//Gniwmiy, Aletai, Bris//
*A vörös hajú nő természetesen nem ad elő túlzottan vidám történetet.*
-Sajnálom. Nem akartam tapintatlan lenni.
*Ennyit mond csupán, bár, ha a nő nyitott rá, meghallgatja a történetét szívesen. Mondjuk némi bor társaságában.*
-Egyszer elmesélhetnéd, hogy miként történt. Persze, csak ha szeretnél róla beszélni.
*Rövid diskurzusukat a kancellár szakítja félbe. A félelf a szavainak megfelelően elindul vele, hogy a kincstárból felvegyék a pénzt.*
-Sajnálhatod is, kancellár! Takaros kis hely volt, s Darna mama sütötte ott a legjobb buktát, az egyszer biztos!
*Sóhajt egyet, majd végig néz az erődön.*
-Bárcsak Amon Ruadh ismét a régi fényében csillogna!
*Lenne nyüzsgés, s emberek. Netán harcosok, cédák, fogadósok, törpék és mágusok! De szép volna! A leszámolt aranyat átveszi, majd megköszöni.*
-Köszönöm, hogy vigyáztatok rá, míg nem volt rá szükség.
*Az átvételi elismervényt természetesen aláírja, amint visszatérnek Brishez. Addig is a pénzt elteszi, már amennyire el lehet egy ekkora szütyőt. Apropó, a bent lévők...*
-A srácot és a nőt is te alkalmazod? Ők a segédjeid? Már csak, hogy kit engedjek be, vagy kit sem.
*Egy frászt azért! A vörös hajú nő érdekli, ezt próbálta egy kicsit bújtatni a kérdésben.*
-Nah, végeztünk is. Kancellár, szükséged van valamire? Mert akkor visszaállok az őrségbe.
*Közli, kacsint egyet alig észrevehetően Gniwmiy felé, majd elhagyja az erődöt.*