Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-11 15:21:49
Üzenet elküldve: 2016-03-11 15:21:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A munka//
*A vaskorsó talán még soha nem volt ennyire kihalt. Ameddig bent várakozik és az elfoglalt pultostól vár némi útba igazítást, addig a mögötte iszogató eszegető vendégek eltávoznak. Élükön a két gnómmal akik kissé fura látványt nyújtottak a keménykötésüek hegyén. De hát ez nem észak zord vidéke, így az itteni északiak esetleg mások. Ami viszont bizonyos, hogy a szülő városában igen kevés gnóm tudta megvetni a lábát. Ennek pusztán egy oka volt, hogy termetük és átlag alatti fizikumuk miatt senki nem vette őket komoly tárgyaló partnernek. Ezért számuk igen megfogyatkozott a vezető elit közegében. De Arthenior más. Achim úgy vette észre, hogy itt az intelligencia jobban dominál. Több a mágus, tudós, polgár és kevesebb a harcos alkat. Talán ezért is távozott oly hamar Arthenior falai közül.
A kocsmáros tesz vesz, de nem foglalkozik a titkárral így az idő vas fogainak szorító ölelése okán jobbnak látja, ha távozik a Vaskorsóból. Mivel a két keresett hölgyet sehol nem látja az ajtófelé sétál, majd amikor kijutott elindul a lova felé.* ~Azt hiszem ideje lenne indulni Kalácsfalva irányába.~ *Felpattan öreges lovára és lassan elindul kelet felé, hogy a kis faluban meglelje annak intézőjét Svirt.*
*A vaskorsó talán még soha nem volt ennyire kihalt. Ameddig bent várakozik és az elfoglalt pultostól vár némi útba igazítást, addig a mögötte iszogató eszegető vendégek eltávoznak. Élükön a két gnómmal akik kissé fura látványt nyújtottak a keménykötésüek hegyén. De hát ez nem észak zord vidéke, így az itteni északiak esetleg mások. Ami viszont bizonyos, hogy a szülő városában igen kevés gnóm tudta megvetni a lábát. Ennek pusztán egy oka volt, hogy termetük és átlag alatti fizikumuk miatt senki nem vette őket komoly tárgyaló partnernek. Ezért számuk igen megfogyatkozott a vezető elit közegében. De Arthenior más. Achim úgy vette észre, hogy itt az intelligencia jobban dominál. Több a mágus, tudós, polgár és kevesebb a harcos alkat. Talán ezért is távozott oly hamar Arthenior falai közül.
A kocsmáros tesz vesz, de nem foglalkozik a titkárral így az idő vas fogainak szorító ölelése okán jobbnak látja, ha távozik a Vaskorsóból. Mivel a két keresett hölgyet sehol nem látja az ajtófelé sétál, majd amikor kijutott elindul a lova felé.* ~Azt hiszem ideje lenne indulni Kalácsfalva irányába.~ *Felpattan öreges lovára és lassan elindul kelet felé, hogy a kis faluban meglelje annak intézőjét Svirt.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-10 17:32:36
Üzenet elküldve: 2016-03-10 17:32:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Achim//
-No, ez felettébb kellemes.
*Vigyorodik el a fiú most boldogan.*
-Biztosan mindkettőnknek hasznos lenne egy ilyen találkozás. Egyszer szerét ejtjük!
*Aztán picit maga is gondolkodni kezd a kereskedők dolgain.*
~Végül is logikus.~
*Zongorázza végig az új kifejezéseket magában.*
-Nos, erre nem is gondoltam.
*Ismeri be töredelmesen a másiknak.*
-De soha nem volt igazán sok pénzem, eszembe sem jutott ilyesmiken törni a fejem. Az egyetlen adósom meg meghalt, és ő is csak egy ketrec árával lógott.
*Meséli el a csaló Plevaen történetét.*
-Viszont a föld azért fontos a kereskedőknek, mert bár szabadon rendelkezhetnek a pénzek felett, de ha komolyabb válság áll be, mint mondjuk ha az arany ára meginog, akkor csak a létszükséges tárgyakat lehet értékállóan megtartani. Ebből pedig a legjobb szerintem a föld. Ám én csak kívülről láthatom ezt. Csak az utakat ismerhetem igazán.
//Achim//
-No, ez felettébb kellemes.
*Vigyorodik el a fiú most boldogan.*
-Biztosan mindkettőnknek hasznos lenne egy ilyen találkozás. Egyszer szerét ejtjük!
*Aztán picit maga is gondolkodni kezd a kereskedők dolgain.*
~Végül is logikus.~
*Zongorázza végig az új kifejezéseket magában.*
-Nos, erre nem is gondoltam.
*Ismeri be töredelmesen a másiknak.*
-De soha nem volt igazán sok pénzem, eszembe sem jutott ilyesmiken törni a fejem. Az egyetlen adósom meg meghalt, és ő is csak egy ketrec árával lógott.
*Meséli el a csaló Plevaen történetét.*
-Viszont a föld azért fontos a kereskedőknek, mert bár szabadon rendelkezhetnek a pénzek felett, de ha komolyabb válság áll be, mint mondjuk ha az arany ára meginog, akkor csak a létszükséges tárgyakat lehet értékállóan megtartani. Ebből pedig a legjobb szerintem a föld. Ám én csak kívülről láthatom ezt. Csak az utakat ismerhetem igazán.
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:44:34
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:44:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Taitos//
*Hogy előny e vagy hátrány a sok testvér, az mindig nézőpont, élethelyzet és a vágyak kérdésének bonyolult szövete. Amikor fiatal volt még úgy vélekedett, miért nem ő az örökös, majd amikor serdülni kezdett belátta, hogy sok testvérének kellene kidőlnie, hogy ő lehessen az örökös, mostanra pedig belátta, hogy a sok testvér nagy kapcsolati tőkét jelenthet. Amikor felismerte, belátta és elfogadta a helyét a családi hierarchiában, akkor megtalálta a boldogságot.*
- Valóban úgy van. Átok és áldás is lehet. De tudod mi a lényeg? Az, hogy ha megtalálod a helyed és az életed attól kezdve egyenesbe jön. Ha elfogadod, amid van és építkezel egy jobb és szebb jövő irányába. Így megszűnik az tok és az áldás. A család nagy létszámát először átoknak véltem, mostanra áldásnak tartom, habár messze vagyok tőlük.
*A nagy apjára tett reakció egy kicsit meglepi, majd bólogatni kezd és mosolyog egy rövidet.*
- Már hogyne lehetne beszélni vele! *Mondja boldogan, hiszen az öreg Vilmbran Eshaakar, nagyon is él és öreg kora ellenére igen aktív a család ügyeit illetően.* - Szerintem bizonyára örülne is egy olyan embernek, mint amilyen te vagy. Egy mágusnak, aki bizton mutatna neki egy pár trükköt. Az öreg Vilmbran nagyapa, igen jól értett a pénzekhez és az emberekhez is. Egy megtestesült diplomata még így öreg korára. Néha úgy kell az apámnak visszafognia, hogy az üzletet irányítani tudja. Ha egyszer ellátogatsz velem, Pirtianesbe bemutatom neked. *Nyugtázza a dolgot jó szájízzel, hiszen egy elmesélés alapján, még soha senki nem akarta megismerni a nagy apját, de jó hallani Taitos szavait.
Amit azonban nem ért, hogy a kereskedőknek miért jó, ha van földjük.*
- A kereskedők előtt valóban mindig nagy jövő áll. Ezt bizton állíthatom, hiszen a családunk is így tört feljebb és fog még feljebb is. Azonban ki kell egészítenem annyival amit mond, azzal, hogy a kereskedelem alapvető mozgatórugója a kereslet és a kínálat. Az áru, hogy van e vagy nincs az már csak egy mellékes dolog, hiszen a jó kereskedő azt is eladja, amire nincs igény, vagy kereslet. De ezek unalmas szakmai fejtegetések csupán. *Rázza mag egy aprónyit a fejét és témát vált.*
- Sajnos házi magiszterünk, ha ezen, házi mágia oktatót ért akkor nem volt. Illetve lehetett volna, de az apánk nem látta szükségét és borsos ára is lett volna akkoriban. Visszagondolva, apám sokszor megsiratta egykori garasoskodó döntését, amikor ezen kihagyhatatlan és páratlan előnyökkel járó szakértelemre nemet mondott. Így utólag, testvéreim is bánták, ahogy én is. De ha a családfő döntést hoz, azt követni kell a sírba is. *Sóhajt egy nagyot elmerengve a régi családi nosztalgián.*
- Egyebek mellett, mit ért azon, hogy jó, ha van a kereskedőknek földje?
//Taitos//
*Hogy előny e vagy hátrány a sok testvér, az mindig nézőpont, élethelyzet és a vágyak kérdésének bonyolult szövete. Amikor fiatal volt még úgy vélekedett, miért nem ő az örökös, majd amikor serdülni kezdett belátta, hogy sok testvérének kellene kidőlnie, hogy ő lehessen az örökös, mostanra pedig belátta, hogy a sok testvér nagy kapcsolati tőkét jelenthet. Amikor felismerte, belátta és elfogadta a helyét a családi hierarchiában, akkor megtalálta a boldogságot.*
- Valóban úgy van. Átok és áldás is lehet. De tudod mi a lényeg? Az, hogy ha megtalálod a helyed és az életed attól kezdve egyenesbe jön. Ha elfogadod, amid van és építkezel egy jobb és szebb jövő irányába. Így megszűnik az tok és az áldás. A család nagy létszámát először átoknak véltem, mostanra áldásnak tartom, habár messze vagyok tőlük.
*A nagy apjára tett reakció egy kicsit meglepi, majd bólogatni kezd és mosolyog egy rövidet.*
- Már hogyne lehetne beszélni vele! *Mondja boldogan, hiszen az öreg Vilmbran Eshaakar, nagyon is él és öreg kora ellenére igen aktív a család ügyeit illetően.* - Szerintem bizonyára örülne is egy olyan embernek, mint amilyen te vagy. Egy mágusnak, aki bizton mutatna neki egy pár trükköt. Az öreg Vilmbran nagyapa, igen jól értett a pénzekhez és az emberekhez is. Egy megtestesült diplomata még így öreg korára. Néha úgy kell az apámnak visszafognia, hogy az üzletet irányítani tudja. Ha egyszer ellátogatsz velem, Pirtianesbe bemutatom neked. *Nyugtázza a dolgot jó szájízzel, hiszen egy elmesélés alapján, még soha senki nem akarta megismerni a nagy apját, de jó hallani Taitos szavait.
