Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:48:58
Üzenet elküldve: 2016-02-24 19:48:58
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Hirtelen nyűgösködni kezd, mert elfként ez valahol benne van a munkaköri- és faji leírásában.*
- Szellemjáró, visszamászok az erődbe. Nem szeretem, ha csak így... hát tudod. Üres az egész. *vagyis hát nem, de ész nem sok maradt ott.*
- Majd még lenézek, de lehet, hogy csak estetájban... hoppá, vagyis hát lassan este lesz. *mert hogy a nap lassan nyugat felé vándorol, és egyre lejjebb ereszkedik. A Taverna jobbára déli fekvésű, de így is hamarosan sötétbe fog borulni.*
- Hölgyek, urak... további szép napot! *kacsint, majd elhagyja a Tavernát.*
*Hirtelen nyűgösködni kezd, mert elfként ez valahol benne van a munkaköri- és faji leírásában.*
- Szellemjáró, visszamászok az erődbe. Nem szeretem, ha csak így... hát tudod. Üres az egész. *vagyis hát nem, de ész nem sok maradt ott.*
- Majd még lenézek, de lehet, hogy csak estetájban... hoppá, vagyis hát lassan este lesz. *mert hogy a nap lassan nyugat felé vándorol, és egyre lejjebb ereszkedik. A Taverna jobbára déli fekvésű, de így is hamarosan sötétbe fog borulni.*
- Hölgyek, urak... további szép napot! *kacsint, majd elhagyja a Tavernát.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-24 18:29:40
Üzenet elküldve: 2016-02-24 18:29:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Taitos//
*Achim hosszú útja során mindig kedvelte a fogadókat. Vagy azért mert egy egy italt jól esett elfogyasztani, vagy mert a hideg elől jó volt betérni és egy italt elfogyasztani, vagy mert fáradt volt és alvás előtt egy ital mindenképpen hatásos a jó álmok előidézéséhez. Most azonban a megismerés és új munkaadójának birodalmát kívánja felfedezni, és természetesen ideje lenne inni egy italt mielőtt le megy a nap. Erre nincs is nagyszerűbb hely, mint a környék egyetlen valamirevaló fogadója. Nem is tétlenkedik soká, hanem a már az óriások ltalt is javasol italozóba tér. Utolsó italos élménye még a Harsogó borászat volt és, azóta egy kortyot sem ivott, egyetlen egy kocsmába, fogadóba és tavernában sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy kulacsából ne hörpintett volna egy hangyányit, de a nagy lerészegedések elmaradtak. A Vaskorsóba betérve kellemes látvány fogadja. Kicsit hasonló, mint észak falvainak és fogadóinak hangulata. Ez tetszetős és otthonos a hasonló környezetből érkező lelkének. Körbe tekint, és ahol ülnek, ott leginkább harcosokat lát. Egy kissé tanácstalan, hogy mit is tegyen, de ezért körbe tekint egy kicsit alaposabban is ezúttal beljebb merészkedve. Ahogy halad pár lépést az elmúlt italozások emlékei jutnak eszébe, ahol minden ilyen alkalommal jó volt elcsevegni a helyiekkel kideríteni ezt azt, vagy megismerkedni másokkal. Sok sok emlék hasznos és haszontalan információ, de mindig egy szép emlék.* ~Kéne ma estére egy ivócimbora, vagy beszélgetőtárs.~ *Ennek a gondolatnak a szellemében tekintget tovább, de csak harcosokat lát mindenfele. Ez jelen pillanatban nem tetszik neki, mivel a harcosok italos hőzöngése és fogyasztási szokásai vajmi kevéssé lennének most a kedvére valók, de az egyik asztalnál megpillant egy ígéretes partnernek tűnő úriembert. A szürke köpönyeges harcosnak távolról sem tűnő férfi épp az előbb foglalt helyet. Úgy tekintget körbe és helyezkedik, mint egy olyan valaki, aki már tudja, hogyan kell ezt. Achim egyből érzi, hogy ha valamit is meg akar tudni a könyékről és azt nem a várnagytól szeretné, akkor arra most jött el az első alkalom. Bátran odasétál, mint egy hivatalnok, hiszen alapvetően az is és udvariasan odaköszön.*
- Üdvözölöm Uram! Nem tudtam nem észrevenni, hogy egyedül ül ennél az asztalnál. Én még új vagyok itt a térségben és egy kis segítséget szeretnék kérni. Egy kis eligazítást, hogy mi merre található a környéken. Nekem úgy tűnt és ne vegye tolakodásnak, hogy ön már nem először fordul meg itt a Vasokrsóban, ezért ha nem bánja és nincs más dolga, akkor esetleg segítene nekem ezekben a dolgokban?
//Taitos//
*Achim hosszú útja során mindig kedvelte a fogadókat. Vagy azért mert egy egy italt jól esett elfogyasztani, vagy mert a hideg elől jó volt betérni és egy italt elfogyasztani, vagy mert fáradt volt és alvás előtt egy ital mindenképpen hatásos a jó álmok előidézéséhez. Most azonban a megismerés és új munkaadójának birodalmát kívánja felfedezni, és természetesen ideje lenne inni egy italt mielőtt le megy a nap. Erre nincs is nagyszerűbb hely, mint a környék egyetlen valamirevaló fogadója. Nem is tétlenkedik soká, hanem a már az óriások ltalt is javasol italozóba tér. Utolsó italos élménye még a Harsogó borászat volt és, azóta egy kortyot sem ivott, egyetlen egy kocsmába, fogadóba és tavernában sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy kulacsából ne hörpintett volna egy hangyányit, de a nagy lerészegedések elmaradtak. A Vaskorsóba betérve kellemes látvány fogadja. Kicsit hasonló, mint észak falvainak és fogadóinak hangulata. Ez tetszetős és otthonos a hasonló környezetből érkező lelkének. Körbe tekint, és ahol ülnek, ott leginkább harcosokat lát. Egy kissé tanácstalan, hogy mit is tegyen, de ezért körbe tekint egy kicsit alaposabban is ezúttal beljebb merészkedve. Ahogy halad pár lépést az elmúlt italozások emlékei jutnak eszébe, ahol minden ilyen alkalommal jó volt elcsevegni a helyiekkel kideríteni ezt azt, vagy megismerkedni másokkal. Sok sok emlék hasznos és haszontalan információ, de mindig egy szép emlék.* ~Kéne ma estére egy ivócimbora, vagy beszélgetőtárs.~ *Ennek a gondolatnak a szellemében tekintget tovább, de csak harcosokat lát mindenfele. Ez jelen pillanatban nem tetszik neki, mivel a harcosok italos hőzöngése és fogyasztási szokásai vajmi kevéssé lennének most a kedvére valók, de az egyik asztalnál megpillant egy ígéretes partnernek tűnő úriembert. A szürke köpönyeges harcosnak távolról sem tűnő férfi épp az előbb foglalt helyet. Úgy tekintget körbe és helyezkedik, mint egy olyan valaki, aki már tudja, hogyan kell ezt. Achim egyből érzi, hogy ha valamit is meg akar tudni a könyékről és azt nem a várnagytól szeretné, akkor arra most jött el az első alkalom. Bátran odasétál, mint egy hivatalnok, hiszen alapvetően az is és udvariasan odaköszön.*
- Üdvözölöm Uram! Nem tudtam nem észrevenni, hogy egyedül ül ennél az asztalnál. Én még új vagyok itt a térségben és egy kis segítséget szeretnék kérni. Egy kis eligazítást, hogy mi merre található a környéken. Nekem úgy tűnt és ne vegye tolakodásnak, hogy ön már nem először fordul meg itt a Vasokrsóban, ezért ha nem bánja és nincs más dolga, akkor esetleg segítene nekem ezekben a dolgokban?
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-24 14:56:02
Üzenet elküldve: 2016-02-24 14:56:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Már második reggel ébred az istenverte zütyögésre, kopácsolásra, fűrészelésre. Először azt gyanítja, álmodik. Púposra homorítja hátsó felét, fejét mélyen belefúrja a tollpárnába. Szorítja és szorítja fülére a dunnát, hasztalan. Félig-meddig magához térve résnyire nyitja szép metszésű, máskor oly élénk csillogású borostyánszemeit, ujjaival tapogatja arcát: lel-e rajta bőröndfogantyút, táskaredőket. Megneszeli a kávét, akár ha orránál fogva vezetné a szívmelengető szag, az ágy szélére hernyózik. Megleli a cetlit, beleprüszköl az italba. Nem elég, hogy ennyire rettenetesen másnapos, szívfájós, kimerült, még ez az elviselhetetlen lárma is? Hát nem elég ennek a szerencsétlennek, hogy a lelkivilágát miszlikbe szabdalja, nem nyughat addig, míg elemeire nem bontja a nagy gonddal tervezett és kivitelezett, csodaszép tavernáját is? Úgy kezdi ezt a reggelt is, miként az előzőt: az ablakhoz lép, fogát csikorgatja és kiadósan felhergelődik. Odalenn, a szilvafa alatt megpillantja a buzgólkodó lovagot. A korai óra ellenére elismerésre méltón serénykedik: csövek, lécek és hevenyészett barkácsfelületek közt tobzódik, éktelen zajongással, szügyig fűrészporosan.*
- A nyavalyatörés, kedvesem, hozzád képest kéjút. - *Nyöszörgi a bögre mögül, aztán integetni, kiabálni kezd, hogy Khan hagyja azonnal abba. Az több mint valószínű, hogy nemigen hallja meg, oly nagyon belemerült a lelkes amatőrbarkácsba. De a lány sem most jött a falvédőről, megest nekilát, hogy jelzésértékű szerelmi zálogokkal adományozza meg a trubadúrt. Elébb rálöttyinti a kávét, kilök pár cseréppel a muskátliból. Pályára áll továbbá a megürült bögre, a tollpárna, a mosakodótál, egy marokba illő levendulás szappan. Rilai a dobálózás végére kifullad, és majdnem egészen felébred. Úgy határoz, ezúttal uralni fogja a helyzetet. Dühödten összébb rángatja a pongyoláját, aztán kisöpör a szobából, át a fogadón, ki a katasztrófasújtotta övezetbe. Kezében a cetli, azzal ront a férfi mellkasának.*
- Itt emberek aludnának! Én is, például! Hallasz kakasszót? Kitalálod, miért nem? Nem nyugszol, míg porig nem rombolod a kéglit? Nem elég csak a becsületem megtaposni, otthonom is meggyalázod! És a nevem RI-LA-I, figyeld az ajkaim! - *Kifogy a szuszból, elképedten hápogva mered az összevisszaságra. Ekkor fedezi fel a tegnap patyolatra mosott, játszi tavaszi szellőre kiteregetett ágyneműket. Centi vastagon fedve porszemcsefinom fareszelékkel. Hogy gutaütést ne kapjon, a fűrészbaknak támaszkodik, két mutató- és középsőujjával kétoldalt, a halántékát masszírozgatja.*
- Mi a jóságos kutyaúristen ez már megint?! - *Érdeklődik nagyságrendekkel halkabban, enerváltabban.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Már második reggel ébred az istenverte zütyögésre, kopácsolásra, fűrészelésre. Először azt gyanítja, álmodik. Púposra homorítja hátsó felét, fejét mélyen belefúrja a tollpárnába. Szorítja és szorítja fülére a dunnát, hasztalan. Félig-meddig magához térve résnyire nyitja szép metszésű, máskor oly élénk csillogású borostyánszemeit, ujjaival tapogatja arcát: lel-e rajta bőröndfogantyút, táskaredőket. Megneszeli a kávét, akár ha orránál fogva vezetné a szívmelengető szag, az ágy szélére hernyózik. Megleli a cetlit, beleprüszköl az italba. Nem elég, hogy ennyire rettenetesen másnapos, szívfájós, kimerült, még ez az elviselhetetlen lárma is? Hát nem elég ennek a szerencsétlennek, hogy a lelkivilágát miszlikbe szabdalja, nem nyughat addig, míg elemeire nem bontja a nagy gonddal tervezett és kivitelezett, csodaszép tavernáját is? Úgy kezdi ezt a reggelt is, miként az előzőt: az ablakhoz lép, fogát csikorgatja és kiadósan felhergelődik. Odalenn, a szilvafa alatt megpillantja a buzgólkodó lovagot. A korai óra ellenére elismerésre méltón serénykedik: csövek, lécek és hevenyészett barkácsfelületek közt tobzódik, éktelen zajongással, szügyig fűrészporosan.*
- A nyavalyatörés, kedvesem, hozzád képest kéjút. - *Nyöszörgi a bögre mögül, aztán integetni, kiabálni kezd, hogy Khan hagyja azonnal abba. Az több mint valószínű, hogy nemigen hallja meg, oly nagyon belemerült a lelkes amatőrbarkácsba. De a lány sem most jött a falvédőről, megest nekilát, hogy jelzésértékű szerelmi zálogokkal adományozza meg a trubadúrt. Elébb rálöttyinti a kávét, kilök pár cseréppel a muskátliból. Pályára áll továbbá a megürült bögre, a tollpárna, a mosakodótál, egy marokba illő levendulás szappan. Rilai a dobálózás végére kifullad, és majdnem egészen felébred. Úgy határoz, ezúttal uralni fogja a helyzetet. Dühödten összébb rángatja a pongyoláját, aztán kisöpör a szobából, át a fogadón, ki a katasztrófasújtotta övezetbe. Kezében a cetli, azzal ront a férfi mellkasának.*
- Itt emberek aludnának! Én is, például! Hallasz kakasszót? Kitalálod, miért nem? Nem nyugszol, míg porig nem rombolod a kéglit? Nem elég csak a becsületem megtaposni, otthonom is meggyalázod! És a nevem RI-LA-I, figyeld az ajkaim! - *Kifogy a szuszból, elképedten hápogva mered az összevisszaságra. Ekkor fedezi fel a tegnap patyolatra mosott, játszi tavaszi szellőre kiteregetett ágyneműket. Centi vastagon fedve porszemcsefinom fareszelékkel. Hogy gutaütést ne kapjon, a fűrészbaknak támaszkodik, két mutató- és középsőujjával kétoldalt, a halántékát masszírozgatja.*
- Mi a jóságos kutyaúristen ez már megint?! - *Érdeklődik nagyságrendekkel halkabban, enerváltabban.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-24 13:47:32
Üzenet elküldve: 2016-02-24 13:47:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Egy zsák szeg, szekerce, gyalu, mérőszerszámok véső, kalapács, fűrész, egy feszítővasnak keresztelt durva fémcsökevény és mázsaszámra mért anyázások kerülnek a másnap reggel munkaeszközei közé. Nem feltétlenül az első rekedt kakasszóval kezdődik a Félszemű agymenésének legújabb lapfejezete, de a Vaskorsó minden fizető és őshonos lakója kap a kéretlen ébresztőből, amikor az önjelölt mérnökké előlépő zsoldos nekizuhan a melónak, mert hát ha csak nézegeti a falakat, abból semmi jó ki nem kerekedik.
