Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 199 (3961. - 3980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3980. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-14 20:18:00
Üzenet elküldve: 2019-03-14 20:18:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Intath Aldeis//
- Mert milyennek szoktad mutatni magad?
*Kérdezi kíváncsian, közben lassan megenyhül és visszatér normális érzelmi állapotába. Már ami nála normálisnak számít.*
- Hát... mi a különbség?
*Mert ez valószínűleg személyenként változó, és nem szeretne semmire meggondolatlanul válaszolni. Ez olyasmi, mint az apró betűs részek alapos elolvasása. Nem mintha adott esetben Relaelnek lelkifurdalást okoznak megszegni az adott szavát.*
- Nekem mindegy. Azt nem mondom, hogy nem fogsz vele olykor bosszantani.
*Mert bár elkezdett kihátrálni az általa teremtett szituációból, de nem fogja visszavonni azon kijelentéseit, amik már elhangzottak, főleg mert olyan sokat magyaráztak már arról, hogy őszinték lesznek egymással. Amit Relael továbbra sem bán, mert továbbra is fárasztja, hogy mindenkivel olyan hamisnak kell lennie.*
- Értem.
*Kicsit visszafogja magát, nem is mosolyog, csak némán hallgatja a férfi szavait. Hagyja, hogy kényelembe helyezze magát rajta, közben kicsit elkezd fázni is, mióta megszabadult felsőjétől, egyelőre viszont nem tesz ez ellen.*
- E...- ~Eléggé.~ Mondaná, de közbe köhög és javítja. - Egy kicsit.
*Megsimogatja a férfi haját, majd csak éppen annyira felül, hogy lerúgja magáról a csizmáját és magukra rángassa a takarót. A szokásos módján apróra összehúzza magát és Intathoz közel kucorodik. Na igen, erre vágyott, egy kicsit csak heverészni és elbújni mások elől. Hamarosan úgyis visszatér a fogadóba, ahogy már eltervezte.*
- Mert milyennek szoktad mutatni magad?
*Kérdezi kíváncsian, közben lassan megenyhül és visszatér normális érzelmi állapotába. Már ami nála normálisnak számít.*
- Hát... mi a különbség?
*Mert ez valószínűleg személyenként változó, és nem szeretne semmire meggondolatlanul válaszolni. Ez olyasmi, mint az apró betűs részek alapos elolvasása. Nem mintha adott esetben Relaelnek lelkifurdalást okoznak megszegni az adott szavát.*
- Nekem mindegy. Azt nem mondom, hogy nem fogsz vele olykor bosszantani.
*Mert bár elkezdett kihátrálni az általa teremtett szituációból, de nem fogja visszavonni azon kijelentéseit, amik már elhangzottak, főleg mert olyan sokat magyaráztak már arról, hogy őszinték lesznek egymással. Amit Relael továbbra sem bán, mert továbbra is fárasztja, hogy mindenkivel olyan hamisnak kell lennie.*
- Értem.
*Kicsit visszafogja magát, nem is mosolyog, csak némán hallgatja a férfi szavait. Hagyja, hogy kényelembe helyezze magát rajta, közben kicsit elkezd fázni is, mióta megszabadult felsőjétől, egyelőre viszont nem tesz ez ellen.*
- E...- ~Eléggé.~ Mondaná, de közbe köhög és javítja. - Egy kicsit.
*Megsimogatja a férfi haját, majd csak éppen annyira felül, hogy lerúgja magáról a csizmáját és magukra rángassa a takarót. A szokásos módján apróra összehúzza magát és Intathoz közel kucorodik. Na igen, erre vágyott, egy kicsit csak heverészni és elbújni mások elől. Hamarosan úgyis visszatér a fogadóba, ahogy már eltervezte.*
3979. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-13 20:29:59
Üzenet elküldve: 2019-03-13 20:29:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Unaloműzés//
//Kocsmárost keresve//
*~Nocsak, elvitte a cica a nyelved?~ méregeti gyanakodva a férfit, akinek, úgy tűnik, hirtelen már nincs kedve tovább beszélgetni. Mivel italt sem kap, úgy dönt, a saját kezébe veszi az irányítást, és új szórakozás után néz, ami jelen esetben az emelet szemrevételezését jelenti. A bezárt szobákba természetesen nem nyit be, ám a egyik már nyitva lévő ajtót még szélesebbre tárja, hogy szemügyre vegye a helyiséget. ~Egyszerű~ foglalja össze magában tömören, miközben az ablakhoz sétálva nézegeti a tájat. Bár azért jött ide, hogy emberek közt legyen, furcsamód jólesik neki egy kis magány. ~Talán itt maradok éjszakára is...~ töpreng magában, mikor egy öblös kiáltás szakítja ki gondolatai közül. ~Dora? Itt? És hol a kancellár? Ezt látnom kell!~ jut magában elhatározásra, és rögtön kisiet a szobából, hogy visszatérjen a földszintre, ahol gyanúja beigazolódni látszik. ~Bizony, ez ő! Méghozzá a kancellár nélkül, igen furcsa társaságban...~ járatja végig tekintetét a lány körül összegyűlt kis kompánián. Egy pillanatra majdnem megsajnálja szegényt, hogy egy ork karmai közé került, ám végül csak magában somolyogva közelebb sétál hozzá*
- Micsoda meglepetés! Dora személyesen? *szólal meg kevésbé hangos, ám nem kevésbé határozott hangon, csatlakozva az asztaltársasághoz* Mit keresel itt? Bemutatsz a barátaidnak? *kérdezi mézes-mázosan, felöltve legelbűvölőbb mosolyát, miközben röviden felméri milyen alakokkal mulat éppen a lány. ~Ha ezt Habrertus megtudja!~ nevet fel magában, alig várva, hogy megtudhassa, mi a lány ittlétének oka.*
//Kocsmárost keresve//
*~Nocsak, elvitte a cica a nyelved?~ méregeti gyanakodva a férfit, akinek, úgy tűnik, hirtelen már nincs kedve tovább beszélgetni. Mivel italt sem kap, úgy dönt, a saját kezébe veszi az irányítást, és új szórakozás után néz, ami jelen esetben az emelet szemrevételezését jelenti. A bezárt szobákba természetesen nem nyit be, ám a egyik már nyitva lévő ajtót még szélesebbre tárja, hogy szemügyre vegye a helyiséget. ~Egyszerű~ foglalja össze magában tömören, miközben az ablakhoz sétálva nézegeti a tájat. Bár azért jött ide, hogy emberek közt legyen, furcsamód jólesik neki egy kis magány. ~Talán itt maradok éjszakára is...~ töpreng magában, mikor egy öblös kiáltás szakítja ki gondolatai közül. ~Dora? Itt? És hol a kancellár? Ezt látnom kell!~ jut magában elhatározásra, és rögtön kisiet a szobából, hogy visszatérjen a földszintre, ahol gyanúja beigazolódni látszik. ~Bizony, ez ő! Méghozzá a kancellár nélkül, igen furcsa társaságban...~ járatja végig tekintetét a lány körül összegyűlt kis kompánián. Egy pillanatra majdnem megsajnálja szegényt, hogy egy ork karmai közé került, ám végül csak magában somolyogva közelebb sétál hozzá*
- Micsoda meglepetés! Dora személyesen? *szólal meg kevésbé hangos, ám nem kevésbé határozott hangon, csatlakozva az asztaltársasághoz* Mit keresel itt? Bemutatsz a barátaidnak? *kérdezi mézes-mázosan, felöltve legelbűvölőbb mosolyát, miközben röviden felméri milyen alakokkal mulat éppen a lány. ~Ha ezt Habrertus megtudja!~ nevet fel magában, alig várva, hogy megtudhassa, mi a lány ittlétének oka.*
3978. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:58:07
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:58:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, Vaskorsó//
-Hö?
*Pislant hátra a válla felett, mikor egy újabb nőstényt hall.*
-Og'epá.
*Húzza magával a széket és huppan le az asztalhoz a nő másik oldalára. Biztos, ami biztos, még Dora előtt kihajolva fogait villantva vicsorog rá egyet az orkra, csak hogy érzékeltesse, ki az úr az asztalnál.*
-Hegy. Hó. Itt.
*Foglalja össze tömören élettörténetét, majd lassan körbevándorol szeme az asztalon.*
-Hol a og'epá?
*Fordul dülledő szeme gyanakodva a kalapos leányra. Most először méri fel, ki is az, aki italra invitálta. Nagyokat szippant a levegőből, az ork bűze mellett furcsa virágillat csapja meg orrát.
Mielőtt bármit mondhatna, új vendég toppan a fogadóba, egyenesen őket célozva meg.*
-Mmm?!
*Emeli tekintetét a bőbeszédű idegenre, de annak túl gyorsan pörög a nyelve ahhoz, hogy megértse, mi a szándéka. Jobban is szemügyre veszi, de előtte még egyszer az orkra vicsorog, nehogy szándékában álljon támadni, míg ő elfordulva szemléli az embert.
Miután ez megtörtént, nagyot fújtat és vaskos nyakát Dorawnya felé fordítja.*
-Ki Te?
*Ráncolja össze bambán homlokát, egész közel hajolva szemlélve meg a nőstényt. Bizonyára nagy hatalmú valaki lehet itt, ha csak úgy meghívja őket itt pálinkázgatni. Ami viszont még mindig nem került az asztalra, felettébb aggályossá téve a helyzetet az óriás számára. Megdörzsöli jókora mancsával pofáját és szemeit, majd hunyorogva Umonra mered.*
-Ki ő?
//Egy korsó, két korsó, Vaskorsó//
-Hö?
*Pislant hátra a válla felett, mikor egy újabb nőstényt hall.*
-Og'epá.
*Húzza magával a széket és huppan le az asztalhoz a nő másik oldalára. Biztos, ami biztos, még Dora előtt kihajolva fogait villantva vicsorog rá egyet az orkra, csak hogy érzékeltesse, ki az úr az asztalnál.*
-Hegy. Hó. Itt.
*Foglalja össze tömören élettörténetét, majd lassan körbevándorol szeme az asztalon.*
-Hol a og'epá?
*Fordul dülledő szeme gyanakodva a kalapos leányra. Most először méri fel, ki is az, aki italra invitálta. Nagyokat szippant a levegőből, az ork bűze mellett furcsa virágillat csapja meg orrát.
Mielőtt bármit mondhatna, új vendég toppan a fogadóba, egyenesen őket célozva meg.*
-Mmm?!
*Emeli tekintetét a bőbeszédű idegenre, de annak túl gyorsan pörög a nyelve ahhoz, hogy megértse, mi a szándéka. Jobban is szemügyre veszi, de előtte még egyszer az orkra vicsorog, nehogy szándékában álljon támadni, míg ő elfordulva szemléli az embert.
Miután ez megtörtént, nagyot fújtat és vaskos nyakát Dorawnya felé fordítja.*
-Ki Te?
*Ráncolja össze bambán homlokát, egész közel hajolva szemlélve meg a nőstényt. Bizonyára nagy hatalmú valaki lehet itt, ha csak úgy meghívja őket itt pálinkázgatni. Ami viszont még mindig nem került az asztalra, felettébb aggályossá téve a helyzetet az óriás számára. Megdörzsöli jókora mancsával pofáját és szemeit, majd hunyorogva Umonra mered.*
-Ki ő?
