Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-25 13:36:00
Üzenet elküldve: 2018-08-25 13:36:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek //
*Sam elvigyorodik a kocsmáros egyértelmű pofátlanságán. Bizony, pofátlanság, főleg, hogy ki vannak írva az árak, és bár a férfi lehet, hogy nem, a nemes tud olvasni. Végül sóhajt egyet, fáradt most az értelmetlen veszekedéshez és szócsépléshez.*
- Szobánként húsz, öt emberre, az pont egy százas, mi? És még negyvenöt a pia? * Higgadt tekintettel, de villámló szemekkel nyúl a zsebébe, aztán lecsap a pultra 45 aranyat Arnulf Molina elé.
. *
- A jatt ahogy nézem benne van a szoba áraiban. * Céloz arra, hogy ki vannak írva az árak.* Hacsak nem elavult az ártábla. Ha az, akkor a szobák és az italok függvényében jattolok még reggel. * Biztosítja, aztán ha nincs már más, amit intézni kellene, akkor elvonul Rellel. Kaját fizetett mindenkinek, italt is, csak Corának nem, de ő majd megoldja ahogy akarja a viselkedése után. Innentől neki több gondja nincs a csoporttal, így is bőven szánt rájuk, többet is, mint az joggal elvárható lett volna. *
//NAPVÁLTÁS, ÉVSZAKVÁLTÁS//
* A várakozás, hogy hogy fogadják a kis csoportot igencsak lassan, de legalább kényelmes pihenéssel telt. Már amennyire van alkalma pihenni egy hedonista nemesnek akinek nincs mit veszítenie, látszólag nem ürül a pénzeszsákja, és csak egy karnyújtásra van a pia és az ágy, ahova becsalogathatja a kocsma arra érdemes közönségét. Persze ebbe Relnek is lehet beleszólása, de nem erőlteti rá a társaságát, csak annyit lóg mellette, amíg mindkettejüknek kényelmes. Este és nappal. Most viszont eljött a nap, amikor végre indulhatnak a hegyre, valami nagy gyűlés lesz, vagy mifene, ahol talán őket is meghallgatják. Türelmetlenül várja a nő érkezését a fogadóban, egy kupa bor mellett üldögélve. *
*Sam elvigyorodik a kocsmáros egyértelmű pofátlanságán. Bizony, pofátlanság, főleg, hogy ki vannak írva az árak, és bár a férfi lehet, hogy nem, a nemes tud olvasni. Végül sóhajt egyet, fáradt most az értelmetlen veszekedéshez és szócsépléshez.*
- Szobánként húsz, öt emberre, az pont egy százas, mi? És még negyvenöt a pia? * Higgadt tekintettel, de villámló szemekkel nyúl a zsebébe, aztán lecsap a pultra 45 aranyat Arnulf Molina elé.
. *- A jatt ahogy nézem benne van a szoba áraiban. * Céloz arra, hogy ki vannak írva az árak.* Hacsak nem elavult az ártábla. Ha az, akkor a szobák és az italok függvényében jattolok még reggel. * Biztosítja, aztán ha nincs már más, amit intézni kellene, akkor elvonul Rellel. Kaját fizetett mindenkinek, italt is, csak Corának nem, de ő majd megoldja ahogy akarja a viselkedése után. Innentől neki több gondja nincs a csoporttal, így is bőven szánt rájuk, többet is, mint az joggal elvárható lett volna. *
//NAPVÁLTÁS, ÉVSZAKVÁLTÁS//
* A várakozás, hogy hogy fogadják a kis csoportot igencsak lassan, de legalább kényelmes pihenéssel telt. Már amennyire van alkalma pihenni egy hedonista nemesnek akinek nincs mit veszítenie, látszólag nem ürül a pénzeszsákja, és csak egy karnyújtásra van a pia és az ágy, ahova becsalogathatja a kocsma arra érdemes közönségét. Persze ebbe Relnek is lehet beleszólása, de nem erőlteti rá a társaságát, csak annyit lóg mellette, amíg mindkettejüknek kényelmes. Este és nappal. Most viszont eljött a nap, amikor végre indulhatnak a hegyre, valami nagy gyűlés lesz, vagy mifene, ahol talán őket is meghallgatják. Türelmetlenül várja a nő érkezését a fogadóban, egy kupa bor mellett üldögélve. *
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-25 08:51:05
Üzenet elküldve: 2018-08-25 08:51:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Samonyr Talwakr és Latlie, az Alázatos //
*Természetesen kicsit zavarja, hogy mindenki láthatóan oda van a szemrevaló kis szolgálólányért, de egyetértően bólint, hogy valóban különleges szépség. Relaelt magát is a külsejével ragadta meg, elvégre ő is éppen olyan felszínes, mint a többiek. Látványos féltékenységet hiába várhat a férfi, mert bár bosszantja ez, de természetesen nem lát esélyt arra, hogy Latlie akár labdába rúghasson mellette.
Samonyr bár határozott, de igazából felesleges, elvégre amit vállalt azt teljesíti. A férfi elindul a pulthoz, ő viszont még pár pillanatig üldögél, sóhajt egyet, majd követi őt. Felveszi a szokásos mosolygós maszkját, amíg a szobák intézve lesznek, ami cseppet sem érdekli, ez nem az ő feladata most. Addig is Latlie felé fordul, hogy megköszönje szolgálatait.*
- Köszönöm drága Latlie.
*A lány bizony kiváltságosnak érezheti magát, hiszen náluk sosem volt jellemző a hála azért ami kötelessége valakinek, és ez talán nincs másképp másoknál sem.*
- Tudod kedvesem, amit látok, hogy nagyon rendes, dolgos és eszes lány vagy. Szeretném ha majd pihennél egy jót, ennél és innál, illetve mi ugye holnap elmegyünk és megbíználak azzal a feladattal, hogy amennyire lehetséges tartsd szemmel a többieket. Tudod, csak hogy ne legyen semmi gond.
*Itt hagy egy kis időt a lánynak, hogy feldolgozza a hallottakat, ami biztosan váratlanul éri, és Rel úgy tippeli ilyen „komolyabb feladatot” még nem kapott, csak azt amit az előbb ők is kiosztottak neki.*
- Sietünk ugyan vissza, de sosem lehetünk óvatosak. Bízom benned és a képességeidben.
*Kedvesen a lányra mosolyog, miközben kisimít egy tincset az arcából a füle mögé.*
- Corával kérlek légy óvatosabb, kicsit vadóc, nem szeretném ha bajod esne. Darenahrral viszont szerintem nem lesz gondod.
*Szemöldökeit kérdőn felvonja, jelezve, hogy egyetértést vár, vagy bármi visszajelzést ami igazolja neki, hogy megértette amiket mondott. Ezután visszafordul, és ha végre megkapják a szobáikat, meg az italokat követi Samet fel a szobájukba.*
*Természetesen kicsit zavarja, hogy mindenki láthatóan oda van a szemrevaló kis szolgálólányért, de egyetértően bólint, hogy valóban különleges szépség. Relaelt magát is a külsejével ragadta meg, elvégre ő is éppen olyan felszínes, mint a többiek. Látványos féltékenységet hiába várhat a férfi, mert bár bosszantja ez, de természetesen nem lát esélyt arra, hogy Latlie akár labdába rúghasson mellette.
Samonyr bár határozott, de igazából felesleges, elvégre amit vállalt azt teljesíti. A férfi elindul a pulthoz, ő viszont még pár pillanatig üldögél, sóhajt egyet, majd követi őt. Felveszi a szokásos mosolygós maszkját, amíg a szobák intézve lesznek, ami cseppet sem érdekli, ez nem az ő feladata most. Addig is Latlie felé fordul, hogy megköszönje szolgálatait.*
- Köszönöm drága Latlie.
*A lány bizony kiváltságosnak érezheti magát, hiszen náluk sosem volt jellemző a hála azért ami kötelessége valakinek, és ez talán nincs másképp másoknál sem.*
- Tudod kedvesem, amit látok, hogy nagyon rendes, dolgos és eszes lány vagy. Szeretném ha majd pihennél egy jót, ennél és innál, illetve mi ugye holnap elmegyünk és megbíználak azzal a feladattal, hogy amennyire lehetséges tartsd szemmel a többieket. Tudod, csak hogy ne legyen semmi gond.
*Itt hagy egy kis időt a lánynak, hogy feldolgozza a hallottakat, ami biztosan váratlanul éri, és Rel úgy tippeli ilyen „komolyabb feladatot” még nem kapott, csak azt amit az előbb ők is kiosztottak neki.*
- Sietünk ugyan vissza, de sosem lehetünk óvatosak. Bízom benned és a képességeidben.
*Kedvesen a lányra mosolyog, miközben kisimít egy tincset az arcából a füle mögé.*
- Corával kérlek légy óvatosabb, kicsit vadóc, nem szeretném ha bajod esne. Darenahrral viszont szerintem nem lesz gondod.
