Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-07-10 12:13:18
Üzenet elküldve: 2018-07-10 12:13:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Syoud Th'amer //
*Hogy nem minden a látszat ezzel próbálna vitatkozni, de el kell ismernie a mondat igazságtartalmát. A vak is látja, hogy ő maga a látszatból él, nyilvánvalóan sok jelentőséget tulajdonít neki.*
- Hát ez szörnyen hangzik.
*Röviden felkacag és megemeli poharát. Még egy pillanatig félve pillant az italra, aztán csak beletörődik. Mikor elindult elhatározta, hogy nem fog lerészegedni, de ez egyre inkább úgy tűnik másképp alakul majd. Syoudra emeli tekintetét.*
- Még szerencse, hogy oda vagyok a szörnyű dolgokért.
*Ismételten nevet, dallamosan, édes hangocskáján. Egyelőre remekül szórakozik, ami kérdéses minek tudható be, számára nem is lényeges. Egy picit lüktet a halántéka, de ha nem figyel rá, talán el is múlik.*
- Abszolút.
*Ért egyet fajtársával.*
- A Jóképű Névtelen egyébként is jobban illik hozzád, mint bármelyik név.
*A jóképű egyértelmű túlzás. Kegyes hízelgés. Az ő szemével Syoud pont nem az a fajta, aki külseje alapján tetszene neki, ugyanakkor izgalmasabb, mint sármos, de üres társai.*
- Mmmm
*Ízlelgeti az elhangzottakat, mintha kedvenc borát kóstolgatná.*
- Ezek alapján a Vaskorsó lesz az új kedvencem.
*A pohárkák koccannak, Relael pedig gondolkodás nélkül magába önti a szeszt. Arca fájdalmas fintorba torzul, amit igyekszik tompítani kezének takarásával. Egy kicsit magához térve kicsit nevet magán.*
- Ez pont olyan rossz volt, mint ahogy elképzeltem. Igazad volt.
*Érzi is ahogy vére meglódul és testét perzseli a forróság, különösen mellkasa környékén.*
- Hűha, ha ettől nem érzi valaki élőbbnek magát, akkor semmitől.
*Egy pár pillanatig még élvezi a helyzetet, majd visszatér ahhoz, ami igazán érdekli. Titkok. Egyelőre Syoud is hatalmas rejtély a számára, nem az a fajta akit első ránézésre ki tud ismerni, ami határozottan tetszik neki. Az is tetszik, hogy elf létére nem nyalka szájhős, akiktől Rel is végtelenül irritált és lehangolt lesz.
Közelebb hajol a férfihoz.*
- Mondd csak Kedves Idegen, tudsz valamit, amit én nem, és esetleg olyat, ami érdekelne is?
*Fojtott hangon beszél, éppen csak nem suttog. Merengve nézi hol az asztal textúráját, hol az elf kézfejét. Természetesen el is várja, hogy meg kelljen küzdenie az információkért. Oda van a cicázásért, különösen ha megfelelő a partner is hozzá.*
// Syoud Th'amer //
*Hogy nem minden a látszat ezzel próbálna vitatkozni, de el kell ismernie a mondat igazságtartalmát. A vak is látja, hogy ő maga a látszatból él, nyilvánvalóan sok jelentőséget tulajdonít neki.*
- Hát ez szörnyen hangzik.
*Röviden felkacag és megemeli poharát. Még egy pillanatig félve pillant az italra, aztán csak beletörődik. Mikor elindult elhatározta, hogy nem fog lerészegedni, de ez egyre inkább úgy tűnik másképp alakul majd. Syoudra emeli tekintetét.*
- Még szerencse, hogy oda vagyok a szörnyű dolgokért.
*Ismételten nevet, dallamosan, édes hangocskáján. Egyelőre remekül szórakozik, ami kérdéses minek tudható be, számára nem is lényeges. Egy picit lüktet a halántéka, de ha nem figyel rá, talán el is múlik.*
- Abszolút.
*Ért egyet fajtársával.*
- A Jóképű Névtelen egyébként is jobban illik hozzád, mint bármelyik név.
*A jóképű egyértelmű túlzás. Kegyes hízelgés. Az ő szemével Syoud pont nem az a fajta, aki külseje alapján tetszene neki, ugyanakkor izgalmasabb, mint sármos, de üres társai.*
- Mmmm
*Ízlelgeti az elhangzottakat, mintha kedvenc borát kóstolgatná.*
- Ezek alapján a Vaskorsó lesz az új kedvencem.
*A pohárkák koccannak, Relael pedig gondolkodás nélkül magába önti a szeszt. Arca fájdalmas fintorba torzul, amit igyekszik tompítani kezének takarásával. Egy kicsit magához térve kicsit nevet magán.*
- Ez pont olyan rossz volt, mint ahogy elképzeltem. Igazad volt.
*Érzi is ahogy vére meglódul és testét perzseli a forróság, különösen mellkasa környékén.*
- Hűha, ha ettől nem érzi valaki élőbbnek magát, akkor semmitől.
*Egy pár pillanatig még élvezi a helyzetet, majd visszatér ahhoz, ami igazán érdekli. Titkok. Egyelőre Syoud is hatalmas rejtély a számára, nem az a fajta akit első ránézésre ki tud ismerni, ami határozottan tetszik neki. Az is tetszik, hogy elf létére nem nyalka szájhős, akiktől Rel is végtelenül irritált és lehangolt lesz.
Közelebb hajol a férfihoz.*
- Mondd csak Kedves Idegen, tudsz valamit, amit én nem, és esetleg olyat, ami érdekelne is?
*Fojtott hangon beszél, éppen csak nem suttog. Merengve nézi hol az asztal textúráját, hol az elf kézfejét. Természetesen el is várja, hogy meg kelljen küzdenie az információkért. Oda van a cicázásért, különösen ha megfelelő a partner is hozzá.*
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-07-10 10:57:40
Üzenet elküldve: 2018-07-10 10:57:40
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Gyakorta megesik, hogy felmérik, megbecsülik és félelmetesen mellélőnek értékelése során. Ezt jobbára utólag megbánják, de akkor már késő - mostani inspektora azonban rutinosabbnak tűnik a legtöbbnél. Nem mellesleg a szótlan testőr miatt is.*
- Nem minden a látszat, húgom. *hunyorít egyet Relaelre, majd ő is félrehajtja fejét. Sokkal kevésbé elragadóan, inkább amolyan "folytasd nyugodtan, figyelek" módon. A libegést szolid, elismerő pillantással nyugtázza, de még csak meg sem fordul - válla felett pillant vissza egy rövid gusztálás erejéig. Sejti már: nem ok nélküli a lány adakozása.*
- Valóban? *mosolyodik el a huncutságba burkolt fenyegetésre, de ő sem veszi komolyan. Ma nem, ma már túl van a kvótán.*
- Hogy mennyire? Úgy üt, mint egy őrült barbár hegyi király. Egyébként meg olyan, mint a legtöbb titkos recept: lenyom és maga alá gyűr, de közben felemel és az istenek közé repít! *koccintásra emeli a poharat.*
- Gondoltam a nevek még ráérnek, hátha titoknak kell maradnia... itt, a Vaskorsóban sok a titok, és minden sötét sarokból zöld fejvadászszemek parázslanak elő. *kajánkodik a népszerű orgyilkos-klisén egy kicsit.*
- Két ismeretlenre, a boldog befejezésre és a titkokra... és persze néhány titok napfényre kerülésére! *sunyítással kevert mosoly.*
- Fenékig, vagy soha többet szex!
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.10 10:58:11
//Relael Ellerin lae'Natar//
*Gyakorta megesik, hogy felmérik, megbecsülik és félelmetesen mellélőnek értékelése során. Ezt jobbára utólag megbánják, de akkor már késő - mostani inspektora azonban rutinosabbnak tűnik a legtöbbnél. Nem mellesleg a szótlan testőr miatt is.*
- Nem minden a látszat, húgom. *hunyorít egyet Relaelre, majd ő is félrehajtja fejét. Sokkal kevésbé elragadóan, inkább amolyan "folytasd nyugodtan, figyelek" módon. A libegést szolid, elismerő pillantással nyugtázza, de még csak meg sem fordul - válla felett pillant vissza egy rövid gusztálás erejéig. Sejti már: nem ok nélküli a lány adakozása.*
- Valóban? *mosolyodik el a huncutságba burkolt fenyegetésre, de ő sem veszi komolyan. Ma nem, ma már túl van a kvótán.*
- Hogy mennyire? Úgy üt, mint egy őrült barbár hegyi király. Egyébként meg olyan, mint a legtöbb titkos recept: lenyom és maga alá gyűr, de közben felemel és az istenek közé repít! *koccintásra emeli a poharat.*
- Gondoltam a nevek még ráérnek, hátha titoknak kell maradnia... itt, a Vaskorsóban sok a titok, és minden sötét sarokból zöld fejvadászszemek parázslanak elő. *kajánkodik a népszerű orgyilkos-klisén egy kicsit.*
- Két ismeretlenre, a boldog befejezésre és a titkokra... és persze néhány titok napfényre kerülésére! *sunyítással kevert mosoly.*
- Fenékig, vagy soha többet szex!
A hozzászólás írója (Syoud Th'amer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.10 10:58:11
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-07-09 22:54:34
Üzenet elküldve: 2018-07-09 22:54:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Syoud Th'amer //
*Persze az ajánlatra érkezik is lelkes jelentkező, efelől nem kételkedett egy pillanatig sem. Mielőtt eldöntené, hogy örül-e vagy sem alaposan felméri az illetőt, aki érezheti is tekintete jelenlétét magán. Az a fajta gusztustalanul tudálékos mosoly és pillantás, ami azt sugallja bizony az ember veséjébe lát.*
- Mit lát két szép szemem...
*Hümmög picit hátradőlve székében és fejét is elragadóan oldalra billentve. Örül, hogy egy hegyes fülű társára bukkant, talán vele valamelyest jobban szót ért. Bár a külseje nem ezt mondatja vele.*
- Egy elf férfit, aki hasonlóan produkálja magát, mint nemes társai, mégsem úgy néz ki.
*Mondaná, hogy ez tetszetős, de az bizony elhamarkodott kijelentés lenne. Ígéretes találkákban is kellett csalódnia, azóta sosem ugrik bele felelőtlen kijelentésekbe.*
- Ó nem nem. Céltudatosan jöttem ide, menekülve a gyászom elől. Azt mondták nekem ez alkalmas hely a felejtésre.
*Nem mondható, hogy szomorúnak tűnne, de az sem, hogy nem. Igen, egy pillanatig elönti a bánat, meg a harag, meg milliónyi más tomboló érzés, majd elengedi ezeket. Engedi szép lassan fakulni őket, ahogy a nyakán lévő csúnya lila foltot is. Azt jól megtanulta családjában, hogy mennyire egészségtelen, de hatékony elfojtani az érzéseket, és megvárni amíg felszívódnak, és végleg elvegyülnek a masszában.
Tudomásul véve a rendelést bólint, majd feláll helyéről és a pulthoz sétál. Kikér magának kettőt Kagan ökléből, aminek árát átadja az aktuálisan ott dolgozónak, majd az italokkal visszalibeg az asztalukhoz. Kicsit óvakodva pillant a valamire, ami az árát tekintve nem lehet gyenge frissítő.*
- Mennyire kell tartanom ettől a valamitől? Csak hogy tudd, rút halált halsz, ha az italtól komolyabb bántódásom esik.
*Természetesen csak viccel, erről árulkodnak is huncutul csillogó szemei is. Persze az istenekért sem választott volna mást, mert ez kellőképpen rossz döntésnek tűnt ahhoz, hogy tetsszen Relaelnek.*
- Nem mellesleg én is örülök a találkozásnak kedves Névtelen.
*A férfi elé tolja az ő részét.*
- Igyunk két ismeretlen találkozására? Vagy a boldog befejezésre?
// Syoud Th'amer //
*Persze az ajánlatra érkezik is lelkes jelentkező, efelől nem kételkedett egy pillanatig sem. Mielőtt eldöntené, hogy örül-e vagy sem alaposan felméri az illetőt, aki érezheti is tekintete jelenlétét magán. Az a fajta gusztustalanul tudálékos mosoly és pillantás, ami azt sugallja bizony az ember veséjébe lát.*
- Mit lát két szép szemem...
*Hümmög picit hátradőlve székében és fejét is elragadóan oldalra billentve. Örül, hogy egy hegyes fülű társára bukkant, talán vele valamelyest jobban szót ért. Bár a külseje nem ezt mondatja vele.*
- Egy elf férfit, aki hasonlóan produkálja magát, mint nemes társai, mégsem úgy néz ki.
*Mondaná, hogy ez tetszetős, de az bizony elhamarkodott kijelentés lenne. Ígéretes találkákban is kellett csalódnia, azóta sosem ugrik bele felelőtlen kijelentésekbe.*
- Ó nem nem. Céltudatosan jöttem ide, menekülve a gyászom elől. Azt mondták nekem ez alkalmas hely a felejtésre.
