Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-02 01:18:16
Üzenet elküldve: 2015-12-02 01:18:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gabrien - Tanil - Kagan szobacicázik//
*A kolosszus nem sértődött meg senkire, a sértődöttség gyermekeknek és nemes kisasszonyoknak való elfoglaltság, nem harcedzett lovagoknak. Amit Kagan tett, megbocsáthatatlannak tűnik a számára, képes lett volna az ismeretlenbe, akár a halálba is menetelni vele, amikor ő egyszerűen a szélnek eresztette őket.*
- Ha volt is valami a háttérben, miért nem érdemeltük meg, hogy elmondja? Hogy megértsük, miért kellett felégetnie az otthonunkat és elküldeni minket?
*Áll meg a kanál a kezében két falat közt. Ez a téma és a beszélgetés alakulása kezdi elvenni az étvágyát, pedig semmire sem vágyott jobban ezután a hosszú út után, mint egy laktató ételre és egy kis nyugodt pihenésre.*
- Te pedig túl könnyen bocsátasz meg.
*Tenne pontot a vita végére, de talán nem fog sikerülni ennyivel lezárnia a dolgot. Janey valamiért nagyon tiszteli Kagant. A hósörényű is tisztelte őt, rossz tulajdonságai mellett erényei is számosak, amivel nem is lenne baj, ha ne lenne ennyire... bizalmatlan. Valószínűleg egy kezén meg tudja számolni, mennyi emberben bízik meg, s akkor még talán túl sokat is mondott.
Janemita kijelentésére a nemesség érdekességéről csak felhúzza bal szemöldökét, kérdő tekintettel villannak meg a naparany szemek. Van abban valami, amit a kócos félvér mond, de csak igen hunyorítva lehet ennyire beskatulyázni őket. Leteszi a kanalat a csaknem üres tál mellé, melynek már csak az alján lötyög valami a sűrű barnából, alkarvédői halkan koppannak az asztalon, ahogy az oroszlán karmai a fához érnek, majd csendes, nyugodt hangon szegezi a kérdést kedvesének. *
- Jó, szerinted mit szerettem volna én igazán akkor, és mit szeretnék most igazán?
*Teszi fel a kérdéseket, s bár az ajkai szegletében ott bujkál a halovány mosoly árnyéka, a napsárga szemek komolyak és komorak maradnak.
Még van idejük a tanácskozás előtt, s ha már ennyire beleásták magukat a témába, akkor vesézzék ki rendesen, hátha másnap letisztultabb gondolatokkal és érzésekkel állhatnak mindketten Kagan elé. *
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.02 01:19:30
//Gabrien - Tanil - Kagan szobacicázik//
*A kolosszus nem sértődött meg senkire, a sértődöttség gyermekeknek és nemes kisasszonyoknak való elfoglaltság, nem harcedzett lovagoknak. Amit Kagan tett, megbocsáthatatlannak tűnik a számára, képes lett volna az ismeretlenbe, akár a halálba is menetelni vele, amikor ő egyszerűen a szélnek eresztette őket.*
- Ha volt is valami a háttérben, miért nem érdemeltük meg, hogy elmondja? Hogy megértsük, miért kellett felégetnie az otthonunkat és elküldeni minket?
*Áll meg a kanál a kezében két falat közt. Ez a téma és a beszélgetés alakulása kezdi elvenni az étvágyát, pedig semmire sem vágyott jobban ezután a hosszú út után, mint egy laktató ételre és egy kis nyugodt pihenésre.*
- Te pedig túl könnyen bocsátasz meg.
*Tenne pontot a vita végére, de talán nem fog sikerülni ennyivel lezárnia a dolgot. Janey valamiért nagyon tiszteli Kagant. A hósörényű is tisztelte őt, rossz tulajdonságai mellett erényei is számosak, amivel nem is lenne baj, ha ne lenne ennyire... bizalmatlan. Valószínűleg egy kezén meg tudja számolni, mennyi emberben bízik meg, s akkor még talán túl sokat is mondott.
Janemita kijelentésére a nemesség érdekességéről csak felhúzza bal szemöldökét, kérdő tekintettel villannak meg a naparany szemek. Van abban valami, amit a kócos félvér mond, de csak igen hunyorítva lehet ennyire beskatulyázni őket. Leteszi a kanalat a csaknem üres tál mellé, melynek már csak az alján lötyög valami a sűrű barnából, alkarvédői halkan koppannak az asztalon, ahogy az oroszlán karmai a fához érnek, majd csendes, nyugodt hangon szegezi a kérdést kedvesének. *
- Jó, szerinted mit szerettem volna én igazán akkor, és mit szeretnék most igazán?
*Teszi fel a kérdéseket, s bár az ajkai szegletében ott bujkál a halovány mosoly árnyéka, a napsárga szemek komolyak és komorak maradnak.
Még van idejük a tanácskozás előtt, s ha már ennyire beleásták magukat a témába, akkor vesézzék ki rendesen, hátha másnap letisztultabb gondolatokkal és érzésekkel állhatnak mindketten Kagan elé. *
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.02 01:19:30
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 23:46:09
Üzenet elküldve: 2015-12-01 23:46:09
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hosszú út áll mögötte, de közel sem olyan hosszú, mint amennyi szitokszó. Persze ráér, egy ilyen ostoba, önként vállalt vándorút közben nincs sok örömteli tevékenysége az emberfiának. Séta, igen, azt lehet. Bal láb, jobb láb, és elölről. Aztán ha már nagyon unja magát, vagy ilyenek, levezetné a felgyülemlett feszültséget, akkor nincs is jobb, mint szitkozódni egy kicsit. Vagy sokat, Lorew esetében főleg az utóbbi áll fenn, meg ha egyszer elkezdi az ember, már nem is olyan egyszerű abbahagyni. Halkan kezdi, egy-egy kósza csúnya szó, aztán nagyjából öt perc múlva már fennhangon szidja az utat, a lehulló faleveleket, meg úgy nagyjából mindent. Érdekes módon ilyenkor nem örül a szembe jövőknek, meg úgy senkinek, egészen egy bizonyos határig. Amikor már annyira elege van a sétából, meg az ösvényből, meg minden hasonlóból, hogy szinte felvidítja, mikor halandó lakta terület közelébe érkezik. A fűszálak monoton látványa után igazából már egy darab kő is felüdülést jelent, nagyjából ilyesmiről lehet szó itt is. És hogy miből gondolja, hogy már közel lehet a... bármihez? Egyrészt az út maga elég árulkodó, persze ez lehet néhai, rég letűnt civilizációk nyoma is (egy utat elég nehéz tönkretenni, vagy elhordani), amin a figyelme valójában megakad, az a fogadó, vagy ivó, vagy bármi legyen is. Artheniorban is valami ilyesmi jelezte mindig, hogy megérkezett (mondjuk ott szökőkút is volt), szóval most már biztosra veheti, hogy jó helyen jár. Abban továbbra sem biztos, hogy hol is van, de jó helyen, különben minek raknának ide fogadót? A semmi közepén nem szokás építkezni. Illetve de, de... Az egészen más. Szépen nyugodtan odabaktat az ajtóhoz (most már minek siessen?), majd két határozott mozdulattal a falakon belülre kerül.
Először körbenéz, csak aztán csukja be maga mögött az ajtót, ha nagyon visszataszító hely volna, akkor az a néhány pillantás is bőven megtenné. Ugyanakkor kellemesen csalódik, talán még a Pegazusnál is jobban néz ki a hely. Persze nem mintha annyira sokat időzne fogadókban, hogy ilyesmit reálisan fel tudjon mérni, de hát kit érdekel a szakértői vélemény? A fontos az, hogy a vendég jól érezze magát. Lassú, kimért léptekkel szeli át a helyiséget, közben igyekszik egy félreeső asztalt kiszemelni magának, ahol nyugalomban elüldögélhet, persze az ilyen helyeken ez nem valami egyszerű. Mintha csak nem lennének eldugott sarkok, mindenki mindenhol a középpontban érezheti magát (vagy ez csak Lorew beteges képzelődése volna?). Első adandó alkalommal átfutja az árlistát, hiszen nem született ő félistennek, el is fáradt, de még annál is nagyobb problémája: éhes, és szomjas. Nem mintha olyan komoly tápanyagbevitelhez lenne szokva, a szerzetesek nem a gömbölyű hasukról híresek (esetleg a nagyobb mágusok néhánya...), de a végtelenségig ő sem bírja. Ennek ellenére sem kapkodja el a dolgot, inkább az előzőleg kiszemelt asztalhoz biceg, és lerogy az egyik székre, hogy kifújja magát. Nagyjából tíz percet ad magának, mielőtt a bent terjengő illatoknak hála muszáj lesz megerőltetnie magát, felállnia, és ezúttal már valóban rendelnie.*
*Hosszú út áll mögötte, de közel sem olyan hosszú, mint amennyi szitokszó. Persze ráér, egy ilyen ostoba, önként vállalt vándorút közben nincs sok örömteli tevékenysége az emberfiának. Séta, igen, azt lehet. Bal láb, jobb láb, és elölről. Aztán ha már nagyon unja magát, vagy ilyenek, levezetné a felgyülemlett feszültséget, akkor nincs is jobb, mint szitkozódni egy kicsit. Vagy sokat, Lorew esetében főleg az utóbbi áll fenn, meg ha egyszer elkezdi az ember, már nem is olyan egyszerű abbahagyni. Halkan kezdi, egy-egy kósza csúnya szó, aztán nagyjából öt perc múlva már fennhangon szidja az utat, a lehulló faleveleket, meg úgy nagyjából mindent. Érdekes módon ilyenkor nem örül a szembe jövőknek, meg úgy senkinek, egészen egy bizonyos határig. Amikor már annyira elege van a sétából, meg az ösvényből, meg minden hasonlóból, hogy szinte felvidítja, mikor halandó lakta terület közelébe érkezik. A fűszálak monoton látványa után igazából már egy darab kő is felüdülést jelent, nagyjából ilyesmiről lehet szó itt is. És hogy miből gondolja, hogy már közel lehet a... bármihez? Egyrészt az út maga elég árulkodó, persze ez lehet néhai, rég letűnt civilizációk nyoma is (egy utat elég nehéz tönkretenni, vagy elhordani), amin a figyelme valójában megakad, az a fogadó, vagy ivó, vagy bármi legyen is. Artheniorban is valami ilyesmi jelezte mindig, hogy megérkezett (mondjuk ott szökőkút is volt), szóval most már biztosra veheti, hogy jó helyen jár. Abban továbbra sem biztos, hogy hol is van, de jó helyen, különben minek raknának ide fogadót? A semmi közepén nem szokás építkezni. Illetve de, de... Az egészen más. Szépen nyugodtan odabaktat az ajtóhoz (most már minek siessen?), majd két határozott mozdulattal a falakon belülre kerül.
Először körbenéz, csak aztán csukja be maga mögött az ajtót, ha nagyon visszataszító hely volna, akkor az a néhány pillantás is bőven megtenné. Ugyanakkor kellemesen csalódik, talán még a Pegazusnál is jobban néz ki a hely. Persze nem mintha annyira sokat időzne fogadókban, hogy ilyesmit reálisan fel tudjon mérni, de hát kit érdekel a szakértői vélemény? A fontos az, hogy a vendég jól érezze magát. Lassú, kimért léptekkel szeli át a helyiséget, közben igyekszik egy félreeső asztalt kiszemelni magának, ahol nyugalomban elüldögélhet, persze az ilyen helyeken ez nem valami egyszerű. Mintha csak nem lennének eldugott sarkok, mindenki mindenhol a középpontban érezheti magát (vagy ez csak Lorew beteges képzelődése volna?). Első adandó alkalommal átfutja az árlistát, hiszen nem született ő félistennek, el is fáradt, de még annál is nagyobb problémája: éhes, és szomjas. Nem mintha olyan komoly tápanyagbevitelhez lenne szokva, a szerzetesek nem a gömbölyű hasukról híresek (esetleg a nagyobb mágusok néhánya...), de a végtelenségig ő sem bírja. Ennek ellenére sem kapkodja el a dolgot, inkább az előzőleg kiszemelt asztalhoz biceg, és lerogy az egyik székre, hogy kifújja magát. Nagyjából tíz percet ad magának, mielőtt a bent terjengő illatoknak hála muszáj lesz megerőltetnie magát, felállnia, és ezúttal már valóban rendelnie.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 23:07:40
Üzenet elküldve: 2015-12-01 23:07:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Taitos//
*Rilai korábbi kérdésére, miszerint itt éjszakázik-e, csak bólint. Ha van rá lehetősége akkor szívesen álomra hajtaná a fejét mihamarabb. Reggel van alkalma újra találkozni Taitossal is, akit hellyel kínál asztalánál amíg reggelizik.*
-Kalácsfalvára tartok, szeretnék beszerezni ezt-azt.
