//Hrothgaarék délelőtt//
*Amikor végre elcsendesül a tárgyalás a táborban, Hrothgaar épp Azillal ácsorog kicsit félrehúzódva. Kisvártatva azonban megérkezik a vörös leányzó, aki előző este is csatlakozott hozzájuk, mikor Kramlaffal folytattak eszmecserét.*
- 'Reggelt neked is!
*A felmerülő kérdésekre lassacskán válaszol csak, szinte foghegyről. A többiek láthatják rajta, hogy valamin nagyon gondolkodik a törpe. Állát, szakállát vakargatja, úgy szól hozzájuk.*
- Nem sietünk sehová. Lehet csak holnap indulunk útnak. Egy darabig biztos odaleszünk, fel kell készülnünk. Élelem, innivaló, pokróc, szerszámok... igen... igen, így lesz. Hajnalhasadtával, az első kakasszóra indulunk... Igaz kokasunk nincs, de értitek no...
*Morran fel és leguggol, hogy a porba rajzoljon pár fura szögletes írásjelet. Nép rúnái ezek, mások nem olvassák ezeket a jeleket a törzsből, talán csak Kagan és a Szellemjáró... de bennük sem biztos.*
- Ha jó tempóval haladunk, és sikerülne elérni azt a részt, ahol ellovagoltunk, akkor... *gondolkodik hangosan* ...igen. Ide figyeljetek *kezd bele, mikor Rolko is megérkezik* Áh, Rolko. Jó hogy itt vagy, te is jössz velünk. Holnap indulunk, úgy készülj, kora reggel. Kell a két erős karod, koma. Be kell szereznünk pár dolgot a közelből, este közösen költjük el vacsoránkat, ott mindent elmondok. Kire milyen feladat hárul, kinek mit kell hoznia, és a többi.
*Felegyenesedik, ám hirtelen fura szédülés keríti hatalmába. Gyomra felfordul és kevés híja van, hogy ki ne dobja a taccsot.*
- Egek... *tántorodik meg és megkapaszkodik Azil vaskos karjában* rosszul vagyok.
*A világ a szemei előtt elmosódik, koponyája mintha szét akarna repedni, sebe előző estéről, akárha most hemperdett volna a parázsba.*
~mi van velem?~
*Bár száját szóra nyitja, értelmes mondanivaló nem jön ki rajta, csupán egy artikulálatlan hangcsomó.*
- höö-hönnr töggööhöhhh ekk...
*Akarja, ki akarja mondani, hogy valaki azonnal kerítse elő a gyógyítót és a Szellemjárót, de nem tudja. Nem képes rá, testét minden erő elhagyja és mint egy zsák krumpli, elterül a földön, ráesve sérült vállára. Hangosan felnyög a törpe, akit Hrothgaarként ismernek, ám ő már nem tudja ezután mi történik. A világ elsötétült előtte, és az utolsó gondolat, melybe szíve majd beleszakad, hogy törzsét cserbenhagyta...*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.11 22:22:01