Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 10:24:20
Üzenet elküldve: 2016-05-08 10:24:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Draenon//
*A lány köztudomásúlag meglehetősen jó emberismerő, de nemigen tud elmenni a pasason, amiért az folyton váltogatja arcán a mindenféle mosolyok álöltözetét. Azt se nagyon tudja eldönteni így első blikkre, mikor beszél őszintén, és mikor veszi át a helyét az ilyen fickók természetéhez oly nagyon passzentos hantázás. Micsoda égi szerencse, hogy nem tisztje megfejteni a másik viselkedési anomáliáit, egyelőre legalábbis semmiképp, hanem csak külső szemlélőként csodálhatja Draenon színeváltozásait, szeme villanását, ez utóbbit mondjuk már meglehetősen intim közelségből.
E krónikák jegyzője ezen a ponton szeretné megjegyezni, hogy Rilai személyiségétől alapvetőleg eléggé távol áll, hogy holmi vadidegeneket engedjen be az aurájába, még akkor is, ha amúgy nyitott és barátkozó természet. Most mégsem hajlandó tartani azt a két lépés távolságot, amit előreláthatóan nagyon is kéne neki, és közelebb lép a másikhoz. Ez jórészt annak köszönhető, hogy úgy van vele, ez este remélhetőleg egyszeri és valószínűleg meg nem ismétlődő, a fickó úgyis el fog húzni a hét tenger habjaira az első adandó alkalommal, ő meg éli tovább az életét, miként eddig, és különben is, csak az asztalon bóbiskoló gyertyaláng meg az elcsendesedett, sötét kis folyosó a tanúja annak, ha most a földre ejti karjából a göngyöleget és közelebb törleszkedik a másikhoz. Keze feljebb araszol a férfi mellkasára, ujjai a nyakán, hajában sétálgatnak épp. Bámulják hát egymást néma csendben, ami normál körülmények között elég röhejes látványt nyújtana, de most csak mélyül a csend, miközben a lány fejében egyre forogna, finoman kattognak a fogaskerekek. Ismeri a kalóz fajtáját, jobban, mint a tulajdon tenyerét, és pont a közelmúltban égette meg magát egy másik prototípussal, mégpedig olyannyira, hogy ha lehet, inkább magára kéne húznia egy zárdát, vasketrecet, szögesdrótot, erényövet, öklömnyi lakattal, de záros határidőn belül. Másként elkerülhetetlen, hogy utóbb, de inkább előbb álljon be az a két emeletnyi intelligenciapont-zuhanás, amit a kutató tekintet, a csibészes vigyorgás indukál. Aztán magyarázhatja a bizonyítványát, mindenki más, de maga előtt is. Kell ez neki? Francokat! Itt a vége! Kifordul az ajtóból és megy a dolga után, s mint az érzelmek elfojtásának esküdt ellensége, úgy határoz, a nyakában lúdbőröző illetlen gondolatokat pedig irgalmatlanul elfojtja, csírájukban is, kíméletlenül! Csak el kell hozzá indulnia, felszedni a földre hullott ezt-azt-amazt, és úgy tenni, mintha ez a pillanat is csak egy lenne a sok millióból, és meghittségét is csak ő képzelegné bele.*
- Az ég szerelmére... - *Sóhajtja, aztán hagyja a francba a ruhagombócot, meg a józan eszét, és lábujjhegyre pipiskedve csókot nyom a férfi mosolyára.*
*A lány köztudomásúlag meglehetősen jó emberismerő, de nemigen tud elmenni a pasason, amiért az folyton váltogatja arcán a mindenféle mosolyok álöltözetét. Azt se nagyon tudja eldönteni így első blikkre, mikor beszél őszintén, és mikor veszi át a helyét az ilyen fickók természetéhez oly nagyon passzentos hantázás. Micsoda égi szerencse, hogy nem tisztje megfejteni a másik viselkedési anomáliáit, egyelőre legalábbis semmiképp, hanem csak külső szemlélőként csodálhatja Draenon színeváltozásait, szeme villanását, ez utóbbit mondjuk már meglehetősen intim közelségből.
E krónikák jegyzője ezen a ponton szeretné megjegyezni, hogy Rilai személyiségétől alapvetőleg eléggé távol áll, hogy holmi vadidegeneket engedjen be az aurájába, még akkor is, ha amúgy nyitott és barátkozó természet. Most mégsem hajlandó tartani azt a két lépés távolságot, amit előreláthatóan nagyon is kéne neki, és közelebb lép a másikhoz. Ez jórészt annak köszönhető, hogy úgy van vele, ez este remélhetőleg egyszeri és valószínűleg meg nem ismétlődő, a fickó úgyis el fog húzni a hét tenger habjaira az első adandó alkalommal, ő meg éli tovább az életét, miként eddig, és különben is, csak az asztalon bóbiskoló gyertyaláng meg az elcsendesedett, sötét kis folyosó a tanúja annak, ha most a földre ejti karjából a göngyöleget és közelebb törleszkedik a másikhoz. Keze feljebb araszol a férfi mellkasára, ujjai a nyakán, hajában sétálgatnak épp. Bámulják hát egymást néma csendben, ami normál körülmények között elég röhejes látványt nyújtana, de most csak mélyül a csend, miközben a lány fejében egyre forogna, finoman kattognak a fogaskerekek. Ismeri a kalóz fajtáját, jobban, mint a tulajdon tenyerét, és pont a közelmúltban égette meg magát egy másik prototípussal, mégpedig olyannyira, hogy ha lehet, inkább magára kéne húznia egy zárdát, vasketrecet, szögesdrótot, erényövet, öklömnyi lakattal, de záros határidőn belül. Másként elkerülhetetlen, hogy utóbb, de inkább előbb álljon be az a két emeletnyi intelligenciapont-zuhanás, amit a kutató tekintet, a csibészes vigyorgás indukál. Aztán magyarázhatja a bizonyítványát, mindenki más, de maga előtt is. Kell ez neki? Francokat! Itt a vége! Kifordul az ajtóból és megy a dolga után, s mint az érzelmek elfojtásának esküdt ellensége, úgy határoz, a nyakában lúdbőröző illetlen gondolatokat pedig irgalmatlanul elfojtja, csírájukban is, kíméletlenül! Csak el kell hozzá indulnia, felszedni a földre hullott ezt-azt-amazt, és úgy tenni, mintha ez a pillanat is csak egy lenne a sok millióból, és meghittségét is csak ő képzelegné bele.*
- Az ég szerelmére... - *Sóhajtja, aztán hagyja a francba a ruhagombócot, meg a józan eszét, és lábujjhegyre pipiskedve csókot nyom a férfi mosolyára.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-08 07:18:12
Üzenet elküldve: 2016-05-08 07:18:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rilai//
*Nem csoda, ha Rilai magán érzi kalózunk tekintetét, ugyanis Draenon megragadja az alkalmat, amikor büntetlenül legeltetheti rajta a szemét. Ez persze többek között azt is eredményezi, hogy átlagosan minden második mondatot hallja meg, vagy jut el az agyáig.*
-Hát nem is örülnék, ha csak úgy, egyedül utazgatnál ilyen veszélyes időkben. *jegyzi meg.*
-Nem mintha közöm lenne hozzá, csak tudod, hogy van ez... aligha lennék képes nyugodt álomra hajtani a fejem. *az, hogy végül is ki lesz Rilai gardedámja, számára majdnem irreleváns, úgy véli, Kagan nem küldene mellé olyat, aki nem képes megvédeni. Értékesebb annál a Vaskorsó Királynője.*
-Való igaz, úgy lennék a legnyugodtabb, ha magam kísérhetnélek el. *tűnődik, bujkáló mosollyal a képén.*
-Meg a hajók sem mennek sehová... *ért egyet ezzel a megállapítással is, mert ő is úgy tudja, hogy jelenleg nagyjából áll a hajóforgalom a kikötőben, tekintettel a háborús helyzetre.*
-Az igazság az, hogy én sem tudom biztosan. *elnézi, ahogy a leány ügyködik, térül-fordul, mécsest gyújt, meg ilyesmik.*
-Egyelőre még nincs szó arról, hogy parancsolhatna nekem, s nem is tette. Legfeljebb kérhet, vagy ajánlatot tehet, s ha elég jó az ajánlat... *megvonja a vállát, nincs szükség rá, hogy befejezze a mondatot. Ami azt illeti, korábban eszébe sem jutott olyan eshetőség, hogy huzamosabb ideig maradjon a Vashegyen, de a közelmúltban ezt többször, több szinten is átértékelte magában. Ennek egyrészt a hajókhoz, másrészt Rilai becses személyéhez is igen csak köze van.
Végül a leány megáll vele szemben, s a két borostyán tekintet összekapcsolódik. A kalóznak eszébe jut, ha túl soká nézi, félő, hogy belezuhan a végtelenül mély kútnak tetsző íriszekbe. Akkor pedig komoly baj lesz, ki tudná onnan kihúzni?*
-Több, mint jó. *mosolyodik el. Ez megint csak nem a bájvigyor, amit Rilai megkapott már korábban, többször is, inkább afféle kissé álmodozó, de alapvetően kedves mosoly.*
-Már így is sok mindenért lehetek hálás neked, igazán nem akarok még jobban visszaélni a vendégszeretettel... *ott hagyja a mondatot a levegőben lógva, befejezetlenül, kissé oldalra billentett fejjel néz vissza a lány lélektükreibe. Karjait leereszti, jobbjával kissé talán bizonytalanul nyúl a lány felé, mintha azon tűnődve, vajon mi fog történni, ha befejezi a mozdulatot. Végül azonban, ha amaz nem tesz ellene semmit, a leány karjánál fogva gyengéden közelebb húzza őt magához. Ezt leszámítva nem tesz semmi illetlent, vagy zavarba ejtőt, látszólag teljesen elveszett a smaragdszín szempárban.*
*Nem csoda, ha Rilai magán érzi kalózunk tekintetét, ugyanis Draenon megragadja az alkalmat, amikor büntetlenül legeltetheti rajta a szemét. Ez persze többek között azt is eredményezi, hogy átlagosan minden második mondatot hallja meg, vagy jut el az agyáig.*
-Hát nem is örülnék, ha csak úgy, egyedül utazgatnál ilyen veszélyes időkben. *jegyzi meg.*
-Nem mintha közöm lenne hozzá, csak tudod, hogy van ez... aligha lennék képes nyugodt álomra hajtani a fejem. *az, hogy végül is ki lesz Rilai gardedámja, számára majdnem irreleváns, úgy véli, Kagan nem küldene mellé olyat, aki nem képes megvédeni. Értékesebb annál a Vaskorsó Királynője.*
-Való igaz, úgy lennék a legnyugodtabb, ha magam kísérhetnélek el. *tűnődik, bujkáló mosollyal a képén.*
-Meg a hajók sem mennek sehová... *ért egyet ezzel a megállapítással is, mert ő is úgy tudja, hogy jelenleg nagyjából áll a hajóforgalom a kikötőben, tekintettel a háborús helyzetre.*
-Az igazság az, hogy én sem tudom biztosan. *elnézi, ahogy a leány ügyködik, térül-fordul, mécsest gyújt, meg ilyesmik.*
-Egyelőre még nincs szó arról, hogy parancsolhatna nekem, s nem is tette. Legfeljebb kérhet, vagy ajánlatot tehet, s ha elég jó az ajánlat... *megvonja a vállát, nincs szükség rá, hogy befejezze a mondatot. Ami azt illeti, korábban eszébe sem jutott olyan eshetőség, hogy huzamosabb ideig maradjon a Vashegyen, de a közelmúltban ezt többször, több szinten is átértékelte magában. Ennek egyrészt a hajókhoz, másrészt Rilai becses személyéhez is igen csak köze van.
Végül a leány megáll vele szemben, s a két borostyán tekintet összekapcsolódik. A kalóznak eszébe jut, ha túl soká nézi, félő, hogy belezuhan a végtelenül mély kútnak tetsző íriszekbe. Akkor pedig komoly baj lesz, ki tudná onnan kihúzni?*
-Több, mint jó. *mosolyodik el. Ez megint csak nem a bájvigyor, amit Rilai megkapott már korábban, többször is, inkább afféle kissé álmodozó, de alapvetően kedves mosoly.*
-Már így is sok mindenért lehetek hálás neked, igazán nem akarok még jobban visszaélni a vendégszeretettel... *ott hagyja a mondatot a levegőben lógva, befejezetlenül, kissé oldalra billentett fejjel néz vissza a lány lélektükreibe. Karjait leereszti, jobbjával kissé talán bizonytalanul nyúl a lány felé, mintha azon tűnődve, vajon mi fog történni, ha befejezi a mozdulatot. Végül azonban, ha amaz nem tesz ellene semmit, a leány karjánál fogva gyengéden közelebb húzza őt magához. Ezt leszámítva nem tesz semmi illetlent, vagy zavarba ejtőt, látszólag teljesen elveszett a smaragdszín szempárban.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-07 21:46:28
Üzenet elküldve: 2016-05-07 21:46:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Draenon//
- Á, hagyd csak. Nem fáradtság. - *Feleli legyintve Rilai, és hamarjában elvégzi azokat a dolgokat odabenn, amiket szokott minden vendég után, vagy nap közben, hogy a kicsi szoba fogadóképes legyen. Ez egyébként nem olyan nagyon sok munka, de párszor át kell kelnie a félfának támaszkodott Draenon flegmán keresztbe vetett lábain, hogy a folyosó végén álló nagy, fonott kosárhoz, vagy a fal mentén sorakozó polcos szekrénykékhez hozzáférjen. Valamelyest szórakoztatja, hogy magán érzi annak pillantását, de nem csinál semmit másként, mint egyébként. Munka közben fel-alá járkál ugyan, de megállás nélkül csacsog tovább.*
- A városban van dolgom, nem hiszem, hogy soká lennék távol, de azért egy darab idő, míg megjárom. Hogy nekem mennyire nem hiányzik az a sok ostoba városi pletyka, meg a koszos csehók, gyanús alakok mindenfele! Most direkt kértem, úgyhogy velem küldik azt a búslakodó lovagot, a pult mellől, odalentről, hogy le ne találjanak rabolni az erdei útról, mert a Hadúr nem venné a lelkére, ha az Artheniorban járatos és ismerős, gyakorlatilag egyetlen emberét csak úgy elsuttyantanák, annyi minden rosszat hall az ember ezekben a háborús időkben. Különben szívesen vagyok Artheniorban. Szeretem a nyüzsit.