Az estét külön szobákban töltötték, Rilai végül valamelyik, vendégek számára fenntartott szobában találta úgy, hogy kényelmesebb álma esik majd, míg Khan közösnek nevezett odújukban húzta a lóbőrt reggelig.*
- Verjem bele a fa... *Mármint az ácsolatba, amiről valamelyik idióta úgy gondolta, hogy nem kell feltétlenül a szabvány méreteket követnie és az se baj, ha kicsit foghíjasabb itt-ott az anyag. Ez a magyarázat nem nagyon fogja vigasztalni azt az italozót, akit tarkón csűr egyszer a leszakadó mennyezet.
Tervrajzokat készít, gyermekszerű ákombákomokat, de az ő céljainak megfelel, mert tudja, hogy mit kell bennük látnia. Azil sírva kapna magára hat láb rétegnyi földet ezek láttán, de hát ő most nincs itt és küldetnie érte is felesleges volna. A fa- meg kőmunkálatokhoz jól ért, csakhogy itt sokkal komolyabb mérvű munka veszi kezdetét. Az alkoholtalan és alvással csak csökkentett óraszámban töltött éjszaka kiváló lehetőség volt arra, hogy megint összekaparja ötleteit, s lássék csodát a publikum, napkeltekor már készre gyártott tervvel kelt ki az ágyból.
Meglékeli a padlatot több helyen is, és amennyire azt egy fél szemmel bíró meg tudja állapítani, nagyjából párhuzamosan is teszi mindezt. Ezeken keresztül vezeti át majd a hengercsöveket. A folyamat velejárója, hogy a légteret megtelik aeroszolos fűrészporral és magát a fület sértő darabolás zajával. A fémkalapálás majd csak ezután következik, mint ahogy a konyha átkonstruálása is ahhoz, hogy egyszerre lássa el klasszikus feladatát és melléküzemben az épület egy részének kifűtését.
Rilai úgy ébredhet másnap, hogy a kis szekrényen mellette vár rá egy bögrényi frissen öntött, forró ital, abból a fekete fajtából, amiért annyira megveszik. A cetlin, amit a bögrének döntve talál, egyetlen szót kanyarított ki a kezdő írói kéz.
"Rialimnak".
Aztán folytatódik a fűrészelés.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Egy zsák szeg, szekerce, gyalu, mérőszerszámok véső, kalapács, fűrész, egy feszítővasnak keresztelt durva fémcsökevény és mázsaszámra mért anyázások kerülnek a másnap reggel munkaeszközei közé. Nem feltétlenül az első rekedt kakasszóval kezdődik a Félszemű agymenésének legújabb lapfejezete, de a Vaskorsó minden fizető és őshonos lakója kap a kéretlen ébresztőből, amikor az önjelölt mérnökké előlépő zsoldos nekizuhan a melónak, mert hát ha csak nézegeti a falakat, abból semmi jó ki nem kerekedik.
Az estét külön szobákban töltötték, Rilai végül valamelyik, vendégek számára fenntartott szobában találta úgy, hogy kényelmesebb álma esik majd, míg Khan közösnek nevezett odújukban húzta a lóbőrt reggelig.*
- Verjem bele a fa... *Mármint az ácsolatba, amiről valamelyik idióta úgy gondolta, hogy nem kell feltétlenül a szabvány méreteket követnie és az se baj, ha kicsit foghíjasabb itt-ott az anyag. Ez a magyarázat nem nagyon fogja vigasztalni azt az italozót, akit tarkón csűr egyszer a leszakadó mennyezet.
Tervrajzokat készít, gyermekszerű ákombákomokat, de az ő céljainak megfelel, mert tudja, hogy mit kell bennük látnia. Azil sírva kapna magára hat láb rétegnyi földet ezek láttán, de hát ő most nincs itt és küldetnie érte is felesleges volna. A fa- meg kőmunkálatokhoz jól ért, csakhogy itt sokkal komolyabb mérvű munka veszi kezdetét. Az alkoholtalan és alvással csak csökkentett óraszámban töltött éjszaka kiváló lehetőség volt arra, hogy megint összekaparja ötleteit, s lássék csodát a publikum, napkeltekor már készre gyártott tervvel kelt ki az ágyból.
Meglékeli a padlatot több helyen is, és amennyire azt egy fél szemmel bíró meg tudja állapítani, nagyjából párhuzamosan is teszi mindezt. Ezeken keresztül vezeti át majd a hengercsöveket. A folyamat velejárója, hogy a légteret megtelik aeroszolos fűrészporral és magát a fület sértő darabolás zajával. A fémkalapálás majd csak ezután következik, mint ahogy a konyha átkonstruálása is ahhoz, hogy egyszerre lássa el klasszikus feladatát és melléküzemben az épület egy részének kifűtését.
Rilai úgy ébredhet másnap, hogy a kis szekrényen mellette vár rá egy bögrényi frissen öntött, forró ital, abból a fekete fajtából, amiért annyira megveszik. A cetlin, amit a bögrének döntve talál, egyetlen szót kanyarított ki a kezdő írói kéz.
"Rialimnak".
Aztán folytatódik a fűrészelés.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-23 19:38:38
Üzenet elküldve: 2016-02-23 19:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Napközben //
*A fogadóslány terül-fordul és kiszolgál egy, a sarokban állomásozó hatalmas óriást akire Farinc csak a szemeit meregeti. Mindig megcsodálkozza az ilyen nagydarab népeket, nem tehet róla, hiszen három-négyszer akkorák, mint a gnómok. A fajtájukat taktikai szempontból nem különösebben szívleli; azt hinné a gnóm, hogy könnyen rászedhetőek de valójában még ahhoz is túl buta némelyik. Meg aztán nem tanácsos a lábuk ügyébe kerülni, még eltaposnak ezt-azt.
A szó számára ismeretlen emberekről, törpökről szól de ez korántsem szegi Farinc kedvét, derűsen lóbálja rövid lábait a magas széken és mosolyogva-heherészve tekintget mindenkire.
A nem túl hatalmas pultra bőven kerül mindenféle kacat; egy csorba kiskanál, foghiányos fésű és hajtű, apró, koszos üvegcse és még több, végeláthatatlan sok ékszer. Szinte mind bóvli. Lanawin-szerte nincs még egy olyan fazon, akinek ennyi csecsebecse nyomná a zsebét és habár a szemtanuk azt hihetnék a nő minden ingóságát a pultra helyezte, korántsem volna igazuk. Egy ingaforma zöldes kő Albun poharához gurul, Farinc bocsánatkérő vigyorgással kísérve kap utána.*
- Még hogy különbet! *Hőbörög, de közben megtámaszkodik a pult szélén s felnyomja magát, hogy közelebbről megszemlélhesse Rilai hajékét.* Add csak ide, te lány, hadd nézzem!
*Ha a fogadós odaadja neki a hajtűt, pici kezei közé veszi és szakértő szemmel nézve forgatja, méricskéli. Szkeptikus pillantásokkal néz Rilaira, de végül elmosolyogja magát.*
- Meglehet, meglehet… De tudod-e miből készül egy olyan csákány ami a hold kövét hasította hozzá, hm? Nem akármicsoda fém az, amivel a bányákban ütögetik a kavicsokat hanem a legdrágább, legnemesebb fajta, biz a! Messze innen, a tenger közepében esett a vízbe és félszáz halász halt bele, mire kimerték egy apró darabját a tenger fenekéről. Megfizethetetlen a legparányibb szilánkja is! Történetesen, nekem van belőle… *Azzal egyik vaskos hajfürtjét elhajtja, s láthatóvá válik a fülén lógó díszes ékkő, vagyis annak fémes foglalata. Ugyanakkor inkább a szellemi értéke hatalmas, mintsem az aranyban érte járó összeg.*
- Öröm veled üzletelni, szívem. *A többi vackot többé-kevésbé visszadugdossa zsebeibe és szütyőibe ahonnan előhalászta. A kupacból visszamaradt aranyból készségesen leszámol 3 aranypénzt Rilai Raelingnek.
*
- Szólíts csak Farkhhmffhrrincnak. *Köhécsel bele a saját nevébe. A legtöbben nem merik bevallani, hogy rosszul hallották és inkább kibogarásznak belőle valami nekik tetszőt, ami tökéletesen megfelel a nőnek. Sokkal jobb, mint mikor rákérdeznek másodjára, és ő kénytelen bevallani, hogy Farinc a tisztességes neve. Hát még, hogy Hümpüffmüff! Azzal inkább nem is próbálkozik, elég ha a Farincon vihorászik a jónép.*
- Szívesen aranyom, ezer örömmel. Rili, igaz? *Az a Szellemjáró így szólította, szóval vagy így hívják vagy így becézik, mindegy is amíg ki lehet mondani komolyan.*
- Az a helyzet, hogy annyi van nálam, amit itt látsz, ez is inkább csak a személyes készlet, no. *Fészkelődik tovább.* Nem igazán volt mostanság lehetőségem megszedni magam, ej, hát, szégyenszemre mondom.
*Látszik rajta, hogy nagyon bántja a dolog, pedig végre-valahára talált egy jó vevőt akivel láthatóan jól ki tud egyezni.*
*A fogadóslány terül-fordul és kiszolgál egy, a sarokban állomásozó hatalmas óriást akire Farinc csak a szemeit meregeti. Mindig megcsodálkozza az ilyen nagydarab népeket, nem tehet róla, hiszen három-négyszer akkorák, mint a gnómok. A fajtájukat taktikai szempontból nem különösebben szívleli; azt hinné a gnóm, hogy könnyen rászedhetőek de valójában még ahhoz is túl buta némelyik. Meg aztán nem tanácsos a lábuk ügyébe kerülni, még eltaposnak ezt-azt.
