//Thargok, thargok, thargok//
*Dora érdeklődő tekintetét végigpásztázza a fent ülőkön, és Sfetts-el valahogy megtalálják egymás pillantását. Kíváncsi lenne, mi jár az okosnak tűnő gnóm fejében, de úgy tűnik, egyelőre nem fognak beszélgetni, mert elszólítja a kötelesség. A lány figyelmét egy díszesen öltözött törpe – mint később kiderül, Hrothgaar – vonja el, úgy látszik, övé a kovácsműhely. Amíg Dora figyel, hogy leírhassa a kérdésre érkező választ, érdeklődve méri végig ruházatát, amely ijesztően emlékezteti a lányt az artheniori nemes urak nagyzolási hóbortjára. ~ Kár, hogy mostantól ezzel tréfálni se lehet… Nehéz idők. ~ Harlien is felszólal a Fattyak feladataival kapcsolatban. Dora már hallott róluk, de nem sokat, Kagan hozzáállása azonban elég, hogy megfigyelje, hol lehetnek a ranglétrán. Szíve szerint ezt a sok viszonyt mind a lépcső kényelméből jegyzetelgetné egy kis noteszbe, a miheztartás végett. Ki tudja, hányszor lesz még hasznára az, hogy itt ücsörög, és hallja mindezt, miközben ő maga gyakorlatilag egy láthatatlan kisegér, ha Habrertus sóvárgó pillantásait nem számoljuk persze. Közben Ephemia is feladatot kap, amely majdnem annyi körmölést igényel, mint az övé. Dora elgondolkodva méregeti őt, de arca nem árul el érzéseket.*
~ Hamvasztás. ~ *A szó fülében cseng. Hogy mennyire elítélte a családja! Pedig a legjobb módja, hogy eggyé váljunk a földdel, amit annyi ideig nyüstöltünk éltünkben. Számára ez annyira barbár, mint állatokat belezni, vagyis nem az.
Nagy a jövés-menés, Waldran Sfetts ügyében jár el, így nem kell nézniük a foghiányát, és nem megy egyedül. Mikor a kis csapat elindul, az öreg gnóm elbúcsúzik mindenkitől a pulpituson, és úgy látszik, még azokat sem óhajtja kihagyni, akik a szélén nyugtatják a feneküket. Dora meglepetten néz egy pillanatra. Az illem azt súgja, hogy most felálljon, és viszonozza a meghajlást, de akkor mindent kiborítana és lepotyogatna öléből, úgyhogy csak mosolyogva odabiccent a tudóstársnak.*
- Steffs uram! *Nem is baj, ha hallják, hogy van hangja is, olyan csöndben ücsörög itt. Reméli, hogy majd még találkoznak, a magára hagyott, feszült Relael azonban most kíváncsibbá teszi, mi történt ott az imént. ~ Ilyen gyarló ez a szerelem. ~
Ezután rátérnek a földosztásra, és Dora már érzi, hogy túl puha írnoknak. Régen nem lett bőrkeményedése fél óra írástól. Jó, az lett, de az első nap, aztán a többi nap meg már maradt a megedzett ujja. De ezúttal nem vág pofákat, nem is gyűri kezét, mert tudja, hogy Habrertus egyből kiszúrná. Nem, ő egy hősies írnok lesz, sőt még véres kézzel is írni fog. A tharg papírokon úgyse mutatna rosszul, hozzájárulna az alaphangulathoz. Újabb követek érkeznek, a fickó Kriyon és Nairada néven konferálja fel magukat furcsa hangon. Úgy tűnik, lassan minden csinos hölgy, aki csak tud olvasni, Nestar alkimistája lesz a környéken, de Dorának még nem osztottak ilyen szerepet. Relaelnek szőlőültetvényes tervei vannak. Dora legszívesebben odaszólna neki, hogy újra meghívhatja egy kancsóra, de nem áll szándékában mutogatni sem, csak rápillant, és gúnyosan megemeli szemöldökét, ha figyel.*