Amon Ruadh - Thargarod
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-21 10:38:38
Üzenet elküldve: 2014-02-21 10:38:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar-erődépítés //
* Kell gyorsan lefekteti a szabályokat, amibe, ahogy azt Xiltyn gondolta belefoglaltatnak a törött csontok is. Nem túlzottan örül neki, hogy eme fickó karmai közé keveredett, de ennek legcsekélyebb jelét sem adja. Helyette inkább semmit mondó félmosolyt varázsol az arcára, és úgy is marad, míg megtudja, hogy négy helyett, csak ők ketten fognak dolgozni. Fejszéjének fejét maga mögött húzva bandukol az ember után le a domboldalon, míg el nem érik az erdőszélet, ahol a mélységi kissé kifújja magát a munka előtt. *
- Soha nem csináltam még ilyet! - * helyesbít Kell szavain, a másikra kacsintva közben meglóbálja a baltáját, s elégedetten csettint a nyelvével. *
- Én nemes vagyok, nehéz dolgok sosem törték tenyeremet. - * teszi még hozzá, s mikor a domb felé sandít, látja, hogy mégiscsak érkezik segítségük. Egy férfi és egy lány.
Míg odaérnek, az öreg csak úgy tessék-lássék nekilát legallyazni egy kisebb bokrot, majd a kis ágakat egymásra fekteti, és kivágja a nemsokkal vastagabb törzset is. Nem túl nehéz munka ez, ha csak ennyit kell tegyen, ám attól tart, ha a többiek is itt lesznek, akkor Kell a nagyobb, vastagabb törzsű fák ellen fogja uszítani őket. *
- Tüzelőt vagy építőanyagot kell nyessünk testvér? - * sétál közelebb a férfihez míg bizalmaskodó kérdése elhangzik. Aztán megérkeznek a többiek, s ő dolgozni fog velük, bár kevés beleéléssel. Fejszéje lustán ostromolja a törzseket, de azért egyet kettőt kidönt. Mikor megpihen szusszanni párat, méregzöld tekintete a csuklya alól a fiatal tűzvörös lány kellemes, hajlongó testén időzik. Mikor már kimelegedik, hátradobja csuklyáját és fedetlen fővel vág tovább, így piszkosfehér tincsei gyakran szemei elé szökkennek. A hidegben, lehelete szürke felhőfoszlányként száll fel feje fölé.
Kézfejével letörli a verejtéket barázdált homlokáról, s mikor a lány az erdő szellemeiről kérdez, Xiltyn felé fúj egy újabb szürke felhőcskét.*
- Vigyázz leány, már el is jöttek a lelkedért! - * lódít, ahogy a felhőcske Lyriana felé úszik, majd eltűnik szemük elől. *
* Kell gyorsan lefekteti a szabályokat, amibe, ahogy azt Xiltyn gondolta belefoglaltatnak a törött csontok is. Nem túlzottan örül neki, hogy eme fickó karmai közé keveredett, de ennek legcsekélyebb jelét sem adja. Helyette inkább semmit mondó félmosolyt varázsol az arcára, és úgy is marad, míg megtudja, hogy négy helyett, csak ők ketten fognak dolgozni. Fejszéjének fejét maga mögött húzva bandukol az ember után le a domboldalon, míg el nem érik az erdőszélet, ahol a mélységi kissé kifújja magát a munka előtt. *
- Soha nem csináltam még ilyet! - * helyesbít Kell szavain, a másikra kacsintva közben meglóbálja a baltáját, s elégedetten csettint a nyelvével. *
- Én nemes vagyok, nehéz dolgok sosem törték tenyeremet. - * teszi még hozzá, s mikor a domb felé sandít, látja, hogy mégiscsak érkezik segítségük. Egy férfi és egy lány.
Míg odaérnek, az öreg csak úgy tessék-lássék nekilát legallyazni egy kisebb bokrot, majd a kis ágakat egymásra fekteti, és kivágja a nemsokkal vastagabb törzset is. Nem túl nehéz munka ez, ha csak ennyit kell tegyen, ám attól tart, ha a többiek is itt lesznek, akkor Kell a nagyobb, vastagabb törzsű fák ellen fogja uszítani őket. *
- Tüzelőt vagy építőanyagot kell nyessünk testvér? - * sétál közelebb a férfihez míg bizalmaskodó kérdése elhangzik. Aztán megérkeznek a többiek, s ő dolgozni fog velük, bár kevés beleéléssel. Fejszéje lustán ostromolja a törzseket, de azért egyet kettőt kidönt. Mikor megpihen szusszanni párat, méregzöld tekintete a csuklya alól a fiatal tűzvörös lány kellemes, hajlongó testén időzik. Mikor már kimelegedik, hátradobja csuklyáját és fedetlen fővel vág tovább, így piszkosfehér tincsei gyakran szemei elé szökkennek. A hidegben, lehelete szürke felhőfoszlányként száll fel feje fölé.
Kézfejével letörli a verejtéket barázdált homlokáról, s mikor a lány az erdő szellemeiről kérdez, Xiltyn felé fúj egy újabb szürke felhőcskét.*
- Vigyázz leány, már el is jöttek a lelkedért! - * lódít, ahogy a felhőcske Lyriana felé úszik, majd eltűnik szemük elől. *
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-20 23:39:54
Üzenet elküldve: 2014-02-20 23:39:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar-erődépítés //
* Éppen, hogy csak egy kicsit lepihent már látta messziről, hogy a fiúk készülődnek a favágáshoz. Neki miért nem szólnak? Na majd meglátják... Az ő helye is ott volna, így nincs ideje sokat lazsálni, az idő nem áll meg sajnos a kedvéért. Hosszasan kifújja a levegőt, majd miután egy kis erőt gyűjtött feláll és a szerszámos asztalhoz igyekszik. Nem örülne, ha ráfognák, hogy tétlenkedik, mikor feladatot kapott ezért sietősre fogja a dolgot. Talál is egy szerinte megfelelő fejszét ám közelebbről megnézve annak csorbult éle van. Talán majd begyűjti a kardokat és egyéb harci eszközöket, hogy megélezze őket, de egyelőre a favágás van prioritásban. Egy sérült, csapott nyelűt, de legalább élezett darabot ragad meg, s vállára támasztva követi a két férfit, kik már elindultak erdőszélre.*
- Ábrándozást hallottam? Csak a főnök meg ne tudja. * Csóválja meg a fejét,miközben utoléri őket, s vörös ajkait mosolyra húzza. Az egyenetlen talajon, lankásabb részeken keresztülsétálva hamar a fákkal tarkított területhez érkeznek. Liry körbejárja a hatalmas törzseket. Oly vastagak, hogy átölelni sem bírná őket. Göcsörtös égbenyúló ágaik lombmennyezetet szőnek föléjük, s engedik átszűrődni a napsugarakat.*
- Akkor hát lássunk neki. * Favágással még nem volt dolga, de csak nem lehet oly nehéz. Sandán a férfira pillant, hogyan is csinálja, s nem tűnik különösebben bonyolultnak. Egy vékonyabb törzsű, de erős fát választ, s kezdi el fejszéjével ostromolni az oldalát. Pár órája már ügyködik a dolgon, s halad is szépen lassan. Fárasztó a munka, s nem kis fizikai erőt igényel, de nem holmi városi nemes kisasszonyka, hogy féljék bekoszolni kezecskéit.*
- Szerintetek... * Belevág egyet a törzsbe, s benne hagyja a baltát, hogy rátámaszkodva megpihenjen,s úgy folytatja: *
- ... szerintetek megharagszanak ránk az erdő szellemek? * Kérdi elgondolkodva, s vet egy pillantást a szél mozgatta lombkoronákra. Madarak csivitelnek őrülten, mintha csak tudnák, hogy otthonuk vész, ha az emberek végeznek dolgukkal.*
* Éppen, hogy csak egy kicsit lepihent már látta messziről, hogy a fiúk készülődnek a favágáshoz. Neki miért nem szólnak? Na majd meglátják... Az ő helye is ott volna, így nincs ideje sokat lazsálni, az idő nem áll meg sajnos a kedvéért. Hosszasan kifújja a levegőt, majd miután egy kis erőt gyűjtött feláll és a szerszámos asztalhoz igyekszik. Nem örülne, ha ráfognák, hogy tétlenkedik, mikor feladatot kapott ezért sietősre fogja a dolgot. Talál is egy szerinte megfelelő fejszét ám közelebbről megnézve annak csorbult éle van. Talán majd begyűjti a kardokat és egyéb harci eszközöket, hogy megélezze őket, de egyelőre a favágás van prioritásban. Egy sérült, csapott nyelűt, de legalább élezett darabot ragad meg, s vállára támasztva követi a két férfit, kik már elindultak erdőszélre.*
- Ábrándozást hallottam? Csak a főnök meg ne tudja. * Csóválja meg a fejét,miközben utoléri őket, s vörös ajkait mosolyra húzza. Az egyenetlen talajon, lankásabb részeken keresztülsétálva hamar a fákkal tarkított területhez érkeznek. Liry körbejárja a hatalmas törzseket. Oly vastagak, hogy átölelni sem bírná őket. Göcsörtös égbenyúló ágaik lombmennyezetet szőnek föléjük, s engedik átszűrődni a napsugarakat.*
- Akkor hát lássunk neki. * Favágással még nem volt dolga, de csak nem lehet oly nehéz. Sandán a férfira pillant, hogyan is csinálja, s nem tűnik különösebben bonyolultnak. Egy vékonyabb törzsű, de erős fát választ, s kezdi el fejszéjével ostromolni az oldalát. Pár órája már ügyködik a dolgon, s halad is szépen lassan. Fárasztó a munka, s nem kis fizikai erőt igényel, de nem holmi városi nemes kisasszonyka, hogy féljék bekoszolni kezecskéit.*
- Szerintetek... * Belevág egyet a törzsbe, s benne hagyja a baltát, hogy rátámaszkodva megpihenjen,s úgy folytatja: *
- ... szerintetek megharagszanak ránk az erdő szellemek? * Kérdi elgondolkodva, s vet egy pillantást a szél mozgatta lombkoronákra. Madarak csivitelnek őrülten, mintha csak tudnák, hogy otthonuk vész, ha az emberek végeznek dolgukkal.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-20 20:35:21
Üzenet elküldve: 2014-02-20 20:35:21
ÚJ
![>Xomorr Corrg [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1041_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar erődépítés//
*Félálomban mintha hallaná szülővárosának nevét, de mielőtt komolyabban elgondolkodhatna a dolgon a másik oldalára fordul és továbbalszik. Fél óra múlva viszont teljesen kipihenten ébred. Friss ruhát vesz - könnyű annak akire az asszony mos -, megmosakszik és kilép a szikrázó délutáni napsütésbe. Ugyan van a fejében egy kis zavar arról hogy is került a sátrába, de hamar eszébe jut hogy neki igazából követ kéne törnie.
