Nincs játékban - Udvarház
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínUdvarházNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 97. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

97. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-10-14 07:59:54
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

*Mielőtt a szobájába menne, előbb inkább a labor felé fordul. Tudja hogy Umon a könyveket kipakolta, már a tábortűznél az volt a mindene, és ahogy ismeri, a pincét sem hagyta ott. azt a néhány hordócska igazán nem sok, ami az utóbbi időből megmaradt.
A laborban meglepve tapasztalja, hogy a szobalány megelőzte és már szépen csomagolva várják az értékes üvegcsék, dobozokban a folyadékok, lámpaolaj, kanócok, és egy halom olyasmi, amiről Lyz nem feltétlen tudja, hogy micsoda.
Megáll a gyengélkedő ágy mellett, megszállják kissé az emlékek, a mákonyos csajos estéről, amikor köldök karikát szúrt Énének. Nosztalgikusan elmosolyodik. Rémlik neki valami arról is, hogy a felüllevésről beszélgettek, így még fejét is megcsóválja, hogy Éné felvilágosításában valamelyest része volt, neki is. Illetve szerves része volt. Első ízben Zarával együtt, aztán Seles is csatlakozott hozzájuk. Eszébe jut a szerény lány, aki Lyz lábáig jutott, amikor meg akarta mutatni a felüllevés mikéntjét. És a technikai részletekre nem került sor, mert inkább párnának használta Lyz lábait, mintsem fölé kerekedett volna. Régi szép idők, amikor Zara egyszerű zöld rudacskáiba véletlenül egy kis ördögvigyor keveredett.
Kirázza fejéből a nosztalgiát, s hogy másnap milyen nyúzottan ébredt.*
- Te vagy a szobalányok szobalánya Lealla. Ugye, tudod? *sétál az egyik dobozhoz, s lecsukja a tetejét. Lealla már éppen végzett, így ketten összepakolják két három zsákba a labor ingóságait, és leviszik a szekérhez.

Immár nem jut más az eszébe, csak a saját szobája, így aztán valóban oda is tér vissza. A csomagja összekészítve, fegyvere az ágyon fekszik. A szoba éppen olyan puritán, kopár, mint amikor ide érkezett.
Az ablakhoz sétál, még utoljára kinéz rajta, mint eddig minden áldott reggel, majd összeszoruló torokkal fordul el. Az ágyról felveszi zsákját, amiben a smaragdszín ruha is pihen, amit Leon javított meg neki, azon kívül még néhány emlék, s nyitva hagyja maga mögött az ajtót, mikor kilép. A folyosón, minden szobába benéz, de egy-egy ottfelejtett kupa nem sok, szinte egyikben sincs semmi. Nem mint ha számítana. A szobák ajtaját nyitva hagyja maga mögött, jelezvén, itt már senki sincs. Immár útra készen indul vissza az udvarra.*

96. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-10-04 17:56:15
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Elbocsátás//

* A banyát is megérti Denzack, hiszen az utóbbi időszakban volt ideje megismerni, s tudja, hogy legszívesebben mindenki maradna, ha nem változtak volna meg a dolgok. A sötételf is azt kívánja, hogy bárcsak visszamehetne a múltba, mikor még Shennel és Xotarával fosztogatták a pince borocskáit. Sokan megváltoztak és az arcok kezdtek egyre idegenebbek lenni, s most a sok arc nem jelent egyebet a sötételf számára, mint fájó emléket, mint barátokat, akiket elvesztett. Sok mindent tanult, amit sohasem fog elfelejteni, de a legfőbb lecke amit csak most érthetett meg, hogy a boldogság milyen törékeny is. Eddig sohasem érzett ilyesmit, hiszen semmije se volt, amit elveszíthetett volna, s most, egyik pillanatról a másikra, elveszít mindent ami jelent valamit számára. A fájdalom belülről marcangolja és már azt kívánja, hogy bárcsak sose keveredett volna Vadvéd kapuinál tovább, hiszen akkor nem kellett volna megtapasztalnia, ezt az érzést. Fogalma sincs, hogy egyáltalán vissza tud-e térni a régi életéhez ezek után. Mikor Lyz hozzá szól, csak akkor eszmél fel bús gondolataiból. Bobbir neve pedig késként szakítja tovább már amúgy is megsebzett szívét. Eddig bele se gondolt, hogy talán... valószínűleg őt is kegyetlenül meggyilkolták a felkelés során. Bár tudja, hogy jól bánik a karddal és az íjjal, de a túl erővel szemben esélye sincs. *
- Természetesen! Én kísértelek ide és nem tágítok mellőled, amíg vissza nem kísértelek épségben Artheniorba. Bobbir...
* Vesz egy nagy lélegzetet és komoran bámul közben maga elé. *
- Remélem biztonságba van...
* Lyz hamarosan elviharzik a teremből, s maga után csak szavai visszhangját, s vegyes érzelmeket hagy. Denzack is követi Lyz példáját és csomagolni indul, valójában nincs sok holmija, sőt szinte semmi, de még egyszer szét akar nézni kis szobájában. A szobába érve, szívfacsaró érzések fogják el, mikor megpillantja ágya alatt a teli boros üveget. Felveszi, s egy könnycsepp szalad végig hamuszín orcáján, majd végig az üveg oldalán. Elindul a raktárba, hogy megnézze szüksége van-e Lyznek segítségre, mellesleg bocsánatot is akar kérni, amiért elég rondán viselkedett az erdőben. *

95. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-10-04 09:14:20
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Elbocsátás//