*Nem mondható, hogy szomorúnak tűnne, de az sem, hogy nem. Igen, egy pillanatig elönti a bánat, meg a harag, meg milliónyi más tomboló érzés, majd elengedi ezeket. Engedi szép lassan fakulni őket, ahogy a nyakán lévő csúnya lila foltot is. Azt jól megtanulta családjában, hogy mennyire egészségtelen, de hatékony elfojtani az érzéseket, és megvárni amíg felszívódnak, és végleg elvegyülnek a masszában.
Tudomásul véve a rendelést bólint, majd feláll helyéről és a pulthoz sétál. Kikér magának kettőt Kagan ökléből, aminek árát átadja az aktuálisan ott dolgozónak, majd az italokkal visszalibeg az asztalukhoz. Kicsit óvakodva pillant a valamire, ami az árát tekintve nem lehet gyenge frissítő.*
- Mennyire kell tartanom ettől a valamitől? Csak hogy tudd, rút halált halsz, ha az italtól komolyabb bántódásom esik.
*Természetesen csak viccel, erről árulkodnak is huncutul csillogó szemei is. Persze az istenekért sem választott volna mást, mert ez kellőképpen rossz döntésnek tűnt ahhoz, hogy tetsszen Relaelnek.*
- Nem mellesleg én is örülök a találkozásnak kedves Névtelen.
*A férfi elé tolja az ő részét.*
- Igyunk két ismeretlen találkozására? Vagy a boldog befejezésre?
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-07-09 22:12:37
Üzenet elküldve: 2018-07-09 22:12:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
*Amíg arra vár, hogy valamelyik csóka visszatérjen Synmiráról, vagy kapjon valami épelméjű parancsot a Hegyről, darabosra unja magát.*
~ Tököm. ~ *és még a pultos is hol van, hol nincs. Bár kicsit feldobja a hangulatát, mikor visszagondol az előző napi dupla durrantásra, de ez egyre inkább a múlt ködébe vész. Hiszen tegnap volt, az meg a múlt, és ott jó helyen is van.*
- Nyauuuu...*húzza mosolyra a száját, amikor belép egy nő, aki úgy illik ide, mint Syoud a Dwirinthalen-bálba.*
- Mmm... cica... *somolyog maga elé, de aztán szemöldöke rohamléptekkel szárnyal a homloka teteje irányába, mert a nemesenszületettnek tűnő leány úgy tűnik, kalandot keres.*
~ Felhívás keringőre, aranyom? ~ *löki el magát ülőhelyétől, majd néhány rövid sasszéval Rel asztala mellé ér. Vet egy mosolyt az őrre, majd egy ragyogó-rajongó pillantást az elf nőstényre, aztán helyet foglal.*
- Ki merne kihagyni egy ilyen szíves invitálást? *kérdezi amúgy költőien, bár Syoudban igen kevés költészet szorult.*
- Eltévedt, kisasszony? Mert nem egészen hiszem, hogy egy ily ragyogó jelenségnek itt lenne a helye... bár nagyon örülök a találkozásnak. Egy Kagan öklét kérnék, kezdetnek.
*Amíg arra vár, hogy valamelyik csóka visszatérjen Synmiráról, vagy kapjon valami épelméjű parancsot a Hegyről, darabosra unja magát.*
~ Tököm. ~ *és még a pultos is hol van, hol nincs. Bár kicsit feldobja a hangulatát, mikor visszagondol az előző napi dupla durrantásra, de ez egyre inkább a múlt ködébe vész. Hiszen tegnap volt, az meg a múlt, és ott jó helyen is van.*
- Nyauuuu...*húzza mosolyra a száját, amikor belép egy nő, aki úgy illik ide, mint Syoud a Dwirinthalen-bálba.*
- Mmm... cica... *somolyog maga elé, de aztán szemöldöke rohamléptekkel szárnyal a homloka teteje irányába, mert a nemesenszületettnek tűnő leány úgy tűnik, kalandot keres.*
~ Felhívás keringőre, aranyom? ~ *löki el magát ülőhelyétől, majd néhány rövid sasszéval Rel asztala mellé ér. Vet egy mosolyt az őrre, majd egy ragyogó-rajongó pillantást az elf nőstényre, aztán helyet foglal.*
- Ki merne kihagyni egy ilyen szíves invitálást? *kérdezi amúgy költőien, bár Syoudban igen kevés költészet szorult.*
- Eltévedt, kisasszony? Mert nem egészen hiszem, hogy egy ily ragyogó jelenségnek itt lenne a helye... bár nagyon örülök a találkozásnak. Egy Kagan öklét kérnék, kezdetnek.
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:50:14
Üzenet elküldve: 2018-07-09 20:50:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Syoud //
*A délután már lassan estébe hajlik mikor megérkeznek. A lovak patáinak dobogása egyenletesen lassul, ezután teljesen elhal. Relael könnyedén lemászik a hátasról, majd azt az őt elkísérő megbízható emberének nyújtja át. Majd ő foglalkozik vele, egyébként sem szánt neki egyéb szerepet azon kívül, hogy elkíséri. Hiszen annyira azért nem ostoba, hogy egyedül csatangoljon, különösen, hogy pont arra vágyott, hogy valahol idegen területen legyen. Valahol ami nem Arthenior és nem a Pegazus. Titkos kiruccanására pedig tökéletes néma embere. Most kicsit hálás azért, hogy apja kivágatta a nyelvét.
Ahogy belép a tágas helységbe, és végignéz a temérdek asztalon, határozottan megkönnyebbül. Igen, ez itt egy tiszta lap, elkerülheti a sok kellemetlenkedő ismerőst és azok kíváncsi figyelő tekintetét. Mennyivel kényelmesebb úgy, hogy senki nem tudja róla valójában ki ő, és milyen valójában.
Persze megjelenése árulkodó. Hófehér finom anyagú, aprólékosan megmunkált csipkeszegélyű ruhácskája tagadhatatlanul hirdeti nemesi mivoltát. Azért a tavaszi hidegre felkészülve bársonyköpenye takarja fedetlen vállát. Magabiztosan, de nem felsőbbrendűséget sugallva elindul helyet keresni magának, és meg is állapodik egy üres asztalnál, amit véletlenszerűen választ ki magának. Lehuppan ülőhelyére, válláról lelöki köpenyét a szék háttámlájára. Tekintetét végighordozza a helyiségen, és az esetleg jelenlévőkön. Pár hosszú másodpercig teszi ezt, türelmesen kivár, majd felteszi a kérdést.*
- Ki szeretné, hogy meghívjam egy italra?
*Az asztalra felkönyökölve bájosan mosolyog, és kíváncsian várja a reakciókat. Remélhetőleg senki nem fogja elvágni a torkát, és neki sem kell majd senkiét. Különösen azért reméli ezt, mert még nincs tapasztalata benne. Egy fekete hajtincsét ujjai közé véve játszadozni kezd vele miközben várja, hogy valaki lenyűgözze.*
// Syoud //
*A délután már lassan estébe hajlik mikor megérkeznek. A lovak patáinak dobogása egyenletesen lassul, ezután teljesen elhal. Relael könnyedén lemászik a hátasról, majd azt az őt elkísérő megbízható emberének nyújtja át. Majd ő foglalkozik vele, egyébként sem szánt neki egyéb szerepet azon kívül, hogy elkíséri. Hiszen annyira azért nem ostoba, hogy egyedül csatangoljon, különösen, hogy pont arra vágyott, hogy valahol idegen területen legyen. Valahol ami nem Arthenior és nem a Pegazus. Titkos kiruccanására pedig tökéletes néma embere. Most kicsit hálás azért, hogy apja kivágatta a nyelvét.
Ahogy belép a tágas helységbe, és végignéz a temérdek asztalon, határozottan megkönnyebbül. Igen, ez itt egy tiszta lap, elkerülheti a sok kellemetlenkedő ismerőst és azok kíváncsi figyelő tekintetét. Mennyivel kényelmesebb úgy, hogy senki nem tudja róla valójában ki ő, és milyen valójában.
Persze megjelenése árulkodó. Hófehér finom anyagú, aprólékosan megmunkált csipkeszegélyű ruhácskája tagadhatatlanul hirdeti nemesi mivoltát. Azért a tavaszi hidegre felkészülve bársonyköpenye takarja fedetlen vállát. Magabiztosan, de nem felsőbbrendűséget sugallva elindul helyet keresni magának, és meg is állapodik egy üres asztalnál, amit véletlenszerűen választ ki magának. Lehuppan ülőhelyére, válláról lelöki köpenyét a szék háttámlájára. Tekintetét végighordozza a helyiségen, és az esetleg jelenlévőkön. Pár hosszú másodpercig teszi ezt, türelmesen kivár, majd felteszi a kérdést.*
- Ki szeretné, hogy meghívjam egy italra?
*Az asztalra felkönyökölve bájosan mosolyog, és kíváncsian várja a reakciókat. Remélhetőleg senki nem fogja elvágni a torkát, és neki sem kell majd senkiét. Különösen azért reméli ezt, mert még nincs tapasztalata benne. Egy fekete hajtincsét ujjai közé véve játszadozni kezd vele miközben várja, hogy valaki lenyűgözze.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-07-08 09:16:11
Üzenet elküldve: 2018-07-08 09:16:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Érkezőben//
//Sörözés//
* Elbúcsúzva a tündér lánytól, immár egyedül folytatja útját Oggi, hiszen innentől amúgy is két külön irányba vinné őket az út. A törp először is a közeli kocsmát veszi célba, mert ebben a rekkenő hőségben, teljesen kiszáradt a torka. Jól esne neki néhány kupa ser. A tavernába beérve kellemesebb éghajlat fogadja Oggit és amint szétnéz, rögvest el is fogja az a kellemes és szinte otthonos érzés, ami egy jó fogadóban el foghatja az embert. Le is telepszik a pult mellé, hogy ha észreveszi valaki, akkor rendelhessen agának egy jó nagy adagot a helyi sörből. *
//Sörözés//
* Elbúcsúzva a tündér lánytól, immár egyedül folytatja útját Oggi, hiszen innentől amúgy is két külön irányba vinné őket az út. A törp először is a közeli kocsmát veszi célba, mert ebben a rekkenő hőségben, teljesen kiszáradt a torka. Jól esne neki néhány kupa ser. A tavernába beérve kellemesebb éghajlat fogadja Oggit és amint szétnéz, rögvest el is fogja az a kellemes és szinte otthonos érzés, ami egy jó fogadóban el foghatja az embert. Le is telepszik a pult mellé, hogy ha észreveszi valaki, akkor rendelhessen agának egy jó nagy adagot a helyi sörből. *
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-07-06 16:51:36
Üzenet elküldve: 2018-07-06 16:51:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
*Ha Alyo apjával szemben ilyen hangnemet engedne meg magának, akkor Syoud valószínűleg már régen pofán verte volna, rosszabb esetben hozzávágott volna egy széket. De hát Syoud és Alyo kicsit más nexusban vannak, viszont Draenonnal szemben csomó előnye van, például a hazai pálya, meg az, hogy vele szemben a férfi teljesen fegyvertelen.*
- A kapitány elvesztette az időérzékét. Ééértem.
*Döbbenetesen világos színű tekintetét a férfin tartva belekortyol a sörébe.*
- Ugyan kérlek a Patkányok kit és mikor akadályoztak bármiben is? Vagy a hadnagy?
*Jó, a hadnagy talán, de Alyo fejére vérdíjat tűztek a Patkányok, de ezt csak ő tudja, meg még páran, a Patkányok ugyanis egy sudár nőszemélyt keresnek, de Alyo nagyjából a sudár ellentéte.*
- Volna egy javaslatom a kapitánynak. Feltipegünk szépen a Hegyre, elmondja a kapitány szépen a kancellárnak, hogy mi is történt azon a végzetes napok a Pinty előtt, hogy mi történt utána, egészen roppant szerencsés találkozásunkig.
*Újabbat kortyol, nem akarja sem lelőni a férfit, sem pedig hátba szúrni, jóllehet, hogy mindkettőre megvannak az eszközei és a Syoudtól örökölt tehetsége is.*
- Szerintem ilyen módon még fegyverhez is juthat a kapitány, vagy megpróbálhatja megvesztegetni az őrt, megpróbálnám én is, nyilván zsebre tenném a kapitány lóvéjának jó részét, lehet, hogy ki is röhögném és úgy tennék, mint aki semmiről sem tud.
*Gonosz vigyor kúszik az amúgy helyes arcára.*
- Megvallom, hogy ez is volt az első gondolatom, de aztán az is eszembe jutott, hogy nem vagyok én ilyen, sokan mondják, hogy a jó szívem tesz majd a halotti máglyára. Szóval mit mond a kapitány? Hajlandó egy gyors egyeztetésre a kancellárral?
*Ha Alyo apjával szemben ilyen hangnemet engedne meg magának, akkor Syoud valószínűleg már régen pofán verte volna, rosszabb esetben hozzávágott volna egy széket. De hát Syoud és Alyo kicsit más nexusban vannak, viszont Draenonnal szemben csomó előnye van, például a hazai pálya, meg az, hogy vele szemben a férfi teljesen fegyvertelen.*
- A kapitány elvesztette az időérzékét. Ééértem.
*Döbbenetesen világos színű tekintetét a férfin tartva belekortyol a sörébe.*
- Ugyan kérlek a Patkányok kit és mikor akadályoztak bármiben is? Vagy a hadnagy?