*Szemöldökeit kérdőn felvonja, jelezve, hogy egyetértést vár, vagy bármi visszajelzést ami igazolja neki, hogy megértette amiket mondott. Ezután visszafordul, és ha végre megkapják a szobáikat, meg az italokat követi Samet fel a szobájukba.*
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-25 07:20:28
Üzenet elküldve: 2018-08-25 07:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek //
*A kocsmárossal nagyban megy a fejvakarás, számolás, hogy mi legyen a szarvas üzlettel. Ekkor a szeme sarkából megpillantja a közeledő, égszínkék szemű, göndör hajú leányt.*
~Mivel a pulthoz jött és a kocsmárossal diskurál, ezért nem lehet a Vaskorsó felszolgálója. Kétségtelen, hogy az úri népek szolgálója lehet, akik ott elvonulva ülnek.~
*Apró megállapítást tesz magában miközben oldalra pillantva rámosolyog a nagyjából mellette álldogáló lányra. Ez nem amolyan kacérkodó gesztus, inkább csak barátságos. Alig telik el egy kis idő és megjelenik a „tulajdonos”. Eddig azt hitte a lány szolgálóként van velük, de most az úrfika átkarolja.*
~Érdekes egy népek ezek az itteni nemesek, jól mondta a nagyapám. Úgy szorongatja szegény lányt, mint a vadak, amikor a területüket jelölik meg.~
*Nem nagyon érti a kettejük közt lévő kapcsolatot, mert az előbb még nagyban fűzte amott az előkelő kisasszonyt elvonulva.*
~Minden igaz, amit róluk regéltek. Minden a külcsín, rongyrázás. Meszelt sírok…~
*Csodálkozva látja, hogy a lány mindent zokszó nélkül fogad.*
~Micsoda alázat! Elnézve a viselkedését megviselhette az élet szegényt. Jobb sorsot érdemelne ennél.~
*Már majdnem szóba elegyedett vele, de az uraság elrabolta. Sebaj, ami késik, nem múlik… Visszafordul a kocsmároshoz, aki baráti tanácsokkal látja el. Egyáltalán nem veszi rossz néven, amit a széles vállú férfi ember mond neki. A tanácsokra köszönettel rábólint, magában jegyzetelte az infókat. Akárhogy is volt a szarvas vadászat a legjobb ajánlatot mégis megkapja.*
- Kezet rá komám! *Vigyorogva nyújtja jobbját a kocsmáros felé jelezve, hogy elfogadja az ajánlatot. Nincs értelme tovább szőröznie, ez egy fair ajánlat, amit kap és bolond lenne nem élni a lehetőséggel. Még ott marad a pultnál kicsit mikor a kocsmáros nemes egyszerűséggel hámozza le az érméket a nemes öltözetű uraságról.*
~Úgy-úgy komám, kopaszd a népnyúzókat!~
*Leemel egy sört a pultról, mert ez már jár neki és le is van csapolva pár korsó, ahogy látni véli. Ezzel a korsóval leül egy asztalhoz, amitől jól rálát a pultra és a felvezető lépcsőre is. A korsó sör landol az asztalon majd egy székre kerül az íja és tegeze is, mert ezekkel ugye nehéz lenne kényelmesen hátradőlni.*
*A kocsmárossal nagyban megy a fejvakarás, számolás, hogy mi legyen a szarvas üzlettel. Ekkor a szeme sarkából megpillantja a közeledő, égszínkék szemű, göndör hajú leányt.*
~Mivel a pulthoz jött és a kocsmárossal diskurál, ezért nem lehet a Vaskorsó felszolgálója. Kétségtelen, hogy az úri népek szolgálója lehet, akik ott elvonulva ülnek.~
*Apró megállapítást tesz magában miközben oldalra pillantva rámosolyog a nagyjából mellette álldogáló lányra. Ez nem amolyan kacérkodó gesztus, inkább csak barátságos. Alig telik el egy kis idő és megjelenik a „tulajdonos”. Eddig azt hitte a lány szolgálóként van velük, de most az úrfika átkarolja.*
~Érdekes egy népek ezek az itteni nemesek, jól mondta a nagyapám. Úgy szorongatja szegény lányt, mint a vadak, amikor a területüket jelölik meg.~
*Nem nagyon érti a kettejük közt lévő kapcsolatot, mert az előbb még nagyban fűzte amott az előkelő kisasszonyt elvonulva.*
~Minden igaz, amit róluk regéltek. Minden a külcsín, rongyrázás. Meszelt sírok…~
*Csodálkozva látja, hogy a lány mindent zokszó nélkül fogad.*
~Micsoda alázat! Elnézve a viselkedését megviselhette az élet szegényt. Jobb sorsot érdemelne ennél.~
*Már majdnem szóba elegyedett vele, de az uraság elrabolta. Sebaj, ami késik, nem múlik… Visszafordul a kocsmároshoz, aki baráti tanácsokkal látja el. Egyáltalán nem veszi rossz néven, amit a széles vállú férfi ember mond neki. A tanácsokra köszönettel rábólint, magában jegyzetelte az infókat. Akárhogy is volt a szarvas vadászat a legjobb ajánlatot mégis megkapja.*
- Kezet rá komám! *Vigyorogva nyújtja jobbját a kocsmáros felé jelezve, hogy elfogadja az ajánlatot. Nincs értelme tovább szőröznie, ez egy fair ajánlat, amit kap és bolond lenne nem élni a lehetőséggel. Még ott marad a pultnál kicsit mikor a kocsmáros nemes egyszerűséggel hámozza le az érméket a nemes öltözetű uraságról.*
~Úgy-úgy komám, kopaszd a népnyúzókat!~
*Leemel egy sört a pultról, mert ez már jár neki és le is van csapolva pár korsó, ahogy látni véli. Ezzel a korsóval leül egy asztalhoz, amitől jól rálát a pultra és a felvezető lépcsőre is. A korsó sör landol az asztalon majd egy székre kerül az íja és tegeze is, mert ezekkel ugye nehéz lenne kényelmesen hátradőlni.*
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-24 20:51:40
Üzenet elküldve: 2018-08-24 20:51:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek //
*A szarvascipelő fickó válaszol.*
- Hát fiam, ha megengedsz pár jó tanácsot... *húzkodja meg a szakállát tétován.*
- Egyrészt itt soha ne mondd, hogy "innen, vagyis Artheniorból". Komoly becsületsértésnek számít. *kezdi, mert bizony a helyiek keze gyorsan eljár, ha földjüket Artheniornak vagy Artheniorénak nevezik.*
- A másik, hogy ha a szarvast fél napja vadásztad, most meg cipeled, akkor te fáradt, a hús meg igen romlott lehet. *fél napig ebben az időben, nem az igazi. Bizalmaskodva hajol közelebb.*
- Ha viszont véletlenül errefelé lőtted, akkor gyorsan átveszem tőled egy korsó sörért, meg egy tál ragúért, mert ha a vashegyiek rajtaérnek az orvvadászaton, szíjat hasítanak a hátadból.
*Közben úgy látja, hogy a ringyó és a strigó között a háttérben megköttetett az üzlet, mindkettejük nagy örömére.*
- A következő apózásért a te hátadból is szíj lesz hasítva, értem? *fortyan fel jogos háborgással, de addigra az beseggel, ahogy kell.*
- Amatőr. *rázza a fejét, aztán a kis Latliera pillant.*
- Neked, galambom, bármennyit! *hunyír a lányra, bízva benne, hogy ennek is súlyos apakomplexusa van, mint megannyi hasonszőrűnek.*
- Egyébkén a szoba ágyanként tizenké... huszon arany. *pillant gyorsan a kis csapat létszámára, majd gyorsan elmarja a 100 aranyat.*
- Asszem egyágyasak. *szinte tuti.*
- Az italok még negyvenöt arany. Meg a jatt. *néz faarccal az előkerülő Samre.*
*A szarvascipelő fickó válaszol.*
- Hát fiam, ha megengedsz pár jó tanácsot... *húzkodja meg a szakállát tétován.*
- Egyrészt itt soha ne mondd, hogy "innen, vagyis Artheniorból". Komoly becsületsértésnek számít. *kezdi, mert bizony a helyiek keze gyorsan eljár, ha földjüket Artheniornak vagy Artheniorénak nevezik.*
- A másik, hogy ha a szarvast fél napja vadásztad, most meg cipeled, akkor te fáradt, a hús meg igen romlott lehet. *fél napig ebben az időben, nem az igazi. Bizalmaskodva hajol közelebb.*
- Ha viszont véletlenül errefelé lőtted, akkor gyorsan átveszem tőled egy korsó sörért, meg egy tál ragúért, mert ha a vashegyiek rajtaérnek az orvvadászaton, szíjat hasítanak a hátadból.
*Közben úgy látja, hogy a ringyó és a strigó között a háttérben megköttetett az üzlet, mindkettejük nagy örömére.*
- A következő apózásért a te hátadból is szíj lesz hasítva, értem? *fortyan fel jogos háborgással, de addigra az beseggel, ahogy kell.*
- Amatőr. *rázza a fejét, aztán a kis Latliera pillant.*
- Neked, galambom, bármennyit! *hunyír a lányra, bízva benne, hogy ennek is súlyos apakomplexusa van, mint megannyi hasonszőrűnek.*
- Egyébkén a szoba ágyanként tizenké... huszon arany. *pillant gyorsan a kis csapat létszámára, majd gyorsan elmarja a 100 aranyat.*
- Asszem egyágyasak. *szinte tuti.*
- Az italok még negyvenöt arany. Meg a jatt. *néz faarccal az előkerülő Samre.*
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-24 20:06:52
Üzenet elküldve: 2018-08-24 20:06:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek //
* Visszaérve Darenahr szavai fogadják, amik kicsit meg is lepik, ám a döbbent pofin hamar szelíd, szomorú mosoly ül ki. *
- Kérdezd meg a melletted ülő lányt, hogy mennyire fájdalmas a szolgák és rabszolgák szájából szóló nem szócska - * biccent Cora felé. Bizony ez az ő esetében sem volt másképp, gyermekkorában sok pofont kapott, vagy botütést, meg még annál is több mentális bántalmazást. Nála a nem szócska már a szókincsében sem szerepel, kiirtották onnan. És ahogy Rel is bebizonyította a pofonnal, itt sem lenne másképp, Sam ennél csak sokkal rosszabb volna, mert ő nem annyira erős mint Rel, inkább csak furcsa ficsúr.
Nem sok idő jut a fecsegésre, az elf máris mögötte terem. Érintésére csak zavartan lesüti szemét, és a kérdésre bólint. *
- Természetesen segítek felvinni -* bólint rá illedelmesen, ha pedig megkapják az úr italait akkor átadArnulf Molinanak 100 aranyat újfent.. *
* Visszaérve Darenahr szavai fogadják, amik kicsit meg is lepik, ám a döbbent pofin hamar szelíd, szomorú mosoly ül ki. *
- Kérdezd meg a melletted ülő lányt, hogy mennyire fájdalmas a szolgák és rabszolgák szájából szóló nem szócska - * biccent Cora felé. Bizony ez az ő esetében sem volt másképp, gyermekkorában sok pofont kapott, vagy botütést, meg még annál is több mentális bántalmazást. Nála a nem szócska már a szókincsében sem szerepel, kiirtották onnan. És ahogy Rel is bebizonyította a pofonnal, itt sem lenne másképp, Sam ennél csak sokkal rosszabb volna, mert ő nem annyira erős mint Rel, inkább csak furcsa ficsúr.
Nem sok idő jut a fecsegésre, az elf máris mögötte terem. Érintésére csak zavartan lesüti szemét, és a kérdésre bólint. *
- Természetesen segítek felvinni -* bólint rá illedelmesen, ha pedig megkapják az úr italait akkor átadArnulf Molinanak 100 aranyat újfent.
. *
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-24 00:13:57
Üzenet elküldve: 2018-08-24 00:13:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Trió//
*Idő közben végre odatalál hozzájuk egy felszolgáló, aki udvariasan elnézést kér tőlük.*
~Kisasszony, heh...~
*Nem nagyon hallott még ilyet senki szájából magára, és elég komikusan is hangzik, már csak az elnevezés is, ahogy belegondol.
Társaira pillant, hogy ők kérnek-e valamit, közben azonban Mogrim már távozna is. A két nő egyelőre nem mond semmit, így aztán csak ő maradt.*
- Várjon, meg is vagyunk.
*Ha már elment, akkor int neki, hogy rendelne. Remélhetőleg visszajön, még mielőtt elindulna fel a szobájába a gnóm, mert nagyon ihatnékja van már a lánynak. Máskülönben kénytelen lesz a pulthoz sétálnia, de sajog már minden porcikája a sok lovaglástól, és nem nagyon füllik hozzá a foga.*
- Egy sört szeretnék! Tudja mit, legyen három! Meghívlak titeket is.
Azzal átadja a 24 aranyat Mogrim Jorlinnak, illetve ha már nincs ott, a pulthoz sétálva tolja Arnulf elé.
*Idő közben végre odatalál hozzájuk egy felszolgáló, aki udvariasan elnézést kér tőlük.*
~Kisasszony, heh...~
*Nem nagyon hallott még ilyet senki szájából magára, és elég komikusan is hangzik, már csak az elnevezés is, ahogy belegondol.
Társaira pillant, hogy ők kérnek-e valamit, közben azonban Mogrim már távozna is. A két nő egyelőre nem mond semmit, így aztán csak ő maradt.*
- Várjon, meg is vagyunk.
*Ha már elment, akkor int neki, hogy rendelne. Remélhetőleg visszajön, még mielőtt elindulna fel a szobájába a gnóm, mert nagyon ihatnékja van már a lánynak. Máskülönben kénytelen lesz a pulthoz sétálnia, de sajog már minden porcikája a sok lovaglástól, és nem nagyon füllik hozzá a foga.*
- Egy sört szeretnék! Tudja mit, legyen három! Meghívlak titeket is.