*Mindent elmondott, amit szeretett volna. Torokszorító érzéssel áll ezek után. Banya zöldbőrű arca fintorban, vicsorgón jelzi elégedetlenségét, s agyarai közt morogja elégedetlen szavait.*
- Akkor ti is menekültök? *bólogat megvetően.* Szövetség. Inkább gyávaság. Puhány pálca népség vagytok mind. *Lyz pedig bár mindig alárendelte magát az ork nőnek a konyhában, most még véletlenül sem enged. Minden más területen az ő szava a mérvadó, s ennek most nyomatékot is ad. Az asztalra tenyerel, másik kezével pedig az ork nőre bök.*
- Ha nem tetszik, itt is lehet maradni *dühösen harapja a szavakat, most, nem félemlíti meg két nagy agyar, és a lapát tenyér. Ennél már magasabbra emelkedett.* Én teszem, ami szerintem jó. Nem kell hinni, de ha egy falka irbisz kúszik át egy faágról, mert nem gondozza senki a környéket, gondolj rám, Banya. *Elege van abból, hogy folyton megfeleljen másoknak, és közben az élete darabjaira hullik. Nem hajlandó többet áldozni magából, mert hiába is kezdődött valami biztató is, széthullott, mielőtt igazán belekóstolhatott volna. Torkig van.
Némán mered a zöld asszonyra, szavai után vágni lehet a komor csendet. Pillantását feszengve siklatja Ishalára, akinek a jogos kérdése visszarángatja a düh mezejéről.*
- Sajnálom, hogy így alakult *korábban banyára bökő ujját visszahúzza, s orrnyergét masszírozza vele. Nem akarja a többieken kitölteni nyomorát. A nincstelenség inkább gond. Míg Banya itt volt, mondhatni járt az erőddel együtt, Ishala minden nélkül egyetlen lóval érkezett. Gránit, az egyetlen társa pedig az erdőbe veszett.*
- Én azt mondom, pakoljunk *szól Ishalára nézve, nyugalmat erőltetve magára.*
- Mindenki. *Banyára néz a nyomaték kedvéért.* Aztán keresünk egy megfelelő helyet. Egy ideig megalhatunk ott a tanyán, ha még megvan. Tudod, ahol ránk találtál *pillant vissza Ishalára.* Ott meg majd eldöntjük, hogy hogyan tovább. Egyetlen dolog biztos. Itt nem maradhatunk. A többi, csak rajtunk múlik
* Persze, Umon véleménye a tábortűznél az volt, hogy mindenki menjen a saját útján, de Lyz akkor sem tudja ezt megtenni, ha korábban eldöntötte mérgében.*
- Figyelj Jayzion, együtt jöttünk, mehetünk is együtt. Artheniorban lázadás van, talán Bobbir körmére kellene néznünk. Legalább megnézni a házat, amit mutatott, hogy áll-e még. Lehet, hogy már elült a baj.
- Banya, legyél szíves ellátmányokat csomagolni. *A javaslatokat elmondta, meg is hallgatta a többieket. Sajnálja a kirohanást, de a bocsánatkérés sosem ment neki könnyen. Így hát lassan összehatja a levelet, és elteszi a zsebébe.*
- Sadmyr, szeretném, ha te is pakolnál, nem szívesen hagynálak itt, de ha Banyával maradnátok, megértem. Egyébként, Lealláék hamarosan útra készek. *A két nő, és a két gyerek azt a kevés holmijukat, amijük van, hamarosan batyuba kötve hurcolják is elő, ezáltal hitelt adva Lyz szavainak.*
- A raktárban leszek.
*Azzal el is hagyja a termet, egészen a raktárig meg sem áll.*

94. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-10-04 07:15:18
 ÚJ
>Sadmyr A'Cahiss [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Elbocsátás//

* Sadmyr szokás szerint őrködik, amikor meghallja a kisfiú óbégatását. Kérdő tekintettel vonja fel szemöldökét, és őrlődik, hogy most elhagyja a posztját, vagy sem, de Lyz néni hívatja, úgyhogy mégis csak kellene, hogy menjen. Végül annyi ideig rágódik a dolgon, hogy mire dönt, már érzi, hogy rég lent kellene legyen. Futva indul meg az étkező felé, azt is elfelejtve, hogy Umonéknak odakiabáljon, figyeljenek a nagy pakolás közben a kapura kicsit. Utolsóként érkezik meg, de még nem kezdték el nélküle, úgyhogy gyorsan helyet is foglal. Figyelmesen hallgatja a beszédet, és a többieket is, de alig képes elhinni, amit mondanak. *
~ Mi az, hogy el kell menniük? Ez csak valami tréfa lehet! Az Erdőszellem biztos nem... de ha Pycta mester azt mondta... Nem! ~
* Csóválja a fejét, hátha attól majd felébred, mert ez csak egy rossz álom lehet. Itt nőtt fel, és ez az otthona. Nem fogja elhagyni.*

93. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-10-03 18:41:56
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Elbocsátás//

* Vadvéd az utóbbi pár napban teljesen megváltozott. Többé már nem nyugtatja meg Denzackot és nem érzi kellemesnek, mintha megromlott volna. A társaság egy jó részét, pedig már jó ideje nem látta. Nem is lepődik meg, mikor Lyz tanácskozást szervez. A fiúnak megköszöni a hírt kivételesen, mert úgy érzi hamarosan ismét minden jóság eltűnik belőle és újból hatalmába keríti a gonosz, s a múltja. Félőnek tartja, hogy mennie kell, mert úgy érzi egyre kezd eltávolodni a csapat többi tagjától. A teremben helyet foglal, s megmerevedve hallgatja végig Lyz beszédjét. Nem gondolta volna, hogy ennyire súlyos a helyzet, de teljes mértékben megérti Lyz döntését és tudja, hogy nagyon nehéz most neki. Magát is okolja Shen távozása miatt, hiszen tudja, hogy Lyz számára sokat jelent. Ishala aggodalmát is megérti és átérzi, hiszen neki sincs otthona, bár ő régebben hozzászokott ehhez, de most mégis nehezen fog ismét visszaszokni a régi életmódjához. Eszébe jutnak az emlékek, amik ehhez a helyhez fűződnek és a barátai, akik elfogadták olyannak amilyen. Szörnyen fáj neki, hogy elveszíti a családját, ami ezelőtt igazán sohasem volt. *
- Francba!
* Nem bírja magában tartani az indulatait, muszáj kiadnia magából. *
- Roppant mód dühítő a helyzet, de teljes mértékben igazad van Lyz, nem maradhatunk. Kevesen vagyunk és veszélyben vagyunk...
* Szeretne még tovább helyeselni, de nem tudja mit mondhatna még, hiszen ide nem elég a szó, ezt a fájdalmat és dühöt nem lehet szóban kifejezni. *

A hozzászólás írója (Denzack, a kegyetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.03 19:01:51

92. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-30 15:45:15
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//

