//Kagan Költöztetők//
*Valahol, lelke egy aprócska zugában támad sajnálat eme két férfiú irányába, de leginkább bosszantja őt értetlenségük. Viselkedése azonban most is, mint általában teljesen független érzelmeitől. Reflexszerűen kapja el a hozzá legközelebb eső poharat, mikor Waldran asztalborogatásba kezd, nyugodtnak tetszően, türelmesen várja ki ennek is a végét.*
-Igazam van.
*Nyomja a megmentett ivóalkalmatosságot az idősebb tharg kezébe, maga pedig mozdul, hogy eredeti állapotába helyezze vissza a bútordarabot, mindezen művelet közben egy perce sem marad csendben.*
-Az a baj, hogy abból indultok ki Éné is csak olyan, mint egy átlagos barbár leány. Mindeközben elfeledkeztek arról, ő többet élt a városban, mint itt, nemesi nevelést kapott, és bizony rendesen elkényeztették, ahogy az egyetlen nemesi leányokat szokás. Pont ahogy Effyt is.
*Hangjában szemernyi gúny, vagy vád sincs, még csak ítélkezni sem képes a lányok felett, hiszen számára mindez elfogadott, teljesen normális, így némi szeretettel átitatott tárgyilagossággal jelenti ki szavait. Az asztal immár újra helyén, a törött cserepek odébb rugdalva, ami menthető volt ismét az asztalon.*
-Tudom, sértőek lehetnek szavaim, de higgyétek el, jobb ezt kimondani, jobb ezzel tisztában lenni.
*Ül le újra és fordul máris a tépelődő Nirs felé nevetve.*
-Tényleg nem érted ugye? Szinte bizonyos, hogy te magad vagy az apa. Az pedig legalább annyira biztos, hogy egyedül te vagy képes meggyőzni őt. Felteszem Éné félt attól, miként fogadod a hírt, hogyan reagálsz rá. És még inkább fél attól, hogy anyaként milyen szerep hárul rá, ha ő már nem a városban élő nemesi hölgy. *Így érvelve szinte már logikus, miért egy másik nemes nevét hangoztathatta Aenae a gyermek apjaként.* Gyanítom Effyt is nyomasztja ezen gondolat.
*Pillant sógorára egy keserű mosoly kíséretében.*
-Mindketten találjatok alkalmat arra, hogy biztosítsátok a lányokat, nem maradnak egyedül, ejtsétek meg a lánykérést mielőbb, értessétek meg velük, hogy a gyermek megszületésével nem ér véget saját életük, lesz segítségük, egyből két dajkát fogadtok az apróságok mellé, egyet a tharg asszonyok, egyet pedig a városiak köréből, akik ellátnak minden feladatot a kicsik körül, s később tanítójuk lesznek. Emellett emeljétek ki, mily nagy szükség van jelenlétükre más területeken, és fogadom mind a négyen könnyebben fogjátok viselni az elkövetkező hónapokat.
*Keresi tekintete hol az egyik, hol a másik férfiét, reméli értik mire akar kilyukadni, és reméli saját, és a lányok érdekében képesek ennyi kompromisszumra.*