Amit azonban nem ért, hogy a kereskedőknek miért jó, ha van földjük.*
- A kereskedők előtt valóban mindig nagy jövő áll. Ezt bizton állíthatom, hiszen a családunk is így tört feljebb és fog még feljebb is. Azonban ki kell egészítenem annyival amit mond, azzal, hogy a kereskedelem alapvető mozgatórugója a kereslet és a kínálat. Az áru, hogy van e vagy nincs az már csak egy mellékes dolog, hiszen a jó kereskedő azt is eladja, amire nincs igény, vagy kereslet. De ezek unalmas szakmai fejtegetések csupán. *Rázza mag egy aprónyit a fejét és témát vált.*
- Sajnos házi magiszterünk, ha ezen, házi mágia oktatót ért akkor nem volt. Illetve lehetett volna, de az apánk nem látta szükségét és borsos ára is lett volna akkoriban. Visszagondolva, apám sokszor megsiratta egykori garasoskodó döntését, amikor ezen kihagyhatatlan és páratlan előnyökkel járó szakértelemre nemet mondott. Így utólag, testvéreim is bánták, ahogy én is. De ha a családfő döntést hoz, azt követni kell a sírba is. *Sóhajt egy nagyot elmerengve a régi családi nosztalgián.*
- Egyebek mellett, mit ért azon, hogy jó, ha van a kereskedőknek földje?
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-09 17:24:50
Üzenet elküldve: 2016-03-09 17:24:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Achim//
*Végül inkább a másik férfiú dolgaira térnek rá, ami Taitos "felejtésének" igen jót tesz.*
-Ez egyben áldás és átok is, ha jól sejtem. Nem?
*Kérdez vissza, hiszen nemesi család sokadik gyermekének aránylag nyugodt, de aránylag fényűzés mentes életet képzel el magában.*
-Ez a nagyapád igen rafinált ember lehet. Lehet még vele találkozni? Az ilyen emberekkel szívesen vált pár szót az ember bármikor.
*Próbál nem túlzásba esve elismerő szavakat ruházni a nemes ősre.*
-És talán jó ötlet is volt ez. A jövő a kereskedőké, ott is azoké, akiknek földjük van, ha szabad ilyet előre vetítenem. Egészen addig persze, míg van áru, és pénz, de ezek nem egyik napról a másikra szoktak kámforrá válni.
Apropó taníttatás, akkor gondolom házi magiszter nem volt, vagy ő csak az elsőszülöttnek volt fenntartva netán?
*Érdeklődik kicsit mágiaügyben is. Nem tudhatja, hogy egy középnemesnek beillő kereskedőnél milyen mágikus képzés a bevett.*
//Achim//
*Végül inkább a másik férfiú dolgaira térnek rá, ami Taitos "felejtésének" igen jót tesz.*
-Ez egyben áldás és átok is, ha jól sejtem. Nem?
*Kérdez vissza, hiszen nemesi család sokadik gyermekének aránylag nyugodt, de aránylag fényűzés mentes életet képzel el magában.*
-Ez a nagyapád igen rafinált ember lehet. Lehet még vele találkozni? Az ilyen emberekkel szívesen vált pár szót az ember bármikor.
*Próbál nem túlzásba esve elismerő szavakat ruházni a nemes ősre.*
-És talán jó ötlet is volt ez. A jövő a kereskedőké, ott is azoké, akiknek földjük van, ha szabad ilyet előre vetítenem. Egészen addig persze, míg van áru, és pénz, de ezek nem egyik napról a másikra szoktak kámforrá válni.
Apropó taníttatás, akkor gondolom házi magiszter nem volt, vagy ő csak az elsőszülöttnek volt fenntartva netán?
*Érdeklődik kicsit mágiaügyben is. Nem tudhatja, hogy egy középnemesnek beillő kereskedőnél milyen mágikus képzés a bevett.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-09 17:07:50
Üzenet elküldve: 2016-03-09 17:07:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lehetőségek - kovácshoz//
*Nem az a beszélgetős típus ő sem, de a legtöbb harcosféle így van ezzel szerény taasztalatai szerint. Akadnak persze olyan kivételek, mint amilyen Khan is, ha ne így lenne talán mind a sírba vinnék magukkal tetteik és történeteik csírájában elfojtva a legendák és mítoszok kialakulásának lehetőségét.*
-Gyóvan. Asszem lassan télleg nekem köll mösélnem. *Szusszant egy hatalmasat, mert bizony az idő csak telik, a tapasztalatok pedig csak gyűlnek még akkor is ha ezt nem úgy érzékeli az ember lánya.
Nyitott szemmel jár, hátha megpillantja valamelyik törpét de valóban messze még a hegycsúcs ahol a műhelyek be vannak rendezve számukra.*
-Na eddég nyugott voltam. *Vigyorog vissza Gaberienre, ám nem biztos benne hogy érdemes egyelőre beavatni abba hány baglya van. Bizony ezeknek a képzeletbeli szárnyasoknak a száma minden egyes üzekedés nélkül eltöltött éj után egyel nő, de mivel nem tud olyan sokáig számolni csak hat naponta húz fel egy strigulát szürkeállományának sötét falára.*
-De must hogy így mondod! Waldrannál se voltam azé rossz kezekben, csak elnyelte a föld! *Legyint is rá a dologra.*
-Utolsó társam volt. *Húzza el a száját és lép két nagyobbat, hogy annyira ne maradjon el a kolosszus mellől a nagy nosztalgiázásban.*
-Hát te jó kezekben vagy? *Kérdezi inkább a hóhajú lovagot. Kaján képéről süt, hogy mire is kíváncsi.*
//Lehetőségek - kovácshoz//
*Nem az a beszélgetős típus ő sem, de a legtöbb harcosféle így van ezzel szerény taasztalatai szerint. Akadnak persze olyan kivételek, mint amilyen Khan is, ha ne így lenne talán mind a sírba vinnék magukkal tetteik és történeteik csírájában elfojtva a legendák és mítoszok kialakulásának lehetőségét.*
-Gyóvan. Asszem lassan télleg nekem köll mösélnem. *Szusszant egy hatalmasat, mert bizony az idő csak telik, a tapasztalatok pedig csak gyűlnek még akkor is ha ezt nem úgy érzékeli az ember lánya.
Nyitott szemmel jár, hátha megpillantja valamelyik törpét de valóban messze még a hegycsúcs ahol a műhelyek be vannak rendezve számukra.*
-Na eddég nyugott voltam. *Vigyorog vissza Gaberienre, ám nem biztos benne hogy érdemes egyelőre beavatni abba hány baglya van. Bizony ezeknek a képzeletbeli szárnyasoknak a száma minden egyes üzekedés nélkül eltöltött éj után egyel nő, de mivel nem tud olyan sokáig számolni csak hat naponta húz fel egy strigulát szürkeállományának sötét falára.*
-De must hogy így mondod! Waldrannál se voltam azé rossz kezekben, csak elnyelte a föld! *Legyint is rá a dologra.*
-Utolsó társam volt. *Húzza el a száját és lép két nagyobbat, hogy annyira ne maradjon el a kolosszus mellől a nagy nosztalgiázásban.*
-Hát te jó kezekben vagy? *Kérdezi inkább a hóhajú lovagot. Kaján képéről süt, hogy mire is kíváncsi.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-09 16:17:22
Üzenet elküldve: 2016-03-09 16:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
*Úgy tűnik nem kapja meg a könnyebb utat. Ért a visszautasításból és talán még erősködhetne hasznosságáról, inkább nem feszíti a húrt, nem lenne jó dolog birokra menni az alacsony, de annál erősebbnek tűnő törpével. Mondandója egyébként is kisebb meglepetésre ad okot, miután eszébe sem jut tovább ajánlgatni magát.*
- Rilai kisasszony alatt azt a szemtelenül fiatal barna hajú tüneményt érted aki itt szorgoskodott veled? *Kérdez rá az imént hallottakra. ~Ilyen fiatalon, saját kocsma? A mázlista.~ Iszik is egyet a gondolatra. Bár irigysége határtalan, belegondolni sem mer mihez kezdene egy saját fogadóval, sajnálni nem sajnálja a lánytól.*
-Viszont ha már be nem segíthetek, talán egy kis információval ki tudnál segíteni. *Nem mond le egykönnyen a maradásról. Viszont mivel túl rég járt erre és láthatóan azóta sok változás történt egy kis felvilágosítás nem árt neki.* - Arról nem tudsz valamit merre kereshetnek a környéken hozzám hasonló szinte mindenre jó munkaerőt.
*Még csak nem is lódít akkorát, valóban dolgozott már sok mindent és ha nem is fejlesztette tudását mesterszintre, segédkezni sok dologban tud. Arról nem feltétlen kell tudnia senkinek, hogy nem túlzottan szereti megerőltetni magát.*
*Úgy tűnik nem kapja meg a könnyebb utat. Ért a visszautasításból és talán még erősködhetne hasznosságáról, inkább nem feszíti a húrt, nem lenne jó dolog birokra menni az alacsony, de annál erősebbnek tűnő törpével. Mondandója egyébként is kisebb meglepetésre ad okot, miután eszébe sem jut tovább ajánlgatni magát.*
- Rilai kisasszony alatt azt a szemtelenül fiatal barna hajú tüneményt érted aki itt szorgoskodott veled? *Kérdez rá az imént hallottakra. ~Ilyen fiatalon, saját kocsma? A mázlista.~ Iszik is egyet a gondolatra. Bár irigysége határtalan, belegondolni sem mer mihez kezdene egy saját fogadóval, sajnálni nem sajnálja a lánytól.*
-Viszont ha már be nem segíthetek, talán egy kis információval ki tudnál segíteni. *Nem mond le egykönnyen a maradásról. Viszont mivel túl rég járt erre és láthatóan azóta sok változás történt egy kis felvilágosítás nem árt neki.* - Arról nem tudsz valamit merre kereshetnek a környéken hozzám hasonló szinte mindenre jó munkaerőt.
*Még csak nem is lódít akkorát, valóban dolgozott már sok mindent és ha nem is fejlesztette tudását mesterszintre, segédkezni sok dologban tud. Arról nem feltétlen kell tudnia senkinek, hogy nem túlzottan szereti megerőltetni magát.*
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-09 15:31:53
Üzenet elküldve: 2016-03-09 15:31:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lehetőségek - kovácshoz//
*Nem tudja, mikor hallotta valaha is ennyit beszélni a vöröst, ezért semmiért sem szólna közbe, hanem figyelmesen hallgatja minden szavát. Egy apró szeletkéjét ismeri meg csak Akheel történetének, de már ez is több, mint amit eddig a társairól tud. Talán ez alól csak Khan a kivétel, de vele még azelőtt ismerkedett meg, mielőtt csatlakozott volna a thargokhoz.
