Amon Ruadh - Vaskorsó Taverna
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-20 01:18:24
Üzenet elküldve: 2015-11-20 01:18:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janemita - Tanil - Kagan(?)//
*Betérnek hát a Vaskorsó Tavernába, ahol Rilait éppen nem látja sehol, de egy kedves kiszolgáló köszönti őket és kívánságaik felől érdeklődik. A kolosszus nem lepődik meg, de jót mosolyogna az acél oroszlánpofa alatt, ha tudná, hogy Kagan emberének, lovagjának nézi Tanil.
Az emberóriás minden csak nem a tharg vezér embere egyelőre. Khan, de főleg Janemita miatt tért vissza, hogy a saját szemével lássa a változásokat. Janey éppen ekkor bukkan ki mögüle. A kérdésre nem válaszol, csak két kézzel megfogja a csöbörsisak két oldalát és leemeli a fejéről a lovagi vért ezen darabját. Karomtépte, komor arc bukkan elő alóla, amit kicsit megnyomott a sisak itt-ott, de ettől csak barátságtalanabb az ábrázata.*
- Köszönjük, kicsit szétnézünk és eldöntjük.
*Válaszol Tanilnak igyekezve nem túl barátságtalan pofát megütni, de majd Janey javítja a hibát, ha mégis félrecsúszna valami.
A kolosszus figyelmét úgyis valami egészen más ragadja magához. Kagan int oda nekik az egyik asztaltól, de láthatóan mással van elfoglalva, mint visszatért renegát lovagja. A naparany tekintet megpihen pár szívdobbanásnyi ideig a tharg főn, az emberóriás az érzéseit vizsgálja, majd úgy dönt, egyelőre félreteszi Kagan ügyét és a változásokra koncentrál, hogy lássa és a látottak tükrén át látva beszéljen majd Thargodar urával.*
- Két kupa bort és valami sültet szeretnénk, hosszú út áll mögöttünk, mit ajánlanál?
*Fordul vissza ezúttal már kicsit barátságosabban Tanil felé, majd szabad asztal után néz, ahol leülhetnek Janemitával.*
- Szerinted ez csak cukormáz vagy tényleg gyökeres változások történtek?
*Kérdi kedvesét, miután leültek, Hildi története hidegen hagyja, nem szerette a minden lében kanál, bögyös-faros szolgát, jobban érdekli Janemita véleménye, mert őt elvakítják a múlt sérelmei, a kócos félvér viszont otthonának hívja ezt a vidéket. Talán kettőjük gondolataiból megszületik az igazság.*
//Janemita - Tanil - Kagan(?)//
*Betérnek hát a Vaskorsó Tavernába, ahol Rilait éppen nem látja sehol, de egy kedves kiszolgáló köszönti őket és kívánságaik felől érdeklődik. A kolosszus nem lepődik meg, de jót mosolyogna az acél oroszlánpofa alatt, ha tudná, hogy Kagan emberének, lovagjának nézi Tanil.
Az emberóriás minden csak nem a tharg vezér embere egyelőre. Khan, de főleg Janemita miatt tért vissza, hogy a saját szemével lássa a változásokat. Janey éppen ekkor bukkan ki mögüle. A kérdésre nem válaszol, csak két kézzel megfogja a csöbörsisak két oldalát és leemeli a fejéről a lovagi vért ezen darabját. Karomtépte, komor arc bukkan elő alóla, amit kicsit megnyomott a sisak itt-ott, de ettől csak barátságtalanabb az ábrázata.*
- Köszönjük, kicsit szétnézünk és eldöntjük.
*Válaszol Tanilnak igyekezve nem túl barátságtalan pofát megütni, de majd Janey javítja a hibát, ha mégis félrecsúszna valami.
A kolosszus figyelmét úgyis valami egészen más ragadja magához. Kagan int oda nekik az egyik asztaltól, de láthatóan mással van elfoglalva, mint visszatért renegát lovagja. A naparany tekintet megpihen pár szívdobbanásnyi ideig a tharg főn, az emberóriás az érzéseit vizsgálja, majd úgy dönt, egyelőre félreteszi Kagan ügyét és a változásokra koncentrál, hogy lássa és a látottak tükrén át látva beszéljen majd Thargodar urával.*
- Két kupa bort és valami sültet szeretnénk, hosszú út áll mögöttünk, mit ajánlanál?
*Fordul vissza ezúttal már kicsit barátságosabban Tanil felé, majd szabad asztal után néz, ahol leülhetnek Janemitával.*
- Szerinted ez csak cukormáz vagy tényleg gyökeres változások történtek?
*Kérdi kedvesét, miután leültek, Hildi története hidegen hagyja, nem szerette a minden lében kanál, bögyös-faros szolgát, jobban érdekli Janemita véleménye, mert őt elvakítják a múlt sérelmei, a kócos félvér viszont otthonának hívja ezt a vidéket. Talán kettőjük gondolataiból megszületik az igazság.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-20 01:14:18
Üzenet elküldve: 2015-11-20 01:14:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
-Sértőnek és méltatlannak érzem. *pontosítja a törp kijelentését, mert nem hallgat e szóra, sosem tette, s nem is fogja. Még akkor sem, ha valójában ez a szó áll a legközelebb az itteni népek nyelveiben ahhoz, mely Meera lényét leírhatná. Istennek lenni kényelmesebb és vonzóbb.*
-Nincs okom harcolni sem veled, sem senki mással. *tisztázza le ilyetén jellegű szándékait.*
-Korábban feltett kérdésedre válaszolva, meg tudom védeni magam. Képes vagyok végezni bármely halandó lénnyel, még csak meg sem kéne erőltetnem magam hozzá. *a társalgás végig fojtott hangon zajlik, nincs szükség tolakodó fülekre, bár, ha valaki hallgatja őket, jó eséllyel csupán két részeg agymenésének tudja majd be. Csak ők ketten tudhatják az igazságot.*
-Ezt bóknak veszem. *szélesedik a mosoly ajkain.*
-Miért akarnám a város romlását? Régen... *nosztalgikusan felsóhajt, s belenéz a poharába, párszor körbelötyköli benne az édes vörös nedűt, majd tekintetét újfent Turrogra emelve folytatja:*
-Régen pezsdítően hatott rám, a temérdek újdonság, a számtalan különféle lény... Mára már elvesztettem az érdeklődésem irántuk. *finoman megvonja a vállát.*
-Nos... ezekre a kérdésekre létezik egy rövid, és egy nagyon hosszú válasz. Jelen esetben kénytelen leszel beérni a rövidebb változattal, mivel egyrészt mindez oly régen történt, hogy számodra jelentősége sincs, másrészt aligha tudnám elmagyarázni mélységeiben úgy, hogy megértsd... *szavai nem lekezelőek, a hangnem is inkább tárgyilagos, mintsem gúnyos.*
-Minden istennek megvan a maga szerepe, helye az univerzumban. Valójában ezek az úgy nevezett "istenek" csupán más világokból származó entitások, kiknek hatalma és ereje világonként, ha úgy tetszik, dimenziónként változó. Az általatok ismert "istenek" is efféle lények, más és más jellemmel megáldva, ám valójában alig különböznek tőletek, csupán a lépték más. Annyival állnak az egyszerű halandók fölött, mint ti a sárban tekergőző férgek fölött, s általában éppen ennyire is törődnek veletek. *kezd bele a történetbe, fürkésző pillantásai Turrog arcvonásait vizslatják.*
-Vannak kivételek... akadnak köztük olyanok, kik úgy vélik, a hatalmukat arra kell használják, hogy segítsenek a náluk gyengébb lényeken. Rajtatok. *mutat rá képletesen a dolog lényegére.*
-Akadnak, kik a káoszt kedvelik, s igyekeznek azt előidézni mindenhol, felhasználva titeket a saját, önző céljaikra, akárcsak Elwyrien istene. S vannak, kiket jobbára hidegen hagynak ezek a hatalmi játszmák, vagy általánosságban véve bármi, ami a halandókat érintheti. *tárja szét a kezeit, mintegy önmagára utalva ezzel.*
-Néhány testvérem mondhatni... féltékeny lett, döntésre akartak kényszeríteni, egy olyan döntés meghozatalára, amit eszem ágában sem volt megtenni. Nem akartam senki mellé sem állni a kicsinyes, jelentéktelen magánháborúik során, ezért végül... nos... fogalmazzunk úgy, hogy ezt vélték méltó büntetésemnek. *fejezi be végül keserédes mosollyal ajkain.*
-Halandó testbe zárva járom ezt a világot, s hidd el, ezer, meg ezer évek távlatából nézve, egyre nehezebb olyasmit találni, amit a figyelmemre méltónak tartanék. Elwyrien ilyen volt.