*Fordultában rávillan a szeme a karjait összefűző fickóra az ajtóban.*
- De igazán nem akarom kitenni szegény szíved semmiféle tortúrának, úgyhogy várj meg itt, vagy kísérj el, a tenger holnap meg holnapután is ugyanúgy fogja mosni a Kikötő partján azokat a rozzant gályákat. Már ha majd oda fog küldeni egyáltalán Kagan, meg ha ugyan elfogadsz tőle parancsot, hogy őszinte legyek, még mindig nem világos számomra, hányadán is álltok egymással.
*Miután a szobát kiszellőztetettnek nyilvánítja, behajtja a zöldre festett spalettákat, és halkan bekattintja a két táblát összefogó rézreteszt. Így kizárja a kinti hűs szellőt és a tücsökzaj egy részét, egyúttal csapdába ejti a benti barátságos mécsvilágot a kicsi helyiségben. Az mázas agyagtartóban a kicsiny láng vidáman táncol tovább, játékos narancsfényű árnyékokat vetve a falra és a bútorokra. Határozott, széles mozdulatokkal lehámozza a régi ágyneműt, felhúzza az újat, a használtat a földre hajigálja a törölközőkendő meg egyéb szennyes mellé, lesimítja a nyoszolyán a fedőtakarót, felnyalábolja a szennyest. Kifele menet megáll egy percre, karja alá fogva a huzatokat az ajtó másik felének dől neki, épp a másikkal szemben. Félredönti fejét, ebből a szögből kémleli azokat a smaragdszín, sokfélén beszédes szemeket.*
- Így jó már minden? - *Kérdezi egyszerűen.*
- Á, hagyd csak. Nem fáradtság. - *Feleli legyintve Rilai, és hamarjában elvégzi azokat a dolgokat odabenn, amiket szokott minden vendég után, vagy nap közben, hogy a kicsi szoba fogadóképes legyen. Ez egyébként nem olyan nagyon sok munka, de párszor át kell kelnie a félfának támaszkodott Draenon flegmán keresztbe vetett lábain, hogy a folyosó végén álló nagy, fonott kosárhoz, vagy a fal mentén sorakozó polcos szekrénykékhez hozzáférjen. Valamelyest szórakoztatja, hogy magán érzi annak pillantását, de nem csinál semmit másként, mint egyébként. Munka közben fel-alá járkál ugyan, de megállás nélkül csacsog tovább.*
- A városban van dolgom, nem hiszem, hogy soká lennék távol, de azért egy darab idő, míg megjárom. Hogy nekem mennyire nem hiányzik az a sok ostoba városi pletyka, meg a koszos csehók, gyanús alakok mindenfele! Most direkt kértem, úgyhogy velem küldik azt a búslakodó lovagot, a pult mellől, odalentről, hogy le ne találjanak rabolni az erdei útról, mert a Hadúr nem venné a lelkére, ha az Artheniorban járatos és ismerős, gyakorlatilag egyetlen emberét csak úgy elsuttyantanák, annyi minden rosszat hall az ember ezekben a háborús időkben. Különben szívesen vagyok Artheniorban. Szeretem a nyüzsit.
*Fordultában rávillan a szeme a karjait összefűző fickóra az ajtóban.*
- De igazán nem akarom kitenni szegény szíved semmiféle tortúrának, úgyhogy várj meg itt, vagy kísérj el, a tenger holnap meg holnapután is ugyanúgy fogja mosni a Kikötő partján azokat a rozzant gályákat. Már ha majd oda fog küldeni egyáltalán Kagan, meg ha ugyan elfogadsz tőle parancsot, hogy őszinte legyek, még mindig nem világos számomra, hányadán is álltok egymással.
*Miután a szobát kiszellőztetettnek nyilvánítja, behajtja a zöldre festett spalettákat, és halkan bekattintja a két táblát összefogó rézreteszt. Így kizárja a kinti hűs szellőt és a tücsökzaj egy részét, egyúttal csapdába ejti a benti barátságos mécsvilágot a kicsi helyiségben. Az mázas agyagtartóban a kicsiny láng vidáman táncol tovább, játékos narancsfényű árnyékokat vetve a falra és a bútorokra. Határozott, széles mozdulatokkal lehámozza a régi ágyneműt, felhúzza az újat, a használtat a földre hajigálja a törölközőkendő meg egyéb szennyes mellé, lesimítja a nyoszolyán a fedőtakarót, felnyalábolja a szennyest. Kifele menet megáll egy percre, karja alá fogva a huzatokat az ajtó másik felének dől neki, épp a másikkal szemben. Félredönti fejét, ebből a szögből kémleli azokat a smaragdszín, sokfélén beszédes szemeket.*
- Így jó már minden? - *Kérdezi egyszerűen.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-07 19:02:51
Üzenet elküldve: 2016-05-07 19:02:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai és Draenon//
*Üzenet nincs, így akár indulhat is vissza. Néhány ügyes mozdulattal húzza alkarjaira a tálcát, így szinte magához ölelve azt. Az étel ugyan egy egészen picit befelé dől, de le nem gurul, megfogja a fehér terítő.*
-Elkéredzkedek a Szellemjárótól Úrnőm. Köszönöm neked.
*Biccent egyet Rilai felé, majd Draenonra is vet egy pillantást.*
-Minden jót Uram.
*Aztán már fordul is kifelé a Tavernából, hogy terhével meginduljon felfelé. Amíg az úton kénytelen haladni, lassabban lépked, óvatosan, hogy az átkozott kavicsok ne döfködjék annyira a talpát, majd újra bevált a szélre. Még ha nehezebb is felfelé menni a teherrel az út szélén, mint magán az úton, neki kényelmesebb. A fű nem töri agyon a lábát.
Persze, amennyire tud siet, de felfelé lényegesen lassabban halad terhével, hiszen nem szeretné leejteni, sem elszórni. És közben számol, hogy mennyi idő telhetett el? Igyekszik felmérni mennyi volt, mire Sheynah megtalálta őt, aztán míg leért a kapuhoz, majd ott az óriás akadékoskodásával mennyi időt veszített. Ugyan a Tavernában Rilai nem tartotta fel, de időbe telt, míg összekészítette az ételt.
Felpillant, tekintete előre szalad Amon Ruadhig, a városkán át az erőd kapujáig, és akaratlanul is megtorpan. Alig bírja a könnyeit visszanyelni. Orrán keresztül kapkodja kissé a levegőt.*
~Elkéstem. Már letelt az idő. Elkéstem.~
*Ajkát beharapja a rettegés végig marja a gyomrát. Iszonyú szerencse lesz, ha nem okádja ki a Leánál bekajált ételt. Újra neki indul, remegő gyomorral halad felfelé. Mert bár sejti, a késés miatt büntetés vár rá, elszökni még sem merne.
Végül eléri a városka szélét, majd hamarosan újra a kapu előtt állhat meg.*
*Üzenet nincs, így akár indulhat is vissza. Néhány ügyes mozdulattal húzza alkarjaira a tálcát, így szinte magához ölelve azt. Az étel ugyan egy egészen picit befelé dől, de le nem gurul, megfogja a fehér terítő.*
-Elkéredzkedek a Szellemjárótól Úrnőm. Köszönöm neked.
*Biccent egyet Rilai felé, majd Draenonra is vet egy pillantást.*
-Minden jót Uram.
*Aztán már fordul is kifelé a Tavernából, hogy terhével meginduljon felfelé. Amíg az úton kénytelen haladni, lassabban lépked, óvatosan, hogy az átkozott kavicsok ne döfködjék annyira a talpát, majd újra bevált a szélre. Még ha nehezebb is felfelé menni a teherrel az út szélén, mint magán az úton, neki kényelmesebb. A fű nem töri agyon a lábát.
Persze, amennyire tud siet, de felfelé lényegesen lassabban halad terhével, hiszen nem szeretné leejteni, sem elszórni. És közben számol, hogy mennyi idő telhetett el? Igyekszik felmérni mennyi volt, mire Sheynah megtalálta őt, aztán míg leért a kapuhoz, majd ott az óriás akadékoskodásával mennyi időt veszített. Ugyan a Tavernában Rilai nem tartotta fel, de időbe telt, míg összekészítette az ételt.
Felpillant, tekintete előre szalad Amon Ruadhig, a városkán át az erőd kapujáig, és akaratlanul is megtorpan. Alig bírja a könnyeit visszanyelni. Orrán keresztül kapkodja kissé a levegőt.*
~Elkéstem. Már letelt az idő. Elkéstem.~
*Ajkát beharapja a rettegés végig marja a gyomrát. Iszonyú szerencse lesz, ha nem okádja ki a Leánál bekajált ételt. Újra neki indul, remegő gyomorral halad felfelé. Mert bár sejti, a késés miatt büntetés vár rá, elszökni még sem merne.
Végül eléri a városka szélét, majd hamarosan újra a kapu előtt állhat meg.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-07 06:05:59
Üzenet elküldve: 2016-05-07 06:05:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rilai//
-Tudom. *sóhajt lemondóan, még legyint is mellé, mint aki nagyon is tudatában van annak, hogy a világot nem képes megváltani.*
-Nem is akarom. *von vállat végül. Nem az ő tisztje, vagy felelőssége, még ha éppen alkalmasint segítene is a félvér lányon, ha lehetősége adódna rá, s nem sodorná magát túl nagy bajba vele. Persze ilyen szituáció lehetősége nagyjából a nulla körül konvergál, Draenon pedig nem az a fajta, aki túl soká rágódna olyasmin, amin amúgy sem áll hatalmában változtatni.*
-Eredetileg nem ezért lettem. *pillant vissza Rilaira, bujkáló mosollyal a szája sarkában.*
-Viszont ez volt az ok, amiért az maradtam. Persze, gondolom előbb-utóbb minden férfi életében eljön az a pont, amikor majd arra kezd vágyni, hogy letelepedjen, meg ilyesmi... tudod, ágyban, párnák közt halni meg... *megvonja a vállát.*
-Esetemben több esélyt látok arra, hogy előbb megkapom a hóhér nyakkendőjét, mint hogy ez a nap eljönne. *ez persze alapvetően nem feltétlen igaz, pusztán csak annyiról volna szó, hogy Draenon számára a szabadság eszménye fontosabb mindennél. Más kérdés, ki, hogyan definiálja a szabadság fogalmát, mert a kalóz számára nem feltétlenül jelenti a szabadságot az, amit Rilai felvázolt. Számára a döntés a fontos, hogy pontosan azt tehesse, amit akar, legyen az bármi. Ha meg akar nősülni, akkor azt fogja tenni, ha le akar telepedni, akkor úgy lesz. Ez mind a szabadság részét képezi, legalábbis a kalóz felfogása szerint. *
-Előrelátó módon, nem adtam vissza, hátha nem rúgsz ki a tetőd alól, amint teheted. *nyújtja át vigyorogva Rilainak a szoba kulcsát. Az igazsághoz persze hozzá tartozik az is, hogy esze ágában sem volt távozni a Vaskorsóból, legalábbis még egy ideig. Mondjuk addig, amíg annak úrnője úgy nem határoz, hogy mostantól kívül tágasabb a kalóz számára.*
-Meddig leszel távol? *kérdi, amolyan mellékesen.*
-Beleszakadna a szívem ugyanis, ha azelőtt kéne távoznom, hogy visszatérsz. *persze az egyesek szerint kétséges, hogy a kalóz ilyesmivel egyáltalában véve rendelkezzen, erről meg lehetne kérdezni egynémely kikötőbeli leány, aki talán évek óta várja, hogy visszatérjen. Vagy sokkal inkább azóta átkozza a napot, hogy megismerte... ki tudja?
Követi az emeletre a gesztenye hajú leányt, s az ajtófélfának dőlve, karját a mellkasa előtt keresztezve elnézi, ahogy amaz ügyködik. Túl sok dolga nincsen, hiszen Draenon meglehetős rendben hagyta maga után a szobát, szereti maga körül a rendszert, annak ellenére, hogy megszállottan kutatja a káosz természetét.*
-Segítsek? *kérdi szelíden, bár olybá tűnik neki, a leány még élvezi is, hogy kissé kiszakadhat a pult mögül, és ilyen apró-cseprő dolgokkal foglalkozhat. Nem lehet egyszerű elvinni a hátán egy ilyen helyet, annyi szent.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-06 14:07:13
Üzenet elküldve: 2016-05-06 14:07:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Draenon//
*Úgy látja, valamiféle árnyék suhan át a kicsi rabszolgalány említésére a férfi arcán.*
- Ők a Thargodarok. - *Mondja békítően.* - Nem fordíthatod ki őket a bőrükből.
*Az utóbbi időben persze nagy változásokon ment keresztül a törzs, strukturálisan is, és minden egyéb más módon is. Már nem fából tákolt építményekben laknak, és nem bőrökön hálnak, mint az őseik, és az ő őseik, száz meg száz évvel ezelőtt, hanem magasra raknak faragott köveket, és városi körben forgolódnak. Az anyag azonban, amiből dolgoznak, ugyanaz: Kagan Thargodar és nemzetsége marad, ami: észak vad szülöttei, akik csak egyféle törvényt ismernek: vezess, kövess, vagy félre az utamból. Rilai a maga részéről nem látja olyan tragikusnak a lányka sorsát, bár nincs is tisztában azzal, miképp került ide, vagy ki fia-borja volt azelőtt, azt azért tudja, hogy a szolgasor ha nem is kéjmámor, de legalább elviselkhető náluk mindazoknak, akik tudnak és akarnak tisztességgel dolgozni.*
- Ezért lettél tengerész? Kalóz...? - *Kérdi félrebillentve fejét, a kissé keserű hangnemre.* - Valahogy úgy képzelem, ők olyan szabadok, mint a sirály a hullámok felett, s ha itt vagy ott meg is csípik néha őket, soká nem marasztalhatják egy helyen, mert ha szeretnek bármit is igazán ezen a világon, az a szabadság, a függetlenség.