*Jó, a hadnagy talán, de Alyo fejére vérdíjat tűztek a Patkányok, de ezt csak ő tudja, meg még páran, a Patkányok ugyanis egy sudár nőszemélyt keresnek, de Alyo nagyjából a sudár ellentéte.*
- Volna egy javaslatom a kapitánynak. Feltipegünk szépen a Hegyre, elmondja a kapitány szépen a kancellárnak, hogy mi is történt azon a végzetes napok a Pinty előtt, hogy mi történt utána, egészen roppant szerencsés találkozásunkig.
*Újabbat kortyol, nem akarja sem lelőni a férfit, sem pedig hátba szúrni, jóllehet, hogy mindkettőre megvannak az eszközei és a Syoudtól örökölt tehetsége is.*
- Szerintem ilyen módon még fegyverhez is juthat a kapitány, vagy megpróbálhatja megvesztegetni az őrt, megpróbálnám én is, nyilván zsebre tenném a kapitány lóvéjának jó részét, lehet, hogy ki is röhögném és úgy tennék, mint aki semmiről sem tud.
*Gonosz vigyor kúszik az amúgy helyes arcára.*
- Megvallom, hogy ez is volt az első gondolatom, de aztán az is eszembe jutott, hogy nem vagyok én ilyen, sokan mondják, hogy a jó szívem tesz majd a halotti máglyára. Szóval mit mond a kapitány? Hajlandó egy gyors egyeztetésre a kancellárral?
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-07-05 12:26:25
Üzenet elküldve: 2018-07-05 12:26:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
-Ezzel nehéz lenne vitatkozni. *kuncogja el magát, elvégre, ha valaki megkérdezné, hogy szeretne meghalni, a válasz valami olyasmi lenne, hogy nyolcvan évesen, részegen, egy szajha szájával a farka körül.
Belekortyolna a sörébe, konstatálja, hogy épp az imént fogyott el, ami nem okoz számára felhőtlen örömet, de mondjuk egy fogadóban megoldani a sört, talán nem annyira bonyolult művelet. Hogy a lány is kap egy újabb korsóval, mikor a Kapitány, az már puszta lovagiasság kérdése, azon a pár aranyon senkivel nem fog összeveszni.*
-Az lehet, hogy egyszerűbb, de nem mindig célszerűbb is. *ránt egyet a vállán, kalózunk nem retten vissza az erőszaktól, de tudatában van, hogy néha vannak sokkalta célravezetőbb és végeredményben okosabb megoldások is. Helyzete válogatja ugyebár.
Azután viszont a lány furcsán kezd viselkedni, jobban mondva fogalmazni, s a Kapitány úr úgy ítéli meg, igen nagyon odafigyel arra, amit és ahogyan Alyo mond, no meg arra is, hogy az ő maga száját mi és hogyan hagyja el. Hirtelen kényelmetlen érzés az a néhány lépés közte és a félvér között, s a kérdések, melyeket bár csevegő hangon tesz fel, igen fenyegetően kezdenek hatni. Kettejük között beáll egy rövid csend, mely épp csak egy leheletnyivel kínosabb a kelleténél. Draenon a kezében tartott korsóra pillant, még egyikük sem ivott bele az újabb körbe.*
-Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el. A sötétzárka és a sebláz hatására hamar elveszti a jelentőségét az... idő. *válaszol végül színtelen hangon.*
-Nem tudtam, hogy Syoud kiszabadult-e. Nem tudom, hogy az Elsőtiszt kiszabadult-e. Róla azt sem tudom, életben van-e egyáltalán. *ránt egyet a vállán.*
-Nem tudom, mikor szöktem meg, volt egy örömteli találkozásom valami "Patkányokkal" is, vagy a rosseb fasza tudja, hogy nevezték magukat... Aztán, amint azt tudod, összefutottam Ziana hadnaggyal is. Hogy mindez időben mennyi volt... talán egy holdfordulóval ezelőtt lehetett, hogy a rabkaraván elindult a tömlöcből...*szabad kezével beletúr a hajába, megvakarja a fejét.*
-Talán. Fogalmam sincs. *sóhajt végül, majd Alyora pillant. Kíváncsi, mi jön most. Lelövik, vagy hátba szúrják? Lehet még valahogy jobb ez a nap?*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.05 12:26:43
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
-Ezzel nehéz lenne vitatkozni. *kuncogja el magát, elvégre, ha valaki megkérdezné, hogy szeretne meghalni, a válasz valami olyasmi lenne, hogy nyolcvan évesen, részegen, egy szajha szájával a farka körül.
Belekortyolna a sörébe, konstatálja, hogy épp az imént fogyott el, ami nem okoz számára felhőtlen örömet, de mondjuk egy fogadóban megoldani a sört, talán nem annyira bonyolult művelet. Hogy a lány is kap egy újabb korsóval, mikor a Kapitány, az már puszta lovagiasság kérdése, azon a pár aranyon senkivel nem fog összeveszni.*
-Az lehet, hogy egyszerűbb, de nem mindig célszerűbb is. *ránt egyet a vállán, kalózunk nem retten vissza az erőszaktól, de tudatában van, hogy néha vannak sokkalta célravezetőbb és végeredményben okosabb megoldások is. Helyzete válogatja ugyebár.
Azután viszont a lány furcsán kezd viselkedni, jobban mondva fogalmazni, s a Kapitány úr úgy ítéli meg, igen nagyon odafigyel arra, amit és ahogyan Alyo mond, no meg arra is, hogy az ő maga száját mi és hogyan hagyja el. Hirtelen kényelmetlen érzés az a néhány lépés közte és a félvér között, s a kérdések, melyeket bár csevegő hangon tesz fel, igen fenyegetően kezdenek hatni. Kettejük között beáll egy rövid csend, mely épp csak egy leheletnyivel kínosabb a kelleténél. Draenon a kezében tartott korsóra pillant, még egyikük sem ivott bele az újabb körbe.*
-Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el. A sötétzárka és a sebláz hatására hamar elveszti a jelentőségét az... idő. *válaszol végül színtelen hangon.*
-Nem tudtam, hogy Syoud kiszabadult-e. Nem tudom, hogy az Elsőtiszt kiszabadult-e. Róla azt sem tudom, életben van-e egyáltalán. *ránt egyet a vállán.*
-Nem tudom, mikor szöktem meg, volt egy örömteli találkozásom valami "Patkányokkal" is, vagy a rosseb fasza tudja, hogy nevezték magukat... Aztán, amint azt tudod, összefutottam Ziana hadnaggyal is. Hogy mindez időben mennyi volt... talán egy holdfordulóval ezelőtt lehetett, hogy a rabkaraván elindult a tömlöcből...*szabad kezével beletúr a hajába, megvakarja a fejét.*
-Talán. Fogalmam sincs. *sóhajt végül, majd Alyora pillant. Kíváncsi, mi jön most. Lelövik, vagy hátba szúrják? Lehet még valahogy jobb ez a nap?*
A hozzászólás írója (Draenon Argien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.05 12:26:43
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-26 15:15:20
Üzenet elküldve: 2018-06-26 15:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- Kéne a kapitánynak valaki, aki lecidázza, egyből jobb színben látná a dolgokat.
*Summázza a dolgot azok után, hogy a férfi megrántja a vállát. A férfiak rendkívül egyszerű lények, az ilyesmi pedig sokszor megoldja a legtöbb bajukat. Már legalábbis Alyonak ez az általános megfigyelés. Lám így jutott akciós házhoz is.*
- Az illetlen füleket sokkal egyszerűbb levágni.
*Ezúttal rajta a sor, hogy megrántsa a vállát. Nem volt ő mindig ilyen vérszomjas, de újabban már úgy van vele, hogy nincs ellenére a gyilkolászás, csak ne neki kelljen elkaparnia a hullát.*
- Ó, szóval a kapitány nem mondta, pedig már azt hittem, hogy csak kiment a fejemből. Gyakran kimennek belőle dolgok, de hát nyilván ezért mondják azt, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban.
*Csevegő hangon mondja mindezt, közben Draenon újabb körért int, amit a csapos úgy értelmez, hogy akkor Alyo is kapjon egy újabb korsóval, ami természetesen nincsen a lánynak ellenére.*
- Egy dolog viszont nem megy ki a fejemből. Ha a kapitány olyan ügyesen megszökött a fogva tartóitól, akkor eddig mégis hol a fészkes fenében volt? Mert tán a kapitánynak szólnia illett volna arról, hogy a kebelbarátját Syoudot, az én drága édesapámat az őrség börtönbe vetette?
*Közben megkapja a sörét, de egyelőre nem kortyol bele, csak a fogja a fél kezével. Továbbra is csevegő a hangja. Megfogja a sörét és szépen leül az egyik asztalhoz, kényelmesen elhelyezkedve figyeli a férfit.*
- Persze tudom, részeg volt a kapitány, meg Ziana hadnagy megfosztotta a lovától, de ilyen lassan sikerült csak ideérni?!
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
- Kéne a kapitánynak valaki, aki lecidázza, egyből jobb színben látná a dolgokat.
*Summázza a dolgot azok után, hogy a férfi megrántja a vállát. A férfiak rendkívül egyszerű lények, az ilyesmi pedig sokszor megoldja a legtöbb bajukat. Már legalábbis Alyonak ez az általános megfigyelés. Lám így jutott akciós házhoz is.*
- Az illetlen füleket sokkal egyszerűbb levágni.
*Ezúttal rajta a sor, hogy megrántsa a vállát. Nem volt ő mindig ilyen vérszomjas, de újabban már úgy van vele, hogy nincs ellenére a gyilkolászás, csak ne neki kelljen elkaparnia a hullát.*
- Ó, szóval a kapitány nem mondta, pedig már azt hittem, hogy csak kiment a fejemből. Gyakran kimennek belőle dolgok, de hát nyilván ezért mondják azt, hogy nem én vagyok a legélesebb kés a fiókban.
*Csevegő hangon mondja mindezt, közben Draenon újabb körért int, amit a csapos úgy értelmez, hogy akkor Alyo is kapjon egy újabb korsóval, ami természetesen nincsen a lánynak ellenére.*
- Egy dolog viszont nem megy ki a fejemből. Ha a kapitány olyan ügyesen megszökött a fogva tartóitól, akkor eddig mégis hol a fészkes fenében volt? Mert tán a kapitánynak szólnia illett volna arról, hogy a kebelbarátját Syoudot, az én drága édesapámat az őrség börtönbe vetette?
*Közben megkapja a sörét, de egyelőre nem kortyol bele, csak a fogja a fél kezével. Továbbra is csevegő a hangja. Megfogja a sörét és szépen leül az egyik asztalhoz, kényelmesen elhelyezkedve figyeli a férfit.*
- Persze tudom, részeg volt a kapitány, meg Ziana hadnagy megfosztotta a lovától, de ilyen lassan sikerült csak ideérni?!
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-26 14:27:48
Üzenet elküldve: 2018-06-26 14:27:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Kapitányunk nemtörődöm módon ránt egyet a vállán, válaszul a kérdésre, tény, hogy az elmúlt időszak levitte annyira az életről, hogy ne akarjon minden apróságnak örülni. Nem, mintha Alyo nagyon igyekezne, s ezt fel lehetne róni neki, mert hát elvégre ők nem kebelbarátok, csak kényszerűségből, no meg még inkább üzleti jelleggel társultak ideiglenesen. A férfi nem is vár tőle együttérzést vagy megértést.*
-Csak akkor, ha össze akar zavarni másokat, vagy még inkább, amikor nem akarja becses személyével összefüggésbe hozni elbeszélése tárgyát az illetlen fülek előtt. *villantja meg rosszfiús vigyorát, majd végez söre maradékával, s egyből int a kocsmárosnak, hogy újabb kört kér.*
-De, minden bizonnyal. S ki hibáztatná őket ezért...? *szélesedik a vigyor a képén az elmeállapotát illetően, majd mikor megkapja sörét, azonnal meg is húzza a korsót. Elégedett böffentéssel nyugtázza, hogy a thargok söre még mindig megjárja, majd megtörli a száját, s Alyora néz.*
-Nem mondta. *válaszol rezzenéstelen arccal, s nem is pazarol több szót a kérdéskörre, nagyvonalúan eltekintve Alyo bújtatott érdeklődésétől.*
-Szinte bármit, amivel ölni lehet, de ha már rendelkezik azzal a luxussal, hogy válogathasson, akkor... nos, igen kedveli a szablyákat és a tőröket, a dobótőröket, vagy számszeríjat... Mindegyiknek megvan a maga előnye. *vonja meg a vállát. Ha ezek közül bármelyik a kezébe kerül, akkor azzal ő már bőven elvan, de persze ilyen tekintetben kevésbé válogatós, ám annál kreatívabb.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Kapitányunk nemtörődöm módon ránt egyet a vállán, válaszul a kérdésre, tény, hogy az elmúlt időszak levitte annyira az életről, hogy ne akarjon minden apróságnak örülni. Nem, mintha Alyo nagyon igyekezne, s ezt fel lehetne róni neki, mert hát elvégre ők nem kebelbarátok, csak kényszerűségből, no meg még inkább üzleti jelleggel társultak ideiglenesen. A férfi nem is vár tőle együttérzést vagy megértést.*
-Csak akkor, ha össze akar zavarni másokat, vagy még inkább, amikor nem akarja becses személyével összefüggésbe hozni elbeszélése tárgyát az illetlen fülek előtt. *villantja meg rosszfiús vigyorát, majd végez söre maradékával, s egyből int a kocsmárosnak, hogy újabb kört kér.*
-De, minden bizonnyal. S ki hibáztatná őket ezért...? *szélesedik a vigyor a képén az elmeállapotát illetően, majd mikor megkapja sörét, azonnal meg is húzza a korsót. Elégedett böffentéssel nyugtázza, hogy a thargok söre még mindig megjárja, majd megtörli a száját, s Alyora néz.*
-Nem mondta. *válaszol rezzenéstelen arccal, s nem is pazarol több szót a kérdéskörre, nagyvonalúan eltekintve Alyo bújtatott érdeklődésétől.*
-Szinte bármit, amivel ölni lehet, de ha már rendelkezik azzal a luxussal, hogy válogathasson, akkor... nos, igen kedveli a szablyákat és a tőröket, a dobótőröket, vagy számszeríjat... Mindegyiknek megvan a maga előnye. *vonja meg a vállát. Ha ezek közül bármelyik a kezébe kerül, akkor azzal ő már bőven elvan, de persze ilyen tekintetben kevésbé válogatós, ám annál kreatívabb.*
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-25 14:12:52
Üzenet elküldve: 2018-06-25 14:12:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A fickó persze nem örül annak, hogy mindenki kedvenc vörös törpéje nincsen a Vashegyen. De hát ki örül ennek? Alyo maga sem. De hát neki Hrothi az apja helyett is apja volt mindig is, gyökeresen más érzelmek fűzik hozzá, jóval több, mint egy reménybeli vásárló.*
- Nehéz a kedvedre tenni, mi?
