Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 85 (1681. - 1700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1700. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 12:16:55
Üzenet elküldve: 2014-06-03 12:16:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Nabii -lószemle//
*Kramlafnak nemhogy lova, egyelőre saját tulajdona se nagyon lehet a törzsön belül, de ha Isurii emlékezete nem csal, akkor hamarosan megejtik a csatlakozási szertartást és a törzs teljes jogú tagjává válhat majd a szerzetes is. Talán saját lovat is kap, ha igényt tart rá, de az eddigiek alapján a hóhajú nem fűz ehhez túl sok reményt.
Már épp ajánlkozna, hogy szívesen feldobja a parányi lányt a nyeregbe, de nyikkanni sincs ideje, Nabii már Barack hátán van.*
~Ejha.~
*Pislog rá Isurii meglepetten, de végül nem kommentálja a dolgot, csak mosolyog. A jelek szerint jó kezekbe fog kerülni a sárga. A kanca egyébként rá sem bagózik a hátára kerülő elhanyagolható súlyra. Fáradt már, talán rá is játszik, hogy a lányoknak eszükbe se jusson tovább járatni. Fülei bágyadtan kornyadoznak kétfelé, alsó ajka ellazulva csüng, fejét lehorgasztja. Egyébként sem szívbajos, sokat látott, megbízható jószág. Kramlaf rá az élős bizonyíték!*
-Hát, a többi ló, amit látsz, a törzstagok sajátja. Talán most, hogy nincsenek annyit hajtva születnek és meg is maradnak majd a csikók. Szeretném fedeztetni a sajátomat is, csak még nem találtam hozzá való csődört.
*Paskolja meg a deres nyakát.*
-Egy év múlva annyi lesz itt a kis csikó, hogy külön karámot kell majd építenünk nekik. Valahol...
*Pillant körbe a tárborban, de nem igazán tudja elképzelni, hogy idebent helye lesz még 5-6 lónak, még ha azok csikók is.*
-Velem meg tudsz beszélni mindent, a vezér húga vagyok.
*Mosolyog Nabiira. Kicsit mulattatja az idegenek tájékozatlansága, de tudja jól, hogy véletlen sem hányhatja ezt szemükre. Nem is szeretné, csak... olyan különös, hogy ennyi éven át többen hullottak el, mint maradtak meg mellettük, most pedig szinte elözönlik őket.*
-Elég sokat ment a napokban. Hova tartanál?
*Érdeklődik pusztán azért, hogy előírjon-e Baracknak három napos pihenőt, mielőtt Nabii elviszi, vagy nem lesz rá szükség.*
-Figyelj csak... az jutott eszembe... *kezd bele olyan komolyan, mintha legalább világmegváltó tervet eszelt volna ki* - Hogy ha úgy is fiatal lovat szerettél volna, mit szólnál hozzá, ha fél esztendőre megkapnád... ajándékba Barackot. Azzal a feltétellel, hogy fél év elteltével visszahozod és vásárolsz egy csikót.
*Komolyan érdeklődve figyeli Nabii sebhelyes arcának rezdüléseit, kíváncsi válaszára. Reméli, hogy neki is tetszeni fog az ötlet és már is lenne apropója Isuriinak is, hogy a lótenyésztés ügyével nyúzza bátyját. Mindenki nyerne rajta.
Na meg, Barack is kalandozhat még egy utolsót nyugdíjas évei előtt...*
*Kramlafnak nemhogy lova, egyelőre saját tulajdona se nagyon lehet a törzsön belül, de ha Isurii emlékezete nem csal, akkor hamarosan megejtik a csatlakozási szertartást és a törzs teljes jogú tagjává válhat majd a szerzetes is. Talán saját lovat is kap, ha igényt tart rá, de az eddigiek alapján a hóhajú nem fűz ehhez túl sok reményt.
Már épp ajánlkozna, hogy szívesen feldobja a parányi lányt a nyeregbe, de nyikkanni sincs ideje, Nabii már Barack hátán van.*
~Ejha.~
*Pislog rá Isurii meglepetten, de végül nem kommentálja a dolgot, csak mosolyog. A jelek szerint jó kezekbe fog kerülni a sárga. A kanca egyébként rá sem bagózik a hátára kerülő elhanyagolható súlyra. Fáradt már, talán rá is játszik, hogy a lányoknak eszükbe se jusson tovább járatni. Fülei bágyadtan kornyadoznak kétfelé, alsó ajka ellazulva csüng, fejét lehorgasztja. Egyébként sem szívbajos, sokat látott, megbízható jószág. Kramlaf rá az élős bizonyíték!*
-Hát, a többi ló, amit látsz, a törzstagok sajátja. Talán most, hogy nincsenek annyit hajtva születnek és meg is maradnak majd a csikók. Szeretném fedeztetni a sajátomat is, csak még nem találtam hozzá való csődört.
*Paskolja meg a deres nyakát.*
-Egy év múlva annyi lesz itt a kis csikó, hogy külön karámot kell majd építenünk nekik. Valahol...
*Pillant körbe a tárborban, de nem igazán tudja elképzelni, hogy idebent helye lesz még 5-6 lónak, még ha azok csikók is.*
-Velem meg tudsz beszélni mindent, a vezér húga vagyok.
*Mosolyog Nabiira. Kicsit mulattatja az idegenek tájékozatlansága, de tudja jól, hogy véletlen sem hányhatja ezt szemükre. Nem is szeretné, csak... olyan különös, hogy ennyi éven át többen hullottak el, mint maradtak meg mellettük, most pedig szinte elözönlik őket.*
-Elég sokat ment a napokban. Hova tartanál?
*Érdeklődik pusztán azért, hogy előírjon-e Baracknak három napos pihenőt, mielőtt Nabii elviszi, vagy nem lesz rá szükség.*
-Figyelj csak... az jutott eszembe... *kezd bele olyan komolyan, mintha legalább világmegváltó tervet eszelt volna ki* - Hogy ha úgy is fiatal lovat szerettél volna, mit szólnál hozzá, ha fél esztendőre megkapnád... ajándékba Barackot. Azzal a feltétellel, hogy fél év elteltével visszahozod és vásárolsz egy csikót.
*Komolyan érdeklődve figyeli Nabii sebhelyes arcának rezdüléseit, kíváncsi válaszára. Reméli, hogy neki is tetszeni fog az ötlet és már is lenne apropója Isuriinak is, hogy a lótenyésztés ügyével nyúzza bátyját. Mindenki nyerne rajta.
Na meg, Barack is kalandozhat még egy utolsót nyugdíjas évei előtt...*
1699. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 11:54:55
Üzenet elküldve: 2014-06-03 11:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
~ Nocsak. Meggyőző fellépés. Milyen büszke! Ezek hullnak a leghamarabb a porba. ~ * S most Brenden, ki eddig néma hallgatásba burkolódzott, előbb a melákra pillant, kit vele együtt szintén kizártak. Nem mintha lettek volna túlzott reményei. Miért is engednék be őt, a sunyi tolvajt falaik közé, akinek hiába a barátságos arca, az ember látja rajta, hogy a szeme se áll jól. S most pimaszabbul vigyorodik el, mint egy tízéves utcagyerek. Hogy nincs tisztában a veszéllyel, vagy csak szimplán nem törődik vele, kétséges, bár inkább utóbbi, hisz gondolatban negyed órája még a bőrét féltette ezektől a barb-… khm. Harcosoktól. S minden esetre a magas férfi, akit mindenki Kagan Thargodarként emleget, sem „győzte meg” annyira, hogy féljen attól, ha megpróbálna elejteni egy nyulat nem messze innen. Vakmerőség és a halvány düh, hogy valaki ennyire lenézi - bár okkal nézi le, hisz ő valamiféle törzsfő, vagy nagy harcos, az istenek se tudják - ellepik elméjét, teljesen visszaszorítva azon óvatosságot, mely eddig mindig megmentette az életét. Brenden Grybond nem az az ember, aki egyhamar megtanulja, hogy uraznia kell, vagy tiszteletet mutatnia - felébük sosem volt hasonló bánásmód, mindenki mindenkinek a testvére és nővére volt. Nehéz lesz hozzászoknia az új tájhoz, eme döntése nem biztos, hogy biztonságossá fogja tenni ittlétét. *
- Akkor azt hiszem levágok magamnak egy pár nyulat, vagy egy szép szarvast ebben a kellemes erdőben! * Szól fennhangon, ám fel sem nézve, mintha csak magának mondta volna, de elég hangosan kiabál ahhoz, hogy a kapu felett állók is jól hallhassák. Aztán még szélesebb vigyor ül ki az arcára, egy röpke pillantást vet felfelé, majd táncos mozdulattal sarkon perdül, meglendítve lábát, s elindul lefelé a szerpentinen, nem is foglalkozva a ténnyel, hogy nyílt célpontot jelent a háta ebben a helyzetben, ahogy az úton sétál. *
- Akkor azt hiszem levágok magamnak egy pár nyulat, vagy egy szép szarvast ebben a kellemes erdőben! * Szól fennhangon, ám fel sem nézve, mintha csak magának mondta volna, de elég hangosan kiabál ahhoz, hogy a kapu felett állók is jól hallhassák. Aztán még szélesebb vigyor ül ki az arcára, egy röpke pillantást vet felfelé, majd táncos mozdulattal sarkon perdül, meglendítve lábát, s elindul lefelé a szerpentinen, nem is foglalkozva a ténnyel, hogy nyílt célpontot jelent a háta ebben a helyzetben, ahogy az úton sétál. *
1698. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 11:49:38
Üzenet elküldve: 2014-06-03 11:49:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// A Kapunál //
*Látja Kaganon, hogy valamit nem hámozott ki az előtte álló kevéske gondolatából. Amit mond azzal nem ért különösebben egyet, de a véleményét megtartja magának.*
-Talán igen talán nem. *Fogja rövidre a dolgot, látja beszélgető partnerén, hogy nincs ínyéje hosszabb beszélgetésbe elegyedni vele, amit vagy azért tesz mert még nem tagja a törzsnek vagy pedig annak, hogy nem egy szószátyár fajtával van dolga. Neki így is úgy is mindegy. Második mondatára már halkan szusszant egyet és szeme résnyire szűkül.*
-Nos elutasítom őket igen. Felénk egy férfinak nincs nagyobb dicsőség, mint egy ellenség kardjától ellesni. Remélem egyszer engem is ez a megtiszteltetés ér. *Mosolyodik el ezen a gondolaton, amit már oly sokszor lejátszott maga előtt és amiért titkon epekedik. Egy méltó ellenfél kardjától meghalni. Kagan mondatának második felén halkan felkacagva csak ennyit felel.*
-Ebben van valami jó uram amit mondasz. *Majd úgy dönt hogy nem firtatja tovább ezt a dolgot, mivel nem látja értelmét annak, hogy két különböző kultúrából érkező ember erről beszéljen. Mindkettőnek a maga módján igaza van. *
-Ahogy a mesterem mondta. "Minden nap törekedj arra hogy bővítsd tudásodat." Sajnos nem lennék jó íjjász ahogy említetted is, erre közrejátszik hogy az erre a célra teremtett két érzékszervből egyiket elveszítettem.
*Még hozzá kell szoknia a kevés beszédhez. Általában azt várták el tőle, hogy mindig próbáljon sokat beszélni, így jóval több információt tudott megtudni, mint néhány szóból. Bár úgy gondolja hogy képes lesz rá hogy megszokja ezt a körülményt.*
-Dárda és hajítófegyverekhez értek, mivel mi azokkal vadásztunk. Kardforgatás, lovaglás, keresés, nyomolvasás. És ami nem utolsó dolog tudok főzni is. *Sorolja fel azokat a képességeit amik hirtelen eszébe jutnak.*
*Látja Kaganon, hogy valamit nem hámozott ki az előtte álló kevéske gondolatából. Amit mond azzal nem ért különösebben egyet, de a véleményét megtartja magának.*
-Talán igen talán nem. *Fogja rövidre a dolgot, látja beszélgető partnerén, hogy nincs ínyéje hosszabb beszélgetésbe elegyedni vele, amit vagy azért tesz mert még nem tagja a törzsnek vagy pedig annak, hogy nem egy szószátyár fajtával van dolga. Neki így is úgy is mindegy. Második mondatára már halkan szusszant egyet és szeme résnyire szűkül.*
-Nos elutasítom őket igen. Felénk egy férfinak nincs nagyobb dicsőség, mint egy ellenség kardjától ellesni. Remélem egyszer engem is ez a megtiszteltetés ér. *Mosolyodik el ezen a gondolaton, amit már oly sokszor lejátszott maga előtt és amiért titkon epekedik. Egy méltó ellenfél kardjától meghalni. Kagan mondatának második felén halkan felkacagva csak ennyit felel.*
-Ebben van valami jó uram amit mondasz. *Majd úgy dönt hogy nem firtatja tovább ezt a dolgot, mivel nem látja értelmét annak, hogy két különböző kultúrából érkező ember erről beszéljen. Mindkettőnek a maga módján igaza van. *
-Ahogy a mesterem mondta. "Minden nap törekedj arra hogy bővítsd tudásodat." Sajnos nem lennék jó íjjász ahogy említetted is, erre közrejátszik hogy az erre a célra teremtett két érzékszervből egyiket elveszítettem.