-Sértőnek és méltatlannak érzem. *pontosítja a törp kijelentését, mert nem hallgat e szóra, sosem tette, s nem is fogja. Még akkor sem, ha valójában ez a szó áll a legközelebb az itteni népek nyelveiben ahhoz, mely Meera lényét leírhatná. Istennek lenni kényelmesebb és vonzóbb.*
-Nincs okom harcolni sem veled, sem senki mással. *tisztázza le ilyetén jellegű szándékait.*
-Korábban feltett kérdésedre válaszolva, meg tudom védeni magam. Képes vagyok végezni bármely halandó lénnyel, még csak meg sem kéne erőltetnem magam hozzá. *a társalgás végig fojtott hangon zajlik, nincs szükség tolakodó fülekre, bár, ha valaki hallgatja őket, jó eséllyel csupán két részeg agymenésének tudja majd be. Csak ők ketten tudhatják az igazságot.*
-Ezt bóknak veszem. *szélesedik a mosoly ajkain.*
-Miért akarnám a város romlását? Régen... *nosztalgikusan felsóhajt, s belenéz a poharába, párszor körbelötyköli benne az édes vörös nedűt, majd tekintetét újfent Turrogra emelve folytatja:*
-Régen pezsdítően hatott rám, a temérdek újdonság, a számtalan különféle lény... Mára már elvesztettem az érdeklődésem irántuk. *finoman megvonja a vállát.*
-Nos... ezekre a kérdésekre létezik egy rövid, és egy nagyon hosszú válasz. Jelen esetben kénytelen leszel beérni a rövidebb változattal, mivel egyrészt mindez oly régen történt, hogy számodra jelentősége sincs, másrészt aligha tudnám elmagyarázni mélységeiben úgy, hogy megértsd... *szavai nem lekezelőek, a hangnem is inkább tárgyilagos, mintsem gúnyos.*
-Minden istennek megvan a maga szerepe, helye az univerzumban. Valójában ezek az úgy nevezett "istenek" csupán más világokból származó entitások, kiknek hatalma és ereje világonként, ha úgy tetszik, dimenziónként változó. Az általatok ismert "istenek" is efféle lények, más és más jellemmel megáldva, ám valójában alig különböznek tőletek, csupán a lépték más. Annyival állnak az egyszerű halandók fölött, mint ti a sárban tekergőző férgek fölött, s általában éppen ennyire is törődnek veletek. *kezd bele a történetbe, fürkésző pillantásai Turrog arcvonásait vizslatják.*
-Vannak kivételek... akadnak köztük olyanok, kik úgy vélik, a hatalmukat arra kell használják, hogy segítsenek a náluk gyengébb lényeken. Rajtatok. *mutat rá képletesen a dolog lényegére.*
-Akadnak, kik a káoszt kedvelik, s igyekeznek azt előidézni mindenhol, felhasználva titeket a saját, önző céljaikra, akárcsak Elwyrien istene. S vannak, kiket jobbára hidegen hagynak ezek a hatalmi játszmák, vagy általánosságban véve bármi, ami a halandókat érintheti. *tárja szét a kezeit, mintegy önmagára utalva ezzel.*
-Néhány testvérem mondhatni... féltékeny lett, döntésre akartak kényszeríteni, egy olyan döntés meghozatalára, amit eszem ágában sem volt megtenni. Nem akartam senki mellé sem állni a kicsinyes, jelentéktelen magánháborúik során, ezért végül... nos... fogalmazzunk úgy, hogy ezt vélték méltó büntetésemnek. *fejezi be végül keserédes mosollyal ajkain.*
-Halandó testbe zárva járom ezt a világot, s hidd el, ezer, meg ezer évek távlatából nézve, egyre nehezebb olyasmit találni, amit a figyelmemre méltónak tartanék. Elwyrien ilyen volt.
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-20 00:54:36
Üzenet elküldve: 2015-11-20 00:54:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*Turrog (ha bár minden porcikája ellenkezik) de mégis kénytelen igazat adni az eredarnak. A jelenség ami előtte áll pontosan ugyanolyan titokzatos és megérthetetlen mint az istenek, akik oly sokszor segítették vagy éppen akadályozták őt. A kérdés csak az, hogy vajon a vörös melyik csoporthoz tartozik.*
- Egyszerű szó, és mégis hallgat rá. *felel kemény tekintettel a törpe.* Habár nem tudok kegyedről semmit, engem nehezen bénít meg az ismeretlen. *Szólal meg újra halkan, kimérten.* Ha így volna, már régen valami félreeső kis házikóban tengetném a napjaim. Harcoltam már a fajtád ellen, viszont örülök, hogy ezt mindketten igyekszünk elkerülni most. Démon vagy sem, valami kegyes véletlen után összeért a sorsunk. Még ittunk is egymásra... ha mást nem, legalább ezt lehúzhatom életem kalandjainak listájáról. *Nem tudja pontosan, hogy milyen hosszú is ez a lista, viszont úgy érzi, minél több időt tölt el Artheniorban az csak egyre terjedelmesebb lesz. Alig pár év alatt fel és lehúzásra került rá az istenekkel való viszálykodás, a vérdíj kikerülése és ha minden igaz, most már a 'démonnal való koccintás' is. A törpe enyhülő tekintettel kortyol italából.* Őszintén szólva örülök, hogy nem igyekszik 'testvérei' nyomdokaiba lépni. Kígyókkal és pókokkal talán, de egy ilyen csábos istennel nehezen bánna el a város. Ezt becsülöm. *teszi hozzá elismerően, azonban még mindig kissé hidegen.* Bár ha jól tudom, a fajtája nem gyakran kerül ilyen helyzetbe. Mármint, érti mire gondolok. *Pillant végig a nő testén.* Mi történt? Félresikerült mágia? Átok? *találgat már-már szinte érdeklődően a férfi. Hiába tudja most már biztosan a titokzatos nő igazi énjét, mivel az hűen szavaihoz nem próbál bajt keverni, így a törpe is lejjebb engedi kicsit védelmét. Valamilyen istentelen módon, viszont mégis társra talált egy démon személyében... és ha már így alakult, igyekszik mindent kisajtolni a ritka pillanatból.*
*Turrog (ha bár minden porcikája ellenkezik) de mégis kénytelen igazat adni az eredarnak. A jelenség ami előtte áll pontosan ugyanolyan titokzatos és megérthetetlen mint az istenek, akik oly sokszor segítették vagy éppen akadályozták őt. A kérdés csak az, hogy vajon a vörös melyik csoporthoz tartozik.*
- Egyszerű szó, és mégis hallgat rá. *felel kemény tekintettel a törpe.* Habár nem tudok kegyedről semmit, engem nehezen bénít meg az ismeretlen. *Szólal meg újra halkan, kimérten.* Ha így volna, már régen valami félreeső kis házikóban tengetném a napjaim. Harcoltam már a fajtád ellen, viszont örülök, hogy ezt mindketten igyekszünk elkerülni most. Démon vagy sem, valami kegyes véletlen után összeért a sorsunk. Még ittunk is egymásra... ha mást nem, legalább ezt lehúzhatom életem kalandjainak listájáról. *Nem tudja pontosan, hogy milyen hosszú is ez a lista, viszont úgy érzi, minél több időt tölt el Artheniorban az csak egyre terjedelmesebb lesz. Alig pár év alatt fel és lehúzásra került rá az istenekkel való viszálykodás, a vérdíj kikerülése és ha minden igaz, most már a 'démonnal való koccintás' is. A törpe enyhülő tekintettel kortyol italából.* Őszintén szólva örülök, hogy nem igyekszik 'testvérei' nyomdokaiba lépni. Kígyókkal és pókokkal talán, de egy ilyen csábos istennel nehezen bánna el a város. Ezt becsülöm. *teszi hozzá elismerően, azonban még mindig kissé hidegen.* Bár ha jól tudom, a fajtája nem gyakran kerül ilyen helyzetbe. Mármint, érti mire gondolok. *Pillant végig a nő testén.* Mi történt? Félresikerült mágia? Átok? *találgat már-már szinte érdeklődően a férfi. Hiába tudja most már biztosan a titokzatos nő igazi énjét, mivel az hűen szavaihoz nem próbál bajt keverni, így a törpe is lejjebb engedi kicsit védelmét. Valamilyen istentelen módon, viszont mégis társra talált egy démon személyében... és ha már így alakult, igyekszik mindent kisajtolni a ritka pillanatból.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-20 00:31:29
Üzenet elküldve: 2015-11-20 00:31:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Meera mosolya töretlen, sőt a törp ajkát elhagyó, szinte már vádló hangnemű kérdés nyomán csak még inkább szélesedik.*
-Démon? *ismétli suttogva a szót, mintha ízlelgetné, noha sokszor és sokan használták már arra, hogy leírják vele az ő becses személyét.*
-Milyen egyszerű szó... s mégis, leírtok vele egy olyan lényt, kinek létét, természetét nem érthetitek meg, csupán a tudatlanság által szült félelem nyomán. *ingatja lassan a fejét.*
-A Pókok Anyját talán démonnak neveznéd? Avagy az istenséget, kit oly nagyon imádsz, s kinek kedvében járva közös barátunk vérével szentelted a pengédet? Erősen kétlem. *megint csak oly szavakat használ, melyek többet engednek sejtetni önmaguk puszta jelentésénél.*
-Lám itt vagy te, tapasztalt harcos, ki látta az istenek csatáját, részt is vett benne, azt gondolhatnánk, már semmi nem lephet meg többé. *ajkához emeli a poharat, lassan kortyol a borból, csak azután folytatja.*
-S mégis, megbénít a gondolata annak, hogy olyasvalamivel állsz szemben, amit nem ismersz, amit nem tudsz megmagyarázni, mert túlmutat rajtad, s nem tudsz róla semmit sem. *hangja és mosolya egyszerre vált kedvesre, már-már szívet melengetőre.*
-Kedves Turrog, ha ártani akartam volna neked, a szíved már nem verne a mellkasodban. Én is ott voltam annál a csatánál, Artheniorban, mikor a Pókok Anyja és a Kígyók Ura eljárták halálos násztáncukat. Néztem őket, s csupán civódó testvéreimet láttam bennük, kik az önámítás oly magas fokára jutottak, hogy azt képzelték, számít a világegyetem szempontjából egy fikarcnyit is, hogy melyikük kerül ki győztesen a harcból. Bevallom, ez a végtelen arrogancia egy ideig mulattatott... *elkuncogja magát, majd újabbat kortyol.*
-Halandó testbe zárva aligha léphettem volna közbe, nem mintha akartam volna. Skysson megérdemelte, amit kapott, csupán azt sajnáltam, hogy az ízeltlábú cafka nem kapta meg, ami jár neki. Még mindig nem.
*Meera mosolya töretlen, sőt a törp ajkát elhagyó, szinte már vádló hangnemű kérdés nyomán csak még inkább szélesedik.*
-Démon? *ismétli suttogva a szót, mintha ízlelgetné, noha sokszor és sokan használták már arra, hogy leírják vele az ő becses személyét.*
-Milyen egyszerű szó... s mégis, leírtok vele egy olyan lényt, kinek létét, természetét nem érthetitek meg, csupán a tudatlanság által szült félelem nyomán. *ingatja lassan a fejét.*
-A Pókok Anyját talán démonnak neveznéd? Avagy az istenséget, kit oly nagyon imádsz, s kinek kedvében járva közös barátunk vérével szentelted a pengédet? Erősen kétlem. *megint csak oly szavakat használ, melyek többet engednek sejtetni önmaguk puszta jelentésénél.*
-Lám itt vagy te, tapasztalt harcos, ki látta az istenek csatáját, részt is vett benne, azt gondolhatnánk, már semmi nem lephet meg többé. *ajkához emeli a poharat, lassan kortyol a borból, csak azután folytatja.*
-S mégis, megbénít a gondolata annak, hogy olyasvalamivel állsz szemben, amit nem ismersz, amit nem tudsz megmagyarázni, mert túlmutat rajtad, s nem tudsz róla semmit sem. *hangja és mosolya egyszerre vált kedvesre, már-már szívet melengetőre.*
-Kedves Turrog, ha ártani akartam volna neked, a szíved már nem verne a mellkasodban. Én is ott voltam annál a csatánál, Artheniorban, mikor a Pókok Anyja és a Kígyók Ura eljárták halálos násztáncukat. Néztem őket, s csupán civódó testvéreimet láttam bennük, kik az önámítás oly magas fokára jutottak, hogy azt képzelték, számít a világegyetem szempontjából egy fikarcnyit is, hogy melyikük kerül ki győztesen a harcból. Bevallom, ez a végtelen arrogancia egy ideig mulattatott... *elkuncogja magát, majd újabbat kortyol.*
-Halandó testbe zárva aligha léphettem volna közbe, nem mintha akartam volna. Skysson megérdemelte, amit kapott, csupán azt sajnáltam, hogy az ízeltlábú cafka nem kapta meg, ami jár neki. Még mindig nem.
