Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 21:20:40
Üzenet elküldve: 2016-02-19 21:20:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
~ Így ni, mennyivel jobb máris, nem? ~
*Fél szemén keresztül is képes átadni szinte bármilyen üzenetet, különösen, ha valaki olyan árgus szemeket mereszt rá, amilyet néhány perce Rilai. Nem utolsósorban a lány azon szűk csoport tagja, akik a felszínnél már valamivel többet is megkapartak a férfi valóját fedő jégmasszívumból. Az igazság az, hogy Rilai egy csákány hatékonyságával dolgozik, amikor a munka lehet elnagyolt és nem kell az aprólékossággal törődni. A kezében forgatott legmegfelelőbb eszközt olyan magabiztossággal forgatja, mint ő ugyanennek acélmását.
Kivételesen nem csukja be szemét a homlokdöcinél, mert bizony visszarúgó bestia ez a távolmaradás és a viszontlátás bicegve éledő öröme csak azért lehet vágyott-hiányolt, mert a távollét hetei megérlelik hozzá az alkalmat.
És pontosan ezzel érkezik el ahhoz a fordulóponthoz, ahonnét nem engedheti tovább menni a széltoló gazembert, bármennyire kérleli is arra, hogy az egyetlen szóban vallott érzésre egy profán "tudom"-mal válaszoljon mindössze. Elzavarja maguk mellől ezt a frátert, a maga részét megtette már és nem ő az egyetlen, aki szereti jussát megkapni a nőtől.*
- A vérkeringésem túl erős hozzá, hogy előbb múljak ki, minthogy visszajöhetnék, Rilai. *"Ne hagyd, hogy bosszantson a változtathatatlan" - szól hozzá vissza valahonnét régről egy barát intelme, de értetlenségben találva most a Félszeműt. Miért mindig ilyenkor és ilyenek jutnak az ember eszébe? Néha hetek energiáját öli bele, hogy megfejtse a miérteket, csak hogy később pofon vágja a felismerés profánsága.*
- Mégis szívesebben látnál kantáros nadrágban, vasvillával a földeken? *A rézkád szélén talál kényelmes ülést, ahogy elhátrál néhány lépést, nem hagyva meg azt a szabadságot Rilainak, hogy elszakadhasson tőle, mintha azzal a törékenyen beállt nyugalom elvesztését is féltené. Ültében nagyjából egy magasnak tetszenek. Tökéletes.*
~ Nem jött még el az ideje, hogy búcsút intsünk egymásnak. ~
*Mi az, ami az átlagosat széppé, a középszerűt izgalmassá, az ezerszer hallottat elunhatatlanná teszi? Most már becsukhatja a szemét.
Csók születik a viszontlátásból.*
- Itthon vagyok.
//Sárkányok és egyéb rémségek//
~ Így ni, mennyivel jobb máris, nem? ~
*Fél szemén keresztül is képes átadni szinte bármilyen üzenetet, különösen, ha valaki olyan árgus szemeket mereszt rá, amilyet néhány perce Rilai. Nem utolsósorban a lány azon szűk csoport tagja, akik a felszínnél már valamivel többet is megkapartak a férfi valóját fedő jégmasszívumból. Az igazság az, hogy Rilai egy csákány hatékonyságával dolgozik, amikor a munka lehet elnagyolt és nem kell az aprólékossággal törődni. A kezében forgatott legmegfelelőbb eszközt olyan magabiztossággal forgatja, mint ő ugyanennek acélmását.
Kivételesen nem csukja be szemét a homlokdöcinél, mert bizony visszarúgó bestia ez a távolmaradás és a viszontlátás bicegve éledő öröme csak azért lehet vágyott-hiányolt, mert a távollét hetei megérlelik hozzá az alkalmat.
És pontosan ezzel érkezik el ahhoz a fordulóponthoz, ahonnét nem engedheti tovább menni a széltoló gazembert, bármennyire kérleli is arra, hogy az egyetlen szóban vallott érzésre egy profán "tudom"-mal válaszoljon mindössze. Elzavarja maguk mellől ezt a frátert, a maga részét megtette már és nem ő az egyetlen, aki szereti jussát megkapni a nőtől.*
- A vérkeringésem túl erős hozzá, hogy előbb múljak ki, minthogy visszajöhetnék, Rilai. *"Ne hagyd, hogy bosszantson a változtathatatlan" - szól hozzá vissza valahonnét régről egy barát intelme, de értetlenségben találva most a Félszeműt. Miért mindig ilyenkor és ilyenek jutnak az ember eszébe? Néha hetek energiáját öli bele, hogy megfejtse a miérteket, csak hogy később pofon vágja a felismerés profánsága.*
- Mégis szívesebben látnál kantáros nadrágban, vasvillával a földeken? *A rézkád szélén talál kényelmes ülést, ahogy elhátrál néhány lépést, nem hagyva meg azt a szabadságot Rilainak, hogy elszakadhasson tőle, mintha azzal a törékenyen beállt nyugalom elvesztését is féltené. Ültében nagyjából egy magasnak tetszenek. Tökéletes.*
~ Nem jött még el az ideje, hogy búcsút intsünk egymásnak. ~
*Mi az, ami az átlagosat széppé, a középszerűt izgalmassá, az ezerszer hallottat elunhatatlanná teszi? Most már becsukhatja a szemét.
Csók születik a viszontlátásból.*
- Itthon vagyok.
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 20:50:22
Üzenet elküldve: 2016-02-19 20:50:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Elhibázta, ugyanis idejekorán nem löki el magától a férfit. Aztán meg már úgyis mindegy lesz. Ezért lett volna bölcsebb tartani a három lépés távolságot: sokkal egyszerűbb egymás auráján kívül haragudni a másikra. Belesimul Khan karjaiba, s bár még mindig majd' szétveti az ideg, kénytelen legalább magában, befelé, mélyen egy kicsit igazat adni a szélhámosnak. Hisz nem pont ő volt az, aki fennhangon hirdette, hogy nincs szüksége egy anyámasszony katonájára, akik mást sem csinál egész álló nap, mint a szoknyája szélén ül? Hogy neki a megszelídíthetetlen, a kiismerhetetlen kell, s mentem megunja azt, aki állandó? Hát megkapta, csőstül! Boldog? Fityfenét! De sajnos jogtalan a hiszti, a Félszemű nem árult zsákbamacskát sem. Tudta, hogy mire iratkozik fel, mikor viszonyba kezdtek egymással. Erre tessék: másra se vágyik, minthogy képen törölje a félszegen vigyorgó pasast amiért ilyen rémesen magabiztos merészel lenni, amikor őt épp maga alá temetik az érzelmei.
Ha már így esett, nem áll ellent nekik: tizedmásodperc levegőhöz jutást engedélyez magának. Felbámul a másikra, akár ha először látná, lábujjhegyre pipiskedik, hogy összesimíthassák homlokukat, mint régen. Mert hát azért megnyugszik, hogy életben és egészben van a nyomorult, még ha alig lát is a pipától, amiért ilyen szembetűnően ignorálta, miközben a Kikötőből érkezett harcosok egytől egyig megfordultak nála, hogy egy jó szót szóljanak hozzá, vagy biztosítsák az itthon maradt asszonynépet jólétükről, életben maradásukról, hogy szót ne ejtsünk erről a végtelenül kretén belépőről a káddal meg a csörlővel. Tüzetesen megvizsgálja, szaporodott-e a sebhelyek száma arcán, nyakán, vállain, kezei felsettenkednek a másik nyakán, két keze közé fogja az arcát. Erről eszébe jut egy falfirka, melyet egy városi házon látott, két összefonódó szerelmes piktúrájára karistolva, a következő módon:
(
milyen érvényes
lett arcom két tenyered
zárójelében)*
- Hiányoltalak. - *Vallja meg lesütött szemmel.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Elhibázta, ugyanis idejekorán nem löki el magától a férfit. Aztán meg már úgyis mindegy lesz. Ezért lett volna bölcsebb tartani a három lépés távolságot: sokkal egyszerűbb egymás auráján kívül haragudni a másikra. Belesimul Khan karjaiba, s bár még mindig majd' szétveti az ideg, kénytelen legalább magában, befelé, mélyen egy kicsit igazat adni a szélhámosnak. Hisz nem pont ő volt az, aki fennhangon hirdette, hogy nincs szüksége egy anyámasszony katonájára, akik mást sem csinál egész álló nap, mint a szoknyája szélén ül? Hogy neki a megszelídíthetetlen, a kiismerhetetlen kell, s mentem megunja azt, aki állandó? Hát megkapta, csőstül! Boldog? Fityfenét! De sajnos jogtalan a hiszti, a Félszemű nem árult zsákbamacskát sem. Tudta, hogy mire iratkozik fel, mikor viszonyba kezdtek egymással. Erre tessék: másra se vágyik, minthogy képen törölje a félszegen vigyorgó pasast amiért ilyen rémesen magabiztos merészel lenni, amikor őt épp maga alá temetik az érzelmei.
Ha már így esett, nem áll ellent nekik: tizedmásodperc levegőhöz jutást engedélyez magának. Felbámul a másikra, akár ha először látná, lábujjhegyre pipiskedik, hogy összesimíthassák homlokukat, mint régen. Mert hát azért megnyugszik, hogy életben és egészben van a nyomorult, még ha alig lát is a pipától, amiért ilyen szembetűnően ignorálta, miközben a Kikötőből érkezett harcosok egytől egyig megfordultak nála, hogy egy jó szót szóljanak hozzá, vagy biztosítsák az itthon maradt asszonynépet jólétükről, életben maradásukról, hogy szót ne ejtsünk erről a végtelenül kretén belépőről a káddal meg a csörlővel. Tüzetesen megvizsgálja, szaporodott-e a sebhelyek száma arcán, nyakán, vállain, kezei felsettenkednek a másik nyakán, két keze közé fogja az arcát. Erről eszébe jut egy falfirka, melyet egy városi házon látott, két összefonódó szerelmes piktúrájára karistolva, a következő módon:
(
milyen érvényes
lett arcom két tenyered
zárójelében)*
- Hiányoltalak. - *Vallja meg lesütött szemmel.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 19:55:09
Üzenet elküldve: 2016-02-19 19:55:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Megítélés kérdése ez is csak: szürreális életkép vagy egy átlagos hétköznap a Félszemű zsoldossal. Ugyanúgy természetes részét képezi, mint pimasz viselkedése, amely alatt jó mélyen eltemetve fekszik valamennyicske egy kötelességtudó emberből is, aki ha akarná, megválthatná bűneit. De mivel még nem tette, ezért is lett körülírva azzal, hogy rétegelt sír alatt nyugszik ez a jellemvonása.
