Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-05 23:07:17
Üzenet elküldve: 2019-02-05 23:07:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Ahogy gondolod. *zárja le egy rövid bólintással az ügyet. ~Biztos lenne mit elmondanod... de látom, hogy még nem állsz rá készen. Nem baj, majd később!~ gondolja magában, miközben Tizio ismét a karjaiba kapja. Ő nem akar forszírozni semmit, nem akarja olyasmire rávenni a férfit, amit nem csinálna szívesen, bár azért reméli, ha igazán fontos dolog bántaná, akkor abba beavatná őt is. ~Összeszorul a szívem, ha gondterheltnek látlak!~ sóhajt magában, míg menet közben fejét Tizio mellkasára hajtja. Szerencsére azonban az ágyba érve a férfinak egy csapásra sikerül minden aggodalmát elűznie, örömöt és izgatott várakozást hagyva a helyén. Ennek is köszönhető, hogy amíg egyedül marad, addig inkább számolja a másodperceket, mennyi ideje is van már távol Tizio, ahelyett, hogy végiggondolná, mit is keres itt és mit is remél a folytatást illetően. Mindkét kérdés megijeszti és félelemmel tölti el, nem is mer eltöprengeni rajtuk, mert fél, hogy teljesen beszippantanák. Most az egyszer csak a jelennek akar élni, nem aggódva azon, mit hoz majd a jövő. ~Szeretek itt lenni veled. Szeretem, ha velem vagy!~ mosolyodik el magában, mélyen beszívva a szoba levegőjét, melyben még halványan érződik a férfi illata. Boldog merengésének pedig Tizio érkezése vet véget. Maga se érti egészen, miért, mégis hihetetlen hatással van rá a férfi jelenléte. Szinte megbűvölve figyeli minden egyes mozdulatát, és csak akkor nyugszik meg teljesen, mikor Tizio újra ott van mellette az ágyban. A szeretkezés említésére azonban érzi, ahogy kezd elpirulni. Zavarát leplezendő inkább gyorsan megkóstolja a felkínált sült húst, hogy elterelje a figyelmét*
- Igazán finom! *jegyzi meg, bár valójában fogalma sincs, milyen ízű az étel a szájában, gondolatai ugyanis messze járnak. Olyan messze, hogy utol se tudja érni őket, főleg úgy, hogy Tizio a csókkal teljes megállásra kényszeríti gondolkodás terén*
- Te is! *szalad ki a száján, ahogy elválnak ajkaik, azonban legszívesebben vissza is szívná a szavakat. ~Hogy mondhattam ilyen butaságot?~ gondolja ijedten, miközben semmi értelmes nem jut az eszébe, amivel ki tudná javítani baklövését. Szerencsére Tizio következő megjegyzései elterelik a figyelmét saját butaságáról, zavara azonban, ha lehet, csak tovább fokozódik és egy pillanatra nem is tudja, mit válaszoljon*
- Ez nem igaz! *rázza meg végül a fejét* Nem lehet valaki túl kedves! Különben is, még ha te láthatóan nem is gondolod így... szerintem igenis megérdemled a kedvességet! *simít végig egyik kezével a férfi arcán, ám nem kerüli el a figyelmét a gyors hangulatváltozás, így nem erőlteti tovább a témát. Helyette inkább eszik még kicsit, bár Tizio jóslatának megfelelően főképp csak csipeget, de azt is hamar abbahagyja. Sosem volt túlságosan nagyétkű, így kevéssel is beéri, különben sem szeretne telhetetlennek vagy mohónak tűnni*
- Ne, nem szükséges, hagyd csak, meg tudom csinálni én is! *tiltakozik azonban hirtelen, mikor újra a lába kerül szóba. Már attól zavarban érzi magát, hogy ágyba hozták neki a vacsorát, azt igazán nem várja el a férfitól, hogy még a fájós lábát is ő kösse be. Ritkán tett érte eddig bárki bármit is, ezért ha ilyesmire kerül sor, mindig kissé kellemetlenül érzi magát. ~Fordítva is igaz, te is túlságosan kedves vagy velem!~ gondolja magában, miközben máshogy helyezkedik kicsit, hogy ki tudja nyújtani a lábát, ugyanis jelenlegi összekuporodott pozíciója már kezd kényelmetlenné válni.*
- Ahogy gondolod. *zárja le egy rövid bólintással az ügyet. ~Biztos lenne mit elmondanod... de látom, hogy még nem állsz rá készen. Nem baj, majd később!~ gondolja magában, miközben Tizio ismét a karjaiba kapja. Ő nem akar forszírozni semmit, nem akarja olyasmire rávenni a férfit, amit nem csinálna szívesen, bár azért reméli, ha igazán fontos dolog bántaná, akkor abba beavatná őt is. ~Összeszorul a szívem, ha gondterheltnek látlak!~ sóhajt magában, míg menet közben fejét Tizio mellkasára hajtja. Szerencsére azonban az ágyba érve a férfinak egy csapásra sikerül minden aggodalmát elűznie, örömöt és izgatott várakozást hagyva a helyén. Ennek is köszönhető, hogy amíg egyedül marad, addig inkább számolja a másodperceket, mennyi ideje is van már távol Tizio, ahelyett, hogy végiggondolná, mit is keres itt és mit is remél a folytatást illetően. Mindkét kérdés megijeszti és félelemmel tölti el, nem is mer eltöprengeni rajtuk, mert fél, hogy teljesen beszippantanák. Most az egyszer csak a jelennek akar élni, nem aggódva azon, mit hoz majd a jövő. ~Szeretek itt lenni veled. Szeretem, ha velem vagy!~ mosolyodik el magában, mélyen beszívva a szoba levegőjét, melyben még halványan érződik a férfi illata. Boldog merengésének pedig Tizio érkezése vet véget. Maga se érti egészen, miért, mégis hihetetlen hatással van rá a férfi jelenléte. Szinte megbűvölve figyeli minden egyes mozdulatát, és csak akkor nyugszik meg teljesen, mikor Tizio újra ott van mellette az ágyban. A szeretkezés említésére azonban érzi, ahogy kezd elpirulni. Zavarát leplezendő inkább gyorsan megkóstolja a felkínált sült húst, hogy elterelje a figyelmét*
- Igazán finom! *jegyzi meg, bár valójában fogalma sincs, milyen ízű az étel a szájában, gondolatai ugyanis messze járnak. Olyan messze, hogy utol se tudja érni őket, főleg úgy, hogy Tizio a csókkal teljes megállásra kényszeríti gondolkodás terén*
- Te is! *szalad ki a száján, ahogy elválnak ajkaik, azonban legszívesebben vissza is szívná a szavakat. ~Hogy mondhattam ilyen butaságot?~ gondolja ijedten, miközben semmi értelmes nem jut az eszébe, amivel ki tudná javítani baklövését. Szerencsére Tizio következő megjegyzései elterelik a figyelmét saját butaságáról, zavara azonban, ha lehet, csak tovább fokozódik és egy pillanatra nem is tudja, mit válaszoljon*
- Ez nem igaz! *rázza meg végül a fejét* Nem lehet valaki túl kedves! Különben is, még ha te láthatóan nem is gondolod így... szerintem igenis megérdemled a kedvességet! *simít végig egyik kezével a férfi arcán, ám nem kerüli el a figyelmét a gyors hangulatváltozás, így nem erőlteti tovább a témát. Helyette inkább eszik még kicsit, bár Tizio jóslatának megfelelően főképp csak csipeget, de azt is hamar abbahagyja. Sosem volt túlságosan nagyétkű, így kevéssel is beéri, különben sem szeretne telhetetlennek vagy mohónak tűnni*
- Ne, nem szükséges, hagyd csak, meg tudom csinálni én is! *tiltakozik azonban hirtelen, mikor újra a lába kerül szóba. Már attól zavarban érzi magát, hogy ágyba hozták neki a vacsorát, azt igazán nem várja el a férfitól, hogy még a fájós lábát is ő kösse be. Ritkán tett érte eddig bárki bármit is, ezért ha ilyesmire kerül sor, mindig kissé kellemetlenül érzi magát. ~Fordítva is igaz, te is túlságosan kedves vagy velem!~ gondolja magában, miközben máshogy helyezkedik kicsit, hogy ki tudja nyújtani a lábát, ugyanis jelenlegi összekuporodott pozíciója már kezd kényelmetlenné válni.*
3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-05 19:06:15
Üzenet elküldve: 2019-02-05 19:06:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*A rókamóka után, aminek többen is szemtanúi, és ami még rosszabb, ennek több mint fele csinos nő, Pash szégyenkezne húzna fel a Hosszúházba aludni, de sajnos erre nem sok lehetőséget lát. Egyrészt most arra se érez elég erőt a lábaiban, hogy a hegyre felvigye magát, másrészt elég tapló dolog lenne lelépni, miután végighányta a Vaskorsót. Meg a másik csizmáját. Nem vigasztalja már, hogy Shenivel szemben nyert, mert Latamie ellen végérvényesen vesztett, legalábbis így érzi. Törölgeti a könnyes szemét, és a hányásfoltos száját, szerencsére ebben a sorrendben. *
- Kérek. * Mondja Latlienek, és ha megkapja, akkor ki is issza a pohár tartalmát. Megbízik a lányban, és abban, hogy tényleg víz lesz benne, bármi más egyenesen visszajönne most. A kabát témára megvonja a vállát. *
- Az előbb vettem le egy h... az előbb kaptam. * Gondolja meg magát a válaszadás közben. Normál esetben nem szégyenkezne, felvállalná a tettét, és a következményeket is, ezért is kérte Aranyhajat, hogy vigye fel a Gödörbe, ítéljenek felette. De most, az alkohol hatására miközben válaszolna beugrik neki a pultos lány arca, ahogy ránézett a gyilkosság után. Nem akarja, hogy Latamie is azokkal az ijedt szemekkel nézzen rá, ha megtudja, hogy miféle gyilkos is a fiú. Nem akar jobban szégyenkezni, mint amennyire már most is kénytelen. * Latlie... kiveszek fent egy szobát.
* Suttogja lemondóan, és ha hagyják, akkor tétova léptekkel elindul, hogy felvonszolja magát az emeletre. *
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*A rókamóka után, aminek többen is szemtanúi, és ami még rosszabb, ennek több mint fele csinos nő, Pash szégyenkezne húzna fel a Hosszúházba aludni, de sajnos erre nem sok lehetőséget lát. Egyrészt most arra se érez elég erőt a lábaiban, hogy a hegyre felvigye magát, másrészt elég tapló dolog lenne lelépni, miután végighányta a Vaskorsót. Meg a másik csizmáját. Nem vigasztalja már, hogy Shenivel szemben nyert, mert Latamie ellen végérvényesen vesztett, legalábbis így érzi. Törölgeti a könnyes szemét, és a hányásfoltos száját, szerencsére ebben a sorrendben. *
- Kérek. * Mondja Latlienek, és ha megkapja, akkor ki is issza a pohár tartalmát. Megbízik a lányban, és abban, hogy tényleg víz lesz benne, bármi más egyenesen visszajönne most. A kabát témára megvonja a vállát. *
- Az előbb vettem le egy h... az előbb kaptam. * Gondolja meg magát a válaszadás közben. Normál esetben nem szégyenkezne, felvállalná a tettét, és a következményeket is, ezért is kérte Aranyhajat, hogy vigye fel a Gödörbe, ítéljenek felette. De most, az alkohol hatására miközben válaszolna beugrik neki a pultos lány arca, ahogy ránézett a gyilkosság után. Nem akarja, hogy Latamie is azokkal az ijedt szemekkel nézzen rá, ha megtudja, hogy miféle gyilkos is a fiú. Nem akar jobban szégyenkezni, mint amennyire már most is kénytelen. * Latlie... kiveszek fent egy szobát.