*Még hozzá kell szoknia a kevés beszédhez. Általában azt várták el tőle, hogy mindig próbáljon sokat beszélni, így jóval több információt tudott megtudni, mint néhány szóból. Bár úgy gondolja hogy képes lesz rá hogy megszokja ezt a körülményt.*
-Dárda és hajítófegyverekhez értek, mivel mi azokkal vadásztunk. Kardforgatás, lovaglás, keresés, nyomolvasás. És ami nem utolsó dolog tudok főzni is. *Sorolja fel azokat a képességeit amik hirtelen eszébe jutnak.*
1697. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 11:29:07
Üzenet elküldve: 2014-06-03 11:29:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál //
*Becsukja a szemét, és elégedetlenül szusszant. A kioktatás hangsúlya nem a nevezéktanon volt - teljesen mindegy, hogy Kagan vezérnek, Hadúrnak, Főnöknek, vagy egyszerűen csak Kagan Thargodarnak hívják; a lényeg az lett volna, hogy felesleges sallangok és töltelékszöveg nélkül is lehet közölni valamit.*
- Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz az eszközöknek. A külsőségeknek. A látszatnak. *persze, a látszat fontos, de csak kifelé, a világ felé. Xieryn korábbi ura valószínűleg tudta ezt, és ezért tartotta fenn a külsőségeket kiemelten fontosnak tartó, tradicionális testőrségét, még akkor is, ha ez minden bizonnyal az eredményesség rovására is ment.*
- Tévedsz, de ennek nincs jelentősége. Csak az ostobák utasítanak el egy hatékony fegyvert mindenféle elvek miatt. *rázza meg a fejét.*
- Vagy úgy gondolod, szélesre kellene tárnom a kapukat és üvöltve kirontani, kézitusában söpörve le ezt a csőcseléket innen? *nem mintha nem tudna elképzelni olyan szituációt, mikor erre szükség lehet - például nagy pajzsokkal és nyílfogóval megerősített faltörő kos esetén.*
- Akkor fejlődj. Gyakorolni lesz lehetőséged. *végigméri a testőrt.*
- Ne félj, nem akarok belőled íjászt faragni, valószínűleg nem is sikerülne. De attól még ártani nem fog, ha valamennyire megtanulsz lőni is. Gyakorolj sokat, beszélj keveset és nem lesz hiba. *elgondolkozva méregeti a fickót, majd újra kelet felé fordul.*
- Mihez értesz még? *érdeklődik, tekintete és lelke már valahol odakinn jár, a Szántóföldek és Ismeretlen Vidékek felett.*
*Becsukja a szemét, és elégedetlenül szusszant. A kioktatás hangsúlya nem a nevezéktanon volt - teljesen mindegy, hogy Kagan vezérnek, Hadúrnak, Főnöknek, vagy egyszerűen csak Kagan Thargodarnak hívják; a lényeg az lett volna, hogy felesleges sallangok és töltelékszöveg nélkül is lehet közölni valamit.*
- Túl nagy jelentőséget tulajdonítasz az eszközöknek. A külsőségeknek. A látszatnak. *persze, a látszat fontos, de csak kifelé, a világ felé. Xieryn korábbi ura valószínűleg tudta ezt, és ezért tartotta fenn a külsőségeket kiemelten fontosnak tartó, tradicionális testőrségét, még akkor is, ha ez minden bizonnyal az eredményesség rovására is ment.*
- Tévedsz, de ennek nincs jelentősége. Csak az ostobák utasítanak el egy hatékony fegyvert mindenféle elvek miatt. *rázza meg a fejét.*
- Vagy úgy gondolod, szélesre kellene tárnom a kapukat és üvöltve kirontani, kézitusában söpörve le ezt a csőcseléket innen? *nem mintha nem tudna elképzelni olyan szituációt, mikor erre szükség lehet - például nagy pajzsokkal és nyílfogóval megerősített faltörő kos esetén.*
- Akkor fejlődj. Gyakorolni lesz lehetőséged. *végigméri a testőrt.*
- Ne félj, nem akarok belőled íjászt faragni, valószínűleg nem is sikerülne. De attól még ártani nem fog, ha valamennyire megtanulsz lőni is. Gyakorolj sokat, beszélj keveset és nem lesz hiba. *elgondolkozva méregeti a fickót, majd újra kelet felé fordul.*
- Mihez értesz még? *érdeklődik, tekintete és lelke már valahol odakinn jár, a Szántóföldek és Ismeretlen Vidékek felett.*
1696. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 10:38:05
Üzenet elküldve: 2014-06-03 10:38:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// A Kapunál //
*Szeme sem rebben Kagan felszólalásán. Úgy néz ki hogy megköveteli magának amit kijár neki. Elgondolkodik a szavain, majd apró mosoly jelenik meg a szája szélén.*
-Nos jó uram. *Kezd neki, nyomatékosan megnyomja az "úr" szót.* Megértem hogy nincs ínyedre hogy nem a megfelelő rangodon szólítalak. De hogy ha én szolgálok valakit, akkor arra felesküdök. De mivel jelenleg nincs lehetőségem a kardomra felesküdni így várnod kell erre uram amíg vissza nem kapom. *A tegező formát tisztelettudóan használja nem akarja megsérteni Kagant ezért is alázattal beszél. *
-Nos jó uram. Utoljára még kiskoromba lőttem íjjal. *Emlékezik vissza az utolsó vadászatára az apjával. Másnap került a kiképzőtáborra ahol ki akartak belőle minden olyan dolgot ölni amire úgy gondolták nincs szükségük. Nos ebbe nem jártak teljes sikerrel.*
-Az én fajtám számára az ilyen fegyvereket csak gyávák vagy nők használják. Lévén egy férfi nagysága a közelharcban mérhető le. De ha kell megpróbálkozhatom az íjjal. *Mondja ezt azért, hogy ne tűnjön üres kifogás keresésnek részéről a dolog.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.03 12:53:18, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Szeme sem rebben Kagan felszólalásán. Úgy néz ki hogy megköveteli magának amit kijár neki. Elgondolkodik a szavain, majd apró mosoly jelenik meg a szája szélén.*
-Nos jó uram. *Kezd neki, nyomatékosan megnyomja az "úr" szót.* Megértem hogy nincs ínyedre hogy nem a megfelelő rangodon szólítalak. De hogy ha én szolgálok valakit, akkor arra felesküdök. De mivel jelenleg nincs lehetőségem a kardomra felesküdni így várnod kell erre uram amíg vissza nem kapom. *A tegező formát tisztelettudóan használja nem akarja megsérteni Kagant ezért is alázattal beszél. *
-Nos jó uram. Utoljára még kiskoromba lőttem íjjal. *Emlékezik vissza az utolsó vadászatára az apjával. Másnap került a kiképzőtáborra ahol ki akartak belőle minden olyan dolgot ölni amire úgy gondolták nincs szükségük. Nos ebbe nem jártak teljes sikerrel.*
-Az én fajtám számára az ilyen fegyvereket csak gyávák vagy nők használják. Lévén egy férfi nagysága a közelharcban mérhető le. De ha kell megpróbálkozhatom az íjjal. *Mondja ezt azért, hogy ne tűnjön üres kifogás keresésnek részéről a dolog.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.03 12:53:18, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1695. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 10:23:03
Üzenet elküldve: 2014-06-03 10:23:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál//
*Ahogy ott áll, kelet felé, a Szántóföldek és az azokon túl elterülő ismeretlen vidékek felé bámulva, hallja, hogy a háta mögött nyikorog a feljáró. Valaki ismét érkezik, hogy megzavarja.*
~ Eddig a Kramlaf tudott mindig lehetetlen időpontokban zavarogni. Most, hogy leszokott róla, van új mamlaszunk. ~ *mérgelődik, de meg sem fordul. A közeledő léptekből megpróbálja kitalálni, ki lehet.*
~ Nagydarab, idősebb, kötöttebb mozgású. Szinte cammogós, tehát nehéz léptekhez szokott. Idegen, mert nem tudja, hogy nem érdemes mögém sunnyogni. Nem Kramlaf, mert már beszélne. Hmmm... ~ *még mindig elég lehetőség van a tévedéshez, de azért megpróbálkozik egy tippel, amit rutinosan álcáz kinyilatkoztatásnak.*
- Mit akarsz, Xieryn Rurien? *kérdezi oda sem fordulva, hátha lenyűgözi a mögötte állót. Ha mégsem Xieryn az, akkor a lenyűgözöttség Kagan hülyeségének fog szólni, de kockázat nélkül nincs eredmény, ugye?*
- Túl sokat beszélsz. *vonja le a végső következtetést, mikor Xieryn végre befejezni mondókáját.*
- Mifelénk ezt így mondták volna: Szolgálni akarlak, adj nekem teendőt, Kagan vezér. *és még ez is egy elég hosszú mondat lett volna, beleszőve minden, mi érdemi. Kagant ugyanis nem igazán érdekli, hogy Xieryn mire tartja alkalmasnak magát - a lényeg, hogy a testőr megfelelően döntsön a szolgálatról.*
- Hogy állsz az íjjal? Vagy azzal számszeríjnak is hívott fegyverrel? Parittya, dobólándzsa? *nincsenek vérmes reményei, a Xierynhez hasonló fickók ritkán választják a Távoli Halál Fegyvereit.*
*Ahogy ott áll, kelet felé, a Szántóföldek és az azokon túl elterülő ismeretlen vidékek felé bámulva, hallja, hogy a háta mögött nyikorog a feljáró. Valaki ismét érkezik, hogy megzavarja.*
~ Eddig a Kramlaf tudott mindig lehetetlen időpontokban zavarogni. Most, hogy leszokott róla, van új mamlaszunk. ~ *mérgelődik, de meg sem fordul. A közeledő léptekből megpróbálja kitalálni, ki lehet.*
~ Nagydarab, idősebb, kötöttebb mozgású. Szinte cammogós, tehát nehéz léptekhez szokott. Idegen, mert nem tudja, hogy nem érdemes mögém sunnyogni. Nem Kramlaf, mert már beszélne. Hmmm... ~ *még mindig elég lehetőség van a tévedéshez, de azért megpróbálkozik egy tippel, amit rutinosan álcáz kinyilatkoztatásnak.*
- Mit akarsz, Xieryn Rurien? *kérdezi oda sem fordulva, hátha lenyűgözi a mögötte állót. Ha mégsem Xieryn az, akkor a lenyűgözöttség Kagan hülyeségének fog szólni, de kockázat nélkül nincs eredmény, ugye?*
- Túl sokat beszélsz. *vonja le a végső következtetést, mikor Xieryn végre befejezni mondókáját.*
- Mifelénk ezt így mondták volna: Szolgálni akarlak, adj nekem teendőt, Kagan vezér. *és még ez is egy elég hosszú mondat lett volna, beleszőve minden, mi érdemi. Kagant ugyanis nem igazán érdekli, hogy Xieryn mire tartja alkalmasnak magát - a lényeg, hogy a testőr megfelelően döntsön a szolgálatról.*
- Hogy állsz az íjjal? Vagy azzal számszeríjnak is hívott fegyverrel? Parittya, dobólándzsa? *nincsenek vérmes reményei, a Xierynhez hasonló fickók ritkán választják a Távoli Halál Fegyvereit.*
1694. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 10:11:21
Üzenet elküldve: 2014-06-03 10:11:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// A Kapunál//
*Érdeklődéssel hallgatja egy ideig az elhangzó párbeszédeket, melyek néha rövidebbek, néha hosszabbak. Úgy dönt hogy körbejárja a tábort hátha találkozik valami érdekes emberrel, bár tény hogy idáig csak ilyenekkel találkozott. Így hát feltápászkodik ültjéből kinyújtóztatja tagjait és hátat fordítva a tűznek elindul. Ahogy a kapu felé sétál tekintetét felemeli a gyilokjáróra ahol Kagan éppen a kint lévő tömegnek megüzente, hogy mihez tartsák magukat.*
~Még jó hogy engem nem így rendezett le.~ *Mosolyodik el egy pillanatra. Határozott tekintettel fellép ő is a gyilokjáróra és néhány méterrel megáll Kagan mellett. Megvárja míg kiadja az íjjászoknak az utasítást, majd határozottan megszólal.*
-Nos jó uram. Nem kenyerem a naplopás. Még ha egyetlen dolog is amihez értek ezen a világhoz az a harc, de szeretném hasznossá tenni magamat. Nincs esetleg olyan feladat amit egy magamfajta eltud végezni ? *Reménykedik abba hogy hátha van valami olyan feladat amibe tudja kamatoztatni tudását és ezzel elnyerheti Kagan bizalmát.*
*Érdeklődéssel hallgatja egy ideig az elhangzó párbeszédeket, melyek néha rövidebbek, néha hosszabbak. Úgy dönt hogy körbejárja a tábort hátha találkozik valami érdekes emberrel, bár tény hogy idáig csak ilyenekkel találkozott. Így hát feltápászkodik ültjéből kinyújtóztatja tagjait és hátat fordítva a tűznek elindul. Ahogy a kapu felé sétál tekintetét felemeli a gyilokjáróra ahol Kagan éppen a kint lévő tömegnek megüzente, hogy mihez tartsák magukat.*
~Még jó hogy engem nem így rendezett le.~ *Mosolyodik el egy pillanatra. Határozott tekintettel fellép ő is a gyilokjáróra és néhány méterrel megáll Kagan mellett. Megvárja míg kiadja az íjjászoknak az utasítást, majd határozottan megszólal.*
-Nos jó uram. Nem kenyerem a naplopás. Még ha egyetlen dolog is amihez értek ezen a világhoz az a harc, de szeretném hasznossá tenni magamat. Nincs esetleg olyan feladat amit egy magamfajta eltud végezni ? *Reménykedik abba hogy hátha van valami olyan feladat amibe tudja kamatoztatni tudását és ezzel elnyerheti Kagan bizalmát.*
1693. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 08:57:05
Üzenet elküldve: 2014-06-03 08:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Isurii -lószemle//
*Végignéz a lovakon, s meglepve veszi tudomásul, hogy a Barack névre hallgató ló is eladó lehetne akár, annak ellenére, hogy csak percekkel ezelőtt szállt le róla egy másik szélesvállú. Nem figyelte meg akkor különösebben sem őt, sem a lovat - annál jobban lekötötte a derest megnézni. Viszont ahogy beléptettek, azt hitte, hogy ő a tulajdonosa a sárgás színű állatnak.*
- Ő tetszene legjobban.