Oda-vissza pattanó dolog egyébként a karosszériaelemzés, noha a lány virágba boruló boldogsága akkor lett teljes, amikor kulcsa készen megkapta a Vashegy ezermestereitől a fogadóját. Nem szorulhat különösebb magyarázatra, hogy miért ilyen megjelenésében szereti látni, s nem dühödt méregtől fűtötten. Mintha lándzsahegyet szegeznének a mellkasának, ami ellen bosszantóan kiszolgáltatottnak érzi magát: nincs olyan vért, ami elég strapabíró lehetne ezzel szemben. Sérülékenyebb felülete ez az embernek bármi másnál, ami a testen fellelhető. Még ha kevésbé látványos is, és az ellene leghatásosabban forgatható fegyver igazi szakértői a nők.
Távozna is Khan, ha a "te, te, te" lassan hexameterré hízó sorát nem cserélné le.*
- Erre most valami stílusosat és hatásvadászt kellene mondanom, de nem szeretném, ha olyasmit tennél, amit utána megbánnál és jó helyen van a fejem a nyakamon. *Felsóhajt, elhúzza mellkasáról Rilai vádlón meredő ujját és él azzal a tisztességtelen előnnyel, ami neménél és hivatásánál fogva az ő pártján áll. Baljával átkulcsolja hátánál Rilait, egyúttal olyan közelségbe is kényszerítve a másikat, amit talán nem szándékozott volna saját elhatározásból engedni.*
- A szélnek szemére hányják, ha azt teszi, amire született? Ismersz már, csempészlány. Rövid ideig maradok csak egy helyben, pont, mint a... *Rilai orrára fúj és vigyorra fakasztja arcát.* Tanulok. Emlékszel a hollóruhás figurára az álmaimból, aki a változásról beszélt?
*A kakukkfióka belepittyeg időnként a váltakozó ütemű beszélgetésbe, mintha kötelező jelleggel meg kellene tennie. Itt vannak hát. Egy szétbarmolt szobában, mázsás rézkáddal az oldalukon és egy fél hátsóudvarnyi-kertnyi lepattanóval.*
- Mi értelme volna visszatérnem, ha soha nem aggódnál értem? És tessék, amikor már épp temetni készülnél távollétem miatt, a szobádban termek, sárkánytrófeával.
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Megítélés kérdése ez is csak: szürreális életkép vagy egy átlagos hétköznap a Félszemű zsoldossal. Ugyanúgy természetes részét képezi, mint pimasz viselkedése, amely alatt jó mélyen eltemetve fekszik valamennyicske egy kötelességtudó emberből is, aki ha akarná, megválthatná bűneit. De mivel még nem tette, ezért is lett körülírva azzal, hogy rétegelt sír alatt nyugszik ez a jellemvonása.
Oda-vissza pattanó dolog egyébként a karosszériaelemzés, noha a lány virágba boruló boldogsága akkor lett teljes, amikor kulcsa készen megkapta a Vashegy ezermestereitől a fogadóját. Nem szorulhat különösebb magyarázatra, hogy miért ilyen megjelenésében szereti látni, s nem dühödt méregtől fűtötten. Mintha lándzsahegyet szegeznének a mellkasának, ami ellen bosszantóan kiszolgáltatottnak érzi magát: nincs olyan vért, ami elég strapabíró lehetne ezzel szemben. Sérülékenyebb felülete ez az embernek bármi másnál, ami a testen fellelhető. Még ha kevésbé látványos is, és az ellene leghatásosabban forgatható fegyver igazi szakértői a nők.
Távozna is Khan, ha a "te, te, te" lassan hexameterré hízó sorát nem cserélné le.*
- Erre most valami stílusosat és hatásvadászt kellene mondanom, de nem szeretném, ha olyasmit tennél, amit utána megbánnál és jó helyen van a fejem a nyakamon. *Felsóhajt, elhúzza mellkasáról Rilai vádlón meredő ujját és él azzal a tisztességtelen előnnyel, ami neménél és hivatásánál fogva az ő pártján áll. Baljával átkulcsolja hátánál Rilait, egyúttal olyan közelségbe is kényszerítve a másikat, amit talán nem szándékozott volna saját elhatározásból engedni.*
- A szélnek szemére hányják, ha azt teszi, amire született? Ismersz már, csempészlány. Rövid ideig maradok csak egy helyben, pont, mint a... *Rilai orrára fúj és vigyorra fakasztja arcát.* Tanulok. Emlékszel a hollóruhás figurára az álmaimból, aki a változásról beszélt?
*A kakukkfióka belepittyeg időnként a váltakozó ütemű beszélgetésbe, mintha kötelező jelleggel meg kellene tennie. Itt vannak hát. Egy szétbarmolt szobában, mázsás rézkáddal az oldalukon és egy fél hátsóudvarnyi-kertnyi lepattanóval.*
- Mi értelme volna visszatérnem, ha soha nem aggódnál értem? És tessék, amikor már épp temetni készülnél távollétem miatt, a szobádban termek, sárkánytrófeával.
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 19:48:05
Üzenet elküldve: 2016-02-19 19:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*A szürreális szituációra tovább már nem tud csodálkozni. Elfogyott neki, amiből. Megperdülve szembetalálja magát álmai lovagjával, teljes életnagyságban. Ugyanaz a rókamosoly, ugyanaz a szívdöglesztő attitűd. Kétség sem fér hozzá: a távollét nem sok külsérelmi nyomot hagyott Khanon. Rilai szíve menten fel is ugrik a torkába, onnan nyeldesi vissza.
Vészjóslóan közelebb lép, mutatóujjával becélozza a férfi mellkasát. Már nem süvöltözik, szinte napirendre tért a szétbarmolt vendégszoba tényén.*
- Te... - *Szegi le vészjóslóan fejét, akár a bikaviadalban dühödött jószág, miközben lassan még egyet lép előre. Bár magasságban alig ver rá valamit az egyhatvanra, ha haragos, a bőréből áradó fémes, forrongó aura sokakat megfutamított már, és tán Khan is jobban tenné, ha most laposkúszásban távozna a színről, mielőtt kitör a vihar. Hangja halk, ám szavai éle annál jobban kitapintható. Ismételget, nyomatékosít.* - Te. Te! Hol a patvarban voltál? Itt vártam rád, hogy rólad hírt kapjak! Napokat, heteket. Hiába!
*A hadoválás a kakukkos óráról meg a habfürdőről vagy lepattan róla, vagy el se jut a tudatáig, melyben jelen pillanatban minden mást kiszorítón, döbbentséggel, megkönnyebbüléssel kihímzett vörös posztóként leng a harag vörös zászlaja.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*A szürreális szituációra tovább már nem tud csodálkozni. Elfogyott neki, amiből. Megperdülve szembetalálja magát álmai lovagjával, teljes életnagyságban. Ugyanaz a rókamosoly, ugyanaz a szívdöglesztő attitűd. Kétség sem fér hozzá: a távollét nem sok külsérelmi nyomot hagyott Khanon. Rilai szíve menten fel is ugrik a torkába, onnan nyeldesi vissza.
Vészjóslóan közelebb lép, mutatóujjával becélozza a férfi mellkasát. Már nem süvöltözik, szinte napirendre tért a szétbarmolt vendégszoba tényén.*
- Te... - *Szegi le vészjóslóan fejét, akár a bikaviadalban dühödött jószág, miközben lassan még egyet lép előre. Bár magasságban alig ver rá valamit az egyhatvanra, ha haragos, a bőréből áradó fémes, forrongó aura sokakat megfutamított már, és tán Khan is jobban tenné, ha most laposkúszásban távozna a színről, mielőtt kitör a vihar. Hangja halk, ám szavai éle annál jobban kitapintható. Ismételget, nyomatékosít.* - Te. Te! Hol a patvarban voltál? Itt vártam rád, hogy rólad hírt kapjak! Napokat, heteket. Hiába!
*A hadoválás a kakukkos óráról meg a habfürdőről vagy lepattan róla, vagy el se jut a tudatáig, melyben jelen pillanatban minden mást kiszorítón, döbbentséggel, megkönnyebbüléssel kihímzett vörös posztóként leng a harag vörös zászlaja.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 18:17:26
Üzenet elküldve: 2016-02-19 18:17:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben, munkaügyben, satöbbi//
*A törpe arca a kissé kínos feszengését leváltja egy hatalmasra vigyorra mikor Rilai nem küldi el a náthásba. Megtörtént már vele az ilyesmi. Nem sok helyen szeretik a törpéket, pedig dolgosak és őszinték. Néha kicsit túlságosan is. Lehet ezért nem szeretik őket sok helyen.
Rymor magánakcióját csak halkan figyeli, szemmel követi. Kissé komoran néz rá, hirtelen nem érti mi ez a komédia itt, de a kis versikét ő is megmosolyogja. Mikor Rilai visszatér, hogy a munkaügyet vitassák, a törpe rászegezi tekintetét és teljes beleadással hallgatja a szavakat. A fülelés jól megy neki, amúgy is jókora kagylókkal áldották meg. Ahogy elébe kerül az étel- és itallap, kinyitja és szemét átfuttatva rajta sokatmondóan hümmög egyet, majd felnéz.*
-No hát, jó helyre jöttem én akkor! Italt tölteni jól tudok, az, hogy a pultnál kell csinálni nem nehezít semmit.