Valahol megérti a vadászt, el tudja képzelni, milyen lehet neki egy olyan világban, amely elszaladt mellette és ő csak kapkodta a fejét, miközben egyre csak távolodott a valóságtól. Nem, valójában nem tudja elképzelni.
Viszonozza a mosolyt, de nem kerüli el a figyelmét a mozdulat sem, mellyel Akheel a gyűrűjét kezdi tekergetni, de nem kérdez rá, ha akarja, majd elmondja a másik.*
- Hát, ezután majd többet beszélgetünk. Nekem is van pár érdekes történetem, ha mesélsz nekem a thargok régi életéről, én is szívesen mesélek neked majd.
*A tavernából kilépve felnéz a dombra, mely tetején az erőd trónol, s melyet meg kell mászniuk, hogy felkeressék a kovácsot, reménykedik benne, hogy valamelyik törpét megtalálják és segítséget tudnak kérni. Nem szeretne valami kivénhedt páncéllal kiszúrni Akheel szemét. Nem akarja már az elején elvenni a kedvét a súlyos vasaktól.*
- Nyugodj meg, most már jó kezekben vagy.
*Paskolja meg Akheel tomporát vigyorogva, ahogy megkezdik az emelkedőn felkapaszkodást.*
//Lehetőségek - kovácshoz//
*Nem tudja, mikor hallotta valaha is ennyit beszélni a vöröst, ezért semmiért sem szólna közbe, hanem figyelmesen hallgatja minden szavát. Egy apró szeletkéjét ismeri meg csak Akheel történetének, de már ez is több, mint amit eddig a társairól tud. Talán ez alól csak Khan a kivétel, de vele még azelőtt ismerkedett meg, mielőtt csatlakozott volna a thargokhoz.
Valahol megérti a vadászt, el tudja képzelni, milyen lehet neki egy olyan világban, amely elszaladt mellette és ő csak kapkodta a fejét, miközben egyre csak távolodott a valóságtól. Nem, valójában nem tudja elképzelni.
Viszonozza a mosolyt, de nem kerüli el a figyelmét a mozdulat sem, mellyel Akheel a gyűrűjét kezdi tekergetni, de nem kérdez rá, ha akarja, majd elmondja a másik.*
- Hát, ezután majd többet beszélgetünk. Nekem is van pár érdekes történetem, ha mesélsz nekem a thargok régi életéről, én is szívesen mesélek neked majd.
*A tavernából kilépve felnéz a dombra, mely tetején az erőd trónol, s melyet meg kell mászniuk, hogy felkeressék a kovácsot, reménykedik benne, hogy valamelyik törpét megtalálják és segítséget tudnak kérni. Nem szeretne valami kivénhedt páncéllal kiszúrni Akheel szemét. Nem akarja már az elején elvenni a kedvét a súlyos vasaktól.*
- Nyugodj meg, most már jó kezekben vagy.
*Paskolja meg Akheel tomporát vigyorogva, ahogy megkezdik az emelkedőn felkapaszkodást.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-08 23:07:49
Üzenet elküldve: 2016-03-08 23:07:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A munka//
//Lothod//
*Amikor a pultnál próbálkozik és nem túl hangosan érdeklődik egy illetékes felől, hamar válaszra lel. Egy törp bukkan fel a fapult túloldalán és hamar segítségére siet a titkárnak. Achim nem akarja a végtelenségig nyújtani a beszélgetést, de mivel számára minden találkozó hivatalos bemutatkozás, ezért ezt az alkalmat sem akarja kihagyni, holott nem a fickó volt az, akit elsődlegesen keresett. Így mielőtt belevágna jöttének valódi okainak kifejtésébe, megejti a bemutatkozást. Természetesen csak röviden.*
- Üdvözletem! *Fordul hozzá most már határozottan és baráti jelleggel.* - A nevem Achim Eshaakar a Várnagy úr titkára vagyok. *Mivel két hölgyet keres, jelenleg, így hamar összerakja a képet, hogy a törpe valószínűleg egy helyettes, vagy személyzet, de mivel a pult mögött álldogál, bizonyára a Szövetség tagjának kell lennie. Legalábbis ez az elképzelés.* - Önben kit tisztelhetek?
*Kérdezi határozott hangon, hiszen az a tapasztalata, hogy a törpök nyers, de igen őszinte népségek, akikkel határozottan és lényegre törően kell kommunikálni. Legalábbis északon bizonyosan.*
//Lothod//
*Amikor a pultnál próbálkozik és nem túl hangosan érdeklődik egy illetékes felől, hamar válaszra lel. Egy törp bukkan fel a fapult túloldalán és hamar segítségére siet a titkárnak. Achim nem akarja a végtelenségig nyújtani a beszélgetést, de mivel számára minden találkozó hivatalos bemutatkozás, ezért ezt az alkalmat sem akarja kihagyni, holott nem a fickó volt az, akit elsődlegesen keresett. Így mielőtt belevágna jöttének valódi okainak kifejtésébe, megejti a bemutatkozást. Természetesen csak röviden.*
- Üdvözletem! *Fordul hozzá most már határozottan és baráti jelleggel.* - A nevem Achim Eshaakar a Várnagy úr titkára vagyok. *Mivel két hölgyet keres, jelenleg, így hamar összerakja a képet, hogy a törpe valószínűleg egy helyettes, vagy személyzet, de mivel a pult mögött álldogál, bizonyára a Szövetség tagjának kell lennie. Legalábbis ez az elképzelés.* - Önben kit tisztelhetek?
*Kérdezi határozott hangon, hiszen az a tapasztalata, hogy a törpök nyers, de igen őszinte népségek, akikkel határozottan és lényegre törően kell kommunikálni. Legalábbis északon bizonyosan.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-08 19:25:24
Üzenet elküldve: 2016-03-08 19:25:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Reggel //
*Farinc hunyorogva figyeli a beszélgetőket s ahogy fajtársa távozik, egy biccentéssel köszön el tőle. Nem áll neki a szóvirágok szövésének ez után sem, csak békésen pipázgat ahogyan eddig is. Nézegeti a ténykedő Lothodot, azt az egy-két vendéget aki még a reggelijét, tízóraiját, vagy netán ebédjét költi.
Egyébként is mi az, hogy reggeli? A reggeli a világ legrelatívabb fogalma, kivételesen egy olyan alak számára, mint gnőm. Serény teremtés ő, de nem veti meg a sziesztát reggel, délben, sem este, így mikor felkel mindig reggelizhet. Ha egyszer eljut a felkeléstől számított harmadik étkezésig, vagy netán az ötödikig, az kivételes alkalom. Akkor már elmondhatja valaki, hogy vacsorál. Természetesen ez csak abban az esetben igaz, ha az étkezéseket az ébredéshez kötjük, nem pedig a napszakokhoz. Mert ha a napszakokhoz, akkor nem árt gondolnunk a kevésbé szerencsésekre, az alvilági népekre, akik éjt szó szerint nappallá téve dolgoznak, hogy meglegyen a napi betevő. Ugyan nem túl emberbarát módon keresik meg a kenyérre valót, de hát na. Mindenkinek megvan a maga baja. Nekik például az, hogy sosem jutnak reggelihez, mert muszáj a korai órákban kipihenniük a sötétség leple alatt végrehajtott rablásokat és gyilkosságokat.
A nő kényelmesen ücsörögve emészt, de az idő elszállt már, ő pedig nem akar tovább a Tavernában lebzselni. A kocsmák nem tesznek jót az erszényének.*
- Na, törp uram! *Köszön oda a sziklamarkú csaposnak távozás előtt.* A reggeli pazar volt, de azt hiszem ideje indulnom. Tegye már meg nekem, legyen oly szíves, hogy csomagol egy kis elemózsiát egy szegény asszonynak, kérem alássan!
*Előkapar 10 aranyat és leteszi Lothod Sziklamarok elé, ennek fedeznie kell kétnapi hidegélelmet.*
- Aztán tartsa melegen a tűzhelyet, mert visszajövök én majd egy olyan... Hogyan hívják azt a… *Kezével gesztikulálva egyértelműsít mindent amit a bárcás csirke alatt lehet érteni, egy nézelődő akár még azt is hihetné, hogy varázsmozdulatokat gyakorol.* Még visszajövök!
*Zárja le a dolgot, majd lepottyantja magát a székről egy nagy csörgéssel és bőszen odabólogatva mindenkinek kilépdel az ajtón. Nem mondja, hogy „Viszontlátásra”, barátok közt minek azt, ugye.*
*Farinc hunyorogva figyeli a beszélgetőket s ahogy fajtársa távozik, egy biccentéssel köszön el tőle. Nem áll neki a szóvirágok szövésének ez után sem, csak békésen pipázgat ahogyan eddig is. Nézegeti a ténykedő Lothodot, azt az egy-két vendéget aki még a reggelijét, tízóraiját, vagy netán ebédjét költi.
Egyébként is mi az, hogy reggeli? A reggeli a világ legrelatívabb fogalma, kivételesen egy olyan alak számára, mint gnőm. Serény teremtés ő, de nem veti meg a sziesztát reggel, délben, sem este, így mikor felkel mindig reggelizhet. Ha egyszer eljut a felkeléstől számított harmadik étkezésig, vagy netán az ötödikig, az kivételes alkalom. Akkor már elmondhatja valaki, hogy vacsorál. Természetesen ez csak abban az esetben igaz, ha az étkezéseket az ébredéshez kötjük, nem pedig a napszakokhoz. Mert ha a napszakokhoz, akkor nem árt gondolnunk a kevésbé szerencsésekre, az alvilági népekre, akik éjt szó szerint nappallá téve dolgoznak, hogy meglegyen a napi betevő. Ugyan nem túl emberbarát módon keresik meg a kenyérre valót, de hát na. Mindenkinek megvan a maga baja. Nekik például az, hogy sosem jutnak reggelihez, mert muszáj a korai órákban kipihenniük a sötétség leple alatt végrehajtott rablásokat és gyilkosságokat.
A nő kényelmesen ücsörögve emészt, de az idő elszállt már, ő pedig nem akar tovább a Tavernában lebzselni. A kocsmák nem tesznek jót az erszényének.*
- Na, törp uram! *Köszön oda a sziklamarkú csaposnak távozás előtt.* A reggeli pazar volt, de azt hiszem ideje indulnom. Tegye már meg nekem, legyen oly szíves, hogy csomagol egy kis elemózsiát egy szegény asszonynak, kérem alássan!