* Suttogja lemondóan, és ha hagyják, akkor tétova léptekkel elindul, hogy felvonszolja magát az emeletre. *
3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-05 13:24:01
Üzenet elküldve: 2019-02-05 13:24:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Tizio sokat mondóan mosolyog. ~Lám mégsem mindegy, hogy mit együnk.~ De ezenkívül nem kommentálja a dolgot, csak elmereng egy pillanatra az Aquista kúria szakácsnőjén. ~Túl fűszeresen főzött és sosem szóltunk neki, hogy majdnem ehetetlen.~*
- Tudom, hogy elmondhatnám, de nincs mit elmondanom. ~Dehogyis nincs. De jobb neked, ha nem tudod.~ *Arca kifürkészhetetlen, hangja színtelen, mintha csak egy átlagos, semmitmondó beszélgetést folytatnának. ~Szólnom kéne, hogy ez pont olyan téma, amit nem kéne feszegetned?~* - Örülök, hogy bízol. ~Pedig talán nem kéne, hogy megtedd.~
*Odalenn, míg az életre vár, addig van ideje gondolkodni. ~Félelf.~ Hangzik fejében a fő ellenérv. ~Mást szeretsz.~ Így a másik, de erre rögtön ott a reakció is. ~Az csak rögeszme.~ A pultra támaszkodva vitatkozik magával. ~A lány odafent nem hivatásos, hogy más nőkre gondolj, míg vele vagy.~ A merengésből egy tányér csörrenése zavarja fel. ~Félvér.~ A pult mögött szorgoskodót nézi. ~Nem érdekes, hogy az. Kedves és kész.~
Mikor újra benyit a szobába, akkor arcán ott van egy nagyon halovány mosoly, míg várt addig meggyőzte magát arról, hogy az összes ellenérzése ellenére is jól érzi magát a lánnyal, szórakoztatja az állandó bocsánatkérése és nagyon rokonszenvezik a végtelen idealizmusával, bár sejti, hogy a lány emiatt keservesen csalódni fog. ~És gyönyörű.~ Fontos szempont, hogy rápillantani is kellemes, édesen kuporog az ágyon.*
- Dehogynem kellett volna. *Csizmáit lerúgva letelepszik a lánnyal szemben, lábait maga alá húzza, szája kisfiús félmosolyra húzódik.* - Szeretkezés után mindenki megéhezik és kettőnknek nem is sok ez annyira. Persze a hölgyek csak csipegetnek, de a férfiaknak kell a táplálék. *Egyik kezével letámaszkodik, Nava felé hajol, másik kezében egy darab sült hús, ezt nyújtja a lány felé, hogy ha az leharap belőle, akkor a másik falatot Tizio eszi meg.* - Kicsit fokhagymás, de engem nem zavar. *Csókra hajol.* - Fokhagymásan is finom vagy. És gyönyörű. ~Szebb, mint rögeszméd tárgya.~ És túl kedves. Túl kedves vagy velem. ~És sosem fogom tudni meghálálni.~ Kedvesebb, mint kéne. *Eltűnik az előző mosoly az arcáról, inkább újra ételért nyúl, hogy adjon belőle előbb a lánynak, majd ő is egyen egy falatot.* - Ha végeztünk, akkor bekötöm a lábad, nem valami szép, de reggelre jobb lesz.
*Tizio sokat mondóan mosolyog. ~Lám mégsem mindegy, hogy mit együnk.~ De ezenkívül nem kommentálja a dolgot, csak elmereng egy pillanatra az Aquista kúria szakácsnőjén. ~Túl fűszeresen főzött és sosem szóltunk neki, hogy majdnem ehetetlen.~*
- Tudom, hogy elmondhatnám, de nincs mit elmondanom. ~Dehogyis nincs. De jobb neked, ha nem tudod.~ *Arca kifürkészhetetlen, hangja színtelen, mintha csak egy átlagos, semmitmondó beszélgetést folytatnának. ~Szólnom kéne, hogy ez pont olyan téma, amit nem kéne feszegetned?~* - Örülök, hogy bízol. ~Pedig talán nem kéne, hogy megtedd.~
*Odalenn, míg az életre vár, addig van ideje gondolkodni. ~Félelf.~ Hangzik fejében a fő ellenérv. ~Mást szeretsz.~ Így a másik, de erre rögtön ott a reakció is. ~Az csak rögeszme.~ A pultra támaszkodva vitatkozik magával. ~A lány odafent nem hivatásos, hogy más nőkre gondolj, míg vele vagy.~ A merengésből egy tányér csörrenése zavarja fel. ~Félvér.~ A pult mögött szorgoskodót nézi. ~Nem érdekes, hogy az. Kedves és kész.~
Mikor újra benyit a szobába, akkor arcán ott van egy nagyon halovány mosoly, míg várt addig meggyőzte magát arról, hogy az összes ellenérzése ellenére is jól érzi magát a lánnyal, szórakoztatja az állandó bocsánatkérése és nagyon rokonszenvezik a végtelen idealizmusával, bár sejti, hogy a lány emiatt keservesen csalódni fog. ~És gyönyörű.~ Fontos szempont, hogy rápillantani is kellemes, édesen kuporog az ágyon.*
- Dehogynem kellett volna. *Csizmáit lerúgva letelepszik a lánnyal szemben, lábait maga alá húzza, szája kisfiús félmosolyra húzódik.* - Szeretkezés után mindenki megéhezik és kettőnknek nem is sok ez annyira. Persze a hölgyek csak csipegetnek, de a férfiaknak kell a táplálék. *Egyik kezével letámaszkodik, Nava felé hajol, másik kezében egy darab sült hús, ezt nyújtja a lány felé, hogy ha az leharap belőle, akkor a másik falatot Tizio eszi meg.* - Kicsit fokhagymás, de engem nem zavar. *Csókra hajol.* - Fokhagymásan is finom vagy. És gyönyörű. ~Szebb, mint rögeszméd tárgya.~ És túl kedves. Túl kedves vagy velem. ~És sosem fogom tudni meghálálni.~ Kedvesebb, mint kéne. *Eltűnik az előző mosoly az arcáról, inkább újra ételért nyúl, hogy adjon belőle előbb a lánynak, majd ő is egyen egy falatot.* - Ha végeztünk, akkor bekötöm a lábad, nem valami szép, de reggelre jobb lesz.
3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-04 21:58:55
Üzenet elküldve: 2019-02-04 21:58:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csatahajó//
- De hát minden nagyon ízletes.
*Néz hitetlenkedve Nozarinra miközben szája már tele van, ezért arcocskája is kedvesen duci tőle. A férfinak talán egyértelmű miket és miért szeret, de Karheia a hirtelen jött bőség miatt sokkal inkább döntésképtelen. Azt tudja, hogy a fahéj nagy kedvence lett, de mivel semmiben sincs fahéj, ezért nem igazán érzi magát kisegítve.*
- Hát... Vagy vegyél amit jól esik, a többit megeszem én. Azt hiszem ez a legegyszerűbb.
*Azt sem bánná, ha Nozarin elenné tőle az egész tálat. Na jó, talán egy egészen picit bosszús lenne és nyűgös az üres pocakja miatt. Közben természetesen nagyon figyel és mivel a téma kicsit másfelé terelődik, ezért meg is feledkezik a korábbiról, pedig az evés központi szerepet tölt be mostanság az életében.*
- Tudom.
*Ismeri el és szemérmesen lehajtja pöttöm buksiját. Mondana még hozzá valamit, de elharapja inkább, mert úgy tanulta jobb megtartani magának gondolatait. Igaz Nozarinról nem feltételezi, hogy ne érdekelné őt, csupán nem akar terhére lenni ezekkel.*
- Sajnálom. Nem akartam kellemetlen dolgokba beletenyerelni.
*A többi részéhez nem is kíván hozzászólni, mert durvának érezné kifejezni örömét. Nem is igazán örül, de határozottan megkönnyebbül és ezt magának is nehéz beismernie. Rossz embernek érzi magát ezektől az érzésektől.*
- Igazából csak szeretnélek jobban megismerni és többet tudni rólad.
*Vallja be végül, miközben tőle szokatlan módon csak piszkálgatja az ételt.*
- Mi? Nem, én nem gondolok ilyet. Kedvesebb vagy velem, mint bárki bármikor valaha.
*Tiltakozik hevesen, hogy rögtön meg is rökönyödjön attól amit hall, szíve megint ki is hagy egy ütemet. Nozarin határozottan rosszat tesz szívritmusának. Annyira zavarba jön, hogy fülig piruló arcán kívül még majdnem meg is köszöni.*
- Bocsánat... Izé, illetve én is. Mármint.
*Sóhajt és erőt vesz magán, hogy nagy nehezen, de a kék szemekbe nézzen és lecsillapodjon picit. Legalább egy pillanatra.*
- Én is, Nozarin.
*Már kezdi is lázasnak érezni magát. Pofija kitartóan forró és vörös marad, amitől csak még nagyobb zavarban van.*
- Sajnálom, hogyha furcsán viselkedem vagy butaságokat mondok, de eléggé elszoktam a hétköznapi beszélgetésektől.
*Meg a beszélgetéstől úgy egyébként. Egy idő után, mikor már nem volt semmi veszítenivalója és annyira feladta nem is próbálkozott ilyen haszontalanság apróságokkal. Akkor ott úgy egy kicsit jobb volt. Könnyebb.*
- És...
*Kezd bele tétován, de tudja, hogy türelemmel lesznek vele szemben.*
- Nem szerettem volna semmit ilyet kierőltetni belőled. Remélem nem érzed ezeket szükségnek, vagy ilyenek.
- De hát minden nagyon ízletes.
*Néz hitetlenkedve Nozarinra miközben szája már tele van, ezért arcocskája is kedvesen duci tőle. A férfinak talán egyértelmű miket és miért szeret, de Karheia a hirtelen jött bőség miatt sokkal inkább döntésképtelen. Azt tudja, hogy a fahéj nagy kedvence lett, de mivel semmiben sincs fahéj, ezért nem igazán érzi magát kisegítve.*
- Hát... Vagy vegyél amit jól esik, a többit megeszem én. Azt hiszem ez a legegyszerűbb.
*Azt sem bánná, ha Nozarin elenné tőle az egész tálat. Na jó, talán egy egészen picit bosszús lenne és nyűgös az üres pocakja miatt. Közben természetesen nagyon figyel és mivel a téma kicsit másfelé terelődik, ezért meg is feledkezik a korábbiról, pedig az evés központi szerepet tölt be mostanság az életében.*
- Tudom.
*Ismeri el és szemérmesen lehajtja pöttöm buksiját. Mondana még hozzá valamit, de elharapja inkább, mert úgy tanulta jobb megtartani magának gondolatait. Igaz Nozarinról nem feltételezi, hogy ne érdekelné őt, csupán nem akar terhére lenni ezekkel.*
- Sajnálom. Nem akartam kellemetlen dolgokba beletenyerelni.
*A többi részéhez nem is kíván hozzászólni, mert durvának érezné kifejezni örömét. Nem is igazán örül, de határozottan megkönnyebbül és ezt magának is nehéz beismernie. Rossz embernek érzi magát ezektől az érzésektől.*
- Igazából csak szeretnélek jobban megismerni és többet tudni rólad.
*Vallja be végül, miközben tőle szokatlan módon csak piszkálgatja az ételt.*
- Mi? Nem, én nem gondolok ilyet. Kedvesebb vagy velem, mint bárki bármikor valaha.
*Tiltakozik hevesen, hogy rögtön meg is rökönyödjön attól amit hall, szíve megint ki is hagy egy ütemet. Nozarin határozottan rosszat tesz szívritmusának. Annyira zavarba jön, hogy fülig piruló arcán kívül még majdnem meg is köszöni.*
- Bocsánat... Izé, illetve én is. Mármint.
*Sóhajt és erőt vesz magán, hogy nagy nehezen, de a kék szemekbe nézzen és lecsillapodjon picit. Legalább egy pillanatra.*
- Én is, Nozarin.
*Már kezdi is lázasnak érezni magát. Pofija kitartóan forró és vörös marad, amitől csak még nagyobb zavarban van.*
- Sajnálom, hogyha furcsán viselkedem vagy butaságokat mondok, de eléggé elszoktam a hétköznapi beszélgetésektől.
*Meg a beszélgetéstől úgy egyébként. Egy idő után, mikor már nem volt semmi veszítenivalója és annyira feladta nem is próbálkozott ilyen haszontalanság apróságokkal. Akkor ott úgy egy kicsit jobb volt. Könnyebb.*
- És...
*Kezd bele tétován, de tudja, hogy türelemmel lesznek vele szemben.*
- Nem szerettem volna semmit ilyet kierőltetni belőled. Remélem nem érzed ezeket szükségnek, vagy ilyenek.
3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-04 21:57:49
Üzenet elküldve: 2019-02-04 21:57:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
* Csendesen figyeli a két versengő férfit, ám azon kicsit meglepődik, hogy a nő is be akar szállni, viszont ezt nem mutatja ki, nem dolga neki senkni felett bíráskodni. Vagyis de, úgy tűnik mégis, mert Shen felkéri erre őt.
Ő épp kezei mögött kuncog Pash összehordásain mikor hozzá szegezik a kérdést így nem tud azonnal reagálni, Latamie megelőzi őt.
Kiadja a lány rendelését és míg öntögeti a pálinkákat úgy válaszol Shen kérdésére, miután a férfi pontosítja, hogy neki tették fel a kérdést. A bókra csak halványan elmosolyodik, megmelengeti a szívét a hasonló szavak. *
- Szerintem az ezüst hajú fiú pohara kicsit korábban lett üres, mint a tiéd, de épp csak egy hajszálnyi idővel maradtál le -* adja meg az igaz feleletet, ám úgy tűnik a nyertes sem ünnepelhet soká, mert hamar kinn végzi a sok rendelt ital, pontosan azután, hogy kiadja Shen rendelését és aztán a férfi megígéri, hogy minden rendben lesz.
Kezdi lassan sejteni, hogy ha az elf valamit megígér annak pontosan az ellenkezője lesz, mert a harcnál is nyugtatgatta meg most is, aztán mind a kettőnél vészesen rossz lett a végeredmény.
Azonnal rohan is valami rongyért amit benedvesítve nyújt át a nőnek, majd aggódva Pash felé fordul. *
- Kérsz egy pohárka vizet?
* Csendesen figyeli a két versengő férfit, ám azon kicsit meglepődik, hogy a nő is be akar szállni, viszont ezt nem mutatja ki, nem dolga neki senkni felett bíráskodni. Vagyis de, úgy tűnik mégis, mert Shen felkéri erre őt.