Azzal átadja a 24 aranyat Mogrim Jorlinnak, illetve ha már nincs ott, a pulthoz sétálva tolja Arnulf elé.
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 23:47:22
Üzenet elküldve: 2018-08-23 23:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Relael Ellerin lae'Natar //
*Rel szavaira csak bólint egyetértése jeleként, miközben megnézi magának hátulról is a távozó lányt. Eddig nem igazán volt ideje felmérni a testét.*
- Valóban az, és még látványra se utolsó. * Jegyzi meg, miközben a szeme sarkából nem is Latliet, hanem Relt nézi, hogyan reagál más nők dicsérésére. Aztán elmondja a büntetést, ahogy arra számított, kissé lelombozza vele partnerét, de ennyit megengedhet magának, legalábbis Sam úgy érzi. Egyébként is, már kezdett nehéz dolga lenni azzal, hogy állításokat találjon ki, de ezt persze nem vallaná be. Hiába, fárasztó nap van mögöttük, és nem mozog úgy az agya. Jobb lenne a testét mozgatni inkább.*
- Miért vesztegetném? Minden perc amit elfecsérelünk feleslegesen pergő homok életünk homokórájában. * Vonja meg őszintén a vállát, aztán határozottan felkel az asztaltól. *
- A másodikat még meglátom... az is lehet, hogy elorozhatod tőlem. Egyelőre az elsőt akarom teljesíteni. Szerzek szobát és valamit inni. * Jelenti ki ellentmondás nem tűrő hangon, aztán a pulthoz sétál. *
// Mindenféle népek //
* Határozott léptekkel sétál oda a pulthoz, ahol ha a lányt nem zavarja, akkor szelíden átkarolja, miközben int a csaposnak. *
- A lánynál van a pénzem, kérnénk három szobát, *gyors fejszámolás* aztán kettő Kagan öklét, és négy pohár ribizlibort, ezek mehetnek kettő korsóba hogy spóroljunk. * Mosolyog a férfira, aztán a lány felé fordul.*
- Kedvesem, remélem segítesz felvinni az italokat. * Kéri meg, és visszanéz Rel felé. Igazából teszteli, hogy hogyan reagál egy erőszakosabb, irányító személyiségre, hogy mennyire tűri ezt a fajta viselkedést, és hogy meddig mehet el. Nem fél attól, hogy elrontja az estélyét, ha Relnél nem lenne szerencséje, mert elbaltázza, még mindig itt van Latlie, akit valószínűleg könnyen leitathat, és ágyba rángathat. Persze nem lenne ugyan az, sőt, sovány vigasz lenne, de ilyen az élet. *
// Relael Ellerin lae'Natar //
*Rel szavaira csak bólint egyetértése jeleként, miközben megnézi magának hátulról is a távozó lányt. Eddig nem igazán volt ideje felmérni a testét.*
- Valóban az, és még látványra se utolsó. * Jegyzi meg, miközben a szeme sarkából nem is Latliet, hanem Relt nézi, hogyan reagál más nők dicsérésére. Aztán elmondja a büntetést, ahogy arra számított, kissé lelombozza vele partnerét, de ennyit megengedhet magának, legalábbis Sam úgy érzi. Egyébként is, már kezdett nehéz dolga lenni azzal, hogy állításokat találjon ki, de ezt persze nem vallaná be. Hiába, fárasztó nap van mögöttük, és nem mozog úgy az agya. Jobb lenne a testét mozgatni inkább.*
- Miért vesztegetném? Minden perc amit elfecsérelünk feleslegesen pergő homok életünk homokórájában. * Vonja meg őszintén a vállát, aztán határozottan felkel az asztaltól. *
- A másodikat még meglátom... az is lehet, hogy elorozhatod tőlem. Egyelőre az elsőt akarom teljesíteni. Szerzek szobát és valamit inni. * Jelenti ki ellentmondás nem tűrő hangon, aztán a pulthoz sétál. *
// Mindenféle népek //
* Határozott léptekkel sétál oda a pulthoz, ahol ha a lányt nem zavarja, akkor szelíden átkarolja, miközben int a csaposnak. *
- A lánynál van a pénzem, kérnénk három szobát, *gyors fejszámolás* aztán kettő Kagan öklét, és négy pohár ribizlibort, ezek mehetnek kettő korsóba hogy spóroljunk. * Mosolyog a férfira, aztán a lány felé fordul.*
- Kedvesem, remélem segítesz felvinni az italokat. * Kéri meg, és visszanéz Rel felé. Igazából teszteli, hogy hogyan reagál egy erőszakosabb, irányító személyiségre, hogy mennyire tűri ezt a fajta viselkedést, és hogy meddig mehet el. Nem fél attól, hogy elrontja az estélyét, ha Relnél nem lenne szerencséje, mert elbaltázza, még mindig itt van Latlie, akit valószínűleg könnyen leitathat, és ágyba rángathat. Persze nem lenne ugyan az, sőt, sovány vigasz lenne, de ilyen az élet. *
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 23:39:50
Üzenet elküldve: 2018-08-23 23:39:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenféle népek //
*Nem sieti el a Arnulf a kiszolgálást, aztán mikor meg is kapják az ételt is csak pultra dobja, mint valami kivert kutyáknak. De hát végül is egy útszéli kocsmáról beszélünk, mi mást várna az ember?
Latile már viszi is a tányérokat a két nemesnek.*
~Ez a lány...~
*Szemeit forgatja, ahogy a lány már rohan is az asztalhoz. Sosem értette, mit kell így mások talpát nyalni, főleg hogy nem is őket szolgálja, na de mindegy. Felajánlaná ő a segítségét, de addigra már ott sincs, így aztán a pultnál marad Corával és csendben figyeli az eseményeket.*
- Na most mit sóztak rád?
*Kérdi Latiletől, mikor visszafelé jön valami újabb feladattal.*
- Tudod, néha igazán nemet mondhatnál valamire, nem fáj...
*Nem sieti el a Arnulf a kiszolgálást, aztán mikor meg is kapják az ételt is csak pultra dobja, mint valami kivert kutyáknak. De hát végül is egy útszéli kocsmáról beszélünk, mi mást várna az ember?
Latile már viszi is a tányérokat a két nemesnek.*
~Ez a lány...~
*Szemeit forgatja, ahogy a lány már rohan is az asztalhoz. Sosem értette, mit kell így mások talpát nyalni, főleg hogy nem is őket szolgálja, na de mindegy. Felajánlaná ő a segítségét, de addigra már ott sincs, így aztán a pultnál marad Corával és csendben figyeli az eseményeket.*
- Na most mit sóztak rád?
*Kérdi Latiletől, mikor visszafelé jön valami újabb feladattal.*
- Tudod, néha igazán nemet mondhatnál valamire, nem fáj...
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 22:52:14
Üzenet elküldve: 2018-08-23 22:52:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Samonyr Talwakr //
*Latliere egyszerűen nem lehet haragudni, Relael sem képes rá. Persze lenne az a szint, hogy mégis, de a lány olyan kifogástalan nevelésben vett részt, hogy ideálisabb szolgálólányt el sem tudna képzelni magán.*
- Kincs ez a szépség. Olyan kevés rendes embert találni manapság, akik tudják hol a helyük.
*Márpedig a kincseket ő maga szereti elorozni mások orra elől és gondosan vigyázni rájuk. Mint például a kivágott nyelvű őrére, akivel már-már jobb a kapcsolata, mint egyébként a családjával valaha volt. De visszatérve a játékukhoz, amit olybá tűnik, hogy elvesztett.*
- Most nem használtam, hiszen csalás lett volna.
*Még most is meggyőződése, hogy sokkal jobb Samonyrnál, ugyanakkor el kell ismerje a férfi ügyességét, és lát benne lehetőséget. Ritka az ilyen.*
- Ó ez bájos, de talán mind így vagyunk ezzel.
*Még Relael maga is megtapasztalta milyen az első szerelem, aztán annak csúfos vége kínzóbb volt, mint mikor koponyája szilárdságát tesztelte apja a földhöz verve. Akkor abban az időszakban őszintén úgy érezte, mintha a szíve képes lenne megrepedni és szétszakadni. Egy kicsit az a keserű időszak tette ezzé a szánalmas valamivé, ami manapság lenne.*
- Ejnye
*Háborodik fel picit az elfecsérlésen, de nem is tudja folytatni, annyira meglepi az ajánlat, illetve a ki rót büntetés.*
- Nocsak, nem vesztegeted az idődet.
*Bár volt egy sejtése, hogy lesz szexuális töltete az egyik feladatnak, azt viszont nem, hogy ennyire konkrét lesz. Ez most kicsit őt kényszeríti csalódottságra, de vállalja az ötletei következményét.*
- Rendben, legyen ahogy te szeretnéd. De a második legyen valami elmésebb.
*Első dolga pedig az, hogy el is fogyasztja a maradék bort, és egy pillanatnyi kesergés után tudomásul veszi, hogy vége, következőnek viszont folytatja az étkezést, elvégre Latlie a szobafelelős és valószínűleg a játékuk itt szomorú véget ért.*
- No hát és mi lenne a második? Vagy azt kicsit későbbre tartogatod?
// Samonyr Talwakr //
*Latliere egyszerűen nem lehet haragudni, Relael sem képes rá. Persze lenne az a szint, hogy mégis, de a lány olyan kifogástalan nevelésben vett részt, hogy ideálisabb szolgálólányt el sem tudna képzelni magán.*
- Kincs ez a szépség. Olyan kevés rendes embert találni manapság, akik tudják hol a helyük.
*Márpedig a kincseket ő maga szereti elorozni mások orra elől és gondosan vigyázni rájuk. Mint például a kivágott nyelvű őrére, akivel már-már jobb a kapcsolata, mint egyébként a családjával valaha volt. De visszatérve a játékukhoz, amit olybá tűnik, hogy elvesztett.*
- Most nem használtam, hiszen csalás lett volna.
*Még most is meggyőződése, hogy sokkal jobb Samonyrnál, ugyanakkor el kell ismerje a férfi ügyességét, és lát benne lehetőséget. Ritka az ilyen.*
- Ó ez bájos, de talán mind így vagyunk ezzel.
*Még Relael maga is megtapasztalta milyen az első szerelem, aztán annak csúfos vége kínzóbb volt, mint mikor koponyája szilárdságát tesztelte apja a földhöz verve. Akkor abban az időszakban őszintén úgy érezte, mintha a szíve képes lenne megrepedni és szétszakadni. Egy kicsit az a keserű időszak tette ezzé a szánalmas valamivé, ami manapság lenne.*
- Ejnye
*Háborodik fel picit az elfecsérlésen, de nem is tudja folytatni, annyira meglepi az ajánlat, illetve a ki rót büntetés.*
- Nocsak, nem vesztegeted az idődet.
*Bár volt egy sejtése, hogy lesz szexuális töltete az egyik feladatnak, azt viszont nem, hogy ennyire konkrét lesz. Ez most kicsit őt kényszeríti csalódottságra, de vállalja az ötletei következményét.*
- Rendben, legyen ahogy te szeretnéd. De a második legyen valami elmésebb.
*Első dolga pedig az, hogy el is fogyasztja a maradék bort, és egy pillanatnyi kesergés után tudomásul veszi, hogy vége, következőnek viszont folytatja az étkezést, elvégre Latlie a szobafelelős és valószínűleg a játékuk itt szomorú véget ért.*
- No hát és mi lenne a második? Vagy azt kicsit későbbre tartogatod?