*Előkapar 10 aranyat és leteszi Lothod Sziklamarok elé, ennek fedeznie kell kétnapi hidegélelmet.*
- Aztán tartsa melegen a tűzhelyet, mert visszajövök én majd egy olyan... Hogyan hívják azt a… *Kezével gesztikulálva egyértelműsít mindent amit a bárcás csirke alatt lehet érteni, egy nézelődő akár még azt is hihetné, hogy varázsmozdulatokat gyakorol.* Még visszajövök!
*Zárja le a dolgot, majd lepottyantja magát a székről egy nagy csörgéssel és bőszen odabólogatva mindenkinek kilépdel az ajtón. Nem mondja, hogy „Viszontlátásra”, barátok közt minek azt, ugye.*
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-08 17:20:57
Üzenet elküldve: 2016-03-08 17:20:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Máris belekerült Lothod a mély vízbe. A főnökasszony elment a városba, és most ő itt a főnök. Na meg a személyzet is. Leginkább azért mert egyedül van, na meg pluszba a vendégek, de hát ez nem önkiszolgáló egység ezért a törpére marad a szortírozás része a dolognak. Szépen elköszön a távozóktól és a kulcsokra tekint amiket most kapott. Kissé megrázza azokat, majd övére fűzi a karikát, a konyharuha mellé. Elégedettséggel tölti el a gondolat, hogy rámerte bízni Rilai a helyet. Sokan nem bíznak meg a törpékben, mert olyan hirtelen haragúak és hangosak. Pedig jobban lehet bízni bennük mint akármelyik más fajban! Csak ezt nem mindenki fogja fel így, ahogy Lothod.
Köhint egyet markába, majd tovább végzi a dolgát. Kiosztja azt amit ki kell és kitölti azt amit ki kell tölteni. Attól, hogy a főnök elment, itt ugyanúgy folynia kell a munkának, meg a sörnek.
Persze azért egy két percre elugorhat bárki a pult mellől, hiszen a természet hívására nem lehet nemet mondani. El is tűnik jó pár percre a pult mögül az öreg törpe, remélve, hogy senki se szeretne épp most rendelni, vagy, hogy nem most érkezik meg valami új vendég a tavernába. Odakint egy jópofa bokrot szemel ki magának, távolabb az épülettől, majd elvégzi azt amit el kell.
Visszatérve a tavernába nem sok minden változik. Bár ahogy látja, valaki elment és valaki jött. Ekkor szólítja meg Cathan, Lothodot.*
-Áh, dehogy kell! Bírom én, de azért köszönöm a vállalkozást. Nem merek én itten Rilai kisasszony tudomása nélkül szervezkedni. Mi van ha baj lenne ha valaki más, rajtam kívül, a konyhába sertepertél? Nem kockáztatok, hiszen én is csak most kerültem ide, kérem szépen.
//A munka//
*Úgy fest, hogy épp jókor érkezett vissza a kis szünetéről, mert új vendég érkezett. A pult mögül jól végigméri, megjegyzi magának az alak fizimiskáját. Meg hányja-veti a dolgokat a saját kis fejében, hogy ki és mi lehet ez az ember, majd nagy hangjával odarikkant neki.*
-No, uram! Tessék idefáradni! Sajnos nem hallom rendesen ha ottan piszmog az orra alatt.
*Achimnak biztosan leesik, hogy ezt neki szánta a pult mögött leledző törpe. Még felé is int vastag karjával.*
*Máris belekerült Lothod a mély vízbe. A főnökasszony elment a városba, és most ő itt a főnök. Na meg a személyzet is. Leginkább azért mert egyedül van, na meg pluszba a vendégek, de hát ez nem önkiszolgáló egység ezért a törpére marad a szortírozás része a dolognak. Szépen elköszön a távozóktól és a kulcsokra tekint amiket most kapott. Kissé megrázza azokat, majd övére fűzi a karikát, a konyharuha mellé. Elégedettséggel tölti el a gondolat, hogy rámerte bízni Rilai a helyet. Sokan nem bíznak meg a törpékben, mert olyan hirtelen haragúak és hangosak. Pedig jobban lehet bízni bennük mint akármelyik más fajban! Csak ezt nem mindenki fogja fel így, ahogy Lothod.
Köhint egyet markába, majd tovább végzi a dolgát. Kiosztja azt amit ki kell és kitölti azt amit ki kell tölteni. Attól, hogy a főnök elment, itt ugyanúgy folynia kell a munkának, meg a sörnek.
Persze azért egy két percre elugorhat bárki a pult mellől, hiszen a természet hívására nem lehet nemet mondani. El is tűnik jó pár percre a pult mögül az öreg törpe, remélve, hogy senki se szeretne épp most rendelni, vagy, hogy nem most érkezik meg valami új vendég a tavernába. Odakint egy jópofa bokrot szemel ki magának, távolabb az épülettől, majd elvégzi azt amit el kell.
Visszatérve a tavernába nem sok minden változik. Bár ahogy látja, valaki elment és valaki jött. Ekkor szólítja meg Cathan, Lothodot.*
-Áh, dehogy kell! Bírom én, de azért köszönöm a vállalkozást. Nem merek én itten Rilai kisasszony tudomása nélkül szervezkedni. Mi van ha baj lenne ha valaki más, rajtam kívül, a konyhába sertepertél? Nem kockáztatok, hiszen én is csak most kerültem ide, kérem szépen.
//A munka//
*Úgy fest, hogy épp jókor érkezett vissza a kis szünetéről, mert új vendég érkezett. A pult mögül jól végigméri, megjegyzi magának az alak fizimiskáját. Meg hányja-veti a dolgokat a saját kis fejében, hogy ki és mi lehet ez az ember, majd nagy hangjával odarikkant neki.*
-No, uram! Tessék idefáradni! Sajnos nem hallom rendesen ha ottan piszmog az orra alatt.
*Achimnak biztosan leesik, hogy ezt neki szánta a pult mögött leledző törpe. Még felé is int vastag karjával.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-08 08:09:13
Üzenet elküldve: 2016-03-08 08:09:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
* Mágia által feltámasztott hullák. Hogy nem gondolt erre korábban. Pedig magától értetődőnek tűnik a dolog. A holtak nem szoktak maguktól felkelni. Eddig nem hallott ilyesmiről, szóval ha ilyen hirtelen akar mind előjönni sírjából valaminek kell a háttérben állnia.*
- Az meglehet. *Ad igazat a gnómnak a kérdésben, bár veszteségekről, nyereségekről fogalma sincs, de ha egy tájékozottabb személy azt mondja biztosan úgy is van.
Társa sajnos indulni készül, pedig jól eltársalogtak. Maradására vonatkozó kérdésre csak sóhajtani tud.* -Úgy tűnik sokáig.
* Elköszön Kelsertől, majd sörébe mélyedve gondolkodni kezd merre tovább. Úgy tűnik a világ el akarja taszítani magától. A tengerre viszont egyelőre nincs kedve visszamenni. Tovább a híreket figyelembe véve nem akar menni útján, visszafordulni sem fűlik a foga, a környéken kell hát keresni valamit. Ez a fogadó elég pofás helynek tűnik, csak pénzbe ne kerülne az ittlét. Ezen mondjuk talán tud segíteni. Mivel úgyis egyedül maradt asztalánál szívfájdalom nélkül hagyja ott és tér vissza a pulthoz.*
- Sziklamarkú Uram! * Fordul a törpéhez.* - Nem lenne szüksége segítségre míg a kisasszony visszatér?
* Gondol a tegnap pult mögött sürgölődő Rilaira. Ezzel nyerne magának pár nap haladékot a döntésre, ha beválik esetleg többet is.* - Konyítok valamicskét a főzéshez is például, de nem nagyon van egy fogadóban olyan feladat ami kifogna rajtam. *Utal a reggelikészítésnél látottakra, de a legjobb indokot a végére hagyja.* - Még csak fizetni sem kellene, szállás, meg némi kis ellátás fejében szívesen besegítenék.
* Mágia által feltámasztott hullák. Hogy nem gondolt erre korábban. Pedig magától értetődőnek tűnik a dolog. A holtak nem szoktak maguktól felkelni. Eddig nem hallott ilyesmiről, szóval ha ilyen hirtelen akar mind előjönni sírjából valaminek kell a háttérben állnia.*
- Az meglehet. *Ad igazat a gnómnak a kérdésben, bár veszteségekről, nyereségekről fogalma sincs, de ha egy tájékozottabb személy azt mondja biztosan úgy is van.
Társa sajnos indulni készül, pedig jól eltársalogtak. Maradására vonatkozó kérdésre csak sóhajtani tud.* -Úgy tűnik sokáig.
* Elköszön Kelsertől, majd sörébe mélyedve gondolkodni kezd merre tovább. Úgy tűnik a világ el akarja taszítani magától. A tengerre viszont egyelőre nincs kedve visszamenni. Tovább a híreket figyelembe véve nem akar menni útján, visszafordulni sem fűlik a foga, a környéken kell hát keresni valamit. Ez a fogadó elég pofás helynek tűnik, csak pénzbe ne kerülne az ittlét. Ezen mondjuk talán tud segíteni. Mivel úgyis egyedül maradt asztalánál szívfájdalom nélkül hagyja ott és tér vissza a pulthoz.*
- Sziklamarkú Uram! * Fordul a törpéhez.* - Nem lenne szüksége segítségre míg a kisasszony visszatér?
* Gondol a tegnap pult mögött sürgölődő Rilaira. Ezzel nyerne magának pár nap haladékot a döntésre, ha beválik esetleg többet is.* - Konyítok valamicskét a főzéshez is például, de nem nagyon van egy fogadóban olyan feladat ami kifogna rajtam. *Utal a reggelikészítésnél látottakra, de a legjobb indokot a végére hagyja.* - Még csak fizetni sem kellene, szállás, meg némi kis ellátás fejében szívesen besegítenék.
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-07 13:27:50
Üzenet elküldve: 2016-03-07 13:27:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lehetőségek//
*Az önmeghatározás fontos része az is, hogy feladatát, státuszát körül tudja írni. Értőn bólint Gaberien meghatározására, ezzel könnyen ki fog tudni egyezni még ha büszkeségén ejt is némi csorbát hogy a tanítvány és nem a tanító szerepében kénytelen elhelyezkedni de ezzel a gondolattal már megbarátkozott.