*Körbenéz a helyiségben, számba veszi a fellelhető asztallapokat, székeket, egyéb vízszintes felületeket. Nemigen tud olyat mondani, ahol legalább egyszer ne aludt volna már valaki fejét az öklére vagy könyökére támasztja, igazán nem érti hát, mi kivetnivalója akad Draenonnak a széken alvást illetően.*
- Ja, hogy szobára gondoltál? - *Csodálkozik tettetett meglepetéssel, aztán a szekrénykéhez fordul, ahol a szobakulcsokat tartja. Mivel abból hibádzik egy vagy kettő, utánaszámol, aztán visszafordul.*
- Hopp. Még nálad van a kulcs. - *Állapítja meg rezignáltan.* - Jó terv! Viszont holnap már korán indulok a városba, úgyhogy inkább rendberakom a szobád most. Aztán amondó vagyok, hogy tegyük el magunkat holnapra.
*És így is tesz: kicsit felmegy sertepertélni a vendégszobák szintjére, ágyneműt cserél, kiszellőztet, friss vizet és tiszta kendőt készít ki, gyertyát gyújt az egyszerű ágy mellett a kicsi szekrényen, meg elvégez minden olyan feladatot, ami egyátlagos vendégszoba tisztán és rendbentartásához szükséges. Ritka alkalom, hogy tudjon ezzel szöntyögni, de ő tulajdonképp kedveli a házimunkát is. Teendői közben halkan dúdol, ahogy szokta.*
*Úgy látja, valamiféle árnyék suhan át a kicsi rabszolgalány említésére a férfi arcán.*
- Ők a Thargodarok. - *Mondja békítően.* - Nem fordíthatod ki őket a bőrükből.
*Az utóbbi időben persze nagy változásokon ment keresztül a törzs, strukturálisan is, és minden egyéb más módon is. Már nem fából tákolt építményekben laknak, és nem bőrökön hálnak, mint az őseik, és az ő őseik, száz meg száz évvel ezelőtt, hanem magasra raknak faragott köveket, és városi körben forgolódnak. Az anyag azonban, amiből dolgoznak, ugyanaz: Kagan Thargodar és nemzetsége marad, ami: észak vad szülöttei, akik csak egyféle törvényt ismernek: vezess, kövess, vagy félre az utamból. Rilai a maga részéről nem látja olyan tragikusnak a lányka sorsát, bár nincs is tisztában azzal, miképp került ide, vagy ki fia-borja volt azelőtt, azt azért tudja, hogy a szolgasor ha nem is kéjmámor, de legalább elviselkhető náluk mindazoknak, akik tudnak és akarnak tisztességgel dolgozni.*
- Ezért lettél tengerész? Kalóz...? - *Kérdi félrebillentve fejét, a kissé keserű hangnemre.* - Valahogy úgy képzelem, ők olyan szabadok, mint a sirály a hullámok felett, s ha itt vagy ott meg is csípik néha őket, soká nem marasztalhatják egy helyen, mert ha szeretnek bármit is igazán ezen a világon, az a szabadság, a függetlenség.
*Körbenéz a helyiségben, számba veszi a fellelhető asztallapokat, székeket, egyéb vízszintes felületeket. Nemigen tud olyat mondani, ahol legalább egyszer ne aludt volna már valaki fejét az öklére vagy könyökére támasztja, igazán nem érti hát, mi kivetnivalója akad Draenonnak a széken alvást illetően.*
- Ja, hogy szobára gondoltál? - *Csodálkozik tettetett meglepetéssel, aztán a szekrénykéhez fordul, ahol a szobakulcsokat tartja. Mivel abból hibádzik egy vagy kettő, utánaszámol, aztán visszafordul.*
- Hopp. Még nálad van a kulcs. - *Állapítja meg rezignáltan.* - Jó terv! Viszont holnap már korán indulok a városba, úgyhogy inkább rendberakom a szobád most. Aztán amondó vagyok, hogy tegyük el magunkat holnapra.
*És így is tesz: kicsit felmegy sertepertélni a vendégszobák szintjére, ágyneműt cserél, kiszellőztet, friss vizet és tiszta kendőt készít ki, gyertyát gyújt az egyszerű ágy mellett a kicsi szekrényen, meg elvégez minden olyan feladatot, ami egyátlagos vendégszoba tisztán és rendbentartásához szükséges. Ritka alkalom, hogy tudjon ezzel szöntyögni, de ő tulajdonképp kedveli a házimunkát is. Teendői közben halkan dúdol, ahogy szokta.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-05 21:37:48
Üzenet elküldve: 2016-05-05 21:37:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rilai//
-Annak érzem magam, mindenképpen. *bólogat egyetértően, az igazat megvallva valóban így van, s meglehetősen élvezi Rilai társaságát, úgyhogy aligha volna oka panaszra.*
-Értékelem is kitüntető figyelmed, melyért mások bizonnyal ölre mennének alkalomadtán. *kapcsolódik össze egy pillanatra a két borostyán tekintet, majd Rilai elintézi, amit Miwával kapcsolatban el kell intéznie, Draenon pedig némi szánakozással arcán tekint a félelf után.*
-Értettem. *válaszol szokatlanul halkan, néhány pillanatig elmerengve a dolgon, majd lemondó sóhajjal fordul szíve hölgye felé.*
-Egyetlen ember sem méltó arra, hogy másokon uralkodjon, azok beleegyezése nélkül. *jegyzi meg, még mindig halkan, s ezzel lényegében teljes mértékben ki is fejtette a véleményét, s ez nem csak a Thargokra vonatkozik, hanem minden rabszolgatartóra.*
-Ha jobb sora is lesz itt, mint másutt, attól még rabszolga marad. Tárgy, tulajdona urának, ki azt tehet vele, amit akar, s ez a tudat akkor is mételyezi majd lelkét, ha jól bánnak vele. *vonja meg a vállát. Habár kalózunk alkalmanként hajlamos a szadizmusra ellenségeivel szemben, s éppenséggel sosem arról volt híres, hogy önzetlenül cselekedne mások érdekében, igen határozott elvei vannak, melyekhez tartja is magát. Az ő világában a lelkiismeret olyan luxus, amit nem engedhet meg magának, s mivel túl sok olyan dolgot kell látnia és tennie, ami egy átlagember lelkét megtöri, pusztán ezekbe a sziklaszilárd elvekbe kapaszkodhat. Mert ha ezek nincsenek, úgy nem marad semmi, csak a puszta őrület...*
-Hát, nem pont itt, szerintem kissé kényelmetlen volna ezen a széken aludni... *vizsgálja meg a hátsója alatti ülőalkalmatosságot, a világra rácsodálkozó kisded ártatlanságával, csupán szemének pajkos csillogása árulkodik.*
-De egyébiránt igen, ha megengeded, a tetőd alatt éjszakáznék ma is. *bólint lassan, közben újdonsült familiárisa már olyan komfortban érzi magát a kalóz mellett, hogy felmászik annak vállára, s onnan szemléli az eseményeket.*
-Jut eszembe, van neve? *kérdi, miközben ujjaival finoman vakarássza a kis dögenc tarkóját, amit az szemmel láthatóan nagyon is élvez.
Kalózunk tekintete épp csak a szükségesnél pár pillanatnyival tovább kalandozik el a nyújtózkodó nő vonalain, így eshet, hogy a kérdés elsuhan a füle mellett elsőre.*
-Hogy mi? *kapja fel a fejét, majd leesik neki.*
-Jah... nem tudom, nem terveztem semmit, Kagan arra kért, néhány napig maradjak, bár kétlem, hogy ezt annyira szó szerint értette volna. Gondolom, ha látni akar, majd értem küld. Addig egyéb dolgom nem lévén, gondoltam megcsappantanám a rumkészleted. Persze, ha van egyéb ötleted, én nyitott vagyok, borzasztóan utálom ugyanis a semmittevést.
-Annak érzem magam, mindenképpen. *bólogat egyetértően, az igazat megvallva valóban így van, s meglehetősen élvezi Rilai társaságát, úgyhogy aligha volna oka panaszra.*
-Értékelem is kitüntető figyelmed, melyért mások bizonnyal ölre mennének alkalomadtán. *kapcsolódik össze egy pillanatra a két borostyán tekintet, majd Rilai elintézi, amit Miwával kapcsolatban el kell intéznie, Draenon pedig némi szánakozással arcán tekint a félelf után.*
-Értettem. *válaszol szokatlanul halkan, néhány pillanatig elmerengve a dolgon, majd lemondó sóhajjal fordul szíve hölgye felé.*
-Egyetlen ember sem méltó arra, hogy másokon uralkodjon, azok beleegyezése nélkül. *jegyzi meg, még mindig halkan, s ezzel lényegében teljes mértékben ki is fejtette a véleményét, s ez nem csak a Thargokra vonatkozik, hanem minden rabszolgatartóra.*
-Ha jobb sora is lesz itt, mint másutt, attól még rabszolga marad. Tárgy, tulajdona urának, ki azt tehet vele, amit akar, s ez a tudat akkor is mételyezi majd lelkét, ha jól bánnak vele. *vonja meg a vállát. Habár kalózunk alkalmanként hajlamos a szadizmusra ellenségeivel szemben, s éppenséggel sosem arról volt híres, hogy önzetlenül cselekedne mások érdekében, igen határozott elvei vannak, melyekhez tartja is magát. Az ő világában a lelkiismeret olyan luxus, amit nem engedhet meg magának, s mivel túl sok olyan dolgot kell látnia és tennie, ami egy átlagember lelkét megtöri, pusztán ezekbe a sziklaszilárd elvekbe kapaszkodhat. Mert ha ezek nincsenek, úgy nem marad semmi, csak a puszta őrület...*
-Hát, nem pont itt, szerintem kissé kényelmetlen volna ezen a széken aludni... *vizsgálja meg a hátsója alatti ülőalkalmatosságot, a világra rácsodálkozó kisded ártatlanságával, csupán szemének pajkos csillogása árulkodik.*
-De egyébiránt igen, ha megengeded, a tetőd alatt éjszakáznék ma is. *bólint lassan, közben újdonsült familiárisa már olyan komfortban érzi magát a kalóz mellett, hogy felmászik annak vállára, s onnan szemléli az eseményeket.*
-Jut eszembe, van neve? *kérdi, miközben ujjaival finoman vakarássza a kis dögenc tarkóját, amit az szemmel láthatóan nagyon is élvez.
Kalózunk tekintete épp csak a szükségesnél pár pillanatnyival tovább kalandozik el a nyújtózkodó nő vonalain, így eshet, hogy a kérdés elsuhan a füle mellett elsőre.*
-Hogy mi? *kapja fel a fejét, majd leesik neki.*
-Jah... nem tudom, nem terveztem semmit, Kagan arra kért, néhány napig maradjak, bár kétlem, hogy ezt annyira szó szerint értette volna. Gondolom, ha látni akar, majd értem küld. Addig egyéb dolgom nem lévén, gondoltam megcsappantanám a rumkészleted. Persze, ha van egyéb ötleted, én nyitott vagyok, borzasztóan utálom ugyanis a semmittevést.
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-05 21:18:16
Üzenet elküldve: 2016-05-05 21:18:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Draenon és Miwa//
*Színpadiasan megpöckölgeti egyik körmét hüvelykujján a másikkal, miközben megráncolja amúgy szép ívű szemöldökét.*
- Hát igen, a Vaskorsó vendégszeretete legendás, de érezd magad kiemelten kezeltnek, máskor nem szokott időm lenni egy egész napot átcsacsogni valakivel. - *Felsandít a férfiúra. Az igazsághoz közelebb állnánk, ha úgy fogalmaznánk, hogy elevenére tapintottak, mert ahogy az valami nagykönyvben bizonyára szépen kanyarított betűkkel vagyon megírva, valahogy ezektől a csibészes vigyorú, rafkós pasasoktól ledőlnek a nők. Más körülmények közt talán bosszantaná, hogy ezt Draenon minden valószínűség szerint nagyon is jól tudja, de mostanság eleget szívott ebben a témakörben ahhoz, hogy ignorálja az ezen történő további agyalást és tovább játssza ezt a szórakoztató, komolytalan játékot a másikkal. De elébb visszafordul a kis kócoshoz.*
- Jól van, szaladj csak, nem tartalak fel. - *Löki közelebb a tálcát Miwához. Szegénykét nem nagyon irigyli, hogy csupasz lábbal kaptat fel-le a sziklás szerpentinen, pláne még ezt a tonnányi kaját is egyensúlyozva. Tűnődve nézi a sudár kis teremtést.*
- Nem, nem üzenek. - *Rázza meg végül fejét, aztán a valószínűleg távozó lányka után szól.* - Holnap reggel szaladj majd le. Lesz számodra pár rendes ruhám!
*Félig furcsállva, félig szánakozva nézi, ahogy a kiscsaj kifele igyekszik, egyensúlyozva a jókora batyut. Aztán visszafordul a férfihoz.*
- Rabszolga, úgy értem. - *Javít kelletlenül a nem túl adekvát kifejezésen, amivel először illette Miwát.* - Én látom ám a gyöngyszemet az iszapréteg alatt, összeszedi majd magát hamar. És Kagan kegyes úr, itt jó sora lesz. Elsőkézből el tudom mondani, hogy a kemény munkát, őszinte hűséget többre becsülik itt, mint a világ sok más pontján.
*Ő sem különösebben helyesli azt a módot, ahogy néha a Thargodarok bánnak azokkal, akiket ilyen vagy olyan módon az akaratukhoz hajlítottak. Tán magát is, a férfit is győzködi ezzel - sosem tudott igazán közömbös lenni az elesettek vagy pórul jártak ügyében, de elég ideje él már Amon Ruadhon ahhoz, hogy megtanulja, hogy nem mindenkinek jut köztük tisztes elbírálás vagy finom bánásmód.*
- Na, és a ma éjszakát is itt akarod tölteni? - *Érdeklődik utóbb, finoman visszaterelve a beszélgetést abba a mederbe, ahol ilyen vagy olyan módon haszna származhat belőle. Odakinn már jócskán esteledik, és a máskor rogyásig tömött fogadóban rajtuk kívül jóformán csak Gardur ücsörög, tőlük nem messze. Hogy egész őszinték legyünk, a lány nem bánná, ha nem kellene hajnalig a pult mögött gurnyasztania, mert holnap korán indulna a városba, és előtte még neki is van egy útja fel a hegyre.