A szó számára ismeretlen emberekről, törpökről szól de ez korántsem szegi Farinc kedvét, derűsen lóbálja rövid lábait a magas széken és mosolyogva-heherészve tekintget mindenkire.
A nem túl hatalmas pultra bőven kerül mindenféle kacat; egy csorba kiskanál, foghiányos fésű és hajtű, apró, koszos üvegcse és még több, végeláthatatlan sok ékszer. Szinte mind bóvli. Lanawin-szerte nincs még egy olyan fazon, akinek ennyi csecsebecse nyomná a zsebét és habár a szemtanuk azt hihetnék a nő minden ingóságát a pultra helyezte, korántsem volna igazuk. Egy ingaforma zöldes kő Albun poharához gurul, Farinc bocsánatkérő vigyorgással kísérve kap utána.*
- Még hogy különbet! *Hőbörög, de közben megtámaszkodik a pult szélén s felnyomja magát, hogy közelebbről megszemlélhesse Rilai hajékét.* Add csak ide, te lány, hadd nézzem!
*Ha a fogadós odaadja neki a hajtűt, pici kezei közé veszi és szakértő szemmel nézve forgatja, méricskéli. Szkeptikus pillantásokkal néz Rilaira, de végül elmosolyogja magát.*
- Meglehet, meglehet… De tudod-e miből készül egy olyan csákány ami a hold kövét hasította hozzá, hm? Nem akármicsoda fém az, amivel a bányákban ütögetik a kavicsokat hanem a legdrágább, legnemesebb fajta, biz a! Messze innen, a tenger közepében esett a vízbe és félszáz halász halt bele, mire kimerték egy apró darabját a tenger fenekéről. Megfizethetetlen a legparányibb szilánkja is! Történetesen, nekem van belőle… *Azzal egyik vaskos hajfürtjét elhajtja, s láthatóvá válik a fülén lógó díszes ékkő, vagyis annak fémes foglalata. Ugyanakkor inkább a szellemi értéke hatalmas, mintsem az aranyban érte járó összeg.*
- Öröm veled üzletelni, szívem. *A többi vackot többé-kevésbé visszadugdossa zsebeibe és szütyőibe ahonnan előhalászta. A kupacból visszamaradt aranyból készségesen leszámol 3 aranypénzt Rilai Raelingnek.
*- Szólíts csak Farkhhmffhrrincnak. *Köhécsel bele a saját nevébe. A legtöbben nem merik bevallani, hogy rosszul hallották és inkább kibogarásznak belőle valami nekik tetszőt, ami tökéletesen megfelel a nőnek. Sokkal jobb, mint mikor rákérdeznek másodjára, és ő kénytelen bevallani, hogy Farinc a tisztességes neve. Hát még, hogy Hümpüffmüff! Azzal inkább nem is próbálkozik, elég ha a Farincon vihorászik a jónép.*
- Szívesen aranyom, ezer örömmel. Rili, igaz? *Az a Szellemjáró így szólította, szóval vagy így hívják vagy így becézik, mindegy is amíg ki lehet mondani komolyan.*
- Az a helyzet, hogy annyi van nálam, amit itt látsz, ez is inkább csak a személyes készlet, no. *Fészkelődik tovább.* Nem igazán volt mostanság lehetőségem megszedni magam, ej, hát, szégyenszemre mondom.
*Látszik rajta, hogy nagyon bántja a dolog, pedig végre-valahára talált egy jó vevőt akivel láthatóan jól ki tud egyezni.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-23 17:25:12
Üzenet elküldve: 2016-02-23 17:25:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Szokásos módon csak egy sokat mondó és helyeslő hümmögés hagyja el a száját Lothodnak, mikor Rilai elmagyarázza neki mi fán terem a Szellemjáró. Nagyjából érti már. Úgy tűnik sok mindent nem tud az itteni életről és rangos egyénekről, de a majdani korrepetálás jót fog neki tenni. Remélhetőleg ez majd egy jó kupa sör és egy jóízű pipa mellett fog lefolyni, nyugodt környezetben. A kiloccsantott habot jobb híján egy gyorsan magához kapott ronggyal feltörölgeti, majd csizmája talpával kissé szétkeni, hogy még véletlenül se csússzon el rajta valaki aki itt szokott forgolódni.
Akaratlanul is hallja miről folyik a beszélgetés. Thánokról meg a háborús helyzetről. Fülel még egy kis ideig, miközben tesz egy kört a konyha részlegben, hogy megnézze mi merre hány méter. Próbál megbarátkozni a hellyel. A sörhabos rongyot le is rakja, majd egy tisztát vesz magához, hogy elmosson majd eltörölgessen pár korsót. A rongyot az övébe tömködi, majd ingujját felgyűri könyöke fölé, így az alkarján lévő, kissé kopottas tetoválások, teljesen láthatóvá válnak. Felkap pár elhasznált és nem újratöltésre várakozó korsót, majd kissé kiöblíti őket. A vizes korsókat a pult félreeső részéhez rakja, majd egy kezébe véve és a rongyot leakasztva övéről elkezdi szép sorba törölgetni azokat, miközben tovább hallgatja a beszélgetést és figyeli, hogy nem-e akad valami más dolga.*
*Szokásos módon csak egy sokat mondó és helyeslő hümmögés hagyja el a száját Lothodnak, mikor Rilai elmagyarázza neki mi fán terem a Szellemjáró. Nagyjából érti már. Úgy tűnik sok mindent nem tud az itteni életről és rangos egyénekről, de a majdani korrepetálás jót fog neki tenni. Remélhetőleg ez majd egy jó kupa sör és egy jóízű pipa mellett fog lefolyni, nyugodt környezetben. A kiloccsantott habot jobb híján egy gyorsan magához kapott ronggyal feltörölgeti, majd csizmája talpával kissé szétkeni, hogy még véletlenül se csússzon el rajta valaki aki itt szokott forgolódni.
Akaratlanul is hallja miről folyik a beszélgetés. Thánokról meg a háborús helyzetről. Fülel még egy kis ideig, miközben tesz egy kört a konyha részlegben, hogy megnézze mi merre hány méter. Próbál megbarátkozni a hellyel. A sörhabos rongyot le is rakja, majd egy tisztát vesz magához, hogy elmosson majd eltörölgessen pár korsót. A rongyot az övébe tömködi, majd ingujját felgyűri könyöke fölé, így az alkarján lévő, kissé kopottas tetoválások, teljesen láthatóvá válnak. Felkap pár elhasznált és nem újratöltésre várakozó korsót, majd kissé kiöblíti őket. A vizes korsókat a pult félreeső részéhez rakja, majd egy kezébe véve és a rongyot leakasztva övéről elkezdi szép sorba törölgetni azokat, miközben tovább hallgatja a beszélgetést és figyeli, hogy nem-e akad valami más dolga.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-23 16:48:05
Üzenet elküldve: 2016-02-23 16:48:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Napközben//
*Köszöntik is Trodd-ot. A Szellemjárónak is visszabiccent, Albunnak odabiccent és az elfnek is visszaköszön. Utóbbinak munkája is van számára.*
-Napot.
*Meghallva, hogy számolni kell összébb húzza megint a szemöldökét.*
-Hát valahogy majd megoldom.
~Itt többet kell számolnom mint egész életemben. Tán meg kéne lassan tanulni.~
*Tényleg kellemetlen számára, hogy itt meg is kell számolni a jószágokat. De majd úgy csinálja ahogy annak idején. Egy darab fán jelöli vagy megkér valakit aki tud számolni is. Eddig megúszta, de tényleg meg kell majd tanulnia.*
*Köszöntik is Trodd-ot. A Szellemjárónak is visszabiccent, Albunnak odabiccent és az elfnek is visszaköszön. Utóbbinak munkája is van számára.*
-Napot.
*Meghallva, hogy számolni kell összébb húzza megint a szemöldökét.*
-Hát valahogy majd megoldom.
~Itt többet kell számolnom mint egész életemben. Tán meg kéne lassan tanulni.~
*Tényleg kellemetlen számára, hogy itt meg is kell számolni a jószágokat. De majd úgy csinálja ahogy annak idején. Egy darab fán jelöli vagy megkér valakit aki tud számolni is. Eddig megúszta, de tényleg meg kell majd tanulnia.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-23 16:33:08
Üzenet elküldve: 2016-02-23 16:33:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Nem tudja nem észrevenni, hogy Kaff, az óriás itt is megtalálható.*
~ Hát előkerült! ~ *somolyog magában, mert a benga fickó meglehetősen vidám hangulatot tud maga körül teremteni.*
- Egészségedre neked is, törpe. *biccent vissza Maroknak, aki kihozza neki a sörét, majd méregeti egy kicsit. Végül is, ha van hely a bányán kívül, ahol jól el tudja képzelni a törpe munkaerőt, az egy fogadó.*
- Áh, Trodd! Üdv neked! *veszi észre a földművest is.*
- De jó, hogy látlak! *jut eszébe korábbi problémája.*
- Fel kellene mérni, hogy mennyi hátasunk maradt most, hogy Kagan és Gabrien elvitték a javát, a parasztok meg idehozták a sajátjaikat. *közben fél füllel a fura gnőm szavait hallgatja, majd mikor az rájköszön, ő is visszaint.*
- Üdv neked is, kisasszony. Heh. *Leandana szavaira heherészni kezd, majd jól megnézi magának a kiszemeltet.*
- Náh. Bár nem vagyok egy égimeszelő, de azért... akkor inkább már lepókhálózom Rilait. *aki azonban valami idegennel van elfoglalva. Azon mereng, hogy látta már valahol a figurát, de nem jut eszébe, hogy hol.*
- A Thán a törpék vezetője. E vidék ura, a Hadúr nevezi ki, és ruházza fel jogokkal, például a törpék molesztálóinak agyonverésére, meg ilyenek. Dicső törpe, nagy harcos, bátor hűbéres kell legyen, ki e rangot kiérdemli. *jegyzi meg Albun kérdésére, majd belekortyol az italába. Bár a lányok láthatóan lelkesednek, ő azért nincs annyira oda attól, hogy ez a számára idegen kísérgeti majd Leandanát és Rilait. No nem az erényüket félti - annyira elf naiv nem lehet - csak a biztonságukat.*
- De most a Grombarnál harcol a Hadúrral, mint minden Tharg, aki nem ThargArod biztonságáért felel.
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.23 16:34:09
*Nem tudja nem észrevenni, hogy Kaff, az óriás itt is megtalálható.*
~ Hát előkerült! ~ *somolyog magában, mert a benga fickó meglehetősen vidám hangulatot tud maga körül teremteni.*
- Egészségedre neked is, törpe. *biccent vissza Maroknak, aki kihozza neki a sörét, majd méregeti egy kicsit. Végül is, ha van hely a bányán kívül, ahol jól el tudja képzelni a törpe munkaerőt, az egy fogadó.*
- Áh, Trodd! Üdv neked! *veszi észre a földművest is.*
- De jó, hogy látlak! *jut eszébe korábbi problémája.*
- Fel kellene mérni, hogy mennyi hátasunk maradt most, hogy Kagan és Gabrien elvitték a javát, a parasztok meg idehozták a sajátjaikat. *közben fél füllel a fura gnőm szavait hallgatja, majd mikor az rájköszön, ő is visszaint.*
- Üdv neked is, kisasszony. Heh. *Leandana szavaira heherészni kezd, majd jól megnézi magának a kiszemeltet.*
- Náh. Bár nem vagyok egy égimeszelő, de azért... akkor inkább már lepókhálózom Rilait. *aki azonban valami idegennel van elfoglalva. Azon mereng, hogy látta már valahol a figurát, de nem jut eszébe, hogy hol.*
- A Thán a törpék vezetője. E vidék ura, a Hadúr nevezi ki, és ruházza fel jogokkal, például a törpék molesztálóinak agyonverésére, meg ilyenek. Dicső törpe, nagy harcos, bátor hűbéres kell legyen, ki e rangot kiérdemli. *jegyzi meg Albun kérdésére, majd belekortyol az italába. Bár a lányok láthatóan lelkesednek, ő azért nincs annyira oda attól, hogy ez a számára idegen kísérgeti majd Leandanát és Rilait. No nem az erényüket félti - annyira elf naiv nem lehet - csak a biztonságukat.*
- De most a Grombarnál harcol a Hadúrral, mint minden Tharg, aki nem ThargArod biztonságáért felel.
