//Délelőtt//
*A tömegben ácsorogva hallgatja Kagan lelkesítő kis bevezetőjét.*
~Karizmatikus, annyi szent.~
*Konstatálja, ahogy végigpillant. Rá és harcosabb lelkületű, régebbi tagokra bizonyára hasonlóképp pezsdítően hatnak szavai. Hiszen ők azok, kik megélték azokat, és küzdelmüknek ím, szép Haza lett a vége. Őseik földjén, a világ és Amon Ruadh tetején. Enyhén túlzó képzet, de ahogy tekintete elsiklik a Hrallh felé csak megerősödik hitében.*
~Szellemekre igazat szól.~
*Nincs benne kétely. Egyszercsak megérzi közeledtét, s oldalra pillant a közeledőre. Aranyhaját befonva, barna ruházatában és mézédes csillogó tekintetével találkozik, mi több, kezük érintőlegesen találkozik.*
-Hasunkra süt a nap.
*Köszön vissza halkan. Tisztában van vele, hogy kötelesség szólította el tőle az éjjel, s ekképp igencsak ráfért a pihenés. De azér némileg örül neki, hogy összekapta magát, nem is akárhogy.*
~Szinte nem is látszik rajta. Szinte.~
*Somolyog magában a meglepettség után. Azért férfiúi hiúságát bántaná, ha ez nem így lenne. Igaz, az is, ha nagyon lestrapálva érkezett volna.*
~Így van rendjén.~
*Szögezi le.*
-Én viszont nem.
*Replikáz és tekintetét a másikéba fúrja sokatmondón, kihívón és kaján vigyorral képén megtoldva. De persze aztán fülel a szónokra és a feladatok kiosztására is. De ezek legtöbbje ismert számára, igaz van némi változás, mi őt is érinti. Lehet ez veresége okán, vagy válla miatt, de akár Isurii végett is. Ez utóbbi ügyben még lesz egy nem is kis menete, de valahogy most nem gondol erre. Talán, mert nem látja most a Hóhajút, s elképzelhető, hogy ő sem látja ő(ke)t a tömegtől.
A lényeg, hogy örül neki, hogy ő mehet a barlangba, még le is pillant a lányra, s elszakítja kezét tőle, hogy a vezérhez léphessen. De ahogy korábban beszélték, s előbb szemével üzente -bátorította, úgy hiszi hamarost eljön a beavatásra szóló felhívás. De most az ő ügye van soron.*
-Itt vagyok.
*Határozott kiállás és hasonlóan kemény hangon érkezik. Kérdésére csupán egy mosollyal felel első ízben.*
-Kutya baja.
*S habár még fel van kötve a biztonság kedvéért, a csodaszerek és persze leginkább ápolónője kitettek magukért.*
-Úgy lesz.
*Biccent a törzsfőnek eztán és bár gondolatban csapatát állítja össze, mégis pillantásával egyvalakit tüntet ki a sorból, Shaurit.*
~Eljött a pillanatod!~
*Üzenik lélektükrei, s szinte unszolják, sürgetik a jelentkezésre. Nem sejti, hogy odébb, a tűz mellett gubbaszt egy szívének még mindig fontos tag, kit máskülönben hiányolna. Nem, nem állíthatja, hogy érez, vagy nem érez. Olyan kusza minden, hogy még fel sem fogta igazán, talán ezért nem is gondol vele. De, ha majd végre leülepszik és tudatosul, ó jaj, lesz itt égzengés, földindulás.*