//Második szál//
- Kagan nem szeretné, hogy idegen legyél. Ahogy a Vashegy népe sem. * Csóválja meg a fejét Waldran. * Egyszerű emberek vagyunk. Ha azt szeretnéd, hogy megjegyezzük a neved, akkor tegyél róla, hogy így legyen. Ne reszkess mint a nyárfalevél a szélben, és ne érezd magad idegennek ezen a helyen. Ugyan úgy az otthonod lehet, mint bárki másé, ha elfogadod annak.
* Széttárja karjait beszéd közben, mintha magától értetődő dolgokról beszélne. *
- Nekem meg semmi közöm ahhoz, hogy kivel osztod meg az öled melegét. Csak gondolj bele, hogy olyan emberrel hálsz, akinek a felmenői miatt nagyon sokan szenvedtek. Ha ránézünk, nem azt látjuk, hogy ott egy fiú, aki azt se tudja, hogy mit kezdjen magával, hanem azokat a sérelmeket, amiket elszenvedtünk. És ha vele látunk téged, az megnehezíti a dolgunkat, hogy megkedveljünk. * Folytatja, és a lány következő szavaira, ha engedi, akkor odasétál hozzá, és a vállára teszi a kezét. Ha a közeledésére hátrálni tesz, akkor persze nem üldözi, megáll abban a pár lépéses távolságban, ahol Kagaenae jól érzi magát.*
- Thargodar vagy, és nem csak egy városi lány a város gazdagabbik részéről. Viselkedj hát úgy, ahogy egy Thargodar. Ne tűrd el, hogy Kagan lányának hívjalak, ha kell, akkor vágj képen, és rúgj a lábaim közé. Mérgezz meg, hogy napokig az árnyékszék fölött gubbaszkodjak, vagy bármilyen módon, de érd el azt, hogy megbánjam. Ne csak bűnbánó szemekkel nézz rám, és várd, hogy magamtól abbahagyjam, mert szépen nézel. Ha valami zavar, tegyél ellene. Te, egyedül. Képes vagy rá, nem azt kell várnod, hogy mások szolgáljanak ki, hogy valaki majd megmentsen. * Sóhajt, és visszasétál az ablakhoz, hogy ne frusztrálja közelségével a lányt. *
- Kagan azért kért meg, hogy maradj, mert a lánya vagy. És mint olyan, valaki aki kedves a számára. Megnehezíted a dolgát... de attól még szeret. Minden apa szereti a gyermekét.