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.23 16:34:09
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-23 16:22:49
Üzenet elküldve: 2016-02-23 16:22:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*A lány gondoskodón, szorgalmasan locsolgatja a palit, míg az eszméletére nem tér. Előbb-utóbb sikerrel jár, úgyhogy hátrahúzódik a habokból kiemelkedő daliának. Csalódottan veszi tudomásul amaz távozási szándékát, de útjába nem áll. Sőt, mitöbb egyfajta elégedettséget érez a vérző és kóválygó fejű Khan felett: az istenek nem vernek bottal. Ő látványosan ignorálja távozását és tovább heverészik a habfürdőben. Órák telnek el, mire ő számba veszi a mai nap eseményeit, ezredjére. Ha hűl körötte a víz, olvad a fürdőhabvár, méteres fürdőlepedőbe csavarja haját, pontyolaszerű, elrémítő küllemű otthoni viseletet ölt. Gondosan kerüli szobáját, ahol a férfi horpaszt, feljegyezve, hogy a holnapi naptól meghúzza a határvonalakat: A kicsiny nyoszolya, a kertre néző, apró tetőhelyiség Rilai egyértelmű és elidegeníthetetlen tulajdonrésze, és az ő kifejezett kérésére tartózkodhatnak csak odabenn mindenféle jöttment szívtiprók. A női szívvel csalfán bánó, feltűnően ignoráns viselkedésű félszeműnek tehát javasolni fogja, hogy a következő éjszakákat töltse a fogadóhelyiségben, vagy a kert végében, kút mélyén, Synmirán, mit bánja ő, de maradjon távol a személyes terétől, ha egy mód van rá.
Leér a földszintre, besurran a konyhába. A részegekre jellemző, kacsázó járással a tűzhelyhez lép, a vacsoramaradék edényfedőit emelgeti. Lel egy kicsi pörköltszaftot meg kiflicsücsköt, törökülésben a padlóra telepszik, mohó falatozáshoz lát. Közben tovább agyal. Egykedvűen diagnosztizál magán egy újabb rohamnyi megsértődést, amiért nemes egyszerűséggel faképnél hagyták.
Most mit feszkózzon a továbbiakban? Van értelme? Jócskán nincs, és úgy tűnik, még a férfi irányába tett békülési kísérlete is csúfos kudarcba fulladt, hisz mit csinál a drága lélek? Félhülyére vereti magát a kád peremén, utóbb édesdeden álomba szenderül az ő ágyában, az ő szobájában, akárha itt bármire tulajdont formálhatna! Pedig Rilai este már nem visítozott, nem cirkuszolt a történteken. Nem rúgta ki páros lábbal, mitöbb, hajlandóságot mutatott a szégyenletes eset által okozott istenes szívfájdalmon dővel túllépni, megbocsájtani, ha van miért. De nincs. A másik szabad szemmel jól láthatóan is ívben tesz az egészre. Mellesleg ezen kívül is minden jel arra vallott, hogy nem illenek össze. Minden jel, leszámítva egymásra gyakorolt iszonyatos vonzerejüket. A leány mélán majszolja a tunkolt kenyércsücsköt, közben számba veszi ellentéteiket. Félúton elunja. Segít az bármin? Még mindig dülöngélősen részegnek érzi magát, de nincs kedve se behódolni, se tovább fűrészelni azt, amit ilyenkor szokás. Az egyik vendégszobában tér nyugovóra, szívből remélve, hogy reggelre varázsütésszerűen rendberakódnak a dolgok az életében. Utolsó éber gondolatával a pokol fenekére kíván mindent és mindenkit, miközben összébb húzza magán a durva szövésű vászonpokrócot.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*A lány gondoskodón, szorgalmasan locsolgatja a palit, míg az eszméletére nem tér. Előbb-utóbb sikerrel jár, úgyhogy hátrahúzódik a habokból kiemelkedő daliának. Csalódottan veszi tudomásul amaz távozási szándékát, de útjába nem áll. Sőt, mitöbb egyfajta elégedettséget érez a vérző és kóválygó fejű Khan felett: az istenek nem vernek bottal. Ő látványosan ignorálja távozását és tovább heverészik a habfürdőben. Órák telnek el, mire ő számba veszi a mai nap eseményeit, ezredjére. Ha hűl körötte a víz, olvad a fürdőhabvár, méteres fürdőlepedőbe csavarja haját, pontyolaszerű, elrémítő küllemű otthoni viseletet ölt. Gondosan kerüli szobáját, ahol a férfi horpaszt, feljegyezve, hogy a holnapi naptól meghúzza a határvonalakat: A kicsiny nyoszolya, a kertre néző, apró tetőhelyiség Rilai egyértelmű és elidegeníthetetlen tulajdonrésze, és az ő kifejezett kérésére tartózkodhatnak csak odabenn mindenféle jöttment szívtiprók. A női szívvel csalfán bánó, feltűnően ignoráns viselkedésű félszeműnek tehát javasolni fogja, hogy a következő éjszakákat töltse a fogadóhelyiségben, vagy a kert végében, kút mélyén, Synmirán, mit bánja ő, de maradjon távol a személyes terétől, ha egy mód van rá.
Leér a földszintre, besurran a konyhába. A részegekre jellemző, kacsázó járással a tűzhelyhez lép, a vacsoramaradék edényfedőit emelgeti. Lel egy kicsi pörköltszaftot meg kiflicsücsköt, törökülésben a padlóra telepszik, mohó falatozáshoz lát. Közben tovább agyal. Egykedvűen diagnosztizál magán egy újabb rohamnyi megsértődést, amiért nemes egyszerűséggel faképnél hagyták.
Most mit feszkózzon a továbbiakban? Van értelme? Jócskán nincs, és úgy tűnik, még a férfi irányába tett békülési kísérlete is csúfos kudarcba fulladt, hisz mit csinál a drága lélek? Félhülyére vereti magát a kád peremén, utóbb édesdeden álomba szenderül az ő ágyában, az ő szobájában, akárha itt bármire tulajdont formálhatna! Pedig Rilai este már nem visítozott, nem cirkuszolt a történteken. Nem rúgta ki páros lábbal, mitöbb, hajlandóságot mutatott a szégyenletes eset által okozott istenes szívfájdalmon dővel túllépni, megbocsájtani, ha van miért. De nincs. A másik szabad szemmel jól láthatóan is ívben tesz az egészre. Mellesleg ezen kívül is minden jel arra vallott, hogy nem illenek össze. Minden jel, leszámítva egymásra gyakorolt iszonyatos vonzerejüket. A leány mélán majszolja a tunkolt kenyércsücsköt, közben számba veszi ellentéteiket. Félúton elunja. Segít az bármin? Még mindig dülöngélősen részegnek érzi magát, de nincs kedve se behódolni, se tovább fűrészelni azt, amit ilyenkor szokás. Az egyik vendégszobában tér nyugovóra, szívből remélve, hogy reggelre varázsütésszerűen rendberakódnak a dolgok az életében. Utolsó éber gondolatával a pokol fenekére kíván mindent és mindenkit, miközben összébb húzza magán a durva szövésű vászonpokrócot.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-23 15:45:45
Üzenet elküldve: 2016-02-23 15:45:45
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Egészen érdekes diskurzusokat lehet elcsípni, ha az ember csak úgy békésen, a betevő pálinkáját habzsolgatva üldögél egy pultnál. A figurák is mintha egy meséből léptek volna elő, és még azt sem mondhatná, hogy máris beütött az ital. Trodd, minapi különc, szótlan társa hirtelen máris az egyszerűbbek között találja magát. Gnőm, felszolgáló törpe, fura óriás. No meg a szadista különítmény, Szellemjáróstul, seggszőröstül. Különös szabályok lehetnek életben a thargoknál, jobb helyeken, kemény kezű és erkölcsű parancsnok alatt a feléért is lógnának. No de nem megítélni van itt bármit, szóval ettől függetlenül egészen jó kedve lesz tőlük.*
~ Szellemi vezető ~ *siklik át a pillantása Leandanán. Azért mást is kinézne belőle, tüzes kis szuka lehet az ágyban. Vagy az asztalon. Vagy bárhol máshol.*
- Mindig történik valami *fordul aztán vissza Rilaihoz.*
- Akivel nem, az többnyire megdöglött. Szóval iszom, hogy élhessek *emelinti meg a második pohárkát a lány felé, hogy aztán lehúzza a felét.*
- De mondjuk, hogy igazad van.
*Újabb 7 aranyat gördít Rilai Raeling elé.*
- Adhatnál nekem egy olyan bárcás csirkét. Talán megered tőle a nyelvem, már persze ha eléggé ízletesen van elkészítve. *Már-már mágikusnak mondható, hogy mindig hét aranyért vásárol itt. És viccesen olcsó is.*
- Kiféle-miféle az a Thán, és miért állt szolgálatba? *A kérdés kissé provokatív, alapból azt sugallja, hogy a nevezett törpe alárendelt helyzetben van. Természetesen csak az után teszi fel, ha Rilai intézkedett az ennivalója ügyében.*
- A Kalapos ritkán cselekszik ok nélkül. Biztos a nagyobb jót helyezte előtérbe *vigyorodik el.*
~ Vagy a nagyon jót, de végtére is ez majdnem ugyanaz. ~
- Egy fene, végül is a front várhat *húzza fel a vállát, szemezve a pálinka a maradékával. Megszokta már, hogy a nők mindig eltérítik. Ez az ő sorsa, karmája, és kapálózni nem nagyon akar ellene. Talán így jelez neki, hogy nem muszáj kinyíratnia magát.*
- Szóval miért is ne? *Úgysem utazott még sosem Szellemjáróval. A jelek szerint itt az ideje, hogy alaposabban megismerkedjen vele, pedig eddig igyekezett ezt elodázni.*
- Akkor már csak egy szobára lesz szükségem, ha akad felétek ilyesmi. *Szörnyen csalódott lenne, ha nem akadna.*
*Egészen érdekes diskurzusokat lehet elcsípni, ha az ember csak úgy békésen, a betevő pálinkáját habzsolgatva üldögél egy pultnál. A figurák is mintha egy meséből léptek volna elő, és még azt sem mondhatná, hogy máris beütött az ital. Trodd, minapi különc, szótlan társa hirtelen máris az egyszerűbbek között találja magát. Gnőm, felszolgáló törpe, fura óriás. No meg a szadista különítmény, Szellemjáróstul, seggszőröstül. Különös szabályok lehetnek életben a thargoknál, jobb helyeken, kemény kezű és erkölcsű parancsnok alatt a feléért is lógnának. No de nem megítélni van itt bármit, szóval ettől függetlenül egészen jó kedve lesz tőlük.*
~ Szellemi vezető ~ *siklik át a pillantása Leandanán. Azért mást is kinézne belőle, tüzes kis szuka lehet az ágyban. Vagy az asztalon. Vagy bárhol máshol.*
- Mindig történik valami *fordul aztán vissza Rilaihoz.*
- Akivel nem, az többnyire megdöglött. Szóval iszom, hogy élhessek *emelinti meg a második pohárkát a lány felé, hogy aztán lehúzza a felét.*
- De mondjuk, hogy igazad van.