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 22:18:37
Üzenet elküldve: 2018-08-23 22:18:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek //
* Amint megérkezik Relék asztalához elkezdi lepakolni az a tálcáról, ám ezt akadályozza az, hogy úgy érzi mintha valaki figyelné őt. Még a tarkója is bizsereg, mint a legtöbb ilyen megérzésű embereknek szokott. Nem hiszi, hogy valóban néznék őt, de azért hogy megnyugtassa magát, oldalra fordítja fejét, ám arra nem számít, hogy tényleg őt fürkésző tekintetekbe botlik. Zavartan vörösödik el egy pillanatra Wengetta szemébe nézve, majd elkapja a fejét Rel és Sam felé. *
- A jó ételhez idő kell, bizonyára ezért tartott idáig a csaposnak - * válaszol szelíd hangon, remélve, hogy ez kielégíti mindkettő nemest és mégsem sodorja se magát se Arnulfot különösebb bajba. Elvégre itt senki nem hibás, Arnulf ahogy tudta elkészítette az ételt, Latlie pedig amint készhez kapta ki is hozta. *
- Még nem kértem kisasszony, mielőbb ki akartam hozni az ételeket és italokat. Ezután megyek vissza megérdeklődni - * felel a következő kérdésre is a szolgák használta szelíd, alázatos hanghordozással. *
- Igen is Uram, azonnal - * biccent és fogadja el a pénzt. Újabb 100-as, ma már a második, amit szintén jól elrejt markában, aztán már fordul oda a következő kérdésre felelni. *
- Ingyen sört osztogatnak kisasszony, hogy ha jól hallom - * pislog hátra, mintha megerősítést várna, de mivel úgyse kap senkitől hamar újból a két nemessel "néz farkasszemet", de csupán annyira, hogy elvegye az asztalról a tálcát, kebléhez szorítsa és kicsiny meghajlás után meginduljon a pult felé.
Ott aztán csendben megvárja, még Arnulf figyelme újra rá szegeződik és szelíden elmosolyodik. *
- Bocsánat, hogy megint zargatom, csupán afelől érdeklődnék, hogy 100 arany fejében hány szobát kaphatnánk?
* Amint megérkezik Relék asztalához elkezdi lepakolni az a tálcáról, ám ezt akadályozza az, hogy úgy érzi mintha valaki figyelné őt. Még a tarkója is bizsereg, mint a legtöbb ilyen megérzésű embereknek szokott. Nem hiszi, hogy valóban néznék őt, de azért hogy megnyugtassa magát, oldalra fordítja fejét, ám arra nem számít, hogy tényleg őt fürkésző tekintetekbe botlik. Zavartan vörösödik el egy pillanatra Wengetta szemébe nézve, majd elkapja a fejét Rel és Sam felé. *
- A jó ételhez idő kell, bizonyára ezért tartott idáig a csaposnak - * válaszol szelíd hangon, remélve, hogy ez kielégíti mindkettő nemest és mégsem sodorja se magát se Arnulfot különösebb bajba. Elvégre itt senki nem hibás, Arnulf ahogy tudta elkészítette az ételt, Latlie pedig amint készhez kapta ki is hozta. *
- Még nem kértem kisasszony, mielőbb ki akartam hozni az ételeket és italokat. Ezután megyek vissza megérdeklődni - * felel a következő kérdésre is a szolgák használta szelíd, alázatos hanghordozással. *
- Igen is Uram, azonnal - * biccent és fogadja el a pénzt. Újabb 100-as, ma már a második, amit szintén jól elrejt markában, aztán már fordul oda a következő kérdésre felelni. *
- Ingyen sört osztogatnak kisasszony, hogy ha jól hallom - * pislog hátra, mintha megerősítést várna, de mivel úgyse kap senkitől hamar újból a két nemessel "néz farkasszemet", de csupán annyira, hogy elvegye az asztalról a tálcát, kebléhez szorítsa és kicsiny meghajlás után meginduljon a pult felé.
Ott aztán csendben megvárja, még Arnulf figyelme újra rá szegeződik és szelíden elmosolyodik. *
- Bocsánat, hogy megint zargatom, csupán afelől érdeklődnék, hogy 100 arany fejében hány szobát kaphatnánk?
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 21:21:29
Üzenet elküldve: 2018-08-23 21:21:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenféle népek//
//Ingyen sör//
//Trió//
~Arnulf atya?~ *Kitágulnak gubó szemei mert életében nem hívott még senkit atyának az apján kívül. Ezt a hagyományt nem szeretné megtörni ezért mosolyogva bólint Arnulf felé.*
- Rendben, Arnulf apó. *Huncutkodik egy kicsit magában. Az apó sokkal jobban tetszik neki, mint az atya. Mogrim szemében az apó szó nagyobb tiszteletnek örvend. A készletek feltöltését nem száz százalékra mondta a szakács uraságnak, hanem saját tapasztalataira hagyakozott, legalább is amikor még ő vezette a helyet akkor még ez valahogy így volt, ahogy elmondta. Persze ettől még kivétel termék lehetett, amit más szállított be, de azt lehet az egykori szakácsné Maon asszony vehetett át, ezt nem tudja biztosan. A pult felől egy puffanást hall mire reflexszerűen odafordítja fejét. ~Mi a manó?~ Kicsit értetlenül nézi a magas elf vendéget, aki egy lőtt állatot terített a pultra. Nem nagyon fordult ilyesmi elő ezelőtt, de egyszer mindennek meg kell történnie. Ráhagyja a dolgot Arnulf apóra, úgy is igen jól kezeli a váratlan helyzeteket. Közben Kaehyla kisasszony biztosan elmereng valamin, mert egyelőre még nem rendelt semmit.*
- Ha esetleg bármit szeretne a kisasszony akkor intsen nyugodtan. Két szemvillanás és itt leszek. *Kedves mosollyal mondja mindezt a kedves vendégnek, majd ha nem tartóztatják fel, akkor visszasétál a pulthoz, ahol Arnulf apó és az idegen elf egyezkednek. Mivel Arnulf már pár korsó sört megeresztett ezért elvesz egyet a pultról és óvatosan belekortyol. Valahol Morw úr mellett ácsoroghat, bár lehet az óriás észre sem veszi a kicsi gnómot. Először egy kicsit megborzong az első korty után, de ahogy issza egyre finomabb lesz. ~Ejha, ez nagyon finom.~ Bár tudja, hogy a sör Tharg specialitás, de kóstolni még csak most kóstolja először. Ezek után meleg szívvel fogja ajánlani bárkinek aki jófajta házi sört keres. Még egy aprót böffent is a nagy ivászat közben. Gyorsan kezét a szájához kapta, hogy valamit eszközöljön a helyzeten, mert egy jól nevelt gnóm ugye ilyet nem csinál normál körülmények között. ~Hátha nem hallotta meg senki!~ A korsót úgy a harmadáig leissza, mikor érzi, hogy kicsi gyomra már kezd megtelni. Mivel arra tanították, hogy ne hagyjon meg semmit ezért kiissza az egész korsóval, amivel teljesen jól is „lakik”. Durranásig van sörrel. Egy kicsit meg is szédül és két felesleges illegő lépést tesz oldalra. ~Hű, de meleg van itt.~*
- Arnulf mondtam, hogy ne fűtsé be, erre jól magpakoltad a kandallót fával. Még a gatyám szárán is csurrrog az izzadság. Morworormor úrnak meg adjá még vagy négy sert hadd eredjen meg a nyelvel, úgy ül itt mint valami melankóliás. Én meg most felmegyek és itt hagyom a meleget rátok, mert elkezdett forrogni a szoba, ez nem jó szoba, a fenti nem forrog. *Láthatóan nincs magánál, sosem tegeződik csak így, egyértelmű tünete a gnóm becsípésnek. Szinte reflexből botorkál a pult mögé és akasztja le a fenti fogadós lakrész kulcsát. Hacsak valaki nem akadályozza meg, akkor kicsit idült állapotban barangol fel a szobáig, majd a fogadós lakrész ágyán kinyúlva elalszik a kicsiny gnóm.*
A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.23 21:41:04
//Ingyen sör//
//Trió//
~Arnulf atya?~ *Kitágulnak gubó szemei mert életében nem hívott még senkit atyának az apján kívül. Ezt a hagyományt nem szeretné megtörni ezért mosolyogva bólint Arnulf felé.*
- Rendben, Arnulf apó. *Huncutkodik egy kicsit magában. Az apó sokkal jobban tetszik neki, mint az atya. Mogrim szemében az apó szó nagyobb tiszteletnek örvend. A készletek feltöltését nem száz százalékra mondta a szakács uraságnak, hanem saját tapasztalataira hagyakozott, legalább is amikor még ő vezette a helyet akkor még ez valahogy így volt, ahogy elmondta. Persze ettől még kivétel termék lehetett, amit más szállított be, de azt lehet az egykori szakácsné Maon asszony vehetett át, ezt nem tudja biztosan. A pult felől egy puffanást hall mire reflexszerűen odafordítja fejét. ~Mi a manó?~ Kicsit értetlenül nézi a magas elf vendéget, aki egy lőtt állatot terített a pultra. Nem nagyon fordult ilyesmi elő ezelőtt, de egyszer mindennek meg kell történnie. Ráhagyja a dolgot Arnulf apóra, úgy is igen jól kezeli a váratlan helyzeteket. Közben Kaehyla kisasszony biztosan elmereng valamin, mert egyelőre még nem rendelt semmit.*
- Ha esetleg bármit szeretne a kisasszony akkor intsen nyugodtan. Két szemvillanás és itt leszek. *Kedves mosollyal mondja mindezt a kedves vendégnek, majd ha nem tartóztatják fel, akkor visszasétál a pulthoz, ahol Arnulf apó és az idegen elf egyezkednek. Mivel Arnulf már pár korsó sört megeresztett ezért elvesz egyet a pultról és óvatosan belekortyol. Valahol Morw úr mellett ácsoroghat, bár lehet az óriás észre sem veszi a kicsi gnómot. Először egy kicsit megborzong az első korty után, de ahogy issza egyre finomabb lesz. ~Ejha, ez nagyon finom.~ Bár tudja, hogy a sör Tharg specialitás, de kóstolni még csak most kóstolja először. Ezek után meleg szívvel fogja ajánlani bárkinek aki jófajta házi sört keres. Még egy aprót böffent is a nagy ivászat közben. Gyorsan kezét a szájához kapta, hogy valamit eszközöljön a helyzeten, mert egy jól nevelt gnóm ugye ilyet nem csinál normál körülmények között. ~Hátha nem hallotta meg senki!~ A korsót úgy a harmadáig leissza, mikor érzi, hogy kicsi gyomra már kezd megtelni. Mivel arra tanították, hogy ne hagyjon meg semmit ezért kiissza az egész korsóval, amivel teljesen jól is „lakik”. Durranásig van sörrel. Egy kicsit meg is szédül és két felesleges illegő lépést tesz oldalra. ~Hű, de meleg van itt.~*
- Arnulf mondtam, hogy ne fűtsé be, erre jól magpakoltad a kandallót fával. Még a gatyám szárán is csurrrog az izzadság. Morworormor úrnak meg adjá még vagy négy sert hadd eredjen meg a nyelvel, úgy ül itt mint valami melankóliás. Én meg most felmegyek és itt hagyom a meleget rátok, mert elkezdett forrogni a szoba, ez nem jó szoba, a fenti nem forrog. *Láthatóan nincs magánál, sosem tegeződik csak így, egyértelmű tünete a gnóm becsípésnek. Szinte reflexből botorkál a pult mögé és akasztja le a fenti fogadós lakrész kulcsát. Hacsak valaki nem akadályozza meg, akkor kicsit idült állapotban barangol fel a szobáig, majd a fogadós lakrész ágyán kinyúlva elalszik a kicsiny gnóm.*
A hozzászólás írója (Mogrim Jorlin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.23 21:41:04
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 21:12:10
Üzenet elküldve: 2018-08-23 21:12:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Samonyr Talwakr //
* Miután Latlia magukra hagyta őket, és folytathatták a játékukat, Sam nagy gonddal választotta ki a három állítását. Mivel most mindent vagy semmit a tét, ezért úgy döntött, hogy kicsit megcinkeli a kockáit. Ez jelen esetben három hazugságot jelent, persze az egyikre azt fogja mondani, hogy igaz. Természetesen egy olyanra, amit a nő nem választott. De ettől függetlenül érdekli a logika, ami a választások mögött áll, bár az este folyamán először csalódást okoz neki Rel, amikor azt mondja, hogy tippelt. Alighanem az lehet az oka, hogy tényleg szeretne büntetést kapni. Hát, ez Samen nem múlik. *
- Hát, a női megérzés most kevés volt, drágám. * Sóhajt végül, miután végighallgatta az okfejtést, és az étkezést is befejezte. Elégedetten issza ki az utolsó kortyot a kupájából, szomjasabb volt, mint hitte. Elégedetlenül realizálja, hogy nincs törlőkendő a közelben, úgyhogy kénytelen a szája törlésétől eltekinteni. Viszont ideje visszaemelje fürkésző tekintetét az elfre. *
- Az igazság, hogy valóban nem öltem még, és gyerekként nem szerettem volna mágus lenni, bár már mozgat egy kicsit a dolog. Ebből következik, hogy az első állításom az igazság * Szomorúan sóhajt egyet. * Az első nőt akivel voltam, őt tényleg szerettem...