*Tűnődve gondolja végig a mondatokat, mit Valea mond. ~ Valami jobbnak... Az jó lenne! ~ Persze ezúttal annyira nem bizakodó, meg egyébként is, apró lépésekben halad, nem akar előreszaladni. Annyi terve volt, szeszfőzés, kis ház, gyártás, eladás, edzés... s most minden semmivé lett. Egy kicsit meg is áll a munkában, de mikor a lány mellé helyezkedik, s leveszi kesztyűjét, mindent elfelejt, mi korábban esetleg a szívét nyomta, hogy egyetlen gondolat töltse ki lelkét és elméjét. Szaggatottan váltogatja a lány szemei és alkarja között tekintetét, egyrészt arra kíváncsi vajon felzaklatják-e az emlékek, másrészt pedig el sem tudja képzelni, hogyan lehet valaki ilyen kegyetlen. Ahogy hallja, főleg indokolatlanul. Lassan szikáran felegyenesedik, maga mellé engedett ökölbe szorított kezekkel, s hideg tekintettel néz le Valeára. Gondolataiban már magával birkózik, jelenleg még nyerésre áll, hogy ne uralkodjon el rajta hirtelen gyűlölködő természete. Lassan megnyalja alsó ajkát, s közben még pislogni is elfelejt, mindeközben végig a lány sérüléseit nézi. Hallja, amit mond, természetesen minden egyes szavát érti, s meg is fontolja.*
- Hogy ne legyek egyedül... *Suttogja csendesen, majd lehajol, s, ha a lány engedi, óvatosan állítja fel a lányt magával szemben, s állánál arra készteti, hogy izzó szemeibe nézzen. Látja a zavart, de ezúttal talán még nagyobbat okozhat.*
- Apád... *nagyot nyel közben, látszik, hogy nehezére esik a szavakat formálni* él még az apád? *Közönyössé válik tekintete, s valahová a távolba réved, mintha máris terveket szőne, majd visszakanyarodik a lány kék íriszei felé.* Ha igen, hát megölöm. A féltestvéredet pedig kihozzuk. *Olyannyira egyszerűen jönnek szájára a szavak, mintha csak az esti vacsora hozzávalóit beszélnék meg. Lassan lenéz, s ha a kesztyűket kissé hirtelen is húzták vissza, szelíden mosolyogva igazítja meg azok széleit, majd ismét visszanéz a lányra. Nem akarja jobban megérinteni, láthatóan idegenkedik ettől, eddig is túllépett már egy határt, mit ismertségük engedne.*
- De előbb a kezét formálom új alakba. *Szélesedik a mosolya rémisztően.* Mert te sem vagy egyedül Valea! _Te_ sem vagy egyedül, ezt sohase felejtsd! Most fejezzük ezt be! *Mutat a többi polcra, s fejének kis jegyzettömbjébe felvési a bosszú magvas mondatait. Nem tudja miért érez rá késztetést, azt sem tudja, hogy Valea sebei miért váltották ki ezt belőle. Nagyon kevesen vannak, akik miatt Umon bármit tenne, akiért viszont igen, azért mindent. Ismét közvetlenné és közönyössé válik, s még, ha a lány előbbi kijelentésétől ledermedve állna, ő akkor is komótosan folytatja a pakolást. Immár csak egy polc árválkodik, a könyvek többsége már a földön. Azt az egyet lepakolják és már vihetik is le mindet a kocsiba. Nem állja meg, hogy további megjegyzést ne fűzzön hozzá:*
- Te velem fogsz jönni! *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon.* Többé nem tágítasz mellőlem, sokat tudok a tébolyról, higgy nekem. Az őrület mindenkiben ott van. Pyctában is, Shenben, bennem is, de mindenki másképp birkózik meg vele. *Apránként rakja a stócokat maga mellé, s nem néz hátra.*
- Te, nagyon különleges lány vagy, hiányod űrt hagyna maga után az életben. *Megvonja a vállát, majd féloldalasan hátra, vagy maga mellé néz a lányra, attól függően éppen mit csinál.* A hiány nem jó. Fontos része vagy az életnek, ezt tartsd szem előtt! *Visszafordul, s lassan befejezik az utolsó polcot is. Lassan feláll, majd összeüti kezeit.*
- Ezzel végeztünk. *Mondja komoran.* Kezdjük el lehordani, talán Lyzék is befejezik hamarosan. Megmondja még mit rakjunk fel és együtt megyünk a városba. Te és én. *Bólint, majd csípőre rakja kezét, s szélesen elmosolyodik a lányra:*
- Hát így lesz-e, Valea lae'Natar, létezés csodája? *Furcsa, de talán még kacsint is egyet, fekete stigmái játékosan fonódnak egybe arcán, hogy aztán keresztül-kasul uralják a teret. Most kivételesen nem is suttogott, egyszerűen elmondta, amit gondolt.*

91. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-30 12:20:49
 ÚJ
>Ishala Hietzyl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Elbocsátás//

* Ishala természetesen helyet foglal, és próbál nem túl feltűnő lenni. Egyszerű árnyék, már sehol az a vidám mosolygós fiú, aki mindenkit olyan barátságosan köszöntött. Egykedvű kifejezés az arcán, és a szívében egyaránt ezt a szürke semmit érzi. Így hallgatja végig Lyzendra szavait. A pár nappal ezelőtti Ishala valószínűleg meglepődne, kétségbe esne, és azonnal pánikolni kezdene. A mostani viszont csak felnéz vörös szemével, és lassan felemelkedik az asztaltól is.*
- És hová menjenek azok, akiknek nincs otthonuk? Akik mindenüket felajánlották, és elveszítették. Hol biztonságos azoknak, akik már lovuk és fegyverük sincs, hogy túléljenek egy ilyen utat? * Hangja halk, és nyugodt, épp annyira emeli csak meg, hogy a vezér ezért még erőlködés nélkül is hallhassa. Nem számonkérés ez, és nem is kötekedés. Egyszerű kérdések, amik mögött nincsen hátsó szándék. Csak egy egyszerű választ vár, hogy megtudhassa, hogy merre induljon, hogy mit tegyen, és hogyan élhessen tovább. Már nem számít, hogy Vadvédet is elveszíti, hogy fogadott családja felbomlik, és kilöki magából tagjait. Mély sóhaj keretében ül vissza, miközben a választ várja. Reméli, hogy kap, de ha nem, az se gond. Ezen a ponton már az sem zavarja, ha egyedül, fegyverek és lovak, élelem és víz nélkül kell nekivágjon a vadonnak, azt is elfogadja sorsául. *

90. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-30 07:50:58
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Elbocsátás//