*Újabb 7 aranyat gördít Rilai Raeling elé.*
- Adhatnál nekem egy olyan bárcás csirkét. Talán megered tőle a nyelvem, már persze ha eléggé ízletesen van elkészítve. *Már-már mágikusnak mondható, hogy mindig hét aranyért vásárol itt. És viccesen olcsó is.*
- Kiféle-miféle az a Thán, és miért állt szolgálatba? *A kérdés kissé provokatív, alapból azt sugallja, hogy a nevezett törpe alárendelt helyzetben van. Természetesen csak az után teszi fel, ha Rilai intézkedett az ennivalója ügyében.*
- A Kalapos ritkán cselekszik ok nélkül. Biztos a nagyobb jót helyezte előtérbe *vigyorodik el.*
~ Vagy a nagyon jót, de végtére is ez majdnem ugyanaz. ~
- Egy fene, végül is a front várhat *húzza fel a vállát, szemezve a pálinka a maradékával. Megszokta már, hogy a nők mindig eltérítik. Ez az ő sorsa, karmája, és kapálózni nem nagyon akar ellene. Talán így jelez neki, hogy nem muszáj kinyíratnia magát.*
- Szóval miért is ne? *Úgysem utazott még sosem Szellemjáróval. A jelek szerint itt az ideje, hogy alaposabban megismerkedjen vele, pedig eddig igyekezett ezt elodázni.*
- Akkor már csak egy szobára lesz szükségem, ha akad felétek ilyesmi. *Szörnyen csalódott lenne, ha nem akadna.*
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-23 12:03:40
Üzenet elküldve: 2016-02-23 12:03:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Odaperdül Kaff elé, mert úgy látja, az asztalra leszámolta az aranyakat, amiket az ételért fizet majd. A leány mosolyogva odébb húzogatja őket, egyesével, hangosna megszámolja, aztán besöpri tenyerébe.*
- Megvagyunk! Jó étvágyat, és ha kellene még valami, csak kiáltson értem, vagy a derék törpéért, amottan! - *Bök Lothodra, aztán csörgő zsebekkel visszatér a pult mögé. Épp elkapja a méretes söröskorsókkal közelítő törpét, úgyhogy mentében félhangosan eldarálja a fülébe.* - A Szellemjáró a mi szellemi vezetőnk, olyan sámán-szerűség, azt hiszem. Ért a gyógyításhoz, az alkímiához, és még sok mindenhez. A törzsünk egyik elöljárója.
*Meglehet, ez sem feltétlen ad teljesen kielégítő választ újdonsült csaposának, szóval, majd egyik unalmas délutánjukon majd kiselőadást tart neki a Vashegy társadalmi berendezkedéséről meg a Thargodarokról. Hosszú mese lesz, és véres. Most inkább azzal foglalja el magát, hogy utántöltögesse a rohamlépésben iddogáló Albun kupicáját. Kitölti a szeszt, fürge keze megáll egy percre az üveggel.*
- Még magasan jár a nap, kedves Albun. - *Nem mintha maga ellen akarna beszélni, de azért megkérdi:* - Csak nem történt valami, hogy éhgyomorra hajtod le egymás után a rövideket? Amúgy igen, harcosaink legderekabbjai mind elmentek a háborúba, ideértve a törpe nép jó részét is.
*Behatóbban említve Svirt nem állja meg, hogy oda ne szúrjon egy csípős megjegyzést.*
- Hjam, azt én sem csodálnám, ha védettebb helyre húzódna. Nemrég felkerestem, hogy a segítségét kérjem egy bizonyos, fontos ügyben, és akkor is pont ugyanezt tette. - *Orrát ráncolva elhessegető mozdulatot tesz, jelezve, hogy ez csak amolyan magánjellegű gonoszkodás volt, nem fogja bővebben kifejteni, miért orrol a Kalaposra.* - Holnap korán reggel el kell induljak a városba. Szóval, ha te is épp arra tartasz, betársulnék. És nem is csak én!
*Odébb nyújtózik, körme hegyével megkocogtatja az asztallapot Leananda előtt, utóbb felsőteste jelentős részét is ugyanebbe az irányba tekeri.*
- Hé, hahó! Mit szólnál, ha már holnap felcihelődnénk Artheniorba, a nagypiacra? Arra jutottam, nincs értelme tovább várni a csodát, így legalább letudjuk az utazást, mire hazajönnek fiaink.
*Ha ezt megbeszélték, alighanem alkalma nyílik tüzetesebben megvizsgálni a Farinc által a pultra halmozott kincseket. Valószínűleg ezt egyébként nem csak ő teheti meg, hanem a többiek is, ugyanis a pult nem elég nagy ahhoz, hogy ennyi embernek saját könyöklőtere legyen, Rilai pedig készséggel segít a gnőmnek a szortírozásban, egyenként megvizsgálva minden kacatot, amit az eléje pakol. Kár is tagadni: imád guberálni, egy ideig dolgozott egy régiségkereskedőnél, akit egyesek orvul az 'ócskás' jelzővel illettek, és már akkor is oda meg vissza volt a különleges vagy egyedi készítésű bigyulákért - ezen szenvedélye az idő múltával mit sem csökkent. Kézhátára fekteti a zöld gyöngyös kösöntyűt, hümmög egy sort, tovább ráncolja fitos orrát.*
- Láttam már különbet is, meg kell hagyni. - *Mutatóujjával a feje tetején ékeskedő, sziporkázó kicsi ezüstkövekkel kivert csillagvirágos hajtűre bök.* - Ez itt az egyetlen ékességem: igazi gnómveretű munka ez is. Egy gazdag és hatalmas nemes ház családi kincse volt, melyet zálogként kaptam a ház fejétől szolgálataimért. Ha azt ott Lichanechi szüzek készítették, ezt magából a holdból hasították ki és kalapálták virágformára!
*Vigyora jelzi, kedvére való a vásári perlekedés, amúgy is olyan rég volt része benne, úgyhogy nagyvonalúan int, miközben magához próbálja a díszbigyulát.*
- De legyen, ahogy kéred, kedves... Öh? És maradj vacsorára, és mondd csak, miféle portékáid vannak még?
*Odaperdül Kaff elé, mert úgy látja, az asztalra leszámolta az aranyakat, amiket az ételért fizet majd. A leány mosolyogva odébb húzogatja őket, egyesével, hangosna megszámolja, aztán besöpri tenyerébe.*
- Megvagyunk! Jó étvágyat, és ha kellene még valami, csak kiáltson értem, vagy a derék törpéért, amottan! - *Bök Lothodra, aztán csörgő zsebekkel visszatér a pult mögé. Épp elkapja a méretes söröskorsókkal közelítő törpét, úgyhogy mentében félhangosan eldarálja a fülébe.* - A Szellemjáró a mi szellemi vezetőnk, olyan sámán-szerűség, azt hiszem. Ért a gyógyításhoz, az alkímiához, és még sok mindenhez. A törzsünk egyik elöljárója.
*Meglehet, ez sem feltétlen ad teljesen kielégítő választ újdonsült csaposának, szóval, majd egyik unalmas délutánjukon majd kiselőadást tart neki a Vashegy társadalmi berendezkedéséről meg a Thargodarokról. Hosszú mese lesz, és véres. Most inkább azzal foglalja el magát, hogy utántöltögesse a rohamlépésben iddogáló Albun kupicáját. Kitölti a szeszt, fürge keze megáll egy percre az üveggel.*
- Még magasan jár a nap, kedves Albun. - *Nem mintha maga ellen akarna beszélni, de azért megkérdi:* - Csak nem történt valami, hogy éhgyomorra hajtod le egymás után a rövideket? Amúgy igen, harcosaink legderekabbjai mind elmentek a háborúba, ideértve a törpe nép jó részét is.
*Behatóbban említve Svirt nem állja meg, hogy oda ne szúrjon egy csípős megjegyzést.*
- Hjam, azt én sem csodálnám, ha védettebb helyre húzódna. Nemrég felkerestem, hogy a segítségét kérjem egy bizonyos, fontos ügyben, és akkor is pont ugyanezt tette. - *Orrát ráncolva elhessegető mozdulatot tesz, jelezve, hogy ez csak amolyan magánjellegű gonoszkodás volt, nem fogja bővebben kifejteni, miért orrol a Kalaposra.* - Holnap korán reggel el kell induljak a városba. Szóval, ha te is épp arra tartasz, betársulnék. És nem is csak én!
*Odébb nyújtózik, körme hegyével megkocogtatja az asztallapot Leananda előtt, utóbb felsőteste jelentős részét is ugyanebbe az irányba tekeri.*
- Hé, hahó! Mit szólnál, ha már holnap felcihelődnénk Artheniorba, a nagypiacra? Arra jutottam, nincs értelme tovább várni a csodát, így legalább letudjuk az utazást, mire hazajönnek fiaink.
*Ha ezt megbeszélték, alighanem alkalma nyílik tüzetesebben megvizsgálni a Farinc által a pultra halmozott kincseket. Valószínűleg ezt egyébként nem csak ő teheti meg, hanem a többiek is, ugyanis a pult nem elég nagy ahhoz, hogy ennyi embernek saját könyöklőtere legyen, Rilai pedig készséggel segít a gnőmnek a szortírozásban, egyenként megvizsgálva minden kacatot, amit az eléje pakol. Kár is tagadni: imád guberálni, egy ideig dolgozott egy régiségkereskedőnél, akit egyesek orvul az 'ócskás' jelzővel illettek, és már akkor is oda meg vissza volt a különleges vagy egyedi készítésű bigyulákért - ezen szenvedélye az idő múltával mit sem csökkent. Kézhátára fekteti a zöld gyöngyös kösöntyűt, hümmög egy sort, tovább ráncolja fitos orrát.*
- Láttam már különbet is, meg kell hagyni. - *Mutatóujjával a feje tetején ékeskedő, sziporkázó kicsi ezüstkövekkel kivert csillagvirágos hajtűre bök.* - Ez itt az egyetlen ékességem: igazi gnómveretű munka ez is. Egy gazdag és hatalmas nemes ház családi kincse volt, melyet zálogként kaptam a ház fejétől szolgálataimért. Ha azt ott Lichanechi szüzek készítették, ezt magából a holdból hasították ki és kalapálták virágformára!
*Vigyora jelzi, kedvére való a vásári perlekedés, amúgy is olyan rég volt része benne, úgyhogy nagyvonalúan int, miközben magához próbálja a díszbigyulát.*
- De legyen, ahogy kéred, kedves... Öh? És maradj vacsorára, és mondd csak, miféle portékáid vannak még?
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-23 10:17:24
Üzenet elküldve: 2016-02-23 10:17:24
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Lea el tudja képzelni, hogy milyen is az, amikor Syoud és Akheel kezelik a helyzetet. Az elf az imént már elmondta, hogy ő meghágta, a Vörös nyilván nem csinált ilyesmit, viszont mindenki ismeri a levágott testrészekhez fűzött szenvedélyes viszonyát. Nyilván lenyesett a nőstényről ezt-azt. Utána meg természetesen büszke is volt a legújabb szerzeményeire, amik úgy tűnik, hogy még a sokat látott elf gyomrát is megfeküdték. Ezek fényében pedig Lea nem is firtatja a témát.
Syoud maximálisan partner a kucsma-témában, és még meg is spékeli a történetet egyéb nyalánkságokkal, amiken Lea hangosan nevet, főleg Rili reakciójának fényében. No meg úgy tűnik, hogy a gnóm asszonyság is nevetgél a témán, akkor meg miért ne járhatnék még körül kicsit? Amúgy biccent az asszonyságnak és ezúttal nem húzza fel az orrát azon, hogy már megint lehölgyezték. Túl sokszor kérte ki magának az elmúlt időkben, belefáradt már, legyőzték. Végül is ők is valamiféle városi népek lettek. Lehet, hogy elő kéne szednie egy hímzőrámát is.*
- Pedig hidd el Rili, hogy csinos darabok, tudod, hogy Hrothi mindent szívvel készít. A szíve pedig nem olyan szőrös.
*nem suttog, sőt a beszélgetést bárki hallhatja, aki nem teljesen süket, mint az ágyú.*
- Persze ha inkább mondjuk kecskéből szeretnél kucsmát akkor én azt is megértem, Trodd nyilván segít kiválasztani a megfelelő állatot.
*biccent fejével a pásztor felé*
- De azok sosem lesznek olyan khm cukik, mint Hrothiéi.
*közben megkapják a sörüket a törpétől, akinek az iménti káromkodása - amit ugyan nem ért, de azért sejti - nem kerülte el Lea figyelmét, de hát ő is nagyon tudja időnként mondani. Pláne ha valami nem úgy sikerül, mint azt szerette volna.*
- Köszönjük.
