// Második szál //
// Syoud Th'amer //
*Alsó ajkát picit lebiggyeszti csalódottságában, hiszen a férfi hangján egyértelműen kiérzi annak színtelenségét. Persze nem lepi meg, pontosan azt kapja, amit várt, valahol egy kicsit mégis csalódott, de csak egy egészen kicsit.*
- Egy csipetnyi őszinte érzelem igazán jól állna neked.
*A cicára meggondolatlanul dorombol egyet jelezve, hogy kedvére való a becézgetés. Legalábbis most jelenleg Syoud szájából nem hangzik olyan rosszul.*
- Hmm, milyen gáláns dolog tőled, hogy törődsz a méltóságommal.
*Ez kifejezetten tetszik neki, holott valós törődésnek talán nem nevezhető, azért jólesik ebbe az ábrándba ringatnia magát, és így gondolni rá. Természetesen fajtársának gyorsan kompenzálnia is kell és rombolnia az esetleges felépített törékeny illúziót. Sóhajtva lehajol, hogy megigazgassa a lábbeliket, majd óvatosan beléjük bújik. Ez jelzése annak is, hogy találkozásuk rövidesen a végéhez ér, már csak a kissé nyűgösködő őr miatt is, de főleg a nyűgösködő Relael miatt.*
- Meglehet.
*Jó kedélyűen mosolyog az alkoholizmuson, ami már pár éve úgy tűnik utolérte.*
- Mondanám, hogy remélem lesz alkalmunk erre fényt deríteni, de inkább ne.
*Elmereng miközben poharát emeli és tekintete a csillogó folyadékról a férfira vándorol. Zavarja, hogy nem ismerte ki, ami egyébként nem kéne, hogy így legyen tekintve milyen kevés időt töltöttek el, de egyébként ez nem lenne akadály. Hiszen ott vannak a kategóriák, vagy címkék, ahogy az emberek inkább szeretik nevezni, és bizony Syoud számára egyikbe sem illik teljesen bele. Kellőképpen irritálja stikkes kis agyát, hogy kedve legyen a négyzetet körformára farigcsálni, az viszont még inkább kellemetlen, hogy tudja, ez nem lehetséges.*
- És az egyszeri mivoltára.
*Koccintás után azonnal le is gurítja a pohár tartalmát még mielőtt lenne ideje meggondolni, hogy mennyire nem kéne már többet innia. A fájdalmas grimasz visszatér pár hosszú másodperc erejéig, azután nagyon lassan rendeződnek vonásai. Az őket türelmetlenül figyelő embere fokozza a kellemetlenség érzetét, különösen, mert szeme sarkából még látja is azontúl, hogy érzi magán tekintetét. Mint egy kitartó szúnyog az éjszakai sötétségben.*
- Lassan ideje lesz elköszönnöm, egyrészt mert eléggé eláztam.
*Nagyjából minden értelemben.*
- Másfelől mert a csúcson kell abbahagyni, ugyebár?
*A maga feletti kontroll elvesztéséről már nem is ejt szót, az túl kényes téma a számára.*
- Gondolom a fehérneműm visszakapására ne is számítsak.
*Azért reménykedve Syoudra sandít hátha mégiscsak más választ kapna. Kicsit közelebb hajol, most viszont megtartva a tisztes távolságot maguk között, hogy a helyzet ne kuszálódjon úgy össze, mint ők ketten az előbb.*
- Nyugtass meg, hogy egy kicsikét azért hiányozni fogok.
*Nem is tudja, hogy a kegyes hazugságban reménykedik inkább, vagy a csúnya igazságra áhítozik, ami aprócska szilánk lenne szívében. Mindkettőnek megvan a maga szépsége.*