*Most már végig is simít a hátas nyakán, majd ahogy meghallja, hogy kipróbálhatja, amelyik tetszik neki, meg is teszi ezt. Eloldozza az éppcsak megkötött lovat, majd gyakorlott mozdulattal ül fel a nyeregbe, ami még nem került le az állatról. Épp csak felül rá, hogy lássa, hogy viselné őt, s esetleg párat léptet. Fárasztani nem akarja őt, hiszen fogalma sincs, mekkora út lehet már így is lábaiban.*
- Tökéletes lesz. Ha tényleg megváltok tőle. Csak talán kicsit idős. Valami fiatalabbat szerettem volna, de nála megfelelőbbet úgy sem igazán találok jó ideig, azt hiszem.
*Lepattan a nyeregből, s még gyorsan vet egy-egy pillantást a jószág fogaira, patkóira.*
- Az árát, meg hogy mikor vihetem, veled tudom megbeszélni, a vezetőtökkel... vagy valaki mással?
*Visszaköti a lovat oda, ahová előzőleg Isurii, s míg várja a választ, végigsimít párszor Barack homlokán.*
*Végignéz a lovakon, s meglepve veszi tudomásul, hogy a Barack névre hallgató ló is eladó lehetne akár, annak ellenére, hogy csak percekkel ezelőtt szállt le róla egy másik szélesvállú. Nem figyelte meg akkor különösebben sem őt, sem a lovat - annál jobban lekötötte a derest megnézni. Viszont ahogy beléptettek, azt hitte, hogy ő a tulajdonosa a sárgás színű állatnak.*
- Ő tetszene legjobban.
*Most már végig is simít a hátas nyakán, majd ahogy meghallja, hogy kipróbálhatja, amelyik tetszik neki, meg is teszi ezt. Eloldozza az éppcsak megkötött lovat, majd gyakorlott mozdulattal ül fel a nyeregbe, ami még nem került le az állatról. Épp csak felül rá, hogy lássa, hogy viselné őt, s esetleg párat léptet. Fárasztani nem akarja őt, hiszen fogalma sincs, mekkora út lehet már így is lábaiban.*
- Tökéletes lesz. Ha tényleg megváltok tőle. Csak talán kicsit idős. Valami fiatalabbat szerettem volna, de nála megfelelőbbet úgy sem igazán találok jó ideig, azt hiszem.
*Lepattan a nyeregből, s még gyorsan vet egy-egy pillantást a jószág fogaira, patkóira.*
- Az árát, meg hogy mikor vihetem, veled tudom megbeszélni, a vezetőtökkel... vagy valaki mással?
*Visszaköti a lovat oda, ahová előzőleg Isurii, s míg várja a választ, végigsimít párszor Barack homlokán.*
1692. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-03 08:02:52
Üzenet elküldve: 2014-06-03 08:02:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Tábortűz, régi ismeretség.//
*Kram korsójával a szájában nyújt kezet. Igazán komikus látványt nyújthat. A helyet foglalásra bólint majd visszaül oda ahol eddig is volt, az alvó Freyai és a pocakos Mágus mellett. A szerzetes is hajlik a szóra és hamar kényelembe helyezi magát, majd falni kezdi a sajtot és a jól megérdemelt kenyeret. Nincs miért megbocsásson, egyen csak a másik, nem is szól semmit. A kínált ételt elfogadja s átveszi a másiktól a kenyeret, majd a sajtot is. Argustól felesleges ilyesmit kérdezni… ő ételre sosem mondana nemet, így ha erre kerül a sor akkor bizonyára nem lesz rest a szószátyár mágus. A Mester kérdésre bólint egyet, lenyeli a falatot mit éppen harapott. *
- Argus a mágia ismerője.
* Mondja egyszerűen és bár tudja, hogy régi barátja nem szereti ha mesternek szólítja de ő már csak így szokta meg… ahogy Argus őt Ifjú Farkasnak.
Fogak közé ragadó darabkák, félhangos böffentés. Különösebben nem zavarja a fiút a szerzetes étkezési szokása… miért is zavarná? ő sem mindig eszik makulátlanul, származása ellenére. Ahogy jól esik, főleg egy hosszú nap után.
A Rabszolga szóra a másik felé emeli tekintetét, De nem szól, eszik tovább és némán hallgatja a történetet, hogy mit is keres egy szerzetes ifjú az egyik északi nomád törzs újdonsült hazájában. *
- Ez itt dél, nem észak.
* Szól egy rövidet, mikor Kramlaf arról beszél, hogy csábító számára az északi élet. Messze van ez itt attól. Majd szeme Freyai ra téved ahogy csendesen alszik a tűztől kellő távra. Aztán vissza a szerzetesre. *
- Hosszú utunk volt. * Csóválja meg fejét nemlegesen jelezve valóban nincs baja, csupán elfáradhatott. Aztán tovább figyeli a válaszokat, szóval ideiglenesen letelepedett. *
- A Karaván pihenőtől északra voltam. Az erdőt jártuk… vadásztunk. * Válaszol majd Kramlaf újabb kérdésére a kék ruhás lánnyal kapcsolatban ismét válaszol. *
- Nily * Jut eszébe a rozsdabarna hajzuhatag és a hozzá tartozó nefelejcs szempár *
- Épp hozzá tartok. A kikötő felé. * Arca most valóban enyhültnek látszik, tán még egy apró mosoly is látható rajta. Bár a további kérdésre nem tud mit válaszolni. Finom levegő közöttük? Nem tudja hová tenni hisz nem ért az ilyen dolgokhoz, ezért nem is teszi. Nem is kell soká morfondírozni hiszen újabb kérdés következik. Mire fejét kissé oldalra fordítja *
- Én is szoktam beszélni…
* Szól csak ennyit, nagyon nincs mit válaszoljon, hiszen ha van miről akkor beszél, csupán a felesleges szócséplés áll távol tőle. Aztán folytatja ha már a másik mindenre választ kapott. *
- Elég nagy errefelé a forgalom.
* Jegyzi meg ahogy a kapu felé néz ismét s az ott állókra, de továbbra sem tudja kivenni kik is vannak ott pontosan, persze ebből a helyzetből annyira nem is fontos számára… *
*Kram korsójával a szájában nyújt kezet. Igazán komikus látványt nyújthat. A helyet foglalásra bólint majd visszaül oda ahol eddig is volt, az alvó Freyai és a pocakos Mágus mellett. A szerzetes is hajlik a szóra és hamar kényelembe helyezi magát, majd falni kezdi a sajtot és a jól megérdemelt kenyeret. Nincs miért megbocsásson, egyen csak a másik, nem is szól semmit. A kínált ételt elfogadja s átveszi a másiktól a kenyeret, majd a sajtot is. Argustól felesleges ilyesmit kérdezni… ő ételre sosem mondana nemet, így ha erre kerül a sor akkor bizonyára nem lesz rest a szószátyár mágus. A Mester kérdésre bólint egyet, lenyeli a falatot mit éppen harapott. *
- Argus a mágia ismerője.
* Mondja egyszerűen és bár tudja, hogy régi barátja nem szereti ha mesternek szólítja de ő már csak így szokta meg… ahogy Argus őt Ifjú Farkasnak.
Fogak közé ragadó darabkák, félhangos böffentés. Különösebben nem zavarja a fiút a szerzetes étkezési szokása… miért is zavarná? ő sem mindig eszik makulátlanul, származása ellenére. Ahogy jól esik, főleg egy hosszú nap után.
A Rabszolga szóra a másik felé emeli tekintetét, De nem szól, eszik tovább és némán hallgatja a történetet, hogy mit is keres egy szerzetes ifjú az egyik északi nomád törzs újdonsült hazájában. *
- Ez itt dél, nem észak.
* Szól egy rövidet, mikor Kramlaf arról beszél, hogy csábító számára az északi élet. Messze van ez itt attól. Majd szeme Freyai ra téved ahogy csendesen alszik a tűztől kellő távra. Aztán vissza a szerzetesre. *
- Hosszú utunk volt. * Csóválja meg fejét nemlegesen jelezve valóban nincs baja, csupán elfáradhatott. Aztán tovább figyeli a válaszokat, szóval ideiglenesen letelepedett. *
- A Karaván pihenőtől északra voltam. Az erdőt jártuk… vadásztunk. * Válaszol majd Kramlaf újabb kérdésére a kék ruhás lánnyal kapcsolatban ismét válaszol. *
- Nily * Jut eszébe a rozsdabarna hajzuhatag és a hozzá tartozó nefelejcs szempár *
- Épp hozzá tartok. A kikötő felé. * Arca most valóban enyhültnek látszik, tán még egy apró mosoly is látható rajta. Bár a további kérdésre nem tud mit válaszolni. Finom levegő közöttük? Nem tudja hová tenni hisz nem ért az ilyen dolgokhoz, ezért nem is teszi. Nem is kell soká morfondírozni hiszen újabb kérdés következik. Mire fejét kissé oldalra fordítja *
- Én is szoktam beszélni…
* Szól csak ennyit, nagyon nincs mit válaszoljon, hiszen ha van miről akkor beszél, csupán a felesleges szócséplés áll távol tőle. Aztán folytatja ha már a másik mindenre választ kapott. *
- Elég nagy errefelé a forgalom.