*Mert Alyo kapásból két alternatívát is javasolt Hrothi helyett, de Draenonnak egyik sem felel meg. De így jár az, aki nem ügyel a holmijára. Alyo tegeze is pont úgy tűnt el, hogy trehány módon elhányta valahol, aztán úgy kellett odasompolyognia Hrothihoz, hogy készítsen neki újat. Még a történet előtt úgy sejti, hogy Draenon esetében is jócskán szerepet játszik a trehányság.*
- A kapitány mindig így beszél magáról? A többiek nem hiszik ilyenkor azt, hogy baj van a kapitány fejével?
*Bal kezének mutatóujjával meg is kocogtatja a saját halántékát. Ő roppant furcsának találja azt, hogy amaz így harmadik személyben beszél magáról, egészen bizonyos benne, hogy az ilyesfajta beszéd valami agyi furcsaság kivetülése.*
- Nem emlékszem, hogy is mondta a kapitány, minek is a kapitánya...
*Amúgy a történetet ismeri, de csak az őrség szemszögéből, a Szellemjáró osztotta meg vele, azt, amit Ziana hadnagy kiderített apja ügyében, akiről csak annyit tudtak sokáig, hogy a bányába került.*
- Aztán a kapitány milyen fegyvereket részesít előnyben?
*Talán tud rajta segíteni, már némi pénzért cserébe és akkor azon a pénzen nyilván meg kell osztozni majd az illetékessel. Persze nem mondja neki egyelőre, hogy talán megoldás a problémára.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A fickó persze nem örül annak, hogy mindenki kedvenc vörös törpéje nincsen a Vashegyen. De hát ki örül ennek? Alyo maga sem. De hát neki Hrothi az apja helyett is apja volt mindig is, gyökeresen más érzelmek fűzik hozzá, jóval több, mint egy reménybeli vásárló.*
- Nehéz a kedvedre tenni, mi?
*Mert Alyo kapásból két alternatívát is javasolt Hrothi helyett, de Draenonnak egyik sem felel meg. De így jár az, aki nem ügyel a holmijára. Alyo tegeze is pont úgy tűnt el, hogy trehány módon elhányta valahol, aztán úgy kellett odasompolyognia Hrothihoz, hogy készítsen neki újat. Még a történet előtt úgy sejti, hogy Draenon esetében is jócskán szerepet játszik a trehányság.*
- A kapitány mindig így beszél magáról? A többiek nem hiszik ilyenkor azt, hogy baj van a kapitány fejével?
*Bal kezének mutatóujjával meg is kocogtatja a saját halántékát. Ő roppant furcsának találja azt, hogy amaz így harmadik személyben beszél magáról, egészen bizonyos benne, hogy az ilyesfajta beszéd valami agyi furcsaság kivetülése.*
- Nem emlékszem, hogy is mondta a kapitány, minek is a kapitánya...
*Amúgy a történetet ismeri, de csak az őrség szemszögéből, a Szellemjáró osztotta meg vele, azt, amit Ziana hadnagy kiderített apja ügyében, akiről csak annyit tudtak sokáig, hogy a bányába került.*
- Aztán a kapitány milyen fegyvereket részesít előnyben?
*Talán tud rajta segíteni, már némi pénzért cserébe és akkor azon a pénzen nyilván meg kell osztozni majd az illetékessel. Persze nem mondja neki egyelőre, hogy talán megoldás a problémára.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-24 20:25:57
Üzenet elküldve: 2018-06-24 20:25:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Hogy Hrothgaar nem tartózkodik a Vashegyen, az valóban igen szerencsétlen körülmény. Nem csak azért, mert így kalózunk jóval nehezebben jut majd fegyverhez, de azért is, mert leadni sem tudja az esetleges rendeléseit.*
-Baszki. *morogja a sörébe, konstatálva a fentebb említett helyzetet, mely a rózsástól jelenleg a lehető legtávolabb áll.*
-Szóval Kagan sincs it... pohohooompás. *forgatja a szemeit az újabb jó hír hallatán. Végül is vele ráér egyezkedni később is, az elintézendők sorában ez eddig sem a legsürgősebb ügyek között szerepelt, de azért örült volna, ha sikerül megspórolnia egy utat.*
-Hmppf. *jegyzi meg Harlient illetően, majd felhajtja söre nagy részét. Elnézve azt, ahogy a ló kölcsönbe vételére reagált, valószínűleg agyérgörcsöt kapott volna, ha Kapitányunk még valami egyéb ingóságától is megszabadítja, bár a férfi fegyverei a majorban maradtak, nem, mintha különleges darabokról lett volna szó, mert a halott őröktől zsákmányolt rövidkard, meg a tőrök nem kifejezetten pótolhatatlanok, a sajátjai pedig nyilván a Barakk mélyén rozsdásodnak valahol. Igaz, azokhoz sem fűzte különösebb érzelmi szál, de legalább a sajátjai voltak.*
-Voltaképpen... majdnem. *vonja meg a vállát, amíg várnak éppen tőmondatokban és címszavakban el is magyarázhatja, mi történt vele az elmúlt időszakban.*
-Hosszú história, de a lényegre szorítkozva: Kagan üzletet köt a Kapitánnyal. A Kapitány elmegy a városba Rilaival és Syouddal, rendbe vágják a Pintyet. Syoud jóvoltából egy állítólagos nemes tisztázatlan körülmények között elhalálozik, az őrség vasra veri Syoud-ot, a Kapitányt és az Elsőtisztet. Tömlöcbe vágják őket, majd a Kapitány megszökik, közben sajnálatos módon néhány őr erőszakos halált hal, a Kapitány a kikötő felé veszi az irányt, út közben azonban Ziana hadnagy rekvirálja a lovát, valamint a fegyvereit. Utóbbi eset során tény és való, hogy a Kapitány kissé... khm... kapatos volt, de ez még nem lett volna ok arra, hogy megszabadítsák az ingóságaitól és hátbalőjék... *a maga részéről nem óhajtja tovább részletezni a dolgokat, csak ha már így esett, hogy kénytelen-kelletlen egymás társaságát kell élvezniük, akkor legalább megfelelő kontextusba helyezi saját személyét.*
-Hát alapvetően vidám kis történet... *szívja meg az orrát kifejezéstelen arccal.*
-A lényeg, hogy természetesen nem saját, szabad akaratom nyomán vagyok jelenleg fegyver nélkül, s igen komoly hajlandóságot mutatnék némi arannyal honorálni, ha ezt a kínos helyzetet megszüntethetnénk valahogy.
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Hogy Hrothgaar nem tartózkodik a Vashegyen, az valóban igen szerencsétlen körülmény. Nem csak azért, mert így kalózunk jóval nehezebben jut majd fegyverhez, de azért is, mert leadni sem tudja az esetleges rendeléseit.*
-Baszki. *morogja a sörébe, konstatálva a fentebb említett helyzetet, mely a rózsástól jelenleg a lehető legtávolabb áll.*
-Szóval Kagan sincs it... pohohooompás. *forgatja a szemeit az újabb jó hír hallatán. Végül is vele ráér egyezkedni később is, az elintézendők sorában ez eddig sem a legsürgősebb ügyek között szerepelt, de azért örült volna, ha sikerül megspórolnia egy utat.*
-Hmppf. *jegyzi meg Harlient illetően, majd felhajtja söre nagy részét. Elnézve azt, ahogy a ló kölcsönbe vételére reagált, valószínűleg agyérgörcsöt kapott volna, ha Kapitányunk még valami egyéb ingóságától is megszabadítja, bár a férfi fegyverei a majorban maradtak, nem, mintha különleges darabokról lett volna szó, mert a halott őröktől zsákmányolt rövidkard, meg a tőrök nem kifejezetten pótolhatatlanok, a sajátjai pedig nyilván a Barakk mélyén rozsdásodnak valahol. Igaz, azokhoz sem fűzte különösebb érzelmi szál, de legalább a sajátjai voltak.*
-Voltaképpen... majdnem. *vonja meg a vállát, amíg várnak éppen tőmondatokban és címszavakban el is magyarázhatja, mi történt vele az elmúlt időszakban.*
-Hosszú história, de a lényegre szorítkozva: Kagan üzletet köt a Kapitánnyal. A Kapitány elmegy a városba Rilaival és Syouddal, rendbe vágják a Pintyet. Syoud jóvoltából egy állítólagos nemes tisztázatlan körülmények között elhalálozik, az őrség vasra veri Syoud-ot, a Kapitányt és az Elsőtisztet. Tömlöcbe vágják őket, majd a Kapitány megszökik, közben sajnálatos módon néhány őr erőszakos halált hal, a Kapitány a kikötő felé veszi az irányt, út közben azonban Ziana hadnagy rekvirálja a lovát, valamint a fegyvereit. Utóbbi eset során tény és való, hogy a Kapitány kissé... khm... kapatos volt, de ez még nem lett volna ok arra, hogy megszabadítsák az ingóságaitól és hátbalőjék... *a maga részéről nem óhajtja tovább részletezni a dolgokat, csak ha már így esett, hogy kénytelen-kelletlen egymás társaságát kell élvezniük, akkor legalább megfelelő kontextusba helyezi saját személyét.*
-Hát alapvetően vidám kis történet... *szívja meg az orrát kifejezéstelen arccal.*
-A lényeg, hogy természetesen nem saját, szabad akaratom nyomán vagyok jelenleg fegyver nélkül, s igen komoly hajlandóságot mutatnék némi arannyal honorálni, ha ezt a kínos helyzetet megszüntethetnénk valahogy.
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-24 10:40:43
Üzenet elküldve: 2018-06-24 10:40:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Kifejezetten örül annak, hogy a férfi azt választja, hogy itt töltsék az éjszakát, mivel Alyo már igen-igen fáradt. Lecsap a pultra némi pénzt, és ha az illetékes (Mesélő (Daidalos)) megszámolja azt, akkor éppen 40 aranyat számol.
Ez az összes fedezi a sörét, a szobáját, az ételét és majd a másnapi reggelijét is.*
- Hát öregem, nincsen szerencséd, mert Hrothi elment a városba a hadúrral.
*Egy hosszú korttyal eltüntetni a korsójából a söre felét. A taverna törzsközönsége és személyzete is ismeri már Alyot, meglepően sokat tud inni anélkül, hogy fejbe vágná az ital.*
- Hát a városi kovács nyilván bármikor kész arra, hogy eladjon neked valamit.
*A thargok raktárából nyilván nem osztogatnak fegyvert mindenféle jöttmentnek, még akkor sem ha azok Syoud barátainak vallják magukat. Meg hát ez igazából Draenon problémája és nem Alyoé.*
- De szerintem a kis barátnőd is bármikor ad neked kölcsön valami bökőt.
*Ezen már felvihog, elképzeli Harlien lelkesedését, mikor a férfi a lova után még valami fegyverét is elveszi tőle.*
- Különben miért nincs nálad valami? Részegen elvesztetted, vagy mi?
*Érdeklődik roppant kedves stílusban, közben pedig egy újabb hosszú korttyal lenyeli a söre másik felét is. Már csak a vacsorára vár, meg a szobája kulcsára. Utóbbit hamar megkapja, az előbbire viszont várnia kell, de amíg várnak, addig Draenon pont elmesélheti a fegyveri elhagyásának történetét, kivéve persze ha olyan részeg volt, hogy nem is emlékszik a dologra.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Kifejezetten örül annak, hogy a férfi azt választja, hogy itt töltsék az éjszakát, mivel Alyo már igen-igen fáradt. Lecsap a pultra némi pénzt, és ha az illetékes (Mesélő (Daidalos)) megszámolja azt, akkor éppen 40 aranyat számol.
