékelt ábra mutatja a vörösnek.*
- Legfeljebb egy köszönömöt kellene elrebegnem. Megtetted azt, amit nekem kellett volna, de beteljesíteni nem tudtam volna. *Igyekszik legalább színtelen hangot megütni, de nem sok sikerrel. Mind a keserűség, mind a fájdalom ott hagyja zöngéjét a szavakban. De legalább végig tudta mondani anélkül, hogy elbicsaklott volna a hangja.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 18:43:14
Üzenet elküldve: 2015-11-06 18:43:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Rilai és mindenki más; fogadótér majd Ydriss; odakint //
~ Ezt bevasalom még rajtad, gyáva féreg. ~
*A tavernából kiviharzó Ydriss után nézve félrehúzza a száját. Teljesítette a szívességet, de már most busás kamatot számít fel a mélységi fattyúnak ezért. Hétpróbás gazember az igaz, de nem teljesen topa, ha érzésekről van szó és van számára is olyan, aki miatt hasonlóképp viselkedne, ezért az együttérzésnek néhány alapvető vonásával képes azonosulni és így Ydriss helyzetébe helyezni saját magát.*
- Dehogy jó, de majd kibelezem később. - *A nekik háttal, oldalt, vagy bármi másképp ülő Arixut sem hagyja most már ki a rostából, mert a Vaskorsó bohózata kezd az ízlésének egy kicsit sok lenni és még véletlenül se szeretné, ha bárkiben félreértés lakozna arról, hogy mire terjed még ki a figyelme és mire nem.*
- Te meg ott, nem tudom mi a rossebet akarsz itt, de maradj nyugton, amíg visszaérek. - *A dominanövendéknek kedvezően alakultak az események, Kharasshitól már nem kell tartania, amíg a Vaskorsó közelében van. A félszemű úgy számol, hogy mostanra egyébként lelécelés közben van a fickó, úgyhogy kifelé menet el is emeli Meera elől azt pohárkányi bort, amit már jó ideje szopogat egyedül. Még egy jóváhagyó pillantásra futja Rilai felé: "később mindent elmagyarázok", de most csak kicsapja a bejárati ajtót, hogy megtalálja odakint a hosszúfülű vöröskét.
Az elhunytak emlékére kért italok így elmaradnak, legalábbis Khan számára. A falnak támaszkodva talál Ydrissre, aki zihálva és küzdelem nélkül adja meg magát érzései összeomló kártyavárának.
Jobbját nadrágzsebébe dugja, balját pedig maga mellett kinyújtja, hogy attól a másik lánghajútól elemelt bort odakínálja az elfnek.*
- Igyál, és ne gyere nekem azzal, hogy a te fajtád nincs hozzászokva az ilyenhez. Azért vagytok ilyen sápadtak meg ájulékonyak. Igyál. - *Felfeszíteni azért nem fogja Ydriss száját, hogy leerőltesse rajta az egyébként szerinte elfogadható minőségű bort.*
- Kölyök. - *A megszólítotthoz oda sem fordul.* - Te most jársz egyet és megnézed, hogy a gazdád, a barátod vagy bánom is én kid lova hogy van. - *Nem kérés vagy lehetőség ez, hanem utasítás, a visszautasíthatatlan fajtából. Csak mikor elment, fordul megint Ydrisshez.*
- Állítólag ha elmondunk ezt-azt egy idegennek, akkor könnyebb lesz tőle a szívünk. Szóval... - *Ez Rilainak sokkal jobban menne, ugyanakkor Khan jelenleg talán az egyetlen olyan halandó a vörös elfen kívül, aki ismer valamit abból a férfiból, aki körül ez az egész tragikomédia zajlik.*
~ Ezt bevasalom még rajtad, gyáva féreg. ~
*A tavernából kiviharzó Ydriss után nézve félrehúzza a száját. Teljesítette a szívességet, de már most busás kamatot számít fel a mélységi fattyúnak ezért. Hétpróbás gazember az igaz, de nem teljesen topa, ha érzésekről van szó és van számára is olyan, aki miatt hasonlóképp viselkedne, ezért az együttérzésnek néhány alapvető vonásával képes azonosulni és így Ydriss helyzetébe helyezni saját magát.*
- Dehogy jó, de majd kibelezem később. - *A nekik háttal, oldalt, vagy bármi másképp ülő Arixut sem hagyja most már ki a rostából, mert a Vaskorsó bohózata kezd az ízlésének egy kicsit sok lenni és még véletlenül se szeretné, ha bárkiben félreértés lakozna arról, hogy mire terjed még ki a figyelme és mire nem.*
- Te meg ott, nem tudom mi a rossebet akarsz itt, de maradj nyugton, amíg visszaérek. - *A dominanövendéknek kedvezően alakultak az események, Kharasshitól már nem kell tartania, amíg a Vaskorsó közelében van. A félszemű úgy számol, hogy mostanra egyébként lelécelés közben van a fickó, úgyhogy kifelé menet el is emeli Meera elől azt pohárkányi bort, amit már jó ideje szopogat egyedül. Még egy jóváhagyó pillantásra futja Rilai felé: "később mindent elmagyarázok", de most csak kicsapja a bejárati ajtót, hogy megtalálja odakint a hosszúfülű vöröskét.
Az elhunytak emlékére kért italok így elmaradnak, legalábbis Khan számára. A falnak támaszkodva talál Ydrissre, aki zihálva és küzdelem nélkül adja meg magát érzései összeomló kártyavárának.