* Jegyzi meg ahogy a kapu felé néz ismét s az ott állókra, de továbbra sem tudja kivenni kik is vannak ott pontosan, persze ebből a helyzetből annyira nem is fontos számára… *
1691. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 23:09:06
Üzenet elküldve: 2014-06-02 23:09:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Tábortűz, régi ismeretség. //
* Korsóját harapva fennhagyva kezet ráz az egyértelműen meglepődött katonára. Boldogan mosolya tovább nyúlik mint a korsó szája, így mosdatlanul és borostásan is felismerhető. Megnyugodott. A pár lépés örökkévalóságnak tűnik hogy ismerős környezetbe érjen, az otthonává váló táborban. *
- Üdjönk le! * Mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Hiába lehet nem értette a férfi korsóval a szájában nem fog tudni érdemleges válaszokat adni, ha Argus köszön, úgy ő is bár a magába temetkezett pocakos alak nem kecsegtet sok mindennel. *
- Na akkor várj egy picit telepedjek le. * Mondja komolysággal hangjában, miközben kiveszi sört szájából és lerakja törökülésének egyik edénytartójába. A kenyeret kettétöri, innivalója telemegy morzsával de olyan éhes hogy nem törődik vele. Hirtelen levág egy hüvelyk vastagságú sajtot és betömi szájába majd eufórikus állapotban szól teleszájjal. *
- Nya Helbo Dalel. * Lenyeli az alig megrágott falatot. * Bocsáss meg, de annyira éhes vagyok ő pedig olyan jól csinál mindent. * Mutat ujjával Chiari felé aki miatt lassan kezd elhízni. * Most értem haza, és már nagyon hiányzott. Kérsz? Majd hozok még ha nem elég. Mester? * Mosolyog miközben valahogy megint egy darab sajt kerül fogai közé. Tör hozzá egy kis szelet kenyeret. Elvégre nem azzal akar jól lakni. Eközben késével levágja az egyötödét a sajtnak és odanyújtja feléjük, bárki elveheti. Ha elveszik kenyeret is vág bár nagyobb karéjjal. Barátja meghívta egy sörre, és azóta sem adta vissza. Na majd most! *
- Na azt hiszem most már kibírom egy pár percig. * Böffent egy nagyot igaz csukott szájjal. * Hát úgy, hogy idekeveredtem megfigyelőként, rabszolga lettem. Most félig szabad szolga vagyok, félig pedig törzstag. Magam sem tudom, ehetek van fegyverem és gyakorolhatok. Nem rossz itt. Otthonnak mondanám. Ez is egy tanulás barátom. * Mosolyodik el borostáján ételfalatkák. *
- A vadont nem ismerem meg jobban, de az északiakat igen. És meg kell mondanom, csábító élet. Tehet jót az ember itt is. Sőt. * Megint tejebtök módjára villantja fogait miközben nyílik állkapcsa és nyammog. Ezután egy hatalmas korty a finom borából csak hogy tudja gyomra, itthon van. *
- Biztos nincs semmi baja? A helyi gyógyító nagyon jó. Magam tapasztaltam. * Igazítja meg haját és húzza végig fülén kezét akaratlanul is. *
- Letelepedtem, vagyis egy időre felhagytam az utazással, ki tudja meddig. * Nyújtja ki kezét és húzza fel vállát jól láthatóan. *
- De te veled mi történt barátom, hol van a kék ruhás szépség, akivel finom volt a levegő körülöttetek? És hogy hogy ilyen bőbeszédű vagy? Az italomra! Sosem hallottalak még ennyit beszélni. * Nevet és lóbálja már félig teli korsóját anélkül hogy kilögybölne bármit is. *
* Korsóját harapva fennhagyva kezet ráz az egyértelműen meglepődött katonára. Boldogan mosolya tovább nyúlik mint a korsó szája, így mosdatlanul és borostásan is felismerhető. Megnyugodott. A pár lépés örökkévalóságnak tűnik hogy ismerős környezetbe érjen, az otthonává váló táborban. *
- Üdjönk le! * Mondja ellentmondást nem tűrő hangon. Hiába lehet nem értette a férfi korsóval a szájában nem fog tudni érdemleges válaszokat adni, ha Argus köszön, úgy ő is bár a magába temetkezett pocakos alak nem kecsegtet sok mindennel. *
- Na akkor várj egy picit telepedjek le. * Mondja komolysággal hangjában, miközben kiveszi sört szájából és lerakja törökülésének egyik edénytartójába. A kenyeret kettétöri, innivalója telemegy morzsával de olyan éhes hogy nem törődik vele. Hirtelen levág egy hüvelyk vastagságú sajtot és betömi szájába majd eufórikus állapotban szól teleszájjal. *
- Nya Helbo Dalel. * Lenyeli az alig megrágott falatot. * Bocsáss meg, de annyira éhes vagyok ő pedig olyan jól csinál mindent. * Mutat ujjával Chiari felé aki miatt lassan kezd elhízni. * Most értem haza, és már nagyon hiányzott. Kérsz? Majd hozok még ha nem elég. Mester? * Mosolyog miközben valahogy megint egy darab sajt kerül fogai közé. Tör hozzá egy kis szelet kenyeret. Elvégre nem azzal akar jól lakni. Eközben késével levágja az egyötödét a sajtnak és odanyújtja feléjük, bárki elveheti. Ha elveszik kenyeret is vág bár nagyobb karéjjal. Barátja meghívta egy sörre, és azóta sem adta vissza. Na majd most! *
- Na azt hiszem most már kibírom egy pár percig. * Böffent egy nagyot igaz csukott szájjal. * Hát úgy, hogy idekeveredtem megfigyelőként, rabszolga lettem. Most félig szabad szolga vagyok, félig pedig törzstag. Magam sem tudom, ehetek van fegyverem és gyakorolhatok. Nem rossz itt. Otthonnak mondanám. Ez is egy tanulás barátom. * Mosolyodik el borostáján ételfalatkák. *
- A vadont nem ismerem meg jobban, de az északiakat igen. És meg kell mondanom, csábító élet. Tehet jót az ember itt is. Sőt. * Megint tejebtök módjára villantja fogait miközben nyílik állkapcsa és nyammog. Ezután egy hatalmas korty a finom borából csak hogy tudja gyomra, itthon van. *
- Biztos nincs semmi baja? A helyi gyógyító nagyon jó. Magam tapasztaltam. * Igazítja meg haját és húzza végig fülén kezét akaratlanul is. *
- Letelepedtem, vagyis egy időre felhagytam az utazással, ki tudja meddig. * Nyújtja ki kezét és húzza fel vállát jól láthatóan. *
- De te veled mi történt barátom, hol van a kék ruhás szépség, akivel finom volt a levegő körülöttetek? És hogy hogy ilyen bőbeszédű vagy? Az italomra! Sosem hallottalak még ennyit beszélni. * Nevet és lóbálja már félig teli korsóját anélkül hogy kilögybölne bármit is. *
1690. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 23:03:04
Üzenet elküldve: 2014-06-02 23:03:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál, Otthon, Késő délután-kora este //
*Biccent, mert egyetért, és mert más módszert nem igazán ismer.*
- Ahogy a régi mondás tartja: a tanoncnak a hátán van a füle, és ütni kell azt, hogy jól halljon. *ért egyet, tapasztalata és tanult tudása ezt támasztják alá. Nem híve mindenféle újhullámos badarságnak, hogy nem szabad ütni a gyereket, mert megsínyli a lelke, meg ilyesmi.*
*Bólogat még egy kicsit, ahogy a szerzetes hallgatja, és csak a végén szól.*
- Lesz időd, elegendő. Őseink hitét, titkainkat nem tudhatod meg a beavatás előtt. *amellett vannak dolgok, amiket még utána sem bizonyos, hogy megtudhat.*
- Ez is egy próba. *dönti kissé oldalra a fejét, úgy méregeti a szerzetest.*
- Népünk hite szerint egyetlen kiemelkedett, tökéletes ember többet ér, mint egy szakajtóra való a porban kúszó senkiháziakból... és hisszük ezt akkor is, ha mi már elég messzire jutottunk az Ősök fensőbbségétől. *ez tény, és igaz - bár nem azért, amiért a legtöbben hiszik.*
- Vidd, és rejtsd a többi mellé, hamarosan őrt állítok oda is. Most menj. *engedi útjára a szerzetest egy karfogás után, de ő még nem mozdul. A gyilokjáró tetejéről néz le a kapu előtti siserehadra.*
~ Micsoda népek. ~ *legszívesebben leköpne a pórnép közé, de nem teszi, hiszen az aranyrögöket is a sárból mossák ki a folyó napszámosai.*
- Táguljatok innen, míg jó dolgotok van. *harsan a hangja, mert megunja a nyüzsgést a kapuja előtt.*
- Ma már senkit nem engedünk be. Gyertek vissza holnap! *aki elég elszánt, konok vagy ostoba ahhoz, hogy holnap is visszajöjjön, az vagy túl kétségbeesett (tehát manipulálható), vagy egyébként sem csak azért jött, hogy a Thargodar-készletekből faljon.*
- Enyém a föld, míg a szem ellát! Ki erdeimben vadászok, folyóimban halászik és egem madarait öli, ellenségem lesz, míg világ a világ! *ne legyen olyan egyszerű a dolog, meg különben is; ami az övé, az az övé.*
~ Bogyót, tojást, miegyebet még mindig tömhettek a mihaszna gyomrotokba. ~ *somolyog, de csak magában. Arcán továbbra is a zord Hadúr kíméletlen ábrázata látható.*
- Íjászok! Ha 5 percen belül nem kotródik el mind a kapu elől, lőjetek! *adja ki jól hallhatóan a parancsot, miközben előhúzza saját fegyverét is, hogy nyomatékot adjon a dolognak.*
- Holnapig ne lássak itt egyetlen léhűtőt se! Kotródjatok!
*Biccent, mert egyetért, és mert más módszert nem igazán ismer.*
- Ahogy a régi mondás tartja: a tanoncnak a hátán van a füle, és ütni kell azt, hogy jól halljon. *ért egyet, tapasztalata és tanult tudása ezt támasztják alá. Nem híve mindenféle újhullámos badarságnak, hogy nem szabad ütni a gyereket, mert megsínyli a lelke, meg ilyesmi.*
*Bólogat még egy kicsit, ahogy a szerzetes hallgatja, és csak a végén szól.*
- Lesz időd, elegendő. Őseink hitét, titkainkat nem tudhatod meg a beavatás előtt. *amellett vannak dolgok, amiket még utána sem bizonyos, hogy megtudhat.*
- Ez is egy próba. *dönti kissé oldalra a fejét, úgy méregeti a szerzetest.*
- Népünk hite szerint egyetlen kiemelkedett, tökéletes ember többet ér, mint egy szakajtóra való a porban kúszó senkiháziakból... és hisszük ezt akkor is, ha mi már elég messzire jutottunk az Ősök fensőbbségétől. *ez tény, és igaz - bár nem azért, amiért a legtöbben hiszik.*
- Vidd, és rejtsd a többi mellé, hamarosan őrt állítok oda is. Most menj. *engedi útjára a szerzetest egy karfogás után, de ő még nem mozdul. A gyilokjáró tetejéről néz le a kapu előtti siserehadra.*
~ Micsoda népek. ~ *legszívesebben leköpne a pórnép közé, de nem teszi, hiszen az aranyrögöket is a sárból mossák ki a folyó napszámosai.*
- Táguljatok innen, míg jó dolgotok van. *harsan a hangja, mert megunja a nyüzsgést a kapuja előtt.*
- Ma már senkit nem engedünk be. Gyertek vissza holnap! *aki elég elszánt, konok vagy ostoba ahhoz, hogy holnap is visszajöjjön, az vagy túl kétségbeesett (tehát manipulálható), vagy egyébként sem csak azért jött, hogy a Thargodar-készletekből faljon.*
- Enyém a föld, míg a szem ellát! Ki erdeimben vadászok, folyóimban halászik és egem madarait öli, ellenségem lesz, míg világ a világ! *ne legyen olyan egyszerű a dolog, meg különben is; ami az övé, az az övé.*
~ Bogyót, tojást, miegyebet még mindig tömhettek a mihaszna gyomrotokba. ~ *somolyog, de csak magában. Arcán továbbra is a zord Hadúr kíméletlen ábrázata látható.*
- Íjászok! Ha 5 percen belül nem kotródik el mind a kapu elől, lőjetek! *adja ki jól hallhatóan a parancsot, miközben előhúzza saját fegyverét is, hogy nyomatékot adjon a dolognak.*
- Holnapig ne lássak itt egyetlen léhűtőt se! Kotródjatok!