*Frissen, tisztán, de cseppet sem üde jó kedvvel lép ki a szobájából. Kellett a mártózás, hogy gondolataiban lezárjon egynéhány emléket, de legalábbis megfelelő helyre sorolja. Még így is van olyan, ami az elmúlt három napban zaklatta fel, s bármennyire is tartja magát, be kell látnia, hogy legjobb lesz, ha mindenki megy amerre szeretne. Ő is legfőképpen.
Seles levele hamarabb érte, mint a Pyctával való találkozás de mégis a tábortűznél eltöltött idő adta a legnagyobb nyomatékot. Ezen érzések kavarognak most benne akkor is, amikor merev tartásával, kifejezéstelennek hitt, de könnyen lehet, hogy búskomor ábrázattal megjelenik az ebédlőben.
Lealla fia ez idő alatt mindenkihez oda tudott érni, még Banya is ott morog az egyik asztalvégen, fakanállal a kezében, kötényben. Talán ő lesz a legnehezebb játszma. Ő van itt legrégebben. Aztán szeme Sadmyrt keresi, és rá kell jönnie, ha a fiú megérkezik, legalább úgy elnehezül majd a szíve, mint Banya miatt.*
- Köszönöm, hogy eljöttetek *köszönti azokat, akik megérkeztek, de csak aztán kezd bele mondandójába, mikor mindenkit asztalhoz ülni lát. Vár még egy kicsit, mikor már csak Umon és Valea hiányzik, Lealla fia jelenik meg.*
- Lyz vezérkisasszony, izé, Umon a könyvtárat pakolja Valeával. Azt mondja, csak rontana a helyzeten, ha jönne *Aztán behúzott nyakkal, somfordál Banya háta mögé.*
- Köszönöm Rehlan, semmi baj. Neked nem kell maradod, mehetsz segíteni anyukádnak. Ha készen vagytok, szóljatok.
*Azzal a fiú már szalad is, Lyz pedig a többiekhez fordul, sóhajt egy mélyet, mielőtt belekezd, de aztán nem kertel.*
- Ennyien maradtunk, és mi sem maradhatunk tovább *vág a közepébe.*
- A maihhines küldetésre induló csapat szétszéledt, Pyctát elszólította egy magasabb erő. Találkoztam vele tegnap éjjel, tudom miről beszélek *jegyzi meg gyorsan, mielőtt bárki belevágna, főleg Banya morgolódásából gondolja, hogy ezt le kell szögeznie.* De ami sokkal fontosabb, a hírek, amiket hozott, aggasztóak, de alátámasztják a dögkupacok jelenlétét, amikkel három napja találkoztunk. A szövetség felbomlott, az Erdőszellem nem lát szívesen minket tovább. Nem mi kötöttük, és nem is fogadtattunk el. Nincs tovább értelme maradnunk, főleg, mivel bárkinek az életébe kerülne maradni. Elmondtam egy imát, és aki gondolja, tegye meg, hogy kitartson az Erdőszellem türelme addig, míg ki nem költözünk. *Beletúr a hajába, s keze egy pár pillanatig ott is marad, míg néhány gondolatot összeszed.*
- Én is összepakoltam már, hallottátok, Umon is pakol. Arra kérlek benneteket, tegyétek ti is ezt. Ha készen vagytok, a raktárban megtaláltok, a fegyvereket hordom majd ki. Szóljatok, és megyek kaput nyitni. Én leszek az utolsó, aki kilép az erődből. Nem várom, hogy bárki rám várjon.
*Megállás nélkül beszél, tömör tőmondatokban. Közbeszólásnak nem most van az ideje, de Banya kezéből is képedve gurul az asztalra a fakanál.*
- Továbbá, Sythra és Medve a sétájuk óta nem kerültek elő. *Lyz láthatóan várta őket, de már lemondott róluk. Aztán Seles levelét húzza még elő zsebéből.*
- Seles, Leon, Zsenge pedig új életet kezdenek Artheniorben, ezt két napja találtam. Kisbabájuk lesz, és jobb is, hogy nem ide születik. Ezekben az időkben. *simítja ki a levelet maga előtt az asztalon.* Illetve Shen is elhagy... hagyta az erődöt.
*Lyz végül csak áll az asztalvégen, és várja a reakciókat, a megértő vagy ellenvető vonalakat az arcokon. Bármit, ami további magyarázatra adna okot.*

89. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-29 23:02:04
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Seles és Leon szobája//

*Seles mosolyogva megvárja, hogy Zsenge elmondja, mit szeretne írni Pyrnek. A szerelem szép dolog, még akkor is, ha ilyen törékeny és esendő. A lány tudja, minden szerelmes perc többet ér, mint amennyit az embertől elvesz az élet. Ha valami, ez Seles számára a legnagyobb tanulság Vadvédből: a szeretetért mindig megéri küzdeni. Leon vállára helyezi a kezét, és figyeli, ahogy ír, majd mikor végeztek, ő kap szót.*
- Ezt írd, kérlek:
Kedves Lyz!
Ebben a levélben búcsúzni szeretnénk. Lehet, hogy már te is értesültél róla, de Pycta a kalandunk során elhagyott minket, a csapat pedig széthullott. De ez még nem minden, ugyanis útközben kiderült, hogy a kis családunk egy új jövevénnyel is gazdagodik nemsokára. Úgy döntöttünk, új életet kezdünk Artheniorban, tiszta lappal, ott mindig megtaláltok majd.
Bízunk benne, hogy találkozunk még, és hálásan köszönjük a szeretet és az otthont, amit tőletek kaptunk. Vigyázzatok magatokra!
Seles, Zsenge és Leon
*Ha persze Leon szeretne ezen változtatni, a lány azonnal belemegy, nincs helye vitának. Seles arca gondterheltté, szomorúvá válik, ahogy befejezi a mondatot, és csak némán töprengve néz maga elé. Zsenge közben betoppan a holmijával.*
- Holnap, igen! Pihend ki magad, reggel szólok, ha indulunk. Aludj jól!
*Ezután nem szól semmit, borzasztó fáradtság vesz erőt rajta, inkább alszik egy nagyot.*

A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.29 23:03:08

88. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-29 17:34:05
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