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-20 00:15:05
Üzenet elküldve: 2015-11-20 00:15:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*Amint tekintetük összetalálkozik, Turrog mozdulatlanná dermed. Nem félelem ez, csupán afféle ösztön. Izmai kissé megfeszülnek, ha kéne egy szempillantás alatt felpattanna és fegyveréhez ugrana. Persze, ez nagyon távol áll most tőle. Most csak vár és figyel. A vörös szavai lassan kúsznak elméje felé, ahol szépen lassan körbelengik gondolatai minden egyes zugát.
Ráébredni bizonyos dolgokra igazán meglepő lehet bármilyen személy számára. Néha az ember álmos délutánokon elgondolkozik a múltján, és akarva akaratlanul is ráeszmél dolgokra, amik annak idején elkerülték a figyelmét. Turrog is hasonló élményben részesül, azonban ez az ráeszmélés sokkal gyorsabb, hidegebb és keményebb. Alig egy pillanat alatt lobban fel agyában a gondolat, ami rögtön magas lángokra csap. A nő közelebb hajol, de a harcos keményen állja annak tekintetét. A tekintetet, amit ki tudja hányan láttak mielőt meghaltak. A törpe összehúzza szemeit, mélyen fürkészve a rá szegeződő szempárt, miközben a kiejtett szavak veszélyesen édes módon csorgadoznak felé. Csupán egy pillanat volt. Turrog alig láthatta, viszont nem is kell neki ennél több. A vörös szemek pillantása nehéz pecsétet nyom arra amit eddig is sejtett. A harcos arca kemény, szinte mozdulatlan ajkai közül sziszegi ki a szavakat.*
- Mit akarsz te itt, démon?
A hozzászólás írója (Turrog a Behemót) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.20 00:16:05
*Amint tekintetük összetalálkozik, Turrog mozdulatlanná dermed. Nem félelem ez, csupán afféle ösztön. Izmai kissé megfeszülnek, ha kéne egy szempillantás alatt felpattanna és fegyveréhez ugrana. Persze, ez nagyon távol áll most tőle. Most csak vár és figyel. A vörös szavai lassan kúsznak elméje felé, ahol szépen lassan körbelengik gondolatai minden egyes zugát.
Ráébredni bizonyos dolgokra igazán meglepő lehet bármilyen személy számára. Néha az ember álmos délutánokon elgondolkozik a múltján, és akarva akaratlanul is ráeszmél dolgokra, amik annak idején elkerülték a figyelmét. Turrog is hasonló élményben részesül, azonban ez az ráeszmélés sokkal gyorsabb, hidegebb és keményebb. Alig egy pillanat alatt lobban fel agyában a gondolat, ami rögtön magas lángokra csap. A nő közelebb hajol, de a harcos keményen állja annak tekintetét. A tekintetet, amit ki tudja hányan láttak mielőt meghaltak. A törpe összehúzza szemeit, mélyen fürkészve a rá szegeződő szempárt, miközben a kiejtett szavak veszélyesen édes módon csorgadoznak felé. Csupán egy pillanat volt. Turrog alig láthatta, viszont nem is kell neki ennél több. A vörös szemek pillantása nehéz pecsétet nyom arra amit eddig is sejtett. A harcos arca kemény, szinte mozdulatlan ajkai közül sziszegi ki a szavakat.*
- Mit akarsz te itt, démon?
A hozzászólás írója (Turrog a Behemót) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.20 00:16:05
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 23:41:10
Üzenet elküldve: 2015-11-19 23:41:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Meera ujja lassan köröz a pohara szélén, mely az asztalon pihen. Ajkain sejtelmes mosoly játszik, akár egy bűvész, ki most készül bemutatni legnagyobb trükkjét, lerántva a leplet az illúzióról, mely csak ideig-óráig képes megtéveszteni az értő közönséget. Jelen esetben azonban az értő közönség ritkább, annál a bizonyos közmondásos, fehér színű hollónál, elvégre Meera valódi énjét nem sokan volnának képesek nem hogy leleplezni, de megsejteni sem.*
-Ez egy aprócska, jelentéktelen világ Turrog. *néz a törp szemeibe, s ha elkapja annak tekintetét, akkor a méregzöld lélektükrök nem eresztik azt. Hangja tisztán cseng, bár alig hangosabb a suttogásnál.*
-Egy aprócska világ, egy olyan univerzumban, ami még gyerekcipőben jár. *folytatja lassan, érezhetően minden egyes szónak, minden kiejtett hangnak jelentése, súlya van.*
-Én öreg vagyok. Nagyon öreg. *hajol közelebb a törphöz, egy pillanatra meg nem törve a szemkontaktust.*
-Emlékszem arra, mikor a törpök még csak álmodoztak arról, mit rejthet a hegyek gyomra. Mikor az elfek s a mélységiek még egyazon nép voltak. Emlékszem régmúlt korok csatáira, véres háborúkra, hősökre, kiknek tetteit már csupán a dalok jegyzik. *suttogja, s mintha még a levegő is megállna körülötte egy pillanatra. Lassan pislog egyet, az egész csupán egy szívdobbanás, míg a szemei vörösre váltanak, oly mélyvörösre, akár a frissen ontott vér.
A pillanat elmúlik, s ahogy a nő újra pislant, szeme immár a régi, s ajkain is ott játszik a mosolya.*
-Annyi mindent nem tudtok még a világról, ami körülvesz benneteket.
*Meera ujja lassan köröz a pohara szélén, mely az asztalon pihen. Ajkain sejtelmes mosoly játszik, akár egy bűvész, ki most készül bemutatni legnagyobb trükkjét, lerántva a leplet az illúzióról, mely csak ideig-óráig képes megtéveszteni az értő közönséget. Jelen esetben azonban az értő közönség ritkább, annál a bizonyos közmondásos, fehér színű hollónál, elvégre Meera valódi énjét nem sokan volnának képesek nem hogy leleplezni, de megsejteni sem.*
-Ez egy aprócska, jelentéktelen világ Turrog. *néz a törp szemeibe, s ha elkapja annak tekintetét, akkor a méregzöld lélektükrök nem eresztik azt. Hangja tisztán cseng, bár alig hangosabb a suttogásnál.*
-Egy aprócska világ, egy olyan univerzumban, ami még gyerekcipőben jár. *folytatja lassan, érezhetően minden egyes szónak, minden kiejtett hangnak jelentése, súlya van.*
-Én öreg vagyok. Nagyon öreg. *hajol közelebb a törphöz, egy pillanatra meg nem törve a szemkontaktust.*
-Emlékszem arra, mikor a törpök még csak álmodoztak arról, mit rejthet a hegyek gyomra. Mikor az elfek s a mélységiek még egyazon nép voltak. Emlékszem régmúlt korok csatáira, véres háborúkra, hősökre, kiknek tetteit már csupán a dalok jegyzik. *suttogja, s mintha még a levegő is megállna körülötte egy pillanatra. Lassan pislog egyet, az egész csupán egy szívdobbanás, míg a szemei vörösre váltanak, oly mélyvörösre, akár a frissen ontott vér.
A pillanat elmúlik, s ahogy a nő újra pislant, szeme immár a régi, s ajkain is ott játszik a mosolya.*
-Annyi mindent nem tudtok még a világról, ami körülvesz benneteket.