- Akkor azt hiszem, ideje, hogy megbüntesselek. Szerencsés, hogy két alkalmat is kaptam... ez lehetőséget ad arra, hogy az egyik elfecséreljem. * Vigyorog mélyen a nő szemébe fúrva tekintetét.*
- Szeretném, ha feljönnél, és velem töltenéd az estét. Ahol nincsenek kíváncsi, és sóvárgó tekintetek.
A hozzászólás írója (Samonyr Talwakr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.23 21:28:51
// Samonyr Talwakr //
* Miután Latlia magukra hagyta őket, és folytathatták a játékukat, Sam nagy gonddal választotta ki a három állítását. Mivel most mindent vagy semmit a tét, ezért úgy döntött, hogy kicsit megcinkeli a kockáit. Ez jelen esetben három hazugságot jelent, persze az egyikre azt fogja mondani, hogy igaz. Természetesen egy olyanra, amit a nő nem választott. De ettől függetlenül érdekli a logika, ami a választások mögött áll, bár az este folyamán először csalódást okoz neki Rel, amikor azt mondja, hogy tippelt. Alighanem az lehet az oka, hogy tényleg szeretne büntetést kapni. Hát, ez Samen nem múlik. *
- Hát, a női megérzés most kevés volt, drágám. * Sóhajt végül, miután végighallgatta az okfejtést, és az étkezést is befejezte. Elégedetten issza ki az utolsó kortyot a kupájából, szomjasabb volt, mint hitte. Elégedetlenül realizálja, hogy nincs törlőkendő a közelben, úgyhogy kénytelen a szája törlésétől eltekinteni. Viszont ideje visszaemelje fürkésző tekintetét az elfre. *
- Az igazság, hogy valóban nem öltem még, és gyerekként nem szerettem volna mágus lenni, bár már mozgat egy kicsit a dolog. Ebből következik, hogy az első állításom az igazság * Szomorúan sóhajt egyet. * Az első nőt akivel voltam, őt tényleg szerettem...
- Akkor azt hiszem, ideje, hogy megbüntesselek. Szerencsés, hogy két alkalmat is kaptam... ez lehetőséget ad arra, hogy az egyik elfecséreljem. * Vigyorog mélyen a nő szemébe fúrva tekintetét.*
- Szeretném, ha feljönnél, és velem töltenéd az estét. Ahol nincsenek kíváncsi, és sóvárgó tekintetek.
A hozzászólás írója (Samonyr Talwakr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.23 21:28:51
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 19:59:29
Üzenet elküldve: 2018-08-23 19:59:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Samonyr Talwakr //
*Láthatóan Samonyr nem sok figyelmet szentel Latlienak, Relael sem szeretné tovább borzolni a lány idegeit, elvégre a férfi megérzései jó voltak. A számonkérés egy kis elégedetlenséget takart, de semmi komoly ellenszenvet, ami több időt érdemelne pár röpke pillanatnál. Különösképpen a válasz sem izgatja, fontosabb elfoglaltsága van ennél és mivel Samonyr ad még pénzt szobákra is, ezért aligha lehet gondja bármire.*
- Na hát akkor az elsőre egyből azt is mondanám, hogy nem igaz.
*Megvonja vállait, ha esetleg számon kérő vagy meglepett pillantást kapna. Már nem óvatoskodik, inkább azt mondja, ami először az eszébe jut, felfedve kissé meggondolatlan oldalát is. Így viszont még izgalmasabb a kis játékuk, izgatottságában vére is hevesebben járja be minden porcikáját. Kicsit mintha melege is lenne.*
- A második is hazugság szerintem, és az utolsó igaz. Azért azt cseppet sem nézném ki belőled, hogy vér tapad a kezeidhez.
*Elégedetten hátrébb dől, széles örömteli mosoly kerekedik arcán, miközben szemei csillognak. Újra kortyol az italába, miközben kíváncsian várja, hogy helyesen válaszolt-e vagy sem.*
- A magyarázatom pedig annyi, hogy találgattam.
*Röviden felnevet, majd jó kedélyűen visszatér az étkezéshez. Kicsit csalódottan veszi észre, hogy már alig van az italából, észre sem vette, hogy mikor ivott bele és milyen gyorsan ürül a pohárkája, bár fáradtságát, és üres gyomrát tekintve ez a kevéske ilyen rövid idő alatt is elég volt ahhoz, hogy már leheletnyit a fejében érezze.*
// Samonyr Talwakr //
*Láthatóan Samonyr nem sok figyelmet szentel Latlienak, Relael sem szeretné tovább borzolni a lány idegeit, elvégre a férfi megérzései jó voltak. A számonkérés egy kis elégedetlenséget takart, de semmi komoly ellenszenvet, ami több időt érdemelne pár röpke pillanatnál. Különösképpen a válasz sem izgatja, fontosabb elfoglaltsága van ennél és mivel Samonyr ad még pénzt szobákra is, ezért aligha lehet gondja bármire.*
- Na hát akkor az elsőre egyből azt is mondanám, hogy nem igaz.
*Megvonja vállait, ha esetleg számon kérő vagy meglepett pillantást kapna. Már nem óvatoskodik, inkább azt mondja, ami először az eszébe jut, felfedve kissé meggondolatlan oldalát is. Így viszont még izgalmasabb a kis játékuk, izgatottságában vére is hevesebben járja be minden porcikáját. Kicsit mintha melege is lenne.*
- A második is hazugság szerintem, és az utolsó igaz. Azért azt cseppet sem nézném ki belőled, hogy vér tapad a kezeidhez.
*Elégedetten hátrébb dől, széles örömteli mosoly kerekedik arcán, miközben szemei csillognak. Újra kortyol az italába, miközben kíváncsian várja, hogy helyesen válaszolt-e vagy sem.*
- A magyarázatom pedig annyi, hogy találgattam.
*Röviden felnevet, majd jó kedélyűen visszatér az étkezéshez. Kicsit csalódottan veszi észre, hogy már alig van az italából, észre sem vette, hogy mikor ivott bele és milyen gyorsan ürül a pohárkája, bár fáradtságát, és üres gyomrát tekintve ez a kevéske ilyen rövid idő alatt is elég volt ahhoz, hogy már leheletnyit a fejében érezze.*
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 18:53:44
Üzenet elküldve: 2018-08-23 18:53:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Relael Ellerin lae'Natar és Latlie, az Alázatos //
//A hozzászólás +16 tartalommal bír//
* A csilingelő hangra elégedettség látszódik Sam arcán, aki láthatóan élvezi, hogy sikerült diadalmaskodnia. Fel se merül benne, hogy túl könnyű feladványokat kapott, leginkább azért, mert nem változtat semmit az eredményen, és a helyzeten. Ha a nő, úgy mint Sam korábban, arra vágyik, hogy büntessék meg, az a szíve joga, és a férfi nem fogja megtagadni tőle. Ha pedig ő volt jobb, mint az elf várta, az pedig szintén nem változtat semmin. Viszont a magyarázatra természetesen odafigyel, érdekli őt minden, ami elhagyja a nő száját. Még a telitalálatnál is több elégedettséggel tölti el az, hogy Relnek sincsenek illúziói a szerelemről, és nem is vágyik rá. Nagyon szomorú, és unalmas lenne, ha kiderülne, hogy romantikus alkat, aki képes jellemet és személyiséget változtatni egy álló péló láttán. A gondolatmenetre, hogy miért nem vágyik gyerekre, szintén bólint. Sam is erre gondolt, és ez alapján következtetett, és gondolatban már gyártja a büntetéseket is, miközben azért figyelmesen hallgat. Az étel és ital érkezése egészen felvillanyozza, végre ihatnak. Egyből kap az alkalmon, és iszik is a borból, miközben Rel játékosan feszélyezi a szolgálólányt szavaival. Bár Latlie számára lehet nem egyértelmű, és az is lehet, hogy csak Sam képzeli oda, de mégis úgy érzi, hogy valamelyest fenyegetőek a szavak. Talán amiatt, ahogy azokat mondja, vagy csak abból indul ki, amiket eddig megtudott a nőről. A szolgálólány érdekében reméli, hogy tényleg a csapos volt a hibás, bár nem érezne vele együtt, ha nem így történt volna. A kérdésre ismét eltűnik a keze, és az erszényében matat, mert a korábbi fejszámolás során elfelejtette a szobák árát is beleszámolni. *
- Tessék kedvesem, kérj szobákat is. * Mondja, és egy laza mozdulattal ismét beleejt Latlie, az Alázatos kezébe 100 aranyat. . Ezzel el is veszítette egyelőre minden érdeklődését a lány iránt, és újra a nő felé fordítja tekintetét. Ahogy az nekilát az evésnek, úgy Sam is felvesz egy méltóságos pózt, és maga is falatozni kezd. Hasonló módon fog neki, mint asztaltársa, de csupán azért, mert megadja ezzel a kellő tiszteletet. Ha az elf barbár módra kezdett volna enni, Sam valószínűleg hasonlóan tenne. *
- Valóban az. * Válaszol mosolyogva, miután gondosan megrágta, és lenyelte a szájában tartott falatot. A kérdésnél ő is a szolgáló felé fordul, de nem igazán érdekli a válasz, azt már korábban megállapította, hogy Relen kívül nem igazán tartózkodik itt senki, aki méltó lenne a figyelmére. Ahogy most körbenéz, megállapítja, hogy ez azóta se változott. Mindenesetre ideje visszatérjenek a játékukhoz. *
- Nos, az első állításom könnyű lesz. Azt már megállapítottuk, hogy sose szerettem anyámat. Most azt mondom, hogy sose szerettem egy nőt sem. * Mosolyog, és ismét jóleső érzéssel kortyol a borba.*
- Mm, nem a legjobb bor amit ittam, de a helyhez képest egész jó. Második állításom, hogy öltem már embert. *Teszi hozzá, és egy újabb falatot szúr villájára, illetve helyez a szájába, gondolkodva rágva el, aztán ahogy lenyelte, jöhet az utolsó állítás.*
- A harmadik, és utolsó állításom: gyerekként mágus akartam lenni. * Tárja szét a karjait, aztán folytatja az evést, miközben figyeli Relt, ahogy gondolkodik. *
// Relael Ellerin lae'Natar és Latlie, az Alázatos //
//A hozzászólás +16 tartalommal bír//
* A csilingelő hangra elégedettség látszódik Sam arcán, aki láthatóan élvezi, hogy sikerült diadalmaskodnia. Fel se merül benne, hogy túl könnyű feladványokat kapott, leginkább azért, mert nem változtat semmit az eredményen, és a helyzeten. Ha a nő, úgy mint Sam korábban, arra vágyik, hogy büntessék meg, az a szíve joga, és a férfi nem fogja megtagadni tőle. Ha pedig ő volt jobb, mint az elf várta, az pedig szintén nem változtat semmin. Viszont a magyarázatra természetesen odafigyel, érdekli őt minden, ami elhagyja a nő száját. Még a telitalálatnál is több elégedettséggel tölti el az, hogy Relnek sincsenek illúziói a szerelemről, és nem is vágyik rá. Nagyon szomorú, és unalmas lenne, ha kiderülne, hogy romantikus alkat, aki képes jellemet és személyiséget változtatni egy álló péló láttán. A gondolatmenetre, hogy miért nem vágyik gyerekre, szintén bólint. Sam is erre gondolt, és ez alapján következtetett, és gondolatban már gyártja a büntetéseket is, miközben azért figyelmesen hallgat. Az étel és ital érkezése egészen felvillanyozza, végre ihatnak. Egyből kap az alkalmon, és iszik is a borból, miközben Rel játékosan feszélyezi a szolgálólányt szavaival. Bár Latlie számára lehet nem egyértelmű, és az is lehet, hogy csak Sam képzeli oda, de mégis úgy érzi, hogy valamelyest fenyegetőek a szavak. Talán amiatt, ahogy azokat mondja, vagy csak abból indul ki, amiket eddig megtudott a nőről. A szolgálólány érdekében reméli, hogy tényleg a csapos volt a hibás, bár nem érezne vele együtt, ha nem így történt volna. A kérdésre ismét eltűnik a keze, és az erszényében matat, mert a korábbi fejszámolás során elfelejtette a szobák árát is beleszámolni. *
- Tessék kedvesem, kérj szobákat is. * Mondja, és egy laza mozdulattal ismét beleejt Latlie, az Alázatos kezébe 100 aranyat.