*Belekezd a felsorolásba, vastag ujjait sorba kinyújtva mutogat a levegőbe ahogy megy végig a dolgain, ha itt dolgozna.*
-Ezeket az ételeket biztosan megtudom csinálni, legalábbis szerintem. Legfeljebb először csak nézem, hogy készül, oszt majd utána én meg megpróbálom. Ha kell felmosok ugyebár, meg jól kirúgdosom azokat akik úgy beseggelnek, hogy csak több kárt okoznak mint jót. Viszont ha ez az illető fizető vendég akkor meg jól bekísérem a szobájába. Ha kell még olvasok is neki valami szépet.
*Mondja viccelődve az utolsó gondolatát Lothod.*
-Veteményest locsolgatni meg gazolni tudok. Lovakat kiganézni is. Ezek a mancsok munkában és harcban edződtek!
*Mutatja fel két tenyerét, majd rácsap a térdére.*
-A fizetséget pedig tökéletesen megfelelőnek találom kérem szépen. Egyszóval én volnék a tökéletes törpe ide!... Na jó, főzés terén majd még ki kell kupálnia, mert ezt a burcás, barcás csirke micsodát nem hiszem, hogy csak úgy kiráznám a kisebbik ujjamból.
*Most pedig levegőt is vesz a törpe, mert eddig nem nagyon tette. Túlságosan is beleélte magát az egészbe. Szuszog egy-két nagyot, majd kis hatásszünet után folytatja is.*
-No akkor, hogyan lészen tovább?
*Itt megáll a tudománya a sziklamarkúnak. Nem tudja, hogyan is megy itt az új munkás felvétele. A további teendőket a háziasszonyra bízza.*
*A törpe arca a kissé kínos feszengését leváltja egy hatalmasra vigyorra mikor Rilai nem küldi el a náthásba. Megtörtént már vele az ilyesmi. Nem sok helyen szeretik a törpéket, pedig dolgosak és őszinték. Néha kicsit túlságosan is. Lehet ezért nem szeretik őket sok helyen.
Rymor magánakcióját csak halkan figyeli, szemmel követi. Kissé komoran néz rá, hirtelen nem érti mi ez a komédia itt, de a kis versikét ő is megmosolyogja. Mikor Rilai visszatér, hogy a munkaügyet vitassák, a törpe rászegezi tekintetét és teljes beleadással hallgatja a szavakat. A fülelés jól megy neki, amúgy is jókora kagylókkal áldották meg. Ahogy elébe kerül az étel- és itallap, kinyitja és szemét átfuttatva rajta sokatmondóan hümmög egyet, majd felnéz.*
-No hát, jó helyre jöttem én akkor! Italt tölteni jól tudok, az, hogy a pultnál kell csinálni nem nehezít semmit.
*Belekezd a felsorolásba, vastag ujjait sorba kinyújtva mutogat a levegőbe ahogy megy végig a dolgain, ha itt dolgozna.*
-Ezeket az ételeket biztosan megtudom csinálni, legalábbis szerintem. Legfeljebb először csak nézem, hogy készül, oszt majd utána én meg megpróbálom. Ha kell felmosok ugyebár, meg jól kirúgdosom azokat akik úgy beseggelnek, hogy csak több kárt okoznak mint jót. Viszont ha ez az illető fizető vendég akkor meg jól bekísérem a szobájába. Ha kell még olvasok is neki valami szépet.
*Mondja viccelődve az utolsó gondolatát Lothod.*
-Veteményest locsolgatni meg gazolni tudok. Lovakat kiganézni is. Ezek a mancsok munkában és harcban edződtek!
*Mutatja fel két tenyerét, majd rácsap a térdére.*
-A fizetséget pedig tökéletesen megfelelőnek találom kérem szépen. Egyszóval én volnék a tökéletes törpe ide!... Na jó, főzés terén majd még ki kell kupálnia, mert ezt a burcás, barcás csirke micsodát nem hiszem, hogy csak úgy kiráznám a kisebbik ujjamból.
*Most pedig levegőt is vesz a törpe, mert eddig nem nagyon tette. Túlságosan is beleélte magát az egészbe. Szuszog egy-két nagyot, majd kis hatásszünet után folytatja is.*
-No akkor, hogyan lészen tovább?
*Itt megáll a tudománya a sziklamarkúnak. Nem tudja, hogyan is megy itt az új munkás felvétele. A további teendőket a háziasszonyra bízza.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 17:19:16
Üzenet elküldve: 2016-02-19 17:19:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
- Kéne egy sör. *Mert válaszokat remélne tőle. De ha azokat nem is, legalább jóleső érzés lehetne az inakat alapos próba alá vető munka után. Nem akar a járulékos veszteséggel és annak helyreállítási költségeivel foglalkozni, mert félő, hogy lyukat égetne a zsebébe, ha most rögtön finanszíroznia kellene a dolgot. Ugyanakkor a közelmúltban szerzett tervező- és belépítészeti rutinja azt mondatja vele, hogy a javítási munkálatokat maga is el tudja látni, csak a nyersanyagot kell beszereznie hozzá.
A magyarázkodásra szoruló elme mindig megtalálja a legszebbet is a borzalmasban: a pántjából kiforduló ablakredők például így könnyebben kicserélhetők lesznek és egyébként is szúette volt már a fa, amiből egykor kikanyarították őket és megszolgálja célját a kakukkfióka is. A Félszeműre nyitó Rilai éppen e művelet közben leli, ahogy a szélesre tárt ablakon éppen kihajítaná a fészek tartalmát, mert mintha látott volna a közelben fészkelni egy ölyvcsaládot is nemrégiben. Erről azonmód letesz természetesen, a nőkben megvan az a lekövethetetlen szokás, hogy szívük szeretetének legértékesebb darabjává fogadnak bármilyen bolyhos-pihés-puha állatkát, amin a szemük megakad. Khan elcseszte, hogy nem a fiókával kezdte, így már kénytelen megtartani fészkestől a markában.*
- Van egy gnóm szerkezet, ami méri az időt és sokban van egy kakukkra hajazó figura is, ami előjön pittyegni, ha lejár egy újabb óra, 'szem. Le akartam rajzolni ezt itt, hogy élethű figurát faragjanak a tiédhez. *Ez sem hihetetlenebb vállalkozás a rézsárkánynál. A fiókát a kád zúzta párkányra teszi, ezzel is legalább egy picit takarva a károkat, mindhiába. Rilai szeme élesebb a sasénál és ha hallása csak töredékében is annyira éles mint a rókáké, a padlónyikorgás felett sem csusszan el a figyelme. Khan kárára, aki jól tudja, hogy ilyenkor ildomosabb lelépni a dühre gyűlő haragvihar elől, mintsem szembenézni az asszonynép indulatosságával. Gaztetten értként már kész magyarázata is van a dologra.*
- Ja, hogy én?! Az udvarra készültem, hogy elkapjam a rohadékot, aki után annyira hajolgattál kifelé az ablakon. *Észrevesz maga előtt egy karcolásnyomot a padlón, ezért kénytelen előrébb lépni, hogy talpa takarásába kerüljön a szégyenfolt.* Hát nem gyönyörű? Megígértem, megcsináltam. És csak a tiéd. Esténként a Vaskorsót zárva csak arra vár, hogy megtöltsd forró, habos vízzel. Sehol nem találsz ennél szelídebb vagy szebb vízköpőt, ezt garantálom.
~ De hogyan vezessem fel a vizet az emeletig? ~
//Sárkányok és egyéb rémségek//
- Kéne egy sör. *Mert válaszokat remélne tőle. De ha azokat nem is, legalább jóleső érzés lehetne az inakat alapos próba alá vető munka után. Nem akar a járulékos veszteséggel és annak helyreállítási költségeivel foglalkozni, mert félő, hogy lyukat égetne a zsebébe, ha most rögtön finanszíroznia kellene a dolgot. Ugyanakkor a közelmúltban szerzett tervező- és belépítészeti rutinja azt mondatja vele, hogy a javítási munkálatokat maga is el tudja látni, csak a nyersanyagot kell beszereznie hozzá.
A magyarázkodásra szoruló elme mindig megtalálja a legszebbet is a borzalmasban: a pántjából kiforduló ablakredők például így könnyebben kicserélhetők lesznek és egyébként is szúette volt már a fa, amiből egykor kikanyarították őket és megszolgálja célját a kakukkfióka is. A Félszeműre nyitó Rilai éppen e művelet közben leli, ahogy a szélesre tárt ablakon éppen kihajítaná a fészek tartalmát, mert mintha látott volna a közelben fészkelni egy ölyvcsaládot is nemrégiben. Erről azonmód letesz természetesen, a nőkben megvan az a lekövethetetlen szokás, hogy szívük szeretetének legértékesebb darabjává fogadnak bármilyen bolyhos-pihés-puha állatkát, amin a szemük megakad. Khan elcseszte, hogy nem a fiókával kezdte, így már kénytelen megtartani fészkestől a markában.*
- Van egy gnóm szerkezet, ami méri az időt és sokban van egy kakukkra hajazó figura is, ami előjön pittyegni, ha lejár egy újabb óra, 'szem. Le akartam rajzolni ezt itt, hogy élethű figurát faragjanak a tiédhez. *Ez sem hihetetlenebb vállalkozás a rézsárkánynál. A fiókát a kád zúzta párkányra teszi, ezzel is legalább egy picit takarva a károkat, mindhiába. Rilai szeme élesebb a sasénál és ha hallása csak töredékében is annyira éles mint a rókáké, a padlónyikorgás felett sem csusszan el a figyelme. Khan kárára, aki jól tudja, hogy ilyenkor ildomosabb lelépni a dühre gyűlő haragvihar elől, mintsem szembenézni az asszonynép indulatosságával. Gaztetten értként már kész magyarázata is van a dologra.*
- Ja, hogy én?! Az udvarra készültem, hogy elkapjam a rohadékot, aki után annyira hajolgattál kifelé az ablakon. *Észrevesz maga előtt egy karcolásnyomot a padlón, ezért kénytelen előrébb lépni, hogy talpa takarásába kerüljön a szégyenfolt.* Hát nem gyönyörű? Megígértem, megcsináltam. És csak a tiéd. Esténként a Vaskorsót zárva csak arra vár, hogy megtöltsd forró, habos vízzel. Sehol nem találsz ennél szelídebb vagy szebb vízköpőt, ezt garantálom.