Először is szükség lesz egy kis ebéd-félére így a tábortűz felé veszi az irányt.*
-Jó reggelt kedves! *köszönti csókkal hitvesét.* -Szép füstölőt építettél. *veszi szemügyre az aznapi munkát.* -Le is teszteltétek már? Harapnék valamit. *szimatol a levegőbe.
Eszik egy-két falatot ha kap, aztán megindul a hegyoldalon míg meg nem találja Kramlafékat. Ott megfogja az egyik kétkezes kalapácsot és munkához lát: először lassan, aztán gyorsabban, végül határozott ütemre veri a köveket s az ütemhez nótára is gyújt. A cél hogy felélénkítse a munkakedvet kissé s a nap végéhez közeledtén a dolgozók utolsó erőtartalékaikat is kihasználják, ne lankadjanak el.*
-Fejtjük a sziklát, zúdul a csákány
Dörren a kalapács porzik a kő.
Közel a vége, gyerünk hát bajtárs
Ettől a Thargodarok tábora nő!
Fejtjük a sziklát, csapj oda neki
Suhan a kar és fáj az izom.
Még egyet ütni, nem most letenni
Ha elfáradok hát majd jó sört iszom!
Fejtjük a sziklát míg a nap fenn jár
Míg le nem bukik a láthatáron
Ki velem tart este duplán kajál
A szakácsnő az én asszonypajtásom!
*Figyeli a reakciókat, ha kedvező a fogadtatás akkor folytatni fogja ha nem - akkor egyelőre ennyi volt, legalábbis míg vissza nem érnek a táborba.*
A hozzászólás írója (Xomorr Corrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.20 20:35:42
*Félálomban mintha hallaná szülővárosának nevét, de mielőtt komolyabban elgondolkodhatna a dolgon a másik oldalára fordul és továbbalszik. Fél óra múlva viszont teljesen kipihenten ébred. Friss ruhát vesz - könnyű annak akire az asszony mos -, megmosakszik és kilép a szikrázó délutáni napsütésbe. Ugyan van a fejében egy kis zavar arról hogy is került a sátrába, de hamar eszébe jut hogy neki igazából követ kéne törnie.
Először is szükség lesz egy kis ebéd-félére így a tábortűz felé veszi az irányt.*
-Jó reggelt kedves! *köszönti csókkal hitvesét.* -Szép füstölőt építettél. *veszi szemügyre az aznapi munkát.* -Le is teszteltétek már? Harapnék valamit. *szimatol a levegőbe.
Eszik egy-két falatot ha kap, aztán megindul a hegyoldalon míg meg nem találja Kramlafékat. Ott megfogja az egyik kétkezes kalapácsot és munkához lát: először lassan, aztán gyorsabban, végül határozott ütemre veri a köveket s az ütemhez nótára is gyújt. A cél hogy felélénkítse a munkakedvet kissé s a nap végéhez közeledtén a dolgozók utolsó erőtartalékaikat is kihasználják, ne lankadjanak el.*
-Fejtjük a sziklát, zúdul a csákány
Dörren a kalapács porzik a kő.
Közel a vége, gyerünk hát bajtárs
Ettől a Thargodarok tábora nő!
Fejtjük a sziklát, csapj oda neki
Suhan a kar és fáj az izom.
Még egyet ütni, nem most letenni
Ha elfáradok hát majd jó sört iszom!
Fejtjük a sziklát míg a nap fenn jár
Míg le nem bukik a láthatáron
Ki velem tart este duplán kajál
A szakácsnő az én asszonypajtásom!
*Figyeli a reakciókat, ha kedvező a fogadtatás akkor folytatni fogja ha nem - akkor egyelőre ennyi volt, legalábbis míg vissza nem érnek a táborba.*
A hozzászólás írója (Xomorr Corrg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.20 20:35:42
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-20 19:38:10
Üzenet elküldve: 2014-02-20 19:38:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Keményen villan tekintete Isuriira, ám ez a pillantást nem fenyegető, inkább fájdalommal teli.*
~ Én is... ~ *hányszor ébredt vad rémálomból úgy, hogy azt hitte: nem sikerült, a lányt megölték, elragadták, eltűnt.*
- Nem sokon múlott... ne sírj. *igazából perceken, ha nem másodperceken - az orkok hamar átláttak a szitán és ölni kezdték a körülöttük lévő Thargodrymeket; azok pedig rögvest az orkokat.*
- Az Élet az, ami kényszerít, húgom. *újra elpillant a lányt mellett, és úgy tűnik, tépelődik magában. Percek telnek el, míg döntésre jut, majd visszafordul, és kemény, racionális pillantása végigfut Isuriin. Nehéz a döntés, mit meghozni készül, de fontos - és sem ideje, sem lehetősége nincs másképp tenni.*
- Legyen. Mától a magad Sorsának kovácsa vagy, és bírod bizalmam. *biccent, és nem fejti ki, mi történik, ha e bizalmat elárulják. Nem hiszi, hogy Isurii szándékosan tenne ilyet, de az ifjonti nő szív és elme nem a következetességéről és előrelátásáról híres.*
- Most menj... *de mielőtt a lány elmenekülhetne, elé lép, magához húzza és homlokon csókolja, csak aztán engedi el. Csak remélni meri, hogy nem hibázott.*
*Ahogy a lány távozik, ő is elhagyja kilátóhelyét. A melák óriás, Azil, még mindig a fegyverére vár.*
- Bah, vidd! és ne legyen gond veled! *veti oda, hiszen mily kevéssé fontos neki egy hegyes végű vasrúd - az óriásnak fontos, és amúgy sincs sokkal beljebb a szigonnyal sem. Útja szinte megállás nélkül vezet a készülő kúthoz, ahol Krumkó már éppen az Alvilágig készül leásni.*
- Óvatosan azért! Ha jó helyen ásunk, beszakadhat alattatok a régi kút. Óvatosan! *utasítja az óriásokat, akik azért szépen haladnak.*
- Nemnem! Csak semmi bunyó, most főleg nem, ebadták! *mordul Rolkóra, aki mindig kész egy kis bajt keverni - nem azért mert gonosz, vagy rosszindulatú, csak unatkozik, és olyankor botorságokat művel.*
- Hohó, megállj! Másszatok ki, rögtön! *ő viszont mintha kiszúrt volna valamit.*
- Gyerünk, óvatosan kifelé! Hozzatok kötelet és fáklyát! *ha igaz, elértek a régi kút fedeléhez, és le kell majd ereszkedniük a mélyére. Nem lesz egyszerű munka, és bár a kút igen széles lehet, valószínűleg rá fog maradni. Egy óriást még két másik sem tud biztonsággal leengedni kötélen.*
- Lea... ez lehet az? Mit ír a Saga, mekkora volt az Ősök Kútja? *még mindig bizonytalan; bár szíve szerint feltétel nélkül hinne, viszont ő a törzsfő. Neki tudnia kell, hinnie kevés. Életek múlhatnak a tévedésén.*
*Keményen villan tekintete Isuriira, ám ez a pillantást nem fenyegető, inkább fájdalommal teli.*
~ Én is... ~ *hányszor ébredt vad rémálomból úgy, hogy azt hitte: nem sikerült, a lányt megölték, elragadták, eltűnt.*
- Nem sokon múlott... ne sírj. *igazából perceken, ha nem másodperceken - az orkok hamar átláttak a szitán és ölni kezdték a körülöttük lévő Thargodrymeket; azok pedig rögvest az orkokat.*
- Az Élet az, ami kényszerít, húgom. *újra elpillant a lányt mellett, és úgy tűnik, tépelődik magában. Percek telnek el, míg döntésre jut, majd visszafordul, és kemény, racionális pillantása végigfut Isuriin. Nehéz a döntés, mit meghozni készül, de fontos - és sem ideje, sem lehetősége nincs másképp tenni.*
- Legyen. Mától a magad Sorsának kovácsa vagy, és bírod bizalmam. *biccent, és nem fejti ki, mi történik, ha e bizalmat elárulják. Nem hiszi, hogy Isurii szándékosan tenne ilyet, de az ifjonti nő szív és elme nem a következetességéről és előrelátásáról híres.*
- Most menj... *de mielőtt a lány elmenekülhetne, elé lép, magához húzza és homlokon csókolja, csak aztán engedi el. Csak remélni meri, hogy nem hibázott.*
*Ahogy a lány távozik, ő is elhagyja kilátóhelyét. A melák óriás, Azil, még mindig a fegyverére vár.*
- Bah, vidd! és ne legyen gond veled! *veti oda, hiszen mily kevéssé fontos neki egy hegyes végű vasrúd - az óriásnak fontos, és amúgy sincs sokkal beljebb a szigonnyal sem. Útja szinte megállás nélkül vezet a készülő kúthoz, ahol Krumkó már éppen az Alvilágig készül leásni.*
- Óvatosan azért! Ha jó helyen ásunk, beszakadhat alattatok a régi kút. Óvatosan! *utasítja az óriásokat, akik azért szépen haladnak.*
- Nemnem! Csak semmi bunyó, most főleg nem, ebadták! *mordul Rolkóra, aki mindig kész egy kis bajt keverni - nem azért mert gonosz, vagy rosszindulatú, csak unatkozik, és olyankor botorságokat művel.*
- Hohó, megállj! Másszatok ki, rögtön! *ő viszont mintha kiszúrt volna valamit.*
- Gyerünk, óvatosan kifelé! Hozzatok kötelet és fáklyát! *ha igaz, elértek a régi kút fedeléhez, és le kell majd ereszkedniük a mélyére. Nem lesz egyszerű munka, és bár a kút igen széles lehet, valószínűleg rá fog maradni. Egy óriást még két másik sem tud biztonsággal leengedni kötélen.*
- Lea... ez lehet az? Mit ír a Saga, mekkora volt az Ősök Kútja? *még mindig bizonytalan; bár szíve szerint feltétel nélkül hinne, viszont ő a törzsfő. Neki tudnia kell, hinnie kevés. Életek múlhatnak a tévedésén.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-20 18:55:23
Üzenet elküldve: 2014-02-20 18:55:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar-erődépítés //
*Szépen dolgozik. Jó, hogy nem danolászik valamiféle munkadalt. Helyette inkább ritmusosan, fáradtságot nem ismerve dobban, olykor fémesen csikordul csákánya.*
-Bátyó! *Kiált fel üdvözölve a másikat. Kérdésére kiegyenesedik és megvakarja kobakját, úgy vizsgálja a talpa alatti földet.*
-Há' még nem. *Konstatálja, majd egy vállrándítással letudja, és újabb lendítésre emeli az irdatlan csákányt, mi az ő mérete. De az újabb felvetésre bőszen bólogatni kezd. Értette, és megértette. A tóra ő is emlékszik, naná. És hát a nagyság átka, ők már csak nagyban tudnak gondolkodni, és a kicsire nem adnak.*
-Lesz benne cuppogós halacska is! *Jegyzi meg Krumkó felé fordulva eszelős vigyorral pofázmányán. Közben erősítése leérkezik, így már ketten kotorják a földet a jelölt helyen. Jó iramban és ütemben mélyül az, sőt. Csakhogy nem eső, de föld és sárdarabok potyognak nyakába. Elsőnél még csak felmordul. Másodjára még lerázza, és ennek fejében a talajt bünteti meg. Akkorát sóz oda, hogy bizony alig bírja csákányának hegyét kicibálni onnét. De aztán csak nincs megállás, és immár vizes -sáros lutyok csapódik nyakába. Na itt bizony elszakad benne valami. A cérna.*
-Hé, kaparsz mint egy kutya! *szakad ki belőle a szitok ahogy kiegyenesedvén testvére felé fordul. Teljes vállszélességgel, kihívóan méricskéli. Rég bunyóztak már amolyan testvériesen. Lehet most jött el az ideje?