Ez az összes fedezi a sörét, a szobáját, az ételét és majd a másnapi reggelijét is.*- Hát öregem, nincsen szerencséd, mert Hrothi elment a városba a hadúrral.
*Egy hosszú korttyal eltüntetni a korsójából a söre felét. A taverna törzsközönsége és személyzete is ismeri már Alyot, meglepően sokat tud inni anélkül, hogy fejbe vágná az ital.*
- Hát a városi kovács nyilván bármikor kész arra, hogy eladjon neked valamit.
*A thargok raktárából nyilván nem osztogatnak fegyvert mindenféle jöttmentnek, még akkor sem ha azok Syoud barátainak vallják magukat. Meg hát ez igazából Draenon problémája és nem Alyoé.*
- De szerintem a kis barátnőd is bármikor ad neked kölcsön valami bökőt.
*Ezen már felvihog, elképzeli Harlien lelkesedését, mikor a férfi a lova után még valami fegyverét is elveszi tőle.*
- Különben miért nincs nálad valami? Részegen elvesztetted, vagy mi?
*Érdeklődik roppant kedves stílusban, közben pedig egy újabb hosszú korttyal lenyeli a söre másik felét is. Már csak a vacsorára vár, meg a szobája kulcsára. Utóbbit hamar megkapja, az előbbire viszont várnia kell, de amíg várnak, addig Draenon pont elmesélheti a fegyveri elhagyásának történetét, kivéve persze ha olyan részeg volt, hogy nem is emlékszik a dologra.*
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-22 11:49:39
Üzenet elküldve: 2018-06-22 11:49:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Kalózunk sincs abban a kifejezett bájcseverészős hangulatban, tekintettel arra az egyszerű tényre, hogy épp az imént akarták hátba lőni. Na nem, mintha amúgy ne szokott volna hozzá az ilyesmihez, de azért belátható, hogy az "ilyesmi" eléggé haza tudja vágni az ember közérzetét. Neki tehát teljesen megfelel az, ha egy szó nélkül haladnak egymás mellett, amíg a Vashegyet el nem érik.
Az ismerős taverna előtt azonban egy pillanatra elfogja valami kellemetlen érzés gyomortájékon, mivel legutóbbi itt jártakor sikerült belebonyolódnia egy kisebb problémába, amit akkor éppen Rilinek neveztek, s mit ad a Sors, az illető épp a taverna védőszentjeként funkcionált.
Leszállva a lóról kikötözi azt, majd hajába beletúrva sóhajt egy nagyot. Csak remélni tudja, hogy valami csoda fojtán nem fut össze a gondolatban emlegetett illetővel, de hát ettől függetlenül az üzlet az meg üzlet, s neki Syouddal van dolga -egyelőre-, nem mással. Követi hát Alyot, de mivel amúgy is a saját gondolataival van elfoglalva, nem pedig amaz csípőjének a ringásával (vagy annak hiányával), csak komor képpel belép az ajtón, majd gyorsan felméri a terepet. Se Rili, se Syoud nincs sehol, ami csak ötven százalékban könyvelhető el sikernek, de a mai nap után kalózunk már ezt is értékelni tudja.
Az is igen hamar kiderül, hogy Syoud nincs a közelben, sőt, a kikötő felé vette az irányt, ami éppen kalózunk eredeti célját tekintve neki amúgy is megfelel.*
-Aludjunk itt. *ránt egyet a vállán.*
-Fegyver nélkül nem fogok éjszaka kóricálni a kikötő környékén. Apropó fegyver... Vajon Hrothgaar mester szolgálatban van? *a kérdés részben költői, mert ha nagyon akarja, maga is utána tud járni a dolognak, de ha esetleg Alyo elejét tudja venni a felesleges lábtépésnek, már azzal is beljebb van. A pultra helyez 30 aranyat (Mesélő (Daidalos)), majd újfent körülnéz.*
-Egy sör nekem is jól esne. *biccent a pultos felé.*
-Meg ha már itt vagyunk, egy szoba éjszakára és némi harapnivaló. Utóbbit rád bízom, nem vagyok válogatós. *int teátrálisan a kezével, majd ha legalább az italát megkapja, akkor jóízűen bele is kortyol pár öblöset, megtörli a száját és böffent egyet.*
-Mindenképpen szereznem kell pár fegyvert, mielőtt elindulunk. *bólogat, jobbára inkább magának.*
-A kikötő veszélyes hely, én má' csak tudom. Még egy olyan kemény szarháziból is, mint Syoud, sokat ki tud venni. Meg aztán rosseb fasza tudja, milyen bajba keverte magát ott... őt ismerve máris nyakig ül a ganéban. *az utolsó mondatot már inkábba korsóba dünnyögi bele, mielőtt újra meghúzná, csak tekintete villan a félvérre, hogy amaz óhajt-e valamit érdemben reagálni, vagy továbbra is játssza a befordult kamaszt.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Kalózunk sincs abban a kifejezett bájcseverészős hangulatban, tekintettel arra az egyszerű tényre, hogy épp az imént akarták hátba lőni. Na nem, mintha amúgy ne szokott volna hozzá az ilyesmihez, de azért belátható, hogy az "ilyesmi" eléggé haza tudja vágni az ember közérzetét. Neki tehát teljesen megfelel az, ha egy szó nélkül haladnak egymás mellett, amíg a Vashegyet el nem érik.
Az ismerős taverna előtt azonban egy pillanatra elfogja valami kellemetlen érzés gyomortájékon, mivel legutóbbi itt jártakor sikerült belebonyolódnia egy kisebb problémába, amit akkor éppen Rilinek neveztek, s mit ad a Sors, az illető épp a taverna védőszentjeként funkcionált.
Leszállva a lóról kikötözi azt, majd hajába beletúrva sóhajt egy nagyot. Csak remélni tudja, hogy valami csoda fojtán nem fut össze a gondolatban emlegetett illetővel, de hát ettől függetlenül az üzlet az meg üzlet, s neki Syouddal van dolga -egyelőre-, nem mással. Követi hát Alyot, de mivel amúgy is a saját gondolataival van elfoglalva, nem pedig amaz csípőjének a ringásával (vagy annak hiányával), csak komor képpel belép az ajtón, majd gyorsan felméri a terepet. Se Rili, se Syoud nincs sehol, ami csak ötven százalékban könyvelhető el sikernek, de a mai nap után kalózunk már ezt is értékelni tudja.
Az is igen hamar kiderül, hogy Syoud nincs a közelben, sőt, a kikötő felé vette az irányt, ami éppen kalózunk eredeti célját tekintve neki amúgy is megfelel.*
-Aludjunk itt. *ránt egyet a vállán.*
-Fegyver nélkül nem fogok éjszaka kóricálni a kikötő környékén. Apropó fegyver... Vajon Hrothgaar mester szolgálatban van? *a kérdés részben költői, mert ha nagyon akarja, maga is utána tud járni a dolognak, de ha esetleg Alyo elejét tudja venni a felesleges lábtépésnek, már azzal is beljebb van. A pultra helyez 30 aranyat (Mesélő (Daidalos)),
majd újfent körülnéz.*-Egy sör nekem is jól esne. *biccent a pultos felé.*
-Meg ha már itt vagyunk, egy szoba éjszakára és némi harapnivaló. Utóbbit rád bízom, nem vagyok válogatós. *int teátrálisan a kezével, majd ha legalább az italát megkapja, akkor jóízűen bele is kortyol pár öblöset, megtörli a száját és böffent egyet.*
-Mindenképpen szereznem kell pár fegyvert, mielőtt elindulunk. *bólogat, jobbára inkább magának.*
-A kikötő veszélyes hely, én má' csak tudom. Még egy olyan kemény szarháziból is, mint Syoud, sokat ki tud venni. Meg aztán rosseb fasza tudja, milyen bajba keverte magát ott... őt ismerve máris nyakig ül a ganéban. *az utolsó mondatot már inkábba korsóba dünnyögi bele, mielőtt újra meghúzná, csak tekintete villan a félvérre, hogy amaz óhajt-e valamit érdemben reagálni, vagy továbbra is játssza a befordult kamaszt.*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-21 21:33:35
Üzenet elküldve: 2018-06-21 21:33:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi//
*Lehet, hogy túl sok közös van Habrertusban és Dorában, de ez a lánynak csak a javára válik, elvégre ebből is látszik, hogy nem lehetetlen, amit a kancellár elért az életben. Persze megkönnyítette volna a lány dolgát, ha lelökte volna őt a Tűtoronyból és még el is sikálta volna a dolgot valahogy (utóbbi lett volna nehezebb feladat). Hiába állítja, hogy csak a Habrertus iránti rokonszenv fogta vissza, ez nem igaz, sokkal inkább a kíváncsiság és a kihívás mozgatja. Most is csak figyel, figyeli, ahogy a férfi körbebástyázza magát észérvekkel, hogy ne essen bántódása, és mulat magában.*
~ Tartunk egymástól, helyes. ~
- Nem ritkaság? Ó! *Mondja meglepetten, mikor a lányok csókolózásáról esik szó.* Őszintén szólva nem tudtam. Csak abból tudok kiindulni, hogy minálunk mi volt a szokás, és ez nem.
*Érdeklődve fülel, elvigyorodik rajta, hogy a kancellár maga is ráismert a trükkre, amivel éppen próbálja fűzni. Persze nem titok, hogy ez volt a témaválasztás oka, de azért Dora, ha arcára nem is ez van írva, ártatlanul kezeli a helyzetet.*
- Csak egy titok volt. Mi barátok mindent megosztunk egymással. *Aztán felnevet.* Megígérem, kancellárom. Csak tudja majd a fene, hogy igaz-e, mert mint tudod, szeretek hazudni. *Mutat a homlokára, mintha jel lenne arra, hogy csalafinta ész lappang benne.
Mikor mindketten jóllaknak, Dora kap egy szobakulcsát.*
- Köszönöm ezt a hangulatos vacsorát és a szállást is! *Mondja udvariasan.* Jó éjszakát!
*Először egy kicsit gyanakszik, azt várja, hogy legyen valami trükk – elvégre Habrertus nem itt tervezett aludni – de nem történik semmi különös. Még egy örömlányt sem rendelt neki a kancellár, hogy folytassa, amit elkezdett. Dora visszavonul, cókmókjával együtt bemegy a szobába, és alszik egy jó nagyot.*
//Napváltás//
*Másnap reggel jókedvűen, kipihenten ébred, ezért egészen lelkesen lát neki a mosakodásnak. Nem tudja, mennyi idő lehet pontosan, de nincs nagyon korán, ezért ideje is a dolga után nézni. Először persze fontos a megfelelő tápláltság. Mint mindig, most is ad magának arra időt, hogy rendesen megreggelizzen. Visszaadja a szobakulcsát és helyet foglal.*
~ Olyan furcsa olyan helyen egyedül lenni, ahol még soha nem jártál, csak társaságban. ~ *Elmélkedik magában. Minden érdekesebb így, más szemmel nézi az ember a környezetét. Kis bámészkodás után visszaadja a szobakulcsot is, és a fogadóshoz (Mesélő (Daidalos)) lépve 5 aranyat nyújt át egy tál zabkásáért cserébe. Nem is tart sokáig, hogy megegye, már megy is tovább, vissza a városba.*
*Lehet, hogy túl sok közös van Habrertusban és Dorában, de ez a lánynak csak a javára válik, elvégre ebből is látszik, hogy nem lehetetlen, amit a kancellár elért az életben. Persze megkönnyítette volna a lány dolgát, ha lelökte volna őt a Tűtoronyból és még el is sikálta volna a dolgot valahogy (utóbbi lett volna nehezebb feladat). Hiába állítja, hogy csak a Habrertus iránti rokonszenv fogta vissza, ez nem igaz, sokkal inkább a kíváncsiság és a kihívás mozgatja. Most is csak figyel, figyeli, ahogy a férfi körbebástyázza magát észérvekkel, hogy ne essen bántódása, és mulat magában.*
~ Tartunk egymástól, helyes. ~
- Nem ritkaság? Ó! *Mondja meglepetten, mikor a lányok csókolózásáról esik szó.* Őszintén szólva nem tudtam. Csak abból tudok kiindulni, hogy minálunk mi volt a szokás, és ez nem.
*Érdeklődve fülel, elvigyorodik rajta, hogy a kancellár maga is ráismert a trükkre, amivel éppen próbálja fűzni. Persze nem titok, hogy ez volt a témaválasztás oka, de azért Dora, ha arcára nem is ez van írva, ártatlanul kezeli a helyzetet.*
- Csak egy titok volt. Mi barátok mindent megosztunk egymással. *Aztán felnevet.* Megígérem, kancellárom. Csak tudja majd a fene, hogy igaz-e, mert mint tudod, szeretek hazudni. *Mutat a homlokára, mintha jel lenne arra, hogy csalafinta ész lappang benne.