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 23:14:50
Üzenet elküldve: 2015-11-19 23:14:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*Turrog elmosolyodik a nő reakcióján. Valóban, a törpék hevesen szeretnek mindent, ami a mélységhez köthető. Drágakövek, arany és töménytelen gazdagság. Persze, az apró népségnek sokkal többet jelentenek a hegybe zárt városok és terek, amiket otthonunknak nevezhettek. Elzárt, biztonságos otthon, ami mindennel kecsegtette őket. A férfi biztos benne, hogyha nem tették volna tönkre hazáját a váratlan földrengések, akkor mára Artheniort is lekörözné szépségével. Persze, a hajdan kemény és nemes városból nem marad semmi, csupán egy rakás szikla és jó sok holttest. ~Jó királyunk is ott fekszik még. Sosem adta fel a hazánkat.~ A nő következő szavai kissé meglepik. Őszintén szólva azt hitte, hogy partnere Artheniorba valósi. Igaz, sok kalandozó megfordul a környéken, viszont azokról többnyire nagyon messziről lerí idegen mivoltuk. Fegyverek, edzett ruhák és kemény cipők, itt-ott egy mágikus tárgy vagy furcsa seb. Mindenkinek van valami árulkodó, viszont a nőn semmit sem lát. Figyelmesen hallgatja a lány szavait, miközben próbálja azokat kibogozni. Láthatóan társa szeret ködösen fogalmazni. A törpe bölcsen bólogat minden mondat után, ezzel is jelet adva egyetértéséről.*
- Igaza lehet, biztos vagyok benne, hogy nem csak a véletlen hozott minket össze. Ahhoz túlságosan is nagy szerencsénknek kéne lennie. *A törpe sejtelmesen pillant a nő felé, majd megemeli korsóját.* Bár, hogyha a kisasszony ilyen fiatalon megunta az életet, akkor lehet valamit rosszul csinál. Nem olyan keserves ez. *Mondata után finoman felkacag, majd mozdulatát befejezve mélyet kortyol borából.*
*Turrog elmosolyodik a nő reakcióján. Valóban, a törpék hevesen szeretnek mindent, ami a mélységhez köthető. Drágakövek, arany és töménytelen gazdagság. Persze, az apró népségnek sokkal többet jelentenek a hegybe zárt városok és terek, amiket otthonunknak nevezhettek. Elzárt, biztonságos otthon, ami mindennel kecsegtette őket. A férfi biztos benne, hogyha nem tették volna tönkre hazáját a váratlan földrengések, akkor mára Artheniort is lekörözné szépségével. Persze, a hajdan kemény és nemes városból nem marad semmi, csupán egy rakás szikla és jó sok holttest. ~Jó királyunk is ott fekszik még. Sosem adta fel a hazánkat.~ A nő következő szavai kissé meglepik. Őszintén szólva azt hitte, hogy partnere Artheniorba valósi. Igaz, sok kalandozó megfordul a környéken, viszont azokról többnyire nagyon messziről lerí idegen mivoltuk. Fegyverek, edzett ruhák és kemény cipők, itt-ott egy mágikus tárgy vagy furcsa seb. Mindenkinek van valami árulkodó, viszont a nőn semmit sem lát. Figyelmesen hallgatja a lány szavait, miközben próbálja azokat kibogozni. Láthatóan társa szeret ködösen fogalmazni. A törpe bölcsen bólogat minden mondat után, ezzel is jelet adva egyetértéséről.*
- Igaza lehet, biztos vagyok benne, hogy nem csak a véletlen hozott minket össze. Ahhoz túlságosan is nagy szerencsénknek kéne lennie. *A törpe sejtelmesen pillant a nő felé, majd megemeli korsóját.* Bár, hogyha a kisasszony ilyen fiatalon megunta az életet, akkor lehet valamit rosszul csinál. Nem olyan keserves ez. *Mondata után finoman felkacag, majd mozdulatát befejezve mélyet kortyol borából.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 22:50:07
Üzenet elküldve: 2015-11-19 22:50:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
-Világos. *bólint lassan a törp válaszára, majd kortyol egy aprót a borból. Mivel nem evett, mióta birtokba vette az új testét, s ki tudja, a lány előtte mikor vett ételt utoljára magához, érzi, hogy lassan megálljt kell parancsolnia magának, már ami a bor vedelését illeti, mert különben záros határidőn belül dolgozni kezd benne az alkohol, annak pedig akár végzetes következményei is lehetnek. Nyilván nem rá nézve végzetesek, de valakire...*
-Mindig gyötrelmes kínnal jár, ha elvesznek tőlünk valamit, ami a miénk, hidd el átérzem. Nálam jobban kevesek. *bukik ki a száján a keserű kijelentés. Nem kevesebbet vettek el tőle, mint az életét, azt az életet, amire született, amire rendeltetett, egy másik világban, távol innen, ahol valóban istenként tisztelték, s a maga nemében az is volt. Átrángatták ide, akarata ellenére, megfosztva őt mindentől, amije volt. A nulláról kellett kezdenie, újra és újra. De minden alkalommal erősebbé és keményebbé vált, minden seb, amit rajta ejtett a világ, hozzájárult ahhoz, hogy az legyen, aki ma.*
-Ó, egy törp, ha a bányákról beszélhet... költők sem írhatnak szebbet, mint ahogy ti meséltek a föld mélyének kincseiről. *kuncogja el magát Turrog nosztalgikus kifakadása nyomán.*
-Hogy én? *kérdez vissza sejtelmes mosollyal.*
-Nem, távolról sem. Nincs otthonom igazán, s mégis, enyém az egész világ. *ad kissé rejtélyes és ködös választ a kérdésre.*
-Megyek, ha úgy érzem, mennem kell. Erről szól az élet, nem igaz? Egy végtelen vándorlás, amerre vezet a Sors. Már persze, van, akié nem végtelen... *fintorodik el kissé gunyorosan.*
-Akárhogy is, kétlem, hogy a puszta véletlen műve volna csupán, hogy itt, mondhatni a világ háta mögötti ivóban éppen veled fussak össze, az egyetlen olyannal, aki elmondhatja magáról, hogy közel állt a mélységi barátunkhoz. *jegyzi meg, s valóban ekképpen is gondolja a dolgot. Véletlennek túl szép volna, hogy Turrogtól megtudhatta, merre találja a valószínűleg egyetlen fennmaradt ereklyét a legendás gyilkostól.*
-Őszintén szólva unatkozni kezdem Artheniorban, s az igazság az, hogy az életnek egy idő után nem marad más értelme csupán az, hogy egyhangúságát minduntalan megtörni igyekezzünk, újabb és újabb élmények után járva, tanulni, tapasztalni, hogy ne fásuljunk bele a puszta létezés keservébe.
-Világos. *bólint lassan a törp válaszára, majd kortyol egy aprót a borból. Mivel nem evett, mióta birtokba vette az új testét, s ki tudja, a lány előtte mikor vett ételt utoljára magához, érzi, hogy lassan megálljt kell parancsolnia magának, már ami a bor vedelését illeti, mert különben záros határidőn belül dolgozni kezd benne az alkohol, annak pedig akár végzetes következményei is lehetnek. Nyilván nem rá nézve végzetesek, de valakire...*
-Mindig gyötrelmes kínnal jár, ha elvesznek tőlünk valamit, ami a miénk, hidd el átérzem. Nálam jobban kevesek. *bukik ki a száján a keserű kijelentés. Nem kevesebbet vettek el tőle, mint az életét, azt az életet, amire született, amire rendeltetett, egy másik világban, távol innen, ahol valóban istenként tisztelték, s a maga nemében az is volt. Átrángatták ide, akarata ellenére, megfosztva őt mindentől, amije volt. A nulláról kellett kezdenie, újra és újra. De minden alkalommal erősebbé és keményebbé vált, minden seb, amit rajta ejtett a világ, hozzájárult ahhoz, hogy az legyen, aki ma.*
-Ó, egy törp, ha a bányákról beszélhet... költők sem írhatnak szebbet, mint ahogy ti meséltek a föld mélyének kincseiről. *kuncogja el magát Turrog nosztalgikus kifakadása nyomán.*
-Hogy én? *kérdez vissza sejtelmes mosollyal.*
-Nem, távolról sem. Nincs otthonom igazán, s mégis, enyém az egész világ. *ad kissé rejtélyes és ködös választ a kérdésre.*
-Megyek, ha úgy érzem, mennem kell. Erről szól az élet, nem igaz? Egy végtelen vándorlás, amerre vezet a Sors. Már persze, van, akié nem végtelen... *fintorodik el kissé gunyorosan.*
-Akárhogy is, kétlem, hogy a puszta véletlen műve volna csupán, hogy itt, mondhatni a világ háta mögötti ivóban éppen veled fussak össze, az egyetlen olyannal, aki elmondhatja magáról, hogy közel állt a mélységi barátunkhoz. *jegyzi meg, s valóban ekképpen is gondolja a dolgot. Véletlennek túl szép volna, hogy Turrogtól megtudhatta, merre találja a valószínűleg egyetlen fennmaradt ereklyét a legendás gyilkostól.*
-Őszintén szólva unatkozni kezdem Artheniorban, s az igazság az, hogy az életnek egy idő után nem marad más értelme csupán az, hogy egyhangúságát minduntalan megtörni igyekezzünk, újabb és újabb élmények után járva, tanulni, tapasztalni, hogy ne fásuljunk bele a puszta létezés keservébe.
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 22:03:03
Üzenet elküldve: 2015-11-19 22:03:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*Turrog figyelmesen hallgatja a lány szavait, közben itt-ott belepillant poharába. A bor lassancskán eltűnik a korsóból.*
- Helyesen gondolkodsz, nincs benne hiba. *Kezdi finoman.* Minden fajnak jó élete van itt. Gazdag, békés élet. Kapzsiság lenne ennél is többet kérni, hiszen mindenkünk megvan. De ugyanakkor... a törpék túl sokat vesztettek. *Turrog tekintetét a plafonra emeli, kissé bölcselkedve folytatja.* Habár sokan közülünk nem is tudnak már róla, de az otthonunk hatalmas és gazdag volt. A mélységi építészet gyönyörei, olyan csodák amiket a fenti világ nehezen alkothatna. Megvan itt mindenünk, igen... de azt nem kaptuk vissza, ami a miénk volt. *A férfi egy erélyes mozdulattal kivégzi borának utolsó kortyait.* Nem hiába hívnak minket kapzsinak. Nehezen engedünk el bármit is, ami a miénk. Az egekre is, egy pár szaros gyűrűtől sem válnék meg szívesen, nem hogy egy egész birodalomtól! És micsoda birodalomról! *teszi még hozzá kissé nosztalgikusan* Tárnák, aminek falait gyémánttól csillogó erek világítják! Kövek, amik énekelnek ha tudod hogyan szólítsd meg őket!... és azok a gyönyörű, hatalmas szobrok... *A törpe lassít szava járásán. Talán a bor, talán csak a fájó emlékek teszik vele. Sandán a korsóra pillant, majd ügyes mozdulattal tölt a lány poharába. Az utolsó néhány kortyot a saját korsójába tölti, majd gyengéden biccent felé tiszteletadás-képpen.* Az istenekről szólva meg, Lilith semmi színen sem hozható össze a mi Wylnuranánkal. Az a pókfajzat egy mélységi démon, Wylnurana meg... ő a mi anyánk. *A harcos lassan kortyol italából, majd elhesegetve gondolatait a nő felé pillant.* De ne csak egy ilyen vénember beszéljen magáról, még a végén elkopik a szám. Kegyed mi járatban erre? Itt él tán a városban?