3977. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:32:26
Üzenet elküldve: 2019-03-11 19:32:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmárost keresve//
//Egy korsó, két korsó, Vaskorsó//
* A kocsmárosnő akaratgyenge megszólalását észre sem veszi, mert fontosabb dolgokkal van elfoglalva. Azonban szerencsére azok a bizonyos dolgok hamar megoldják magukat. Ekkor végre folytatódhat a kettejük között zajló csevej. *
– Heh, én söm vótam igazán embör nőstényökkel. * Hiszen minden csak nézőpont kérdése. Latlie bizonytalan válaszát orkunk egyértelmű igennek veszi és már kezdi is szövögetni piszkos terveit arról, hogy miként juthat ingyen vacsorához és talán még szálláshoz is. Utóbbiból idáig is akadt, de ugyebár kellemesebb megosztozni a szálláson egy nősténnyel, mint egyedül heverni a sarokban. Ám még mielőtt kifejthetné terveit, egy kalapos nő csörtet be az épületbe és elvonja beszélgetőpartnere figyelmét. Megesik az ilyen, főleg, ha a partner egy kocsmárosnő és a beszélgetés éppenséggel a pultnál zajlik. Ezzel Ante is tisztában van és még bele is törődne a dologba. Amivel azonban nem tud kibékülni, hogy ez a nő még elf is. Habár hosszú füle nem is olyan feltűnő elsőre, a mozgása igen gyanús, hát még a szaga! Mindebből gyorsan összerakja, hogy kivel van dolga és szúrós szemmel kezdi el vizslatni. Túl sokan vannak a fogadóban – köztük az a böhöm nagy óriás is –, ráadásul még az ételét sem kapta ki, így kénytelen elviselni a jelenlétét.
Úgy látszik, a mai a meglepetések napja, ugyanis hamar kiderül, hogy nem is akármilyen elf került a közelébe: egy elf piával! Eddig látszólag közömbös arcán változás megy végbe, szemei kitágulnak, ajkai közül kikandikál nyelve, amivel sikeresen összenyálazza egész állát. Mindez egyetlen szó, az ogrepálinka hallatán. Még visszanéz a kocsmárosnőre. *
– Özt mojd még mögböszéljük, ne félj! De most dógom von. * Közelebb férkőzik Dorához, akit talán megriaszt a gyomorforgató lehelet, mely arcát éri. Sovány vigasz ugyan, hogy az ork legalább egészen kedvesen vicsorítja rá tépésre alkalmas agyarait és még szemöldöke is feljebb kúszik, ahogy a pálinkára gondol. Rég ivott bármi töményet – utoljára talán Gravak barlangjában, de az már régen volt.
Időközben újabb vendég érkezik, aki bár nem elf, de látszólag neki is a pálinkára fáj a foga, így mikor lehuppan Dorához, Ante is még közelebb húzódik a kalaposhoz. Nem akar kimaradni a körből – az kéne már csak, hogy a szintén meginvitált égimeszelő foglalja be a Dora melletti helyet. Úgyhogy résnyi helyet sem hagy maga és a nő között, még vastag karját is a nő vállára helyezi és behajol. *
– Hol oz ogröpalinka? * Ha a vállra helyezett kéz, vagy csak a túlzott közelség zavar bárkit – elsősorban persze Dorát –, akkor nem akadékoskodik, visszahúzódik. Ennek hiányában viszont tovább néz az elfre csábos ork-vigyorával. Az újonnan érkezőt egyébként még köszöntéssel sem illeti (nem, mintha bárki mást köszöntött volna). Az viszont világos, hogy a kalapos és Umon ismerik egymást, talán ennek tudható be Ante vigyorgása – bájával próbálja legyőzni a konkurens pálinka-fogyasztót. *
//Egy korsó, két korsó, Vaskorsó//
* A kocsmárosnő akaratgyenge megszólalását észre sem veszi, mert fontosabb dolgokkal van elfoglalva. Azonban szerencsére azok a bizonyos dolgok hamar megoldják magukat. Ekkor végre folytatódhat a kettejük között zajló csevej. *
– Heh, én söm vótam igazán embör nőstényökkel. * Hiszen minden csak nézőpont kérdése. Latlie bizonytalan válaszát orkunk egyértelmű igennek veszi és már kezdi is szövögetni piszkos terveit arról, hogy miként juthat ingyen vacsorához és talán még szálláshoz is. Utóbbiból idáig is akadt, de ugyebár kellemesebb megosztozni a szálláson egy nősténnyel, mint egyedül heverni a sarokban. Ám még mielőtt kifejthetné terveit, egy kalapos nő csörtet be az épületbe és elvonja beszélgetőpartnere figyelmét. Megesik az ilyen, főleg, ha a partner egy kocsmárosnő és a beszélgetés éppenséggel a pultnál zajlik. Ezzel Ante is tisztában van és még bele is törődne a dologba. Amivel azonban nem tud kibékülni, hogy ez a nő még elf is. Habár hosszú füle nem is olyan feltűnő elsőre, a mozgása igen gyanús, hát még a szaga! Mindebből gyorsan összerakja, hogy kivel van dolga és szúrós szemmel kezdi el vizslatni. Túl sokan vannak a fogadóban – köztük az a böhöm nagy óriás is –, ráadásul még az ételét sem kapta ki, így kénytelen elviselni a jelenlétét.
Úgy látszik, a mai a meglepetések napja, ugyanis hamar kiderül, hogy nem is akármilyen elf került a közelébe: egy elf piával! Eddig látszólag közömbös arcán változás megy végbe, szemei kitágulnak, ajkai közül kikandikál nyelve, amivel sikeresen összenyálazza egész állát. Mindez egyetlen szó, az ogrepálinka hallatán. Még visszanéz a kocsmárosnőre. *
– Özt mojd még mögböszéljük, ne félj! De most dógom von. * Közelebb férkőzik Dorához, akit talán megriaszt a gyomorforgató lehelet, mely arcát éri. Sovány vigasz ugyan, hogy az ork legalább egészen kedvesen vicsorítja rá tépésre alkalmas agyarait és még szemöldöke is feljebb kúszik, ahogy a pálinkára gondol. Rég ivott bármi töményet – utoljára talán Gravak barlangjában, de az már régen volt.
Időközben újabb vendég érkezik, aki bár nem elf, de látszólag neki is a pálinkára fáj a foga, így mikor lehuppan Dorához, Ante is még közelebb húzódik a kalaposhoz. Nem akar kimaradni a körből – az kéne már csak, hogy a szintén meginvitált égimeszelő foglalja be a Dora melletti helyet. Úgyhogy résnyi helyet sem hagy maga és a nő között, még vastag karját is a nő vállára helyezi és behajol. *
– Hol oz ogröpalinka? * Ha a vállra helyezett kéz, vagy csak a túlzott közelség zavar bárkit – elsősorban persze Dorát –, akkor nem akadékoskodik, visszahúzódik. Ennek hiányában viszont tovább néz az elfre csábos ork-vigyorával. Az újonnan érkezőt egyébként még köszöntéssel sem illeti (nem, mintha bárki mást köszöntött volna). Az viszont világos, hogy a kalapos és Umon ismerik egymást, talán ennek tudható be Ante vigyorgása – bájával próbálja legyőzni a konkurens pálinka-fogyasztót. *
3976. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-11 15:02:18
Üzenet elküldve: 2019-03-11 15:02:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
*A kérdésre az eddigi érzelemmentességével válaszol.*
-Igen. Mindig megszoktak utálni, de sosem engem. Csak, azt aminek mutatom magam. Ami, olyan semmilyen érzés. Én sem tudom miért akarom ezt.
*Ezt az őszinteséget megengedi magának még. A lány győztes helyzetben van. Tudja, hogy az elf belezúgott és azt is, hogy mit akar tőle. Még, azt is elnézte neki ahogy beszélt vele. A lány úgy tűnik félre értette, hogy miként akarta, hogy vele legyen. Nem reagált a simogatásra. A mosolyt is olyan furának találta. Nem tudta hova tenni.*
-Itt vagy. De velem akarsz lenni vagy csak úgy mellettem.
*Teszi fel a kérdését majd hosszabban is kifejti azzal, hogy milyen férfit akar a lány. Amire olyan választ kap ami tetszik neki. Majd a folytatás hallatán halványan elmosolyodik.*
-Akkor is ha féltelek és olyan vagyok mint egy menstruáló nemes kisasszony?
*Nem viccel. Komolyan kérdezi. Önmaga legyen? A lány vele lenne? Sírni akar a vállán? Tönkretenni őt? Az utolsó jó lenne? Sok a kérdés, de Int-nek majd még át kell gondolnia ezt. Az biztos, hogy ha bántaná is nem hinné, hogy ne akarna mellette lenni. Ismeri eléggé magát. Eltűrne csúnyább dolgokat is a lánynak. Akinek a kérdésére bólintott.*
-Akkor igen. Tudod, nem éreztem, hogy élnék. Minden olyan...semmilyen volt. Mikor züllöttem akkor kicsit mintha éreztem volna valamit, de egyébként nem. Egyszer megpróbáltam megtenni. Részeg voltam. De*Széles vigyor húzódik a szájára. Mintha valami jó viccet mondana.*Fél kézzel nem tudtam megkötni a kötelet.
*Elkezd némán nevetni és ráborul a lányra. Arcát a másik feje mellé fúrja az ágyba. A kiabálással vagy hasonlókkal nem foglalkozik. Kit érdekelnek? Mikor kiröhögte magát akkor szólal meg. Most már érződik a vidámság a hangjában.*
-Szánalmas figura vagyok mi?
*A kérdésre az eddigi érzelemmentességével válaszol.*
-Igen. Mindig megszoktak utálni, de sosem engem. Csak, azt aminek mutatom magam. Ami, olyan semmilyen érzés. Én sem tudom miért akarom ezt.
*Ezt az őszinteséget megengedi magának még. A lány győztes helyzetben van. Tudja, hogy az elf belezúgott és azt is, hogy mit akar tőle. Még, azt is elnézte neki ahogy beszélt vele. A lány úgy tűnik félre értette, hogy miként akarta, hogy vele legyen. Nem reagált a simogatásra. A mosolyt is olyan furának találta. Nem tudta hova tenni.*
-Itt vagy. De velem akarsz lenni vagy csak úgy mellettem.
*Teszi fel a kérdését majd hosszabban is kifejti azzal, hogy milyen férfit akar a lány. Amire olyan választ kap ami tetszik neki. Majd a folytatás hallatán halványan elmosolyodik.*
-Akkor is ha féltelek és olyan vagyok mint egy menstruáló nemes kisasszony?
*Nem viccel. Komolyan kérdezi. Önmaga legyen? A lány vele lenne? Sírni akar a vállán? Tönkretenni őt? Az utolsó jó lenne? Sok a kérdés, de Int-nek majd még át kell gondolnia ezt. Az biztos, hogy ha bántaná is nem hinné, hogy ne akarna mellette lenni. Ismeri eléggé magát. Eltűrne csúnyább dolgokat is a lánynak. Akinek a kérdésére bólintott.*
-Akkor igen. Tudod, nem éreztem, hogy élnék. Minden olyan...semmilyen volt. Mikor züllöttem akkor kicsit mintha éreztem volna valamit, de egyébként nem. Egyszer megpróbáltam megtenni. Részeg voltam. De*Széles vigyor húzódik a szájára. Mintha valami jó viccet mondana.*Fél kézzel nem tudtam megkötni a kötelet.
*Elkezd némán nevetni és ráborul a lányra. Arcát a másik feje mellé fúrja az ágyba. A kiabálással vagy hasonlókkal nem foglalkozik. Kit érdekelnek? Mikor kiröhögte magát akkor szólal meg. Most már érződik a vidámság a hangjában.*
-Szánalmas figura vagyok mi?
3975. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-11 13:49:09
Üzenet elküldve: 2019-03-11 13:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Csak homlokát ráncolja a kijelentésre, miszerint Intath nem akarja bántani. Kedve lenne megkérdezni, hogy ugyan miért nem, de nem teszi meg végül, csak csendesen elraktározza ezt magában, aztán majd a későbbiekben kielemzi. De ilyet még nem tapasztalt és szokatlan is a számára.*
- Akarod, hogy megutáljalak?