Ő épp kezei mögött kuncog Pash összehordásain mikor hozzá szegezik a kérdést így nem tud azonnal reagálni, Latamie megelőzi őt.
Kiadja a lány rendelését és míg öntögeti a pálinkákat úgy válaszol Shen kérdésére, miután a férfi pontosítja, hogy neki tették fel a kérdést. A bókra csak halványan elmosolyodik, megmelengeti a szívét a hasonló szavak. *
- Szerintem az ezüst hajú fiú pohara kicsit korábban lett üres, mint a tiéd, de épp csak egy hajszálnyi idővel maradtál le -* adja meg az igaz feleletet, ám úgy tűnik a nyertes sem ünnepelhet soká, mert hamar kinn végzi a sok rendelt ital, pontosan azután, hogy kiadja Shen rendelését és aztán a férfi megígéri, hogy minden rendben lesz.
Kezdi lassan sejteni, hogy ha az elf valamit megígér annak pontosan az ellenkezője lesz, mert a harcnál is nyugtatgatta meg most is, aztán mind a kettőnél vészesen rossz lett a végeredmény.
Azonnal rohan is valami rongyért amit benedvesítve nyújt át a nőnek, majd aggódva Pash felé fordul. *
- Kérsz egy pohárka vizet?
3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-04 15:55:36
Üzenet elküldve: 2019-02-04 15:55:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A visszakérdezésekre vállat vonva bólint egyesével. Legalábbis földi javakban inkább szokás fogadni. Aranyban, italban, drágakőben.
~Ahham, a hős vezér. Rémlik valami.~
Látszik, hogy már a bíró jelölt sincs túl toppon, amikor nem érti a párbeszéd egy lényegtelen részét. Latamie-nek legalábbis mindegy, hogy a szűz fiú hogyan játszik a lányokkal. Egy éjszaka alatt nem lesz belőle lepedőakrobata.*
- Hol máshol. *Teszi meg a sztereotípiáknak megfelelő megjegyzést, amikor az elf szerelméről beszél.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy ivászat nélkül is nyerésre áll. Ez mondjuk annyiban kellemetlen, hogy ha nyer, akkor sem nyer semmit, mert a másik kettőnek már kampó-lasszó van így is.*
- Ha nyerek, akkor végképp nem kerestek meg nekem senkit. Jó volna előtte... baszki! *Ugrik el a pulttól, amikor az elfnek válaszolgat, s közben a kabátra terelődik a szó, ami miatt a másik szöszke felé pillant. Mondhatni, a kabát menti meg. A ruhája szerencsére megússza, de a cipője nem. Könnyen tisztítható szerencsére, de akkor is bosszantó.*
- A csizmám! *Háborodik fel s már fordul is a pulthoz Latlie felé.*
- Hozz valami rongyot Cicuka, ez összerókázott mindent.
*Aztán csak foghegyről jegyzi meg a kabátra.*
- Kár volna érte. *Nézi meg jobban, s szűkül össze a szeme.* Hmm... Valóban kár volna. Hol kapni ilyen szépséget? Biztosan jó drága volt.
*Latamie-t egyre jobban érdekli a kabát téma, az ivászathoz képest legalábbis. Nem is a kölyök volt neki ismerős, hanem a pufajka. Most koppan neki.
~Egy idióta hányás kellett hozzá, tee...~
Korholja is magát érte.*
- Az vagy. Bíró *Hagyja rá, mert ezt a versenyt már fújhatja, ellenben ha kap egy rongyot, lehetőleg nedveset, akkor megtisztítja a csizmáját.*
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A visszakérdezésekre vállat vonva bólint egyesével. Legalábbis földi javakban inkább szokás fogadni. Aranyban, italban, drágakőben.
~Ahham, a hős vezér. Rémlik valami.~
Látszik, hogy már a bíró jelölt sincs túl toppon, amikor nem érti a párbeszéd egy lényegtelen részét. Latamie-nek legalábbis mindegy, hogy a szűz fiú hogyan játszik a lányokkal. Egy éjszaka alatt nem lesz belőle lepedőakrobata.*
- Hol máshol. *Teszi meg a sztereotípiáknak megfelelő megjegyzést, amikor az elf szerelméről beszél.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy ivászat nélkül is nyerésre áll. Ez mondjuk annyiban kellemetlen, hogy ha nyer, akkor sem nyer semmit, mert a másik kettőnek már kampó-lasszó van így is.*
- Ha nyerek, akkor végképp nem kerestek meg nekem senkit. Jó volna előtte... baszki! *Ugrik el a pulttól, amikor az elfnek válaszolgat, s közben a kabátra terelődik a szó, ami miatt a másik szöszke felé pillant. Mondhatni, a kabát menti meg. A ruhája szerencsére megússza, de a cipője nem. Könnyen tisztítható szerencsére, de akkor is bosszantó.*
- A csizmám! *Háborodik fel s már fordul is a pulthoz Latlie felé.*
- Hozz valami rongyot Cicuka, ez összerókázott mindent.
*Aztán csak foghegyről jegyzi meg a kabátra.*
- Kár volna érte. *Nézi meg jobban, s szűkül össze a szeme.* Hmm... Valóban kár volna. Hol kapni ilyen szépséget? Biztosan jó drága volt.
*Latamie-t egyre jobban érdekli a kabát téma, az ivászathoz képest legalábbis. Nem is a kölyök volt neki ismerős, hanem a pufajka. Most koppan neki.
~Egy idióta hányás kellett hozzá, tee...~
Korholja is magát érte.*
- Az vagy. Bíró *Hagyja rá, mert ezt a versenyt már fújhatja, ellenben ha kap egy rongyot, lehetőleg nedveset, akkor megtisztítja a csizmáját.*
3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-04 12:46:11
Üzenet elküldve: 2019-02-04 12:46:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*A mostani állapotában Sheni örül, hogy azt meg tudja állapítani, hogy Latamie jó bőr és nem csak az alkohol szépítő hatása az, ami miatt annak látja.*
- Aranyban? Borban? *kérdez vissza egy cseppet dülöngélve, mintha a lány valami butaságot kérdezett volna. Pedig nem az, mert általában nem a szüzesség elvesztésében szoktak fogadni.*
- Kagan a mi hős vezérünk! *emeli öklét a levegőbe nagy büszkén. Pedig csak körülbelül kétszer találkozott vele, de ettől még annak tartja.*
- Kiknek nekik? *kérdi, mert ezt sem érti igazán. Ő itt csak Pash érdekeit képviseli.
A következő szavakból meg kezd úgy lejönni neki, hogy a vöröske benne van a dologban. Az mondja; úgy legyen, meg majd Pash utána lévő női majd imába foglalják a nevét. Ez tök jó!*
- Persze, hogy tisztezzséges! Mi más lehetne? *mondja büszkén, mert biztos benne, hogy rendesen felépített és jól érthető a verseny jutalmazása és részletei.*
- Rendelem! *fordul máris a pult felé, hogy rendeljen Latlie, az Alázatos-tól pálinkát 20 aranyért, amit át is ad egyből.
*
- Ne aggódj, aranyom, minden rendben lesz. *biztosítja még, ha kétségei lennének, hogy két ilyen férfi ne bírná a szeszt.*
- Bárkit megkeresünk neked, de csak azután, hogy megtanítottad a barátomat dugni. *kacsint a lányra görnyedt háttal, mert valamiért egyre nehezebbé válik az állás.*
- Azénlizem az erdőben van. *hogy melyikben és miért van az erdőben, nem derül ki, de Shenci tökéletes válasznak érzi az elhangzottakat. Ha valaki nem érti mégsem, akkor nem vele van baj.*
- Énvagyokabíró! *emeli újra mindkét karját a magasba.
Nem látja Pashon az izgalmat, a győztesek nyugalmát látja rajta, mert hisz ki is lehetne a győztes, ha nem az ő hős barátja. Árgus szemmel figyeli a produkciót, amely nem várt eredménnyel zárul. Ő maga nincs veszélyeztetve, de ettől még hátraugrik, talán a mögötte lévő székeket is eldönti, remélve, hogy nem kerül rá abból, ami Pash száján kijön. Kénytelen elfordulni, bármi is lesz a róka vége, vagy Latamie ruháján köt ki vagy csak a padlón, de az ő gyomra sem a régi már, bár az ilyesmit jobban bírja, mint a vért korábban.
Öklendezve szorítja öklét a szájára és sikerül megállnia, hogy maga ne tegyen hasonlót, mint a kölök.*
- Egy-null! *mondja háttal, mutatóujját felemelve, bár ebben annyira nem biztos.*
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*A mostani állapotában Sheni örül, hogy azt meg tudja állapítani, hogy Latamie jó bőr és nem csak az alkohol szépítő hatása az, ami miatt annak látja.*
- Aranyban? Borban? *kérdez vissza egy cseppet dülöngélve, mintha a lány valami butaságot kérdezett volna. Pedig nem az, mert általában nem a szüzesség elvesztésében szoktak fogadni.*
- Kagan a mi hős vezérünk! *emeli öklét a levegőbe nagy büszkén. Pedig csak körülbelül kétszer találkozott vele, de ettől még annak tartja.*
- Kiknek nekik? *kérdi, mert ezt sem érti igazán. Ő itt csak Pash érdekeit képviseli.
A következő szavakból meg kezd úgy lejönni neki, hogy a vöröske benne van a dologban. Az mondja; úgy legyen, meg majd Pash utána lévő női majd imába foglalják a nevét. Ez tök jó!*
- Persze, hogy tisztezzséges! Mi más lehetne? *mondja büszkén, mert biztos benne, hogy rendesen felépített és jól érthető a verseny jutalmazása és részletei.*
- Rendelem! *fordul máris a pult felé, hogy rendeljen Latlie, az Alázatos-tól pálinkát 20 aranyért, amit át is ad egyből.
*- Ne aggódj, aranyom, minden rendben lesz. *biztosítja még, ha kétségei lennének, hogy két ilyen férfi ne bírná a szeszt.*
- Bárkit megkeresünk neked, de csak azután, hogy megtanítottad a barátomat dugni. *kacsint a lányra görnyedt háttal, mert valamiért egyre nehezebbé válik az állás.*
- Azénlizem az erdőben van. *hogy melyikben és miért van az erdőben, nem derül ki, de Shenci tökéletes válasznak érzi az elhangzottakat. Ha valaki nem érti mégsem, akkor nem vele van baj.*
- Énvagyokabíró! *emeli újra mindkét karját a magasba.
Nem látja Pashon az izgalmat, a győztesek nyugalmát látja rajta, mert hisz ki is lehetne a győztes, ha nem az ő hős barátja. Árgus szemmel figyeli a produkciót, amely nem várt eredménnyel zárul. Ő maga nincs veszélyeztetve, de ettől még hátraugrik, talán a mögötte lévő székeket is eldönti, remélve, hogy nem kerül rá abból, ami Pash száján kijön. Kénytelen elfordulni, bármi is lesz a róka vége, vagy Latamie ruháján köt ki vagy csak a padlón, de az ő gyomra sem a régi már, bár az ilyesmit jobban bírja, mint a vért korábban.
Öklendezve szorítja öklét a szájára és sikerül megállnia, hogy maga ne tegyen hasonlót, mint a kölök.*
- Egy-null! *mondja háttal, mutatóujját felemelve, bár ebben annyira nem biztos.*
3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-04 00:39:49
Üzenet elküldve: 2019-02-04 00:39:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
*Az ölelkezésnek ő nem lesz akadálya, cirógatja Karheia hátát, amíg úgy nem érzi szíve hölgye, hogy kiandalogták magukat. Egy gyerekdalt dúdolgat közben, kis madarakról, virradó tavaszról és szálldogálásról. Időszakosan puszit nyom Karheia arcára, amikor a versben is szünet lenne. Ez nem könnyíti meg a nőnek, hogy visszatérjen a nyugodt lelkiállapotába, de a bárdot nem zavarja, ha sírni akar, tegye nyugodtan. Nyűgös nap volt ez, pedig alig kezdődött el, nem baj, ha kiadja a felgyülemlett gőzt. Inkább örömkönnyek folyjanak a ruháján, mint takony.*
-Hát, nem kell mindent megenni, csak a finom részeket. Úgyhogy, ha valami nagyon ízletes, akkor jelezd, mert szívesen felajánlom a tálamból. Én is jelzem, hogy minek örülnék jobban és így cserélgetünk.
*Első körben a csirkehússal kezdi, mert az jónak jó, de bizonyosan nem olyan különlegesség, amit Rheia elkívánhat. Főleg a bárány mellett. És még van valami, amiről látásra nem tudja, milyen, de hús. A kedvelés szót szándékosan használta és remélte, hogy nem tűnik fel Karheiának. Ugyanis az sz betűs verzióval eléggé csínján bánik. Ellenben nem éppen az a kérdés, amire várt és ő nem annyira bizakodó, hogy ne sejtsen semmiféle érdeklődést a háttérben.*
-Kedvelni volt rengeteg, de tudod, hogy azért annál jobban imádom a kis pöttöm buksidat...