*Válaszol egyszerűen a fiúnak. Nem barátságtalan vele, ahhoz már túl rég volt az a kellemetlen kis eset, de azért nem is esik túlzásba.*
-Azt hiszem ez a kérdés visszafelé nem lenne túl értelmes, szóval... *mosolyodik el, mert nem igazán tudja mit is mondhatna*
-Rég láttalak.
~És ez még igaz is.~
*Rilai korábbi kérdésére, miszerint itt éjszakázik-e, csak bólint. Ha van rá lehetősége akkor szívesen álomra hajtaná a fejét mihamarabb. Reggel van alkalma újra találkozni Taitossal is, akit hellyel kínál asztalánál amíg reggelizik.*
-Kalácsfalvára tartok, szeretnék beszerezni ezt-azt.
*Válaszol egyszerűen a fiúnak. Nem barátságtalan vele, ahhoz már túl rég volt az a kellemetlen kis eset, de azért nem is esik túlzásba.*
-Azt hiszem ez a kérdés visszafelé nem lenne túl értelmes, szóval... *mosolyodik el, mert nem igazán tudja mit is mondhatna*
-Rég láttalak.
~És ez még igaz is.~
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 22:56:03
Üzenet elküldve: 2015-12-01 22:56:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Harckészültségre nem nagyon készülve //
// Dél felé tartó óriások - Reggel //
*A vacsorából és a szoba felé támolygásból nem sokat fogott fel, Dwar szavai mégis eljutottak hozzá, mire magába nyelte az -immár természetes- álom. Másnap friss tudattal ébred, fel is pattannak a szemei, ahogy bátyja kivonul a szobából, de még marad egy kicsit és mereng. Mereng a látottakon, a jelentésükön, a két óriás szerepén az elkövetkező csatákban, és azon, vajon Krolm-adta látása mikor lesz elviselhetőbb, hogy nem üti ki ennyire pont, mikor mulathatna egy alaposat a kocsmában. ~Krolm akarata kiismerhetetlen. ~ Majd feltápászkodik, és sima ruhát és vadászkését magára aggatva elindul fivére után, reggeli reményében. *
// Dél felé tartó óriások - Reggel //
*A vacsorából és a szoba felé támolygásból nem sokat fogott fel, Dwar szavai mégis eljutottak hozzá, mire magába nyelte az -immár természetes- álom. Másnap friss tudattal ébred, fel is pattannak a szemei, ahogy bátyja kivonul a szobából, de még marad egy kicsit és mereng. Mereng a látottakon, a jelentésükön, a két óriás szerepén az elkövetkező csatákban, és azon, vajon Krolm-adta látása mikor lesz elviselhetőbb, hogy nem üti ki ennyire pont, mikor mulathatna egy alaposat a kocsmában. ~Krolm akarata kiismerhetetlen. ~ Majd feltápászkodik, és sima ruhát és vadászkését magára aggatva elindul fivére után, reggeli reményében. *
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 21:25:12
Üzenet elküldve: 2015-12-01 21:25:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Éhes-édes harckészültség//
//Mae//
-Köszönöm szépen!
*Mosolyodik el az énekhangját tett dicséretre, majd az étek elfogyasztása után megtörli a száját.*
-Az igazat megvallva a klánban a helyemet nem feltétlenül én választottam. Képességeimhez mérten illesztettek be a hadseregbe, de ez mindegy is.
*Javítja ki a törpét, de a saját titulusával a mai napig nincs tisztában. Úgy értem, hogy a felderítők valóban a reguláris hadsereg részei, de az orgyilkoskommandó is? Ha a válasz igen, akkor valóban hivatásos katona.*
-Hát, sajnálom, hogy ezt történt a Thánnal és veled, de akkor tulajdonképpen még jó is, hogy ez a harci mizéria közbejött. Legalább nem pazaroljátok egymás idejét, még ha ez most fáj is egy picit.
*A kupában lévő bor maradékát lehajtja, majd folytatja.*
-Én biztosra veszem, hogy szorgalmad és életszereteted nem marad észrevétlen. Hamar találni fogsz magadnak párt!
*Mosolyodik el, és még ha ez nem is feltétlen így lesz, akkor is jól eshetnek a nőnek a biztató szavak és a dicséret. Ha így van, akkor a célját az orgyilkos elérte.*
-Tudod mit? Ha találkozom Ewangellel, majd megkérem, hogy adjon hírt rólam valami hókuszpókusz segítségével. Rendben?
*Kérdezi a törpét, de választ nem igazán vár. Ha valaki aggódik érte, azt méltányolja Aletai, ha másképp nem, akkor úgy, hogy üzen magáról a barátjának.*
-A harci helyzetről meg majd holnap érdeklődöm. Hagy legyen csak egy nyugodt estém még.
*Bólint a lány szavaira, majd annak távozása előtt feláll és megöleli.*
-Hidd el, ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem! Bizonyára még összefutunk! A döntésedet pedig magam fogom átadni Kagannak, ne félj!
*Erősíti meg Mae szavait, majd elbúcsúzik.*
-Félő, hogy vészterhes idők jönnek! Úgyhogy te különösképpen vigyázz majd magadra! Szerencsés utat!
*Integet a távozó után, majd még egyszer végigvezeti a tekintetét a helyen, és ő maga is távozóra fogja, hogy pihenhessen egyet, és reggel korán megjelenjen Kagan színe előtt, hogy megtudja új feladatát, vagy megerősítést nyerjen a régi küldetése.*
//Mae//
-Köszönöm szépen!
*Mosolyodik el az énekhangját tett dicséretre, majd az étek elfogyasztása után megtörli a száját.*
-Az igazat megvallva a klánban a helyemet nem feltétlenül én választottam. Képességeimhez mérten illesztettek be a hadseregbe, de ez mindegy is.
*Javítja ki a törpét, de a saját titulusával a mai napig nincs tisztában. Úgy értem, hogy a felderítők valóban a reguláris hadsereg részei, de az orgyilkoskommandó is? Ha a válasz igen, akkor valóban hivatásos katona.*
-Hát, sajnálom, hogy ezt történt a Thánnal és veled, de akkor tulajdonképpen még jó is, hogy ez a harci mizéria közbejött. Legalább nem pazaroljátok egymás idejét, még ha ez most fáj is egy picit.
*A kupában lévő bor maradékát lehajtja, majd folytatja.*
-Én biztosra veszem, hogy szorgalmad és életszereteted nem marad észrevétlen. Hamar találni fogsz magadnak párt!
*Mosolyodik el, és még ha ez nem is feltétlen így lesz, akkor is jól eshetnek a nőnek a biztató szavak és a dicséret. Ha így van, akkor a célját az orgyilkos elérte.*
-Tudod mit? Ha találkozom Ewangellel, majd megkérem, hogy adjon hírt rólam valami hókuszpókusz segítségével. Rendben?
*Kérdezi a törpét, de választ nem igazán vár. Ha valaki aggódik érte, azt méltányolja Aletai, ha másképp nem, akkor úgy, hogy üzen magáról a barátjának.*
-A harci helyzetről meg majd holnap érdeklődöm. Hagy legyen csak egy nyugodt estém még.
*Bólint a lány szavaira, majd annak távozása előtt feláll és megöleli.*
-Hidd el, ilyen könnyen nem szabadulsz tőlem! Bizonyára még összefutunk! A döntésedet pedig magam fogom átadni Kagannak, ne félj!
*Erősíti meg Mae szavait, majd elbúcsúzik.*
-Félő, hogy vészterhes idők jönnek! Úgyhogy te különösképpen vigyázz majd magadra! Szerencsés utat!
*Integet a távozó után, majd még egyszer végigvezeti a tekintetét a helyen, és ő maga is távozóra fogja, hogy pihenhessen egyet, és reggel korán megjelenjen Kagan színe előtt, hogy megtudja új feladatát, vagy megerősítést nyerjen a régi küldetése.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 19:47:21
Üzenet elküldve: 2015-12-01 19:47:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Harckészültségre készülve//
//Reggel//
* Mivel senki nem tanúsít komolyabb ellenvetést az ügyben, hogy Morwon ezután a pompás őrségben elötlött éjszaka után megtöltse gyomrát, így el is indul a fogadó felé. Természetesen ez a feladat már sokkal egyszerűbb, mint mondjuk végigállni az egész éjszakát, ráadásul sokkal nagyobb tapasztalata is van ebben, mint a másikban.
Így hát már rutinosan fogja meg a kilincset és nyomja le a föld irányába... Á, dehogyis! Egyszerűen betolja maga előtt, de azért valamire mégiscsak kell használnia kezét is, így igen egyedi mozdulattal nyitja-tolja be maga előtt az ajtót. A berontás vagy betörés szót nemigen lehetne rámondani, mivel az ajtó épségben megmaradt, még miután behajtotta maga mögött is. Annak ellenére, hogy ez a behajtás becsapásnak minősül az emberek szemében, de valójában csak a szél szórakozott az óriással.
Most, hogy végre az ajtó ezen oldalán tanyázik, szétnéz a még igen lakatlan kocsmában. Hiszen hogyan is lenne lakatos egy ilyen kora reggeli órában, amikor még a nap is csak épp, hogy felkelt? Senkinek nincs kedve ilyenkor lakatot csinálni egy fogadóba, pláne nem egy üres fogadóba. Mert, ami azt illeti, a népek is igen ritkásan lakják még e helyet ilyenkor, mivel - mint fent említve vagyon már, de biztosabb, ha kétszer említjük - még épp csak vége az éjjeli őrségnek, melynek során mellesleg az égvilágon semmi nem történt, azt leszámítva, hogy néha elsétált az erdő mellett néhány állat, de a legtöbbjükre talán nem is figyeltek fel, olyan mindennapos esemény ez. Na, meg még néhány szúnyog is megostromolta a várat. Ezek ugyan még mindig több fájdalmat okoztak a hősies katonáknak, mint az élőhalottak, de őket is sikeresen visszaverte az óriás. A gond már csak az, hogy ő egyetlen egy szúnyogot sem látott valójában, de, ha most elmondaná valakinek, hogy senkit nem kellett elhárítani az este, még kiröhögnék, hogy nem vette észre az ellenséget. Így a szúnyogok még mindig jobbak, mint a semmik vagy épp a láthatatlan harcosok. Mondjuk a legjobb lenne a láthatatlan élőholt szúnyog, de az már kicsit túl földöntúli lenne, így maradnak a szúnyogok.
Nosza, ennyit az éjjeli őrségről. Következzen a reggelizés. Mivel Morwon van olyan tapasztalt még pénzvesztésben is, hogy, ha kiszakad egy erszénye, másnapra legyen egy új, ráadásul tele pénzzel. Bár a "tele" lehet, hogy egy kicsit túlzás, de mégis több van benne, mint a tegnapi kiszakadt erszényben. Természetesen ez az erszény sem csak úgy lepotyogott az égből, se nem a szúnyogoktól kobozta el hadizsákmány okán - bár ez is igen jól hangzik, még tán át is gondolja majd -, hanem végig ott volt nála. Tegnap is. Meg azelőtt is. A szakadt bőrdarab meg... Valami bőrdarab, ami elszakadt. Talán abban is pénz leledzett egykoron, de mivel most kiderült, hogy ebben (is) az van (na meg volt), így Morwon arra mer következtetni, hogy kettő is volt neki. Csak összevesztek és az egyik pénzeszsák megölte a másikat. Vagy ilyesmi. *
- Reggelt. * Köszön hát be végül úgy fél perc helyfoglalás kíséretében. Hogy milyen reggelt, azt már fölösleges volna hozzátenni, mivel mindenkinek olyan reggelt kíván, amilyet akarnak, nem fogja megmondani másoknak, hogy milyen legyen a reggelük, mert a végén még ezzel rontaná el az egész napjukat. *
- Szóval... * Szép lassan; nem siet sehova. *
- Ez itt a fogadó, ugyebár... * Ezt csak azután meri már kimondani, miután alaposan körbenéz a helyen, ami igénybe vesz további tíz másodpercet nagyjából. Persze nem számolja se ő, se senki (hacsak valaki nem unatkozik itt nagyon), így könnyen meglehet, hogy ez az időintervallum valójában épp csak öt másodperc, de az is meglehet, hogy olyan jól érezte az imént magát, mialatt szétnézett a helyiségben, hogy olyan gyorsan eltelt mondjuk húsz egész másodperc, hogy észre sem vette.
A lényeg továbbra is egy: Morwon éhes. Ennek már rengeteg jelét adta korábban a falon, de most ismét bekövetkezik. A gyomra ismét megkordul. *
- Tehát én kérnék valamit. Enni. Nyamm. * E szavait már az épp aktuális pincérnő felé intézi, aki, ha nem változott a kiszolgálólista, akkor Tanil. *
- Mit tudnál ajánlani egy éhes óriásnak? * Szavai szinte már teljesen gyorsak, úgy jönnek, mint valakinek, aki gyorsan beszél. Persze óriás mércével mérve, nem olyan gyors beszédű, szócséplő emberivel. Ez pedig már így is nagy siker Morwon számára, főleg egy ilyen boldog este után.