*Kérdez vissza és látszólag ez fokozza korábbi érdeklődését. Intathot is elkönyveli furcsa szerzetnek, amilyen ő maga is.*
- De hát... *Mosolyogva megint megsimogatja a férfi arcát.* én itt vagyok veled. Vagy ennyire megbántottalak most kedvesem?
*Kicsit ízlelgeti a megnevezést, és azt, hogy mennyire érzi az orvoshoz illőnek. Meggondolatlan volt és ez már nem is az első esett, most pedig vissza kell édesgetnie valahogy magához az orvost és kihátrálnia a helyzetből. A kérdésen viszont hosszan eltöpreng, látszik arcán, hogy valóban beleássa magát. Milyen férfit akar? Igazából nem tudja. Sok mindent nem tud magával kapcsolatban, mert még mindig előszeretettel él az elfojtás eszközével. Az alkohol is erre szolgál, mert józanul nem képes elviselni magát, ahogy emlékeit és gondolatait sem.*
- Azt hiszem ezt mind egyszerre.
*De persze nem biztos benne, meg is rántja vállát tanácstalanul.*
- De ha azt mondod, hogy ez vagy te.
*Utal arra, amire megjegyzést tett korábban.*
- Akkor legyél önmagad, meg ilyenek.
*Ha már úgy döntött, hogy közelebb engedi magához Intathot, akkor viszont az őszinteséget preferálja, hiszen Relael szinte mindig csak megjátssza magát és meggyőződése, hogy másik is így tesznek, ezért kifejezetten üdítő számára, ha valaki előtt ténylegesen megnyílhat.*
- Azt komolyan mondtad, hogy csak kérnem kellett volna, hogy megöld magad?
*Mert komolynak tűnt, de ha ez igaz, akkor lehet túlbecsülte a férfit, akinek ennyit nem ér az élete, hogy egy idege kérése miatt eldobja. Ennél még Relael maga is többre becsüli magát. Közben a zárt ajtók mögött is fojtottan, de hallhatóan kiabálásra lesz figyelmes. Kicsit visszatér belé az együttérzés és aggódni is kezd Latlie miatt, aki annyira nem való ebbe a zord környezetbe, hogy néha szinte fáj látnia a durva népek között serénykedve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Csak homlokát ráncolja a kijelentésre, miszerint Intath nem akarja bántani. Kedve lenne megkérdezni, hogy ugyan miért nem, de nem teszi meg végül, csak csendesen elraktározza ezt magában, aztán majd a későbbiekben kielemzi. De ilyet még nem tapasztalt és szokatlan is a számára.*
- Akarod, hogy megutáljalak?
*Kérdez vissza és látszólag ez fokozza korábbi érdeklődését. Intathot is elkönyveli furcsa szerzetnek, amilyen ő maga is.*
- De hát... *Mosolyogva megint megsimogatja a férfi arcát.* én itt vagyok veled. Vagy ennyire megbántottalak most kedvesem?
*Kicsit ízlelgeti a megnevezést, és azt, hogy mennyire érzi az orvoshoz illőnek. Meggondolatlan volt és ez már nem is az első esett, most pedig vissza kell édesgetnie valahogy magához az orvost és kihátrálnia a helyzetből. A kérdésen viszont hosszan eltöpreng, látszik arcán, hogy valóban beleássa magát. Milyen férfit akar? Igazából nem tudja. Sok mindent nem tud magával kapcsolatban, mert még mindig előszeretettel él az elfojtás eszközével. Az alkohol is erre szolgál, mert józanul nem képes elviselni magát, ahogy emlékeit és gondolatait sem.*
- Azt hiszem ezt mind egyszerre.
*De persze nem biztos benne, meg is rántja vállát tanácstalanul.*
- De ha azt mondod, hogy ez vagy te.
*Utal arra, amire megjegyzést tett korábban.*
- Akkor legyél önmagad, meg ilyenek.
*Ha már úgy döntött, hogy közelebb engedi magához Intathot, akkor viszont az őszinteséget preferálja, hiszen Relael szinte mindig csak megjátssza magát és meggyőződése, hogy másik is így tesznek, ezért kifejezetten üdítő számára, ha valaki előtt ténylegesen megnyílhat.*
- Azt komolyan mondtad, hogy csak kérnem kellett volna, hogy megöld magad?
*Mert komolynak tűnt, de ha ez igaz, akkor lehet túlbecsülte a férfit, akinek ennyit nem ér az élete, hogy egy idege kérése miatt eldobja. Ennél még Relael maga is többre becsüli magát. Közben a zárt ajtók mögött is fojtottan, de hallhatóan kiabálásra lesz figyelmes. Kicsit visszatér belé az együttérzés és aggódni is kezd Latlie miatt, aki annyira nem való ebbe a zord környezetbe, hogy néha szinte fáj látnia a durva népek között serénykedve.*
3974. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-11 12:14:26
Üzenet elküldve: 2019-03-11 12:14:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Thargok, thargok//
*Kószán bólint. Tudomásul veszi és nyugtázza a hallottakat. Pycta megbízik benne, ettől függetlenül fontosnak tartja ígéretét, amit megtartani szándékozik. Az elf akármit is gondol, Umon úgy érzi, hogy márpedig tartozik számadással a múlt tetteire való tekintettel, s attól függetlenül, hogy a történtek megbocsátódtak, az ember még nem felejt. Sötéten ül a bakon, s a tharg birtokokról immár a kapu felé közelednek, ló és lovasa, szekér és utasa megáll. Szolidan mosolyodik el , elképzeli magát menyasszonyként, ritka egy gusztustalan látvány lenne, ronda ábrázatával, s sikoltva menekülne ki felhajtja a fátylát, ettől függetlenül a hasonlatot nagyon is érti és megérti.*
- Igen, az öröm. *Sóhajt fel, mint aki oly ritkán és kevéssé tapasztalja ezt az örömöt, hogy elfelejtette már.* Tudom, hogy nem lesz, köszönöm Pycta. *Bólint halványan elmosolyodva, letekintve a csendesen álló vezérre.* Rendben. *Folytatja.* A tavernában leszek, aztán a piacon találkozunk, míg ott jár a nap. *Mutat az égre egyenesen.* De, ha a Korsó felé kerülnél... esetleg... mindegy ezt majd eldöntöd. *Biccent némán, majd elfordítja a szekeret a Korsó irányába.*
- Vigyázz magadra, Pycta! *Kiált utána intve, majd dudorászva, zötykölődő szekérrel halad tovább maga útján.*
//Egy korsó, két korsó, Vaskorsó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Énekelve állítja meg egy erőteljes húzással Híjast.*
- Hóóóóóó! *Aztán előre göcögve száll le a szekérről, majd a lovat kipányvázva. Érdeklődve szemléli meg a Korsó impozáns épületét, majd a környéket is, aztán gondolkodás nélkül vágja ki az ajtót.*
- Hupszi! *Röhög fel, majd nyakába húzva fejét, két ujjal látványosan összecsippentve halkan hajtja be maga mögött, lábát berogyasztja, s másik ujját szájára téve jelzi, hogy mennyire bánja az ajtó csattanását, szinte lábujjhegyen tipeg befelé, két kezét előretartva, csuklóban behajlítva.*
- Jóóó napot! *Csapja össze a kezét, majd biccentgetve beballag, elébb a pultos leánynak:*
- Adjon az ég! *Aztán az óriásnak.* Huh... neked is... bár már adott rendesen. *Vonja meg a vállát. Beballag középre, aztán kiszúrja az orkot is.* Üdv! *Emeli intésre a kezét.* De sokan vagytok, bassza meg, máris kiszáradtam. *Sóhajt fel, aztán a pulthoz ballag, ahol helyet keres magának. Végigfuttatja a szemét azokon, akiket esetleg kihagyott, majd egy kackiás kis kalapot szúr ki nem messze magától.*
- Dora? Dorawyna személyesen? Hééééj! *Üvölt fel vigyorogva.* Megismered még Umon bácsit kis szívem? *Kacag fel térdét csapkodva.* A franc sem gondolta, hogy itt Sa'thereth valaga mögött kettővel találkozom újra veled! Tudooood... a kis boncalanyod, hogy vagy bébi? Minden rendben? Mit isztok? *Kérdezi hirtelen lehervadt mosollyal, halálosan komolyan.* Mert inni kell, az biztos! *Bólogat hevesen, s, ha talál magának való széket felpattan rá, közben már ismét vigyorogva pásztázza körbe a helyiséget szemével, majd Lattlie felé sutyorog.*
- Figyu... nem akarok túl feltűnő lenni... szólj ha esetleg kiszúrnak... in-kog-ni-tó-ban vagyok. *Bólint jelentőségteljesen, majd megerősíti.* Abban vagyok. Bizony. *Igyekszik vigyorgó szoborrá olvadva a helyiség részévé válni.*
*Kószán bólint. Tudomásul veszi és nyugtázza a hallottakat. Pycta megbízik benne, ettől függetlenül fontosnak tartja ígéretét, amit megtartani szándékozik. Az elf akármit is gondol, Umon úgy érzi, hogy márpedig tartozik számadással a múlt tetteire való tekintettel, s attól függetlenül, hogy a történtek megbocsátódtak, az ember még nem felejt. Sötéten ül a bakon, s a tharg birtokokról immár a kapu felé közelednek, ló és lovasa, szekér és utasa megáll. Szolidan mosolyodik el , elképzeli magát menyasszonyként, ritka egy gusztustalan látvány lenne, ronda ábrázatával, s sikoltva menekülne ki felhajtja a fátylát, ettől függetlenül a hasonlatot nagyon is érti és megérti.*
- Igen, az öröm. *Sóhajt fel, mint aki oly ritkán és kevéssé tapasztalja ezt az örömöt, hogy elfelejtette már.* Tudom, hogy nem lesz, köszönöm Pycta. *Bólint halványan elmosolyodva, letekintve a csendesen álló vezérre.* Rendben. *Folytatja.* A tavernában leszek, aztán a piacon találkozunk, míg ott jár a nap. *Mutat az égre egyenesen.* De, ha a Korsó felé kerülnél... esetleg... mindegy ezt majd eldöntöd. *Biccent némán, majd elfordítja a szekeret a Korsó irányába.*
- Vigyázz magadra, Pycta! *Kiált utána intve, majd dudorászva, zötykölődő szekérrel halad tovább maga útján.*
//Egy korsó, két korsó, Vaskorsó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Énekelve állítja meg egy erőteljes húzással Híjast.*
- Hóóóóóó! *Aztán előre göcögve száll le a szekérről, majd a lovat kipányvázva. Érdeklődve szemléli meg a Korsó impozáns épületét, majd a környéket is, aztán gondolkodás nélkül vágja ki az ajtót.*
- Hupszi! *Röhög fel, majd nyakába húzva fejét, két ujjal látványosan összecsippentve halkan hajtja be maga mögött, lábát berogyasztja, s másik ujját szájára téve jelzi, hogy mennyire bánja az ajtó csattanását, szinte lábujjhegyen tipeg befelé, két kezét előretartva, csuklóban behajlítva.*
- Jóóó napot! *Csapja össze a kezét, majd biccentgetve beballag, elébb a pultos leánynak:*
- Adjon az ég! *Aztán az óriásnak.* Huh... neked is... bár már adott rendesen. *Vonja meg a vállát. Beballag középre, aztán kiszúrja az orkot is.* Üdv! *Emeli intésre a kezét.* De sokan vagytok, bassza meg, máris kiszáradtam. *Sóhajt fel, aztán a pulthoz ballag, ahol helyet keres magának. Végigfuttatja a szemét azokon, akiket esetleg kihagyott, majd egy kackiás kis kalapot szúr ki nem messze magától.*
- Dora? Dorawyna személyesen? Hééééj! *Üvölt fel vigyorogva.* Megismered még Umon bácsit kis szívem? *Kacag fel térdét csapkodva.* A franc sem gondolta, hogy itt Sa'thereth valaga mögött kettővel találkozom újra veled! Tudooood... a kis boncalanyod, hogy vagy bébi? Minden rendben? Mit isztok? *Kérdezi hirtelen lehervadt mosollyal, halálosan komolyan.* Mert inni kell, az biztos! *Bólogat hevesen, s, ha talál magának való széket felpattan rá, közben már ismét vigyorogva pásztázza körbe a helyiséget szemével, majd Lattlie felé sutyorog.*
- Figyu... nem akarok túl feltűnő lenni... szólj ha esetleg kiszúrnak... in-kog-ni-tó-ban vagyok. *Bólint jelentőségteljesen, majd megerősíti.* Abban vagyok. Bizony. *Igyekszik vigyorgó szoborrá olvadva a helyiség részévé válni.*
3973. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-10 09:13:27
Üzenet elküldve: 2019-03-10 09:13:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Felteszi a kérdéseit majd csak néz a lányra azzal az érzelemmentes maszkkal amit felvett és várja a választ. Az viszont nem érkezik csak kérdések. Dühíti a lány? Fárasztja? Még most is bántja? Ki tudja? Már nem mutat semmit.*
-Nem akarlak bántani.