Pattan ő is, hogy csatlakozhasson a hóhajúhoz és felkeressék azt a kovácsot, már ha van jelenleg olyan a hegyen. A fegyvertárban lehet érdemesebb lenne szétnézni pár levetett holmi után kutatva, ha nem találnak épp ráérő mestert a környéken.*
-Ide pottyantott ki a Zanyám, nincs nagy történetöm és nem vagyok a szavak emböre. Éldögéltünk a högyekbe a balhéig osztán a csapat nagy része Kagan után mönt. Én is. Kis süldő voltam még, ekkorka! *Mutatja kezével egy átlagos tizenéves gyerek méretét.*
-Hát asztán jöttünk möntünk, portyázgattunk. Már alég van valaki azok közül. *Summázza elég szerencsétlenül, de elég nehéz ezt megfogalmazni.* -Mindég felderítettem, vadásztam mer' sose bírtam mögmaradni a seggemön. Vége! *Lendíti kezeit a magasba, mutatva hogy itt tényleg nincs már semmi más. Nincsenek dicső tettei, drasztikus jellemformáló emlékei. Élt bele a vakvilágba, ment arra amerre a többiek, mert igazán jól csak társaságban érzi magát. Még akkor is ha megtréfálják kihasználva egyszerű észjárását.*
-Anno mondogatták, hogy olyan vok mint egy nagyra nőtt gyerök. *Vonja meg vállait, mert nem igazán tud ezzel mit kezdeni. A gyerekeket csípi, nem akkora katasztrófa ha hozzájuk hasonlítják őt is. Nincs meg bennük a különféle elvárások alapköveiből épített gát, épp ezért olyan őszinték, önzetlenek, vagy épp különösen kegyetlenek. Nem úgy érzékelik a jó és a rossz közti különbséget, mint egy egészséges lelkiismerettel rendelkező felnőtt, bár a látszat ellenére (vagy épp mellett) Akheelnak nagyon gazdag érzelemvilága van. Intuitív, a (meg)érzései és ösztönei irányítják a legtöbb esetben. Hálás természetű és igencsak ragaszkodó, mint azt lassan Gabrien is megtapasztalhatja. Személyekhez, holmijaihoz, személyes kis tárgyaihoz rettentően kötődik. Ennek van jó és persze van rossz oldala. Rossz, hogy ha elveszti az egyik kedvenc kavicsát akkor nem is lehet hozzászólni amíg ki nem heveri a gyászt. Jó, hogy gondolkodás és kérdés nélkül képes ezek védelmében bármivel szembenézni.*
-Nem nagyon szoktam erről böszélgetni. Régön a tűz mellött zaba közbe elregéltük a történ'teink de olyan rég volt mán ilyen, tán nem is ömlékszik rá senki. Pedig szerettem hallgatni a möséket. Na mög, önni is szeretek! *Vigyorog Gabere és körkörösen megcirógatja saját pocakját. Na igen, ezzel is elég jól motiválható.*
-Aszongya hogy... *gondolkozik el egy rövid időre mi az amit még szeret, de sajnos a hiány fájdalma is társul a kellemes emlékek mellé a következő ponthoz érve. El is csöndesedik miközben a hüvelykujján lévő gyűrűt tekergeti. Még Waldrantól kapta, a másik vadásznak is van egy pont ugyanilyen. A zsebében lapuló faragott kis kecskefigura pedig Learonra emlékezteti.*
-Hát... Ja. *Sóhajtja maga elé, majd újra a lovag felé fordítja tekintetét. Láthatóan nincs több mondanivalója.*
//Lehetőségek//
*Az önmeghatározás fontos része az is, hogy feladatát, státuszát körül tudja írni. Értőn bólint Gaberien meghatározására, ezzel könnyen ki fog tudni egyezni még ha büszkeségén ejt is némi csorbát hogy a tanítvány és nem a tanító szerepében kénytelen elhelyezkedni de ezzel a gondolattal már megbarátkozott.
Pattan ő is, hogy csatlakozhasson a hóhajúhoz és felkeressék azt a kovácsot, már ha van jelenleg olyan a hegyen. A fegyvertárban lehet érdemesebb lenne szétnézni pár levetett holmi után kutatva, ha nem találnak épp ráérő mestert a környéken.*
-Ide pottyantott ki a Zanyám, nincs nagy történetöm és nem vagyok a szavak emböre. Éldögéltünk a högyekbe a balhéig osztán a csapat nagy része Kagan után mönt. Én is. Kis süldő voltam még, ekkorka! *Mutatja kezével egy átlagos tizenéves gyerek méretét.*
-Hát asztán jöttünk möntünk, portyázgattunk. Már alég van valaki azok közül. *Summázza elég szerencsétlenül, de elég nehéz ezt megfogalmazni.* -Mindég felderítettem, vadásztam mer' sose bírtam mögmaradni a seggemön. Vége! *Lendíti kezeit a magasba, mutatva hogy itt tényleg nincs már semmi más. Nincsenek dicső tettei, drasztikus jellemformáló emlékei. Élt bele a vakvilágba, ment arra amerre a többiek, mert igazán jól csak társaságban érzi magát. Még akkor is ha megtréfálják kihasználva egyszerű észjárását.*
-Anno mondogatták, hogy olyan vok mint egy nagyra nőtt gyerök. *Vonja meg vállait, mert nem igazán tud ezzel mit kezdeni. A gyerekeket csípi, nem akkora katasztrófa ha hozzájuk hasonlítják őt is. Nincs meg bennük a különféle elvárások alapköveiből épített gát, épp ezért olyan őszinték, önzetlenek, vagy épp különösen kegyetlenek. Nem úgy érzékelik a jó és a rossz közti különbséget, mint egy egészséges lelkiismerettel rendelkező felnőtt, bár a látszat ellenére (vagy épp mellett) Akheelnak nagyon gazdag érzelemvilága van. Intuitív, a (meg)érzései és ösztönei irányítják a legtöbb esetben. Hálás természetű és igencsak ragaszkodó, mint azt lassan Gabrien is megtapasztalhatja. Személyekhez, holmijaihoz, személyes kis tárgyaihoz rettentően kötődik. Ennek van jó és persze van rossz oldala. Rossz, hogy ha elveszti az egyik kedvenc kavicsát akkor nem is lehet hozzászólni amíg ki nem heveri a gyászt. Jó, hogy gondolkodás és kérdés nélkül képes ezek védelmében bármivel szembenézni.*
-Nem nagyon szoktam erről böszélgetni. Régön a tűz mellött zaba közbe elregéltük a történ'teink de olyan rég volt mán ilyen, tán nem is ömlékszik rá senki. Pedig szerettem hallgatni a möséket. Na mög, önni is szeretek! *Vigyorog Gabere és körkörösen megcirógatja saját pocakját. Na igen, ezzel is elég jól motiválható.*
-Aszongya hogy... *gondolkozik el egy rövid időre mi az amit még szeret, de sajnos a hiány fájdalma is társul a kellemes emlékek mellé a következő ponthoz érve. El is csöndesedik miközben a hüvelykujján lévő gyűrűt tekergeti. Még Waldrantól kapta, a másik vadásznak is van egy pont ugyanilyen. A zsebében lapuló faragott kis kecskefigura pedig Learonra emlékezteti.*
-Hát... Ja. *Sóhajtja maga elé, majd újra a lovag felé fordítja tekintetét. Láthatóan nincs több mondanivalója.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:18:13
Üzenet elküldve: 2016-03-07 00:18:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lehetőségek//
*Nem tudhatja, hogy miféle hatása volt a kis titkának, de látszólag eléggé megérintették Akheelt a szavai. S most, hog ezen a dolgon túltették magukat, tényleg itt az ideje, hogy valami komolyabb dologba is belekezdjenek.*
- Nem vagy fegyverhordozó, veled mégsem pucoltathatom a vértemet.
*Mosolyog a vörösre, majd el kell gondolkodjon azon, hogy akkor vajon mi is igazából Akheel.*
- Inkább a tanítványom vagy, a mentoráltom, fegyvertársam.
*Ez sem fedi valójában az igazságot, de a fegyverhordozónál azért sokkalta jobb.
Kiissza az utolsó kortyot a poharából, majd félretolja a kancsóval együtt és megtörli szakállát. Pár szívdobbanásnyi idő alatt felméri lehetőségeiket és dönt a továbbiak felől.*
- Gyere, megkeressük a kovácsokat és kerítünk neked egy gyakorlóvértet.
*Kirúgja maga alól a széket és felállva megropogtatja csontjait, fejével biztatóan int Akheel felé, hogy kövesse kifelé.*
- Míg odaérünk, mesélj nekem magadról. Hogyan kerültél a thargokhoz? Hogyan lett belőled az, aki most vagy.
*Be kell vallania magának, hogy szinte semmit sem tud a lányról, akit tanítványául fogadott. Csak azt tudja róla, hogy eddig méltánytalanul mellőzzték, de ennek most vége. Ideje megismernie, ki is valójában Akheel Rhyanon.*
//Lehetőségek//
*Nem tudhatja, hogy miféle hatása volt a kis titkának, de látszólag eléggé megérintették Akheelt a szavai. S most, hog ezen a dolgon túltették magukat, tényleg itt az ideje, hogy valami komolyabb dologba is belekezdjenek.*
- Nem vagy fegyverhordozó, veled mégsem pucoltathatom a vértemet.
*Mosolyog a vörösre, majd el kell gondolkodjon azon, hogy akkor vajon mi is igazából Akheel.*
- Inkább a tanítványom vagy, a mentoráltom, fegyvertársam.
*Ez sem fedi valójában az igazságot, de a fegyverhordozónál azért sokkalta jobb.
Kiissza az utolsó kortyot a poharából, majd félretolja a kancsóval együtt és megtörli szakállát. Pár szívdobbanásnyi idő alatt felméri lehetőségeiket és dönt a továbbiak felől.*
- Gyere, megkeressük a kovácsokat és kerítünk neked egy gyakorlóvértet.
*Kirúgja maga alól a széket és felállva megropogtatja csontjait, fejével biztatóan int Akheel felé, hogy kövesse kifelé.*
- Míg odaérünk, mesélj nekem magadról. Hogyan kerültél a thargokhoz? Hogyan lett belőled az, aki most vagy.
*Be kell vallania magának, hogy szinte semmit sem tud a lányról, akit tanítványául fogadott. Csak azt tudja róla, hogy eddig méltánytalanul mellőzzték, de ennek most vége. Ideje megismernie, ki is valójában Akheel Rhyanon.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:27:53
Üzenet elküldve: 2016-03-06 17:27:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lehetőségek//
*Kíváncsiságát a végletekig felcsigázza a komoly pofa és a bizalmaskodó megmozdulás. Egy picit tart tőle, hogy gonosz tréfa áldozatául esik, de semmi ilyesmi nem történik, sőt! Minden várakozást felülmúl a vele megosztott információ. Komolyan elképed és hitetlenkedve pislog nagyokat Gabe-re. Át kell értékeljen pár dolgot magában ennek fényében, nem lehet ilyen gyáva, ha a kolosszus se fél a víztől! Tátott szájjal pampog némán, mint egy halacska. Nem tud mit mondani.*
-Hátjó.