- Én is úgy vélem a jó szándék vezérelte, legalábbis mindig szeretem ezt feltételezni. De rendes gyerek ő, csak szokatlan számomra, hogy valaki ily mértékig, szinte már megszállottan kötődik valakihez. Ami nem feltétlenül jelent rosszat.
*Eltűnődik saját gondolatain, majd kézhez kapja a következő stóc könyvet és azokat is a földre teszi. Gondosan egymás mellé rendezgeti az oszlopokat.*
- Azért kedvelhető. Ami aggaszt még, hogy Medvét és Sythrát sem láttam azóta. Nem tudom visszatértek-e az erődbe.
*Arcára ki is ül a nyugtalanság, főleg a félvér miatt, akivel több időt töltött el, és aki hozzá hasonlóan furcsa jellem, éppen ezért kicsit közelebb áll hozzá, mint a férfi akivel csupán együtt ebédeltek. Umon pedig megszabadul az őt gondosan takaró anyagtól, amit Valea egy mosollyal konstatál. Mivel ő maga is szeret rejtőzködni, ezért örömmel látja a stigmás arcot, ami számára kicsit sem taszító vagy ijesztő, amilyen egyesek számára lehet.*
- Jó társaságban mindenki nyelve megered.
*Viszonozza a mosolyt és az érintéstől sem húzódik el, bár nehezen tudja hová tenni. Még mindig nincs megszokva mások fizikai közelségének bármilyen formájával. A férfi kérésének eleget tesz, és mellette a polchoz lép, ahonnan gyorsan, de óvatosan és nem kapkodva elkezdi lepakolni a könyveket.*
- Feloszlik?
*Kérdez vissza kissé megrökönyödve, holott ezt már ő is sejtette, csak még nem fogalmazta meg magában. Nem hiába volt ez a nyomott hangulat, amit ő maga is átvett és nem hiába hagyták el sokan Vadvédet.*
- Értem. Azt hiszem ez szomorú hír lenne, de lehet valami jobbnak ad teret a mostani lezárás.
*Persze ezt egyikük sem tudhatja, de nyugalommal tölti el a gondolat, hogy ez is szolgál valamit, és a mostani feloszlás nem egy lezárás, hanem inkább egy átalakulás. A szerzetesre csak akkor figyel fel, amikor felteszi amaz a kérdését, pillantását nem is érezte magán, hiszen el volt foglalva dolgával.*
- Hm?
*Lepillant magára. Számára annyira természetesek hegei, hogy gyakran el is feledkezik róluk, csak másik kérdéseikor jut eszébe, hogy ez valami szörnyűségnek a jele. Vagy sokan ezzel azonosítják.*
- Ó
*Elbizonytalanodik, ez látszik is az arcán. Nem fáj már a szíve emiatt, amikor eljött Artheniorból lezárta múltja egy részét, inkább csak kínos neki, szégyelli magát és Umon arcán is látszik, hogy felzaklatja ez valamelyest. Még a stigmák nélkül is. Mivel a férfi is elmesélte már múltjának kellemetlen részleteit, ezért úgy véli ennyivel ő is tartozik neki. Leteszi a kezében lévő könyveket, guggoló helyzetben maradva pedig leveszi könyékig érő kesztyűjét, feltárva a szinte teljesen eldeformálódott alkarját.*
- Az apám nem teljesen volt megbékélve a létezésemmel, és azzal amilyen vagyok. Komoly kezelésre volt szükség, hogy ne haljak bele a fertőzésbe, meg ilyenek. Én nem bánom, hogy ezek léteznek, csak azt, hogy sajnálnak miattuk, de idővel elhalványodik, az elején csúnyább volt.
*Visszahúzza kesztyűjét. Tudna még mesélni családjáról, már szólásra is nyílnak ajkai, de inkább a csend mellett dönt egy pár másodpercig. Végül csak kibuknak azok a szavak, mert Umon ezt váltja ki belőle.*
- Féltestvérem jól van, és azt hiszem ez elég kárpótlás nekem. Csak azt sajnálom, hogy az elméje nem tudott teljesen megbirkózni a ránehezedő teherrel, én pedig kevés vagyok ahhoz, hogy ezen változtatni tudjak, csak abban bízom, hogy most valamennyire boldog, vagy legalább nem boldogtalan.
*Alsó ajkába harap. Látszik rajta, hogy még valamit mondania kell.*
- Tudod én sem cselekedtem mindig helyesen, és nem is biztos, hogy mindig helyesen fogok. A szolgálók a családunkról azt mondták, hogy a téboly a vérünkben van, és lehet igaz ez.
*Elhallgat, keresve a szavakat.*
- Azt hiszem azt akarom mondani, hogy szeretném ha tudnád, hogy nem vagy egyedül.
*Zavarba is jön, még az a szerencséje, hogy nem szokása elpirulni, de ha a szerzetes elég szemfüles láthatja jégkék szemeiben a frusztrációt a mély érzelmi megnyilvánulás után.*

87. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-29 11:17:27
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

*Érdekes egy lány annyi szent, bár a polcon pakolászik, még a hátában is érzi az érdeklődést, ami eleve fura, Umon nem szokott hozzá, de szó, mi szó jól esik neki.*
- Örülök, hogy így gondolod. *Mondja csendesen, kissé a lány felé fordulva, ki várja a következő könyv adagot. Immár egy polccal lejjebb tud pakolászni, jóval könnyebb dolga van, persze azért még néhány ugyanígy hátra van teljes terjedelemben.*
- Shen valóban túllőtt a célon. Bizonyára segíteni akart, de egy alvezér számára nem az a segítség, ha valaki folyton szajkózza, mint egy visszhangként, amit ő mondd. Az sem kérdés, hogy Shen részre hajló is, látszik hogyan néz az alvezérre. Ez összeférhetetlenséget szül. Óhatatlan, hogy a döntések mindig a kedves számára kedvezőek lesznek. *Szól komoran, majd visszafordul a polchoz és egy újabb adagot nyújt lefelé. Lassan lesétál a létráról, a többit már eléri a földről is, akaratlanul is közelebb ér a lányhoz.*
- Erre nem lesz szükségem. *Sóhajtja, majd csuklyáját hátraveti a földről, így immár láthatóvá válik arca, feje egésze.*
- Akkor jó. *Mosolyog most a lány szemeibe nézve.* Nem akarok megijeszteni senkit, bár tény, hogy van egy olyan részem is, ami kevésbé társasági. Még kevésbé, mint a normális. *Kuncog fel.* Nézz ránk. *Mondja még mindig kissé nevetve.* A két szófukar mégis be nem áll a szájuk. *Böki meg a lány vállát ujjával, ha nem húzódik el.*
- És nem haragszom rád. Némiképp a szavaid térítettek észre. Egy kissé elborultam. *Komolyodik meg.* Engem nem zavar a csendességed, sőt. Kellemesebb társaság vagy, persze ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatom szívesen, amit mondasz nekem. *Bólint még mindig komolyan, majd a polc felé fordul és tovább pakol, immár ő is a földre.*
- Gyere ide mellém nyugodtan, együtt gyorsabban haladunk, közben elmesélem miről lesz szó. *Mondja, s fejével a maga melletti részre biccent.*
- Vadvéd feloszlik. *Mondja keményen, minden érzések nélkül.* Ez a csapat már nem az a csapat, mint az elején. Pycta eltűnt, s mi nem vagyunk méltók arra, hogy az erődöt szolgáljuk. Egyszerűen nem sikerült. Új szelek fújnak, s ahová megyünk, feltételezésem szerint nem mindenkinek lesz hely, vagy csak hatalmas küzdelmek árán. Azért pakolunk. *Sóhajt fel, s egy adagot maga mellé helyez, s leguggolva néz fel a reményei szerint mellette álló lányra, ekkor tűnnek fel számára a sebek, s stigmái apró táncot lejtenek a meglepetés miatt.*
- Valea... suttogja... ki tette ezeket? *Kérdezi sötétülő tekintettel, alkarján néha fel-feltűnő égési sebek szélére nézve. Nem rejti véka alá dühét, el sem tudja képzelni, hogy ki az, aki egy nőt így bántalmazhat, feltéve, ha erről van szó.*

86. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-29 08:08:47
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