Persze szemében meglátszik a fáradtság, aki egy kicsit jobb emberismerő, az észreveheti, hogy nem olyan boldog ám, mint ahogy azt ő magáról gondolja. Mert, hogy ő magáról azt gondolja, hogy teljes mértékben a boldog óriások körét erősíti, hiszen semmi baj nem történt egész éjjel, elhárított minden szörnyűséget és megvédte egész Amon Ruadhot. Ugyanakkor egész éjjel fent volt és most elég álmos ahhoz, hogy miután megkapja az étket, talán nemsokára el is aludjon. Ebből egyedül annak a tudata sarkalja meg, hogy lehet, hogy ha megint elaludni, akkor eltűnne ismét a pénze. Azt meg nem akarja. Meg azt sem, hogy elaludjon, oszt mikor fölkeljen, már este legyen és aztán meg leszidják őt, amiért nem vigyázott Amon Ruadhra, a Vashegyre. Hiszen őt még mindig nem váltotta ki senki, hacsak nem az idő alatt, míg itt ácsingózik a tavernában. *
//Reggel//
* Mivel senki nem tanúsít komolyabb ellenvetést az ügyben, hogy Morwon ezután a pompás őrségben elötlött éjszaka után megtöltse gyomrát, így el is indul a fogadó felé. Természetesen ez a feladat már sokkal egyszerűbb, mint mondjuk végigállni az egész éjszakát, ráadásul sokkal nagyobb tapasztalata is van ebben, mint a másikban.
Így hát már rutinosan fogja meg a kilincset és nyomja le a föld irányába... Á, dehogyis! Egyszerűen betolja maga előtt, de azért valamire mégiscsak kell használnia kezét is, így igen egyedi mozdulattal nyitja-tolja be maga előtt az ajtót. A berontás vagy betörés szót nemigen lehetne rámondani, mivel az ajtó épségben megmaradt, még miután behajtotta maga mögött is. Annak ellenére, hogy ez a behajtás becsapásnak minősül az emberek szemében, de valójában csak a szél szórakozott az óriással.
Most, hogy végre az ajtó ezen oldalán tanyázik, szétnéz a még igen lakatlan kocsmában. Hiszen hogyan is lenne lakatos egy ilyen kora reggeli órában, amikor még a nap is csak épp, hogy felkelt? Senkinek nincs kedve ilyenkor lakatot csinálni egy fogadóba, pláne nem egy üres fogadóba. Mert, ami azt illeti, a népek is igen ritkásan lakják még e helyet ilyenkor, mivel - mint fent említve vagyon már, de biztosabb, ha kétszer említjük - még épp csak vége az éjjeli őrségnek, melynek során mellesleg az égvilágon semmi nem történt, azt leszámítva, hogy néha elsétált az erdő mellett néhány állat, de a legtöbbjükre talán nem is figyeltek fel, olyan mindennapos esemény ez. Na, meg még néhány szúnyog is megostromolta a várat. Ezek ugyan még mindig több fájdalmat okoztak a hősies katonáknak, mint az élőhalottak, de őket is sikeresen visszaverte az óriás. A gond már csak az, hogy ő egyetlen egy szúnyogot sem látott valójában, de, ha most elmondaná valakinek, hogy senkit nem kellett elhárítani az este, még kiröhögnék, hogy nem vette észre az ellenséget. Így a szúnyogok még mindig jobbak, mint a semmik vagy épp a láthatatlan harcosok. Mondjuk a legjobb lenne a láthatatlan élőholt szúnyog, de az már kicsit túl földöntúli lenne, így maradnak a szúnyogok.
Nosza, ennyit az éjjeli őrségről. Következzen a reggelizés. Mivel Morwon van olyan tapasztalt még pénzvesztésben is, hogy, ha kiszakad egy erszénye, másnapra legyen egy új, ráadásul tele pénzzel. Bár a "tele" lehet, hogy egy kicsit túlzás, de mégis több van benne, mint a tegnapi kiszakadt erszényben. Természetesen ez az erszény sem csak úgy lepotyogott az égből, se nem a szúnyogoktól kobozta el hadizsákmány okán - bár ez is igen jól hangzik, még tán át is gondolja majd -, hanem végig ott volt nála. Tegnap is. Meg azelőtt is. A szakadt bőrdarab meg... Valami bőrdarab, ami elszakadt. Talán abban is pénz leledzett egykoron, de mivel most kiderült, hogy ebben (is) az van (na meg volt), így Morwon arra mer következtetni, hogy kettő is volt neki. Csak összevesztek és az egyik pénzeszsák megölte a másikat. Vagy ilyesmi. *
- Reggelt. * Köszön hát be végül úgy fél perc helyfoglalás kíséretében. Hogy milyen reggelt, azt már fölösleges volna hozzátenni, mivel mindenkinek olyan reggelt kíván, amilyet akarnak, nem fogja megmondani másoknak, hogy milyen legyen a reggelük, mert a végén még ezzel rontaná el az egész napjukat. *
- Szóval... * Szép lassan; nem siet sehova. *
- Ez itt a fogadó, ugyebár... * Ezt csak azután meri már kimondani, miután alaposan körbenéz a helyen, ami igénybe vesz további tíz másodpercet nagyjából. Persze nem számolja se ő, se senki (hacsak valaki nem unatkozik itt nagyon), így könnyen meglehet, hogy ez az időintervallum valójában épp csak öt másodperc, de az is meglehet, hogy olyan jól érezte az imént magát, mialatt szétnézett a helyiségben, hogy olyan gyorsan eltelt mondjuk húsz egész másodperc, hogy észre sem vette.
A lényeg továbbra is egy: Morwon éhes. Ennek már rengeteg jelét adta korábban a falon, de most ismét bekövetkezik. A gyomra ismét megkordul. *
- Tehát én kérnék valamit. Enni. Nyamm. * E szavait már az épp aktuális pincérnő felé intézi, aki, ha nem változott a kiszolgálólista, akkor Tanil. *
- Mit tudnál ajánlani egy éhes óriásnak? * Szavai szinte már teljesen gyorsak, úgy jönnek, mint valakinek, aki gyorsan beszél. Persze óriás mércével mérve, nem olyan gyors beszédű, szócséplő emberivel. Ez pedig már így is nagy siker Morwon számára, főleg egy ilyen boldog este után.
Persze szemében meglátszik a fáradtság, aki egy kicsit jobb emberismerő, az észreveheti, hogy nem olyan boldog ám, mint ahogy azt ő magáról gondolja. Mert, hogy ő magáról azt gondolja, hogy teljes mértékben a boldog óriások körét erősíti, hiszen semmi baj nem történt egész éjjel, elhárított minden szörnyűséget és megvédte egész Amon Ruadhot. Ugyanakkor egész éjjel fent volt és most elég álmos ahhoz, hogy miután megkapja az étket, talán nemsokára el is aludjon. Ebből egyedül annak a tudata sarkalja meg, hogy lehet, hogy ha megint elaludni, akkor eltűnne ismét a pénze. Azt meg nem akarja. Meg azt sem, hogy elaludjon, oszt mikor fölkeljen, már este legyen és aztán meg leszidják őt, amiért nem vigyázott Amon Ruadhra, a Vashegyre. Hiszen őt még mindig nem váltotta ki senki, hacsak nem az idő alatt, míg itt ácsingózik a tavernában. *
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 19:20:38
Üzenet elküldve: 2015-12-01 19:20:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Harckészültségre nem nagyon készülve //
// Dél felé tartó óriások - Még este //
* Jó ideig szemmel tartja még a két óriást, főleg a szöszkét ugye, de a másik egyedre is vissza-visszatér a tekintete. Olyan tompa és fáradt. Reméli, hogy nem beteg, vagy nem lesz épp rosszul, de azért figyeli a párost, míg fel nem térnek a szobájukba aludni. Addig nem volt gond, utána már ő is elrámol, az elmosott edényeket elpakolja, letörli az asztalokat, felteszi a székeket. Rámolászik, majd ő is aludni tér. *
//Napváltás - reggel - Rilai és az óriások//
* Korán kel, hogy a készülődéssel együtt időben leérjen a fogadóba. Nem akar úgy lébecolni, mint Awy. Haját vaskos fonatba fogta, csak arca mellett két oldalt lóg ki egy-egy vékonyka tincs szabadon. Sötétlila hosszú szoknya, bal oldalt combközépig felhasítva, sötétlila blúz és fölötte elől megkötős fekete fűző. Vállait szabadon hagyja a felső és a jó meleg fogadóba így sem fog fázni. Kényelmes cipőbe bújva siet le, de Rilai már szolbálja is fel a reggelit a két óriásnak. *
- Az óriási adag igazán óriási, mint a tenyered négyszer.
* Majd oda súgja a lánynak halkan. *
- Tegnap többet fizetett előre, abban benne van a reggeli ára is, és borravaló is marad.
* Nem mintha nem örülne a plusz pénznek, de a fiú már fizetett és nem venné jól ki magát, ha még több pénzt várna el tőle a főnökasszony. Majd a szőke óriás felé fordul mosolyogva. *
- Remélem jól aludtatok, frissek és kipihentek vagytok. Na és persze hogy máskor is a Vaskorsó vendégei lesztek.
// Dél felé tartó óriások - Még este //
* Jó ideig szemmel tartja még a két óriást, főleg a szöszkét ugye, de a másik egyedre is vissza-visszatér a tekintete. Olyan tompa és fáradt. Reméli, hogy nem beteg, vagy nem lesz épp rosszul, de azért figyeli a párost, míg fel nem térnek a szobájukba aludni. Addig nem volt gond, utána már ő is elrámol, az elmosott edényeket elpakolja, letörli az asztalokat, felteszi a székeket. Rámolászik, majd ő is aludni tér. *
//Napváltás - reggel - Rilai és az óriások//
* Korán kel, hogy a készülődéssel együtt időben leérjen a fogadóba. Nem akar úgy lébecolni, mint Awy. Haját vaskos fonatba fogta, csak arca mellett két oldalt lóg ki egy-egy vékonyka tincs szabadon. Sötétlila hosszú szoknya, bal oldalt combközépig felhasítva, sötétlila blúz és fölötte elől megkötős fekete fűző. Vállait szabadon hagyja a felső és a jó meleg fogadóba így sem fog fázni. Kényelmes cipőbe bújva siet le, de Rilai már szolbálja is fel a reggelit a két óriásnak. *
- Az óriási adag igazán óriási, mint a tenyered négyszer.
* Majd oda súgja a lánynak halkan. *
- Tegnap többet fizetett előre, abban benne van a reggeli ára is, és borravaló is marad.
* Nem mintha nem örülne a plusz pénznek, de a fiú már fizetett és nem venné jól ki magát, ha még több pénzt várna el tőle a főnökasszony. Majd a szőke óriás felé fordul mosolyogva. *
- Remélem jól aludtatok, frissek és kipihentek vagytok. Na és persze hogy máskor is a Vaskorsó vendégei lesztek.
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 16:02:21
Üzenet elküldve: 2015-12-01 16:02:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Jöttünk, láttunk, ebédelnénk!//
*Kellemes koradélutáni pangással ér be a két nemes férfiú, kik fajaik csúcsai, vagy netán lombkoronái, ahogy belépnek, és szemükkel azt lesik, hogy hol van étek, vagy egy felszolgáló.*
-Na szóval a lényeg Zaras barátom, hogy a mágia leginkább az elme, és a tudat hatása a világra. Azonban, ha két tudat mást állít a világról, teszem azt, pontosan kioltják egymást, akkor egyfajta ellenvarázs jön létre, de ez nem csupán ellenvarázs, ez konkrétan maga a mágia ellentéte, tulajdonképpen, lefordítva hétköznapira, ha te tudod, hogy a másiknak milyen mágiaforma van a birtokában, és te "jobban elhiszed", hogy a mágia nem fogan meg, mint ő azt, hogy igen, akkor ki védted a varázslatot.
*összegzi, és maga is várja a Ház Ajánlatát.*
//Jöttünk, láttunk, ebédelnénk!//
*Kellemes koradélutáni pangással ér be a két nemes férfiú, kik fajaik csúcsai, vagy netán lombkoronái, ahogy belépnek, és szemükkel azt lesik, hogy hol van étek, vagy egy felszolgáló.*
-Na szóval a lényeg Zaras barátom, hogy a mágia leginkább az elme, és a tudat hatása a világra. Azonban, ha két tudat mást állít a világról, teszem azt, pontosan kioltják egymást, akkor egyfajta ellenvarázs jön létre, de ez nem csupán ellenvarázs, ez konkrétan maga a mágia ellentéte, tulajdonképpen, lefordítva hétköznapira, ha te tudod, hogy a másiknak milyen mágiaforma van a birtokában, és te "jobban elhiszed", hogy a mágia nem fogan meg, mint ő azt, hogy igen, akkor ki védted a varázslatot.