. Ezzel el is veszítette egyelőre minden érdeklődését a lány iránt, és újra a nő felé fordítja tekintetét. Ahogy az nekilát az evésnek, úgy Sam is felvesz egy méltóságos pózt, és maga is falatozni kezd. Hasonló módon fog neki, mint asztaltársa, de csupán azért, mert megadja ezzel a kellő tiszteletet. Ha az elf barbár módra kezdett volna enni, Sam valószínűleg hasonlóan tenne. *- Valóban az. * Válaszol mosolyogva, miután gondosan megrágta, és lenyelte a szájában tartott falatot. A kérdésnél ő is a szolgáló felé fordul, de nem igazán érdekli a válasz, azt már korábban megállapította, hogy Relen kívül nem igazán tartózkodik itt senki, aki méltó lenne a figyelmére. Ahogy most körbenéz, megállapítja, hogy ez azóta se változott. Mindenesetre ideje visszatérjenek a játékukhoz. *
- Nos, az első állításom könnyű lesz. Azt már megállapítottuk, hogy sose szerettem anyámat. Most azt mondom, hogy sose szerettem egy nőt sem. * Mosolyog, és ismét jóleső érzéssel kortyol a borba.*
- Mm, nem a legjobb bor amit ittam, de a helyhez képest egész jó. Második állításom, hogy öltem már embert. *Teszi hozzá, és egy újabb falatot szúr villájára, illetve helyez a szájába, gondolkodva rágva el, aztán ahogy lenyelte, jöhet az utolsó állítás.*
- A harmadik, és utolsó állításom: gyerekként mágus akartam lenni. * Tárja szét a karjait, aztán folytatja az evést, miközben figyeli Relt, ahogy gondolkodik. *
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 18:36:16
Üzenet elküldve: 2018-08-23 18:36:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek//
//Ingyen sör//
– Úgy-úgy. * Válaszol tömören a gnómnak, mert megtetszett neki ez a másfél szavas, mindenhova beilleszthető és végtelenül egyszerű kifejezés. Nem érti, mire fel ez a nagy hálálkodás Mogrimtól, elvégre az ingyen sör teljesen természetes dolog Tharg vidéken. Vagy nem? Morwon legalábbis régebben ivott párszor díjmentesen és ő is hívott már meg másokat, szóval természetesnek veszi az ilyet.
Közben bár esze ágában sincs hallgatózni, de mégiscsak ott áll a pult mellett, így meghallja, amit meghall. Például, hogy a gnóm Mogrimjorlin, a kopasz pedig Arnulfatya. Hosszú nevek ezek, így nemhogy később nem tudja majd őket felidézni, de már most sem biztos bennük. *
– Ejj, furcsa kicsi népek ezek. * Rosszallóan bólogat, azután elvesz egy korsó ingyen sört. Mármint egy olyan ingyen sört, amiért most fizetett száz aranyat. Így várja a továbbiakat – elsősorban a kaját. Még nem tudja egészen, hogy mit fog csinálni ezután, de valószínűnek tartja, hogy újra bepróbálkozik bejutni a kapun. Lehetőség szerint majd elcsípi valamelyik ismerősebb Thargot és megkéri, hogy beszéljen a zöldfülű őr fejével. Most viszont csak maga elé révedve iszogat és tűnődik. *
//Ingyen sör//
– Úgy-úgy. * Válaszol tömören a gnómnak, mert megtetszett neki ez a másfél szavas, mindenhova beilleszthető és végtelenül egyszerű kifejezés. Nem érti, mire fel ez a nagy hálálkodás Mogrimtól, elvégre az ingyen sör teljesen természetes dolog Tharg vidéken. Vagy nem? Morwon legalábbis régebben ivott párszor díjmentesen és ő is hívott már meg másokat, szóval természetesnek veszi az ilyet.
Közben bár esze ágában sincs hallgatózni, de mégiscsak ott áll a pult mellett, így meghallja, amit meghall. Például, hogy a gnóm Mogrimjorlin, a kopasz pedig Arnulfatya. Hosszú nevek ezek, így nemhogy később nem tudja majd őket felidézni, de már most sem biztos bennük. *
– Ejj, furcsa kicsi népek ezek. * Rosszallóan bólogat, azután elvesz egy korsó ingyen sört. Mármint egy olyan ingyen sört, amiért most fizetett száz aranyat. Így várja a továbbiakat – elsősorban a kaját. Még nem tudja egészen, hogy mit fog csinálni ezután, de valószínűnek tartja, hogy újra bepróbálkozik bejutni a kapun. Lehetőség szerint majd elcsípi valamelyik ismerősebb Thargot és megkéri, hogy beszéljen a zöldfülű őr fejével. Most viszont csak maga elé révedve iszogat és tűnődik. *
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 17:47:32
Üzenet elküldve: 2018-08-23 17:47:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Samonyr Talwakr és Latlie, az Alázatos //
*Igen, ami azt illeti kicsivel talán jobban hisz Samonyr elméletének, már ha igazat mond. Akár hazudhat, akár Relael maga is füllenthet. Azt örömmel tapasztalja, hogy nem ütközik ellenállásba döntését illetően, így lényegesen egyszerűbb feladata van. Illetve valahol annak is örül, hogy a férfi milyen sikereket arat.*
~ Lehet könnyebbeket adtam mint gondoltam volna? Vagy ügyesebb, mint amilyennek tűnik? ~
- Csing csing, teli találat. Szép volt.
*Elismerés látszik arcán. Kicsit gondolkodik azon, hogy magyarázatra szorulnak-e az állítások, végül úgy dönt egy gyors leírás nem árt, hogy megbizonyosodhasson a nemes arról, hogy milyen tisztességesen játszik.*
- Illúzió, lehet, de igazán varázslatos. Ugyanakkor nem vágyom rá.
*Lévén, hogy nő, és még nem teljesen érzéketlen, ezért valami romantikusság megmaradt benne, de csak egy leheletnyi. Talán ezt nem is bánja, hiszen így még érzékeny az apró szépségekre, és olykor képes fellángolni, talán szeretni is tudna ha akarna, ami igen kellemes változatosság lenne az üresség és a gyűlölet után.*
- A gyerekeket ugyan egészen kedvelem, de nincs igényem egyre sem, hiszen önmagamból több hasznot tudok kicsikarni, mint egy esetleg makacs, öntudatra ébredő személyből, akihez sok évtized kell, hogy bármire használható legyen. Na meg persze csak önmagamban és a saját képességeimben bízhatok maradéktalanul.
*Ezt utóbbit talán családjának sem ártott volna megjegyeznie. Belőle is hasznot akartak húzni, de Relaelt mindig jobban érdekelte saját maga, mint hozzátartozói érdeke, és teljesen rendjén van ez így. Latlie is megérkezik végre, ennek pedig örül, bár a késlekedésnek nem, de szerencséjére elnéző hangulata támadt.*
- Bizonyosan.
*Mosolyog Samonyrra és a csapos felé pillant, aki bőszen végzi a munkáját.*
- Láthatóan elfoglalt, csak az ő hibája lehet, ugye kedvesem?
*A szolgálólány felé is intéz egy kedves mosolyt, miközben látatlanban a boros poharáért nyúl.*
- Végül mennyi szobát sikerült kérned éjszakára? Kettő vagy három?
*Kicsit hunyorog ahogy gondolkodva ajkaihoz emeli a bort, de igazából nem sok fogalma van arról, hogy a férfi mekkora összeget adott a lánynak, mert nem érdekelte eléggé, hogy oda figyeljen erre a részletre.
Az asztal felé fordul teljes testében, székét maga alá húzva jobban, kihúzott tartással kezd neki enni. Időt és energiát nem sajnálva arra, hogy aprócska darabokra vágja a falatokat, annak ellenére is, hogy már borzasztóan éhes.*
- Mmm, nagyon finom.
*Elégedetten mosolyog, ahogy a nyál összefut a szájában az első falat megérkezésekor. Hasa is követelőzően görcsbe rándul.*
- Egyébként Latlie, mi ez a fennforgás most?