*Dől vissza a székre szinte megsemmisülve.
Ő itt van, rá lehet számítani és bízhat benne a hósörényű. Tettre kész, akár kezdhetik most azonnal a gyakorlást! Igaz, páncélja még nincs.*
-De mostan micsinálunk?
*Faggatja mentorát.*
-Am akkó én olyan izé... fegyverös vagyok most. Hogyishívják! Fegyverhordozó! Az. Az?
//Lehetőségek//
*Kíváncsiságát a végletekig felcsigázza a komoly pofa és a bizalmaskodó megmozdulás. Egy picit tart tőle, hogy gonosz tréfa áldozatául esik, de semmi ilyesmi nem történik, sőt! Minden várakozást felülmúl a vele megosztott információ. Komolyan elképed és hitetlenkedve pislog nagyokat Gabe-re. Át kell értékeljen pár dolgot magában ennek fényében, nem lehet ilyen gyáva, ha a kolosszus se fél a víztől! Tátott szájjal pampog némán, mint egy halacska. Nem tud mit mondani.*
-Hátjó.
*Dől vissza a székre szinte megsemmisülve.
Ő itt van, rá lehet számítani és bízhat benne a hósörényű. Tettre kész, akár kezdhetik most azonnal a gyakorlást! Igaz, páncélja még nincs.*
-De mostan micsinálunk?
*Faggatja mentorát.*
-Am akkó én olyan izé... fegyverös vagyok most. Hogyishívják! Fegyverhordozó! Az. Az?
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-06 16:52:53
Üzenet elküldve: 2016-03-06 16:52:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Cathan//
*Elmosolyodik a... hazugságon? Sokkal inkább szarkasztikus kijelentésnak nevezhető válaszon. Mert szerinte Cathan nem gondolhatta komolyan, elvégre elég sok képzett harcos veszett már eddig is a csontvázak keze által. Vagy túlzottan nagyravágyó, habár ezt nem gondolja róla.*
-Nah, én is ezen gondolkoztam, de ha a pihenőnél lévő katonák nem bírtak velük, valószínűleg többről van szó. Vélhetően mágiáról, hisz mi más kelthetné föl a holtakat?
*Ő is sokkal előnyösebbnek tartja a járt utakat, habár nem tapasztalatból mondja, egyszerűen a vadaktól való félelmében.
Figyelmesen hallgatja a rövidke történetet. Ezen is elmosolyodik, habár most már nem kérdezi meg hogy ő hogyan kászálódott ki a csetepatéból. Ha el tudja beszélni minden látható maradandó sérülés nélkül, nagy baj nem lehetett. Habár Kelser természetéből fakadóan valószínűleg nem fog ilyen helyzetbe kerülni, mindenesetre köszöni a "tanítást".*
-Meddig maradsz még itt?
*Azon gondolkodik hogy ideje lenne indulnia. Valójában csak reggelizni jött ide, és már több időt töltött itt mint amennyit tervezett. És még előtte van egy hosszúnak tűnő szerpentin. És ha fel akar érni a hegyre, ideje lenne indulnia. Akár egyedül Bambával, akár útitárssal, de elindul.*
-Én mindenesetre indulok.
*Ha a férfi úgy dönt nem marad ő is tovább, akkor együtt mennek az ajtóhoz. Ha neadjisten még útirányt is változtat és feltart a hegyre, abban az esetben együtt is indulhatnak újra.*
*Elmosolyodik a... hazugságon? Sokkal inkább szarkasztikus kijelentésnak nevezhető válaszon. Mert szerinte Cathan nem gondolhatta komolyan, elvégre elég sok képzett harcos veszett már eddig is a csontvázak keze által. Vagy túlzottan nagyravágyó, habár ezt nem gondolja róla.*
-Nah, én is ezen gondolkoztam, de ha a pihenőnél lévő katonák nem bírtak velük, valószínűleg többről van szó. Vélhetően mágiáról, hisz mi más kelthetné föl a holtakat?
*Ő is sokkal előnyösebbnek tartja a járt utakat, habár nem tapasztalatból mondja, egyszerűen a vadaktól való félelmében.
Figyelmesen hallgatja a rövidke történetet. Ezen is elmosolyodik, habár most már nem kérdezi meg hogy ő hogyan kászálódott ki a csetepatéból. Ha el tudja beszélni minden látható maradandó sérülés nélkül, nagy baj nem lehetett. Habár Kelser természetéből fakadóan valószínűleg nem fog ilyen helyzetbe kerülni, mindenesetre köszöni a "tanítást".*
-Meddig maradsz még itt?
*Azon gondolkodik hogy ideje lenne indulnia. Valójában csak reggelizni jött ide, és már több időt töltött itt mint amennyit tervezett. És még előtte van egy hosszúnak tűnő szerpentin. És ha fel akar érni a hegyre, ideje lenne indulnia. Akár egyedül Bambával, akár útitárssal, de elindul.*
-Én mindenesetre indulok.
*Ha a férfi úgy dönt nem marad ő is tovább, akkor együtt mennek az ajtóhoz. Ha neadjisten még útirányt is változtat és feltart a hegyre, abban az esetben együtt is indulhatnak újra.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-06 15:42:28
Üzenet elküldve: 2016-03-06 15:42:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
- Legnagyobb szerencséjükre elkerültem őket. * Na jó, saját maga számára nézve nagyobb szerencse, de ezt nem feltétlen kell tudnia mindenkinek. Hadd legyenek csak abban a hitben ő maga bátor és erős ki minden akadályt legyűr.* - Tekintve egyébként, hogy voltam sírásó is régebben nem hinném, hogy komoly fenyegetést jelentenének. A bűzük esetleg.
* Elvégre nem sokban különbözhetnek a hulláktól, azok meg kissé rozogák pár hét után. Arra természetesen nem gondol, hogy mágiával sok mindenre képesek lehet a használójuk, így az említett förmedvények megerősítésére is.*
- Láthatóan nem hagytam ott a fogam. * Annyira nem volt vészes a történet, elvégre csak borzoiok voltak. Ha wargokba futott volna bele nem mesélgetne ilyen jókedvűen.* - Fájt egy kicsit, de annyi. Kemény csontú gyerek vagyok én.
*Ezen még csak színeznie sem kell. Még nem tört csak orra, pedig nem volt hiján a lehetőségeknek. Kelser kíváncsisága apadhatatlannak tűnik, a saját torka pedig száraznak, szóval mielőtt újabb történetbe kezdene 4 arannyal lefizeti Lothod Sziklamarokot, hogy az egy újabb korsó sárga nedűvel kedveskedjen neki. Iszik egy kortyot és nekiáll folytatni ifjú barátja életre nevelését.*
- Hát tulajdonképpen nem vagyok nagy vándor. Bár utaztam már és fogok is elég sokat, inkább maradok a járt utakon. * Az értelmes élőlényeken könnyebben kiigazodik, mint a vadállatokon és bár vannak csekély ismeretei a vadonról, egyedül nem vágna neki, mert akkor többé nem látna többé a poharak mélyére.* - Ott könnyebben kiismerem magam. Vagy tűnj elég szegénynek, vagy elég erősnek és akkor nem lesz semmi gondod. * Végignéz még egyszer a szemben ülőn és hozzáteszi.* -Talán az előbbi könnyebben elérhető. De viszont!
* Veszi maga elé a korsót egy újabb kortyra. Nem fogja hasznos tudás nélkül hagyni Kelsert. Ha már van olyan értelmes, hogy inkább az idősebbek tapasztalataiból tanuljon, megpróbál segíteni kíváncsiságán.*
- Ha jót akarsz magadnak, ezt vésd a fejedbe. Mindig bizonyosodj meg előre, hogy a kiszemelt hölgyemény, akit el kívánsz csábítani nem vár-e el ezért valamilyen ellenszolgáltatást. Wegtorenben jártunk, hosszú hajóút után. Az egyik helyi kocsmába mentünk pár matrózzal kiengedni a gőzt. Megláttam, egy kellemes tekintetű menyecskét, előkaptam hát a legmegnyerőbb sármomat és, mit mondjak össze is jött a hancúr, csak hát nem mondta az a kedves lány, hogy ki kellene segítenem szerény anyagi helyzetét. * Mesélés közben egyre szélesedik a mosoly arcán, pedig a történet vége fájdalmasabb volt. Mivel viszont túl van már ezen is jó ideje, az idő jótékony hatása jelentősen szépít az egyébként is jó hangulatban eltelt eseményeken.* -Az enyém viszont még szerényebb volt, hiszen már odaadtam mindenem a kocsmárosnak. Szelíd megértés helyett, erre igazi fúriává változott és fellármázta egy-két jól megtermett barátját, hogy ha pénzt nem is azt verjék ki belőlem amit aznap ettem. Erre kedves hajóstársaim is belelendültek az adok-kapokba, lett is olyan verekedés alig tudtunk a távozás mezejére lépni onnan.
- Legnagyobb szerencséjükre elkerültem őket. * Na jó, saját maga számára nézve nagyobb szerencse, de ezt nem feltétlen kell tudnia mindenkinek. Hadd legyenek csak abban a hitben ő maga bátor és erős ki minden akadályt legyűr.* - Tekintve egyébként, hogy voltam sírásó is régebben nem hinném, hogy komoly fenyegetést jelentenének. A bűzük esetleg.
* Elvégre nem sokban különbözhetnek a hulláktól, azok meg kissé rozogák pár hét után. Arra természetesen nem gondol, hogy mágiával sok mindenre képesek lehet a használójuk, így az említett förmedvények megerősítésére is.*
- Láthatóan nem hagytam ott a fogam. * Annyira nem volt vészes a történet, elvégre csak borzoiok voltak. Ha wargokba futott volna bele nem mesélgetne ilyen jókedvűen.* - Fájt egy kicsit, de annyi. Kemény csontú gyerek vagyok én.
*Ezen még csak színeznie sem kell. Még nem tört csak orra, pedig nem volt hiján a lehetőségeknek. Kelser kíváncsisága apadhatatlannak tűnik, a saját torka pedig száraznak, szóval mielőtt újabb történetbe kezdene 4 arannyal lefizeti Lothod Sziklamarokot, hogy az egy újabb korsó sárga nedűvel kedveskedjen neki.