*Közli röviden a tényt. Ő az a fajta elnyomorodott alak aki egy nőtől bármit el tud tűrni. Ha pedig bántania kell valakit akkor önmagát fogja vagy másokat, de biztos nem a nőt. Ha mégis mert a büszkesége vagy a sértettsége elborítja az agyát, ami jelenleg nem áll fent akkor se így bántaná a lányt. Sose tudná megütni. A barna hangulatváltása és szavai se váltanak ki látszólag semmilyen reakciót a férfiből. Pedig magában most döbben rá arra a tényre amire már a kúriában is rájöhetett volna ha nem épp a farkával gondolkozik.*
~Hiszen ő bolond. Kurva jól beleválasztottál Nyápic. Pont egy dilisbe kell belezúgnod. Szánalmas nyomorék.~
*Persze az is felmerül benne, hogy csak a nehéz napok miatt ilyen zavaros a lány feje, de emlékszik, hogy a kúriában is észrevette, hogy kicsit fura volt. Nem tudja hova tegye ezt még. Mikor a másik elhallgat akkor csak nézi abban a furcsa érzelemmentes maszkban.*
-Megnehezíted a dolgom. Magam se értem mit akarok tőled vagy mitől vagy másabb mint bármelyik nőcském. Mindenesetre az vagy. Tudod nekem nincs senkim és nem is kell. Ha valakit túl közel engedek magamhoz és ha valakinek túl sokat mutatok magamból az bánt. Eredetileg te is csak egy nőcske lettél volna. Csini pofi, szép lábak, bársonyos bőr.*halványan elmosolyodik*De...valahol megborult ez a dolog. Valahogy mikor elmentél gondolkoztam rajta, hogy mi történt és mit akarok. Azt, hiszem...akarom, hogy megutálj. Megismerj, lenézz és megutálj. Akár egyenesen gyűlölj. Köpj le és nevezz szörnyetegnek.*A hangja teljesen kimért. Mintha valami hétköznapi dologról beszélne.*Lehet, hogy fájna. Még nem tudom, hogy viselném, de jó lett volna valaki aki egy ideig ott van velem. Persze ne gondold, hogy most be akarlak hálózni. A döntés a tied mit akarsz tőlem szóval ismét megkérdezem. Milyen férfit akarsz? Olyat, aki nem kell mert csak bántanád? Vagy olyat akinek csak a haszna számít? Akarsz a vállán sírni? Akarod, hogy aggódjon érted? Esetleg csak csak kúrásra kell? Vagy még arra sem? Bántani akarod? Mennyire? Hogy szarul érezze magát vagy, hogy teljesen megtörd és felőröld? Ha igen akkor sajnálom. Két nappal korábban találkozunk csak kérned kellett volna és megölöm magam. Nos? Milyen férfinek akarsz engem?
*Dönti oldalra a fejét és néz a lányra. Talán tekintetében egy kis kíváncsiság bujkál, de ki tudja?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Felteszi a kérdéseit majd csak néz a lányra azzal az érzelemmentes maszkkal amit felvett és várja a választ. Az viszont nem érkezik csak kérdések. Dühíti a lány? Fárasztja? Még most is bántja? Ki tudja? Már nem mutat semmit.*
-Nem akarlak bántani.
*Közli röviden a tényt. Ő az a fajta elnyomorodott alak aki egy nőtől bármit el tud tűrni. Ha pedig bántania kell valakit akkor önmagát fogja vagy másokat, de biztos nem a nőt. Ha mégis mert a büszkesége vagy a sértettsége elborítja az agyát, ami jelenleg nem áll fent akkor se így bántaná a lányt. Sose tudná megütni. A barna hangulatváltása és szavai se váltanak ki látszólag semmilyen reakciót a férfiből. Pedig magában most döbben rá arra a tényre amire már a kúriában is rájöhetett volna ha nem épp a farkával gondolkozik.*
~Hiszen ő bolond. Kurva jól beleválasztottál Nyápic. Pont egy dilisbe kell belezúgnod. Szánalmas nyomorék.~
*Persze az is felmerül benne, hogy csak a nehéz napok miatt ilyen zavaros a lány feje, de emlékszik, hogy a kúriában is észrevette, hogy kicsit fura volt. Nem tudja hova tegye ezt még. Mikor a másik elhallgat akkor csak nézi abban a furcsa érzelemmentes maszkban.*
-Megnehezíted a dolgom. Magam se értem mit akarok tőled vagy mitől vagy másabb mint bármelyik nőcském. Mindenesetre az vagy. Tudod nekem nincs senkim és nem is kell. Ha valakit túl közel engedek magamhoz és ha valakinek túl sokat mutatok magamból az bánt. Eredetileg te is csak egy nőcske lettél volna. Csini pofi, szép lábak, bársonyos bőr.*halványan elmosolyodik*De...valahol megborult ez a dolog. Valahogy mikor elmentél gondolkoztam rajta, hogy mi történt és mit akarok. Azt, hiszem...akarom, hogy megutálj. Megismerj, lenézz és megutálj. Akár egyenesen gyűlölj. Köpj le és nevezz szörnyetegnek.*A hangja teljesen kimért. Mintha valami hétköznapi dologról beszélne.*Lehet, hogy fájna. Még nem tudom, hogy viselném, de jó lett volna valaki aki egy ideig ott van velem. Persze ne gondold, hogy most be akarlak hálózni. A döntés a tied mit akarsz tőlem szóval ismét megkérdezem. Milyen férfit akarsz? Olyat, aki nem kell mert csak bántanád? Vagy olyat akinek csak a haszna számít? Akarsz a vállán sírni? Akarod, hogy aggódjon érted? Esetleg csak csak kúrásra kell? Vagy még arra sem? Bántani akarod? Mennyire? Hogy szarul érezze magát vagy, hogy teljesen megtörd és felőröld? Ha igen akkor sajnálom. Két nappal korábban találkozunk csak kérned kellett volna és megölöm magam. Nos? Milyen férfinek akarsz engem?
*Dönti oldalra a fejét és néz a lányra. Talán tekintetében egy kis kíváncsiság bujkál, de ki tudja?*
3972. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-10 00:55:32
Üzenet elküldve: 2019-03-10 00:55:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmárost keresve//
*Dora csak megközelíti a helyet, de máris csattanásra és üvegcsörömpölésre lesz figyelmes. Tény, hogy ezek a kocsma általános, természetes hangjai is néhanapján, de azért kissé óvatosabban lép be. A látványtól kikövetkezteti, hogy mi történt, az óriás és az ork körülötti üvegdarabok sokat megmagyaráznak. A lány évekig egy fogadó felett lakott, hozzászokott ehhez, tekintetével inkább a felszolgálót keresi. Közelebb lép a pulthoz, és könyökével rátámaszkodik, kalapját megpörgetve a levegőben.*
- Lennél olyan kedves, és adnál egy nagy palack forrásvizet és szintén palackban egy enyhébb bort? *Érdeklődik, majd a lány aggodalmát elnézve kimérten az ork és az óriás felé fordul.*
- Uraim, megosztoznának velem egy ogrepálinkán? Ma remek napom van, a vendégeim egy körre.
*Kétli, hogy a társaság bármely tagja is tudná, ki és mi ő, de szeretné elejét venni a további ellenségeskedéseknek, és bízik benne, hogy ahhoz ez is elég. Meg az, ha csinos, és bizalomgerjesztően mosolyog. Ezután 60 aranyat ad Latlie, az Alázatosnak.
*
*Dora csak megközelíti a helyet, de máris csattanásra és üvegcsörömpölésre lesz figyelmes. Tény, hogy ezek a kocsma általános, természetes hangjai is néhanapján, de azért kissé óvatosabban lép be. A látványtól kikövetkezteti, hogy mi történt, az óriás és az ork körülötti üvegdarabok sokat megmagyaráznak. A lány évekig egy fogadó felett lakott, hozzászokott ehhez, tekintetével inkább a felszolgálót keresi. Közelebb lép a pulthoz, és könyökével rátámaszkodik, kalapját megpörgetve a levegőben.*
- Lennél olyan kedves, és adnál egy nagy palack forrásvizet és szintén palackban egy enyhébb bort? *Érdeklődik, majd a lány aggodalmát elnézve kimérten az ork és az óriás felé fordul.*
- Uraim, megosztoznának velem egy ogrepálinkán? Ma remek napom van, a vendégeim egy körre.
*Kétli, hogy a társaság bármely tagja is tudná, ki és mi ő, de szeretné elejét venni a további ellenségeskedéseknek, és bízik benne, hogy ahhoz ez is elég. Meg az, ha csinos, és bizalomgerjesztően mosolyog. Ezután 60 aranyat ad Latlie, az Alázatosnak.
*
3971. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-10 00:07:06
Üzenet elküldve: 2019-03-10 00:07:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kocsmárost keresve //
* Latlie bizonyára félelmében felejtett el választ adni a kérdésre, ám amikor beleegyezik az ork az ételbe elindulna máris, hogy felszolgálja, mikor is megjelenik az előbbi óriás, akit még Rel regulázott meg.
Na itt már egészen megretten a felszolgáló, aki habár a maga ember fajában átlagos magasságú, most jelen pillanatban egy pillangónál is kisebbnek gondolja magát. *
- Uuurak erre semmi szükség...nagy ez a taverna...akad itt hely mindenkinek - * cincogja zavartan és hátrál pár lépést a pulttól. Nyakát behúzza, mikor a korsó repül és a csattanásra összerándul. Aztán a visszadobásra rémült tekintettel még inkább hátrál és reménykedve néz körbe, hátha valaki van aki esetleg meg tudná fékezni a két férfit ha eldurvul a dolog. Az óriás sör rendelésére kicsit kimered a szeme, de mivel már ott az arany, ezért elveszi és ad egy sört Mogrornak.
Az ork kérdése meglepi, de zavartan megrázza a fejét. *
- N...nem igazán.
A hozzászólás írója (Latlie, az Alázatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.10 00:12:28
* Latlie bizonyára félelmében felejtett el választ adni a kérdésre, ám amikor beleegyezik az ork az ételbe elindulna máris, hogy felszolgálja, mikor is megjelenik az előbbi óriás, akit még Rel regulázott meg.