~ De hogyan vezessem fel a vizet az emeletig? ~
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 16:41:41
Üzenet elküldve: 2016-02-19 16:41:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Odafenn a célszemély az igazak álmát alussza abban a szobában, ami pont szemben áll a kicsi emeleti folyosón azzal a helyiséggel, amely a szilvafára néz. Magyarán, azzal a szobával, amibe Khan nagy erőkkel próbálja belepasszírozni a sárkánykarmos, szépséges rézkádat. Illetve az igazak álmát aludná, ha a csörömpölés, a puffogás, és az ismeretlen eredetű, taverna falait érő ütemes zutykolódás miatt nem ugrana össze kakaós-csigapózba az ijedelemtől.*
- Mi a... MI?! - *Rángat magára egy pár viseltes zoknit, meg egy durva szövésű ágyfedő takarót, aztán úgy, ahogy van, jobbára egy szál pendelyben átcsörtet a folyosón, behatol a bűntény helyszínére. Jóformán mindenre felkészült, az ideérő holtak és egyéb rémlények ostromló seregére, csatamágusok lesújtó, mennydörgésszerű csapásaira, földrengésre, haramiabandára, de az elé táruló látványt egyelőre aligha képes befogadni. Az álom mákonyos, ringató kényelemfüggönye menten lehullik szeme elől.
A sárkánykarmos fürdőkád teljes szépségében pompázik a reggeli napsütésben, szépen megmunkált, rézfényű karmait elégedetten nyújtóztatja a szoba közepe felé, gömbölyű, hasas belseje önmagában is ingerkedik arra, hogy az ember illatos, forró fürdővízzel töltse meg, aztán szügyig merüljön a kényelmében. Egyszóval, kivetnivaló nélküli, álomszép darab, pont olyan, mint amilyet a 'fürdés' címszó alá kanyarítanak az értelmező szókódexekben. A lány döbbent tekintete a közvetlen környezetére rebben. Fölötte a kitört ablak, amelynek zöldre lakkozott, fényesre csiszolt zsalugátereit csak a jóakarat tartja még az ablakkeretben, körötte kétdimenzióssá nyomorított muskátlik vöröslenek-rózsásodnak. Található még a szobában továbbá két marék vakolat, porcukor-finoman elszórva azon a pár négyzetméteren, ahol feltehetőleg a fürdőalkalmatosság a szobába érkezett, és egy szerfelett sértődött kakukkfióka, aki fészkestül talált bezuhanni az ablakon a szilvafáról, aligha önszántából. A lány sokktól sápadt ajkait ábrándos, rebegő sóhaj hagyja el.*
- Khan... - *Becsukja az ámulattól elnyílt száját, lendületesen felhág az ablaknyílás romjaira. Immáron nem sóhajtozik, hanem vicsorog, fogat csikorgat. Tíz körömmel váj bele az ablakpárkányba, ahogy kihajol azon.*
- Te nyomorult csirkefogó!!!
//Sárkányok és egyéb rémségek//
*Odafenn a célszemély az igazak álmát alussza abban a szobában, ami pont szemben áll a kicsi emeleti folyosón azzal a helyiséggel, amely a szilvafára néz. Magyarán, azzal a szobával, amibe Khan nagy erőkkel próbálja belepasszírozni a sárkánykarmos, szépséges rézkádat. Illetve az igazak álmát aludná, ha a csörömpölés, a puffogás, és az ismeretlen eredetű, taverna falait érő ütemes zutykolódás miatt nem ugrana össze kakaós-csigapózba az ijedelemtől.*
- Mi a... MI?! - *Rángat magára egy pár viseltes zoknit, meg egy durva szövésű ágyfedő takarót, aztán úgy, ahogy van, jobbára egy szál pendelyben átcsörtet a folyosón, behatol a bűntény helyszínére. Jóformán mindenre felkészült, az ideérő holtak és egyéb rémlények ostromló seregére, csatamágusok lesújtó, mennydörgésszerű csapásaira, földrengésre, haramiabandára, de az elé táruló látványt egyelőre aligha képes befogadni. Az álom mákonyos, ringató kényelemfüggönye menten lehullik szeme elől.
A sárkánykarmos fürdőkád teljes szépségében pompázik a reggeli napsütésben, szépen megmunkált, rézfényű karmait elégedetten nyújtóztatja a szoba közepe felé, gömbölyű, hasas belseje önmagában is ingerkedik arra, hogy az ember illatos, forró fürdővízzel töltse meg, aztán szügyig merüljön a kényelmében. Egyszóval, kivetnivaló nélküli, álomszép darab, pont olyan, mint amilyet a 'fürdés' címszó alá kanyarítanak az értelmező szókódexekben. A lány döbbent tekintete a közvetlen környezetére rebben. Fölötte a kitört ablak, amelynek zöldre lakkozott, fényesre csiszolt zsalugátereit csak a jóakarat tartja még az ablakkeretben, körötte kétdimenzióssá nyomorított muskátlik vöröslenek-rózsásodnak. Található még a szobában továbbá két marék vakolat, porcukor-finoman elszórva azon a pár négyzetméteren, ahol feltehetőleg a fürdőalkalmatosság a szobába érkezett, és egy szerfelett sértődött kakukkfióka, aki fészkestül talált bezuhanni az ablakon a szilvafáról, aligha önszántából. A lány sokktól sápadt ajkait ábrándos, rebegő sóhaj hagyja el.*
- Khan... - *Becsukja az ámulattól elnyílt száját, lendületesen felhág az ablaknyílás romjaira. Immáron nem sóhajtozik, hanem vicsorog, fogat csikorgat. Tíz körömmel váj bele az ablakpárkányba, ahogy kihajol azon.*
- Te nyomorult csirkefogó!!!
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:56:15
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:56:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sárkányok és egyéb rémségek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Légből kapott ötletei ritkán bizonyulnak sikeresnek a megvalósítás fázisában, ám Khan rendelkezik azzal az előnyös tulajdonsággal, hogy adaptív személyiség, így nem vádolható meg azzal, hogy ugyanazt a hibát újra és újra elkövetné azt remélve, hogy ezredjére majd más lesz a végeredmény. Az újraismétlésből fakadó problémák a férfi életének azon a napján köszöntöttek be, amikor egy rézhasú, két embernek is megfelelően mély-széles kádszörnyeteget leszállítottak a fogadójánál (ami se technikailag, sem gyakorlatilag nem az övé, ugyanakkor az illetékes még nem emelt panaszt aziránt, hogy ő annak állítja be magát). Hetekkel-hónapokkal ezelőtt adott le egy rendelést, részletes mintával az egyik levegővárosi kovácsmesternél, aki a megbízás komplexitását és kényességét mérlegelve, jó néhány zsák arannyal megkopasztotta a feladatot delegáló zsoldoslovagot. Számos módosítás érte az első koncepciót, az elsők egyike rögtön az, hogy fafaragvány helyett rézre cserélődött a matéria: ez már önmagában többszörösére emelte a költségeket és a hozzá igényelt szakképzettséget. A leszállított munkadarab nagyjából két mázsát nyom és a férfinek ki kellett találnia, hogyan juttassa fel ama bizonyos közös szobába anélkül, hogy át kellene cihelnie a fogadón. A szilvafa alatt füstölögve, akkor pattant ki a szikra a fejéből, amikor a felette gubbasztó holló, hogyhogy nem, épp a vállára szart. Hálásan a friss levegőért és kevésbé hasonlóan a csuhás gesztusáért, előguberált egy csörlőcsigát és egyet a masszívabb, manapság keveset használt kenderkötelei közül.
Néhány órányi izom- és verejtékfakasztó munka után (itt-ott lezúzott vakolattal, felkarcolt ablaküveggel és széttört cserepekben heverő virággal) a kád a helyére került. Többé-kevésbé.*
- Remek. *Most már csak annak egyszerű feladata maradt hátra, hogy kitalálja, hogyan juttat fel vizet az emeletre anélkül, hogy saját vállán kelljen vödrökben cipelnie.*
//Sárkányok és egyéb rémségek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Légből kapott ötletei ritkán bizonyulnak sikeresnek a megvalósítás fázisában, ám Khan rendelkezik azzal az előnyös tulajdonsággal, hogy adaptív személyiség, így nem vádolható meg azzal, hogy ugyanazt a hibát újra és újra elkövetné azt remélve, hogy ezredjére majd más lesz a végeredmény. Az újraismétlésből fakadó problémák a férfi életének azon a napján köszöntöttek be, amikor egy rézhasú, két embernek is megfelelően mély-széles kádszörnyeteget leszállítottak a fogadójánál (ami se technikailag, sem gyakorlatilag nem az övé, ugyanakkor az illetékes még nem emelt panaszt aziránt, hogy ő annak állítja be magát). Hetekkel-hónapokkal ezelőtt adott le egy rendelést, részletes mintával az egyik levegővárosi kovácsmesternél, aki a megbízás komplexitását és kényességét mérlegelve, jó néhány zsák arannyal megkopasztotta a feladatot delegáló zsoldoslovagot. Számos módosítás érte az első koncepciót, az elsők egyike rögtön az, hogy fafaragvány helyett rézre cserélődött a matéria: ez már önmagában többszörösére emelte a költségeket és a hozzá igényelt szakképzettséget. A leszállított munkadarab nagyjából két mázsát nyom és a férfinek ki kellett találnia, hogyan juttassa fel ama bizonyos közös szobába anélkül, hogy át kellene cihelnie a fogadón. A szilvafa alatt füstölögve, akkor pattant ki a szikra a fejéből, amikor a felette gubbasztó holló, hogyhogy nem, épp a vállára szart. Hálásan a friss levegőért és kevésbé hasonlóan a csuhás gesztusáért, előguberált egy csörlőcsigát és egyet a masszívabb, manapság keveset használt kenderkötelei közül.