*kicsir mondjuk csodálkozik, hogy nem egy bögyös bige hozza az italaikat.*
- Hát kedves Syoud úgy látom, hogy megváltozott a szolgáltatás jellege, bár ha nem vagy válogatós.
*kortyol bele a sörébe széles vigyorral.*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 23:21:55
Üzenet elküldve: 2016-02-22 23:21:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*A probléma nem a hőmérséklettel van. Pontosabban nem a skála pozitív felsőbb tartományában tartozóéval, hanem amikor cserét kellene eszközölni, hogy a hideg ne rekedjen meg a rendszerben. Ősöreg probléma ez, aminek az alapjaival azért még a kontár időjósok is tisztában vannak és csakhamar nyakon cserdítik az oktalan elmét, ha azt találja mondani egy hűvös téli napon: "csukd be az ablakot, bejön a hideg". E planétán és e korban ugyan még nem létezik leírva egyetlen törvénye sem, de a termodinamika működését ez kevéssé hatja meg mindennapos tevékenysége során, ergo a probléma: hogyan járjon körbe és körbe a két hőállapotú vízmennyiség. A vízforralás és konstans szinten tartása közel sem a bajok gyökere, hiszen a konyhában naphosszat üzemelő kályháknak nem sokat számít már, ha a tavernát erekként átszövő csövekben vizet is kell melegen tartaniuk. A földszint a kevésbé bajos, de nyomáshiány miatt az emeleti szobák ellátása valamilyen áthidaló megoldás nélkül elképzelhetetlen. Hacsak el nem kerüli valami a figyelmét, amivel idáig még csak nem is számolt. Ha létezik egyetlen dolog most a világon, amit irigyel és szívesen kisajátítana magának, az a gnómok mindentudó agya. Nem nyitott még fel egy koponyát sem, hogy megbizonyosodhasson róla, de nem lepné meg, ha csavarokat, fémszegecseket és rugókat találna praktikus és működőképes elrendezésben, mint teljes értékben funkcionáló agy. Apropó, agy...
Zúgó érzéssel ébred, pontos tudatában az eszméletvesztésig vezető lépéssornak. Él még, de ezt Rilai is tudja, egyébként már valamelyik fa alatt kapartatná neki a gödört. Amit az ájulásba taszítva kiókumlált a Vaskorsó kifűtéséről, azok most megragadhatatlan gondolatpillék, amiken sehogy sem akar fogása esni: mindegyik gúnyt űzve az ügyetlen utánakapásból, kacagva illegeti magát odébb.*
- Tehettek egy szívességet. *Homlokához érinti tenyerét, alvadtan lepergő és frissen eredő vért egyaránt letöröl onnét. A nap tevékenyebb részét a rézből öntött kádmonstrumnak és az akörül lengő kérdéseknek szentelte, a homlokkal tompított szabadesésnél magyarázóbb indok nem is kell neki, hogy kulcsra zárja a mát.
Kitörölközik a pacsuliszagú vízből, a hányavetin maga köré csavart törölközővel ezután átslattyog hálójukba. Ami e harcra fordítható ereje megmaradt, azt okkal (és taktikusan) tartogatta idáig. Soványka számú, egzaktan behatárolva kettő kimenetelűnek tudja elképzelni a mát. Végkimerülésig civódnak azon, hogy a Félszeműnek ma (vagy akár soha többé) nincsen már helye a közös ágyban, ám várja őt a pajtában egy külön neki szánt hodály. A másik lehetőség is végletekig tartó kimerüléssel jár, de a benne szerepet kapó férfi és nő azt egy alternatívabb módon érik el.
Persze, ha Rilai, számítván minderre, máris egy másik tisztaszobába venné be magát, akkor a történet egy sokkal profánabb epilógussal zárul mindez.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*A probléma nem a hőmérséklettel van. Pontosabban nem a skála pozitív felsőbb tartományában tartozóéval, hanem amikor cserét kellene eszközölni, hogy a hideg ne rekedjen meg a rendszerben. Ősöreg probléma ez, aminek az alapjaival azért még a kontár időjósok is tisztában vannak és csakhamar nyakon cserdítik az oktalan elmét, ha azt találja mondani egy hűvös téli napon: "csukd be az ablakot, bejön a hideg". E planétán és e korban ugyan még nem létezik leírva egyetlen törvénye sem, de a termodinamika működését ez kevéssé hatja meg mindennapos tevékenysége során, ergo a probléma: hogyan járjon körbe és körbe a két hőállapotú vízmennyiség. A vízforralás és konstans szinten tartása közel sem a bajok gyökere, hiszen a konyhában naphosszat üzemelő kályháknak nem sokat számít már, ha a tavernát erekként átszövő csövekben vizet is kell melegen tartaniuk. A földszint a kevésbé bajos, de nyomáshiány miatt az emeleti szobák ellátása valamilyen áthidaló megoldás nélkül elképzelhetetlen. Hacsak el nem kerüli valami a figyelmét, amivel idáig még csak nem is számolt. Ha létezik egyetlen dolog most a világon, amit irigyel és szívesen kisajátítana magának, az a gnómok mindentudó agya. Nem nyitott még fel egy koponyát sem, hogy megbizonyosodhasson róla, de nem lepné meg, ha csavarokat, fémszegecseket és rugókat találna praktikus és működőképes elrendezésben, mint teljes értékben funkcionáló agy. Apropó, agy...
Zúgó érzéssel ébred, pontos tudatában az eszméletvesztésig vezető lépéssornak. Él még, de ezt Rilai is tudja, egyébként már valamelyik fa alatt kapartatná neki a gödört. Amit az ájulásba taszítva kiókumlált a Vaskorsó kifűtéséről, azok most megragadhatatlan gondolatpillék, amiken sehogy sem akar fogása esni: mindegyik gúnyt űzve az ügyetlen utánakapásból, kacagva illegeti magát odébb.*
- Tehettek egy szívességet. *Homlokához érinti tenyerét, alvadtan lepergő és frissen eredő vért egyaránt letöröl onnét. A nap tevékenyebb részét a rézből öntött kádmonstrumnak és az akörül lengő kérdéseknek szentelte, a homlokkal tompított szabadesésnél magyarázóbb indok nem is kell neki, hogy kulcsra zárja a mát.
Kitörölközik a pacsuliszagú vízből, a hányavetin maga köré csavart törölközővel ezután átslattyog hálójukba. Ami e harcra fordítható ereje megmaradt, azt okkal (és taktikusan) tartogatta idáig. Soványka számú, egzaktan behatárolva kettő kimenetelűnek tudja elképzelni a mát. Végkimerülésig civódnak azon, hogy a Félszeműnek ma (vagy akár soha többé) nincsen már helye a közös ágyban, ám várja őt a pajtában egy külön neki szánt hodály. A másik lehetőség is végletekig tartó kimerüléssel jár, de a benne szerepet kapó férfi és nő azt egy alternatívabb módon érik el.
Persze, ha Rilai, számítván minderre, máris egy másik tisztaszobába venné be magát, akkor a történet egy sokkal profánabb epilógussal zárul mindez.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 19:30:32
Üzenet elküldve: 2016-02-22 19:30:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Napközben //
- Igazad van kedves, igazad! Nehéz idők ezek, én mondom. *Szívja meg orrát. Farinc már csak tudja, manapság sokkal kevesebben lődörögnek megkönnyíteni való erszénnyel, meg hát ami jó, azt viszik a harcosoknak, kecskéből sem szaladgál már annyi össze-vissza.*
- Hej, aranyom, onnan, de őszintén megmondom neked, nem sok hírrel tudok szolgálni. A népek még a szokásosnál is bizalmatlanabbak, nem csoda… Félnek, hogy a város védelme nem bírja sokáig, aztán a pletykák szerint valami zajlik a templomban is.
*Hosszas keresgélésbe kezd, hogy megtalálja erszényét aminek az lesz az eredménye, hogy mindenféle furcsaságot pakol ki a pultra maga elé. Golyóbisok, papirosok, egy színes szalag, és egy-két ékszer is előkerül.*
- Ohó! *Örül meg egy pár függőnek, melyet zöld gyöngyök és egész ügyes ötvösmunka díszít.*
- Mit szólnál ahhoz, ha inkább hármat adok és a tíz helyett inkább ezt, olyan jól mutatna rajtad, kedves, tökéletesen megy a szemed színéhez. Jó üzlet ez, hidd el, megér akár tizenötöt is a kicsike! Lihanechi szűzlányok dolgoztak rajta öt éven keresztül, csakis telihold fényénél! Nincsen párja neki, elhiheted.
*Várakozásainak megfelelően Rilai láthatja, hogy sem turpisságban, sem a várt kincsekben nem szűkölködik a gnóm nő, és hogy ehhez egy jó adag hanta is társul. Ha a lány nem fogadja el az ajánlatot, nem sértődik meg, Artheniorban is hozzászokott már, hogy nem kell a portékája.
Magát igazgatva, mocorogva hallgatja a törpékről szóló értekezést. Törpék vagy nem törpék, ebben a világban mindenki élni akar, még a holtak is újabban. Nincs abban semmi rossz. No nem a föltámadásban, hanem a menekülésben. A taktikai visszavonulás hasznos, még ha el is tart sokáig, mondjuk úgy öregkorukig.
Épp megkérdezné mi lesz a dezertőrökkel ha a férfi megtalálja őket, de új vendégek érkeznek, meg a téma is másfelé terelődik, így magához nem túl méltóan kivételesen csendben marad és nem teszi hozzá kéretlen megjegyzéseit a dologhoz.*
- Hölgyem. *Biccent Leandana, majd Syoud felé is.* Jóuram.
*Ahogy a páros jókedvűen ecseteli a kucsmakészítés mikéntjét és hogyanját, Farinc horkantgatva csendesen nevetni kezd. Legszívesebben rágyújtana, de azt inkább majd csak étkezés után. Akkor esik igazán jól a gnómnak a pöfékelés, üres hassal még a füstkarikák sem olyan délcegek amilyeneknek lenniük kell.*
- Igazad van kedves, igazad! Nehéz idők ezek, én mondom. *Szívja meg orrát. Farinc már csak tudja, manapság sokkal kevesebben lődörögnek megkönnyíteni való erszénnyel, meg hát ami jó, azt viszik a harcosoknak, kecskéből sem szaladgál már annyi össze-vissza.*
- Hej, aranyom, onnan, de őszintén megmondom neked, nem sok hírrel tudok szolgálni. A népek még a szokásosnál is bizalmatlanabbak, nem csoda… Félnek, hogy a város védelme nem bírja sokáig, aztán a pletykák szerint valami zajlik a templomban is.
*Hosszas keresgélésbe kezd, hogy megtalálja erszényét aminek az lesz az eredménye, hogy mindenféle furcsaságot pakol ki a pultra maga elé. Golyóbisok, papirosok, egy színes szalag, és egy-két ékszer is előkerül.*
- Ohó! *Örül meg egy pár függőnek, melyet zöld gyöngyök és egész ügyes ötvösmunka díszít.*
- Mit szólnál ahhoz, ha inkább hármat adok és a tíz helyett inkább ezt, olyan jól mutatna rajtad, kedves, tökéletesen megy a szemed színéhez. Jó üzlet ez, hidd el, megér akár tizenötöt is a kicsike! Lihanechi szűzlányok dolgoztak rajta öt éven keresztül, csakis telihold fényénél! Nincsen párja neki, elhiheted.
*Várakozásainak megfelelően Rilai láthatja, hogy sem turpisságban, sem a várt kincsekben nem szűkölködik a gnóm nő, és hogy ehhez egy jó adag hanta is társul. Ha a lány nem fogadja el az ajánlatot, nem sértődik meg, Artheniorban is hozzászokott már, hogy nem kell a portékája.
Magát igazgatva, mocorogva hallgatja a törpékről szóló értekezést. Törpék vagy nem törpék, ebben a világban mindenki élni akar, még a holtak is újabban. Nincs abban semmi rossz. No nem a föltámadásban, hanem a menekülésben. A taktikai visszavonulás hasznos, még ha el is tart sokáig, mondjuk úgy öregkorukig.