- Jaj Umon...
*Éppen csak azt nem mondja, hogy őt igenis érdekli az átkozott szerzetes, elvégre ezért van itt, de nem teszi. Az kellemetlen helyzeteket eredményezhetne. Követi a férfit a könyvtárba, majd a polcig. Nem szól semmit annak szavaira, még így csendesen is kellőképpen fáj tőlük a szíve.*
- Persze.
*Biccentve átveszi a könyvkupacot, és gondosan lerakja magukhoz közel. Egy pillanatig guggolva marad, figyelve a lapok kopottas szélét és visszafojtva magában egy nagyon kitörni vágyó sóhajt, amikor megérkezik hozzájuk Lyzendra híre.*
- Nem fontos, egyáltalán nem sietek.
*Feleli vállait megrántva. Aztán jön a szokásos „nem a te hibád” válasz, amitől inkább csak azt kívánja bár ne szólt volna. Szerencse, hogy megemlítette Shen'erielt és folytathatják vele.*
- Nem ijesztesz meg.
*Ingatja meg makacsan fejét, bár való igaz, hogy szokatlan számára milyen könnyedén mondta ki a szerzetes ezeket a szavakat.*
- Az én türelmem is véges, és Shen'eriel a komolytalankodásával nem sokat segített az egyébként is feszült helyzeten. Egy adott ponton nekem is kedvem lett volna rákiabálni, vagy felpofozni, hogy térjen már észhez.
*De nem tette és nem is bánja, hogy önuralma ezúttal sem hagyta cserben. Enélkül is volt és lett elég bajuk.*
- Egyébként elnézést azért amit akkor mondtam neked.
*Zavartan megvakargatja tarkóját, talán mosolyogni is megpróbálna, de most egyszerűen nem viszi rá a lélek.*
- Dehogy vagy kellemetlen társaság, egyébként is, kettőnk közül úgy hiszem én vagyok a szófukarabb.
*Átveszi az újabb adag könyvet és az előző kupac mellé teszi őket.*
- Örülnék ha összefoglalnád, bár van egy sejtésem miről lehet szó.

85. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-27 21:16:28
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Búcsú//

*Tűnődve figyeli a lányt, még mindig halványan mosolyog, persze nem feltűnően és nem földöntúlian. Ez csak egy apró kis ránc a szája sarkában, ami megbújt eddig valahol. Csak legyint, s közben ismét az ajtó felé fordul, ahol csendesen jegyzi meg:*
- Ugyan. Kit érdekel egy átkozott szerzetes? *Halkan felkuncog magában.* Különben is, én is tehetek róla. Nem vagyok az a társasági lény mostanában. *Egy pillanatnyi csend után azért hozzáfűzi:*
- Persze soha nem is voltam. *Belép az ajtón, s tekintve, hogy Valea felajánlja segítségét a csigalépcső irányába fordul, s ha a lány követi hamarosan elérik a könyvtár épületét. Üres, senki sincs bent, így nyugodtan pakolászhatnak.*
- Ezeket nem szeretném itt hagyni. Az egyik legnagyobb értékek Vadvédben. *Áll meg csendesen a néhol porlepte polcok előtt.* Nem lenne méltó helyük. *Folytatja, anélkül, hogy a lány kérdésére válaszolna. Lassan az egyik legmagasabbikhoz lép, majd odatol egy széket, s a legfelső polcról kezdi a pakolást. Valea felé nyújt egy stócot:*
- Megfognád? Kérlek, Vali! Csak tegyük oda le egyelőre a földre, aztán majd mindent lehordunk. *Suttogja csendesen, s arcán szomorúság fut végig.
~ Azért ez nem egyszerű, a rohadt életbe! ~ Nem is érti mit gondolt. Felcaflat ide, levisz minden könyvet, felül a szekérre, aztán hajtsd kifelé? Most már mindegy. Valea kérdésére még mindig nem válaszol. Ebben a pillanatban fut be Lyz hírnöke a hírrel, mit már éjszaka egyszer átbeszéltek:*
- Hát csak nem nyugszik?! Mondd meg neki, hogy tartsa meg nélkülem, csak rontanék a helyzeten, ha kinyitnám a számat. *Mordul a gyermekre, majd Valira néz:*
- Ha akarsz menj csak, de én kihagyom a tanácskozást. Be akarom ezt itt fejezni, semmi szükség ott rám, úgysem tudnék kitől búcsúzni. *Vonja meg a vállát, miközben a lányt nézi. Lassan lelép a székről és elé megy.*
- Nem... a te hibád. *Sziszegi, szinte mérgesen.* Nem is értem, hogyan jut eszedbe ilyesmi?! *Kissé féloldalasan néz a lányra, s szemeit fürkészi.*
- Igen. Elmegyek. Shen csak azt tette, amit jónak látott. Engem nem izgat, kis pukkancs volt, legszívesebben kibeleztem volna. *Mondja, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Aztán kissé felnevet.*
- Nem akarlak megijeszteni. De tényleg bosszantott. *Időközben ismét feláll a székre, majd egy újabb stócot nyújt Valea felé. A tanácskozás hamarosan kezdődik, a lánynak döntenie kell.*
- Ha gondolod, közben összefoglalom miről is lesz szó a tanácson. *Nem néz hátra, így a lány csak mozgó vállait és a csuhás hátát láthatja.*
- Nem bánnám... ha maradnál. Feltéve, ha egy szófukar szerzetes nem kellemetlen társaság. *Még mindig pakol, immár egy harmadik könyvkupacot készít össze kezével, a felső sor így ki is ürül.*

84. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-27 00:21:38
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //

*Kérdésére kérdést kap válaszul ami megtorpanásra készteti, már egy pillanatig. Elbizonytalanodik, de gyorsan erőt is vesz magán, amin valamelyest segít a szerzetes helyesbítése. Természetesen cseppet sem haragszik, nem érzi indokoltnak, még a kissé morcos hanghordozás ellenére sem.*
- Pedig nem ártott volna nekik, de ez esetben akkor örülök.
*Késztetést érez, hogy vigasztalja a férfit, ugyanakkor sejti is, hogy annak búja baja nagyobb annál, amit talán ő megtudna oldani. De lehet valahol el kell kezdeni neki is.*
- Jaj bocsánat, persze.
*El is felejti segítő jobbját nyújtani, pedig elvileg nem túl szétszórt. Már lép is, de még visszapillant a szekérre, ezúttal ez késztetve megtorpanásra őt. Borzasztóan elbizonytalanodik látva a rengeteg összepakolt holmit, sőt, kicsit talán meg is ijed.*
- Umon
*Kezd bele kissé bizonytalanul, jégkék metsző tekintetét a férfira emelve.*
- Miért pakolsz?
*Álldogál is egy darabig, mintha addig nem is szeretne cselekedni, amíg kérdésére nem kap választ, ami igaz is, időközben viszont meggondolja magát. Sóhajtva eleget tesz a kérésnek és akármire is készül az ember, de nem tagadja meg tőle segítségét.*
- Ugye...
*Kissé bátortalanul keresi a szavakat, hogy ne tűnjön túl érzelgősnek és ezáltal sebezhetőnek, mégis szeretné kifejezni aggodalmát „barátja” felé.*
- Ugye nem szeretnél te is elmenni? Shen'eriel itt hagyott minket még aznap. Legalábbis úgy hiszem. Volt nála összepakolt holmi, valamit beszélt Lyzzel és azóta nem láttam.
*Érdeklődve kutatja az esetleg reakciókat. Mivel a férfi mögött halad ezért arcát nem, esetleg rezdüléseit láthatja, ha lesz egyáltalán olyan.*
- Tudod úgy érzem ide hoztam a rossz szerencsém. Alig voltam itt és itt is minden tönkrement. Mindenki elment.
*Amint a szavakat megformálja, már meg is bánja azok kimondását. Túl őszinte tőle, és nem attól tart, hogy nem megfelelő kezekbe adta volna őket, sokkal inkább nem szeretné saját problémáit mások vállára helyezni. A rossz eltűrése, legyen az csalódottság, magány vagy bármi egyéb, jól is megy neki, leszámítva mostani meggondolatlanságát, ami talán abból fakad, hogy tényleg rég – vagy soha - nem volt senki, akinek esetleg mesélhetett volna érzéseiről.*

83. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-25 21:39:47
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//

*Minden átkozott reggel kínlódik. Ami olyan pihentető volt, amire mosolygósan nézett ki minden reggel az ablakán, most ködös, borongós és keserű. Az erődben úgy bolyong, mint egy kísértet. A kamra még bírja. Nincsenek már annyian, hogy naponta, kétnaponta kelljen vadászatot rendezni. Illetve azóta, azaz „Az óta” csak egyszer hagyta el az erődöt. Előző éjjel. Minden megváltozott. Ami már amúgy is átalakulóban volt, most teljesen megváltozott.*
- Szólj kérlek mindenkinek, hogy az ebédlőben várok mindenkit, fertályórán belül.* szól Lealla kisebbik fiához, aki bár szomorúan, mégis játékosan haptákba vágja magát, aztán el is iramodik előkeríteni akit lehet. *
- Jayziooon! Ishalaaa! Bááányaaa! Valiiii! Umooon! Sadmyyyr!... *rikácsol torka szakadtából, s bárki, akivel találkozik, megtudhatja, hog yLyz beszélni kíván velük.
Lyz első dolga lemosni magáról a három napot, így a fürdőbe vezet útja.
Nyakig merül a fürdőben. Új nap virradt, ez már az éjjel kiderült, a tábortűznél. Aludni tért vissza a szobájába, de nem tudott, míg össze nem pakolta a zsákját. Gondosan pihen benne minden, amivel ide érkezett, csak a zöld ruhája más, mint amilyen volt. Leonnak köszönhetően sokkal szebb, mint mikor a barna csomagból ki merte bontani.
A víz alá merülve járják be gondolatai az erőd minden szegletét, gyűjtik emlékeit egy csokorba, hogy ott eltegye őket gondosan.
A pillanatot, amikor Pycta lekiáltott az erőd faláról, majd első ízben bocsátotta be őket. Amikor Umonnal szavaltak, Xot pedig Bara nyakába ugrott a védfalról. Aztán amikor íjászatra tanította Énét, amikor kénytelen volt felvilágosítani a lányt a fogamzásgátlásról, és kiszúrni a fülét, aztán a köldökét is a mákonyos füstcsillámos napon. Zara precíz tekergetése, amikor felcsavarta a vidámító rudakat, és a hangja esténként, amikor minden elcsendesedett. A pillanat, amikor Denzackot sebesülten látta viszont, és az aggódással teli reggel, amikor Shennel találkozott a konyhában. Az a csörömpölés, amit a konyhában művelt, és a rendetlenség, amit hagyott. Pycta, a kis fánál, amikor felkérte helyettesének, és ugyan ott a szeleburdiság, amikor együtt imádkoztak. Mind-mind gazdagítja melengeti lelkét. Mint egy színes virágokkal teli kert, ami őszbe haladva veszíti el pompáját. Gondosan elraktározza, mert mikor felbukkan a vízből, már a hideg valóságba lép. A boldog emlékek után, a merengésből feladatai felé fordul. Sok dolga van, nagyon sok.
Lealla és fiai már tudják, ők most pakolnak valószínűleg. Banya még nem tudja, de Tae'r'tna hallotta, amikor Leallának Lyz elmondta amit megtudtak az éjjel. Ő most a kiskertet rendezi össze. Egy szót sem szól, de egyértelmű jelét adta, hogy nem kíván több erődlakót megszeretni, és elveszíteni.
Mire Lyz megszárítkozik, felöltözik, l is jön az idő, így az ebédlőbe indul reggelizni, és a maradék erődlakót is tájékoztatni a szomorú helyzetről.*

82. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-25 19:40:38
 ÚJ
>Mirazsik a Zsenge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Seles és Leon szobája//

- Remélem is. *Bár most még nem tudja elképzelni, hogy jól fogja magát érezni bárhol is, főleg, hogy abba a fura városba fog kerülni, ahol mindenért fizetni kell érmékkel, amiből neki nincs egy darab sem.*
- Elmegyek, összeszedem a dolgaim, csak azt írja bele Leon, amit a legutóbbiba elkezdtünk, annyival, hogy a városban megtalál veletek együtt. *Nem akar most a nagy szerelmi érzéseiről beszélni, nem olyan rég mesélte el a kalóznak mit is érez, mivel nem tud olvasni, úgy sem tudja mi kerül a lapra, nem is érdekli annyira, amíg a lényeg benne van, hogy szereti és a városban vár majd rá. Le is lép a szobájába, ahol a kapott ruháit egy táskába teszi, majd magához veszi az íját és a nyilait, meg amit még talál, nem sok mindene van, szóval hamar végez és megy is vissza a szerelmesekhez.*
- Kész vagyok, csak ennyi holmim van. *Leteszi a földre a batyuját, majd letámasztja a fegyvereit is.*
- Akkor holnap reggel megyünk? Mert akkor elmegyek aludni, de ezeket itt hagyom, mert nem szeretnék semmit sem itt hagyni, a reggeli kapkodásban meg biztos valamit itt hagynék. *Mielőtt elmegy, azért még vár valami választ vagy kérdést, de ha nem marasztalják, akkor vissza is megy a szobájába és kidől szusszanni egy nagyot. ~Holnap elutazok a városba.~ Kicsit izgatott miatta, na de biztos nem lesz nehéz beilleszkednie oda.*

81. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-17 16:38:41
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Seles és Leon szobája//

*Leon tudja, hogy mennyire megviseli a lányt szerelme eltűnésének híre, de úgy van vele, hogy ezzel már úgysem lehet mit tenni. Mióta ismeri Zsengét és Pyrt és mióta először hallotta, hogy együtt vannak, azóta mindig csak valami probléma közepette merült fel közösen a nevük, és mindig Zsenge húzta a rövidebbet.* ~Jobb is így, hogy elszakadnak! Ez a hely és az a gyerek nem Zsengének való!~ *Állapítja meg magában az egyértelmű tényt. Ezután hirtelen nagy érzelgősség következik, amit már igazán nem is ért. Nem gondolta volna, hogy a kis gyerekszerelmük ilyen erős lenne. Igazából ezután sem hiszi, szimplán csak úgy látja, hogy a kislány a felgyülemlett sok stresszt adja ki magából ezzel, és fogja rá, hogy Pyr miatt van. A következőkben pedig felcsap hirtelen írnokká, amivel nincs különösebb baja. Betűi mindig is szépek voltak, sokat kellett a nemesi udvarokban olvasnia és írnia is, valamint a hajón csak ő és a kapitány bírt a számok és betűk vetésének tudományával, így mindig is olajozva volt ezen képessége.*
-Akkor írjunk! *Nem ő az ész a csapatban, ez nagyon rég kiderült, szóval ő úgy áll a dologhoz, hogy valaki diktál, ő pedig jegyzetel szépen, mint egy kisdeák. Először Selesre néz, aztán Zsengére, és megpörgeti a ceruzát a kezében.*
-Akkor, kinek címezzek az első levelet?

80. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-09 23:12:34
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Megfontolt

//Udvarház//
//Seles és Leon szobája//

- Nagyon örülök, hogy velünk jössz! Jól fogjuk érezni magunkat! *Nevet fel Seles. Leon szavaira csak még jobban mosolyog Zsengére, részben azért is, mert szeretné felvidítani. Amikor a lány megöleli, viszonozza, egy kicsit a karjában tartja, hogy megnyugodjon. Ilyen ez a gyerekszerelem, egyszer még van, aztán meg már hirtelen oda az egész. Nem lehet véletlen az sem, hogy Pyr jelentkezett a küldetésbe, hogy vállalta Pycta némasági fogadalmát, biztosan távol szeretett volna lenni egy kicsit a lánytól. Hogy miért, azt igazából Seles nem látja át, és nem is akar belefolyni. Talán a másik környezet megváltoztatja Zsenge hozzáállását is, és talál barátokat. Fényűző hercegnőéletet nem tudnak neki biztosítani, nem telne rá, de abban itt sem igazán volt része. Seles úgy érzi, hogy boldogulni fognak, és eddig gyakran bejöttek a megérzései.*
- Hagyunk neki levelet. *Mondja, és Zsenge szürke haja felett Leonra pillant egy kicsit bizalmatlanul.* Lyznek is szeretnék hagyni egyet. A többiek érdemelnek annyit, hogy tudják, miért mentünk el, még akkor is, ha nem fogják szeretni a dolgot. *Elengedi Zsengét, és belenéz a szekrénybe. A mulatságos az, hogy egy jó ideje itt van már, és még így sincs sok holmijuk. Ami meg fontos volt, gyakorlatilag már bepakolták. Azt a néhány ruhadarabot, ami még megmaradt, begyűri a zsákjába, ami a lóról került le az előbb, és gyakorlatilag már kész is. Közben jó háziasszonyhoz méltón szervezi az indulásukat.*
- Leon, Zsenge nem tud írni, és… *Szégyellősen elmosolyodik.* Én sem nagyon. Tanultam, de ha elkezdem, rengeteg ideig tart. Lehet, hogy neked gyorsabban menne?
*Odatesz Leon elé írószert meg egy papírt, amikkel a férfi ruhavázlatokat szokott készíteni, és ha nem haragszik, akkor Zsengére néz.*
- Van ötleted, hogy mit írjunk, vagy még gondolkodnál? Ha még nincs, akkor megvárunk, de kérlek, menj a szobádba, és szedj össze mindent, amit fontosnak tartasz az utazáshoz. Főleg ruhákra gondolj! Sok dolog már nálunk van, étel, ital, szerszámok, szóval azzal kár gondolnod.
- Szerintem írjuk meg a leveleket, aludjunk egyet, holnap pedig reggel induljunk is! *Pillant a másik kettőre, megerősítést várva. Lehet, hogy egy kicsit parancsolgatónak tűnik az átlagos, kalácsos Seleshez képest, de nem az, csak jót akar, és most nagy teher nyomja a vállát, mert többekért is felel.*

79. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-05 19:19:13
 ÚJ
>Mirazsik a Zsenge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Udvarház//
//Seles és Leon szobája//

* Pyr lelépésének híre eléggé lesújtja szegény elf leányzót, de igyekszik nem kimutatni, hogy a szívét épp most törték ripityára, most van más fontosabb dolog is, ami elterelheti a figyelmét, mint például, hogy Seles nincs jól és hogy valami nagyon akarnak neki mondani, ami nem tartozik másra.*
- Oh, hát csak túlélik azok a thargok. *Fogalma sincs, hogy azok kik meg mik, na de nem is érdekli annyira, de ha veszélyesek, akkor tényleg jobb ha biztonságba húzódnak.*
- Baba? *Néz egy pillanatig értetlenül, majd mikor követi a nő szemeit Leon felé, akkor esik le és koppan egy nagyot a fejében valami, hogy miről is van szó.*
- Ó, gratulálok vagy mit kell ilyenkor. *Fordul vissza kicsit megkönnyebbülve Seleshez, ezek szerint nem halálos betegség miatt gyenge és fáradt.*
- Benne vagyok. *Lesüt a szemeit, hisz Pyr nem jön már ide vissza, ha itt marad meg minden rá emlékezteti majd, így jobb is ha távozik.*
- De hagyunk egy levelet Pyrnek, ha... *elcsuklik a szava is, nehéz erre gondolni, lehet vissza sem tér ide a kis szerelme, de még is olyan nehéz elszakadnia tőle. A sok ígéret hirtelen a semmibe veszik hát, amit kapott, pedig bízott benne, jobban mint bárki másban. Könnyek gyűlnek a szemébe és szipogva öleli meg Selest.*

78. hozzászólás ezen a helyszínen: Udvarház
Üzenet elküldve: 2018-09-04 07:48:57
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Udvarház//
//Seles és Leon szobája//

*Nem igazán folyik bele a beszélgetésbe addig amíg az őt nem érinti, hiszen nem holmi boszorkány ő, hogy mindenféle dolgokról véleménye legyen. Világító szarvasok és miegyéb. Puszta illúzió. Biztos valami a szemébe világított. Megkapja az ölelését Zsengétől és közben arra gondol, hogy mennyire hiányzott is már neki ez a családias légkör. Még ha nevelt fiával nem is voltak tökéletesen jóban, azért mégis volt benne valami jó. Elindul utolsóként lefelé, majd halad is be az épületbe Seles után. Aztán a lány, szerelmének elvesztése hallatán meginog, és a kalóz pedig szerencsére ott van támasznak. Még meg is simogatja a lány vállát, mintegy bátorítólag. Ezután hagyja, szerelme hagy beszéljen. Mégiscsak ő a nő, neki kell ezeket a dolgokat elmondani! Persze oda ül az ágyra, méghozzá Zsenge mellé, hogy egyik oldalt Seles, a másik oldalt a férfi legyen.*
-Arra gondoltunk, hogy ki kéne kerülni ebből az erdőből, valami békésebb életbe. Talán vennénk egy házat, vagy ilyesmi! És mivel téged nagyon szeretünk, szeretnénk, ha velünk jönnél, és velünk élnél! *Mosolyog rá a lányra, és reméli, hogy a válasz igen lesz.*
-Nos, benne vagy? *Karolja át a lány vállát közben.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 78-97