1689. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 22:58:22
Üzenet elküldve: 2014-06-02 22:58:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Karámépítésnél - Akheel, majd a többiek//
*Learon nem tudja, hogy Akheel azért méregeti a kis kecskét, hogy megnézze, mekkora falat is. Azt gondolja, hogy neki is éppen annyira tetszik, mint Learonnak. Szívesen adna még enni a lánynak, de az az igazság, hogy csak két darab sajt volt az erszényében, amit már el is osztogatott. A sátránál még tömérdek mennyiségű van belőle, de azt ebben a pillanatban nem tudja megosztani a Vadásszal. Ekkor a kutyára terelődik a téma, amire Learon készséggel válaszol is.*
-Egy nagy farkaskutya.
*Közel hajol a lányhoz, és a fülébe suttog.*
-Neked megsúgom, hogy nagyon szelíd, de ez legyen titok!
*Nem akarja, hogy mindenki megtudja, milyen pipogya is Learon kutyája, hiszen végül is, őrző-védőnek van ott az eb. Learonnak fogalma sincs, ki az a bizonyos Cessa, de nem kérdez rá. Biztosan idővel mindenkit meg fog ismerni a táborban, nem akar senkit sem szegről-végről kitudakolni. Learon észreveszi, hogy a lány álmosodik, ezen elmosolyodik. Nagyon bájosnak találja a lánykát, ahogy ott fekszik a földön, készen arra, hogy álomra hajtsa a fejét. Még egy dolog ad neki meglepődére okot, és ez az ágyas szó.*
~Tehát kellően barbárok, hogy ilyeneket műveljenek...~
*Egy kissé, alig láthatóan megborzong, hiszen el sem tudta képzelni eddig, hogy szolgákat használhatnak... ilyenekre. Ő, mintha teljesen más világban nőtt volna fel, mint Learon, hiszen teljesen természetesnek veszi az ágyas tényét. Learon úgy érzi, meg kell barátkoznia az ilyen barbár szokásokkal is, hiszen itt szeretne maradni. Ha másért nem, hét azért, mert megígérte ennek a lánynak itt, aki most éppen a lábai előtt fekszik elnyúlva, mint egy álmos kiscica.*
-Ha elenged, akkor azonmód veled tartok! Várlak majd!
*Furcsállja a dolgot, amit Akheel mond neki.*
~Hogy kikezdeni vele? És megölne?~
*Learon egyenlőre ezt csak valami viccnek véli. Nem is érti, hogy a Vadász, hogyan is gondolta, hogy Learon kikezdene itt bárkivel is. Mikor elhangzik a másik szájából, hogy visszavárja Learont, arra csak beletúr a kis vadóc hajába, és mosolyogva felel.*
-Megígérem! Álmodj szépeket!
*Ezzel magára is hagyja a lányt, hiszen látja, hogy az már szinte alszik. Ezzel vissza is tér a többi dolgozóhoz, hogy megtudakolja, esetleg akad-e neki még munka?*
*Learon nem tudja, hogy Akheel azért méregeti a kis kecskét, hogy megnézze, mekkora falat is. Azt gondolja, hogy neki is éppen annyira tetszik, mint Learonnak. Szívesen adna még enni a lánynak, de az az igazság, hogy csak két darab sajt volt az erszényében, amit már el is osztogatott. A sátránál még tömérdek mennyiségű van belőle, de azt ebben a pillanatban nem tudja megosztani a Vadásszal. Ekkor a kutyára terelődik a téma, amire Learon készséggel válaszol is.*
-Egy nagy farkaskutya.
*Közel hajol a lányhoz, és a fülébe suttog.*
-Neked megsúgom, hogy nagyon szelíd, de ez legyen titok!
*Nem akarja, hogy mindenki megtudja, milyen pipogya is Learon kutyája, hiszen végül is, őrző-védőnek van ott az eb. Learonnak fogalma sincs, ki az a bizonyos Cessa, de nem kérdez rá. Biztosan idővel mindenkit meg fog ismerni a táborban, nem akar senkit sem szegről-végről kitudakolni. Learon észreveszi, hogy a lány álmosodik, ezen elmosolyodik. Nagyon bájosnak találja a lánykát, ahogy ott fekszik a földön, készen arra, hogy álomra hajtsa a fejét. Még egy dolog ad neki meglepődére okot, és ez az ágyas szó.*
~Tehát kellően barbárok, hogy ilyeneket műveljenek...~
*Egy kissé, alig láthatóan megborzong, hiszen el sem tudta képzelni eddig, hogy szolgákat használhatnak... ilyenekre. Ő, mintha teljesen más világban nőtt volna fel, mint Learon, hiszen teljesen természetesnek veszi az ágyas tényét. Learon úgy érzi, meg kell barátkoznia az ilyen barbár szokásokkal is, hiszen itt szeretne maradni. Ha másért nem, hét azért, mert megígérte ennek a lánynak itt, aki most éppen a lábai előtt fekszik elnyúlva, mint egy álmos kiscica.*
-Ha elenged, akkor azonmód veled tartok! Várlak majd!
*Furcsállja a dolgot, amit Akheel mond neki.*
~Hogy kikezdeni vele? És megölne?~
*Learon egyenlőre ezt csak valami viccnek véli. Nem is érti, hogy a Vadász, hogyan is gondolta, hogy Learon kikezdene itt bárkivel is. Mikor elhangzik a másik szájából, hogy visszavárja Learont, arra csak beletúr a kis vadóc hajába, és mosolyogva felel.*
-Megígérem! Álmodj szépeket!
*Ezzel magára is hagyja a lányt, hiszen látja, hogy az már szinte alszik. Ezzel vissza is tér a többi dolgozóhoz, hogy megtudakolja, esetleg akad-e neki még munka?*
1688. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 22:20:29
Üzenet elküldve: 2014-06-02 22:20:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Karámépítésnél - sajt. //
*Ha a táborban és egészen konkrétan Akheel közelében marad még hosszú, hosszú ideig a férfi, akkor hamar hozzá fog szokni az ilyesmihez.*
-Nem?!
*Kérdez vissza hitetlenkedve, majd a kis gidát kezdi elméregetni. Na az sovány falat lenne neki. Az ilyen pici, fehér kis kecskéket ők feláldozzák a Szellemeknek. Akheel nem nagyon hisz bennük, ha hangosan kell állást foglalni, de valójában tart miden természetfelettitől annyira, hogy kútba ugorjon egy egyszerű varázstrükktől. Az a kicsire nőtt garabonciás is a frászt hozta rá, az a Zrekil.*
-Hát jó.
*Hagyja végül annyiban a sajt témát. Még egy jó nagy darab pihen nála, s míg el nem fogy a fügével együtt, addig annyira nem sürgős a dolog. Csak nehogy az éjszaka közepén törjön rá a kíváncsiság, mert még képes lenne felverni a fél tábort miatta!*
-Egy kutya? Milyen kutya? Cessának is van egy kutyája, de az csupa csont és bőr.
~Kutyát evett már?~
*Ötlik fejébe a gondolat, de ott is marad, mert épp hanyatt vágja magát.*
-Csak csináld.
*Buzdítja teljesen nyugalommal Learont, s érdemes kihasználni az alkalmat, mert ma kivételesen még fürdött is. Tiszta és víz szagú. Kicsit hiányolja is sajátját, de nem aggódik túlzottan amiatt, hogy örökre elveszett. Napok kérdése és újra Alheel-szaga lesz Alkheelnak.
A Vadász kifejezetten kedveli ha a pocakját simogatják. Körbe-körbe, karikába... Megnyugtatónak találja, s egészen el is álmosodik tőle. Teli has, tábori bajtársak, békesség... Minden adott egy kiadós szundihoz!*
-Áh, ne is törődj vele, velem biztos elenged! Rám bízta még az ágyasát is! *Büszkélkedik el fontos feladataival.*
-Lyriana, egy szolgáló. Hosszú, vörös haja van. Szóval vele ne kezdjél ki, mert meg kell, hogy öljelek.
*Motyogja békésen, le-le csukódó szemekkel.*
-Jó'van, de majd gyere vissza.
*Engedi útjára újdonsült barátját és összekucorodik a földön. Testével a falnivaló köré zár, de épp csak elbóbiskol, lustálkodik egy kicsit. Mély álomba a körülötte lévő nyüzsgés miatt nem tud szenderülni.*
*Ha a táborban és egészen konkrétan Akheel közelében marad még hosszú, hosszú ideig a férfi, akkor hamar hozzá fog szokni az ilyesmihez.*
-Nem?!
*Kérdez vissza hitetlenkedve, majd a kis gidát kezdi elméregetni. Na az sovány falat lenne neki. Az ilyen pici, fehér kis kecskéket ők feláldozzák a Szellemeknek. Akheel nem nagyon hisz bennük, ha hangosan kell állást foglalni, de valójában tart miden természetfelettitől annyira, hogy kútba ugorjon egy egyszerű varázstrükktől. Az a kicsire nőtt garabonciás is a frászt hozta rá, az a Zrekil.*
-Hát jó.
*Hagyja végül annyiban a sajt témát. Még egy jó nagy darab pihen nála, s míg el nem fogy a fügével együtt, addig annyira nem sürgős a dolog. Csak nehogy az éjszaka közepén törjön rá a kíváncsiság, mert még képes lenne felverni a fél tábort miatta!*
-Egy kutya? Milyen kutya? Cessának is van egy kutyája, de az csupa csont és bőr.
~Kutyát evett már?~
*Ötlik fejébe a gondolat, de ott is marad, mert épp hanyatt vágja magát.*
-Csak csináld.
*Buzdítja teljesen nyugalommal Learont, s érdemes kihasználni az alkalmat, mert ma kivételesen még fürdött is. Tiszta és víz szagú. Kicsit hiányolja is sajátját, de nem aggódik túlzottan amiatt, hogy örökre elveszett. Napok kérdése és újra Alheel-szaga lesz Alkheelnak.
A Vadász kifejezetten kedveli ha a pocakját simogatják. Körbe-körbe, karikába... Megnyugtatónak találja, s egészen el is álmosodik tőle. Teli has, tábori bajtársak, békesség... Minden adott egy kiadós szundihoz!*
-Áh, ne is törődj vele, velem biztos elenged! Rám bízta még az ágyasát is! *Büszkélkedik el fontos feladataival.*
-Lyriana, egy szolgáló. Hosszú, vörös haja van. Szóval vele ne kezdjél ki, mert meg kell, hogy öljelek.
*Motyogja békésen, le-le csukódó szemekkel.*
-Jó'van, de majd gyere vissza.
*Engedi útjára újdonsült barátját és összekucorodik a földön. Testével a falnivaló köré zár, de épp csak elbóbiskol, lustálkodik egy kicsit. Mély álomba a körülötte lévő nyüzsgés miatt nem tud szenderülni.*
1687. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 22:16:14
Üzenet elküldve: 2014-06-02 22:16:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Tábortűz //
* Kagan végül pihenésre inti, ám legyen ahogy a vezér akarja, ez az ő földje. Mielőtt távozik még a fegyveréről is szót ejt. Ezt és az iménti elutasítást is egyetlen határozott biccentéssel vesz tudomásul. Értette. Jó katona. A kapuban egy nő alakja bontakozik ki, kit néhány „köszöntenek” vélhetőleg lévén nem hall addig és nem is lát olyan tökéletesen mint Freyai az elf adottságaival. No igen, szeme pillanatra a lányra téved aki az imént épp a Mágussal próbált beszédbe elegyedni. Nos azóta új helyzet alakult ki. Egyrészt a mágus egyelőre megfogadta a ki nem mondott tanácsokat s egyelőre csendesen figyel másrészt pedig Freyai elszenderedett. Hosszú volt az út és valóban nem sokat pihentek. Had aludjon. Jeges szemeit végül vissza irányítja a tűz körül ülőkre. Kiknek körét a szellemjáró is megbontja s visszavonul a sátrába. Szemével követi egy ideig a nő útját majd egy szeme sarkában mozgást érzékel és rögvest felé fordul nyugodt tempóban. Egy épület felől érkezik. Ismerős alak. Kezében korsó, mely szinte szájához nőve ontja magából a nedűt. Mikor leengedi a korsót fel is ismeri az illetőt. Ültéből fel egyenesedik, hogy úgy fogadja a régi ismerőst. *
- Nocsak, Kramlaf. Te itt?