Na itt már egészen megretten a felszolgáló, aki habár a maga ember fajában átlagos magasságú, most jelen pillanatban egy pillangónál is kisebbnek gondolja magát. *
- Uuurak erre semmi szükség...nagy ez a taverna...akad itt hely mindenkinek - * cincogja zavartan és hátrál pár lépést a pulttól. Nyakát behúzza, mikor a korsó repül és a csattanásra összerándul. Aztán a visszadobásra rémült tekintettel még inkább hátrál és reménykedve néz körbe, hátha valaki van aki esetleg meg tudná fékezni a két férfit ha eldurvul a dolog. Az óriás sör rendelésére kicsit kimered a szeme, de mivel már ott az arany, ezért elveszi és ad egy sört Mogrornak.
Az ork kérdése meglepi, de zavartan megrázza a fejét. *
- N...nem igazán.
A hozzászólás írója (Latlie, az Alázatos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.10 00:12:28
3970. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-09 22:57:14
Üzenet elküldve: 2019-03-09 22:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Behatóan tanulmányozza Intath reakcióit, ahogy Dorawyna tenné a felboncolt testekkel. A különbség csupán annyi, hogy Relael sokkal inkább sebezhetőbb és megfoghatatlan réteg felé ássa be magát, amit talán léleknek neveznének általánosan az emberek. Látja azt, hogy az orvost sikeresen megbántotta és nem tudja ezzel kapcsolatban mit érez. Talán megbánást, egy szemernyit, és mégsem sajnálja, hogy kimondta azt amit. Nem vonná vissza.
Lázítja ez a viselkedés. Ahogy Intath elfordul tőle kedve lenne kinevetni, de még éppen időben ajkába harap. Talán tetszenie kellene neki ez a fajta behódolás, de sajnos nem így van. Egy ideig csendben marad és úgy tűnik következő lépését latolgatja. A kérdésre sem felel, mert nem olyan számára, amire érdemes lenne választ adni.*
- Nem értelek. Miért nem kiabálsz velem? Miért nem vagy dühös?
*Szegezi a másiknak a számára érthetetlen részeket. Arcán a közöny helyett meg is jelenik a kíváncsiság és zavartság, hogy egyszerűen nem képes ezt felfogni.*
- Fel kéne csattannod. Ocsmányságokat mondanod rám, hogy egy mocskos kurva vagyok, mit képzelek. Megérdemelném. Miért nem teszed?
*Közelebb hajol és világoszöld szemeit egyenesen a másikéba fúrja, és nem engedi el velük az elfet. Ha nem akarna semmiképpen sem ránézni, akkor kezével gyengéden kényszeríti erre, és nem hagyja szabadulni magától. Már elkapta és nem ereszti, csupán figyelmezteti.
Tekintete és arckifejezése pillanatok alatt változik meg újra, mintha egy árny suhanna át rajta, pedig csupán apró izmok rendeződnek másképp. Helyenként megfeszülnek, valahol meg ellazulnak, de most leginkább feszessé válnak. Tekintete is őrülten csillog, szája is görcsös mosolyra húzódik. Hangja mézhez hasonlatos, sikamlós és édes.*
- Ó jaj, drága drága Intath.
*Duruzsolja és édesgeti újra őt magához.*
- Nem ismersz, látod? Csalódást okozok.
*Fejét oldalra billenti, egy pillanatra szomorkás kifejezést ölt magára, még alsó ajkát is lebiggyeszti. Egészen kislányos és ártatlan, leszámítva azt a furcsa fényt szemeiben.*
- Tudod drága Intath, hogy engem jobb elkerülni? Ugye tudod? Érezted.
*Ábrándosan sóhajt, majd megint megjelenik a feszes mosoly.*
- Csak mondom, hogy én nem vagyok jó ember. Lehet azt hitted egy pillanatig, de én tényleg nem. Sőt, kifejezetten rossz vagyok, csak sokan nem ismernek. Gyakran bántok másokat és kihasználom őket. Például most is bántalak, te pedig tűröd.
*Fejét ingatja.*
- Cö-cö-cö. Nem szabad hagyni. Tudod miért nem?
*Hajol még közelebb, orra már érinti a férfiét, szemei még jobban kitágulnak.*
- Mert ha hagyod, akkor tönkre tudlak tenni. Érted? Ezt akarod? Ez kell neked?
*De még mielőtt választ kaphatna, kicsit eltávolodik és mutatóujját az orvos ajkaira nyomja.*
- Ssssh. Tudod ezt miért mondom el neked? Őszinte vagyok egyébként. Nagyon őszinte. Talán túl őszinte.
*Hevesen bólogat nyomatékosítva szavahihetőségét.*
- Mert kedvellek. Ha nem kedvelnélek akkor nem mondanám el, de nem ám!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Behatóan tanulmányozza Intath reakcióit, ahogy Dorawyna tenné a felboncolt testekkel. A különbség csupán annyi, hogy Relael sokkal inkább sebezhetőbb és megfoghatatlan réteg felé ássa be magát, amit talán léleknek neveznének általánosan az emberek. Látja azt, hogy az orvost sikeresen megbántotta és nem tudja ezzel kapcsolatban mit érez. Talán megbánást, egy szemernyit, és mégsem sajnálja, hogy kimondta azt amit. Nem vonná vissza.
Lázítja ez a viselkedés. Ahogy Intath elfordul tőle kedve lenne kinevetni, de még éppen időben ajkába harap. Talán tetszenie kellene neki ez a fajta behódolás, de sajnos nem így van. Egy ideig csendben marad és úgy tűnik következő lépését latolgatja. A kérdésre sem felel, mert nem olyan számára, amire érdemes lenne választ adni.*
- Nem értelek. Miért nem kiabálsz velem? Miért nem vagy dühös?
*Szegezi a másiknak a számára érthetetlen részeket. Arcán a közöny helyett meg is jelenik a kíváncsiság és zavartság, hogy egyszerűen nem képes ezt felfogni.*
- Fel kéne csattannod. Ocsmányságokat mondanod rám, hogy egy mocskos kurva vagyok, mit képzelek. Megérdemelném. Miért nem teszed?
*Közelebb hajol és világoszöld szemeit egyenesen a másikéba fúrja, és nem engedi el velük az elfet. Ha nem akarna semmiképpen sem ránézni, akkor kezével gyengéden kényszeríti erre, és nem hagyja szabadulni magától. Már elkapta és nem ereszti, csupán figyelmezteti.
Tekintete és arckifejezése pillanatok alatt változik meg újra, mintha egy árny suhanna át rajta, pedig csupán apró izmok rendeződnek másképp. Helyenként megfeszülnek, valahol meg ellazulnak, de most leginkább feszessé válnak. Tekintete is őrülten csillog, szája is görcsös mosolyra húzódik. Hangja mézhez hasonlatos, sikamlós és édes.*
- Ó jaj, drága drága Intath.
*Duruzsolja és édesgeti újra őt magához.*
- Nem ismersz, látod? Csalódást okozok.
*Fejét oldalra billenti, egy pillanatra szomorkás kifejezést ölt magára, még alsó ajkát is lebiggyeszti. Egészen kislányos és ártatlan, leszámítva azt a furcsa fényt szemeiben.*
- Tudod drága Intath, hogy engem jobb elkerülni? Ugye tudod? Érezted.
*Ábrándosan sóhajt, majd megint megjelenik a feszes mosoly.*
- Csak mondom, hogy én nem vagyok jó ember. Lehet azt hitted egy pillanatig, de én tényleg nem. Sőt, kifejezetten rossz vagyok, csak sokan nem ismernek. Gyakran bántok másokat és kihasználom őket. Például most is bántalak, te pedig tűröd.
*Fejét ingatja.*
- Cö-cö-cö. Nem szabad hagyni. Tudod miért nem?
*Hajol még közelebb, orra már érinti a férfiét, szemei még jobban kitágulnak.*
- Mert ha hagyod, akkor tönkre tudlak tenni. Érted? Ezt akarod? Ez kell neked?
*De még mielőtt választ kaphatna, kicsit eltávolodik és mutatóujját az orvos ajkaira nyomja.*
- Ssssh. Tudod ezt miért mondom el neked? Őszinte vagyok egyébként. Nagyon őszinte. Talán túl őszinte.
*Hevesen bólogat nyomatékosítva szavahihetőségét.*
- Mert kedvellek. Ha nem kedvelnélek akkor nem mondanám el, de nem ám!
3969. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-09 21:47:12
Üzenet elküldve: 2019-03-09 21:47:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmárost keresve//
* Nem éppen úgy zárul kettejük beszélgetése, ahogy azt a kocsmai verekedések nagykönyvében megírták, azonban ez nem is túlzottan zavarja Antét. Egészen biztos benne, hogy az óriás félreértett valamit, hiszen miért fizetne sört az orknak, ha az előbb még látni sem akarta a fogadóban? Furcsamód még győztesnek is titulálja magát, ám szerencsére (legalábbis ami a Vaskorsó bútorait illeti) ezt Ante észre sem veszi, így nem kéri ki a magáét, vagy ilyesmi. Inkább visszafordul a kocsmárosnőhöz, hátha időközben elkészült az étele. *
– Há' öz teszta lökött. * Jegyzi meg csak úgy magának, habár elég hangosan ahhoz, hogy Latlie könnyen megértse szavait – legalábbis ami a hangerőt illeti. Eközben újdonsült szarvát tapogatja a feje tetején. Nem vérzik, csak feldagadt, néhány napig még biztosan ott lesz. Időközben arra is rájön, hogy mi járhatott az égigérő fejében: bizonyára úgy értelmezte Ante szavait, hogy ha nem fizet neki egy sört, akkor Ante megveri és kirakja az ivóból. Ezért inkább fizetett. Eme nagyszerű felismerés hatására ki is húzza magát, hogy még magasabbnak és izmosabbnak látszódjon. *
– Hé te, vótál má' orkkal? * Természetesen ezt a kérdést már egyértelműen Latliehez címzi. Nem remél sokat, de egy próbát megér a kérdés, hátha szerencsés napja van ma. *
* Nem éppen úgy zárul kettejük beszélgetése, ahogy azt a kocsmai verekedések nagykönyvében megírták, azonban ez nem is túlzottan zavarja Antét. Egészen biztos benne, hogy az óriás félreértett valamit, hiszen miért fizetne sört az orknak, ha az előbb még látni sem akarta a fogadóban? Furcsamód még győztesnek is titulálja magát, ám szerencsére (legalábbis ami a Vaskorsó bútorait illeti) ezt Ante észre sem veszi, így nem kéri ki a magáét, vagy ilyesmi. Inkább visszafordul a kocsmárosnőhöz, hátha időközben elkészült az étele. *
– Há' öz teszta lökött. * Jegyzi meg csak úgy magának, habár elég hangosan ahhoz, hogy Latlie könnyen megértse szavait – legalábbis ami a hangerőt illeti. Eközben újdonsült szarvát tapogatja a feje tetején. Nem vérzik, csak feldagadt, néhány napig még biztosan ott lesz. Időközben arra is rájön, hogy mi járhatott az égigérő fejében: bizonyára úgy értelmezte Ante szavait, hogy ha nem fizet neki egy sört, akkor Ante megveri és kirakja az ivóból. Ezért inkább fizetett. Eme nagyszerű felismerés hatására ki is húzza magát, hogy még magasabbnak és izmosabbnak látszódjon. *
– Hé te, vótál má' orkkal? * Természetesen ezt a kérdést már egyértelműen Latliehez címzi. Nem remél sokat, de egy próbát megér a kérdés, hátha szerencsés napja van ma. *
3968. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-08 00:56:54
Üzenet elküldve: 2019-03-08 00:56:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1191
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Relael Ellerin lae'Natar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A lány hajába túr, de az eltolja a kezét. Az elfnek ez nem esik jól, de nem tesz megjegyzést. Miközben a másikat tanítja valami reakciót vár. Érdeklődést vagy félelmet. Esetleg elborzadást. Talán, hogy befogja a fülét és ne akarja hallani. Viszont egyik se. Sőt, nem is nagyon tudja megállapítani mit lát a lányon. Mikor magához öleli a barna kis karcsú testét és elpanaszolja, hogy mennyire sajnálja. A kapott mondat viszont meglepi. Értetlenül néz a lányra. Ő őszinte volt. Őszintén sajnálja a nőt. Meg akarja védeni és fontos neki. Annyira, hogy rosszul esik neki a gondolat is, hogy valaha ölnie kéne az életéért és olyan mocskos dolgokat kéne tennie mint amiket mondott. A szavak és a vigyor láttán a doki döbbenten néz a másik szemeibe. Ez az a lány lenne, aki ott a dézsában hozzábújt? Akinek megnyílhatott és aki most is kihozott belőle dolgokat amiket még fel se fogott. Mintha teljesen más lenne. Mikor pedig a zöld szemű azt mondja, hogy viselkedjen férfiként akkor elérte ami akart. Láthatja a férfi tekintetén, hogy sikerült bántania sőt ahogy elkapja róla a tekintetét még szégyent is észrevehet. A simogatás hidegen hagyja a dokit. Miképp reagál ilyenkor az a sivár lelkű nyomorult? Ahogy szokott. Tekintetéből és arckifejezéséből kihalnak az érzések. Azt, a hamis mosolyt nem festi most fel erre a maszkra. Előbb tudni szeretne valamit.*
-Azt, akarod tőlem? Viselkedjek férfiként? Milyen férfit akarsz?
