//Ephemia//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
~Syoud is Hrothgaar... kik mások...~
*A jelenet egyébként roppant komikus. Ha az ajtó külső felén lenne ő is röhögne, mint a fakutya, de mivel szerencséjére ő bent van, így azért akciózás közben nem olyan vicces.
Végül vagy a végső tapintatosság, vagy az ijedtség, hogy egy őrült íjász meglékeli a koponyájukat távozásra bírja őket.*
-Hát, öhm... igen, hát... ők lennének a társaim...
*Tök jó meg minden, de egyelőre ide még nem kell társ, egyedül is boldogul.
Itt aztán semmi következménye nincs, legfeljebb egy-két kínos és kellemetlen pillantás, de azt túlélhető. A Kúria falai közül talán Daranelnek menekülőútja sem lenne, azonnal a tömlöcbe vetnék, pedig hát nem csinálnak ők semmi rosszat. Sőt, nagyon is jót csinálnak.*
-Ezt örömmel hallom.
*Szerencse, hogy vissza tudnak térni az eredeti kerékvágásba, így folytatódhat az együttlét.
Effy élvezi a helyzetét, amint szerelme gyengéden kényezteti őt.*
-Csak rajta.
*Végignézi félig fekvő helyzetben, ahogy kedvese eltakarja a kulcslyukat, majd egészen mást csinál.*
-Áh... ezt az elején is megtehettük volna.
*Bár csak most szembesült azzal, hogy aljas kukkolók vannak Tharg hon falain belül.
Elképesztően tetszik neki a kis műsor. Úgy tervezte, hogy ő maga hámozza ki Effyt az alsóneműjéből mondjuk a fogai segítségével, amolyan erotikusan. De ez... izgató. Roppant izgató. Tetőtől-talpig végigméri szerelmét, amolyan kissé ragadozó tekintettel. Effy vonzó, csinos, szép a bőre meg minden mása is.*
-Szívdöglesztően nézel ki. *kacsint rá Daranel, utalva arra, hogy semmi oka nincs a szégyenkezésre, vagy a feszengésre.*
-Mielőtt visszafekszel... *áll fel ő is, mármint a lábaira, mert amúgy köszöni szépen, egy ideje áll már mint a cövek. Hasonlóképpen tesz, mint szerelme, ő is megválik a ruháitól. Férfiassága egyébként amolyan nem túl kicsi, de nem is lószerszám, hanem éppen megfelelő.*
-Mint látod, én is.
*Először a férfi fekszik vissza, majd magára húzza Effyt, mikor visszajön. Csupasz testük immáron mindenhol összeér. Majd egy gyors, ámde finom mozdulattal hanyatt dűti szerelmét, ő pedig mellé fekszik. Ismét ott lent kezdi simogatni igyekezvén úgy, hogy érezze, amint szerelme nedvesedik. Másik kezével pedig megfogja Effy kezét és elkezdi vezetni lefelé a mellhasától egészen a hasa aljáig. Itt megáll és hagyja, hogy Effy maga kezdje el Daranelt taperolni ott lent. Először biztos furcsa lesz neki, de hamar ráérezhet a dologra.
Mikor ily módon eléggé kikényeztették egymást, Daranel megcsókolja Effyt, majd testét folyamatosan puszilgatva halad egyre lefelé. Lassan, de biztosan közelít a tiltott gyümölcshöz, immáron a szájával, ámbár ujjait sem hanyagolja. Igyekszik minél jobban lázba hozni szerelmét, mielőtt megtörténik az együttlét legfontosabb pillanata.*