Macskamód homorítja hátát és megnyújtóztatja karjait.*
- Holnap merre visz az utad? - *Elnyom a mondat közben egy ásítást.*
*Színpadiasan megpöckölgeti egyik körmét hüvelykujján a másikkal, miközben megráncolja amúgy szép ívű szemöldökét.*
- Hát igen, a Vaskorsó vendégszeretete legendás, de érezd magad kiemelten kezeltnek, máskor nem szokott időm lenni egy egész napot átcsacsogni valakivel. - *Felsandít a férfiúra. Az igazsághoz közelebb állnánk, ha úgy fogalmaznánk, hogy elevenére tapintottak, mert ahogy az valami nagykönyvben bizonyára szépen kanyarított betűkkel vagyon megírva, valahogy ezektől a csibészes vigyorú, rafkós pasasoktól ledőlnek a nők. Más körülmények közt talán bosszantaná, hogy ezt Draenon minden valószínűség szerint nagyon is jól tudja, de mostanság eleget szívott ebben a témakörben ahhoz, hogy ignorálja az ezen történő további agyalást és tovább játssza ezt a szórakoztató, komolytalan játékot a másikkal. De elébb visszafordul a kis kócoshoz.*
- Jól van, szaladj csak, nem tartalak fel. - *Löki közelebb a tálcát Miwához. Szegénykét nem nagyon irigyli, hogy csupasz lábbal kaptat fel-le a sziklás szerpentinen, pláne még ezt a tonnányi kaját is egyensúlyozva. Tűnődve nézi a sudár kis teremtést.*
- Nem, nem üzenek. - *Rázza meg végül fejét, aztán a valószínűleg távozó lányka után szól.* - Holnap reggel szaladj majd le. Lesz számodra pár rendes ruhám!
*Félig furcsállva, félig szánakozva nézi, ahogy a kiscsaj kifele igyekszik, egyensúlyozva a jókora batyut. Aztán visszafordul a férfihoz.*
- Rabszolga, úgy értem. - *Javít kelletlenül a nem túl adekvát kifejezésen, amivel először illette Miwát.* - Én látom ám a gyöngyszemet az iszapréteg alatt, összeszedi majd magát hamar. És Kagan kegyes úr, itt jó sora lesz. Elsőkézből el tudom mondani, hogy a kemény munkát, őszinte hűséget többre becsülik itt, mint a világ sok más pontján.
*Ő sem különösebben helyesli azt a módot, ahogy néha a Thargodarok bánnak azokkal, akiket ilyen vagy olyan módon az akaratukhoz hajlítottak. Tán magát is, a férfit is győzködi ezzel - sosem tudott igazán közömbös lenni az elesettek vagy pórul jártak ügyében, de elég ideje él már Amon Ruadhon ahhoz, hogy megtanulja, hogy nem mindenkinek jut köztük tisztes elbírálás vagy finom bánásmód.*
- Na, és a ma éjszakát is itt akarod tölteni? - *Érdeklődik utóbb, finoman visszaterelve a beszélgetést abba a mederbe, ahol ilyen vagy olyan módon haszna származhat belőle. Odakinn már jócskán esteledik, és a máskor rogyásig tömött fogadóban rajtuk kívül jóformán csak Gardur ücsörög, tőlük nem messze. Hogy egész őszinték legyünk, a lány nem bánná, ha nem kellene hajnalig a pult mögött gurnyasztania, mert holnap korán indulna a városba, és előtte még neki is van egy útja fel a hegyre.
Macskamód homorítja hátát és megnyújtóztatja karjait.*
- Holnap merre visz az utad? - *Elnyom a mondat közben egy ásítást.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-05 15:56:05
Üzenet elküldve: 2016-05-05 15:56:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai és Draenon//
*Nem tud mit kezdeni a "tedd le magad"-dal. Nem jut el agyáig a mondat értelme, így csak álldogál egyik mezítlábról a másikra. De amúgy lenyugszik, már kevésbé liheg. Draenon visszakérdezésére a férfire pillant, majd apró bocsánat kérő mosollyal fordul aztán Rilai felé, hogy válaszolhasson.*
-De igen, rólam mondta Úrnőm. Sietek kissé, mert fertályórát kaptam csak, és még vissza is kell érnem.
*Nem nagyon van ideje beszélgetésre ezúttal.*
-Bizonyára éhes a Nagyúr, a faluban sem evett úgy tudom.
*Hangja lágyan és dallamosan csendül, színtiszta elf örökség. Amúgy meg Draenon nincs egyedül a véleményével, példának okáért mindjárt itt van Miwa is, aki szintén elítéli ezt a rabszolgatartás dolgot, de hát mit tehetne ellene? Megpróbálkozhatna a szökéssel, ahogy tette nem is olyan régen. Talán még két nap sem telt el azóta. Még a korbács okozta sebek frissek a hátán, nyakán. utóbbiból még látszik is valamennyi, ha haja, vagy a Leandanától kapott megsárgult ing, nem fedi azt el.
Kezei mozdulnak, és ügyesen köt csomókat a fehér terítő négy sarkára úgy, hogy az anyag némileg lefogja a tálcára kerülteket. Így talán megakadályozza, hogy a sietésben elguruljon egy-egy szem gyümölcs. Ezért is loholt annyira lefelé, hogy legyen ideje lassabban visszamenni.*
-Üzensz valamit Úrnőm a Hadúrnak?
*Türelmetlenül vár, menne már.*
*Nem tud mit kezdeni a "tedd le magad"-dal. Nem jut el agyáig a mondat értelme, így csak álldogál egyik mezítlábról a másikra. De amúgy lenyugszik, már kevésbé liheg. Draenon visszakérdezésére a férfire pillant, majd apró bocsánat kérő mosollyal fordul aztán Rilai felé, hogy válaszolhasson.*
-De igen, rólam mondta Úrnőm. Sietek kissé, mert fertályórát kaptam csak, és még vissza is kell érnem.
*Nem nagyon van ideje beszélgetésre ezúttal.*
-Bizonyára éhes a Nagyúr, a faluban sem evett úgy tudom.
*Hangja lágyan és dallamosan csendül, színtiszta elf örökség. Amúgy meg Draenon nincs egyedül a véleményével, példának okáért mindjárt itt van Miwa is, aki szintén elítéli ezt a rabszolgatartás dolgot, de hát mit tehetne ellene? Megpróbálkozhatna a szökéssel, ahogy tette nem is olyan régen. Talán még két nap sem telt el azóta. Még a korbács okozta sebek frissek a hátán, nyakán. utóbbiból még látszik is valamennyi, ha haja, vagy a Leandanától kapott megsárgult ing, nem fedi azt el.
Kezei mozdulnak, és ügyesen köt csomókat a fehér terítő négy sarkára úgy, hogy az anyag némileg lefogja a tálcára kerülteket. Így talán megakadályozza, hogy a sietésben elguruljon egy-egy szem gyümölcs. Ezért is loholt annyira lefelé, hogy legyen ideje lassabban visszamenni.*
-Üzensz valamit Úrnőm a Hadúrnak?
*Türelmetlenül vár, menne már.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-05 11:12:29
Üzenet elküldve: 2016-05-05 11:12:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rilai, meg najó Miwa is//
-Persze ehhez aligha volna szükség a kis barátunkra, ilyen vendégszeretet mellett. De legalább ráfoghatjuk erre, ha nagyon akarjuk. *felel nem kevésbé ravaszkás mosollyal a szája szegletében. Nem mintha amúgy nem állt volna szándékában így tenni, de persze az a körülmény, hogy a jövőben esetleg Kagannal üzleti kapcsolatba kerülnek, valamint Rilai becses személye együttesen megkapóan motiválóan hatnak kalózunkra a kérdéskört illetően, hogy alkalmanként felbukkanjon a tavernában. Hagyja, hogy a majom kedvére bíbelődjön a kabátján fityegő gombokkal, s felfedezze az összes létező redőt, meg miegyebet.*
-Teljesen véletlenül megfojtotta magát. *bólogat meggyőződéssel Rilai felvetésére.*
-Én is pontosan erre gondoltam, hogy ilyesmi történhetett. Mint mondtam, tragikus öngyilkosság, szörnyű az ilyen, de hát mit van mit tenni. *vonja meg a vállát, valójában ő magasról tesz arra, miképpen méltóztatott távozni az élők sorából a számára tökéletesen ismeretlen és érdektelen fickó. Az, hogy szóvá tette a rögvest felmerülő gondolatait az eset logikai bakugrásait illetően, távolról sem jelenti azt, hogy úgy egyébként bármennyire is foglalkoztatnák a történtek.
Rilai kérdésére, mely szerint volt-e már szerencséje találkozni az újabb ismeretlen nevű nővel, némán nemet int a fejével.*
-Ha te mondod. *hagyja rá, mivel a büdös életben nem találkozott még az említett személlyel, de még csak nem is hallott róla, ilyen formán ennél többet aligha tudna hozzászólni ahhoz, hogy vajon mennyire kedvelné.*
-Hát ugye, van ez így, egyes férfiak kevésbé igénylik a nőtársaságot. Érthetetlen számomra is, de ez már csak ilyen. *vonogatja a vállát, mikor egyszer csak egy kissé csapzott, lihegő félvér leányzó fékez le mellette a pultnál. Ismerősnek tűnik, de hirtelenjében nem tudja hová tenni, pedig biztos, hogy látta már.*
-Vásárfia...? *vonja fel fél szemöldökét, Rilai felé pillantva.*
-Ó. Vagy úgy. *esik le neki, hát persze, Miwa volt az a szügyig dzsuvás bakfis, aki Kagan lovát követte. Így már összeáll a kép. Valamiért nem lepődik meg azon, hogy a Vashegyen létezik a rabszolgatartás, valójában a világ legtöbb szegmensében bevett szokás, bár Draenonnak erről megvan a maga igen szilárd véleménye. Valójában mélységesen elítéli a jelenséget, ám ezzel valószínűleg egyedül van közel s távol.
Rilai térül fordul, s a szolga máris megkapja, amiért jött, az pedig nem más, mint Kagan vacsorája. Kiadós adag, Draenon eltűnődik, vajon mindezt hogyan fogja felcígölni a lány szerpentinen úgy, hogy a felét ne szórja szanaszét, de ugyebár ez aligha az ő dolga. Mivel pillanatnyilag Rilai figyelmét más köti le, kalózunk is újdonsült társára koncentrál inkább, amíg tart a közjáték. Eljátszadozik a kis emlőssel, képén ugyanazzal a szelíd mosollyal, amivel elsőre is fogadta. Olybá tűnik egyelőre, hogy remekül meglesznek ők ketten, arról nem is beszélve, hogy legalább kifogással szolgál arra, miért látogassa meg néha Rilait. Na nem, mintha okvetlenül szükség volna ehhez bármiféle kifogásra, csak ugyebár a formaságok, meg minden.*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.05 11:26:16
-Persze ehhez aligha volna szükség a kis barátunkra, ilyen vendégszeretet mellett. De legalább ráfoghatjuk erre, ha nagyon akarjuk. *felel nem kevésbé ravaszkás mosollyal a szája szegletében. Nem mintha amúgy nem állt volna szándékában így tenni, de persze az a körülmény, hogy a jövőben esetleg Kagannal üzleti kapcsolatba kerülnek, valamint Rilai becses személye együttesen megkapóan motiválóan hatnak kalózunkra a kérdéskört illetően, hogy alkalmanként felbukkanjon a tavernában. Hagyja, hogy a majom kedvére bíbelődjön a kabátján fityegő gombokkal, s felfedezze az összes létező redőt, meg miegyebet.*
-Teljesen véletlenül megfojtotta magát. *bólogat meggyőződéssel Rilai felvetésére.*
-Én is pontosan erre gondoltam, hogy ilyesmi történhetett. Mint mondtam, tragikus öngyilkosság, szörnyű az ilyen, de hát mit van mit tenni. *vonja meg a vállát, valójában ő magasról tesz arra, miképpen méltóztatott távozni az élők sorából a számára tökéletesen ismeretlen és érdektelen fickó. Az, hogy szóvá tette a rögvest felmerülő gondolatait az eset logikai bakugrásait illetően, távolról sem jelenti azt, hogy úgy egyébként bármennyire is foglalkoztatnák a történtek.
Rilai kérdésére, mely szerint volt-e már szerencséje találkozni az újabb ismeretlen nevű nővel, némán nemet int a fejével.*
-Ha te mondod. *hagyja rá, mivel a büdös életben nem találkozott még az említett személlyel, de még csak nem is hallott róla, ilyen formán ennél többet aligha tudna hozzászólni ahhoz, hogy vajon mennyire kedvelné.*
-Hát ugye, van ez így, egyes férfiak kevésbé igénylik a nőtársaságot. Érthetetlen számomra is, de ez már csak ilyen. *vonogatja a vállát, mikor egyszer csak egy kissé csapzott, lihegő félvér leányzó fékez le mellette a pultnál. Ismerősnek tűnik, de hirtelenjében nem tudja hová tenni, pedig biztos, hogy látta már.*
-Vásárfia...? *vonja fel fél szemöldökét, Rilai felé pillantva.*
-Ó. Vagy úgy. *esik le neki, hát persze, Miwa volt az a szügyig dzsuvás bakfis, aki Kagan lovát követte. Így már összeáll a kép. Valamiért nem lepődik meg azon, hogy a Vashegyen létezik a rabszolgatartás, valójában a világ legtöbb szegmensében bevett szokás, bár Draenonnak erről megvan a maga igen szilárd véleménye. Valójában mélységesen elítéli a jelenséget, ám ezzel valószínűleg egyedül van közel s távol.