*Másképp fogalmazva ha akarod nem féltelek többé csak leszek. Ha a lány nem akarja Int-et akkor a doki nem ad magából. Az őszinteség számára nem egyszerű. Mikor barátjának nevezte a másikat és azt mondta, hogy neki nincs sok erre célzott. Remek lelki szemetesláda, de másoknak nem nyílik meg. Ha a lány nem akarja ismerni fájni fog neki, de nem baj. A mosoly és az-az érzés mintha szeretnének számára tökéletes. Amúgy se hitte volna, hogy sokáig együtt marad a nővel ha hagyja, hogy az megismerje. Így biztosabban együtt lehetnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A lány hajába túr, de az eltolja a kezét. Az elfnek ez nem esik jól, de nem tesz megjegyzést. Miközben a másikat tanítja valami reakciót vár. Érdeklődést vagy félelmet. Esetleg elborzadást. Talán, hogy befogja a fülét és ne akarja hallani. Viszont egyik se. Sőt, nem is nagyon tudja megállapítani mit lát a lányon. Mikor magához öleli a barna kis karcsú testét és elpanaszolja, hogy mennyire sajnálja. A kapott mondat viszont meglepi. Értetlenül néz a lányra. Ő őszinte volt. Őszintén sajnálja a nőt. Meg akarja védeni és fontos neki. Annyira, hogy rosszul esik neki a gondolat is, hogy valaha ölnie kéne az életéért és olyan mocskos dolgokat kéne tennie mint amiket mondott. A szavak és a vigyor láttán a doki döbbenten néz a másik szemeibe. Ez az a lány lenne, aki ott a dézsában hozzábújt? Akinek megnyílhatott és aki most is kihozott belőle dolgokat amiket még fel se fogott. Mintha teljesen más lenne. Mikor pedig a zöld szemű azt mondja, hogy viselkedjen férfiként akkor elérte ami akart. Láthatja a férfi tekintetén, hogy sikerült bántania sőt ahogy elkapja róla a tekintetét még szégyent is észrevehet. A simogatás hidegen hagyja a dokit. Miképp reagál ilyenkor az a sivár lelkű nyomorult? Ahogy szokott. Tekintetéből és arckifejezéséből kihalnak az érzések. Azt, a hamis mosolyt nem festi most fel erre a maszkra. Előbb tudni szeretne valamit.*
-Azt, akarod tőlem? Viselkedjek férfiként? Milyen férfit akarsz?
*Másképp fogalmazva ha akarod nem féltelek többé csak leszek. Ha a lány nem akarja Int-et akkor a doki nem ad magából. Az őszinteség számára nem egyszerű. Mikor barátjának nevezte a másikat és azt mondta, hogy neki nincs sok erre célzott. Remek lelki szemetesláda, de másoknak nem nyílik meg. Ha a lány nem akarja ismerni fájni fog neki, de nem baj. A mosoly és az-az érzés mintha szeretnének számára tökéletes. Amúgy se hitte volna, hogy sokáig együtt marad a nővel ha hagyja, hogy az megismerje. Így biztosabban együtt lehetnek.*
3967. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:40:23
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:40:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 746
OOC üzenetek: 261
Játékstílus: Vakmerő
//Intath Aldeis//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Intath ölelése még kellemes is lenne, ha éppen nem érezné meg a férfi ujjait, ahogy a fejbőrén található apró domború sebhelyekre vándorolnak. Ettől kissé feszültté válik, hiszen nem szereti, ha ezekre emlékeztetik. Gyengéden, de határozottan a kézfejért nyúl és elhúzza hajtöveitől, kivéve ha szerencsétlenül beleakadnak az elf ujjai. Nem érti a kérdést sem, kíváncsian fel is vonja szemöldökét, de aztán megint meg lesz ölelve és csak hagyja magát. Furcsa neki ez a helyzet, főleg amikor az orvos még le is térdel elé. Itt már végképp nem ért semmit és kissé fáradt is ahhoz, hogy próbálkozzon.
Figyelme viszont lassan fokozódni kezd és hidegvérrel elemzi a férfit, vagy a hallottakat. Nem haszontalan amiket megoszt vele és igazából hálás is érte akkor is, ha nem látszik rajta. Relael pedig könnyen meg tudja azt jegyezni, ami igazán érdekli és ami azt illeti, ez végtelenül érdekli. Csak szemhéjai rebbennek meg, mikor Intath drámai módon sajnálja őt. Vagy talán saját magát? Ez még nem derült ki a számára. Ül és hallgat, és próbál nem lesajnáló pillantást vetni rá és szánalmát elrejteni, hanem feltörekvő hányingerét is visszafogni. Emlékezteti magát, hogy ez nem túl szép viselkedés, de Relaelt nem igen a kedves modora miatt szokás szeretni. Legfeljebb meggyőzően tudja a kedveset játszani.
Persze mindent enged és nyugodtan mozgathatja őt az orvos, ez idő alatt el is felejti, hogy miket gondolt róla alig pár pillanattal ezelőtt. De megint minden elromlik és erre már csupán sóhajtani képes. Nézi a plafont és végtelenül unja magát. Állkapcsa megfeszül, fejét pedig oldalra fordítja, hogy a férfira nézzen.*
- Intath, én azt hittem őszinték vagyunk egymáshoz.
*Tart egy kis szünetet ami idő alatt tudja elemezgetni a kapott reakciót.*
- Jaj ugyan! Kit sajnálsz? Magadat? Kit féltesz? Talán engem? Nézz már a szemeimbe! Azt akarod mondani, hogy jaj szegény szende leány, milyen szörnyű neki? Lehet, hogy az VOLTAM, de drága Intath.
*Közelebb fészkelődik, szemei kitágulnak és egy eszelős vigyor kerekedik arcára.*
- Én kurvára elbaszott vagyok és ezt te is tudod. Vagy ha nem, akkor ostoba vagy. A hisztire, meg a hattyú halálára nem vagyok vevő, eleget voltam éppen havi vérzéssel küszködő, elkényeztetett nemes kisasszonyok között. Hajóorvos voltál, nem? Jártál is a kikötőben, ugye? Akkor viselkedj is úgy. Vagy mint legalább egy férfi.
*Kitartóan bámul a férfira és kedvesen megsimogatja annak arcát. Nem bántani akarja. Na jó, talán egy kicsit, de csak éppen annyira, mint amennyire mindenkit bántani akar. Ebben a pillanatban kicsit el is kezd hiányozni neki Syoud, aki érzelmileg semmit nem adott neki, nem úgy, mint Intath, de legalább férfi volt a javából. Legalábbis Relael szemében mindenképpen. Kár, hogy végül nem jött haza hozzá, de még hajlandó rá várni.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 23:53:25
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Intath ölelése még kellemes is lenne, ha éppen nem érezné meg a férfi ujjait, ahogy a fejbőrén található apró domború sebhelyekre vándorolnak. Ettől kissé feszültté válik, hiszen nem szereti, ha ezekre emlékeztetik. Gyengéden, de határozottan a kézfejért nyúl és elhúzza hajtöveitől, kivéve ha szerencsétlenül beleakadnak az elf ujjai. Nem érti a kérdést sem, kíváncsian fel is vonja szemöldökét, de aztán megint meg lesz ölelve és csak hagyja magát. Furcsa neki ez a helyzet, főleg amikor az orvos még le is térdel elé. Itt már végképp nem ért semmit és kissé fáradt is ahhoz, hogy próbálkozzon.
Figyelme viszont lassan fokozódni kezd és hidegvérrel elemzi a férfit, vagy a hallottakat. Nem haszontalan amiket megoszt vele és igazából hálás is érte akkor is, ha nem látszik rajta. Relael pedig könnyen meg tudja azt jegyezni, ami igazán érdekli és ami azt illeti, ez végtelenül érdekli. Csak szemhéjai rebbennek meg, mikor Intath drámai módon sajnálja őt. Vagy talán saját magát? Ez még nem derült ki a számára. Ül és hallgat, és próbál nem lesajnáló pillantást vetni rá és szánalmát elrejteni, hanem feltörekvő hányingerét is visszafogni. Emlékezteti magát, hogy ez nem túl szép viselkedés, de Relaelt nem igen a kedves modora miatt szokás szeretni. Legfeljebb meggyőzően tudja a kedveset játszani.
Persze mindent enged és nyugodtan mozgathatja őt az orvos, ez idő alatt el is felejti, hogy miket gondolt róla alig pár pillanattal ezelőtt. De megint minden elromlik és erre már csupán sóhajtani képes. Nézi a plafont és végtelenül unja magát. Állkapcsa megfeszül, fejét pedig oldalra fordítja, hogy a férfira nézzen.*
- Intath, én azt hittem őszinték vagyunk egymáshoz.
*Tart egy kis szünetet ami idő alatt tudja elemezgetni a kapott reakciót.*
- Jaj ugyan! Kit sajnálsz? Magadat? Kit féltesz? Talán engem? Nézz már a szemeimbe! Azt akarod mondani, hogy jaj szegény szende leány, milyen szörnyű neki? Lehet, hogy az VOLTAM, de drága Intath.
*Közelebb fészkelődik, szemei kitágulnak és egy eszelős vigyor kerekedik arcára.*
- Én kurvára elbaszott vagyok és ezt te is tudod. Vagy ha nem, akkor ostoba vagy. A hisztire, meg a hattyú halálára nem vagyok vevő, eleget voltam éppen havi vérzéssel küszködő, elkényeztetett nemes kisasszonyok között. Hajóorvos voltál, nem? Jártál is a kikötőben, ugye? Akkor viselkedj is úgy. Vagy mint legalább egy férfi.