*Turrog figyelmesen hallgatja a lány szavait, közben itt-ott belepillant poharába. A bor lassancskán eltűnik a korsóból.*
- Helyesen gondolkodsz, nincs benne hiba. *Kezdi finoman.* Minden fajnak jó élete van itt. Gazdag, békés élet. Kapzsiság lenne ennél is többet kérni, hiszen mindenkünk megvan. De ugyanakkor... a törpék túl sokat vesztettek. *Turrog tekintetét a plafonra emeli, kissé bölcselkedve folytatja.* Habár sokan közülünk nem is tudnak már róla, de az otthonunk hatalmas és gazdag volt. A mélységi építészet gyönyörei, olyan csodák amiket a fenti világ nehezen alkothatna. Megvan itt mindenünk, igen... de azt nem kaptuk vissza, ami a miénk volt. *A férfi egy erélyes mozdulattal kivégzi borának utolsó kortyait.* Nem hiába hívnak minket kapzsinak. Nehezen engedünk el bármit is, ami a miénk. Az egekre is, egy pár szaros gyűrűtől sem válnék meg szívesen, nem hogy egy egész birodalomtól! És micsoda birodalomról! *teszi még hozzá kissé nosztalgikusan* Tárnák, aminek falait gyémánttól csillogó erek világítják! Kövek, amik énekelnek ha tudod hogyan szólítsd meg őket!... és azok a gyönyörű, hatalmas szobrok... *A törpe lassít szava járásán. Talán a bor, talán csak a fájó emlékek teszik vele. Sandán a korsóra pillant, majd ügyes mozdulattal tölt a lány poharába. Az utolsó néhány kortyot a saját korsójába tölti, majd gyengéden biccent felé tiszteletadás-képpen.* Az istenekről szólva meg, Lilith semmi színen sem hozható össze a mi Wylnuranánkal. Az a pókfajzat egy mélységi démon, Wylnurana meg... ő a mi anyánk. *A harcos lassan kortyol italából, majd elhesegetve gondolatait a nő felé pillant.* De ne csak egy ilyen vénember beszéljen magáról, még a végén elkopik a szám. Kegyed mi járatban erre? Itt él tán a városban?
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 21:00:45
Üzenet elküldve: 2015-11-19 21:00:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Linthy//
* Az óriás csak elvesztette a pénzét. Azért nem arra gondolt, hogy még dolgozni is fog, hogy visszaszerezze. Még mit nem! *
- V-várj! Lehet, hogy annyira nem is kell most a pénz. * Állapítja hát meg kicsit szebb formába öntve, mint ahogy az az agyában megszületett. Persze nem tartja ő magát (sokkal) felsőbbrendűnek másoknál, nem azért nem akar dolgozni. Meg nem is azért, mert lusta. Egyszerűen... Izé. *
- Lehet, hogy keresnek is engem a többiek. * Vakargatja meg fejét és kicsit unalommal tekint az ajtó felé. *
~ Nem, mintha nem találnának meg, ha akarnának... ~
- Nyeh. * Állát az asztal lapjára támasztja és ásít egyet, miközben unottan néz végig a fogadó népén. *
- Kéne valamit csinálni, mert halálra unom magam ezen a rohadt dombon. * Tör ki belőle végre a szó. *
* Az óriás csak elvesztette a pénzét. Azért nem arra gondolt, hogy még dolgozni is fog, hogy visszaszerezze. Még mit nem! *
- V-várj! Lehet, hogy annyira nem is kell most a pénz. * Állapítja hát meg kicsit szebb formába öntve, mint ahogy az az agyában megszületett. Persze nem tartja ő magát (sokkal) felsőbbrendűnek másoknál, nem azért nem akar dolgozni. Meg nem is azért, mert lusta. Egyszerűen... Izé. *
- Lehet, hogy keresnek is engem a többiek. * Vakargatja meg fejét és kicsit unalommal tekint az ajtó felé. *
~ Nem, mintha nem találnának meg, ha akarnának... ~
- Nyeh. * Állát az asztal lapjára támasztja és ásít egyet, miközben unottan néz végig a fogadó népén. *
- Kéne valamit csinálni, mert halálra unom magam ezen a rohadt dombon. * Tör ki belőle végre a szó. *
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 20:01:52
Üzenet elküldve: 2015-11-19 20:01:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Meera és Turrog//
* Elveszi az arannyal teli zacskót és visszatér vele a pult mögé. A pénzt elteszi és elővesz egy tiszta kancsót, amit már csak megszokásból áttöröl még egyszer és vörös borral tölti meg. Szerencséjükre ez igazán jóféle bor, amit nemrég szereztek be, úgyhogy gond nem lesz vele. Kiviszi a kancsónyi bort és leteszi az asztalra a törpének. Társnője jól elvan úgy, ahogy van, legalábbis pluszban nem rendelt semmit. A felszolgálás után visszatér a pult mögé és ott tesz-vesz tovább. Annyira nincs nagy tumultus, hogy megszakadjon. Szerencsére. Bár kicsi mozgás jól jönne. *
* Elveszi az arannyal teli zacskót és visszatér vele a pult mögé. A pénzt elteszi és elővesz egy tiszta kancsót, amit már csak megszokásból áttöröl még egyszer és vörös borral tölti meg. Szerencséjükre ez igazán jóféle bor, amit nemrég szereztek be, úgyhogy gond nem lesz vele. Kiviszi a kancsónyi bort és leteszi az asztalra a törpének. Társnője jól elvan úgy, ahogy van, legalábbis pluszban nem rendelt semmit. A felszolgálás után visszatér a pult mögé és ott tesz-vesz tovább. Annyira nincs nagy tumultus, hogy megszakadjon. Szerencsére. Bár kicsi mozgás jól jönne. *
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 06:22:17
Üzenet elküldve: 2015-11-19 06:22:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//ELFeküdve - Aryna//
* Felettébb örül, hogy a lány követi és ezt meg is akarja mondani neki, azonban egy rekedtes, értelmetlen hangkiadása sikerül csak, így egyelőre szünetelteti a tervét. Már ha ilyen állapotban tud tervezni.
Aryna az ajtóban áll meg, s kerüli az elf szürke, kedves, bár sokkal inkább fátyolos tekintetét. *
- Ne haragudj... mál... már megint kínos helyzetbe hoztalak...
* Szomorúság ül ki arcára, amíg a lány nem felel valamit. Utána pedig megfeszítve izmait próbálkozik felülni. Ami meg kell hagyni, nem éppen a legkönnyebb feladat egy részeg elf számára. Talán úgy nézhet ki, mint egy páncéljára esett teknős, akinek az életébe kerülhet, ha nem fordul vissza. *
- Ismerek egy nagyon szép helyet...
* Magyarázza meg felülési-kísérleteinek okát. Bár szinte egyértelmű, hogy nem nagyon fog tudni akárhova is elmenni ilyen állapotban, azért ő addig akar próbálkozni, míg kudarcot nem vall, s bebizonyosodik, hogy valóban képtelen mobilis helyzetbe hoznia magát. *
- ... Elmehetnénk oda. Csak mi ketten... Na mit... szólsz?
* Közben el kellett fojtson egy-két böfögést, de végül apró szünetekkel és erősen koncentrálva, sikerült kinyögnie, amit akart. Már csak a válwszt szeretné hallani. *
* Felettébb örül, hogy a lány követi és ezt meg is akarja mondani neki, azonban egy rekedtes, értelmetlen hangkiadása sikerül csak, így egyelőre szünetelteti a tervét. Már ha ilyen állapotban tud tervezni.
Aryna az ajtóban áll meg, s kerüli az elf szürke, kedves, bár sokkal inkább fátyolos tekintetét. *
- Ne haragudj... mál... már megint kínos helyzetbe hoztalak...
* Szomorúság ül ki arcára, amíg a lány nem felel valamit. Utána pedig megfeszítve izmait próbálkozik felülni. Ami meg kell hagyni, nem éppen a legkönnyebb feladat egy részeg elf számára. Talán úgy nézhet ki, mint egy páncéljára esett teknős, akinek az életébe kerülhet, ha nem fordul vissza. *
- Ismerek egy nagyon szép helyet...
* Magyarázza meg felülési-kísérleteinek okát. Bár szinte egyértelmű, hogy nem nagyon fog tudni akárhova is elmenni ilyen állapotban, azért ő addig akar próbálkozni, míg kudarcot nem vall, s bebizonyosodik, hogy valóban képtelen mobilis helyzetbe hoznia magát. *
- ... Elmehetnénk oda. Csak mi ketten... Na mit... szólsz?
* Közben el kellett fojtson egy-két böfögést, de végül apró szünetekkel és erősen koncentrálva, sikerült kinyögnie, amit akart. Már csak a válwszt szeretné hallani. *
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 00:57:51
Üzenet elküldve: 2015-11-19 00:57:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Valószínűleg Turrog többet árult el jelleméről mindazzal, amit elővezetett, mint szerette volna, de Meera szerencsére többnyire tud a sorok között olvasni. Az sem hátrány továbbá, hogy szinte érzi a bűntudat szagát, mely körüllengi a törpöt, mikor arról mesél, miképpen hagyta el a "szent tüzet", amit az istene hagyott rájuk. Ugyanakkor a cél, amiért küzdeni akar, valóban nemes, önmagán túlmutat ezzel, bár kissé talán elrugaszkodott a gondolat, hogy visszavezesse népét a föld alá. *
-Miért foglalkoztat ennyire az egész törp nép sorsa? *kérdi eltűnődve.*
-A világ mindig változik, s azoknak, kik benne élnek, el kell fogadniuk, vagy felőrlődnek a változás szele által gerjesztett hullámokban. A néped, éppúgy, ahogyan a mélységieké is, a felszínre kényszerült, s többnyire, ahogy én láttam, megtalálta itt a helyét. Már egyik nép sem alkot szigorúan vett egységet, emberek elfekkel hálnak, mindinkább elmosódnak a fajok közti határok. Ott van például Arthenior. *itt megáll egy pillanatra, kortyol egyet, megforgatja a bort a szájában, s miután lenyelte, folytatja:*
-Népek olvasztótégelye, egymás mellett élnek elfek, emberek, törpök, mélységiek... s már oly régóta teszik ezt, talán el is felejtették, honnan jöttek. Talán így van ez jól, nem lehet a múltban élni, tovább kell lépni. Nem azt mondom, hogy a cél, amit kitűztél magadnak nem nemes, eltántorítani sem akarlak tőle, csupán... *megvonja a vállát.*
-Talán a néped nem akar visszatérni a hegyek mélyére. Azt mondod, vándorok módjára kóboroltok, a helyeteket keresve a világban. Mi van, ha már megtaláltátok, épp csak nem ismertétek fel? *veti fel a törp harcos szemébe nézve.*
-Mi van, ha az istened akarta úgy, hogy itt éljetek? Mi van, ha éppen ez volt a célja, hogy új otthont keressetek? Egyáltalán miért vagy olyan bizonyos abban, hogy az isten, akit imádsz, törődik veled, vagy bármi mással önmagán kívül? *az utolsó mondatra kissé keserédessé válik a hangnem és az ajkain játszó mosoly.*
-A legtöbb istenség esendő, s nem mentes a halandók hibáitól. Éppoly önzők és kicsinyesek, mint azok, akik imádják őket. Erre a Pókok Anyja a legjobb példa.