Észre sem veszi, hogy irdatlan csapásával átütötte a kút tetejét, vagyis az azt fedő valamit...*
*Szépen dolgozik. Jó, hogy nem danolászik valamiféle munkadalt. Helyette inkább ritmusosan, fáradtságot nem ismerve dobban, olykor fémesen csikordul csákánya.*
-Bátyó! *Kiált fel üdvözölve a másikat. Kérdésére kiegyenesedik és megvakarja kobakját, úgy vizsgálja a talpa alatti földet.*
-Há' még nem. *Konstatálja, majd egy vállrándítással letudja, és újabb lendítésre emeli az irdatlan csákányt, mi az ő mérete. De az újabb felvetésre bőszen bólogatni kezd. Értette, és megértette. A tóra ő is emlékszik, naná. És hát a nagyság átka, ők már csak nagyban tudnak gondolkodni, és a kicsire nem adnak.*
-Lesz benne cuppogós halacska is! *Jegyzi meg Krumkó felé fordulva eszelős vigyorral pofázmányán. Közben erősítése leérkezik, így már ketten kotorják a földet a jelölt helyen. Jó iramban és ütemben mélyül az, sőt. Csakhogy nem eső, de föld és sárdarabok potyognak nyakába. Elsőnél még csak felmordul. Másodjára még lerázza, és ennek fejében a talajt bünteti meg. Akkorát sóz oda, hogy bizony alig bírja csákányának hegyét kicibálni onnét. De aztán csak nincs megállás, és immár vizes -sáros lutyok csapódik nyakába. Na itt bizony elszakad benne valami. A cérna.*
-Hé, kaparsz mint egy kutya! *szakad ki belőle a szitok ahogy kiegyenesedvén testvére felé fordul. Teljes vállszélességgel, kihívóan méricskéli. Rég bunyóztak már amolyan testvériesen. Lehet most jött el az ideje?
Észre sem veszi, hogy irdatlan csapásával átütötte a kút tetejét, vagyis az azt fedő valamit...*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-20 18:00:50
Üzenet elküldve: 2014-02-20 18:00:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Thargodar-erődépítés //
*A sötétbőrű fajzat úgy tűnik, tudja, hogy sok jóra nem számíthat. Azért mikor a nevén szólítja, felmordul, és felé fordul.*
- Igen oda megyünk, de elébb kapsz te is egy ilyet. - emeli meg a fejszét - Vagy legalábbis hasonlót. Előre szólok, ha bármivel próbálkoznál, hogy ha már fegyverszerűség került a kezedbe, nem marad ép csontod. Csak gondoltam, jobb ha tudod. Na hozz egyet onnan a szerszámok közül - mutat az eszközök irányába - Aztán mehetünk is. Ideje dloghoz látni. Nyafogás nélkül, haladnunk kell.
*A leányzó úgy néz ki, egyéb dolgait intézi, ő a maga részéről rá is hagyja, majd Kagan elintézi, mikor tudomást szerez a dologról*
- Hát négy ember helyett dolgozunk mi ketten...egyik nemtudom, hol lehet, a másik meg úgy látom elábrándozott. Na gyere.
*szól a visszatérő sötételfnek. Noha nem szenvedheti a fickót, azért legalább ő ittvan, és tán még dolgozni is fog. Leballagnak az erdőszélre, és nekikezdenek a kiosztott munkának, faanyag kell, nem is kevés. Tehát első körben közös erővel látnak neki kidönteni néhány alkalmasnak látszó fát. Jó erővel sóz oda a fatörzsnek, oda odapislantva a másik fickóra is, hogy hogyan boldogul, és mit csinál. A rosszban sántikálás jelét keresi, na meg kíváncsi, hogy boldogul a nehéz szerszámmal a másik.*
- Gondolom, ilyet azért nemigen kellett csinálnod mostanság. De legalább megszolgálod, amit ma megeszel.
*A sötétbőrű fajzat úgy tűnik, tudja, hogy sok jóra nem számíthat. Azért mikor a nevén szólítja, felmordul, és felé fordul.*
- Igen oda megyünk, de elébb kapsz te is egy ilyet. - emeli meg a fejszét - Vagy legalábbis hasonlót. Előre szólok, ha bármivel próbálkoznál, hogy ha már fegyverszerűség került a kezedbe, nem marad ép csontod. Csak gondoltam, jobb ha tudod. Na hozz egyet onnan a szerszámok közül - mutat az eszközök irányába - Aztán mehetünk is. Ideje dloghoz látni. Nyafogás nélkül, haladnunk kell.
*A leányzó úgy néz ki, egyéb dolgait intézi, ő a maga részéről rá is hagyja, majd Kagan elintézi, mikor tudomást szerez a dologról*
- Hát négy ember helyett dolgozunk mi ketten...egyik nemtudom, hol lehet, a másik meg úgy látom elábrándozott. Na gyere.
*szól a visszatérő sötételfnek. Noha nem szenvedheti a fickót, azért legalább ő ittvan, és tán még dolgozni is fog. Leballagnak az erdőszélre, és nekikezdenek a kiosztott munkának, faanyag kell, nem is kevés. Tehát első körben közös erővel látnak neki kidönteni néhány alkalmasnak látszó fát. Jó erővel sóz oda a fatörzsnek, oda odapislantva a másik fickóra is, hogy hogyan boldogul, és mit csinál. A rosszban sántikálás jelét keresi, na meg kíváncsi, hogy boldogul a nehéz szerszámmal a másik.*
- Gondolom, ilyet azért nemigen kellett csinálnod mostanság. De legalább megszolgálod, amit ma megeszel.
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-20 09:57:49
Üzenet elküldve: 2014-02-20 09:57:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Thargarod-erődépítés//
*Azil szó nélkül fogadja a kemény szavakat. Némi tépelődés után csendesen válaszol.*
-Vezér. A szigonyom a múltamat jelenti. Rátok nem jelentek veszedelmet, sőt kész vagyok értetek is forgatni ha kell. Hogy mit is akarok itt? Új életet. Közösségbe tartozni. Ha kell építek, ha kell termelek, ha kell harcolok. Elfogadást várok nem többet. Ha kész lesz az erődötök és kapok egy viskót némi termő földdel, ha rászolgálok, nekem az elég. Vezérem.-
*Mondja alázatosan az óriás apró meghajlással kisérve. Mikor megérkezik közéjük a hóhajú nő, újból meghajol. Megvan hát az első feladata, ami nem is annyira rossz.*
-Rendben van, elmegyek fát vágni. Ha van gyalutok, később meg is tudom munkálni őket. Gerendák, támfák, amire szükséged van.-
*Mondja, és egy gyors biccentés után arrébb áll, hogy megvárja a lányt, hogy az útba igazítsa. Ha visszakapja fehyverét, gyorsan elteszi, ha nem, akkor csak szótlanul várakozik, addig míg a lány el nem viszi.*
A hozzászólás írója (Borgőzös Azil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.20 10:55:04
*Azil szó nélkül fogadja a kemény szavakat. Némi tépelődés után csendesen válaszol.*
-Vezér. A szigonyom a múltamat jelenti. Rátok nem jelentek veszedelmet, sőt kész vagyok értetek is forgatni ha kell. Hogy mit is akarok itt? Új életet. Közösségbe tartozni. Ha kell építek, ha kell termelek, ha kell harcolok. Elfogadást várok nem többet. Ha kész lesz az erődötök és kapok egy viskót némi termő földdel, ha rászolgálok, nekem az elég. Vezérem.-
*Mondja alázatosan az óriás apró meghajlással kisérve. Mikor megérkezik közéjük a hóhajú nő, újból meghajol. Megvan hát az első feladata, ami nem is annyira rossz.*
-Rendben van, elmegyek fát vágni. Ha van gyalutok, később meg is tudom munkálni őket. Gerendák, támfák, amire szükséged van.-
*Mondja, és egy gyors biccentés után arrébb áll, hogy megvárja a lányt, hogy az útba igazítsa. Ha visszakapja fehyverét, gyorsan elteszi, ha nem, akkor csak szótlanul várakozik, addig míg a lány el nem viszi.*
A hozzászólás írója (Borgőzös Azil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.20 10:55:04
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:50:46
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:50:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Bizonyára közös ősüknek köszönhetően ő is tud olyan makacs lenni, mint Kagan, csak még nem fedezte fel ezen képességét. Most ismerkednek.