*Villájával Arnulfék irányába bök, aki úgy tűnik nagy bőszen csapolja a sört, mintha egy marhacsordát akarna ellátni vele. Amilyen mélyen elmerültek kis játékukban nem is figyelt fel a körülöttük zajló eseményekre, és a tömeg adta alapzaj sem segített ezen. Amint a lány megválaszolja a kérdését, esetleg távozik, és miután Relael lenyelte a szájában lévő falatot, újra Samhez intézi szavait.*
- Nos, most te következel. Jelenleg nyerésre állsz, szóval ne rontsd el. Vagy igen, ha a saját érdekeimet kell nézzem.
// Samonyr Talwakr és Latlie, az Alázatos //
*Igen, ami azt illeti kicsivel talán jobban hisz Samonyr elméletének, már ha igazat mond. Akár hazudhat, akár Relael maga is füllenthet. Azt örömmel tapasztalja, hogy nem ütközik ellenállásba döntését illetően, így lényegesen egyszerűbb feladata van. Illetve valahol annak is örül, hogy a férfi milyen sikereket arat.*
~ Lehet könnyebbeket adtam mint gondoltam volna? Vagy ügyesebb, mint amilyennek tűnik? ~
- Csing csing, teli találat. Szép volt.
*Elismerés látszik arcán. Kicsit gondolkodik azon, hogy magyarázatra szorulnak-e az állítások, végül úgy dönt egy gyors leírás nem árt, hogy megbizonyosodhasson a nemes arról, hogy milyen tisztességesen játszik.*
- Illúzió, lehet, de igazán varázslatos. Ugyanakkor nem vágyom rá.
*Lévén, hogy nő, és még nem teljesen érzéketlen, ezért valami romantikusság megmaradt benne, de csak egy leheletnyi. Talán ezt nem is bánja, hiszen így még érzékeny az apró szépségekre, és olykor képes fellángolni, talán szeretni is tudna ha akarna, ami igen kellemes változatosság lenne az üresség és a gyűlölet után.*
- A gyerekeket ugyan egészen kedvelem, de nincs igényem egyre sem, hiszen önmagamból több hasznot tudok kicsikarni, mint egy esetleg makacs, öntudatra ébredő személyből, akihez sok évtized kell, hogy bármire használható legyen. Na meg persze csak önmagamban és a saját képességeimben bízhatok maradéktalanul.
*Ezt utóbbit talán családjának sem ártott volna megjegyeznie. Belőle is hasznot akartak húzni, de Relaelt mindig jobban érdekelte saját maga, mint hozzátartozói érdeke, és teljesen rendjén van ez így. Latlie is megérkezik végre, ennek pedig örül, bár a késlekedésnek nem, de szerencséjére elnéző hangulata támadt.*
- Bizonyosan.
*Mosolyog Samonyrra és a csapos felé pillant, aki bőszen végzi a munkáját.*
- Láthatóan elfoglalt, csak az ő hibája lehet, ugye kedvesem?
*A szolgálólány felé is intéz egy kedves mosolyt, miközben látatlanban a boros poharáért nyúl.*
- Végül mennyi szobát sikerült kérned éjszakára? Kettő vagy három?
*Kicsit hunyorog ahogy gondolkodva ajkaihoz emeli a bort, de igazából nem sok fogalma van arról, hogy a férfi mekkora összeget adott a lánynak, mert nem érdekelte eléggé, hogy oda figyeljen erre a részletre.
Az asztal felé fordul teljes testében, székét maga alá húzva jobban, kihúzott tartással kezd neki enni. Időt és energiát nem sajnálva arra, hogy aprócska darabokra vágja a falatokat, annak ellenére is, hogy már borzasztóan éhes.*
- Mmm, nagyon finom.
*Elégedetten mosolyog, ahogy a nyál összefut a szájában az első falat megérkezésekor. Hasa is követelőzően görcsbe rándul.*
- Egyébként Latlie, mi ez a fennforgás most?
*Villájával Arnulfék irányába bök, aki úgy tűnik nagy bőszen csapolja a sört, mintha egy marhacsordát akarna ellátni vele. Amilyen mélyen elmerültek kis játékukban nem is figyelt fel a körülöttük zajló eseményekre, és a tömeg adta alapzaj sem segített ezen. Amint a lány megválaszolja a kérdését, esetleg távozik, és miután Relael lenyelte a szájában lévő falatot, újra Samhez intézi szavait.*
- Nos, most te következel. Jelenleg nyerésre állsz, szóval ne rontsd el. Vagy igen, ha a saját érdekeimet kell nézzem.
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 16:24:09
Üzenet elküldve: 2018-08-23 16:24:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek//
*A pultos fickó egy kicsit fej vakarva morfondírozik, legalább is idegeskének tűnik, bár lehet a váratlan szarvas tetem előtte a pulton kicsit megzavarta. A kocsmáros kíváncsiskodó kérdésére bólint.*
- Én magam igen, de a családom innen származik, vagyis Artheniorból.
*Újnak bizony új a környéken. Csupán történetekből és apja elbeszéléseiből ismeri a vidéket. Viszont, mikor a családja is itt élt annak már kétszáz esztendeje is megvan. Wengetta először jár a vidéken, s mivel nem most jött a falvédőről azért alkalomadtán érdeklődik a helyiektől, hogy mik errefelé a szokások. A következő két kérdésre sejtelmesen ráncolja a szemöldökét.*
~Csak nem azt hiszik, hogy helyi vadat lőttem?~
- Ez szarvas, bár szegénykémet már megszabadítottam az agancsától.
*Válaszolja a második kérdésre először. Nem élete trófeája, sőt az agancsa se lenne méltó, hogy az ember vagy elf fia kiakassza a falra. Ettől még azonban ez egy szarvas, nem túl termetes állta az tény, de egészséges és jó húsú.*
- Erdőben lőttem, hol másutt?
*Vigyorodik el az első kérdésen.*
- Egész pontosan egy sűrű erdőben.
*Közelebb hajol mintha valami nagyon lényeges dolgot magyarázna, de itt egy kicsit húzza a kocsmáros idegeit.*
- Fél napja terítettem le abban az erdőben ahol a hajósok, matrózok fát vágnak hajódeszkáknak. Elmondásuk szerint a Kkötői erdőség a terület neve.
*Remélhetőleg ez kielégítő válasz lesz.*
- Egy kordély hozott el engem és a vadat is a kocsmáig. Azt mondta a földműves, hogy itt van a környék legjobb étke és itala. Szóval nem orvvadász vagyok, tudom, hogy valami főnemesé itt az egész vidék.
*Azért ezt nem átallott hozzátenni mielőtt még valami tolvaj orrvadásznak titulálnák.*
- Semmi egyebet nem kérek érte csak egy tál étket és némi italt, no meg, ha belefér 1 napi szállást. Igazi vad húsért és szarvas bőrért nem nagy ár.
*Persze a kocsmárosnak szíve joga elutasítani az ajánlatot, ha nem tart igényt a finom szarvas húsra, de ha mégis kedve van az üzlethez az jó lenne, jelen esetben mindkettejüknek.*
*A pultos fickó egy kicsit fej vakarva morfondírozik, legalább is idegeskének tűnik, bár lehet a váratlan szarvas tetem előtte a pulton kicsit megzavarta. A kocsmáros kíváncsiskodó kérdésére bólint.*
- Én magam igen, de a családom innen származik, vagyis Artheniorból.
*Újnak bizony új a környéken. Csupán történetekből és apja elbeszéléseiből ismeri a vidéket. Viszont, mikor a családja is itt élt annak már kétszáz esztendeje is megvan. Wengetta először jár a vidéken, s mivel nem most jött a falvédőről azért alkalomadtán érdeklődik a helyiektől, hogy mik errefelé a szokások. A következő két kérdésre sejtelmesen ráncolja a szemöldökét.*
~Csak nem azt hiszik, hogy helyi vadat lőttem?~
- Ez szarvas, bár szegénykémet már megszabadítottam az agancsától.
*Válaszolja a második kérdésre először. Nem élete trófeája, sőt az agancsa se lenne méltó, hogy az ember vagy elf fia kiakassza a falra. Ettől még azonban ez egy szarvas, nem túl termetes állta az tény, de egészséges és jó húsú.*
- Erdőben lőttem, hol másutt?
*Vigyorodik el az első kérdésen.*
- Egész pontosan egy sűrű erdőben.
*Közelebb hajol mintha valami nagyon lényeges dolgot magyarázna, de itt egy kicsit húzza a kocsmáros idegeit.*
- Fél napja terítettem le abban az erdőben ahol a hajósok, matrózok fát vágnak hajódeszkáknak. Elmondásuk szerint a Kkötői erdőség a terület neve.
*Remélhetőleg ez kielégítő válasz lesz.*
- Egy kordély hozott el engem és a vadat is a kocsmáig. Azt mondta a földműves, hogy itt van a környék legjobb étke és itala. Szóval nem orvvadász vagyok, tudom, hogy valami főnemesé itt az egész vidék.
*Azért ezt nem átallott hozzátenni mielőtt még valami tolvaj orrvadásznak titulálnák.*
- Semmi egyebet nem kérek érte csak egy tál étket és némi italt, no meg, ha belefér 1 napi szállást. Igazi vad húsért és szarvas bőrért nem nagy ár.
*Persze a kocsmárosnak szíve joga elutasítani az ajánlatot, ha nem tart igényt a finom szarvas húsra, de ha mégis kedve van az üzlethez az jó lenne, jelen esetben mindkettejüknek.*
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 14:56:06
Üzenet elküldve: 2018-08-23 14:56:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek//
//Ingyen sör//
*Nem annyira örül, hogy félbeszakítják, de felvidítja, hogy nem kell annyit dolgoznia.*
- Ja, az remek lesz, ecsém. Csak serényen! *a név kérdésére kinyitja a szájját, majd becsukja. Kicsit elmélázik, végül lezárja az önmagával való vitát.*
- Hívj Arnulf atyának, hmm? *az megteszi, bár már rég nincs istene - a Tenger Urát korábbi lakhelyén hagyta.*
- Aha. Szóval helyi termény. *kivéve, ami nem, például a feltűnően kikötői szeszesitalok némelyike.*
*Serényen csapolgatja a söröket, bár közben rájön, hogy a hordócska lassan kiürül.*
~ Remélem, ebből is jön utánpótlás. ~ *ekkor lép hozzá egy(legalábbis a bőrvért alatt) félpucér ürge egy fura ajánlattal.*
- Öhöm. *a srác jó erőben lehet, hogy a vállán cipel egy szarvast.*
- Te új vagy itt, ugye? *kérdezi óvatosan a magas fickótól, idegesen vakargatva az üstökét.*
- Ezt hol lőtted? A szarvast?
//Ingyen sör//
*Nem annyira örül, hogy félbeszakítják, de felvidítja, hogy nem kell annyit dolgoznia.*
- Ja, az remek lesz, ecsém. Csak serényen! *a név kérdésére kinyitja a szájját, majd becsukja. Kicsit elmélázik, végül lezárja az önmagával való vitát.*
- Hívj Arnulf atyának, hmm? *az megteszi, bár már rég nincs istene - a Tenger Urát korábbi lakhelyén hagyta.*
- Aha. Szóval helyi termény. *kivéve, ami nem, például a feltűnően kikötői szeszesitalok némelyike.*
*Serényen csapolgatja a söröket, bár közben rájön, hogy a hordócska lassan kiürül.*
~ Remélem, ebből is jön utánpótlás. ~ *ekkor lép hozzá egy(legalábbis a bőrvért alatt) félpucér ürge egy fura ajánlattal.*
- Öhöm. *a srác jó erőben lehet, hogy a vállán cipel egy szarvast.*
- Te új vagy itt, ugye? *kérdezi óvatosan a magas fickótól, idegesen vakargatva az üstökét.*
- Ezt hol lőtted? A szarvast?