Mikor mindketten jóllaknak, Dora kap egy szobakulcsát.*
- Köszönöm ezt a hangulatos vacsorát és a szállást is! *Mondja udvariasan.* Jó éjszakát!
*Először egy kicsit gyanakszik, azt várja, hogy legyen valami trükk – elvégre Habrertus nem itt tervezett aludni – de nem történik semmi különös. Még egy örömlányt sem rendelt neki a kancellár, hogy folytassa, amit elkezdett. Dora visszavonul, cókmókjával együtt bemegy a szobába, és alszik egy jó nagyot.*
//Napváltás//
*Másnap reggel jókedvűen, kipihenten ébred, ezért egészen lelkesen lát neki a mosakodásnak. Nem tudja, mennyi idő lehet pontosan, de nincs nagyon korán, ezért ideje is a dolga után nézni. Először persze fontos a megfelelő tápláltság. Mint mindig, most is ad magának arra időt, hogy rendesen megreggelizzen. Visszaadja a szobakulcsát és helyet foglal.*
~ Olyan furcsa olyan helyen egyedül lenni, ahol még soha nem jártál, csak társaságban. ~ *Elmélkedik magában. Minden érdekesebb így, más szemmel nézi az ember a környezetét. Kis bámészkodás után visszaadja a szobakulcsot is, és a fogadóshoz (Mesélő (Daidalos)) lépve 5 aranyat nyújt át egy tál zabkásáért cserébe.
Nem is tart sokáig, hogy megegye, már megy is tovább, vissza a városba.*
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-21 17:34:19
Üzenet elküldve: 2018-06-21 17:34:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Dé és Alyo//
*Alyo teljes lelki nyugalommal vonja meg a vállát arra a körülményre, hogy Draenon Syoudot jobban kedveli nála.*
- Na, akkor legalább te kedveled kettőnk közül.
*Érdekli is őt a rapli, tökre szokva van a pasihisztihez, Aoneer mellett bőven volt ideje hozzászokni, Syoud sem piskóta, és Draenon csak ipari tanuló az első kettőhöz képest, így aztán a kis ajvékolást simán elengedi a füle mellett. Ellenben megsarkantyúzza Gubát, szóval hamarosan megláthatják a Tavernát a távolban. Alyo nem akar különösebben cseverészni a fickóval, így ha amaz sem kezd dumába, akkor Alyonak megfelel a néma utazás.
A Tavernához érve lepattan a lováról, aztán mivel nem egy úrinő, hogy ajtót kelljen neki nyitni, így maga nyitja ki a thargok vendéglátóipari egységének ajtaját. Besétál, de nem ringó csípővel, hanem csak úgy egyszerűen és hát hajával sem kel játékra a könnyed szellő, de szélcsend is van, szóval ez lehet a baj.
A nap amúgy már lemenőben, ezek fényében pedig a taverna sem különösebben népes. Alyo mindenesetre kér egy pofa sört, majd kifaggatja a csapost Syoudról. Aki nem tud róla túl sokat - szerencsére az innen eltűnt kormos pofájú nősténnyel sem hozza összefüggésbe -, csak valami olyasmit, hogy a kikötőről beszélt egy nővel.*
- Még ma menni akarsz utána, vagy megalszunk egy éjszakát itt?
*Érdeklődik Draenontól, miközben a kellemes hőmérsékletű sörét szopogatja.*
*Alyo teljes lelki nyugalommal vonja meg a vállát arra a körülményre, hogy Draenon Syoudot jobban kedveli nála.*
- Na, akkor legalább te kedveled kettőnk közül.
*Érdekli is őt a rapli, tökre szokva van a pasihisztihez, Aoneer mellett bőven volt ideje hozzászokni, Syoud sem piskóta, és Draenon csak ipari tanuló az első kettőhöz képest, így aztán a kis ajvékolást simán elengedi a füle mellett. Ellenben megsarkantyúzza Gubát, szóval hamarosan megláthatják a Tavernát a távolban. Alyo nem akar különösebben cseverészni a fickóval, így ha amaz sem kezd dumába, akkor Alyonak megfelel a néma utazás.
A Tavernához érve lepattan a lováról, aztán mivel nem egy úrinő, hogy ajtót kelljen neki nyitni, így maga nyitja ki a thargok vendéglátóipari egységének ajtaját. Besétál, de nem ringó csípővel, hanem csak úgy egyszerűen és hát hajával sem kel játékra a könnyed szellő, de szélcsend is van, szóval ez lehet a baj.
A nap amúgy már lemenőben, ezek fényében pedig a taverna sem különösebben népes. Alyo mindenesetre kér egy pofa sört, majd kifaggatja a csapost Syoudról. Aki nem tud róla túl sokat - szerencsére az innen eltűnt kormos pofájú nősténnyel sem hozza összefüggésbe -, csak valami olyasmit, hogy a kikötőről beszélt egy nővel.*
- Még ma menni akarsz utána, vagy megalszunk egy éjszakát itt?
*Érdeklődik Draenontól, miközben a kellemes hőmérsékletű sörét szopogatja.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-21 17:28:44
Üzenet elküldve: 2018-06-21 17:28:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
*Ahogy a nap első sugarai helyet kotornak maguknak a szoba belsejébe, Nestar halványan meggyötört arcába köszön és a fogadtatás szokatlanul langyos. Azt hitte, hogy jobban fogja viselni a környezetváltást a Synmirából kiindulva, de sajnos ez a szabadság nem tesz neki semmi jót. És az ágyak rengeteg meghagynivalót gyűjtenek össze a fejében, melyre közönség híján nincs értelme kitérnie. A törzsi terület számára szinte teljesen érdektelen, a kocsmai vendégekkel pedig nem találja meg a közös hangsúlyt, és igazából nem is akarja a tegnapiak nyomán. Viszont, ha ráül kezére akkor semmire nem lesz képes és lehagyják kortársai. Friss vizet rendeltet fel megmosakodni és átgondolni, hogy miként rendezze a napját. Nem látja sok értelmét itt maradni, akár mehetne vissza a Kúriához elhozni a dolgait.*
~Vagy legalább a lovat visszavinni. Bár, annyira nem sietős, majd ha visszatérnek a csapatok.~
*Viszont ezzel nem jutott sokkal előrébb, csak egy helyben ingázik a lehetőségek között, de legalább már készen áll az indulásra.*
*Ahogy a nap első sugarai helyet kotornak maguknak a szoba belsejébe, Nestar halványan meggyötört arcába köszön és a fogadtatás szokatlanul langyos. Azt hitte, hogy jobban fogja viselni a környezetváltást a Synmirából kiindulva, de sajnos ez a szabadság nem tesz neki semmi jót. És az ágyak rengeteg meghagynivalót gyűjtenek össze a fejében, melyre közönség híján nincs értelme kitérnie. A törzsi terület számára szinte teljesen érdektelen, a kocsmai vendégekkel pedig nem találja meg a közös hangsúlyt, és igazából nem is akarja a tegnapiak nyomán. Viszont, ha ráül kezére akkor semmire nem lesz képes és lehagyják kortársai. Friss vizet rendeltet fel megmosakodni és átgondolni, hogy miként rendezze a napját. Nem látja sok értelmét itt maradni, akár mehetne vissza a Kúriához elhozni a dolgait.*
~Vagy legalább a lovat visszavinni. Bár, annyira nem sietős, majd ha visszatérnek a csapatok.~
*Viszont ezzel nem jutott sokkal előrébb, csak egy helyben ingázik a lehetőségek között, de legalább már készen áll az indulásra.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-20 21:15:52
Üzenet elküldve: 2018-06-20 21:15:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora//
*Hubi azt veszi észre, hogy Dora jellemének egyes vonásai aggasztóan emlékeztetik valakire. Saját magára. Valószínűleg a lány is úgy lehet a pragmatikus jelzővel, mint a kancellár: nem sértésként hanem elismerésként veszi. Hubi például erényként értékeli, ha valaki mindent megtesz saját boldogulása érdekében, és sikerrel is jár. Az persze előfordulhat, hogy eközben másokat eltipor, de hát az élet már csak ilyen, nem habostorta. Legfeljebb azt fogadta mindig is keserűséggel, ha bárki, aki nála kevesebb, magasabbra jutott. Márpedig bárki ilyet ismert, azt mind rosszindulattal méregette, mert ki is lehetne több nála?*
- Egyesek szerint dőreség álmokat kergetni, mások szerint mindent meg kell tenni érte, hogy valóra váljanak. Én ez utóbbiak közé tartozom.
*Majdnem filozofálgatni kezd vacsora közben, de végül csak elmosolyodik.*
- Még lehetsz nemesasszony, csak egy megfelelő férj kell hozzá. De ha nem a rang izgat, hanem ami ezzel jár: a szép ruhák, az ékszerek, a csillogás, a kényelmes élet, hát azt úgy is elérheted, ha neved nincs is hozzá.
*Megtörli a száját az asztalkendővel, kortyol párat és egy hamis mosollyal dől kicsit hátra.*
- Nem tagadom, erre írnokként vajmi kevés az esélyed. A Vashegyen pedig, fájdalom, már betöltötték azt a pozíciót, amihez biztosan lenne affinitásod, és amivel hatalom jár. Az pedig általában hozza magával mindazt, amire te vágysz. Szóval az én kellemetlen személyem lenne az ami az utadban áll, és hidd el nekem: nagyon résen leszek.
*Nem rosszindulatú vagy mogorva a hangja, inkább vidám. Azt nagyjából sejti, hogy ha Dora a Vashegyen képzeli el a jövőjét és olyan becsvágy fűti ahogy azt elképzeli, akkor előbb vagy utóbb megpróbálhatja őt kibillenteni a kényelmes kancellári székből. Noha óvakodna attól, hogy alábecsülje Dora eszét és ravaszságát, mégsem tart attól, hogy sikerrel járhatna. Hiába egykorúak nagyjából, Hubi többet élhetett, az ő gyermekkora sokkal hamarabb kellett véget érjen, mint a lányé, és ha csak a rutinjára támaszkodik, már fölényben lehet. Más kérdés, hogy a megszokás elaltathatja az embert. Akárhogy is, ha úgy van, ahogy gondolja, akkor nagy kíváncsisággal várja, hogy Dora mivel fog próbálkozni. Izgalmas küzdelemnek ígérkezik, Hubi pedig kedveli az ilyesmit.*
- Persze nem is kell különösebben ismerni hozzá, hogy ez a kép alakuljon ki, nemde? *somolyog amikor a szoknyapecérségére kap megjegyzést, és csonka kezét önkéntelenül is az asztal alá ejti. Még akkor is, ha nem kap rá megjegyzéseket. Dora kis vallomására csak a szemöldöke csúszik feljebb egy kicsit. Talán élénkebben reagálna, ha nem érezné magán a lány kíváncsi pillantását.
Hubi természetesen hipokrita. Ha úgy adódik, fennen hirdeti, hogy utálatosság az ilyen, a természet rendje ellen való vétek, ám egyik nagy vágya, hogy egy ilyen titkos szerelmi légyottot megleshessen. Ha pedig még aktívan részt is vehetne benne... De ez már túl szép, ezt már szinte el sem tudja képzelni.*
- Nos, nem számít ez olyan ritkaságnak, mint gondolhatnád. Ismereteim szerint éppenséggel nemesi származásúaknál számít gyakoribbnak. Hiszen a nemesi házak igen ügyelnek a lánygyermekek ártatlanságára, így fiú, férfiak társaságát ritkán élvezhetik figyelő szemek nélkül. Így aztán akár kíváncsiságból is társnőikre... hm... fanyalodhatnak.
*Megtörli a kezét is, végigsimít a szakállán.*
- Afelől pedig semmi kétségem sincs, *mosolyodik el* hogy pontosan tisztában vagy vele, hogy az ilyesmi milyen serkentően hat a férfiak túlnyomó részére. Ha már korábban az őszinteségben egyeztünk meg, megvallom, rám is. Ha naivan optimista akarok lenni, akkor az volt a célod fele, hogy felcsigázz, és együtt töltsük el az éjszaka hátralévő részét. Megjegyzem, ehhez nem lenne szükséged ilyen trükkre. Ha rosszmájú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy csak cukkolsz. Egy nagy gyengémet már ismered, oda próbálsz szúrást bevinni.
*Megvonja a vállát.*
- De akár úgy is lehet, hogy csupán egy titkot szerettél volna megosztani velem. Talán fogadjuk el ezt a variációt. Ebben az esetben köszönöm. De egyet ígérj meg! *hajol előre egy kicsit* Ha valaha úgy adódik, hogy ilyen szituációban egy ártatlan csóknál tovább merészkedtek, azt ugyanígy el fogod mesélni.
*A vacsora vége felé az ablak felé pillant és arra jut, hogy igencsak benne járnak már az estében, a kapun aligha fog bejutni.*
- Bocsáss meg egy pillanatra!
*A pulthoz megy ahol 24 arany cserél gazdát Hubi és a fogadós (Mesélő (Daidalos)) között.. Két kulccsal tér vissza az asztalhoz.*
- Magam is itt töltöm az éjszakát, bátorkodtam szobáról gondoskodni.
*Elvigyorodik.*
- Természetesen egyről magamnak, és egyről számodra. Parancsolj! *nyújtja oda a kulcsot, amin a szoba száma is szerepel.
