//Bejutásra várva//
*Nos, végülis Caelin elérte amit akart: megérkezett a Thargodar törzs új táborába, mely az utolsónak is tűnik, legalábbis az alapján amit itt lát. Elvégre egy nomád törzs igen ritkán kezd el építkezni, itt pedig azért bőven lát erre utaló jeleket, s ebből arra következtet, hogy bizony ez az a híres domb, amit kerestek, s itt fognak letelepedni. Vagyis megszűntek nomád törzsnek lenni.
Mindemellett pedig Kagan, a törzs vezetője (nem a 'szellemi', a tényleges) úgy néz ki érdeklődését óhajtja kifejezni Caelin iránt.
~Na, hát akkor nem csak én szoktam hazudozni.~ gondolja nem kevés szarkazmussal, mikor Kagan tudomására juttatja, mennyire de nagyon örül annak, hogy viszontlátja. Tulajdonképp csak a vak nem venné észre, hogy szavai nem tükrözik valódi érzelmeit, elvégre sem a hangsúly, sem a testbeszéd nem utal erre a lehető legcsekélyebb mértékben sem. Pár pillanatra Caelin elgondolkozik, mit is feleljen, majd úgy dönt, itt az ideje, hogy bevesse minden szaktudását, amelyet a megtévesztés és a különféle szerepek eljátszásának terén szerzett az elmúlt évek során.*
-Kagan, a szellemek látom kegyesek hozzád, s házad népéhez.*hajt fejet a férfi előtt. Bár arcán nem látszik érzelem, hangja legalább hasonlít arra, amikor valaki tisztelettudóan viselkedik. Ami azt illeti, nem is kicsit.*
-Sok idő eltelt, s a történetem hosszú, úgy érzem a java része igen kevéssé érdekelne téged.*kezd bele a mondókájába.*
-Öt évvel ezelőtt, amikor megtámadták a hátvédet, foglyul ejtettek. Meglehetősen komisz dolgokat tettek velem, tulajdonképpen rabszolga voltam, vagy még az sem. Nem tudom, hogyan éltem túl, de a rablóbanda, mert bizonyosan az volt, végül eladott egy mágusnak. Évekig viseltem el a különféle kísérleteit. A férfi sötét mágiával kísérletezett, s ennek eredménye lett ez is.*mutat a történetnek ezen a pontján a szemeire.*
-Ha rajta múlik, bizonyosan nem éltem volna túl az egészet, de a sors kegyes volt hozzám ezegyszer, s megadta a lehetőséget, hogy kiszabaduljak. Az idős mágust álmában érte a halál, én pedig olyan gyorsan tűntem el onnan, ahogy csak tudtam. Még így is nagyon sok idő volt, mire megtaláltalak titeket. Hidd el, ó nagy vezér, ha rajtam múlott volna, már jóval előbb visszatértem volna.*hajt ismételten fejet Kagan előtt, s várja annak reakcióját. A tervezett történetet előadta, abban a formában, ahogy azt jónak látta. Az, hogy a nagy része nem igazán fedi a valóságot jelen esetben teljesen mindegy, úgysem tudnak utánajárni. S mégis könnyebb egy egyszerű hazugsággal elfedni a valót, amihez aztán ragaszkodhat, mint kimagyarázni azt, hogy Caelin nagyon is részese volt annak a fekete mágiának, amit a mágus művelt. És élvezte is, ez tagadhatatlan.*