*összegzi, és maga is várja a Ház Ajánlatát.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 15:51:29
Üzenet elküldve: 2015-12-01 15:51:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Pult környéke - NAPVÁLTÁS//
//Taitos, Manuri, Lanilla, satöbbi//
*Inkább nem is kíván részt venni a csatározásokban, csak fáradtan bólint, és végigsimít Khan arcélén.*
- De. Határozottan tervezem mára lehúzni a rolót. - *Sóhajtva hátat fordít a két harcosnak, és körbe-körbejár a fogadótérben, hogy letakarítgassa az asztalokat. Akinek igénye van erre, annak 13 csengő arany ellenében kiutal egy apró, bojttal és számocskával ellátott kulcsot, mellyel a fenti vendégszobákban nyugocóra hajthatja fejét mindaz, aki a Vaskorsóban tervez éjszakázni.
Lanilla sajnos le kell tegyen arról hogy még a fogadótérben elfogyaszthassa az estebédet, de Rilai halkan felajánlja neki, hogy küldet fel a szobájába egy kis tál étket, frissítőt egy pár csengő aranyért. Taitos is hasonlóképp jár.*
- Sajnálom, komám, erről lecsúsztál. - *Vigyorog hátbaveregetve a mágust, tekintetét rávillantva Manurira is.*
- Itt éjszakáztok? - *Kérdi kaján felhanggal.
Lassan leszáll az éj és két ujjal elnyomja az utolsó bukdácsoló mécsvilágot is a fogadótérben. Ahhoz képest, hogy a biznisz csak beindulóban, sűrű egy nap volt.*
//REGGEL - óriások elsősorban//
*Korán kel, ahogy lassan ez nélkülözhetetlen lesz. Hogy friss és fitt lenne, az nem kifejezetten állítható, de amint letámolyog és betájolja magát a konyha irányába, hamarosan elkészíti kedvenc csodaelixírjét, a kesernyés, serkentő illatú, sötétbarna löttyöt. Az ébresztő-élesztő ital illata selymes szalagként tekergi körbe hamarosan a vendéglátóegység legnagyobb helyiségét is - Bár Rili aranyáron méri a drága, mirákulum jellegű itókát, azért nem elérhetetlen, ha valaki lórúgásszerű ébresztőre vágyik a szokásos vizezett bor, vagy rántotta helyett.*
- Ha jónak találod, hát örülök! - *Vigyorog Kőszirt Dwartakra, mikor a hegyomlásnyi ember a pulthoz érkezik.* - Sütöttem rántottát, hagymával, sajttal paradicsommal. Mennyi az óriásnyi adag?
*Rövid tétovázásután úgy dönt, hogy megkapják az egészet, serpenyőstül, az csak elég. Remélhetőleg a borravalója is óriásnyi lesz. Miután a két habzó serital is koppan a pasas előtt, nyújtzókodik egyet, ha az falatozáshoz lát.*
- Szívből remélem, hogy semmi sem történt! - *Rázza meg a fejét.* - Olyan aggasztó híreket lehet mostanában hallani mindenhonnan, igazán nemsértődöm meg, ha ezek a Hegy alját nem érintik.
//Taitos, Manuri, Lanilla, satöbbi//
*Inkább nem is kíván részt venni a csatározásokban, csak fáradtan bólint, és végigsimít Khan arcélén.*
- De. Határozottan tervezem mára lehúzni a rolót. - *Sóhajtva hátat fordít a két harcosnak, és körbe-körbejár a fogadótérben, hogy letakarítgassa az asztalokat. Akinek igénye van erre, annak 13 csengő arany ellenében kiutal egy apró, bojttal és számocskával ellátott kulcsot, mellyel a fenti vendégszobákban nyugocóra hajthatja fejét mindaz, aki a Vaskorsóban tervez éjszakázni.
Lanilla sajnos le kell tegyen arról hogy még a fogadótérben elfogyaszthassa az estebédet, de Rilai halkan felajánlja neki, hogy küldet fel a szobájába egy kis tál étket, frissítőt egy pár csengő aranyért. Taitos is hasonlóképp jár.*
- Sajnálom, komám, erről lecsúsztál. - *Vigyorog hátbaveregetve a mágust, tekintetét rávillantva Manurira is.*
- Itt éjszakáztok? - *Kérdi kaján felhanggal.
Lassan leszáll az éj és két ujjal elnyomja az utolsó bukdácsoló mécsvilágot is a fogadótérben. Ahhoz képest, hogy a biznisz csak beindulóban, sűrű egy nap volt.*
//REGGEL - óriások elsősorban//
*Korán kel, ahogy lassan ez nélkülözhetetlen lesz. Hogy friss és fitt lenne, az nem kifejezetten állítható, de amint letámolyog és betájolja magát a konyha irányába, hamarosan elkészíti kedvenc csodaelixírjét, a kesernyés, serkentő illatú, sötétbarna löttyöt. Az ébresztő-élesztő ital illata selymes szalagként tekergi körbe hamarosan a vendéglátóegység legnagyobb helyiségét is - Bár Rili aranyáron méri a drága, mirákulum jellegű itókát, azért nem elérhetetlen, ha valaki lórúgásszerű ébresztőre vágyik a szokásos vizezett bor, vagy rántotta helyett.*
- Ha jónak találod, hát örülök! - *Vigyorog Kőszirt Dwartakra, mikor a hegyomlásnyi ember a pulthoz érkezik.* - Sütöttem rántottát, hagymával, sajttal paradicsommal. Mennyi az óriásnyi adag?
*Rövid tétovázásután úgy dönt, hogy megkapják az egészet, serpenyőstül, az csak elég. Remélhetőleg a borravalója is óriásnyi lesz. Miután a két habzó serital is koppan a pasas előtt, nyújtzókodik egyet, ha az falatozáshoz lát.*
- Szívből remélem, hogy semmi sem történt! - *Rázza meg a fejét.* - Olyan aggasztó híreket lehet mostanában hallani mindenhonnan, igazán nemsértődöm meg, ha ezek a Hegy alját nem érintik.
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 15:33:28
Üzenet elküldve: 2015-12-01 15:33:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Manuri//
*A bámészkodásból ez az apró kézmozdulat kizökkenti a fiút, és ösztönösen jobban végigméri Manurit. Arcára kiül a megismerés ábrázata, ám egy pillanat múlva már egy kis bátortalanság is vegyül bele.
Nem arról van szó, hogy ne akarna beszélni, sőt, legutóbbi találkozásuk óta lenne mit megjavítani, és ettől nem is ódzkodik.*
~No, akkor csak őszintén, és kedvesen.~
*Gondolja, és az első megrázkódtatás után, most lehető legjobb arcát veszi fel, és elindul a magányos asztalhoz.*
~Nem is szólt, hogy jön.~
*Jut eszébe odafelé még.*
-Jó reggelt!
*Mosolyodik el.*
-Leülhetek?
*Mutat egy székre valahogy Manuritól balra 1-2 hellyel.
Ha nincs ellenvetés, akkor leül, és mivel nem is tudja, hogy most mit tegyen, vár, és ha a csend kölcsönös, akkor egy kis idő múlva megtöri azt.*
-Mi szél hozott erre?
*A bámészkodásból ez az apró kézmozdulat kizökkenti a fiút, és ösztönösen jobban végigméri Manurit. Arcára kiül a megismerés ábrázata, ám egy pillanat múlva már egy kis bátortalanság is vegyül bele.
Nem arról van szó, hogy ne akarna beszélni, sőt, legutóbbi találkozásuk óta lenne mit megjavítani, és ettől nem is ódzkodik.*
~No, akkor csak őszintén, és kedvesen.~
*Gondolja, és az első megrázkódtatás után, most lehető legjobb arcát veszi fel, és elindul a magányos asztalhoz.*
~Nem is szólt, hogy jön.~
*Jut eszébe odafelé még.*
-Jó reggelt!
*Mosolyodik el.*
-Leülhetek?
*Mutat egy székre valahogy Manuritól balra 1-2 hellyel.
Ha nincs ellenvetés, akkor leül, és mivel nem is tudja, hogy most mit tegyen, vár, és ha a csend kölcsönös, akkor egy kis idő múlva megtöri azt.*
-Mi szél hozott erre?
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 15:18:55
Üzenet elküldve: 2015-12-01 15:18:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Harckészültségre nem nagyon készülve //
// Dél felé tartó óriások - Még este //
*Lassan belapátolják a kaját, s amint készen vannak a szobák el is pályáznak az ágyak felé. Igazán vonzó a késő estig tartó iszogatás a meleg kandalló előtt, de végül szőke óriásunk úgy dönt jobb lesz ha ő is alaposan kialudja magát. Turw nincs a toppon. Mondjuk a baja inkább szelleminek tűnik, sem mint fizikainak - hiszen erős akár egy bivaly csorda -. De azért jobb lesz az az alvás.
Szóval amint készek a szobák, ledönti a kupa sört, majd öccsével egyetemben felvonul a hálótermekbe, nekiállni leszunyókálni a kifizetett, és jól megérdemelt 12 óráját.
Nem is tart sokáig mire álomba ringatja őt az eljövendő nagy csaták gondolata.*
-Megtaláljuk a nőt Turw.*Morogja még fél álomban öccsének, aztán végképp kidől, és fel se ébred fél napig.*
// Másnap reggel //
*Hét ágra süt már odakint a nap, mikor elkezdenek rebegni azok a bizonyos óriás pillák, s ő ledübörög a lépcsőn, keresi a holló hajú pincér lányt, vagy meglesz, vagy nem. Remélhetőleg igen, de az se nagy gond, ha nem őt találja meg. Akár hogy is, kisétál a fogadó elé kinyújtóztatni a tagjait. Ennyit nagyon rég nem aludt már. Pláne nem tele hassal, fedél alatt, melegben. Jót is tett, meg kell hagyni. Megereszt egy hatalmas ásítást, aztán visszatrappol a krimóba a pulthoz.*
-Egész jó ez a nap. Reggelit kérek, két óriásnak valót. Ha minden igaz, a tegnapi aranyból még futja rá. És két korsó söröcske sem ártana.*Mondja, majd egy hanyag mozdulattal megérinti a plafont az utolsó nyújtózással.
Nem tudja az öccse mikor tipeg le, addig is ő megkezdi a reggelizési folyamatot.*
- Történt valami említésre méltó amíg aludtunk? *Kérdi, csak a biztonság kedvéért. Nem látott élőholt seregeket a fogadó előtt, de a hírek gyorsan terjednek. Ha van valami, akkor a pultosok mindig tudják.*
// Dél felé tartó óriások - Még este //
*Lassan belapátolják a kaját, s amint készen vannak a szobák el is pályáznak az ágyak felé. Igazán vonzó a késő estig tartó iszogatás a meleg kandalló előtt, de végül szőke óriásunk úgy dönt jobb lesz ha ő is alaposan kialudja magát. Turw nincs a toppon. Mondjuk a baja inkább szelleminek tűnik, sem mint fizikainak - hiszen erős akár egy bivaly csorda -. De azért jobb lesz az az alvás.
Szóval amint készek a szobák, ledönti a kupa sört, majd öccsével egyetemben felvonul a hálótermekbe, nekiállni leszunyókálni a kifizetett, és jól megérdemelt 12 óráját.
Nem is tart sokáig mire álomba ringatja őt az eljövendő nagy csaták gondolata.*
-Megtaláljuk a nőt Turw.*Morogja még fél álomban öccsének, aztán végképp kidől, és fel se ébred fél napig.*
// Másnap reggel //
*Hét ágra süt már odakint a nap, mikor elkezdenek rebegni azok a bizonyos óriás pillák, s ő ledübörög a lépcsőn, keresi a holló hajú pincér lányt, vagy meglesz, vagy nem. Remélhetőleg igen, de az se nagy gond, ha nem őt találja meg. Akár hogy is, kisétál a fogadó elé kinyújtóztatni a tagjait. Ennyit nagyon rég nem aludt már. Pláne nem tele hassal, fedél alatt, melegben. Jót is tett, meg kell hagyni. Megereszt egy hatalmas ásítást, aztán visszatrappol a krimóba a pulthoz.*
-Egész jó ez a nap. Reggelit kérek, két óriásnak valót. Ha minden igaz, a tegnapi aranyból még futja rá. És két korsó söröcske sem ártana.*Mondja, majd egy hanyag mozdulattal megérinti a plafont az utolsó nyújtózással.
