//Dora//
*Egy pillanatig nem volt ellenére, hogy az elf nem várta meg, amíg a radkraali hivatala ajtajával vesződött. Sőt, kifelé tartván még a lépéseit is visszafogta kissé, hogy tovább gyönyörködhessen benne, ezúttal hátulról. Úgy tűnik, hogy minden rendben van, csak ott az az a kicsit kellemetlen gondolhat, hogy ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az nem az. Hol a hiba?
De ezzel ráér még foglalkozni. Ahogy az erőd felé tartva Dora nekikezd a történetének, Hubi nem nagyon vág közbe. Úgy veszi észre, hogy a lány egyre lelkesebben mesél, nem szívesen szakítaná félbe. Most veszi észre, hogy még a hangja is kellemes csengésű. Ez már tényleg kezd aggasztó lenni.
A hívő lelkeket ért lekicsinylő megjegyzésen csak elmosolyodik és bólint egyet, mint aki megérti a másik ellenérzéseit. Tudósként sohasem volt képes a hitre építő vallások felé fordulni, még akkor sem, ha az istenek létében természetesen nem kételkedik. Éppen csak úgy látja, hogy a halhatatlanok pont olyan kicsinyesek, szeszélyesek, kiszámíthatatlanok, mint a halandók. Csupán a hatalmuk nagyobb, de ez elmondható jó pár mágusról is. Sa'Tereth tanaival ugyan maximálisan tudna azonosulni, de az ostoba tömegek rendszeresen félreértelmezik a hideg logika istenének tanítását, és oktalan öldöklésre egyszerűsítik le. Ilyen semmi alakokkal pedig a jó kancellár semmi közösséget nem fog vállalni.*
- Garethon... *szólal meg végül, amikor Dora a mestere nevét említi* Ha nem tévedek, jeles szakértője a Nagy Háborúk korának.
*Rémlik neki, hogy hallotta már ezt a nevet, mintha olvasott is volna felőle, vagy éppen tőle valamit, de kutatási területük annyira eltérő, hogy ebben egyáltalán nem biztos. Azt persze reméli, hogy nem mondott túl nagy butaságot. Ha tévedett volna, akkor sincs baj. Majd arra hivatkozik, hogy összetévesztette egy hasonló nevű illetővel. Az utolsó mondatnál hosszabban néz a lányra, aztán elmosolyodik.*
- Nézőpont kérdése, kedvesem. Egy gazdag kereskedő szemében jelentéktelen lehet a földmíves, hiszen pirkadattól sötétedésik robotol, a földet túrja és alantasnak tartott munkákat is el kell végeznie, míg ő nagy vagyon felett rendelkezik és a legfinomabb körökkel van kapcsolata. A nemesember, aki a kereskedőtől szerzi be a luxuscikkeket, hasonlóan érezhet. Ő a vér jogán emelkedett ki, a családja neve már ezer éve is ismert és elismert volt, míg a kupec megvetendő módon, kereskedéssel lett az, aki. És ha nem tévedek, az istenek szemében valamennyiben tudatlan semmik vagyunk.
*Mintha valaki állna a kapunál. Nem baj, van még annyi idő, hogy befejezze ezt a gondolatmenetet, és akár arra is, hogy Dora válaszolhasson rá. A kínált sajtot természetesen elfogadja, így illik.*
- Ízletes. bólint egyet, amikor lenyelte a falatot, majd mosolyogva int a bicska felé.*
- Ha rigorózusabb a kapuőr, ezt is lekobozta volna. De vegyük úgy, hogy nem láttam semmit.
*Egy dolog, hogy Dora elmondása szerint előszeretettel vágta fel állatok hasát, hogy megnézhesse mi van belül, de Hubi valahogy nem feltételezné, hogy a lány ezen szenvedélyét például rajta gyakorolná. Lehet, hogy ez hiba, de az is megvan, hogy természetes gyanakvását kicsit elaltatta Dora személyiségének varázsa.*
- De hol is tartottam? Igen. Nézzük ugyanezt visszafelé, kívülről! A paraszt munkája, és így ő maga is - bár jelentéktelennek látszik a hatalmasságok mellett - nélkülözhetetlen. Ugyanígy a kufár is, aki, többek között, a földeken megtermelt élelmet juttatja el a városi palotákba. És a nemes nélkül sem képzelhetünk el egy várost, hiszen nem lehet irányítás nélkül semmi, ahol nagyobb tömeg él együtt.
*Kaján mosollyal vonja meg a vállát.*
- Az istenek pedig... ez már más kérdés. Talán rájuk is szükség van, hiszen ha eltűnnének, sokan veszítenék el egyetlen támaszukat, a hitet, ez pedig nagyobb káoszhoz vezethetne, mint a halhatatlanok tanai közötti ellentétek. Persze ha soha nem is léteztek volna... *elneveti magát* De ez már egy olyan ha, amire soha nem fogjuk megkapni a választ.
//Őrség//
*A kapuhoz érve biccent a törpének, aztán a kapu kis nyílásán kikukucskáló arc felé fordul. Már amennyi látszik belőle.*
- A kancellár vagyok, barátom. Írnokommal *kis kézmozdulat Dora felé* dolgunk van az erődben. Nyiss kaput, kérlek!
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.21 12:57:37