//Kovácsműhely//
*Oldalra lép, amikor a törpe jön, hogy menézze a munkáját. Követi kezének nyomát az anyagon és amint elvette onnan, máris nyúl a szénért, hogy berajzolgassa a helyesbített formát. Meghúzza jó vastagon a vonalat, hogy ne tévessze össze a többivel.*
- Rendben, meglesz. *Bólogat szakmai szemmel vizslatva az újított rajzra, s eszébe vési a mondottakat. A fonással sok idő el fog menni, de már Khrosas is gondolt arra, hogy milyen csicsával dobja fel kicsit az egyszerű, sima bőrt. A szegélyek mentén lévő díszítésre gondolt ő is, esetleg egy kicsi szimbólumra a közepén. Semmi komoly, vagy vallási maszlag, csak csíkok egymásba húzása és kivezetése lenne.
Ahogy a törpe visszatér a tűzhoz, Khrosas is visszafordul az asztalhoz, hogy felhasítsa a bőrt a vonalak mentén. Két egyforma darabot szab ki és teszi őket egymásra. Azzal leméri a szélét a kivágott anyagnak egy madzag segítségével, s ennek a hosszával kimér még két keskenyebb részt. Megrajzolja azokat is és kivágja őket. Ezzel a kettővel kezdi. Egymáshoz varrja őket, vigyázva, hogy ne csússzanak el. Erősen levarrja a széleket, majd a közepén is tesz egy szép hosszú vonalat, erősítés okán.
Felfigyel a kovács hangjaira és panaszaira. Odafordítja a fejét és aggodalmas képet vág. Nem szól semmit, mert nem hiszi, hogy bármi joga is lenne beleszólnia. Legtöbb amit mondani tudna az egy gyógyfüves tea. Menta keverék, aminek gőze kitisztítja a tüdőt.*
- Öhm... *Veszi rá magát bátortalanul.* Este hozhatok egy gyógynövény keveréket. *Szünetet tart, majd bátrabban folytatja.* Segíthet javítani a tüdődön, miután megviseli a füst.
*Eztán visszatér a munkához és elkezdi a tegez többi tészét is összevarrni. Erősen megszorítja az inakkal az oldalait, lassan, figyelmesen dolgozik, hogy majd kiesik a szeme. Lassan befejezi, amikor a kérdést hallja.*
- Hm? *Fordul oda szemeit meresztve a kovács felé. Pislog párat, majd válaszol.* Oh, igen. Még van belőle, de már alakul. *Vonja meg a vállát és mosolyog. Leolvad az arcáról a mosoly, amikor a férfi a kiszállást emlegeti.*
- Nem azt mondom, hogy született kovács vagyok, és azt sem, hogy az erősségem, de amíg szükséged van rám itt leszek. *Előlegezi meg az ígéretet. Majd elbizonytalanodva teszi hozzá.* Ha máshogy alakulna... akkor szólok.
*Aztán visszafordulna a munkához, de a törpe magához hívja és ő megy. Letesz mindent a kezéből és ott is terem segítségre készen.
Megfogja a fogót és megfeszül, hogy erősen tarthassa azt. Minden vágásnál erősödik a fogása, már a végére fájni is kezd és kényelmetlenedni a tartás, de kitart. A végén a levegőt is visszatartja, amikor leesik az utolsó háromszög is, s aztán kifújja azt.
Elmosolyodik, aztán ha már nem kell tartania a fogót el is engedi, hogy visszatérhessen a munkához.*
- Szivesen. *Hadarja el és fordul is a bőrhöz, hogy egymáshoz illesszen minden darabot és dolgozhasson a csattokon, szíjakon, akasztón.*