Nem tudja az öccse mikor tipeg le, addig is ő megkezdi a reggelizési folyamatot.*
- Történt valami említésre méltó amíg aludtunk? *Kérdi, csak a biztonság kedvéért. Nem látott élőholt seregeket a fogadó előtt, de a hírek gyorsan terjednek. Ha van valami, akkor a pultosok mindig tudják.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 12:30:51
Üzenet elküldve: 2015-12-01 12:30:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Meera//
*A nő kitérő választ ad, viszont az működik. A törpe jobbnak látja, hogyha nem merül bele efféle témákba. Ki tudja, talán olyan dolgot tudna meg a nőről (még így is) amit nem szeretne. A törpe hiúan elmosolyodik.*
- Nincsen nekem már olyan messze az az öregkor. A harc megedzi az embert, de azért járnak már az évek felettem. *Teszi hozzá halkan felsóhajtva. A kalandozó életmód valóban formában tartja, azonban egyre inkább kezdi észrevenni saját magán az öregedés jeleit. Habár arcvonásai néhány új barázdán kívül nem sokat változtak, háta és izmai igencsak kezdenek berozsdálni. Hogyha csatában akar elhullni a törpe, akkor jobb lesz ha siet.* Biztos vagyok benne, hogy a megvannak a bizonyos pozitívumai annak hogyha... magadfajta vagy. *Mondja kíméletesen, direkt kerülve a démon szót. A vörös nőre pillantva nem tűnik annyira illőnek az elnevezés. A harcos egy pillanatig elmereng ezen, bár gyorsan emlékezteti magát arra, hogy Elwyrien is igen kecsegtető volt a férfiszemeknek, sőt mi több, egészen vonzó volt a maga nódján... mindeközben pedig annyi életet oltott ki, hogy két áldozat között meg sem száradt kezén a vér. Turrog biztos benne, hogy beszélgetőpartnere is hasonló képességekkel bír. Egy pillanatig méregeti a nőt, majd elgondolkozva szólal meg újra.* Mellesleg, még mindig nem kaptam meg a nevét, de még egy álnevet sem. Nem szeretném örökké démonnak hívni.
*A nő kitérő választ ad, viszont az működik. A törpe jobbnak látja, hogyha nem merül bele efféle témákba. Ki tudja, talán olyan dolgot tudna meg a nőről (még így is) amit nem szeretne. A törpe hiúan elmosolyodik.*
- Nincsen nekem már olyan messze az az öregkor. A harc megedzi az embert, de azért járnak már az évek felettem. *Teszi hozzá halkan felsóhajtva. A kalandozó életmód valóban formában tartja, azonban egyre inkább kezdi észrevenni saját magán az öregedés jeleit. Habár arcvonásai néhány új barázdán kívül nem sokat változtak, háta és izmai igencsak kezdenek berozsdálni. Hogyha csatában akar elhullni a törpe, akkor jobb lesz ha siet.* Biztos vagyok benne, hogy a megvannak a bizonyos pozitívumai annak hogyha... magadfajta vagy. *Mondja kíméletesen, direkt kerülve a démon szót. A vörös nőre pillantva nem tűnik annyira illőnek az elnevezés. A harcos egy pillanatig elmereng ezen, bár gyorsan emlékezteti magát arra, hogy Elwyrien is igen kecsegtető volt a férfiszemeknek, sőt mi több, egészen vonzó volt a maga nódján... mindeközben pedig annyi életet oltott ki, hogy két áldozat között meg sem száradt kezén a vér. Turrog biztos benne, hogy beszélgetőpartnere is hasonló képességekkel bír. Egy pillanatig méregeti a nőt, majd elgondolkozva szólal meg újra.* Mellesleg, még mindig nem kaptam meg a nevét, de még egy álnevet sem. Nem szeretném örökké démonnak hívni.
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 10:00:39
Üzenet elküldve: 2015-12-01 10:00:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Oda és vissza; megint//
~ Egek! Mibe keveredtem?~
*Szegezi magának kérdését, hiszen a pult mögött álló nő haragja hirtelen veszi át arcának minden pici szegletén az uralmat. Rá irányuló szempárból " egy kanál vízben is megtudlak fojtani" érzet sugallódik.
Ebből már kezdi érezni, hogy bizony eléggé rosszkor érkezett. Talán megbocsátható lenne, ha éppenséggel jó híreket hozna, de pech, mert nem tud ezekkel szolgálni.
Mit tegyen? Mit tehetne ebben a helyzetben? Most elég nehéz helyzetbe került. Neki is volt egy nő, aki miatt majd meg veszett, minden munkáját nagy buzgalommal végezte el, hogy több időt biztosítson kettejüknek. Tudja miféle faramuci a dolog, ha egyszerűen a vágy témáját képező nő messzire van, s még beszélni sem lehet vele. Járt ebben a cipőben. Viszont van egy parancs, amit teljesítenie kellene. Ha megteszi, akkor... akkor Khan nyakán marad s unszolja ameddig fontos. *
~ Na most mi legyen?~
* Kérdezi saját magától. Félszemű sem méltatja sokra a dolgot. Nem evvel akar foglalkozni, ami érthető. Ujjai között forgatja sisakját, miközben arcára meglepettség ül ki, amit gyorsan el is rejt.*
- Értettem.
* Feleli röviden. Jó maga is ezt tenné, ha megtehetné s lenne kiért megtennie. Szemeit most lesüti sisakja csúcsára. nagy levegőt vesz. Elsőre olyan érzést nyújt, mintha mondani szeretne valamit. Igazából belül marakodik. Józan eszére hallgasson, vagy érzéseire? Újabb kérdés hangzik, de nem neki szól. Mikor újabb lélegzetvételnyi idő telik el, döntésre jut.*
- Akkor majd jön.
* Felveszi sisakját, meg igazgatja azt helyén. Biccent, noha úgy sem méltatják válaszra. Lassan halad kifelé a helységből.*
~ Egek! Mibe keveredtem?~
*Szegezi magának kérdését, hiszen a pult mögött álló nő haragja hirtelen veszi át arcának minden pici szegletén az uralmat. Rá irányuló szempárból " egy kanál vízben is megtudlak fojtani" érzet sugallódik.
Ebből már kezdi érezni, hogy bizony eléggé rosszkor érkezett. Talán megbocsátható lenne, ha éppenséggel jó híreket hozna, de pech, mert nem tud ezekkel szolgálni.
Mit tegyen? Mit tehetne ebben a helyzetben? Most elég nehéz helyzetbe került. Neki is volt egy nő, aki miatt majd meg veszett, minden munkáját nagy buzgalommal végezte el, hogy több időt biztosítson kettejüknek. Tudja miféle faramuci a dolog, ha egyszerűen a vágy témáját képező nő messzire van, s még beszélni sem lehet vele. Járt ebben a cipőben. Viszont van egy parancs, amit teljesítenie kellene. Ha megteszi, akkor... akkor Khan nyakán marad s unszolja ameddig fontos. *
~ Na most mi legyen?~
* Kérdezi saját magától. Félszemű sem méltatja sokra a dolgot. Nem evvel akar foglalkozni, ami érthető. Ujjai között forgatja sisakját, miközben arcára meglepettség ül ki, amit gyorsan el is rejt.*
- Értettem.
* Feleli röviden. Jó maga is ezt tenné, ha megtehetné s lenne kiért megtennie. Szemeit most lesüti sisakja csúcsára. nagy levegőt vesz. Elsőre olyan érzést nyújt, mintha mondani szeretne valamit. Igazából belül marakodik. Józan eszére hallgasson, vagy érzéseire? Újabb kérdés hangzik, de nem neki szól. Mikor újabb lélegzetvételnyi idő telik el, döntésre jut.*
- Akkor majd jön.
* Felveszi sisakját, meg igazgatja azt helyén. Biccent, noha úgy sem méltatják válaszra. Lassan halad kifelé a helységből.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 09:34:15
Üzenet elküldve: 2015-12-01 09:34:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Éhes-édes harckészültség//
//Mae//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz//
- Talán több is, mint azt gondolnád. Azt pedig el kell ismernie mindenkinek, akinek csak egy kis hallása is van, hogy nagyon szép az énekhangod *közli egészen komolyan.
Aztán ahogy Aletai odafigyelt őrá, most ő is odafigyel a Thargok orgyilkos-felderítőjének szavaira.
Nem sértődik meg, sőt komolyan bólint is az egyes kijelentésekre. Sőt, önkéntelenül előrenyújtja kis kezeit, és megsimítja a férfi csuklóját, a barátság, az egyetértés és a megértés jeleként. Mae ugyanis nem bolond idealista, aki azt hiszi, hogy élhet egy elzárt utópisztikus világban, csak egyszerűen... Nos igen, ha férfinak született volna, akkor azt lehetne mondani, majdnem ugyanúgy vélekedett volna a háborúról, mint a barátja, aki szemben ül vele.*
- Ale, te katona vagy. Teszed, ami a kötelességed, és megteszel mindent, hogy védd a tieidet. Ezt pedig becsülöm. De ahogy mondtad, nem élvezed azt, amit tenned kell. Tudod, hogy szükséges, én is tudom, de most mondtad, egy porcikád se kívánja. Pedig hivatásos katona vagy. Látod ez máris különbség.
*Maereh halkan sóhajt.*
- És emlékszem még, mikor először megmutattad nekem Ewat, meg persze arra is, mikor ő is ott volt a Krenkataur küldetésen. Ha valaha csak negyedannyi vonzalmat, törődést és igazi érzést láttam volna a Thán szemében, mint a tiedben, mikor a kedvesedre néztél... de nem így volt.
*Mae komolyan néz a félelfre.*
- Tudom én, hogy van az, ha menni kell, hát menni kell, ha hív a kötelesség. De azt hallani, hogy mikor béke és gyarapodás lehetett volna, hogy attól az élettől kivannak a tökei... *ismétli meg a lány szó szerint, amit a Thán mondott.*
- Nem a háború elől menekülök hát, sőt nem is menekülök. Ha a halálnak velem van dolga a wegtoreni úton, ahogy a mese mondja, akkor ott fogok találkozni véle. Azért megyek el, mert ez nem volt valódi kapcsolat. De ez nem az én kudarcom. Talán senkié sem. Lanawin nagy. Bár törpék nincsenek sokan, de még akadhatok olyanra, aki számára valóban fontos leszek.
*Mae elmosolyodik*
- Amúgy meg, nem vesztettem semmit, nem vett feleségül, ágyasa sem voltam, szóval... *A törpelány megvonja a vállát.* A mesterségem megvan, a becsületem megvan, az életkedvem is. Nincs itt semmi baj.
- Az meg, hogy féltelek, az ellen nem tehetsz, törődj bele! *kacsint a férfira, és szélesebben mosolyog.*
- Amennyire tudom, közvetlen támadás nem történt, egyik szomszéd se vonult kivont karddal Amon Ruadh ellen. Valami tanácskozás volt az erődben, és jött egy futár, úgy hírlik északról. Talán az hozott aggasztó híreket. De erről te biztosan többet megtudsz majd, mint én.
*A pult felé néz, de látja mindenki elfoglalt.*
- No, a levélírás elmarad. De ez van. Lesz elég száj aki elmondja, mit döntöttem.
*Mae lekászálódik a székéről, odalép Aletaihoz, és hacsak a harcos el nem utasítja, búcsúzóul megöleli.*
- Vigyázz magadra, barátom! És Ewara is! Remélem, találkozunk még, hamar vagy soká, de valamikor csak. Arthenior felé indulok, abban a városban hátha akad munka.
*A törpelány felcihelődik, a fogadóban lévőknek mind szerencsét kívánva elköszön, és útnak veszi magát.*
//Mae//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz//
- Talán több is, mint azt gondolnád. Azt pedig el kell ismernie mindenkinek, akinek csak egy kis hallása is van, hogy nagyon szép az énekhangod *közli egészen komolyan.
Aztán ahogy Aletai odafigyelt őrá, most ő is odafigyel a Thargok orgyilkos-felderítőjének szavaira.
Nem sértődik meg, sőt komolyan bólint is az egyes kijelentésekre. Sőt, önkéntelenül előrenyújtja kis kezeit, és megsimítja a férfi csuklóját, a barátság, az egyetértés és a megértés jeleként. Mae ugyanis nem bolond idealista, aki azt hiszi, hogy élhet egy elzárt utópisztikus világban, csak egyszerűen... Nos igen, ha férfinak született volna, akkor azt lehetne mondani, majdnem ugyanúgy vélekedett volna a háborúról, mint a barátja, aki szemben ül vele.*
- Ale, te katona vagy. Teszed, ami a kötelességed, és megteszel mindent, hogy védd a tieidet. Ezt pedig becsülöm. De ahogy mondtad, nem élvezed azt, amit tenned kell. Tudod, hogy szükséges, én is tudom, de most mondtad, egy porcikád se kívánja. Pedig hivatásos katona vagy. Látod ez máris különbség.