Rilai térül fordul, s a szolga máris megkapja, amiért jött, az pedig nem más, mint Kagan vacsorája. Kiadós adag, Draenon eltűnődik, vajon mindezt hogyan fogja felcígölni a lány szerpentinen úgy, hogy a felét ne szórja szanaszét, de ugyebár ez aligha az ő dolga. Mivel pillanatnyilag Rilai figyelmét más köti le, kalózunk is újdonsült társára koncentrál inkább, amíg tart a közjáték. Eljátszadozik a kis emlőssel, képén ugyanazzal a szelíd mosollyal, amivel elsőre is fogadta. Olybá tűnik egyelőre, hogy remekül meglesznek ők ketten, arról nem is beszélve, hogy legalább kifogással szolgál arra, miért látogassa meg néha Rilait. Na nem, mintha okvetlenül szükség volna ehhez bármiféle kifogásra, csak ugyebár a formaságok, meg minden.*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.05 11:26:16
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-05 10:46:13
Üzenet elküldve: 2016-05-05 10:46:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Draenon meg Miwa//
*A majmóca alighanem megszokta, hogy ilyetén reakciókat vált ki az emberekből. Bájosságának teljes tudatában tovább bíbelődik Draenon kinyújtott tenyerével, gondosan átvizsgálva ruházatának varrását, illesztéseit, menthetetlenül szerelembe esve a fényes, arany színű gombokkal. Eközben Rilai pajkosan vigyorog a férfiú hibátlan logikájára.*
- Kénytelen leszel. - *Biccent egyetértően, miközben szórakozottan megpöccinti a jószág szebbik felét, játékos incselkedésből. * - Hogy ezen kényszerű terheden enyhítsek, fel tudom ajánlani a Korsó mindenkori rumkészletét és sziporkázóan szórakoztató társaságom. Mint mondtam, őszinte kedvelője vagyok a messziről hozott történeteknek, és nagyon fogok igyekezni, hogy enyhítsem a szenvedést, amit az okoz majd, hogy nem ingázó hajópadlat van a talpad alatt.
*Szeme sokat sejtetően villan, aztán siet tisztázni a haláleset körülményeit, mert egy kicsit az az érzése, hogy a férfi esetleg olyasmi következtetést vont le a történetből, hogy itt a rejtélyes ügy több lenne annál, ami: egy groteszk ám szaftos pletyka Quer nagyúr nemi életéről.*
- Mi van, ha nem szándékkal okozta saját halált? - *A kérdés költői: a néhai comissariusnak semmi oka nem volt a boldogtalanságra, legalábbis a külső szemlélő számára, és másnak meg végképp nem volt oka eltenni őt láb alól.* - Szerintem a dolog pikantériáját az adja, hogy a Szellemjáró amúgy többször is kifejtette, hogy hmm. Nem lenne ellenére, ha néha összebújnának melegedni abban a cúgos faházban, és mindenki azt hitte, hogy a csókát totálisan hidegen hagyják ezek a dolgok. Találkoztál már Leandanával? Hosszú combú, csupa elevenség nőcske, csípnéd.
*Legalábbis Rili a maga részéről totál érthetetlennek tartja a visszautasítást, és mivel személyesen is ismerte a nagyszemöldökű, tekintélyes embert, eddig sziklaszilárdan hitte, hogy a férfit vagy valami gnóm találmány hajtja belülről titkon, vagy az istenek kifelejtették belőle azt a szikrát, ami tüzessé, szenvedélyessé korbácsolja a férfiembereket olykor.
De mielőtt tovább fejtegethetnék az esetet, a putlhoz söpör Miwa, akár a forgószél, és ezzel berekeszti a további találgatásokat. Rilai ráérősen végignéz a karcsú kis félvéren, aztán kezével csitító mozdulatot téve a Draenon melletti székre mutat.*
- Hó-hó, nyugalom, kicsi kócos, hozom már. Tedd le magad. - *Szája sarkában mosoly bujkál, és kénytelen-kelletlen kizökkenti magát eddigi nyugvópontjáról, a pult túloldalára állított, magasított székről. Félhangosan tovább morfondírozik.* - Szóval, Miwa. Nem rólad mondta a Hadúr, hogy vásárfiaként hozott a Szellemjárónak? Sietsz most nagyon?
*Leandana említette neki, hogy akár meg is túrhatná a lányai által itt hagyott, itt felejtett ruhákat, hátha talál valami tisztességes, csinos holmit a szolgálónak. Fordul egyet a konyhában, mikor kisvártatva visszatér, egy széles, fából készült tálcán omlós, forró sült húst, friss kenyeret, sült zöldséget, kolompért hoz, a tálcán álló kisebb cseberben diót, sajtot, mindenféle bogyós gyümölcsöt. Az egészet lefedi egy habfehér konyharuhával, úgy teszi a pultra a kettős elé.*
- Gondolom éhes, mint hét farkas.
*A majmóca alighanem megszokta, hogy ilyetén reakciókat vált ki az emberekből. Bájosságának teljes tudatában tovább bíbelődik Draenon kinyújtott tenyerével, gondosan átvizsgálva ruházatának varrását, illesztéseit, menthetetlenül szerelembe esve a fényes, arany színű gombokkal. Eközben Rilai pajkosan vigyorog a férfiú hibátlan logikájára.*
- Kénytelen leszel. - *Biccent egyetértően, miközben szórakozottan megpöccinti a jószág szebbik felét, játékos incselkedésből. * - Hogy ezen kényszerű terheden enyhítsek, fel tudom ajánlani a Korsó mindenkori rumkészletét és sziporkázóan szórakoztató társaságom. Mint mondtam, őszinte kedvelője vagyok a messziről hozott történeteknek, és nagyon fogok igyekezni, hogy enyhítsem a szenvedést, amit az okoz majd, hogy nem ingázó hajópadlat van a talpad alatt.
*Szeme sokat sejtetően villan, aztán siet tisztázni a haláleset körülményeit, mert egy kicsit az az érzése, hogy a férfi esetleg olyasmi következtetést vont le a történetből, hogy itt a rejtélyes ügy több lenne annál, ami: egy groteszk ám szaftos pletyka Quer nagyúr nemi életéről.*
- Mi van, ha nem szándékkal okozta saját halált? - *A kérdés költői: a néhai comissariusnak semmi oka nem volt a boldogtalanságra, legalábbis a külső szemlélő számára, és másnak meg végképp nem volt oka eltenni őt láb alól.* - Szerintem a dolog pikantériáját az adja, hogy a Szellemjáró amúgy többször is kifejtette, hogy hmm. Nem lenne ellenére, ha néha összebújnának melegedni abban a cúgos faházban, és mindenki azt hitte, hogy a csókát totálisan hidegen hagyják ezek a dolgok. Találkoztál már Leandanával? Hosszú combú, csupa elevenség nőcske, csípnéd.
*Legalábbis Rili a maga részéről totál érthetetlennek tartja a visszautasítást, és mivel személyesen is ismerte a nagyszemöldökű, tekintélyes embert, eddig sziklaszilárdan hitte, hogy a férfit vagy valami gnóm találmány hajtja belülről titkon, vagy az istenek kifelejtették belőle azt a szikrát, ami tüzessé, szenvedélyessé korbácsolja a férfiembereket olykor.
De mielőtt tovább fejtegethetnék az esetet, a putlhoz söpör Miwa, akár a forgószél, és ezzel berekeszti a további találgatásokat. Rilai ráérősen végignéz a karcsú kis félvéren, aztán kezével csitító mozdulatot téve a Draenon melletti székre mutat.*
- Hó-hó, nyugalom, kicsi kócos, hozom már. Tedd le magad. - *Szája sarkában mosoly bujkál, és kénytelen-kelletlen kizökkenti magát eddigi nyugvópontjáról, a pult túloldalára állított, magasított székről. Félhangosan tovább morfondírozik.* - Szóval, Miwa. Nem rólad mondta a Hadúr, hogy vásárfiaként hozott a Szellemjárónak? Sietsz most nagyon?
*Leandana említette neki, hogy akár meg is túrhatná a lányai által itt hagyott, itt felejtett ruhákat, hátha talál valami tisztességes, csinos holmit a szolgálónak. Fordul egyet a konyhában, mikor kisvártatva visszatér, egy széles, fából készült tálcán omlós, forró sült húst, friss kenyeret, sült zöldséget, kolompért hoz, a tálcán álló kisebb cseberben diót, sajtot, mindenféle bogyós gyümölcsöt. Az egészet lefedi egy habfehér konyharuhával, úgy teszi a pultra a kettős elé.*
- Gondolom éhes, mint hét farkas.
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-05 10:03:43
Üzenet elküldve: 2016-05-05 10:03:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai és Draenon//
*A szerpentin nem túl hosszú, de nem is rövid. Mire leszáguld a hegyoldalon rendesen kapkodja a levegőt. A lefelé út azonban könnyebb, mint majd a felfelé lesz, ezért kell most időt spórolnia. Különben nem fog beleférni a fertály órába. S ha ez megtörténne, csak a jó ég tudja, hogy a Hadúr mire vetemedne. Ő meg most verést nem nagyon akarna. Kihagyná.
Rohantában persze az is megfordul a fejében, hogy meg sem áll a gázlóig, és uccú neki a nagyvilágnak. Ám fejében visszhangot vernek a Szellemjáró szavai. "Megkeresünk, elkapunk, és megölünk." Legyen akármennyire sanyarú a rabszolgasors, mégiscsak élet.
Ezzel a döntéssel érkezik meg a Taverna bejáratához, és már lép is be rajta sietősen. Zihálva kapkodja a levegőt, amíg körülnéz, hogy lát-e valakit. Rilai arca ismerős a számára, és a vele beszélgető férfié is, hiszen az erőd kapujánál látta őket.*
-Kéhé... *Zihálja.* rehem. Miwa... vagyok. *Levegő, levegő.* A Hahadúr vahacsorájáért jöhöttem.
*Nyögi ki végül, remélve tudnak neki segíteni.*
*A szerpentin nem túl hosszú, de nem is rövid. Mire leszáguld a hegyoldalon rendesen kapkodja a levegőt. A lefelé út azonban könnyebb, mint majd a felfelé lesz, ezért kell most időt spórolnia. Különben nem fog beleférni a fertály órába. S ha ez megtörténne, csak a jó ég tudja, hogy a Hadúr mire vetemedne. Ő meg most verést nem nagyon akarna. Kihagyná.
Rohantában persze az is megfordul a fejében, hogy meg sem áll a gázlóig, és uccú neki a nagyvilágnak. Ám fejében visszhangot vernek a Szellemjáró szavai. "Megkeresünk, elkapunk, és megölünk." Legyen akármennyire sanyarú a rabszolgasors, mégiscsak élet.
Ezzel a döntéssel érkezik meg a Taverna bejáratához, és már lép is be rajta sietősen. Zihálva kapkodja a levegőt, amíg körülnéz, hogy lát-e valakit. Rilai arca ismerős a számára, és a vele beszélgető férfié is, hiszen az erőd kapujánál látta őket.*
-Kéhé... *Zihálja.* rehem. Miwa... vagyok. *Levegő, levegő.* A Hahadúr vahacsorájáért jöhöttem.
*Nyögi ki végül, remélve tudnak neki segíteni.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-04 19:11:29
Üzenet elküldve: 2016-05-04 19:11:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rilai//
*Draenon elnézi a sajátos kis állatot, s arcán olyan szelíd mosoly jelenik meg, mely éles kontrasztot képez eddigi bájvigyoraival. Kivételesen tökéletesen őszinte, zsigeri reakció, ami azért is szokatlan a kalóz részéről, mert általában tökéletesen ura az arcvonásainak és a gesztusainak, azokat tudatosan használja a legtöbb helyzetben.*
-No de ha kölcsön adod... *pillant fel a nőre.*
-Akkor kénytelen leszek időről-időre meglátogatni téged, hisz nem volna szívem elválasztani titeket egymástól. *természetesen, mint minden fajtabéli, Draenon nagyon is ad a külsőségekre, mert tudatában van annak, hogy azok igen is rengeteget számítanak. Elvégre ki tisztelne egy kapitányt, aki koszlott, szakadt gúnyában jár, és még egy valamirevaló kalapja sincsen?! A familiárisról meg már nem is beszélve, bár ez utóbbi esetenként igen eltérő lehet.*
-Elfojtott izé. Persze. *bólogat, ami azt illeti, nagyon is érti, mire óhajt Rilai célozni mindezzel, de azért Draenon látott már karón varnyút, s ennél jóval különösebb halálesetekkel is találkozott már.*
-Jó, jogos, a nők meg a bugyogóik... *legyint a magyarázatra, mellyel szembeszállni képtelen volna, s igazság szerint nem is óhajt.*
-Egy ehhez hasonló haláleset nem csupán itt számít különösnek. *szól elgondolkozva, miközben tenyerét lassan felfelé fordítja, hagyja a majomnak, hogy játszadozzon az aranyszín gombokkal, mondhatni ismerkednek egymással. Ez minden jó kapcsolat alapja.*
-Ó igen, a körülmények ilyenkor rendkívül fontosak. Például, első körben mindjárt az, hogy ki és hogyan talált rá a holttestre. Mert ugyebár, ha az egy belülről bezárt szobában volt, s ezt csupán a példa végett hozom fel, úgy az eset még különösebbnek számít, s még gyanúsabb. Tudod, az ember hall ezt-azt, meg lát is ezt-azt, s az példának okáért nem ritka, hogy valaki felakassza magát. Viszonylag könnyű módja az öngyilkosságnak. Ám a legritkább esetben fordul elő olyasmi, hogy egyszerűen... megfojtja magát. Gondolj csak bele, mennyire nagyon meg akarhatott halni, ha egy ilyen körülményes és nehéz módot választott rá, már pedig másképpen nem történhetett ilyesmi, balesetnek elég valószerűtlen volna. *fejtegeti saját álláspontját az esettel kapcsolatban, kalózunk ugyanis imádja a rejtélyeket, valamint azokat boncolgatni, míg rá nem jön a titkok nyitjára. Persze esetükben ez mellékes, inkább afféle érdekesség csupán, hiszen Draenon aligha fog komolyabb erőfeszítéseket tenni azügyben, hogy felfedje az intéző halálának körülményeit.*
*Draenon elnézi a sajátos kis állatot, s arcán olyan szelíd mosoly jelenik meg, mely éles kontrasztot képez eddigi bájvigyoraival. Kivételesen tökéletesen őszinte, zsigeri reakció, ami azért is szokatlan a kalóz részéről, mert általában tökéletesen ura az arcvonásainak és a gesztusainak, azokat tudatosan használja a legtöbb helyzetben.*
-No de ha kölcsön adod... *pillant fel a nőre.*
-Akkor kénytelen leszek időről-időre meglátogatni téged, hisz nem volna szívem elválasztani titeket egymástól. *természetesen, mint minden fajtabéli, Draenon nagyon is ad a külsőségekre, mert tudatában van annak, hogy azok igen is rengeteget számítanak. Elvégre ki tisztelne egy kapitányt, aki koszlott, szakadt gúnyában jár, és még egy valamirevaló kalapja sincsen?! A familiárisról meg már nem is beszélve, bár ez utóbbi esetenként igen eltérő lehet.*
-Elfojtott izé. Persze. *bólogat, ami azt illeti, nagyon is érti, mire óhajt Rilai célozni mindezzel, de azért Draenon látott már karón varnyút, s ennél jóval különösebb halálesetekkel is találkozott már.*
-Jó, jogos, a nők meg a bugyogóik... *legyint a magyarázatra, mellyel szembeszállni képtelen volna, s igazság szerint nem is óhajt.*
-Egy ehhez hasonló haláleset nem csupán itt számít különösnek. *szól elgondolkozva, miközben tenyerét lassan felfelé fordítja, hagyja a majomnak, hogy játszadozzon az aranyszín gombokkal, mondhatni ismerkednek egymással. Ez minden jó kapcsolat alapja.*
-Ó igen, a körülmények ilyenkor rendkívül fontosak. Például, első körben mindjárt az, hogy ki és hogyan talált rá a holttestre. Mert ugyebár, ha az egy belülről bezárt szobában volt, s ezt csupán a példa végett hozom fel, úgy az eset még különösebbnek számít, s még gyanúsabb. Tudod, az ember hall ezt-azt, meg lát is ezt-azt, s az példának okáért nem ritka, hogy valaki felakassza magát. Viszonylag könnyű módja az öngyilkosságnak. Ám a legritkább esetben fordul elő olyasmi, hogy egyszerűen... megfojtja magát. Gondolj csak bele, mennyire nagyon meg akarhatott halni, ha egy ilyen körülményes és nehéz módot választott rá, már pedig másképpen nem történhetett ilyesmi, balesetnek elég valószerűtlen volna. *fejtegeti saját álláspontját az esettel kapcsolatban, kalózunk ugyanis imádja a rejtélyeket, valamint azokat boncolgatni, míg rá nem jön a titkok nyitjára. Persze esetükben ez mellékes, inkább afféle érdekesség csupán, hiszen Draenon aligha fog komolyabb erőfeszítéseket tenni azügyben, hogy felfedje az intéző halálának körülményeit.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-04 14:21:22
Üzenet elküldve: 2016-05-04 14:21:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Draenon//
*A férfi elé tuszkolja a szilván rágódó majmócát. Amaz lenyeli a falatot és ismerkedéshez lát. Egyensúlyozásra és lehorgonyzásra egyaránt hajlamos, hosszú, csíkos farkát letekergeti apró testéről, és puhatolódzó mozdulatokkal körbetapogatja az üveget, majd lépésről lépésre tovább araszol a férfi keze felé, hogy megtapogassa-húzogassa annak fénylő kabátgombjait a csuklórészen.*
- Nem, nem válnék meg tőle, de kölcsönadhatom. - *Simít végig az állatka gerince mentén a lány, miközben kedvtelve nézi a csinos kis jószág expedícióját.* - Különben igen ügyes szerzet. Megtanult egy csomó mindent, és bizonyosan ért pár dolgot, amit hall Ezen kívül szerencsét hoz... És milyen jól mutatna kicsiny mellénykében, fejkendőben. Szerintem remek vállon ücsörgő válna belőle, de ha szeretnéd, majd inkább papagájt szerzünk. Esetleg polipot, dunsztosüvegben. Ha adsz a részletekre, mint a tollas kalap, meg ilyesmi, akkor megfontolandó.