Iszik egy kortyot és nekiáll folytatni ifjú barátja életre nevelését.*- Hát tulajdonképpen nem vagyok nagy vándor. Bár utaztam már és fogok is elég sokat, inkább maradok a járt utakon. * Az értelmes élőlényeken könnyebben kiigazodik, mint a vadállatokon és bár vannak csekély ismeretei a vadonról, egyedül nem vágna neki, mert akkor többé nem látna többé a poharak mélyére.* - Ott könnyebben kiismerem magam. Vagy tűnj elég szegénynek, vagy elég erősnek és akkor nem lesz semmi gondod. * Végignéz még egyszer a szemben ülőn és hozzáteszi.* -Talán az előbbi könnyebben elérhető. De viszont!
* Veszi maga elé a korsót egy újabb kortyra. Nem fogja hasznos tudás nélkül hagyni Kelsert. Ha már van olyan értelmes, hogy inkább az idősebbek tapasztalataiból tanuljon, megpróbál segíteni kíváncsiságán.*
- Ha jót akarsz magadnak, ezt vésd a fejedbe. Mindig bizonyosodj meg előre, hogy a kiszemelt hölgyemény, akit el kívánsz csábítani nem vár-e el ezért valamilyen ellenszolgáltatást. Wegtorenben jártunk, hosszú hajóút után. Az egyik helyi kocsmába mentünk pár matrózzal kiengedni a gőzt. Megláttam, egy kellemes tekintetű menyecskét, előkaptam hát a legmegnyerőbb sármomat és, mit mondjak össze is jött a hancúr, csak hát nem mondta az a kedves lány, hogy ki kellene segítenem szerény anyagi helyzetét. * Mesélés közben egyre szélesedik a mosoly arcán, pedig a történet vége fájdalmasabb volt. Mivel viszont túl van már ezen is jó ideje, az idő jótékony hatása jelentősen szépít az egyébként is jó hangulatban eltelt eseményeken.* -Az enyém viszont még szerényebb volt, hiszen már odaadtam mindenem a kocsmárosnak. Szelíd megértés helyett, erre igazi fúriává változott és fellármázta egy-két jól megtermett barátját, hogy ha pénzt nem is azt verjék ki belőlem amit aznap ettem. Erre kedves hajóstársaim is belelendültek az adok-kapokba, lett is olyan verekedés alig tudtunk a távozás mezejére lépni onnan.
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-06 13:18:49
Üzenet elküldve: 2016-03-06 13:18:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A munka//
*Achim miután végzett a Radkraalban a már oly sokat emlegetett Vaskorsóba indul. Mivel a távolságok nem túl nagyok a vashegyen, így hamar odaér. Bemegy az ajtón és illedelmesen köszönti a bent lévőket, majd a pulthoz indul. Közben alaposan szemügyre veszi az épületet és a bent tartózkodókat. Nem feltétlenül a kíváncsiság mint inkább a munkából fakadó kötelessége révén. A taverna belülről tetszetős északi és hegyi stílusú, amely Achim lelkivilágához igen közel áll, hiszen maga is ezen kultúrából származik, így otthonosan érzi magát ebben a környezetben. Amikor a pulthoz érkezik nem lát senkit és csak reménykedni tud abban, hogy a keresett személyek Leandana és Rilai a Vaskorsóban vannak.*
- Üdvözletem! *Mondja félhangosan remélve, hogy a személyzet meghallja a hangját.*
*Achim miután végzett a Radkraalban a már oly sokat emlegetett Vaskorsóba indul. Mivel a távolságok nem túl nagyok a vashegyen, így hamar odaér. Bemegy az ajtón és illedelmesen köszönti a bent lévőket, majd a pulthoz indul. Közben alaposan szemügyre veszi az épületet és a bent tartózkodókat. Nem feltétlenül a kíváncsiság mint inkább a munkából fakadó kötelessége révén. A taverna belülről tetszetős északi és hegyi stílusú, amely Achim lelkivilágához igen közel áll, hiszen maga is ezen kultúrából származik, így otthonosan érzi magát ebben a környezetben. Amikor a pulthoz érkezik nem lát senkit és csak reménykedni tud abban, hogy a keresett személyek Leandana és Rilai a Vaskorsóban vannak.*
- Üdvözletem! *Mondja félhangosan remélve, hogy a személyzet meghallja a hangját.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-06 11:48:20
Üzenet elküldve: 2016-03-06 11:48:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Taitos//
*Taitos keserves hangon fogalmazza össze a gondolatait és a világ égés szinte egyedüli tehetetlen megmentője szerepét veszi magára. Azt, hogy miért kellene neki megmenteni a tízezer parasztot amikor végtelenül idegenek a számára nem ért. Habár ő mindig csak a munkájával foglalkozott és csakis azzal, ami a hatáskörébe tartozik. Ha a tízezer paraszt adminisztrációs ügye hozzá lenne rendelve bizonyára együttérezne a nyomorukkal, de úgy, hogy nincs dolga velük csak annyi számítást érez irányukban, hogy valamely távolt kollégájának lesz vele bőven összeírni valója. Ez a gondolkodásmód nem jó vagy rossz pusztán bürokratikus és ezáltal pragmatikus. Achim érzi, hogy Taitos kicsit érzelemgazdagabb személyisége nem viselné el a gondolatait ezért nem osztja meg vele. Nem akarja tovább szomorítani beszélgető társát.
Taitos egyértelmű jelét mutatja annak, hogy a háborúról nem kéne tovább fecsegni és ezt gúnyosan is közli Achimmal. A hivatalnoknak ez nem annyira tetszik, de mint akit mindig is jó modorra tanítottak elsiklik a mágus viselkedése felett és inkább az új témára vált át.*
- A család az mindig család ezért mindig lesz kötelék feléjük. De! Mivel azt te is tuod a családi felelősség és vagyon az első szülötté ezért mint aki nem az első ez a megtisztelő feladat nem az enyém. Ennél fogva az akaratom szabad és szolgálataimat bárkinek felajánlhatom. Főleg úgy, hogy tizenhárman vagyunk testvérek és ebből nyolc fiú. Én a hetedik vagyok. *Mosolyodik el a számokon.*
- Vagyont nem kaptam, viszont taníttattak, neveltek, munkát adtak, szerettek. Ezek voltak azok a dolgok, amik megalapozták a jövőmet. Soha nem kellett nélkülöznöm fizikailag, szellemileg, lelkileg. *Tart egy kis szünetet, hogy átvezesse a mondandóját.*
- Ami azt illeti a nagyapám sokat gondolkodott, hogy a családunk föld alapján lépjen a nemesség tagjai közé, de végül elvetette az ötletet. Ennek az volt a háttere, hogy a család nem volt mindig gazdag. Polgárok voltunk valaha, akik szegénységet örököltek. A nagyapám viszont ügyes ember, aki jól ért a pénzhez és addig forgatta ameddig a család meg nem gazdagodott. A városi nemességbe is bekerültünk, de mivel a földeket és a katináskodást elhanyagoltuk így nem kedvelik házunkat, de meg kell tűrniük, hiszen a legtöbbjük sok arannyal tartozik az Eshaakar Bankháznak. Nos a kérdésére a válaszom, hogy mindig csereberéltünk.
//Taitos//
*Taitos keserves hangon fogalmazza össze a gondolatait és a világ égés szinte egyedüli tehetetlen megmentője szerepét veszi magára. Azt, hogy miért kellene neki megmenteni a tízezer parasztot amikor végtelenül idegenek a számára nem ért. Habár ő mindig csak a munkájával foglalkozott és csakis azzal, ami a hatáskörébe tartozik. Ha a tízezer paraszt adminisztrációs ügye hozzá lenne rendelve bizonyára együttérezne a nyomorukkal, de úgy, hogy nincs dolga velük csak annyi számítást érez irányukban, hogy valamely távolt kollégájának lesz vele bőven összeírni valója. Ez a gondolkodásmód nem jó vagy rossz pusztán bürokratikus és ezáltal pragmatikus. Achim érzi, hogy Taitos kicsit érzelemgazdagabb személyisége nem viselné el a gondolatait ezért nem osztja meg vele. Nem akarja tovább szomorítani beszélgető társát.
Taitos egyértelmű jelét mutatja annak, hogy a háborúról nem kéne tovább fecsegni és ezt gúnyosan is közli Achimmal. A hivatalnoknak ez nem annyira tetszik, de mint akit mindig is jó modorra tanítottak elsiklik a mágus viselkedése felett és inkább az új témára vált át.*
- A család az mindig család ezért mindig lesz kötelék feléjük. De! Mivel azt te is tuod a családi felelősség és vagyon az első szülötté ezért mint aki nem az első ez a megtisztelő feladat nem az enyém. Ennél fogva az akaratom szabad és szolgálataimat bárkinek felajánlhatom. Főleg úgy, hogy tizenhárman vagyunk testvérek és ebből nyolc fiú. Én a hetedik vagyok. *Mosolyodik el a számokon.*
- Vagyont nem kaptam, viszont taníttattak, neveltek, munkát adtak, szerettek. Ezek voltak azok a dolgok, amik megalapozták a jövőmet. Soha nem kellett nélkülöznöm fizikailag, szellemileg, lelkileg. *Tart egy kis szünetet, hogy átvezesse a mondandóját.*
- Ami azt illeti a nagyapám sokat gondolkodott, hogy a családunk föld alapján lépjen a nemesség tagjai közé, de végül elvetette az ötletet. Ennek az volt a háttere, hogy a család nem volt mindig gazdag. Polgárok voltunk valaha, akik szegénységet örököltek. A nagyapám viszont ügyes ember, aki jól ért a pénzhez és addig forgatta ameddig a család meg nem gazdagodott. A városi nemességbe is bekerültünk, de mivel a földeket és a katináskodást elhanyagoltuk így nem kedvelik házunkat, de meg kell tűrniük, hiszen a legtöbbjük sok arannyal tartozik az Eshaakar Bankháznak. Nos a kérdésére a válaszom, hogy mindig csereberéltünk.
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-06 08:06:28
Üzenet elküldve: 2016-03-06 08:06:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lehetőségek//
*Látja a vörösön, mennyire kínlódik, mint szajha a gyóntatószékben. Sajnos nincs mit tenni, Akheel tényleg egy olyan faj utolsó példánya, mely lassan eltűnik a tharg közösségből. Hol vannak már azok a barbárok és vadak, melyek a kolosszus megérkezésekor még oly nagy visszatetszést keltettek az emberóriásban? Eltűntek, lekoptatta őket az idő és olyan változások érték el a tharokat, melyekkel Akheel nem tudott - s talán nem is akart - lépést tartani.