Néhány órányi izom- és verejtékfakasztó munka után (itt-ott lezúzott vakolattal, felkarcolt ablaküveggel és széttört cserepekben heverő virággal) a kád a helyére került. Többé-kevésbé.*
- Remek. *Most már csak annak egyszerű feladata maradt hátra, hogy kitalálja, hogyan juttat fel vizet az emeletre anélkül, hogy saját vállán kelljen vödrökben cipelnie.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:22:14
Üzenet elküldve: 2016-02-19 14:22:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben, munkaügyben, satöbbi//
*Ujjai végét végig-végigkocogtatja a pulton, közben végigméri a törpét. Utóbb mímelt csodálkozással felsandít a plafonra. Az égi jelenlét nyomait keresi, áldó szellemeket, segítő, mosolygó istenségeket, ilyesmit. Minthogy nem nagyon tapasztalja kézzelfogható jelét semminő mindenható entitásnak, szélesen a törpére mosolyog, és szélesre tárja karjait. Ezzel amúgy alkalmat nyújt a kellemetlenkedő Rymornak hogy elcsórja előle az egyik kést, a hagymát, a vágódeszkát. Rilai most csak az őszes, hordóhasú megmentőjére fókuszál.*
- Kedves Lothod, ha tudnád, mennyire megkönnyítenéd a dolgom! Csak az van, hogy... - *Villámgyorsan a kés után kap, s ha azt nem éri el, a férfi csuklóját kapja el a mozdulat közben, Rymorra sziszeg felvont szemöldökkel.* - Mit érdemel az a bűnös, aki belenyúlkál a gazdasszony dolgába?!
*Nem soká tudja amúgy a villámokat szórni borostyánszín macskaszemeiből, mert a kis kretén versikék nevetésbe fojtják a dolgot.*
- Na, te rántott hús, inkább foglald el magad a hagymákkal, és hagyj engem beszélgetni a törpe úrral! Még egy ilyen idegesítő vendéget, más dolga sem lenne, csak ülni nyugton a topmporán, erre itt zajong, meg kontárkodik! Még ilyet... - *Ripakodik rá játékosan a pasasra, miközben egy széles mozdulattal a pasas ölébe söpri az összes előtte gurulászó hagymát, hadd szedegesse, míg ő vigyorogva visszafordul Lothodhoz.*
- Szóval, az van, hogy egyedül vagyok az ivóban, legalábbis nagyon úgy tűnik, mert a két pillangóm, aki egyébként itt dolgozik, selyemlányként, szőrén-szálán eltűnt... De ők amúgy sem a konyhába valók, szóval pultost keresek, szakácsot, meg aféle mindenest, aki a vendéglátós részét el tudja látni. Odafenn tíz vendégszobánk van, amott istállónk, kicsi veteményes, idelenn melegkonyhánk, meg mindenféle italunk - *A törpe elé tolja a bőrközéses ét- és itallapot.* - Cserébe kosztot, kvártélyt tudok nyújtani, meg a borravaló egy részét, függőn attól, hogy a népek mennyire vannak adakozó kedvükben.
*Ujjai végét végig-végigkocogtatja a pulton, közben végigméri a törpét. Utóbb mímelt csodálkozással felsandít a plafonra. Az égi jelenlét nyomait keresi, áldó szellemeket, segítő, mosolygó istenségeket, ilyesmit. Minthogy nem nagyon tapasztalja kézzelfogható jelét semminő mindenható entitásnak, szélesen a törpére mosolyog, és szélesre tárja karjait. Ezzel amúgy alkalmat nyújt a kellemetlenkedő Rymornak hogy elcsórja előle az egyik kést, a hagymát, a vágódeszkát. Rilai most csak az őszes, hordóhasú megmentőjére fókuszál.*
- Kedves Lothod, ha tudnád, mennyire megkönnyítenéd a dolgom! Csak az van, hogy... - *Villámgyorsan a kés után kap, s ha azt nem éri el, a férfi csuklóját kapja el a mozdulat közben, Rymorra sziszeg felvont szemöldökkel.* - Mit érdemel az a bűnös, aki belenyúlkál a gazdasszony dolgába?!
*Nem soká tudja amúgy a villámokat szórni borostyánszín macskaszemeiből, mert a kis kretén versikék nevetésbe fojtják a dolgot.*
- Na, te rántott hús, inkább foglald el magad a hagymákkal, és hagyj engem beszélgetni a törpe úrral! Még egy ilyen idegesítő vendéget, más dolga sem lenne, csak ülni nyugton a topmporán, erre itt zajong, meg kontárkodik! Még ilyet... - *Ripakodik rá játékosan a pasasra, miközben egy széles mozdulattal a pasas ölébe söpri az összes előtte gurulászó hagymát, hadd szedegesse, míg ő vigyorogva visszafordul Lothodhoz.*
- Szóval, az van, hogy egyedül vagyok az ivóban, legalábbis nagyon úgy tűnik, mert a két pillangóm, aki egyébként itt dolgozik, selyemlányként, szőrén-szálán eltűnt... De ők amúgy sem a konyhába valók, szóval pultost keresek, szakácsot, meg aféle mindenest, aki a vendéglátós részét el tudja látni. Odafenn tíz vendégszobánk van, amott istállónk, kicsi veteményes, idelenn melegkonyhánk, meg mindenféle italunk - *A törpe elé tolja a bőrközéses ét- és itallapot.* - Cserébe kosztot, kvártélyt tudok nyújtani, meg a borravaló egy részét, függőn attól, hogy a népek mennyire vannak adakozó kedvükben.
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-19 12:52:07
Üzenet elküldve: 2016-02-19 12:52:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Napközben, munkaügyben, satöbbi//
Az istállóba nem te küldtél, ez amolyan önszorgalom volt. És nem tett semmit. Nem szeretem a semmittevést!
*A törpe pont jókor érkezik, mivel lefoglalja Rilait. Így Rymornak lehetősége adódik magán akciózni. Ha teheti a nőtől ellop pár hagymát, és esetleg a kést. Persze nem is biztos, hogy sikerül de látszik a férfin hogy nem adja fel. De talán pont úgy csinálja, hogy lopás közben "véletlenül" hozzáérjen a nőhöz. S ha amaz nekiáll elégedetlenkedni, csupán egy verssel tud védekezni.*
Parasztember vagyok, s itt hosszúak a napok.
Ha munkát nem kapok, legalább egy csókot csak kapok!
A disznók röfögnek, és rajtam röhögnek.
Csatába nem megyek, mert a hullák hörögnek.
Kérlek Rilai adj pár szem hagymát, majd én megpucolom ennek a nagyját.
*Teljesen hirtelen jött neki ez a kis mentegetőzés, de úgy tűnik nem hagyta abba.*
-Nézz rám szépségem! Lábam szőrös, hajam dús, én vagyok a rántott hús! Arcom kerek, szemem ragyog,
Ha nem kellek, már itt sem vagyok! *Fejezi be végül, közben felfelé dobálgatja a hagymákat, végül ha tud nekiáll pucolni, persze közben mosolyog.*
-Á-á! Ne is mondj ellent!
Az istállóba nem te küldtél, ez amolyan önszorgalom volt. És nem tett semmit. Nem szeretem a semmittevést!
*A törpe pont jókor érkezik, mivel lefoglalja Rilait. Így Rymornak lehetősége adódik magán akciózni. Ha teheti a nőtől ellop pár hagymát, és esetleg a kést. Persze nem is biztos, hogy sikerül de látszik a férfin hogy nem adja fel. De talán pont úgy csinálja, hogy lopás közben "véletlenül" hozzáérjen a nőhöz. S ha amaz nekiáll elégedetlenkedni, csupán egy verssel tud védekezni.*
Parasztember vagyok, s itt hosszúak a napok.
Ha munkát nem kapok, legalább egy csókot csak kapok!
A disznók röfögnek, és rajtam röhögnek.
Csatába nem megyek, mert a hullák hörögnek.
Kérlek Rilai adj pár szem hagymát, majd én megpucolom ennek a nagyját.
*Teljesen hirtelen jött neki ez a kis mentegetőzés, de úgy tűnik nem hagyta abba.*
-Nézz rám szépségem! Lábam szőrös, hajam dús, én vagyok a rántott hús! Arcom kerek, szemem ragyog,
Ha nem kellek, már itt sem vagyok! *Fejezi be végül, közben felfelé dobálgatja a hagymákat, végül ha tud nekiáll pucolni, persze közben mosolyog.*
-Á-á! Ne is mondj ellent!
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-18 19:08:42
Üzenet elküldve: 2016-02-18 19:08:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben, munkaügyben, satöbbi//
*Ahogy Rilai megszólítja a törpét, az felkapja a fejét és rögvest a szemébe néz. Eddig kissé elmerengett ilyen-olyan dolgokon, amolyan törpés dolgokon. Leginkább az iváson és a pipadohányon gondolkodott.*
-Szép napot a kisasszonynak is!
*Nem folytatja rögtön, kicsit gondolkodik, hogy milyen szavakat használjon. Ő nem az az ékesszóló feltétlenül, alapjáraton közelebb áll hozzá a káromkodás és a kiabálás. Viszont most próbál magán erőt venni, hogy ne a maga módján beszéljen, hiszen fontos dologról van szó.*
-Nos - kezd bele kisvártatva - A nevem Lothod Sziklamarok, vagy Sziklamarkú Lothod, vagy csak simán Lothod. Nekem mindegy. De nem akarom kerülgetni a forró kását kérem szépen. Hallottam pár mérföldnyire innen egy jóembertől, hogy itten a Vaskorsóban el köll a segítség. No, leginkább ezért jöttem én ide. Ahogy látom jól hallottam.