* Arc kissé megenyhül a régen látott szerzetest látva tán még egy apró mosoly is látszik rajta. Majd karját nyújtja a másiknak amint az is így cselekszik. *
- Emlékszem, meg akartad ismerni a vadont… Hát, az északiak közt ezt valóban megteheted.
* Válaszol majdnem a feltett kérdésre, de természetesen azért megvárja, hogy mit is mond a másik a dologgal kapcsolatban. *
- Freyaira gondolom emlékszel * Mutat a lányra aki épp az igazak álmát alussza. *
- Hosszú volt az út… * Egészíti ki még a másiknak az alvásra utalva. *
- Ő pedig Argus Mester, a családom régi jó barátja. * Fordul a mágus felé aki jelenleg a dorgálástól tán szótlan lehet, de ebben a pillanatban ez nem baj… habár Darel úgy is tudja, hogy nem tart soká az ideiglenes szótlanság. *
- Te is átutazóban vagy?
* Kérdez még végül miután szembe fordul ismét a szerzetessel aztán kortyol italából, nem igazán érti, hogy mit is keres egy északi nomád törzs erődjében a szerzetes, de bizonyára mindjárt fény derül erre is… No nem mintha nem Kramlaf dolga volna, csupán amolyan érdekesség ként érdeklődik. *
* Kagan végül pihenésre inti, ám legyen ahogy a vezér akarja, ez az ő földje. Mielőtt távozik még a fegyveréről is szót ejt. Ezt és az iménti elutasítást is egyetlen határozott biccentéssel vesz tudomásul. Értette. Jó katona. A kapuban egy nő alakja bontakozik ki, kit néhány „köszöntenek” vélhetőleg lévén nem hall addig és nem is lát olyan tökéletesen mint Freyai az elf adottságaival. No igen, szeme pillanatra a lányra téved aki az imént épp a Mágussal próbált beszédbe elegyedni. Nos azóta új helyzet alakult ki. Egyrészt a mágus egyelőre megfogadta a ki nem mondott tanácsokat s egyelőre csendesen figyel másrészt pedig Freyai elszenderedett. Hosszú volt az út és valóban nem sokat pihentek. Had aludjon. Jeges szemeit végül vissza irányítja a tűz körül ülőkre. Kiknek körét a szellemjáró is megbontja s visszavonul a sátrába. Szemével követi egy ideig a nő útját majd egy szeme sarkában mozgást érzékel és rögvest felé fordul nyugodt tempóban. Egy épület felől érkezik. Ismerős alak. Kezében korsó, mely szinte szájához nőve ontja magából a nedűt. Mikor leengedi a korsót fel is ismeri az illetőt. Ültéből fel egyenesedik, hogy úgy fogadja a régi ismerőst. *
- Nocsak, Kramlaf. Te itt?
* Arc kissé megenyhül a régen látott szerzetest látva tán még egy apró mosoly is látszik rajta. Majd karját nyújtja a másiknak amint az is így cselekszik. *
- Emlékszem, meg akartad ismerni a vadont… Hát, az északiak közt ezt valóban megteheted.
* Válaszol majdnem a feltett kérdésre, de természetesen azért megvárja, hogy mit is mond a másik a dologgal kapcsolatban. *
- Freyaira gondolom emlékszel * Mutat a lányra aki épp az igazak álmát alussza. *
- Hosszú volt az út… * Egészíti ki még a másiknak az alvásra utalva. *
- Ő pedig Argus Mester, a családom régi jó barátja. * Fordul a mágus felé aki jelenleg a dorgálástól tán szótlan lehet, de ebben a pillanatban ez nem baj… habár Darel úgy is tudja, hogy nem tart soká az ideiglenes szótlanság. *
- Te is átutazóban vagy?
* Kérdez még végül miután szembe fordul ismét a szerzetessel aztán kortyol italából, nem igazán érti, hogy mit is keres egy északi nomád törzs erődjében a szerzetes, de bizonyára mindjárt fény derül erre is… No nem mintha nem Kramlaf dolga volna, csupán amolyan érdekesség ként érdeklődik. *
1686. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:57:03
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:57:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál, Otthon //
- A beolvasztást kell alkalmaznod, például nyaklevesekkel. * Nevet fel a faltól távol is jól hallhatóan Kramlaf bár tény, megfelelő módszer és nem is túl brutális. *
- Csak megérte türelmesnek lenni, köszönöm és remélem sikeresen teljesítem. * Furcsán érzi magát dagad a mellkasa és most az ő szeme villanhat furcsán mint ami vérre és tiszteletre szomjazik, szemfoga sem csillapítja ezt az érzést. *
- Ahogy mindenki. * Bólint az asszimiláció gondolatára. Elfogadja és örül neki. Széttárt kézzel enyhe fejbiccentéssel tudatja, ő köszöni hogy a nő is dicsérve lesz, remélhetőleg megfelelően. Fejbiccentése közben nem veszi le szemét főnökéről. *
- Igenis Kagan, mikor álljak készen? * Kérdi mivel ha belátható időn belül, akkor készleteket kell kérnie Chiaritól. Valamint Baracknak sem ártana egy kevés pihenés. *
- Tehát az én kezembe rakod leendő alattvalóink sorsát és lelkét. * Megrántja vállát. * Megoldom. * Biztatás nem kell, ha nem ő lenne az alkalmas figura akkor nem őt nevezték volna ki erre. *
- Darel? Én ismerem azt az embert. Köszönöm hogy szóltál! A Hrallba visszaviszem ezeket először is. * Emeli meg a két zsákot, miközben mondanivalója elhagyja száját. *
- Köszönök mindent. * Azzal megpróbálja megfogni alkarját és megszorítani, majd indul is lefelé ahhoz az épülethez amelybe mondta hogy elhelyezi a kincseket. Persze ha Kagan felülírja terveit akkor azokat a parancsokat követi. Ahogy lemegy a gyilokjáróról szinte már fut is az enyhe emelkedőn. Botja Barackon maradt ezért visszaszalad még. Bár fegyvert nem használhat. Fél úton megáll és elmegy az istállókhoz. Ha a nők látják furcsa dolog következik, fél kézzel elveszi Baracktól botját és másik kezében már az ordító izmok ellenére újra elindul az épület felé. Lerakja az egyik jól látható tartóoszlopnak támasztva. Majd fegyvereit visszarakja oda ahonnan elvette. Tőre nála marad mivel megy és keres valami ételt de sürgősen. Egy darab kerek sajton állapodik meg szeme amelyet megfelez késével. Egy egész enyhén száraz kenyeret hóna alá csap, miközben keres egy korsót és megtölti félig borral félig forrásvízzel. Ez után indul a tűzhöz ahol meglátja vásári cimboráját és egy alvó Elfet. Valamint egy pocakos mágust. Mivel szemből közeledik észrevehető, no meg mivel egy literes korsó van szájába és bal hóna alatt egy nagy barna kenyér kezében pedig sajtja amiből kilóg a kés nyele, enyhén hátrafelé áll nehogy valakit megsértsen. Ám szabad kezét üdvözlésre emeli, bár szót nem tud formálni egy erős szólást hallat. *
- Dralel, zel véve men látlak! * Halkan mondja nehogy Freyai felébredjen. Majd köszön a mágusnak hacsak nem túl kékvérű. *
- A beolvasztást kell alkalmaznod, például nyaklevesekkel. * Nevet fel a faltól távol is jól hallhatóan Kramlaf bár tény, megfelelő módszer és nem is túl brutális. *
- Csak megérte türelmesnek lenni, köszönöm és remélem sikeresen teljesítem. * Furcsán érzi magát dagad a mellkasa és most az ő szeme villanhat furcsán mint ami vérre és tiszteletre szomjazik, szemfoga sem csillapítja ezt az érzést. *
- Ahogy mindenki. * Bólint az asszimiláció gondolatára. Elfogadja és örül neki. Széttárt kézzel enyhe fejbiccentéssel tudatja, ő köszöni hogy a nő is dicsérve lesz, remélhetőleg megfelelően. Fejbiccentése közben nem veszi le szemét főnökéről. *
- Igenis Kagan, mikor álljak készen? * Kérdi mivel ha belátható időn belül, akkor készleteket kell kérnie Chiaritól. Valamint Baracknak sem ártana egy kevés pihenés. *
- Tehát az én kezembe rakod leendő alattvalóink sorsát és lelkét. * Megrántja vállát. * Megoldom. * Biztatás nem kell, ha nem ő lenne az alkalmas figura akkor nem őt nevezték volna ki erre. *
- Darel? Én ismerem azt az embert. Köszönöm hogy szóltál! A Hrallba visszaviszem ezeket először is. * Emeli meg a két zsákot, miközben mondanivalója elhagyja száját. *
- Köszönök mindent. * Azzal megpróbálja megfogni alkarját és megszorítani, majd indul is lefelé ahhoz az épülethez amelybe mondta hogy elhelyezi a kincseket. Persze ha Kagan felülírja terveit akkor azokat a parancsokat követi. Ahogy lemegy a gyilokjáróról szinte már fut is az enyhe emelkedőn. Botja Barackon maradt ezért visszaszalad még. Bár fegyvert nem használhat. Fél úton megáll és elmegy az istállókhoz. Ha a nők látják furcsa dolog következik, fél kézzel elveszi Baracktól botját és másik kezében már az ordító izmok ellenére újra elindul az épület felé. Lerakja az egyik jól látható tartóoszlopnak támasztva. Majd fegyvereit visszarakja oda ahonnan elvette. Tőre nála marad mivel megy és keres valami ételt de sürgősen. Egy darab kerek sajton állapodik meg szeme amelyet megfelez késével. Egy egész enyhén száraz kenyeret hóna alá csap, miközben keres egy korsót és megtölti félig borral félig forrásvízzel. Ez után indul a tűzhöz ahol meglátja vásári cimboráját és egy alvó Elfet. Valamint egy pocakos mágust. Mivel szemből közeledik észrevehető, no meg mivel egy literes korsó van szájába és bal hóna alatt egy nagy barna kenyér kezében pedig sajtja amiből kilóg a kés nyele, enyhén hátrafelé áll nehogy valakit megsértsen. Ám szabad kezét üdvözlésre emeli, bár szót nem tud formálni egy erős szólást hallat. *
- Dralel, zel véve men látlak! * Halkan mondja nehogy Freyai felébredjen. Majd köszön a mágusnak hacsak nem túl kékvérű. *
1685. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:52:38
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:52:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Kapu előtt //