A fürdés nem új keletű dolog, városlakó fajok közt már régóta dívik a rendszeres tisztálkodás, de a Vörös Vadásznak két világ perifériáján, ahol egyikhez sem tartozik, nem csodálja, hogy kétségbeesetten kereste, keresi a helyét.
De most végre megtalálta, azaz most már tartozik valakihez, konkrétan a kolosszushoz és lovagjaihoz.
A feszengve előadott vallomást nem mosolyogja meg, lehet, hogy más esetben jót nevetne, de ezúttal teljesen át tudja érezni a vörös helyzetét. Bizalmaskodva hajol előre ültében, most először adva fel eddigi kényelmeskedő ültét, hogy pár pillantással ellenőrizze, nem hallja-e őket valaki, majd amikor meggyőződött róla, hogy senki sincs olyan távolságban, hogy elsuttogott szavait érthesse, közelebb invitálja magához Akheelt, hogy az asztal felett osszon meg vele pár privát szót.*
- Én sem tudok úszni.
*Nem tréfál. Valóban nem tud úszni, sohasem tudott. Különben is, ha az oroszlánbőrben olyan vízbe esik, mely magasabb, mint ő, úgyis biztosan megfullad, legyen bármilyen kovácsremek a lovagi vért.
Visszadől hátra, halkan sóhajtva tudja le, hogy szörnyű titkára fény derült, hisz erről soha senkinek nem beszélt, még Khannak sem, aki aztán mindent tud róla.*
- Nem kell a folyóban mennünk, vannak már itt dézsák, amibe annyi vizet teszel, amennyit akarsz, feltéve, ha az elég egy fürdésre. Van citrom, olyan füvek, amiket a természet adott. Van jó dolog is a fejlődésben.
*Mosolyodik el biztatóan, majd Akheel kijelentésére kissé kiszélesedik a mosolya.*
- Helyes. Szükségem is lesz rád. Mostanában kissé megfogyatkoztunk, kellenek a jó harcosok körém, akikre számíthatok, akikben megbízom.
*Valóban bízik a vörösben, hisz eddig a lány nem adott okot csalódásra.*
- Rendben, először beszélnünk kell a kovácsokkal, hogy adjanak neked egy gyakorlóvértet, hogy szokd a súlyát, azt hogy vértet hordasz. Aztán elkezdünk benne gyakorolni. Meg kell tanulnod, hogyan használd és ne csak hord a vértet. Hogyan használd ki a súlyát és a lendületét. Remek lesz.
*Jól láthatóan élvezi a kolosszus, hogy átadhat valamit a tudásából.*
//Lehetőségek//
*Látja a vörösön, mennyire kínlódik, mint szajha a gyóntatószékben. Sajnos nincs mit tenni, Akheel tényleg egy olyan faj utolsó példánya, mely lassan eltűnik a tharg közösségből. Hol vannak már azok a barbárok és vadak, melyek a kolosszus megérkezésekor még oly nagy visszatetszést keltettek az emberóriásban? Eltűntek, lekoptatta őket az idő és olyan változások érték el a tharokat, melyekkel Akheel nem tudott - s talán nem is akart - lépést tartani.
A fürdés nem új keletű dolog, városlakó fajok közt már régóta dívik a rendszeres tisztálkodás, de a Vörös Vadásznak két világ perifériáján, ahol egyikhez sem tartozik, nem csodálja, hogy kétségbeesetten kereste, keresi a helyét.
De most végre megtalálta, azaz most már tartozik valakihez, konkrétan a kolosszushoz és lovagjaihoz.
A feszengve előadott vallomást nem mosolyogja meg, lehet, hogy más esetben jót nevetne, de ezúttal teljesen át tudja érezni a vörös helyzetét. Bizalmaskodva hajol előre ültében, most először adva fel eddigi kényelmeskedő ültét, hogy pár pillantással ellenőrizze, nem hallja-e őket valaki, majd amikor meggyőződött róla, hogy senki sincs olyan távolságban, hogy elsuttogott szavait érthesse, közelebb invitálja magához Akheelt, hogy az asztal felett osszon meg vele pár privát szót.*
- Én sem tudok úszni.
*Nem tréfál. Valóban nem tud úszni, sohasem tudott. Különben is, ha az oroszlánbőrben olyan vízbe esik, mely magasabb, mint ő, úgyis biztosan megfullad, legyen bármilyen kovácsremek a lovagi vért.
Visszadől hátra, halkan sóhajtva tudja le, hogy szörnyű titkára fény derült, hisz erről soha senkinek nem beszélt, még Khannak sem, aki aztán mindent tud róla.*
- Nem kell a folyóban mennünk, vannak már itt dézsák, amibe annyi vizet teszel, amennyit akarsz, feltéve, ha az elég egy fürdésre. Van citrom, olyan füvek, amiket a természet adott. Van jó dolog is a fejlődésben.
*Mosolyodik el biztatóan, majd Akheel kijelentésére kissé kiszélesedik a mosolya.*
- Helyes. Szükségem is lesz rád. Mostanában kissé megfogyatkoztunk, kellenek a jó harcosok körém, akikre számíthatok, akikben megbízom.
*Valóban bízik a vörösben, hisz eddig a lány nem adott okot csalódásra.*
- Rendben, először beszélnünk kell a kovácsokkal, hogy adjanak neked egy gyakorlóvértet, hogy szokd a súlyát, azt hogy vértet hordasz. Aztán elkezdünk benne gyakorolni. Meg kell tanulnod, hogyan használd és ne csak hord a vértet. Hogyan használd ki a súlyát és a lendületét. Remek lesz.
*Jól láthatóan élvezi a kolosszus, hogy átadhat valamit a tudásából.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-03-05 21:31:01
Üzenet elküldve: 2016-03-05 21:31:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lehetőségek//
*Némileg megnyugtató a tudat, hogy nem akarják teljesen átformálni. Máris minden sokkal barátságosabb fényben ragyog így. Vannak kérdések amikben talán tényleg nem érdemes parancsolni, de hogy melyek ezek, azt a vezetőnek kell éreznie. Akheel kínlódva vakargatja most éppen alkarját, nézelődik jobbra balra. Olyan pótcselekvés ez amit a kissé még is csak kellemetlen helyzet okozta érthetetlen feszültség enyhítése reményében művel. Máskor eszik, most éppen ihatna ő is; ha szeretné a dohányt akkor rágyújthatna egy pipára, de nem él ilyesmivel. Helyette cserepes ajkainak puha húsáról csipkedi le a bőrt metszőfogaival.
Mióta kikupálódtak a vashegyiek valamiért hatalmas figyelmet fordítanak erre a tisztálkodás dologra, de nem igazán érti mi változott. Régen a kutyát nem érdekelte, most meg minden másnap piszkálja miatta valaki. Érthetetlen. Mindenesetre nagyon úgy tűnik színt kell valljon Gabriennek. Legalább neki.*
-Az van... *Kezd bele, de mintha a fogát húznák.* -Nemtok úszni. Azé nem akarok a folyóba mönni, mer' elbugyogok. *Imitálja is a süllyedést a széken teljesen lecsúszva. Nem is magától a fürdéstől fél annyira, hanem a vízbefulladástól. Persze, majd most mondani fogja a lovag, hogy fürödjön dézsába, de ilyen lehetőségek nem túl rég óta elérhetőek számára a hegyen. És egyébként is! Abban is meg lehet fulladni, főleg ha Rilai vagy Leandana habosító, illatoló trutymókkal verik tele, amik csak nőnek a fürdő tetején mint a gomba!
A helyi változásokat ő is látja meg érzékeli, ugyanakkor azt is, hogy ő mennyire nem illik bele a megváltozott rendbe. Kagan se tud neki soha semmit mondani, nem tud vele mit kezdeni csak a megszokás miatt tartja a Vadászt, de őrködés, meg zabhegyezés közben nem halhat hősi halált, mi lesz így vele?!*
-Itten vagyok.
*Bólint egy nagyot felkotorva normálisabb ülőhelyzetbe magát a széken. Nagyon úgy tűnik, hogy a kolosszus lerázni sem tudja már Akheelt, mert kitartóan kullog utána ha arról van szó.*
//Lehetőségek//
*Némileg megnyugtató a tudat, hogy nem akarják teljesen átformálni. Máris minden sokkal barátságosabb fényben ragyog így. Vannak kérdések amikben talán tényleg nem érdemes parancsolni, de hogy melyek ezek, azt a vezetőnek kell éreznie. Akheel kínlódva vakargatja most éppen alkarját, nézelődik jobbra balra. Olyan pótcselekvés ez amit a kissé még is csak kellemetlen helyzet okozta érthetetlen feszültség enyhítése reményében művel. Máskor eszik, most éppen ihatna ő is; ha szeretné a dohányt akkor rágyújthatna egy pipára, de nem él ilyesmivel. Helyette cserepes ajkainak puha húsáról csipkedi le a bőrt metszőfogaival.
Mióta kikupálódtak a vashegyiek valamiért hatalmas figyelmet fordítanak erre a tisztálkodás dologra, de nem igazán érti mi változott. Régen a kutyát nem érdekelte, most meg minden másnap piszkálja miatta valaki. Érthetetlen. Mindenesetre nagyon úgy tűnik színt kell valljon Gabriennek. Legalább neki.*
-Az van... *Kezd bele, de mintha a fogát húznák.* -Nemtok úszni. Azé nem akarok a folyóba mönni, mer' elbugyogok. *Imitálja is a süllyedést a széken teljesen lecsúszva. Nem is magától a fürdéstől fél annyira, hanem a vízbefulladástól. Persze, majd most mondani fogja a lovag, hogy fürödjön dézsába, de ilyen lehetőségek nem túl rég óta elérhetőek számára a hegyen. És egyébként is! Abban is meg lehet fulladni, főleg ha Rilai vagy Leandana habosító, illatoló trutymókkal verik tele, amik csak nőnek a fürdő tetején mint a gomba!
A helyi változásokat ő is látja meg érzékeli, ugyanakkor azt is, hogy ő mennyire nem illik bele a megváltozott rendbe. Kagan se tud neki soha semmit mondani, nem tud vele mit kezdeni csak a megszokás miatt tartja a Vadászt, de őrködés, meg zabhegyezés közben nem halhat hősi halált, mi lesz így vele?!*
-Itten vagyok.
*Bólint egy nagyot felkotorva normálisabb ülőhelyzetbe magát a széken. Nagyon úgy tűnik, hogy a kolosszus lerázni sem tudja már Akheelt, mert kitartóan kullog utána ha arról van szó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051