*Maereh halkan sóhajt.*
- És emlékszem még, mikor először megmutattad nekem Ewat, meg persze arra is, mikor ő is ott volt a Krenkataur küldetésen. Ha valaha csak negyedannyi vonzalmat, törődést és igazi érzést láttam volna a Thán szemében, mint a tiedben, mikor a kedvesedre néztél... de nem így volt.
*Mae komolyan néz a félelfre.*
- Tudom én, hogy van az, ha menni kell, hát menni kell, ha hív a kötelesség. De azt hallani, hogy mikor béke és gyarapodás lehetett volna, hogy attól az élettől kivannak a tökei... *ismétli meg a lány szó szerint, amit a Thán mondott.*
- Nem a háború elől menekülök hát, sőt nem is menekülök. Ha a halálnak velem van dolga a wegtoreni úton, ahogy a mese mondja, akkor ott fogok találkozni véle. Azért megyek el, mert ez nem volt valódi kapcsolat. De ez nem az én kudarcom. Talán senkié sem. Lanawin nagy. Bár törpék nincsenek sokan, de még akadhatok olyanra, aki számára valóban fontos leszek.
*Mae elmosolyodik*
- Amúgy meg, nem vesztettem semmit, nem vett feleségül, ágyasa sem voltam, szóval... *A törpelány megvonja a vállát.* A mesterségem megvan, a becsületem megvan, az életkedvem is. Nincs itt semmi baj.
- Az meg, hogy féltelek, az ellen nem tehetsz, törődj bele! *kacsint a férfira, és szélesebben mosolyog.*
- Amennyire tudom, közvetlen támadás nem történt, egyik szomszéd se vonult kivont karddal Amon Ruadh ellen. Valami tanácskozás volt az erődben, és jött egy futár, úgy hírlik északról. Talán az hozott aggasztó híreket. De erről te biztosan többet megtudsz majd, mint én.
*A pult felé néz, de látja mindenki elfoglalt.*
- No, a levélírás elmarad. De ez van. Lesz elég száj aki elmondja, mit döntöttem.
*Mae lekászálódik a székéről, odalép Aletaihoz, és hacsak a harcos el nem utasítja, búcsúzóul megöleli.*
- Vigyázz magadra, barátom! És Ewara is! Remélem, találkozunk még, hamar vagy soká, de valamikor csak. Arthenior felé indulok, abban a városban hátha akad munka.
*A törpelány felcihelődik, a fogadóban lévőknek mind szerencsét kívánva elköszön, és útnak veszi magát.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-12-01 00:28:07
Üzenet elküldve: 2015-12-01 00:28:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Meera igazán fel sem fogta, amit csinált, a mozdulat már annyira ösztönös számára, így amíg Turrog szóvá nem teszi, addig nem is különösebben realizálja a dolgot.*
-Ja, hogy ez? *mosolyodik el szélesen.*
-Mondjuk úgy, apróság, női praktika csupán, az első igék egyike, amiket megtanultam. *kuncog halkan.*
-Még ha mindent el is vettek tőlem, az önérzetem megmaradt. *teszi hozzá némileg halkabban, nem is feltétlenül a törp felé címezve a megjegyzést. *
-Ejnye Turrog, tudod, mit mondanak arról, aki kíváncsi... *fenyegeti meg játékosan az ujjával a beszélgetőpartnerét. Az már egészen más kérdés, hogy Meera ujjai alkalmasint tökéletes fegyverek is, ám erről nyilvánvalóan a másik nem tudhat, honnét is tudhatna?*
-Tudom, az öregkor jelen pillanatban igen messzinek tetszik, de hidd el, nekem csupán néhány múló pillanat az, mire megöregszel a kíváncsiságtól. *vigyorogva a törpre kacsint, szánt szándékkal nem adva egyenes választ a feltett kérdésre.*
-Mint mondtam korábban, ha úgy hozza a Sors, meg tudom védeni magam. Bár igaz, ami igaz, ha már egyszer olyan helyzetbe kerülök, ahonnét csupán az erőszak révén lehet szabadulni, nos... *a mosoly egyszeriben dermesztően hideggé válik a nő ajkain.*
-Nos, akkor jobban szeretem megmutatni, mi is különböztet meg a halandóktól. *fejezi be olyan halkan, hogy azt lehetőleg csak a törp hallhassa meg. Fogak, karmok, tüskék, vérpermet és halálsikolyok... mind Meera számára kellemesnek hangzó dolgok. Talán nem ártana vacsora után néznie lassan...*
*Meera igazán fel sem fogta, amit csinált, a mozdulat már annyira ösztönös számára, így amíg Turrog szóvá nem teszi, addig nem is különösebben realizálja a dolgot.*
-Ja, hogy ez? *mosolyodik el szélesen.*
-Mondjuk úgy, apróság, női praktika csupán, az első igék egyike, amiket megtanultam. *kuncog halkan.*
-Még ha mindent el is vettek tőlem, az önérzetem megmaradt. *teszi hozzá némileg halkabban, nem is feltétlenül a törp felé címezve a megjegyzést. *
-Ejnye Turrog, tudod, mit mondanak arról, aki kíváncsi... *fenyegeti meg játékosan az ujjával a beszélgetőpartnerét. Az már egészen más kérdés, hogy Meera ujjai alkalmasint tökéletes fegyverek is, ám erről nyilvánvalóan a másik nem tudhat, honnét is tudhatna?*
-Tudom, az öregkor jelen pillanatban igen messzinek tetszik, de hidd el, nekem csupán néhány múló pillanat az, mire megöregszel a kíváncsiságtól. *vigyorogva a törpre kacsint, szánt szándékkal nem adva egyenes választ a feltett kérdésre.*
-Mint mondtam korábban, ha úgy hozza a Sors, meg tudom védeni magam. Bár igaz, ami igaz, ha már egyszer olyan helyzetbe kerülök, ahonnét csupán az erőszak révén lehet szabadulni, nos... *a mosoly egyszeriben dermesztően hideggé válik a nő ajkain.*
-Nos, akkor jobban szeretem megmutatni, mi is különböztet meg a halandóktól. *fejezi be olyan halkan, hogy azt lehetőleg csak a törp hallhassa meg. Fogak, karmok, tüskék, vérpermet és halálsikolyok... mind Meera számára kellemesnek hangzó dolgok. Talán nem ártana vacsora után néznie lassan...*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-30 21:00:12
Üzenet elküldve: 2015-11-30 21:00:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Oda és vissza; megint//
*Egészséges megnyugvást lel annak tényében, hogy a heveny jövés-menésből nem csak neki jutott ki a szabad egek alatt: alig, hogy visszaér a Korsóba, Ydriss fogja távozóra, valamiféle fontos ügyet emlegetve odafent északon. A Félszeműt nem lepné meg, ha hamarosan megint összefújná őket a szél, ki tudja, talán a harcok mezején. Mert ha jelét nem is mutatja annak, koponyájának csarnokában nem csak omladozó monolitokat lelni, amelyek az üres kupolát próbálnák fenntartani. A vész, ami feltámadt mindannyiukra ugyanolyan veszélyt jelent(het) és Kagan sem akarja tétlenül kivárni, amíg ez az ismeretlen hatalom megkapja a lehetőségét, hogy lépéselőnybe kerüljön.*
- Szerencsés utat és igyekezz, Amon Ruadhon sötétedés után először lőnek, s csak aztán kérdeznek. - *Bármily csúf is tud időnként lenni amit mond, ritkán vezérli igazán rossz akarat: most sem áll szándékában más, minthogy jót kívánjon Ydrissnek a sikeres hazatérésért.
Az ajtó újabb nyekkenése után Gardur dugja be képét közébük. Mozgása elég célirányossá válik azután, hogy tekinteteik összetalálkoznak, de a Félszemű úgy dönt, hogy nem megy a dolgok elébe, a söntésnek dől inkább újra, megkockáztatva némi közelebb merészkedést Rilaihoz.*
- Az a szukafattya kormosképű most sokkal tartozik nekem és szerintem ezt ő is tudja, úgyhogy kétlem, hogy maholnap újra felbukkanna a vidéken. - *Nem munkál benne egyébként mélyen gyökerező harag Kharasshi iránt, még úgy sem, hogy nem világos előtte a kihátrálás a valamivel valóban nehezebb, de kifizetődőbbnek tűnő konfrontáció oka.*
- Összefüggést gyanítok aközött, hogy milyen sűrű lett ez a nap és aközött, hogy ezalatt csak terád vágytam. - *Kisfiúk félszeg mosolya csírázik ki a képén: nem teljesen ismeretlen a fogadós számára.* - Veled akarok lenni, mielőtt... tudod.
*Háta mögé biccent, ami most két dolgot is jelez. A pulthoz lépő Gardurt és magát a Vashegyet is, ami éppen abban az irányban hasal. Szerencse, hogy jelenleg mindkét dolog ugyanazt jelenti: kötelességet, megint.
Kagan egyébiránt néha igencsak meglepi leleményességével még a Félszeműt is. Azt például biztosan nem közölte Gardurral, hogy Janemita már körbejárt, hogy riadóztassa a harckészültségre őket és mégis elküldi Gardurt ugyanarra a körre. A Khan által személyesen rekrutált aztán nem egyszerűséggel bejelenti, hogy mi a szituáció. Nem mintha a rókaképű sokat adna egyébként a rangokra vagy a címekre, de hogy máris ilyen szintűre nivellálódott volna a kettejük viszonya, az istenekre! A válaszát is kissé ehhez formálja.*
- Ahogy én is szeretném már őt látni. - *Azt kihagyja a dologból, hogy még mi mindent szeretne, többek közt a pult másik oldalán állóval, lehetőleg a négy fal között, egyszerűsített öltözködési szabályokkal és mondjuk egy fél éjszakán át. Mert hát minek is közölne ilyesmit? De hogy ne maradjon valami kézzel fogható válasz nélkül Gardur, megtoldja még egy félmondattal az iméntieket.*
- Ott leszek a gyülekezőn. - *Reméli, hogy ennyi elegendő lesz, mert egyébbel nem tud és akar jelenleg szolgálni.* - Nem akarsz lassan zárni?
*Ez a kérdés már újra a macskamód viselkedő szépségnek szól.*
*Egészséges megnyugvást lel annak tényében, hogy a heveny jövés-menésből nem csak neki jutott ki a szabad egek alatt: alig, hogy visszaér a Korsóba, Ydriss fogja távozóra, valamiféle fontos ügyet emlegetve odafent északon. A Félszeműt nem lepné meg, ha hamarosan megint összefújná őket a szél, ki tudja, talán a harcok mezején. Mert ha jelét nem is mutatja annak, koponyájának csarnokában nem csak omladozó monolitokat lelni, amelyek az üres kupolát próbálnák fenntartani. A vész, ami feltámadt mindannyiukra ugyanolyan veszélyt jelent(het) és Kagan sem akarja tétlenül kivárni, amíg ez az ismeretlen hatalom megkapja a lehetőségét, hogy lépéselőnybe kerüljön.*
- Szerencsés utat és igyekezz, Amon Ruadhon sötétedés után először lőnek, s csak aztán kérdeznek. - *Bármily csúf is tud időnként lenni amit mond, ritkán vezérli igazán rossz akarat: most sem áll szándékában más, minthogy jót kívánjon Ydrissnek a sikeres hazatérésért.
Az ajtó újabb nyekkenése után Gardur dugja be képét közébük. Mozgása elég célirányossá válik azután, hogy tekinteteik összetalálkoznak, de a Félszemű úgy dönt, hogy nem megy a dolgok elébe, a söntésnek dől inkább újra, megkockáztatva némi közelebb merészkedést Rilaihoz.*
- Az a szukafattya kormosképű most sokkal tartozik nekem és szerintem ezt ő is tudja, úgyhogy kétlem, hogy maholnap újra felbukkanna a vidéken. - *Nem munkál benne egyébként mélyen gyökerező harag Kharasshi iránt, még úgy sem, hogy nem világos előtte a kihátrálás a valamivel valóban nehezebb, de kifizetődőbbnek tűnő konfrontáció oka.*
- Összefüggést gyanítok aközött, hogy milyen sűrű lett ez a nap és aközött, hogy ezalatt csak terád vágytam. - *Kisfiúk félszeg mosolya csírázik ki a képén: nem teljesen ismeretlen a fogadós számára.* - Veled akarok lenni, mielőtt... tudod.
*Háta mögé biccent, ami most két dolgot is jelez. A pulthoz lépő Gardurt és magát a Vashegyet is, ami éppen abban az irányban hasal. Szerencse, hogy jelenleg mindkét dolog ugyanazt jelenti: kötelességet, megint.