Nem akarta magát előrébb helyezni senkinél, de Kagan gyakran háttérbe szorítja a hozzá közel állókat, ha a törzs érdekeiről van szó. Ez már rég feltűnt neki, talán a Szellemek is megsúgták a vezérnek.*
~Kezdődik.~
*Szorítja össze ajkait, amint Kagan belekezd mondókájába. Nem, nem hallotta még ilyen környezetben történetüket. Kétségtelenül fáj, s egy pillanatig egészen úgy érzi, mintha minden, de minden az ő hibája lenne. A késve beköszöntő kamaszkor világfájdalma mellé nem hiányzott bátyja monológja, de csak azért is meg fogja mutatni neki, hogy több közös van bennük, mint hinné! Ha már elkezdte, nem fog félúton megrogyni.
Forró könnyei egymást szaporán követve csúszdáznak le arcán, a lány teste meg-meg remeg, ahogy felelevenednek emlékei, de mindezek ellenére ő konokul bámul a vörös nap arcába. Nem mozdul, nem fordul bátyja felé újból.*
~Döftél volna agyon!~
*Üvölti a vad szél hangja lelkében. Látszólagos szabadságának rabja ő.*
-Sokszor elgondolkoztam azon miként alakult volna a törzs élete, ha én meghalok azon az éjjelen. Kin követelnéd meg a tartozásod?
*Kérdezi Kagantól, s hangján hallani: valóban elmereng a kérdésen, nem az indulat mondatja vele. Avagy nem csak az.
Mindegy, hogy miként, de ha ő meghalt volna ki lenne most az, akiért bátyja küzdene? Kétségtelenül lenne ilyen, de ki lehetne az aki átvehetné tőle a felelősség terhét?*
-Mindenki saját Sorsának kovácsa. Nem vassal és ököllel, de te is kényszerítesz engem bátyám. Talán észre sem vetted még, de ezt teszed minden egyes alkalommal, mikor érdekből elém korlátokat állítasz az Élet útjára.
Mintha valaha is le akarta volna térni a családunk és törzsünk által helyesnek kimondott ösvényről! Túlzó féltésed és atyáskodásod azt az érzést kelti: nem bízol meg bennem.
Nem hiszed, hogy magamtól tenném, ha kéred?
*Könnyeit a hideg szél még mindig lángoló arcára szárította. Így, szurtos kölyökképpel pillant a vezérre. Pillantása úgy tapad Kaganra, mintha élet, s halál kérdéséről döntene adott válasza.
Sok minden áll, vagy bukik azon miként zárul ez az eszmecsere. Túl sok minden...*
*Bizonyára közös ősüknek köszönhetően ő is tud olyan makacs lenni, mint Kagan, csak még nem fedezte fel ezen képességét. Most ismerkednek.
Nem akarta magát előrébb helyezni senkinél, de Kagan gyakran háttérbe szorítja a hozzá közel állókat, ha a törzs érdekeiről van szó. Ez már rég feltűnt neki, talán a Szellemek is megsúgták a vezérnek.*
~Kezdődik.~
*Szorítja össze ajkait, amint Kagan belekezd mondókájába. Nem, nem hallotta még ilyen környezetben történetüket. Kétségtelenül fáj, s egy pillanatig egészen úgy érzi, mintha minden, de minden az ő hibája lenne. A késve beköszöntő kamaszkor világfájdalma mellé nem hiányzott bátyja monológja, de csak azért is meg fogja mutatni neki, hogy több közös van bennük, mint hinné! Ha már elkezdte, nem fog félúton megrogyni.
Forró könnyei egymást szaporán követve csúszdáznak le arcán, a lány teste meg-meg remeg, ahogy felelevenednek emlékei, de mindezek ellenére ő konokul bámul a vörös nap arcába. Nem mozdul, nem fordul bátyja felé újból.*
~Döftél volna agyon!~
*Üvölti a vad szél hangja lelkében. Látszólagos szabadságának rabja ő.*
-Sokszor elgondolkoztam azon miként alakult volna a törzs élete, ha én meghalok azon az éjjelen. Kin követelnéd meg a tartozásod?
*Kérdezi Kagantól, s hangján hallani: valóban elmereng a kérdésen, nem az indulat mondatja vele. Avagy nem csak az.
Mindegy, hogy miként, de ha ő meghalt volna ki lenne most az, akiért bátyja küzdene? Kétségtelenül lenne ilyen, de ki lehetne az aki átvehetné tőle a felelősség terhét?*
-Mindenki saját Sorsának kovácsa. Nem vassal és ököllel, de te is kényszerítesz engem bátyám. Talán észre sem vetted még, de ezt teszed minden egyes alkalommal, mikor érdekből elém korlátokat állítasz az Élet útjára.
Mintha valaha is le akarta volna térni a családunk és törzsünk által helyesnek kimondott ösvényről! Túlzó féltésed és atyáskodásod azt az érzést kelti: nem bízol meg bennem.
Nem hiszed, hogy magamtól tenném, ha kéred?
*Könnyeit a hideg szél még mindig lángoló arcára szárította. Így, szurtos kölyökképpel pillant a vezérre. Pillantása úgy tapad Kaganra, mintha élet, s halál kérdéséről döntene adott válasza.
Sok minden áll, vagy bukik azon miként zárul ez az eszmecsere. Túl sok minden...*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:18:17
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:18:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Kissé elhúzza a száját és elfordul, csak a válla felett vet hátra egy cinkos pillantást.*
- Szívesen látnám levágva az összes pökhendi őrüket magam is. *ő is úgy tesz, mint Isurii nem lenne paradicsomszínű, különben is: a lenyugvó nap vérvöröse sem vetekedhet a lány szépségével, még így sem.*
*Így, félig elfordulva éri Isurii "lázadó" kiállása, mely őszintén meglepi, még ha mélyen, legbelül számított is rá, hogy ez előbb utóbb bekövetkezik. Isurii is Thargodar, egy vérből valóak, helyénvaló hát, hogy sorsát még az istenekénél is előbbre valónak taksálja. De a törzsnél még ők sem előbbrevalóak: sem Isu, sem Lea, de még Kagan sem.*
- 10 éve már, hogy azon a vad, gyilkos estén megöltem saját fivéremet és az apósát, és megannyit a Hrodgák és Thargodrymek harcosai közül, kikkel még aznap este is együtt ittam áldomást. A Hegyek Törvényei szerint testvérgyilkos lettem, számkivetett, ki csak halál terhével térhet vissza őseink honába. Soha többé nem láthatom az Öröklét Csarnokát, ahol a Vasbordájú nyugszik. *mondja halkan, tekintetét nem szakítva el a vérvörös naptól. Ugyanilyen volt a naplemente akkor is, és ugyanígy nézte; csak akkor még fiatalabb volt, telve reménnyel és elszántsággal, hogy megfordíthatja a Thargodrymek hanyatlását.*
- Egy fiatal gyermek, egy leány volt a szikra, ami fellobbantotta haragunk lángját; egy leány, akit a vén, pohos ork, Grobak akart idő előtt nászágyába cibálni. *hangja halk, mesélő, de tudja: kegyetlenül feltépi most a múlt sebeit.*
- Ezért a lányért harcoltunk akkor - hiába volt mögötte hatalom, bosszúvágy, vérszomja - végső soron ezért a lányért öltünk és haltunk. Hogy ne legyen... egy tisztátalan fattyú, egy fél-állat szajhája. *lassan húga felé fordul, és megsimogatja az arcát.*
- Ez a lány az életét kapta meg tőlünk...tőlük... *mutat a törzsre, majd széles mozdulattal észak felé int.*
- És tőlük, kik már nincsenek velünk. Négyszázhuszonhét lélek... emlékszem majd mindre, és külön megtanultam a számokat, amikkel megszámlálhatom őket. Érted és értem harcoltak... a népünkért... és te azt mondod, Isurii Thargodar, hogy szavam, mellyel e tartozás lerovására szólítlak... nem érintenek meg? *hangja nem haragos, vagy számon kérő, inkább halk és furcsán kedves. Láthatóan nem veszekedni akar a lánnyal, vagy parancsolni neki, hanem az értelmére és a lelkére hatni.*
- Hidd el, húgom, szívesebben ülnék most atyáink csarnokában, sört vedelve, feleségeim és porontyaim körében, mint itt, alig két tucat kiéhezett, horpadt véknyú páriával... de más volt a Végzetünk.
*Kissé elhúzza a száját és elfordul, csak a válla felett vet hátra egy cinkos pillantást.*
- Szívesen látnám levágva az összes pökhendi őrüket magam is. *ő is úgy tesz, mint Isurii nem lenne paradicsomszínű, különben is: a lenyugvó nap vérvöröse sem vetekedhet a lány szépségével, még így sem.*
*Így, félig elfordulva éri Isurii "lázadó" kiállása, mely őszintén meglepi, még ha mélyen, legbelül számított is rá, hogy ez előbb utóbb bekövetkezik. Isurii is Thargodar, egy vérből valóak, helyénvaló hát, hogy sorsát még az istenekénél is előbbre valónak taksálja. De a törzsnél még ők sem előbbrevalóak: sem Isu, sem Lea, de még Kagan sem.*
- 10 éve már, hogy azon a vad, gyilkos estén megöltem saját fivéremet és az apósát, és megannyit a Hrodgák és Thargodrymek harcosai közül, kikkel még aznap este is együtt ittam áldomást. A Hegyek Törvényei szerint testvérgyilkos lettem, számkivetett, ki csak halál terhével térhet vissza őseink honába. Soha többé nem láthatom az Öröklét Csarnokát, ahol a Vasbordájú nyugszik. *mondja halkan, tekintetét nem szakítva el a vérvörös naptól. Ugyanilyen volt a naplemente akkor is, és ugyanígy nézte; csak akkor még fiatalabb volt, telve reménnyel és elszántsággal, hogy megfordíthatja a Thargodrymek hanyatlását.*
- Egy fiatal gyermek, egy leány volt a szikra, ami fellobbantotta haragunk lángját; egy leány, akit a vén, pohos ork, Grobak akart idő előtt nászágyába cibálni. *hangja halk, mesélő, de tudja: kegyetlenül feltépi most a múlt sebeit.*
- Ezért a lányért harcoltunk akkor - hiába volt mögötte hatalom, bosszúvágy, vérszomja - végső soron ezért a lányért öltünk és haltunk. Hogy ne legyen... egy tisztátalan fattyú, egy fél-állat szajhája. *lassan húga felé fordul, és megsimogatja az arcát.*
- Ez a lány az életét kapta meg tőlünk...tőlük... *mutat a törzsre, majd széles mozdulattal észak felé int.*
- És tőlük, kik már nincsenek velünk. Négyszázhuszonhét lélek... emlékszem majd mindre, és külön megtanultam a számokat, amikkel megszámlálhatom őket. Érted és értem harcoltak... a népünkért... és te azt mondod, Isurii Thargodar, hogy szavam, mellyel e tartozás lerovására szólítlak... nem érintenek meg? *hangja nem haragos, vagy számon kérő, inkább halk és furcsán kedves. Láthatóan nem veszekedni akar a lánnyal, vagy parancsolni neki, hanem az értelmére és a lelkére hatni.*
- Hidd el, húgom, szívesebben ülnék most atyáink csarnokában, sört vedelve, feleségeim és porontyaim körében, mint itt, alig két tucat kiéhezett, horpadt véknyú páriával... de más volt a Végzetünk.