*Vesz egy nagy levegőt, össze kell szednie magát, hogy biztosan azt mondja, amit hallatni akar és ne értsék rosszul.*
-Szóval, különlegesebb hölgyekből, mint te is -kacsint rá, hisz Karheiának nem volt nehéz kitalálnia, hogy azért egy kedvelésnél közelebb áll a bárdhoz- kevés és igazából elég nehéz biztosan tudni, hogy mi is volt valójában. De, vége lett, nem épp szépen, nem is nagyon szeretek beszélni róla, de ha amiatt aggódsz, hogy esetleg feltűnne valaki a múltból, kizártnak tartom. Vagy, ha még is, akkor. nem épp úgy zárultak a dolgok, hogy bármelyikünknek is kedve legyen újrakezdeni, így jobb esetben is el fogunk sétálni egymás mellett...
*Kicsit le lett húzva a hangulata ezzel, volt ő is fiatal és álmodozó és esett is pofára, használták ki vagy épp csalódott nagyokat. Ez nem olyan dolog, amire örömmel emlékszik vissza.*
-De!
*Dobja fel magát és egy kicsit az átlaghangerőt, majd vissza is tér a kicsit belsőségesebb beszélgetésükhöz.*
-Igazad van, nem túl kedves tőlem, hogy még talán egyszer se mondtam ki formálisan, úgyhogy.
*Megfogja Karheia kis kacsóját és mélykékjei belebújnak a nő pillantásába, hogy átöleljék gondolatait azzal, amit most mondani fog.*
-Karheia, szeretlek.
*Tudja, hogy Karheiának ez sokkal többet jelent hallani, mint neki mondani és talán feloldja azt a bizonytalanságot, amit a bárd gondolni vél a kérdés mögött.*
*Az ölelkezésnek ő nem lesz akadálya, cirógatja Karheia hátát, amíg úgy nem érzi szíve hölgye, hogy kiandalogták magukat. Egy gyerekdalt dúdolgat közben, kis madarakról, virradó tavaszról és szálldogálásról. Időszakosan puszit nyom Karheia arcára, amikor a versben is szünet lenne. Ez nem könnyíti meg a nőnek, hogy visszatérjen a nyugodt lelkiállapotába, de a bárdot nem zavarja, ha sírni akar, tegye nyugodtan. Nyűgös nap volt ez, pedig alig kezdődött el, nem baj, ha kiadja a felgyülemlett gőzt. Inkább örömkönnyek folyjanak a ruháján, mint takony.*
-Hát, nem kell mindent megenni, csak a finom részeket. Úgyhogy, ha valami nagyon ízletes, akkor jelezd, mert szívesen felajánlom a tálamból. Én is jelzem, hogy minek örülnék jobban és így cserélgetünk.
*Első körben a csirkehússal kezdi, mert az jónak jó, de bizonyosan nem olyan különlegesség, amit Rheia elkívánhat. Főleg a bárány mellett. És még van valami, amiről látásra nem tudja, milyen, de hús. A kedvelés szót szándékosan használta és remélte, hogy nem tűnik fel Karheiának. Ugyanis az sz betűs verzióval eléggé csínján bánik. Ellenben nem éppen az a kérdés, amire várt és ő nem annyira bizakodó, hogy ne sejtsen semmiféle érdeklődést a háttérben.*
-Kedvelni volt rengeteg, de tudod, hogy azért annál jobban imádom a kis pöttöm buksidat...
*Vesz egy nagy levegőt, össze kell szednie magát, hogy biztosan azt mondja, amit hallatni akar és ne értsék rosszul.*
-Szóval, különlegesebb hölgyekből, mint te is -kacsint rá, hisz Karheiának nem volt nehéz kitalálnia, hogy azért egy kedvelésnél közelebb áll a bárdhoz- kevés és igazából elég nehéz biztosan tudni, hogy mi is volt valójában. De, vége lett, nem épp szépen, nem is nagyon szeretek beszélni róla, de ha amiatt aggódsz, hogy esetleg feltűnne valaki a múltból, kizártnak tartom. Vagy, ha még is, akkor. nem épp úgy zárultak a dolgok, hogy bármelyikünknek is kedve legyen újrakezdeni, így jobb esetben is el fogunk sétálni egymás mellett...
*Kicsit le lett húzva a hangulata ezzel, volt ő is fiatal és álmodozó és esett is pofára, használták ki vagy épp csalódott nagyokat. Ez nem olyan dolog, amire örömmel emlékszik vissza.*
-De!
*Dobja fel magát és egy kicsit az átlaghangerőt, majd vissza is tér a kicsit belsőségesebb beszélgetésükhöz.*
-Igazad van, nem túl kedves tőlem, hogy még talán egyszer se mondtam ki formálisan, úgyhogy.
*Megfogja Karheia kis kacsóját és mélykékjei belebújnak a nő pillantásába, hogy átöleljék gondolatait azzal, amit most mondani fog.*
-Karheia, szeretlek.
*Tudja, hogy Karheiának ez sokkal többet jelent hallani, mint neki mondani és talán feloldja azt a bizonytalanságot, amit a bárd gondolni vél a kérdés mögött.*
3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-03 22:04:16
Üzenet elküldve: 2019-02-03 22:04:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Az első megjegyzésre csak egy fejcsóválás a válasz, utána azonban komolyan elgondolkozik a feltett kérdéseken.*
- Nem, a hagymát nem. És a csípőset sem... *kezd neki lassan, ahogy számba veszi a szóba jöhető ételeket. Nem mondhatni, hogy nagyon válogatós lenne, bár ez főleg annak köszönhető, hogy gyerekkorában néha már annak is örültek, ha volt mit az asztalra tenni, az már kicsit se volt érdekes, hogy kedveli-e azt, vagy sem* Ezeken kívül, azt hiszem, minden más jöhet. *egy rövid biccentéssel ad további nyomatékot szavainak, mikor hirtelen nem jut eszébe egyéb olyan étel, amit ne enne szívesen. Az ételkérdésnél hamarosan úgyis sokkal súlyosabb problémák merülnek fel. Hiába a megnyugtató válasz, egy pillanatig még hosszasan méregeti Tiziot, azt latolgatva, vajon hihet-e neki, ám végül úgy dönt, egyelőre ennyiben hagyja a dolgot.*
- Akkor jó! De ugye tudod, hogy ha mégsem, nekem elmondhatod? *mosolyodik el kissé, igyekezve biztosítani a férfit afelől, hogy megbízhat benne. ~Segíteni szeretnék neked, bármiről is van szó, de ez nem megy, ha nem mondod el, mi bánt!~ gondolja szomorúan, kissé úgy érezve, a megnyugtató szavak csak az ő aggodalmának eloszlatása végett hangzottak el. Nincs azonban sok ideje ezen merengeni, hiszen hirtelen újra a levegőben, majd pedig az ágyban találja magát.*
- Nem, csak váratlanul ért a mozdulat, ez minden! *válaszol a feltett kérdésekre még menet közben* De bízom benned! *mosolyog a férfira, majd szavait megerősítendő egy gyors puszit nyom Tizio arcára. Ahogy pedig az ágyba kerül, magához vonja a férfit egy igazi csókra is, ami pillanatok alatt sokkal komolyabbá válik a tervezettnél. Hirtelen már tényleg nem érzi úgy, hogy éhes lenne, és annak örülne a legjobban, ha Tizio egy percre se engedné el. Belőle is csalódott sóhaj szakad fel, mikor a férfi végül elhúzódik tőle, ám be kell látnia, ha tényleg vacsorázni akarnak, egy kis időre kénytelenek lesznek elszakadni egymástól. Míg Tizio öltözködik, ő lábait felhúzva átkarolja térdeit, így követi némán a férfi minden egyes mozdulatát. Ha ez lehetséges, a hanyagul magára kapkodott ruhadarabokban csak még jóképűbbnek látja, mint azelőtt.*
- Nem megyek. Nem is tudnék! *jegyzi meg fanyar mosollyal, ahogy kissé kidugja szoknyája alól fájós bokáját, ami szemmel láthatóan vörösebb és duzzadtabb, mint lennie kéne. Gyorsan el is takarja azonban, bízva benne, hogy ha nincs szem előtt a sérült testrész, akkor a benne lüktető tompa fájdalomról sem kell tudomást vennie. Ezzel azonban csak félsikerrel jár, hiszen míg Tizio itt van, hogy elvonja a figyelmét, addig semmi gondja, ahogy azonban egyedül marad, már nem bírja olyan könnyen figyelmen kívül hagyni a kellemetlen érzést. Hogy elterelje a gondolatait, az ajtót nézi szüntelen, fejében újra meg újra lejátszva az utolsó pár pillanatot, mielőtt Tizio elhagyta volna a szobát. Észre sem veszi, de merengése közben széles mosoly terül el az arcán, ami akkor is megmarad, mikor a férfi visszatér.*
- Hát itt vagy! *sóhajt megkönnyebbülten, mikor nyílik az ajtó. Magának se meri beismerni, de kicsit már aggódni kezdett, vajon mit csinál odalent ennyi ideig Tizio. Későn tűnik csak fel neki, hogy a férfi nem egyedül érkezett, hanem pár szolgálóval együtt. Bár teljesen fel van öltözve, mégis kissé zavarban érzi magát, ezért még szorosabban karolja át a térdét, olyan kicsire próbálva összehúzni magát, amennyire csak lehetséges. A személyzetnek megköszöni a segítséget, majd csak akkor szólal meg újra, mikor kettesben maradnak.*
- Ez rengeteg! Nem kellett volna ennyi minden... Köszönöm! *hebegi, ahogy végigpillant a sok ételen. Nem csak az áruk zavarja, már a puszta mennyiségükbe beleszédül. Kicsit arrébb húzódik az ágyon, hogy Tizio is kényelmesen elférhessen mellette, azonban hiába a sokféle ínycsiklandozó étel, mégsem kezd hozzá egyikhez sem, hiszen udvariatlanságnak érezné, ha ő enne előbb. Megvárja inkább, hogy Tizio hozzálásson a vacsorához, ő maga tökéletesen megelégszik a maradékkal is.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 22:15:33
*Az első megjegyzésre csak egy fejcsóválás a válasz, utána azonban komolyan elgondolkozik a feltett kérdéseken.*
- Nem, a hagymát nem. És a csípőset sem... *kezd neki lassan, ahogy számba veszi a szóba jöhető ételeket. Nem mondhatni, hogy nagyon válogatós lenne, bár ez főleg annak köszönhető, hogy gyerekkorában néha már annak is örültek, ha volt mit az asztalra tenni, az már kicsit se volt érdekes, hogy kedveli-e azt, vagy sem* Ezeken kívül, azt hiszem, minden más jöhet. *egy rövid biccentéssel ad további nyomatékot szavainak, mikor hirtelen nem jut eszébe egyéb olyan étel, amit ne enne szívesen. Az ételkérdésnél hamarosan úgyis sokkal súlyosabb problémák merülnek fel. Hiába a megnyugtató válasz, egy pillanatig még hosszasan méregeti Tiziot, azt latolgatva, vajon hihet-e neki, ám végül úgy dönt, egyelőre ennyiben hagyja a dolgot.*
- Akkor jó! De ugye tudod, hogy ha mégsem, nekem elmondhatod? *mosolyodik el kissé, igyekezve biztosítani a férfit afelől, hogy megbízhat benne. ~Segíteni szeretnék neked, bármiről is van szó, de ez nem megy, ha nem mondod el, mi bánt!~ gondolja szomorúan, kissé úgy érezve, a megnyugtató szavak csak az ő aggodalmának eloszlatása végett hangzottak el. Nincs azonban sok ideje ezen merengeni, hiszen hirtelen újra a levegőben, majd pedig az ágyban találja magát.*
- Nem, csak váratlanul ért a mozdulat, ez minden! *válaszol a feltett kérdésekre még menet közben* De bízom benned! *mosolyog a férfira, majd szavait megerősítendő egy gyors puszit nyom Tizio arcára. Ahogy pedig az ágyba kerül, magához vonja a férfit egy igazi csókra is, ami pillanatok alatt sokkal komolyabbá válik a tervezettnél. Hirtelen már tényleg nem érzi úgy, hogy éhes lenne, és annak örülne a legjobban, ha Tizio egy percre se engedné el. Belőle is csalódott sóhaj szakad fel, mikor a férfi végül elhúzódik tőle, ám be kell látnia, ha tényleg vacsorázni akarnak, egy kis időre kénytelenek lesznek elszakadni egymástól. Míg Tizio öltözködik, ő lábait felhúzva átkarolja térdeit, így követi némán a férfi minden egyes mozdulatát. Ha ez lehetséges, a hanyagul magára kapkodott ruhadarabokban csak még jóképűbbnek látja, mint azelőtt.*
- Nem megyek. Nem is tudnék! *jegyzi meg fanyar mosollyal, ahogy kissé kidugja szoknyája alól fájós bokáját, ami szemmel láthatóan vörösebb és duzzadtabb, mint lennie kéne. Gyorsan el is takarja azonban, bízva benne, hogy ha nincs szem előtt a sérült testrész, akkor a benne lüktető tompa fájdalomról sem kell tudomást vennie. Ezzel azonban csak félsikerrel jár, hiszen míg Tizio itt van, hogy elvonja a figyelmét, addig semmi gondja, ahogy azonban egyedül marad, már nem bírja olyan könnyen figyelmen kívül hagyni a kellemetlen érzést. Hogy elterelje a gondolatait, az ajtót nézi szüntelen, fejében újra meg újra lejátszva az utolsó pár pillanatot, mielőtt Tizio elhagyta volna a szobát. Észre sem veszi, de merengése közben széles mosoly terül el az arcán, ami akkor is megmarad, mikor a férfi visszatér.*
- Hát itt vagy! *sóhajt megkönnyebbülten, mikor nyílik az ajtó. Magának se meri beismerni, de kicsit már aggódni kezdett, vajon mit csinál odalent ennyi ideig Tizio. Későn tűnik csak fel neki, hogy a férfi nem egyedül érkezett, hanem pár szolgálóval együtt. Bár teljesen fel van öltözve, mégis kissé zavarban érzi magát, ezért még szorosabban karolja át a térdét, olyan kicsire próbálva összehúzni magát, amennyire csak lehetséges. A személyzetnek megköszöni a segítséget, majd csak akkor szólal meg újra, mikor kettesben maradnak.*
- Ez rengeteg! Nem kellett volna ennyi minden... Köszönöm! *hebegi, ahogy végigpillant a sok ételen. Nem csak az áruk zavarja, már a puszta mennyiségükbe beleszédül. Kicsit arrébb húzódik az ágyon, hogy Tizio is kényelmesen elférhessen mellette, azonban hiába a sokféle ínycsiklandozó étel, mégsem kezd hozzá egyikhez sem, hiszen udvariatlanságnak érezné, ha ő enne előbb. Megvárja inkább, hogy Tizio hozzálásson a vacsorához, ő maga tökéletesen megelégszik a maradékkal is.*
A hozzászólás írója (Navarentine Solichastra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 22:15:33
3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-03 12:35:30
Üzenet elküldve: 2019-02-03 12:35:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ha Tizio tudná, hogy Nava a pénzen problémázik, akkor fejcsóválva, mosolyogva nyugtatná meg, hogy erre semmi gondja ne legyen, hiszen az úriemberek állják hölgyük minden költségét.*
- Nők. *Suttogja szemforgatva, mikor a lány rábízza a választást. ~Aztán persze nem lesz jó, amit én kérek, de akkor már rögtön kiderül, hogy te mit akartál volna.~ Most elvigyorodik. ~De mi lenne velünk nélkületek?~* - Semmi támpontot nem adsz? Szereted a hagymát? A csípőset? Zavar a bors? Felpüffed az arcod a brokkolitól? *Előzékenyen megkérdezi ezt, ő nem válogatós, de a nőket sok olyan dolog zavar, ami a férfiakat kevésbé, például a hagymaszag, vagy a petrezselyemzöld, ha beragad a foguk közé.*
- Nem, nincsen semmi baj. ~Fenébe, hogy átlátsz rajtam. Jobban kell vigyáznom, még a végén teljesen kiismersz.~ Leszámítva azt, hogy itt sikoltozol, mintha nem bíznál bennem, és abban, hogy elbírlak. Gondolod, hogy elejtenélek? *A lány lábát tartó kezének hüvelykujja végigsimít a lány combján, az érintése, a mozgása, a kiállása is igen magabiztos, most is gond nélkül viszi odébb, mikor az ágyra teszi és csókban forrnak össze, akkor már semmi kedve a vacsorához, illetve ahhoz nincs kedve, hogy itt hagyja a lányt, akár csak pár percre is, fölé kerekedik, egyik keze végigsimít Nava oldalán, miközben csókolja, mély sóhajjal szakad végül el tőle.* - Hát, ne is menj sehová. ~Mondjuk levetkőzhetnél, míg visszaérek.~ *Az ágy szélén ülve húzza fel a csizmáját, majd felállva belebújik az ingébe is, csak két-három gombot gombol be, ezért máskor kifogástalan öltözete a hevenyészettség benyomását kelti, az ajtóból még visszanéz, de aztán behúzza maga után.