*Kitartóan bámul a férfira és kedvesen megsimogatja annak arcát. Nem bántani akarja. Na jó, talán egy kicsit, de csak éppen annyira, mint amennyire mindenkit bántani akar. Ebben a pillanatban kicsit el is kezd hiányozni neki Syoud, aki érzelmileg semmit nem adott neki, nem úgy, mint Intath, de legalább férfi volt a javából. Legalábbis Relael szemében mindenképpen. Kár, hogy végül nem jött haza hozzá, de még hajlandó rá várni.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 23:53:25
3966. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:02:50
Üzenet elküldve: 2019-03-07 23:02:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmárost keresve//
*Bambán elvigyorodik, látva, hogy a kilőtt söröskorsó kitűnően célt talál. Azt már némi ijedtséggel veszi tudomásul, hogy felé is egy hasonló fegyver repül, mely nagyot csattan vállán, mielőtt a földön koppanna.*
-HÉ!
*Arcára mérhetetlen felháborodás ül ki, egyáltalán nem számított hasonló visszacsatolásra az ork részéről. Körbelendül tekintete maga körül, de kartávolságon belül nem talál épp söröskorsót, így annyiban hagyja a dolgot most.*
-Mi? Te?! Mog'o'! Sö't ennek!
*Vág dühösen a csapos felé egy marék aranyat, mi hogyhogy, hogyhogy nem, pont 8 arany , már ha Latlie, az Alázatos megszámolja. .
Győzedelmesen elvigyorodik, majd a karfájánál fogva megfordítja a széket, hogy háttal legyen az orknak. A szék méltatlankodva nyikordul meg, ahogy lehuppan rá, de ez már csak így megy. Ezt a csatát úgy tűnik, megnyerte.*
-Mog'o' megenni ilyeneket.
*Jegyzi meg még, célpont híján a falnak címezve mondandóját. Azért körbetekint a fogadóban, már amennyire a nyaka engedi, látták-e a népek miféle győzelmet aratott az imént. Látszólag nem tűnt fel az egybegyűlteknek, talán egy-két fej fordult csak feléjük az imént feltűnt söröskorsók röppályáját figyelve. Neki ennyi is elég, hogy kihúzza magát a székben. Ez eddig egy remek nap.*
*Bambán elvigyorodik, látva, hogy a kilőtt söröskorsó kitűnően célt talál. Azt már némi ijedtséggel veszi tudomásul, hogy felé is egy hasonló fegyver repül, mely nagyot csattan vállán, mielőtt a földön koppanna.*
-HÉ!
*Arcára mérhetetlen felháborodás ül ki, egyáltalán nem számított hasonló visszacsatolásra az ork részéről. Körbelendül tekintete maga körül, de kartávolságon belül nem talál épp söröskorsót, így annyiban hagyja a dolgot most.*
-Mi? Te?! Mog'o'! Sö't ennek!
*Vág dühösen a csapos felé egy marék aranyat, mi hogyhogy, hogyhogy nem, pont 8 arany , már ha Latlie, az Alázatos megszámolja.
.Győzedelmesen elvigyorodik, majd a karfájánál fogva megfordítja a széket, hogy háttal legyen az orknak. A szék méltatlankodva nyikordul meg, ahogy lehuppan rá, de ez már csak így megy. Ezt a csatát úgy tűnik, megnyerte.*
-Mog'o' megenni ilyeneket.
*Jegyzi meg még, célpont híján a falnak címezve mondandóját. Azért körbetekint a fogadóban, már amennyire a nyaka engedi, látták-e a népek miféle győzelmet aratott az imént. Látszólag nem tűnt fel az egybegyűlteknek, talán egy-két fej fordult csak feléjük az imént feltűnt söröskorsók röppályáját figyelve. Neki ennyi is elég, hogy kihúzza magát a székben. Ez eddig egy remek nap.*
3965. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-07 22:40:16
Üzenet elküldve: 2019-03-07 22:40:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmárost keresve//
* Még egy perc sem telik el, valaki máris beleköt. Mikor az óriás kedves szavakkal arra ösztönzi az orkot, hogy figyeljen rá, az eleget is tesz ennek a kérésnek és odafordul, noha már éppen kezdte volna élvezni a fogadósnő látványát. Persze azt sem mondaná, hogy nem látott még ennél zsírosabb példányt, de mi tagadás, nem mondana nemet egy rövid találkára. Ellenben a böhöm jószággal, akit először nem is igazán vesz komolyan. *
– Ű'jéle, sokat ittá'! * Legyint egyet, ezzel is jelezve, hogy milyen mértékben hidegen hagyja az óriás beszéde. *
– Ez. * Mutat maga elé a földre, kinyújtott karral, hogy még a legkisebb agykapacitással bírók is megértsék. *
– Az-én-he-lyöm! * Szépen lassan szótagolja, hiszen találkozott már óriással és tudja, hogy kissé lassú a felfogása egyes példányoknak. Ha nem lenne más, visszafordulna Latlie-hez és talán még egy viccet is mesélni arról, hogy milyen buták az óriások, ám számításainak keresztbe tesz egy fájdalmas becsapódás, mely a feje búbján találja orkunkat. *
– Me vót ez?! * Egy korsó, aminek alján még most is habzik valami. Fejéről persze a földre hull, ahol majdnem akkorát koppan, mint kobakján. Meg is szédül tőle, majd keresni kezdi a tettest, ám a kialakult harchelyzetre való tekintettel nincs ideje sokat gondolkodni. Kézbe veszi a frissen csapolt korsó sörét, lehúzza torkán legalább a felét (a másik fele állától egészen a talpáig csorog le), majd az óriás felé hajítja. Célzása bizonyára nem olyan kifinomult (vagy szerencsés), mint az óriásé, hiszen épp most találták fejbe egy korsóval, de az talán ellensúlyozza, hogy immár benne is van egy (fél) korsó sör. Az eredménytől függetlenül bátran _nem_ ront előre, hanem próbál kompromisszumot kötni az óriással. Egészen biztosan sikerrel fog járni. *
– Me vóna, ho ölhúzná' innön, he? Még ögy sört is fizötnék nököd! * Meggondolandó ajánlat és bizonyára furcsán is hangzik egy ork szájából, de azt sem szabad elfelejteni, hogy leendő ellenfele egy hatalmas hústorony és Ante nincs éppen a csúcson - már ami az elmúlt napok étkezéseit illeti. Na, meg az sem utolsó ok, hogy még a saját ételét sem tudja, miből fogja kifizetni, szóval igazán hozzácsaphatná az óriás sörét is a rendeléshez. Az üzlet ellen azonban még így is rendkívül sok minden szól, így nem reménykedik sokban. Ha óriást kell agyonütni, akkor óriást kell agyonütnie. Azon a horzsoláson igazán ne múljon, ami kopaszodó fejét ékesíti a mai naptól. *
* Még egy perc sem telik el, valaki máris beleköt. Mikor az óriás kedves szavakkal arra ösztönzi az orkot, hogy figyeljen rá, az eleget is tesz ennek a kérésnek és odafordul, noha már éppen kezdte volna élvezni a fogadósnő látványát. Persze azt sem mondaná, hogy nem látott még ennél zsírosabb példányt, de mi tagadás, nem mondana nemet egy rövid találkára. Ellenben a böhöm jószággal, akit először nem is igazán vesz komolyan. *
– Ű'jéle, sokat ittá'! * Legyint egyet, ezzel is jelezve, hogy milyen mértékben hidegen hagyja az óriás beszéde. *
– Ez. * Mutat maga elé a földre, kinyújtott karral, hogy még a legkisebb agykapacitással bírók is megértsék. *
– Az-én-he-lyöm! * Szépen lassan szótagolja, hiszen találkozott már óriással és tudja, hogy kissé lassú a felfogása egyes példányoknak. Ha nem lenne más, visszafordulna Latlie-hez és talán még egy viccet is mesélni arról, hogy milyen buták az óriások, ám számításainak keresztbe tesz egy fájdalmas becsapódás, mely a feje búbján találja orkunkat. *
– Me vót ez?! * Egy korsó, aminek alján még most is habzik valami. Fejéről persze a földre hull, ahol majdnem akkorát koppan, mint kobakján. Meg is szédül tőle, majd keresni kezdi a tettest, ám a kialakult harchelyzetre való tekintettel nincs ideje sokat gondolkodni. Kézbe veszi a frissen csapolt korsó sörét, lehúzza torkán legalább a felét (a másik fele állától egészen a talpáig csorog le), majd az óriás felé hajítja. Célzása bizonyára nem olyan kifinomult (vagy szerencsés), mint az óriásé, hiszen épp most találták fejbe egy korsóval, de az talán ellensúlyozza, hogy immár benne is van egy (fél) korsó sör. Az eredménytől függetlenül bátran _nem_ ront előre, hanem próbál kompromisszumot kötni az óriással. Egészen biztosan sikerrel fog járni. *
– Me vóna, ho ölhúzná' innön, he? Még ögy sört is fizötnék nököd! * Meggondolandó ajánlat és bizonyára furcsán is hangzik egy ork szájából, de azt sem szabad elfelejteni, hogy leendő ellenfele egy hatalmas hústorony és Ante nincs éppen a csúcson - már ami az elmúlt napok étkezéseit illeti. Na, meg az sem utolsó ok, hogy még a saját ételét sem tudja, miből fogja kifizetni, szóval igazán hozzácsaphatná az óriás sörét is a rendeléshez. Az üzlet ellen azonban még így is rendkívül sok minden szól, így nem reménykedik sokban. Ha óriást kell agyonütni, akkor óriást kell agyonütnie. Azon a horzsoláson igazán ne múljon, ami kopaszodó fejét ékesíti a mai naptól. *
3964. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-07 21:07:40
Üzenet elküldve: 2019-03-07 21:07:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kocsmárost keresve//
*Nagy töprengéséből, ami az élet oly dolgait érinti, mint az evés és az alvás, egy furcsa hangra révül. Valaki bejött a kocsmájába, egy roppant mód ellenszenves pacák. Azt nem tudná, megfogalmazni, hogy miért, egyszerűen csak benyomás.*
-HE!
*Mutat húsos ujjaival az irányába, az üres korsót, mit eddig révetegen szorongatott, most magasra emeli. Elvégre bármikor hozhatja úgy a szükség, hogy el kell hajítania.*
-HE!
*Ismétli meg, ezúttal még emeltebb hangon, már amennyire ezt rekedt hangja engedi.*
-Mog'o' helye. Te menni innét.
*Mondja vigyorogva. Hogy Ante aktuális elhelyezkedését, a söntést, netán az egész fogadót érti e a "helye" alatt, az nem derül ki.
Megereszt egy cinkos pillantást a csapos leány felé, maga sem tudja miért. A Latlie felé csapó dülledő tekintet talán még ijesztőnek is tűnhet, ha az alany nem ismeri a mögöttes szándékot. A szemek azonban csakhamar visszakúsznak az orkra, figyelmeztetően pislogva.*
-Mog'o nem mondani még egysze'.
*Ez több okból kifolyólag is bajos, hisz ha eltekint attól, hogy nem tud számolni, abban sem lehet biztos, hogy tudja, mit kellene mondani másodjára. Helyette az ork felé hajítja az üres korsót, lesz amire lesz. A tettek óriása.*
A hozzászólás írója (Mogror Wunharal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 21:09:17
*Nagy töprengéséből, ami az élet oly dolgait érinti, mint az evés és az alvás, egy furcsa hangra révül. Valaki bejött a kocsmájába, egy roppant mód ellenszenves pacák. Azt nem tudná, megfogalmazni, hogy miért, egyszerűen csak benyomás.*
-HE!
*Mutat húsos ujjaival az irányába, az üres korsót, mit eddig révetegen szorongatott, most magasra emeli. Elvégre bármikor hozhatja úgy a szükség, hogy el kell hajítania.*
-HE!
*Ismétli meg, ezúttal még emeltebb hangon, már amennyire ezt rekedt hangja engedi.*
-Mog'o' helye. Te menni innét.
*Mondja vigyorogva. Hogy Ante aktuális elhelyezkedését, a söntést, netán az egész fogadót érti e a "helye" alatt, az nem derül ki.