*Pillant a nagy halom zöldségre. Majd egy kicsit megint hallgat. Nem szereti az ilyen helyzeteket amikor nem adja magát. Lehet ez a viselkedésmód most teljesen felesleges, de Lothod úgy gondolja, hogy első benyomás gyanánt nem a tapló törpe oldalát kellene mutatnia.*
-Nos mit szólna hozzá, ha egy ilyen, harcból már kiöregedett törpe beállna a pult mögé, megkönnyítve a kegyed dolgát?
*A választ várva Lothod elkezdi a szakállát simogatni és csavargatni az összefogott részeket.*
*Ahogy Rilai megszólítja a törpét, az felkapja a fejét és rögvest a szemébe néz. Eddig kissé elmerengett ilyen-olyan dolgokon, amolyan törpés dolgokon. Leginkább az iváson és a pipadohányon gondolkodott.*
-Szép napot a kisasszonynak is!
*Nem folytatja rögtön, kicsit gondolkodik, hogy milyen szavakat használjon. Ő nem az az ékesszóló feltétlenül, alapjáraton közelebb áll hozzá a káromkodás és a kiabálás. Viszont most próbál magán erőt venni, hogy ne a maga módján beszéljen, hiszen fontos dologról van szó.*
-Nos - kezd bele kisvártatva - A nevem Lothod Sziklamarok, vagy Sziklamarkú Lothod, vagy csak simán Lothod. Nekem mindegy. De nem akarom kerülgetni a forró kását kérem szépen. Hallottam pár mérföldnyire innen egy jóembertől, hogy itten a Vaskorsóban el köll a segítség. No, leginkább ezért jöttem én ide. Ahogy látom jól hallottam.
*Pillant a nagy halom zöldségre. Majd egy kicsit megint hallgat. Nem szereti az ilyen helyzeteket amikor nem adja magát. Lehet ez a viselkedésmód most teljesen felesleges, de Lothod úgy gondolja, hogy első benyomás gyanánt nem a tapló törpe oldalát kellene mutatnia.*
-Nos mit szólna hozzá, ha egy ilyen, harcból már kiöregedett törpe beállna a pult mögé, megkönnyítve a kegyed dolgát?
*A választ várva Lothod elkezdi a szakállát simogatni és csavargatni az összefogott részeket.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-18 13:58:31
Üzenet elküldve: 2016-02-18 13:58:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben, munkaügyben, satöbbi//
*Fejét csóválja Rymor szavaira, gyors, könnyű léptei elhalnak egy pillanatra, ahogy megáll asztalánál.*
- Áh, nem, hagyd csak, megoldom. Csak a pitvarba már, hát az előbb itt volt mindkét lányom! - *Dohog magában, mert egyszerűen nem fér a fejébe, hova tűnhettek Tanilék egy pár óra leforgása alatt. Felröhint, fejét csóválja. Odáig azért csak nem fajultak a dolgok, hogy a fogadóvendégeket ugráltassa a dolga után. Csak a mennykő egyszer igazán belecsaphatna ezekbe a mihaszna, lusta leányokba, hogy mindig csak akkor csinálnak valamit, ha Rili mögöttük áll és lendületesen rugdossa azon felüket, melyet egyébként rendszerint áruba bocsájtanak a kérgesebb lelkületű férfinépségnek. Miért nem megy ez magától?!*
- Nem elég, hogy istállómunkára befogtalak, még betöltenéd a fehércseléd szerepét is, gazduram? Nem, azt már nem, mindjárt esteledik és már meg ne haragudj, de elég furán állna rajtad a szolgálólányok fehér csipkés főkötője. Én már annak is örülök, ha van épp jó társaság, akivel elütöm az időm munka közben. - *A négy tonna pucolnivaló hagymára, krumplira gondol, mely a vacsorához szükséges. Kedve nem rózsásodik meg különösebbképpen.
Utóbb nyílik az ajtó, és beljebb kerül az őszes törpe. Rilai befordul a konyhába, pucolnivaló zöldséggel tér vissza, meg egy apró hámozókéssel. A pult feléje eső oldalára pakol, ami a személyzet felől egy alacsonyabb, széles munkafelületet is biztosít, ahol nem zavarja a vendégek evését-ivását. Mielőtt dolgához látna, odabicccent Lothodnak.*
- Szép napot, törpe uram! Enni-inni? - *Meglehetősen ritkán fordulnak meg ismeretlen törpék a Vashegyen, s ha igen, legtöbbször csak átutazóban, vagy Hrotgaar mester valami atyafiai, akik látogatóba jöttek, de mivel most mindenki elment a háborúba, nincs kizárva, hogy nem a véletlen vezette a Vaskorsóba. S ha már így esett, igyekszik rosszkedvétől függetlenül nyájasan fogadni.*
*Fejét csóválja Rymor szavaira, gyors, könnyű léptei elhalnak egy pillanatra, ahogy megáll asztalánál.*
- Áh, nem, hagyd csak, megoldom. Csak a pitvarba már, hát az előbb itt volt mindkét lányom! - *Dohog magában, mert egyszerűen nem fér a fejébe, hova tűnhettek Tanilék egy pár óra leforgása alatt. Felröhint, fejét csóválja. Odáig azért csak nem fajultak a dolgok, hogy a fogadóvendégeket ugráltassa a dolga után. Csak a mennykő egyszer igazán belecsaphatna ezekbe a mihaszna, lusta leányokba, hogy mindig csak akkor csinálnak valamit, ha Rili mögöttük áll és lendületesen rugdossa azon felüket, melyet egyébként rendszerint áruba bocsájtanak a kérgesebb lelkületű férfinépségnek. Miért nem megy ez magától?!*
- Nem elég, hogy istállómunkára befogtalak, még betöltenéd a fehércseléd szerepét is, gazduram? Nem, azt már nem, mindjárt esteledik és már meg ne haragudj, de elég furán állna rajtad a szolgálólányok fehér csipkés főkötője. Én már annak is örülök, ha van épp jó társaság, akivel elütöm az időm munka közben. - *A négy tonna pucolnivaló hagymára, krumplira gondol, mely a vacsorához szükséges. Kedve nem rózsásodik meg különösebbképpen.
Utóbb nyílik az ajtó, és beljebb kerül az őszes törpe. Rilai befordul a konyhába, pucolnivaló zöldséggel tér vissza, meg egy apró hámozókéssel. A pult feléje eső oldalára pakol, ami a személyzet felől egy alacsonyabb, széles munkafelületet is biztosít, ahol nem zavarja a vendégek evését-ivását. Mielőtt dolgához látna, odabicccent Lothodnak.*
- Szép napot, törpe uram! Enni-inni? - *Meglehetősen ritkán fordulnak meg ismeretlen törpék a Vashegyen, s ha igen, legtöbbször csak átutazóban, vagy Hrotgaar mester valami atyafiai, akik látogatóba jöttek, de mivel most mindenki elment a háborúba, nincs kizárva, hogy nem a véletlen vezette a Vaskorsóba. S ha már így esett, igyekszik rosszkedvétől függetlenül nyájasan fogadni.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-17 18:11:18
Üzenet elküldve: 2016-02-17 18:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Munkaügy//
*A fogadó vaskos tölgyajtaja nyílik, majd félúton megáll. Az ember azt hihetne, hogy csak a szél nyitotta ki, de mire ez a gondolat átfutna valaki eszén, máris betoppan egy törpe. Csizmáját kissé lekopogtatja a padlón, leporolja ruháját, majd körbetekint. Még nem járt itt, hát jól szemügyre veszi a bentieket. Mindenkin végignéz, hosszasan, majd hümmög egyet és vigyorgós pofára átváltva odasétál a pulthoz, majd felszenvedi magát az egyik székre. Kissé nehezen megy neki, ez lehet azért van mert megfáradtak a lábai az úton, vagy azért mert már öreg. Lehet mindkettő. Látja, hogy folyik bent az élet ezért nem is szól közbe. Inkább csak üldögél, tenyerével halkan valamiféle harci dobos ütemet paskol a combján. Kivárja míg ráér az illetékes egyén Lothodra. Nem akar ő zavarni, sőt inkább ellenkezőleg. Esetlegesen munkát keres, de ha nem sikerül semmit találni, egy sört azért megiszik itt.*
*A fogadó vaskos tölgyajtaja nyílik, majd félúton megáll. Az ember azt hihetne, hogy csak a szél nyitotta ki, de mire ez a gondolat átfutna valaki eszén, máris betoppan egy törpe. Csizmáját kissé lekopogtatja a padlón, leporolja ruháját, majd körbetekint. Még nem járt itt, hát jól szemügyre veszi a bentieket. Mindenkin végignéz, hosszasan, majd hümmög egyet és vigyorgós pofára átváltva odasétál a pulthoz, majd felszenvedi magát az egyik székre. Kissé nehezen megy neki, ez lehet azért van mert megfáradtak a lábai az úton, vagy azért mert már öreg. Lehet mindkettő. Látja, hogy folyik bent az élet ezért nem is szól közbe. Inkább csak üldögél, tenyerével halkan valamiféle harci dobos ütemet paskol a combján. Kivárja míg ráér az illetékes egyén Lothodra. Nem akar ő zavarni, sőt inkább ellenkezőleg. Esetlegesen munkát keres, de ha nem sikerül semmit találni, egy sört azért megiszik itt.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-16 07:38:42
Üzenet elküldve: 2016-02-16 07:38:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Napközben//
*Ekkor lepakolja a cuccait az egyik asztalra. Vértek, fegyverek, és egy hátitáska. Majd odaáll a pulthoz, és Rilainak szól.*
-Esetleg besegíthetek! Ha gondolod!