Fertályórán át lehet távol, ezalatt beszerez mindent, vacsorát és innivalót is, meg ecetes vizet borogatásnak Nava lábára, a felvitelben a személyzet segít neki. Bőségtálat választott, bort és vizet is, így mindenki tud válogatni, a borogatásnak-való zárható üvegben van, így arra sem lehet panasz, hogy kellemetlen a szaga, bár Tiziot ez sem zavarná. ~De a nőknél semmit sem lehet biztosan tudni.~ Az ágyra ülve kínálja a lányt.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 12:35:54
*Ha Tizio tudná, hogy Nava a pénzen problémázik, akkor fejcsóválva, mosolyogva nyugtatná meg, hogy erre semmi gondja ne legyen, hiszen az úriemberek állják hölgyük minden költségét.*
- Nők. *Suttogja szemforgatva, mikor a lány rábízza a választást. ~Aztán persze nem lesz jó, amit én kérek, de akkor már rögtön kiderül, hogy te mit akartál volna.~ Most elvigyorodik. ~De mi lenne velünk nélkületek?~* - Semmi támpontot nem adsz? Szereted a hagymát? A csípőset? Zavar a bors? Felpüffed az arcod a brokkolitól? *Előzékenyen megkérdezi ezt, ő nem válogatós, de a nőket sok olyan dolog zavar, ami a férfiakat kevésbé, például a hagymaszag, vagy a petrezselyemzöld, ha beragad a foguk közé.*
- Nem, nincsen semmi baj. ~Fenébe, hogy átlátsz rajtam. Jobban kell vigyáznom, még a végén teljesen kiismersz.~ Leszámítva azt, hogy itt sikoltozol, mintha nem bíznál bennem, és abban, hogy elbírlak. Gondolod, hogy elejtenélek? *A lány lábát tartó kezének hüvelykujja végigsimít a lány combján, az érintése, a mozgása, a kiállása is igen magabiztos, most is gond nélkül viszi odébb, mikor az ágyra teszi és csókban forrnak össze, akkor már semmi kedve a vacsorához, illetve ahhoz nincs kedve, hogy itt hagyja a lányt, akár csak pár percre is, fölé kerekedik, egyik keze végigsimít Nava oldalán, miközben csókolja, mély sóhajjal szakad végül el tőle.* - Hát, ne is menj sehová. ~Mondjuk levetkőzhetnél, míg visszaérek.~ *Az ágy szélén ülve húzza fel a csizmáját, majd felállva belebújik az ingébe is, csak két-három gombot gombol be, ezért máskor kifogástalan öltözete a hevenyészettség benyomását kelti, az ajtóból még visszanéz, de aztán behúzza maga után.
Fertályórán át lehet távol, ezalatt beszerez mindent, vacsorát és innivalót is, meg ecetes vizet borogatásnak Nava lábára, a felvitelben a személyzet segít neki. Bőségtálat választott, bort és vizet is, így mindenki tud válogatni, a borogatásnak-való zárható üvegben van, így arra sem lehet panasz, hogy kellemetlen a szaga, bár Tiziot ez sem zavarná. ~De a nőknél semmit sem lehet biztosan tudni.~ Az ágyra ülve kínálja a lányt.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.03 12:35:54
3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-03 11:29:09
Üzenet elküldve: 2019-02-03 11:29:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csatahajó//
*Jól szórakozik Nozarin színészkedésén, éppen csak hangosan nem nevet.*
- Meg kell hagyni még mindig ügyesen adod elő magadat.
*Azért picit közelebb hajolva megszemléli, hogy minden rendben van a bárddal, aki még az ételt is eltolta magától. Szerencsére úgy tűnik, hogy igen, ettől picit megnyugszik. A következő monológ is kellőképpen meggyőző számára, az izzadós szemek is új kifejezés neki és éppen annyira tetszik is, mint a köpülés, ezért meg is jegyzi. Az ölelés persze remekül van időzítve, Karheia bele is bújik még jobban a férfi karjaiba és érezhetően megnyugszik ott. Úgy érzi, hogy Nozarin ölelését pont rá szabták, vagy őt magát a férfira, és ez megint egy olyan kedves gondolat számára, amitől kicsit boldogabbnak érzi magát. Na meg persze ott vannak a fülébe suttogott édes szavak is, amiktől megborzong, szíve szinte kiszakadna mellkasából olyan hevesen ver, sőt megint annyira elérzékenyül, hogy pityeregni tudna, de uralkodik magán. Helyette csak némán belekapaszkodik Nozarinba, erősebben húzza magához és egészen addig így marad, amíg picit le nem csillapodik, hogy aztán zavartalanul neki kezdhessenek végre az étkezésnek.
A koccintás után és pár falat ételt követően bora is eltűnik, jóval gyorsabban, mint a legutóbbi alkalommal, de szüksége van egy kis bátorságra, ennyi alkohol pedig még éppen elegendő mennyiség számára.*
- Remekül hangzik.
*Teszi még hozzá miután megrágta az éppen szájában lévő falatot.*
- Bár amennyit most eszünk esélyesebb, hogy gurulni fogunk. Én biztosan.
*Hiszen jóformán annyit fog elpusztítani alacsony sovány nő létére, mint egy jól megtermett felnőtt férfi, szóval vagy egyikük eszik túl sokat, vagy a másikuk nem eleget.*
- Tehát kedvelsz engem.
*Talán hihetné azt is a bárd, hogy további bókokra vágyik, de azokkal el van halmozva és a kedvelésnél szebbet is kapott, így sejthető, hogy valamire ki szeretne lyukadni.*
- Volt már olyan lány akit kedveltél?
*Kíváncsi kék szemeit a férfira emeli. Nincs semmi mögöttes szándéka, semmiféle csapda, hiszen ő nem a játszmázós fajta nő, ezt a bárd is sejtheti, ha pedig a kérdés és a kíváncsiskodás ellenére van, akkor azt majd úgyis közli Karheiával.*
*Jól szórakozik Nozarin színészkedésén, éppen csak hangosan nem nevet.*
- Meg kell hagyni még mindig ügyesen adod elő magadat.
*Azért picit közelebb hajolva megszemléli, hogy minden rendben van a bárddal, aki még az ételt is eltolta magától. Szerencsére úgy tűnik, hogy igen, ettől picit megnyugszik. A következő monológ is kellőképpen meggyőző számára, az izzadós szemek is új kifejezés neki és éppen annyira tetszik is, mint a köpülés, ezért meg is jegyzi. Az ölelés persze remekül van időzítve, Karheia bele is bújik még jobban a férfi karjaiba és érezhetően megnyugszik ott. Úgy érzi, hogy Nozarin ölelését pont rá szabták, vagy őt magát a férfira, és ez megint egy olyan kedves gondolat számára, amitől kicsit boldogabbnak érzi magát. Na meg persze ott vannak a fülébe suttogott édes szavak is, amiktől megborzong, szíve szinte kiszakadna mellkasából olyan hevesen ver, sőt megint annyira elérzékenyül, hogy pityeregni tudna, de uralkodik magán. Helyette csak némán belekapaszkodik Nozarinba, erősebben húzza magához és egészen addig így marad, amíg picit le nem csillapodik, hogy aztán zavartalanul neki kezdhessenek végre az étkezésnek.
A koccintás után és pár falat ételt követően bora is eltűnik, jóval gyorsabban, mint a legutóbbi alkalommal, de szüksége van egy kis bátorságra, ennyi alkohol pedig még éppen elegendő mennyiség számára.*
- Remekül hangzik.
*Teszi még hozzá miután megrágta az éppen szájában lévő falatot.*
- Bár amennyit most eszünk esélyesebb, hogy gurulni fogunk. Én biztosan.
*Hiszen jóformán annyit fog elpusztítani alacsony sovány nő létére, mint egy jól megtermett felnőtt férfi, szóval vagy egyikük eszik túl sokat, vagy a másikuk nem eleget.*
- Tehát kedvelsz engem.
*Talán hihetné azt is a bárd, hogy további bókokra vágyik, de azokkal el van halmozva és a kedvelésnél szebbet is kapott, így sejthető, hogy valamire ki szeretne lyukadni.*
- Volt már olyan lány akit kedveltél?
*Kíváncsi kék szemeit a férfira emeli. Nincs semmi mögöttes szándéka, semmiféle csapda, hiszen ő nem a játszmázós fajta nő, ezt a bárd is sejtheti, ha pedig a kérdés és a kíváncsiskodás ellenére van, akkor azt majd úgyis közli Karheiával.*
3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:31:50
Üzenet elküldve: 2019-02-03 00:31:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
*Nem hitte volna, hogy Rheia ennyire aktívan fogja bántalmazni érzékenynek mutatott lelki világát, de magában nagyon örül ennek. Még, ha belül tetszik is neki a kenyérre kenhető Karheia gondolata, azért sokkal nyugodtabban hagyja magára Karheiát kölközni, meg a törzsi barátnéivel csevegni, ha nem kell aggódnia attól, hogy egyedül is meg tudja védeni magát. És tudja jól, hogy a nőszeszélyek egyes társalgásai nem épp férfifülnek valóak. De azért nem adja olyan könnyen magát, eltolja kicsiny tányérját és karjaiba temetkezik.*
-Nemisvagyokcserfes.