Megereszt egy cinkos pillantást a csapos leány felé, maga sem tudja miért. A Latlie felé csapó dülledő tekintet talán még ijesztőnek is tűnhet, ha az alany nem ismeri a mögöttes szándékot. A szemek azonban csakhamar visszakúsznak az orkra, figyelmeztetően pislogva.*
-Mog'o nem mondani még egysze'.
*Ez több okból kifolyólag is bajos, hisz ha eltekint attól, hogy nem tud számolni, abban sem lehet biztos, hogy tudja, mit kellene mondani másodjára. Helyette az ork felé hajítja az üres korsót, lesz amire lesz. A tettek óriása.*
A hozzászólás írója (Mogror Wunharal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.07 21:09:17
3963. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:21:12
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:21:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Frandrnek kétsége sincs afelől, hogy a mesterkard nagyon hasznos fegyver. Eléggé egyértelmű, hogy eltörni sem könnyen fog, és az éle is megmarad, ha egyszer jól megélezték. És mivel ahonnan ő jön, ott általában eléggé keveset kellett variálni a fegyverek méretével, így neki nem jut eszébe, hogy egy óriás mit kezdene egy mesterkarddal.*
-Hát, egész véletlenül pont ott voltam, mikor megbeszélték, hogy küldjenek egy csapatot a pestis elől démont ölni.
*Vallja be Frandr, mert valóban így volt. Ezután, látva, hogy Laor várja a további mondanivalóját, el is mondja a többit. És persze, nem veti meg a kétkezi munkát. De csak akkor igaz ez, ha nem érzi úgy, hogy máshol hasznosabb lenne.
És persze, sokkal egyszerűbb lett volna akkor, azon a tárgyaláson, vagy utána közbeszólni, hogy ő is menne. Csak épp maga az, hogy ott volt épp akkor, véletlen műve, és két másik fél között folyt a beszélgetés.*
-Hát, remélem, hogy nem lesz sok kifogása ez ellen.
*Mondja Frandr, bár már korábban is megtörtént, hogy mások úgy döntöttek, ne menjen. Akkor is engedelmeskedett, és most is kibírná.*
-Köszönöm.
*Mondja arra, hogy Laor majd beszél Waldrannal. Ekkorra már kiitta sörét, így rendel még egyet, ezúttal egy kecskeraguval.*
*Frandrnek kétsége sincs afelől, hogy a mesterkard nagyon hasznos fegyver. Eléggé egyértelmű, hogy eltörni sem könnyen fog, és az éle is megmarad, ha egyszer jól megélezték. És mivel ahonnan ő jön, ott általában eléggé keveset kellett variálni a fegyverek méretével, így neki nem jut eszébe, hogy egy óriás mit kezdene egy mesterkarddal.*
-Hát, egész véletlenül pont ott voltam, mikor megbeszélték, hogy küldjenek egy csapatot a pestis elől démont ölni.
*Vallja be Frandr, mert valóban így volt. Ezután, látva, hogy Laor várja a további mondanivalóját, el is mondja a többit. És persze, nem veti meg a kétkezi munkát. De csak akkor igaz ez, ha nem érzi úgy, hogy máshol hasznosabb lenne.
És persze, sokkal egyszerűbb lett volna akkor, azon a tárgyaláson, vagy utána közbeszólni, hogy ő is menne. Csak épp maga az, hogy ott volt épp akkor, véletlen műve, és két másik fél között folyt a beszélgetés.*
-Hát, remélem, hogy nem lesz sok kifogása ez ellen.
*Mondja Frandr, bár már korábban is megtörtént, hogy mások úgy döntöttek, ne menjen. Akkor is engedelmeskedett, és most is kibírná.*
-Köszönöm.
*Mondja arra, hogy Laor majd beszél Waldrannal. Ekkorra már kiitta sörét, így rendel még egyet, ezúttal egy kecskeraguval.*
3962. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-05 20:47:00
Üzenet elküldve: 2019-03-05 20:47:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Végül csak eloszlatnak minden esetleges félreértést a fokos hasznosságát illetően. Ezután a mesterkard kerül terítékre, Laor pedig kis mosollyal figyeli, ahogy Frandr próbálgatja a fegyvert. A súlyára tett megjegyzésre bólint egyet. Ez az egyik haszna annak, ha páratlan szakértelemmel készítenek egy kivételes fegyvert. Árnyoldala is lehet ugyanakkor, hiszen egy óriásnak bizonyára zavaróan csekély lenne ez a súly. De valószínű, hogy nem is a jól megtermett melákok kezeihez méretezték. Ők egy ekkora pengét jó eséllyel neveznének fogpiszkálónak.*
- Ugye, hogy milyen hasznosak a pletykák? *vigyorodik el, amikor Frandr rákérdez, hogy kik ellen mennek* Szinte mindenki azt állítja, hogy megveti az ilyesmit, és nem sokat ad a szóbeszédekre, de gyakran hasznos, vagy éppen az egyetlen hírforrásnak bizonyulnak. Démonok ellen, igen.
*Visszaveszi a kardját és kortyol a borából. Érezhető, hogy Frandr nem csupán érdeklődés okán hozta fel ezt a témát, hanem mást is ki szeretne hozni belőle. Nem szól közbe, hagyja, hogy a harcos előrukkoljon vele. Aztán mosolyogva forgatja ujjai között a poharat. Hiszen Frandr épp az imént említette, hogy semmi kifogása nincs ellene, ha kétkezi munkát kell végeznie hadakozás helyett, most pedig azt kéri tőle, hogy vigye magával. Ráadásul úgy, hogy Waldran, akitől a munkát kapta, biztosan nem is tud erről az ötletről. Márpedig Laor nem teheti semmissé Waldran parancsát.*
- Nekem nem lennél útban. *von vállat* Minden fegyveres két jól jöhet. Ám nem tehetném meg, hogy Waldran ellenében döntsek és nem is akarok ilyesmit tenni. Beszélned kell vele. Ha neki nincs kifogása ellene, nekem sincs.
*Aztán legyint egyet.*
- Beszélek vele én.
*Úgy gondolkodik, hogy neki nagyobb szava van a vezér előtt, mint a harcosnak. Akit meg tud érteni. Bármennyire is elfogadja egy fegyverforgató, hogy nem csak csatározás az élet, de ő maga sem lenne boldog, ha egy házat kéne renoválnia amikor a többiek talpig fegyverben masíroznak el mellette, hogy hadba induljanak.*
*Végül csak eloszlatnak minden esetleges félreértést a fokos hasznosságát illetően. Ezután a mesterkard kerül terítékre, Laor pedig kis mosollyal figyeli, ahogy Frandr próbálgatja a fegyvert. A súlyára tett megjegyzésre bólint egyet. Ez az egyik haszna annak, ha páratlan szakértelemmel készítenek egy kivételes fegyvert. Árnyoldala is lehet ugyanakkor, hiszen egy óriásnak bizonyára zavaróan csekély lenne ez a súly. De valószínű, hogy nem is a jól megtermett melákok kezeihez méretezték. Ők egy ekkora pengét jó eséllyel neveznének fogpiszkálónak.*
- Ugye, hogy milyen hasznosak a pletykák? *vigyorodik el, amikor Frandr rákérdez, hogy kik ellen mennek* Szinte mindenki azt állítja, hogy megveti az ilyesmit, és nem sokat ad a szóbeszédekre, de gyakran hasznos, vagy éppen az egyetlen hírforrásnak bizonyulnak. Démonok ellen, igen.
*Visszaveszi a kardját és kortyol a borából. Érezhető, hogy Frandr nem csupán érdeklődés okán hozta fel ezt a témát, hanem mást is ki szeretne hozni belőle. Nem szól közbe, hagyja, hogy a harcos előrukkoljon vele. Aztán mosolyogva forgatja ujjai között a poharat. Hiszen Frandr épp az imént említette, hogy semmi kifogása nincs ellene, ha kétkezi munkát kell végeznie hadakozás helyett, most pedig azt kéri tőle, hogy vigye magával. Ráadásul úgy, hogy Waldran, akitől a munkát kapta, biztosan nem is tud erről az ötletről. Márpedig Laor nem teheti semmissé Waldran parancsát.*
- Nekem nem lennél útban. *von vállat* Minden fegyveres két jól jöhet. Ám nem tehetném meg, hogy Waldran ellenében döntsek és nem is akarok ilyesmit tenni. Beszélned kell vele. Ha neki nincs kifogása ellene, nekem sincs.
*Aztán legyint egyet.*
- Beszélek vele én.
*Úgy gondolkodik, hogy neki nagyobb szava van a vezér előtt, mint a harcosnak. Akit meg tud érteni. Bármennyire is elfogadja egy fegyverforgató, hogy nem csak csatározás az élet, de ő maga sem lenne boldog, ha egy házat kéne renoválnia amikor a többiek talpig fegyverben masíroznak el mellette, hogy hadba induljanak.*
3961. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:35:02
Üzenet elküldve: 2019-03-05 18:35:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Unaloműzés//
*Bár erős kísértést érez, hogy ujjaival doboljon a pulton, így fejezve ki türelmetlenségét, amiért a várt ital még mindig nem érkezik meg, mégis elejét veszi minden ilyesminek, arcára is az unott közömbösség kifejezését erőlteti, úgy veszi szemügyre a helyiséget. ~Elmegy!~ vonja le messzemenő következtetéseit a fogadót illetően. Érzi, és a szeme sarkából látja is, hogy csendes nézelődése közepette őt magát is megfigyeli valaki. Egy darabig szándékosan nem néz a férfi felé, ám végül csak megállapodik rajta a tekintete, mint a legérdekesebbnek tűnő dolgon a kocsmában, mégsem szól hozzá, míg a férfi beszélgetést nem kezdeményez*
- Az attól függ... *húzza halvány, bár nem sok jót sejtető mosolyra a száját* Lehet, hogy csak unatkozom. Lehet, azért jöttem, mert inni akarok. Lehet, hogy csak egy éjszakára keresek valakit. Mit gondolsz? Mi az igazság? *méri végig tetőtől talpig a fiút. ~Vajon ezek közt van-e az igazság egyáltalán?~ töpreng közben magában, kíváncsian várva a választ, amiből leszűrheti, vajon érdemes-e tovább beszélgetnie a férfival, vagy csak egy újabb ostoba balfácánnal sodorta össze a sors.*
*Bár erős kísértést érez, hogy ujjaival doboljon a pulton, így fejezve ki türelmetlenségét, amiért a várt ital még mindig nem érkezik meg, mégis elejét veszi minden ilyesminek, arcára is az unott közömbösség kifejezését erőlteti, úgy veszi szemügyre a helyiséget. ~Elmegy!~ vonja le messzemenő következtetéseit a fogadót illetően. Érzi, és a szeme sarkából látja is, hogy csendes nézelődése közepette őt magát is megfigyeli valaki. Egy darabig szándékosan nem néz a férfi felé, ám végül csak megállapodik rajta a tekintete, mint a legérdekesebbnek tűnő dolgon a kocsmában, mégsem szól hozzá, míg a férfi beszélgetést nem kezdeményez*
- Az attól függ... *húzza halvány, bár nem sok jót sejtető mosolyra a száját* Lehet, hogy csak unatkozom. Lehet, azért jöttem, mert inni akarok. Lehet, hogy csak egy éjszakára keresek valakit. Mit gondolsz? Mi az igazság? *méri végig tetőtől talpig a fiút. ~Vajon ezek közt van-e az igazság egyáltalán?~ töpreng közben magában, kíváncsian várva a választ, amiből leszűrheti, vajon érdemes-e tovább beszélgetnie a férfival, vagy csak egy újabb ostoba balfácánnal sodorta össze a sors.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051