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:10:26
Üzenet elküldve: 2018-08-23 13:10:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Többiektől elvonulva //
// Kísérleti jeleggel //
// Relael Ellerin lae'Natar //
* Sam élvezi a figyelmet, ami mintha megnőne, amikor családjáról és fiatal koráról beszél. Várta már a következő kérdést, sejtette, hogy ez jobban érdekelni fogja a nőt.*
- Mindkettőt, de nem egyszerre. Ha az őszinte véleményemre vagy kíváncsi, egyik se kötötte le túlzottan a fantáziám, és a testem. De így talán már jobban elhiszed, hogy komolyan mondtam, amikor arról beszéltem, hogy mindent meg akarok tapasztalni. * Vigyorog Relre, aki láthatja, hogy egyáltalán nem zavartatja magát a téma kapcsán, és valóban, Sam sem érzi azt, hogy a mostani játékuk kapcsán diszkrétnek kellene lenniük, vagy kerülniük bizonyos témákat. Akkor nem is lenne értelme az egész játéknak.
A döntetlen helyzet Samet nem, de partnerét látszólag annál jobban zavarja. Alighanem a büntetés hiánya, ez Sam számára is kellemetlen kissé. Szerette volna megbüntetni az elfet, és nem lepi meg a javaslat sem. Határozottan bólint rá, de felelni már nem tud, mert hirtelen megrázkódik alattuk a föld. Sam egyből felfelé kapja a tekintetét, elsősorban arról akar meggyőződni, hogy a plafon nem szakad rájuk. Amikor elmúlik a jelenség, leporolja a vállát, még ha nem is igazán hullott le semmi, aztán higgadtan folytatja a csevegést.*
- Magam is erre gondoltam, mármint nem a földmozgásra, hanem a dupla vagy semmire. De ha ismét döntetlen lenne a helyzet... nos, reméljük, hogy nem alakul így. * Feleli egyszerűen, mert nem tudja még, hogy miképp rendezhetnék a helyzetet. De az biztos, hogy a dupla vagy semmit meg kell nyernie.
Figyelmesen hallgatja hát az állításokat, az első alatt ismét végignézve a testen, de most nem vágyakozva, hanem inkább felmérve az alkatát, igyekszik megállapítani izmainak állapotát. A második mondatra csak kételkedve felcsillan a szeme, a harmadiknál viszont már komolyan gondolkodóba esik. Természetesen most is kifejti a gondolkodását, miközben a figyelmeztetésre hümmög. *
- Alkatod kecses, hangod kellemes... de ez két állítás egyben, szóval egyszerűen lehet csapda. Mégis... * elgondolkodik egy kicsit, aztán rátér a második állításra.*
- A szerelem csak illúzió, ezt mindketten tudjuk, legalábbis remélem, hogy így van. *Ez igazából több magyarázatot nem is igényel Sam szemszögéből. *
- A harmadik... nos, én vágyom egy gyerekre, örökösre, akit jól házasítva több befolyásra tehetek szert, és ez a gondolat talán tőled sem áll messze. Viszont szerintem tudod jól, hogy a tested is egy eszköz, amit céljaidra használhatsz, és egy gyermek is lehet eszköz, amivel magadhoz láncolsz valakit. Igen, ez nem hiszem, hogy messze állna tőled, de hogy vágyj rá, hogy elcsúfítsd tested, hogy fájdalmat okozz magadnak... és hogy szeresd a gyerekeket, nos... a megérzéseim szerint ez az utolsó se igaz. * Ahogy ezt befejezte, újra átgondolja a dolgot.*
- Kieséses alapon az első kell az igaz legyen akkor, és a második illetve harmadik állítás a hazugság. *Jelenti ki végül, miközben Latlie megérkezik végre.*
- Kedvesem, nem sietted el a dolgot. * Fordul el Reltől, miközben engedi, hogy lepakoljon elé a nő. * Remélem a barbár csapos tehet róla, és nem te. *Teszi még hozzá, és vissza is fordul az érdekesebb partner felé, szájához emelve a bort, és várva a választ. *
// Kísérleti jeleggel //
// Relael Ellerin lae'Natar //
* Sam élvezi a figyelmet, ami mintha megnőne, amikor családjáról és fiatal koráról beszél. Várta már a következő kérdést, sejtette, hogy ez jobban érdekelni fogja a nőt.*
- Mindkettőt, de nem egyszerre. Ha az őszinte véleményemre vagy kíváncsi, egyik se kötötte le túlzottan a fantáziám, és a testem. De így talán már jobban elhiszed, hogy komolyan mondtam, amikor arról beszéltem, hogy mindent meg akarok tapasztalni. * Vigyorog Relre, aki láthatja, hogy egyáltalán nem zavartatja magát a téma kapcsán, és valóban, Sam sem érzi azt, hogy a mostani játékuk kapcsán diszkrétnek kellene lenniük, vagy kerülniük bizonyos témákat. Akkor nem is lenne értelme az egész játéknak.
A döntetlen helyzet Samet nem, de partnerét látszólag annál jobban zavarja. Alighanem a büntetés hiánya, ez Sam számára is kellemetlen kissé. Szerette volna megbüntetni az elfet, és nem lepi meg a javaslat sem. Határozottan bólint rá, de felelni már nem tud, mert hirtelen megrázkódik alattuk a föld. Sam egyből felfelé kapja a tekintetét, elsősorban arról akar meggyőződni, hogy a plafon nem szakad rájuk. Amikor elmúlik a jelenség, leporolja a vállát, még ha nem is igazán hullott le semmi, aztán higgadtan folytatja a csevegést.*
- Magam is erre gondoltam, mármint nem a földmozgásra, hanem a dupla vagy semmire. De ha ismét döntetlen lenne a helyzet... nos, reméljük, hogy nem alakul így. * Feleli egyszerűen, mert nem tudja még, hogy miképp rendezhetnék a helyzetet. De az biztos, hogy a dupla vagy semmit meg kell nyernie.
Figyelmesen hallgatja hát az állításokat, az első alatt ismét végignézve a testen, de most nem vágyakozva, hanem inkább felmérve az alkatát, igyekszik megállapítani izmainak állapotát. A második mondatra csak kételkedve felcsillan a szeme, a harmadiknál viszont már komolyan gondolkodóba esik. Természetesen most is kifejti a gondolkodását, miközben a figyelmeztetésre hümmög. *
- Alkatod kecses, hangod kellemes... de ez két állítás egyben, szóval egyszerűen lehet csapda. Mégis... * elgondolkodik egy kicsit, aztán rátér a második állításra.*
- A szerelem csak illúzió, ezt mindketten tudjuk, legalábbis remélem, hogy így van. *Ez igazából több magyarázatot nem is igényel Sam szemszögéből. *
- A harmadik... nos, én vágyom egy gyerekre, örökösre, akit jól házasítva több befolyásra tehetek szert, és ez a gondolat talán tőled sem áll messze. Viszont szerintem tudod jól, hogy a tested is egy eszköz, amit céljaidra használhatsz, és egy gyermek is lehet eszköz, amivel magadhoz láncolsz valakit. Igen, ez nem hiszem, hogy messze állna tőled, de hogy vágyj rá, hogy elcsúfítsd tested, hogy fájdalmat okozz magadnak... és hogy szeresd a gyerekeket, nos... a megérzéseim szerint ez az utolsó se igaz. * Ahogy ezt befejezte, újra átgondolja a dolgot.*
- Kieséses alapon az első kell az igaz legyen akkor, és a második illetve harmadik állítás a hazugság. *Jelenti ki végül, miközben Latlie megérkezik végre.*
- Kedvesem, nem sietted el a dolgot. * Fordul el Reltől, miközben engedi, hogy lepakoljon elé a nő. * Remélem a barbár csapos tehet róla, és nem te. *Teszi még hozzá, és vissza is fordul az érdekesebb partner felé, szájához emelve a bort, és várva a választ. *
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:08:25
Üzenet elküldve: 2018-08-22 20:08:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenféle népek//
*Halkan nyílik a fogadó ajtaja, s egy újabb vendég érkezik, bár aki egy kicsit is el van foglalva valamivel és nem a bejáratot nézi, az talán észre sem veszi az idegent. Nesztelenül jár, noha elég magas. Széles válláról félretolja barna köpenyét, melytől láthatóvá válik bőrvértje és oldalán a rövidkard. Hátán egy tegez nyílvessző és egy egyszerű íj pihen.*
- Szép napot hölgyek, urak!
*Köszön be a fogadó népének, majd félrehajtott köpenye takarásából szemet szúróan meglátszik a vállán cipelt, elejtett szarvas. A szarvassal odasétál a pulthoz majd az agancstól már megszabadított, kivéreztetett állatot a pultra teszi le.*
- Fogadós uram! Némi kosztért és italért felajánlanám eme vadat.
*Ezt az ajánlatot Arnulfnak címezi, a széles férfi embernek a pult mögött. Tekintete közben körbejár a kocsma népén. Mindenkin csak egy röpke pillanatig időzik, egyvalakin azonban ott marad pillantása. Latlie az, akin megakad a pillantás. Nem bámészkodik, egyszerűen csak a másik tekintetét keresi, a szempárt, az arcot, melyet nem fog elfelejteni egyhamar. Nem tudja ki lehet, vagy mit csinálhat itt, de értékes pillantását hosszan birtokolja a lány. Mikor már zavaró lehetne a pillantás, akkor gyorsan visszatér a kocsmáros emberre, érdeklődve, hogy vajon lesz e üzlet vagy sem.*
*Halkan nyílik a fogadó ajtaja, s egy újabb vendég érkezik, bár aki egy kicsit is el van foglalva valamivel és nem a bejáratot nézi, az talán észre sem veszi az idegent. Nesztelenül jár, noha elég magas. Széles válláról félretolja barna köpenyét, melytől láthatóvá válik bőrvértje és oldalán a rövidkard. Hátán egy tegez nyílvessző és egy egyszerű íj pihen.*
- Szép napot hölgyek, urak!
*Köszön be a fogadó népének, majd félrehajtott köpenye takarásából szemet szúróan meglátszik a vállán cipelt, elejtett szarvas. A szarvassal odasétál a pulthoz majd az agancstól már megszabadított, kivéreztetett állatot a pultra teszi le.*
- Fogadós uram! Némi kosztért és italért felajánlanám eme vadat.
*Ezt az ajánlatot Arnulfnak címezi, a széles férfi embernek a pult mögött. Tekintete közben körbejár a kocsma népén. Mindenkin csak egy röpke pillanatig időzik, egyvalakin azonban ott marad pillantása. Latlie az, akin megakad a pillantás. Nem bámészkodik, egyszerűen csak a másik tekintetét keresi, a szempárt, az arcot, melyet nem fog elfelejteni egyhamar. Nem tudja ki lehet, vagy mit csinálhat itt, de értékes pillantását hosszan birtokolja a lány. Mikor már zavaró lehetne a pillantás, akkor gyorsan visszatér a kocsmáros emberre, érdeklődve, hogy vajon lesz e üzlet vagy sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5031-5050