Kagan egyébiránt néha igencsak meglepi leleményességével még a Félszeműt is. Azt például biztosan nem közölte Gardurral, hogy Janemita már körbejárt, hogy riadóztassa a harckészültségre őket és mégis elküldi Gardurt ugyanarra a körre. A Khan által személyesen rekrutált aztán nem egyszerűséggel bejelenti, hogy mi a szituáció. Nem mintha a rókaképű sokat adna egyébként a rangokra vagy a címekre, de hogy máris ilyen szintűre nivellálódott volna a kettejük viszonya, az istenekre! A válaszát is kissé ehhez formálja.*
- Ahogy én is szeretném már őt látni. - *Azt kihagyja a dologból, hogy még mi mindent szeretne, többek közt a pult másik oldalán állóval, lehetőleg a négy fal között, egyszerűsített öltözködési szabályokkal és mondjuk egy fél éjszakán át. Mert hát minek is közölne ilyesmit? De hogy ne maradjon valami kézzel fogható válasz nélkül Gardur, megtoldja még egy félmondattal az iméntieket.*
- Ott leszek a gyülekezőn. - *Reméli, hogy ennyi elegendő lesz, mert egyébbel nem tud és akar jelenleg szolgálni.* - Nem akarsz lassan zárni?
*Ez a kérdés már újra a macskamód viselkedő szépségnek szól.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-30 20:52:31
Üzenet elküldve: 2015-11-30 20:52:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Éhes-édes harckészültség//
//Mae//
-Hogy is feledhetném, Mae! A sártaposás egyetlen valamirevaló unaloműzése volt! Talán igazad volt, és tényleg maradt bennem apám bárd véréből!
*Neveti el magát jó kedélyűen, miközben megragadja a borát és egy jóízűt belekortyol.
Ezt követően csendben marad, és nagy figyelemmel hallgatja a törpe nő mondandóját a kovácsmesterről. Rágása lelassul, annyira figyeli a történteket, minduntalan próbálva magát beleélni a páros helyzetébe.*
-Mondom néked, bolond az, ki vágyja a háborút!
*Ráncolja össze a szemöldökét a Hrothgarral kapcsolatos gondolatok miatt, miközben egy újabbat harap az ételébe. Minden lovagi kard kétélű, így egy kicsit a másik nézőpontot is mérlegelnie kell, talán tompítva a lány teljes elkeseredettségét.*
-A legbelső porcikám sem kívánja a háborút, főleg, hogy már bizonyos értelemben voltam egyszer a részese!
*Leöblíti a szájában lévő falatot, majd miután a kupát az asztalra teszi, komolyan Mae szemébe néz.*
-Ennek ellenére mégis hadba vonulok!
*Egy kis hatásszünetet tart, majd folytatja.*
-Azért, hogy a hozzád hasonlók békében élhessenek, azért valakinek bizony harcolnia kell! Vagy tán' azt gondolod, hogy az ellenség zászlaja alatt ugyanilyen békés lesz az élet? Azt gondolod, hogy nem fogják az asszonyainkat meghágni, a javainkat kirabolni!?
*Indulatból beszél, mint egy frontot megjárt katona, pedig a valódi háborúnak csak egy egészen kicsiny szeletébe harapott bele eddigi élete során.*
-Ha minden férfi megfutamodna, ki védene meg titeket?
*Mutat körbe a fogadóban serénykedő Rilaion, Tanilon, míg végül ujja a törpe lányon állapodik meg.*
-Nem. A kovácsmester nem olyan ostoba, hogy vágyja a háborút. Talán csak tudja, hogy nem lehet más választása. Ahogy nekem sem, sőt, félő, hogy bár nem tudsz róla, de neked sem! A háború nem egy olyan dolog, amit szívesen vállalnak.
*Lehet, hogy meg fog haragudni a barátja, de néha ki kell mondani az igazat.*
-Menj vissza Hrothihoz, és támogasd őt e harcban, hogy legyen, aki vár majd rá, és hogy legyen, akinek keblén megpihenhet, amikor győztesen visszatér a csatából!
*Ujjával megkocogtatja az asztalt, de természetesen nem hallgatja el a másik választási lehetőséget sem.*
-Vagy menekülj el a háborús veszteség fájdalma elől, de tudd, hogy ez csupán egyetlen próbája a kapcsolatotoknak. Ha most elbuksz, elbuknál békeidőben is, amikor már gyermek van a hasadban.
*Újabbat nem szól, csupán csendesen befejezi az étkezést. A hosszú hatásszünet végén szánakozva Mae-ra pillant.*
-Ne haragudj, nem volt jogom ezeket mondani. Bizonyára már te is átgondoltad ezerszer.
*Kifújja magából a feszültséget, majd illedelmesen válaszol a lány kérdésére.*
-Engem pedig ne félts! Aki születik, annak meg is kell halnia! Így legalább én választhatom meg a célt, amiért megteszem. Mi is lehet magasztosabb annál, hogy védem a népemet?
*Bőszen bólogat, bár nem túl nagy kedve van meghalni egy esetleges hadjárat után.*
-Ezt leszámítva jól vagyok. Ewával is tudunk találkozni, még az ügyes bajos feladatok ellenére is. Megvan mindenem. Ez persze változhat a háború során. Mellesleg tudod, hogy mi az oka a harckészültségnek? Ki támadott meg minket?
*Próbál mindenhonnan informálódni. Ha a kováccsal volt miről vitatkoznia a lánynak, akkor bizonyára többet tud, mint az orgyilkos tiszt.*
//Mae//
-Hogy is feledhetném, Mae! A sártaposás egyetlen valamirevaló unaloműzése volt! Talán igazad volt, és tényleg maradt bennem apám bárd véréből!
*Neveti el magát jó kedélyűen, miközben megragadja a borát és egy jóízűt belekortyol.
Ezt követően csendben marad, és nagy figyelemmel hallgatja a törpe nő mondandóját a kovácsmesterről. Rágása lelassul, annyira figyeli a történteket, minduntalan próbálva magát beleélni a páros helyzetébe.*
-Mondom néked, bolond az, ki vágyja a háborút!
*Ráncolja össze a szemöldökét a Hrothgarral kapcsolatos gondolatok miatt, miközben egy újabbat harap az ételébe. Minden lovagi kard kétélű, így egy kicsit a másik nézőpontot is mérlegelnie kell, talán tompítva a lány teljes elkeseredettségét.*
-A legbelső porcikám sem kívánja a háborút, főleg, hogy már bizonyos értelemben voltam egyszer a részese!
*Leöblíti a szájában lévő falatot, majd miután a kupát az asztalra teszi, komolyan Mae szemébe néz.*
-Ennek ellenére mégis hadba vonulok!
*Egy kis hatásszünetet tart, majd folytatja.*
-Azért, hogy a hozzád hasonlók békében élhessenek, azért valakinek bizony harcolnia kell! Vagy tán' azt gondolod, hogy az ellenség zászlaja alatt ugyanilyen békés lesz az élet? Azt gondolod, hogy nem fogják az asszonyainkat meghágni, a javainkat kirabolni!?
*Indulatból beszél, mint egy frontot megjárt katona, pedig a valódi háborúnak csak egy egészen kicsiny szeletébe harapott bele eddigi élete során.*
-Ha minden férfi megfutamodna, ki védene meg titeket?
*Mutat körbe a fogadóban serénykedő Rilaion, Tanilon, míg végül ujja a törpe lányon állapodik meg.*
-Nem. A kovácsmester nem olyan ostoba, hogy vágyja a háborút. Talán csak tudja, hogy nem lehet más választása. Ahogy nekem sem, sőt, félő, hogy bár nem tudsz róla, de neked sem! A háború nem egy olyan dolog, amit szívesen vállalnak.
*Lehet, hogy meg fog haragudni a barátja, de néha ki kell mondani az igazat.*
-Menj vissza Hrothihoz, és támogasd őt e harcban, hogy legyen, aki vár majd rá, és hogy legyen, akinek keblén megpihenhet, amikor győztesen visszatér a csatából!
*Ujjával megkocogtatja az asztalt, de természetesen nem hallgatja el a másik választási lehetőséget sem.*
-Vagy menekülj el a háborús veszteség fájdalma elől, de tudd, hogy ez csupán egyetlen próbája a kapcsolatotoknak. Ha most elbuksz, elbuknál békeidőben is, amikor már gyermek van a hasadban.
*Újabbat nem szól, csupán csendesen befejezi az étkezést. A hosszú hatásszünet végén szánakozva Mae-ra pillant.*
-Ne haragudj, nem volt jogom ezeket mondani. Bizonyára már te is átgondoltad ezerszer.
*Kifújja magából a feszültséget, majd illedelmesen válaszol a lány kérdésére.*
-Engem pedig ne félts! Aki születik, annak meg is kell halnia! Így legalább én választhatom meg a célt, amiért megteszem. Mi is lehet magasztosabb annál, hogy védem a népemet?
*Bőszen bólogat, bár nem túl nagy kedve van meghalni egy esetleges hadjárat után.*
-Ezt leszámítva jól vagyok. Ewával is tudunk találkozni, még az ügyes bajos feladatok ellenére is. Megvan mindenem. Ez persze változhat a háború során. Mellesleg tudod, hogy mi az oka a harckészültségnek? Ki támadott meg minket?
*Próbál mindenhonnan informálódni. Ha a kováccsal volt miről vitatkoznia a lánynak, akkor bizonyára többet tud, mint az orgyilkos tiszt.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-30 18:26:01
Üzenet elküldve: 2015-11-30 18:26:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gabrien - Tanil - Kagan szobacicázik//
*A félvér se tudja még, hogy hogyan hozza össze a kettőt, miként vegye rá Gabrient a maradásra vagy vigye magával a Vashegyet az emberóriás után. Abban biztos, hogy nem akar hatni a férfire, egyrészt mert a Kolosszusnak saját magában kell lerendeznie a Kagan miatt érzett sértettségét, másrészt ha csak Janemita miatt marad itt, akkor a lányt fogja okolni esetleges boldogtalanságáért.
Most viszont nincs kedve erről beszélni, egyelőre azt teszi, amit jónak lát, ahogy kedvese is. Hallgatja a fogadóban lévő zajokat, belélegzi az ételek illatát és mosolyogva pislog bele a szűrt fénybe elégedetten.*
-Persze, emlékszek. De mindennek oka van, és a nyakamat rá, hogy volt valami a háttérben.
*Emlékszik még Kagan elgyötört arcára, hogy hogyan nézett, amikor kilépett a felégetett erőd kapuján. Még az is beleégett elméjébe, ahogy leomlanak mögötte az elégett gerendák. Hallja a hangjukat, érzi a tömény füst szagát. Nem haragudott Vezérére, csak nem tudta, merre menjen ezután és a tanácstalanság, az elhagyatottság érzése letörölte a mosolyt a csinos kis arcról.*
-Túl szigorú vagy a Vezérhez.
*Elvigyorodik, miközben helytelenítően megcsóválja fejét. Bizony, tudja ő, hogy Gabrien kicsit nehéz személyiség és nem lesz egyszerű közös nevezőre jutni, de majd valamit kitalálnak. Megint.
A nemesség és húsos fazék említésekor csak a szemeit forgatja, szólni nem igazán szól. Beleiszik borába, amíg átgondolja a dolgot.*
-Érdekesek vagytok ti nemesfélék.
*A férfire emeli tekintetét enyhén összehúzza szemöldökét. Látszik rajta, hogy nem érti igazán bizonyos dolgok miértjeit.*
-Az érdek és a kötelesség előbbre való nálatok, mint az, amit igazán szeretnétek.
*Újabbat kortyol, tovább gondolkozva, mert Kagant megérti, hiszen a hatalom mozgatja, amennyire tudja és azt az ilyen Janey számára feleslegesnek tűnő címekkel meg is tudja szerezni. Mivel elunja magát hamar, pillanatok alatt az ezen való elmélkedésen, ezért lapoz egyet fejében és nem törődik egyelőre ezzel a témával.
Gabrienen megint elvigyorodik, mikor étellel kapcsolatos kijelentése után lapátolni kezdi a levest, még picit el is neveti magát. Az incselkedés eddig sem volt tiltva, de a lány nem is veszi magára a "vezéred" kifejezést. Érzi benne, ahogy a Kolosszus eddigi szavaiban is az ellenérzéseket Kagan irányába, de ez nem bántja a félvért.*
-Veled tartok. Hátha Kagan talpig selyemben és aranyban jelenik meg. Akkor én vonszollak le téged a Vashegyről, akármilyen nehéz is vagy.
*Rákacsint kedvesére, majd folytatja a falatozást. Jól esik neki a meleg étel, ráadásul összehasonlíthatatlanul finomabb, mint az ő hirtelen összedobott gomba akármije.*
//Gabrien - Tanil - Kagan szobacicázik//
*A félvér se tudja még, hogy hogyan hozza össze a kettőt, miként vegye rá Gabrient a maradásra vagy vigye magával a Vashegyet az emberóriás után. Abban biztos, hogy nem akar hatni a férfire, egyrészt mert a Kolosszusnak saját magában kell lerendeznie a Kagan miatt érzett sértettségét, másrészt ha csak Janemita miatt marad itt, akkor a lányt fogja okolni esetleges boldogtalanságáért.