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:04:14
Üzenet elküldve: 2014-02-19 23:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar- erődépítés //
* Foga kocog a hatalmas erőfeszítéstől, hóna alatt, az izmok remegnek minden egyes emelésnél. Akárcsak mellizmai, lassan egy szálkás fához hasonlít. De nem hagyja abba a munkát, szája olyan mint a sivatag, ahol megtalálták egykor. Nyelve összetapad, ha nem mozgatná megfulladna benne. Turháját visszaszívja, majd le a szájába. Legalább valami nedvesítse meg egy kevés időre, vagy legalábbis az érzése legyen meg. Nagyot köp, persze messze a munkaterülettől. Pár kör kavicshordás után megkeresi szemével a földön, az addigra megfagyott váladékot, elég jelzés számára, kezd lemenni a nap. Már nem süt olyan nagy erővel amivel szeretne. Az ő csillaga is lemenőben van, hogy reggel megint felkeljen, az örök körforgás, ami az emberekkel sem szűnik meg. *
~ Milyen gyönyörű, most lehet rá nézni. De az aratáskor mintha kiszúrnák az ember szemét, és égetnék le az arcát egyszerre. De most, most tökéletes. ~
* Egy szélorkán szétfújja haját. *
~Vagyis, hát majdnem minden tökéletes. ~
* Ahogy felnéz az égre a felhők egyre jobban összeölelkeznek, eső várható a jelek szerint, sajnos Kramlafon látszik, nem veszi észre. Nem értett ehhez sosem, ha esett elbújt. Ha sütött a nap, élvezte és nem érdekelték a körülmények. Mindig is a nyarat szerette, mikor megnézhette a kisasszonyokat a tavaknál, folyóknál, ő is fürödhetet, többet lehet haladni, későn sötétedik, és a gyenge szellő, hűsíti kimerült arcát, az aranyat érő különleges hideg sörökért semmiért sem adná oda nyarait. A menekülések, a kocsmákból és verekedésekből amiket ő szított nagy arcával, hogy aztán elcsalogatva valakit kiraboljon. Akit a karma elé visz, az nem a jóságáról híres. A csizmájukat is meghagyta, csakis a rézhasút veszi el.
Hirtelen ébred elkalandozásából, vissza a hegyre, a vörösesbarna erődalaphoz, ahol követ fog törni. Vissza a Thargodarok közé, ahol az erő a hatalom, és a törvény. Erőt kell gyűjtenie.
Rohan vissza a munkához, csak egy pár másodperc telt el, a többiek azt hiszik biztos, csak fújt egyet, ahogy ők is szokták de nem, Kramlafnak kész terve van, mit kellene csinálni. Csupán a hogy a kérdéses. *
~ Talán beszélnem kéne, a Hókirálynővel? Kagan húgával ahogy megtudtam, Isurii Thargodarral? Mennyi szava lehet itt? Testőr biztos nem kell neki, de amilyen vékony, edzőpartner nem ártana neki. ~
A hozzászólás írója (Az élvhajhász Kramlaf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.19 23:09:18
* Foga kocog a hatalmas erőfeszítéstől, hóna alatt, az izmok remegnek minden egyes emelésnél. Akárcsak mellizmai, lassan egy szálkás fához hasonlít. De nem hagyja abba a munkát, szája olyan mint a sivatag, ahol megtalálták egykor. Nyelve összetapad, ha nem mozgatná megfulladna benne. Turháját visszaszívja, majd le a szájába. Legalább valami nedvesítse meg egy kevés időre, vagy legalábbis az érzése legyen meg. Nagyot köp, persze messze a munkaterülettől. Pár kör kavicshordás után megkeresi szemével a földön, az addigra megfagyott váladékot, elég jelzés számára, kezd lemenni a nap. Már nem süt olyan nagy erővel amivel szeretne. Az ő csillaga is lemenőben van, hogy reggel megint felkeljen, az örök körforgás, ami az emberekkel sem szűnik meg. *
~ Milyen gyönyörű, most lehet rá nézni. De az aratáskor mintha kiszúrnák az ember szemét, és égetnék le az arcát egyszerre. De most, most tökéletes. ~
* Egy szélorkán szétfújja haját. *
~Vagyis, hát majdnem minden tökéletes. ~
* Ahogy felnéz az égre a felhők egyre jobban összeölelkeznek, eső várható a jelek szerint, sajnos Kramlafon látszik, nem veszi észre. Nem értett ehhez sosem, ha esett elbújt. Ha sütött a nap, élvezte és nem érdekelték a körülmények. Mindig is a nyarat szerette, mikor megnézhette a kisasszonyokat a tavaknál, folyóknál, ő is fürödhetet, többet lehet haladni, későn sötétedik, és a gyenge szellő, hűsíti kimerült arcát, az aranyat érő különleges hideg sörökért semmiért sem adná oda nyarait. A menekülések, a kocsmákból és verekedésekből amiket ő szított nagy arcával, hogy aztán elcsalogatva valakit kiraboljon. Akit a karma elé visz, az nem a jóságáról híres. A csizmájukat is meghagyta, csakis a rézhasút veszi el.
Hirtelen ébred elkalandozásából, vissza a hegyre, a vörösesbarna erődalaphoz, ahol követ fog törni. Vissza a Thargodarok közé, ahol az erő a hatalom, és a törvény. Erőt kell gyűjtenie.
Rohan vissza a munkához, csak egy pár másodperc telt el, a többiek azt hiszik biztos, csak fújt egyet, ahogy ők is szokták de nem, Kramlafnak kész terve van, mit kellene csinálni. Csupán a hogy a kérdéses. *
~ Talán beszélnem kéne, a Hókirálynővel? Kagan húgával ahogy megtudtam, Isurii Thargodarral? Mennyi szava lehet itt? Testőr biztos nem kell neki, de amilyen vékony, edzőpartner nem ártana neki. ~
A hozzászólás írója (Az élvhajhász Kramlaf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.19 23:09:18
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:59:35
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:59:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Nagyot sóhajt. Sejtette, hogy ilyen választ fog kapni, de tudnia kellett. A bizonytalan sejtelmeknél rosszabbal nem igen találkozott már jó ideje.
Szerencsére nem volt dolga veszélyesebb ellenféllel, de olykor saját démonai is vannak olyan vadak, mint a kinti világ bestiái. Vagy, még azoknál is veszedelmesebbek...
Nem lepődik meg azon, hogy Kagan átlát rajta. Zavaráról csak fokozódó vörössége árulkodik, de kitartóan igyekszik úgy tenni, mintha semmi sem történt volna arcának színével, s minden a lehető legnagyobb rendben lenne.*
-Én is gyűlölöm.
*Teszi hozzá. Halálra rémítették az őrök. Nem érzi úgy, hogy az a fajta nő lenne aki sakkban tudná tartani adott esetben a városi vezetőket, hiszen még egy utcai őrtől is majd' összepisilte magát!*
-Értem.
*Válaszolja röviden és tömören. Érti az emberi szót, de nem ért vele egyet. Dühös. Leandana itt maradhat tovább vajákoskodni a törzsben, ahogy mindig is tette. Cesssa kedvére kóricálhat és megszerezhet mindent amire vágyik. És mi vár rá? Nem szerethet szabadon, a városi jó hírükért kell dolgoznia majd miután már elég sokat tanult és nagy hatalomra tett szert.*
-De szavad nem érint meg.
*Emeli tekintetét a folyóról a vezérre és állát enyhén felszegve néz szembe testvérével.
Vélhetőleg az elmúlt napokban szedte össze minden bátorságát ehhez.
Egyetlen egyszer sem formálta meg véleményét, ha az ellenkezett fivére terveivel, de bármennyire is félti, s óvja őt Kagan... nem maradhat örökké gyermek, az ő kicsi húga.
Várnak rá más szerepek is. A természet és az Élet törvénye szerint.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.19 23:00:33
*Nagyot sóhajt. Sejtette, hogy ilyen választ fog kapni, de tudnia kellett. A bizonytalan sejtelmeknél rosszabbal nem igen találkozott már jó ideje.
Szerencsére nem volt dolga veszélyesebb ellenféllel, de olykor saját démonai is vannak olyan vadak, mint a kinti világ bestiái. Vagy, még azoknál is veszedelmesebbek...
Nem lepődik meg azon, hogy Kagan átlát rajta. Zavaráról csak fokozódó vörössége árulkodik, de kitartóan igyekszik úgy tenni, mintha semmi sem történt volna arcának színével, s minden a lehető legnagyobb rendben lenne.*
-Én is gyűlölöm.
*Teszi hozzá. Halálra rémítették az őrök. Nem érzi úgy, hogy az a fajta nő lenne aki sakkban tudná tartani adott esetben a városi vezetőket, hiszen még egy utcai őrtől is majd' összepisilte magát!*
-Értem.
*Válaszolja röviden és tömören. Érti az emberi szót, de nem ért vele egyet. Dühös. Leandana itt maradhat tovább vajákoskodni a törzsben, ahogy mindig is tette. Cesssa kedvére kóricálhat és megszerezhet mindent amire vágyik. És mi vár rá? Nem szerethet szabadon, a városi jó hírükért kell dolgoznia majd miután már elég sokat tanult és nagy hatalomra tett szert.*
-De szavad nem érint meg.
*Emeli tekintetét a folyóról a vezérre és állát enyhén felszegve néz szembe testvérével.
Vélhetőleg az elmúlt napokban szedte össze minden bátorságát ehhez.