*Kerít egy magasított széket a szebbik fele alá, mielőtt felvenné a társalgás fonalát újra. Türelmetlenül biccent és elismétli önmagát.*
- Igen, megfojtotta magát. Bugyogóval. Meztelenül. Így találtak rá. - *Valóban, furcsának furcsa a sztori, de ugyan ki akarhatta volna a jó Quer nagymester halálát? Főként, hogy alighanem korán reggel találták így, kulcsra zárva saját lakrészének ajtaját. Így hát kiába Draenon szavainak szarkasztikus éle, a leány véresen komolyan pislog vissza rá.* - Ez a sztoriban a pláne. Te nem ismerted a Comissariust: még egy ilyen karót nyelt embert nem hordott a hátán a föld! Mi mind úgy gondoltuk, hogy ívben kerül minden nemű női ruhadarabot a viselőjével egyetemben, mert már többször próbára tettük ezügyben. És hiába. Tudod mi ez?
*A hatás kedvéért igyekszik drámai felhanggal színezni a végkövetkeztetést.*
- Szerintem ez az ő elfojtott izéje. Tudod. Ez nem egészséges. - *A kérdésre összeszűkül kissé a szeme és nagy komolyan válaszol.* - Még jó, hogy megismerem a bugyogóit! Tudniillik, mint minden tisztességes lány, együtt járunk a patakpartra mosni.
*Ez az a pont, ahonnan már ő sem tudja tovább vinni a misztériumot megillető hangnemet. Szája széle gyanúsan felfelé görbül.*
- Jó, értem, hogy ez hogy hangzik. - *Vonja meg vállait mentegetőzve.* - Tudod, azért egy ilyen haláleset nálunk sem köznapi. Vagyis hát, a körülmények.
*A férfi elé tuszkolja a szilván rágódó majmócát. Amaz lenyeli a falatot és ismerkedéshez lát. Egyensúlyozásra és lehorgonyzásra egyaránt hajlamos, hosszú, csíkos farkát letekergeti apró testéről, és puhatolódzó mozdulatokkal körbetapogatja az üveget, majd lépésről lépésre tovább araszol a férfi keze felé, hogy megtapogassa-húzogassa annak fénylő kabátgombjait a csuklórészen.*
- Nem, nem válnék meg tőle, de kölcsönadhatom. - *Simít végig az állatka gerince mentén a lány, miközben kedvtelve nézi a csinos kis jószág expedícióját.* - Különben igen ügyes szerzet. Megtanult egy csomó mindent, és bizonyosan ért pár dolgot, amit hall Ezen kívül szerencsét hoz... És milyen jól mutatna kicsiny mellénykében, fejkendőben. Szerintem remek vállon ücsörgő válna belőle, de ha szeretnéd, majd inkább papagájt szerzünk. Esetleg polipot, dunsztosüvegben. Ha adsz a részletekre, mint a tollas kalap, meg ilyesmi, akkor megfontolandó.
*Kerít egy magasított széket a szebbik fele alá, mielőtt felvenné a társalgás fonalát újra. Türelmetlenül biccent és elismétli önmagát.*
- Igen, megfojtotta magát. Bugyogóval. Meztelenül. Így találtak rá. - *Valóban, furcsának furcsa a sztori, de ugyan ki akarhatta volna a jó Quer nagymester halálát? Főként, hogy alighanem korán reggel találták így, kulcsra zárva saját lakrészének ajtaját. Így hát kiába Draenon szavainak szarkasztikus éle, a leány véresen komolyan pislog vissza rá.* - Ez a sztoriban a pláne. Te nem ismerted a Comissariust: még egy ilyen karót nyelt embert nem hordott a hátán a föld! Mi mind úgy gondoltuk, hogy ívben kerül minden nemű női ruhadarabot a viselőjével egyetemben, mert már többször próbára tettük ezügyben. És hiába. Tudod mi ez?
*A hatás kedvéért igyekszik drámai felhanggal színezni a végkövetkeztetést.*
- Szerintem ez az ő elfojtott izéje. Tudod. Ez nem egészséges. - *A kérdésre összeszűkül kissé a szeme és nagy komolyan válaszol.* - Még jó, hogy megismerem a bugyogóit! Tudniillik, mint minden tisztességes lány, együtt járunk a patakpartra mosni.
*Ez az a pont, ahonnan már ő sem tudja tovább vinni a misztériumot megillető hangnemet. Szája széle gyanúsan felfelé görbül.*
- Jó, értem, hogy ez hogy hangzik. - *Vonja meg vállait mentegetőzve.* - Tudod, azért egy ilyen haláleset nálunk sem köznapi. Vagyis hát, a körülmények.
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-03 23:16:44
Üzenet elküldve: 2016-05-03 23:16:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rilai//
-Hát, tulajdonké...*eddig jut kalózunk a válaszban, mert a tűzrőlpattant menyecske belé fojtja a szót, s eltűnik legott, a bal szélen, hogy némi csörömpölés, visongás, nyünnyögés után egy apró termetű majommal térjen vissza. Draenon ezúttal nem csak játssza a meglepettet, hanem teljesen komolyan és őszintén döbben le, pislog nagyokat, eltátja a száját. Ami azt illeti már majdnem irigyelni is kezdi azt a kis vackot, akit Rilai a kebléhez szorít, ám pillanatnyi zavarát és féltékenységét enyhítendő rögvest eszébe jut, hogy azért alkalmasint egy majomnál még mindig jóképűbb.*
-Szent igaz hölgyem, nincs kapitány familiáris nélkül! *ad végül igazat nevetve, midőn megérteni látszék, mi célja volt Rilainak a kis közjátékkal.*
-Tüneményes kis jószág, szó se róla, de épp ezért kérdem hát: volna szíved megválni tőle, csak így, egy ismeretlen akasztófaszökevény miatt? *dönti oldalra a fejét, elvégre akárhogyan is nézzük a dolgot, ez nem jelentéktelen kis semmiség, a majom meglehetősen ritka példánynak tetszik, legalábbis Draenon a maga részéről nem botlott bele minden nap hasonlókba, s azért lássuk be, bejárt már egy-két helyet, s látott már ezt-azt utazásai során.
A másik téma már jóval kevésbé szívet derítő, s annak taglalása során kalózunk igen hamar rájön, miért is volt szükséges rummal leöblíteni az élményt. Maga sem tesz másként, bár a lánynál jóval gyakorlottabban, s bátrabban nézi meg, hogy vajh az üveg feneke megvan-e még. *
-Hmmm. Rejtélyes haláleset, az uraság bizalmasa, ez ám az újság! *színlel némi érdeklődést, miközben közelebb hajol, bár szó ami szó, azért az eset megérdemel annyit, hogy kitárgyalják. Nem maga a halál ténye, sokkal inkább annak körülményei miatt, mely, ahogy a sztori eszkalálódik, csakhamar valódi kíváncsiságot csal elő a férfiból.*
-Na vá-vá-várj egy csöppet... *rázza meg a fejét értetlenkedve.*
-A fickó megfojtotta magát a szellemjáró bugyogójával... miközben meztelen volt? Ez csak nekem tűnik tragikusan sajnálatos öngyilkosságnak? *az utolsó kérdésbe annyi szarkazmust sulykolt bele, amennyi csak lehetséges. Nyilván Rilai sem gondolhatja komolyan, egy röpke pillanatig sem, hogy az említett jobb létre szenderült fickó meztelenre vetkőzött, s miután valami úton-módon megszerezte a helyi szellemi vezető (haha) alsóneműjét, saját kezűleg belefojtotta volna magát.*
-S mitől vagy ilyen bizonyos abban, hogy ama használt alsónemű pontosan kihez is tartozott? *merül fel benne egy újabb, teljesen jogosnak tetsző kérdés.*
-Hát, tulajdonké...*eddig jut kalózunk a válaszban, mert a tűzrőlpattant menyecske belé fojtja a szót, s eltűnik legott, a bal szélen, hogy némi csörömpölés, visongás, nyünnyögés után egy apró termetű majommal térjen vissza. Draenon ezúttal nem csak játssza a meglepettet, hanem teljesen komolyan és őszintén döbben le, pislog nagyokat, eltátja a száját. Ami azt illeti már majdnem irigyelni is kezdi azt a kis vackot, akit Rilai a kebléhez szorít, ám pillanatnyi zavarát és féltékenységét enyhítendő rögvest eszébe jut, hogy azért alkalmasint egy majomnál még mindig jóképűbb.*
-Szent igaz hölgyem, nincs kapitány familiáris nélkül! *ad végül igazat nevetve, midőn megérteni látszék, mi célja volt Rilainak a kis közjátékkal.*
-Tüneményes kis jószág, szó se róla, de épp ezért kérdem hát: volna szíved megválni tőle, csak így, egy ismeretlen akasztófaszökevény miatt? *dönti oldalra a fejét, elvégre akárhogyan is nézzük a dolgot, ez nem jelentéktelen kis semmiség, a majom meglehetősen ritka példánynak tetszik, legalábbis Draenon a maga részéről nem botlott bele minden nap hasonlókba, s azért lássuk be, bejárt már egy-két helyet, s látott már ezt-azt utazásai során.
A másik téma már jóval kevésbé szívet derítő, s annak taglalása során kalózunk igen hamar rájön, miért is volt szükséges rummal leöblíteni az élményt. Maga sem tesz másként, bár a lánynál jóval gyakorlottabban, s bátrabban nézi meg, hogy vajh az üveg feneke megvan-e még. *
-Hmmm. Rejtélyes haláleset, az uraság bizalmasa, ez ám az újság! *színlel némi érdeklődést, miközben közelebb hajol, bár szó ami szó, azért az eset megérdemel annyit, hogy kitárgyalják. Nem maga a halál ténye, sokkal inkább annak körülményei miatt, mely, ahogy a sztori eszkalálódik, csakhamar valódi kíváncsiságot csal elő a férfiból.*
-Na vá-vá-várj egy csöppet... *rázza meg a fejét értetlenkedve.*
-A fickó megfojtotta magát a szellemjáró bugyogójával... miközben meztelen volt? Ez csak nekem tűnik tragikusan sajnálatos öngyilkosságnak? *az utolsó kérdésbe annyi szarkazmust sulykolt bele, amennyi csak lehetséges. Nyilván Rilai sem gondolhatja komolyan, egy röpke pillanatig sem, hogy az említett jobb létre szenderült fickó meztelenre vetkőzött, s miután valami úton-módon megszerezte a helyi szellemi vezető (haha) alsóneműjét, saját kezűleg belefojtotta volna magát.*
-S mitől vagy ilyen bizonyos abban, hogy ama használt alsónemű pontosan kihez is tartozott? *merül fel benne egy újabb, teljesen jogosnak tetsző kérdés.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-03 21:53:38
Üzenet elküldve: 2016-05-03 21:53:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Draenon//
- Ó, hát akkor mégis a tengerre készülsz?! Fú, várj, várj! - *Nyikkan a lány, és ha ismerné e világ a villanykörtét, akkor most ragyogva gyulladna fel a gesztenyeszín buksi fölött. Svungot vesz és mellkason böki a jómadarat.* - Ne. Mozdulj.