Ezúttal nem próbálkozik semmivel, egyszerűen felesleges fáradságnak tartaná. Legfeljebb annyi marad, hogy amikor már szobája magányában készül az éjszakai nyugalomra, kicsit fülel a szomszéd szoba fala felé. Mert szomszédos szobákat vett ki. Mégis, mit lehet tudni? Tehát fülel egy kicsit, kíváncsi ember és az ilyen fogadók válaszfalai nem vaskosak. Aztán szép lassan ágyba kerül és hamarosan az álom is elnyomja.*
//Napváltás//
*Mint az idősebb emberek általában, korán ébred. Mondhatni hajnalban, még alig vöröslik az ég alja. A napindító pipára még az ágyban kerül sor, ennyi lustálkodás igazán belefér. Utána már hamar összekészülődik, Dora szobája előtt elhaladva elmosolyodik. Biztosra veszi, hogy a lány még alszik, és ezúttal semmi pikáns dologra nem lenne kíváncsi, ha megleshetné. Csak valahogy biztos benne, hogy álmában különösen elragadó lehet. Odalent meghagyja a korai órán is talpon lévő fogadósnak, hogy Dorának mondja meg, Hubi a Vashegyre indult. Aztán valóban így is tesz.*
*Hubi azt veszi észre, hogy Dora jellemének egyes vonásai aggasztóan emlékeztetik valakire. Saját magára. Valószínűleg a lány is úgy lehet a pragmatikus jelzővel, mint a kancellár: nem sértésként hanem elismerésként veszi. Hubi például erényként értékeli, ha valaki mindent megtesz saját boldogulása érdekében, és sikerrel is jár. Az persze előfordulhat, hogy eközben másokat eltipor, de hát az élet már csak ilyen, nem habostorta. Legfeljebb azt fogadta mindig is keserűséggel, ha bárki, aki nála kevesebb, magasabbra jutott. Márpedig bárki ilyet ismert, azt mind rosszindulattal méregette, mert ki is lehetne több nála?*
- Egyesek szerint dőreség álmokat kergetni, mások szerint mindent meg kell tenni érte, hogy valóra váljanak. Én ez utóbbiak közé tartozom.
*Majdnem filozofálgatni kezd vacsora közben, de végül csak elmosolyodik.*
- Még lehetsz nemesasszony, csak egy megfelelő férj kell hozzá. De ha nem a rang izgat, hanem ami ezzel jár: a szép ruhák, az ékszerek, a csillogás, a kényelmes élet, hát azt úgy is elérheted, ha neved nincs is hozzá.
*Megtörli a száját az asztalkendővel, kortyol párat és egy hamis mosollyal dől kicsit hátra.*
- Nem tagadom, erre írnokként vajmi kevés az esélyed. A Vashegyen pedig, fájdalom, már betöltötték azt a pozíciót, amihez biztosan lenne affinitásod, és amivel hatalom jár. Az pedig általában hozza magával mindazt, amire te vágysz. Szóval az én kellemetlen személyem lenne az ami az utadban áll, és hidd el nekem: nagyon résen leszek.
*Nem rosszindulatú vagy mogorva a hangja, inkább vidám. Azt nagyjából sejti, hogy ha Dora a Vashegyen képzeli el a jövőjét és olyan becsvágy fűti ahogy azt elképzeli, akkor előbb vagy utóbb megpróbálhatja őt kibillenteni a kényelmes kancellári székből. Noha óvakodna attól, hogy alábecsülje Dora eszét és ravaszságát, mégsem tart attól, hogy sikerrel járhatna. Hiába egykorúak nagyjából, Hubi többet élhetett, az ő gyermekkora sokkal hamarabb kellett véget érjen, mint a lányé, és ha csak a rutinjára támaszkodik, már fölényben lehet. Más kérdés, hogy a megszokás elaltathatja az embert. Akárhogy is, ha úgy van, ahogy gondolja, akkor nagy kíváncsisággal várja, hogy Dora mivel fog próbálkozni. Izgalmas küzdelemnek ígérkezik, Hubi pedig kedveli az ilyesmit.*
- Persze nem is kell különösebben ismerni hozzá, hogy ez a kép alakuljon ki, nemde? *somolyog amikor a szoknyapecérségére kap megjegyzést, és csonka kezét önkéntelenül is az asztal alá ejti. Még akkor is, ha nem kap rá megjegyzéseket. Dora kis vallomására csak a szemöldöke csúszik feljebb egy kicsit. Talán élénkebben reagálna, ha nem érezné magán a lány kíváncsi pillantását.
Hubi természetesen hipokrita. Ha úgy adódik, fennen hirdeti, hogy utálatosság az ilyen, a természet rendje ellen való vétek, ám egyik nagy vágya, hogy egy ilyen titkos szerelmi légyottot megleshessen. Ha pedig még aktívan részt is vehetne benne... De ez már túl szép, ezt már szinte el sem tudja képzelni.*
- Nos, nem számít ez olyan ritkaságnak, mint gondolhatnád. Ismereteim szerint éppenséggel nemesi származásúaknál számít gyakoribbnak. Hiszen a nemesi házak igen ügyelnek a lánygyermekek ártatlanságára, így fiú, férfiak társaságát ritkán élvezhetik figyelő szemek nélkül. Így aztán akár kíváncsiságból is társnőikre... hm... fanyalodhatnak.
*Megtörli a kezét is, végigsimít a szakállán.*
- Afelől pedig semmi kétségem sincs, *mosolyodik el* hogy pontosan tisztában vagy vele, hogy az ilyesmi milyen serkentően hat a férfiak túlnyomó részére. Ha már korábban az őszinteségben egyeztünk meg, megvallom, rám is. Ha naivan optimista akarok lenni, akkor az volt a célod fele, hogy felcsigázz, és együtt töltsük el az éjszaka hátralévő részét. Megjegyzem, ehhez nem lenne szükséged ilyen trükkre. Ha rosszmájú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy csak cukkolsz. Egy nagy gyengémet már ismered, oda próbálsz szúrást bevinni.
*Megvonja a vállát.*
- De akár úgy is lehet, hogy csupán egy titkot szerettél volna megosztani velem. Talán fogadjuk el ezt a variációt. Ebben az esetben köszönöm. De egyet ígérj meg! *hajol előre egy kicsit* Ha valaha úgy adódik, hogy ilyen szituációban egy ártatlan csóknál tovább merészkedtek, azt ugyanígy el fogod mesélni.
*A vacsora vége felé az ablak felé pillant és arra jut, hogy igencsak benne járnak már az estében, a kapun aligha fog bejutni.*
- Bocsáss meg egy pillanatra!
*A pulthoz megy ahol 24 arany cserél gazdát Hubi és a fogadós (Mesélő (Daidalos)) között.
. Két kulccsal tér vissza az asztalhoz.*- Magam is itt töltöm az éjszakát, bátorkodtam szobáról gondoskodni.
*Elvigyorodik.*
- Természetesen egyről magamnak, és egyről számodra. Parancsolj! *nyújtja oda a kulcsot, amin a szoba száma is szerepel.
Ezúttal nem próbálkozik semmivel, egyszerűen felesleges fáradságnak tartaná. Legfeljebb annyi marad, hogy amikor már szobája magányában készül az éjszakai nyugalomra, kicsit fülel a szomszéd szoba fala felé. Mert szomszédos szobákat vett ki. Mégis, mit lehet tudni? Tehát fülel egy kicsit, kíváncsi ember és az ilyen fogadók válaszfalai nem vaskosak. Aztán szép lassan ágyba kerül és hamarosan az álom is elnyomja.*
//Napváltás//
*Mint az idősebb emberek általában, korán ébred. Mondhatni hajnalban, még alig vöröslik az ég alja. A napindító pipára még az ágyban kerül sor, ennyi lustálkodás igazán belefér. Utána már hamar összekészülődik, Dora szobája előtt elhaladva elmosolyodik. Biztosra veszi, hogy a lány még alszik, és ezúttal semmi pikáns dologra nem lenne kíváncsi, ha megleshetné. Csak valahogy biztos benne, hogy álmában különösen elragadó lehet. Odalent meghagyja a korai órán is talpon lévő fogadósnak, hogy Dorának mondja meg, Hubi a Vashegyre indult. Aztán valóban így is tesz.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-20 16:41:12
Üzenet elküldve: 2018-06-20 16:41:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Hubi//
- Dehogy látom másként! *Méltatlankodik Dora, ujjaival átfogva a tál sültet, nehogy akár egy pillanatra is megpróbálja tőle elkobozni Habrertus.* Csúnya lenne azt mondani a szülőfalumra, hogy mindenki ostoba volt benne, de… Ahogy láthatod, most sem ott vagyok. Pedig éppen lehetnék. *Eszik néhány falatot, aztán kuncog egyet, és beismeri.* Ostobák voltak.
- Világéletemben egy kis hercegnő akartam lenni, akinek szobányi ruhatára van, és szolgák lesik minden kívánságát. Tartok tőle, hogy arról már lemaradtam, hogy ilyen családba szülessek. *Fintorog.* Talán egy jó házassággal még sikerülne, de nekem ez az egész elköteleződés-dolog is esélytelen. Nem maradt másom, csak az irigykedés. Ezen belül is az, hogy mindenkit piszkálok, akinek több pénze van nálam.
*Ha ennyi őszinteségtől a kancellár nem látja át Dora lelkének működését, akkor sehogy sem. A lány gúnyosan vigyorog, de most inkább keserűségnek látszik.*
- Nem maradt más, mint az eszem. Az is nagyon szórakoztató tud lenni, nem tagadom, de a kényelmet sokszor fel kell hozzá adni. Nincs benne sok pénz, annyi nincs, hogy palotában éljek.
*A kancellár, úgy látszik, elfogadja Dora barátságát, és ez így is szép, azok után, amin keresztül mentek, annyi vidám kalandjuk volt együtt... A lány nem szándékosan piszkálja a kancellárt a korával, tulajdonképpen csak udvariatlanul jelent ki valami tényszerűt, de közben belátja, hogy nem volt szép. Bocsánatot persze nem kér, Dora nem olyan. Helyette meghallgathatja végre Habrertus regényes kalandjait az ujjával.*
- Például. *Dől hátra érdeklődő pillantással. Manapság így, a harcok meg az orvgyilkosságok idején annyi mindenkinek hiányoznak az egyes részei, hogy kellemetlen megkérdezni, hacsak nem ők maguk ajánlkoznak rá, hogy elmondják a történetet. Vagy nagyzolnak. Dora persze sejti, hogy Habrertus nem valami hősi csatában vesztette el az ujjait, de a tények még mulatságosabbak – a kancellár egyértelműen már fiatalon is olyan szoknyavadász volt, mint most. A lány nem neveti ki miatta, komolyan figyel, de mikor az ujjak eltávolításáról van szó, elmosolyodik, úgy csóválja a fejét.*
- Kancellárom, soha nem változol. Nem lepődtem meg, amúgy is így képzeltelek volna el. Mármint a nőkkel kapcsolatban. *Bár a mélységiektől undorodik, és nem is érti, az emberek miért akarnának kezdeni velük, de ezt nem teszi szóvá. Mindegy is a történet szempontjából.* Barátságból pedig nem teszek megjegyzést az ujjakra. *Teszi hozzá szerényen mosolyogva, pedig szívesen kifejtené, milyen érdekes, összetett dolog egy ujjperc, és milyen nehéz megszabadítani az embertől. Viszont ha Habrertus elhányja magát, akkor neki se lesz tovább étvágya, az pedig kellemetlen lenne egy ilyen finom ételnél.*
- Hogy a férfiak mikre nem hajlandóak egy boldog éjszakáért! Hiszed vagy sem, egyszer én is csókolóztam nővel. *Kíváncsian nézi a kancellárt, mert kíváncsi rá, hiszi-e vagy sem. Érdekes lenne tudni, már abból a szempontból is, milyennek látszik Dora kívülről.*
- Nem érzek irántuk semmit, de mégis jó érzés volt. _Finomabb_, mint egy férfi ajka, puhább is. Hm... Együtt fürdőztünk. *Eltöpreng, kutakodik az emlékeiben.* Hogy azután mi történt, azt őszintén nem tudom. *Iszik egy kis bort, hátha eszébe jut, de csak az ugrik be neki, hogy éppen a borivás volt, ami az egész helyzetet előidézte. Most nem fog ebbe a hibába esni, igyekszik tartani a mértéket.*
- Dehogy látom másként! *Méltatlankodik Dora, ujjaival átfogva a tál sültet, nehogy akár egy pillanatra is megpróbálja tőle elkobozni Habrertus.* Csúnya lenne azt mondani a szülőfalumra, hogy mindenki ostoba volt benne, de… Ahogy láthatod, most sem ott vagyok. Pedig éppen lehetnék. *Eszik néhány falatot, aztán kuncog egyet, és beismeri.* Ostobák voltak.
- Világéletemben egy kis hercegnő akartam lenni, akinek szobányi ruhatára van, és szolgák lesik minden kívánságát. Tartok tőle, hogy arról már lemaradtam, hogy ilyen családba szülessek. *Fintorog.* Talán egy jó házassággal még sikerülne, de nekem ez az egész elköteleződés-dolog is esélytelen. Nem maradt másom, csak az irigykedés. Ezen belül is az, hogy mindenkit piszkálok, akinek több pénze van nálam.