Most viszont nincs kedve erről beszélni, egyelőre azt teszi, amit jónak lát, ahogy kedvese is. Hallgatja a fogadóban lévő zajokat, belélegzi az ételek illatát és mosolyogva pislog bele a szűrt fénybe elégedetten.*
-Persze, emlékszek. De mindennek oka van, és a nyakamat rá, hogy volt valami a háttérben.
*Emlékszik még Kagan elgyötört arcára, hogy hogyan nézett, amikor kilépett a felégetett erőd kapuján. Még az is beleégett elméjébe, ahogy leomlanak mögötte az elégett gerendák. Hallja a hangjukat, érzi a tömény füst szagát. Nem haragudott Vezérére, csak nem tudta, merre menjen ezután és a tanácstalanság, az elhagyatottság érzése letörölte a mosolyt a csinos kis arcról.*
-Túl szigorú vagy a Vezérhez.
*Elvigyorodik, miközben helytelenítően megcsóválja fejét. Bizony, tudja ő, hogy Gabrien kicsit nehéz személyiség és nem lesz egyszerű közös nevezőre jutni, de majd valamit kitalálnak. Megint.
A nemesség és húsos fazék említésekor csak a szemeit forgatja, szólni nem igazán szól. Beleiszik borába, amíg átgondolja a dolgot.*
-Érdekesek vagytok ti nemesfélék.
*A férfire emeli tekintetét enyhén összehúzza szemöldökét. Látszik rajta, hogy nem érti igazán bizonyos dolgok miértjeit.*
-Az érdek és a kötelesség előbbre való nálatok, mint az, amit igazán szeretnétek.
*Újabbat kortyol, tovább gondolkozva, mert Kagant megérti, hiszen a hatalom mozgatja, amennyire tudja és azt az ilyen Janey számára feleslegesnek tűnő címekkel meg is tudja szerezni. Mivel elunja magát hamar, pillanatok alatt az ezen való elmélkedésen, ezért lapoz egyet fejében és nem törődik egyelőre ezzel a témával.
Gabrienen megint elvigyorodik, mikor étellel kapcsolatos kijelentése után lapátolni kezdi a levest, még picit el is neveti magát. Az incselkedés eddig sem volt tiltva, de a lány nem is veszi magára a "vezéred" kifejezést. Érzi benne, ahogy a Kolosszus eddigi szavaiban is az ellenérzéseket Kagan irányába, de ez nem bántja a félvért.*
-Veled tartok. Hátha Kagan talpig selyemben és aranyban jelenik meg. Akkor én vonszollak le téged a Vashegyről, akármilyen nehéz is vagy.
*Rákacsint kedvesére, majd folytatja a falatozást. Jól esik neki a meleg étel, ráadásul összehasonlíthatatlanul finomabb, mint az ő hirtelen összedobott gomba akármije.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-30 01:27:00
Üzenet elküldve: 2015-11-30 01:27:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gabrien - Tanil - Kagan szobacicázik//
*Janey egyszer azt mondta neki, hogy ott az otthon, ahol együtt vannak. De hogyan érezhetné otthon magát valahol, ahol nincs szívesen? Egyszer már maguk mögött hagyták ezt a helyet,s nem is akart visszatérni ide, Janemita viszont otthonának tekinti ezt a vidéket, így ha lehet, ebben tökéletesen ellenkezően éreznek.
Ám sok víz lefolyik még az Artheniori folyón, mire eldöntik, hogy hogyan legyen. A kolosszusnak még lesz egy kevésbé könnyű megbeszélése erről, de biztosan találnak majd valami szimpatikus megoldást. Persze az is benne van a pakliban, hogy a hósörényű nem akar majd maradni. Azt a helyzetet viszont majd Janeynek és a hóhajúnak kell lemeccselni.
Ám egyelőre most egy békés fogadóban ülnek, és meleg levest kanalaznak együtt, s ne feledkezzünk el arról a csirkenyársról sem, ami még rájuk vár.*
- Én is tudtam, kit akarok szolgálni, csak az, akit szolgálni akartam, hátat fordított nekünk. Ugye emlékszel?
*Kérdez vissza két kanál közt. A leves és a nyugalom nem érdemli meg, hogy ilyenekkel jöjjön elő, de úgy látszik, a kócos kis félvér túl könnyen bocsátott meg Kagannak. A kolosszus nem ennyire jószívű.*
- A nemesség kikerülhetetlen, ők ülnek a húsos fazék körül és ha Kagan is ott akar ülni mellettük, smúzolni kell velük. Akár szereti őket, akár nem.
*Teljesen mindegy, hogy a tharg vezérre annyira illik a nemesi gúnya, mint tehénre a gatya, ha közéjük akar tartozni, nyitnia kell feléjük. Aztán kiderül, hogy sikerül-e elnyerni a bizalmukat.*
- Csak az étel miatt nem maradok.
*Szúrja közbe, majd mielőtt Janey válaszolhatna, gyorsan lapátolni kezdi a levest tüntetően.*
- Nem tudom, beszélni fogok Kagannal, de megnézném magamnak azt a gyűlést is. Kíváncsi vagyok milyen nemes lett a vezéredből.
*Vigyorog a lányra. Incselkedik, igen, de talán most megengedhető neki, hiszen már azzal is nagy előrelépést tett, hogy hajlandó volt eljönni idáig.*
*Janey egyszer azt mondta neki, hogy ott az otthon, ahol együtt vannak. De hogyan érezhetné otthon magát valahol, ahol nincs szívesen? Egyszer már maguk mögött hagyták ezt a helyet,s nem is akart visszatérni ide, Janemita viszont otthonának tekinti ezt a vidéket, így ha lehet, ebben tökéletesen ellenkezően éreznek.
Ám sok víz lefolyik még az Artheniori folyón, mire eldöntik, hogy hogyan legyen. A kolosszusnak még lesz egy kevésbé könnyű megbeszélése erről, de biztosan találnak majd valami szimpatikus megoldást. Persze az is benne van a pakliban, hogy a hósörényű nem akar majd maradni. Azt a helyzetet viszont majd Janeynek és a hóhajúnak kell lemeccselni.
Ám egyelőre most egy békés fogadóban ülnek, és meleg levest kanalaznak együtt, s ne feledkezzünk el arról a csirkenyársról sem, ami még rájuk vár.*
- Én is tudtam, kit akarok szolgálni, csak az, akit szolgálni akartam, hátat fordított nekünk. Ugye emlékszel?
*Kérdez vissza két kanál közt. A leves és a nyugalom nem érdemli meg, hogy ilyenekkel jöjjön elő, de úgy látszik, a kócos kis félvér túl könnyen bocsátott meg Kagannak. A kolosszus nem ennyire jószívű.*
- A nemesség kikerülhetetlen, ők ülnek a húsos fazék körül és ha Kagan is ott akar ülni mellettük, smúzolni kell velük. Akár szereti őket, akár nem.
*Teljesen mindegy, hogy a tharg vezérre annyira illik a nemesi gúnya, mint tehénre a gatya, ha közéjük akar tartozni, nyitnia kell feléjük. Aztán kiderül, hogy sikerül-e elnyerni a bizalmukat.*
- Csak az étel miatt nem maradok.
*Szúrja közbe, majd mielőtt Janey válaszolhatna, gyorsan lapátolni kezdi a levest tüntetően.*
- Nem tudom, beszélni fogok Kagannal, de megnézném magamnak azt a gyűlést is. Kíváncsi vagyok milyen nemes lett a vezéredből.
*Vigyorog a lányra. Incselkedik, igen, de talán most megengedhető neki, hiszen már azzal is nagy előrelépést tett, hogy hajlandó volt eljönni idáig.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-29 23:17:56
Üzenet elküldve: 2015-11-29 23:17:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenteket tartalmaz!//
*Kagan felfogása az együttlétről egyszerű: nem hangulat kell hozzá, hanem alkalom. És ez az, amiből mostanában egyre kevesebb jut neki: idő. Awynnia hozzáállását is tudja értékelni, hiszen régebbi nézetei szerint a rabnőknek, kurtizánoknak, karavános asszonyoknak és úgy nagyjából bármelyik nősténynek meg néhány lányos arcú fiúnak mindössze ennyi kell, hogy életét tovább élhesse egy komolyabb barbár támadás után.*
*Ahogy haladnak felfelé, nem csak megcsodálja, hanem durva, kardhoz szokott kezeivel meg is gusztálja a lányt, csak hogy ne érje odafenn meglepetés. Szerencsére a fél-elfek faját szinte az istenek is bujálkodásra és vérbő orgiákra teremtették, így nem kell csalatkoznia. Halvány, sokat sejtető mosollyal követi hát a kis nőstényt, egészen a korábbi szobáig.*
*Kényelembe helyezi magát, és akkor elkezdődik a műsor, ami leginkább a Szellemjáró révült szex-táncához hasonlít. Jóval több benne a profi táncelem és kevesebb a misztikus rándulás, de így is jó, sőt: meglehetősen izgató. Hagyja, hogy a nőstény beleadjon mindent, hiszen láthatóan Awynnia Notradim élvezi a munkáját és tudja is, hogy mit csinál.*
~ Vajon miért akarom mindig Awyennek nevezni? ~ *egyáltalán, hogyhogy megjegyezte a nevét? Nem jellemző rá, hogy túlzottan foglalkozzon másokkal, pláne azokkal, akik nem fontosak tervei szempontjából.*
- Folytasd csak. *biztatja a lány, majd közelebb inti magához, hogy elérje. Miközben a szöszke táncol, Kagan keze felsiklik a lány combjain, először kívülről, majd belülről is. Egy ideig elgondolkozva cirógatja, majd "méretet" vesz, mert nem akar úgy járni, mint Essfyhvel - ott számára is fájdalmas volt a túl szűk járat.*
~ Naná, mert mint kiderült, szűz volt a kis némber. ~ *ahhoz képest azért meglehetős rutinnal pucsított neki az ablakban.*
~ Mmmm... ~ *szerencsére Awynnia jóval tapasztaltabb, így ezzel nem lesz gond. A táncból azonban elég egyelőre, így kioldja a nadrágját, és "munkára" invitálja a lányt, ezúttal egy másfajta szemszögből.*
//A hozzászólás 16+ jelenteket tartalmaz!//
*Kagan felfogása az együttlétről egyszerű: nem hangulat kell hozzá, hanem alkalom. És ez az, amiből mostanában egyre kevesebb jut neki: idő. Awynnia hozzáállását is tudja értékelni, hiszen régebbi nézetei szerint a rabnőknek, kurtizánoknak, karavános asszonyoknak és úgy nagyjából bármelyik nősténynek meg néhány lányos arcú fiúnak mindössze ennyi kell, hogy életét tovább élhesse egy komolyabb barbár támadás után.*
*Ahogy haladnak felfelé, nem csak megcsodálja, hanem durva, kardhoz szokott kezeivel meg is gusztálja a lányt, csak hogy ne érje odafenn meglepetés. Szerencsére a fél-elfek faját szinte az istenek is bujálkodásra és vérbő orgiákra teremtették, így nem kell csalatkoznia. Halvány, sokat sejtető mosollyal követi hát a kis nőstényt, egészen a korábbi szobáig.*
*Kényelembe helyezi magát, és akkor elkezdődik a műsor, ami leginkább a Szellemjáró révült szex-táncához hasonlít. Jóval több benne a profi táncelem és kevesebb a misztikus rándulás, de így is jó, sőt: meglehetősen izgató. Hagyja, hogy a nőstény beleadjon mindent, hiszen láthatóan Awynnia Notradim élvezi a munkáját és tudja is, hogy mit csinál.*
~ Vajon miért akarom mindig Awyennek nevezni? ~ *egyáltalán, hogyhogy megjegyezte a nevét? Nem jellemző rá, hogy túlzottan foglalkozzon másokkal, pláne azokkal, akik nem fontosak tervei szempontjából.*
- Folytasd csak. *biztatja a lány, majd közelebb inti magához, hogy elérje. Miközben a szöszke táncol, Kagan keze felsiklik a lány combjain, először kívülről, majd belülről is. Egy ideig elgondolkozva cirógatja, majd "méretet" vesz, mert nem akar úgy járni, mint Essfyhvel - ott számára is fájdalmas volt a túl szűk járat.*
~ Naná, mert mint kiderült, szűz volt a kis némber. ~ *ahhoz képest azért meglehetős rutinnal pucsított neki az ablakban.*
~ Mmmm... ~ *szerencsére Awynnia jóval tapasztaltabb, így ezzel nem lesz gond. A táncból azonban elég egyelőre, így kioldja a nadrágját, és "munkára" invitálja a lányt, ezúttal egy másfajta szemszögből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5031-5050