* Micsoda tolongás, s még csak nem is arról folyik bármiféle beszélgetés, hogy megloptak valakit! Ugyan Brenden elkacérkodik a gondolattal, hogy a kapuban tolongók közül kiszemel valakit, s míg az gyanútlanul ellép a közelében, aljasan zsebébe nyúl, elemelve egy erszényt, vagy bármi mást, mi értékes lehet, utóbb azonban felhagy e gondolattal, hisz túl sok szem figyel, még akkor is, ha a tömegben neki, mint apró alaknak, viszonylag talán könnyű lenne észrevétlen zsebet metszenie. ~ Még várjunk ezzel. ~ Mosolyodik el magában csibészesen, bár higgadtabb, felnőttesebb lénye tisztában van vele, hogy ezen a helyen aztán végképp nem szedheti meg magát - talán még egy falatra se engedik be. Hát még nézelődni. Minden esetre, valóban nagy a sürgés-forgás, s ővele aligha foglalkozik bárki. Nem mintha zavarná, sőt mi több, felötlik a fiúban, hogy ideje köddé válni, talán ez mégsem az a hely, ahova be akar térni. Erős kételyek közt vergődik. Immár nem a zsákmányszerzésen jár az agya, sokkal inkább a hasán, mely most hangosan kordul meg, jelezve a tolvaj számára, hogy „már pedig innen nincs tovább!” Lábaiból gyorsfutár érkezik agyába egy ultimátummal: ha megpróbál elindulni, az egész hadtest bemondja a csütörtököt, s innen már csak szekérrel viszik tovább. Brenden, bármennyire is makacs férfi hírében áll, nem mondhat ellent a „lázadásnak”, azonban megszólalni még nem hajlandó - mindenki beszélget, az egyik lány lovat akar, két lovas épp hazaérkezett, a melák munkát keres, az egyik őr arcán pedig olyan ideges arckifejezést vél felfedezni, hogy nem csodálkozna, ha tömegoszlató célként pár nyilat lőne közéjük. Na akkor már a déli hadtest sem mondhatna nemet a menekülés lehetőségére. Pontosabban igen, de észak nem hagyná. Azt már nem. Pár fáradt láb és éhes pocak sem veheti rá arra, hogy kilyuggassa így is drágán megvédett, hitvány bőrét. Így hát türelmesen vár, miközben azon gondolkozik, hogy csupán a fontoskodás miatt nem terelődött rá bármilyen tekintet, vagy egyszerűen nem látják őt. *
* Micsoda tolongás, s még csak nem is arról folyik bármiféle beszélgetés, hogy megloptak valakit! Ugyan Brenden elkacérkodik a gondolattal, hogy a kapuban tolongók közül kiszemel valakit, s míg az gyanútlanul ellép a közelében, aljasan zsebébe nyúl, elemelve egy erszényt, vagy bármi mást, mi értékes lehet, utóbb azonban felhagy e gondolattal, hisz túl sok szem figyel, még akkor is, ha a tömegben neki, mint apró alaknak, viszonylag talán könnyű lenne észrevétlen zsebet metszenie. ~ Még várjunk ezzel. ~ Mosolyodik el magában csibészesen, bár higgadtabb, felnőttesebb lénye tisztában van vele, hogy ezen a helyen aztán végképp nem szedheti meg magát - talán még egy falatra se engedik be. Hát még nézelődni. Minden esetre, valóban nagy a sürgés-forgás, s ővele aligha foglalkozik bárki. Nem mintha zavarná, sőt mi több, felötlik a fiúban, hogy ideje köddé válni, talán ez mégsem az a hely, ahova be akar térni. Erős kételyek közt vergődik. Immár nem a zsákmányszerzésen jár az agya, sokkal inkább a hasán, mely most hangosan kordul meg, jelezve a tolvaj számára, hogy „már pedig innen nincs tovább!” Lábaiból gyorsfutár érkezik agyába egy ultimátummal: ha megpróbál elindulni, az egész hadtest bemondja a csütörtököt, s innen már csak szekérrel viszik tovább. Brenden, bármennyire is makacs férfi hírében áll, nem mondhat ellent a „lázadásnak”, azonban megszólalni még nem hajlandó - mindenki beszélget, az egyik lány lovat akar, két lovas épp hazaérkezett, a melák munkát keres, az egyik őr arcán pedig olyan ideges arckifejezést vél felfedezni, hogy nem csodálkozna, ha tömegoszlató célként pár nyilat lőne közéjük. Na akkor már a déli hadtest sem mondhatna nemet a menekülés lehetőségére. Pontosabban igen, de észak nem hagyná. Azt már nem. Pár fáradt láb és éhes pocak sem veheti rá arra, hogy kilyuggassa így is drágán megvédett, hitvány bőrét. Így hát türelmesen vár, miközben azon gondolkozik, hogy csupán a fontoskodás miatt nem terelődött rá bármilyen tekintet, vagy egyszerűen nem látják őt. *
1684. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:17:26
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:17:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Nabii - lószemle //
*Isurii leginkább már le szeretné tudni a dolgait, az teljesen mellékes, hogy kivel. Ha a nő köztük marad, mint sokan mások, akkor idővel megtanulja a nevét. Ha nem, úgy vélhetőleg soha többet nem is találkoznak, úgy meg teljesen mindegy. De ha bemutatkozik neki, akkor röviden ő is elejt egy "Isu"-t.*
-Oh, hát mindegyik ló szép a maga nemében.
*Cirógatja meg Atsun nyakát. A leszerszámozás egyelőre csak abból áll a két megfáradt patás esetében, hogy leveszi róluk a kantárat és kiköti őket.*
-Hát, Barack málháslónak volt használva. Most egy teljesen friss lovast kapott, de szépen viselkedett. Nagyon nyugodt, olyan... *gyors fejszámolást végez* -Tizenkét esztendős lehet.
*Nem túl magas, de erős kanca.*
-A másik... *kezd bele gyorsan, hiszen igazából nem vár választ az elhangzottakra. Arra hagy időt, hogy szemügyre vegye az állatot a másik, de bőven elég, ha csak magában mérlegel.* -... szerintem idebent lesz. Kicsit idősebb, zsörtölődős öreg. A fajtársaival már nem jön ki túl jól. A fiatalabbaknak oda-oda csíp, vagy rúg, de hát nem is meglepő, hiszen csődör. Egyébként jól lovagolható és szekér elé is be lehet fogni. Nagyon tudja már ki a dolga.
*Ha Nabii követi a rögtönzött istállójukba, akkor egy méltóságteljes sötétpejt tekinthet meg. Szőre itt-ott már őszes és különösebben nem érdeklődik a társaság iránt sem. A másik állásban tanyázó fekete csataménnek -Darel lova- a farát mutatva turkálja az almot.*
-A harmadik pedig egy herélt.
*Valószínűleg egy "eresztés" lehet Lea lovával a barna foltos, bokaszőrös patás is, aki odakint legelészik a többiekkel, valamivel távolabb az istállótól.*
-Ő olyan tíz estzentős lehet. Szívós állat, mert megmaradt a vándorlás alatt. Megbízható, nyugodt, de nem nagyon lovagolták.
Ha akarod egyébként ki is próbálhatod őket idebent.
*Ajánlja fel a lánynak és újra kíváncsian szegezi rá tekintetét.*
*Isurii leginkább már le szeretné tudni a dolgait, az teljesen mellékes, hogy kivel. Ha a nő köztük marad, mint sokan mások, akkor idővel megtanulja a nevét. Ha nem, úgy vélhetőleg soha többet nem is találkoznak, úgy meg teljesen mindegy. De ha bemutatkozik neki, akkor röviden ő is elejt egy "Isu"-t.*
-Oh, hát mindegyik ló szép a maga nemében.
*Cirógatja meg Atsun nyakát. A leszerszámozás egyelőre csak abból áll a két megfáradt patás esetében, hogy leveszi róluk a kantárat és kiköti őket.*
-Hát, Barack málháslónak volt használva. Most egy teljesen friss lovast kapott, de szépen viselkedett. Nagyon nyugodt, olyan... *gyors fejszámolást végez* -Tizenkét esztendős lehet.
*Nem túl magas, de erős kanca.*
-A másik... *kezd bele gyorsan, hiszen igazából nem vár választ az elhangzottakra. Arra hagy időt, hogy szemügyre vegye az állatot a másik, de bőven elég, ha csak magában mérlegel.* -... szerintem idebent lesz. Kicsit idősebb, zsörtölődős öreg. A fajtársaival már nem jön ki túl jól. A fiatalabbaknak oda-oda csíp, vagy rúg, de hát nem is meglepő, hiszen csődör. Egyébként jól lovagolható és szekér elé is be lehet fogni. Nagyon tudja már ki a dolga.
*Ha Nabii követi a rögtönzött istállójukba, akkor egy méltóságteljes sötétpejt tekinthet meg. Szőre itt-ott már őszes és különösebben nem érdeklődik a társaság iránt sem. A másik állásban tanyázó fekete csataménnek -Darel lova- a farát mutatva turkálja az almot.*
-A harmadik pedig egy herélt.
*Valószínűleg egy "eresztés" lehet Lea lovával a barna foltos, bokaszőrös patás is, aki odakint legelészik a többiekkel, valamivel távolabb az istállótól.*
-Ő olyan tíz estzentős lehet. Szívós állat, mert megmaradt a vándorlás alatt. Megbízható, nyugodt, de nem nagyon lovagolták.
Ha akarod egyébként ki is próbálhatod őket idebent.
*Ajánlja fel a lánynak és újra kíváncsian szegezi rá tekintetét.*
1683. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:14:53
Üzenet elküldve: 2014-06-02 21:14:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál, Otthon //
*Neki is feltűnik, hogy a Kalapácsöklű Kramlaf ingerküszöbe megemelkedett, és immár egy sima tockos nem éri el a kellő hatást. No de majd legközelebb valami mást kap, ha Kagan el nem felejti a dolgot.*
- Eggen. Mint valami karavánszeráj, olyanok kezdünk lenni. A többi büdöst most nem engedem be, meg kell birkóznunk először ezekkel. *int le a táborban lévőkre, és persze Kramlafra, aki még szintén az ezek kategória.*
- Van veled baj, szerzetes, de hát senki nem tökéletes. Hamarosan megejtjük a csatlakozók szertartását, és a törzs tagja lehetsz. Hordhatsz fegyvert, lehet saját tulajdonod, sátrad, házad, rabszolgád, kincsed és felszólalhatsz a Radkraal Tanácsában. *csak hogy a férfi is tisztában legyen vele: a törzshöz tartozás nem akármi.*
- És hibáidért véreddel felelsz, nem csak tockossal, mint a gyerekek. *mert semmi sincs ingyen.*
- Ah, igen Isurii... szót váltok majd vele is, de értékelem, hogy szóvá tetted ügyét. *és tényleg, mert Kagan bizonyos szempontból egyszerű lélek. Kedveli az elismerő szót, de nagyon kiborul a célzatos hátsófélnyalástól.*
*Elfordul Kramlaftól, mert a Nagy Vándor kitételt már kissé erősnek érzi, és még el kell gondolkodnia azon, volt e mögötte hátsó tartalom, esetleg szarkazmus.*
- Először te mész, magaddal viszed a földműveseket: az óriásokat, meg az újonnan csatlakozott párost. Harcosok is kísérnek majd, de inkább azok, kik a városi népekre hasonlítanak: mint például ez a Xieryn nevű fickó. Kincset is visztek, de nem sokat, és nem túl értékeset... először kegyes szavam lesz, mit felajánlhattok, és a béke és biztonság ígérete. *csak most fordul vissza Kramlaf felé, keményen fogva a szerzetes tekinteté.*
- Ha sikerrel jártok, akkor azon vidék egy része vér és halál nélkül lesz Thargorodé, és a rajta élők békében megtarthatják mindenüket, ha nekünk szolgálnak. Ha nem... *végigint a táboron.*
- Akkor az új idők szelét a régi világ vihara fogja elsöpörni, és őseink útján járva hódítjuk meg a vidéket; vérrel és harccal váltva meg a jogot a Vasbordájú birodalmára! *vállon veregeti a szerzetest, majd útjára engedi.*
- Most menj, falj valamit a tűznél. Vendégeink vannak ott, Darel Cortyr Worf és kompániája. Velük van egy pohos varázsló is... azt hiszem, meg fogjátok egymást érteni. De amiről beszéltünk, arról egy szót se senki idegennek. Most menj, Kalapácsöklű.