Épp megkérdezné mi lesz a dezertőrökkel ha a férfi megtalálja őket, de új vendégek érkeznek, meg a téma is másfelé terelődik, így magához nem túl méltóan kivételesen csendben marad és nem teszi hozzá kéretlen megjegyzéseit a dologhoz.*
- Hölgyem. *Biccent Leandana, majd Syoud felé is.* Jóuram.
*Ahogy a páros jókedvűen ecseteli a kucsmakészítés mikéntjét és hogyanját, Farinc horkantgatva csendesen nevetni kezd. Legszívesebben rágyújtana, de azt inkább majd csak étkezés után. Akkor esik igazán jól a gnómnak a pöfékelés, üres hassal még a füstkarikák sem olyan délcegek amilyeneknek lenniük kell.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:57:35
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:57:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Napközben//
*Trodd szép lassan be is fejezte az evést. Nyugodtan dől hátra és néz szét a fogadóban. Hát meg kell vallja magának érkeztek még páran. Az óriás aranyszámolási módszere tetszik neki. Ő is hasonló módszereket talált ki mikor birkákat kellett számolnia. Ő egy fadarabra annyi vésetet csinált ahány birkára vigyáznia kellett. Ha több birkát vitt a gazdának mint kellett akkor megdicsérték ha kevesebbet leszidták. Szerencsére olyat, hogy keveset vitt olyan ritkán fordult elő. Az érkező törpéről először azt hiszi a kovács, de aztán látja, hogy nem.*
~Kéne csinálni valami hasznosat.~
*Trodd szép lassan be is fejezte az evést. Nyugodtan dől hátra és néz szét a fogadóban. Hát meg kell vallja magának érkeztek még páran. Az óriás aranyszámolási módszere tetszik neki. Ő is hasonló módszereket talált ki mikor birkákat kellett számolnia. Ő egy fadarabra annyi vésetet csinált ahány birkára vigyáznia kellett. Ha több birkát vitt a gazdának mint kellett akkor megdicsérték ha kevesebbet leszidták. Szerencsére olyat, hogy keveset vitt olyan ritkán fordult elő. Az érkező törpéről először azt hiszi a kovács, de aztán látja, hogy nem.*
~Kéne csinálni valami hasznosat.~
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:47:35
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:47:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Különösképpen nem szontyolodik el attól, hogy Lothod csúnyán nézett rá. Elsősorban arra volt kíváncsi, milyen, ha paprikás, és lobog-e benne a harci szellem, él-e még a vidék törpéiben a tűz? Ezt akár ki is pipálhatja. Gyorsan lehúzza a pálinka maradékát, majd újabb 7 aranyat tol Rilai Raeling elé. *
- Még egyet! *Hangja kissé karcosabb, mint az imént, nyilván az előbbi adag hatására.*
- Szóval tisztes törpe vagy, aki szívleli a csatározást. Igazán derék. Főként ekkora hadakozások idején.
*Az apró ellentmondásra nem tudja nem felhívni a figyelmet, de ezt leszámítva nem nyekteti tovább, amit akart, már megtudta. Szóval hagyja, hadd menjen a dolgára.*
- Akkor a Thargok Törpe Thánja nyilván épp valahol odakünn van, hogy szembeszálljon a fenyegető fergeteggel. *somolyog rá Rilaira, főként akkor, ha eddigre az itala esetleg már előtte van.*
- Úgy tűnik, nincs okom tovább keresgélni. Legalábbis itt biztosan nem *vonja meg a vállát.*
- Szóval akár a csomagcipelés is belefér. *Egészen könnyedén vedlik vissza az udvarias, segítőkész Albunná, nem esik különösebben nehezére.*
- Mióta mi kettecskén utoljára beszéltünk, azóta nem jártam a Kalaposnál. Sőt, azt is erősen kétlem, hogy ott találnám Kalácsfalván. A múltkorában igencsak sietős volt a helyzet, nem csodálnám, ha védettebb helyre húzódott volna.
*No persze Svirről beszélnek, könnyen lehet, hogy azóta megjelent valami hejre kis nőcske a faluban, aki maradásra bírta és ösztökélte. Leandanának egy viszontüdvözlés, és egy finom biccentés jut.*
- Csinos kis hely *járatja végig a tekintetét a belső téren és a különböző építészeit megoldásokon.*
- Biztos komoly munka lehetett tető alá hozni.
*Jó szokása szerint még véletlenül sem arról kezd el beszélni, ahova kilyukadni szeretne, inkább arra törekszik, hogy úgy terelődjön a szó, hogy a számára értékes dolgok feltűnés nélkül kinyerhetők legyenek belőle.*
*Különösképpen nem szontyolodik el attól, hogy Lothod csúnyán nézett rá. Elsősorban arra volt kíváncsi, milyen, ha paprikás, és lobog-e benne a harci szellem, él-e még a vidék törpéiben a tűz? Ezt akár ki is pipálhatja. Gyorsan lehúzza a pálinka maradékát, majd újabb 7 aranyat tol Rilai Raeling elé.
*- Még egyet! *Hangja kissé karcosabb, mint az imént, nyilván az előbbi adag hatására.*
- Szóval tisztes törpe vagy, aki szívleli a csatározást. Igazán derék. Főként ekkora hadakozások idején.
*Az apró ellentmondásra nem tudja nem felhívni a figyelmet, de ezt leszámítva nem nyekteti tovább, amit akart, már megtudta. Szóval hagyja, hadd menjen a dolgára.*
- Akkor a Thargok Törpe Thánja nyilván épp valahol odakünn van, hogy szembeszálljon a fenyegető fergeteggel. *somolyog rá Rilaira, főként akkor, ha eddigre az itala esetleg már előtte van.*
- Úgy tűnik, nincs okom tovább keresgélni. Legalábbis itt biztosan nem *vonja meg a vállát.*
- Szóval akár a csomagcipelés is belefér. *Egészen könnyedén vedlik vissza az udvarias, segítőkész Albunná, nem esik különösebben nehezére.*
- Mióta mi kettecskén utoljára beszéltünk, azóta nem jártam a Kalaposnál. Sőt, azt is erősen kétlem, hogy ott találnám Kalácsfalván. A múltkorában igencsak sietős volt a helyzet, nem csodálnám, ha védettebb helyre húzódott volna.
*No persze Svirről beszélnek, könnyen lehet, hogy azóta megjelent valami hejre kis nőcske a faluban, aki maradásra bírta és ösztökélte. Leandanának egy viszontüdvözlés, és egy finom biccentés jut.*
- Csinos kis hely *járatja végig a tekintetét a belső téren és a különböző építészeit megoldásokon.*
- Biztos komoly munka lehetett tető alá hozni.
*Jó szokása szerint még véletlenül sem arról kezd el beszélni, ahova kilyukadni szeretne, inkább arra törekszik, hogy úgy terelődjön a szó, hogy a számára értékes dolgok feltűnés nélkül kinyerhetők legyenek belőle.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:15:51
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:15:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Tovább folytatódik az "kedélyes cseverészés" a dezertáló törpékről, de Lothod inkább körbe-körbe tekinget. Eltereli a figyelmét erről a témáról, hogy ne legyen még jobban mérges. Kedve volna most egy jó kövéren megtömött pipára rágyújtani és elpöfékelni kényelmesen üldögélve egy jó sör mellett. De most ez nem az az alkalom. Majd később esetleg. Nem pihenhet, hiszen csak most kapott munkát. Furcsán venné ki magát, ha felvonulna a fenntartott szobába és ott lustulna.
Elmélkedéséből az ajtó nyitódása rázza fel. Arra tekint és jól megnézi magának az érkezőket. Mind kettőt. Már el is gondolkodna azon, hogy kik lehetnek ők, de nem kell a fáradságot vennie, hiszen Rilai megelőzi. Nagyokat hümmög, ahogy szokott, jelezvén, hogy felfogta amit mond neki. Bár a bajsza alatt elejt egy olyat, hogy*
-Az meg mi a fene?
*Ezt a Szellemjáró kifejezésre gondolja. Fogalma sincs, hogy az mi. A többit meg úgy ahogy megértette. De ki ő, hogy a rang foglalkoztassa? Ha valaki kiérdemelt valami nevet, akkor biztos nem akárki. Az üdvözlésre gyorsan és kurtán válaszol egy hasonló üdvvel. Majd megindul, hogy úgy tegyen ahogyan Rilai kérte. Vigyen inni. Az első feladata. A legkönnyebb feladat az összes közül amit itt lehet csinálni. Persze a naplopáson kívül.
Le is pattan a székről, akkora lendülettel, hogy csizmája talpa nagyot dobban a padlózaton. Határozott léptekkel lépdel be a pult mögé, majd gyorsan ki is tölt két korsó sört. Igaz, hogy könnyű dolog, de sikerül egy kicsit elrontania. Túl nagy hévvel ereszti az egyik korsóba az italt és a habja kicsordul, és kissé eláztatja Lothod inge ujjának a végét. Jól hallhatóan elkáromkodja magát törpéül. Aki nem ismeri a nyelvet az is tudhatja, hogy ez nem egy szépséges gondolat lehetett.
Megrázza az megáztatott karját, hogy a felesleges hab lejöjjön róla, majd befejezi a kitöltés és megragadja mindkét korsót egy kézben. Biztosan fogja az italokat. Ebből a fogásból nem sokan tudnak menekülni, két söröskorsónak pedig esélye sincs. Hamar odasétál az újonnan érkezettekhez, majd eléjük rakja az italokat.*
-Kedves egészségükre!
*Szól, miközben rájuk tekint, majd sarkon fordul és visszasiet, hogy valami ronggyal feltörölje a maradék habot, ami már talán a padlón terpeszkedik.*
*Tovább folytatódik az "kedélyes cseverészés" a dezertáló törpékről, de Lothod inkább körbe-körbe tekinget. Eltereli a figyelmét erről a témáról, hogy ne legyen még jobban mérges. Kedve volna most egy jó kövéren megtömött pipára rágyújtani és elpöfékelni kényelmesen üldögélve egy jó sör mellett. De most ez nem az az alkalom. Majd később esetleg. Nem pihenhet, hiszen csak most kapott munkát. Furcsán venné ki magát, ha felvonulna a fenntartott szobába és ott lustulna.
Elmélkedéséből az ajtó nyitódása rázza fel. Arra tekint és jól megnézi magának az érkezőket. Mind kettőt. Már el is gondolkodna azon, hogy kik lehetnek ők, de nem kell a fáradságot vennie, hiszen Rilai megelőzi. Nagyokat hümmög, ahogy szokott, jelezvén, hogy felfogta amit mond neki. Bár a bajsza alatt elejt egy olyat, hogy*
-Az meg mi a fene?
*Ezt a Szellemjáró kifejezésre gondolja. Fogalma sincs, hogy az mi. A többit meg úgy ahogy megértette. De ki ő, hogy a rang foglalkoztassa? Ha valaki kiérdemelt valami nevet, akkor biztos nem akárki. Az üdvözlésre gyorsan és kurtán válaszol egy hasonló üdvvel. Majd megindul, hogy úgy tegyen ahogyan Rilai kérte. Vigyen inni. Az első feladata. A legkönnyebb feladat az összes közül amit itt lehet csinálni. Persze a naplopáson kívül.
Le is pattan a székről, akkora lendülettel, hogy csizmája talpa nagyot dobban a padlózaton. Határozott léptekkel lépdel be a pult mögé, majd gyorsan ki is tölt két korsó sört. Igaz, hogy könnyű dolog, de sikerül egy kicsit elrontania. Túl nagy hévvel ereszti az egyik korsóba az italt és a habja kicsordul, és kissé eláztatja Lothod inge ujjának a végét. Jól hallhatóan elkáromkodja magát törpéül. Aki nem ismeri a nyelvet az is tudhatja, hogy ez nem egy szépséges gondolat lehetett.
Megrázza az megáztatott karját, hogy a felesleges hab lejöjjön róla, majd befejezi a kitöltés és megragadja mindkét korsót egy kézben. Biztosan fogja az italokat. Ebből a fogásból nem sokan tudnak menekülni, két söröskorsónak pedig esélye sincs. Hamar odasétál az újonnan érkezettekhez, majd eléjük rakja az italokat.*
-Kedves egészségükre!