*Visszanéz kisebb hisztijéből a bűnbánó szemekre, megnyugtatólag, őérte se kell aggódni, túléli. Meghallgatja a beszédet arról, hogy ne legyen csak annyira biztos magában, nem úgy megy ez, de csak azért, hogy gonoszul belemosolyoghasson. Még a sikertelenség lehetőségét is felvetik, így újra kénytelen lesz szavakba önteni nyomorát.*
-Természetesen elfogadom, csak nagyon szomorú leszek. Nagyon-nagyon szomorú. A fejem az asztalra fogom hajtani és nedvesen csillogó szemeimet a nő felé fogom fordítani, akit kedvelek, de hallani se akar majd közelségemről. Lehet ilyen kis vízcseppek elkezdenek majd aláhullani az arcomról, de amiatt ne aggódj, csak a szemem izzad. Semmi gond, ha távol akarsz lenni tőlem, persze, elfogadom.
*Nem fogja sokáig sajnáltatni magát, Karheia kap egy hatalmas ölelést, hogy egy kicsit csitítsa Nozarin a saját bűntudatát is, amiért ilyen sunyin aljaskodna, és kihasználván a lehetőséget pár kedves szót suttog a fülébe.*
-Te pedig kegyesen megsimogatnám az arcomat, hogy ne aggódj értem, valamint az orromra pöccintenél, hogy ez nem szép dolog tőlem. Mert te ilyen kedves, erős és imádnivaló pillécske vagy.
*Még egy ideig így ellesznek, miután Nozarin gyomra is megkordul, hisz nem csak Rheia kedvéért vannak jelen. Azért egyik keze marad a pilléjén, hogy átkarolja vele, itt úgy sincs semmi bonyolultabb étel, mindent le tud eszegetni a villáról. A köszönetre csak egy puszit küld, természetes, hogy ő fizet.*
-Hát, tervezni még nem terveztem semmit. A városban is van piac, gondolom előtte visszanézhetünk a bazárba is, hisz a legutóbb nem láttunk belőle szinte semmit. És közben beugorhatunk pár helyre, nézelődünk, meg ilyesmi. Szóval, inkább ahogy a lábunk visz.
*Nem hitte volna, hogy Rheia ennyire aktívan fogja bántalmazni érzékenynek mutatott lelki világát, de magában nagyon örül ennek. Még, ha belül tetszik is neki a kenyérre kenhető Karheia gondolata, azért sokkal nyugodtabban hagyja magára Karheiát kölközni, meg a törzsi barátnéivel csevegni, ha nem kell aggódnia attól, hogy egyedül is meg tudja védeni magát. És tudja jól, hogy a nőszeszélyek egyes társalgásai nem épp férfifülnek valóak. De azért nem adja olyan könnyen magát, eltolja kicsiny tányérját és karjaiba temetkezik.*
-Nemisvagyokcserfes.
*Visszanéz kisebb hisztijéből a bűnbánó szemekre, megnyugtatólag, őérte se kell aggódni, túléli. Meghallgatja a beszédet arról, hogy ne legyen csak annyira biztos magában, nem úgy megy ez, de csak azért, hogy gonoszul belemosolyoghasson. Még a sikertelenség lehetőségét is felvetik, így újra kénytelen lesz szavakba önteni nyomorát.*
-Természetesen elfogadom, csak nagyon szomorú leszek. Nagyon-nagyon szomorú. A fejem az asztalra fogom hajtani és nedvesen csillogó szemeimet a nő felé fogom fordítani, akit kedvelek, de hallani se akar majd közelségemről. Lehet ilyen kis vízcseppek elkezdenek majd aláhullani az arcomról, de amiatt ne aggódj, csak a szemem izzad. Semmi gond, ha távol akarsz lenni tőlem, persze, elfogadom.
*Nem fogja sokáig sajnáltatni magát, Karheia kap egy hatalmas ölelést, hogy egy kicsit csitítsa Nozarin a saját bűntudatát is, amiért ilyen sunyin aljaskodna, és kihasználván a lehetőséget pár kedves szót suttog a fülébe.*
-Te pedig kegyesen megsimogatnám az arcomat, hogy ne aggódj értem, valamint az orromra pöccintenél, hogy ez nem szép dolog tőlem. Mert te ilyen kedves, erős és imádnivaló pillécske vagy.
*Még egy ideig így ellesznek, miután Nozarin gyomra is megkordul, hisz nem csak Rheia kedvéért vannak jelen. Azért egyik keze marad a pilléjén, hogy átkarolja vele, itt úgy sincs semmi bonyolultabb étel, mindent le tud eszegetni a villáról. A köszönetre csak egy puszit küld, természetes, hogy ő fizet.*
-Hát, tervezni még nem terveztem semmit. A városban is van piac, gondolom előtte visszanézhetünk a bazárba is, hisz a legutóbb nem láttunk belőle szinte semmit. És közben beugorhatunk pár helyre, nézelődünk, meg ilyesmi. Szóval, inkább ahogy a lábunk visz.
3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-02 23:11:21
Üzenet elküldve: 2019-02-02 23:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csatahajó//
*Egy mosoly makacs módon követeli helyét az arcán, nem is tudja visszatartani, amikor Nozarin szokásos szövegelésével fárasztja.*
- Nagyság, meg ártatlan kedvesség?
*Röviden felkacag.*
- Ez tetszik. De egyébként a csibész szerintem igenis illik rád. Meg mi is volt még?
*El kell töprengjen azon, hogy mit is talált ki, amit egyszer használt Nozarinra, de nagyon frappánsnak gondolta akkor. Hosszan hümmög párat.*
- Á igen, cserfes. Ez a kedvencem.
*Korábbi zavartsága után már pimasz huncutsággal harap bele szájába, majd bűnbánóan a férfira mosolyog, aki éppen az előbb mondta, hogy úgysem tud rá haragudni, ami persze fordítva is igaz. A kacsintás még mindig megdobogtatja szívét, majd zavartan lehajtja kipiruló arcát. Örömmel tapasztalja, hogy hamarosan szeretett férfija közelebb kerül hozzá, bájosan mosolyog oldalra pillantva.*
- Vagy úgy! Micsoda pofátlan magabiztosság már megint. Vagy még mindig?
*Nem hagyhatja annyiban, akkor is, ha tudja, hogy Nozarin ellen semmi esélye sincs és a bárdnak tökéletesen igaza van.*
- Azért nem úgy megy az. Kitartóan kell küzdened ha ezt szeretnéd, és akkor sem biztos a siker. Mit teszel akkor?
*Úgy sejti tudja a választ, de hát mókázni mindig ér, főleg, hogy nagyon hatásosan eltereli figyelmét a komor gondolataitól. Biccent és poharáért nyúl, majd annak rendje és módja szerint koccint Nozarral és azért, hogy ne legyen túl érzelgős csupán magában kíván neki biztonságos és egészséget. Belekortyol az italba, ami kellemesen átmelengeti, ennek az örömteli érzésnek egy megkönnyebbült sóhaj formájában hangot is ad.*
- Jaj nagyon finom. Köszönöm Nozarin.
*Lepillant maga elé az ételekre és hirtelen azt sem tudja hol kezdje. Megint olyan boldoggá válik, hogy a szíve majdnem belehasad. Természetesen a levessel kezdi, addig bátorságot merít magában, hogy feltegyen pár személyesebb kérdést, hiszen még nem ismerik annyira egymást és Karheia szeretné, ha nem így lenne. Persze csak a kis pimaszkodós játékuk után.*
- Na és hogy tervezed mára az utunkat? Vagy csak megyünk ahogy a lábunk visz?
*Egy mosoly makacs módon követeli helyét az arcán, nem is tudja visszatartani, amikor Nozarin szokásos szövegelésével fárasztja.*
- Nagyság, meg ártatlan kedvesség?
*Röviden felkacag.*
- Ez tetszik. De egyébként a csibész szerintem igenis illik rád. Meg mi is volt még?
*El kell töprengjen azon, hogy mit is talált ki, amit egyszer használt Nozarinra, de nagyon frappánsnak gondolta akkor. Hosszan hümmög párat.*
- Á igen, cserfes. Ez a kedvencem.
*Korábbi zavartsága után már pimasz huncutsággal harap bele szájába, majd bűnbánóan a férfira mosolyog, aki éppen az előbb mondta, hogy úgysem tud rá haragudni, ami persze fordítva is igaz. A kacsintás még mindig megdobogtatja szívét, majd zavartan lehajtja kipiruló arcát. Örömmel tapasztalja, hogy hamarosan szeretett férfija közelebb kerül hozzá, bájosan mosolyog oldalra pillantva.*
- Vagy úgy! Micsoda pofátlan magabiztosság már megint. Vagy még mindig?
*Nem hagyhatja annyiban, akkor is, ha tudja, hogy Nozarin ellen semmi esélye sincs és a bárdnak tökéletesen igaza van.*
- Azért nem úgy megy az. Kitartóan kell küzdened ha ezt szeretnéd, és akkor sem biztos a siker. Mit teszel akkor?
*Úgy sejti tudja a választ, de hát mókázni mindig ér, főleg, hogy nagyon hatásosan eltereli figyelmét a komor gondolataitól. Biccent és poharáért nyúl, majd annak rendje és módja szerint koccint Nozarral és azért, hogy ne legyen túl érzelgős csupán magában kíván neki biztonságos és egészséget. Belekortyol az italba, ami kellemesen átmelengeti, ennek az örömteli érzésnek egy megkönnyebbült sóhaj formájában hangot is ad.*
- Jaj nagyon finom. Köszönöm Nozarin.
*Lepillant maga elé az ételekre és hirtelen azt sem tudja hol kezdje. Megint olyan boldoggá válik, hogy a szíve majdnem belehasad. Természetesen a levessel kezdi, addig bátorságot merít magában, hogy feltegyen pár személyesebb kérdést, hiszen még nem ismerik annyira egymást és Karheia szeretné, ha nem így lenne. Persze csak a kis pimaszkodós játékuk után.*
- Na és hogy tervezed mára az utunkat? Vagy csak megyünk ahogy a lábunk visz?
3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-02 20:41:52
Üzenet elküldve: 2019-02-02 20:41:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csatahajó//
-Furcsa? Még nem hallottam ezt tőled. De akkor már nem csibész vagyok, ami nagyon jó, hisz a csirkepásztor megnevezés eléggé méltánytalan titulus volt nagyságomhoz és ártatlan kedvességemhez. Persze, nem sértődtem meg, hisz haragudni nem tudnék rád.
*'Kissé' tömjénezi magát, de egy bók és egy kedves kacsintással zárja, hogy Karheia se érezze magát elhanyagolva. Nem mintha ez a veszély fenyegetné. Erről eszébe is jut, hogy fölösleges ilyen messze ülniük egymástól, így csak annyira áll fel, hogy székét és tányérját Karheia mellé tolja.*
-Úgy is a végére az ölemben fogsz ülni, csak megkönnyítem a dolgom.
*Kicsit felpiszkálja Karheiát, hátha visszaszólna valamit. *
-De, együnk is valamit. És persze, igyunk.
*Emeli is fel poharát, hogy koccintson Karheiával. Még, ha a forralt bor nem éppen olyasmi, amitől be lehet rúgni, de az csak jobb, mert most nem is tervezi leinni magát.*
-Furcsa? Még nem hallottam ezt tőled. De akkor már nem csibész vagyok, ami nagyon jó, hisz a csirkepásztor megnevezés eléggé méltánytalan titulus volt nagyságomhoz és ártatlan kedvességemhez. Persze, nem sértődtem meg, hisz haragudni nem tudnék rád.
*'Kissé' tömjénezi magát, de egy bók és egy kedves kacsintással zárja, hogy Karheia se érezze magát elhanyagolva. Nem mintha ez a veszély fenyegetné. Erről eszébe is jut, hogy fölösleges ilyen messze ülniük egymástól, így csak annyira áll fel, hogy székét és tányérját Karheia mellé tolja.*
-Úgy is a végére az ölemben fogsz ülni, csak megkönnyítem a dolgom.
*Kicsit felpiszkálja Karheiát, hátha visszaszólna valamit. *
-De, együnk is valamit. És persze, igyunk.