Egyetlen egyszer sem formálta meg véleményét, ha az ellenkezett fivére terveivel, de bármennyire is félti, s óvja őt Kagan... nem maradhat örökké gyermek, az ő kicsi húga.
Várnak rá más szerepek is. A természet és az Élet törvénye szerint.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.19 23:00:33
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:41:55
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:41:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Elfordul Isuriitól és a folyó felé, keletre fordul, ahol a késő téli délután már szürkésfekete estébe fordult.*
- A hátvédet megtámadták, az unokaöcsénk csapata valószínűleg megsemmisült. A rabszolgák elvergődtek idáig, de más még nem. *áldja az eszét, hogy előzőleg a hátvéd minden tagjának elmagyarázta végcéljukat. Ennek persze lehet hátulütője is: ellenségeik ugyanúgy tudják, merre mentek tovább.*
~ De köztünk van a Város. ~ *tagadhatatlan előny, és nem csak stratégiai, hanem diplomáciai is.*
- Ezeknek a népeknek a szemében most senkik vagyunk, és nem foglak hozzákényszeríteni valami középszerű alakhoz, hogy két fokot feljebb kapaszkodjunk a városi fattyak dinnyefáján. *gondolatolvasó lenne? Nem, csak ismeri húgát és félelmeit, akár a magáét. Megnyugtató szavait azonban a rideg valóság kinyilatkoztatása követi.*
- De nem adhatod magad oda pusztán szerelemből, még akkor sem... ha mint bátyád nem látnék kivetnivalót a frigyben. Ugyanis nem csak bátyád, de vezéred is vagyok. A törzsnek írástudók is kellenek, garabonciások, kik megtalálják a hangot, meglelik az utat az itteni urak füléhez, szívéhez és erszényéhez. A jeges acél az én dolgom lesz, a többi a tiéd és Leandanáé. *ekkor pillant csak húgára.*
- De Lea gyűlöli a Várost, és neki itt lesz a törzs minden apró-cseprő gondja, így te és még néhányan fogtok... képviselni minket a civilizált népek felé. És persze, ha tehetséged bebizonyosodik, a szemfényvesztők és tudákosok útját járva leszel a Thargodarok hatalmasságainak egyike. Érted szavam, Isurii Thargodar?
*Elfordul Isuriitól és a folyó felé, keletre fordul, ahol a késő téli délután már szürkésfekete estébe fordult.*
- A hátvédet megtámadták, az unokaöcsénk csapata valószínűleg megsemmisült. A rabszolgák elvergődtek idáig, de más még nem. *áldja az eszét, hogy előzőleg a hátvéd minden tagjának elmagyarázta végcéljukat. Ennek persze lehet hátulütője is: ellenségeik ugyanúgy tudják, merre mentek tovább.*
~ De köztünk van a Város. ~ *tagadhatatlan előny, és nem csak stratégiai, hanem diplomáciai is.*
- Ezeknek a népeknek a szemében most senkik vagyunk, és nem foglak hozzákényszeríteni valami középszerű alakhoz, hogy két fokot feljebb kapaszkodjunk a városi fattyak dinnyefáján. *gondolatolvasó lenne? Nem, csak ismeri húgát és félelmeit, akár a magáét. Megnyugtató szavait azonban a rideg valóság kinyilatkoztatása követi.*
- De nem adhatod magad oda pusztán szerelemből, még akkor sem... ha mint bátyád nem látnék kivetnivalót a frigyben. Ugyanis nem csak bátyád, de vezéred is vagyok. A törzsnek írástudók is kellenek, garabonciások, kik megtalálják a hangot, meglelik az utat az itteni urak füléhez, szívéhez és erszényéhez. A jeges acél az én dolgom lesz, a többi a tiéd és Leandanáé. *ekkor pillant csak húgára.*
- De Lea gyűlöli a Várost, és neki itt lesz a törzs minden apró-cseprő gondja, így te és még néhányan fogtok... képviselni minket a civilizált népek felé. És persze, ha tehetséged bebizonyosodik, a szemfényvesztők és tudákosok útját járva leszel a Thargodarok hatalmasságainak egyike. Érted szavam, Isurii Thargodar?
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:29:16
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:29:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
-De csak sejtem!
*Hadarja el és jelentőségteljesen bátyjára pillant, mintha jó hírt várna tőle. Persze, ő is tudja, hogy jó hírekkel aligha szolgálhat ilyen körülmények közt.
Elhallgatja a vezért és gondosan elraktározza a hallottakat. Ám még is úgy tűnik, mintha nem egészen erre lett volna kíváncsi a lány.
Isurii nem vezér, nem is vezető, így sokkal kisebb léptékben gondolkozik. Az apró részletek jobban lekötik, mint a távlati, éves programok, melyek ilyen messzeségben inkább mesének tűnnek számára.
Odalép fivéréhez és fejét lehajtja előtte, hogy csókot nyomhasson homlokára. Haján végigsimító érdes mancsára szeretőn fognak rá a puha kezecskék. Kékjeiben megfoghatatlan szorongás bujkál elkövetkezendő éveinek felelősségterhessége hallatán.*
-Talányokban beszélsz.
*Jegyzi meg csöndesen. Arcára egy félszeg mosoly merészkedik.*
-Mi olyan feladatot szánsz még nekem, bátyám, melyről fontos időben értesülnöm?
*Be akart számolni ő is egy-két eseményről, de személyes ügyei eltörpülnek Kagan szavai mellett. Szinte jelentőségüket vesztik egyéni problémái, ha a törzs érdekeiről beszél vele a vezér. E pillanatokban rettentően nehéz elválasztani a vérrokonságot a vérszövetségtől. Előbbi a személyeket, utóbbi a számokat tartja szoros kapcsolatban a hóhajú egyre inkább kikristályosodó elképzelései szerint.
Természete miatt hát nem válaszolt az előbbi kérdésre. Abba nem gondolt bele, hogy hallgatása épp oly árulkodó lehet.*
-De csak sejtem!
*Hadarja el és jelentőségteljesen bátyjára pillant, mintha jó hírt várna tőle. Persze, ő is tudja, hogy jó hírekkel aligha szolgálhat ilyen körülmények közt.
Elhallgatja a vezért és gondosan elraktározza a hallottakat. Ám még is úgy tűnik, mintha nem egészen erre lett volna kíváncsi a lány.
Isurii nem vezér, nem is vezető, így sokkal kisebb léptékben gondolkozik. Az apró részletek jobban lekötik, mint a távlati, éves programok, melyek ilyen messzeségben inkább mesének tűnnek számára.
Odalép fivéréhez és fejét lehajtja előtte, hogy csókot nyomhasson homlokára. Haján végigsimító érdes mancsára szeretőn fognak rá a puha kezecskék. Kékjeiben megfoghatatlan szorongás bujkál elkövetkezendő éveinek felelősségterhessége hallatán.*
-Talányokban beszélsz.
*Jegyzi meg csöndesen. Arcára egy félszeg mosoly merészkedik.*
-Mi olyan feladatot szánsz még nekem, bátyám, melyről fontos időben értesülnöm?
*Be akart számolni ő is egy-két eseményről, de személyes ügyei eltörpülnek Kagan szavai mellett. Szinte jelentőségüket vesztik egyéni problémái, ha a törzs érdekeiről beszél vele a vezér. E pillanatokban rettentően nehéz elválasztani a vérrokonságot a vérszövetségtől. Előbbi a személyeket, utóbbi a számokat tartja szoros kapcsolatban a hóhajú egyre inkább kikristályosodó elképzelései szerint.
Természete miatt hát nem válaszolt az előbbi kérdésre. Abba nem gondolt bele, hogy hallgatása épp oly árulkodó lehet.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:22:18
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:22:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Thargodar- erődépítés //
- Úgy biza Kramlaf, csak püföld és törik az, hajrá!
* Nem nagyon mukkan meg, munka közben nem megy a diskurzus. Dolgozni kell és ő egyenletesen szuszog, nem fújtat. Nem fiatal már, de vénnek sem állítaná magát. Ugug kérdésére viszont ő felel, ezért meg is áll egy időre. *
- Kramlaf a neve és ne hívd harcosnak. Az lesz, aminek Kagan vezér mondja. Majdnem ugyan úgy került hozzánk, mint te vagy a mélységi.
- A hóhajú a vezér húga, Isurri, ne nagyon nézegessétek, ha nem akarjátok, hogy Kagan maga akassza a fületekre a tökeiteket. A barna meg Leandana. Tőle is elvárhattok olyasmit, amit nem néztek ki belőle. Személyesen varra a fületekre a tökötöket. Nem viccelek, vigyázzatok, hogy beszéltek vele és mit mondtok neki. Szellemjárónak hívjuk. Munka után majd kipletykáljátok magatokat, mars dolgozni!
* Dörren rájuk és újabb csapást mér a kőre. Tör-zúz, majd összepakolják a köveket és viszik a kijelölt helyre. Az ő szemében egyelőre még szolgának tűnik a két férfi, meg a harmadik is, a mélységi. *
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.19 22:22:59
- Úgy biza Kramlaf, csak püföld és törik az, hajrá!
* Nem nagyon mukkan meg, munka közben nem megy a diskurzus. Dolgozni kell és ő egyenletesen szuszog, nem fújtat. Nem fiatal már, de vénnek sem állítaná magát. Ugug kérdésére viszont ő felel, ezért meg is áll egy időre. *
- Kramlaf a neve és ne hívd harcosnak. Az lesz, aminek Kagan vezér mondja. Majdnem ugyan úgy került hozzánk, mint te vagy a mélységi.
- A hóhajú a vezér húga, Isurri, ne nagyon nézegessétek, ha nem akarjátok, hogy Kagan maga akassza a fületekre a tökeiteket. A barna meg Leandana. Tőle is elvárhattok olyasmit, amit nem néztek ki belőle. Személyesen varra a fületekre a tökötöket. Nem viccelek, vigyázzatok, hogy beszéltek vele és mit mondtok neki. Szellemjárónak hívjuk. Munka után majd kipletykáljátok magatokat, mars dolgozni!