*Legott lendületesen eltűnik a pult mögött. Rámolhat a drága, legalábbis az éktelen csörömpölés, puffogás, súlyos tárgyak ide-oda löködésének zaja erre enged következtetni. Utóbb hallatszik még némi csatazaj, a leány gyöngyöző kacaja, izgatott sikkantása, és valami beazonosíthatatlan, fülsértő visítás. Aztán felbukkan, ragyogó arccal és jócskán összezilált konttyal, és mindkét kezével szorongat egy szőrös, kétmaroknyi kis lényt, az éktelen visongás és csettegés forrását, aki a hét ördög rátermettségével küzd az ellen, hogy közszemlére legyen téve. Rilai keblére emeli a szüleményt, cuppog, csücsörög a kicsi szerzetnek, ezért az hamarost megnyugtatja tépázott idegeit. Ekkor a lány a pultra pakolja őszilajságát.
Hosszú, vézna karú és lábú, cirmos majomka ücsörög Draenon előtt, és bizalmatlanul villogtatja körbe aranyszínű szemeit.*
- Hát nem gyönyörű? - *Susogja a lány igézetten. Zsebéből aszalt gyümölcsöt kotor elő, a megejtő küllemű teremtmény elé gurítja. Amaz lapos orra alatt megnyalja mosolyívű ajkait és befókuszálja a csemegét.* - Mint kapitány, kötelezően szükséged van egy familiárisra, ami a válladon ücsörög. Keresve se találsz nála szebbet. Mit gondolsz?
*Utóbb meghúzza a rumot. No nem nagyon, épp csak a nyelve hegyét dugja bele, hogy megállapítsa: még mindig ugyanolyan pocsék matéria, mint amilyen reggel volt. Cserébe most már nem csak a hullatopiktól és a közelmúltbéli bizarr történésektől lúdbőrözik, hanem a rumtól is. Megvárja, míg az égető forróság levándorol a gyomrába, utána nyel egyet.*
- Az intéző. Odafenn. - *Vág bele síri ábrázattal. Visszatolja az üveget Draenon kezébe, utána másik kezének hüvelykujját lassan elhúzza torka előtt. A művelet egyértelműsítése végett kidugja nyelvét.* - Kampec. A Szellemjáró talált rá ma reggel, ahogy ott volt... Ahogy ott volt, de úgy, hogy...
*Nem sűrűn fordul elő vele, hogy különösebben keresnie kéne a szavakat, de most valahogy zavarba is jön, meg egyszerre nevetne és botránkozna meg a helyzet körülírásán. Közelebb hajol, jelezve a történet bizalmas mivoltát.*
- A derék ember, a Hadúr bizalmasa nem viselt semmi egyebet, csak Leandana többé-kevésbé használt alsóneműjét. A nyaka köré tekerve. Többszörösen. Lehet, hogy így vitte el a kaszás. Fulladás által. - *Ajkát beharapva még mindig nem tudja eldönteni, kacagjon-e vagy rémüldözzön.* - Láttam.
- Ó, hát akkor mégis a tengerre készülsz?! Fú, várj, várj! - *Nyikkan a lány, és ha ismerné e világ a villanykörtét, akkor most ragyogva gyulladna fel a gesztenyeszín buksi fölött. Svungot vesz és mellkason böki a jómadarat.* - Ne. Mozdulj.
*Legott lendületesen eltűnik a pult mögött. Rámolhat a drága, legalábbis az éktelen csörömpölés, puffogás, súlyos tárgyak ide-oda löködésének zaja erre enged következtetni. Utóbb hallatszik még némi csatazaj, a leány gyöngyöző kacaja, izgatott sikkantása, és valami beazonosíthatatlan, fülsértő visítás. Aztán felbukkan, ragyogó arccal és jócskán összezilált konttyal, és mindkét kezével szorongat egy szőrös, kétmaroknyi kis lényt, az éktelen visongás és csettegés forrását, aki a hét ördög rátermettségével küzd az ellen, hogy közszemlére legyen téve. Rilai keblére emeli a szüleményt, cuppog, csücsörög a kicsi szerzetnek, ezért az hamarost megnyugtatja tépázott idegeit. Ekkor a lány a pultra pakolja őszilajságát.
Hosszú, vézna karú és lábú, cirmos majomka ücsörög Draenon előtt, és bizalmatlanul villogtatja körbe aranyszínű szemeit.*
- Hát nem gyönyörű? - *Susogja a lány igézetten. Zsebéből aszalt gyümölcsöt kotor elő, a megejtő küllemű teremtmény elé gurítja. Amaz lapos orra alatt megnyalja mosolyívű ajkait és befókuszálja a csemegét.* - Mint kapitány, kötelezően szükséged van egy familiárisra, ami a válladon ücsörög. Keresve se találsz nála szebbet. Mit gondolsz?
*Utóbb meghúzza a rumot. No nem nagyon, épp csak a nyelve hegyét dugja bele, hogy megállapítsa: még mindig ugyanolyan pocsék matéria, mint amilyen reggel volt. Cserébe most már nem csak a hullatopiktól és a közelmúltbéli bizarr történésektől lúdbőrözik, hanem a rumtól is. Megvárja, míg az égető forróság levándorol a gyomrába, utána nyel egyet.*
- Az intéző. Odafenn. - *Vág bele síri ábrázattal. Visszatolja az üveget Draenon kezébe, utána másik kezének hüvelykujját lassan elhúzza torka előtt. A művelet egyértelműsítése végett kidugja nyelvét.* - Kampec. A Szellemjáró talált rá ma reggel, ahogy ott volt... Ahogy ott volt, de úgy, hogy...
*Nem sűrűn fordul elő vele, hogy különösebben keresnie kéne a szavakat, de most valahogy zavarba is jön, meg egyszerre nevetne és botránkozna meg a helyzet körülírásán. Közelebb hajol, jelezve a történet bizalmas mivoltát.*
- A derék ember, a Hadúr bizalmasa nem viselt semmi egyebet, csak Leandana többé-kevésbé használt alsóneműjét. A nyaka köré tekerve. Többszörösen. Lehet, hogy így vitte el a kaszás. Fulladás által. - *Ajkát beharapva még mindig nem tudja eldönteni, kacagjon-e vagy rémüldözzön.* - Láttam.
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-03 21:26:49
Üzenet elküldve: 2016-05-03 21:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rilai//
*A kedvezményes ár valóban annak tűnik, Draenon pedig gondolkozás nélkül elhiszi, hogy mindezt férfias sármjának és elragadó személyiségének köszönheti. Vagyis Rilai szavaival élve a "cuki pofájának". Az italon ő is elmereng egy sort, mivel a fogyasztása igen változó, s amikor éppen dolga van, jelentősen vissza is fogja azt.*
-Számoljunk egyelőre napi egyel. *válaszol az állát vakarja. Lassan időszerű volna borotválkoznia is, már komolyan serceg a borosta a körme alatt, de valójában ez még a "belefér" kategória, ennyitől csak még markánsabbak a vonásai.*
-De csak mert józan akarok maradni. *teszi hozzá, majd még mielőtt válaszolhatna, Rilai megteszi helyette, ő pedig kénytelen bólogatva egyetérteni vele. Hiába no, az évek és a rutin meghozzák a gyümölcsüket, így három üveg alatt ritkán látszik a kalózon az ital, már amennyiben csak rumot vedel. Mert alkalmasint, ha akár egyetlen kupa sört leküldene mellé, okádni kezdene, mint a lakodalmas kutya, s éppen ezért igen ügyel is arra, hogy ne tegyen ilyesmit.*
-Máris cáfolnék rögvest hármat ezek közül. *sunyi, ravaszkás vigyor, a jó ég tudja, mögötte miféle gondolatok lapulhatnak.*
-Éppen a hajó kérdéskörét taglaltuk a Vashegy urával, s két lehetőség is felmerült a hajótlanság enyhítésére, mivel mind a ketten úgy véltük, a jelenlegi állapot tarthatatlan. Így hát csupán idő kérdése, hogy megjelenjek errefelé valamiféle bárka kormánykereke mögött, hatalmas, karimás kalappal, amin olyan impozáns tollas szutyok is van. *mutogatja gesztikulálva, mire is gondol.*
-Matrózból pedig legalább egy akad, ezt bizton állíthatom, igaz, éppen most szándékozik kapitányi rangra előlépni, így hamarosan ez a probléma valóban felmerülni látszék, de ne siessünk úgy a dolgok elébe. *hessegeti el egyelőre, mert hogy jóval sürgetőbb ügyekkel kell foglalkoznia.*
-S mindezt megkoronázza, hogy van szerencsém épp a valaha látott legszebb szirénnel kitárgyalni mindezt. Látod, hajó, matróz, szirén... kerül itt minden, mi szem-szájnak ingere. *toldja meg replikáját egy kacsintással, s nagyon is tudatában van annak, hogy valójában semmi lényegeset nem árult el Rilainak arról, mit is fog ő pontosan csinálni errefelé, de az igazság az, hogy csak a nő agyát akarja húzni még egy kicsinyég. Részéről ugyanis semmi akadálya, hogy a jövőben egymással vállvetve húzzanak hasznot bármiből.
A nő felé nyújtja a rumosüveget, figyelmét nem kerülte el az árny, mely a csinos pofin keresztülsuhant, már csak azért sem, mert immáron nem első alkalommal van szerencséje hosszabb ideig fixírozni az említett arcocskát.*
-Na, mesélj, mi szörnyű látvány lehetett, mi ilyen szükségmegoldást szül? *utal a fél üveg rumra, amit épp most nyújtott át.*
*A kedvezményes ár valóban annak tűnik, Draenon pedig gondolkozás nélkül elhiszi, hogy mindezt férfias sármjának és elragadó személyiségének köszönheti. Vagyis Rilai szavaival élve a "cuki pofájának". Az italon ő is elmereng egy sort, mivel a fogyasztása igen változó, s amikor éppen dolga van, jelentősen vissza is fogja azt.*
-Számoljunk egyelőre napi egyel. *válaszol az állát vakarja. Lassan időszerű volna borotválkoznia is, már komolyan serceg a borosta a körme alatt, de valójában ez még a "belefér" kategória, ennyitől csak még markánsabbak a vonásai.*
-De csak mert józan akarok maradni. *teszi hozzá, majd még mielőtt válaszolhatna, Rilai megteszi helyette, ő pedig kénytelen bólogatva egyetérteni vele. Hiába no, az évek és a rutin meghozzák a gyümölcsüket, így három üveg alatt ritkán látszik a kalózon az ital, már amennyiben csak rumot vedel. Mert alkalmasint, ha akár egyetlen kupa sört leküldene mellé, okádni kezdene, mint a lakodalmas kutya, s éppen ezért igen ügyel is arra, hogy ne tegyen ilyesmit.*
-Máris cáfolnék rögvest hármat ezek közül. *sunyi, ravaszkás vigyor, a jó ég tudja, mögötte miféle gondolatok lapulhatnak.*
-Éppen a hajó kérdéskörét taglaltuk a Vashegy urával, s két lehetőség is felmerült a hajótlanság enyhítésére, mivel mind a ketten úgy véltük, a jelenlegi állapot tarthatatlan. Így hát csupán idő kérdése, hogy megjelenjek errefelé valamiféle bárka kormánykereke mögött, hatalmas, karimás kalappal, amin olyan impozáns tollas szutyok is van. *mutogatja gesztikulálva, mire is gondol.*
-Matrózból pedig legalább egy akad, ezt bizton állíthatom, igaz, éppen most szándékozik kapitányi rangra előlépni, így hamarosan ez a probléma valóban felmerülni látszék, de ne siessünk úgy a dolgok elébe. *hessegeti el egyelőre, mert hogy jóval sürgetőbb ügyekkel kell foglalkoznia.*
-S mindezt megkoronázza, hogy van szerencsém épp a valaha látott legszebb szirénnel kitárgyalni mindezt. Látod, hajó, matróz, szirén... kerül itt minden, mi szem-szájnak ingere. *toldja meg replikáját egy kacsintással, s nagyon is tudatában van annak, hogy valójában semmi lényegeset nem árult el Rilainak arról, mit is fog ő pontosan csinálni errefelé, de az igazság az, hogy csak a nő agyát akarja húzni még egy kicsinyég. Részéről ugyanis semmi akadálya, hogy a jövőben egymással vállvetve húzzanak hasznot bármiből.
A nő felé nyújtja a rumosüveget, figyelmét nem kerülte el az árny, mely a csinos pofin keresztülsuhant, már csak azért sem, mert immáron nem első alkalommal van szerencséje hosszabb ideig fixírozni az említett arcocskát.*
-Na, mesélj, mi szörnyű látvány lehetett, mi ilyen szükségmegoldást szül? *utal a fél üveg rumra, amit épp most nyújtott át.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-03 20:56:15
Üzenet elküldve: 2016-05-03 20:56:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Draenon//
- Na jó, igazán kedves tőled, hogy hozol a kasszára. - *Biccent királynői fejmozdulattal, aztán heveny fejszámolgatásba kezd. Kisvártatva kiböki.* - Legyen hatvan arany a hat éjszakára, ez kedvezményes, mert szerintem cukipofa vagy. Plusz felszámolom azt az istentelen mennyiségű kerítésszaggatót, amit magadba döntesz.
*Megszemléli a fogyatkozó üveg rumot, két ujjal tartva az üveget meglötyköli annak tartalmát. Kitekint az ablakon maga mellett. A nap már magasan jár. Saccolgat, oszt és szoroz.*
- Napi két üveggel számolhatok? Egyáltalán, hogy vagy te még járóképes? - *Pislog elismerően. Majd mielőtt szavába vághatna a másik, megadóan felteszi mindkét kezét egy pillanatra.* - Várj, ne válaszolj. Az évek és a rutin?