*Befejezvén a gondolatmenetet, hátradől és felhajtja a poharában lévő bor maradékát, de csak azért, hogy egyből eztán pótolja a hiányt a korsóból.*
*Valószínűleg Turrog többet árult el jelleméről mindazzal, amit elővezetett, mint szerette volna, de Meera szerencsére többnyire tud a sorok között olvasni. Az sem hátrány továbbá, hogy szinte érzi a bűntudat szagát, mely körüllengi a törpöt, mikor arról mesél, miképpen hagyta el a "szent tüzet", amit az istene hagyott rájuk. Ugyanakkor a cél, amiért küzdeni akar, valóban nemes, önmagán túlmutat ezzel, bár kissé talán elrugaszkodott a gondolat, hogy visszavezesse népét a föld alá. *
-Miért foglalkoztat ennyire az egész törp nép sorsa? *kérdi eltűnődve.*
-A világ mindig változik, s azoknak, kik benne élnek, el kell fogadniuk, vagy felőrlődnek a változás szele által gerjesztett hullámokban. A néped, éppúgy, ahogyan a mélységieké is, a felszínre kényszerült, s többnyire, ahogy én láttam, megtalálta itt a helyét. Már egyik nép sem alkot szigorúan vett egységet, emberek elfekkel hálnak, mindinkább elmosódnak a fajok közti határok. Ott van például Arthenior. *itt megáll egy pillanatra, kortyol egyet, megforgatja a bort a szájában, s miután lenyelte, folytatja:*
-Népek olvasztótégelye, egymás mellett élnek elfek, emberek, törpök, mélységiek... s már oly régóta teszik ezt, talán el is felejtették, honnan jöttek. Talán így van ez jól, nem lehet a múltban élni, tovább kell lépni. Nem azt mondom, hogy a cél, amit kitűztél magadnak nem nemes, eltántorítani sem akarlak tőle, csupán... *megvonja a vállát.*
-Talán a néped nem akar visszatérni a hegyek mélyére. Azt mondod, vándorok módjára kóboroltok, a helyeteket keresve a világban. Mi van, ha már megtaláltátok, épp csak nem ismertétek fel? *veti fel a törp harcos szemébe nézve.*
-Mi van, ha az istened akarta úgy, hogy itt éljetek? Mi van, ha éppen ez volt a célja, hogy új otthont keressetek? Egyáltalán miért vagy olyan bizonyos abban, hogy az isten, akit imádsz, törődik veled, vagy bármi mással önmagán kívül? *az utolsó mondatra kissé keserédessé válik a hangnem és az ajkain játszó mosoly.*
-A legtöbb istenség esendő, s nem mentes a halandók hibáitól. Éppoly önzők és kicsinyesek, mint azok, akik imádják őket. Erre a Pókok Anyja a legjobb példa.
*Befejezvén a gondolatmenetet, hátradől és felhajtja a poharában lévő bor maradékát, de csak azért, hogy egyből eztán pótolja a hiányt a korsóból.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 00:43:22
Üzenet elküldve: 2015-11-19 00:43:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*Turrog boldogan nyugtázza, hogy egészen hasonló a világszemléletük a névtelen hölggyel.*
- Az arany már csak ilyen. A pénz rossz tulajdonsága, hogy nem csak akkor fogja gúzsba az embereket mikor rengeteget raktároznak halomra, hanem akkor is, amikor egy fityingjük sincs. Nagy átok ez nekünk... halandóknak. *Teszi hozzá éppen csak olyan hanglejtéssel, hogy a nő tudtára adja: ez a szófordulat már nem kerülte el figyelmét. A törp figyelmesen hallgatja a nőt, majd pedig a pultra könyökölve gondolkozik el. Nem is gondolkozás ez, sokkal inkább olyasféle cselekedet, mint amikor valaki egy régi, mélyre rejtett emléket próbálna a felszínre hozni.* Nem arany és nem nők. Sem a bor, abban sem tévedsz. *kezdi elmerengve* A hírnév meg csak még több olyan dolgot sodor az ember elé, ami miatt hőssé kell válnia. Remek dolgok ezek. Fényes, ragyogóan biztató és melengető dolgok... viszont van valami, ami még ennél is fényesebb és melengető. *A harcos szomorú pillantást vet szeme sarkából felszerelése felé. Törp formára kovácsolt kardja ékesen áll vigyázba az üres szék mellett aminek támasztotta. Turrog korsójába néz, majd elmerengve a vöröses, mély bor alkotta mederben újra felszólal.* Az otthonom mára csak egy beomlott bánya. A fajtám vendég módjára ezeken a földeken kóborol. Volt régen valamink, egy gyönyörű városunk. Egy hazánk. *az ital sejtelmesen hullámzik a söröskorsóban.* Wylnurana, a mi anyánk vigyázott ránk és becsült minket. Ő adta nekünk a Szent tüzünket, ami olyan sok éven át oltalmazott. *egy pillanatra elhallgat, elengedi korsóját ami esetlenül libben vissza talpára.* De mára a legtöbb felszínen élő törp azt sem tudja, hogy honnan jöttünk. Még páran elhullunk és akkor senki sem marad aki emlékezne bármire is. Elveszettek leszünk, múlt nélküli vándorok... és akinek nincs múltja, annak jövője sem lesz. *A helyzet valóban elkeserítő. A legtöbb törp már a felszínen született, a közös mélységi nyelven kívül aligha akad még valami, ami összefogná őket.* Mi elfelejtettük az otthonunk, de az otthonunk nem felejtett el minket. Vár ránk, valahol lent. Kövek és sziklák között ugyan, de vár. Nem hagyhatom, hogy örökre csak ezt tegye. *A harcos a lány felé fordul.* Sosem lett volna szabad elhagynom Wylnurana szent tüzét, de vétkeztem. Az életem egyetlen célja, hogy visszatérhessek és a város újraépüljön. Kell lennie egy módnak, hogy rendbe hozzam.
*Turrog boldogan nyugtázza, hogy egészen hasonló a világszemléletük a névtelen hölggyel.*
- Az arany már csak ilyen. A pénz rossz tulajdonsága, hogy nem csak akkor fogja gúzsba az embereket mikor rengeteget raktároznak halomra, hanem akkor is, amikor egy fityingjük sincs. Nagy átok ez nekünk... halandóknak. *Teszi hozzá éppen csak olyan hanglejtéssel, hogy a nő tudtára adja: ez a szófordulat már nem kerülte el figyelmét. A törp figyelmesen hallgatja a nőt, majd pedig a pultra könyökölve gondolkozik el. Nem is gondolkozás ez, sokkal inkább olyasféle cselekedet, mint amikor valaki egy régi, mélyre rejtett emléket próbálna a felszínre hozni.* Nem arany és nem nők. Sem a bor, abban sem tévedsz. *kezdi elmerengve* A hírnév meg csak még több olyan dolgot sodor az ember elé, ami miatt hőssé kell válnia. Remek dolgok ezek. Fényes, ragyogóan biztató és melengető dolgok... viszont van valami, ami még ennél is fényesebb és melengető. *A harcos szomorú pillantást vet szeme sarkából felszerelése felé. Törp formára kovácsolt kardja ékesen áll vigyázba az üres szék mellett aminek támasztotta. Turrog korsójába néz, majd elmerengve a vöröses, mély bor alkotta mederben újra felszólal.* Az otthonom mára csak egy beomlott bánya. A fajtám vendég módjára ezeken a földeken kóborol. Volt régen valamink, egy gyönyörű városunk. Egy hazánk. *az ital sejtelmesen hullámzik a söröskorsóban.* Wylnurana, a mi anyánk vigyázott ránk és becsült minket. Ő adta nekünk a Szent tüzünket, ami olyan sok éven át oltalmazott. *egy pillanatra elhallgat, elengedi korsóját ami esetlenül libben vissza talpára.* De mára a legtöbb felszínen élő törp azt sem tudja, hogy honnan jöttünk. Még páran elhullunk és akkor senki sem marad aki emlékezne bármire is. Elveszettek leszünk, múlt nélküli vándorok... és akinek nincs múltja, annak jövője sem lesz. *A helyzet valóban elkeserítő. A legtöbb törp már a felszínen született, a közös mélységi nyelven kívül aligha akad még valami, ami összefogná őket.* Mi elfelejtettük az otthonunk, de az otthonunk nem felejtett el minket. Vár ránk, valahol lent. Kövek és sziklák között ugyan, de vár. Nem hagyhatom, hogy örökre csak ezt tegye. *A harcos a lány felé fordul.* Sosem lett volna szabad elhagynom Wylnurana szent tüzét, de vétkeztem. Az életem egyetlen célja, hogy visszatérhessek és a város újraépüljön. Kell lennie egy módnak, hogy rendbe hozzam.
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-19 00:05:50
Üzenet elküldve: 2015-11-19 00:05:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*A démon lassan bólint, egyetértése jeleként, majd kortyol egy aprót a borból.*
-Egyet kell értenem, bár sokan végül megbánják mindazt, amit az ital által eltépett láncoktól szabadulva követnek el. Ez is az önámítás egyik fajtája. *vonja meg finoman a vállát, ő már csak tudja, hiszen az érzelmek szakértője, előle nem lehet titkolni az ilyesmit, s az érzések sosem hazudnak. Nem úgy az emberek, elfek, s más lények... vagy éppen ő maga.*
-Nem, semmiképp. *ingatja a fejét válaszul az oly líraian megfogalmazott költői kérdésre.*
-Sosem lehet elég magas az ár, mit fizetünk, amíg győztesen kerülünk ki a harcból.