* Dörren rájuk és újabb csapást mér a kőre. Tör-zúz, majd összepakolják a köveket és viszik a kijelölt helyre. Az ő szemében egyelőre még szolgának tűnik a két férfi, meg a harmadik is, a mélységi. *
A hozzászólás írója (Dharren Tinshyth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.19 22:22:59
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:16:17
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:16:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Hümmög egy kicsit, majd bólint, ez valóban így van.*
- Hát... gondolom te is láttad már itt Brynhildet és Lyrianát, sejted is, hogy ez mit jelent, mit jelenthet. *kissé elhallgat, pár pillanat néma gyásszal adózva a törzs északon maradt tagjainak, kik vérükkel védték véreiket. Testvérek, barátok maradtak ott, ki tudja, hányan.*
- A terveim pedig... *halk sóhaj, majd a lassan lefelé kúszó napra vetett topázsárga pillantás - első felelete ennyi.*
- Először is, felépítjük őseink erődjét, legalábbis amennyire erőnkből és tudásunkból telik. Aztán... *kezével szinte magához öleli a dombot és környékét.*
- Amon Ruadh ismét nagy, Thargarod pedig törzsünk erőssége, állandó lakhelyünk, dicsőségünk lesz. Tavasszal vethetünk, ősszel arathatunk, és fedél lesz a fejünk felett. A gyermekek nem halnak el idő előtt, csontunk nem zorog majd, álmunk békés lesz. Ezek a terveim... *lassan leereszti a kezét, arcára hamiskás, kegyetlen mosoly költözik.*
- Persze... nem feledjük el, kik vagyunk, és honnan jöttünk. Innen a Városig és ama Kikötőig mi leszünk az urak: nekünk fizet majd vámot hajós és kordés, úr és paraszt. Megkeressük őseink kincseit a szörnyek kavernáiban, felprédáljuk az ellenünk szegülők földjeit. Ezek az én terveim... *aztán magához inti a lányt és csókot nyom a homlokára.*
- Aztán, ha már tehetős és erős úr leszek, a legjobb tanárokat és garabonciásokat fizetem meg, hogy kiderüljön: mennyi igaz anyánk és dadáink jóslataiból. *végigsimít Isurii haján.*
- És ha majd te leszel a környék legnagyobb varázslója... sorsod a törzs sorsát formálja majd....
*Hümmög egy kicsit, majd bólint, ez valóban így van.*
- Hát... gondolom te is láttad már itt Brynhildet és Lyrianát, sejted is, hogy ez mit jelent, mit jelenthet. *kissé elhallgat, pár pillanat néma gyásszal adózva a törzs északon maradt tagjainak, kik vérükkel védték véreiket. Testvérek, barátok maradtak ott, ki tudja, hányan.*
- A terveim pedig... *halk sóhaj, majd a lassan lefelé kúszó napra vetett topázsárga pillantás - első felelete ennyi.*
- Először is, felépítjük őseink erődjét, legalábbis amennyire erőnkből és tudásunkból telik. Aztán... *kezével szinte magához öleli a dombot és környékét.*
- Amon Ruadh ismét nagy, Thargarod pedig törzsünk erőssége, állandó lakhelyünk, dicsőségünk lesz. Tavasszal vethetünk, ősszel arathatunk, és fedél lesz a fejünk felett. A gyermekek nem halnak el idő előtt, csontunk nem zorog majd, álmunk békés lesz. Ezek a terveim... *lassan leereszti a kezét, arcára hamiskás, kegyetlen mosoly költözik.*
- Persze... nem feledjük el, kik vagyunk, és honnan jöttünk. Innen a Városig és ama Kikötőig mi leszünk az urak: nekünk fizet majd vámot hajós és kordés, úr és paraszt. Megkeressük őseink kincseit a szörnyek kavernáiban, felprédáljuk az ellenünk szegülők földjeit. Ezek az én terveim... *aztán magához inti a lányt és csókot nyom a homlokára.*
- Aztán, ha már tehetős és erős úr leszek, a legjobb tanárokat és garabonciásokat fizetem meg, hogy kiderüljön: mennyi igaz anyánk és dadáink jóslataiból. *végigsimít Isurii haján.*
- És ha majd te leszel a környék legnagyobb varázslója... sorsod a törzs sorsát formálja majd....
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:05:35
Üzenet elküldve: 2014-02-19 22:05:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Mikor elindult úgy látta nincs senki Kagan közelében, de az óriás beelőzte. Nem is csoda. Háromszor akkorát lép, mint az ember nő, hiába, hogy Isu faján belül kicsit magasabbnak számít. Türelmesen végigvárja, hogy bátyja rendezze vezéri teendőt. Amikor az ő bemutatására kerül sor, biccent egyet Azilnak, de mára már eleget kedveskedett az idegenekkel és a frissen érkezőkkel, így a mosoly nem jár ki a behemótnak.
Megkapja a szólás jogát, amivel hirtelen nem is tud mit kezdeni. Nem akarja elrontani esélyeit, így könnyed hangvétel mellett tart ki ameddig csak lehet.*
-Hát csak... beszélgetni szerettem volna. Az utóbbi időben nem volt alkalmunk... Nem is igen avattál be a terveidbe, pedig tudod, hogy mindig melletted álltam.
*Valahol talán jogos, hogy mélyrehatóbb felvilágosítást vár a család tagja ként annál, mint amit a törzs tagja ként kaphatott.*
*Mikor elindult úgy látta nincs senki Kagan közelében, de az óriás beelőzte. Nem is csoda. Háromszor akkorát lép, mint az ember nő, hiába, hogy Isu faján belül kicsit magasabbnak számít. Türelmesen végigvárja, hogy bátyja rendezze vezéri teendőt. Amikor az ő bemutatására kerül sor, biccent egyet Azilnak, de mára már eleget kedveskedett az idegenekkel és a frissen érkezőkkel, így a mosoly nem jár ki a behemótnak.
Megkapja a szólás jogát, amivel hirtelen nem is tud mit kezdeni. Nem akarja elrontani esélyeit, így könnyed hangvétel mellett tart ki ameddig csak lehet.*
-Hát csak... beszélgetni szerettem volna. Az utóbbi időben nem volt alkalmunk... Nem is igen avattál be a terveidbe, pedig tudod, hogy mindig melletted álltam.
*Valahol talán jogos, hogy mélyrehatóbb felvilágosítást vár a család tagja ként annál, mint amit a törzs tagja ként kaphatott.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 21:56:01
Üzenet elküldve: 2014-02-19 21:56:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Merengését a visszatérő Azil zavarja meg. Kagan éppen ilyen elmélázó hangulatban van, ami általában nem sajátja, de ez a hely kissé szentimentálissá tette. Aprólékosan végigméri az óriást, aztán kérdez.*
- Minek neked az a szigony? Még nem megyünk halászni.... Mesélj, te Azil, tulajdonképpen... mit remélsz itt közöttünk? *pillant őszinte érdeklődéssel az óriásra, mert nem igazán tudja hová tenni. Persze, furcsák ezek a városi, civilizált népek mind, de ez a melák azért erősen határeset.*
~ Nem sokkal "városibb", mint mi. ~ *méri végig a melákot, aztán visszafordul, és a kardot suhogtató, tépettnek és fáradtnak tűnő Lyrianára villan a tekintete.*
~ Elküldhetném aludni, de hát a szabad harcosok is fáradtak: nem küldhetek pihengetni egy rabszolgát, mikor a törzsem is alig áll meg a lábán. ~ *majd pihen a vöröske, ha lesz rá idő, és engedély. Talán majd szorít neki helyet a medvebőrön.*
*Míg az óriás válaszát várja, megérkezik Isurii is. Még meghallgatja, mit mond Azil, aztán a lány felé fordul.*
- Szép napot, húgom. *mosolyog a lányra, akit amolyan szerencsehozó talizmánként őriz és vigyáz.*
- Isurii, ez itt Azil, aki dolgozni jött közénk. Azil, ő itt Isurii Thargodar, kinek alázattal és tisztelettel tartozol. *mutatja be őket egymásnak, majd int a meláknak.*
- Menj Elenyellel, látod, a lánnyal ott. Ha ács vagy...értesz a fához. Menj, és vágj fát, ott, ahol a többiek is. ELENYEL! Elenyel, gyere ide! Vidd le Azilt Kell Cadavreshez, mondd, hogy küldtem egy kis segéderőt - megnézzük, mit tud a melák! Aztán menj aludni te is, tiéd és Xomorré lesz az éjszakai őrség. Mozogj! *azt tapasztalta, az óriásokkal nagyon kevés gond van. Kivéve, ha éhesek, mint - a hallottakból ítélve - Krumkó.*
- Hogy bőg az a mihaszna?! *pillant el a "kút" irányába, de aztán figyelme Isuriié.*
- Én is veled, de... kezd te. *még egy kicsit gondolkodni és szemlélődni akar, így akár a húgát is meghallgathatja. Követ törni, kutat ásni, fát aprítani van elég embere. A húgára viszont alig volt elég ideje mostanában, a sok új élmény és a rengeteg teendő elvonták a figyelmét. Pedig nincs már mása a közvetlen vérvonalból, csak Isurii Thargodar, a kis Isu.*
- Bánt valami, húgom? *kérdése halk, és szokatlanul kedves. Eszébe jut Leandana, és az is, amit mondott, nem is beszélve a megérkező rabszolgáktól hallottakról. Előfordulhat, hogy az összes Thargodar itt van, meg Artheniorban; nincsenek többen.*
~ Így még inkább vigyáznom kell rá... ~
*Merengését a visszatérő Azil zavarja meg. Kagan éppen ilyen elmélázó hangulatban van, ami általában nem sajátja, de ez a hely kissé szentimentálissá tette. Aprólékosan végigméri az óriást, aztán kérdez.*
- Minek neked az a szigony? Még nem megyünk halászni.... Mesélj, te Azil, tulajdonképpen... mit remélsz itt közöttünk? *pillant őszinte érdeklődéssel az óriásra, mert nem igazán tudja hová tenni. Persze, furcsák ezek a városi, civilizált népek mind, de ez a melák azért erősen határeset.*
~ Nem sokkal "városibb", mint mi. ~ *méri végig a melákot, aztán visszafordul, és a kardot suhogtató, tépettnek és fáradtnak tűnő Lyrianára villan a tekintete.*