Jobbját nadrágzsebébe dugja, balját pedig maga mellett kinyújtja, hogy attól a másik lánghajútól elemelt bort odakínálja az elfnek.*
- Igyál, és ne gyere nekem azzal, hogy a te fajtád nincs hozzászokva az ilyenhez. Azért vagytok ilyen sápadtak meg ájulékonyak. Igyál. - *Felfeszíteni azért nem fogja Ydriss száját, hogy leerőltesse rajta az egyébként szerinte elfogadható minőségű bort.*
- Kölyök. - *A megszólítotthoz oda sem fordul.* - Te most jársz egyet és megnézed, hogy a gazdád, a barátod vagy bánom is én kid lova hogy van. - *Nem kérés vagy lehetőség ez, hanem utasítás, a visszautasíthatatlan fajtából. Csak mikor elment, fordul megint Ydrisshez.*
- Állítólag ha elmondunk ezt-azt egy idegennek, akkor könnyebb lesz tőle a szívünk. Szóval... - *Ez Rilainak sokkal jobban menne, ugyanakkor Khan jelenleg talán az egyetlen olyan halandó a vörös elfen kívül, aki ismer valamit abból a férfiból, aki körül ez az egész tragikomédia zajlik.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-06 18:28:16
Üzenet elküldve: 2015-11-06 18:28:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
~A tiéd.~ *Jegyzi meg magában csípősen, de hangosan nem mondja ki. Még hozzá kell szoknia, hogy az egész város, beleértve minden épületet, a Vaskorsóval együtt, Kagané. Nem is csodáljam, hogy kikéri magának, hiszen biztosan volt vele dolga épp elég, csak Awy nem ilyen felálláshoz van szokva.*
-Máris hozom!
*Libben vissza a konyhába, ahol egy szép, méretes korsót csurig tölt az édes itallal, melynek túlcsorduló habja majd' lefolyik az oldalán. Gyakorlott mozdulattal viszi ki az italt, egy értékes csepp sem végzi a padlón. A kupát leteszi a férfi elé, esetleg a kezébe, ha nyúl érte, és kósza tincset csavargatva várja a további óhajokat, kívánságokat.*
-Fogjuk rá. *Von vállat.* Itt, a Tavernában jól érzem magam, megtaláltam a nekem való munkát, de nem tudom, meddig maradnék. Azért mégis csak jobban élveztem eddigi munkám...
*Ez mondjuk nem is meglepő, egy olyan kiéhezett nősténynek, mint Awy, a bordélyban dolgozni igazi álom volt.*
-Gondolom találtak valaki mást. Sok nő van, aki úgy akarja megoldani az anyagi helyzetét, hogy eladja a testét, bár ezek legtöbbje nem tudja értékelni az ilyen munkát. S sosem fogják olyan jól csinálni, mint én.
*Teszi még hozzá vigyorogva.*
-A Pintyben, abban a bordélyházban, ami nem rég alakult Artheniorban.
*Új vendég érkezik, és hozzájuk közel foglal helyet. A lány felé pillant, hátha int neki, esetleg keresi a fogadóst, és akkor készséggel kiszolgálja, de úgy tűnik, nincs rendelni valója. Csupán Kagantól érdeklődi meg a pipájának beszerzési módját, ami aztán cseppet sem érdekli, nem is szól közbe.*
//Mindenki, bárki, akárki - aki KLÁNTAG (szelíd szabályok, most még!)//
~A tiéd.~ *Jegyzi meg magában csípősen, de hangosan nem mondja ki. Még hozzá kell szoknia, hogy az egész város, beleértve minden épületet, a Vaskorsóval együtt, Kagané. Nem is csodáljam, hogy kikéri magának, hiszen biztosan volt vele dolga épp elég, csak Awy nem ilyen felálláshoz van szokva.*
-Máris hozom!
*Libben vissza a konyhába, ahol egy szép, méretes korsót csurig tölt az édes itallal, melynek túlcsorduló habja majd' lefolyik az oldalán. Gyakorlott mozdulattal viszi ki az italt, egy értékes csepp sem végzi a padlón. A kupát leteszi a férfi elé, esetleg a kezébe, ha nyúl érte, és kósza tincset csavargatva várja a további óhajokat, kívánságokat.*
-Fogjuk rá. *Von vállat.* Itt, a Tavernában jól érzem magam, megtaláltam a nekem való munkát, de nem tudom, meddig maradnék. Azért mégis csak jobban élveztem eddigi munkám...
*Ez mondjuk nem is meglepő, egy olyan kiéhezett nősténynek, mint Awy, a bordélyban dolgozni igazi álom volt.*
-Gondolom találtak valaki mást. Sok nő van, aki úgy akarja megoldani az anyagi helyzetét, hogy eladja a testét, bár ezek legtöbbje nem tudja értékelni az ilyen munkát. S sosem fogják olyan jól csinálni, mint én.
*Teszi még hozzá vigyorogva.*
-A Pintyben, abban a bordélyházban, ami nem rég alakult Artheniorban.
*Új vendég érkezik, és hozzájuk közel foglal helyet. A lány felé pillant, hátha int neki, esetleg keresi a fogadóst, és akkor készséggel kiszolgálja, de úgy tűnik, nincs rendelni valója. Csupán Kagantól érdeklődi meg a pipájának beszerzési módját, ami aztán cseppet sem érdekli, nem is szól közbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051