// Tábortűz //
*A bor és annak hozója egyelőre késlekedik, de Kagan még nem reagálja túl a dolgokat - Eruanna elég maródi és nyekenyóka mostanában, nem sürgeti. Az is valami, hogy még él, bár állapota nem sok jóra enged következtetni. A Farkasfi rátarti kijelentését csak az idősebbek és megfontoltabbak joviális biccentésével fogadja - valószínűleg többet látott már a világból, mint a fiú. Egykor neki is ilyen "elvei" lehettek; nem véletlen, hogy oly sokakat kimentett akkor éjjel, és nem hagyta ebek harmincadjára jutni azokat sem, akiknek akkor és ott nem volt túl sok értékük.*
- Tehát két éve. Akkor a te híreid még mindig frissebbek, mint az enyém - 10 éve már, hogy odahagytuk a Thargodrymek hegyeit. Azóta... vándorlunk. *kissé megvillan a szeme, egy Worf biztosan tudja, mit jelent ez a városok közötti senkiföldjén és a még távolabbi, szinte ismeretlen pusztákon.*
- De a Várost bizonyosan megjártad, ifjú harcos... hogy tetszett? *a visszakérdezésre egyelőre nem reagál, mert azért neki, mint vendéglátónak, megvannak az előjogai.*
- Akheel. Vendég... barát. *csitítja kissé kedvenc vadászát, a kissé egyszerű, de nagyon lojális és nagyon halálos Vöröst.*
- Ő Akheel. Ha nem akartok vele harcolni, ne nézetek a szemébe. *vigyorodik el, de látszik rajta, hogy nem gondolja teljesen komolyan. Ha Akheel gyilkolni akar, akkor ez amúgy sem számítana, és a lány pillanatig sem tétovázna, vagy várna valami lovagias, harcoshoz méltó vagy egyéb felállásra. Egyszerűen csak egy olyan pillanatban, amit megfelelőnek ítél - és ez gyakran egybeesik a "mostazonnallal" - hátbalőné a neki nem tetsző figurát. Ám úgy tűnik, Darel (és a haja) igencsak tetszik a Vörösnek.*
*A mágus hullámzó izgalma és a mód, ahogy Darelt figyeli, a barátságnál mélyebb, eltérő kapcsolatot is feltételez a két férfi között. Tanácsadó, igen, de talán tanító, mester is a mágus.*
- Jó történet, Vaslábú, csak rövid. Jó néhányan az egykor volt Thargodrymek közül már régebben is elutasítottuk a nagy barátkozást, amit véreink a Takonybőrűekkel csaptak. Egyik renegátunk csapatunkba futhatott bele az a horda. *mereng, próbálva elhelyezni az eseményt a történelem folyamában.*
- Megkérdezzük majd a Szellemlátót, ki legtöbb legendánk és mítoszunk tudója. *A mágus szavaira biccent.*
- Igen... érdemes emlékeznünk apáink arcára. *Kagan is emlékezik, csak nem szívesen. Az ő apja... de mindegy. Az ő apja Thargodrym, Kagan pedig Thargodar. Az ő apja a Vasbordájú, nem más.*
*Figyelme most a nő felé fordul. Eddig csak tekintete perifériáján mozgott, és Kagan csak az olyan nyilvánvaló jelekre figyelt fel, mint a tátva maradt száj, félbehagyott mozdulat, fejkapkodás, torokköszörülés. Freyai láthatóan zavarban van, és nem miatta; Darel szavain nem tud elmenni.*
~ Sokat kell még tanulnotok. ~ *somolyog, ugyanis rádöbben, hogy az ifjú Cortyr a Thargodarok veszett hírétől féltheti az Aranyhajút.*
~ Mintha minden csinosabb vendégünket meghágnánk, erőszakkal... ej-ej, sokat voltál a civilizáltak közt, fiú! ~ *na nem mintha nem lenne rá ingere, sőt. Ám egyrészt az csúf megsértése lenne a vendégbarátságnak, másrészt a lány nem trófea vagy harács, harmadrészt pedig Kagannak nincs szüksége rá, hogy erővel szorítsa ágyába a hegyesfülüek asszonyait.*
- Ahogy kedved tartja, Smaragdszemű. *bólint engedékenyen, átlépve a lány óvatlan sértésein.*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.28 19:10:34