*Emeli is fel poharát, hogy koccintson Karheiával. Még, ha a forralt bor nem éppen olyasmi, amitől be lehet rúgni, de az csak jobb, mert most nem is tervezi leinni magát.*
3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:31:02
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
* A fiú felkészül az ivásra, de valójában csak a szája nagy. Igazából nagyon fél attól, hogy mi történne, ha a szép lány felrángatná az emeletre magával. Viszont már kisétálni se olyan egyszerű a versenyből, és amúgy nagyon szeretné már elveszíteni a szüzességét is. Mi lenne erre jobb alkalom, mint a mostani. Az elf cimborája elég jól szóval tartja, úgyhogy a fiúnak nem is nagyon kell beszélnie, elég ha mosolyog, és arra koncentrál, hogy ne hányja le a nőt. Ez elég sokáig sikerül is. Viszont amikor megcsapja a Latamie által maga elé húzott szesz szaga, akkor nem bír magával. Érzi, hogy összeszorul a gyomra, és valami megindul felfelé a nyelőcsövében, amire az ösztönös és egyszerű emberi reakció, hogy kitátja a száját. Sajnos addig már nem jut el a dologban, hogy elhajoljon a nőtől, úgyhogy ha az nem menekül, akkor alighanem a ruháján végzi minden, amit az elmúlt percekben Pashthra fogyasztott. Szerencsére ez főleg folyadék, és csak kevés hús és egyéb szilárdságot felelevenítő dolog hagyja el a fiatal harcos szervezetét. *
- Az istenekre... nagyon sajnálom... * Bukik ki a fiúból, mielőtt ismét kiadna magából egy adagot, ezt már mindenképpen a földre okádva, miközben a pultot markolja teljes erejéből. *
- Az új kabátom... * Néz könnyes szemmel a szerzeményére, aztán egy utolsó öklendezés keretében minden kikerül a gyomrából. *
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
* A fiú felkészül az ivásra, de valójában csak a szája nagy. Igazából nagyon fél attól, hogy mi történne, ha a szép lány felrángatná az emeletre magával. Viszont már kisétálni se olyan egyszerű a versenyből, és amúgy nagyon szeretné már elveszíteni a szüzességét is. Mi lenne erre jobb alkalom, mint a mostani. Az elf cimborája elég jól szóval tartja, úgyhogy a fiúnak nem is nagyon kell beszélnie, elég ha mosolyog, és arra koncentrál, hogy ne hányja le a nőt. Ez elég sokáig sikerül is. Viszont amikor megcsapja a Latamie által maga elé húzott szesz szaga, akkor nem bír magával. Érzi, hogy összeszorul a gyomra, és valami megindul felfelé a nyelőcsövében, amire az ösztönös és egyszerű emberi reakció, hogy kitátja a száját. Sajnos addig már nem jut el a dologban, hogy elhajoljon a nőtől, úgyhogy ha az nem menekül, akkor alighanem a ruháján végzi minden, amit az elmúlt percekben Pashthra fogyasztott. Szerencsére ez főleg folyadék, és csak kevés hús és egyéb szilárdságot felelevenítő dolog hagyja el a fiatal harcos szervezetét. *
- Az istenekre... nagyon sajnálom... * Bukik ki a fiúból, mielőtt ismét kiadna magából egy adagot, ezt már mindenképpen a földre okádva, miközben a pultot markolja teljes erejéből. *
- Az új kabátom... * Néz könnyes szemmel a szerzeményére, aztán egy utolsó öklendezés keretében minden kikerül a gyomrából. *
3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:17:11
Üzenet elküldve: 2019-02-02 17:17:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Miután már elhatározásra jutott, hogy marad, igyekszik kiélvezni minden pillanatot, amit együtt töltenek, és hosszan ízleli a férfi csókját, mikor Tizio magához vonja. Hirtelen sokkal könnyebbnek érzi a szívét, mintha nagy kő esett volna le róla, bár a pénz még mindig zavarba hozza picit, hiszen fogalma sincs, hogy mondja el Tizionak, hogy alig van nála valamennyi, vagy hogy mivel indokolja hirtelen visszakozását. Alsó ajkába harapva töpreng, mit is válaszoljon, mígnem végül sikerül valami elfogadható megoldást kitalálnia*
- Rád bízom! Rendelj, amit szeretnél! *mosolyog Tiziora, így kerülve el, hogy konkrétan magának kérjen valamit, amire esetleg nem lenne elég arany nála. Nem igazán fontos számára, mi lesz a vacsora, és különben is teljesen megbízik a férfi döntésében ebben a kérdésben. ~Úgyis csak az számít, hogy együtt esszük meg!~ mosolyog továbbra is, szorosan Tiziohoz bújva. A közösen elköltött vacsorának már a gondolatára is jóleső érzés járja át. Maga se érti pontosan, miért, de az ölelő karok közt teljesen megszűnik számára a külvilág, minden szenvedésével és borzalmával együtt, csak ők léteznek nyugalomban és biztonságban, ez pedig határtalan örömmel és boldogsággal tölti el. Azonban a meghitt hangulat ellenére is észreveszi az apró változásokat a férfi viselkedésében*
- Minden rendben? *szólal meg aggódva, mikor Tizio hirtelen túlzottan is csöndessé válik. Egyik kezével óvatosan végigsimít az arcán, maga felé fordítva a fejét, hogy a ragyogóan kék szempárba nézhessen. ~Valami baj van? Mégsem szeretnéd, hogy maradjak? Segíts kiigazodnom rajtad!~ próbálja üzenni a tekintetével, bár fogalma sincs, mennyire ér célba a pillantás. Akármi is okozta azonban a zavart, úgy tűnik, csak átmeneti volt, hiszen a férfi hamarosan ismét a karjaiba kapja, ő pedig megint csak egy ijedt sikoly kíséretében kapaszkodik újra a nyakába, még ha utazása ezúttal sokkal rövidebb is, mint az előző alkalommal*
- Hálás vagyok, hogy így vigyázol rám! *feleli, mikor Tizio az ágyra fekteti, kezével továbbra is átkulcsolva a nyakát, hogy magához vonja egy rövidke csókra, mielőtt itt hagyja*
- Hozz, amit csak akarsz, én itt fogok várni rád! *engedi végül útjára a férfit, ha Tizio tényleg lemegy a földszintre vacsorát rendelni. Be kell látnia, fájós lábának nem igazán tenne jót a lépcsőzés, így pillanatnyilag jobb, ha inkább a szobában marad, még ha kissé kényelmetlenül érzi is magát, amiért nem segíthet Tizionak.*
*Miután már elhatározásra jutott, hogy marad, igyekszik kiélvezni minden pillanatot, amit együtt töltenek, és hosszan ízleli a férfi csókját, mikor Tizio magához vonja. Hirtelen sokkal könnyebbnek érzi a szívét, mintha nagy kő esett volna le róla, bár a pénz még mindig zavarba hozza picit, hiszen fogalma sincs, hogy mondja el Tizionak, hogy alig van nála valamennyi, vagy hogy mivel indokolja hirtelen visszakozását. Alsó ajkába harapva töpreng, mit is válaszoljon, mígnem végül sikerül valami elfogadható megoldást kitalálnia*
- Rád bízom! Rendelj, amit szeretnél! *mosolyog Tiziora, így kerülve el, hogy konkrétan magának kérjen valamit, amire esetleg nem lenne elég arany nála. Nem igazán fontos számára, mi lesz a vacsora, és különben is teljesen megbízik a férfi döntésében ebben a kérdésben. ~Úgyis csak az számít, hogy együtt esszük meg!~ mosolyog továbbra is, szorosan Tiziohoz bújva. A közösen elköltött vacsorának már a gondolatára is jóleső érzés járja át. Maga se érti pontosan, miért, de az ölelő karok közt teljesen megszűnik számára a külvilág, minden szenvedésével és borzalmával együtt, csak ők léteznek nyugalomban és biztonságban, ez pedig határtalan örömmel és boldogsággal tölti el. Azonban a meghitt hangulat ellenére is észreveszi az apró változásokat a férfi viselkedésében*
- Minden rendben? *szólal meg aggódva, mikor Tizio hirtelen túlzottan is csöndessé válik. Egyik kezével óvatosan végigsimít az arcán, maga felé fordítva a fejét, hogy a ragyogóan kék szempárba nézhessen. ~Valami baj van? Mégsem szeretnéd, hogy maradjak? Segíts kiigazodnom rajtad!~ próbálja üzenni a tekintetével, bár fogalma sincs, mennyire ér célba a pillantás. Akármi is okozta azonban a zavart, úgy tűnik, csak átmeneti volt, hiszen a férfi hamarosan ismét a karjaiba kapja, ő pedig megint csak egy ijedt sikoly kíséretében kapaszkodik újra a nyakába, még ha utazása ezúttal sokkal rövidebb is, mint az előző alkalommal*
- Hálás vagyok, hogy így vigyázol rám! *feleli, mikor Tizio az ágyra fekteti, kezével továbbra is átkulcsolva a nyakát, hogy magához vonja egy rövidke csókra, mielőtt itt hagyja*
- Hozz, amit csak akarsz, én itt fogok várni rád! *engedi végül útjára a férfit, ha Tizio tényleg lemegy a földszintre vacsorát rendelni. Be kell látnia, fájós lábának nem igazán tenne jót a lépcsőzés, így pillanatnyilag jobb, ha inkább a szobában marad, még ha kissé kényelmetlenül érzi is magát, amiért nem segíthet Tizionak.*
3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-02 14:36:36
Üzenet elküldve: 2019-02-02 14:36:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*~Naná hogy nem rossz bőr.~ Ennyit tud. Meg hogy nem is egy elf vagy tündér szépségű nőcske. Nem becsüli túl sem magát, de egy egészséges önbizalom azért szorult belé.
Volt már arra példa, hogy megszólták, kioktatták, vagy csak simán rászóltak, valami pofátlan megszólalásért. Most is csak szórakozottan nézi a két fazont ahelyett hogy Shenci kiigazítására felelne. Neki jól esett úgy tenni, mint ha neki szóltak volna, ennél fogva nem zavartatja magát.*
- Esetleg aranyban is játszatnánk. Vagy egy hordó borban. Vagy mi ez a *nézi meg a kiírást jobban.* Kagan ökle, az sem lehet gyenge. ~El lehetne azt is adni, pláne ha nyereményként, fityingembe sem kerülne.~
- Bárki is legyen ez a Kagan. Vagy az túl egyszerű? Nincs is jobb, mint a zsákbamacska. *Nem rajong a zsákbamacskáért. Jobb szereti tudni, mi merre hány méter, és egy szüzet tanítani bőven kimeríti a bizonytalan, és a veszteseknek járó feladatkört.*
- Aham. Hogy nekik jó legyen. Értem. *Szusszan.* Úgy legyen. Ha veszítek, *Amiben őszintén kételkedik, a több éves rumon nevelkedett mája okán.* meg is érdemlem. És a végén hős leszek. *Mosolyog flegmán.* Az igazid meg majd imába foglalja a nevemet nem igaz? *Néz Pashra, aki egyre ismerősebbnek tűnik a számára, pedig tudja, hogy nem ismeri. El is időzik rajta a tengerszín tekintet. *
- Az. Tisztességes. Egy-egy ellen. *Megy bele, Shenhez fordulva.*
- De ha te leszel a bíró, három poháron nem osztozunk ketten. *Maga elé húzza hát a három kupicát. Úgy tűnik, mégsem a fiúkat hívja meg.*
- Csak rendeljetek a haverodnak is szeszt. Pálinkát. Nehogy valami női pancsot kérjetek. *Nevet fel.* Férfit faragunk belőled mire holnap kiviláglik.
*Legalábbis alkohol terén, mert ha Latamie-n múlik, inkább fut egy gyors de felejthető kört olyannal, aki tudja mit hova kell tenni, és van rajta egy kis borosta.*
- Ha nyerek, megkeresitek nekem, akiért jöttem. A föld alól is. Hm? *Réved az italok felé a pult mögött, bár nem sok esélyt lát rá, hogy ezek bárkit is megtalálnak, ennél józanabbul sem, nemhogy két-három kör rövid után.*
- Hű. És hol ez a gyönyörű elf, hogy nem a vánkost melegíted elő neki? Ha ennyire övé a szíved. No jó. Felőlem legyél bíró. Nem bánom Aranyhal.
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
*~Naná hogy nem rossz bőr.~ Ennyit tud. Meg hogy nem is egy elf vagy tündér szépségű nőcske. Nem becsüli túl sem magát, de egy egészséges önbizalom azért szorult belé.
Volt már arra példa, hogy megszólták, kioktatták, vagy csak simán rászóltak, valami pofátlan megszólalásért. Most is csak szórakozottan nézi a két fazont ahelyett hogy Shenci kiigazítására felelne. Neki jól esett úgy tenni, mint ha neki szóltak volna, ennél fogva nem zavartatja magát.*
- Esetleg aranyban is játszatnánk. Vagy egy hordó borban. Vagy mi ez a *nézi meg a kiírást jobban.* Kagan ökle, az sem lehet gyenge. ~El lehetne azt is adni, pláne ha nyereményként, fityingembe sem kerülne.~
- Bárki is legyen ez a Kagan. Vagy az túl egyszerű? Nincs is jobb, mint a zsákbamacska. *Nem rajong a zsákbamacskáért. Jobb szereti tudni, mi merre hány méter, és egy szüzet tanítani bőven kimeríti a bizonytalan, és a veszteseknek járó feladatkört.*
- Aham. Hogy nekik jó legyen. Értem. *Szusszan.* Úgy legyen. Ha veszítek, *Amiben őszintén kételkedik, a több éves rumon nevelkedett mája okán.* meg is érdemlem. És a végén hős leszek. *Mosolyog flegmán.* Az igazid meg majd imába foglalja a nevemet nem igaz? *Néz Pashra, aki egyre ismerősebbnek tűnik a számára, pedig tudja, hogy nem ismeri. El is időzik rajta a tengerszín tekintet. *
- Az. Tisztességes. Egy-egy ellen. *Megy bele, Shenhez fordulva.*
- De ha te leszel a bíró, három poháron nem osztozunk ketten. *Maga elé húzza hát a három kupicát. Úgy tűnik, mégsem a fiúkat hívja meg.*
- Csak rendeljetek a haverodnak is szeszt. Pálinkát. Nehogy valami női pancsot kérjetek. *Nevet fel.* Férfit faragunk belőled mire holnap kiviláglik.