*Újabbat kortyolna, mikor a törp dacos kézmozdulatot tesz, s a megjegyzésén Meera önkéntelenül is elkuncogja magát.*
-Na látod törp uram, ebben egyetértünk. Vannak az aranynál jóval fontosabb dolgok, igazából sosem értettem, hogy a halandó lények miért tulajdonítanak neki oly nagy jelentőséget. Elvégre csupán fényes kis érmék, s mégis... oly nagy befolyással bírnak az egyén életére. Sosem lehet igazán szabad az, ki az arany rabigájába hajtja a fejét. *bölcselkedik egy sort, már-már filozofikus magasságokba emelve a társalgást, s egy újabb korty után folytatja:*
-Megkérdezném, mi volna az, mire egy hozzád hasonló harcos oly nagyon vágyik? Nem arany, nem nők, nem a bor... tán a halhatatlan hírnév? Hogy a nevét még ezredévek múltán is ismerjék, tetteid dalokba foglalva zengjék az örökkévalóságnak? *oldalra dönti a fejét, s elgondolkozva néz Turrogra. Valóban érdekli, mi lehet az, amire a törp harcos a szíve mélyén vágyik. Meera jobban ismeri a vágyat, a sóvárgást, mint bármely halandó, számtalan alkalommal élte már meg, vagy éppen használta fel mások ellen.*
*A démon lassan bólint, egyetértése jeleként, majd kortyol egy aprót a borból.*
-Egyet kell értenem, bár sokan végül megbánják mindazt, amit az ital által eltépett láncoktól szabadulva követnek el. Ez is az önámítás egyik fajtája. *vonja meg finoman a vállát, ő már csak tudja, hiszen az érzelmek szakértője, előle nem lehet titkolni az ilyesmit, s az érzések sosem hazudnak. Nem úgy az emberek, elfek, s más lények... vagy éppen ő maga.*
-Nem, semmiképp. *ingatja a fejét válaszul az oly líraian megfogalmazott költői kérdésre.*
-Sosem lehet elég magas az ár, mit fizetünk, amíg győztesen kerülünk ki a harcból.
*Újabbat kortyolna, mikor a törp dacos kézmozdulatot tesz, s a megjegyzésén Meera önkéntelenül is elkuncogja magát.*
-Na látod törp uram, ebben egyetértünk. Vannak az aranynál jóval fontosabb dolgok, igazából sosem értettem, hogy a halandó lények miért tulajdonítanak neki oly nagy jelentőséget. Elvégre csupán fényes kis érmék, s mégis... oly nagy befolyással bírnak az egyén életére. Sosem lehet igazán szabad az, ki az arany rabigájába hajtja a fejét. *bölcselkedik egy sort, már-már filozofikus magasságokba emelve a társalgást, s egy újabb korty után folytatja:*
-Megkérdezném, mi volna az, mire egy hozzád hasonló harcos oly nagyon vágyik? Nem arany, nem nők, nem a bor... tán a halhatatlan hírnév? Hogy a nevét még ezredévek múltán is ismerjék, tetteid dalokba foglalva zengjék az örökkévalóságnak? *oldalra dönti a fejét, s elgondolkozva néz Turrogra. Valóban érdekli, mi lehet az, amire a törp harcos a szíve mélyén vágyik. Meera jobban ismeri a vágyat, a sóvárgást, mint bármely halandó, számtalan alkalommal élte már meg, vagy éppen használta fel mások ellen.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-18 23:52:00
Üzenet elküldve: 2015-11-18 23:52:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*A törp csak mosolyog a vörös szavain, miközben mit sem törődve az illemmel üres sörös korsójába tölt egy jó adagnyi bort az eléjük hozott kancsóból.*
- Az ivással semmi gond sincs. Az ember részegen is csak olyat tesz, amit józanul is ki akarna próbálni. *Felel a nőnek komótosan, majd koccint. Mélyeket kortyol borából.* Arany? Aranya az embernek mindig van... és sosincs elég. *A szavak lassan hagyják el a száját. Viszonozza a lány kemény tekintetét. Tetszik neki ez a játék.* Azonban abban igaza van a kisaszonynak, hogy mostanra több kell a talléroknál ahhoz, hogy valakinek a kardomat adjam. Hogy magas-e a bérem? Meglehet, meglehet. *helyesel halkan* Viszont a magas béremért győzelem jár. Hát lehet a győzelemre árcímkét aggatni? *kérdezi már-már költőien Turrog, majd hátradől székében.* Éppen ezért mondhatjuk, hogy az én bérem sokkal inkább... csere. Én szabom meg a fizetségem és ha nem aranyat akarok, akkor nem is aranyért fogok küzdeni. *A harcos lassan keresztbe fonja kezeit mellkasa előtt.* Bárki meg tud fizetni, hogyha elég jó ajánlatot tesz. Vannak sokkal értékesebb dolgok is a csecse-becséknél. *Válaszol végül cinkosan a harcos. Még nem teljesen biztos abban, hogy a nő mit is akar tőle, viszont egy dolgot tud: Mindenkivel szívesen tárgyal.*
*A törp csak mosolyog a vörös szavain, miközben mit sem törődve az illemmel üres sörös korsójába tölt egy jó adagnyi bort az eléjük hozott kancsóból.*
- Az ivással semmi gond sincs. Az ember részegen is csak olyat tesz, amit józanul is ki akarna próbálni. *Felel a nőnek komótosan, majd koccint. Mélyeket kortyol borából.* Arany? Aranya az embernek mindig van... és sosincs elég. *A szavak lassan hagyják el a száját. Viszonozza a lány kemény tekintetét. Tetszik neki ez a játék.* Azonban abban igaza van a kisaszonynak, hogy mostanra több kell a talléroknál ahhoz, hogy valakinek a kardomat adjam. Hogy magas-e a bérem? Meglehet, meglehet. *helyesel halkan* Viszont a magas béremért győzelem jár. Hát lehet a győzelemre árcímkét aggatni? *kérdezi már-már költőien Turrog, majd hátradől székében.* Éppen ezért mondhatjuk, hogy az én bérem sokkal inkább... csere. Én szabom meg a fizetségem és ha nem aranyat akarok, akkor nem is aranyért fogok küzdeni. *A harcos lassan keresztbe fonja kezeit mellkasa előtt.* Bárki meg tud fizetni, hogyha elég jó ajánlatot tesz. Vannak sokkal értékesebb dolgok is a csecse-becséknél. *Válaszol végül cinkosan a harcos. Még nem teljesen biztos abban, hogy a nő mit is akar tőle, viszont egy dolgot tud: Mindenkivel szívesen tárgyal.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-18 23:16:54
Üzenet elküldve: 2015-11-18 23:16:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*A nő szemöldöke egészen finoman emelkedik, ahogy a törp rendel egy kancsó vörösbort. Nem töri meg a szemkontaktust, csupán mosolya szélesedik kissé.*
-Ejnye, törp uram, ha nem tudnám, hogy jelleme oly tiszta, mint a friss hó, még azt gondolnám, le akar itatni. *duruzsolja, s készségesen iszik a törppel, bármire, amire amaz inni óhajt, akár pusztán csak az alkoholfogyasztás prózai öröméért is. Meera szervezetére másként hat kissé az alkohol, leginkább azért, mert a test, amit birtokol, szigorúan véve nem a sajátja, így kissé nehezebben is kerül abba az állapotba, melyet mások spiccesnek neveznének. Persze kétségtelen, hogy ha megerőltetné magát, akkor nekifutásból be tudna rúgni, ám az valószínűleg igen súlyos következményekkel járna, mert akkor bizony korogni kezd a gyomra. Ha pedig Meera éhes, akkor az valakinek fájni fog. Nagyon fájni.*
-Abból, ahogyan szórod a pénzt italra, úgy vélem, több aranyad van, mint amennyit el tudnál költeni. No persze némi plusz bárkinek jól jön, de ne alacsonyítsd le magad egy mezei zsoldos szintjére, jóval több vagy te annál. Úgy van, harcos, ki önmaga ura, szabad, s éppen ezért meg nem hajlik térde az arany unszolására sem, önérzete egy pillanatra meg nem rogy csupán a pénz csábításáért. Ennél több kell ahhoz, hogy valaki szolgálatába állj, ne is tagadd. *beleharap kissé alsó ajkába, mintha elgondolkozna valamin, ami alkalmasint így is van. Most speciel azon tűnődik, vajon a törp harcos kezéhez mennyi vér tapadhat? Hány törött csont, megroppant borda, elreccsent gerinc jegyzi az örökkévalóságnak, ki is az a Turrog?*
-Vagy csupán szolgálataid ára oly magas, hogy ki azt megfizetni képes, annál több is lapul egy puszta vérontás ígéreténél, s karod erejét máris valamiféle ügy szolgálatába állíthatod, mely jóval túlmutat az arany csillogásán.
*A nő szemöldöke egészen finoman emelkedik, ahogy a törp rendel egy kancsó vörösbort. Nem töri meg a szemkontaktust, csupán mosolya szélesedik kissé.*
-Ejnye, törp uram, ha nem tudnám, hogy jelleme oly tiszta, mint a friss hó, még azt gondolnám, le akar itatni. *duruzsolja, s készségesen iszik a törppel, bármire, amire amaz inni óhajt, akár pusztán csak az alkoholfogyasztás prózai öröméért is. Meera szervezetére másként hat kissé az alkohol, leginkább azért, mert a test, amit birtokol, szigorúan véve nem a sajátja, így kissé nehezebben is kerül abba az állapotba, melyet mások spiccesnek neveznének. Persze kétségtelen, hogy ha megerőltetné magát, akkor nekifutásból be tudna rúgni, ám az valószínűleg igen súlyos következményekkel járna, mert akkor bizony korogni kezd a gyomra. Ha pedig Meera éhes, akkor az valakinek fájni fog. Nagyon fájni.*
-Abból, ahogyan szórod a pénzt italra, úgy vélem, több aranyad van, mint amennyit el tudnál költeni. No persze némi plusz bárkinek jól jön, de ne alacsonyítsd le magad egy mezei zsoldos szintjére, jóval több vagy te annál. Úgy van, harcos, ki önmaga ura, szabad, s éppen ezért meg nem hajlik térde az arany unszolására sem, önérzete egy pillanatra meg nem rogy csupán a pénz csábításáért. Ennél több kell ahhoz, hogy valaki szolgálatába állj, ne is tagadd. *beleharap kissé alsó ajkába, mintha elgondolkozna valamin, ami alkalmasint így is van. Most speciel azon tűnődik, vajon a törp harcos kezéhez mennyi vér tapadhat? Hány törött csont, megroppant borda, elreccsent gerinc jegyzi az örökkévalóságnak, ki is az a Turrog?*
-Vagy csupán szolgálataid ára oly magas, hogy ki azt megfizetni képes, annál több is lapul egy puszta vérontás ígéreténél, s karod erejét máris valamiféle ügy szolgálatába állíthatod, mely jóval túlmutat az arany csillogásán.