*Mondja olyan egyszerűen mint a faék, elvégre ha besegít hamarabb végeznek. És talán a felszolgálók is megjelennek addig. Legalább megismeri leendő útitársát.*
-Nos? Nem akarok egyedül menni, és talán valami ismerősöd is van ott ha jól gondolom. Mindenképp veled mennék. És addig csak tengetem az időt. Akkor mivel kezdjek?
*Pillant körbe, majd a nő felé. Látni Rymen, hogy ha itt kell ülnie addig amíg nem jön valaki akkor az asztal sarkát is le fogja rágni. Nem az az ücsörgős, semmittevős típus.*
*Ekkor lepakolja a cuccait az egyik asztalra. Vértek, fegyverek, és egy hátitáska. Majd odaáll a pulthoz, és Rilainak szól.*
-Esetleg besegíthetek! Ha gondolod!
*Mondja olyan egyszerűen mint a faék, elvégre ha besegít hamarabb végeznek. És talán a felszolgálók is megjelennek addig. Legalább megismeri leendő útitársát.*
-Nos? Nem akarok egyedül menni, és talán valami ismerősöd is van ott ha jól gondolom. Mindenképp veled mennék. És addig csak tengetem az időt. Akkor mivel kezdjek?
*Pillant körbe, majd a nő felé. Látni Rymen, hogy ha itt kell ülnie addig amíg nem jön valaki akkor az asztal sarkát is le fogja rágni. Nem az az ücsörgős, semmittevős típus.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-16 00:54:50
Üzenet elküldve: 2016-02-16 00:54:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kis pihenés//
*Gardur talán még mindig a feltett kérdés válaszán gondolkodik, de a kolosszus jót mulat a korábbi válaszon is. Látja Akheelen, hogy volna hozzáfűznivalója az elhangzottakhoz, de azokat bölcsen megtartja magának. A lovas kijelentés megmosolyogtatja a hósörényűt, de be kell vallja, hogy maga sem vélekedne másképp. A lovagokról azt tartják, hogy egyetlen plátói szerelmük a lovaik, amiben van is igazság. A kolosszus is megtenne bármit Balthyért, a pokolfajzat oly sokszor mentette már meg az életét, arról nem is beszélve, hogy lassan fél évtizede vannak együtt. Többek között neki köszönheti Khant is, vagyis annak, hogy a hátas - valami furcsa oknál fogva - nem taposta agyon azonnal, amikor az akkor még rongyos rókaképű az ő szalmáját választotta alvóhelyéül.
Magában elmosolyodik a nosztalgikus gondolatokon, melyből a Vörös vadász szavai zökkentik ki.*
- Köszönöm, igyekszem.
*Válaszolja a legtermészetesebben a visszadobott dicséretre.*
- Most miért mondod? Azt ne állítsd, hogy nem akarsz egy szerető férjet és pár, kócos kis vörös gyerkőcöt?
*Pöccint ki egy tincset Akheel arcából. Ha jobban megfigyeli, és elképzeli a vadászt kimosakodva, jól-rosszul kifésülve és valami rendes ruhában, egész csinosnak gondolná, tényleg.*
- De, ha mégsem, akkor mi a célod az életben? Jól megtömni a hasad, élvezni az életet, amíg lehet, s ha eljött az időd, mosolyogva, fegyverrel a kezedben elmenni?
*Vigyorog visszatérve a valóságba. Ha el kellene képzelnie valamit Akheelnek, akkor valami ilyesmit mondana.*
//Kis pihenés//
*Gardur talán még mindig a feltett kérdés válaszán gondolkodik, de a kolosszus jót mulat a korábbi válaszon is. Látja Akheelen, hogy volna hozzáfűznivalója az elhangzottakhoz, de azokat bölcsen megtartja magának. A lovas kijelentés megmosolyogtatja a hósörényűt, de be kell vallja, hogy maga sem vélekedne másképp. A lovagokról azt tartják, hogy egyetlen plátói szerelmük a lovaik, amiben van is igazság. A kolosszus is megtenne bármit Balthyért, a pokolfajzat oly sokszor mentette már meg az életét, arról nem is beszélve, hogy lassan fél évtizede vannak együtt. Többek között neki köszönheti Khant is, vagyis annak, hogy a hátas - valami furcsa oknál fogva - nem taposta agyon azonnal, amikor az akkor még rongyos rókaképű az ő szalmáját választotta alvóhelyéül.
Magában elmosolyodik a nosztalgikus gondolatokon, melyből a Vörös vadász szavai zökkentik ki.*
- Köszönöm, igyekszem.
*Válaszolja a legtermészetesebben a visszadobott dicséretre.*
- Most miért mondod? Azt ne állítsd, hogy nem akarsz egy szerető férjet és pár, kócos kis vörös gyerkőcöt?
*Pöccint ki egy tincset Akheel arcából. Ha jobban megfigyeli, és elképzeli a vadászt kimosakodva, jól-rosszul kifésülve és valami rendes ruhában, egész csinosnak gondolná, tényleg.*
- De, ha mégsem, akkor mi a célod az életben? Jól megtömni a hasad, élvezni az életet, amíg lehet, s ha eljött az időd, mosolyogva, fegyverrel a kezedben elmenni?
*Vigyorog visszatérve a valóságba. Ha el kellene képzelnie valamit Akheelnek, akkor valami ilyesmit mondana.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:51:24
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:51:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Sűrűn kamillázik az óriás szavaira. Utóbb kihámozza, mit szeretne. Elmosolyodik, aképpen, ahogy a gyermekekkel szokás, lassan, tagoltan, szépen artikuláltan válaszol.*
- Kaff kap enni és inni, tíz aranypénzért. - *Két kezén az összes ujjat felmutatja: az is tíz, meg lehet számolni. Utóbb megveregeti az óriás vállát, barátságosan.*
- Kaff ül és vár, Rilai - *Hüvelykullával mellkason böködi magát.* - hoz enni.
*És így is tesz, ha megkapja a dellát, térül-fordul, és egy cipóban gőzölgő, jó illatú, sűrű ragufélét hoz, meg egy akkora kancsó sört, ami az óriásoknak lett méretezve, más ugyanis a fejére is húzhatná a nagyméretű ivóalkalmatosságot, beleférne. Rilai szívesen tölti egyébként idejét az óriásokkal, valamiért csípi a kusza eszű, jámbor népség komótos észjárását, azonban most fejét forgatva keresni kezdi a lányait.*
- Tanil? Glydil? Nem megmondtam, hogy el kell menjek? - *Belöki a konyhaajtót, felcsörtet a lépcső első néhány fokán. Ha nem leli a nevezett hölgyeményeket, megest megharagszik.*
- Nem megmondtam, hogy dolgom van?! - *Dohog magában miközben ismét lehámozza magáról az utazószerkót.* - A haragvó szellemek áldják meg mind a két kezükkel már, hogy amikor nekem volna sürgős, akkor mindenki köddé válik.
*Bocsánatkérűn Rymet keresi tekintete, lemondóan sóhajt.*
- Gazduram, nem úg ynéz ki, hogy el tudok indulni Kalácsfalvára, mert nem tudom, hogy az úgynevezett személyzet hol a mennydörgős búbánatosban van. Ha gondolod, vágj neki az útnak nélkülem, szívesen útba igazítalak.
*Sűrűn kamillázik az óriás szavaira. Utóbb kihámozza, mit szeretne. Elmosolyodik, aképpen, ahogy a gyermekekkel szokás, lassan, tagoltan, szépen artikuláltan válaszol.*
- Kaff kap enni és inni, tíz aranypénzért. - *Két kezén az összes ujjat felmutatja: az is tíz, meg lehet számolni. Utóbb megveregeti az óriás vállát, barátságosan.*
- Kaff ül és vár, Rilai - *Hüvelykullával mellkason böködi magát.* - hoz enni.
*És így is tesz, ha megkapja a dellát, térül-fordul, és egy cipóban gőzölgő, jó illatú, sűrű ragufélét hoz, meg egy akkora kancsó sört, ami az óriásoknak lett méretezve, más ugyanis a fejére is húzhatná a nagyméretű ivóalkalmatosságot, beleférne. Rilai szívesen tölti egyébként idejét az óriásokkal, valamiért csípi a kusza eszű, jámbor népség komótos észjárását, azonban most fejét forgatva keresni kezdi a lányait.*
- Tanil? Glydil? Nem megmondtam, hogy el kell menjek? - *Belöki a konyhaajtót, felcsörtet a lépcső első néhány fokán. Ha nem leli a nevezett hölgyeményeket, megest megharagszik.*
- Nem megmondtam, hogy dolgom van?! - *Dohog magában miközben ismét lehámozza magáról az utazószerkót.* - A haragvó szellemek áldják meg mind a két kezükkel már, hogy amikor nekem volna sürgős, akkor mindenki köddé válik.
*Bocsánatkérűn Rymet keresi tekintete, lemondóan sóhajt.*
- Gazduram, nem úg ynéz ki, hogy el tudok indulni Kalácsfalvára, mert nem tudom, hogy az úgynevezett személyzet hol a mennydörgős búbánatosban van. Ha gondolod, vágj neki az útnak nélkülem, szívesen útba igazítalak.
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-13 13:38:43
Üzenet elküldve: 2016-02-13 13:38:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 696
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Napközben//
*Trodd-nak most nem kell olyan sokat várnia mint múltkor. A tegnapi lány hamar oda is jön és kiszolgálja.*
-Köszönöm.