~ Elküldhetném aludni, de hát a szabad harcosok is fáradtak: nem küldhetek pihengetni egy rabszolgát, mikor a törzsem is alig áll meg a lábán. ~ *majd pihen a vöröske, ha lesz rá idő, és engedély. Talán majd szorít neki helyet a medvebőrön.*
*Míg az óriás válaszát várja, megérkezik Isurii is. Még meghallgatja, mit mond Azil, aztán a lány felé fordul.*
- Szép napot, húgom. *mosolyog a lányra, akit amolyan szerencsehozó talizmánként őriz és vigyáz.*
- Isurii, ez itt Azil, aki dolgozni jött közénk. Azil, ő itt Isurii Thargodar, kinek alázattal és tisztelettel tartozol. *mutatja be őket egymásnak, majd int a meláknak.*
- Menj Elenyellel, látod, a lánnyal ott. Ha ács vagy...értesz a fához. Menj, és vágj fát, ott, ahol a többiek is. ELENYEL! Elenyel, gyere ide! Vidd le Azilt Kell Cadavreshez, mondd, hogy küldtem egy kis segéderőt - megnézzük, mit tud a melák! Aztán menj aludni te is, tiéd és Xomorré lesz az éjszakai őrség. Mozogj! *azt tapasztalta, az óriásokkal nagyon kevés gond van. Kivéve, ha éhesek, mint - a hallottakból ítélve - Krumkó.*
- Hogy bőg az a mihaszna?! *pillant el a "kút" irányába, de aztán figyelme Isuriié.*
- Én is veled, de... kezd te. *még egy kicsit gondolkodni és szemlélődni akar, így akár a húgát is meghallgathatja. Követ törni, kutat ásni, fát aprítani van elég embere. A húgára viszont alig volt elég ideje mostanában, a sok új élmény és a rengeteg teendő elvonták a figyelmét. Pedig nincs már mása a közvetlen vérvonalból, csak Isurii Thargodar, a kis Isu.*
- Bánt valami, húgom? *kérdése halk, és szokatlanul kedves. Eszébe jut Leandana, és az is, amit mondott, nem is beszélve a megérkező rabszolgáktól hallottakról. Előfordulhat, hogy az összes Thargodar itt van, meg Artheniorban; nincsenek többen.*
~ Így még inkább vigyáznom kell rá... ~
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 21:10:48
Üzenet elküldve: 2014-02-19 21:10:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Thargodar erődépítés//
*Eltartott egy ideig, míg sikerült felfognia az elhangzó szavakat, de végül csak bólint egy nagyot. Egy gödröt kell ásniuk, olyan mélyet, hogy víz legyen a fenekén. Nem tudja, hogy az mit is jelent pontosan, de még emlékszik arra a nagy tóra, amit ezek szerint szintén óriások ástak ki. Ez jó kedve deríti és elhatározza, hogy legalább akkora gödröt ás, mint az a hatalmas tó északon. Csak előbb mindenképpen enne, így az első dolgai közt nem a csákány megragadása van, hanem az, hogy valami ehetőt keressen.*
- ENNI AKAROK. *Kiáltja, miután maga mögött hagyta a főnököt. Remélhetőleg hamarosan jelentkezik a tábor egyik szolgálja és élelmet ad az óriásnak. Senki sem akarja, hogy felbőszüljön és a csákányt nem annak módja és rendje szerint használja.*
- JÖVÖK, ÖCSKÖS. *Válaszolja, amint hallja a nevét. Odatrappol az egyre mélyebb gödörhöz és elismerően füttyent egyet. Nem semmi az öccse, úgy lapátolja ki a homokot, mintha egy csorda vadkan rejtőzne a gödör mélyén. Esetleg szarvasgomba, az se rossz és a kettő még össze is függ.*
- Na? Látsz má' vizet? Akkora gödröt ássunk, mint az a tó, ottan. *Lekászálódik a testvére mellé, ha van hely, ha pedig nincs, akkor elkezdi bontani a gödör szélét, hogy legyen hely. Eközben persze hullik a homok az öcskös nyakába, de ez egy kicsit sem zavarja. Ha pedig van elég hely, akkor immáron ketten mélyíthetik a gödröt, annak a reményében, hogy hamarosan egy csomó vízre lelnek.*
*Eltartott egy ideig, míg sikerült felfognia az elhangzó szavakat, de végül csak bólint egy nagyot. Egy gödröt kell ásniuk, olyan mélyet, hogy víz legyen a fenekén. Nem tudja, hogy az mit is jelent pontosan, de még emlékszik arra a nagy tóra, amit ezek szerint szintén óriások ástak ki. Ez jó kedve deríti és elhatározza, hogy legalább akkora gödröt ás, mint az a hatalmas tó északon. Csak előbb mindenképpen enne, így az első dolgai közt nem a csákány megragadása van, hanem az, hogy valami ehetőt keressen.*
- ENNI AKAROK. *Kiáltja, miután maga mögött hagyta a főnököt. Remélhetőleg hamarosan jelentkezik a tábor egyik szolgálja és élelmet ad az óriásnak. Senki sem akarja, hogy felbőszüljön és a csákányt nem annak módja és rendje szerint használja.*
- JÖVÖK, ÖCSKÖS. *Válaszolja, amint hallja a nevét. Odatrappol az egyre mélyebb gödörhöz és elismerően füttyent egyet. Nem semmi az öccse, úgy lapátolja ki a homokot, mintha egy csorda vadkan rejtőzne a gödör mélyén. Esetleg szarvasgomba, az se rossz és a kettő még össze is függ.*
- Na? Látsz má' vizet? Akkora gödröt ássunk, mint az a tó, ottan. *Lekászálódik a testvére mellé, ha van hely, ha pedig nincs, akkor elkezdi bontani a gödör szélét, hogy legyen hely. Eközben persze hullik a homok az öcskös nyakába, de ez egy kicsit sem zavarja. Ha pedig van elég hely, akkor immáron ketten mélyíthetik a gödröt, annak a reményében, hogy hamarosan egy csomó vízre lelnek.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 20:03:22
Üzenet elküldve: 2014-02-19 20:03:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Thargodar erődépítés//
*Mára visszateszi a szekrénybe minden illedelmességét. Mi több, egyenesen vissza menekülnek barbár sátraik alá az efféle késztetései Hildike "mosolyát" látva.
Isurii maga is tesz egy bizonytalan lépést hátra. Úgy tűnik itt rá már nincs szükség, hiszen Chirari is a másik szolgálóhoz beszél, újabb feladatot nem oszt rá, mert az elfnek is más dolga akad.
Mivel egy új jövevény és egyben sérült rabolja el tőlük gyógyítójukat, így Isurii is ellébecol. Nincs kedve Hildi mellett maradni, még a végén felfalná! Már Hildi őt és nem fordítva!
Kagan felé veszi az irányt, mert a jelek szerint nem ólálkodik körülötte most senki. Igazán kijár már neki is egy kevés szeretett bátyjából.*
-Este beszélni szerettem volna veled.
*Mosolyog rá a férfire, de nem éli bele magát abba, hogy Kagan éppen most fog vele hosszasan elbeszélgetni. Hagy időt és leginkább lehetőséget arra, hogy a vezér csírájában fojtsa el a dolgot, ha alkalmatlannak érzi.*
*Mára visszateszi a szekrénybe minden illedelmességét. Mi több, egyenesen vissza menekülnek barbár sátraik alá az efféle késztetései Hildike "mosolyát" látva.
Isurii maga is tesz egy bizonytalan lépést hátra. Úgy tűnik itt rá már nincs szükség, hiszen Chirari is a másik szolgálóhoz beszél, újabb feladatot nem oszt rá, mert az elfnek is más dolga akad.
Mivel egy új jövevény és egyben sérült rabolja el tőlük gyógyítójukat, így Isurii is ellébecol. Nincs kedve Hildi mellett maradni, még a végén felfalná! Már Hildi őt és nem fordítva!
Kagan felé veszi az irányt, mert a jelek szerint nem ólálkodik körülötte most senki. Igazán kijár már neki is egy kevés szeretett bátyjából.*
-Este beszélni szerettem volna veled.
*Mosolyog rá a férfire, de nem éli bele magát abba, hogy Kagan éppen most fog vele hosszasan elbeszélgetni. Hagy időt és leginkább lehetőséget arra, hogy a vezér csírájában fojtsa el a dolgot, ha alkalmatlannak érzi.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Thargarod
Üzenet elküldve: 2014-02-19 19:16:12
Üzenet elküldve: 2014-02-19 19:16:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Thargodar erődépítés//
~Jó erőben van ahhoz képest, hogy csak most érkezett.~
*Ámélkodik el az íját hosszasan kifeszítve tartó lányra pillantva. Az ő technikája merőben más, de különbözőségeikkel szembetalálkozva sem csap fel önjelölt oktatónak.
Akheel épp csak elhajította a követ, mire felegyenesedett szinte már meg is volt a zsákmány.*
-Őőőő... Te aztán fel vagy pörögve.
*Jegyzi meg bambán, hiszen nehezen tér napirendre vadásztársa már-már nem is emberi gyorsaságát látva. Egy elftől nem lenne ilyen meglepő. Egy kipihent, edzésben lévő elfől.
Megvakarja kócos haját, ám aztán nekilát segíteni összeszedni az állatokat.*
-Haza kéne húznunk őket.
*Szedi ki a távolabbi tetemből a két nyílvesszőt.*
-Kettőért jöttünk, ami azt illeti nem tudom hármat hogy viszünk vissza.
*Szusszant egy nagyot, közben azon töri fejét miként kösse-, fogja meg őket úgy, hogy el is bírják.*
~Jó erőben van ahhoz képest, hogy csak most érkezett.~
*Ámélkodik el az íját hosszasan kifeszítve tartó lányra pillantva. Az ő technikája merőben más, de különbözőségeikkel szembetalálkozva sem csap fel önjelölt oktatónak.
Akheel épp csak elhajította a követ, mire felegyenesedett szinte már meg is volt a zsákmány.*
-Őőőő... Te aztán fel vagy pörögve.
*Jegyzi meg bambán, hiszen nehezen tér napirendre vadásztársa már-már nem is emberi gyorsaságát látva. Egy elftől nem lenne ilyen meglepő. Egy kipihent, edzésben lévő elfől.
Megvakarja kócos haját, ám aztán nekilát segíteni összeszedni az állatokat.*
-Haza kéne húznunk őket.
*Szedi ki a távolabbi tetemből a két nyílvesszőt.*
-Kettőért jöttünk, ami azt illeti nem tudom hármat hogy viszünk vissza.
*Szusszant egy nagyot, közben azon töri fejét miként kösse-, fogja meg őket úgy, hogy el is bírják.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10075-10094