// A tűznél //
*Valahonnan hátrábbról tompa duhhogást és puszta kézzel küzdő harcosok zaját hallja, melyből némi fülelés után kitűnik Valian és Hrothgaar morgása.*
~ Csak gyakoroljanak. ~ *mosolyog magában, és nehéz megállnia, hogy a valóságban ne így tegyen, hiszen megkezdődött az alkudozás.*
- De, bizonnyal a mágia is az, Zrekil mester. *hagyja helyben a dolgot, de csak ennyiben, mert egyébként őt sem ejtették a feje lágyára.*
- Azt mondád, kevés a mágus, és még kevesebb az igazán jó mágus, ki tanítana is, ugyi? *húzza fel a szemöldökét, majd ravaszul hunyorít.*
- Magam is így látom. Bejártam az északi és keleti vidékek java részét, és alig találtam olyan garabonciást, ki némi trükknél többre lett volna képes... *bólogat, mintha egyetértene, ami nagyjában igaz is.*
- Nekünk harcosoknak egyszerű dolgunk van: egy jó kard, egy jó jó, egy jó kardforgató - ez minden. De vajon... a ti esetetekben is a kard lenne a drága? *dől hátra lassan.*
- Én úgy látom, nem a mágia drága, hanem a mágus. Azt tapasztaltam, hogy sosem a kard a veszélyes, legyen bármily drága, hanem ki forgatja és hegyesebbik végét azon botor fickókba döfi, kiknek több pénze volt, mint esze, és vívólecke helyett drága fémneműt vettek inkább. *megrázza a fejét.*
- Én úgy látom, hogy a jó tanító a drága... és ára van bizony a jó tanítványnak is. *mosolyog, elégedetten szortyongatva pipáját.*
- Mestered nem ismerem, tüzemnél sosem ült, nevét nem tudom. Pipafüvem, eleségem, táborom vele meg nem osztottam. Nem, Zrekil Losef... mestered nem kap ajándékot tőlem. *húzza ki magát ültében. Ismeretlen hatalomnak csak vazallus és pór ad ajándékot; egy úr adakozó kedve azokra terjed ki elsősorban, kikhez megfelelő viszony fűzi.*
*Amíg Zrekil a válaszon töprenghet, Elenyel kéri a vezér figyelmét.*
- Hmm. Menj, hívd vissza Cessát meg azt az elfet, Shaurit, és váltsd fel őket. Salannel figyeljétek a gázlót. Íjat, nyílvesszőt, eleséget sokat vigyél, ott lesztek egy darabig. *adja ki a parancsot, miközben feltápászkodik.*
- Bocsáss meg nekem, Zrekil mester, a törzs gondja szólít. Maradj velünk ma estére még - erődünk elkészültét méltó mulatsággal ünnepeljük meg! *biccent még a varázslónak.*
- Aztán meglátjuk, közös ügyünk hogy alakul. *egyelőre még nem akar dönteni, sokallja egy rabszolga árát azért a kevésért, amit Zrekil tényleges ígért és adni akar. Azt ugyanis tudja, hogy ami tiltott, és kereslet van rá, az szükségszerűen drágább is, mint máshol.*
- Harath, gyere velem.
// Táborban - Ökölharc //
*A tüzet odahagyva elindul, hogy végre előkerítse a törzs prominenseit. Leandanáért már elküldött, Isuriinak jobb, ha a mágusgnóm közelében marad, Harath valószínűleg itt van a jobbján, Salanel és Xomorr őrségben. Már csak Valian és Waldran hiányzik; utóbbiról fogalma sincs, merre jár, de előbbi itt vereti magát a törpével.*
- Hah. *nevet halkan, majd karba fűzött kézzel lecövekel, hogy megvárja, mire jut egymással a törpe és a tündér. Nem vár azonban sokáig, egy idő után elunja, és int a két fickónak.*
- Najó, elég. Valian, Hroth: Gyertek velem, van egy két dolog, amit meg kell beszélnünk. *aztán nem várva választ megfordul, és elindul felfelé, a Hrallh, azaz a sziklaplató tetején készülgető Nagycsarnok irányába.*