//Második szál//
*Ambivalens érzései vannak. Egyrészt méltatlannak találja, hogy a Szellemjáró nem kíváncsi a gondolataira és csak a lényegre szorítkozna. De hát barbár népség ez, lehet, hogy valóban felesleges lenne gyöngyöt szórnia eléjük. Másrészt viszont igyekeznie kell, hogy elégedett mosolyát elrejtse. Mert Lea trükkjei kissé átlátszóak és hát Hubi nem mai gyerek, akit némi együttérzéssel vagy a felhánytorgatott bűn bagatellizálásával meg lehetne vezetni. Mert amikor Lea annak a cédának a bájait ecseteli előtte élénk színekkel, egyértelműen azért teszi, hogy Habrertus tudomására hozzá: a maga részéről semmi kivetnivalót nem lát abban, ha egy férfi megles egy csinos, fiatal lányt. Hogy ezt komolyan gondolja-e vagy sem, az mellékes is. Hubi érdeke az, hogy a kukkolás tényét ne ismerje el.*
- Valóban szemrevaló idomokkal rendelkezik az a leány. *bólint rá a Szellemjáró szavaira, de mielőtt Lea lecsaphatna, ártatlan képpel folytatja* Óhatatlanul is láttam pár pillanatra, míg szemérmesen el nem fordultam. Hiszen meg kellett bizonyosodnom róla, hogy ki van a fürdőben. Arról nem is beszélve, hogy úgy ejtőzött ott, mint aki direkte várná, hogy valaki alaposabban szemügyre vegye. Hiszen semmi paravánt nem kerített maga elé, nem takarta semmivel bájait.
*Az áldozathibáztatás általában célravezető módszer. Lea előéletéről természetesen mit sem tud a jó kancellár, de egy pillanatra azért megakad, amikor a nő arról beszél, hogy olyan csinos lányokat, mint Alyo, azért ő is meglesne. Vannak vidékek, ahol semmi kivetnivalót nem találnak abban, ha két leány egymást szórakoztatja és persze olyan is, ahol a legszigorúbban büntetik. Általában utóbbi helyeken tartják az ilyesmit különösen izgalmasnak, természetesen elsősorban a férfiak. Mondani is felesleges, hogy Hubi maga is szívesen meglesne ilyesmit. Ha kukkoló lenne. De nem az. Mások előtt semmiképpen. Úgyhogy inkább a ravasz Lea újabb felvetésére reagál.*
- Talán kicsit pontatlanul fogalmaztam, elnézésed kérem! Alapvetően nem alantas ez a gerjedelem, igazán nincs semmi rossz abban, ha két fiatal vonzalmat érez egymás iránt. De hát a szellem embere *nagy szerényen tesz egy olyan kézmozdulatot, amiből egyértelművé válik, hogy itt magára és a hozzá hasonló mesterségűekre gondol* számára nem ez az elsődleges. Még csak másodlagos sem. Egy bizonyos kor után, pedig egyáltalán nem érdekes.
*Fájdalmasan sóhajt egyet, mint aki arra utal ezzel, hogy ő bizony már nem férfi. Ha pedig nem az, akkor miért is leskelődne? Hiszen csak magának okozna felesleges fájdalmat. A pohár után nyúl, amit Laor hagyott ott neki, amikor elvonult kötszerért és jót húz a borból. Való igaz, hogy manapság már nem él sűrűn ezzel az itallal, de most kifejezetten jólesik. Még a torka is egészen kiszáradt.*
- Nem egészen. *javítja ki Lea hipotézisét* Bementem a fürdőbe, hogy megtisztálkodjak. Odabent aztán hallottam, hogy nem vagyok egyedül. Ha hibáztam is, hát csak ott tettem, hogy nem kiabáltam azonnal hangos szóval, hogy én is ott vagyok. Beljebb léptem és egyszeriben észrevettem a magányosan fürdőző lányt. Természetesen azonnal hátrébb léptem volna, hogy ne zavarjam, de az a lovagnak nevezett haramia már a hátam megett termett. Talán azért ért oda olyan hamar, mert kifigyelt engem, követett. Talán azért, hogy kirabolhassa a védtelen hivatalnokot.
*Míg feltárja a Szellemjáró előtt a valót, visszatér a férfi azzal amit a nő kért tőle, és Leandana máris nekilát, hogy előkészítse mindazokat. Ezt Hubi némi gyanakvással nézi és talán még folytatná, de Lea odalép hozzá, megragadja az állát és homlokára nyomja azt a másik, szintén gyanús szagú anyagot. A jó kancellár megvonaglik ültében, majdnem felkiált fájdalmában, mert az alkohol eleven tűzként perzseli a sebét. A nő újabb megjegyzésére aztán nehezteléssel vegyes szomorú pillantással válaszol.*
- Szörnyű sebesülésemnél is sokkal jobban fáj, hogy nem hiszel nekem, Szellemjáró! *sóhajtana, de inkább összeszorítja fogait, mert tényleg csíp az a nyavalyás fertőtlenítő* Csak az igazat mondhatom: nem lestem meg senkit, egy tévedés, a véletlen és egy gazfickó áldozata vagyok. Mikor pedig hozzád indultam, hogy feltárjam előtted a személyemen keresztül a Vashegyet ért méltánytalanságot, már tanultam korábbi hibámból és e konyhaajtón zörgettem, mielőtt beléptem. Így azt sem kell tudnom, hogy mi történt itt érkeztem előtt.
*Persze pontosan tudja. Egyrészt leselkedett, másrészt Lea sem csinál titkot belőle. De a kancellár természetesen kitart az eddigiek mellett, így ignorálja az eldöntendő kérdést, miszerint a fürdőző Alyo vagy Leáék produkciója volt-e inkább ínyére való? Viszont sohasem felesleges kihangsúlyoznia, hogy benne teljes mértékben megbízhatnak.*
- Talán nem is kell mondanom, Szellemjáró, hogy maximális diszkréciómra számíthatsz. Egy jó kancellár sohasem tud olyasmiről, ami nem tartozik rá.
*Ekkor már őszinte a riadalma, ahogy Lea utasításokat ad a kis szeretőjének. Mi a fenére készülnek ezek ketten, amiért egy fadarabra kéne ráharapnia? A tű és cérna láttán pedig kis híján elalél.*
- Nem lehetne inkább csak bekötözni? Aztán majd szépen begyógyul, ugye? Vagy nyoma fog maradni?
*Utóbbi eshetőség rémesnek tűnik. Még csak az kéne, hogy olyan hegek szabdalják képét, mint egy közönséges verekedőnek. Mint ennek a figurának, aki épp le akarja fogni.*