*És kezd is neki. Igaz nem sok mindent tett még ma, de a reggelit kihagyta. Némi tejet ivott, de mást nem. Jól fog neki ez esni. A lány megy is az óriáshoz. Trodd pedig elgondolkodik.*
~Vajon hol vannak a többiek. Chiari például. Neki Kalácsfalván volt háza úgy tudom. Lehet, hogy a varázslók is fogadtak be embereket. Az is a falu közelében volt.~
*Az óriás nem figyelt fel rá, de nem zavarja. Most az evéssel van elfoglalva.*
*Trodd-nak most nem kell olyan sokat várnia mint múltkor. A tegnapi lány hamar oda is jön és kiszolgálja.*
-Köszönöm.
*És kezd is neki. Igaz nem sok mindent tett még ma, de a reggelit kihagyta. Némi tejet ivott, de mást nem. Jól fog neki ez esni. A lány megy is az óriáshoz. Trodd pedig elgondolkodik.*
~Vajon hol vannak a többiek. Chiari például. Neki Kalácsfalván volt háza úgy tudom. Lehet, hogy a varázslók is fogadtak be embereket. Az is a falu közelében volt.~
*Az óriás nem figyelt fel rá, de nem zavarja. Most az evéssel van elfoglalva.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-13 11:49:26
Üzenet elküldve: 2016-02-13 11:49:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Napközben//
*Valójában Kaff utoljára akkor járt itt, mikor még Pegazus fogadónak hívták. Így az első dolga természetesen szemrevételezni, mi változott, és mi nem. Elsőként feltűnik neki, hogy belsejét teljesen átalakították. Másodszor, hogy a körülötte lévő tájat is megváltoztatták. Igazán szép munkát végeztek, néhány deszkát leszámítva nem is maradt hasonlóság, szinte egy teljesen másik fogadó lehetne. Majd hirtelen megjelenik egy lány, és megkérdezi, hogy segíthet-e. Az óriás mondjuk nem érti, miért tőle kérdezi, hiszen nem ő itt az aktuális segítségfelügyelő.*
- Segíthet *bólint, hiszen segíteni szép dolog, Kaff pedig nem akar gátat szabni az ilyen irányú kibontakozásnak. Eztán egy kicsit vár, hogy megtudja, vajon kinek fog segíteni elsőként a lány, közben pedig kikörvonalazódik benne, hogy talán nem véletlen őt kérdezte.*
- Ó, hogy segít Kaff? *kérdezi, majd kicsit sűrűbben bólogat* Igen, Kaff szorul segítség. Kaff jön enni és inni. Kaff kap?
*Fokozott molesztálás esetén megfogalmazhat egyéb igényeket is az étel-italon túl, de igazság szerint neki minden jó már a hosszú vándorút után.*
*Valójában Kaff utoljára akkor járt itt, mikor még Pegazus fogadónak hívták. Így az első dolga természetesen szemrevételezni, mi változott, és mi nem. Elsőként feltűnik neki, hogy belsejét teljesen átalakították. Másodszor, hogy a körülötte lévő tájat is megváltoztatták. Igazán szép munkát végeztek, néhány deszkát leszámítva nem is maradt hasonlóság, szinte egy teljesen másik fogadó lehetne. Majd hirtelen megjelenik egy lány, és megkérdezi, hogy segíthet-e. Az óriás mondjuk nem érti, miért tőle kérdezi, hiszen nem ő itt az aktuális segítségfelügyelő.*
- Segíthet *bólint, hiszen segíteni szép dolog, Kaff pedig nem akar gátat szabni az ilyen irányú kibontakozásnak. Eztán egy kicsit vár, hogy megtudja, vajon kinek fog segíteni elsőként a lány, közben pedig kikörvonalazódik benne, hogy talán nem véletlen őt kérdezte.*
- Ó, hogy segít Kaff? *kérdezi, majd kicsit sűrűbben bólogat* Igen, Kaff szorul segítség. Kaff jön enni és inni. Kaff kap?
*Fokozott molesztálás esetén megfogalmazhat egyéb igényeket is az étel-italon túl, de igazság szerint neki minden jó már a hosszú vándorút után.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-12 16:42:57
Üzenet elküldve: 2016-02-12 16:42:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Napközben//
//Rilai//
*Mikor meglátja a fogadós lányt, nem ugrik ám egyből. Ki tudja miért jött épp. Lehet hogy csak beugrik, és el is felejti Rymort. De úgy tűnik mégsem. Visszamegy az asztalához, és összepakolja az asztalt ahol evett. Nem kérés volt, nem is kötelező. Egyszerűen ő ilyen. Megcsinálja. Rilai kérdésére már biccent is. Nincs sok holmija, elvégre futtában érkezett. Na de nem is ez a lényeg. Mikor megjelenik még egy óriás, már kapkodja is magát. Megvárja míg a nő végez, majd elindul kifelé. Neki nincs hátasa, talán mikor legutoljára volt, akkor állhatott be katonának. De erről mit sem tudnak mások. A lényeg hogy végre elindulhatnak arra a híres nevezetes Kalácsfalvára. Nincs igénye lóra, még ha noszogatják se. Megszokta már a gyalogszerrel való utazást. Elvégre a közkatonák és a parasztok rendszerint gyalogolnak. Kivéve aki földet művel. Annak egy lova mindig akad.*
-Nos! Ha nem veszed tolakodásnak. Itt mindig ennyi óriás van? *Igaz ezt már csak akkor mondta ha kiértek a tavernából.*
-Mert ez nekem kicsit furcsa. Sosem láttam még hozzájuk hasonlót. Hát az az új, majdnem leverte a tetőt. *Hadarja a szavakat. Nem tudja ki fog még velük tartani, de persze köszön a többieknek is ha vannak.*
//Rilai//
*Mikor meglátja a fogadós lányt, nem ugrik ám egyből. Ki tudja miért jött épp. Lehet hogy csak beugrik, és el is felejti Rymort. De úgy tűnik mégsem. Visszamegy az asztalához, és összepakolja az asztalt ahol evett. Nem kérés volt, nem is kötelező. Egyszerűen ő ilyen. Megcsinálja. Rilai kérdésére már biccent is. Nincs sok holmija, elvégre futtában érkezett. Na de nem is ez a lényeg. Mikor megjelenik még egy óriás, már kapkodja is magát. Megvárja míg a nő végez, majd elindul kifelé. Neki nincs hátasa, talán mikor legutoljára volt, akkor állhatott be katonának. De erről mit sem tudnak mások. A lényeg hogy végre elindulhatnak arra a híres nevezetes Kalácsfalvára. Nincs igénye lóra, még ha noszogatják se. Megszokta már a gyalogszerrel való utazást. Elvégre a közkatonák és a parasztok rendszerint gyalogolnak. Kivéve aki földet művel. Annak egy lova mindig akad.*
-Nos! Ha nem veszed tolakodásnak. Itt mindig ennyi óriás van? *Igaz ezt már csak akkor mondta ha kiértek a tavernából.*
-Mert ez nekem kicsit furcsa. Sosem láttam még hozzájuk hasonlót. Hát az az új, majdnem leverte a tetőt. *Hadarja a szavakat. Nem tudja ki fog még velük tartani, de persze köszön a többieknek is ha vannak.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2016-02-12 15:49:08
Üzenet elküldve: 2016-02-12 15:49:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Napközben//
*Mire megérkezik a fogadóba, valószínűleg oszlott valamicskét a reggeli csődület is: az éjjeli őrők a lóbőrt húzzák, akik bereggeliztek nála, dolgukra indultak, így hát Rili nyugalomban leszerszámozhatja lovát, és felszaladhat a szobájába átöltözni, valamint egyetlen jól zárható, nehéz faládikójába elrakni az okmányt, aminek ügyében eddig eljárt. Frissülten, tiszta ruhában érkezik meg a fogadótérbe, s már rángatja is magára az útiszerkót ismét, közben körbepislog.*
- Na, mizu volt, amíg elvoltam? - *Érdeklődik a hozzá legközelebb eső lánytól. Tekintete Rymort is keresi.* - Én tőlem indulhatunk is Kalácsfalvára! Gazduram?
*Előbb persze Troddot szolgálja ki.*
- Itt mindig van mit enni, tudod, hogy megy ez. - *Hunyorog, miközben egy adag egytálételt, friss kenyeret rak földműves elé.*
//Kaff//
*Az óriás milyenségén azonban még siettében is megakad a szeme: Még Gabrien, Morwon, vagy Rolkó sem büszkélkedhet ekkora böszme termettel. Az elveszettnek rémlő döhederhez megy.*
- Segíthetek? - *Mosolyog kedvesen Kaffra, mert úgy tűnik, ücsörög már egy ideje, tehát illene minimum egy korsónak, de inkább egy tál ételnek is előtte lennie.*
*Mire megérkezik a fogadóba, valószínűleg oszlott valamicskét a reggeli csődület is: az éjjeli őrők a lóbőrt húzzák, akik bereggeliztek nála, dolgukra indultak, így hát Rili nyugalomban leszerszámozhatja lovát, és felszaladhat a szobájába átöltözni, valamint egyetlen jól zárható, nehéz faládikójába elrakni az okmányt, aminek ügyében eddig eljárt. Frissülten, tiszta ruhában érkezik meg a fogadótérbe, s már rángatja is magára az útiszerkót ismét, közben körbepislog.*
- Na, mizu volt, amíg elvoltam? - *Érdeklődik a hozzá legközelebb eső lánytól. Tekintete Rymort is keresi.* - Én tőlem indulhatunk is Kalácsfalvára! Gazduram?
*Előbb persze Troddot szolgálja ki.*
- Itt mindig van mit enni, tudod, hogy megy ez. - *Hunyorog, miközben egy adag egytálételt, friss kenyeret rak földműves elé.*
//Kaff//
*Az óriás milyenségén azonban még siettében is megakad a szeme: Még Gabrien, Morwon, vagy Rolkó sem büszkélkedhet ekkora böszme termettel. Az elveszettnek rémlő döhederhez megy.*
- Segíthetek? - *Mosolyog kedvesen Kaffra, mert úgy tűnik, ücsörög már egy ideje, tehát illene minimum egy korsónak, de inkább egy tál ételnek is előtte lennie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5031-5050