*Legalábbis alkohol terén, mert ha Latamie-n múlik, inkább fut egy gyors de felejthető kört olyannal, aki tudja mit hova kell tenni, és van rajta egy kis borosta.*
- Ha nyerek, megkeresitek nekem, akiért jöttem. A föld alól is. Hm? *Réved az italok felé a pult mögött, bár nem sok esélyt lát rá, hogy ezek bárkit is megtalálnak, ennél józanabbul sem, nemhogy két-három kör rövid után.*
- Hű. És hol ez a gyönyörű elf, hogy nem a vánkost melegíted elő neki? Ha ennyire övé a szíved. No jó. Felőlem legyél bíró. Nem bánom Aranyhal.
3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-01 19:58:30
Üzenet elküldve: 2019-02-01 19:58:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Röviden rámosolyog a lányra, mikor az belemegy a maradásba. ~Ostobaság, engedni kellett volna elmenni.~ A szeme sarkából figyeli, ahogy a ruháját igazgatja, de aztán inkább a továbbra is az ablakon kémlel kifelé, viszont mikor a lány odalép hozzá, akkor behúzza a függönyt. ~Jobb lesz így.~ Átkarolja a lányt, magához húzza.*
- Az előbb remek ötlet volt, de már nem is vagy éhes? *Csókra hajol.* - Nem terveztem lemenni enni, csak míg rendelek. Szóval, mit ennél? *Tizioban meg sem fordul az, hogy ne ő állja a cechet, hiszen úriember, egy úriembernél meg alap, hogy fizeti a hölgye fogyasztását.* - Megesszük összebújva. Na? ~Az első nő vagy, akinek ilyesmit ajánlok.~ *A lányt átöleli és az orrát a hajába fúrja. ~El kéne engedned. Most. Mielőtt tényleg bántod.~ Elereszteni képtelen, csak szorosabbra vonja az ölelést. ~Nem szabad Tizio, ez ostobaság.~ Nem szólal meg sokáig, csak a szoba egy pontját bámulja, elnézve a lány fölött. ~Mondd meg neki.~ Nem mond semmit, csak akkor ereszti el kicsit a lányt, mikor az rábólint az ajánlatra. ~Tisztességtelen ajánlat.~* - Örülök, hogy ezt mondod. Vacsora, ágyba bújás? Mit ennél? ~A hasadon fogom megsütni a tojást.~ *A gondolatra elvigyorodik.* - Mondtam, hogy vigyáznod kell a lábadra. *Ölbe veszi ismét a lányt, az ágyig viszi.* - Borogatás kell rá. Reggelre jobb lesz, mint újkorában.
*Röviden rámosolyog a lányra, mikor az belemegy a maradásba. ~Ostobaság, engedni kellett volna elmenni.~ A szeme sarkából figyeli, ahogy a ruháját igazgatja, de aztán inkább a továbbra is az ablakon kémlel kifelé, viszont mikor a lány odalép hozzá, akkor behúzza a függönyt. ~Jobb lesz így.~ Átkarolja a lányt, magához húzza.*
- Az előbb remek ötlet volt, de már nem is vagy éhes? *Csókra hajol.* - Nem terveztem lemenni enni, csak míg rendelek. Szóval, mit ennél? *Tizioban meg sem fordul az, hogy ne ő állja a cechet, hiszen úriember, egy úriembernél meg alap, hogy fizeti a hölgye fogyasztását.* - Megesszük összebújva. Na? ~Az első nő vagy, akinek ilyesmit ajánlok.~ *A lányt átöleli és az orrát a hajába fúrja. ~El kéne engedned. Most. Mielőtt tényleg bántod.~ Elereszteni képtelen, csak szorosabbra vonja az ölelést. ~Nem szabad Tizio, ez ostobaság.~ Nem szólal meg sokáig, csak a szoba egy pontját bámulja, elnézve a lány fölött. ~Mondd meg neki.~ Nem mond semmit, csak akkor ereszti el kicsit a lányt, mikor az rábólint az ajánlatra. ~Tisztességtelen ajánlat.~* - Örülök, hogy ezt mondod. Vacsora, ágyba bújás? Mit ennél? ~A hasadon fogom megsütni a tojást.~ *A gondolatra elvigyorodik.* - Mondtam, hogy vigyáznod kell a lábadra. *Ölbe veszi ismét a lányt, az ágyig viszi.* - Borogatás kell rá. Reggelre jobb lesz, mint újkorában.
3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-01 19:09:23
Üzenet elküldve: 2019-02-01 19:09:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Csatahajó//
*Őt már jobban zavarja, ami a Vaskorsó és annak környékén zajlik, gyakran oda is pillant Pashthra és Shen'eriel felé. Nyilván nem újdonság számára a konfliktus helyzet, sőt meredekebb dolgoknak is volt szem vagy fültanúja, de ez nem teszi kevésbé kellemetlenné. Nem vágyik nyilvánvalóan egy hercegnői mesébe illő tökéletes életről, azért az mégis zavarja, hogy egyik nem túl kellemes helyről egy másik durva közegbe csöppent. Igyekszik ezt kizárni.*
- Jaj igen, a város. Alig várom már, hogy lássam már.
*Mosolyog kissé erőltetetten. Tényleg szeretné és örülne, ha láthatná Artheniort, de sikerült elszontyolodnia valamelyest. Nozarin persze gondoskodik arról is, hogy rögtön megbánja a mai napra tett ígéretét. Még az asztal elfoglalása csak-csak nincs ellenére, körbe is néz, hogy hova üljön, de az, hogy tétlenül várjon miközben kiszolgálják. Ez szokatlan és zavaró, mind elméletben, mind a gyakorlatban.*
- Hát...jó, legyen. Rendben.
*Fogadja el végül mégis az ajánlatot, mert hát mi egyebet tudna tenni? Leül egy a többiektől távolabb eső asztalhoz és feszülten várakozik. Láthatóan zavarja a szituáció, mert idegesen piszkálgatja ujjait és harapdálja ajkait.*
- Furcsa vagy te Nozarin, mondtam már?
*Teszi hozzá miközben úgy tűnik, hogy az utolsó dolgok is az asztalra kerülnek. A látvány amúgy nyálcsorgatóan vonzó, és persze az ételek is igen jól néznek ki, de még mindig kínosan érzi magát.*
- De azért köszönöm. Kedvesen furcsa vagy.
*Mosolyog haloványan egy kis huncut csillogással tekintetében.*
*Őt már jobban zavarja, ami a Vaskorsó és annak környékén zajlik, gyakran oda is pillant Pashthra és Shen'eriel felé. Nyilván nem újdonság számára a konfliktus helyzet, sőt meredekebb dolgoknak is volt szem vagy fültanúja, de ez nem teszi kevésbé kellemetlenné. Nem vágyik nyilvánvalóan egy hercegnői mesébe illő tökéletes életről, azért az mégis zavarja, hogy egyik nem túl kellemes helyről egy másik durva közegbe csöppent. Igyekszik ezt kizárni.*
- Jaj igen, a város. Alig várom már, hogy lássam már.
*Mosolyog kissé erőltetetten. Tényleg szeretné és örülne, ha láthatná Artheniort, de sikerült elszontyolodnia valamelyest. Nozarin persze gondoskodik arról is, hogy rögtön megbánja a mai napra tett ígéretét. Még az asztal elfoglalása csak-csak nincs ellenére, körbe is néz, hogy hova üljön, de az, hogy tétlenül várjon miközben kiszolgálják. Ez szokatlan és zavaró, mind elméletben, mind a gyakorlatban.*
- Hát...jó, legyen. Rendben.
*Fogadja el végül mégis az ajánlatot, mert hát mi egyebet tudna tenni? Leül egy a többiektől távolabb eső asztalhoz és feszülten várakozik. Láthatóan zavarja a szituáció, mert idegesen piszkálgatja ujjait és harapdálja ajkait.*
- Furcsa vagy te Nozarin, mondtam már?
*Teszi hozzá miközben úgy tűnik, hogy az utolsó dolgok is az asztalra kerülnek. A látvány amúgy nyálcsorgatóan vonzó, és persze az ételek is igen jól néznek ki, de még mindig kínosan érzi magát.*
- De azért köszönöm. Kedvesen furcsa vagy.
*Mosolyog haloványan egy kis huncut csillogással tekintetében.*
3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2019-02-01 14:50:38
Üzenet elküldve: 2019-02-01 14:50:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Most akkor ez zárva van?//
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
- Tenem nyerhettél, mer' nem játszottál. *mondja magabiztosan Sheni a melléjük lépő vörösnek.*
- És bár te sem vagy rossz bőr, én a vidék legszebb pultos-lányához szóltam. *bök maga mögé hüvelykujjával, amerre Latliet sejti.
Pash megjegyzésén a nyereménnyel kapcsolatban viszont jót bazsalyog, tenyerébe rejtve horkantásait.*
- Egy hős vagy, barátom. Ilyen egy igazi hős, nem magával törődik, hanem másokkal! *veregeti meg a kölök vállát elismerően.
Még nem ütött be teljesen a szesz, de már a totális részegség és a spicces állapotok közötti vékony határon egyensúlyozik, mint valami kötéltáncos.
A Pash szüzességét firtató kijelentésre a hegyesfülű közelebb lép Latamiehez és összevont szemöldökkel néz a lány arcába.*
- Ne bántsd a haveromat, az igazira vár! *mondja, de a végére elmosolyodik, bár tök komolyan gondolt minden egyes szót.*
- Szia, kedves Latamie, wegtoreni uzsonnabáró lánya. *fog kezet vele, ha a vörös is belemegy, majd visszalép a pulthoz és bárgyún kezd mosolyogni, mert már nem igazán tudja, hogy hol is van és hogyan is kerültek ide.*
- Tisztezzséges! *csattan fel, amikor Latamienek nem tetszik a fogadás mikéntje.*
- Biztoshogynem. *biztosítja a lányt Pash csókolási technikájának profi mivoltáról, bár halvány lila fogalma sincs róla, hogy valójában igaz-e, amit mond. De a betyárbecsület már csak ilyen.
Míg a vörös rendel, addig van ideje átgondolni a fogadás ráeső részét, de ő semmi kivetnivalót nem ismer fel a rendszerben. A vörös szívesen barátkozna, Pash meg szűz. Miért kellene ő ebbe az egyenletbe?*
- Nemnem. *emeli fel okítóan a mutatóujját dülöngélve, amikor újra rá figyel a lány.*
- Az én szívem foglalt. Erdőmélye legszebb elféé az én szívem. Senkisenemrabolhatjael! *néz körbe a korsóban, hogy mindenkivel tudassa ezt a tényt.*
- Ez tök jó ötlet. *fordul Pash felé derűsen. Amit mond, az nem is hülyeség.*
- Elfogadod a kihívást? *néz Latamiere.*
- Én leszek a bíró! *emeli fel mindkét karját és a hangját is, hogy mindenkinek tiszta legyen a döntnök kiléte.*
//Latamie, Pash, Aranyhaj//
- Tenem nyerhettél, mer' nem játszottál. *mondja magabiztosan Sheni a melléjük lépő vörösnek.*
- És bár te sem vagy rossz bőr, én a vidék legszebb pultos-lányához szóltam. *bök maga mögé hüvelykujjával, amerre Latliet sejti.
Pash megjegyzésén a nyereménnyel kapcsolatban viszont jót bazsalyog, tenyerébe rejtve horkantásait.*
- Egy hős vagy, barátom. Ilyen egy igazi hős, nem magával törődik, hanem másokkal! *veregeti meg a kölök vállát elismerően.
Még nem ütött be teljesen a szesz, de már a totális részegség és a spicces állapotok közötti vékony határon egyensúlyozik, mint valami kötéltáncos.
A Pash szüzességét firtató kijelentésre a hegyesfülű közelebb lép Latamiehez és összevont szemöldökkel néz a lány arcába.*
- Ne bántsd a haveromat, az igazira vár! *mondja, de a végére elmosolyodik, bár tök komolyan gondolt minden egyes szót.*
- Szia, kedves Latamie, wegtoreni uzsonnabáró lánya. *fog kezet vele, ha a vörös is belemegy, majd visszalép a pulthoz és bárgyún kezd mosolyogni, mert már nem igazán tudja, hogy hol is van és hogyan is kerültek ide.*
- Tisztezzséges! *csattan fel, amikor Latamienek nem tetszik a fogadás mikéntje.*
- Biztoshogynem. *biztosítja a lányt Pash csókolási technikájának profi mivoltáról, bár halvány lila fogalma sincs róla, hogy valójában igaz-e, amit mond. De a betyárbecsület már csak ilyen.
Míg a vörös rendel, addig van ideje átgondolni a fogadás ráeső részét, de ő semmi kivetnivalót nem ismer fel a rendszerben. A vörös szívesen barátkozna, Pash meg szűz. Miért kellene ő ebbe az egyenletbe?*
- Nemnem. *emeli fel okítóan a mutatóujját dülöngélve, amikor újra rá figyel a lány.*
- Az én szívem foglalt. Erdőmélye legszebb elféé az én szívem. Senkisenemrabolhatjael! *néz körbe a korsóban, hogy mindenkivel tudassa ezt a tényt.*
- Ez tök jó ötlet. *fordul Pash felé derűsen. Amit mond, az nem is hülyeség.*
- Elfogadod a kihívást? *néz Latamiere.*
- Én leszek a bíró! *emeli fel mindkét karját és a hangját is, hogy mindenkinek tiszta legyen a döntnök kiléte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051