*Mikor megkapja a következő szívdöglesztő bájvigyort - a mai napon a sokadikat - szemöldökét ráncolva próbál átlátni a kamurájkodáson, és kipuhatolózni, hogy valami olyasmit fog-e csinálni a csóka a Vashegy szolgálatában, amiből esetleg ő is hasznot húzhat. Merthogy kereskedő volna a leányzó, és ha a férfiú meg csempész, pardon tengerész, akkor esetleg lehetnek itt vagy ott olyan ismeretségei, ami gyümölcsöző hasznot hozhat Rilainak. Már ha esetleg rátehetné a kezét olcsóbban bizonyos árukra, amik szépen mutatnak a szépen fényezett tölgyfa pulton, vagy suttyomban azalatt.*
-'Sztán miben lehet szolgálatára a magadféle a Hadúrnak, hmm? - *Affektál tovább szenteskedve, mutatóujjával megkocogtatja a falapot maga előtt.* - Errefelé, tudod, tisztességes emberek élnek, földdel és sziklával a talpuk alatt, nulla szirén, nulla matróz, és legfőképp: nulla hajó. Az a pletyka járja, hogy még a kikötőben sem látni mást, csak rozzant roncsokat, meg egy pár egyszerű halászbárkát.
*Mióta ugye volt ez a mászkáló halottas történet a kikötőben, úgy tudja, elég nagy ott a fejetlenség. Aztán, ha a halottakra gondol, felrémlik előtte, amit odafenn, az erődben látott néhány fertályórája. Elsötétül az ábrázata, és félretolja a bögrét. Kezét kinyújtva csápol a rumosüvegért.*
- Mrrh. - *Ez a hangeffekt a lúdbőrözéshez.* - Olyat láttam ma, te...
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.03 20:58:21
- Na jó, igazán kedves tőled, hogy hozol a kasszára. - *Biccent királynői fejmozdulattal, aztán heveny fejszámolgatásba kezd. Kisvártatva kiböki.* - Legyen hatvan arany a hat éjszakára, ez kedvezményes, mert szerintem cukipofa vagy. Plusz felszámolom azt az istentelen mennyiségű kerítésszaggatót, amit magadba döntesz.
*Megszemléli a fogyatkozó üveg rumot, két ujjal tartva az üveget meglötyköli annak tartalmát. Kitekint az ablakon maga mellett. A nap már magasan jár. Saccolgat, oszt és szoroz.*
- Napi két üveggel számolhatok? Egyáltalán, hogy vagy te még járóképes? - *Pislog elismerően. Majd mielőtt szavába vághatna a másik, megadóan felteszi mindkét kezét egy pillanatra.* - Várj, ne válaszolj. Az évek és a rutin?
*Mikor megkapja a következő szívdöglesztő bájvigyort - a mai napon a sokadikat - szemöldökét ráncolva próbál átlátni a kamurájkodáson, és kipuhatolózni, hogy valami olyasmit fog-e csinálni a csóka a Vashegy szolgálatában, amiből esetleg ő is hasznot húzhat. Merthogy kereskedő volna a leányzó, és ha a férfiú meg csempész, pardon tengerész, akkor esetleg lehetnek itt vagy ott olyan ismeretségei, ami gyümölcsöző hasznot hozhat Rilainak. Már ha esetleg rátehetné a kezét olcsóbban bizonyos árukra, amik szépen mutatnak a szépen fényezett tölgyfa pulton, vagy suttyomban azalatt.*
-'Sztán miben lehet szolgálatára a magadféle a Hadúrnak, hmm? - *Affektál tovább szenteskedve, mutatóujjával megkocogtatja a falapot maga előtt.* - Errefelé, tudod, tisztességes emberek élnek, földdel és sziklával a talpuk alatt, nulla szirén, nulla matróz, és legfőképp: nulla hajó. Az a pletyka járja, hogy még a kikötőben sem látni mást, csak rozzant roncsokat, meg egy pár egyszerű halászbárkát.
*Mióta ugye volt ez a mászkáló halottas történet a kikötőben, úgy tudja, elég nagy ott a fejetlenség. Aztán, ha a halottakra gondol, felrémlik előtte, amit odafenn, az erődben látott néhány fertályórája. Elsötétül az ábrázata, és félretolja a bögrét. Kezét kinyújtva csápol a rumosüvegért.*
- Mrrh. - *Ez a hangeffekt a lúdbőrözéshez.* - Olyat láttam ma, te...
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.03 20:58:21
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-03 19:59:06
Üzenet elküldve: 2016-05-03 19:59:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Rilai//
*Draenon jókedve töretlen, s ehhez az igazat megvallva nagyban hozzájárul a kifogástalan társasága is, arról nem is beszélve, hogy még Rilai is csatlakozott hozzá. Hát remélhetne ennél többet egy tisztességes kalóz? Nos, ami azt illeti, igen, nagyon is, hiszen, példának okáért, hajója az még mindig nincs, igaz ez csupán idő kérdése. Addig meg éppenséggel ellébecol itt, ha Kagannak ez a szíve vágya.*
-Ha bárki kérdezné, úgy csak a legjobbakat, s utolsó vérig óvnám a jó hírneved! *replikázik egy kacsintással.*
-Ha pedig mélyen, belül akarok őszinte lenni, abba valamelyikünk belepirulna. *Beleeshet a fene az ilyen szélhámosokba, mint amilyen kalózunk is, de a tapasztalat és a bevett szokás azt mutatja, jobbára inkább a szende lánykák szoktak beleesni. Még ezer szerencse, hogy Rilai nem ilyen, még ha végtelenül aranyosnak is hat, ahogy megjátssza időnként. *
-Aligha, egyelőre csupán néhány napról volt szó, melyeket ezer örömmel ki is fizetnék, előre, amennyiben meghatároznád ennek árát. *vázolja fel a terveit, mert valójában egyelőre tényleg csupán ennyiről volt szó. Pár napig marad, átgondolják a dolgokat, aztán megbeszélik a vezérrel, mire jutottak.*
-Van rá némi esély, hogy uratok azután is igényt tart szolgálataimra, ám eszem ágában sem volna ingyenélőként henyélni a ház kárára. Vagyis a te károdra. *helyesbít legmegnyerőbb mosolyával, mely kivételesen teljes mértékben őszintének hat. Draenon ugyan nem kifejezetten anyagias, azért ő is tudja, hogy pénzből él az ember, s nem óhajtja megkárosítani Rilait ilyen szinten sem.*
-A bajkeverés pedig jobbára annak mibenlététől függ.
*Draenon jókedve töretlen, s ehhez az igazat megvallva nagyban hozzájárul a kifogástalan társasága is, arról nem is beszélve, hogy még Rilai is csatlakozott hozzá. Hát remélhetne ennél többet egy tisztességes kalóz? Nos, ami azt illeti, igen, nagyon is, hiszen, példának okáért, hajója az még mindig nincs, igaz ez csupán idő kérdése. Addig meg éppenséggel ellébecol itt, ha Kagannak ez a szíve vágya.*
-Ha bárki kérdezné, úgy csak a legjobbakat, s utolsó vérig óvnám a jó hírneved! *replikázik egy kacsintással.*
-Ha pedig mélyen, belül akarok őszinte lenni, abba valamelyikünk belepirulna. *Beleeshet a fene az ilyen szélhámosokba, mint amilyen kalózunk is, de a tapasztalat és a bevett szokás azt mutatja, jobbára inkább a szende lánykák szoktak beleesni. Még ezer szerencse, hogy Rilai nem ilyen, még ha végtelenül aranyosnak is hat, ahogy megjátssza időnként. *
-Aligha, egyelőre csupán néhány napról volt szó, melyeket ezer örömmel ki is fizetnék, előre, amennyiben meghatároznád ennek árát. *vázolja fel a terveit, mert valójában egyelőre tényleg csupán ennyiről volt szó. Pár napig marad, átgondolják a dolgokat, aztán megbeszélik a vezérrel, mire jutottak.*
-Van rá némi esély, hogy uratok azután is igényt tart szolgálataimra, ám eszem ágában sem volna ingyenélőként henyélni a ház kárára. Vagyis a te károdra. *helyesbít legmegnyerőbb mosolyával, mely kivételesen teljes mértékben őszintének hat. Draenon ugyan nem kifejezetten anyagias, azért ő is tudja, hogy pénzből él az ember, s nem óhajtja megkárosítani Rilait ilyen szinten sem.*
-A bajkeverés pedig jobbára annak mibenlététől függ.
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-05-03 17:06:17
Üzenet elküldve: 2016-05-03 17:06:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Draenon//
*Furcsa kis mozdulattal húzza látra kezét Cathantól, mikor az a farkát elkapdosó kutya módjára próbálja megvizsgálni, nem ragasztott-e a lány "rúgj belém!" feliratú cetlit hátára. Pedig ez csak amolyan barátságos közeledés volt a részéről, nem feltétlen akarta kizökkenteni az amúgy jó kedélyű fickót, és ezt tudomására is hozza.*
- Jó, értem én, nem tapogatlak. - *Aztán kuncogva végzi tovább dolgát. Miután ugye lefőzte magának az ugatós ébredőnedűt és már Draenonnal átellenes oldalon támasztja az asztalt, a költői megnevezéstől teátrálisat sóhajt: mellkasa úgy emelkedik és süllyed, meg rebeg a dús és ívelt pillája, ahogy csak egy fűzögetnivaló szende szűzleánynak illik.*
- Remélem, csak jókat gondoltál. Vagy maximum közepesen rosszakat. Vagy nagyon rosszakat, de csak suttyomban. Befelé, mélyen. - *Mosolyog ábrándosan, aztán lecsúszik róla a mímes kisasszonymaszk és a megszokott vásottsággal csillognak vissza a borostyános macskaszemei.*
- Mármint hogy itt vagyok kénytelen elviselni, vagy úgy általánosságban? - *Siet pontosítani, mert a kettő nem mindegy. Az első esetben jó, ha bekészül vagy plusz két hordó rummal, vagy bármilyen rozsdamaró hatású égetett szesszel, ha a második, akkor is, de még értelmét sem látja, ugyanis a szobaárat nem csengeti le érte. Jó, hogy ezt a férfi hamarjában tisztázza. A bögrében meglötyköli a keserű, forró löttyöt, és fixírozza a kalóz égetnivalóan pimasz ábrázatát. Azt méricskéli, hogy még az is benne lenne a pakliban, hogy épp azt az ágyat adja Draenonnak itteni tartózkodása alatt, amiben amúgy ő is alszik. És most mondjuk mind együtt: a fene essen bele ezekbe a szemtelen vigyorú szélhámosokba!*
- Kagan röghöz köti a híres-hírhedett tengeri oroszlánt? - *Ingatja fejét kétkedőn jobbra meg balra. Őszintén szólva lövése sincs, mi dolga lehet a Hadúrnak ezzel a szabad szemmel is jól láthatóan kétes figurával, de nem is különösebben szeretné beleártani magát. Neki biztos jobb oka van arra, hogymit miért és hogyan csinál, de ha igaz az, amit a csóka magáról mondott, akkor bizony fura dolgok foroghatnak abban a kevély, szőrös fejében.* - Hát, ha már így esett, szobát azt kaphatsz. Ha a Thargodarok szolgálatában állsz, s amiatt vagy itt, a Hegyen, megszállhatsz ingyen egy darabig, de ha csak úgy... öh, hát nem is tudom, mit fogsz itt csinálni a bajkeverésen kívül, akkor valamennyit csak fel kell számítsunk.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.03 17:08:44
*Furcsa kis mozdulattal húzza látra kezét Cathantól, mikor az a farkát elkapdosó kutya módjára próbálja megvizsgálni, nem ragasztott-e a lány "rúgj belém!" feliratú cetlit hátára. Pedig ez csak amolyan barátságos közeledés volt a részéről, nem feltétlen akarta kizökkenteni az amúgy jó kedélyű fickót, és ezt tudomására is hozza.*
- Jó, értem én, nem tapogatlak. - *Aztán kuncogva végzi tovább dolgát. Miután ugye lefőzte magának az ugatós ébredőnedűt és már Draenonnal átellenes oldalon támasztja az asztalt, a költői megnevezéstől teátrálisat sóhajt: mellkasa úgy emelkedik és süllyed, meg rebeg a dús és ívelt pillája, ahogy csak egy fűzögetnivaló szende szűzleánynak illik.*
- Remélem, csak jókat gondoltál. Vagy maximum közepesen rosszakat. Vagy nagyon rosszakat, de csak suttyomban. Befelé, mélyen. - *Mosolyog ábrándosan, aztán lecsúszik róla a mímes kisasszonymaszk és a megszokott vásottsággal csillognak vissza a borostyános macskaszemei.*
- Mármint hogy itt vagyok kénytelen elviselni, vagy úgy általánosságban? - *Siet pontosítani, mert a kettő nem mindegy. Az első esetben jó, ha bekészül vagy plusz két hordó rummal, vagy bármilyen rozsdamaró hatású égetett szesszel, ha a második, akkor is, de még értelmét sem látja, ugyanis a szobaárat nem csengeti le érte. Jó, hogy ezt a férfi hamarjában tisztázza. A bögrében meglötyköli a keserű, forró löttyöt, és fixírozza a kalóz égetnivalóan pimasz ábrázatát. Azt méricskéli, hogy még az is benne lenne a pakliban, hogy épp azt az ágyat adja Draenonnak itteni tartózkodása alatt, amiben amúgy ő is alszik. És most mondjuk mind együtt: a fene essen bele ezekbe a szemtelen vigyorú szélhámosokba!*
- Kagan röghöz köti a híres-hírhedett tengeri oroszlánt? - *Ingatja fejét kétkedőn jobbra meg balra. Őszintén szólva lövése sincs, mi dolga lehet a Hadúrnak ezzel a szabad szemmel is jól láthatóan kétes figurával, de nem is különösebben szeretné beleártani magát. Neki biztos jobb oka van arra, hogymit miért és hogyan csinál, de ha igaz az, amit a csóka magáról mondott, akkor bizony fura dolgok foroghatnak abban a kevély, szőrös fejében.* - Hát, ha már így esett, szobát azt kaphatsz. Ha a Thargodarok szolgálatában állsz, s amiatt vagy itt, a Hegyen, megszállhatsz ingyen egy darabig, de ha csak úgy... öh, hát nem is tudom, mit fogsz itt csinálni a bajkeverésen kívül, akkor valamennyit csak fel kell számítsunk.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.03 17:08:44
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5031-5050