*Neki is feltűnik, hogy a Kalapácsöklű Kramlaf ingerküszöbe megemelkedett, és immár egy sima tockos nem éri el a kellő hatást. No de majd legközelebb valami mást kap, ha Kagan el nem felejti a dolgot.*
- Eggen. Mint valami karavánszeráj, olyanok kezdünk lenni. A többi büdöst most nem engedem be, meg kell birkóznunk először ezekkel. *int le a táborban lévőkre, és persze Kramlafra, aki még szintén az ezek kategória.*
- Van veled baj, szerzetes, de hát senki nem tökéletes. Hamarosan megejtjük a csatlakozók szertartását, és a törzs tagja lehetsz. Hordhatsz fegyvert, lehet saját tulajdonod, sátrad, házad, rabszolgád, kincsed és felszólalhatsz a Radkraal Tanácsában. *csak hogy a férfi is tisztában legyen vele: a törzshöz tartozás nem akármi.*
- És hibáidért véreddel felelsz, nem csak tockossal, mint a gyerekek. *mert semmi sincs ingyen.*
- Ah, igen Isurii... szót váltok majd vele is, de értékelem, hogy szóvá tetted ügyét. *és tényleg, mert Kagan bizonyos szempontból egyszerű lélek. Kedveli az elismerő szót, de nagyon kiborul a célzatos hátsófélnyalástól.*
*Elfordul Kramlaftól, mert a Nagy Vándor kitételt már kissé erősnek érzi, és még el kell gondolkodnia azon, volt e mögötte hátsó tartalom, esetleg szarkazmus.*
- Először te mész, magaddal viszed a földműveseket: az óriásokat, meg az újonnan csatlakozott párost. Harcosok is kísérnek majd, de inkább azok, kik a városi népekre hasonlítanak: mint például ez a Xieryn nevű fickó. Kincset is visztek, de nem sokat, és nem túl értékeset... először kegyes szavam lesz, mit felajánlhattok, és a béke és biztonság ígérete. *csak most fordul vissza Kramlaf felé, keményen fogva a szerzetes tekinteté.*
- Ha sikerrel jártok, akkor azon vidék egy része vér és halál nélkül lesz Thargorodé, és a rajta élők békében megtarthatják mindenüket, ha nekünk szolgálnak. Ha nem... *végigint a táboron.*
- Akkor az új idők szelét a régi világ vihara fogja elsöpörni, és őseink útján járva hódítjuk meg a vidéket; vérrel és harccal váltva meg a jogot a Vasbordájú birodalmára! *vállon veregeti a szerzetest, majd útjára engedi.*
- Most menj, falj valamit a tűznél. Vendégeink vannak ott, Darel Cortyr Worf és kompániája. Velük van egy pohos varázsló is... azt hiszem, meg fogjátok egymást érteni. De amiről beszéltünk, arról egy szót se senki idegennek. Most menj, Kalapácsöklű.
1682. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:49:46
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:49:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Isurii - lószemle//
*Azért nem olyan pici ő, csak arasznyival kisebb az átlagnál... Bár ez a magasabbaknak talán épp elég ahhoz, hogy kicsinek nézzék. De hát így alakult. Öreg is, kicsi is, meg nem is szép... Az előbbiért aligha lehet felelős bárki is az időn magán kívül, ám az utóbbit őseinek köszönheti. Méretei néhai anyjáéhoz hasonlóak, akitől persze csak ezt örökölte, s a szépségét nem. Azért az apja vonalát kellene hogy "dicsfény" övezze. Már ha foglalkozna vele. Ha egyáltalán emlékezne rá.
Bár úgy vette észre, hogy a széles vállú -mint kiderült, a vele tartó lány bátyja- bemutatta őt, azért letudja még ezt a kört is, s megmondja a hozzá hasonlóan világos hajúnak is a nevét, hiszen korántsem biztos abban, hogy a báty felé intézett biccentés valóban bemutatás volt-e, vagy csupán a feladat rábízása erre a lelkesnek és hozzáértőnek tűnő lányra. És egyébként is, inkább hallja a nevét kétszer, mint egyszer se - ha már az itteniek mindegyike ennyire szereti tudni, kivel van dolga.
Hallgatja a lány szavait, s közben csendes marad egy ideig, a hátrahagyott férfiakra szokásához híven rá sem hederít. Ezen még az sem változtatna, hogyha hallaná, milyen véleménnyel vannak róla, hiszen nagyon jól tudja, hogy öreg, kicsi és csúf.*
- Ha lehet, minél hamarabb szeretnék egyet, igen. Remélem, itt nagyobb sikerrel is járok majd, mint eddig. Egy remek lovat kellene pótolnom, ami nem is olyan egyszerű, mint először hittem. Megnézném azt a hármat, hátha. Remélem, vannak olyan szépek és nyugodtak, mint ez a deres.
*Újra végignéz a lovon, ehhez egy egész kicsit le is marad, hogy a bámészkodás közben ne bukjon orra. Szívesen végig is simítana az állaton, de mivel nem tudja, hogy ő vagy a gazdája hogyan vélekedne erről, inkább nem teszi, s újra felzárkózik a fehér hajú mellé, acélszín lélektükreit az istálló felé meresztve, amerre az előbb kísérője bökött.*
*Azért nem olyan pici ő, csak arasznyival kisebb az átlagnál... Bár ez a magasabbaknak talán épp elég ahhoz, hogy kicsinek nézzék. De hát így alakult. Öreg is, kicsi is, meg nem is szép... Az előbbiért aligha lehet felelős bárki is az időn magán kívül, ám az utóbbit őseinek köszönheti. Méretei néhai anyjáéhoz hasonlóak, akitől persze csak ezt örökölte, s a szépségét nem. Azért az apja vonalát kellene hogy "dicsfény" övezze. Már ha foglalkozna vele. Ha egyáltalán emlékezne rá.
Bár úgy vette észre, hogy a széles vállú -mint kiderült, a vele tartó lány bátyja- bemutatta őt, azért letudja még ezt a kört is, s megmondja a hozzá hasonlóan világos hajúnak is a nevét, hiszen korántsem biztos abban, hogy a báty felé intézett biccentés valóban bemutatás volt-e, vagy csupán a feladat rábízása erre a lelkesnek és hozzáértőnek tűnő lányra. És egyébként is, inkább hallja a nevét kétszer, mint egyszer se - ha már az itteniek mindegyike ennyire szereti tudni, kivel van dolga.
Hallgatja a lány szavait, s közben csendes marad egy ideig, a hátrahagyott férfiakra szokásához híven rá sem hederít. Ezen még az sem változtatna, hogyha hallaná, milyen véleménnyel vannak róla, hiszen nagyon jól tudja, hogy öreg, kicsi és csúf.*
- Ha lehet, minél hamarabb szeretnék egyet, igen. Remélem, itt nagyobb sikerrel is járok majd, mint eddig. Egy remek lovat kellene pótolnom, ami nem is olyan egyszerű, mint először hittem. Megnézném azt a hármat, hátha. Remélem, vannak olyan szépek és nyugodtak, mint ez a deres.
*Újra végignéz a lovon, ehhez egy egész kicsit le is marad, hogy a bámészkodás közben ne bukjon orra. Szívesen végig is simítana az állaton, de mivel nem tudja, hogy ő vagy a gazdája hogyan vélekedne erről, inkább nem teszi, s újra felzárkózik a fehér hajú mellé, acélszín lélektükreit az istálló felé meresztve, amerre az előbb kísérője bökött.*
1681. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:43:13
Üzenet elküldve: 2014-06-02 20:43:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// A Kapunál, Otthon //
* Már össze sem rezdül a tockosra, szinte tudja milyet fog kapni és az ívét is, mintha harmadik szeme nőne a bőrkeményedéssel együtt. Kramlafnak a lehet már így is sokat mondó, de a hasa kordulása, mivel halk ezért csak neki, elárulja hogy rég volt már az utolsó evésnek ideje, tehát ideje bepakolni a kis zsírosba. *
- A hírek gyorsan terjednek errefelé ha már csak a vendégeidet nézed. * Pillant le magára is és széttárja karját a vezérnek mutatva mennyire sokan is vannak, majd minden szögben egy új ember. Az enyhe megkülönböztetésen csak vigyorog mint a tejbe tök. Kicsit olyan benyomást keltene a helyzet, ha Kagan nem törzsfő lenne és idősebb Kramlafnál, mintha egy mester nézné el egy ficsúr filozófiáját és a végén érveivel teljesen hibásnak ítélné. Ám a vége itt most le fog maradni, nem tiszte neki egy teljesen felnőtt férfit kijavítani. Főleg olyat nem aki eddig hibátlanul vezette embereit kitudja hány kilométeren keresztül. *
- Lesz még cifrább dolog is a várossal kapcsolatba Kagan, ez legalább beleráz. Neked mint félistennek, * Von vállat. * az eszünknek kell lenned, amint már jól tudod.
* Az intésre indul már lába, ugyan combja izomlázban ég furcsa volt neki ez a lovaglás, hasa korog, torka száraz, keze fázik de követi öntudatosan vezérét.Bár mikor látja hogy a falra szándékoznak menni egy fél szívdobbanásnyit megáll, amelyet a haladó Kagan nem konstatálhat álló helyzetélből. Ezután megindul a vezér után gondolkodva, milyen titoknak lesz most birtokosa, avagy milyen verést kap itt kitüntetett helyen. Kezét felemelve jelzi hogy szót kér. Ha megadja neki Kagan, akkor közbeszól. Ha nem csöndben hallgatja a monológot. Ezt mondja az engedély láttán/hallatán. *
- Isuriinak is mond el kérlek, nagyon jó parancsnok volt. * Hatásszünet. * Nem hiába vagytok rokonok. * Jegyzi meg a visszaemlékezés mosolyával arcán miközben állja a ragadozó szem minden pillantását. *
~ A kiverést még meglátjuk nagyvezír. ~ * Habogja magában félhangosan nem tereli el figyelmét Kaganról. *
- Remek termőföld, már nem egyszer néztem meg. Szinte aranyat vetnek és aratnak. * A zöldellő mezőket fújja a szél, hallott már történeteket amik arról írtak hogy kétszer is arattak errefelé, az bizony dúsgazdagságot és sok hízót jelent. *
- Megtisztelő nagy vándor. * Mondja habozás nélkül hangja kemény mint ökle. *
* Már össze sem rezdül a tockosra, szinte tudja milyet fog kapni és az ívét is, mintha harmadik szeme nőne a bőrkeményedéssel együtt. Kramlafnak a lehet már így is sokat mondó, de a hasa kordulása, mivel halk ezért csak neki, elárulja hogy rég volt már az utolsó evésnek ideje, tehát ideje bepakolni a kis zsírosba. *
- A hírek gyorsan terjednek errefelé ha már csak a vendégeidet nézed. * Pillant le magára is és széttárja karját a vezérnek mutatva mennyire sokan is vannak, majd minden szögben egy új ember. Az enyhe megkülönböztetésen csak vigyorog mint a tejbe tök. Kicsit olyan benyomást keltene a helyzet, ha Kagan nem törzsfő lenne és idősebb Kramlafnál, mintha egy mester nézné el egy ficsúr filozófiáját és a végén érveivel teljesen hibásnak ítélné. Ám a vége itt most le fog maradni, nem tiszte neki egy teljesen felnőtt férfit kijavítani. Főleg olyat nem aki eddig hibátlanul vezette embereit kitudja hány kilométeren keresztül. *
- Lesz még cifrább dolog is a várossal kapcsolatba Kagan, ez legalább beleráz. Neked mint félistennek, * Von vállat. * az eszünknek kell lenned, amint már jól tudod.
* Az intésre indul már lába, ugyan combja izomlázban ég furcsa volt neki ez a lovaglás, hasa korog, torka száraz, keze fázik de követi öntudatosan vezérét.Bár mikor látja hogy a falra szándékoznak menni egy fél szívdobbanásnyit megáll, amelyet a haladó Kagan nem konstatálhat álló helyzetélből. Ezután megindul a vezér után gondolkodva, milyen titoknak lesz most birtokosa, avagy milyen verést kap itt kitüntetett helyen. Kezét felemelve jelzi hogy szót kér. Ha megadja neki Kagan, akkor közbeszól. Ha nem csöndben hallgatja a monológot. Ezt mondja az engedély láttán/hallatán. *
- Isuriinak is mond el kérlek, nagyon jó parancsnok volt. * Hatásszünet. * Nem hiába vagytok rokonok. * Jegyzi meg a visszaemlékezés mosolyával arcán miközben állja a ragadozó szem minden pillantását. *
~ A kiverést még meglátjuk nagyvezír. ~ * Habogja magában félhangosan nem tereli el figyelmét Kaganról. *
- Remek termőföld, már nem egyszer néztem meg. Szinte aranyat vetnek és aratnak. * A zöldellő mezőket fújja a szél, hallott már történeteket amik arról írtak hogy kétszer is arattak errefelé, az bizony dúsgazdagságot és sok hízót jelent. *
- Megtisztelő nagy vándor. * Mondja habozás nélkül hangja kemény mint ökle. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094