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-18 23:09:42
Üzenet elküldve: 2015-11-18 23:09:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//A pultnál - Aryna, Tanil, Zaras ájultan stb. //
*Zaras félig az ölében köt ki és ismét közel került hozzá, legalábbis testileg. Ahogy kiejti a nevét az efl tiszta libabőr lesz és tetszik neki, ahogy a tenyerébe próbál bújni, bár lehet képzeletben hozzábújik, de ilyen állapotban nem feltétlen cselekszik a test úgy, ahogy az elme szeretné.*
-Mesterien hozod magad ilyen helyzetekbe a közelemben *neveti el magát* de persze lehet megy ez nélkülem is. *Át is adja a terepet a pultos leányzónak, aki hideg vizes ronggyal próbálja felfrissíteni az ittas férfit, majd kerít neki valakit aki felviszi egy szobába, nem tervezett menni, de amikor meghallja a nevét és a kérdést, akkor úgy dönt, hogy mégis felkíséri.*
-Igen, tényleg hiányoztál. *El is pillant a csillogó szemekből oldalra, szánja bánja, hogy ott hagyta, meg ahogy.*
-Tessék. *Fordul oda Tanil Diaohoz, hogy átnyújtson neki 14 aranyat
. * Remélem ez elég a szobára ma estére. *Be is megy a szobába, de az ajtóba marad és nézi a szétcsúszott Zarast, nem tudja mit mondhatna vagy mit tegyen.*
*Zaras félig az ölében köt ki és ismét közel került hozzá, legalábbis testileg. Ahogy kiejti a nevét az efl tiszta libabőr lesz és tetszik neki, ahogy a tenyerébe próbál bújni, bár lehet képzeletben hozzábújik, de ilyen állapotban nem feltétlen cselekszik a test úgy, ahogy az elme szeretné.*
-Mesterien hozod magad ilyen helyzetekbe a közelemben *neveti el magát* de persze lehet megy ez nélkülem is. *Át is adja a terepet a pultos leányzónak, aki hideg vizes ronggyal próbálja felfrissíteni az ittas férfit, majd kerít neki valakit aki felviszi egy szobába, nem tervezett menni, de amikor meghallja a nevét és a kérdést, akkor úgy dönt, hogy mégis felkíséri.*
-Igen, tényleg hiányoztál. *El is pillant a csillogó szemekből oldalra, szánja bánja, hogy ott hagyta, meg ahogy.*
-Tessék. *Fordul oda Tanil Diaohoz, hogy átnyújtson neki 14 aranyat
. * Remélem ez elég a szobára ma estére. *Be is megy a szobába, de az ajtóba marad és nézi a szétcsúszott Zarast, nem tudja mit mondhatna vagy mit tegyen.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-18 22:47:18
Üzenet elküldve: 2015-11-18 22:47:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Meera //
*Turrog alig tud felocsúni egója elnyomásából, máris újabb támadás éri elméjét. Ez a manőver (a védekező fél szerencsétlenségére) sokkal inkább testi jellegű, minthogy a törpe hiúságát fokozza. A nő vérfürdő iránti megjegyzése ezért úgy suhan el a harcos figyelme mellett, mintha a leány ki sem ejtette volna a szavakat.*
- Én öhm... *kezdene bele zavartan ahogy a vörös közelebb hajol hozzá. A mozdulat kicsit meglepi Turrogot, azonban ez maximum kitáguló puppiláin látszik. ~Mi?~ fut át zavaros érzéseket keltve a férfi elméjében a felettébb mély gondolat. Persze, agya nem tétlenkedik; férfiúi ösztöne rögtön teret nyer zavarodott hidegvére mellett. A harcos arcára apró vicsorgáshoz hasonlítható mosoly kúszik, szemöldöke pedig elszántan húzódik össze. Úgy tűnik van még rá várakozó kihívás egy ilyen tavernában is. A törpe el se véve tekintetét partneréről a pultra taszít egy pénzel teli zacskót. A szütyő Tanil Diao előtt landol, aki immár 30 arannyal lett gazdagabb. * Bort, vöröset... és hagyja itt a kancsót is. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen a törpe, majd lehúzza söre maradékát. Úgy dönt, jobb ha még nem könyvel el semmilyen nevet a lánynak. Bízzik benne, hogy majd a különleges helyzet kihozza beszélgető társából az igazi énjét. ~És akkor, na majd akkor kapsz nevet.~ Néhány másodpercig érleli a helyzetet amibe került, majd pedig finoman válogatva szavait megszólal.* Harcos vagyok, a magam ura. Bárkiért harcolok, aki megtud fizetni. *Mondata utolsó felét olyan magabiztosan és félreérthetetlnül mondja, amennyire csak képes. Talán spicces egy kicsit (és tetőtől talpig férfiból van) viszont törpéhez méltó józan esze még nem hagyta el. Semmi sincs ingyen.*
*Turrog alig tud felocsúni egója elnyomásából, máris újabb támadás éri elméjét. Ez a manőver (a védekező fél szerencsétlenségére) sokkal inkább testi jellegű, minthogy a törpe hiúságát fokozza. A nő vérfürdő iránti megjegyzése ezért úgy suhan el a harcos figyelme mellett, mintha a leány ki sem ejtette volna a szavakat.*
- Én öhm... *kezdene bele zavartan ahogy a vörös közelebb hajol hozzá. A mozdulat kicsit meglepi Turrogot, azonban ez maximum kitáguló puppiláin látszik. ~Mi?~ fut át zavaros érzéseket keltve a férfi elméjében a felettébb mély gondolat. Persze, agya nem tétlenkedik; férfiúi ösztöne rögtön teret nyer zavarodott hidegvére mellett. A harcos arcára apró vicsorgáshoz hasonlítható mosoly kúszik, szemöldöke pedig elszántan húzódik össze. Úgy tűnik van még rá várakozó kihívás egy ilyen tavernában is. A törpe el se véve tekintetét partneréről a pultra taszít egy pénzel teli zacskót. A szütyő Tanil Diao előtt landol, aki immár 30 arannyal lett gazdagabb.
* Bort, vöröset... és hagyja itt a kancsót is. *Teszi hozzá csak úgy mellékesen a törpe, majd lehúzza söre maradékát. Úgy dönt, jobb ha még nem könyvel el semmilyen nevet a lánynak. Bízzik benne, hogy majd a különleges helyzet kihozza beszélgető társából az igazi énjét. ~És akkor, na majd akkor kapsz nevet.~ Néhány másodpercig érleli a helyzetet amibe került, majd pedig finoman válogatva szavait megszólal.* Harcos vagyok, a magam ura. Bárkiért harcolok, aki megtud fizetni. *Mondata utolsó felét olyan magabiztosan és félreérthetetlnül mondja, amennyire csak képes. Talán spicces egy kicsit (és tetőtől talpig férfiból van) viszont törpéhez méltó józan esze még nem hagyta el. Semmi sincs ingyen.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Vaskorsó Taverna
Üzenet elküldve: 2015-11-18 21:18:18
Üzenet elküldve: 2015-11-18 21:18:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105
Játékstílus: Vakmerő
//Turrog//
*Meera mosolya töretlen, nem véletlenül kenegeti hájjal Turrog egóját, na persze csak finoman és érzéssel. Nem áll szándékában nagyobb hősnek beállítani, mint amekkora valójában, csupán megfelelő körítéssel tálalja a valóságot.*
-Ugyan, kérlek, kár volna tagadni a múlhatatlan érdemeid. *kuncog halkan, majd belekortyol a vörösborba. Olyan izgalmas témákról esett szó, hogy szinte teljesen el is felejtette, hogy az imént rendelt magának egyet.*
-Nyilván, pusztán a saját érdekei miatt segített, egyébiránt magasról tett volna a városra és a benne élőkre is. De ettől függetlenül pompás is vérfürdő volt. *egy fél pillanatra Meera valódi énje villan fel az utolsó mondatában, de a pillanat ahogy jött, el is múlik.
Közelebb hajol a törphöz, felvillantva a legcsábosabb mosolyát, halkan duruzsolva kérdi:*
-Az attól függ. Ha azt mondom nem, akkor Arthenior hőse megtenné helyettem? *teljes mértékben tudatosan használja minden egyes gesztusát, s figyelembe véve a törp által elfogyasztott tetemesebb alkoholmennyiséget, valamint Meera természetes vonzerejét, a másiknak legalábbis zavarba kéne jönnie, vagy szimplán csak úgy viselkednie, mint minden átlagos férfinak, akiben van vér, s az átvándorol a fejéből a nadrágjába. *
-Nem mondtam... *ejti lassan, szinte már suttogva a szavakat.*
-Az lehetek, akit akarsz, nevezz, ahogy szeretnél... *kacsint a törpre, majd visszadől a székében, lassan emeli a poharat az ajkához, hogy egy újabbat kortyoljon a vörös nedűből.*
*Meera mosolya töretlen, nem véletlenül kenegeti hájjal Turrog egóját, na persze csak finoman és érzéssel. Nem áll szándékában nagyobb hősnek beállítani, mint amekkora valójában, csupán megfelelő körítéssel tálalja a valóságot.*
-Ugyan, kérlek, kár volna tagadni a múlhatatlan érdemeid. *kuncog halkan, majd belekortyol a vörösborba. Olyan izgalmas témákról esett szó, hogy szinte teljesen el is felejtette, hogy az imént rendelt magának egyet.*
-Nyilván, pusztán a saját érdekei miatt segített, egyébiránt magasról tett volna a városra és a benne élőkre is. De ettől függetlenül pompás is vérfürdő volt. *egy fél pillanatra Meera valódi énje villan fel az utolsó mondatában, de a pillanat ahogy jött, el is múlik.
Közelebb hajol a törphöz, felvillantva a legcsábosabb mosolyát, halkan duruzsolva kérdi:*
-Az attól függ. Ha azt mondom nem, akkor Arthenior hőse megtenné helyettem? *teljes mértékben tudatosan használja minden egyes gesztusát, s figyelembe véve a törp által elfogyasztott tetemesebb alkoholmennyiséget, valamint Meera természetes vonzerejét, a másiknak legalábbis zavarba kéne jönnie, vagy szimplán csak úgy viselkednie, mint minden átlagos férfinak, akiben van vér, s az átvándorol a fejéből a nadrágjába. *
-Nem mondtam... *ejti lassan, szinte már suttogva a szavakat.*
-Az lehetek, akit akarsz, nevezz, ahogy szeretnél... *kacsint a törpre, majd visszadől a székében, lassan emeli a poharat az ajkához, hogy egy újabbat kortyoljon a vörös nedűből.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5032-5051