*Szól, miközben rájuk tekint, majd sarkon fordul és visszasiet, hogy valami ronggyal feltörölje a maradék habot, ami már talán a padlón terpeszkedik.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:02:22
Üzenet elküldve: 2016-02-22 18:02:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Napközben//
*Tényleg segítőkész a lány, nem pusztán élelemről és italról beszél, de készségesen segít még abban is, mennyi is az a tíz. Szíve szerint kivenne egy kupac aranyat az erszényéből, és odarakná, hogy számolja ki magának, az a biztos, de hát nem akarja még ezzel is húzni az idejét, ha már ilyen kedvesen kiszolgálja minden jóval. Jobb híján gyanítja, hogy az ujjakat kéne figyelembe venni, nem a tenyereket, ugyanis abból kettő van, kettőig pedig tud számolni. Alapvetően az ujjakról lesz szó, és gyaníthatóan neki is ugyanennyi ujja van, így amikor magára marad, előkotorja az erszényét, és ujjanként leszámol egy aranyat. Illetve számolna, de a felénél elrontja. Felénél? A gyűrűs ujja egyik felénél, ha az számít. Végül a könnyebb módszer mellett dönt, sorban kirakja az aranyakat, majd rájuk illeszti az ujjait, majd kezeit feljebb tolja, így tíz aranyacska kilóg a sorból. A többit visszasöpri, és gondolatban vállon veregeti magát. Hiába, Kaff egy lángelme, akárhogy nézzük is. Ha Rilai Raeling visszatér, át is adja neki a 10 aranyat. Ha pedig már rögtön hozza az ételt is, akkor az óriás egészen fellelkesül:*
- Kaff köszön *majd némi gondolkodás után megjegyzi az aranyakra pillantva* Számol meg biztonság kedvéért.
*Igazán nem szeretné elbliccelni a fizetést, de sajnos nem tud olyan sokáig számolni, mint szeretne.*
*Tényleg segítőkész a lány, nem pusztán élelemről és italról beszél, de készségesen segít még abban is, mennyi is az a tíz. Szíve szerint kivenne egy kupac aranyat az erszényéből, és odarakná, hogy számolja ki magának, az a biztos, de hát nem akarja még ezzel is húzni az idejét, ha már ilyen kedvesen kiszolgálja minden jóval. Jobb híján gyanítja, hogy az ujjakat kéne figyelembe venni, nem a tenyereket, ugyanis abból kettő van, kettőig pedig tud számolni. Alapvetően az ujjakról lesz szó, és gyaníthatóan neki is ugyanennyi ujja van, így amikor magára marad, előkotorja az erszényét, és ujjanként leszámol egy aranyat. Illetve számolna, de a felénél elrontja. Felénél? A gyűrűs ujja egyik felénél, ha az számít. Végül a könnyebb módszer mellett dönt, sorban kirakja az aranyakat, majd rájuk illeszti az ujjait, majd kezeit feljebb tolja, így tíz aranyacska kilóg a sorból. A többit visszasöpri, és gondolatban vállon veregeti magát. Hiába, Kaff egy lángelme, akárhogy nézzük is. Ha Rilai Raeling visszatér, át is adja neki a 10 aranyat.
Ha pedig már rögtön hozza az ételt is, akkor az óriás egészen fellelkesül:*- Kaff köszön *majd némi gondolkodás után megjegyzi az aranyakra pillantva* Számol meg biztonság kedvéért.
*Igazán nem szeretné elbliccelni a fizetést, de sajnos nem tud olyan sokáig számolni, mint szeretne.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 16:05:23
Üzenet elküldve: 2016-02-22 16:05:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Fintorogva veszi tudomásul, hogy a rumosüveg ki lett marva a kezéből. Mondjuk amúgy is fintorogna: rémesen utál mindenféle tömény szeszt, öklömnyire szűkül a gyomra a tüzes, maró ízétől, libabőr futkos fel-alá rajta rossz szagától, de valamit valamiért. Fejét hátrahajtja, seprűs, dús pillái alól félszegen szemlélődik. Ügyes ujjaival jókora, rafinált kontyot rögtönöz rengetegnyi gesztenyeszín hajából a feje tetején. Csendben várakozik, mikor kezdi érezni a fáradtságon túl a kielégültséget, megbékélést. Vagy puszta elégültséget. Esetleg valami más jót, avagy csupán elviselhetőt. Vár és vár, de nem érez semmit. Megszemléli a visszaigyekvő idült szatírt. Szemből is, hátulról is elnyeri tetszését. Elnyújtózik a szétáradó forró víz melegségében, kendőzetlen bájai elé tornyoz néhány habpamacsot. Ingerkedőn megkunkorgatja kilógó lábujjait, hogy Khan másszon vissza melléje hamarost, de arra nem számít, hogy a félszemű ilyen utánozhatatlanul kecstelen akrobatikával kivitelezi óhaját.
Elámul, ahogy egykori kedvese bezuhan mellé a kádba. Elhűlve mered a kád szélén csordogáló vékony vércsíkra. Némasági fogadalmát nem szegi meg, de mélységesen megrendülten húzgálja ki összeakadt végtagjait a másik alól. Ha amaz feje a víz alatt van, megragadja üstökénél, és hátára fordítja. Nyakát roppantva kitámasztja a peremen, kiseperget néhány arcába tapadt tincset, leoldja átázott szemkötőjét. Úgy látja, a hegszabdalta mellkas nagyjából kivehetően emelkedik és süllyed. Feltérdel sarkaira, tüzetesebben megtekinti a hátrabicsaklott fejű, feltehetőleg féleszméletlen daliát. Úgy látja, élete szerelme egykedvűen pezseg tovább, dúsan borítva a krémes-habos illatszerekkel. Így hát dohogva lefejti a férfi ujjait az elnyugvó helyzetben is markolt palackról. Tovább iddogál. Ha Khan nem éberedik meg, kiélvezi a nyugodalmas perceket.
Mivel vagy két decit lehúzott a bűnrossz szeszből, éhgyomorra, színültig csalódottságra, hamar a fejébe száll az alkohol. Felmerül benne, hogy tán nem ártana mégis csak reanimálni valahogy lovagját. Csak nem végzett a sors vele ilyen egyszerűen, simán, elvégre máskor pazar vérfürdőkre képes, iszamós mészárlásokat élt már túl. Csobogva pozíciót vált, kihajtogatja útjából a közébük eső végtagokat. Egész közelről belebámul Khan arcába, elébb széttárt ujjú kezét imbolyogtatja arca előtt, utóbb szelíden pofozgatja. Ha semmi reakció, vizet locsol ábrázatába, mert tán nem volt még elég a habnyelésből. Na majd most.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Fintorogva veszi tudomásul, hogy a rumosüveg ki lett marva a kezéből. Mondjuk amúgy is fintorogna: rémesen utál mindenféle tömény szeszt, öklömnyire szűkül a gyomra a tüzes, maró ízétől, libabőr futkos fel-alá rajta rossz szagától, de valamit valamiért. Fejét hátrahajtja, seprűs, dús pillái alól félszegen szemlélődik. Ügyes ujjaival jókora, rafinált kontyot rögtönöz rengetegnyi gesztenyeszín hajából a feje tetején. Csendben várakozik, mikor kezdi érezni a fáradtságon túl a kielégültséget, megbékélést. Vagy puszta elégültséget. Esetleg valami más jót, avagy csupán elviselhetőt. Vár és vár, de nem érez semmit. Megszemléli a visszaigyekvő idült szatírt. Szemből is, hátulról is elnyeri tetszését. Elnyújtózik a szétáradó forró víz melegségében, kendőzetlen bájai elé tornyoz néhány habpamacsot. Ingerkedőn megkunkorgatja kilógó lábujjait, hogy Khan másszon vissza melléje hamarost, de arra nem számít, hogy a félszemű ilyen utánozhatatlanul kecstelen akrobatikával kivitelezi óhaját.
Elámul, ahogy egykori kedvese bezuhan mellé a kádba. Elhűlve mered a kád szélén csordogáló vékony vércsíkra. Némasági fogadalmát nem szegi meg, de mélységesen megrendülten húzgálja ki összeakadt végtagjait a másik alól. Ha amaz feje a víz alatt van, megragadja üstökénél, és hátára fordítja. Nyakát roppantva kitámasztja a peremen, kiseperget néhány arcába tapadt tincset, leoldja átázott szemkötőjét. Úgy látja, a hegszabdalta mellkas nagyjából kivehetően emelkedik és süllyed. Feltérdel sarkaira, tüzetesebben megtekinti a hátrabicsaklott fejű, feltehetőleg féleszméletlen daliát. Úgy látja, élete szerelme egykedvűen pezseg tovább, dúsan borítva a krémes-habos illatszerekkel. Így hát dohogva lefejti a férfi ujjait az elnyugvó helyzetben is markolt palackról. Tovább iddogál. Ha Khan nem éberedik meg, kiélvezi a nyugodalmas perceket.
Mivel vagy két decit lehúzott a bűnrossz szeszből, éhgyomorra, színültig csalódottságra, hamar a fejébe száll az alkohol. Felmerül benne, hogy tán nem ártana mégis csak reanimálni valahogy lovagját. Csak nem végzett a sors vele ilyen egyszerűen, simán, elvégre máskor pazar vérfürdőkre képes, iszamós mészárlásokat élt már túl. Csobogva pozíciót vált, kihajtogatja útjából a közébük eső végtagokat. Egész közelről belebámul Khan arcába, elébb széttárt ujjú kezét imbolyogtatja arca előtt, utóbb szelíden pofozgatja. Ha semmi reakció, vizet locsol ábrázatába, mert tán nem volt még elég a habnyelésből. Na majd most.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-22 15:20:39
Üzenet elküldve: 2016-02-22 15:20:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Valami zsebében talált tökmagizét rágcsál lefelé jövet, így csendesen csámcsog csak az út jó részén.*
- Kagan vette fel, de a lányka, hát... hülye volt szegény. Jaj, de milyen sötét... ajhh. Elvittük vadászatra, mikor azt a lusta disznó Waldrant, meg Akheelt kellett összeszedni, de bekattant, így hát... a Vörössel kezeltük a helyzetet. Hehehe. Irtózatos mocskot tud csinálni az a lány. *rázza a fejét még mindig zöldülve, ha csak visszagondol.*
*Belépve a Tavernába kénytelen elhúzni a száját.*
- Mekkora tömeg. *dünnyög, majd Lea szavaira felröhög.*
- Hogyne hallottam volna. Én magam segítek szőrt tépni a hátáról, meg a fülecses kucsmák fülecséhez a seggéről! A jelmondatot is én találtam ki: "Van ott még, ahunnan ez gyütt!" *ezt már külön Rilai kedvéért adja elő, hadd szörnyülködjön a lányt. Egyik kezével markolászva nyúl felé.*
- A legutóbbi tépés óta nem mostam ám kezet! *riogatja a jótét népeket, mert bár sokan vannak itt elföldiek, nomádok és barbárok, azért mindennek megvan a határa.*
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.22 15:22:49
*Valami zsebében talált tökmagizét rágcsál lefelé jövet, így csendesen csámcsog csak az út jó részén.*
- Kagan vette fel, de a lányka, hát... hülye volt szegény. Jaj, de milyen sötét... ajhh. Elvittük vadászatra, mikor azt a lusta disznó Waldrant, meg Akheelt kellett összeszedni, de bekattant, így hát... a Vörössel kezeltük a helyzetet. Hehehe. Irtózatos mocskot tud csinálni az a lány. *rázza a fejét még mindig zöldülve, ha csak visszagondol.*
*Belépve a Tavernába kénytelen elhúzni a száját.*
- Mekkora tömeg. *dünnyög, majd Lea szavaira felröhög.*
- Hogyne hallottam volna. Én magam segítek szőrt tépni a hátáról, meg a fülecses kucsmák fülecséhez a seggéről! A jelmondatot is én találtam ki: "Van ott még, ahunnan ez gyütt!" *ezt már külön Rilai kedvéért adja elő, hadd szörnyülködjön a lányt. Egyik kezével markolászva nyúl felé.*
- A legutóbbi tépés óta nem mostam ám kezet! *riogatja a jótét népeket, mert bár sokan vannak itt elföldiek, nomádok és barbárok, azért mindennek megvan a határa.*
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.22 15:22:49
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051