//Nehéz asszonylét//
* Waldran megfigyeli a nő zavarát, de nem nagyon szól semmit, láthatóan nem akar erről a témáról beszélni, úgyhogy nem is fogja erőltetni. Csupán egy megnyugtató mosoly, egy óvatos, gyengéd simítás a nő bal vállán, ennyivel fejezi ki, hogy nem kell beszéljen a dologról, de meghallgatja, ha mégis így tenne. *
- Nem hiszem, hogy lenne okuk a haragra. Hiszen ez a te életed, a te döntésed, hogy hogyan éled. * Bólint Waldran, de kicsit szegényesnek érzi ezt a kijelentést, ezért megtoldja még. * És ha számít a véleményem... nem érzem úgy, hogy rosszul élnéd. Szerintem jó döntéseket hoztál, és ha szerintük nem, akkor dugják fel a véleményüket oda, ahova még a nap se süt be. * Foghíjas vigyorral jelzi, hogy tréfának szánja a dolgot, mert ő olyat is tud. *
- Ne panaszkodj ilyesmire, Ephemia. Rossz ómen, még ránk hozod a bajt. * Villan Waldran tekintette, nem haragos, és nem is felcsattanva mondja, de azért látszik rajta, hogy valóban babonás, és komolyan gondolja a dolgot. * Mostanság mindenki ilyesmi kijelentéseket tesz, meg arról beszél, hogy nincs Szellemjárónk, és hasonlók. Nem jók ezek a beszédek, vonzzák a rosszat. * Csóválja a fejét, és ahogy körbepillant, mintha attól tartana, hogy most omlik a fejükre az épület, vagy rohan be egy katona, jelezve, hogy itt a vég, és mind meghalnak. *
- Ezt még nem nagyon mondtam másoknak, de volt itt egy pap nem olyan rég. Sathereth papja. Nem fogadtam, de azt mondta, hogy még visszajön. Kagan elhozott valamit a városból, egy fegyvert, amit akar magának. Mármint nem a pap, hanem Sathereth. Ki tudja, hogy mikor hozza ránk a vészt és a dögrovást. * Szomorúan mondja ki ezeket a szavakat, láthatóan tényleg tart a dologtól, és nem nagyon tudja, hogy hogyan kezelje ezt a helyzetet. *
- Szép lett, bizony. És az évek során tovább bővülhet majd a nagy harcosaink szobraival. Hrothgar, Alyo, és mindenki aki arra méltó, megkaphatja a helyét a téren, ha találunk valakit, aki ért a kőfaragáshoz. * Halványan mosolyog, mert az előző téma árnyéka még mindig belengi a folyosót, és bizony Kagan halála se egy vidám dolog. *
- El kell mondanod neki. * Sóhajtja Waldran, majd megvonja a vállát. * Vagy ha gondolod, elmondhatom neki én. De mindenki tudja, hogy mi lett Kaganból. A többi gyerek is tudni fogja, és biztos, hogy szóba fog kerülni. Azt akarod, hogy a kortársaitól hallja az apjának a történetét? Szerintem jobb, ha egy felnőtt meséli el neki.
* A konyhába érve helyet foglal, ösztönösen, de Ephemia kérdésére felpattan, és szabadkozva emeli fel a kezét. *
- Jaj, inkább te mondd, hogy mit kérsz, és csinálok én. Mit kívánsz?