*Ha ennyi őszinteségtől a kancellár nem látja át Dora lelkének működését, akkor sehogy sem. A lány gúnyosan vigyorog, de most inkább keserűségnek látszik.*
- Nem maradt más, mint az eszem. Az is nagyon szórakoztató tud lenni, nem tagadom, de a kényelmet sokszor fel kell hozzá adni. Nincs benne sok pénz, annyi nincs, hogy palotában éljek.
*A kancellár, úgy látszik, elfogadja Dora barátságát, és ez így is szép, azok után, amin keresztül mentek, annyi vidám kalandjuk volt együtt... A lány nem szándékosan piszkálja a kancellárt a korával, tulajdonképpen csak udvariatlanul jelent ki valami tényszerűt, de közben belátja, hogy nem volt szép. Bocsánatot persze nem kér, Dora nem olyan. Helyette meghallgathatja végre Habrertus regényes kalandjait az ujjával.*
- Például. *Dől hátra érdeklődő pillantással. Manapság így, a harcok meg az orvgyilkosságok idején annyi mindenkinek hiányoznak az egyes részei, hogy kellemetlen megkérdezni, hacsak nem ők maguk ajánlkoznak rá, hogy elmondják a történetet. Vagy nagyzolnak. Dora persze sejti, hogy Habrertus nem valami hősi csatában vesztette el az ujjait, de a tények még mulatságosabbak – a kancellár egyértelműen már fiatalon is olyan szoknyavadász volt, mint most. A lány nem neveti ki miatta, komolyan figyel, de mikor az ujjak eltávolításáról van szó, elmosolyodik, úgy csóválja a fejét.*
- Kancellárom, soha nem változol. Nem lepődtem meg, amúgy is így képzeltelek volna el. Mármint a nőkkel kapcsolatban. *Bár a mélységiektől undorodik, és nem is érti, az emberek miért akarnának kezdeni velük, de ezt nem teszi szóvá. Mindegy is a történet szempontjából.* Barátságból pedig nem teszek megjegyzést az ujjakra. *Teszi hozzá szerényen mosolyogva, pedig szívesen kifejtené, milyen érdekes, összetett dolog egy ujjperc, és milyen nehéz megszabadítani az embertől. Viszont ha Habrertus elhányja magát, akkor neki se lesz tovább étvágya, az pedig kellemetlen lenne egy ilyen finom ételnél.*
- Hogy a férfiak mikre nem hajlandóak egy boldog éjszakáért! Hiszed vagy sem, egyszer én is csókolóztam nővel. *Kíváncsian nézi a kancellárt, mert kíváncsi rá, hiszi-e vagy sem. Érdekes lenne tudni, már abból a szempontból is, milyennek látszik Dora kívülről.*
- Nem érzek irántuk semmit, de mégis jó érzés volt. _Finomabb_, mint egy férfi ajka, puhább is. Hm... Együtt fürdőztünk. *Eltöpreng, kutakodik az emlékeiben.* Hogy azután mi történt, azt őszintén nem tudom. *Iszik egy kis bort, hátha eszébe jut, de csak az ugrik be neki, hogy éppen a borivás volt, ami az egész helyzetet előidézte. Most nem fog ebbe a hibába esni, igyekszik tartani a mértéket.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2018-06-19 22:04:30
Üzenet elküldve: 2018-06-19 22:04:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora//
*Hubi természetesen nem osztja Dora nézeteit a visszafogottságról és puritánságról. Elvégre az arany, a vagyon arra való, hogy élvezzük mindazt amit nyújthat. A kényelmes életet, a finom kelmékből készült ruhákat, a különleges ételeket és italokat. Hogy egyéb élvezetekről most említés se tétessék. Mert annak ugyan mi értelme lenne, hogy a sárgásan fénylő érméket elrekkentve valami titkos helyre, szerényen éljünk?*
- Ha a véleményemre vagy kíváncsi, én a kényelem mellett döntenék. *néz elégedetten a tálakra amiket ekkor tesznek eléjük* Hiszen ha szerények maradunk, akkor ez már olyan lakoma lenne, melyet nem engedhetnénk meg magunknak. De ne érts félre, elfogadom ha te másként látod. Szabad?
*Ezzel a lány tányérja felé nyúl egy vigyorral, hogy elkobozza azt. Dora bizonyára be fogja érni vacsorára némi kenyérrel és vízzel is. De félúton visszahúzza a karját, nem gondolja komolyan.*
- Igen, azt hiszem szabad mondani. *Emeli meg ő is a poharát, és csak ezután kortyol a borból. Érdekes, hogy Dora épp az őszinteségről beszélt, Hubi pedig pont most nem az. A barátság szép és fontos dolog, csak hát ahhoz bizalom is kell, és ő képtelen lenne megbízni ebben az elf leányzóban. Annyira furcsa, annyira más, és annyira szép. De ugyan miért nem mondhatná? Mondja is. Amikor Dora nekilát a vacsorának, Hubi is végigteríti az ölében az asztalkendőt és hozzáfog a pörkölthöz. Valóban ízletes, kellemesen fűszerezett. A Pegazus tulajdonosa irigy lehetne a Vaskorsó szakácsára.
Aztán érdeklődve hallgatja a lányt, sejti, hogy ebből a felvezetésből valami csalafintaság fog kikerekedni. Nem kell csalódnia. Az életkort érintő megjegyzésre önkéntelenül is megrándul kicsit az arca. Ezzel az elevenébe tapintott az elf, hiszen pontos lehet a becslés, valóban egykorúak lehetnek. Csak míg Hubi már élemedett korúnak számít lassan az emberek között, Dora még fiatal és friss.*
- Nos... *teszi le ő is az evőeszközt kicsit kedvetlenül* Miről szeretnél hallani? A Ruuhrijehrekről, akik - ha igazak a családi legendák - valaha Arthenior befolyásos és nagy hatalmú nemesei voltak? Századokkal ezelőtt. Vashegyi ténykedésem részletei érdekelnének? Vagy esetleg az, hogy hol hagytam el az ujjaim?
*Kicsit felemeli csonka kezét, persze csak úgy, hogy a hegeket ne tolja Dora képébe. Sejti, hogy az elfet ez érdekelné jobban.*
- Életem nagy részét Pirtianes-ben töltöttem. Noha az embereknek arrafelé nincs nagy becsülete, *kis mosoly* az elfeknek annyi sincs, de a szakértelmet ott is elismerik és szívesen fogadják, mint bárhol máshol. Ifjabb éveimben pedig lelkes híve voltam nemcsak az építészetnek, de a szebbik nemnek is. Ifjabb éveimben is. Persze alantas származásúnak számítottam, de mindig akadt egy-egy nőstény aki érdeklődött az egzotikum iránt, és ágyába fogadott. Egy alkalommal aztán hazajött az egyik ura.
*Közben ő is majszolgatja a vacsoráját, mert mégsem járná, hogy kihűljön. Úgy szinte ehetetlen.*
-Biztosan tudod, hogy a mélységieknél a nőstények hordják a nadrágot, és nem is lett volna semmi baj, ha ebben az esetben a hím, aki váratlanul beállított, valóban hím. De nőstény volt. Az ezt követő szituáció pedig pont olyan volt, mint amilyet vásári csepűrágók szoktak előadni. Az utolsó pillanatban kaptam össze a ruháim és másztam ki az ablak párkányára. Ott csimpaszkodtam egy kies sikátorra nyíló ablakban, és talán csak véletlenül vagy pont azért mert észrevettek, egyszer csak lecsapták az ablakot. Egyenesen az ujjaimra. Zuhantam egy emeletet, és hogy teljes legyen a boldogságom, egy kisebb szemét- és trágyahalom fogta fel az esésem. De még örülnöm is kellett, hogy nem törtem ki a nyakam. Viszont két ujjam annyira összeroncsolódott, hogy...
*Megvonja a vállát.*
- Azt hiszem, hogy lelki társad lehetett az, aki levette őket. Láthatóan nagy élvezettel tette, miközben a fájdalmamra csupán valami fertelmes pálinkát adott.
*Megborzong a gondolatra, sóhajt egyet.*
- Bocsáss meg, azt hiszem rosszul választottam. Ez nem igazán egy ilyen kellemes estéhez illő történet.
*Hubi természetesen nem osztja Dora nézeteit a visszafogottságról és puritánságról. Elvégre az arany, a vagyon arra való, hogy élvezzük mindazt amit nyújthat. A kényelmes életet, a finom kelmékből készült ruhákat, a különleges ételeket és italokat. Hogy egyéb élvezetekről most említés se tétessék. Mert annak ugyan mi értelme lenne, hogy a sárgásan fénylő érméket elrekkentve valami titkos helyre, szerényen éljünk?*
- Ha a véleményemre vagy kíváncsi, én a kényelem mellett döntenék. *néz elégedetten a tálakra amiket ekkor tesznek eléjük* Hiszen ha szerények maradunk, akkor ez már olyan lakoma lenne, melyet nem engedhetnénk meg magunknak. De ne érts félre, elfogadom ha te másként látod. Szabad?
*Ezzel a lány tányérja felé nyúl egy vigyorral, hogy elkobozza azt. Dora bizonyára be fogja érni vacsorára némi kenyérrel és vízzel is. De félúton visszahúzza a karját, nem gondolja komolyan.*
- Igen, azt hiszem szabad mondani. *Emeli meg ő is a poharát, és csak ezután kortyol a borból. Érdekes, hogy Dora épp az őszinteségről beszélt, Hubi pedig pont most nem az. A barátság szép és fontos dolog, csak hát ahhoz bizalom is kell, és ő képtelen lenne megbízni ebben az elf leányzóban. Annyira furcsa, annyira más, és annyira szép. De ugyan miért nem mondhatná? Mondja is. Amikor Dora nekilát a vacsorának, Hubi is végigteríti az ölében az asztalkendőt és hozzáfog a pörkölthöz. Valóban ízletes, kellemesen fűszerezett. A Pegazus tulajdonosa irigy lehetne a Vaskorsó szakácsára.
Aztán érdeklődve hallgatja a lányt, sejti, hogy ebből a felvezetésből valami csalafintaság fog kikerekedni. Nem kell csalódnia. Az életkort érintő megjegyzésre önkéntelenül is megrándul kicsit az arca. Ezzel az elevenébe tapintott az elf, hiszen pontos lehet a becslés, valóban egykorúak lehetnek. Csak míg Hubi már élemedett korúnak számít lassan az emberek között, Dora még fiatal és friss.*
- Nos... *teszi le ő is az evőeszközt kicsit kedvetlenül* Miről szeretnél hallani? A Ruuhrijehrekről, akik - ha igazak a családi legendák - valaha Arthenior befolyásos és nagy hatalmú nemesei voltak? Századokkal ezelőtt. Vashegyi ténykedésem részletei érdekelnének? Vagy esetleg az, hogy hol hagytam el az ujjaim?
*Kicsit felemeli csonka kezét, persze csak úgy, hogy a hegeket ne tolja Dora képébe. Sejti, hogy az elfet ez érdekelné jobban.*
- Életem nagy részét Pirtianes-ben töltöttem. Noha az embereknek arrafelé nincs nagy becsülete, *kis mosoly* az elfeknek annyi sincs, de a szakértelmet ott is elismerik és szívesen fogadják, mint bárhol máshol. Ifjabb éveimben pedig lelkes híve voltam nemcsak az építészetnek, de a szebbik nemnek is. Ifjabb éveimben is. Persze alantas származásúnak számítottam, de mindig akadt egy-egy nőstény aki érdeklődött az egzotikum iránt, és ágyába fogadott. Egy alkalommal aztán hazajött az egyik ura.
*Közben ő is majszolgatja a vacsoráját, mert mégsem járná, hogy kihűljön. Úgy szinte ehetetlen.*
-Biztosan tudod, hogy a mélységieknél a nőstények hordják a nadrágot, és nem is lett volna semmi baj, ha ebben az esetben a hím, aki váratlanul beállított, valóban hím. De nőstény volt. Az ezt követő szituáció pedig pont olyan volt, mint amilyet vásári csepűrágók szoktak előadni. Az utolsó pillanatban kaptam össze a ruháim és másztam ki az ablak párkányára. Ott csimpaszkodtam egy kies sikátorra nyíló ablakban, és talán csak véletlenül vagy pont azért mert észrevettek, egyszer csak lecsapták az ablakot. Egyenesen az ujjaimra. Zuhantam egy emeletet, és hogy teljes legyen a boldogságom, egy kisebb szemét- és trágyahalom fogta fel az esésem. De még örülnöm is kellett, hogy nem törtem ki a nyakam. Viszont két ujjam annyira összeroncsolódott, hogy...
*Megvonja a vállát.*
- Azt hiszem, hogy lelki társad lehetett az, aki levette őket. Láthatóan nagy élvezettel tette, miközben a fájdalmamra csupán valami fertelmes pálinkát adott.
*Megborzong a gondolatra, sóhajt egyet.*
- Bocsáss meg, azt hiszem rosszul választottam. Ez nem igazán egy ilyen kellemes estéhez illő történet.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5031-5050