//Illemtan//
//Jellem és illem, etika és etikett //
*Bólint, nem erőlteti a dolgot. Nem az a fajta, aki ráerőlteti másokra az akaratát. Waldranon látszik, hogy elszomorítja a téma és úgy tűnik, hogy ma még nem ivott annyit, hogy ilyen könnyen feledje.*
- Azért csak figyelj rá, hogy ne igyál túl sokat. Jó?
*Meglapogatja kicsit Waldran keze fejét, még mosolyog is rá. Nem kommentálja azt, hogy a családhoz a tettei által tartozhatna, mert nem igazán tett semmit. Eddig annyit ért el, hogy az artheniori követeket kipenderítette, de velük is sokkal kedvesebb volt, mint Kagan lett volna.*
- Félelemből hát. Egy Kaganhoz hasonló ember megkapja, amit akar, mert senki nem mer neki nemet mondani. Effy sem. Aki nagyobb és erősebb nálad, az elveszi amit akar, ha a környék teljhatalmú hadura, akkor meg pláne. Egyébként nem hinném, hogy Kagan fenyegette volna, inkább azt hiszem, hogy tényleg megszerette. És nagyon hálás is volt neki. De nem arra gondoltam, hogy tőled félne. Hanem arra, hogy attól félne, hogy egyedül marad egy ismeretlen helyen. Én félnék a helyében.
*Amúgy is fél, de ő legalább nem terhes. Mert gondoskodik róla, hogy ne legyen terhes, még csak az kéne.*
- A lányod anyjába?
*Kérdez rá menten, mikor a férfi azt mondja, hogy volt már szerelmes.*
- Ha te mondod, akkor elhiszem.
*A frászt hiszi el, nyilván csak azért mondja Waldran, mert be van rúgva.*
- Ja...őő. izé... köszi.
*Jól esik a hiúságának, hogy Waldran ilyeneket mond és nagylelkűen szemet huny afelett, hogy a múltkor még azt mondta, hogy reméli, hogy az ő lánya nem olyan, mint ő. Mondjuk akkor egy pofon és egy térden rúgás után voltak közvetlenül és Aenae sem mondott volna neki olyanokat, hogy szeretné, hogy az apja legyen.*